Szabad Nép, 1955. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
1955-02-28 / 58. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJANAK KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR Népünk minden hű fiának összefogásával megvédjük a békét Befejeződött a IV. magyar békekongresszus A IV. magyar békekongresszus vasárnap reggel fél 9-kor folytatta tanácskozásait. Az elnöklő Szilágyi Albert bejelentette, hogy az ország minden tájáról sok üdvözlő távirat érkezett a kongresszusra. Felolvasott néhány táviratot, majd bejelentette a kongresszusnak, hogy az üzemi ,4 attlsadik Ezután Gál Ferencné küldött tolmácsolta a Csongrád megyei békeharcosok üdvözletét, majd átnyújtotta az elnöknek a Csongrád megyeiek ajándékát: egy szépensült, jókora cipót. Az elnök megszegte a kenyeret, s ezeket mondotta: „Ezt a kenyeret igyekezzék megvédeni minden magyar dolgozó.“ Ezután Nyitrai László dolgozó paraszt a Heves megyei dolgozók ajándékát, egy üveg bort nyújtott át az elnöknek, majd özvegy Kovács Jánosné, a Szolnoki Járműjavító dolgozója szólalt fel. A következő felszólaló Káldy Zoltán pécsi evangélikus esperes volt. A magyarországi evangélikus egyház békemozgalmi munkával foglalkozó bizottság reggel megkezdte munkáját. Ezután Kiss Ferenc, a Tolna megyei békebizottság titkára javaslatot tett a békekongresszus jelölő bizottságára. A jelölő bizottság tagjait egyhangúlag megválasztották, naprrtnja nevében köszöntötte a békekongreszszust, majd ezeket mondotta: — Egyek vagyunk népünkkel a béke megőrzéséért vívott küzdelmében, mert továbbhaladásunkat csak a béke biztosítja. A német militarizmus és az atomfegyver együtt a világ elpusztításához vezetne. Nem akarjuk sem a német militarizmust, sem az atomháborút, mert népi akarjuk a világ elpusztítását. (Taps.) A mi egyházunk népe tudja, hogy nem elég nemet mondani a hidrogénbombára és a német militarizmusra. Igenre van szükség a békéért való munkálkodás területén. tinkemence. Megkezdte működését az új mozi, bölcsődék épültek, üzembe helyezték az új oxigéngyárat. A diósgyőri dolgozók egy emberként kiáltják oda a háború előkészítőinek: gyilkosok, megálljatok, ne tovább, mert rajtavesztetek! (Taps.) A béke adja az életet, a jövőt, a boldog jelent. Tíz éve élünk boldogan, szabadon. Tíz esztendeje röppent fel a szó: béke, amelyet, ha kell, fegyverrel is megvédünk. (Taps.) A diósgyőri dolgozók a kongreszszust megelőző héten békehetet tartottak. A martin 139 tonnával adott többet a hazának, mint amennyit terve előír. A durvahengerde blokk során szerdáig bezárólag 431, a nagykovácsműhelyben 764, az acélöntödében 344 tonnával termeltek többet! (Taps.) Ezután Sümegi János szécsényi dolgozó paraszt szólott fel. — Nógrád megyéből, Szécsény község békeüzenetét hoztam — mondotta. — Nálunk három hétig állt a harc a második világháború idején. Három hétig vakondok módjára bujkáltunk a pincékben. A község ezer háza közül több mint 500 rombadőlt, 120 civil ember, gyerek, asszony pusztult el a három hét alatt. Én magam s nyolc gyermekemmel voltam a pincében. A nyolc közül az egyik ott halt meg és magam vettem vállamra a kis koporsót és magam ástam áteg a sírgödröt. Elmúlt a bábon, megkezdtük az életet. Házainkat felépítettük, megindult a nagy téglagyárunk, van már gépállomásunk, modern mezőgazdasági szakiskolánk, amely a múlt évben az országban az első helyezést nyerte el. (Taps.) Mi utáljuk a háborút, de kétségbe nem esünk! Munkánkkal küzdünk ellene. Felszólalásuk végén a békére ürítik poharukat Heves és Csongrád megye küldöttei. Josef Lukacevic: Megvédjük barátságunkat a béke megbontóival szemben Ezután Josef Lukacevic szlovák építésügyi megbízott, a csehszlovák békeharcosok küldötte lépett a szónoki emelvényre. „Engedjék meg — mondotta —, hogy az önök anyanyelvén üdvözöljem a Csehszlovák Békeszövetség nevében a magyar békekongresszust. (Nagy taps.) Nem véletlen,hogy a Magyar Népköztársaság és a népi demokratikus Csehszlovákia dolgozói történelmük folyamán először találkoznak olyan igazán őszinte és meghitt barátsággal és éppen a béketáborban. Mindkét nép a fasizmus embertelenségéből szabadult fel. Mind az önök, mind a mi népünk dolgozói a nagy és dicső Szovjet Hadseregnek köszönik felszabadulásukat. (Nagy taps.) S mindketten a történelemben először értek meg olyan kort, amelyben a Szociális felszabadulás és a nép teremtő erejének jegyében saját sorsukat maguk igazítva, megépítik a dolgozó nép boldog otthonát. Az első világháború után Magyarország a Horthy-rendszert, Csehszlovákia a burzsoá, úgynevezett demokráciát szenvedte át. Mesterségesen szították a sovinizmust, szembeállították a magyar és csehszlovák dolgozókat. Ma nincs sovinizmus, mert mindkét országban a dolgozók uralkodnak. (Taps.) A béketábor és a szocializmus eszméje összehozott bennünket. Nekünk — Sohasem feledjük el — mondta —, hogy Miskolcon egyetlen bombázáskor 150 sebesült volt és 148 ember halt meg. A fasiszták rombadöntötték a lakóházak 33 százalékát, rombadöntötték a gyárakat. Ezeket nem lehet feledni! Diósgyőr éppen úgy értékes Sztálinváros épülése, új erőművek és vízművek létesítése, mint önöknek. (Taps.) Tudjuk, hogy önöknél szintén örülnek a mi sikereinknek. (Taps.) Ez a magyar békekongresszus annak a nagy gondolatnak szolgálatában áll, hogy mindenki, aki a békéért harcol, még jobban érezze át a béke hatalmas erejét. Nagy erő áll mögöttünk! Népeink erős békeakarata és a hatalmas Szovjetunió békepolitikája. (Élénk taps.) A szocializmus, a béke táborában megerősödött őszinte barátságunkat megőrizzük, tovább építjük, s közös erővel, a népi demokratikus országok és a Szovjetunió békeharcosaival együtt megvédjük a béke megbontóival szemben! (Nagy taps.) Esze Gábor tarpai parasztember szólalt fel ezután: „Országunk legtávolabbi vidékéről, Tarpa községből, Esze Tamás, Bajcsy-Zsilinszky Endre falujából jöttem akongresszusra. Ez a vidék volt az, amely már 250 évvel ezelőtt bátran kiállt a szabadságért. Békét akarunk, a békéért dolgozunk, a becsület, a munka fegyverével, kapával, kaszával! (Taps.) Termelülk, mert tudjuk, hogy minden szem gabona a békét erősíti, termelni akarunk, mert népünk szeret dolgozni! A következő felszólaló Jenei Lajos, a Lenin Kohászati Művek Kossuthdíjas olvasatára volt, dolgozói a felszabadulással mindent megkaptak: békét, boldogságot, szabadságot. Új élet indult a romok helyén, felépült az óriáskohó, megkezdte működését Közép-Európa legnagyobb hengersora, a középhengersor és a 180 tonnás buktatható márEzután Kim Gi Szu, a koreai nép küldötte szólalt fel — a kongresszus lelkes tapsaitól kísérve — magyar nyelven: „Kedves békeszerető magyar testvérek! A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság békebizottságának nevében forró szeretettel üdvözlöim a IV. magyar békekongreszszust. (Taps.) A koreai nép, amely megismerte «és tapasztalta a háborús gyújtogatók által okozott szenvedéseket, a világ népeivel együtt tiltakozik Nyugat-Németország felfegyverzése és az atomháború ellen. (Taps.) A koreai nép is csatlakozik a Béke-Világtanács felhívásához, amely harcba szólította minden ország népét a béke megvédésére. Kívánom, hogy a békeszerető magyar nép erősítse, fejlessze tovább gazdag országát, s arasson újabb ragyogó sikereket az emberiség életének megmentéséért vívott harcban (Taps.) Kim Gi Szu ezután átadta a kongresszusnak a Koreai Béketanács zászlaját. A következő felszólaló Kovács Pál, a kardvívás olimpiai és világbajnoka volt. „Mi, sportolók, nem felejtettük még el, hogyan lelte halálát a fasiszták által felrobbantott Margithídon Kabos Endre olimpiai bajnokunk, hogyan esett áldozatul bombatámadásnak Csík Ferenc olimpiai bajnokunk, hogy kínozták halálra Petschauer Attila olimpiai bajnokunkat, és hogyan pusztult el sok-sok sportolótársunk és ifjúságunk színejava haláltáborokban és csatatereken. Mi nem akarjuk, hogy ez megismétlődjék. Ezért e helyről is felemelem tiltakozó szavamat valamennyi sportolótársam nevében a béke ellenségei, az új háború előkészítői és az atombomba megszállottjai ellen. (Taps.) Sportolni is csak békében lehet, és mi a sportpályákon, a sport küzdőterén kívánjuk erőinket más országok sportolóival összemérni, nem pedig véres háborúban! (Taps.) Most pedig engedjék meg, hogy a Ganz vagongyári dolgozók üzenetét tolmácsoljam. Mi, a Ganz Vagongyár dolgozói a III. magyar békekongresszuson bizony nem sok eredménnyel büszkélkedhettünk, csak békeakaratunkból fakadó ígéreteket tettünk. És most, a IV. magyar békekongresszusnak jelenthetem, hogy ígéretünket beváltottuk: az elmúlt évben elüzemlettünk és elnyertük a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. (Taps.) A Ganz vagongyáriak továbbra is békében akarnak dolgozni, és motoros vonataikkal akarják a világpiacon összemérni erejüket más országokkal, s nem a csatatéren.“ Ezután Pacman Herman Vas megyei küldött átadta községének albumba kötött békeíveit, a község magyar és németajkú lakosainak aláírásával. Dr. Kotta Ferenc, a pécsi Pedagógiai Főiskola docense volt a következő felszólaló. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a pécsi értelmiség jó munkát végzett a békekongresszus előkészítésében. A pécsi értelmiség ezt afüzet nemcsak önmagából merítette, hanem a kétkezi dolgozók hatalmas táborából és munkalendületéből. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam meg, hogy a békekongresszus a feltedetőre a komlói Anna-akna dolgozói felajánlották, hogy az egy-egy főre eső teljesítményt tíz százalékkal növelik. A Béke-akna dolgozói — akik igen nehéz körülmények között végzik munkájukat — felajánlották, hogy februári tervüket teljesítik. A Kssuth-akna dolgozói vállalták, hogy termelésüket 3000 tonnával emelik. A Mohácsi Állami Gazdaság dolgozói felajánlották, hogy tervüket az idén 113 százalékra teljesítik. Pécset a béke városának szokták nevezni, elsősorban azért, mert sem az első, sem a második nagy világégés nem tett benne lényeges kárt. Mi nagyon boldogak vagyunk ezért. Ha lehetnek is véleménykülönbségek egyes kérdésekben a város lakói között , egy kérdésben semmiképpen nincs különbség. Ez az egy kérdés pedig az, hogy békénket, szép életünket megvédjünk harcos szóval, szívós munkával és ha kell, akár tízkörömmel is. (Nagy taps.) Ezután Szabó István altábornagy, az Országos Béketanács elnökségének tagja, néphadseregünk képviseletében szólalt fel. Jenei Lajos Kossuth-díjas olvasztár felszólalása A koreai nép testvéri üdvözlete HÉTFŐ, 1955. FEBRUÁR 28 Szabó István altábornagy: A magyar néphadsereg népünk szeretett gyermeke i Mi, a néphadsereg katonái, feszülten figyeljük a háborús gyújtogatóknak az új világháború kirobbantására irányuló mesterkedéseit. Tudatában vagyunk annak, hogy az Amerikai Egyesült Államok militaristáinak az egész haladó emberiség által megbélyegzett durva beavatkozása a Kínai Népköztársaság belügyeibe, a Wehrmacht újrafelfegyverzésének tényei, fokozott éberséget és tetteket követelnek tőlünk szeretett hazánk, békés építőmunkánk védelmének biztosítása érdekében. A népi demokratikus Magyarország békés ország. A mi békeszeretetünk és békeakaratunk azonban egy pillanatra sem jelenti, hogy hazánk kiszolgáltatott és védtelen ország. Mi békét akarunk, nem akarjuk, hogy édes hazánk az imperialista kalandorok háborús területe legyen. Ezért hozta létre pártunk és kormányunk népünk szeretett gyermekét, a magyar néphadsereget. (Taps.) Szocialista államunk jellegéből következik, hogy néphadseregünk sohasem fog hódító, rabló háborút viselni. — A béke megvédéséhez nem elegendő a békevágy. A béke megvédéséhez olyan erő is kell, amely fékentartja, és ha szükséges, meg is semmisíti a népek békéjére és szabadságára törő agresszorokat. (Taps.) Hála pártunknak és kormányunknak, hazánkban is megvan a béke alapvető feltétele: a magyar néphadsereg. (Taps.) Honvédelmünknek olyan kiapadhatatlan forrásai vannak, mint népünk egyre izzóbbá váló hazaszeretete, erősbödő erkölcsi-politikai egysége, növekvő gazdasági ereje, és nem utolsósorban mérhetetlen szeretete a béke legfőbb őre, a Szovjetunió és a testvéri népi demokratikus országok iránt. (Taps.) Az imperialista országoknak már módjukban állott a Igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog! II IV. magyar békekongresszus felhívása a magyar néphez Még nincs egy évtizede, hogy a világ népei ünnepelték a német fasizmus feletti győzelmet. S ma, az amerikai háborús gyújtogatók újra feltámasztják Nyugat-Németországban a német militarizmust. A háborús bűnös hitlerista tábornokok ma újra fasiszta hadseregeket szerveznek. A német fasizmus a világtörténelem eddig legnagyobb katasztrófáját zúdította az emberiségre. De az amerikai háborús gyújtogatók még szörnyűbb pusztítást szánnak Európa és a világ népeinek: új világháborút készítenek elő, törvényesíteni akarják az atompusztítást, eltökélték magukat, hogy a náci gyilkosok kezébe adják az atomfegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 millió halottját, nem felejtettük el annak a félmillió magyarnak az emlékét, akik a fasiszták érdekeinek estek áldozatul. Nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtettük el azt a mérhetetlen szenvedést, amit a német elnyomók évszázadokon át népünkre zúdítottak. Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit! Mindenre emlékszünk, s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meghiúsítsuk az imperialisták elvetemült terveit. Hatalmas tömegmozgalom bontakozik ki, Nyugat- Európa népei politikai tömegsztrájkokkal adják tudtára a háborús gyújtogatóknak: rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy a hátuk mögött, ellenük kirobbanthatják a háborút. Ebben az egész Európára kiterjedő harci mozgalomban ott van a mi elszántságunk, a mi kiállásunk is. Közös ügy, közös cél forraszt össze mindnyájunkat, az, hogy meghiúsítsuk az agresszív német katonai gépezet feltámadását, megakadályozzuk az atomháború előkészítését. Ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió vezette 900 milliós béketábor egyesített katonai erejére, erkölcsi fölényére és megingathatatlan egységére támaszkodik. A Szovjetunió bölcs külpolitikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a néptömegek: Németországot békés úton egyesíteni kell, az atomfegyvert törvényen kívül kell helyezni. Sokszínű, sokszínű, de egy célért küzdő mozgalmunk e követelésekben összeforrva válik minden eddiginél szélesebbé, hatalmasabbá. E nagy háborúellenes áramlat sodrában nő, árad, erősödik a mi hazai békemozgalmunk is. Kongresszusunk az atomháború és a német militarizmus ellen egységesen fellépő magyar nép harci seregszemléjévé vált. Bebizonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzetközi vitás kérdés minket is érint — akár Nyugat- Németországról, akár az atomháborúról, akár Tajvanról van szó. Megmutatkozott, milyen őszinte, igaz vágy él az emberek többségében, hogy mindennapi munkájuk jó elvégzésével, helytállással pecsételjék meg aláírásukat, béke- és hazaszeretetüket, Szovjetunió katonai erejét megismerni. Természetesen nem szabad lebecsülni az ellenséget. Szakadatlanul munkálkodnunk kell azon, hogy utszánk gazdasági erejét növeljük. Ezért is kell a helyes arányok figyelembevételével tovább fejlesztenünk nehéziparunkat, amely a mezőgazdasági termelés növelésének, az életszínvonal emelésének, s nem utolsósorban honvédelmünk erősítésének alapvető feltétele. (Taps.) Mi, a néphadsereg harcosai, tiszthelyettesei, tisztjei és tábornokai látjuk munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk erőfeszítéseit, áldozatkész munkáját a párt által kitűzött nagyszerű célok megvalósításáért. Tudja meg minden magyar dolgozó, a magyar nép hű fiai, a magyar néphadsereg katonái mindenütt ott lesznek, ahol a nemzet legdrágább kincsének, a szabadságnak megvédéséről lesz szó. (Taps.) Vörös Béla, a győri Vendéglátóipari Vállalat dolgozója következett szólásra, majd Tóth János, zalaistvándi egyénileg dolgozó paraszt szólalt fel. Békebizottságok, a béke ügyéért tenni kész magyar békeharcosok, békeküldöttek! Menjetek szét az országba, s vigyétek el kongresszusunk békeüzenetét. Váltsatok szót az emberekkel. Mondjátok el, hogy nagy küzdelmünkben minden egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefogása az a soha nem ismert hatalmas erő, amelytől megriad és visszahúzódik a háború fenevadja. Magyarázzátok meg, hogy a háborús veszély eleven valóság. De magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tőlünk függ, a mi munkánktól, helytállásunktól, erőnktől. Egyedül a békeszerető emberek egyesített ereje tudja meghátrálásra kényszeríteni a gonosztevőt! Minden igaz hazafi tudja, hogy hazánk, független-* ségünk, szabadságunk védelme és békénk védelme egymástól el nem választható. Békeharcosok, békeküldöttek, nagy ünnepünkre, hazánk felszabadításának, szabad életünk születésének tizedik évfordulójára készülve fogadjuk meg, hogy megálljuk helyünket munkában, fegyelemben, józanságban, becsületben. Erősítjük hazánkat, növeljük hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek leszünk a béke védelmében: készek vagyunk megvédeni hazánk határait, függetlenségét, szabadságát, népünk békés alkotómunkáját. Igyekszünk minél több embert megnyerni; felvilágosító szóval minden ajtón bekopogtatunk, s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szívekhez is. Pártunk és kormányunk békepolitikájának erősítésére felsorakoztatunk minden becsületes embert. Támogatjuk a Szovjetunió nagy történelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jövőjének megvédéséért folytat. Adjon lendületet tanácskozásunk az aláírásgyűjtésnek. Amikor nevünket leírjuk, tegyünk mindnyájan fogadalmat önnön lelkiismeretünknek, hogy jó munkával, helytállással járulunk hozzá a béke seregének győzelméhez. Ha népünk küldöttei május 22-én megjelennek majd Helsinkiben, a nagy béke-világtalálkozón, vigyék el ezeket az aláírásokat. A magyar nevek milliói adják tudtára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha-soha, hogy hazánk békéjét. Európa békéjét még egyszer feldúlja a német hódító: követeljük, hogy semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és haladéktalanul szüntessék be a tömegpusztító fegyverek előállítását. A népek összefogásával, népünk minden hit fiának összefogásával, megvédjük a békét! Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog. IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS. A kongresszusi küldöttek egy csoportja. Lukács György beszámolója az értelmiségi bizottság munkájáról Ezután Lukács György, a Békevilágtanács tagja emelkedett szólásra. Lukács György bevezetőben megállapította, hogy a III. és IV. békekongresszus között eltelt időszak is bebizonyította: a magyar értelmiség tevékenyen kiveszi részét a békéért folytatott harcból. Rámutatott arra is, hogy a vezető értelmiségiek között számosan vannak még olyanok, akik formálisan aláírják ugyan a békeíveket, de mindennapi munkájukban keveset foglalkoznak a békeharc kérdéseivel. Ennek egyik oka az, hogy számos értelmiségi így gondolkodik: miért vegyek én részt aktívan a békemozgalomban, hiszen a mi kormányunk amúgy is a békéért harcol, s nekem, tanárnak, orvosnak, mérnöknek egyénileg semmi tennivalóm nincs a békeharccal kapcsolatban. Lukács György hangsúlyozta, hogy akik így gondolkodnak, azok tévednek. A hidegháború elsősorban ideológiai háború. Az imperialisták egyre azt hangoztatják, hogy a népi demokratikus országok állítólag leigázott népeit fel kell szabadítani. — Nekünk, magyar értelmiségieknek — mondotta Lukács György — kötelességünk bebizonyítani a világ közvéleménye előtt, hogy itt szemenszedett hazugságról van szó, hogy a magyar nép szabad és jómódban él, hogy a magyar kormánynak minden békecselekedetét a magyar nép — s benne a magyar értelmiség milliói — támogatják, egy emberként állnak kormányunk mögött a békeharcban. (Taps.) Ehhez azonban cselekvésre van szükség. A cselekvés formái különbözőek egyének szerint, de a győzelem kivívásához az értelmiség aktív szerepére is szükség van. Lukács György ezután rámutatott arra, hogy egyes emberek így vélekednek: a háború és béke kérdése államok, kormányok, tömegek dolga, mit számít abban egy ember. Itt is mélységes tévedésről van szó — mondotta. — Az egyes embereknek nagy jelentőségük lehet a tömegek mozgalmának felkeltésében. Gondoljanak arra, amit az első világháborúban egy Rosa Luxemburg vagy egy Liebknecht fellépése jelentett. Gondoljanak arra, amit Zola, amit Fucsik hőstette jelentett a második világháborúban. Le kell küzdenünk az értelmiségben azt az előítéletet, hogy egy ember nem számít. Tudnunk kell — és ezt kell cselekedeteinkbe átvinni —, hogy minden embernek egész cselekvése számít a békében. Gondoljanak Auschwitzra, gondoljanak a baktériumháborúra, gondoljanak az atom- és hidrogénbombára. Orvosok, tudósok, mérnökök stb. kellettek ahhoz, hogy ezek a különleges szörnyűségek létrejöjjenek és másrészt orvosok, tudósok kellenek ahhoz, hogy ezek alkalmazását megakadályozzák. Nagy felelősség nyugszik tehát minden értelmiségi vállán, s ezt a felelősséget viselniük kell önmaguk, nemzetük, az egész világ előtt. Lukács György ezután arról beszélt, hogy minden értelmiséginek módjában áll munkáján keresztül is a békéért való tettekre ösztönözni az embereket. Vonatkozik ez elsősorban az írókra és művészekre. A bizottság vitája éppen arra a fontos tanulságra mutatott rá, hogy minden hivatáson belül más és más eszközökkel. (Folytatás a 2. oldalon.) A BÉKEKONGRESSZUS KÜLFÖLDI FELSZÓLALÓI LII-MANG Kína NAZIM HIKMET Törökország JOSEF LUKACEVIC Csehszlovákia KIM GISZÜ Koreai Népköztársaság MARIA BANUS Románia I. KAROL TELBIZOV Bulgária F. SCHATTAUER Ausztria IRADZS ESZKANDRI Irán ERWIN ECKERT Nyugat-Németország