Szabad Nép, 1955. január (13. évfolyam, 1-30. szám)
1955-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A RADIO FILLEK SZOMBAT, 1955 JANUÁR 1. Boldog új esztendőt! Az új esztendő küszöbén új reménységgel köszönt ránk az újév. A most kezdődő évben ünnepeljük felszabadulásunk tizedik évfordulóját; befejeztük első ötéves tengi utolsó esztendejét; a most kezdődő évben, egyéves, terv keretében meg kell oldanunk az ország további erősítésének és a dolgozók életszínvonala emelésének soron lévő feladatait és fel kell készülnünk a második ötéves terv megkezdésére. Szerte az országban kibontakozik a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség alkotómunkája e célok sikeres megvalósítására. Amikor ma tíz év után visszapillantunk az elmúlt esztendőkre, első gondolatunk azt a nagy, hősies munkát illeti, amely ez alatt a tíz év alatt pártunk vezetésével az országban végbement, amelynek eredményeképpen a magyar újjászületés felemelte az országot romjaiból, begyógyította a háború ütötte sebeket és a nép igazi otthonává változtatta hazánkat. A legfőbb tanulság, amit a nemzet szabad létezésének első évtizedéből leszűr, az, hogy előrejutásának és boldogulásának a legfőbb biztosítéka, hogy céltudatos, biztoskezű, a nép ügyét tűzön-vizen át, képviselő párt, a Magyar Dolgozók Pártja irányítja az ország ügyeit. Ilyen vezetővel az élen a munkások és dolgozó parasztok vállvetve minden nehézséget le tudnak küzdeni. Ilyen erő ellen a reakció, a letűnt múlt, népünkben tornászra nem lel, a reakciót csak a népellenesség feneketlen gyűlölete érleli, de ez a gyűlölet pozdorjává törik a pártja vezetésével harcoló egységes, szabad nép acélfalán. A magyar újjászületésnek e tanulságára mindig emlékeznünk kell. Az újjászületéssel nem fejeződött be, hanem lényegében csak megkezdődött a magyar nép történetének legnagyobb munkát követelő, de egyben legszebb és legközvetlenebbül gyümölcsöző műve: a szocialista Magyarország felépítése. Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójáról készülve, a magyar nép nagy számvetést csinál. Amikor ezen belül megvonjuk az ötéves terv számvetését, mindenekelőtt azzal kell tisztában lennünk, hogy a terv nélkül a kitűzött célok deresére ma nem is gondolhatnánk. Szocialista iparosítás nélkül nincs szocialista fejlődés, szocialista fejlődés nélkül nincs jólét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista iparosítás olyan csodaszer, amely az egész társadalom jólétének a kérdését egycsapásra megoldja és amelyből a „minél több annál jobb“-recept szerint kell csak a gyorsütemű iparfejlesztés útján előrehaladni, hogy minden probléma önmagától megoldódjék. ötéves tervünk eredményeit összegezve meg kell állapítanunk, hogy a szocialista iparosítás politikája eredményes volt, ha történtek is hibák. Az ötéves terv hozzájárult ahhoz, hogy alapvető feladatokat megoldjunk, lehetővé tette, hogy felszámoljuk a munkanélküliséget, hogy szilárdabb nagyipari gerincet adjunk az ország gazdaságának és korszerű színvonalra emeljük szabad országunk véderejének ellátását. Amikor az első ötéves terv eredményeit összegezzük, büszkén eleintünk e terv nagy létesítményeire: Sztálínvárosra, az Inotai Erőműre, a komlói bányára, a Sajómenti Vegyiművekre és tucatnyi egyéb kimagasló jelentőségű alkotásra, amely az országot gazdagította és további fejlődésében jelentős szerepet játszik majd. De nem kisebb büszkeséggel tekintünk az utóbbi másfél évben a közszükségleti cikkek növekvő menynyiségére. A jó acél mellett kell a jó cipő, a jó mozdony mellett kell a jó ruha. Szívből üdvözöljük pártunk történelmi jelentőségű határozatát az egész népgazdaság és benne az ipar arányos fejlesztéséről, a gazdaságfejlesztés és a lakosság életszínvonalemelésének egymástól való elválaszthatatlanságáról, a város és falu dolgozói anyagi érdekeltsége követelményeinek állandó és következetes figyelembevételéről, amelyek az 1953. évi júniusi központi vezetőségi ülésen születtek meg, pártunk III. kongresszusán kongresszusi határozattá emelkedtek és az 1954 októberi párthatározatbanismét nyomatékos kifejezést nyertek. Alapvetően hasonló a helyzet a mezőgazdaság terén is. Amikor a tíz év eredményeit összegezzük, a legnagyobb súllyal az esik latba, hogy elkergettük a földesurakat, hogy a magyar paraszt végre gazdája lett a földnek, amelyet arca verejtékével munkált meg. A választóvonal a falu helyzetében a múlt és a jelen között ezen a határon megy végig. Tegnap, tíz évvel ezelőtt, a grófok és a bankok voltak a föld gazdái, ma a dolgozó paraszt a föld gazdája. De a fejlődés nem állhatott meg ennél. Meg kellett találni a mezőgazdaság felemelkedésének további útját, mely fokozatosan a szocialista, gépesített nagyüzemű gazdálkodás felé vezeti. Az elmúlt öt évben megkezdtük tehát a mezőgazdaság szocialista fejlesztését. És ugyanakkor, amikor büszkén és örömmel tekintünk a mezőgazdaság szocialista fejlődésében elért eredményeinkre, jól dolgozó termelőszövetkezeteinkre, gyermekbetegségeiket leküzdő állami gazdaságainkra, meg kell állapítanunk azt is, hogy a mezőgazdaság szocialista fejlesztése terén a fejlesztés ütemét illetően figyelembe kell venni az adottságokat, hogy fő feladatunk megtanítani, meggyőzni a dolgozó parasztságot a szocialista gazdálkodás előnyeiről és tovább segíteni a szövetkezeti termelés útján. A most lezárult év első ötévés tervünk utolsó esztendeje volt. Vizsgáljuk meg az esztendő fordulóján népgazdaságunk , ezen belül iparunk és mezőgazdaságunk helyzetét az elmúlt és a jövő év feladatainak tükrében.. Az elmúlt évben az ipari üzemekben a munkásosztály öntudatosabban, telkesebben harcolt a gazdasági feladatok megvalósításáért, a népjólét programjáért. Az iparban, ha késtem-kedéssel és nehézségek árárt is, de ott megindult az átcsoportosítás, megkezdődött a mezőgazdasági eszközök és közszükségleti cikkek fokozott gyártása, lendületet vett a lakásépítkezés. Megnőtt a munkások és a műszaki értelmiség aktivitása, kezdeményező-, bírálókészsége, növekedett részvétele az üzem vezetésében, a termelés problémáinak megoldásában. Emellett azonban iparunkban az elmúlt évben komoly hibák is jelentkeztek. A termelés és a termelékenység üteme nem nőtt kielégítően, az önköltség alakulása kedvezőtlen volt, gyakori jelenséggé vált az anyag- és szerszámpazarlás, nem szilárdult meg a társadalmi tulajdon becsülete. A termékek minősége számos iparágban nem javult, sőt helyenként romlott, az exportkötelezettségek teljesítésében elmaradtunk. Nem ért most ezeket a hibákat soriavenni, mert el kell tökélnünk, hogy az új esztendőben leszámolunk velük és akkor szocialista iparunk töretlenül mehet tovább a fellendülés útján. Mert az új esztendőben — amely a gazdasági életben új tervévet jelent — nagy feladatok állnak iparunk előtt. Az ötéves terv után jövőre egyéves tervet hajtunk végre, hogy jobban felkészülhessünk az 1956-ban induló második ötéves tervAz 1955. évi terv irányvonalait az új szakasz politikája, a III. pártkongresszus és a Központi Vezetőség októberi ülésének határozata szabják meg. Melyek az új esztendő tervének fő céljai? A terv mindenekelőtt célul tűzi ki az életszínvonal emelésében 1954-ben elért eredményeink megszilárdítását és továbbfejlesztését. Az új évben jelentős mértékben nő az áruforgalom, s ennek megfelelően a munkásosztály reálbére, a dolgozó parasztság, s a lakosság többi dolgozórétegének életszínvonala. A kormány jelentős összegeket irányoz elő lakásépítésre, szociális és kulturális célokra. Az 1955. évi terv továbbá azt célozza, hogy növeljük hazánk gazdasági erejét, ezzel is erősítsük országunk biztonságát, védelmi képességét. A terv egyik fontos célja: gyökeresen megjavítani az ország külkereskedelmi helyzetét. E célok elérésének legfontosabb eszköze: a termelés emelése. Az elmúlt esztendőben az áruforgalom, az életszínvonal emelkedésének üteme jóval meghaladta a termelés növekedését. Ha ezt így folytatnék, felélnék készleteinket, aláásnák a jövő fejlődés alapjait. Éppen ezért a termelés gyorsabb emelésével helyre kell billenteni az egyensúlyt. Csak a népgazdaság termelőerőinek fejlődése teszi lehetővé az életszínvonal tartós és rendszeres emelését. Ehhez pedig nélkülözhetetlen gazdaságunk vezető ágának, a szocialista iparnak további szakadatlan fejlesztése. Téves és helytelen minden olyan nézet, amely szerint nincs már szükség a szocialista iparosítás politikájára. Téves és helytelen minden nézet, amely lebecsüli a nehézipar jelentőségét és szerepét a népgazdaságban. És természetesen téved az is, aki nem a termelés emelésében látja problémáink megoldásának legfőbb feltételét. Csak az ipari termelés szüntelen növelésével — természetesen helyesütemű és irányú növelésével — biztosíthatjuk az életszínvonal emeléséhez szükséges iparcikkeket, a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló gépeket, műtrágyát, az ipar különböző ágainak bővítését segítő termelőeszközöket. Természetesen nem csupán az a feladat, hogy a termelés mennyiségét emeljük. Most különösen fontossá vált az a kérdés: hogyan, milyen eszközökkel, „milyen áron“ emeljük a termelést. Tennivalónk, hogy a jelenlegi termelőberendezésekkel — azt egyes területeken kiegészítve, tökéletesítve, a takarékosság, az önköltségcsökkentés szigorú érvényesítésével — termeljünk többet. Egész népgazdaságunk további fejlődésének kulcskérdése a munka termelékenységének erőteljes fokozása. Ezért kerülnek most, különösen előtérbe az olyan feladatok, mint az önköltség csökkentése, a gyártmányok minőségénekmegjavítása, a takarékosság. Ma még fontosabb, mint bármikor azelőtt, hogy ugyanabból az anyagból több, jobb és olcsóbb terméket készítsünk, hogy ne hagyjunk egyetlen gramm anyagot sem kárbaveszni, selejtté válni. Véget kell vetni annak az egy-,oldalúságnak, amely nem egyszer rányomta bélyegét a gazdasági munkára. A terv sérthetetlen törvény, s ezért azt nemcsak nagyjában-egészében, hanem minden egyes részletében hiánytalanul teljesíteni kell. Egyetlen tizedszázalékot sem engedhetünk a terv egyetlen előírásából sem, mert ezzel ártanánk népünknek, gyengítenék hazánkat. S az új esztendő küszöbén különösen hangsúlyozni kell, hogy a terv teljesítését az év első napján kell kezdeni. Csak bajra, nehézségekre vezetne, ha az év elején könnyebben vennék a dolgot. Nincs erre semmi ok! Éppen ellenkezőleg: a terv legfontosabb szakasza az első negyedév. Itt kell aratnunk az első sikert. Jövő évi tervünk nagy feladat elé állít bennünket. De ha nagy is a feladat, a terv teljes mértékben reális, nemcsak teljesíthető, hanem túl is teljesíthető. Ezért latba kell vetnünk legjobb tudásunkat, szívvel-lélekkel kell dolgoznunk azért, hogy valóban túl is teljesítsük. Hős munkásosztályunk, tehetséges műszaki értelmiségünk, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok öntudatos parasztsága kész támogatni a pártot és a kormányt az 1955. évi terv teljesítésében és túlteljesítésében. Ezt bizonyítja az a nagyszerű mozgalom, amely a csepeli vasasoktól, az RM dolgozóitól indult el, akik új munkaversenyt kezdeményeztek felszabadulásunk 10. évfordulójának tiszteletére. Ha pártszervezeteink az élére állnak, s magukkal ragadják a százezres tömegeket, a felszabadulási munkaverseny óriási lendítőerő lesz a terv végrehajtásának, az ipar és mezőgazdaság fellendítésének nagy munkájában. A dolgozók aktivitása, rengeteg értékes javaslata, újítása, a verseny lendülete — kimeríthetetlen erőforrás. Minél bátrabban merítünk majd ebből a forrásból, annál biztosabb lesz az új terv győzelme. De vessünk számot az új esztendő küszöbén mezőgazdaságunk munkájával, a falu fejlődésével és az idevágó feladatokkal is. Az 1954-es esztendő a mezőgazdaságfejlesztési program végrehajtásának első esztendeje volt. Az egy év alatt elért kezdeti eredmények arról győztek, meg az országot, az egész dolgozó népet, hogy helyes az új szakasz gazdaságpolitikája, amely párt- és állami szerveink s egész népünk elé a mezőgazdasági termelés gyors és nagyarányú fellendítését tűzte, mint az elkövetkező évek fő feladatát. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló decemberi párt- és kormányhatározat legkomolyabb sikere, hogy megnövelte a termelőszövetkezeti és egyéni parasztság anyagi érdekeltségét, munkakedvét. A földek gondosabb, jobb megmunkálása következtében — a gabonafélék kivételével — legtöbb növénynél magasabb is lett a’holdanként! terméshozam, mint az előző öt esztendő átlaga. Javult az állattenyésztői munka színvonala is. Megnőtt a baromfi-, sertés- és juhállomány. Az elért eredményekhez hozzájárulta gépesítés továbbfejlődése. Az év első 11 hónapjában a mezőgazdaság 2432 traktort, mintegy 3000 vetőgépet, 21.000 fogatos- és traktorokét, 12.700 lókápát, 26.500 koronát kapott az ipartól, bár az ipar a mezőgazdaságfejlesztési párt- és kormányhatározatban megjelölt 1954. évi feladatokat csak résztsem teljesítette. A parasztság túlnyomó része az elmúlt évben becsülettel teljesítette államunk iránti kötelezettségeit mind a beadás, mind az adózás terén. Nemcsak ezzel járult hozzá a bérből és fizetésből élők zavartalan ellátásához, hanem oly módon is, hogy a szabadpiac útján több élelmiszert szállított a városba, mint bármikor az utolsó esztendőkben. Jellemző adat: Budapestre az 1954-es évben az őstermelők 30—35 százalékkal több élelmet hoztak fel, mint az előző esztendőben. Ezek a tények egyre inkább meggyőzik az egész ország lakosságát arról, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésének politikája elsősorban a munkásosztály politikája, az egész dolgozó nép javát, mindnyájunk életszínvonala emelését szolgálja! Ám a mezőgazdasági program megvalósításában elért eddigi sikerek természetesen csak kezdeti sikerek. Az új esztendőben tovább kell erősítenünk a mezőgazdaság szocialista szektorát, s ezen belül, mint a III. pártkongresszus határozata is különösen hangsúlyozza — figyelmünket elsősorban a termelőszövetkezetek megszilárdítására, hozamuk növelésére, jövedelmezőségük fokozására kell fordítani. Arra kell törekedni, hogy valamennyi termelőszövetkezetben alkalmazzák a legjobb agrotechnikai módszereket, helyes vetésforgót és vetéssorrendet alakítsanak ki, földjüket gondosabban munkálják, a jószágokat jobban gondozzák. Ez az alapja ugyanis a magas termésnek, a nagyobb munkaegységrészesedésnek és a jobb életmódnak. Ebben az esztendőben el kell érnünk, hogy a meglévők közül újabb sok száz mezőgazdasági termelőszövetkezet sorakozzék fel a kiválóak mögé, s váljék mintaszerű szövetkekezeti nagyüzemmé. Olyanná, amely terméseredményében és a jövedelemben meghaladja nemcsak az egyéni dolgozó parasztok átlagát, hanem az átlagos középparaszti jövedelmet is. Ez szükséges — és elen- gedhetetlenül szükséges — ahhoz, hogy a dolgozó parasztság széles rétegei előtt a gyakorlatban bebizonyítsák a szövetkezeti gazdálkodás fölényét. Azt, hogy ez az egyedüli helyes útja afelemelkedésnek, a szocializmus építésének a falun, s helyesen teszi minden dolgozó paraszt, ha — önkéntes elhatározás alapján — mielőbb ezt az utat választja! A jövő esztendőben előrehaladást kell elérnünk a mezőgazdaság olyan területén is, ahol az elmúlt évben elmaradás mutatkozott, így mindenekelőtt a növénytermesztés legfontosabb ágában, a kenyérgabona termesztésében, ahol az 1954. évi termésátlag kisebb a sokévi átlagnál. Nagy az elmaradás a szarvasmarhatenyésztésben is, különösen a tehéntartásban. Az 1954-es sikerek után azonban bizakodva nézhetünk a mezőgazdaságban az új esztendő elé. Az elmúlt év eredményeie biztató ígéret a jövőre. S ha így összefoglaljuk az elmúlt év eredményeit és a jövő feladatait, világosan kell látnunk, hogy eredményeinket mindenekelőtt nagy pártunknak köszönhetjük, amely ébrentartotta a dolgozó tömegekben a lelkesedést, világosan megjelölte a feladatokat, s tudnunk kell azt is, hogy az új esztendő sikereinek legbiztosabb záloga a párt, szilárd, határozott vezetése. Ezért kell minden erőnkkel óvnunk a párt egységét, tekintélyét, ezért kell megacéloznunk szilárdságát, ezért kell a párt köré tömörítenünk nemcsak a munkásosztályt, hanem a dolgozó parasztságot, a dolgozó kisembereket, egész népünket. Népi demokráciánk további megerősödése elválaszthatatlanul összefügg a népi nemzeti egység megszilárdításával. A legszélesebb nemzeti összefogás jegyében hívtuk életre a Hazafias Népfrontot,lert — amint ezt pártunk III. kongresszusa megállapította — e nélkül az összefogás nélkül alighatudnánk megoldani a dolgozó nép előtt álló feladatokat. A Hazafias Népfront rendeltetése, hogy még szélesebb tömegek megértsék és kövessék a párt politikáját, hogy a dolgozókat aktívabbal bevonjuk a közügyek intézésébe, a közvélemény kialakításába. Meg kell mondanunk azonban, hogy ez az összefogás a hazafias erők, a dolgozó emberek összefogása, és nem lehet eszköze a nép ellenségeinek. Cikk így teljesítheti a Hazafias Népfront egyik legfontosabb hivatását, hogy mozgósítsa a magyar dolgozó népet a béke védelmére, szabadságunk, függetlenségünk oltalmazására. Különösen nagy szerep vár e tekintetben a Hazafias Népfrontra, mert a Nemzetközi politikában aggasztó jelenségek mutatkoznak.. A német újrafelfegyverzés lehetősége közelebb jutott a valósághoz, s ez fenyegető, veszélyt jelent hazánkra, népünk békés építőmunkájára is. A népfront a párt vezetésével hozzájárulhat, hogy a magyar dolgozók békeszándéka még cselekvőbb harcos kiállásban nyilvánuljon meg a béke ügye mellett. Népi államunk békés szándékai és törekvései teljesen nyilvánvalóak. Az elmúlt évben a béketábor országaival együtt hazánk is állhatatosan törekedett arra, hogy a maga részéről hozzájáruljon az emberiséget fenyegető háborús veszély elhárításához. A Szovjetunióval, a népi Kínával és a népi demokratikus országokkal fennálló bensőséges és egyre mélyülő baráti kapcsolataink mind gazdagabban gyümölcsöznek. A Szovjetunió, a béketábor hatalmas, vezető országa továbbra is irányt mutat a mi hazánk fejlődése számára, a szocializmus országa ezernyi tanújelét adja a Magyarország iránti segítőkészségének. Tovább fejlesztettük kereskedelmi, kulturális és sportkapcsolatainkat számos más országgal a világ minden relnők, mi lelkiben javultak és továbbra is javulnak kapcsolataink a szomszédos Jugoszláviával és Ausztriával. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Nyugaton lezajlott események kedvezőtlenül befolyásolják a nemzetközi helyzet utóbbi időkben igen biztató alakulását. Éberen figyelünk, de nem rettentenek meg bennünket az imperialisták háborús készülődései. „Népeink — mondja a moszkvai deklaráció, amelyet hazánk képviselői is aláírtak — biztosak erejükben, biztosak kimeríthetetlen erőforrásaikban. Soha még a béke és a szocializmus erői nem voltak olyan hatalmasak és nem voltak olyan szilárdak, mint ma. Minden támadásra, háború kirobbantására, és népeink békés életének megzavarására irányuló kísérlet megsemmisítő visszautasításra talál.“ Bizakodva ünnepeljük tehát az új esztendő első napját. Reményteljesen tekintünk a jövőbe. Népünk szabadságának és boldogságának ügye — történelmünkben először — a béke és szabadság hatalmas nemzetközi táborának ügye is. Az új év első napján forró testvéri üdvözlettel köszöntjük a nagy Szovjetuniót, Kínát, a testvéri népi demokratikus országokat, a kilencszázmilliós béketábor népeit és barátainkat az egész világon. Meg vagyunk győződve arról, hogy az új évben közös munkánk nyomán még inkább kibontakoznak a béketábor hatalmas erői és sikereket ér el a béke és szabadság nagy ügye az egész világon. Az új év első napján forrón köszöntjük egy évtized diadalmas harcai) megvívó népünket, hős munkásosztályunkat, dolgozó parasztságunkat, és értelmiségünket. Azzal a biztos tudattal lépjük át az új évtized küszöbét, hogy népünk nagy céljai és vágyai minden nehézséget leküzdve , megvalósulnak. Biztosak vagyunk abban, hogy pártunk szilárd vezetésével, népünk odaadó, áldozatos munkája nyomán felépül a boldogság, a jólét, a béke, a szocializmus Magyarországa. Ebben a tudatban kívánunk boldog újévet minden magyar hazafinak! Jó munkát és sok sikert, elvtársakre. M i ■ ■ i-i——TNA VI K. J. Vorosilov elvtárs újévi rádióbeszéde oszkva, december 31. (TASZSZ) K . J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke az új év beköszöntése alkalmából a moszkvai rádióban a következő beszédet mondotta: Kedves elvtársak! Szeretett hazánknak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kedves állampolgárai! A most beköszöntő új év alkalmából szívélyes jókívánságaimat küldöm önöknek! Mélységes örömmel állapítjuk meg, hogy az elmúlt év alatt a szovjet dolgozók erőfeszítései következtében hazánk még gazdagabbá, még erősebbé vált. Az elmúlt év soknemzetiségű hazánk szocialista ipara további fejlődésének, mezőgazdasága fellendülésének, tudománya és kultúrája virágzásának esztendeje volt. Ezek az eredmények a hős szovjet nép — munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek — építőmunkájának eredményeként jöttek létre. A kommunista társadalom fáradhatatlan építői, a békének és az emberek boldogságának dicső harcosai kommunista pártjuk vezetésével biztosan haladnak az újabb győzelmek felé. A most beköszöntő évben a szovjet nép Marx—Engels—Lenin—Sztálin fennkölt eszméitől lelkesítve, még nagyobb energiával fog dolgozni, hogy még hatalmasabbá tegye hazánkat. Az új, 1955-ös évbe lépve, sikereinkre büszkén, megelégedéssel állapítjuk meg azt is, hogy a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a békeszerető népek állhatatos erőfeszítéseinek következtében az elmúlt év folyamán bizonyos enyhülés állott be a nemzetközi feszültségben. A tartós és szilárd békéért folyó harc meghozta gyümölcseit. A béke ellenségeinek azonban ez nem tetszik. Nem törődve népeik akaratával és megfeledkezve a történelem tanulságairól, egyes nyugati hatalmak kormánykörei továbbra is agresszív politikát folytatnak, amely veszélyes következményeket rejt magában. A békeszerető népek nem mehetnek el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a nyugati hatalmak Európa szívében feltámasztják a német militarizmust, bonyolulttá teszik a nemzetközi helyzetet és fokozzák egy új háború veszélyét. Külföldi országok tisztelt polgárai, férfiai, asszonyai, ifjai és lányai! Az elmúlt év, az egész emberiség szerencséjére, a béke éve volt. Nem kételkedem abban, hogy minden ország egyszerű, becsületes emberei nem akarnak háborút, békében és baráti egyetértésben akarnak élni. A béke ellenségeinek nem sikerül majd megvalósítaniuk tervüket, ha a népek kezükbe veszik a béke ügyét és végig kitartanak mellette. A szovjet nép, testvéri egységben a nagy kínai néppel és a demokratikus új országok minden népével, hisz, hogy a most beköszöntő új év is a világ békéje további megszilárdulásának éve lesz. A nemrég lezajlott moszkvai értekezleten az európai békeszerető államok megingathatatlan egységet, öszszeforrottságot és akaratot juttattak kifejezésre az európai népek békéjének és biztonságának magasztos ügyéért folytatott harcban. A szovjet dolgozók, valamint minden egyszerű külföldi ember üdvözölte a moszkvai értekezleten elfogadott deklarációt, amely egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére szólít fel. A szovjet nép nagy országunk ura, az egész emberiség békéjének, szabadságának és boldogságának élenjáró harcosa, alkotóerőtől és kimeríthetetlen energiától duzzadva lép az új évbe, készen arra, hogy még nagyobb hősiességgel harcoljon szeretett hazájának boldogságáért! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevében meleg jókívánságaimat küldöm önöknek az új év alkalmából, kedves honfitársaim!. Az új év alkalmából jókívánataimat küldöm minden ország egyszerű és becsületes embereinek! Legyen az új év még nagyobb sikerek esztendeje az emberiség harcában, a népek közötti tartós békéért, mindet* ember boldogságáért! Boldog új évet kívánok! Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rádióbeszéde Kedves barátaim! Kedves elvtársak! Éppen, hogy elütötte az óra az éjfélt és elhangzottak nemzeti himnuszunk jó kedvet és bőséget kívánó szavai. Az egész országban vidám hangulatban, a jövőbe vetett bizalommal köszöntik a magyar dolgozók az új, 1955-ös esztendőt. Ismét gazdagabbak lettünk egy évvel, népünk egy újabb lapot írt a történelem könyvébe. Szabad hazánkban, szabad népként immár tizedszer kívánunk egymásnak boldog új esztendőt, abban a szilárd hitben és meggyőződésben, hogy két kezünk munkája immár valóban népünk, mindannyiunk boldogságát és felemelkedését építi. Szabadságunk tizedik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzésével gondolhatunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pártunk bölcs vezetésével ezalatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a romok országából virágzó, szabad hazát teremtettünk. A szabadság tíz éve alatt hatalmasan megnőtt és szélesen kibontakozott népünk alkotóereje és lendülete, s ezt a hatalmas erőt pártunk szervezte és vezette egész dolgozó népünk felemelkedése érdekében. Az új év küszöbén, a hála és a szeretet szavával köszöntsük a nagy szovjet népet, amely leverte kezünkről a rabbilincseket és szabaddá tette előttünk az utat a nemzeti felemelkedés, a szabad és boldog élet felé! Szerencsekívánatainkat fejezzük ki a népi demokratikus országok, a nagy Kína dolgozó népeinek. Kívánjuk, hogy az új esztendő újabb sikereket hozzon számukra a szocializmus építésében, a népjólét emelésében. Sok szerencsét és sikert kívánunk a többi népnek a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcukban. Kedves barátaim! Büszke szívvel gondolhatunk vissza a megtett út nagyszerű eredményeire. Az elmúlt évben öregbítettük eddigi sikereinket. Munkásosztályunk áldozatos munkája, dolgozó parasztságunk lelkes munkakedve, népi értelmiségünk alkotóereje megteremtették az alapjait aroknak, hogy sikeresebben és gyorsabban mehessünk clőra a népjólét emelkedése útján. Hazánk történetének legdemokratikusabb választásai, a Hazafias Népfront kibontakozó lendülete bizonyítják, hogy népünk egy fejjel megnőtt az elmúlt években, és hozzáértő, felelős irányítója saját sorsának. Az új év köszöntésének ünnepi hangulatában gondoljunk arra, hogy az új esztendőben még nagyobb feladatok, még felelősségteljesebb munka áll előttünk. Tartsuk szem előtt az új esztendőben is, hogy jólétünk olyan mértékben fog emelkedni, amilyen mértékben nő a javak termelése, amilyen mértékben gazdaságosabban, jobban, szebben dolgozunk. Tőlünk és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fogunk jobban, boldogabban élni az új esztendőben. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy hős munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és népi értelmiségünk minden erejét megfeszíti, hogy az új évben is sikereket érjen el új életünk építésében. Ezért bizakodó a mai újévi köszöntőnk, ezért vagyunk mindanynyian szilárdan meggyőződve arról, hogy előre én csakis előre fogunk menni az új esztendőben is. Kedves barátaim! Míg mi az eredményes munka jóleső boldogságával szívünkben és a további felemelkedés bizakodó hangulatában köszöntjük az új esztendőt, ne feledjük egy pillanatra sem, hogy tőlünk nyugatra, éppen ezekben a napokban lázas tevékenység folyik a népek átkának, a német militarizmusnak feltámasztása érdekében. A veszély komoly, de még komolyabb a népek békeakarata és elszántsága, hogy megfékezzék az új háború sötét erőit. Erősítsük népünk egységét, összeforrottságát a párttal és a kormánnyal, fejlesszük hazánk gazdasági erejét, szilárdítsuk honvédelmünket, mélyítsük barátságunkat a Szovjetunióval, a béketábor összes országaival és a világ minden dolgozójával — ezt követeli tőlünk a béke érdeke, népünk biztonsága és boldogsága. Ehhez kívánok mindannyiunknak, minden magyar dolgozónak teljes sikert és boldog új esztendőt! Szilveszter-est az Országházban A magyar dolgozógtarija központi Vezetősége, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa péntekről szombatra virradóra Szilveszter-estet adott az Országházban. Az esten megjelent: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Mekis József, az MDP Politikai Bizottsága-ának póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Boldoczki János külügyminiszter, Piros László belügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czüttner Sándor szénbányászati miniszter, Szabó János városés községgazdálkodási miniszter, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Háy László külkereskedelmi miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos közlekedés- és posta- ügyi miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Béres Andor, az Országos Tervhivatal elnöke, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke, Vas Zoltán, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Jelen volt a szilveszteresten a politikai, gazdasági, kulturális élet sok kimagasló képviselője, a tömegszervezetek vezetői, a néphadsereg tábornoki karának több tagja, a szocialista termelőmunka kiváló dolgozói, vállalati igazgatók, a tudomány, az irodalom, a művészet kiváló képviselői, köztük Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Ligeti Lajos Lukács György, Jánossy Lajos, Gillemot László, Varga József, Törő Imre Kossuth-díjas akadémikusok, Veres Péter Kossuth-díjas, az írószövetség elnöke, Gergely Sándor, Illyés Gyula, Barabás Tibor, Kónya Lajos Kossuth-díjas írók, Heltai Jenő, Bölöni György- Írók, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Székely Mihály Kossuth-díjas kiváló művészek, Pór Bertalan, Ék Sándor, Kadosa Pál, Somogyi László, Fodor János, Szabó Ferenc Kossuth-díjas érdemes művészek, Uray Tivadar kiváló művész, Pióker Ignác, Muszka Imre Kossuthdíjasok, a szocialista munka hősei, Bihari Andor, a szocialista munka hőse, Kiszlinger József Kossuth-díjas sztahanovista és még sokannások. Részt vett az esten a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Az est során neves művészek ünnepi műsort adtak. A szilveszteri est, vidám hangulatban folyt le. Budapest, 1954 december