Szabad Nép, 1955. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

1955-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A RA­DIO FILL­EK SZOMBAT, 1955 JANUÁR 1. Boldog új esztendőt! Az új esztendő küszöbén új reménységgel köszönt ránk az ú­j­év. A most kezdődő évben ünnepeljük felszabadulásunk tizedik évforduló­ját; befejeztük első ötéves tengi utolsó esztendejét; a most kezdődő évben, egyéves, terv keretében meg kell oldanunk az ország további erő­sítésének és a dolgozók életszínvo­nala emelésének soron lévő feladatait és fel kell készülnünk a második öt­éves terv megkezdésére. Szerte az országban kibontakozik a munkás­osztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség alkotómunkája e célok sikeres megvalósítására. Amikor ma tíz év után visszapil­lantunk az elmúlt esztendőkre, első gondolatunk azt a nagy, hősies mun­kát illeti, amely ez alatt a tíz év alatt pártunk vezetésével az országban végbement, amelynek eredményekép­pen a magyar újjászületés felemelte az országot romjaiból, begyógyította a háború ütötte sebeket és a nép igazi otthonává változtatta hazánkat. A legfőbb tanulság, amit a nemzet szabad létezésének első évtizedéből leszűr, az, hogy előrejutásának és boldogulásának a legfőbb biztosítéka, hogy céltudatos, biztoskezű, a nép ügyét tűzön-vizen át, képviselő párt, a Magyar Dolgozók Pártja irányítja az ország ügyeit. Ilyen vezetővel az élen a munkások és dolgozó parasz­tok vállvetve minden nehézséget le­­ tudnak küzdeni. Ilyen erő ellen a reakció, a letűnt múlt, népünkben tornászra nem lel, a reakciót csak a népellenesség feneketlen gyűlölete ér­leli, de ez a gyűlölet pozdorjává tö­rik a pártja­ vezetésével harcoló egy­séges, szabad nép acélfalán. A magyar újjászületésnek e tanul­ságára mindig emlékeznünk kell. Az újjászületéssel nem fejeződött be, ha­nem lényegében csak megkezdődött a magyar nép történetének leg­nagyobb munkát követelő, de egyben legszebb és legközvetlenebbül gyü­mölcsöző műve: a szocialista Ma­gyarország felépítése. Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójáról készülve, a magyar nép nagy számvetést csinál. Amikor ezen belül megvonjuk az ötéves terv számvetését, mindenek­előtt azzal kell tisztában lennünk, hogy a terv nélkül a kitűzött célok deresére ma nem is gondolhatnánk. Szocialista iparosítás nélkül nincs szocialista fejlődés, szocialista fejlő­dés nélkül nincs jólét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista iparosítás olyan csodaszer, amely az egész társadalom jólétének a kérdé­sét egycsapásra megoldja és amely­ből a „minél több annál jobb“-recept szerint kell csak a gyorsütemű ipar­­fejlesztés út­ján előrehaladni, hogy minden probléma önmagától megol­dódjék. ötéves tervünk eredményeit összegezve meg kell állapítanunk, hogy a szocialista iparosítás politikája eredményes volt, ha történtek is hi­bák. Az ötéves terv hozzájárult ahhoz, hogy alapvető feladatokat megold­junk, lehetővé tette, hogy felszámol­juk a munkanélküliséget, hogy szilár­dabb nagyipari gerincet adjunk az ország gazdaságának és korszerű szín­vonalra emeljük szabad országunk véderejének ellátását. Amikor az­ első ötéves terv ered­ményeit összegezzük, büszkén e­­lein­tünk e terv nagy létesítményeire: Sztálínvárosra, az Inotai Erőműre, a komlói bányára, a Sajómenti Vegyi­művekre és tucatnyi egyéb kimagas­ló jelentőségű alkotásra, amely az or­szágot gazdagította és további fej­lődésében jelentős szerepet játszik majd. De nem kisebb büszkeséggel tekintünk az utóbbi másfél évben a közszükségleti cikkek növekvő meny­­nyiségére. A jó acél mellett kell a jó cipő, a jó mozdony mellett kell a jó ruha. Szívből üdvözöljük pártunk történelmi jelentőségű határozatát az egész népgazdaság és benne az ipar arányos fejlesztéséről, a gazdaság­­fejlesztés és a lakosság életszínvonal­­emelésének egymástól való elválaszt­­­­hatatlanságáról, a város­ és falu dol­gozói anyagi érdekeltsége követelmé­nyeinek állandó és következetes fi­gyelembevételéről, amelyek az 1953. évi júniusi központi vezetőségi ülé­sen születtek meg,­ pártunk III. kon­gresszusán kongresszusi határozattá emelkedtek és az 1954 októberi párt­határozatban­­ismét nyomatékos kife­jezést nyertek. Alapvetően hasonló a helyzet a me­zőgazdaság terén is. Amikor a tíz év eredményeit összegezzük, a legna­gyobb súllyal az esik latba, hogy el­kergettük a földesurakat, hogy a ma­gyar paraszt végre gazdája lett­ a földnek, amelyet arca verejtékével munkált meg. A választóvonal a falu helyzetében a múlt és a jelen között ezen a­ határon megy végig. Tegnap, tíz évvel ezelőtt, a grófok és a ban­kok­ voltak a föld gazdái, ma a dol­gozó paraszt a föld gazdája. De a fejlődés nem állhatott meg ennél. Meg kellett találni a mezőgazdaság felemelkedésének további útját, mely fokozatosan a szocialista, gépesített nagyüzemű gazdálkodás felé vezeti. Az elmúlt öt évben megkezdtük tehát a mezőgazdaság szocialista fej­lesztését. És ugyanakkor, amikor büszkén és örömmel tekintünk a me­zőgazdaság szocialista fejlődésében elért eredményeinkre, jól dolgozó termelőszövetkezeteinkre, gyermek­betegségeiket leküzdő állami gazda­ságainkra, meg kell állapítanunk azt is, hogy a mezőgazdaság szocialista fejlesztése terén a fejlesztés ütemét illetően figyelembe kell venni az adottságokat, hogy fő feladatunk megtanítani, meggyőzni a dolgozó parasztságot a szocialista gazdálko­dás előnyeiről és tovább segíteni a szövetkezeti termelés útján. A most lezárult év első ötévés ter­vünk utolsó esztendeje volt. Vizsgál­juk meg az esztendő fordulóján nép­gazdaságunk , ezen belül iparunk és mezőgazdaságunk helyzetét az elmúlt és a jövő év feladatainak tükrében.. Az elmúlt évben az ipari üzemek­ben a munkásosztály öntudatosabban, telkesebben harcolt a gazdasági fel­adatok megvalósításáért, a népjólét p­rogramjáért. Az iparban, ha késte­m­-­­kedéssel és nehézségek árárt is, de ott­ megindult az átcsoportosítás, meg­kezdődött a mezőgazdasági eszközök és közszükségleti cikkek fokozott gyártása, lendületet vett a lakásépít­kezés. Megnőtt a munkások és a mű­szaki értelmiség aktivitása, kezdemé­nyező-, bírálókészsége, növekedett részvétele az üzem vezetésében, a termelés problémáinak megoldásá­ban. Emellett azonban iparunkban az elmúlt évben komoly hibák is je­lentkeztek. A termelés és a termelé­kenység üteme nem nőtt kielégítően, az önköltség alakulása kedvezőtlen volt, gyakori jelenséggé vált az anyag- és szerszámpazarlás, nem szilárdult meg a társadalmi tulaj­don becsülete. A termékek minősége számos iparágban nem javult, sőt helyenként romlott, az exportkötele­zettségek teljesítésében elmaradtunk. Nem ért most ezeket a hibákat sor­­iavenni, mert el kell tökélnünk, hogy az új esztendőben leszámolunk velük és akkor szocialista iparunk töretlenül mehet tovább a fellendü­lés útján. Mert az új esztendőben — amely a gazdasági életben új tervévet je­lent — nagy feladatok állnak ipa­runk előtt. Az ötéves terv után jö­vőre egyéves tervet hajtunk végre, hogy jobban felkészülhessünk az 1956-ban induló második ötéves terv­Az 1955. évi terv irányvonalait az új szakasz politikája, a III. párt­­kongresszus és a Központi Vezetőség októberi ülésének határozata szabják meg. Melyek az új esztendő tervének fő céljai? A terv mindenekelőtt célul tűzi ki az életszínvonal emelésében 1954-ben elért eredményeink meg­szilárdítását és továbbfejlesztését. Az új évben jelentős mértékben nő az áruforgalom, s ennek megfelelően­ a munkásosztály reálbére, a dolgozó parasztság, s a lakosság többi dol­­gozórétegének életszínvonala. A kor­mány jelentős összegeket irányoz elő lakásépítésre, szociális és kulturális célokra. Az 1955. évi terv továbbá azt célozza, hogy növeljük hazánk gazda­­sági erejét, ezzel is erősítsük orszá­gunk biztonságát, védelmi képessé­gét. A terv egyik fontos célja: gyö­keresen megjavítani az ország kül­kereskedelmi helyzetét. E célok elérésének legfontosabb eszköze: a termelés emelése. Az el­múlt esztendőben az áruforgalom, az életszínvonal emelkedésének üteme jóval meghaladta a termelés növe­kedését. Ha ezt így folytatnék, fel­élnék készleteinket, aláásnák a jövő fejlődés alapjait. Éppen ezért a ter­melés gyorsabb emelésével helyre kell billenteni az egyensúlyt. Csak a népgazdaság termelőerőinek fejlő­dése teszi lehetővé az életszínvonal tartós és rendszeres emelését. Ehhez pedig nélkülözhetetlen gazdaságunk vezető ágának, a szocialista iparnak további szakadatlan fejlesztése. Té­ves és helytelen minden olyan né­zet, amely szerint nincs már szük­ség a szocialista iparosítás politiká­jára. Téves és helytelen minden né­zet, amely lebecsüli a nehézipar je­lentőségét és szerepét a népgazdaság­ban. És természetesen téved az is, aki nem a termelés emelésében látja problémáink megoldásának legfőbb feltételét. Csak az ipari termelés szüntelen növelésével — természete­sen helyesütemű és irányú növelésé­vel — biztosíthatjuk az életszínvonal emeléséhez szükséges iparcikkeket, a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló gé­peket, műtrágyát, az ipar különböző ágainak bővítését segítő termelőesz­közöket. Természetesen nem csupán az a fel­adat, hogy a termelés mennyiségét emeljük. Most különösen fontossá vált az a kérdés: hogyan, milyen esz­közökkel, „milyen áron“ emeljük a termelést. Tennivalónk, hogy a je­lenlegi termelőberendezésekkel — azt egyes területeken kiegészítve, tökéle­tesítve, a takarékosság, az önköltség­­csökkentés szigorú érvényesítésével — termeljünk többet. Egész népgaz­daságunk további fejlődésének kulcs­kérdése a munka termelékenységé­nek erőteljes fokozása. Ezért kerül­nek most, különösen előtérbe az olyan feladatok, mint az önköltség csökken­tése, a gyártmányok minőségének­­megjavítása, a takarékosság. Ma még fontosabb, mint bármikor azelőtt, hogy ugyanabból az anyagból több, jobb és olcsóbb terméket készítsünk, hogy ne hagyjunk egyetlen gramm anyagot sem kárbaveszni, selejtté válni. Véget kell vetni annak az egy-,­oldalúságnak, amely nem egyszer rányomta bélyegét a gazdasági mun­kára. A terv­­ sérthetetlen törvény, s ezért azt nemcsak nagyjában-egé­­szében, hanem minden egyes részle­tében hiánytalanul teljesíteni kell. Egyetlen tizedszázalékot sem enged­hetünk a terv egyetlen előírásából sem, mert ezzel ártanánk népünk­nek, gyengítenék hazánkat. S az új esztendő küszöbén különösen hang­súlyozni kell, hogy a terv teljesítését az év első napján kell kezdeni. Csak bajra, nehézségekre vezetne, ha az év elején könnyebben vennék a dol­got. Nincs erre semmi ok! Éppen ellenkezőleg: a terv legfontosabb szakasza az első negyedév. Itt kell aratnunk az első sikert. Jövő évi tervünk nagy feladat elé állít bennünket. De ha nagy is a fel­adat, a terv teljes mértékben reális, nemcsak teljesíthető, hanem túl is teljesíthető. Ezért­ latba kell vetnünk legjobb tudásunkat, szívvel-lélekkel kell dolgoznunk azért, hogy valóban túl is teljesítsük. Hős munkásosztá­lyunk, tehetséges műszaki értelmisé­günk, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok öntudatos parasztsága kész támogatni a pártot és a kor­mányt az 1955. évi terv teljesítésében és túlteljesítésében. Ezt bizonyítja az a nagyszerű mozgalom, amely a cse­peli vasasoktól, az RM dolgozóitól in­dult el, akik új munkaversenyt kez­deményeztek felszabadulásunk 10. év­fordulójának tiszteletére. Ha párt­­szervezeteink az élére állnak, s ma­gukkal ragadják a százezres tömege­ket, a felszabadulási munkaverseny óriási lendítőerő lesz a terv végre­hajtásának, az ipar és mezőgazdaság fellendítésének nagy munkájában. A dolgozók aktivitása, rengeteg értékes javaslata, újítása, a verseny lendüle­te — kimeríthetetlen erőforrás. Mi­nél bátrabban merítünk majd ebből a forrásból, annál biztosabb lesz az új terv győzelme. De vessünk számot az új esztendő küszöbén mezőgazdaságunk munká­jával, a falu fejlődésével és az idevágó feladatokkal is. Az 1954-es esztendő a mezőgazdaságfejlesztési program végrehajtásának első esztendeje volt. Az egy év alatt elért kezdeti eredmé­nyek arról győztek, meg az országot, az egész dolgozó népet, hogy helyes az új szakasz gazdaságpolitikája, amely párt- és állami szerveink s egész népünk elé a mezőgazdasági ter­melés gyors és nagyarányú fellendí­tését tűzte, mint az elkövetkező évek fő feladatát. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló decemberi párt- és kormányhatározat legkomolyabb sikere, hogy megnövelte a termelőszövetkezeti és egyéni pa­rasztság anyagi érdekeltségét, mun­kakedvét. A földek gondosabb, jobb megmunkálása következtében — a gabonafélék kivételével — legtöbb nö­vénynél magasabb is lett a’holdan­ként! terméshozam, mint az előző öt esztendő átlaga. Javult az állatte­nyésztői munka színvonala is. Meg­nőtt a baromfi-, sertés- és juhállo­mány. Az elért eredményekhez hozzájá­rult­­a gépesítés továbbfejlődése. Az év első 11 hónapjában a mezőgazda­ság 2432 traktort, mintegy 3000 ve­tőgépet, 21.000 fogatos- és traktorokét, 12.700 lókápát, 26.500 koronát kapott az ipartól, bár az ipar a mezőgazda­ságfejlesztési párt- és kormányhatá­rozatban megjelölt 1954. évi feladato­kat csak résztsem­ teljesítette.­­ A parasztság túlnyomó része az el­múlt évben becsülettel teljesítette ál­lamunk iránti kötelezettségeit mind a beadás, mind az adózás terén. Nemcsak ezzel járult hozzá a bérből és fizetésből élők zavartalan ellátá­sához, hanem oly módon is, hogy a szabadpiac útján több élelmiszert szállított a városba, mint bármikor az utolsó esztendőkben. Jellemző adat: Budapestre az 1954-es évben az őstermelők 30—35 százalékkal több élelmet hoztak fel, mint az előző esz­tendőben. Ezek a tények egyre inkább meggyőzik az egész ország lakosságát arról, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésének politikája elsősorban a munkásosztály politikája, az egész dolgozó nép javát, mindnyájunk élet­színvonala emelését szolgálja! Ám a mezőgazdasági program meg­valósításában elért eddigi sikerek természetesen csak kezdeti sikerek. Az új esztendőben tovább kell erősí­tenünk a mezőgazdaság szocialista szektorát, s ezen belül, mint a III. pártkongresszus határozata is külö­nösen hangsúlyozza — figyelmünket elsősorban a termelőszövetkezetek megszilárdítására, hozamuk növelé­sére, jövedelmezőségük fokozására kell fordítani. Arra kell törekedni, hogy valamennyi termelőszövetkezet­ben alkalmazzák a legjobb agrotech­nikai módszereket, helyes vetésfor­gót és vetéssorrendet alakítsanak ki, földjüket gondosabban munkálják, a jószágokat jobban gondozzák. Ez az alapja ugyanis a magas termésnek, a nagyobb munkaegységrészesedésnek és a jobb életmódnak. Ebben az esztendőben el kell ér­nünk, hogy a meglévők közül újabb sok száz mezőgazdasági termelőszö­vetkezet sorakozzék fel a kiválóak mögé, s váljék mintaszerű szövetke­­kezeti nagyüzemmé. Olyanná, amely terméseredményében és a jövede­lemben meghaladja nemcsak az egyéni dolgozó parasztok átlagát, ha­nem az átlagos középparaszti jöve­delmet is. Ez szükséges — és elen-­ gedhetetlenül szükséges — ahhoz, hogy a dolgozó parasztság széles ré­tegei előtt a gyakorlatban bebizonyít­sák a szövetkezeti gazdálkodás fölé­nyét. Azt, hogy ez az egyedüli he­lyes útja a­­felemelkedésnek, a szo­cializmus építésének a falun, s helye­sen teszi minden dolgozó paraszt, ha — önkéntes elhatározás alapján — mielőbb ezt az utat választja! A jövő esztendőben előrehaladást kell elérnünk a mezőgazdaság olyan te­rületén is, ahol az elmúlt évben el­maradás mutatkozott, így mindenek­előtt a növénytermesztés legfonto­sabb ágában, a kenyérgabona ter­mesztésében, ahol az 1954. évi ter­mésátlag kisebb a sokévi átlagnál. Nagy az elmaradás a szarvasmarha­­tenyésztésben is, különösen a tehén­tartásban. Az 1954-es sikerek után azonban bizakodva nézhetünk a me­zőgazdaságban az új esztendő elé. Az elmúlt év eredményei­­e biztató ígéret a jövőre. S ha így összefoglaljuk az elmúlt év eredményeit és a jövő feladatait, világosan kell látnunk, hogy eredmé­nyeinket mindenekelőtt nagy pár­tunknak köszönhetjük, amely ébren­­tartotta­ a dolgozó tömegekben a lel­kesedést, világosan megjelölte a fel­adatokat, s tudnunk kell azt­ is, hogy az új esztendő sikereinek legbizt­o­sabb záloga a párt, szilárd, határozott vezetése. Ezért kell minden erőnkkel óvnunk a párt egységét, tekintélyét, ezért kell megacéloznunk szilárdsá­gát, ezért kell a párt köré tömöríte­­nünk nemcsak a munkásosztályt, ha­nem a dolgozó parasztságot, a dolgo­zó kisembereket, egész népünket. Népi demokráciánk további meg­erősödése elválaszthatatlanul össze­függ a népi nemzeti egység megszi­lárdításával.­ A legszélesebb nemzeti összefogás jegyében hívtuk életre a Hazafias Népfrontot,­­­lert — amint ezt pártunk III. kongresszusa meg­állapította — e nélkül az összefogás nélkül aligha­­tudnánk megoldani a dolgozó nép előtt álló­ feladatokat. A Hazafias Népfront rendeltetése, hogy még szélesebb tömegek megértsék és kövessék a párt politikáját, hogy a dolgozókat aktívabbal bevonjuk a közügyek intézésébe, a közvélemény kialakításába. Meg kell mondanunk azonban, hogy ez az összefogás a hazafias erők, a dolgozó emberek összefogása, és nem lehet eszköze a nép ellenségeinek. C­ikk így teljesít­heti a Hazafias Népfront egyik leg­fontosabb hivatását, hogy mozgósítsa a magyar dolgozó népet a béke vé­delmére, szabadságunk, függetlensé­günk oltalmazására. Különösen nagy szerep vár e tekintetben a Hazafias Népfrontra, mert a Nemzetközi poli­tikában aggasztó jelenségek mutat­koznak.. A német ú­jrafelfegyverzés lehetősége közelebb jutott a valóság­hoz, s ez fenyegető, veszélyt jelent hazánkra, népünk békés építőmun­­­­kájára is. A népfront a párt vezeté­sével hozzájárulhat, hogy a magyar dolgozók békeszándéka még cselek­­vőbb harcos kiállásban nyilvánuljon meg a béke ügye mellett. Népi államunk békés szándékai és törekvései teljesen nyilvánvalóak. Az elmúlt évben a béketábor országaival együtt hazánk is állhatatosan töreke­dett arra, hogy a maga részéről hoz­zájáruljon az emberiséget fenyegető háborús veszély elhárításához. A Szovjetunióval, a népi Kínával és a népi demokratikus országokkal fennál­ló bensőséges és egyre mélyülő baráti kapcsolataink mind gazdagabban gyümölcsöznek. A Szovjetunió, a bé­ketábor hatalmas, vezető országa to­vábbra is irányt mutat a mi hazánk fejlődése számára, a szocializmus or­szága ezernyi tanújelét adja a Ma­gyarország iránti segítőkészségének. Tovább fejlesztettük kereskedelmi, kulturális és sportkapcsolatainkat számos más országgal a világ min­den relnő­k, m­i le­lk­iben javultak és továbbra is javulnak kapcsolataink a szomszédos Jugoszláviával és Auszt­riával. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Nyugaton lezajlott események ked­vezőtlenül befolyásolják a nemzet­közi helyzet utóbbi időkben igen biz­tató alakulását. Éberen figyelünk, de nem rettentenek meg bennünket az imperialisták háborús készülődései. „Népeink — mondja a moszkvai dek­laráció, amelyet hazánk képviselői is aláírtak — biztosak erejükben, bizto­sak kimeríthetetlen erőforrásaikban. Soha még a bé­ke és a szocializmus erői nem voltak olyan hatalmasak és nem volta­k olyan szilárdak, mint ma. Minden támadásra, háború kirobban­tására, és népeink békés életének megzavarására irányuló kísérlet meg­semmisítő visszau­tasításra talál.“ Bizakodva­ ünnepeljük tehát az új esztendő első napját. Reményteljesen tekintünk a jövőbe. Népünk szabad­ságának és boldogságának ügye — történelmünkben először — a béke és szabadság hatalmas nemzetközi tá­borának ügye is. Az új év első nap­ján forró testvéri üdvözlettel kö­szöntjük a nagy Szovjetuniót, Kínát, a testvéri népi demokratikus orszá­gokat, a kilencszázmilliós béketábor népeit és barátainkat az egész vilá­gon. Meg vagyunk győződve arról, hogy az új évben közös munkánk nyomán még inkább kibontakoznak a béketábor hatalmas erői és sikere­ket ér el a béke és szabadság nagy ügye az egész világon. Az új év első napján forrón kö­szöntjük egy évtized diadalmas har­cai) megvívó népünket, hős munkás­­osztályunkat, dolgozó parasztságun­kat, és értelmiségünket. Azzal a biztos tudattal lépjük át az új évtized kü­szöbét, hogy népünk nagy céljai és­­ vágyai minden nehézséget leküzdve , megvalósulnak. Biztosak vagyunk abban, hogy pártunk szilárd vezeté­sével, népünk odaadó, áldozatos munkája nyomán felépül a boldog­ság, a jólét, a béke, a szocializmus Magyarországa. Ebben a tudatban kívánunk boldog újévet minden magyar hazafinak! Jó munkát és sok sikert, elvtársak­­re. M i ■ ■ i-i——TNA VI K. J. Vorosilov elvtárs újévi rádióbeszéde oszkva, december 31. (TASZSZ) K . J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke az új év beköszöntése alkalmából a moszkvai rádióban a következő be­szédet mondotta: Kedves elvtársak! Szeretett hazánknak, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetségének kedves állampolgárai! A most beköszöntő új év alkalmá­ból szívélyes jókívánságaimat kül­döm önöknek! Mélységes örömmel állapítjuk meg, hogy az elmúlt év alatt a szovjet dol­gozók erőfeszítései következtében hazánk még gazdagabbá, még erő­sebbé vált. Az elmúlt év soknemzetiségű ha­zánk szocialista ipara további fej­lődésének, mezőgazdasága fellendü­lésének, tudománya és kultúrája vi­rágzásának esztendeje volt. Ezek az eredmények a hős szovjet nép — munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek — építőmunkájának eredményeként jöttek létre. A kom­munista társadalom fáradhatatlan építői, a békének és az emberek bol­dogságának dicső harcosai kommu­nista pártjuk vezetésével biztosan ha­ladnak az újabb győzelmek felé. A most beköszöntő évben a szovjet nép Marx—Engels—Lenin—Sztálin fennkölt eszméitől lelkesítve, még na­gyobb energiával fog dolgozni, hogy még hatalmasabbá tegye hazánkat. Az új, 1955-ös évbe lépve, sike­reinkre büszkén, megelégedéssel ál­lapítjuk meg azt is, hogy a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság és a békeszerető népek állhatatos erőfeszí­téseinek következtében az elmúlt év folyamán bizonyos enyhülés állott be a nemzetközi feszültségben. A tartós és szilárd békéért folyó harc meg­hozta gyümölcseit. A béke ellenségeinek azonban ez nem tetszik. Nem törődve népeik akaratával és megfeledkezve a történelem tanulsá­gairól, egyes nyugati hatalmak kor­mánykörei továbbra is agresszív po­litikát folytatnak, amely veszélyes következményeket rejt magában. A békeszerető népek nem mehet­nek el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a nyugati hatalmak Európa szívében feltámasztják a né­met militarizmust, bonyolulttá teszik a nemzetközi helyzetet és fokozzák egy új háború veszélyét. Külföldi országok tisztelt polgárai, férfiai, asszonyai, ifjai és lányai! Az elmúlt év, az egész emberiség szerencséjére, a béke éve­­ volt. Nem kételkedem abban, hogy minden or­szág egyszerű, becsületes emberei nem akarnak háborút, békében és baráti egyetértésben akarnak élni. A béke ellenségeinek nem sikerül majd megvalósítaniuk tervüket, ha a népek kezükbe veszik a béke ügyét és végig kitartanak mellette. A szovjet nép, testvéri egységben a nagy kínai néppel és a demokratikus ú­j országok minden népével, hisz, hogy a most beköszöntő új év is a világ békéje további megszilárdulás­­ának éve lesz. A nemrég lezajlott moszkvai érte­kezleten az európai békeszeret­ő álla­mok megingathatatlan egységet, ösz­­szeforrottságot és akaratot juttattak kifejezésre az európai népek békéjé­nek és biztonságának magasztos ügyéért folytatott harcban. A szovjet dolgozók, valamint minden egyszerű külföldi ember üdvözölte a moszkvai értekezleten elfogadott deklarációt, amely egy európai kollektív bizton­sági rendszer megteremtésére szólít fel. A szovjet nép nagy országunk ura, az egész emberiség békéjének,­ sza­­badságának és boldogságának élen­járó harcosa, alkotóerőtől és kime­ríthetetlen energiától duzzadva lép az új évbe, készen arra, hogy még na­gyobb hősiességgel harcoljon szere­tett hazájának boldogságáért! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a szovjet kor­mány nevében meleg jókívánságai­mat küldöm önöknek az új év alkal­mából, kedves honfitársaim!. Az új év alkalmából jókívánatai­­mat küldöm minden ország egyszerű és becsületes embereinek! Legyen az új év még nagyobb sikerek eszten­deje az emberiség harcában, a né­pek közötti tartós békéért, mindet* ember boldogságáért! Boldog új évet kívánok! Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rádióbeszéde Kedves barátaim! Kedves elvtársak! Éppen, hogy elütötte az óra az éjfélt és elhangzottak nemzeti himnuszunk jó kedvet és bőséget kívánó sza­vai. Az egész országban vidám hangulatban, a jövőbe vetett bizalommal köszöntik a magyar dolgozók az új, 1955-ös esztendőt. Ismét gazdagabbak lettünk egy évvel, népünk egy újabb lapot írt a történelem könyvébe. Szabad hazánkban, szabad népként immár tizedszer kívánunk egymásnak boldog új esztendőt, abban a szi­lárd hitben és meggyőződésben, hogy két kezünk mun­kája immár valóban népünk, mindannyiunk boldog­ságát és felemelkedését építi. Szabadságunk tizedik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzésével gondolhatunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pártunk bölcs vezetésével ezalatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a romok országából virágzó, szabad hazát teremtettünk. A szabadság tíz éve alatt hatalmasan megnőtt és szélesen kibontakozott népünk alkotóereje és lendülete, s ezt a hatalmas erőt pártunk szervezte és vezette egész dolgozó népünk fel­emelkedése érdekében. Az új év küszöbén, a hála és a szeretet szavával köszöntsü­k a nagy szovjet népet, amely leverte kezünk­ről a rabbilincseket és szabaddá tette előttünk az utat a nemzeti felemelkedés, a szabad és boldog élet felé! Szerencsekívánatainkat fejezzük ki a népi demok­ratikus országok, a nagy Kína dolgozó népeinek. Kíván­juk, hogy az új esztendő újabb sikereket hozzon szá­mukra a szocializmus építésében, a népjólét emelé­sében. Sok szerencsét és sikert kívánunk a többi népnek a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcukban. Kedves barátaim! Büszke szívvel gondolhatunk vissza a megtett út nagyszerű eredményeire. Az elmúlt évben öregbítettük eddigi sikereinket. Munkásosztályunk áldozatos munká­ja, dolgozó parasztságunk lelkes munkakedve, népi ér­telmiségünk alkotóereje megteremtették az alapjait arok­nak, hogy sikeresebben és gyorsabban mehessünk clőra a népjólét emelkedése útján. Hazánk történetének leg­demokratikusabb választásai, a Hazafias Népfront ki­bontakozó lendülete bizonyítják, hogy népünk egy fej­jel megnőtt az elmúlt években, és hozzáértő, felelős irá­nyítója saját sorsának. Az új év köszöntésének ünnepi hangulatában gondol­junk arra, hogy az új esztendőben még nagyobb felada­tok, még felelősségteljesebb munka áll előttünk. Tart­suk szem előtt az új esztendőben is, hogy jólétünk olyan mértékben fog emelkedni, amilyen mértékben nő a ja­vak termelése, amilyen mértékben gazdaságosabban, jobban, szebben dolgozunk. Tőlünk és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fogunk jobban, boldogabban élni az új esztendőben. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy hős munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és népi ér­telmiségünk minden erejét megfeszíti, hogy az új évben is sikereket érjen el új életünk építésében. Ezért biza­kodó a mai újévi köszöntőnk, ezért vagyunk mindany­­nyian szilárdan meggyőződve arról, hogy előre én csakis előre fogunk menni az új esztendőben is. Kedves barátaim! Míg mi az eredményes munka jóleső boldogságával szívünkben és a további felemelkedés bizakodó hangu­latában köszöntjük az új esztendőt, ne feledjük egy pilla­natra sem, hogy tőlünk nyugatra, éppen ezekben a na­pokban lázas tevékenység folyik a népek átkának, a német militarizmusnak feltámasztása érdekében. A veszély komoly, de még komolyabb a népek békeaka­­rata és elszántsága, hogy megfékezzék az új háború­ sötét erőit. Erősítsük népünk egységét, összeforrottságát a párttal és a kormánnyal, fejlesszük hazánk gazdasági erejét, szilárdítsuk honvédelmünket, mélyítsük barátsá­gunkat a Szovjetunióval, a béketábor összes országaival és a világ minden dolgozójával — ezt követeli tőlünk a béke érdeke, népünk biztonsága és boldogsága. Ehhez kívánok mindannyiunknak, minden magyar dolgozónak teljes sikert és boldog új esztendőt! Szilveszter-est az Országházban A­ magyar dolgozóg­tarija köz­ponti Vezetősége, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa péntekről szombatra virradóra Szil­veszter-estet adott az Országh­ázban. Az esten megjelent: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla, a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagjai, Bata István és Mekis József, az MDP Politikai Bizottsága-á­­nak póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségé­nek titkárai, Rónai Sándor, az­ Ország­­gyűlés elnöke, Boldoczki János kül­ügyminiszter, Piros László belügymi­niszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Csergő János kohó- és gépipari mi­niszter, Czüttner Sándor szénbányá­szati miniszter,­ Szabó János város­­és községgazdálkodási miniszter, Er­dei Ferenc földművelésügyi mi­niszter, Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Háy László külkereskedelmi miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter,­­ Szíjártó Lajos építésügyi miniszter,­­ Bebrits Lajos közlekedés- és posta-­ ügyi miniszter, Erdey-Grúz Tibor ok­­­­tatásügyi miniszter, Béres Andor, az Országos Tervhivatal elnöke, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke, Vas Zoltán, a Miniszter­tanács titkár­ságának vezetője, Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke. Jelen volt a szilveszteresten a poli­tikai, gazdasági, kulturális élet sok ki­magasló képviselője, a tömegszerveze­tek vezetői, a néphadsereg tábornoki karának több tagja, a szocialista ter­melőmunka kiváló dolgozói, vállalati igazgatók, a tudomány, az irodalom, a művészet kiváló képviselői, köztük Rusznyák István Kossuth-díjas, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke, Ligeti Lajos Lukács György, Jánossy Lajos, Gillemot László, Varga József, Törő Imre Kossuth-díjas akadémiku­sok, Veres Péter Kossuth-díjas, az írószövetség elnöke, Gergely Sándor, Illyés Gyula, Barabás Tibor, Kónya Lajos Kossuth-díjas írók, Heltai Jenő, Bölöni György- Írók, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Sz­ékely Mihály Kossuth-díjas kiváló művészek, Pór Bertalan, Ék Sándor, Kadosa Pál, Somogyi László, Fodor János, Szabó Ferenc Kossuth-díjas érdemes művé­szek, Uray Tivadar kiváló művész, Pióker Ignác, Muszka Imre Kossuth­­díjasok, a szocialista munka hősei, Bihari Andor, a szocialista munka hőse, Kiszlinger József Kossuth-díjas sztahanovista és még sokan­­nások. Részt vett az esten a budapesti dip­­lomáciai képviseletek több vezetője. Az­ est során neves művészek ünnepi műsort adtak. A szilveszteri est, vidám hangulat­­ban folyt le. Budapest, 1954 december

Next