Szabad Nép, 1955. január (13. évfolyam, 1-30. szám)
1955-01-12 / 11. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS • Meggyőző szóval a felszabadulási verseny sikeréért A Hazai Pamutszövőgyér pártszerevezete e hetekben a felszabadulási verseny sikeréért dolgozik. Úgy akarunk agitálni, hogy a dolgozók világosan lássák, megértsék a verseny céljait. Itt van például egy fontos felladat: a minőség javítása. Jó minőségű árut rendben tartott, f r tiszta műhelyben termelhetünk. Pártszervezetünk ép pen ezért segíti teljes erővel a szakszervezetet a „Tegyük szebbé és ott- ® honosabbá üzemünket“ mozgalom népszerűsítésében. Elmondjuk: ha * olajos az áru, akkor kevesebbet kapunk érte — rosszat szállítunk és» drágábban termelünk. Ugyanakkor « mindenki számára kedves és vonzó, ha tiszta műhelyben dolgozhat, ha tavasszal virágoskertet teremtünk az úr udvaron. Üzemünkben a legnagyobb erővel « az önköltség csökkentéséért kell harcolni — elsősorban több anyag megtakarításával. Nálunk ugyanis a termelési költségek több , mint 75 százaléka az anyagra megy. . Van mit tennünk tehát. Népnevelőink elmondják, hogy novemberben 2034 kiló volt a tervezett hulladék, s valójában 2292 kilogramm lett. Ebből a többletből 2000 bébi játszóruhát, vagy 600 férfiinget lehetett volna készíteni. Ezekben a napokban ünnepelte Újpest felszabadulásának tizedik évfordulóját. Erről is beszélgetnek dolgozóinkkal agitátoraink. Az idősebb dolgozók elmondják, hogyan indult meg a Szovjet Hadsereg támogatásával a felszabadulás után az üzem. Fiataljaink leveleket írnak a felszabadulás jelentőségéről. Kotormán Katalin például arról írt, hogy belőle, akinek édesapja MÁV- lakatos, a régi világban aligha lehetett volna az üzemi laboratórium vezetője, különösen nem ilyen fiatal korában. Hasznosítani akarjuk most a tanácsválasztás tapasztalatait is. A Hazai Pamutszövőgyár népnevelői és a kerület lakossága között a tanácsválasztáskor jó kapcsolat alakult ki. A népnevelők őszintén beszéltek arról, ami az embereket érdekeltek a hibákról és az eredményekről. Szívesen fogadták a lakók népnevelőinket, mert meghallgatják panaszaikat, s ami a legfontosabb, igyekeztek a bajokon segíteni. E tapasztalatoknak megfelelően népnevelőink most többet foglalkoznak a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, mint régebben. A párt-végrehajtó bizottság elhatározta, hogy szervezetten igyekszik gondoskodni a jogos panaszok orvoslásáról. Ismertettük népnevelőinkkel, hogy az egyes ügyekben az üzem melyik szervétől — munkaügyi osztály, üzemi bizottság stb. — kaphatnak választ. Természetesen mi magunk is értesülünk a panaszokról és ellenőrizzük azok útját. Ahol lehet, segítünk a panaszok elintézésében. Népnevelőink igyekeznek választ adni minden kérdésre. Egy fiatal mérnök agitátorunknak például a 8-as alapszervezetben valaki kijelentette: „Jó lenne, ha az állam korlátozná a szabadpiaci árakat, s nem engedné, hogy ilyen magasak legyenek.“ A mérnök türelmes magyarázatba kezdett: „Ha a kormány eleget tenne e kívánságnak, akkor sem a munkások, sem a parasztok nem járnának jól. A parasztok úgy látnák, hogy nem fizetődik ki a felhozatal, s kevesebbet termelnének, így nem juthatnánk el az árubőséghez. De ha a parasztság érzi, hogy érdemes piacra hozni, akkor mind több és mind olcsóbb is lesz a szabadpiacon az áru.“ A türelmes magyarázatnak van hatása. Dolgozóink jól megjegyzik magguknak, amit a népnevelők monda-nak és ellenőrzik. Figyelik, hogy mennyi áru jön fel az újpesti szabad- piacra, és hogyan alakulnak az árak. Tovább kell magyaráznunk azonban pártunk politikáját, s dolgozni azért, hogy a gazdasági eredmények, a térnyek minél hamarább alátámasszák az agitátorok szavát. A tanácsválasztás másfajta tapasztalatokat is hozott, több hibánkat segített felismerni. Bár a kerületi pártbizottság szerint a választási agitációban az elsők között jártunk ( •s nem lehetünk elégedettek. Ta-pasztaltuk ugyanis, hogy jórészt a gazdasági és a műszaki vezetők, valamint a pártszervezet és a szakszervezet vezető funkcionáriusai mentek ki agitálni — az egyszerű párttagok és az alapszervezeti vezetőségi tagok csak kevesen vettek részt ebben a munkában. Feltettük magunknak a kérdést: mi ennek az oka? úgy látjuk, hogy a Központi Vezetőség októberi határozata felfedte a mi hibáinkat is. Főképpen 1953 júniusáig a mi pártszervezetünk elszakadt az üzem dolgozóitól, nem foglalkozott, vagy kevéssé foglalkozott a dolgozók mindennapi problémáival, nem tudott feleletet adni a legégetőbb kérdésekre. Megmutatkozott tehát a tanácsválasztás heteiben, hogy alapszervezeteink még gyengék. Bár nagyon sok fejlett párttag végez politikai munkát, mégsem érünk el mindenütt jó eredményt. A népnevelőt ugyanis területének megfelelőkonkrét anyaggal az alapszervezeti vezetőségnek kell ellátnia, de az alapszervezetek ezt még nem tudják megtenni. És itt van politikai munkánk gyengeségének egyik fő forrása. Az agitáció javításához meg kell erősítenünk az alapszervezeteket. Tanítanunk, támogatnunk kell az itt dolgozó pártmunkásokat. A népnevelő munkája egy textilgyárban nem könnyű. A szövöde zajában nem lehet beszélgetni. A szövők egyébként is folyamatosan dolgoznak, 6-8 gépet szolgálnak ki, így idő sem igen jut a beszédre. A munka befejeztével pedig az asszonyok fáradtak, sietnek haza. Nagyon jó személyi kapcsolatot kell teremtenie a népnevelőnek, vonzóan, jól kell beszélnie, ha ilyenkor egy kis beszélgetésre meg akarja állítani az asszonyokat. De vannak olyan nehézségek is a politikai munka útjában, amelyeknek legyőzése nem a pártszervezet ,s a népnevelők felkészültségétől ügg. Egyes bérkategóriákkal problémák vannak s ez is kedvetlenséget okoz. Érezzük hatását annak is, hogy z elmúlt években elhanyagolták a könnyűipart. Nincs elég öltözőnk,em elég szekrényünk. Sok ember lejáró ruhája a gépek oldalán lóg és úszkolódik. Gyengébben hat így az igitátor szava. Persze jól tudjuk, hogy a nehézségek legyőzésében a mi munkánknak döntő szerepe van. Csak akkor élhetink jobban, ha mi magunk is még ébb munkával, olcsóbb, szebb, jobb minőségű és egyre több áruval sejtjük az életszínvonal emelkedését, nehézségek, bajok megszüntetését. Ebben a harcban példát mutatnak üzemünk kommunistái. Ennek sikeréért harcolnak meggyőző szóval népnevelőink. A Vörös Csillag-gyár dolgozóinak lapja, a Traktor, egy traktor fényképét közölte, és hozzá a következő megjegyzést: . ..a G—35-ös traktor a munka nagyjáké, szervezetlensége miatt 38 százalékkal többe kerül, mint két évvel ezelőtt... Egyesek azt bizonygatták, helytelen volt a fentieknek hangot adni, mert figyelmen kívül hagyta a lap azokat az objektív tényezőket, amelyek megdrágították a traktort, például azt, hogy most fokozottabbak a minőségi követelmények, változtak az anyagárak is ... A gyár több dolgozója viszont így nyilatkozott: — Fáj az embernek a szíve, mikor látja ezt az anyagpocsékolást, ami nálunk végbemegy. Keserűen gondolok rá, hogy a tőkés vagyonára jobban vigyáztak, mint most a magunkéra. Kinek van igaza? A traktor megdrágult, ez kétségtelen. Súlyos milliókról van itt szó. De nemcsak erről, hanem arról is, hogy a nagyobb jólét terveit csak úgy válthatjuk valóra, ha olcsóbban termelünk. Kimentünk hát a gyárba megnézni, miért drágább a traktor. Az öntödében A traktor kétharmada vas- és acélöntvény. Ezeket a gyár két öntödéje, az acél- és a vasöntöde készíti. Kezdjük hát itt a szemlét. Megérkezik az állomásra 200 vagon drága külföldi olvasztókoksz. Felét behozzák a gyárba, a másik felét kidobálják a vagonokból — 48 óráig tart, míg dömperekbe rakják és rengeteg munkával, géppel, üzemanyaggal beszállítják a gyárba. Menetközben a koksz egy része eltűnik. A gyárban sincs külön bunker a koksz számára — szabadon tárolják. Jön az eső, a hó, az arra menő kocsik, emberek a sárba tiporják, újabb veszte- ség. Nem őrizte senki, így aztán hordta mindenki, aki éppen akarta. Drága külföldi olvasztókoksszal fű- tötték a kályhákat a gyár minden ré-szén — a kokszmennyiség tovább apadt. Mennyi érték veszett el így, százezrek, tízezrek? Senki sem tudja.; A jelenlegi hiány: 166 tonna — 60 ezer forint. ; Még rosszabb a helyzet az öntő-; homokkal. Nincs homoktároló, a ho- mokot oda dobálják le, ahol éppen hely van. Ha meleg van, fújja, viszi a szél; ha rossz az idő, veri, hordja az eső. A kőművesek, ha homok kell, ide jönnek; ha valahol be kell temet-: ni egy gödröt, ott van a drága szin- tetikus homok, azzal tömik be. Rö- viden: nincs gazdája a homoknak, senki sem törődik vele, hogy mennyit pocsékolnak el belőle. A hiány 694 tonna — 71 000 forint. Az öntők tehát még hozzá sem nyúltak az anyagokhoz, máris száz-szrekre rúg a veszteség. „Mértékegység“ — a talicska . De a gondatlan anyagtárolásból más bajok is származnak. Nézzük, mi történik tovább. A kúpolókemencék, alvasztárai előkészítik az adagot. Ezt, pontosan, a technológiai utasítások szerint kellene összeállítani. Ettől függ az adag minősége, nagyrészt et-től függ, jó lesz-e az adag, vagy se; lejt lesz az öntvény. De a mérleg rossz és emiatt nem tudnak pontos adagokat készíteni. (Ugyanakkor a beruházási raktárban már hónapok óta hever két pontos mérleg, csak éppen nem akarják átadni őket az öntödének!) így aztán csak «szemre» készítik el az adagokat. Az egyedüli «mértékegység» a talicska. Milyen hibák származnak ebből? Ha kevesebb az alapkoksz a szükségesnél — megdermed a formában a vas, selejtté válik. Ha túl sok a koksz — eléghetnek a kemencében a különböző ötvöző anyagok — ez is selejthez vezethet. De selejthez vezet az is, hogy már a tárolásnál összekeverik a különböző minőségű nyersvasat. A formakészítés és a selejt Következik a formázás. Sok a panasz a homok minőségére. A panasz jogos. A különböző összetételű öntőhomokot már a tárolásnál összekeverik. Emiatt nem tudják betartani a homok-technológiát. A következmény: salakos lesz az öntvény. De a szabadban tárolt, esőtől vert homok nedvességtartalma is nagyobb a kelleténél — ez is selejtet okoz. Hozzájárul mindehhez az egyes műszaki vezetők és dolgozók gondatlan munkája Gyakori eset az is, hogy az öntésn előkészített formák «nyersen» maradnak vagy «elégnek», túlságosan kiszáradnak. Márpedig, ha «nyers» vizes marad a forma, mikor beleöntik a folyékony vasat , főni kezd selejt lesz az öntvény. Ha pedig «elég», ha túlságosan kiszáradn a, izzó vas elsodorja a forma egyes részeit és homokzárványos vagy rücskön felületű !«*»- a darab. Felszabadulásunk tízéves évfordulóján üzemünk dolgozói levelet írtak egy moszkvai testvérgyárnak, a Trjohgornaja Manufaktura nevű üzemnek. Ebből az üzemből jött néhány évvel ezelőtt Natalja Dubjaga, hogy átadja tapasztalatait a Hazai Pamutszövő dolgozóinak, megtanítsa őket észszerűbben dolgozni. Üzemünk dolgozói egyebek között ezt írják levelükben: „Köszöntjük a szovjet népet, amely legyőzte a fasiszta rablókat s elküldte nekünk a legszebbet, amiért élni érdemes: a szabadságot!“ — Ennek a szabadságnak a megőrzéséért és a szabadság adta lehetőségek kihasználásáért dolgozunk most a felszabadulási verseny heteiben. Január első dekádját Újpest felszabadulása 10. évfordulójának szenteltük. A gyár — amely egyebek között damasztot és puplint készít — kikészítőjéből több mint 27 000 méter anyagot bocsátott útnak terven felül. Boross Lászlóné a Hasal Pamutszövőgyár párt-végrehajtóbizottságának ágit.prop. titkára íme a két öntöde selejtkimutatása forintértékben az utóbbi fél évről: 1954 június július augusztus szeptember október november 1,161.783 forint 1,276.396 forint 1,099.736 forint 1,135.025 forint 940.000 forint 892.000 forint Fél év alatt hat és félmillió forint selejt. Hány traktor ára ez? De még mielőtt tovább követnénk a traktor gyártásának útját, térjünk vissza az öntödei anyaggazdálkodásra. Az öntödei raktár az anyag és áruforgalmi osztály «irányítása» alatt áll. A raktár — nyitott. Bárki elvihet bármit a raktárból. Az anyagok «kivételezése» úgy történik, hogy a raktáros vagy az anyag- és áruforgalmi osztály megbízottja a hónap végén «szemrevételezi» a készletet és összeveti az egy hónappal azelőttivel, a különbözetet pedig kiírja az öntöde terhére. Ilyen «gazdálkodás» mellett érthető, ha százezrek folynak el. Legutóbb például kiderült, hogy 39 tonna, mintegy 146 ezer forint értékű ferroszilicium — hiányzik. Hová tűnt el ez a hatalmas ferrosziliciummennyiség? Ki tudja? Annyi tény, hogy nagy vita után az öntöde — utólag ezt is «kivételezte». Miért tűrték ezt az áldatlan állapotot az öntöde dolgozói és vezetői? — Láttuk az anyagok pusztulását, herdálását — mondja Kolozsvári Sándor elvtárs, az öntödei gyáregység vezetője — és május óta számtalanszor követeltük az illetékesektől, hogy vessenek véget ennek az anyaggal való bűnös gazdálkodásnak — de semmi sem történt. Végül aztán kimondtuk, hogy csak a tényleges felhasználás szerint vételezzük ki az anyagokat. Emiatt állandó viták vannak, de a megtakarítás már így is számottevő. A gyár dolgozói közül többen is felvetették az anyaggazdálkodás körüli súlyos hibákat, de a figyelmeztetések, javaslatok elakadtak az egyes vezetők közömbösségén. Látva, hogy nem történik semmi, sok becsületes dolgozó elkedvetlenedett és belenyugodott, hogy szeme előtt folytatódjék az anyagpazarlás. Sokat beszéltek a dolgozók arról is, hogy az öntödéből naponta átlag tíz kocsi hulladékot visznek ki. Ennek mintegy 20 százaléka öntvénytöret és koksz, amit néhány nap múlva visszavásárolnak a hulladékgyűjtőtől. A dolgozók már hónapokkal ezelőtt javasolták: állítsanak fel az öntödében rostát és rostálják meg a kiszállítandó anyagot, vagy szereljenek fel a szállítószalagra vaskiválasztó-mágnest — mindennek nem volt foganatja. Csató elvtárs, az új igazgató már megkezdte a hibák kijavítását. Utasítására már meg is kezdték az öntöde elkerítését a többi üzemtől. A kokszhoz — ideiglenes megoldásként — ezt állítottak. Rövidesen megszűnik az is, hogy mázsaszámra hordják ki a gyárból a hulladékkal a vasat és a kokszot. Ez azonban csak egy kis részét oldja meg a fennálló hibáknak. A következő alkalommal arról adunk számot, mi a helyzet a gyár más műhelyeiben. Kolozsvári Endre—Horváth László Miért emelkedett a traktorok önköltsége? ! SZABAD NÉP Goldmark emlékkiállítást rendeznek Keszthelyen Az idén van 40 éve Goldmark Károly halálának. Keszthelyen, a kiváló zeneszerző szülővárosában a népfront-bizottság programja alapján megünneplik a város nagy szülöttének emlékezetét. A Helikon Könyvtár Goldmark emlékkiállítást rendez, a város zenekedvelői pedig hangversenyt terveznek a zeneszerző műveiből. (MTI) Díszelőadással kezdődik a lengyel filmhét Szerdán este díszelőadással kezdődik meg hazánkban a lengyel filmhét. A Keresem, az igazságot című magyarul beszélő filmalkotást mutatják be, amelyet Igor Newerly Egy boldog élet című regényéből, készítettek. Az ünnepi héten kerül a magyar közönség elé a cannes-i filmfesztiválon díjat nyert öten a Barska utcából című film. A győzelem katonája című kétrészes filmalkotás Karol Swierczewski tábornok, lengyel nemzeti hős életútjáról, a Kaland Marienstadtban című magyarul beszélő színesfilm pedig két fiatal vidám történetéről szól. SZERDA, 1955 JANUÁR 12 így kiváló tsz sikereinek magyarázata: a növénytermelés és állattenyésztés helyes aránya — De jó, hogy látlak, pajtás. Legalább fizetsz egy áldomást. — Áldomást? Mire? — Hát, csak úgy. Gondoltam, fizethetsz, hiszen te tsz-tag vagy. Azt mondják, nektek sok pénzetek van. Ez a beszélgetés Kis István, egy Egyed községbeli fiatal középparaszt és Pozsgai elvtárs, a rábacsanaki Kossuth TSZ állattenyésztője között folyt le az egyik múltévi vásáron. Magában véve nem sok figyelmet érdemelne ez a rövid párbeszéd, ha nem jellemezné egyrészt a rábacsanaki Kossuth Termelőszövetkezet helyzetét, másrészt pedig hatását a környék egyénileg dolgozó parasztjaira. A Kossuth TSZ-ről mondotta a minap az egyik tekintélyes rábacsanaki középparaszt a kocsmában, hogy ilyen tsz nincs több az országban. Nos, lehet, hogy ez túlzás, de az bizonyos, hogy a legjobbak közé tartozik. _ Megmutatja ezt mindenekelőtt a tagság jövedelme. Egy-egy munkaegység értéke — ha a természetbeni juttatást a jelenlegi szabadpiaci áron számítjuk át pénzre — testvérek között is megér vagy 55 forintot. Mert egy munkaegységre a következőket osztották: 3 kg búza, 2,50 árpa, 1,50 kukorica, 52 deka (!) cukor, 79 deka alma, 30 deka (!) olaj, egy kevés dió és mák, és készpénzben 16 forint 10 fillér. Ezenkívül családonként osztottak 20 mázsa lóhereszénát és 10 mázsa takarmányrépát. Kell is a takarmány, mert minden háztáji gazdaságban van tehén és szinte mindenütt anyakoca is. A termelőszövetkezetben az egy-egy családra eső munkaegységek száma az elmúlt gazdasági évben (13 hónap alatt) 550 volt. Az átlagosan dolgozó család évi jövedelme tehát a közös gazdaságból, a háztájit nem is számítva, meghaladja a 30 000 forintot. E szép siker legfőbb titkát tulajdonképpen már meg is említettem: nem más ez, mint a tagok szorgalma, munkaszeretete , az a bizonyos átlagosan 550 munkaegység, családonként. De ez magában véve mégsem magyarázat a kimagasló eredményekre. Van sok termelőszövetkezetünk, ahol a legjobb akarat mellett sem tudnának jelenleg a tagságnak annyi munkát adni, hogy ilyen sok munkaegységet teljesítsenek — anélkül, hogy felhíguljon a munkaegység. A Kossuth TSZ sikereinek másik titka a belterjes, az észszerű gazdálkodás, a termelés különböző ágai között kialakított helyes arány. Vizsgáljuk meg ezt kissé tüzetesebben. A tsz készpénzjövedelmei három fő forrásból származnak és a következőképp oszlanak meg: növénytermelés 226 000 forint, állattenyésztés 170 000 forint, gyümölcstermelés 110 000 forint. Láthatjuk, hogy az állattenyésztés készpénzjövedelme csaknem eléri, a növénytermelését. Ez igen figyelemreméltó dolog — ez a Kossuth TSZ jó gazdálkodásának legfőbb bizonyítéka. A valóságban még inkább, mint papíron. Bármily jelentős ugyanis az állattenyésztés aránya a Kossuth TSZ jövedelmében, ha behatóbban megvizsgáljuk a szövetkezet gazdálkodását, munkáját, bebizonyosodik, hogy az állattenyésztés jelentősége ennél is nagyobb. A Kossuth TSZ-ben igen magas a növénytermelés eredménye. A mindössze 8 holdas gyümölcsös azért hozott nagy jövedelmet, mert termőfaegységenként nem kevesebb mint 60 kiló volt az átlagos termés. A növénytermelés is magas színvonalú: a tavalyi, a gabonákra kedvezőtlen évben a termés például minden gabonafélénél meghaladta a 10 mázsát, vagyis 25—30 százalékkal felülmúlta e rossz esztendő országos átlagát. Cukorrépából csaknem 180 mázsa termett holdanként. Kukoricából 23, burgonyából 100 mázsa. Ha megkérdezzük a tsz tagjait, hogy e sikereknek mi is az oka, akkor három dolgot említenek. Az elsőről már tettünk említést: ez a tagok szorgalma, munkaszeretete. A másik, hogy rendszeresen trágyázzák a földeket, általában minden évben a szántóterület egynegyedét. A harmadik pedig: a helyes vetésforgó, vetési sorrend.. A három közül mindegyik rendkívül fontos, az utóbbi kettő pedig szorosan összefügg az állattenyésztéssel. A rendszeres trágyázást az teszi lehetővé, hogy a termelőszövetkezetnek viszonylag nagy az állatállománya. Ismeretes, hogy fiatal termelőszövetkezeteinkben jelenleg a földterülethez viszonyított állatlétszám még alacsonyabb az országos átlagnál. Nem csoda ez, hiszen a tsz-tagok nagyobb része szegényparaszt volt, kevés jószágot vitt a tsz-be és a tsz-ek megalakulása óta eltelt néhány esztendő alatt a jószágállomány bajosan szaporodhatott meg eléggé. A rábacsanaki Kossuth TSZ állatállománya ennek ellenére jelentősen felülmúlja az országos átlagot! Felülmúlja, mert a vezetők és a tagság kezdettől fogva felismerték az állattenyésztés jelentőségét és céltudatos munkával, eleinte áldozatok árán is, de gyorsan növelték az állatállományt. Ha a háztáji földet és a háztáji állatállományt is figyelembe vesszük, akkor kitűnik, hogy mintegy 3,3 hold földre jut egy számosállat. Ez a körülmény az, ami alapvetően meghatározza e kitűnő tsz gazdálkodását és eredményeit. A viszonylag nagy állatállomány — mint láthattuk — szép jövedelmet is hajtott. De sok állat — ez magábavéve még korántsem jelentene sok jövedelmet is. A sikeres és jövedelmező állattenyésztés alapja: a jó takarmányozás, a takarmánytermelés. A Kossuth TSZ vezetői és tagjai felismerték ezt és az állattenyésztés igényeinek megfelelően alakították ki a növénytermelés arányait. Ennek tulajdonítható, hogy a termelőszövetkezet szántóterületének több mint felén takarmánynövényeket termelnek. Felmerülhet a kérdés: vajon ez az arány nem veszélyezteti-e a kenyérgabona, az ipari növények termelését? Az bizonyos, hogy a takarmányfélék viszonylag nagy területe némiképpen akadályozza, mondjuk a kenyérgabona vagy a cukorrépa vetésterületének növelését. Nem is nőtt többel a búza vetésterülete tavaly ősszel az előző évihez képest, csak tíz holddal (110-ről 120-ra). De a rábacsanakiak szerint többre semmiképpen sincs szükség. Több gabonát termelni — ezt szerintük egyáltalán nem csak a vetésterület növelésével lehet elérni. (Sőt, az is lehet, hogy a kenyérgabona vetésterületének indokolatlan, ésszerűtlen növelése végeredményben a termés csökkenésével jár — ha a túl nagy gabona-vetésterület miatt nem lehet helyes vetésforgót kialakítani, s többször egymásután gabona kerül ugyanarra a földre.) A csanakiak véleménye, hogy a gabonatermés átlagát főként trágyázással és a gabonaneműek előveteményeinek helyes megválasztásával lehet biztosítani. Márpedig a sok jószág és az ennek megfelelő nagy takarmányterület éppen ezt a célt is szolgálja! A termelőszövetkezet évről évre megtrágyázza — mégpedig alaposan — a szántóföldek egynegyedét. Másrészről pedig az ország és a tsz számára oly fontos kenyérgabonát többnyire a legjobb előveteményt a talajt gazdagító, javító pillangósnövények után vetik. Az őszi 120 holdnyi vetésből például 110 (!) került olyan földbe, amelyen előtte pillangósvirágú növény díszlett (beleértve a takarmánykeverékeket is). A termelőszövetkezet állattenyésztéséről még mást is meg kell említeni. A Kossuth TSZ ugyanis úgynevezett „törzs-állattenyésztő termelőszövetkezet“ , amely túlnyomórészt tenyészállatokat nevel. Eddig például csak annyi disznót hizlaltak fel a közös gazdaságban, hogy teljesíteni tudják a beadást. A disznókat elsősorban tenyésztésre értékesítik. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy viszonylag nagy a pillangósnövények vetésterülete — mert a fiatal, növekvő jószágnak sok fehérjedús takarmányra van szüksége. Egyébként szembeötlő az is, hogy a Kossuth földjein — éppen az itt említett nagyobb fehérjeszükséglet miatt — az árpa vetésterülete mintegy kétszerese a kukoricáénak. A rábacsanaki Kossuth TSZ-ben tehát a gazdaságok közötti arányokat elsősorban az állatok viszonylag nagy létszáma, valamint az jellemzi, hogy ennek megfelelően nagy a takarmányvetésterület (különösen a pillangósvirágúaké). Ez a két körülmény a magyarázata a termelőszövetkezet földjei kitűnő termőerejének. A helyesen megválasztott arányok nemcsak nagy jövedelmet biztosítanak a termelőszövetkezet tagjainak, de a gépi munka s más nagyüzemi módszerek alkalmazásával együtt kidomborítják a termelőszövetkezet fölényét is az egyéni parasztgazdaságok fölött. Ezt a fölényt igen sok adattal lehet bizonyítani. Az egyik legjellemzőbb: a termelőszövetkezet tehenészetének eredménye. A faluban az egyéni parasztoknál is sok a kitűnő, törzskönyvezett tehén. A rábacsanaki gazdák régen híresek tenyészmarháikról — szinte minden házban nevelnek itt tenyészbikát. A sok tejet adó teheneket úgyszólván egyáltalán nem bocsátják áruba a csanakiak. A termelőszövetkezet alakulása után emiatt elég szedett-vedett állományból állította fel tehenészetét. De alig telt el négy esztendő, s mégis sokkal jobb a tszben az átlagos tejhozam, mint a faluban. A járási állattenyésztő-állomás adatai szerint az egész tsz-tehenészet átlagos eredménye jobb, mint az egyénileg dolgozó parasztok törzskönyvezett (tehát legjobb) teheneinek átlagteljesítménye. Persze, ma már a tsz tehénállománya is törzskönyvezett, mert rendbehozták a régi vegyes állományt. S ebben az eredményben is tükröződik az, hogy a termelőszövetkezet lehetőségei az ésszerű, a jó gazdálkodáshoz menynyire nagyobbak, mint az egyéni gazdák lehetőségei. A termelőszövetkezeti tehenészet sikereinek legfőbb nyitja ugyanis — mint említettük — nem az, hogy itt válogatott tehenek vannak, hanem, hogy bevezették az egyedi takarmányozást és a jószág változatos, sokféle takarmányt, sok zöldtakarmányt kap. Igen kevés olyan egyéni gazda lehet Rábacsanakon (ha ugyan egyáltalán akad), aki annyiféle takarmánynövényt termelhetne, mint a termelőszövetkezet! Márpedig a sokféle, a változatos, ízes takarmány, a „zöld futószalag“, amely kora tavasztól késő őszig ontja a lédús zöldtakarmányt — a tehenészet sikereinek egyik fő nyitja. Éppen ezért nem kétséges, hogy a termelőszövetkezetben, ahol most kezd felcseperedni a legbővebben tejelő tehenek sarjadéka s így most rátérhettek a kevesebb tejet adó tehenek kiselejtezésére, néhány éven belül nem a múlt évi 2602 liter lesz az istállóátlag egy esztendő alatt (bár ez is jó), hanem ennél sokkal több ... Ennek a jól gazdálkodó termelőszövetkezetnek a sikerei lassan-lassan olyan meggyőző erővé érnek, amely ellenállhatatlanul sodorja a dolgozó parasztokat a szövetkezés, az összefogás felé. Most a minap is hárman kérték felvételüket a Kossuth TSZ-be. Arról már szóltunk, hogy tudják a faluban: a tsz tagjainak van pénzük, jól élnek. De ezek az ismeretek nem állnak arányban azzal, hogy milyen sikereket ér el évről évre a Kossuth TSZ. A termelőszövetkezet kitűnő vezetői és tagjai nem fordítanak kellő gondot arra, hogy a tsz eredményeiről az egész falu kézzelfoghatóbban tudomást szerezzen, hogy az egyénileg dolgozó parasztok összehasonlítsák a maguk boldogulását a tsz-tago, keval. A termelőszövetkezet a zárszámadáskor például azt mutatta ki hogy egy-egy munkaegység értéke harmincöt forint. Valójában pedig amint feljebb már írtam és bárki utánaszámolhat — a terményt a szabadpiacon értékesítve megér az 55 forintot is. Szép a szerénység, rút a hivalkodás — de ami igaz, az igaz. A Kossuth TSZ tagjai, vezetői igenis /f1 sikereiket, magyarázzák meg azt is, hogy mi e sikerek nyitja *-s ,akk°r bizonyos, hogy egyre több X~?n,kenk majd felvételüket a tagok X közé. A Kossuth TSZ példásan Xgazdálkodik — s aki közelebbről is X megnézi átgondolt, ésszerű, pontos ‘ * hozzáértő munkájukat, s and egy Mt ■Xa tsz tényleges eredményeit, a tagok is dolgos, de gondtalan életét - az h17 ♦S*kÖZelebb jut a szövetkezés gondjáhozh ’ 3 ParaSZU felemelkedés út * Dénárt Gábor Dolgozik a XIII. kerületi népfront-bizottság. Még a Télapó-ünnepség napján történt, hogy a Lehel utcai fiúiskolába vendégek érkeztek: Straub Károly, a MÁVAUT főműhelyének vezetője és Bánfalvi József művezető. Az igazgató kíséretében benyitottak a VIII. osztály termébe, s a magukkal hozott jókora csomagot az asztalra tették. A fiúk megilletődötten állták körül a csomagból kikerült készüléket: a különféle nagyságú dróttekercsekkel, villanykörtékkel, akkumulátorral felszerelt elektromos ellenállásmérő táblát. Bánfalvi József mindjárt be is mutatta nekik a készülék működését. Maga tervezte, ő maga szerelte össze megtakarított vagy hulladékanyagból annak minden alkatrészét. Soksok órát áldozott erre szabad idejéből, hogy a Lehel utcai diákok fizikaóráikon a valóságban láthassák azt, amit addig csak szóból, rajzból ismerhettek meg. A gyerekek figyelmesen hallgatták az idős munkásember szavait: az a múltról mesélt nekik, életének kemény munkában eltelt három évtizedéről, a keserves inasévekről, no meg arról, hogy régen nem viselték annyian gondját az angyalföldi ifjúságnak, mint ma, amikor nemcsak az állam törődik az iskolával, hanem segíti egy-egy gyár munkássága is ... Ugyanazokban a napokban a Váci út 61. szám alatti fiúiskola is látogatót kapott. Ide Joó Endre, az Autómotorjavító Vállalat villanyszerelője állított be, egy kilowattos új transzformátorral a kezében. Két-három héttel azelőtt fordult az iskola igazgatója az üzem vezetőjéhez: a közeljövőben más áramkörbe kapcsolják az épületet, s a vetítőgépet, meg a fizikai kísérleti eszközök jórészét csak az áram átalakítása útján lehet tovább használni. Joó Endre nyomban vállalta a munkát: mindennap bent maradt egy-két órára műszak után, s megcsinálta a transzformátort. Nem az első ajándék volt ez, amit az iskola az Autómotor javítótól kapott, s nem is az utolsó. Tavaly, a nyári szünidőben késő estig meszelte, festette a tantermek, folyosók falait Alapi János és az üzem sok más dolgozója. Azóta pedig egyebek közt hangszórókat szereltek fel, ellenzőt állítottak a tanári szoba kályhája elé, rendszeresen kijavítják a villanyvezeték, a csengő hibáit, átengedik kultúrtermüket a gyermekek hangversenyei, nagyobb ünnepségei számára. Karácsonykor újabb csomag érkezett a gyárból: szaloncukor, keksz és dísz a napközisek fenyőfájára... • S mindez miért? Joó Endre gyermeke és még néhány társáé az üzemben, a patronált iskolába jár, de Bánfalvit, Alapit és a többieket elítélő szál sem fűzi oda, csupán egyigaz emberi érzés. A szeretet és a felelősség nemes érzésétől áthatva segítettek az angyalföldi üzemek — csupán a múlt őszszel — több mint hatszázezer forint értékű önkéntes társadalmi munkával és anyaggal szebbé, kényelmesebbé tenni a kerület iskoláit, eredményesebbé a pedagógusok fáradozását. „Ifjúságunk nevelése legyen az egész társadalom nagy nemzeti közügye“ — hangoztatta a Hazafias Népfront októberi felhívása. A Váci út és környékének öntudatos munkásai maguk is felismerték ezt, s nem sajnáltak időt, fáradságot áldozni a közös nemzeti ügy javára. Hatalmas erő a munkások összefogása, kiapadhatatlan kezdeményező készsége! A nép legszélesebb tömegeit magával ragadó hazafias mozgalom nem támaszkodhatik ennél szilárdabb alapra. A XIII. kerület népfrontbizottsága is mindinkább ilyen szellemben végzi munkáját. Ezért hívta egybe még novemberben az iskolákat patronáló üzemek és az iskolák képviselőit, s buzdította őket: erősítsék tovább a köztük szövődött barátság becses szálait... A tanácsválasztást megelőző kisebb gyűléseken, ahol a népfront jelöltjei egy-egy háztömb lakóival találkoztak, sok szó esett olyan panaszokról, amelyeket aránylag csekély munka, költség árán orvosolni lehetne. Itt a villanykapcsoló romlott el, amott az ablak korhadt rámája mentén áramlik be a hideg. Az Ingatlankezelő Vállalat szakemberei nem győzik megjavítani az évtizedeken át elhanyagolt, öreg munkásházak apróbb-nagyobb hibáit. De hiszen errefelé alig van ház, ahol ne lakna egy-egy kőműves, lakatos vagy villanyszerelő — vetődött fel a gondolat egy Véső utcai kisgyűlés részvevőiben. Fel is állt Bornemissza Gergely, a Laboratóriumi Felszerelések Gyárának asztalosa, a szemközti ház lakója: szívesen megjavítaná — szombat délutánonként rászánna néhány órát — a házbeli rossz ajtókat, ablakokat, sőt a két éve használhatatlan mosókonyhában is elkészíti a mosópadot meg a lábrácsot, csak az anyagot kapja meg hozzá. Többen tettek hasonló ígéretet. A Tünde utca 2 tizennégy lakója pedig, Hamza Béla tanácstag kezdeményezésére elhatározta: három ottlakó szakmunkás vezetésével, közös erővel rendbehozzák házukat, már be is jelentették, mennyi mészre, cementre, festékre van szükségük a munkához. A Visegrádi utca 115-ben megjavítják a konyhák rossz kövezetét, egy mázoló-kisiparos irányításával kimeszelik a lépcsőház és a folyosó falait. A Váci út 110-ben parkosítják tavaszra az udvart.,, S ami a lakók összejövetelein még csak egy-egy jó ötlet, hasznos javaslat volt — az a kerületi népfrontbizottság most készülő munkatervében már szilárd elhatározás. Mozgalmat indítanak ,,segítsük meg egymást" jelszóval. Minden házban az ott megválasztott tanácstag szólítja majd harcba a lakókat, az épület kisebb hibáinak önerővel történő megszüntetéséért, a népfront-bizottság pedig felkéri az Ingatlankezelő Vállalat vezetőit, hogy a társadalmi munkához adják meg a szükséges anyagi támogatást. De olvassuk csak tovább ezt a munkatervet: mi egyebet kíván még tenni a népfront-bizottság azért, hogy a főváros egyik legnagyobb munkáskerületében könnyebb, gondtalanabb legyen az emberek élete? A lakosság ellátásának javítására arányosabbá teszik az élelmiszeráruk elosztását — mondja egy másik pont. Ebben az irányban már meg is tették az első lépést. Általános panasz volt, hogy a kerület külső részének KÖZÉRT-boltjait nem látták el elég áruval. Pedig ezen a területen van a gyárak jó része, s az ott dolgozók — ha más kerületben laknak is — gyakran szeretnének munka után mindjárt a közelben bevásárolni. A népfront-bizottság javaslatára a KÖZÉRT-vállalat módosította a külső és a belső rész áruellátásának arányát. Ennek eredményeként decemberben például a Bulcsú utcai 138-as bolt csaknem 1300 kilóval több zsírt, a Váci úti „tizenháromház“ 401-es boltja pedig 400 kilóval több hentesárut kapott a szeptemberinél. De ez az intézkedés még nem hozhatott teljes megoldást. Kiss Miklós KÖZÉRT- ellenőrnek, a népfront-bizottság tagjának javaslatára a bizottság szakemberekkel részleteiben is felülvizsgáltatja a kerület egyes körzeteinek áruellátását és ennek tapasztalatai alapján újabb módosításokra tesz majd indítványt a tanácsnak. A terv egy további pontja arra tesz ígéretet, hogy a közeljövőben megismétlik a rendőrség és a lakók kapcsolatáról ősszel rendezett nagysikerű ankétot. Azon a megbeszélésen a kerületi rendőrség vezetői őszintén feltárták munkájuk nehézségeit, a lakók elmondták kéréseiket, meg is bírálták egyes rendőrközegek határozatlan fellépését, amazok elismerték a hibákat, s megígérték, hogy javítanak munkájukon. Olyan kérdésekről szólalt itt meg a közvélemény hangja, amelyeket addig — bár az embereket nap mint nap foglalkoztatták — nyilvánosan nem vitattak meg. S az ankét végső eredményeként erősödött a bizalom és a barátság az angyalföldi dolgozók és saját rendőrségük között. Kell-e hangsúlyozni, mennyire fontos a népfrontnak éppen ez a szerepe , a szabad fórum, ahol az emberek nyíltan megtárgyalják legkülönfélébb ügyes-bajos dolgaikat. Se szeri, se száma azoknak a problémáknak, amelyekről érdemes lenne vitát, eszmecserét tartani. Vajon nincs-e beszélnivalójuk az áruk minőségére panaszkodó fogyasztóknak a közszükségleti cikket gyártó üzemek munkásaival? Az évtizedek során üzemükhöz nőtt öreg munkásoknak a tapasztalatlan, a munkát és az állam atyai támogatását még nem eléggé becsülő ipari tanulókkal? Vajon nem diskurálnának-e el szívesen az angyalföldiek saját színházuk, a fiatal Déryné Színház művészeivel színház eddigi működésének jó és rossz oldalairól, s arról: milyen darabokat szeretnének látni az elkövetkező hónapokban?... December 4-én este zsúfolásig megtelt a Rákosi Mátyás Kultúrház nagy moziterme. A XIII. kerület huszonöt élüzemének legkiválóbb dolgozói töltötték meg a nézőteret. A színpadon jobbnál jobb műsorszámok követték egymást, valamennyit a meghívottak egyikének-másikának küldte jutalmul az előadás rendezője, a népfrontbizottság. Ezzel is értésére adta a Váci út és környéke munkásságának, hogy a Hazafias Népfront büszke a gépek, munkapadok mellett kivívott sikereikre, hiszen azok a népfront magasztos célját viszik közelebb a megvalósuláshoz ... Paál József, a Darugyár főmérnöke, a kerületi népfront-bizottság elnöke két társával most egy felhívás szövegén dolgozik. Angyalföld gyárainak minden dolgozójához házainak minden lakójához szól majd ez a felhívás: induljon nemes verseny annak eldöntésére, ki takarít meg több anyagot, energiát az üzemekben, több gázt, vizet, villanyáramot a lakásokban! A népfront-bizottság vándorzászlót ajánl fel a verseny legjobbjainak. Volt idő, amikor a Ganz Hajó munkásai, a „Tripolisz“ munkásasszonyai hősi példát mutattak az országnak: egyszer a kapitalista béruzsora ellen, máskor a romok eltakarításáért, a pezsgő, eleven élet megindításáért folytatott kemény harcban. Miért ne állhatnának ma ismét az élre, hogy tetteik buzdító erejével vigyék győzelemre a párt vezette Hazafias Népfront vezérgondolatát, népünk tevékeny, alkotó egységét. Herényi György iskolák patronálása, lakáskarbantartás, ankét a rendőrség tevékenységéről