Szabad Nép, 1955. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
1955-02-01 / 31. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Pártoktatásunk helyzetéről Három hónapja, hogy megkezdődött az 1954—1955. évi pártoktatás. Szerte az országban a párttagok százezrei és soktízezer — a párt politikáját megismerni akaró — pártonkívüli dolgozó tanulmányozza azóta Rendszeresen pártunk Ill. kongresszusának nagyjelentőségű határozatait. Az idén nagyobb gonddal, körültekintéssel készítettük elő a pártoktatást, mint az előző években. Az eddigi tapasztalatokat összegezve ■mégis meg kell állapítanunk, hogy az iskolán kívüli pártoktatásunk általános képe igen sok hiányosságot mutat. Sok a hiányzás és gyenge a tanulmányi színvonal A Vörös Csillag Traktorgyárban többször is előfordult, hogy el kellett halasztani a foglalkozásokat, mert a hallgatók nem jöttek össze. Csongrád megye egyes falvaiban a részvevők 50—60 százaléka jelenik meg a foglalkozásokon. A tanulmányi fegyelem hiánya másutt is tapasztalható, bár annak idején a hallgatók nagy érdeklődéssel kezdték a kongreszszus határozatainak tanulmányozását. Olyan fontos helyeken, mint bányavidékek, termelőszövetkezetek, a tanulmányi fegyelem rosszabb az átlagosnál. A tanfolyamok színvonalával sem lehetünk megelégedve. Teljes joggal lehetett várni, hogy éppen a kongresszus határozatainak, pártunk politikája elvi és gyakorlati kérdéseinek ilyen alapos, egy egész pártoktatási évet betöltő tanulmányozása, megvitatása elő fogja segíteni, hogy megszűnjön végre az elvont, dogmatikus tanulás, a mechanikus, magolásra ösztönző „szöveg-kikérdezés“ és az öncélú elméletieskedés. Sajnos még a felsőfokú kongresszusi tanfolyamok jelentős része sem felelt meg a várakozásnak. A X. kerületben például az egyik, propagandistákat előkészítő megbeszélésen ugyanakkor, amikor csak nagyon sommásan foglalkoztak a magyarországi osztályviszonyokkal, a munkás-paraszt szövetség alakulásának, szocialista iparosításunknak elvi és gyakorlati kérdéseivel, nagy hévvel vitáztak azon, hogy az Egyesült Államokban lesz-e majd NÉP és ha igen, milyen lesz. Sok konferencián hasonló a helyzet. Általános jelenség, hogy például a szocialista iparosítást, a mezőgazdaság szocialista átszervezését tértől és időtől függetlenül tárgyalják. Nem egyszer maguk a propagandisták is csak a marxizmus— leninizmus ide vonatkozó általános tételeit, igazságait ismételgetik. Pedig a III. kongresszus nagyon konkréten alkalmazta ezeket a tanításokat a mi sajátos viszonyainkra és ennek nyomán világos elvi és gyakorlati útmutatást adott. Mégis akadnak propagandisták, akik a kongresszus anyagából is dogmát csinálnak és akik frázisokkal ütik el a hallgatók konkrét elvi és gyakorlati kérdéseit. Ilyen és hasonló bajok miatt válnak szürkévé, unalmassá a foglalkozások. Nem csoda, hogy ezekre aztán nem szívesen járnak el a hallgatók. Felvetődik a kérdés: miben kell keresnünk a hibák okait, hogyan lehet mielőbb megjavítani a kongresszusi tanfolyamok munkáját? Vannak, akik azzal igyekeznek magyarázni pártoktatásunk fogyatékosságait, hogy pártszervezeteink, pártbizottságaink éppen az oktatási évad kezdetén túl voltak terhelve. Nagy erőfeszítéseket tettek a tanácsválasztás jó politikai és szervezeti előkészítésére. Ez igaz. Ám ezzel legfeljebb csak a kezdeti bajokat lehet némileg magyarázni. Pártoktatásunk jelenlegi hibáinak, a kongresszusi tanfolyamok alacsony színvonalának és szervezeti gyengeségének legfőbb oka, hogy maguk a pártfurtkcionáriusok is elhanyagolják elméleti képzésüket és sem a foglalkozásokon való részvételben, sem a tanulásban, sem a propagandamunkában nem mutatnak példát. Az Egyesült Izzó párt végrehajtóbizottságának tagjai közül például senki sem vezetett kongresszusi foglalkozást. Számos pártfunkcionárius elvállalja ugyan a propagandamunkát, de — nagy elfoglaltságára hivatkozva — egyre-másra „helyetteseket“ küld maga helyett, akik legtöbbször felkészületlenül „ugranak be“ a foglalkozások levezetésébe. Természetes, hogy azok a pártfunkcionáriusok, akik maguk is elhanyagolják a tanulást és tanítást,képtelenek eredményesen harcolni a propagandamunka fogyatékosságai ellen Az ilyen magatartásban kell keresni a gyökerét annak is, hogy mostanában széles körben lábra kapott a tanulás, az elméleti képzés önkéntessége elvének teljesen helytelen, liberális értelmezése. „Aki akar — mondják egyesek — az eljár a foglalkozásokra és tanul, aki pedig nem akar azt hiába háborgatnánk, önkéntesség van, a hiányzásért senkit nem lehet felelősségre vonni.“ A párt szervezeti szabályzata e kérdésben valóban csak arra kötelez minden párttagot, hogy állandóan fejlessze politikai tudását, hogy sajátítsa el a marxizmus—leninizmu alapjait. A szervezett pártoktatásban való részvételt annak idején mindenki önként vállalta, mert megértette, hogy így tanulhat legeredményesebben. Ez persze önként vállal kötelesség, de kötelesség. Különösen meg kell követelni e kötelezettség teljesítését, a rendszere tanulást a vezető párt-, állami, gazdasági, tömegszervezeti funkcionáriusoktól. Vannak, akik szakmai tanulásra hivatkoznak. Szakmai tudásra feltétlenül szükség van, de semmiféle képzettség sem pótolhatja a marxizmus—leninizmus tanulását, ismeretét Nem lehet jó vezető az, aki lebecsüli, elhanyagolja a III kongresszus anyagának, pártunk politikája fő dokumentumának alapos tanulmányozását. A termelésben és minden egyéb munkában a helytállás alapja a kommunista öntudat, a meggyőződés. A világos elvi megértése annak, mit kell tennünk. Mai feladataink — a kongresszus határozatainak, népgazdaságunk idei tervének, különösen az önköltség csökkentése, a termelékenység emelése tervének hiánytalan teljesítése — a kommunista helytállás igen magas követelményeit állítják párttagságunk elé. Nagy feladatainknak akkor tehetünkeleget, ha mindannyiunknak szinte vérévé válnak a kongresszus határozatai. A kongresszusi határozatok helyes ismerete a legbiztosabb fegyver a párt politikájának mindennemű eltorzítása elleni küzdelemben is. Segítséget ad a tömegek szerepét, véleményét lebecsülő szektás, baloldali nézetek elleni harcban. S ugyanakkor felfegyverez a mostanában lábrakapott jobboldali nézetek ellen is. Segít leküzdeni azokat a kártékony nézeteket, amelyek el akarják homályosítani a proletárdiktatúra kivívásának történelmi jelentőségét, a szocializmus építésében eddig elért eredményeinket, pártunk szerepét, a szocializmus perspektíváját, s el akarják terelni a figyelmet az osztályharcról. Pártoktatásunk színvonalának emelésében kulcskérdés tehát, hogy párt-végrehajtó bizottságaink, pártszervezeteink elsősorban a maguk portáján teremtsenek rendet, hogy elsősorban a pártfunkcionáriusok mutassanak példát. Az utóbbi hetekben javul a munka. Számos párt-végrehajtó bizottság és pártszervezet hozzáfogott a pártoktatás megszilárdításához. A rétsági járásban például komolyan javította már a tanulmányi fegyelmet, hogy néhány hete a járási pártfunkcionáriusok közül mindazokat, akik addig nem végeztek propagandamunkát, beosztották konferenciák és szemináriumok vezetésére. Több járásban, budapesti kerületben pártvezetőségi ülésen figyelmeztetik, s ha ez sem használ, fegyelmi úton felelősségre vonják azokat a vezető funkcionáriusokat, akik rendszeresen mást küldenek maguk _______________________L. Megkopott, öreg ház a Ráday utca 53. Legrégebbi lakója 1927-ben költözött mostani lakásába, s ma már senki sem tudja, hogy 1922-ben, a harmadik fehér esztendőben, néhány elkes és bátor fiatal kommunista párt megbízásából az egyik első emeleti lakásban nyomdát rendezett be, s itt készítették el hangtalanul, titokban a Kommunisták Magyarországi Pártja lapját — a KOMMÜN-t, amelyet Gerő Ernő, és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége újságját, az IFJÚ PROLETÁR-t, amelyet Komor Imre szerkesztett. A Kommün és az Ifjú Proletár fontos szerepet töltöttek be az illegális kommunista párt és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége az időbeli harcában. Elősegítették az illegálisan dolgozó kommunisták szervezkedését. Hozzájárultak az illegális munka módszereinek kialakításához. Ébren tartották és erősítették a proletariátus harci akaratát az ellenforradalom győzelmi mámorától diadalittas burzsoáziával szemben. Komoly segítséget nyújtottak a proletariátus tömegszervezeteiben, a szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak osztályharcos politika folytatásához, a dolgozók gazdasági mozgalmainak, sztrájkharcainak nagyobb eredményessége és hatékonysága érdekében. Nem volna helyes, ha a Ráday utca járókelőit, a mai fiatalokat, nem figyelmeztetné legalább egy jel, egy megemlékező márványtábla arra, hogy ebből a házból indult küzdelemre a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság bukása után az első itthoni kommunista újság, innen kelt szárnyra az új forradalom, a második magyar munkáshatalom gondolatát hirdető, a jogért és szabadságért harcoló kommunista újság. E mulasztásunkat most pótoljuk. ★ A 24-es villamos vidám csilingeléssel kanyarodik be az Orczy útra, a MÁVAG hatalmas épülete mellett. Ki gondolná, hogy a gyár innenső oldalától alig húsz lépésnyire, az Orczy út 42-ben 1928 őszétől 1929 tavaszáig, titokban kommunista nyomda működött, amelynek helyéről csak helyett propagandamunkára, vagy elhanyagolják saját elméleti képzésüket. Sok párt-végrehajtó bizottság szervezett már propagandista tapasztalatcsere-értekezleteket, ahol a propagandisták számos hasznos tanácsot adtak egymásnak. Sok alapfokon tanító propagandista igen jó eredménynyel alkalmazza a „beszélgetéses“ módszer különböző formáit. A lényege ennek, hogy az unalmas, iskolás visszakérdezés helyett az előadás után nyomban közvetlen beszélgetés során vitatnak meg néhány fontos elvi és gyakorlati kérdést. Egy-két budapesti kerületi és néhány járási párt-végrehajtó bizottság eredményesen segíti a propagandistakonferenciák munkáját azzal, hogy minden konferencia előtt megvitatja az előadások vázlatát, kijavítja a tévedéseket. S egyben rendszeresen tájékoztatják a propagandista-konferenciák vezetőit a közvetlen helyi feladatokról. Végeredményben tehát, ha nagyon élesen kell is felhívnunk a figyelmet pártpropagandánk hibáira, látnunk kell azt is, egyes helyeken már sikeresen hozzáfogtak a hibák kijavításához. S az eddigi munkának is vannak komoly eredményei. A III. kongresszus eddig feldolgozott témái (Népi demokráciánk fejlődésének 10 éve, majd Népgazdaságunk helyzete és feladatai című téma első része) komolyan segítette a népnevelők agitációs munkáját. Számos elméleti és politikai kérdés — mint például a tömegek szerepe eredményeink elérésében, a munkás-paraszt szövetség jelentősége, a szabadpiac szerepe stb.— mélyebb megértését is elősegítették a kongresszus anyagát feldolgozó tanfolyamok. A pártoktatási évnek több mint a fele hátra van még. Mód van arra, hogy a hibákat gyorsan kijavítsuk, hogy a kongresszusi anyagok tanulmányozása még eredményesebben segítse elő pártunk politikájának megértését és végrehajtását, hogy propagandamunkánk tovább szilárdítsa pártunk eszmei-politikai egységét. Takács Kálmán a párt ragyogó emlékű harcosa, egyik legkiválóbb vezetője, Sallai Imre tudott. A MÁVAG gőzsípjai élesen, kíméletlenül harsogtak akkortájt hajnalonként, a munkába menetelők feje lekókadt, tekintetük komor volt és végtelenül szomorú, mert a rabság, a kizsákmányoltság— úgy látszott — soha véget nem érő, meg nem változtatható Csak a Sallai Imre keze alól kikerült KOMMUNISTA hirdette, hogy nincs így: „.. .*Új fegyvert adunk, a föld alatt, hatalmas ellenség ellen küzdő magyar kommunista munkások kezébe.“ A kommunista valóban fegyver lett ezekben a hónapokban. Azok forgatták, akik nem akartak nyomorban elpusztulni, s népüket is elszántan védték ettől a balsorstól. Első vezércikkét Révai József írta. A „... megélénkült burzsoá és szociáldemokrata uszításra ... azzal válaszolunk, hogy lapot teremtünk, ,amely a földalatti kommunisták hangját, hangjának visszhangját fogja megszázszorozni a magyar munkásmozgalomban... Nem csupán dacolnunk kell az ellenforradalommal, hanem az üldözésekkel dacolva ki kell szélesíteni sorainkat... Többet, jobban, rendszeresebben és szervezettebben dolgozni, erre fogja ösztökélni, vezetni ez a lap a párt minden tagját.“ „Nyomatott a KMP nyomdájában, Budapesten.“ — Ennyit árult el magáról a lap, többet, közelebbit, sohase tudtak meg róla Hetényi főkapitány kopói, mert titkát — ott a MÁVAG tőszomszédságában — hibátlanul megőrizte Sallai Imre kommunista hite, szilárdsága és fáradhatatlan forradalmi ereje. Vége lehet és vége is lesz a horthyk, bethlen-grófok és ullmann-bárók uralmának, a munkások embertelen sorsának. — Ezt hirdette a Kommunista. Most erre a házra is emléktábla került, hogy hirdesse: a párt biztató szava, a kommunisták ígérete valóra vált! ★ A Nagy Lajos király útba torkol odakint Zuglóban az Ilosvay Selymes utca. A faxokház az 50-es számot viseli. 1935 októberében egy éjszaka, lopva, lábujjhegyen, rendőrök lánca vette körül a szürke, jelentéktelennek látszó, egyemeletes házat. Az emelet hatos számú lakásába detektívek zörgettek be. Hain Péter és a többiek. Rátörtek Nemecz Lajosra és a kis feketehajú Krausz Jolira, akik együtt készítették itt a párt lapját. A bejelentőlapjuk Kovácsházaspár névre szólt... özv. Nagy Istvánné, aki már 20 év előtt is ott lakott a szomszéd lakásban, kissé zavartan és hitetlenkedve nézi az egykori szomszédot, az alacsonytermetű asszonykát, alá most, két évtized múltán váratlanul elétoppan. — Semmit se tudtunk magukról — mondja Nagy néni — nem is ismertem magát, kedves ... Jöttek és mentek. Nem voltak beszédesek. Éppen csak arra emlékszem, hogy akkor egy reggel híre ment a házban: a rendőrség letartóztatta magukat, mert a szobájukban kommunista nyomda dolgozott... — így volt — erősíti meg az egykori szomszédasszony. — Sokat tetszettek kopogni az írógépen — emlékezik Nagyné. — Áthallatszott? — kérdi a látogató kissé ijedten. Aztán elneveti magát: Mindegy... leültük, amit ránkszabtak érte. Fiatalosan csillog a szeme az örömtől. A győztes utókor hálás, számontartja a múlt forradalmi harcainak ezt a mozzanatát is, amelyhez neki van köze. — Isten őrizzen, nehogy azt tessék gondolni, hogy mi szóltunk akárkinek is az írógépről — szabódik feleslegesen Nagy néni. — Mifelőlünk csinálhatott mindenki, amit akart... Csakhát... azért, amikor megtudtuk, hogy titkos újságot tetszettek írni, akkor már összesúgtunk az urammal, hogy jé... hát ezért kopogtak annyit... Harmath Alfrédné Nagy Jolán — a ház egy másik lakója — kislány volt még akkor. Jól emlékezik: egy őszi este sokáig olvasott. Zörögtek az egyik ajtón. Kikukucskált a függöny mögül. A hatos ajtaján zörgetett a házmester. Tóthnak hívták. — Nyissák ki, csőrepedés van — mondotta. Nyílt az ajtó, a házmester mögül nyolc-tíz férfi ugrott elő. Addig a fal mellett lapultak. A fiatal férfit és a nőt is megbilincselték. — Apa nagyon sajnálta őket — meséli Harmathné. — Cipőgyári munkás volt, most betegen fekszik a kórházban. Azóta is sokszor emlegette: vajon mi történhetett a mi nyomdász szomszédainkkal? ... A Kommunista és a Pártmunkás 1935-ös nyomdája most világos, két nagy ablakkal ellátott, csinos lakószoba, amelyben Pinczél Pál Radiátor-gyári tisztviselő lakik a feleségével és a kisfiával, a három és féléves Palikával. A padlót szép szőnyeg borítja, a csinos bútorokon bágyadtan csillan a január végi nap fénye. Palika autókkal játszik és apró vonatot tologat a padlón ... A házfelügyelőnő azt mondja: — Sose gondoltam volna, hogy ilyen dolog is megtörtént ebben a házban. Elmondjuk minden lakónak, milyen híres ez a sarokszoba. Hadd tudjanak róla..s★ 1944 nyarán a fasiszta kormány sokszáz más üzemmel együtt a Bezerédy utca 4. szám alatti Astoria Nyomdát is bezáratta. A házban és a környéken mindenki úgy tudta, hogy a lezárt pincehelyiségben haszontalanul állnak, porosodnak a nyomdagépek. Karácsony táján, amikor a Szovjet Hadsereg csapásai már fejvesztett futásra kényszerítették a frontokon Hitler hadait és a melléjük vezényelt magyar seregtesteket, nagyobb tiszticsoport költözött a házba. Megszállták a kiűzött zsidó családok lakásait. Vesztüket érezvén, naphosszat és éjszakákon át dőzsölték, dorbézoltak. Tehették, mert géhás tisztek voltak valamennyien. A szomszéd házban nyilasok bandája tanyázott. Hamarosan összeölelkeztek a Horthy nevelte tisztekkel, s ettől kezdve együtt tivornyáztak. Január harmadikén bombatalálat érte a házat. A nyomda fölött az egyik emeleti lakásban szörnyethalt Ott Gyula belvárosi bádogosmester és felesége, az alattuk lévőben Bordás gázgyári igazgató háztartási alkalmazottját, Tasnádi Klárát ölte meg a bomba. A féktelenkedő nyilasokat ez a kis epizód a legkevésbé sem zavarta meg. Tobzódtak rendületlenül. Másnap reggel azzal álltak elő, hogy a házfelügyelő nyissa fel a nyomdát, mert papírra van szükségük. A házfelügyelő engedelmeskedett. A nyomdát felnyitották, a tisztek és a nyilasok benyomultak. Három fiatalember állt a nyomdagépek között: a huszonkétéves Heller Mihály, aki korábban is a nyomdában dolgozott, a barátja: Szegedi István, és Rákosi Sándor ifjúmunkás, aki mindössze tizenhétéves volt. Ujjaik még feketék voltak a betűk álmától. Az asztalon ott feküdtek a kiszedett címek: Új vértanúk, Új élet sarjad éshasonlók. A három ifjút a párt nem úgy nevelte, hogy vész idején tehetetlenül átengedjék magukat a végzetnek. Tudták, hogy éppen most, ezekben a napokban fordul meg hazájukban a világ sora. A Szovjet Hadsereg ágyúi már közelről dörögtek, a szebb, boldogabb élet küszöbén nem adhatták olcsón az életüket. A SZABAD NÉP kinyomtatott példányai ezalatt már kézről kézre jártak a gyárakban, a külvárosokban és hatottak az emberek között. A nyomdászok hirtelen csak egy dologra tudtak gondolni: jó, hogy az újság már a rendeltetési helyén van. Béres Pál nyomdászsegéd, aki az illegális nyomdát vezette, ezen a napon már nem kellett, hogy bejöjjön, ők maguk, hárman, most a dolguk végeztével szembenéztek a halállal. Kezébe vetették magukat az őket körülálló fegyvereseknek és néhány ugrással már az utcán voltak, a nyomda ajtaja előtt... ... 1955 január végén, egy hideg délelőttön, a volt nyomdahelyiségben fiatal embereket találunk, munkába merültem Ünnek az asztaloknál, vagy a rajztábla előtt állnak, s a fejük fölött függő villanykörte fehér fénye besugározza a homlokukat. Meglepetten néznek körül, s mintha most fedezték volna fel, álmélkodva nézik a helyiség padlóját, a fehér falakat, az egyik ablakot, amely az udvarra, a másikat, amelyik a liftudvarra néz. — Itt?... Itt nyergják az illegális Szabad Népet? ... Az Autóbuszközlekedési Tudományos Kutató Intézet fiatal mérnökei: Hideg László, Gál Tibor, Gaál István tudományos munkatárs, Juhász Györgyné és Próbáld Vilmos műszaki rajzolók egy percre leteszik a körzőt és a vonalzót. — Mennyit szidtuk ezt a homályos, barátságtalan pincét — jegyzi meg Juhászné, és nevetve fordul a társaihoz. — Nem is gondoltuk, hogy ilyen érdekes helyen dolgozunk. Alig egy-két évvel idősebbek azoknál, akik tíz évvel ezelőtt népükért, hazájukért itt, a halál torkában dolgoztak. A bezárt, sötét nyomdateremben kísértetiesen visszhangzottak egykor a bombarobbanások. Az ablakokon beszűrődött a dáridózó tisztek és a vértől részeg nyilas gonosztevők ordítozása. A házban lakó garázda Szálasi-pribék — Prucsniknak hívták — dühödten fenyegetőzött: — Felkoncoljuk, aki nem engedelmeskedik! A nyomdászok odalent rendületlenül, hidegvérrel, elszántan dolgoztak. A kommunista párt lapját készítették. A pártét, amely nem volt még látható mindenki előtt, de amelynek jötte a történelem parancsa volt... ! Az egykori nyomdában most kellemes meleg van. A csendben hallható a ceruzahegyek halk nesze, amint finoman siklanak a hófehér papíron. — Ha ezt tudjuk — mondja halkan a szőke fiatalasszony — minden rokonszenvesebb lett volna itt... Amikor a három fiatal nyomdász a fagyos januári utcán futásnak eredt, a fasiszták hirtelen feleszméltek és utánuk vetették magukat. Vad lövöldözés kezdődött. A Szabad Nép nyomdászai a Csokonai utca vége felé irtottak. Golyók kopogtak mellettük a falakon, süvítettek a fejük felett. Beugrottak egy kapualjba, hogy fedezzék magukat. Pisztolyt rántottak és viszonozták a tüzet. Percekig tartott csupán. Szegedi István holtan bukott a járdára. Heller Mihály négy golyót kapott. Üldözői halottnak vélték és a sorsára hagyták. Rémület ült a városon. Ezreket öltek meg ezen a napon is. Mindenfelé holtak és sebesültek hevertek. Heller Mihály később kórházba került s hónapokkal a felszabadulás után meggyógyult. Rákosi Sándornak sikerült elmenekülnie. Tíz év múltán eljött ő is és mosolygó szemekkel nézett körül a régi nyomdateremben..,,Erre Aa házra is emléktáblát helyeztünk. Azoknak a nevében, akiknek kedveseit a háború és a fasiszta tömeggyilkosok őrjöngése elragadta. Azoknak a nevében, akik a hősök véráldozata árán élvezik a béke a munka, a meleg és a fény örömét. Azoknak a nevében, akik harcos újságot írnak, hogy örök és visszavonhatatlan legyen népünk üdvére a szabadság. A hálás emlékezés márványtáblái a magyar sajtó napja alkalmából kendnek fel azokra a falakra, amelyek sokszor látták a sátrakat né-i?”* Igaz embereit, jártukban-keltükben, áldozatos hősi munkájuk köz- Vadász Ferenc „Nyomatott a KMP nyomdájában, Budapesten“ Értekezlet a magyar ifjúság felszabadulási kulturális seregszemléjéről A DISZ Központi Vezetősége hétfőn értekezletre hívta össze a Hazafias Népfront, a SZOT, az Oktatásügyi Minisztérium és a Népművelési Minisztérium képviselőit. Az értekezleten Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Jóború Magda, az oktatásügyi miniszter első helyettese, Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes is részt vett. Pataki Ferenc, a DISZ KV agitprop. osztályának vezetője beszámolt arról, hogy a DISZ Központi Vezetősége a közelmúltban a Hazafias Népfront elnökségével, a SZOT-tal és a Népművelési A Minisztériummal egyetértésben határozatot hozott a magyar ifjúság felszabadulási kulturális seregszemléjének megrendezéséről Az előadó hangoztatta: a kulturális seregszemlét a DISZ és a magyar ifjúság világos és határozott állásfoglalásává kell tenni a kulturális életünkben és elsősorban az úgynevezett „tömegszórakoztatásunkban“ jelentkező nívótlanság, a polgári „szórakoztatási“ szemét kiszorításáért vívott harcban. A seregszemlének sugároznia kell tízesztendős felemelkedésünk, történelmi korunk levegőjét, optimizmusát. Meg kell szólaltatnia évszázados függetlenségi harcaink kulturális hagyatékait, a német hódító törekvések elleni küzdelmeink zenei és irodalmi dokumentumait, s így a művészet erejével szítania kell népünk tiltakozásának tüzét a német felfegyverzés ellen. A szemle színtere elsősorban a DISZ-alapszervezet és az úttörőcsapat, majd a kultúrcsoportok városi, járási, Budapesten kerületi versengése, nagy ifjúsági tömegeket felölelő helyi versenyek sorozata. A verseny győztesei részt vesznek majd az VVIT-en. A beszámolót követő vitában felszólalt Varga Edit, a Népművelési Minisztérium főosztályvezetője, aki az állami népművelési hálózat teljes támogatásáról biztosította a seregszemle rendezőit. Jóború Magda, az oktatásügyi miniszter első helyettese kiemelte: a seregszemle sikere nagyban hozzájárul majd felszabadulásunk évfordulójának méltó megünnepléséhez, s tovább erősíti ifjúságunk művelődési vágyát. Szólt arról, milyen nagy szerepük lesz pedagógusainknak a seregszemle sikeres lefolytatásában. Hozzászólt a vitához Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. A felszólalásokra Pataki Ferenc válaszolt. (MTI) SZABAD NÉP Megkezdte működését az új fólia-hengermű az RM Fémműben Tegnap délelőtt 10 órakor ünnepi esemény történt az RM Fémműben: megindult a gyár új fólia-hengersori Denislé Sándor főmérnök az új mű születéséről, rendeltetéséről a következőket mondotta: „ A fólialemezt a „magyar ezüstből“, az alumíniumból készítik. Ezt az anyagot köznyelven sztaniolpapírnak vagy ezüstpapírnak is nevezzük. Nélkülözhetetlen anyaga az élelmiszeriparnak, a vegyiparnak és a híradástechnikának. Az új hengermű építését 1954 októberében kezdtük meg, és Eigner János irányításával Eigner József és Lengyel István mérnökök tervei alapján építettük fel. Az új fólia-hengermű megindításával iparunk fóliaellátását 25—30 százalékkal emeltük, s így hozzájárultunk a fóliaimport lényeges csökkentéséhez is. Smara Nándor üzemvezető az új hengermű műszaki adatait ismertette. Sáfárkodjanak jobban az anyaggal állami gazdaságainkban Bosaasarlás as önköltségcsökkentési rifihna Az idei tervek szerint az állami gazdaságokban a termelési költségek nagyon jelentős része, mintegy 40 százaléka anyagköltség. Ez a szám is mutatja, hogy az önköltséget jócskán csökkenthetnénk, ha gondosan, takarékosan bánnánk a felhasználásra kerülő ipari és mezőgazdasági anyagokkal Ha az anyagköltséget csak egy százalékkal csökkentenénk, 650 Univerzál-traktort, vagy 220—250 kétszobás lakóházat tudnánk adni a gazdaságoknak. Márpedig gazdaságainkban megvan rá a lehetőség, hogy ne egy, hanem több százalék megtakarítást érjünk el. Tavaly már volt ebben valamelyes javulás, de jelentős eredményekről még nem beszélhetünk. Hol vannak a fő hibák? Az egyik az, hogy az anyaggal való gazdálkodás nem megfelelő. A gazdaságokban az anyagbeszerzés, általában az anyaggal való gazdálkodás nincs egy kézben, rendszerint többen foglalkoznak ezekkel a feladatokkal. Az intézkedések sokszor keresztezik egymást. Sűrűn előfordul az is, hogy a gazdaságok a szükséges anyagokat csak kötetlenül a kampánymunkák — gépjavítás, aratás, cséplés stb. — előtt rendelik meg. Ha ilyenkor az illetékes, szervek nem tudják elég gyorsan kielégíteni a rendeléseket, gyakoriak a szabálytalan beszerzések. Nem teljes adatok szerint, tavaly január 1-től június 30-ig a gazdaságok mintegy 12—13 millió forint értékű ruházati cikket vásároltak a lakosságnak szánt árukészletekből, mert az első negyedévben összezsúfolódtak a megrendelések és a kért anyagokat a központi készletekből és az ipar folyamatos termeléséből nem tudták egyszerre kielégíteni. Az FM anyagellátó vállalatának viszont, az első negyedévtől eltekintve, az egész esztendőn át jelentős készletei voltak a megrendelt cikkek túlnyomó részéből. Hasonló jelenséggel már az idén is találkoztunk. Az 1955-re szóló műszerrendelést határidőre csak a Mezőhegyesi Állami Gazdaság küldte el a minisztériumba. A gazdaságok zömében csak a jövő téli gépjavítások idején kezdenek majd kapkodni, hogy a hiányzó mérőműszereket beszerezzék. A gazdaságok felügyeleti szervei, a termelési igazgatóságok és a minisztérium is hibás, mert az anyaggal való gazdálkodás megjavítására kevés segítséget adott a gazdaságoknak. Inkább gyámkodtunk a gazdaságok felett, sokszor helyettük végeztük el a beszerzéseket, a felhasználás ellenőrzését viszont elmulasztottuk. A termelési igazgatóságokon mindenki tudja: a gazdaságokban sok üzemanyagot használnak el. Azt is tudják, mikor és mennyi üzemanyagot utaltak ki a gazdaságoknak. De azt már a megkérdezett hat termelési igazgatóság illetékesei nem tudták, vajon tavaly a felügyeletük alá tartozó gazdaságokban az üzemanyag felhasználása arányban volt-e a teljesítményekkel. A másik nagy hiba, ami növeli az anyagköltségeket: sok a felesleges vásárlás és nagy a raktárakban heverő készlet. A Borsosi Állami Gazdaságban például tavaly mintegy félmillió forint értékű alkatrészt halmoztak fel feleslegesen. A Hőgyészi Állami Gazdaság 45 erőgépe és egyéb gépei javításához 1800 gördülő csapágyat rendelt. Ennyire semmiképpen nem volt szüksége. Hasonló a helyzet a műtrágyával is. Egyes gazdaságok tavaly szuperfoszfátból többszáz vagonnal többet vásároltak, mint amennyire szükségük volt — ugyanakkor másutt örömmel felhasználták volna ezt a készletet. Vannak hibák a raktározásban is. Igaz, a gazdaságok egy részében nincs megfelelő raktár és tárolóépület, de nagyobb gondossággal sok értékes anyagot lehetne megóvni a romlástól. Tavaly az Abódi, a Bikolpusztai, a Marcali Állami Gazdaságban a helytelenül tárolt műtrágya egy része tönkrement. Ugyanitt a cementet a szabad ég alatt, szakadt zsákokban tárolták. A Mezőszilasi Állami Gazdaság alkatrész-raktára egy időben olyan volt, mintha lapáttal hajigálták volna be az alkatrészeket, s a gazdaságban nem is tudták, hogy mijük van. Évente 1,5—2 millió forint kár származik például abból, hogy az aratógép-zsineg a helytelen tárolás miatt legömbölyödik, tönkremegy. Sok gazdaságban felelőtlenül gazdálkodnak a munka- és védőruhákkal. Munkaruhát, illetve védőruhát olyan dolgozóknak is adnak, akiknek nem jár. A Lábodi Állami Gazdaságban nyolc ilyen dolgozó kapott esőköpenyt. Sokhelyütt a dolgozók a védőruhát nemcsak munkaidőben használják. Külön kell szólnunk a takarmányköltségekről. A takarmányfelhasználás költsége az állami gazdaságok anyagköltségében a legnagyobb tétel. A hibák már a szálastakarmányok betakarításakor kezdődnek. A gondatlan betakarítás miatt a fehérje- és a keményítőveszteség évente többezer vagon korpa és olajpogácsa értékével egyenlő. Sok a pazarlás is. A Bakonyszombathelyi Állami Gazdaságban tavaly a harmadik negyedévben 980 mázsával több abraktakarmányt etettek fel, mint amennyire az állatállománynak szüksége volt. A takarmányok előkészítését, etetését ise végzik mindenütt kellő gonddal. A Zabari Állami Gazdaságban egyáltalán nem készítik elő a takarmányt. A takarmányokat nem szecskázzák. Több gazdaságban lopkodják is a takarmányokat. A lopások és egyéb bűncselekmények megelőzéséhez állandó ellenőrzés, jó és pontos nyilvántartás szükséges. Ahol ezek nincsenek meg, ott elburjánoznak a lopások. Mit kell tenni azért, hogy az anyaggal való takarékoskodásban végre komoly eredményeket érjünk el? A termelési igazgatóságok rövidesen leköltöznek a megyékbe. Végleg meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a gazdaságok helyett az igazgatóságok végezzék az anyagbeszerzés teendőit. Az igazgatóságok feladata, hogy segítsék, ellenőrizzék az anyagbeszerzést, a felhasználást. Nemrégen a gazdaságok igazgatói a tervezésben, a beruházásokkal és az értékesítéssel kapcsolatban nagyobb jogokat kaptak. El kell érni, hogy az anyaggal való gazdálkodásban is nagyobb önállóságuk legyen. Meg kell javítanunk az anyagbeszerzés, nyilvántartás munkáját úgy is, hogy világosan meghatározzuk: a gazdaságokban ki miért felelős. S ezenkívül a heverő készletek felkutatását és begyűjtését februárban és márciusban (de később is) mind a gazdaságokban, mind az igazgatóságokon egyik fő feladattá kell tennünk. Felszabadulásunk 10. évfordulójának tiszteletére számos gazdaság tett felajánlást. A kibontakozó versenymozgalommal egyidőben folyik gazdaságainkban az idei üzemtervek készítése is. A tervkészítés során a gazdaságok vezetői, dolgozói beszéljék meg, milyen ipari és mezőgazdasági anyagokat takaríthatnak meg az év folyamán. A fő elv az legyen: a rend a lelke mindennek. Az állam vagyona nem csokiszalmája, takarékosan, gazdaságosan kell bánni vele. Minden gazdaságban arra törekedjenek, hogy a felszabadulási verseny sikerét nagyobb takarékossággal, az önköltség jelentős csökkentésével is elősegítsék. Kornis László Állami Gazdaságok Minisztériuma, Kereskedelmi Igazgatóságának reeetSJ® A begyűjtési miniszter rendelete a szociális kedvezmény szabályozásáról A begyűjtési miniszter az Elnöki Tanács 1953. évi 27. sz. törvényerejű rendeletében foglalt felhatalmazás alapján az alábbiak szerint szabályozta a beadási kötelezettség elengedését öregség,, munkaképtelenség és első tényleges katonai szolgálat esetén. Termény- és húsbeadási kedvezményre jogosultak a 65. életévüket betöltött férfiak, illetőleg a 60. életévüket betöltött nők, továbbá a munkaképtelen, vagy az első tényleges katonai szolgálatot teljesítő beadásra kötelezett termelők abban az esetben, ha nincs munkaképes, illetve önálló keresettel rendelkező, eltartásra kötelezhető családtagjuk. E feltételek esetén is figyelemmel kell lenni a termelő családi és szociális helyzetére. Nem lehet kedvezményben részesíteni például azt a termelőt, aki maga, vagy akinek munkaképes családtagja munkaviszonyban áll, vagy ki rendszeres pénzbeni vagy természetbeni juttatásra jogosult (kivéve a nyugdíjat, kegydíjat, rokkantsági és baleseti járulékot), aki földjét részben haszonbérbe adja, vagy maga vesz bérbe földet, továbbá, ha ipari, vagy kereskedelmi tevékenységet folytat. Három kataszteri holdon aluli szántó- és rétterület Után a teljes termény- és húsbeadási kötelezettséget, három holdat meghaladó szántó- és rétterület esetén a termény- és húsbeadási kötelezettség három holdra eső mennyiségét kell elengedni. Az állami tartalékföldekből bérelt terület után megállapított kedvezményes termény, és húsbeadási kötelezettséget nem lehet törölni. Munkaképtelennek azt a beadásra kötelezett termelőt kell tekinteni, aki egészségi állapota miatt rendszeresen (előreláthatólag egy éven át) nem tud mezőgazdasági munkát végezni. A kérelmet a megfelelő igazolásokkal együtt minden évben február 10-ig kell a begyűjtési megbízotthoz benyújtani. Az elengedés ügyében az illetékes járási vagy városi begyűjtési hivatal nyolc napon belül, fellebbezés esetén végső fokon a megyei begyűjtési hivatal dönt. A kedvezményekhez szükséges korhatárt személyi igazolvánnyal, vagy anyakönyvi kivonattal, a katonai szolgálatot az illetékes katonai parancsnokság igazolványával, a munkaképtelenséget pedig orvosi bizonyítvánnyal kell igazolni. Ha a kedvezményre jogosult beadási kötelezettségét már korábban teljesítette, a túlteljesítést — a termelő kívánsága szerint — vagy szabadfelvásárlási áron kell kifizetni, vagy a következő évi kötelezettségének javára kell leszámítani. Ezek a rendelkezések csak azokra a termelőkre vonatkoznak, akik a többéves begyűjtési rendszer életbelépésekor (1954. január 1-én) beadásra kötelezett termelők voltak. Vonatkozik továbbá azokra is, akik az időpont után öröklés jogcímén tulajdonukba került ingatlanuk alapján váltak beadásra kötelezettekké. (MTI) Csehszlovák hajóipari szakemberek látogatása Magyarországon Antonin Jez, a csehszlovák kohó- és gépipari minisztérium hajóipari igazgatósága technológusának vezetésével csehszlovák hajóipari szakemberekből álló küldöttség látogatott el Magyarországra. A küldöttség tagjai egy-egy hétig tanulmányozták a Gheorghiu-Dej Hajógyár és az Óbudai Hajógyár munkáját, s felkeresték a dunai és a balatonfüredi hajógyárakat, a Fémipari Kutató Intézetet, a Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézetet és a Lakkipari Kutató Intézetet. Látogatásaik során tanulmányozták hajóépítőink munkáját s kutatóink, mérnökeink kísérleteit. A csehszlovák és a magyar szakemberek elsősorban a korrózió elleni védekezésben elért eredményeikről és a hajógyártás új technológiai megoldásairól cserélték ki tapasztalataikat. A küldöttség egyik tagja, Rudolf Kopec főmérnök egyúj csehszludpilisi műszer mintapéldányéval ajándékozta meghajóiparunkat. A műszer a mágnesség elve alapján 90 százalékos pontossággal kimutatja a hajótestre rakódott rozsda, vagy a festékréteg vastagságát, ami igen nagyjelentőségű a korrózió, vagyis a rozsda elleni védekezésnél. A két baráti ország hajóipari szakemberei elhatározták, hogy még szorosabbra fűzik kapcsolataikat. Elsősorban a tervezés és a gyártás összehangolására gyümölcsöztetik együttműködésüket. A terv szerint szabványosítják fe csehszlovák és a magyar gyártmányú hajókon a hajók főbb alkatrészeit, hogy rongálódás esetén könnyen kicserélhessék őket. A csehszlovák küldöttség tagjai meghívtak Csehszlovákiába tapasztalatcsere-látogatásra három magyar hajóipari szakembert. A csehszlovák vendégek február 3-án utaznak vissza hazájukba. (MTI) KEDD, 1955 FEBRUÁR 1