Szabad Nép, 1955. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

1955-01-19 / 18. szám

Az egyetemi és főiskolai hallgatók új ösztöndíj-rendszeréről A Minisztertanács a napokban ha­tározatot hozott az új egyetemi ösz­­töndíj-rendszerről. Egyetemeinken és főiskoláinkon régóta türelmetlenül várják már ezt az intézkedést. Miért ez a nagy várakozás? Kevés támo­gatást adott talán a régi ösztöndíj­­rendszer a hallgatóknak? Egyáltalán nem. Kormányunk az elmúlt évek so­rán­­ hatalmas áldozattal, sok-sok-­ millió forint közvetlen támogatásban részesítette tanulmányaikat végző­­ egyetemi hallgatóink ezreit. Köztu­domású, hogy az elmúlt években­­ egyetemi hallgatóinknak csaknem 90 százaléka rendszeres havi ösztön­díjban részesült. Ilyen mérvű támo­­­­gatást soha nem kapott még a ma­­­­gyar egyetemi ifjúság, s nem kap­­ napjainkban sem a nyugati kapita­­­ lista országok fiatalsága. Miért vesz szükség erre az új intézkedésre ? Azért, mert a régi ösztöndíj-rend­szer már elavult, nem töltötte be hi­vatását. Legfőbb hibája az volt, hogy az ösztöndíjak odaítélése szinte ki­zárólag a hallgató szociális szárma­zásától és körülményeitől függött, a tanulmányi eredményeket alig vette figyelembe, emiatt nem ösztönzött eléggé jobb tanulmányi eredmények elérésére. Különösen tarthatatlanná vált a helyzet a Központi Vezetőség közoktatási határozata után, amikor az egyetemek fejlődésében is új idő­szak kezdődött. Az új céloknak meg­felelően felül kellett vizsgálni az ok­tató és tanulmányi munkára ható té­nyezőket, s így nyilvánvalóvá lett a régi ösztöndíj-rendszer hibás volta, fékező hatása. Most érkeztünk el oda, hogy az átmeneti toldozás-foldozás után az egész ösztöndíj-rendszert új elvi alapokra helyezzük. Az új ösztöndíj-rendszernek minde­nekelőtt a tanulmányi munkát­­kell segítenie, jobb eredmények elérésére kell ösztönöznie. Mi következik eb­ből? Legelőször is az, hogy feltétle­nül meg kell szüntetni az ösztöndíj régi értelmezését, azt, hogy ez vala­miféle juttatás, ami a tanulmányi eredménytől függetlenül, a gyenge, rossz tanulónak is jár. Az ösztöndíj a jó tanulóiknak jár. Ezért mondja ki a határozat: ösztöndíjat kap minden olyan kitűnő, jeles, jó (szakéretteknél közepes) hallgató, akinek eltartása egy meghatározott magasabb jövedelmet nem ér el. Az ösztöndíjhoz tehát jó tanulmányi munka kell. Kitűnő rendű hallgatók 230, jelesek 200, jók 140, közepes rendűek — csak szak­érett hallgatók esetében — 90 forin­tot kapnak. A tanulmányi színvonal emeléséért 7 új ösztöndíj-rendszer tehát meg­követeli a jó tanulmányi eredményt, alsó szintje, „normája“ viszont olyan, amelyet minden becsületesen, szor­galmasan tanuló, egyetemre alkalmas hallgató elérhet. Az azonban bizo­nyos, hogy ezért az eredményért — számolva a tanulmányi követelmé­nyek további fokozatos emelkedésé­vel — alaposan meg kell dolgozni. Az első jelek e téren biztatóak. A DISZ KV által nyilvánosságra hozott tervezet megjelenése után igen sok karon „tanulási láz“ ütött ki a hall­gatók között. Az intézkedés ezt bizo­nyára csak fokozni fogja, mert köz­vetlenül érdekeltté teszi a hallgató­kat a tanulásban. Ennek az elvnek törvényesítésével a rendelet legjobb tanáraink régi kívánságának tesz ele­get, s a becsületesen tanuló egyete­misták tömegének igazságérzetét erő­síti meg azzal, hogy e téren is fel­számolja az egyenlősdit. Ugyanakkor nagy felelősséget is jelent az oktatók számára, akiknek minden liberaliz­mus és részrehajlás nélkül — a foko­zatosság figyelembevételével — reá­lis követelményeket kell állítani a vizsgákon a hallgatók elé. Szociális támogatás Az or­szág jelenlegi gazdasági vi­szonyaiból, s ennek megfelelően a szülők és hallgatók anyagi helyzeté­ből kiindulva — mondja a határozat — ma még nem lehet az anyagi kö­rülményektől független — csak ta­nulmányi eredményeken alapuló — ösztöndíj-rendszert bevezetni; nem le­het figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a szülők anyagi helyze­tüktől függően különböző mértékben tudnak gyermekeik taníttatásához hozzájárulni. A határozat ennek meg­felelően előírja, hogy rendszeres szo­ciális támogatást (havi 50 forinttól 320 forintig, a szakérettségiseknek egyöntetűen 330 forintot) kell bizto­sítani — az ösztöndíjtól függetlenül — azoknak, a hallgatóknak, akiknek ezt anyagi helyzetük indokolja, akik­nél a szülők jövedelme egy meg­állapított határon alul van. Ez a szo­ciális támogatás jelentősen kiegészíti a nehezebb szociális körülmények között élő, jól tanuló hallgatók ösz­töndíját, és emellett azok számára is lehetővé teszi az egyetemi tanulást, akik hiányos előképzettségük miatt egyelőre jobb tanulmányi eredményt nem tudtak elérni. Ez az intézkedés méltányos és igazságos, de ugyan­akkor teljesen helyes és indokolt az is, hogy a szülők anyagi erejükhöz mérten fokozottabban járuljanak hozzá gyermekeik taníttatásának költ­ségeihez. Eddig az ösztöndíj összege 115 fo­rinttól — 460 forintig terjedt (a szakérettségisek egyformán 470 fo­rintot kaptak), most az ösztöndíj és a szociális támogatás együttesen 50 —550 forintot (szakérettségiseknél 330—560 forintot) tesz ki. A kitűnő és jeles hallgatók tehát több ösz­töndíjat kapnak, mint az előző fél­évben, a közepes és elégséges hallga­tók pedig kevesebb szociális támoga­tásban részesülnek. Az új ösztöndíj­­rendszerben tehát szó sincs olyan „reformról“, amely a hallgatók zse­béből venné ki a forintokat. Az ösz­töndíjak egy főre eső átlaga lénye­gében változatlan marad, de az új rendszer lehetővé teszi a rendelke­zésre álló összeg igazságosabb el­osztását. A diákjóléti bizottságok feladata A határozat értelmében az egye­temeken, illetve a karokon diákjó­léti bizottságokat kell felállítani. Ezek tesznek javaslatot a dékánnak arra, hogy kit részesítsenek szociá­lis juttatásban. Ily módon a DISZ is — az egyetemisták érdekeinek vé­delmében — az eddiginél nagyobb szerephez jut. Ez nagy felelősséggel járó munka, s államunk számít az egyetemi DISZ-vezetők érettségére, politikai öntudatára. Rajtuk és az egyetemi oktatók megfontolt javas­latain múlik elsősorban, hogy a szo­ciális támogatást valóban a rászo­rultak kapják. A gyengébben tanuló szakérettsé­gis, munkás-, parasztszármazású hallgatók — mivel a rendeletet nem ismerték — az utóbbi időben némi bizonytalansággal és félelemmel vár­ták, vajon nem vonják-e meg tőlük — gyenge eredményeik alapján teljesen a támogatást. A fentiekből kiderül: szó sincs erről! Ezekre a hallgatók­ra szüksége van népi demokráciánk­nak, róluk a párt egy pillanatra sem mond le. De nem mond le arról sem, hogy többet követeljen tőlük is, hisz ehhez megkapják a segítséget. A követelményeket az egyetem növeli velük szemben is, de továbbra is figyelemmel kíséri munkájukat, s gondoskodik támogatásukról. Nincs tehát félelemre ok, de tanulni kell, még keményebben és még fegyelme­zettebben, mint eddig. A most életbe lépő új ösztöndíj­­rendszer az új szakasz politikájának az egyetemeken történő végrehajtá­sát, a tanulmányi színvonal emelését szolgálja. Előre mutat, de nem hagy­ja figyelmen kívül az ország reális helyzetét sem. Elősegíti az ifjúsági egység kialakulását, minden diá­kot egységesen a magasabb célkitű­zések elérésére mozgósít. Az egész ösztöndíj-rendszer a szocialista mun­ka jutalmazásának elvein nyugszik. Pártunk és kormányunk az új ösz­töndíj-rendszerrel nagy segítséget adott az egyetemeknek. Egyetemi párt- és DISZ-szervezeteik­ken múlik, hogy a határozatot a hallgatókkal megismertessék, megvitassák és egy­ben biztosítsák, hogy az ösztöndíj­­rendszer legfőbb célkitűzése érvénye­süljön: minden egyetemi hallgató jobb, lelkiismeretesebb tanulással vá­laszoljon kormányunk intézkedésére. Nem szabad egy percre sem elfelej­teni: e súlyos milliók kifizetését mun­kásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk hősies munkája te­szi lehetővé. Az egyetemi hallgatók­tól ezért azt várja népünk, hogy be­csülettel helytálljanak, szorgalmasan tanuljanak, szeressék szakmájukat, s ne feledkezzenek meg arról, milyen támogatást nyújt, milyen áldozatot hoz népünk jövőjük érdekében. Az egyetemeken és főiskolákon nevelő­dő fiatal értelmiségi ifjúság jegyeit büszke erre, szolgálja odaadóan né­pét és tegyen eleget kötelességének. A Nagyváthy János emlékezete K­­étszáz esztendővel ezelőtt, ja­­­nuár 19-én született az első honi nyelven írt rendszeres mező­­gazdasági szakkönyv szerzője, Nagy­váthy János. Nagyváthy a gazdasági ismeretek valóságos kincsesbányáját tartalmazó könyvek egész sorát adta kortársai kezébe. Célkitűzései félreérthetetle­nül előre mutatnak a hűbéri rend­szer felszámolása, a polgári átalaku­lás felé. Világosan felismeri a robot elavult voltát, s azt, hogy az ősiség jogával és hagyományaival körül­bástyázott föld­gátja a mezőgazda­ság fejlődésének. Szegény miskolci asztalos fiaként született. Sárospatakon tanult jogot, majd mint annyi feltörekvő kortársa, ő is főúri nevelő lett. Egyszer Po­zsony mellett gazdálkodó atyafia lá­togatásakor megcsodálta annak 10 holdnyi „zöldelő virányát“. Megcso­dálta, hogy miként lehet zöldségből és főzelékfélékből a városi piac szá­mára termelve komoly bevételhez jutni. Az itt látottak ösztönözték arra, hogy a pesti egyetemen Mitter­­pacher Lajos tudós mezőgazda elő­adásait hallgassa. Később élelmezési tiszt a Duka huszárezredben. Sovány zsoldját lovak idomításával egészí­tette ki. Katonáskodása alatt sok­helyütt megfordult külföldön, min­denütt nyitott szemmel járt és főleg mezőgazdasági ismereteket gyűjtött. A­mikor a hadsereget szembeteg­** sége miatt elhagyta, már több , az emberi haladásért lelkesedő tiszttel kötött barátságot. Széchenyi Ferenc, a Nemzeti Múzeum megala­pítója és Festetich György, a keszt­helyi földesúr benső barátai. Kö­rükben ismerkedik meg Jordán Pé­terrel, az udvari uradalmak egyik igazgatójával, aki gyakornoknak fo­gadja fel és itt szerzi meg Nagy­váthy az igazi gyakorlati mezőgaz­dasági ismereteket. A széleskörű mezőgazdasági isme­retekkel, történelemtudománnyal, fi­lozófiával, a legkülönbözőbb termé­szettudományi ismeretekkel és jogi tudással egyaránt felvértezett Nagy­váthy azok soraiba állt, akik hazánk német elnyomás elleni és országunk demokratikusabb berendezéséért, a polgári átalakulásért küzdöttek. — Levelet Kazinczyval, Aranka György­­gyel, akik igen nagyra tartják ezt a melegszívű, nagytudású hazafit. 1790-ben több röpiratot írt névte­lenül, így a Csillagok forgásiból való polgári jövendölés Lengyelor­szágra címűt, amely Lengyelország biztosan bekövetkezendő bomlásáért a nemeseket teszi felelőssé, kik „úgy bánnak a paraszttal és a polgárral, mint a barommal“. Czéchenyi Ferenc támogatásával 1791-ben kiadja élete fő művét A szorgalmatos mezei gazda két tes­tes kötetét. E mű megjelenéséig nem volt tudományos magyar mezőgazda­­sági munka. Addig a mezőgazdálko­dást nagyjában holmi „öregbéresi bölcsességnek“ tekintették; tudo­mánnyá Nagyváthy avatta. Könyvében éppen úgy helyet kap­nak a takarmánygazdálkodás kérdé­sei, mint az ésszerű erdőhasználat, a kertművelést éppen úgy taglalja, mint a gyümölcstermelést, foglalkozik a mezőgazdaság üzemgazdasági kérdé­seivel és nagy gondot fordít a talaj­ra, a trágyázásra, a helyes növényi sorrendre, és úgyszólván nincs az egész mezőgazdálkodásnak olyan moz­zanata, amely témáik között nem sze­repelne. Olyan témák ezek, amelyek­nek jelentékeny része ma is megszív­lelendő. Fontos állomása Nagyváthy pályá­jának Keszthely. Amikor a magyar szolgálati nyelv bevezetése mellett kardoskodó Festetich György alezre­desnek hazafias fellépése miatt meg kellett válni a katonaságtól, keszthe­lyi birtokára vonult vissza. 1792-ben A szorgalmatos mezei gazda szerző­jét hívja meg jószágigazgatónak, hogy a 162 900 holdas elhanyagolt keszt­helyi uradalmat rendbehozza. Nagy­váthy élt az alkalommal: korlátlan tér nyílt meg előtte az alkotásokra. Gazdatisztjei számára szolgálati szabályzatot dolgozott ki. Új alapok­ra fektette a számtartást, és olyan eréllyel vette kezébe a szerteágazó gazdasági egységeket, hogy azok való­ban egy központi irányító egységbe tömörültek. Hogy azonban a rendszeres szám­tartást és az üzemek fegyelmezett vezetését bevezethesse, újfajta gaz­datisztekre volt szüksége. A pálcás hajdúból, régimódi jobbágynyúzó bo­­tosispánokból álló gazdatiszti kar al­kalmatlan volt Nagyváthy tervei ke­resztülvitelére. Ezért rávette Feste­­tichet, hogy — egyelőre csak gazda­tisztjei kiképzésére — 1797-ben meg­alapítsa a keszthelyi Georgicont. így voltaképpen Nagyváthy volt elindító­ja a tudományos alapokra épített gazdanevelésnek, ő volt a Georgicon szellemi atyja, és megalapítása után rövid ideig aktív vezetője is.­­­­agyváthy viszonylag rövid ideig vezette a keszthelyi uradalmat. Közte és Festetich közt idővel egyre jobban kiéleződött az ellentét. A gróf a Martinovich-féle mozgalom vérbe­­fojtása után mindinkább elhidegült a plebejusi Nagyváthytól: szakítottak el Nagyváthy Csurgóra költözött, ahol 40 holdon valóságos paradicsom­kertet rendezett be. Képviselve volt ezen a negyven holdon a mezőgazdál­kodás minden ága. Élete utolsó évei rendkívül termé­kenyek voltak. Négy hatalmas me­zőgazdasági szakmunkát írt csurgói magányában: A Magyar Practicus Termesztőt, a Magyar Practicus Te­nyésztőtől, a Magyar gazdatisztet és A Magyar házigazdaasszonyt. E könyvek valóságos tárházai a mező­­gazdasági tudnivalóknak. A fáradhatatlan hazafi újabb po­litikai munkákkal is gazdagította az irodalmat élete utolsó éveiben, így például versben vetette papírra A XIX. században élt igaz magyar ha­­zafiúnak örömóráit. A Magyar Gaz­datiszt című könyve talán legjobban tükrözi világnézetét. „A jobbágyokat úgy kell gondolni, mint a földesúr­ral kétoldalú szerződésben élő em­bereket“ — írja. 1819 február 24-én halt meg, mint sírkövén áll: „tisztes szegénységben“. Emlékének felelevenítése kötelessé­günk. Nagyváthy János Hazafi volt. Élete, munkája a jövőbe mutatott. Életműve nemzeti örökségünk. Il­lendő hát, hogy zászlót hajtsunk em­léke előtt és új hazát építő népünk elé állítsuk nemes alakját. Lázár Vilmos Jegyzetek Svéd gyufa Színes szovjet filmvígjáték !­­itkán láthatunk ilyen szívhez szóló, kacagtatóan vidám, bölcs is mégis játékos filmet, mint a Cse­­hov elbeszéléséből készült Svéd gyu­fát. Erdmann, a forgatókönyv írója, Csehovhoz illő nagy cselekedettel időzött az író élő emlékezetének. M. I. Kljauzov földbirtokos nemes ír személye körül keletkezik a bo­­nyodalom. A földbirtokos már egy hete nem jött elő szobájából, fél csiz­­máját pedig meglelték a kertben, s­­ pázsiton vérnyomokra találtak. E jelek alapján hirdeti világgá a földes­­ír szószátyár kertésze a rémséges hírt,­­hogy az urát megölték... Amint a hírt tudomására hozzák Kuzmics rendőrfelügyelőnek, aki azt tovább­­adja Csubikov vizsgálóbírónak, a „fo­­yamatba tett“ nyomozás válik a mu­­atság fő forrásává. A cári rend csi­­tovnyikjait alaposan megismerjük minden oldalukról, s főleg az a kö­ . :Ös vonásuk tűnik ki, hogy milyen­­­­sekély valószínűség alapján készek ! " Méhereket szörnyű gyanúba keverni.!­­ címben szereplő svéd gyufa egy f­­ellobbantott és félig elszenesedett gyufaszálacska, amelyet a vizsgáló-­­ síró segédje az eltűnt földbirtokos szobájának padlóján talált, és vezej­­­ékes törtetésében, hogy a „gyilkos­ság“ titkát felfedje, a döntő bűnje­lek közé sorolt. Mintha csak azt mondaná az író: me egyetlen gyű­faszál világánál, amely csak pillanatra lobban fel, mi minden pillantható meg, amit oly féltve rejteget ez a társadalom. S ez a gyufaszál Csehov kezében job­ban világít, mint a legélesebb ref­lektor. Micsoda alakok, milyen bősé­ges tárháza az élveteg, a képmutató, a szenteskedő, a szolgai és hatalmas­kodó, falánk cári hivatalnoki sísera­­hadnak. Milyen jellemző rájuk az hogy ellentétes érdekeik könnyen szembeállítják őket egymással — bár közös vonásuk, hogy a bájait gát­­ástalanul adakozó Akuljka vala­mennyire, cím- és rangkülönbség nélkül, nagy hatást gyakorol. S hogy Akuljkánál jottányival sem külön­bek maguk az „úrinők“, az nagyon­is világosan kiderül a huncut bájjal kerekített történet végén. Az a­ körülmény, hogy a szereplő személyiségek nagy sokasága egy­másután a gyilkosság gyanújába ke­rül­ő módot nyújt olyan színészi alakításokra, mintha az egyes figu­rákat valósággal a nyakuknál meg­ragadva, szinte kapálózás közben pil­lantanánk meg. Ezek a figurák fe­lejthetetlenek. Az óvatos, ravaszdi és mégis korlátolt vizsgálóbíró (Gribov alakítása), aki törtető segédjének (A. Popov) száguldó és kíméletlen képzelőerejéből táplálkozik, a brutá­lis és egyben alázatos Kuzmics rend­őrfelügyelő (M. Jansin), s felesége, az úriasszonyok példaképe — titkon őr­zött nagy természetével (Kuznyeco­­va), maga a „gyilkosság“ áldozata, a korhely Kljauzov (Nazvanov), s nő­vére, a vallásos őrjöngő (Taraszova), a kertész (Kurocskin), a tökrészeg háziszolga (Kolcsin), a termetes és csábos Akulika (Noszova) és mind­­mind a többiek is, akik ezt a filmet benépesítik, ragyogó, őszinte, eleven alakjai a kornak. A színészek kitű­nően értik a vígjá­éki művészet módját: miként kell olyan eleven embert teremteni a filmvásznon, aki maga után vonja az emberek mo­solyát és kacaját. Kiváló Jugyin, a rendező munkája is. S végül, de nem utolsósorban szólni kell I. Gelej­ és Zaharov ötletes felvételeiről. A halhatatlan Puskin költeménye elevenedik meg ebben a zenés filmben, amelynek muzsikáját Rah­­maninov művéből vették. A vers szenvedélyes drámaisággal beszéli el Aljeko történetét a cigányok tábo­rában , s egyike azoknak a művek­nek, amelyek megírására Puskint a szabadságra és hazára vágyó kóbor cigányok iránt táplált együttérzése késztette. Aljeko, a fiatal orosz ne­mesember egy cigánykaravánhoz csatlakozik, a cigányok között a sza­badságot keresi, beleszeret Zemfirába, a cigányvajda leányába, aki azon­ban mást, egy ifjú cigányt szeret. A leányáért aggódó öreg vajda és a leányért küzdő két férfi nagy érzé­sei lobbantják fel a dráma lángjait. A cigányfiú tánccal és dallal, a ne­m­es úr konok fenyegetéssel és tőr­rel harcol. Ez a drámai helyzet ér­lelődik véres tragédiává, amelynél egyik vesztese maga Aljeko, aki meg­öli vetélytársát és a leányt, akit szeret Másik vesztese a vajda, mélysége apai bánatával és ifjúkorának szomo­rú emlékeivel, amelyeket a szorongó és a gyász riaszt fel a múltak hom­á­lyából. A dalművet elégikus alaphangula­tából előtörő szenvedélyes lírai han­gulatok jellemzik. Költői, dallama zene ez, hajlékonyan építi dallá a verseket, és előkészíti, kiteljesíti­­ drámai jelenetek viharzó hangulatait A magyar közönség egy része a tavalyi magyar—szovjet barátság hó­napja idejéből kedves ismerősekén üdvözölheti e filmben a Szovjetunó nagy énekesét, a világ egyik legki­válóbb basszusbaritonját, Mark Rej­zent. Most ismét hallhatjuk gyönyö­rű hangfelvételen mélyen zengő or­gánumát, e hang férfias ércességét bőségét, melegét s szárnyalását. É lát­fetjuk a maga egyszerűségében­­ mélyen megrendítő játékát a cigány vajda szerepében. Aljeko vívódó alak­jában Agnyivcev művészetét cso­dálhatjuk. Érzelmi mélységet lehelet finom lírában tud feloldani és ha kell, drámai élességet fejez ki zori keménységgel. Feladata magaslaton mutatkozik meg, amikor a tengerre versenyt énekel, és oly megfoghatat­lanul száguldanak érzelmei, mint a körötte zajló tengerár. Kuznyeco a cigányfiú szerepében szinte párat­lan művészettel táncol és énekel. Úgy kell táncolnia a mű rejtett törvénye értelmében, hogy mozdulatai igézőb­bek legyenek, mint a szorongás, ame­lyet vetélytársának halálos fenyege­tése támaszt. Nehéz a szerepe , Zemfirát alakító Zubkovszkajánál kiváló művész és szép, kiművel hangja s mozgása vitathatatlanná te­szi alkalmasságát, de hiányzik egyé­niségéből az a szinte mágikus vonz­erő, amely a körötte, miatta, érte ele­mi erővel fellángoló nagy és végzete szenvedélyeket megindokolja. Magától értetődik, hogy ezt a fil­met nem látták­­el magyar hanggá A film megértését teljesen és köny­nyedén lehetővé teszi a versek hű­s művészi fordítása, a képek alá vetí­tett magyar szöveg. Ugyanakkor néző az eredetű csodálatos orosz ének­ben gyönyörködhet, amelyet a legki­válóbb szovjet énekművészek éne­kelnek. Újvári Imre Aljeko Színes szovjet operafilm ■ • • . • SZABAD NÉP A Minisztertanács határozata az egyetemi és főiskolai hallgatók ösztöndíj-rendszeréről A Magyar Közlöny január 18-i,­6. száma közli a Minisztertanács hatá­rozatát az egyetemi és főiskolai hall­gatók ösztöndíj-rendszeréről. A hatá­rozat kimondja, hogy a Magyar Nép­­köztársaság az egyetemi és főiskolai hallgatókat — amennyiben tanulmá­nyi­­előmenetelük és anyagi helyze­tük indokolttá teszi — rendszeres havi juttatásban részesíti. E jutta­tás ösztöndíjból és szociális támoga­tásból áll. A kitűnő, jeles és a jó (szakérettségizettek közül ezenkívül a közepes­ tanulmányi előmenetelű hallgatók, amennyiben szüleiknek, illetve a házastársuknak havi jöve­delme nem nagyobb 2800 forintnál (legfeljebb két eltartott családtag esetén), ösztöndíjban részesülnek, melynek összege havi 90 forinttól 230 forintig terjedhet. Az egyetemi és főiskolai hallgatók, amennyiben szüleik (házastársuk) együttes jövedelme havi 1600 forint­nál nem nagyobb (két eltartott család­tagot számítva) anyagi helyzetükhöz igazodó szociális támogatást kapnak, függetlenül attól, hogy ösztöndíjban részesülnek-e vagy sem. A szociális támogatás összege havi 50 forinttól 320 forintig (szakérettsé­gizetteknél 330 forintig) terjedhet. Nem kaphat szociális támogatást az a hallgató, aki két vagy több tárgy­ból bukott és ennek következtében ismétli a tanulmányi évet, továbbá az, aki az utóvizsga időszakában nem vizsgázott le. Azok a hallgatók, akik demonstrátorként működnek, havi száz forint külön ösztöndíjban ré­szesülnek. A hallgatók ezenfelül rendkívüli segélyben is részesíthetők. A határozat szabályozza a Szovjet­unióban tanuló magyar egyetemi és főiskolai hallgatók ösztöndíját is. (MTI) KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Lenin Kohászati Művek középhen­gersorának építésében végzett kiváló munkájuk elismeréséül Schummel Rezsőnek, a Lenin­i Kohá­­szati Művek középhengersor gyárveze­tőjének és Szomolányi Tibornak, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Iro­dái főépítés vezetőjének, a „MUNKA VÖ­RÖS ZÁSZLÓ ÉRDEMRENDJE’*; Kovács Ottónak, a Lenin Kohászati Művek középhengersor beruházási fő­­építésvezetőjének, Csobó Dénesnek, a Lenin Kohászati Művek beruházási fő­osztály csoportvezetőjének, Katyina Andrásnak, a Lenin Kohászati Művek középhengersor lakatos csoportvezető­jének, Csorba Lajosnak, a Lenin Kohá­szati Művek középhengersor lakatos csoportvezetőjének, Gyappai Lajosnak, a Lenin Kohászati Művek középhengersor­­gyár részleg üzemvezetőjének, Pétergader Jenőnek, a Kohó- és Gépipari Minisz­térium Tervező Irodái osztályvezetőjének és Novoszálk Józsefnek, a 34.­ számú Építőipari Vállalat főépítésvezetőjének a „MUNKA ÉRDEMREND”; Szabó Kálmánnak, a Lenin Kohászati Művek középhengersor beruházási elő­adójának­, Juhász Lászlónak, a Lenin Kohászati Művek beruházási főosztály­vezetőjének, Klimon Istvánnak, a Lenin Kohászati Művek középhengersor-gyár­részleg főművezetőjének, Hamzsák Ist­vánnak, a Lenin Kohászati Művek kö­zéphengersor szerelő hengerészének, Kondi Péternek, a Lenin Kohászati Mű­vek középhengersor lakatosának, Nagy Gézának, a Lenin Kohászati Művek kö­zéphengersor szerelő-lakatos csoport­­vezetőjének, Börcsök Antalnak, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodái létesítmény-felelősének, Balla Gyulának, a 34. számú Építőipari Vállalat főmun­kavezetőjének, Augusztin Károlynak, a 34. számú Építőipari Vállalat kőművesé­nek, Majoros Gyulának, a 34. számú Építőipari Vállalat ács-brigádvezetőjének­, Selmeci Lászlónak, a 34. számú Építő­ipari Vállalat főmérnökének és Balogh Istvánnak, a 34. számú Építőipari Válla­lat főmérnökének a „SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM”, Stefanov Domjánnak, a Villamos Állo­­másszerelő Vállalat villanyszerelőjének, Tátrai Lajosnak, a Miskolci Villanysze­relő Vállalat szerelő vezetőjének, Kar­ner Gusztávnak, az Általános Szerelő Vállalat kirendeltségvezetőjének, Cellák Józsefnek, a Lenin Kohászati Művek kö­zéphengersor-gyárrészleg ác­-csoportve­zetőjének, Ordassy Endrének, a Villa­mos Állomásszerelő Vállalat művezető­jének, Csulák Istvánnak, a Lenin Kohá­szati Művek középhengersor-gyárrészleg művezetőjének, Sípos Gyulának, a Le­nin Kohászati Művek, középhengersor­­gyárrészleg villamosmérnökének, Bóta Lászlónak, a Lenin Kohászati Művek középhengersor-gyárrészleg helyettes vezetőjének, Zsigmond Lászlónak, a Le­nin Kohászati Művek középhengersor­­gyárrészleg művezetőjének, Kálmán Fe­rencnek, a MÁVAG Mozdony- és Gép­gyár főszer­előj­ének,­ Massányi Károly­nak, a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár Híd- és Darugyár vezetőjének, Szegő Sándornak, a Kohó- és Gépipari Minisz­térium Tervező irodái irányító tervező­jének, Mátéffy Sándornak, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodái irányító tervezőjének, Gyurik Vilmosnak, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Ter­vező Irodái kooperátorának és Kisbán Józsefnek, a Kohó- és Gépipari Minisz­térium termelési főosztálya munkatár­sának a „MUNKA ÉRDEMÉREM” kitün­tetést adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Somogy megye felszabadulásának ti­zedik évfordulója alkalmából, kiváló munkájuk elismeréséül Bőhm Józsefnek, a megyei pártbizott­ság osztályvezetőjének, Kovács Sándor­nak, a kaposvári járási pártbizottság első titkárának, Illés Dezsőnek, a mar­cali járási pártbizottság első titkárának, Decsi Józsefnek, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének, Mikecz Jánosnak, a Kaposvári Városi Tanács elnökének a „MUNKA ÉRDEMREND”; Kürtös Gábornak, a Szakszerv. Me­gyei Tanácsa elnökének, Mancik Bélának, a barcsi járási pártbizottság másodtit­­kárának, Csal­lós Istvánnak, a tahi já­rási pártbizottság osztályvezetőjének, Dinnyés Ferencnek, Siófok község párt­titkárának, Nagy Sándornak, a megyei pártbizottság gépkocsivezetőjének, Kell­ner Bélának, a megyei könyvtár helyet­tes vezetőjének, Farkas Imrének, a So­mogy­tarn­ócai All. Gazd. FB-elnökének, Klikk Józsefnek, a megyei pártbizottság gondnokának, Drankovics Józsefnek, a Fonói Gépállomás párttitkárának, Hege­dűs Rózsának, a csurgói járási pártbi­zottság osztályvezetőjének, Mező Bélá­nak, a Táncsics Fiúgimnázium igazgató­jának, Rudics Józsefnek, a fonyódi já­rási pártbizottság másodtitkárának, özv. Kanonya Jánosnénak, Vörös Józsefnek, a Faipari Vállalat igazgatójának, Vigh Pálnak, a Kaposvári Kenyérgyár dolgo­zójának, Marcsingó János tsz-tagnak, Viss Imrének, a Bárdi bükki Állami Gaz­daság párttitkárának, Vörös Vincének, a Somogysárdi Versenylőtelep párttitká­rának, Sallai Györgynek, Csököly köz­ség párttitkárának, Kaveczki Jánosnak, a rabi járási pártbizottság osztályveze­tőjének, Pál Jánosnénak, a nagyatádi já­rási pártbizottság instruktorának, Né­meti Lászlónak, a Siófoki Járási Tanács VB-elnökének, Meixner Istvánnak, a sió­foki járás DISZ,-titkárának, Dudás János­nak, a balatonkiliti Dózsa TSZ párttitká­rának, Mikus Jánosnak, a tabi községi pártalapszervezet titkárának, Mihályka Ernőnek, a Kaposvári Erdőgazdaság párttitkárának, Kovács Jánosnak, a ba­­latonöszödi pártalapszervezet titkárának, Major Jánosnak, a rinyaszentkirályi köz­ségi pártszervezet titkárának, Kispesti Lászlónak, a kaposvári pártalapszerve­zet vezetőségi tagjának, Somogyi Pál­nak, a Barnevál osztályvezetőjének, Tóka Józsefnek, a vízvári Vörös Csillag TSZ párttitkárának, Tóth Istvánnak, a so­­mogygeszti Új Barázda TSZ párttitkárá­nak, Berkics Mihálynak, a barcsi Vö­rös Csillag TSZ párttitkárának, Nyári Pál református esperesnek, Kovács Mátyás­nának, a kaposvári járási MNDSZ elnö­kének, Galácz Jenőnek, a fonyódi járási pártbizottság Instruktorának, Petreka­­nits Andornak, a kaposvári járási párt­­bizottság int­ruktorának, Szám­me­r De­zsőnek, a kaposvári városi pártbizottság osztályvezetőjének a „SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM”. Takács Józsefnének, Rinyaújlak köz­ség párttitkárának, Bálint Andrásnak, Nemesvíd község párttitkárának, Varga Istvánnénak, a megyei pártbizottság ad­minisztrátorának, Szamos Róbertnénak, a megyei pártbizottság előadójának, Dézsényi Ferencnek, a siófoki járási pártbizottság osztályvezetőjének, Mátyás Jánosnak, a­ nagyatádi járási pártbizott­ság osztályvezetőjének, Kromek Pálnak, a karádi pártszervezet titkárának, Győr­fi Antalnak, a Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójának, Pántics Istvánnénak, Bu­­zsák község párttitkárának, Deák József­nek, a Felsőmocsoládi Állami Gazdaság párttitkárának, Simon Györgynek, a zse­­lickislaki alapszerv, párttitkárának, Mó­czárt Lajosnénak, a Textilművek előadó­jának a „MUNKA ÉRDEMÉREM” kitün­tetést adományozta. (MTI) A ☆ ☆ HÍREK** Üzleti trükk Hungária út és az Erzsébet királyné út sarkán lévő KÖZÉRT- üzletben egy idő óta gyakran látni töprengő asszonyokat: _ Negyed kiló kockacukor az 2,85, s kétszersült 3,70, egy kiló ke­nyér 3 forint. Ejnye, még mindig nincs kerek 10 forint.. . Tessék adni még egy doboz gyufát! M­indebből kitűnik: a cél az, hogy kerek összeget tegyen ki a vásár­lás. A bolt kasszája ugyanis egy idő óta krónikus aprópénzhiányban szenved. Legalábbis erre vallanak azok a panaszok, amelyekkel a bolt néhány vásárlója felkeresett min­ket. S minthogy hasonló panaszok­ról nemcsak a Hungária út és az Erzsébet királyné út tájékán hal­lani, érdemes egy-két szót ejteni róla. A KÖZÉRT-ekben mindenfelé járó aprópénzt!" Az említett bolt"­ban azonban ez sokszor csak trón m­ulaszt. í’itt:»# — A napokban 9 forint 70 fillért­­kellett fizetnem a pénztárnál _­­ m­ondja az egyik panaszos. — tettem egy tízforintost. Visszaadtak egy szaloncukrot. Amikor megkér­deztem, miért nem kapok inkább 30 fillért, hiszen a szaloncukor nekem nem kell, azt válaszolták, hogy a KÖZÉRT-nek sem kell a szaloncu­kor, éppen ezért történik így a do­log. A szaloncukor karácsonyról maradt meg és ezt el kell adni! N­em kutatjuk, kinek az ötlete volt az ilyesfajta kiárusítás. A szal­­loncu­kor azonban tudomásunk sze­rint nem pénzegység, nem váltó­pénz, s a KÖZÉRT-üzlet is inkább azzal édesítse meg a vevő életét, hogy pontosan, pénzben visszaadja, ami jár. kint van a tábla: „Kérje a vissza­—­ Megjelent a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem évkönyve Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae cím­mel. Az évkönyv 15 tanulmánya ré­szint a több mint 400 éves debreceni református kollégium történetével, részint az egyetem bölcsészet- és ter­mészettudományi munkásságának eredményeivel foglalkozik. A PAMUTFONODA kezdi meg működését Miskolcon. Májusban meg­indulnánk az első gépek, augusztusban pedig már összesen 36.000 orsó kap­csolódik a termelésbe. Az új fonoda gépet a Német Demokratikus Köztár­saságból érkeznek. — Kína munkásmozgalmának törté­­netéről tart előadást a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadássorozatának keretében Csongor Barna egyetemi adjunktus a Magyar Munkásmozgalmi Intézetben 1955. január 21-én este 6 órakor (Kossuth Lajos tér 12.). Közreműködik: Horváth Ferenc, a Madách Színház tagja és a Magyarországon tanuló kínai diákok kultúrcsoportja.­­ EGYHÓNAPOS ÁLLATTE­­NYÉSZTÉSI TOVÁBBKÉPZŐ TAN­FOLYAM indul február 1-én Buda­pesten a járási állattenyésztési állo­­másokon dolgozó törzskönyvvezetők és­­körzeti állattenyésztők részére. A tanfolyamon tudományos k­utatók és más kiváló szakemberek adnak elő.­­ A XIII. kerületi Tanács népmű­velési osztálya Budapest felszabadu­­lásának­ 10. évfordulójára kiállítást rendez a Rákosi Mátyás Kult­úrház­ban Régi és új Budapest címmel. A műkorcsolyázó Európa-bajnokság elöli A városligeti Műjégpályán január 27—29 között sorra kerülő műkor­csolyázó Európa-bajnokságon részve­vő tíz ország egyéni, névszerinti ne­vezése is bejutott a rendező bizott­ságihoz. Eszerint a küzdelmekben összesen 92 versenyző — 18 férfi, 24 nő, 10 páros és 15 jégtáncospár — vesz részt. Az Európa-bajnokság nemzetközi mezőnye neves versenyzőkből áll. A legjobb eredményeket eddig az angol jégtáncospár, a Denvmy—Westwood­­t kettős érte el: 1951-ben, 1952-ben, 1953-ban és 1954-ben világbajnoksá­got nyert, 1954-ben pedig Európa­­bajnok lett. Szép sikerrel dicseked­het rajtuk kívül a franciák fiatal férfiversenyzője, Alain Giletti, a múlt évi EB második helyezettje, a két angol versenyzőnő, Erika Bat­chelor és Ivone Sugden, akik 1954- ben Bolsanóban második és harma­dik helyet szereztek az EB-n. A Nagy-testvérpár legnagyobb ellenfele a Szöllösi—Vida-kettős mellett az osztrák Schwarz—Oppelt-pár, a bol­­sanói Európa-bajnokság második, a tavalyi világbajnokság harmadik he­lyezettje lesz! A külföldi versenyzők érkezése e hét végétől várható. MOSZKVÁBAN január 17-én bonyolí­tották le a Szovjetunió—Japán szabad­fogású birkózó­versenyt. A szovjet ver­senyzők 6:2 arányú győzelmet arattak. A viadalt televízión is közvetítették. BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS... A X. nemzetközi téli sporthét megnyitásának napján játszották la Garm­isch Parten­­kirchenben az SC Riessersee­n Inter­­nazionale (Milánó) jégkorong-mérkőzést. A nemzetközi találkozó második harma­dának elején az egyik olasz játékos üveg­gel fejbeverte német játékostársát, mire általános verekedés keletkezett, úgyhogy alig bírták helyreállítani a rendet és a mérkőzést folytatni. Az izgalmakban bő­velkedő mérkőzést az SC Riessersee nyerte 11:10 (3:2, 2:4, 6:4) arányban. A MŰJÉGPÁLYA IGAZGATÓSÁGA közli, hogy a pálya — a magyar váloga­tott keret Európa-bajn­oki előkészületei s a külföldi versenyzők edzései miatt — január 24-től zárva lesz a korcso­lyázó közönség számára. Az igazgató­ság az EB befejezése után, január 11-én, hétfőn nyitja meg újra a pályát. (MTI) A NEMZETKÖZI LABDARÚGÓ szövet­­­SÉG (FIFA) — április elején Olasz­­­­országban sorra kerülő — ifjúsági lab­­­darúgó tornájára beérkeztek az utolsó­­nevezések. A nemzetközi torna 16-os­­ mezőnyének részvevői: Nyugat-Német­­­­ország”, Ausztria, Belgium, Bulgária,­­ Csehszlovákia, Franciaország, Anglia,­­ Észak-Írország, Olaszország, Luxemburg,­­ Portugália, Szovjetunió, Saarvidék,­­ Spanyolország, Svájc és Magyarország. •(MTI)­­­­ A METEOROLÓGIAI INTÉZET keddi je­­­lentése szerint a hegyeken mindenütt a sportolásra alkalmas friss hó van. Tolvaj bű­nszövetkezetet leplezett le a rendőrség Debrecenben és Nyíregyházán az utóbbi időben tolvaj bűnszövetkezet garázdálkodott. Sorozatosan lopkod­ták az üzletek áruit és jónéhány zsebtolvajlást is elkövettek. A rendőr­ség erélyes nyomozás után elfogta a tetteseket: Pénzes Sándor, Pénzes Sándorné, Torna Istvánná, Kandi Ká­ roly­né, Bálint Andrásné és Pál Já­­nosné debreceni lakosokat. A bűn­banda tagjai mintegy 30 000 forinttal károsították meg a népgazdaságot és körülbelül húsz alkalommal lopták meg az üzletekben vásárló dolgozó­kat. A rendőrség Pénzes Sándornét, To­rna Istvánnét, Kandi Károlynét és Bálint Andrásnét őrizetbe vette és átadta az ügyészségnek. Pénzes Sán­dor és Pál Jánosné ellen ugyancsak megindították a büntető eljárást. (MTI) **■ ■—1" — ........... " ----­1 — A TTIT FILOZÓFIAI ELŐADÁSSOPO­­RZATÁNAK következő előadásét január­­ 25-én tartják a­z EPOSZ színháztermé­­­ben A tudomány és a vallás összeegyez­! •Vetésére irányidó kérdésekről címmel. 2Előadó: Balogh Elemér, a TTIT központi •filozófiai szakosztályának elnökhelyet­­e­ttese. ■ — A TTIT SOMOGY MEGYEI SZERVE­­ZETE a Magyar Munkásmozgalmi Inté­­­­zet támogatásával a kaposvári Ripp* •Rónai Múzeumban kiállítást rendezett a •megye munkás- és parasztmozgalmának 2 történetéről. A kiállítást egy hónap alatt ■ »ötezren tekintették meg. • * -r_' — r­.. —■ • IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig, erősen felhős idő. Több helyen még futó hózápor. Élénk, időnként erős északnyugati-északi szél. Hófúvások. A hideg fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 0—­mínusz 3 fok­ között. A Duna vízállása kedden reggel Budapest­­nél 430 centiméter. A fűtés alapjául szolgáld várható napi középleftra érseklét mínusz 10 mínusz 4 fok között. Távolabbi kilátások: hideg idő. SZERDA, 1955 JANTTÄR !•> BÍRÓSÁGI ÍTÉLETEK — ERKLI ZOLTÁN büntetett elő­életű villanyszerelő több községet végigjárt Borsodban, Veszprémben, Vasban, Zalában és Somogyban. Min­denütt jelentkezett a tanácsházán és villanyszerelési munkákat vállalt. A község lakóitól kisebb-nagyobb előle­geket vett fel, ezekről nyugtát adott, majd miután néhány ezer forintot összeszedett, eltűnt a községből. Ily­módon összesen 34 000 forinttal káro­sította meg a dolgozókat. Az edelényi járásbíróság Erkli Zoltánt 170 rend­beli csalás és magánokiratharcisítás miatt nyolcévi és hathónapi börtönre, valamint kétezer forint pénzbünte­tésre ítélte.­­ VENCZEL GYÖRGY volt kocsis tavaly augusztus óta Budapesten élt, munkát azonban nem vállalt, hanem csalásokkal szerzett magának pénzt. A budapesti I. kerületi bíróság Ven­­czel Györgyöt közveszélyes munka­kerülés és hétrendbeli csalás bűntet­te miatt négyévi börtönre ítélte. _ WINKLER SÁNDOR, a Komlói Aknamélyítő Vállalat művezetője három villanymotort és egy szívat­­­tyút lopott el az üzemből. A komlói városi bíróság négyévi börtönre ítél­te. (MTI) A Magya Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest VIII Blaha, Lujza tér 3. Tel.: *343-100 •143 „6’ Terjeszti a Posta Központi mű­« i®"!?20' Budapest, V., József nádor tér 1 850 vidéken a helyi hirlapterjesztéssel m­űjT ügyeitPOS*BlligatR1' — A budapesti előfizetők a fSarr Előfizetési díj havi 12 Ft. Szikra Lapnyomda H ( X ).(' a m­ ­a rádió műsorából SZERDA KOSSUTH-RÁDIÓ: ■ . 4.30: Hírek. — 4.40: Reggeli Kenés műsor. . 8.30: Népszerű operarészletek. — 9.20: S­orszemek. Varsányi Elemér írása. — 9.40: D­í Daltanulás. 10.00: Hírek. — 10.10: A hegedű. I­j Ádám Jenő előadása. — 1­0.30: Óvodások mű­­­­­sora. — 11.00: Délelőtti kórushangverseny. — • — 11.30: Dim­ajevszkij filmzenéjéből. — 12.00: :­­Hírek. Lapszemle. — 13.15: Tánczene. — • 13.00: Szegedi napok, szegedi emberek. Iro­­­­­dalmi riport. — 13.30: Magyar muzsika — 14.00: Hírek. — 14.25: Úttörő,híradó. —­­14.50: Chopin, h-moll szonáta. — 15.20: A mi f­őutcánk csapata. Ifjúsági rádiójáték — ifj.fll: «A MÁV szimfonikus zenekara játszik — 16.10: I­­Levelekre válaszolunk. — n.strt. Hírek * — . 517.10: Riportszerepel a világ körül. — 17.25: • Szív küldi szívnek szívesen. — 18.00: a vi­­­rágzó mezőgazdaság útján. - 18.30­: Lakatos ■ • Vince és zenekara játszik. - 19.00: Mester- Liházi Lajos jegyzetei. - 19.15: Jó munkáért. .­­szép muzsikát. — 20.00: Esti híradó. — 20.20:­­­­Szivárvány. Zenés Irodalmi tarkaest — 21.20:­­Tánczene. — 22.00: Hírek. — 22.10:’ Tíz perc •­­külpolitika. — 22.20: A rádió szimfonikus ze­■ játszik­ — 33.18: Hanglemezek. — .­­ *4*0: Hírek. — 0.10: Magyar nóták. PETOFI-RADIOI • 6.30: Jó reggelt, gyerekek! — 6.40: Torna.­­ • 6.50: Csárdások. — 14.00: Művé­sz l­emezek.­­ •­­­ 14-40: A bolgár rádió műsorából — 15.20: :Operettrészletek. — 16.40: Parlityi Szergej­­ Mihalkov állatmeséiből. — 16.40: Verbunko­­jsok, csárdások, népdalok. — 17.30: Izsó Mik­­­­­lós szobrászművész életéről beszél Jyka Károly. • 17.45: Kamarazene. — 18.30: Lenin, az úji t­í­ípusú proletárpárt megteremtője. Előadás.­­— 18.50: Részletek a János vitéz és a Mózesi ■ , kalács cím­ű daljátékokból. — 19.30: Az épülő ■ ’kommunizmus nagy országában. — 20.00: . JSporthiradó. — 30.40: Hanglemezek _ 71 'hí­.Mit kell tudni a­z első légutak Hurutos m’ee- ibetegedéseiről. Előadás. — 31.30: Vidim néni | muzsika. — 23.30: Könnyűzene "­ ­ budapesti színházak mai műsora Operaház: A rózsalovag (7). — Az Opera­ház Erkel Színháza: Furfangos diákok, Po­­loveci táncok. Térzene (17. bérlet, 4. sz., 7). —■ Nemzeti Színház: Az ember tragédiája (6) . — Katona József Színház: Képzelt beteg (7) . — Madách Színház: Romeo és Julia (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Lágy pohár víz (1). — A Magyar Néphadsereg­ Színháza: Zrínyi (7). — Déryné Színház: Néma levente (7). — Petőfi Színház: A Pál utcai fiúk (7). — Jókai Színház: A tanítónő (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdás­­királynő fia. — Blah?­. Lujza Színház: Pá­rizsi vendég (7). — Jászui Mari Színház: Bu­jócska (az Állami Faluszínház ven.réi­. játéka, Kölcsey utca 2. sz., 7). — Vidám Színpad: Hol szorít * cipő? (7) * — Főváros! Kis Síinpad: Telitalálat ia Vidám Si­.intmci vendégjátéka, fél 8), — Zeneakadémia- Ma bérlét'*T­e,t H^versíTM“­*ar 'Jubileumi bérlet 2. est. 8., — Kamara Varieté: Ser­­­senynél még megvolt (8. fél 9) — p.udmnA Varieté: Le Az álarccal ,8).­­ Állam, Bár­­•Kinhiz: Szigorúan bizalmas (fél 8) — Fa- Ä Ä3,“?,: Busch némct' , SZABAD NÉP

Next