Szabad Nép, 1955. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
1955-02-26 / 56. szám
SZOMBAT, 1955. FEBRUÁR 26 A csangkajsekisták kiürítették Nancsisan szigetét New York, február 25. (TASZSZ) A United Press tudósítójának tajpeji jelentése szerint pénteken reggel befejeződött a csangkajsekista csapatoknak Nancsisan szigetéről való „kivonása“. A sziget 25 mérföldre fekszik a szárazföldi Kína partjaitól. Befejeződött a délkelet-ázsiai paktum tagállamainak bangkoki értekezlete Pénteken véget ért a délkeletázsiai paktum tagállamainak háromnapos bangkoki értekezlete. A Reuter jelenti, hogy a SEATO- értekezletről pénteken záróközleményt adtak ki. A záróközlemény „a kommunista veszély“, „a délkeletázsiai országok elleni agresszió veszélye“, és egyéb elcsépelt frázisok ismételgetésével próbálja alátámasztani a SEATO-tagállamok „közös védelme“ megerősítésének szükségességét. Egyébként a záróközlemény a sok általános szólam mellett adminisztratív döntéseket is nyilvánosságrahozott: a tagállamok kormányait a SEATO tanácsában külügyminiszterük, vagy annak meghatalmazott képviselője képviseli; a tanács évente legalább egyszer ülésezik; az üléseken egyhangú döntéseket kell hozni; a tanács állandó képviselete (titkársága) Bangkokban működik majd; az állandó képviselet tagjai javaslatokat tehetnek a szerződés végrehajtásával kapcsolatban; mindegyik részvevő kormány egy katonai tanácsadót nevez ki a tanácsban helyet foglaló képviselője mellé; a katonai tanácsadók időszakonként szintén üléseznek. A SEATO-tagállamok katonai tanácsadói pénteken délután ugyancsak befejezték bangkoki tanácskozásukat. A katonai tanácsadók is közleményt adtak ki megbeszéléseikről. A közlemény szerint a katonai tanácsadók áprilisban Manilában újabb megbeszélést tartanak, majd ezután Bangkokban üléseznek. Az amerikai rádió szerint Dulles záróbeszédében „elégedettségének“ adott kifejezést az értekezlettel kapcsolatban. Az értekezletről eddig érkezett nyugati hírügynökségi és rádiójelentések óvatosan megfogalmazott értesülései azonban azt mutatják, hogy Dullesnak nincs sok oka a túlzott „elégedettségre“. A jelentésekből kitűnik, hogy Dulles a leghatározottabban állást foglalt a SEATO kibővítése mellett és megpróbálta kierőszakolni Kuomintang- Kína, valamint Dél-Korea felvételét a SEATO-ba. E kérdésről Eden és Dulles csütörtökön este négyórás tárgyalást folytatott az Egyesült Államok bangkoki nagykövetségén. Az AFP biztos forrásra hivatkozva közli, hogy ez a tárgyalás teljesen eredménytelen volt. „A két államférfi nem tudta összehangolni nézeteit atekintetben, hogy a SEATO-t vonják be az általános távol-keleti amerikai stratégiába“ — írja a tudósító. Mint a jelentésből kitűnik, Eden nem volt hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy az Egyesült Államok szövetségesei a SEATO-egyezmény alapján Kimoi- és Macu-szigetek „védelmében“ esetleg kénytelenek legyenek harcba szállni. A két külügyminiszter megbeszélésén — folytatja az AFP — „Eden nem volt hajlandó elfogadni Dullesnak azt a követelését sem, hogy Formoza és Dél-Korea csatlakozzék a SEATO-hoz.“ (MTI) Törekvés a gyarmatosítás erősítésére: Hollandiát be akarják vonni a SEATO-ba Hága, február 25. (TASZSZ) A holland sajtó közleményeiből kitűnik, hogy Menzies ausztráliai miniszterelnök a múlt héten titkos tárgyalásokat folytatott Hágában a holland kormány vezetőivel. A Hét Parool című lap szerint ezeken a tárgyalásokon a SEATO-szerződésről folyt eszmecsere, és Luns holland külügyminiszter ígéretet kapott, hogy Menzies „megmagyarázza majd Washingtonban az amerikai kormánynak, hogy Ausztrália Hollandiát fontos partnernek tekinti a SEATO-egyezményben“. Az ANP holland hírügynökség beismerte, hogy „ha Hollandiát hivatalosan felkérnék, csatlakozzék a SEATO tagállamaihoz, akkor szívesen elfogadná ezt a meghívást...“ Indonéziában a leghatározottabban elítélik Hollandiának a SEATO-ba való várható belépését. Az Antara hírügynökség jelentése szerint Szunarzso indonéziai külügyminiszter kijelentette, Indonézia közvéleményét nyugtalanítja Hollandiának az a szándéka, hogy belépjen a SEATO-ba, valamint az a terve, hogy Ausztráliával együttes intézkedéseket tesz Nyugat-Irianra vonatkozólag. Ezek az intézkedések — jelentette ki a külügyminiszter — „nem segítik elő a béke megszilárdításának ügyét általában és a biztonság megszilárdítását Délkelet-Ázsiában“_,és azt a törekvést bizonyítják, hogy „meg akarják erősíteni Hollandia gyarmati uralmát indonéz terület felett. A KÜLPOLITIKA HÍREI — A NYUGAT-NÉMETORSZÁGI DORTMUNDI VÁLASZTÓKERÜETBEN végrehajtott próba-népszavazás során 170 549 választópolgár — a választásra jogosultak 57,9 százaléka — írta alá a párizsi szerződések elvetését és a négyhatalmi értekezlet összehívását követelő majna-frankfurti kiáltványt. (MTI) — FRANCIAORSZÁG KÖZÖLTE AZ ENSZ FŐTITKÁRÁVAL: résztvesz az atomerő békés felhasználásával foglalkozó genfi nemzetközi értekezleten, amelyet augusztusra hívnak össze. (MTI) — A JAPÁN SZAPPORO VÁROSÁBAN nyílt bírósági tárgyaláson ötévi kényszermunkára ítélték Smith amerikai őrvezetőt, aki bestiális módon meggyilkolt egy japán szállodai szobalányt. (TASZSZ) — KANADÁBAN A MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMA — hivatalos kormányjelentés szerint — elérte a háromszázhatvanikétezret. Az elmúlt 10 év óta most emelkedett Kanadában a legmagasabb színvonalra a munkanélküliek száma. (TASZSZ) SZABAD NÉP A Saar-egyezmény felborulással fenyegeti a bonni kormánykoalíciót Adenauer a ratifikációs vita után el akarja távalítani kormányából a párizsi egyezményeket ellenző minisztereket Berlin, február 25. (MTI) Adenauerék továbbra is mindenáron meg akarják akadályozni, hogy a nyugatnémet munkásság és ifjúság küldöttei, akik pénteken is nagyszámban érkeztek Bonnba, bejussanak a parlamentbe és kérdőre vonják a militarista szerződések jóváhagyása mellett kardoskodó kormánypárti képviselőket. Adenauer rendőrsége már a Bonnba vezető utakon igazoltatja és terrorizálja a városba igyekvő küldöttségeket. A bonni parlament pénteken, miután az Adenauer-párti többség elutasította a ratifikációs vita elnapolására tett szociáldemokrata indítványt, a hírhedt Saar-egyezmény tárgyalására tért át. E kérdés megvitatása egyre feszültebb légkörben folyt le, annál is inkább, mivel köztudomásra jutott, hogy a Saar-egyezmény felborulással fenyegeti a bonni kormánykoalíciót. A koalícióban részvevő Szabad Demokrata Párt valamennyi képviselője, az Áttelepültek Pártja képviselőinek túlnyomó többsége, sőt az Adenauer-párt több képviselője is, köztük Jakob Kaiser össznémetügyi miniszter, a kancellár fenyegetései ellenére nem hajlandó a Saar-egyezmény ratifikálása mellett szavazni. A Saar-egyezményhez elsőnek Lenz, a Kereszténydemokrata Unió képviselője szólt hozzá. Lenz minden erőfeszítése ellenére sem tudta megoldani a rábízott nehéz feladatot, hogy legalább félig-meddig elfogadható színben tüntesse fel a Saar-egyezményt, amely a német lakosságú gazdag Saarvidéknek Németországtól való elcsatolását jelenti. Adenauer képviselőjének az volt az egyetlen érve, hogy „a párizsi szerződésekkel kapott kalácsban nemcsak édes mazsolák, hanem keserű bogyók is vannak“. Lenz nem titkolta, hogy „édes mazsolákon“, a német militaristák újrafelfegyverzésének lehetőségét érti. Mommer szociáldemokrata képviselő pártja nevében elutasította a Saar-egyezményt és kijelentette: a német nép tisztában van azzal, hogy Adenauer a Saarvidék egymillió német lakosával fizetett a francia kormánynak a nyugatnémet újrafelfegyverzéshez adott beleegyezéséért. Becker, a Szabad Demokrata Párt képviselője bejelentette, hogy pártja minden csalás és fenyegetés ellenére a Saar-egyezmény ellen foglal állást. Becker felolvasta Adenauer 1951-ben tett sajtónyilatkozatát, amelyben a kancellár hazaárulónak nevezett mindenkit, aki kész hozzájárulni a Saarvidék Németországtól történő elszakításához. Adenauer kancellár két izben rendkívül ingerülten kapcsolódott bele a vitába és újabb fenyegetésekkel válaszolt a politikájával szemben gyakorolt éles bírálatokra. Adenauer rikácsoló hangon tett megjegyzéseit a képviselők nagy része nevetéssel és gúnyos megjegyzésekkel fogadta. Nagy meglepetést keltett, hogy az ezután felszólaló Walz, Adenauer Kereszténydemokrata Uniójának képviselője nyíltan bejelentette, hogy lelkiismeretének szavára hallgatva, kénytelen elutasítani a Saar-egyezményt mai alakjában. Adenauer viaszsárga arccal, fejét csóválva hallgatta a pártjabeli képviselő szavait. Fenner, az Áttelepültek Pártjának szónoka közölte, hogy pártja képviselőinek nagy része a pártkongresszus határozatának megfelelően a Saar-egyezmény ellen foglal majd állást. Fenner is élesen bírálta Adenauernak a saarvidéki németekkel szemben tanúsított magatartását. Merkatz, a fasiszta Német Párt parlamenti csoportjának elnöke ezután Adenauer segítségére sietett. Kijelentette, hogy pártja súlyos meggondolásai ellenére „az egész párizsi szerződés-komplexum tető alá hozása érdekében“ a Saar-egyezmény ratifikálása mellett szavaz. A pártok megbízottai 17 óra után értekezletre ültek össze, hogy megbeszéljék a ratifikációs vita további folytatásának technikai részletkérdéseit. Beavatottak úgy tudják, hogy a bonni koalíciós pártok között nyíltan kirobbant ellentétek miatt Adenauer már a közeli napokban átalakítja kormányát. A Der Kurier című nyugat-berlini lap értesülése szerint akancellár a párizsi szerződések ratifikációs vitájának befejezése után lemondásra akarja kényszeríteni a kormány szabad demokrata párti tagjait, Blücher alkancellárt, Schaefer tárcanélküli, Preusker lakásépítési és Neumayer igazságügyminisztert, valamint a saját Kereszténydemokrata Uniójához tartozó Jakob Kaiser össznémetügyi minisztert. Nyugat-németországi lapvélemények szerint a bonni parlamentben a Saar-egyezménnyel kapcsolatban nyíltan kirobbant ellentétek valószínűleg megnehezítik a párizsi szerződések ratifikálását a Francia Köztársasági Tanácsban. Max Reimann nyilatkozata Max Reimann, Németország Kommunista Pártja elnöke, a bonni parlament ratifikációs vitájáról a következőket mondotta: „Az Adenauer-féle kormánykoalíció a nép akaratát semmibe véve, a külföldi bankok és konszernek, a német militaristák és revanspolitikusok parancsát teljesítve, továbbra is azon az úton halad, amely hazánk kettészakítottságának, állandósításához, a katonai diktatúrához és végül a háborúhoz vezet. Az előkészített határozati javaslat, amely kimondja, hogy a bonni kormánynak a párizsi szerződések ratifikálása után a Németország újraegyesítéséről tárgyaló négyhatalmi értekezlet összehívását kell követelnie, nem más, mint a lakosság félrevezetését célzó kísérlet. E határozat segítségével szeretnék elhitetni a német néppel, hogy a bonni parlament az újraegyesítésért száll síkra. Ha a szociáldemokrata parlamenti csoport megszavazná ezt a határozati javaslatot, ami a külügyi bizottságban már megtörtént, akkor a Szociáldemokrata Párt akarva-akaratlan bűnrészessé válik a nyugatnémet lakosság megtévesztésére irányuló mesterkedésben.“ Es most a leghevesebb tömegszenvedély Nyugat-Németországban..." Angol lap a bonni kormány és a német nép küzdelméről Az alábbiakban a The New Statesman and Nation című tekintélyes angol polgári hetilap cikkét közöljük. Ami ma Németországban lejátszódik, az még akkor is figyelmet érdemel, ha a világot most elsősorban a formozai válság, valamint a párizsi és moszkvai kormányváltozások érdeklik. Bizonyos értelemben zavaros és összefüggéstelen a kép. Nyolcszázezer bányász és acélmunkás váratlan huszonnégyórás sztrájkja egy látszólag jelentéktelen ok miatt; a „Német Manifesztum“, amelyet olyan személyek bocsátottak ki, akiknek hovatartozása tisztázatlan (arról a kiáltványról van szó, amelyet a Németország egységéért küzdő mozgalom nevében a legkülönbözőbb világnézetű vezető emberek hoztak nyilvánosságra a majnafrankfurti Szent Pál templomban. ( A szerk.): próbaszavazások és alkotmányos érvénnyel nem bíró határozatok; "számos erőszakos megnyilvánulás az ország legkülönbözőbb helyein, politikai gyűléseken, most pedig hirtelen az egész országban Kieltől Münchenig zsúfolt és szenvedélyes tömeggyűlések. E zavaros képből egy tény emelkedik ki: a német politikai élet új területeket hódított meg, s 1930 óta most első ízben megmozdultak a német tömegek. A politikai küzdelem két színtéren folyik: az egyik a csinos, jól berendezett, zárt politikai színtér a bonni parlamentben — a másik a hatalmas szabadtéri küzdőtér. A törvények uralma összeütközésbe került a valóság uralmával. A vita közvetlen tárgya természetesen az újrafelfegyverzés. Jog szerint a vita a kisebbik zárt küzdőtéren fog eldőlni, mégpedig hamarosan. E cikk írásakor úgy áll a dolog, hogy a Bundestag (a nyugatnémet képviselőház. — A szerk.) február 24 és 26 közötti időre, a Bundesrat (a nyugatnémet tartományok vezetőinek tanácsa. — A szerk.) három héttel későbbre tervezi a párizsi szerződések megvitatását. Dr. Adenauer elhatározta, hogy keresztülhajszolja a szerződések ratifikálását. A kormánytöbbség megvan,a pártfegyelem pedig szigorú. Természetesen vannak nehézségek, így a Saar-kérdés, amelyben a koalíció nem egységes, a Franciaországban lévő bizonytalan helyzet miatt pedig a Bundestagban esetleg el kell halasztani a harmadik olvasást. A valószínűség azonban az, hogy március végére az újrafelfegyverzés törvényerőre emelkedik és — hacsak Franciaország ismét másképpen nem dönt — minden befejeződött, ne vajon befejeződött-e? Ha az ember körülnéz — nemcsak a kicsiny bonni küzdőtéren, hanem kint a világban, a nagyobbikon is — érezhető, hogy semmi sem fejeződött be: a ratifikálás csak a válság kezdetét jelenti majd, a parlament és a nép közötti válság kezdetét, s ebben a válságban nemcsak a nyugatnémet újrafelfegyverzés forog kockán, hanem az egész adenaueri kormány, sőt valószínűleg az ideiglenes nyugatnémet állam egész belső szerkezete. Mert — s erről nem szabad megfeledkeznünk — ennek az államnak nincsenek gyökerei a német történelemben. Nincsenek gyökerei a német nemzeti akaratban; törékeny szerkezet, amely úgy jött létre, hogy a szövetségesek kimondták: ..legyen“, a németek pedig belenyugodtak, minthogy akkor éppen a vereség és az éhezés kettős kábítószerének hatása alatt éltek. A párizsi szerződések ratifikálása után ez az állam olyan áldozatokat fog követelni állampolgáraitól, amelyeket csak az igazi „Waterland“ szokott kívánni fiaitól. A ratifikálás szembe fogja állítani az alkotmány gyenge tekintélyét a nemzet akaratával. Ez utóbbi pedig három tényezőből tevődik össze: az antimilitarizmusból, a szociális elégedetlenségből és a nemzet újraegyesítésének követeléséből. Az 1945 utáni német antimilitarizmust, háborúellenességet állandóan lebecsülték, akár a volt háborús katonákról, akár a fiatalabb generációról volt szó. Pedig ez az érzés sokkal mélyebb, mint az 1918— 1919-es évek rövidebb ideig tartó antimilitarizmusa. Az első világháború nem szült olyan szavakat, mint a „Barras“ szót, amely lefordíthatatlan kifejezés a katonaélet és a katonai ideológia megvetésére. Az ember mindenütt találkozik manapság ezzel a szóval. A falakon ezt olvashatjuk: „Megint Barras! Nem!“ Még 1918 után is hosszú ideig lehetetlen volt olyan német reguláris hadsereget szervezni, amelynek harci értéke volt. Akkor ehhez tizenöt évre volt szükség, s Hitlernek kellett jönnie hatalmas demagógiájával. Most pedig alighogy a németek hazatértek a fogolytáborokból, máris azt követelik tőlük, hogy ismét vessék alá magukat teljesen szétvert (de azért még mindig hihetetlenül öntelt) katonai vezetőik parancsainak. Fantasztikus követelés ez: hideg fejjel tervelték ki, s szenvedélyes érzelmekkel utasítják vissza. 1950-től, mióta a német újrafelfegyverzés kérdése előkerült, a közvéleménykutatások azt mutatják, hogy mindazok a korosztályok, melyek az új hadsereg katonáit adnák, nagy többséggel elvetik ezt a tervet. Az európai védelmi közösség idején mintha aludt volna ez az ellenállás — de nem halt meg, s a párizsi szerződésekkel új, eleven életre kelt. Ez most a leghevesebb és leglátyasabb tömegszenvedély, amely forrongásba hozta Németországot. Ezt minden tömeggyűlésen meg lehet állapítani. A katonai szónokokat szinte mindenütt lehurrogják, sokhelyütt szóhoz sem engedték jutni őket, és nem egyszer el is páholták őket. A mostani ellenállásnak szimbolikus alakja az a hadirokkant, aki Bajorországban a novemberi választások idején egy izgalmas gyűlésen felment az emelvényen szónokló Blankhoz (Theodor Blank, a bonni kormány katonai hivatalának vezetője. — A szerk.) és féllábán egyensúlyozva magát mankójával ellátta a baját. A Szociáldemokrata Párt — gondosan ügyelve arra, hogy ne zárja el a felfegyverzés lehetőségét bizonyos eshetőségre — igyekszik mérsékelni a háborúellenes érzelmeket. A szakszervezetek viszont nagy lendületet adnak ennek a mozgalomnak. Álláspontjuk szerint a háborúellenesség szerves része annak a növekvő általános ellenállásnak, amely a bonni köztársaság úgynevezett szociális „restaurációja“ ellen irányul. Ez a két kérdés ugyanis szorosan összefügg. A német katonai klikk, amely most ugrásra készen várakozik — társadalmilag nem más, mint az egyenruhába bújtatott német birtokos arisztokrácia és burzsoázia. A hadsereg pedig — ma éppúgy, mint mindenkor — az osztályhatalom fellegvára. Ezenkívül bizonyos nem Faure esélyei igen kétségesek a politikai stabilitás megteremtése kérdésében Sajtóvélemények a francia kormány helyzetéről Párizs, február 25. (MTI) A Faure-kormány pénteken délután tartotta első minisztertanácsát. A minisztertanács az új államtitkárok kinevezéséről, a Saarvidékkel összefüggő tárgyalások állásáról, a francia—tuniszi megbeszélésekről, az államháztartással kapcsolatos kérdésekről, s végül — legkényesebb prob-zés előtt — egyesítette a közös ügyért folyó harcban a szociáldemokratákat és a szakszervezeteket az egyházak befolyásos csoportjaival, az egyetemekkel, a polgári értelmiséggel ... Ollenhauer állandóan egy kérdést szegez Adenauernak, egy kérdést, melyre Adenauer, úgy látszik, nem tud megfelelni: „Mi baj származhat abból, ha most tárgyalunk az újraegyesítésről, hiszen a ratifikálás után már nem lesz mód ilyen tárgyalásokra?“ Adenauer kancellársága óta első ízben szorult védekezésbe. Igyekszik szellemesen harcolni, a kedélyes makacsságnak és a méltóságos könnyedségnek valamilyen érdekes és nem is minden vonzerő nélküli keverékével. De a Szovjetunió és a szövetségesek nagyon kellemetlen helyzetbe hozták. Amikor Molotov felajánlotta a szabad össznémet választásokat és nyomatékosan kijelentette, hogy a Szovjetunió a párizsi szerződések ratifikálása esetén viszszavonja ezt az ajánlatát... — dr. Adenauer csak annyit tudott válaszolni: Az oroszok mást mondanak, mint amit gondolnak. A nyugati szövetségesek nem hajlandók semmiféle tárgyalásba bocsátkozni a ratifikálás előtt (sok német szemében ez önkényeskedés és makacsság), s ugyanakkor elhangzanak olyan tekintélyes nyugati vélemények, amelyekből kitűnik, hogy a Nyugat beleegyezik Németország kettéosztottságába. Erre viszont dr. Adenauer csak annyit mond, hogy: A nyugatiak mást gondolnak, mint amit látszólag mondanak. Azután pedig folytatja a régit: szentül ígérgeti az újraegyesítést, méghozzá nem az újrafelfegyverzés helyett, hanem az újrafelfegyverzés árán. Ez a politika azonban már nem győzi meg a hiszékenyeket sem, s mindjobban elidegeníti magától koléniaként — a párizsi szerződések köztársasági tanácsi vitája időpontjának megállapításáról tárgyalt. Megfigyelők szerint az utóbbi kérdésben a miniszterek véleménye megoszlik. A kormányválság miatt bekövetkezett késedelem következtében a párizsi szerződések megvitatását — amennyiben a házszabályszerű eljáráshoz tartják magukat — már csak a húsvéti szünet, illetve az április 17-én és 24-én lezajló járási választások után lehetne megrendezni. Ez azonban a gyakorlatban azt jelentené, hogy a vita hosszú hónapokkal eltolódnék. A COMBAT ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a köztársasági tanácsban lévő ellenzék állásfoglalása, valamint a júniusi szenátusi választások miatt nagyon kétséges, vajon a választások érintette szenátorok, vagy a párizsi szerződések ellenfelei hajlandók lennének-e április végén vagy , májusban dönteni ilyen kényes kérdésben. Tekintettel a nyári szünetre, így könnyen lehetséges, hogy a vitát őszre kellene halasztani — mutat rá a Combat. Ha Edgar Faure mégis kötné az ebet a karéhoz és már március végére kitűzetné a köztársasági tanácsban a párizsi szerződések megvitatását, kiélezné a kormányában fennálló ellentéteket, és ezzel meggyengítené kabinetjének helyzetét. A sajtó egy része, így a többi között a FRANC TIREUR megállapítja, hogy a „párizsi szerződések kérdése valósággal erőpróbája lesz majd annak a kormánynak, amelynek oly ellentétes beállítottságú személyek a tagjai, mint Palewski és Pinay.“ Más megfigyelők véleménye szerint a Faure-kormány megalakulása semmit sem oldott meg, hiszen a pártoknak a párizsi szerződések kérdésében mutatkozó eddigi ellentétei most a minisztertanácsban jelentkeznek majd. Ha ezek az ellentétek megmaradnak, a nemzetgyűlésben is széthullhat a kormány többsége. Nagy figyelmet keltett Párizsban a THE NEW YORK TIMES cikke, amely a következőket írja: Remélni kell, hogy Faure-nak sikerül majd politikai stabilitást elérnie, esélyei azonban e tekintetben igen kétségesek. A L'HUMANITÉ vezércikke megállapítja: Faure a párizsi szerződések végleges becikkelyezése mellett foglalt állást. Akárcsak elődei, ő is a tőke érdekeinek védelmezője, s akárcsalt, elődei, ő is néhány általánosságban mozgó ígérettel kecsegtette a dolgozókat. Elődei mintájára ő is a „konjunktúra fejlődésének“ és a „pénzügyi lehetőségeknek“ rendelte alá a dolgozók követeléseinek kielégítését. v. Mindez kettős feladatot tűz a dolgozók elé — emeli ki a l‘Humanité. — Ki kell harcolniok követeléseik teljesítését és a többi hazafias franciával együtt kudarcba kell fojtaniok a párizsi szerződések becikkelyezését A párizsi szerződések becikkelyezését, vagy ennek megtagadását — folytatja a lap — végső fokon nem a kormánytöbbség „atlanti“ szándékai határozzák meg, a döntés: a revánsra éhes németek felfegyverzése ellen irányuló népi mozgalom nagyságától, a demokratikus és nemzeti erők akciójának erejétől függ. A lap ezután megállapítja, hogy a nemzetközi légkör ma különösen kedvez ennek a harcnak. A franciaországi akciónak igen nagy segítséget nyújtanak egyrészt a nyugat-németországi események, másrészt az angol dolgozóknak a párizsi szerződésekkel szemben tanúsított mind erősebb ellenállása. A bonni Németország felfegyverzését ma sokkal inkább meg lehet hiúsítani, mint bármikor. E győzelem kedvező következményei óriásiak lennének. Ennek folyományaként lehetségessé válnék sikeres tárgyalást folytatni a német kérdés békés megoldásáról, s a kollektív biztonságról, a nemzetközi feszültség enyhüléséről, s a leszerelésről. A „válságának,, amelyet a Faure-kormány megalakulása semmiképpen sem oldott meg, végső kimenetele a néptől, s a nép harcától függ. A kommunisták arra törekednek majd, hogy az első sorokban küzdjenek a kenyérért és a békéért — fejeződik be a l‘Humanité vezércikke. alaptalan félelem terjedt el amiatt, hogy az újrafelfegyverzés költségeit végső soron a szociális juttatások és a munkásosztály életszínvonalának rovására teremtik elő. S még valami: az újrafelfegyverzés szükségszerűen magával hoz „egy egész sor új törvényt“ — ahogy ezt a kormány már kedélyesen közölte, így például rendkívüli felhatalmazást a kormánynak egy olyan törvényre, amely a háborúellenes propagandát bűncselekménynek minősíti; katonai büntetőrendelkezést, amely valószínűleg a halálbüntetést is újra életbe léptetné és így tovább. Amikor a német szakszervezetek azt hirdetik, hogy az újrafelfegyverzés minden demokratikus haladás végét jelentené Nyugat-Németországban — nagyon jól tudják, mit beszélnek. A bányászok és acélipari munkások nemrég lezajlott jelképes sztrájkja arra int, hogy ha továbbra is semmibe veszik a szakszervezetek állásfoglalását a felfegyverzés ellen — ősszel még lesz folytatása. V végül pedig itt van a német egység kérdése. Az a jelszó, hogy: „Újraegyesítést újrafelfegyverzés helyett“ Adenauer hívei közül is sokakat meghódított, s egyre csökkenti a választók támogatását. Lelkészek, professzorok, pedagógusok, jogászok és írók — attól félve, hogy a felfegyverzés örökre kettészakítja Németországot és polgárháborúra vezethet — most felléptek a fegyverkezés ellen. Ezek az emberek nem hatalmas sztrájkok vagy katonai tömegzendülések szervezői, de olyan személyiségek, akiknek szerepük van a polgári és köztisztviselői választókörök véleményének kialakításában. Állásfoglalásuk előkészítheti az utat egy más koalíció, egy más politika számára. A „Német Manifesztum“, amely arra szólítja fel a tömegeket, hogy minden erővel harcoljanak Németország újraegyesítéséért, az újrafelfegyver- rabbi támogatóit. 30oocxx«oQcxxxxx>oo<x>ooooocxx>oooo(xxxxxxxxx)oooooooooooooooooooooooooooooooot OOOOOOOOOOUUOOOOOOOUUQQO ADENAUER Nem nah, nem lát, amikor a nyugatnémet dolgozók az újrafelfegyverzés ellen tiltakoznak — és néma, amikor a szovjet javaslatokra kellene válaszolnia... (Stindor Károly rajta! Münchenben 49000, Berlinben 100000 ember tüntetett a párizsi szerződések ratifikálása ellen Berlin, február 25. (MTI) Csütörtökön a bonni parlament ratifikációs vitájának első napján egész Németországban hatalmas tiltakozó gyűléseket és tüntetéseket tartottak a párizsi szerződések tervbe vett ratifikálása ellen. A nyugat-németországi városok közül Münchenben, a Német Demokratikus Köztársaság városai közül Berlin demokratikus körzetében volt a legnagyobb arányú tüntetés. Münchenben 40 000, Berlinben 100 000 ember tiltakozott Adenauer azon szándéka ellen, hogy keresztülhajszolja a bonni parlamentben a szégyenletes és veszélyes párizsi militarista szerződések ratifikálását. Ernst Fischer: Az osztrák kormány követelje négyhatalmi értekezlet összehívását Bécs, február 25. (MTI) Ernst Fischer, Ausztria Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja felhívta az osztrák kormányt, hogy saját népe érdekeit tartsa előbbre, mint Washington utasításait, és követelje négyhatalmi értekezlet összehívását, amelyre hívják meg Ausztria képviselőit is. Az értekezlet céljául kell kitűzni a német kérdés megoldását és az osztrák államszerződés megkötését. Ernst Fischer rámutatott, hogy Molotov szovjet külügyminiszter több mint két héttel ezelőtt a Szovjetunió Legfelső Tanácsában mondott nagy beszédében megmutatta az osztrák államszerződéshez és Ausztria függetlenségéhez vezető utat. Az osztrák kormány és parlament azonban e beszéd után is úgy viselkedik, mintha az egész világon semmi sem lenne oly közömbös számára, mint Ausztria sorsa. Ennek az az oka, hogy Raab szövetségi kancellár amerikai útja során az Egyesült Államok „erőpolitikája“ mellettkötötte le magát, és síkraszállt azért, hogy az osztrák államszerződésről csak a párizsi háborús szerződések ratifikálása után tárgyaljanak. Először a német hadosztályok, azután Ausztria — ez Raab véleménye. Pedig az osztrák kormány tagjai nagyon is jól tudják: a párizsi szerződések ratifikálása után nem lehet szó Németország és Ausztria ügyében tartandó négyhatalmi értekezletről. Ernst Fischer végül azt a meggyőződését fejezte ki, hogy népszavazás során az osztrák nép elutasítaná a német Wehrmachtot és olyan megoldásra törekedne, amely biztosítaná Ausztria függetlenségét. A Saarvidéken az általános sztrájk következtében megbénult az élet Berlin, február 25. (MTI) A Saarvidék dolgozói pénteken reggel 6 órakor megkezdték a 24 órás általános sztrájkot, amelynek vezető jelmondata: A társadalmi igazságért, békéért és haladásért! A Saarvidéken megbénult az élet, miután a sztrájkhoz az ipari üzemek munkásain kívül a városi közlekedési vállalatok, közüzemek és posta dolgozói is csatlakoztak. A villany-, gáz- és vízművekben csupán üzemfenntartó szolgálatot tartottak. Az általános sztrájkban összesen 380 000 dolgozó vett részt. A Saarbrückeni Városi Színház művészi és műszaki, személyzete szintén csatlakozott a sztrájkhoz. A színház péntek esti előadása elmaradt. Az üzemek előtt sztrájkőrségek helyezkedtek el. Sztrájktörési kísérletre csak néhány helyen került sor, Völklingenben délután több mint tízezer ember tüntető felvonulást tartott és elszántan tiltakozott a munkásság jogainak megsértése ellen. A rendőrség és a tüntetők között több helyen összetűzésre került sor. A Hoffman-féle bábkormány „törvénytelennek“ nyilvánította a saarvidéki dolgozók általános sztrájkját. Saarbrückenben többezer sztrájkoló hevesen tüntetett a rádió épülete előtt, miután a rádió a Hoffman-kormány utasítására becsmérlő hangon támadta a dolgozók harci akcióját. A rádió épületének védelmére 120 rendőrt vezényeltek ki. Megkezdődött Londonban az ENSZ Leszerelési Bizottsága albizottságának tanácskozása A londoni rádió jelenti, hogy az ENSZ Leszerelési Bizottságának albizottsága pénteken Londonban meg-,kezdte megbeszéléseit. A tanácskozáson öt ország képviselői vesznek részt: Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország és Kanada. (MTI) A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlése támogatja a parlamenti küldöttségek cseréjére vonatkozó szovjet javaslatot A csehszlovák nemzetgyűlés elnöksége csütörtökön ülést tartott. Az ülésen Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke terjesztett elő jelentést a nemzetközi helyzetről. A jelentés megvitatása után az ülés határozatot fogadott el a parlamenti küldöttségek cseréjére vonatkozó Szovjet javaslattal kapcsolatban. A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének elnöksége — hangzik a határozat — a legmélyebb elismeréssel fogadja a Szovjetunió Legfelső Teherhajót építettek Belgiumban a Szovjetunió számára Brüsszel, február 25. (TASZSZ) Február 22-én vízre bocsátották Belgiumban az 5200 tonnás „Nyikolaj Osztrovszkij“ nevű teherszállító motoros hajót, amelyet a Boel nevű belga cég épített a Szovjetunió számára. — MENDERESZ TÖRÖK MINISZTERELNÖK és Nuri Szaid iraki miniszterelnök február 24-én aláírta a Törökország és Irak között létrejött katonai szerződést. (TASZSZ) — EGYIPTOM ELHATÁROZTA: kéri Irak kizárását az arab államok biztonsági egyezményéből a török— iraki szerződés megkötése miatt — jelenti a Reuter. Tanácsának magasztos kezdeményezését, és teljes mértékben támogatja javaslatait. Meggyőződése, hogy az egyes országok parlamentjeinek közvetlen kapcsolata, parlamenti küldöttségek cseréje, és egyik ország parlamenti tagjainak más országok parlamentjében elmondott beszédei jelentősen hozzájárulhatnak valamennyi ország népeinek a világ békés jövője biztosítására irányuló erőfeszítéseihez. (MTI) Az Iráni képviselőház jóváhagyta az iráni—szovjet határ- és pénzügyi egyezményt Teherán, február 25. (TASZSZ) Az iráni képviselőház február 24-én jóváhagyta az Irán és a Szovjetunió között a határ- és pénzügyi kérdések szabályozásáról megkötött egyezményt. Az egyezmény jóváhagyása mellett 88, ellene 4 képviselő szavazott, egy képviselő tartózkodott a szavazástól. — BULGÁRIA ÉS TÖRÖKORSZÁG KÖZÖTT árucsere- és fizetési egyezményt írtak alá Ankarában február 23-án. Bulgária gépeket, motorokat, elektrotechnikai cikkeket szállít Törökországnak, Törökország pedig cserzőanyagokat, szárított gyümölcsöt küld Bulgáriának. (TASZSZ) A Német Demokratikus Köztársaság 1954. évi tervjelentése Berlin, február 25. (TASZSZ) . Az ADN hírügynökség közölte a Német Demokratikus Köztársaság Állami Tervbizottsága Központi Statisztikai Hivatalának jelentését a Német Demokratikus Köztársaság 1954. évi népgazdasági tervének teljesítéséről. A Német Demokratikus Köztársaságban 1954-ben 100,2 százalékra teljesítették az ipari termelés tervét. Ez 10 százalékos emelkedést jelent az 1953. évihez és 76 százalékos növekedést az 1950. évihez képest. A Német Demokratikus Köztársaságban a mezőgazdaságban is jó eredményeket értek el. 1954-ben a gabonatermés és a hüvelyesek termése 0,4 százalékkal, a cukorrépáé 17 százalékkal, a burgonyáé pedig 20 százalékkal növekedett az előző évihez képest. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma 1954-ben 5120-ra emelkedett. A termelőszövetkezetek a mezőgazdaság összes termőföldjének 14,3 százalékát művelik. Az amerikai népszámlálás hivatalos eredménye Az AFP híradása szerint Washingtonban csütörtökön nyilvánosságra hozták a legutóbbi népszámlálás hivatalos eredményeit. A népszámlálás adatai szerint az Amerikai Egyesült Államoknak 1955. január elsején 163 930 000 lakosa volt. (MTI)