Szabad Nép, 1955. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
1955-02-01 / 31. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJAII. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM ÁRA 20 FILLÉR KEDD, 1955 FEBRUÁR 1 V. A magyar sajtó napja Ma ünnepeljük a magyar sajtó napját. Szabad nép szabad országában nagyszerű hivatás a sajtó munkájának lenni. Újságírók és nyomdászok, mindenki, akinek újságjaink és folyóirataink előállításában és terjesztésében része van — büszke lehet arra, hogy a nyomtatott szó erejé■vel nap mint nap segíti népünket a békéért, a jólétért, a szocializmus építéséért vívott harcában. Az emlékezés és kegyelet első gondolatai ezen a napon az illegális kommunista sajtó, mindenekelőtt a kommunista párt központi lapja, a tizenhárom esztendővel ezelőtt megjelent illegális Szabad Nép felé szállnak. Emlékezzünk a hősökről, akik börtönnel és bitóval dacolva szolgálták a nép ügyét, hirdették a párt igazát. Schönherz Zoltán és Rózsa Ferenc életét kiolthatta a fasiszta terror, de nem csavarhatta ki a kommunisták kezéből a párt zászlaját, az illegális Szabad Népet. „Szabad nép — szabad országban“ — így hangzott a tizenhárom év előtt megjelent első vezércikk címe. Ez a cím harci program lett: a munkásosztály, a parasztság, a magyar nép felszabadítására, a német fasiszták járma alatt nyögő Magyarország függetlenségének kivívására. Az illegális Szabad Nép vitte szét a szabadságot hozó Szovjet Hadsereg győzelmeinek hírét, a nemzeti összefogás eszméit, a függetlenségi harc eseményeit. Ma — tíz esztendővel hazánk felszabadulása, hét évvel a munkáshatalom kivívása után — az egész magyar sajtó hirdeti milliók számára a nemzeti felemelkedés, a szocialista építés programját, tájékoztatja dolgozó népünket az építőmunka, s a nemzetközi békeharc eseményeiről. A magyar sajtó napján a magyar újságírás nagyszerű kommunista hagyományain túl, meg kell emlékeznünk 250 év haladó, hazafias hagyományairól is. Épp az idén áprilisban lesz 250 esztendeje annak, hogy megjelent Magyarországon az első, rendszeresen kiadott újság, a Mercurius Hungaricus, amely a Rákóczi vezette szabadságharc eseményeiről tudósított. Martinovicsék röplapjai, a kossutthi Pesti Hírlap, a szabadságharc hírnöke, a Március Tizenötödike, az elisé igifisz néplap, fi Táricsieá szerkesztette Munkások Újságja, és — hogy csak a legnagyobbakat említsük — Kossuth, Mikszáth, Ady, Móricz Zsigmond újságírói tevékenysége együtt a kommunista sajtó hagyományaival — jelentik azt a nagy nemzeti örökséget, amelyre a mai magyar újságírás támaszkodik. E 250 éves múlt legnagyobb tanulsága, hogy újságírásunk mindig akkor érte el a legmagasabb színvonalat, akkor vált a szó legjobb értelmében népszerűvé, amikor hűségesen, szívvel-lélekkel szolgálta a nép érdekét, és pártosan kiállt a haladás ügye mellett. A mai magyar sajtót azonban nemcsak a nagy múlt, hanem még inkább a jelen s a jövő kötelezi erejének teljes megfeszítésére. Népünk történelmének járatlan útjain halad, nehéz úton, mely a legnagyobb cél: a szocialista Magyarország felé vezet. A mi sajtónk olyan lámpás, mely ezt az utat világítja meg , s melynek fényét a párt gyújtotta meg. Soha ne homályosítsa ezt a fényt népünktől idegen befolyás füstje, korma, ragyogjon és világítson, tegye könynyebbé népünk nagy útját. Ne hagyja árnyékban az út nehézségeit, az ellenség gördítette akadályokat — de mindenekelőtt világítsa meg az eredményeket, melyek új győzelmekre lelkesítik népünket. A 250 éves magyar haladó sajtó, a több mint 36 éves magyar kommunista sajtó dicsőséges szabadságharcokról, kimondhatatlan erőfeszítésekről, népünk felemelő, lelkesítő nagy céljairól írt. Mindez nagy dolog volt — de mi ez ahhoz képest, hogy az utolsó tíz év a legmerészebb álmok megvalósulását hozta. Évszázadokon keresztül a nép krónikásainak, a haladásért lelkesülő magyar újságíróknak nemcsak a szabadságért vívott harcokról, hanem a harcok bukásáról, rövid fellobbanásokról, s az elnyomatás hoszszú éjszakájáról kellett beszámolni. Tíz éve mindez megváltozott! Győzelem a fasiszta rabság fölött, győzelem a földesúri tőkés elnyomás fölött, győzelmek saját gazdasági, politikai és kulturális elmaradottságunk fölött, a szocializmus építésének korszakalkotó eredményei — mindenekelőtt ezt világítsa meg sajtónk, ha hű akar lenni az igazsághoz. Vajon ez a valóság „szépítése“ lenne? Nem kell és nem lehet ezt szépíteni — mert ennél szebb nem történt népünkkel egész ismert történelme folyamán. Vajon „egyoldalúvá“ teszi-e az újságíró munkáját, ha mindenekelőtt abban segít, hogy a kivívott eredmények teljes nagyságát át tudja fogni népünk tekintete? Igen, kétségtelenül van ebben egyoldalúság. „Egyoldalúság“ volt abban, ahogy ezer éven át földesurak és kapitalisták uralkodtak, s a nép robotolt és pusztult ebben az országban. Tíz év alatt más „egyoldalúság“ lépett ennek helyébe: a nép uralma, szabadsága, a haza függetlensége. A tőkések hazugságával cserélnénk fel a nép igazságát, torzképet festenénk a valóságról, ha nem mutatnánk meg e győzelmek nagyságát. Ugyanakkor: kell-e bírálni, kell-e harcolni a hibák, a nehézségek, utunk akadályai ellen? Aki gyorsítani akarja a haladást, aki mozgósítani akar az akadályok leküzdésére, aki gyűlöli az ellenséget, az harcos, a jelenleginél harcosabb sajtót követel! Fokozzuk harcunkat az atomháborúra készülődő, a német militarizmust támogató, a népek szabadságát gyűlölő, a béke ellen támadó imperialista erők ellen! Harcoljunk a marxizmus— leninizmus tudományának fegyverével az újjáéledő polgári, kispolgári ideológiai áramlatok, a fejlődésünket elhomályosítani akaró politikai téveszmék ellen. Harcoljunk a polgári múlt világnézeti és morális öröksége, a tudatlanság és babonák, a restség és fegyelmezetlenség ellen! És kíméletlenül harcoljunk sajáthibáink ellen is, de ne úgy, hogy a gazzal együtt fejlődésünk zsenge hajtásait is sárba tiporjuk. Másképp kell beszélnie a mi sajtónknak a nehézségekről is. Mindenekelőtt: nem a kispolgári siránkozás, a sehova nem vezető panaszkodás hangján. Az ilyen hang sérti minden jóérzésű ember — és különösen a munkások fülét. Ugyanakkor, ha van osztály, amelyet mozgósít a nehézségek reális feltárása — akkor a munkásosztály az! A munkásosztályt nem dédelgette a múlt, és erejét megszázszorozta az a tudat, hogy hatalmon van. Tíz év története bizonyítja ezt. Ez a tíz év a munka hőskölteménye, melynek első strófái a háborús romokkal kezdődnek, ipari termelésünk megtöbbszörözésév.el és napjainkban a mezőgazdaság felvirágoztatásával folytatódnak — s első fejezete a szocialista Magyarország felépítésével fejeződik be. A nehézségek feltárása nem arra való, hogy ezt a hőskölteményt tragédiává sötétítse. Az ilyen feketéremázolás ostoba és káros kísérlet volna, melyet az eredményeire méltán büszke magyar munkásosztály elutasít magától. A nehézségek világos feltárása egyedül és kizárólag arra jó, hogy leküzdjük azokat. Ha hegyeket kell megmozgatni ehhez, akkor hegyeket fog megmozgatni a mi munkásosztályunk. Szakítani kell minden megalkuvó hallgatással vagy mellébeszéléssel, mely dolgozó parasztságunk előtt elhomályosítja a kötelezettségek hiánytalan teljesítésének jelentőségét. Aki az állami segítség világos tényei mellett köntörfalaz, ha a beszolgáltatásról vagy adófizetésről esik szó, aki gyengíti az állami fegyelmet, ahelyett, hogy erősítené — annak nem szívügye a mezőgazdaság fejlesztése, aláássa a munkás-paraszt szövetséget, gyengíti a szocializmus építésének ügyét. Az igazi paraszti érdekek nem hízelgést, nem az elkövetett hibák újra és újra való elsorolását, hanem a mezőgazdaság fejlesztésére képes erős ipart, erős államot — következésképpen a falu kötelezettségeinek maradéktalan teljesítését követelik meg. Sajtónk szüntelen felvilágosító és nevelőmunkával, helyes érveléssel mutassa meg, hogy a szocializmus nemcsak a város, hanem a falu felemelkedésének is egyetlen útja, s ez az út egyedül és kizárólag a szövetkezeti mozgalmon át vezet. Soha nem volt fontosabb, mint ma, hogy sajtónk híven közvetítse a néphez a párt szavát. Sajtónkban naponta lehet olvasni az életszínvonal emelésének vonzó, nagyszerű jelszavát — mutassuk meg naponta, hogy ennek egyetlen és nélkülözhetetlen feltétele: az üzemekben, a bányákban, a szántóföldeken végzett jobb, fegyelmezettebb, termelékenyebb munka. Joggal mondottuk a kommunista sajtóról, hogy százezrek kenyere. Nagyszerű feladata a mi sajtónknak, hogy a termelés nagyobb lendületére mozgósítva, a maga erejével is hozzájáruljon ahhoz, hogy milliók számára jusson nagyobb darab kenyér. Sajtónkban naponta lehet olvasni a béke védelmének mindannyiunk szívéhez szóló, nagyszerű jelszavát. De túl a háborús uszítók mesterkedéseinek leleplezésén, népünk egységes békeakaratának kifejezésén — nap mint nap mutassuk meg, hogy a békés szándék csak úgy válik békét védő erővé, ha továbbfejlesztjük iparunkat, beleértve a nehézipart, ha emeljük mezőgazdaságunkat, ha a termelőmunka teljesen elfoglalja azt a helyét, mely a szocializmust építő társadalmunkban megilleti. Szabadság és jólét, béke és szocializmus — ez van a zászlóra írva, melyet a párt magasba emel, s melyet a nép követ. A nép győzelmének zászlaja ez, melyért az első sorokban szívvel-lélekkel harcoljon a mi sajtónk. A nyomtatott szó hatalmával erősítse a nép hatalmát, küzdjön a szocializmus végső diadaláért — ez korunk sajtójának felemelő hivatása. J . M. Molotov elvtárs beszélgetése W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal időszerű nemzetközi kérdésekről Moszkva, január 31. (TASZSZ) A Pravda közölte annak a beszélgetésnek a szövegét, amelyet V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere 1955. január 29-én folytatott a jelenleg Moszkvában tartózkodó W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal. A beszélgetés elején Hearst közölte, hogy most első ízben jár a Szovjetunióban és igen örül annak, hogy lehetővé vált ez az utazás, továbbá annak, hogy megismerheti az országot. Kiemelte, mennyire, kellemes meglepetés volt számára mindenütt az a baráti magatartás, amelyet a szovjet emberek tanúsítanak iránta és kísérői iránt. Ennek alapján azt kell remélnie, hogy lényegesen megjavulhatnak, majd pedig tovább javulhatnak az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok, ami"mindkét országnak és az egész világnak érdeke lenne. V. M. Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szevet-amerikai kapcsolatok megjavítása feltétlenül kívánatos. Ami pedig azová Ct emere .ne az amerikaiak iránti magatartását illeti, az mindig bare!lagos volt. Azáv«l*keleti sielyek»! Hearst közölte, hogy erről meggyőz i konfliktus kiterjedésének megalkadozódott. Ilyozására. Felmerül a kérdés, hogy Hearst ezután engedélyt kért V. M. , a szovjet kormány hajlandó lesz-e Molotovtól, hogy a mostani nemzet- ugyanilyen módon eljárni Formoza közi helyzetre vonatkozó kérdéseket esetében, intézhessen hozzá. Molotov válaszában rámutatott az-Molotov beleegyező választ adott. Arra, hogy az indokínai és a kínai prol-Hearst azt mondotta, hogy a mai nemzetközi kérdések közül úgy látszik az utóbbi időben kialakult távolkeleti helyzet a legfontosabb, majd felvetette, az-e Molotov véleménye, hogy a Formoza térségében kialakult helyzet az egyetemes béke ügyének komoly veszélyeztetését jelenti. Molotov válaszában rámutatott arra, hogy a Tajvan térségében kialakult helyzet természetesen figyelmet kelt és fel is kell rá figyelni, mert feszültséget teremt a Távol-Keleten, a béke megbontásának veszélyét, háborús veszélyt rejt magában és rossz hatással van az egész nemzetközi helyzetre. Ehhez neki, Molotovnak, feltétlenül hozzá kell fűznie, hogy véleménye szerint a felelősség ezért az Egyesült Államokat terheli, minthogy beavatkozott Kína belső ügyeibe. „Mi — mondotta Molotov — Tajvant Kína elidegeníthetetlen részének tekintjük.“ Kingsbury Smith azt mondotta, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretné Molotovot Edennek a közelmúltban tett nyilatkozatára, amelyszerint Kína mint olyan, már hosszú évek óta nem ellenőrzi Formozát. „Úgy tűnik, mintegy száz éve" — fűzte hozzá Hearst. Molotov válaszában utalt arra, hogy az Egyesült Államok és Anglia aláírta a kairói deklarációt és az Egyesült Államok, valamint Anglia aláírta a potsdami deklarációt is. Ezenkívül létezik a japán fegyverletételről szóló egyezmény, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió írt alá. Mindezeknek az alapvető nemzetközi okmányoknak értelmében Tajvan kínai terület és át kell adni Kínának. Ezt megerősítették abban a nyilatkozatban is, amelyet az Egyesült Államok elnöke később, 1950-ben tett. „Kiderül tehát — folytatta Molotov — hogy korábban ezt a szigetet Japán vette birtokába, most pedig kicsoda? — az Egyesült Államok. Ilyenformán előbb az egyik ország fosztotta meg Kínát nemzeti területétől, most pedig a másik. Ami pedig Eden nyilatkozatát illeti, arról külön lehet beszélni.“ Kingsbury Smith közölte, hogy Molotovot a jelen idők egyik legnagyobb realistájának ismerik. Ő valószínűleg tudja, hogy a jelenlegi körülmények között alig valószínű, hogy az Egyesült Államok lemondjon Formoza védelméről mindaddig, amíg a távol-keleti békét nem látja biztosítottnak. Ezért arra kínálkozik lehetőség, hogy a béke veszélyeztetésének kérdésében, mondhatnánk a realitás keretei között találjunk megoldást. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst még egy kérdést szeretne feltenni. Hearst azt mondotta, hogy a szovjet kormány a genfi értekezleten eredményesen törekedett az indokínai téma között természetesen nagy a különbség. Egy bizonyos vonatkozásban egyenlő a Szovjetunió álláspontja mind Indokínával, mind Kínával és bármely más térséggel kapcsolatban; nevezetesen abban, hogy a Szovjetuniónak érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése. A Szovjetunió kész támogatást nyújtani mindannak, ami elősegíti a nemzetközi feszültség enyhülését, s ami valóban előmozdítja az ilyen cél elérését. Ehhez azonban az kell, hogy a javasolt intézkedések valóban a nemzetközi feszültség enyhülésére irányuljanak. Egyes államoknak más államok ügyeibe való beavatkozása viszont nem segítheti elő e cél elérését. A realizmusra vonatkozó megjegyzéshez L, Molotov, szeretné hozzáfűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista bánásmódnak másnak kell lenni, mint amilyent egyes külföldi államok a múltban megszoktak. Jelenleg Kínában a központi kormány igazgatása alatt egyesült Kína egész területe, ami nemrégiben még nem így volt. • A kínai nép érzi, hogy ezt nagy nehézségek árán érte el és ezt nagy nemzeti győzelmének tekinti. Kína területe ilyen vagy olyan részének elszakítása aanyji, ellentmond a kínai nép nemzeté G.tilírjeinek, hogy a leghatározottabb tiltakozást és felháborodást váltja ki belőle. Ezért, ha a dolgok állását realista szemszögből nézzük, akkor meg kell mondani, hogy a mai Kína olyan állam, amely — ma sokkal inkább mint valaha — megköveteli nemzeti jogainak és érdekeinek tiszteletben tartását. Csak a kérdés ilyen megközelítése és ilyen értelmezése mellett fejlődhetnek mindkét fél javára a Kínával való kapcsolatok. Ami a Szovjetuniót illeti, Kínához fűződő kapcsolatait az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös érdekek figyelembevétele alapján fejleszti, ami pozitív eredményekkel jár. Islingsbury Smith közölte, hogy ő is Shearst is megérti az említett kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot, úgy látszik azonban, hogy a legkomolyabb probléma még akár ideiglenes megoldást is találni, amely megakadályozná a konfliktus kiterjedésének és annak veszélyét, hogy olyan tűzvésszé válik, amely veszélyeztetheti az egyetemes békét. Molotov válaszában hangsúlyozta, hogy Kína senkit sem fenyeget és jó lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez az, ami a legszükségesebb a béke megszilárdításához és ahhoz, hogy egészséges viszonyok jöjjenek létre Tajvan térségében. Hearst felvetette a kérdést, ha az amerikai kormány felhasználja jószolgálatait annak érdekében, hogy tanácsolja kínai barátainak — vagyis Csang Kaj-seknek — a békés rendezésre való törekvést, vajon hajlandó lesz-e a szovjet kormány is hasonló módon eljárni kínai szövetségeseinél a tűzvész kiterjedésének megakadályozása érdekében? Molotov hangoztatta, Hearstnek, tudni kell, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya és az úgynevezett Csang Kaj-sek-kormány nem egyenlő felek. A Kínai Népköztársaság kormányának minden alapja megvan annak követelésére, hogy állítsák helyre Tajvannal kapcsolatos törvényes jogait. A kínai nép által elvetett Csang Kaj-sek-„kormány“ számára pedig elérkezett az idő, hogy eltakarodjék másvalahová és ne rontsa az államok közötti kapcsolatokat, mint ahogyan azt most teszi azzal, hogy az Egyesült Államok segítségével ott marad, ahol nem kellene. Mindaz, ami előmozdítja e probléma megoldását, a szovjet kormány támogatására talál. Véleményünk szerint — folytatta Molotov — magának az Egyesült Államoknak lenne érdeke, hogy elősegítse a normális helyzet visszaállítását Tajvan térségében és az egész Távol- Keleten, figyelembe véve a dolgok reális állását és a Kína, valamint az egész Távol-Kelet fejlődésében végbement történelmi változásokat. Kingsbury Smith megkérdezte, hogy milyen, lesz a szovjet kormány álláspontja egy ideiglenes, körülbelül egyhónapos tűzszünet létrehozásának lehetőségével kapcsolatban. Erre azért volna szükség, hogy elősegítsék Csang Kaj-sek csapatainak kivonását a kínai partmenti szigetekről (Tacsen) és hogy elkerüljék azokat a nagy áldozatokat, amelyek mindkét részről valószínűek, ha kísérlet történik e szigetek erőszakos elfoglalására. Ez elősegítheti azt is, hogy elháruljon a konfliktus kiterjedésénekreHearst ezután közölte, hogy már feltették a Távol-Keletre vonatkozó valamennyi őket érdeklő kérdést és megköszönte Molotov válaszait. Hearst engedélyt kért Molotovtól arra, hogy az európai ügyekre vonatkozó néhány kérdést intézhessen hozzá. Molotov beleegyező választ adott. Hearst aztmondta, hogy G.M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és egy amerikai televíziós vállalat által közvetített újévi üzenetében közölte,hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültségnek az a fő oka, hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatét létesítik a Szovjetunió és a vele kapcsolatban lévő államok körül. Avégett, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésével meginduljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egymás mellett élés számára kedvező helyzet megteremtése érdekében, hajlandó lesz-e a szovjet kormány, még mielőtt Ausztriával megkötik a békeszerződést, felszámolni a maga ausztriai megszállási övezetében lévő katonai és légitámaszpontjait azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el a maguk övezetében. Hearst kérte, Molotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdést szintén mint újságíró teszi fel. Molotov azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másik pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra vonatkozik. Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov feltételezi, hogy Hearst eléggé jól ismeri a Szovjetunió nézetét. ] Ami a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül létesített amerikai katonai támaszpontok kérdését illeti, ez a kérdés valóban bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben, mert e támaszpontok szélye, ami pedig a jelen körülmények között lehetséges. Kingsbury Smith ehhez hozzáfűzte, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kell tekinteni, és talán első lépésnek az egész probléma esetleges rendezése felé, abban az esetben, ha ez idő szerint nem lehet állandó tűzszünetet teremteni a két fél fegyveres erői között. Molotov közölte, hogy erre röviden válaszolhat: Ha Csang Kaj-sek ki akarja vonni csapatait bármiféle szigetekről, akkor ebben őt aligha akadályozza meg bárki is. Kingsbury Smith megkérdezte, azt jelenti-e ez, hogy ha Csang Kaj-sek úgy dönt, hogy kivonja csapatait, akkor a kínai szárazföldön lévő csapatok nem támadnak rá a csapatok kivonása során, de nem támadják meg azokat a hajókat sem, amelyeket az ilyen csapatkivonások elősegítésére használhatnak fel? Molotov azt válaszolta, nincs felhatalmazása arra, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya nevében nyilatkozzék, és ezért ezt a kérdést a kínai kormányhoz kell intézni. Kingsbury Smith megkérdezte, hajlandó lesz-e a szovjet kormány ezt a kérdést az Egyesült Államok nevében a Kínai Népköztársaság kormánya előtt felvetni. Molotov megkérdezte: „Vajon az Egyesült Államok kormánya kér-e bennünket erre?" Hearst Molotovnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a kínai szárazföldön lévő kormány nevében nyilatkozni, kijelentette, ő, Hearst szeretne rámutatni arra, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem Csang Kaj-sek vagy az Egyesült Államok kormánya nevében nyilatkozik vagy tesz javaslatot, arról tanúskodnak, hogy a felek egyike — nevezetesen az Egyesült Államok — barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szemben, és a szovjet határok közelében létesített támaszpontokkal fenyegeti a Szovjetuniót. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nemzetközi feszültség enyhülését, s nem könnyítheti meg a megoldást a fegyverzet csökkentése kérdésében, pedig ez széles körök érdeke minden országban. Természetesen a Szovjetunió határai közelében lévő amerikai katonai támaszpontok kérdése egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek akadályozzák több más kérdés, és nemcsak az osztrák kérdés rendezését, minthogy e támaszpontok létrehozása arról tanúskodik, hogy amíg a Szovjetunió az Egyesült Államokkal való kapcsolatok megjavítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ezzel ellenkező törekvés figyelhető meg. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő és Hearst természetesen nem érthet egyet azzal, hogy az Egyesült Államok cselekedetei a támaszpontok kérdésében barátságtalan lépést jelentenek. Ezek a cselekedetek biztonsági meggondolásokkal és a béke biztosításának óhajával magyarázhatók,, Kingsbury Smith azonban feltételezi, hogy ha hozzálátnak a Szovjetunió közelében, Ausztriában lévő támaszpontok felszámolásához, akkor ez idővel kiterjeszthető más térségekre is. Hearst megjegyezte, hogy valahol el kell kezdeni. Molotov azt kérdezte Hearsttól, mi a véleménye arról a lehetőségről, hogy egy térségben megkezdve, más térségekre is kiterjesszék a katonai támaszpontok felszámolását. Hogyan képzeli ő el annak lehetőségét, hogy Ausztriával kezdjék és más térségekben folytassák a támaszpontok felszámolását. Kingsbury Smith megjegyezte, hogy ez maga után vonhatja a többit. Molotov a maga részéről megjegyezte, hogy ha csak egy ilyen reményből indulnak ki, akkor ez aligha lesz elegendő. Hearst azt mondotta, hogy ha az amerikaiak és a szovjet emberek jobban megismernék egymást, ez segítene a dolgon. Mindenesetre az Egyesült Államok egész történelme során sohasem indított semmiféle támadó háborút. Hearst újból megismétli, hogy valahol mégiscsak meg kell kezdeni (t. i. a támaszpontok felszámolását . A szerk.I. Molotov azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében sem katonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, kiderül, hogy biztonsága szempontjából elengedhetetlen számára támaszpontok fenntartása például a Szovjetunióval határos Norvégiában, Törökországban, amely szintén határos a Szovjetunióval, sőt kis híján Pakisztánban is, nem is szólva Európa és Ázsia más vidékeiről. Az is kiderül, hogy biztonságának szavatolása szempontjából Tajvanra is szüksége van az Egyesült Államoknak. Ha ilyen szélesen értelmezik az Egyesült Államok biztonságát, akkor akár azt is állíthatják, hogy biztonsága szempontjából valamennyi államban támaszpontokra van szüksége. Az ilyen tervek aligha találhatnak rokonszenvre és megértésre olyan népeknél, amelyek tudják, mi az a szuverenitás, függetlenség, tudják, mit jelentenek a nemzetközi jószok és érdekek. Molotov hozzáfűzte, a Szovjetuniónak megszilárdult az a véleménye, hogy az Egyesült Államok mindezekkel a támaszpontokkal semmi jót sem érhet el, sem saját érdekei, sem a béke érdekei szempontjából. De melyik tárgyilagos ember érthet egyet azzal, hogy a sok országban, nevezetesen egy másik állam határai közelében létesített katonai támaszpontok az Egyesült Államok biztonsága érdekéből következnek. D, Molotov úgy gondolja, hogy ilyen naiv ember nem akad. Mindez nem magyarázható az Egyesült Államok biztonságának érdekeivel, mert az Egyesült Államok biztonságát senki sem fenyegeti. Ami pedig a Szovjetuniót illeti, ez egyáltalán, senkit, egyetlen országot sem fenyeget. A Szovjetunió a maga belső ügyeivel foglalkozik, amilyen akad elegendő és természetesen érdeke a béke biztosítása éppúgy, mint ahogy ez más népeknek is érdeke. Ami pedig azt illeti, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése nem tanúskodik a Szovjetunióval szembeni barátságtalan magatartásról, erre a következőket lehet megemlíteni: az országaink közötti kapcsolatok megjavítását sokban elősegítené e támaszpontok felszámolása és az olyan helyzetre való áttérés, amely az egymással egészséges kapcsolatokat fenntartó államok között rendszerint kialakul. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő és Hearst tüzetesen megmagyarázhatná azokat az okokat, amelyek miatt az Egyesült Államok kormánya és népe úgy véli, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése megfelel biztonsági érdekeinek és az egyetemes béke ügyének, és Hearst azonban attól tart, hogy ha elindulnak ezen az úton, akkor dialektikus vitába sodródnak Molotovval és meggyőződésük, hogy nem állhatják meg ahelyüket vele szemben. Ezenkívül minthogy már túlságosan igénybe is vették Molotov idejét, elnézést kérnek és köszönetüket fejezik ki a nekik szentelt időért és figyelemért. Befejezésül Hearst köszönetet mondott Molotovnak azért, hogy fogadtaőket és azért, hogy Molotov annyi időt szentelt kérdéseinek megválaszolására. Európai ügyek Párt és pártépítés. — Pártoktatásunk helyzetéről (2. oldal) Sáfárkodjanak jobban az anyaggal állami gazdaságainkban. — Hozzászólás az önköltségcsökkentési vitához (2. oldal) „Nyomatott a KMP nyomdájában* Budapesten“ (2. oldal) A MAI SZÁMBANt V. M. Molotov nyilatkozata Hayter moszkvai angol nagykövet előtt (3. oldal) A Szovjetunió határozati javaslata a Tajvan térségében Kína ellen elkövetett agresszív amerikai cselekményekről (3. oldal) Képzőművészetünk néhány kérdéséről, II. (4. oldal) Min dolgozik a „Moszfilm“-stúdió? (4. oldal) Sákovics szép győzelme a milánói vívóversenyen (4. oldal) ÚJ MŰTRÁGYAGYÁR ÉPÜL A PÉTI NITROGÉNMŰVEKBEN Dolgozó parasztságunk termelési kedvének növekedése következtében mind több és több műtrágyára van szüksége az országnak. Iparunk jelenleg nem képes még fedezni a fokozódó műtrágya-szükségletet. Ezért 1955-ben — a többi között — kibővítik és korszerűsítik a Péti Nitrogénművek műtrágya gyártó üzemét is. Az átépítés során a régi műtrágyaüzemet teljesen lebontják és helyette hatalmas, korszerű, új üzemet építenek. Kibővítik az üzemhez tartozó energiatermelő, villamoselosztó és vízszolgáltató berendezéseket is. A korszerűsített üzem az eddiginél lényegesen több és jobb műtrágyát termel majd. Épül az új gyáregység... (JArs! Rudolf Hírét«]*, M**g»r Fotó) A MÁVAG dolgozói szerelik az új kompresszort a kibővített ammóniagyárban. Az ammóniagyár szintézis laboratóriumában folynak már a kísérletek a jobb műtrágya előállítására.