Szabad Nép, 1955. március (13. évfolyam, 59-89. szám)

1955-03-05 / 63. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM AHA 60 FILLÉR SZOMBAT, 1955. MÁRCIUS 5 Marx-Engels-Len­in-Sztálin­ zászlaja alatt A Sztálin elvtárs halála óta eltelt két esztendő tapasztalatai a béketá­bor országainak, a világ szabadság­szerető népeinek további nagy győ­zelmeiről tanúskodnak. A szovjet nép Kommunista Pártjának, a párt lenini központi bizottságának útmu­tatásai nyomán sikeresen harcol a népgazdaság minden irányú fejleszté­séért, a kommunizmus megteremté­séért. Eredményesen halad a szocia­lizmus építése a Kínai Népköztársa­ságban és az európai népi demokrá­ciákban. Növekszik a munkásosztály mozgalma a tőkés országokban, erő­södik és szélesedik a gyarmati és függő országok népeinek nemzeti szabadságharca az imperialista el­nyomókkal szemben. Mindazok a győzelmek, melyek a haladó erők harcait kísérik napjaink­ban, a marxizmus—leninizmus esz­méinek hatalmas erejét, lelkesítő és mozgósító hatását tanúsítják. Ezek­nek az erőknek kifejlesztésében her­vadhatatlan érdeme van a marxiz­mus lángeszű teoretikusának, Sztá­lin elvtársnak, aki megvédte a marxi-leniai tanításokat a szocia­lizmus minden rendű-rangú, nyílt és burkolt ellenségének támadásaival szemben és egy sor kérdésben alko­tó módon tovább is fejlesztette e té­teleket. , Sztálin Lenin közvetlen irányítása alatt, az orosz munkásosztály hősi forradalmi harcainak tüzében vált a forradalmi mozgalom kiemelkedő vezetőjévé. Az időtől fogva, hogy Le­nin vezetése alatt megalakult az új­típusú forradalmi párt, Sztálin mind­végig Lenin hűséges fegyvertársa, te­vékeny segítője volt. Ott küzdött mellette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hősi napjaiban, a fiatal szovjet állam megerősítéséért, meg­­védelmezéséért folytatott nehéz har­cokban. A szovjet népet ért nagy csapás, Lenin elvtársnak 1924. januárjában bekövetkezett halála után, a trockis­­ták és más ellenséges elemek alkal­masnak vélték a helyzetet, hogy fo­kozzák támadásukat a párt lenini vo­nala ellen. Azt állították, hogy a szo­cializmus győzelme egy országban, kapitalista környezetben — lehetet­len. Sztálin és vele együtt Lenin töb­bi hű fegyvertársa, a párt élén, esz­meileg szétzúzták ezt az ellenséges nézetet és egyidejűleg sikerrel moz­gósították a munkásosztályt, az egész dolgozó népet a szocializmus felépí­tésére. Lenin felvértezte a Szovjetunió Kommunista Pártját azzal a tudomá­nyosan megalapozott tétell­el, hogy a szocializmus győzelme, lehetséges egy országban, kapitalista környezetben. Hangsúlyozta, hogy a nehézipar a szocializmus anyagi alapja, és ez a kulcsa a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének is. Kiemelte, hogy a nehézipar alkotja a szilárd alapot az ország termelőerői kifejlesztéséhez, a dolgozó tömegek anyagi és kulturális színvonala emeléséhez. Sztálin elv­társ történelmi érdeme, hogy tánto­­ríthatatlanul harcolt a központi bi­zottság élén a lenini útmutatás gya­korlati megvalósításáért. Lenin hangsúlyozta, hogy a szocia­lizmus felépítéséhez nemcsak nehéz­iparra van szükség, hanem biztosí­tani kell a mezőgazdaság szocialista átalakítását is. Lenin ismeretes szö­vetkezeti tervére támaszkodva Sztá­lin sokoldalúan kifejtette a kolhoz­mozgalom kifejlesztésének elméleti és gyakorlati kérdéseit, és győzelem­re vezette a párt harcát a nagy­üzemű szocialista mezőgazdaság megteremtéséért. A történelem tanulságai fényesen igazolták Lenin programatikus téte­leinek helyességét a szocializmus épí­tése kérdéseiben, igazolták annak az ingadozás nélküli, vaskövetkezetes politikának és gyakorlati szervező, irányító munkának helyességét, szük­ségességét, melyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága, közel 30 esztendeig, Sztálin­nal az élén, folytatott a lenini irány­elvek valóraváltásáért. A szovjet népnek a második világháborúban kivívott világtörténelmi jelentőségű győzelme egyik alapvető magyaráza­ta, hogy az ötéves tervek megvaló­sítása nyomán a Szovjetunió fejlett iparral, nagyüzemű mezőgazdaság­gal, felmérhetetlen anyagi erővel rendelkező szocialista hatalommá vált. Sztálin elvtársnak, aki a Nagy Honvédő Háború idején az állami honvédelmi bizottság munkáját és a szovjet fegyveres erők harcait irányí­totta, kimagasló szerepe volt a hitleri fasizmus katonai szétzúzásában. Rendkívüli jelentőségű a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tevékenysége a máso­dik világháború utáni időszakban, amikor a szovjet nép előtt a háború ütötte sebek begyógyításának és a kommunizmus fokozott ütemű építé­sének gigászi feladatai tornyosultak. A párt sziklaszilárd, lenini egysége, ennek az egységnek biztosításáért ví­vott szakadatlan harc — ez volt és maradt a Szovjetunió Kommunista Pártja, a világ valamennyi kommu­nista pártja sikereinek legfőbb zálo­ga a hatalomért, a hatalom megszi­lárdításáért, a szocializmus, a kom­munizmus megteremtéséért folytatott és folyó hősi küzdelemben. „Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs — mon­dotta Sztálin —, örökbe hagyta ránk, hogy úgy őrizzük pártunk egységét, mint a szemünk világát. Esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy becsülettel teljesítjük ezt a végső akaratodat is.“ Elévülhetetlen érdeme Sztálin elv­társnak és Lenin többi tanítványának, hogy soha, egy pillanatra sem tévesz­tették szem elől a proletariátus győ­zelme ezen alapvető feltételének biz­tosítását. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága, melyben a párt kollektív bölcsesége, tapaszta­lata ölt testet, egész elméleti és gya­korlati tevékenységében, a kül- és belpolitika bonyolult, sokrétű prob­lémáinak megoldásánál tántoríthatat­­lanul követi a nagy Leninnek és Lenin hű tanítványának, Sztálinnak útmutatásait. Folytatva az ország nehéziparának elsősorban való fej­lesztését, biztosítja az ipar többi ágazatainak, a mezőgazdaságnak to­vábbi erőteljes fejlődését, a dolgozók növekvő anyagi és kulturális szükség­leteinek fokozott, kielégítését, a Szov­jetunió határainak sérthetetlenségét minden imperialista agresszióval szemben. A Szovjetunió kormánya Leninnek a két rendszer, a kapita­lista és a szocialista rendszer békés együttéléséről szóló tanítása alapján, Sztálin elvtársnak ezirányú útmuta­tásai felhasználásával szilárd béke­politikát folytat. Ez egyik legfőbb oka annak, hogy mind szélesebb népi rétegeket szervez és serkent az imperialista háborús gyújtogatók el­leni aktív harcra a béke-világ­­mozgalom. Sztálin szavai arról, hogy a béke fennmarad és tar­tós lesz, ha a népek kezüikbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig­­kitartana­k mellette — nem hogy nem vesztettek mozgósító erejükből, hanem napjainkban még eleveneb­ben hatnak, még inkább anyagi erő­vé válnak, mint valaha. A magyar nép évezredes történel­me legnagyobb sorsfordulójának, ha­zája felszabadulásának tizedik évfor­dulóját ünnepli az idén. Számbeveszi annak a tíz esztendőnek eredményeit, nagy vívmányait, melynek során a magyar munkásosztály, a dolgozó nép, kommunista pártjával élén Ma­gyarországot urak országából a dol­gozók hazájává, elmaradott agráror­szágból fejlett iparral rendelkező országgá, a Szovjetunió vezette béke­tábor megbecsült tagjává emelte. Emlékezik arra, hogy nehéz harcai győzelmének egyik legfőbb feltétele, biztosítéka a Szovjetunió felszabadító tette és állandó testvéri segítsége volt és ez a baráti támogatás záloga további sikereinek is. A magyar nép, az üzemek, bányák munkásai, a szántóföldek, hivatalok, iskolák dolgozói, akik örökre szívük­be zárták a szovjet nép nagy fiának, Sztálinnak képét, a világ minden békeszerető, haladó emberével együtt halálának második évfordulóján meg­hajtják a kegyelet zászlaját Sztálin elvtárs emléke előtt. Megfogadják, hogy szilárdan haladnak tovább, elő­re azon az úton, melyet Marx—En­­gels—­L*úb—Sztálin tárt fel előttük. r Díszünnepség az Operaházban a magyar—szovjet barátsági hó­nap megnyitása alkalmából (1—2. oldal) Földes István: Szocializmust építő munkánk vezérfonala (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Churchill új atomfegyverkezési hajszára szólító felhívásairól. —* A Pravda cikke (3. oldal) Máté Sándor: A japán választások tanulságai (3. oldal) Simon Péter: A mi világunk mag­­vetői. •— Szántó Kovács János és társai perének 60. évforduló­jára (4. oldal) Minden magyar ha­rap as igas hazaszeretet édestestvéreként él a magyar-szovjet barátság Díszünnepség az Operaházban a magyar—szovjet barátsági hónap megnyitása alkalmából Pénteken este az Állami Operaházban rendezett ün­nepi díszelőadással megkezdődött a népünk életében hagyományos magyar—szovjet barátság hónapja. A díszelőadást a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Ma­gyar—Szovjet Társaság rendezte. A díszelőadás elnökségében foglalta­k helyet: Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja. Központi ,Vezetőségének első titkára. Dobi István elvtárs, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla elvtársak, a Magyar Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának tagjai, Bata István és Mekis József elvtársak, az MDP Politikai Bizottságának póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János elvtársaik, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Boldoczki János külügyminiszter, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, a Magyar—Szovjet Társaság elnöke, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Darvas József népművelési miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Az elnökség tagja volt Aczél Tamás Sztálin-díjjal kitüntetett Kossuth-díjas író, Andics Erzsébet Kossuth­­díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke, Be­­reczky Albert református püspök, az MSZT Országos Vezetőségének tagja, Boldizsár Iván, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Domanovszky Endre Kossuth-díjas fes­tőművész, az MSZT Országos Vezetőségének tagja, Farkas Erzsébet termelőszövetkezeti dolgozó, Hantos János, az MSZT budapesti szervezetének titkára, Hor­váth Márton, az MDP Központi Vezetőségének tagja, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Kelen Béla, a Magyar—Szovjet Társaság főtitkára, Keleti Ágnes olimpiai és világbajnok, Kis­falusi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művész, az MSZT Országos Vezetőségének tagja, Kiss Károly, az MDP Központi Vezetősége Ellenőrző Bizottságának elnöke, Komáromi Lajos, a szocialista mtrnka hőse, Kovács István, az MDP budapesti pártbizottságának el­ső titkára, Körösi Lajos, az MSZT XIII. kerületi titkára, Major Máté Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, Ottó, István ve­zérőrnagy, Picker Ignác, a szocialista m­nika hőse, Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa végre­hajtó bizottságának elnöke, Rusznyáik István Kossuth­­díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Sipos Gyula, az MSZT Pest megyei titkára, Szabó Ferenc Kossuth-díjas z­eneszerző, érdemes művész, Szabó István altábornagy, honvédelmi, miniszterhelyettes, Szakáll József, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezető­ségének első titkára, Tóth Aladár Kossuth-díjas, az Állami Operaház igazgatója, Trencsényi-Waldapfel Imre akadémikus, az MSZT budapesti szervezetének elnöke, Vass Istvánné, az MNDSZ elnöke. Az elnökség tagja volt J. V. Andropov, a Szovjet­unió magyarországi nagykövete, valamint V. Z. Kuz­menko, a VOKSZ magyarországi megbízottja. Az elnökségben foglalta­k helyet a magyar—szovjet barátság hónapjára hazánkba érkezett szovjet kulturá­lis küldöttség tagjai: F. V. Konsztantyinov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadémia rektora, a filozófiai tudományok doktora, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának levelező tagja, a kulturális kül­döttség vezetője, P. V. Brovka író, a Szovjet Írók Szö­vetsége elnökségének tagja, a Bjelorusz írók Szövetsége elnöke, Sztálin-díjas, a BSZSZK Legfelső Tanácsának küldötte, A. P. Uszava, az OSZSZSZK Pedagógiai Tu­dományok Akadémiájának Pedagógia-elméleti és Törté­neti Tudományos Kutató Intézete óvodai nevelési ta­gozatának vezetője, az OSZSZSZK Pedagógiai Akadé­miájának levelező tagja, L. Ty. Koszmogyemjanszkaja pedagógus, R. Ny. Kartasov, a Szovjetunió Mezőgazda­­sági Minisztériuma Mezőgazdasági Propaganda Főigaz­­gatóságána­k helyettes vezetője, A. I. Kotljarov, a Krupszkaja Népművészeti Ház igazgatója, továbbá A. I. Anyiszimov, a Szovjetunió Állami Akadémiai Nagyszínházának igazgatója, a művészcsoport vezetője. Az elnökségben foglalt helyet a hazánkban tartózkodó B. V. Joganszon Sztálin-díjas festőművész. Megjelent a díszelőadáson Piros László belügymi­niszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Molnár Erik igaz­ságügyminiszter, Csergő János kohó- és gépipari minisz­ter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Kiss Ár­pád vegyipari és energiaügyi miniszter, Háy László kül­kereskedelmi miniszter, Altomáré Iván élelmiszeripari miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos­­közlekedés- és postaügyi miniszter, Román József egészségügyi minisz­ter, Szabó János város- és községgazdálkodási minisz­ter, Czakó Kálmán, a népköztársaság legfőbb ügyé­sze, Házi Árpád, az ÁEK elnöke, Szabó Gergely, a Mi­nisztertanács titkárságának vezetője, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, továbbá a politikai, gazdasági és kultu­rális élet sok vezető személyisége, tudósok, írók, művé­szek, termelésben élenjáró dolgozóik, a néphadsereg kép­viselői. Részt vett az ünnepségen a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és tagja. Jánosi Ferenc ünnepi beszéde — A magyar—szovjet barátság hó­napja, amely évről évre kiemelkedő ünnepi eseménye hazánk életének, ebben az esztendőben még nagyobb jelentőséget nyer azáltal, hogy egybe­esik egész dolgozó társadalmunknak nagy nemzeti ünnepünkre, felszaba­dulásunk tizedik évfordulójára való készülődésével. E közeledő évforduló ország-világ előtt bizonyságot tesz arról, hogy a felszabadító Szovjetunió iránt érzett hűség és hála népünk millióinak szí­vében az igaz hazaszeretet édestest­vére lett, hogy a szovjet néppel való kapcsolatunk sziklaszilárdan álló szö­vetséggé nőtt, hogy a megbonthatat­lan magyar—szovjet barátság né­pünk életében immár történelmi erő­vé vált. Felszabadulásunk tizedik évfordu­lójának előestjén mi más lehetne a barátsági hónap feladata, mint a ha­za minden szögletéig elható erővel megmutatni népünk életének minden területén a magyar—szovjet barát­ság történelmi hatóerejét, és tovább növelni azt népünk erőinek gyarapí­tására, hogy így nagy nemzeti célki­tűzéseink megvalósulásának, a szo­cialista társadalom felépítésének biz­tos reményében lépjük át új életünk második évtizedének küszöbét. A tizedik évforduló fényénél még világosabban látja egész népünk, hogy a magyar—szovjet barátság születése történelmi volt. A dicső­séges szovjet hadseregnek a népünk­re nehezedő évszázados elnyomást, a hitleri és horthysta fasizmust szét­zúzó történelmi küzdelmében, felsza­badító harcokban született ez a barát­ság. Dúló tatárok, rabló törökök, fosz­togató németek után történelmünk­ben először lépett hazánk földjére olyan hadsereg, amely — éppen azért, mert a szocializmus országának, a Szovjetuniónak a hadserege volt — nem hódítani jött, hanem börtönün­ket kinyitni, bilincseinket leverni. Ek­kor és így született népeink vérrel megpecsételt barátsága. Örök dicső­ség a szovjet harcosoknak, szabadsá­gunk és barátságunk teremtő hősei­nek! (Hosszantartó taps.) Tíz esztendő múltán immár új, le­gendás, élő hagyománnyá vált az a küzdelem, amelyet hős munkásosztá­lyunk, forrón szeretett pártunk veze­tésével, szorgalmas parasztságunk, egész, dolgozó népünk erejével vív­tunk szabadságunk és függetlensé­günk további biztosításáért a német gyarmatosítók utódai, az amerikai—s angol imperialista körök és hazai ügynökeik ellen, vívtunk a fizikai és lelki újjáépítésért, a földért, az or­szág gazdasági vérkeringésének meg­indításáért, a néphatalom megszilár­dításáért. E korszakalkotó, sikeres harc, a szabadság útján való szilárd elő­rehaladásunk vívta ki a ma­gyar—szovjet barátság erősödé­sének újabb történelmi bizonyí­tékát: a Szovjetunióval való ba­rátsági és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés megkötését. (Taps.) E szerződés újabb megpecsételése volt­ annak a népeink közötti új kap­csolatnak, amely a kapitalista világ­ban soha nem valósulhat meg, amely csak a mi világunk, a szocialista rendszer szülötte lehet, mert a teljes egyenlőségen, az érdekek kölcsönös tiszteletén és szolgálatán, a nemzeti szuverenitás kölcsönös védelmén, az állandó testvéri segítésen alapszik. Ez a szövetség nyitotta meg szabad népünk számára a szabad népek csa­ládjának körét. Népünk, az újra meg újra lángralobbanó, majd kihunyó szabadságharcok népe — a szabad­ság népe lett, országunknak két vi­lágháborútól végigdúlt földje — a békés építőmunka hazájává szépült, az urai bűne miatt mindenkitől el­szigetelt nemzetünk — a Szovjetunió szövetségese, a népek testvére lett — íme, így nőtt, erősödött a magyar—a szovjet barátság. Ez a barátság szabadságunk tíz esz­tendeje alatt szakadatlanul segítette népünk hatalmas erőfeszítéseit népi demokráciánk életének minden terü­letén. Abban, hogy hazánk szocialista tervgazdálkodást folytató ország lett, hogy a szocialista iparosítás terén ki­magasló eredményeket értünk el, hogy egész népgazdaságunk fejlődése barátainkban megbecsülést és lelke­sedést, ellenségeinkben csodálkozás­sal vegyes dühödt irigységet szült, hogy termelésünk messze maga mö­gött hagyott minden addig elért ered­ményt — mindezt elsősorban pártunk minden nehézséggel megbirkózó bölcs vezetésének, hős munkásosztályunk, dolgos parasztságunk, tehetséges ér­telmiségünk, egész népünk szívós harcának, áldozatos munkájának, al­kotó hazaszeretetének köszönhetjük. És köszönhetjük ugyanakkor a ma­gyar-szovjet barátság állandó se­gítségének is. Dolgozó népünk további odaadó munkája mellett a szovjet tapasztala­tok alkalmazása, egyik biztos erősor­(Folytatás a 2. oldalon.) Az ünnepség elnöksége (Rév Mikn­é felvitele­) Erdei Ferenc elnöki megnyitója A magyar is a szovjet himnusz el­hangzása után Erdei Ferenc földmű­velésügyi miniszter, a Magyar—Szov­jet Társaság elnöke nyitotta meg az ünnepséget. — Hazánk felszabadulásának tize­dik évfordulóján, a magyar—szovjet barátság hónapja megnyitó ünnepsé­ge alkalmából üdvözlöm a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagjait és póttagjait, valamint a Központi Vezetőség tagjait. (Taps.) Üdvözlöm a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertaná­csának megjelent tagjait. (Taps.) Köszöntöm a diplomáciai testület megjelent tagjait, élükön J. V. And­ropov elvtárssal, a Szovjetunió magyarországi nagykövetével. (Taps.) Üdvözlöm a magyar—szovjet barát­ság hónapjára hazánkba érkezett szovjet delegáció tagjait (taps), a delegáció vezetőjét, F. V. Konsztan­tyinov elvtársat (taps), a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága mellett működő Társadalomtu­dományi Akadémia rektorát, a filozó­fiai tudományok doktorát, a Szovjet­unió Tudományos Akadémiájának le­velező tagját. Üdvözlöm az ünnepi est minden részvevőjét, Kedves elvtársak! A magyar—szovjet barátság hó­napját ez évben olyan időben nyit­juk meg, amikor a barátsági hónap egybe­esik országunk felszabadulásá­nak tizedik évfordulójával. Az idei barátsági hónap feleleveníti népünk­ben mindannak emlékét, amit felsza­badulásunknak, a diadalmas szovjet fegyverek győzelmének­ köszönhe­tünk. Egy történelmi évtized harcaira, sikereire és tapasztalataira emlékez­ve köszönti népünk a nagy szovjet népet, köszönti a barátsági hónapra küldött képviselőit és rajtuk keresz­tül köszönt minden szovjet embert; azokat a hősöket, akik győzelmesen harcoltak hazánk felszabadításáért, akik az üzemek munkahelyein, vagy a kolhozok mezőin, vagy a szellemi alkotóműhelyekben építik az új vilá­got, nemcsak a szovjet nép számára, hanem a mi számunkra is. Ezután Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára mondotta el ünnepi beszédét.

Next