Szabad Nép, 1955. március (13. évfolyam, 59-89. szám)
1955-03-05 / 63. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM AHA 60 FILLÉR SZOMBAT, 1955. MÁRCIUS 5 Marx-Engels-Lenin-Sztálin zászlaja alatt A Sztálin elvtárs halála óta eltelt két esztendő tapasztalatai a béketábor országainak, a világ szabadságszerető népeinek további nagy győzelmeiről tanúskodnak. A szovjet nép Kommunista Pártjának, a párt lenini központi bizottságának útmutatásai nyomán sikeresen harcol a népgazdaság minden irányú fejlesztéséért, a kommunizmus megteremtéséért. Eredményesen halad a szocializmus építése a Kínai Népköztársaságban és az európai népi demokráciákban. Növekszik a munkásosztály mozgalma a tőkés országokban, erősödik és szélesedik a gyarmati és függő országok népeinek nemzeti szabadságharca az imperialista elnyomókkal szemben. Mindazok a győzelmek, melyek a haladó erők harcait kísérik napjainkban, a marxizmus—leninizmus eszméinek hatalmas erejét, lelkesítő és mozgósító hatását tanúsítják. Ezeknek az erőknek kifejlesztésében hervadhatatlan érdeme van a marxizmus lángeszű teoretikusának, Sztálin elvtársnak, aki megvédte a marxi-leniai tanításokat a szocializmus minden rendű-rangú, nyílt és burkolt ellenségének támadásaival szemben és egy sor kérdésben alkotó módon tovább is fejlesztette e tételeket. , Sztálin Lenin közvetlen irányítása alatt, az orosz munkásosztály hősi forradalmi harcainak tüzében vált a forradalmi mozgalom kiemelkedő vezetőjévé. Az időtől fogva, hogy Lenin vezetése alatt megalakult az újtípusú forradalmi párt, Sztálin mindvégig Lenin hűséges fegyvertársa, tevékeny segítője volt. Ott küzdött mellette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hősi napjaiban, a fiatal szovjet állam megerősítéséért, megvédelmezéséért folytatott nehéz harcokban. A szovjet népet ért nagy csapás, Lenin elvtársnak 1924. januárjában bekövetkezett halála után, a trockisták és más ellenséges elemek alkalmasnak vélték a helyzetet, hogy fokozzák támadásukat a párt lenini vonala ellen. Azt állították, hogy a szocializmus győzelme egy országban, kapitalista környezetben — lehetetlen. Sztálin és vele együtt Lenin többi hű fegyvertársa, a párt élén, eszmeileg szétzúzták ezt az ellenséges nézetet és egyidejűleg sikerrel mozgósították a munkásosztályt, az egész dolgozó népet a szocializmus felépítésére. Lenin felvértezte a Szovjetunió Kommunista Pártját azzal a tudományosan megalapozott tétellel, hogy a szocializmus győzelme, lehetséges egy országban, kapitalista környezetben. Hangsúlyozta, hogy a nehézipar a szocializmus anyagi alapja, és ez a kulcsa a mezőgazdaság szocialista átszervezésének is. Kiemelte, hogy a nehézipar alkotja a szilárd alapot az ország termelőerői kifejlesztéséhez, a dolgozó tömegek anyagi és kulturális színvonala emeléséhez. Sztálin elvtárs történelmi érdeme, hogy tántoríthatatlanul harcolt a központi bizottság élén a lenini útmutatás gyakorlati megvalósításáért. Lenin hangsúlyozta, hogy a szocializmus felépítéséhez nemcsak nehéziparra van szükség, hanem biztosítani kell a mezőgazdaság szocialista átalakítását is. Lenin ismeretes szövetkezeti tervére támaszkodva Sztálin sokoldalúan kifejtette a kolhozmozgalom kifejlesztésének elméleti és gyakorlati kérdéseit, és győzelemre vezette a párt harcát a nagyüzemű szocialista mezőgazdaság megteremtéséért. A történelem tanulságai fényesen igazolták Lenin programatikus tételeinek helyességét a szocializmus építése kérdéseiben, igazolták annak az ingadozás nélküli, vaskövetkezetes politikának és gyakorlati szervező, irányító munkának helyességét, szükségességét, melyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, közel 30 esztendeig, Sztálinnal az élén, folytatott a lenini irányelvek valóraváltásáért. A szovjet népnek a második világháborúban kivívott világtörténelmi jelentőségű győzelme egyik alapvető magyarázata, hogy az ötéves tervek megvalósítása nyomán a Szovjetunió fejlett iparral, nagyüzemű mezőgazdasággal, felmérhetetlen anyagi erővel rendelkező szocialista hatalommá vált. Sztálin elvtársnak, aki a Nagy Honvédő Háború idején az állami honvédelmi bizottság munkáját és a szovjet fegyveres erők harcait irányította, kimagasló szerepe volt a hitleri fasizmus katonai szétzúzásában. Rendkívüli jelentőségű a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tevékenysége a második világháború utáni időszakban, amikor a szovjet nép előtt a háború ütötte sebek begyógyításának és a kommunizmus fokozott ütemű építésének gigászi feladatai tornyosultak. A párt sziklaszilárd, lenini egysége, ennek az egységnek biztosításáért vívott szakadatlan harc — ez volt és maradt a Szovjetunió Kommunista Pártja, a világ valamennyi kommunista pártja sikereinek legfőbb záloga a hatalomért, a hatalom megszilárdításáért, a szocializmus, a kommunizmus megteremtéséért folytatott és folyó hősi küzdelemben. „Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs — mondotta Sztálin —, örökbe hagyta ránk, hogy úgy őrizzük pártunk egységét, mint a szemünk világát. Esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy becsülettel teljesítjük ezt a végső akaratodat is.“ Elévülhetetlen érdeme Sztálin elvtársnak és Lenin többi tanítványának, hogy soha, egy pillanatra sem tévesztették szem elől a proletariátus győzelme ezen alapvető feltételének biztosítását. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, melyben a párt kollektív bölcsesége, tapasztalata ölt testet, egész elméleti és gyakorlati tevékenységében, a kül- és belpolitika bonyolult, sokrétű problémáinak megoldásánál tántoríthatatlanul követi a nagy Leninnek és Lenin hű tanítványának, Sztálinnak útmutatásait. Folytatva az ország nehéziparának elsősorban való fejlesztését, biztosítja az ipar többi ágazatainak, a mezőgazdaságnak további erőteljes fejlődését, a dolgozók növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek fokozott, kielégítését, a Szovjetunió határainak sérthetetlenségét minden imperialista agresszióval szemben. A Szovjetunió kormánya Leninnek a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer békés együttéléséről szóló tanítása alapján, Sztálin elvtársnak ezirányú útmutatásai felhasználásával szilárd békepolitikát folytat. Ez egyik legfőbb oka annak, hogy mind szélesebb népi rétegeket szervez és serkent az imperialista háborús gyújtogatók elleni aktív harcra a béke-világmozgalom. Sztálin szavai arról, hogy a béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezüikbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végigkitartanak mellette — nem hogy nem vesztettek mozgósító erejükből, hanem napjainkban még elevenebben hatnak, még inkább anyagi erővé válnak, mint valaha. A magyar nép évezredes történelme legnagyobb sorsfordulójának, hazája felszabadulásának tizedik évfordulóját ünnepli az idén. Számbeveszi annak a tíz esztendőnek eredményeit, nagy vívmányait, melynek során a magyar munkásosztály, a dolgozó nép, kommunista pártjával élén Magyarországot urak országából a dolgozók hazájává, elmaradott agrárországból fejlett iparral rendelkező országgá, a Szovjetunió vezette béketábor megbecsült tagjává emelte. Emlékezik arra, hogy nehéz harcai győzelmének egyik legfőbb feltétele, biztosítéka a Szovjetunió felszabadító tette és állandó testvéri segítsége volt és ez a baráti támogatás záloga további sikereinek is. A magyar nép, az üzemek, bányák munkásai, a szántóföldek, hivatalok, iskolák dolgozói, akik örökre szívükbe zárták a szovjet nép nagy fiának, Sztálinnak képét, a világ minden békeszerető, haladó emberével együtt halálának második évfordulóján meghajtják a kegyelet zászlaját Sztálin elvtárs emléke előtt. Megfogadják, hogy szilárdan haladnak tovább, előre azon az úton, melyet Marx—Engels—L*úb—Sztálin tárt fel előttük. r Díszünnepség az Operaházban a magyar—szovjet barátsági hónap megnyitása alkalmából (1—2. oldal) Földes István: Szocializmust építő munkánk vezérfonala (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Churchill új atomfegyverkezési hajszára szólító felhívásairól. —* A Pravda cikke (3. oldal) Máté Sándor: A japán választások tanulságai (3. oldal) Simon Péter: A mi világunk magvetői. •— Szántó Kovács János és társai perének 60. évfordulójára (4. oldal) Minden magyar harap as igas hazaszeretet édestestvéreként él a magyar-szovjet barátság Díszünnepség az Operaházban a magyar—szovjet barátsági hónap megnyitása alkalmából Pénteken este az Állami Operaházban rendezett ünnepi díszelőadással megkezdődött a népünk életében hagyományos magyar—szovjet barátság hónapja. A díszelőadást a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar—Szovjet Társaság rendezte. A díszelőadás elnökségében foglaltak helyet: Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja. Központi ,Vezetőségének első titkára. Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla elvtársak, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Mekis József elvtársak, az MDP Politikai Bizottságának póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János elvtársaik, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Boldoczki János külügyminiszter, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, a Magyar—Szovjet Társaság elnöke, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Darvas József népművelési miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Az elnökség tagja volt Aczél Tamás Sztálin-díjjal kitüntetett Kossuth-díjas író, Andics Erzsébet Kossuthdíjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke, Bereczky Albert református püspök, az MSZT Országos Vezetőségének tagja, Boldizsár Iván, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Domanovszky Endre Kossuth-díjas festőművész, az MSZT Országos Vezetőségének tagja, Farkas Erzsébet termelőszövetkezeti dolgozó, Hantos János, az MSZT budapesti szervezetének titkára, Horváth Márton, az MDP Központi Vezetőségének tagja, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Kelen Béla, a Magyar—Szovjet Társaság főtitkára, Keleti Ágnes olimpiai és világbajnok, Kisfalusi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művész, az MSZT Országos Vezetőségének tagja, Kiss Károly, az MDP Központi Vezetősége Ellenőrző Bizottságának elnöke, Komáromi Lajos, a szocialista mtrnka hőse, Kovács István, az MDP budapesti pártbizottságának első titkára, Körösi Lajos, az MSZT XIII. kerületi titkára, Major Máté Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, Ottó, István vezérőrnagy, Picker Ignác, a szocialista mnika hőse, Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, Rusznyáik István Kossuthdíjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Sipos Gyula, az MSZT Pest megyei titkára, Szabó Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, érdemes művész, Szabó István altábornagy, honvédelmi, miniszterhelyettes, Szakáll József, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetőségének első titkára, Tóth Aladár Kossuth-díjas, az Állami Operaház igazgatója, Trencsényi-Waldapfel Imre akadémikus, az MSZT budapesti szervezetének elnöke, Vass Istvánné, az MNDSZ elnöke. Az elnökség tagja volt J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, valamint V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyarországi megbízottja. Az elnökségben foglaltak helyet a magyar—szovjet barátság hónapjára hazánkba érkezett szovjet kulturális küldöttség tagjai: F. V. Konsztantyinov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadémia rektora, a filozófiai tudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, a kulturális küldöttség vezetője, P. V. Brovka író, a Szovjet Írók Szövetsége elnökségének tagja, a Bjelorusz írók Szövetsége elnöke, Sztálin-díjas, a BSZSZK Legfelső Tanácsának küldötte, A. P. Uszava, az OSZSZSZK Pedagógiai Tudományok Akadémiájának Pedagógia-elméleti és Történeti Tudományos Kutató Intézete óvodai nevelési tagozatának vezetője, az OSZSZSZK Pedagógiai Akadémiájának levelező tagja, L. Ty. Koszmogyemjanszkaja pedagógus, R. Ny. Kartasov, a Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériuma Mezőgazdasági Propaganda Főigazgatóságának helyettes vezetője, A. I. Kotljarov, a Krupszkaja Népművészeti Ház igazgatója, továbbá A. I. Anyiszimov, a Szovjetunió Állami Akadémiai Nagyszínházának igazgatója, a művészcsoport vezetője. Az elnökségben foglalt helyet a hazánkban tartózkodó B. V. Joganszon Sztálin-díjas festőművész. Megjelent a díszelőadáson Piros László belügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Molnár Erik igazságügyminiszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Kiss Árpád vegyipari és energiaügyi miniszter, Háy László külkereskedelmi miniszter, Altomáré Iván élelmiszeripari miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajosközlekedés- és postaügyi miniszter, Román József egészségügyi miniszter, Szabó János város- és községgazdálkodási miniszter, Czakó Kálmán, a népköztársaság legfőbb ügyésze, Házi Árpád, az ÁEK elnöke, Szabó Gergely, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, továbbá a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége, tudósok, írók, művészek, termelésben élenjáró dolgozóik, a néphadsereg képviselői. Részt vett az ünnepségen a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és tagja. Jánosi Ferenc ünnepi beszéde — A magyar—szovjet barátság hónapja, amely évről évre kiemelkedő ünnepi eseménye hazánk életének, ebben az esztendőben még nagyobb jelentőséget nyer azáltal, hogy egybeesik egész dolgozó társadalmunknak nagy nemzeti ünnepünkre, felszabadulásunk tizedik évfordulójára való készülődésével. E közeledő évforduló ország-világ előtt bizonyságot tesz arról, hogy a felszabadító Szovjetunió iránt érzett hűség és hála népünk millióinak szívében az igaz hazaszeretet édestestvére lett, hogy a szovjet néppel való kapcsolatunk sziklaszilárdan álló szövetséggé nőtt, hogy a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság népünk életében immár történelmi erővé vált. Felszabadulásunk tizedik évfordulójának előestjén mi más lehetne a barátsági hónap feladata, mint a haza minden szögletéig elható erővel megmutatni népünk életének minden területén a magyar—szovjet barátság történelmi hatóerejét, és tovább növelni azt népünk erőinek gyarapítására, hogy így nagy nemzeti célkitűzéseink megvalósulásának, a szocialista társadalom felépítésének biztos reményében lépjük át új életünk második évtizedének küszöbét. A tizedik évforduló fényénél még világosabban látja egész népünk, hogy a magyar—szovjet barátság születése történelmi volt. A dicsőséges szovjet hadseregnek a népünkre nehezedő évszázados elnyomást, a hitleri és horthysta fasizmust szétzúzó történelmi küzdelmében, felszabadító harcokban született ez a barátság. Dúló tatárok, rabló törökök, fosztogató németek után történelmünkben először lépett hazánk földjére olyan hadsereg, amely — éppen azért, mert a szocializmus országának, a Szovjetuniónak a hadserege volt — nem hódítani jött, hanem börtönünket kinyitni, bilincseinket leverni. Ekkor és így született népeink vérrel megpecsételt barátsága. Örök dicsőség a szovjet harcosoknak, szabadságunk és barátságunk teremtő hőseinek! (Hosszantartó taps.) Tíz esztendő múltán immár új, legendás, élő hagyománnyá vált az a küzdelem, amelyet hős munkásosztályunk, forrón szeretett pártunk vezetésével, szorgalmas parasztságunk, egész, dolgozó népünk erejével vívtunk szabadságunk és függetlenségünk további biztosításáért a német gyarmatosítók utódai, az amerikai—s angol imperialista körök és hazai ügynökeik ellen, vívtunk a fizikai és lelki újjáépítésért, a földért, az ország gazdasági vérkeringésének megindításáért, a néphatalom megszilárdításáért. E korszakalkotó, sikeres harc, a szabadság útján való szilárd előrehaladásunk vívta ki a magyar—szovjet barátság erősödésének újabb történelmi bizonyítékát: a Szovjetunióval való barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötését. (Taps.) E szerződés újabb megpecsételése volt annak a népeink közötti új kapcsolatnak, amely a kapitalista világban soha nem valósulhat meg, amely csak a mi világunk, a szocialista rendszer szülötte lehet, mert a teljes egyenlőségen, az érdekek kölcsönös tiszteletén és szolgálatán, a nemzeti szuverenitás kölcsönös védelmén, az állandó testvéri segítésen alapszik. Ez a szövetség nyitotta meg szabad népünk számára a szabad népek családjának körét. Népünk, az újra meg újra lángralobbanó, majd kihunyó szabadságharcok népe — a szabadság népe lett, országunknak két világháborútól végigdúlt földje — a békés építőmunka hazájává szépült, az urai bűne miatt mindenkitől elszigetelt nemzetünk — a Szovjetunió szövetségese, a népek testvére lett — íme, így nőtt, erősödött a magyar—a szovjet barátság. Ez a barátság szabadságunk tíz esztendeje alatt szakadatlanul segítette népünk hatalmas erőfeszítéseit népi demokráciánk életének minden területén. Abban, hogy hazánk szocialista tervgazdálkodást folytató ország lett, hogy a szocialista iparosítás terén kimagasló eredményeket értünk el, hogy egész népgazdaságunk fejlődése barátainkban megbecsülést és lelkesedést, ellenségeinkben csodálkozással vegyes dühödt irigységet szült, hogy termelésünk messze maga mögött hagyott minden addig elért eredményt — mindezt elsősorban pártunk minden nehézséggel megbirkózó bölcs vezetésének, hős munkásosztályunk, dolgos parasztságunk, tehetséges értelmiségünk, egész népünk szívós harcának, áldozatos munkájának, alkotó hazaszeretetének köszönhetjük. És köszönhetjük ugyanakkor a magyar-szovjet barátság állandó segítségének is. Dolgozó népünk további odaadó munkája mellett a szovjet tapasztalatok alkalmazása, egyik biztos erősor(Folytatás a 2. oldalon.) Az ünnepség elnöksége (Rév Mikné felvitele) Erdei Ferenc elnöki megnyitója A magyar is a szovjet himnusz elhangzása után Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, a Magyar—Szovjet Társaság elnöke nyitotta meg az ünnepséget. — Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóján, a magyar—szovjet barátság hónapja megnyitó ünnepsége alkalmából üdvözlöm a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjait és póttagjait, valamint a Központi Vezetőség tagjait. (Taps.) Üdvözlöm a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának megjelent tagjait. (Taps.) Köszöntöm a diplomáciai testület megjelent tagjait, élükön J. V. Andropov elvtárssal, a Szovjetunió magyarországi nagykövetével. (Taps.) Üdvözlöm a magyar—szovjet barátság hónapjára hazánkba érkezett szovjet delegáció tagjait (taps), a delegáció vezetőjét, F. V. Konsztantyinov elvtársat (taps), a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadémia rektorát, a filozófiai tudományok doktorát, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagját. Üdvözlöm az ünnepi est minden részvevőjét, Kedves elvtársak! A magyar—szovjet barátság hónapját ez évben olyan időben nyitjuk meg, amikor a barátsági hónap egybeesik országunk felszabadulásának tizedik évfordulójával. Az idei barátsági hónap feleleveníti népünkben mindannak emlékét, amit felszabadulásunknak, a diadalmas szovjet fegyverek győzelmének köszönhetünk. Egy történelmi évtized harcaira, sikereire és tapasztalataira emlékezve köszönti népünk a nagy szovjet népet, köszönti a barátsági hónapra küldött képviselőit és rajtuk keresztül köszönt minden szovjet embert; azokat a hősöket, akik győzelmesen harcoltak hazánk felszabadításáért, akik az üzemek munkahelyein, vagy a kolhozok mezőin, vagy a szellemi alkotóműhelyekben építik az új világot, nemcsak a szovjet nép számára, hanem a mi számunkra is. Ezután Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondotta el ünnepi beszédét.