Szabad Nép, 1955. május (13. évfolyam, 120-149. szám)

1955-05-25 / 143. szám

Műút a világ tetején Írta: Csen Csuan-Di, a Szabad Nép nekínai hidasítója Szikang és Tibet között terül el a szikang—tibeti fennsík, amelyet általában „a világ tetejének“ nevez­nek. Az egész fennsíkot hatalmas hegyláncok veszik körül. A­ kínai ha­tár mentén húzódik a Himalája, sok hasüveges csúcsával. Ezek közül is kiemelkedik a Csomolungma, amely ezüstös páncéljában méltóságteljesen terpeszkedik, mint egy sok csatában edzett hadvezér. Az „ezerarcú“ tibeti fennsík A hegyek lábánál füves pusztaság terül el, ameddig a szem ellát. Ta­vasszal, amikor a folyók vize fel­­melegszik, a szorgalmas tibeti pász­torok ide terelik marháikat, lovaikat és nyájaikat, hogy szabadon legelész­­szenek a vízben és fűben bővelkedő mezőkön. Itt van a Pomi és a Tingcsing vi­dék is, ahol a nyárfákból, fenyőkből és thimalájai cédrusokból álló szűz őserdő takarja el az eget. A több száz-, sőt ezeréves fák némelyike olyan vastag, hogy négy-öt ember sem éri körül. Akit nem kísér benn­szülött vezető, könnyen eltéved ezek­ben az őserdőkben. Tiszta időben, amikor az ég fel­hőtlen, a hegyoldalakat borító glees­cserek ezüstösen csillognak a nap­fényben. A magas szirtekről lezuho­gó vízesések miriádnyi sziporkázó csöppet szórnak szét, a völgyek vissz­hangoznak robajuktól. A fennsíkot zölden csillogó tavak tarkítják, ame­lyekben tükröződik a kék ég, a ha­süveges hegyek, a gleccserek és a nyárfák. Ki állhatna meg ezen a fennsíkon úgy, hogy ne bűvölje el a táj szépsége és varázsa? Az ősi Lhasza város is sok látvá­nyossággal várja a látogatót. A Po­­tala-palota, amely méltóságteljesen terpeszkedik egy dombtetőn, a Dalai láma hivatalos székhelye. A palota termeinek falát festmények és dom­borművek borítják — ragyogóan szí­nezve, nemzeti stílusban. A tibeti nép élete mégis nyomorú­ságos és szegényes volt felszabadu­lása előtt — hiába vannak gyönyörű tájai és gazdag természeti kincsei. A feudális urak és a reakciós Kuo-­ mintang banditái elnyomták a tibeti népet. Tibetet „barbár vadon“-nak, „kopár ország“-nak nevezték. A tibe­tiek között széthúzást támasztottak, viszályokat szítottak, hogy így ural­kodhassanak fölöttük. A nagy kiterjedésű Tibetet az im­perialisták mindig is igyekeztek meg­kaparintani. Thomason, az amerikai imperializmus kémje például „kuta­tás“ ürügyével hatolt be az országba és működött Tibet területének belse­jében. Megvizsgálta Tibet gazdasági erőforrásait, és több értékes kulturá­lis kincset ellopott. Ő volt az agresz­­szorok egyik úttörője. Tibet békés felszabadítása tartós boldogságot és virágzást hozott a ti­beti népnek. Kína Kommunista Pártja és Mao Ce-tung elnök szívén viseli a tibeti nép jólétét. Abban az időben, amikor az imperialista ag­resszió lángja már a Jalu folyóig, a kínai határig lobogott, amikor az Egyesült Államok jogtalanul meg­szállta a Kínához tartozó Tajvan-szi­­getet, 7. flottáját pedig a tajvani szo­rosba küldte garázdálkodni, a kínai nép egyesült erővel folytatta a szocia­­lizmus békés építésének munkáját. Ennek egyik jellemző példája a szikang—tibeti fennsíkon át vezető műút. Kétezer kilométer — a gleccsereken át A szikang—tibeti műút keleten Jaanban, Szikang tartomány főváro­sában kezdődik — nyugati vége Lhá­sza, Tibet fővárosa. Hossza 2255 kilo­méter. Tizennégy nagy hegyen ka­paszkodik át és hegyi folyók sebes vizét keresztezi. Megszámlálhatatlan az a sok szakadék, szirtfok, sivatag, gleccser és mocsár, amelyen áthalad. Az útépítőknek csak a minden kép­zeletet felülmúló nehézségekkel való ötéves szakadatlan harc után sikerült befejezni az út építését Lhaszáig. 1959-ben, közvetlenül az útépítés megkezdése után a szakértőknek és a mérnököknek nem voltak részletes térképeik, sem vízrajzi, geológiai vagy­ szeizmológiai adataik. A fenn­­sík átlagos magassága több mint 3000 méter a tengerszint fölött. Ez nagy nehézségek elé állította az útépítőket és harcosokat, akik nem szoktak hoz­zá a hegyvidéki élethez. Egyéb szer­számjuk pedig nem volt, mint csáká­nyok, ásók, pörölyök, kapák és di­namit. A mérnökök és földmérők, miután semmily­en adat nem volt birtokuk­ban, megküzdve a nehéz időjárási vi­szonyokkal, és vállalva mindenféle nélkülözést, megmászták a hegyeket és átgázoltak a folyókon, míg végül sikerült megismerniük a kiismerhe­­tetlennek tartott szikang—tibeti fenn­síkot, sikerült felmérniök és letérké­­pezniök a szikang—tibeti műút ész­szerű útvonalát. Hősök az építkezésen Itt van például a Ju Csang vezet­te felmérő brigád. Az volt a feladata, hogy a Csangtuból Lhászába vezető műútszakasz útvonalát térképezze fel. A munka elvégzéséhez egy évre és négy hónapra volt szükség. A bri­gád tagjai oda-vissza 5000 kilométert utaztak be, több mint 72 hegyet másztak meg, több mint 600 folyón keltek át, összesen körülbelül 3200 kilométer hosszúságú javasolt útvo­nalat mértek fel. Ők voltak a fenn­síkon dolgozók élcsapata, az oszlop elején meneteltek és ők szenvedték a legnagyobb nélkülözéseket. A munkások és harcosok öt teljes éven át dacoltak az elemekkel és sokszor teán és zablevesen éltek. Té­len, amikor a magas hegyeken dol­goztak, a föld gránitkeménységűre fagyott. Csákánnyal kellett feltör­niük. Sátraikat, amelyeket a hó borí­totta talajra ütöttek fel, gyakran el­fújta a szél, vagy betemette a hó. Ha éjszaka nem viseltek sapkát, akkor a sátor oldalához érő hajuk reggelre odafagyott a vászonhoz. Ilyen nehéz körülmények között dolgoztak a kínai határvidék kiépítéséért. A 2255 kilométeres út minden vé­gére a munkások és harcosok ve­rejtéke hullott, ötéves munkájuk minden napját dicsőséges és hősi tettek jellemzik. Az építők hősiessé­gére jellemző Csang Fu-lin hősi ha­lálának története, am­ely akkor kö­vetkezett be, amikor az építkezés már több mint 5000 méterrel a ten­ger szintje felett folyt. Csang Fu-lin, az útépítő hadtest egyik ezredének szakaszvezetője egy nap magas sziklafal alatt dolgozott. Egyszerre földcsuszamlás történt, a sziklafalról nagy kődarab zuhant le, Csángót betemette a föld. Súlyosan megsebesült és elvesztette eszméle­tét. Hívták az útszakaszon dolgozó orvosokat, azok elsősegélyben része­sítették. Miután szíverősítő­ injekciót kapott, magához tért. Tudta, hogy sebe halálos. Ezért így szólt az­­or­vosokhoz: „Elvtársak, nincs már ér­telme, hogy nekem több injekciót adjatok. Inkább takarítsátok meg az orvosságot!“ Ezután elővette a zsebé­ből, ami pénze volt és odaadta párt­­csoportjának, mint utolsó tagdíját. Csang Fu-lin önfeláldozásának híre mélyen meghatotta az összes útépí­tőket. Csang szakaszának tagjai to­vább vitték vértanú-bajtársuk zász­­ ­­ ­aját és nyomába lépve, folytatták nehéz munkájukat. Valahányszor új szakaszon kezdődött meg a munka, kitűzték Csang Fu-lin brigádjának zászlaját és megfogadták, hogy az ő szellemében folytatják a munkát, és feladatukat a kitűzött idő előtt tel­jesítik. Versenyre hívtak ki más bri­gádokat és csoportokat. A munka­verseny kiterjedt az építkezés min­den szakaszára. Az útépítők nagyon jól tudták, hogy szoros kapcsolat fűzi őket Pe­kingihez, az ország fővárosához és az egész ország népéhez. A bundák, amelyeket viseltek, a liszt, a rizs és a konzerv, amelyen éltek, a sátrak, amelyekben­ laktak, a szerszámok, amelyeket munka közben használtak — mindezt az ország különböző ré­szeiből küldték, az építkezés színhe­lyétől mérhetetlen távolságból, an­nak jeléül, hogy az egész ország népe támogatja őket. Ez lelkesítette és bá­torította a munkásokat. A „világ tetején“ húzódó műút épí­tése nem elszigetelt vállalkozás volt. Szorosan összefüggött azzal, ami Moszkvában, Budapesten vagy Prá­gában történt. Ezt a munkások na­gyon jól tudták. A mérnökök és mun­kavezetők sátraiban gyakran lehetett olyan regényeket találni, mint­­Azsa­­jev Távol Moszkvától című könyve. Tudták, hogy munkájukra, amelyet „távol Pekingtől“, a határvidéken folytatnak, büszkék lehetnek, ők maguk személyesen is találkoztak Moszkvából jött útépítési szak­emberekkel. Útépítéshez szükséges anyagokat kaptak Budapestről és Varsóból. Munkahelyük a nemzetkö­zi barátság helye volt. Szomjasan ta­nultak a szakemberektől, nagy gond­dal kezelték az anyagot és a szerszá­mokat — úgy gondolták, ezzel viszo­nozhatják a testvéri országok szíves­ségét. A szikang—tibeti műút az 1954-es év vége felé nyílt meg a forgalomnak. Elmúltak azok a napoik, amikor Jüan­tól Lhászába három-négy hónapig tartott az út lóháton. Ma az utazás csak 15 napig tart. A műúton egy­mást követik a járművek, megrakod­va mindenféle áruval. A fennsíkon élő nép tudja, hogy a műút virág­zást és boldogságot hozott neki. (Folytatás a 3. oldalról.) esztrádműsor idétlen viccei a társa­dalmi munkát, az építést igyekeztek lejáratni. Több színházunknál komoly bajok jelentkeznek a színészi etika, az alap­vető színészi erkölcs területén is. Az utóbbi évek során lényegében hiá­nyoztak a komolyabb, elmélyültebb elvi viták, a színjátszás legfontosabb kérdéseivel foglalkozó megbeszélések. Egyoldalú lenne, ha színházaink életében csak a fogyatékosságokat látnánk, s nem vennénk tudomást arról, hogy bizonyos vonatkozásban előre is mentünk, hogy színházművé­szetünk néhány kiemelkedő produk­cióval örvendeztette meg közönségün­ket. Zenei életünk fejlődését a legköze­lebbi múlt olyan alkotásai mutatják, mint Szabó Ferenc Föltámadott a tenger című oratóriuma, Szervánszky József Attila concertója stb. A na­pokban zajlott le az új magyar víg­opera, Polgár Tibor Kérők című mű­vének bemutatója, s ha tisztában is vagyunk a mű egyes fogyatékossá­­gaival, mégis egészében a művet és a kitűnő előadást örömmel üdvözöljük. De másfelől zenei életünk vissza­­hanyatlásának egyes riasztó jeleit is láthatjuk. Az új szellemű tömegzene fejlődése annyi biztató kezdet után szinte teljesen megakadt, új tömeg­dalok évek óta alig születtek. Az esztrád­őrület és vele a zenei pony­va nagyarányú felburjánzása vissza­vetette a tömegek zenei nevelését. Az a néhány kísérlet, amelyet az el­múlt másfél év során tettünk a ze­nés és táncos szórakozásban eláradó szemét visszaszorítására, határozat­lan és gyenge volt, legfeljebb a to­­vábbrombolás folyamatát gátolta meg. A legbiztatóbb fejlődés talán film­művészetünkben tapasztalható. Ez a fejlődés — amely persze távolról sem volt, és ma sem mentes komoly prob­lémáktól — filmművészetünk egé­szére vonatkozik. Játékfilm-művészetünk fejlődése komoly figyelmet érdemel azért is, mert legértékesebb, legpártosabb filmjeink egész sora — mint a Harag napja, az Életjel, a Budapesti tavasz és a Különös ismertetőjel — éppen abban az időben született, amikor művészetünk egészében legerőseb­ben mutatkozott a jobboldali elhaj­lás, az eszmei igénytelenség. Ebben — anélkül, hogy filmművészeink ér­demét csökkenteném — döntő szere­pe volt az állami irányításnak, an­nak, hogy a forgatókönyvekkel, ké­szülő filmekkel az alkotó munka me­netében is többet foglalkoztunk. A kult­úrotthonok elsőrendű feladata: az ideológiai nevelés Darvas elvtárs előadása következő részében a kultúrotthonokról beszélt. — Az utóbbi időben — mondotta — a kultúrott­honok vezetői mind falun, mind az üzemekben elhanya­golták az ideológiai nevelést, szem elől vesztették az osztályharc köve­telményeit. A munka súlya átcsú­szott csak a szórakoztatás területére. Elhanyagolták a politikai agitációs munkát, a termelőszövetkezeti esz­mék népszerűsítését, a tsz-ek szerve­zésének és megszilárdításának támo­gatását, az állami gazdaságok és gép­állomások kulturális gondozását. El­lanyhult az üzemi kultúrotthonokban is a termelésnek kulturális eszközök­kel való segítése. A termelést, a be­gyűjtést, általában a szocialista épí­tést közvetlenül támogató kulturális agitációs munka mind az üzemekben, mind a falvakban alábbhagyott. Itt is helyes volt a hibákra felhívni a fi­gyelmet, a jobboldali nézetek azon­­­ban ezt a kritikát a kulturális agitá­ció ellen fordították. A kultúrotthonok munkájának el­sőrendű feladata a dolgozók világné­zetének formálása. A politikai neve­lést legfontosabb feladatként kell te­kinteni. Nincs politikamentes műve­lődés. A kultúrotthonokkal kapcsolat­ban a műsorpolitikai irányítás válto­zatlanul — és előreláthatólag még hosszú ideig — egyik legfőbb gon­dunk marad. Egyes színjátszó cso­portoknál a megfelelő színvonal, igé­nyesség mellett kétségtelen húzódo­­zás mutatkozik az egyfelvonásosok­­tól, komoly jelenetektől. A csoportok egy részénél pedig határozott kispol­gári jellegű, giccset terjesztő múltba­­fordulás észlelhető. Jelentősen meg kell tehát javíta­nunk a csoportok politikai nevelését, és céltudatos, tervszerű műsorpoliti­kai irányítást kell folytatnunk. Darvas elvtárs népművészeti ha­gyományainkról is szólt. Elhanyagol­tuk a mai élet ábrázolására való tö­rekvést a művészeti tömegmozgalom jelentős részében. Alig jutottunk előre a munkásosztály forradalmi kulturális hagyományainak feltárásá­ban, általában a népi hagyományok feltárása a falura korlátozódott, de ebből is nagyjából kimaradt a forra­dalmi, demokratikus parasztmozgal­­mak művészeti emlékeinek feltárása. A könyvtármunkáról elmondotta, hogy a könyvtárak fejlődése a párt 1953 júniusi határozata után meg­gyorsult. Könyvkiadásunk az elmúlt másfél esztendőben jelentősen meg­javult. Ugyanakkor azonban a könyv­tárosok nem kis része az utóbbi idő­ben elhanyagolta a politikai és nép­szerű tudományos könyvek beszerzé­sét és szinte kizárólag csak szépiro­dalmat vásárolt. Elhanyagolták a­­szo­cialista mezőgazdasági nagyüzemet népszerűsítő, és az ezek­ termelékeny­­ségének emelését elősegítő szakköny­vek beszerzését és propagandáját. Az ismeretterjesztő munka foglalkozzék többé a szocialista építés problémáival Darvas­­József ezután az ismeret­­terjesztő munka fontosságáról szólt és aláhúzta, hogy annak kibontako­zását különösen segítette a szakembe­rek­­nagyarányú bevonása, a Társada­lom- és Természettudományi Ismeret­­terjesztő Társulat működése. Azonban előadásaink sokszor csak szakismeretek nyújtására törekedtek, s nem vettük eléggé tudatosan figye­lembe azt a célt, hogy a dolgozók világnézetének, szocialista öntudatá­nak fejlesztését is­ elősegítsük. Isme­retterjesztő munkánk hibája az is, hogy keveset foglalkozik a ma, a mai élet problémáival. Elhanyagoltuk munkánkban a mezőgazdaság szocia­lista szektorait, mindenekelőtt a gép­állomásokat. Az ismeretterjesztés feladata, hogy a szövetkezeti parasztokat az agro­biológiai tudomány alapjaival és leg­újabb vívmányaival megismertesse, feltárja előttük a mezőgazdasági ter­­metés tudományos módszereinek óriási gyakorlati jelentőségét. Természetesen, továbbra is sokat kell foglalkoznunk az egyénileg dol­gozó parasztokkal, hiszen a falu dol­gozóinak többségét ma még ezek te­szik. A feladat az, hogy politikai lá­tókörüket szélesítsük, világszemléle­­tü­ket megváltoztassuk, harcoljunk a régi előítéletek és maradiság ellen. Belpolitikai előadásainknak a dol­gozókat közvetlenül érintő kérdése­ket kell elsősorban tárgyalniok, mint például a munkás-paraszt szövetség kérdése, megmutatni e kérdésben a munkásosztály vezető szerepét. Is­­mertetni kell az osztályharc problé­máit, mindenekelőtt a kulákság el­leni harcot. Pontos része e munká­nak a párt- és kormányhatározatok, törvények és rendeletek ismertetése, a törvényesség, a munka- és begyűj­tési fegyelem, az állampolgári jogok és kötelességek megmagyarázása. Külpolitikai előadásaink mutassák meg, mit jelent számunkra a Szov­jetunió, az új Kína és a népi demok­ratikus országok testvéri segítsége, hogy mi a proletár nemzetköziség je­lentősége, tartalma. Előadásos propagandánkban a jö­vőben sokkal többet kell törődni a termelési propagandával, mind a munkásosztály, mind a parasztság körében. Termelési propagandánk legfőbb célja, hogy dolgozóinkat meg­ismertessük olyan eljárásokkal, ame­lyek alkalmazása a termelékenység emelését szolgálja. Nevelőmunkánk­ban fokozni kell a materialista tudo­mányos világnézet terjesztését, még­pedig elsősorban a természettudomá­nyos ismeretek nyújtásán keresztül. Külön alá kell húzni — minden vonatkozásban — a munkásosztály kulturális nevelésével való, sokkal nagyobb mértékű foglalkozás rend­kívül fontos feladatát. A kulturá­lis forradalom vezetőosztálya is a munkásosztály: a munkásosztály kul­turális nevelésének éppen ezért mun­kánk középpor­tjába kell kerülnie. Azt is nagyon határozottan meg kell állapítani, hogy a hibákban nagy ré­sze volt az állami vezetésnek is. Most az első feladat: sokkal többet kell törődnünk az állami irányítás eszmei színvonalának az emelésével. Kissé szem elől tévesztettük, hagy­tuk elsikkadni az állami irányítás (ezzel együtt valójában a pártirányí­­tás) döntő jelentőségét. Az állami irányítás elengedhetetlen része a kulturális forradalom győzelmes megvívásának. Erről az egyedül le­hetséges alapról kell megítélni min­den kérdést, helyesen tisztázni is csak innen lehet. A kulturális munkában a kul­­túrforradalom megvalósításában is van szerepe, feladata, hivatása a Ha­zafias Népfrontnak. De ez nem va­lamiféle vezető szerep, nem is a kul­­t­ú­rf­orrad­a­lm­u­ni­k fő feladataitól füg­getlen szerep, hanem­ segítése a párt, az állam által irányított kulturális n­evelőmunkának. Ebben az értelem­ben támaszkodnunk kell a népfront­mozgalomra és segítséget is kell ad­nunk e feladatai ellátásához (olvasó­körök munkájának a segítése stb.). Munkánkban a párt politikájához való­­hűség vezessen bennünket. Solohovot Lenin-renddel tüntették ki Moszkva, május 24. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége Mihail Solohovot má­jus 23-án, a szépirodalom terén vég­zett kiemelkedő munkásságáért 50. születésnapja alkalmából Lenin-rend­del tüntette ki. Az Országos Könyvcsarnok adatai szerint 1925-től napjainkig Solohov művei 421 kiadásban, összesen 20 773 000 példányban, 55 nyelven je­lentek meg. A Csendes Don 18 nyel­ven, az Új barázdát szánt az eke cí­mű regénye 45 nyelven jelent meg. Az Állami Szépirodalmi Kiadó Mihail Solohov 50. születésnapja al­kalmából sajtó alá rendezi az író mű­veinek hétkötetes gyűjteményes ki­adását. Moszkvában május 24-én Solohov születésnapja alkalmából ünnepi es­tet rendeznek. — A berlini Tudományos Akadé­mia levelező tagjai közé választotta A. N. Nyeszmejanov, I. P. Bargyin, A. V. Topcsev, V. V. Vinogradov és B A. Vedenszkij szovjet tudósokat. — Megkezdték a televízióhoz szük­séges szereléseket a varsói Sztálin Kultúrpalota tetején. Gyemjan Bednij emlékezetére (1883—1943) Sokrétű tehetség, ragyogó mester­ségbeli tudás és a párt iránti törhe­tetlen hűség — íme, ez jellemzi (Gyem­­jan Bednij szovjet költőt, és azt a húsz kötetet, zömében verset, amely hagyatéka. A költő tíz éve halott, de nagysze­rű hagyatéka ma is él. Rajta mil­liók tanultak és tanulnak, milliókat mozgósított a forradalom, a szocia­lizmus építése és az antifasiszta harc békezászlaja alá. Voltaképpen vers­­ben írott történelemkönyve ez a győ­zelmes orosz és szovjet forradalmi korszaknak az 1905-ös forradalom­tól 1945 tavaszáig, a német fasizmus összezúzásáig. Világrengető történel­mi eseményeknek sajátságos naplója ez a húsz kötet. Felindul az orosz munkásoknak a cárizmus elleni ál­dozatos harcával, átcsap a diadalmas Nagy Októberi Forradalomba, majd a 14 intervenciós kapitalista állam támadásának visszaverését kíséri nyomon, két-három év és már a szovjet nép, az épülő és megvalósuló szocializmus gigászi eredményeiről tudósít. Versei ott lobognak a troc­­kista árulók és néprontók elleni harc csatáiban, ugyanakkor lángoló együttérzéssel köszöntik a hősi kínai nép nagy ébredését. A napló a szov­jet népnek a fasiszta vész elleni harc történelmi jelentőségű győzelmével ér véget. Szegényparaszt család sarja volt. Az 1905-ös forradalom nagyszerű fellángolása, az orosz munkások, pa­rasztok, katonák példátlanul bátor forradalmi megmozdulásai a forra­dalmat követő Sztolipin-féle szörnyű terror, a forradalom mártírjainak hő­siessége — forradalmi öntudatra éb­resztette Gyemjan Bednijt. Lomboso­­dó forradalmi öntudata vezette 1911- ben a bolsevik sajtóhoz. Ebben az évben jelent meg első verse a Zvez­­dában. (Bednij Cyemjanról, az ártal­mas muzsikról.) Ugyanott jelent meg első állatmeséje is (A kakukk). Egy esztendővel később belépett a bolse­vikok pártjába, és 1912. május 5-én megjelent első verse a Pravdában, melynek azóta, szinte élete végéig munkatársa maradt. A nagy orosz mesemondó, Krilov nemes ötvözetű iskoláját folytatta és fejlesztette a népi verses szatíra új típusává, s ezzel harcolt Churchilltől Trockijig mindenki ellen, aki útjába állt a szocialista állam rendjének és biztonságának. S nemcsak idáig terjedt tevékeny­sége: ő szolgáltatta szinte kizárólago­san a kék blúzos munkásszínjátszók műsorát. Ez a műsor a huszas évek közepén igen, népszerűen és eredmé­nyesen szolgálta az országot és a né­pet, harcos és pártos, bátor és szel­lemes volt. Üzembe, falusi olvasó­szobába, ifjúmunkás-találkozóra és frontcsapatokhoz, mindenhová elért a szovjet kultúra kék blúzos katonái­­nak műsora, amelyet leginkább Gyemjan Bednij költői tárháza táp­lált és gyámolított. Lenin nagyra értékelte Gyemjan Bednij költői tevékenységét. Amit Gyemjan Bednij csinál — mondotta — az igazi proletárművészet, közel áll a dolgozó tömegekhez és tisztán ért­hető számukra ... Bednij... tollával rendkívül nagy szolgálatot fog tenni a szovjethatalomnak és a pártnak. Sokrétű alkotó tevékenysége külö­nösen a Nagy Októberi Forradalom­ban és az orosz polgárháborúban bontakozott ki. Mint költő-agitátor járta a frontokat és eközben 1918— 1921-ig negyvenöt versesfüzete jelent meg. Dalai, nótái, állatmeséi és szenvedélyes­e a beszélő költeményei milliószám terjesztették a tömegek között a forradalom és szovjet rend eszméit. Ő volt az első a szovjet írók között, akit a párt és a kormány az akkor legmagasabb kitüntetésre, a Vörös Zászló-rendre méltónak talált. ★ Gyemjan Bednij mindvégig őszinte jóbarátsággal szerette a magyarokat. Egyszer megkérdezték tőle, hogy miért? — A magyar vörösgárdisták és a Magyar Tanácsköztársaság miatt — válaszolta. Tudta és hitte, hogy a magyar munkások előbb vagy utóbb megva­lósítják a magyar forradalom tanul­ságait, nagyszerű hagyományait. Ha Magyarország felszabadítása­kor nem szegezi ágyhoz súlyos beteg­sége, úgy lehet, néhány szépséges vers­sel köszöntötte volna „magyar vörös­gárdista barátait“, az egész magyar népet. Madarász Emil Díszelőadáson mutatják be ma este A harag napja című filmet Ma este 7 órakor az Uránia Film­színházban díszelőadáson mutatják be A harag napja című magyar fil­met. A díszbemutatón részt vesznek a film alkotói és művészei. A vetítés előtt Réti László, a Magyar Munkás­mozgalmi Intézet igazgatója mond bevezetőt. A harag napja forgató­könyvét Sándor Kálmán írta, a filmet Várkonyi Zoltán és Makk Károly rendezte, Hegyi Barnabás fényképezte. A kísérőzenét Farkas Ferenc szerezte. A díszbemutató után egyszerre hét fővárosi és számos vi­déki filmszínház tűzi műsorára a fil­met. (MTI) A szovjet sakkcsapat 3:2-re vezet Ma, a harmadik forduló a Sportcsarnokban (Tudósítóinktól.) A szovjet—magyar sakkmérkőzés második napja iránt fokozódó ér­deklődés mutatkozott. A nézők az első napi szép eredmény (három dön­tetlen és egy döntetlen jellegű füg­gő) alapján a magyar csapat további jó szereplésében bíztak. A magyar csapat jól küzdött a második napon is, s rendkívül éles, változatos játsz­mák után alakult ki a szovjet csapat 3:2 arányú vezetése. A mérkőzések kezdete előtt közöl­ték, hogy a következő napi beosztás­ban változás áll be. Eszerint a III. fordulót előrehozták két nappal, ma délutánra. Az első három nap függőjátszmái­ csütörtökön délelőtt, az MSZT-ben kerülnek sorra, s pén­tek lesz az e heti pihenőnap. Pontosan fél 5 órakor megkezdőd­tek a küzdelmek. A szovjet csapat a negyedik táblán Ilivickij helyett a tartalék Mi­kenasz mestert szerepel­tette. Bitek Mikenasz ellen, mint világos, Hg3-mal nyitott (királyindiai táma­dás). Bitek végig jól tartotta az egyensúlyt és a 26. lépés után, egy­forma állásban döntetlenben egyezett meg ellenfelével. Kevesebb siker kísérte többi mér­kőzésünket. A Szabó—Petroszjan ve­zércsel megnyitási­ játszmában Szabó ezúttal is bátran s nagy kockázattal játszott, Petroszjan megtalálta az éles támadás ellen a kellő védelmet, sőt. Szabó nem szerencsés bástya­manőverét, kihasználva, jelentős előnybe került. Szabó végül is a 39. lépés után feladta a reménytelenné vált állást. Ez volt a véghelyzet: SZABÓ (világos): Kg3, Vg5, Ba3, qy e5. q2. h3. PETROSZJAN (sötét): Kq8, Vh1, Bd4, qy a6. e6. f7. g6. h5. Kérész ellen Barcza a szicíliai vé­delmet választotta. Kérész igen erős állást épített ki, gyalogot nyert, s a függőben maradt helyzet számára valamivel kedvezőbbnek látszik. A 41. lépés után ez a helyzet: KÉRÉSZ (világos): Kb1, Vb5, Fd3, gy a4, b3, c2. BARCZA (sötét): Kg7, Vd4, Fe6, gy f7 és g6. A Bronstein—Benkö játszmában Benkö már a 10. lépésben egy vitat­ható helyességű csere nyomán, illet­ve lebonyolítás végén kettős gyalogot okozott ugyan Bronsteinnak, de a ma­ga szabaddá vált gyalogja nem bizo­nyult védhetőnek. Végeredményben a 41. lépéspár után függőben maradt ez a játszma is. a következő gyaloghát­rányos állásban: BRONSTEIN (világos): Kd3, Ba5, Fc3,­­gy, b4, f4, f5, g4. BENKŐ (sötét): Kc6, Be6, Fh2, gy f6, g6, h7. Mindkét függő játszmában a világ­gos következik A második forduló után a ver­seny állása: Szovjetunió—Magyaror­szág 3:2 (3 függő). A megváltozott műsor szerint ma délután fél 5 órakor a Sportcsarnok­ban a III. forduló kerül sorra, a kö­vetkező párosításban: Bronstein — Bilek, Benkó — Petroszjan, Kérész —Szabó, Barcza —Ilivickij. CSÜTÖRTÖKÖN ÉRKEZIK BUDAPESTRE A SKÓT LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT a Népstadionban vasárnap sorra kerülő vá­logatott mérkőzésre. 20 ország válogatottja indul a június 8—19 között Budapesten sorra kerülő IX. férfi kosárlabda Európa-bajnoksá­­gon. A minden eddiginél népesebbnek ígérkező EB-n részvevő nemzetek a kö­vetkezők: Bulgária, Finnország, Romá­nia, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Ausztria, Törökország, Görögország, Svájc, Szov­jetunió, Franciaország, Olaszország, Nyu­gat-Németország, Lengyelország, Svéd­ország, Anglia, Luxemburg, Dánia, Hollandia és Magyarország. Az Európa­­bajnokság jegyeinek árusítását június 2-án kezdi meg a Népstadion Vorosilov úti jegypénztára. A NÉPHADSEREG 1955 ÉVI MOTOR­KERÉKPÁROS TÚRA- ÉS TEREPBA­JNOK­­SÁGÁRA szombaton kerül sor. A rajt és a cél a Palota téren lesz reggel 6, il­letve 12—13 órakor. Minden géposz­tályban­ népes mezőny áll rajthoz. A részvevők az Attila utcán, Vöröshadse­reg fu­ján és Pesthidegkúton keresztül haladva hagyják el a fővárost, és SIT km teljesítése után ugyanezen az út­vonalon térnek vissza a célba. ’ T T V T\ ☆ ☆ HÍREK ☆ * McCarthy jelentkezik McCarthy wisconsini szenátor, az amerikaellenes tevékenységet vizs­gáló bizottság vezetője, akinek nyi­latkozatai egy évvel ezelőtt még olyan kapósak voltak a televízió és a bulvárlapok számára, egy ideje el­tűnt az amerikai közélet színpadá­ról. V­alószínűnek látszik, hogy a legutóbbi amerikai választásoknál a McCarthyt istápoló tőkéscsoportok jobbnak látták egy kicsit „ejteni“ a szenátort. Most azonban a United Press egy jelentése arról számol be, hogy McCarthy újra megszólalt. Egy szakmájába vágó ügy, a Kínában leleplezett és elítélt amerikai kémek ügye tüzelte fel a hírhedt amerikai politikust. Levelet intézett Eisenho­wer ■ elnökhöz, követelve, hogy „szükség esetén küldjenek katona­ságot“ Kijrába az amerikai kémek kiszabadítására. Ő maga, „mint tar­­talékos tengerész-gyalogos alezre­des, hajlandó szolgálatait felajánla­­­ni a kiszabadítás céljára“. Nem jártunk ugyan utána, de az a gyanúnk, hogy a fent­ ismertetett levél után is nyugodtan folyik to­vább az élet Kínában. Még hét államkölcsön­­sorsolás lesz az idén Az Első Békekölcsön május 27—30 között lezajló nyolcadik sorsolása után még hat ízben sorsolnak állam­kölcsönt ebben az esztendőben. Jú­nius 29-én Siófokon kerül sor a Har­madik Békekölcsön negyedik sorso­lására. Szeptember 18-án Egerben rendezik a Negyedik Békekölcsön harmadik húzását. Október 20—23 között Veszprémben tartják a Máso­dik Békekölcsön hetedik sorsolását Az Ötödik Békekölcsön első nyeremé­nyeit november 13-án Budapesten húzzák. November 26-tól 29-ig Mis­kolcon kerül sor az Első Békekölcsön kilencedik sorsolására. Az év utolsó sorsolását, a Harmadik Békekölcsön ötödik húzását pedig december 30-án Székesfehérvárott rendezik. (MTI)­­ Brun Wilde Friedland, a drezdai Állami Operaház magánénekesnője kedden este a Magyar Állami Ope­raházban Wagner Walkür című ze­nedrámájában Sieglinde szerepét énekelte nagy sikerrel.­­ A II. országos könyvtáros konfe­renciát május 26-án és 27-én tartják Budapesten. A tanácskozáson megvi­tatják a feladatokat, megjutalmazzák a tömegkönyvtárak felszabadulási versenyében kiemelkedő munkát végzett könyvtárosokat. — Tizenhat tantermes korszerű is­kola épül a XIV., Mogyoródi úton. A tantermeken kívül jól felszerelt tor­naterem, kísérleti termek, egészség­­ügyi szobák, zuhanyozó helyiségek is készülnek. — Bemutatták Moszkvában a Nyugtalan ifjúság című új szovjet filmet, amely a polgárháború utáni szovjet fiatalság életét ábrázolja. A sajtó nagy elismeréssel ír a filmről. — Különleges papírokat gyártanak a harmadik negyedévben a Fűzfői és Diósgyőri Papírgyárban. Az előbbi helyen speciális könnyűpapír, az utóbbi helyen pedig bibliofil és 80— 90 grammos nehézpapír készül. — Argentínában november végén tartják a második nemzetközi film­­fesztivált, amelyre meghívnak min­den filmgyártó nemzetet. — 150 000 öngyújtó készül a Mo­sonmagyaróvári Fémfeldolgozó Vál­lalatnál. Új gyártmányuk még a nikkelezett notesz csavarb­an. — Ötkilométeres úttörővasút épí­tését kezdték meg Kassa mellett a crmelskei völgyben. — Az összehasonlító kórtani kong­resszusra Lausanne-ba utazott Man­­ninger Rezső Kossuth-díjas akadé­mikus és Farkas Elek kandidátus, mikrobiológus. — A Kihai Népköztársaságban 1955-ben 4000 új agrotechnikai állo­mást létesítenek.­­ A június 5—15 között rende­zendő ünnepi könyvhétre mind a fő­városban, mind a vidéken már meg­kezdődtek a széleskörű előkészüle­tek. A fővárosban 33 helyen állítanak fel könyvsátrat. Kiállítások, művészi műsorok tarkítják nagy gyárainkban a könyvhét megnyitó ünnepségeit. A nagyobb városokban külön szépiro­dalmi, politikai és műszaki, illetve mezőgazdasági jellegű könyvsátrat állítanak fel. A Véralvadás-élettani és gyakor­lati izomvizsgáló laboratórium kezd­te meg működését a fővárosi Árpád Kórházban. Ez a világ ötödik ilyen természetű laboratóriuma.­­ A chicagói rendőrség betiltotta az öten a Barska utcából című len­gyel film előadását. A rendőrség sze­rint a film egyes párbeszédei „illet­lenek“. Ugyanez az aggodalom kész­tette a rendőrséget arra, hogy betilt­sa Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című regényét, s Aris­tophanes egyik vígjátékát. Jellemző, hogy mindazok a művek, amelyek, megbotránkoztatják a chicagói rend­őrség „puritánjait“, háborúelleneseki . Megkezdte üzempróbáját Ózdon az újonnan épített elex-gáztisztító berendezés. Eddig az elavult gáztisz­tító akadályozta az Ózdi Kohászati Üzemekben a kohógáz százszázalékos felhasználását. Az új berendezés évente 10 000 tonna szén megtakarí­tását teszi lehetővé.­­ Az amerikai megszállók Nyu­­gat-Németországban 1954-ben több mint 4300 bűntényt követtek el —­­jelenti a bonni bűnügyi hivatal. — Brazília lakossága 1954-ben 55 859 000 fő volt — közli a Correio de Manha című brazil lap. — AZ IBUSZ KÖZLI, hogy május 29-én, vasárnap különvonatot indít Porva- Csesznerr­e, Zebegénybe, Siófokra, Fo­nyódra és Agárdra. A részvételi di­ Porva-Csesznekre 26.90, Fonyódra 27.30, Siófokra 20.80, Zebegénybe és­­Agárdra pedig 8.80 forint. — A MAHART KÖZLI, hogy május 29- től a dolgozók kívánságára Szolnok — Tiszabura között a menetrendet meg­­változtatja. A hajó Szolnokról vasár­naponként nem 14 órakor, hanem 19.30- kor indul. Pécsi Dózsa-Bp. Dózsa 1:0 (1:0) Kedden délután elsőosztályú baj­noki labdarúgó-mérkőzés volt a Dózsa-pályán. Az első negyedóra után a buda­pestiek nyomasztó fölénybe kerülnek és a vendégek helyenként nyolc em­berrel védekeznek. A Bp. Dózsa a mezőnyben szépen játszik, a 16-osnál azonban megakadnak a támadások. Szusza, majd Aspirány lövését védi bravúrosan Danka. A pécsiek ritkán jutnak szóhoz. A 45. percben születik a mérkőzést eldöntő gól. Pécsi szög­letrúgás után Keszler elé kerül a labda, s ő 14 méterről, kapásból a léc alá vágja (1:0). A szünet után sem változik a játék képe: a budapestiek rohamoznak, a vidékiek védekeznek, lelkesen és jól harcolnak. SZERDA, 1995. MÁJUS I. Pályázatot hirdettek a magyar munkásmozgalom hős mártírjai emlékművének terveire Budapest Főváros Tanácsa és a Népművelési Minisztérium pályáza­tot hirdetett a magyar munkásmoz­galom hős mártírjai emlékművének terveire. Az emlékművet a Kerepesi­­temetőben állítják fel. Több neves szobrász- és építőművészünket bízták meg pályamű beadásával, de a meg­hívottakon kívül minden szobrász- és építőművész pályázhat közösen készí­tett vagy egyéni tervével. A pályaművek beadási határideje: 1955. augusztus 31. A pályázat elbí­rálása előtt a beérkezett tervekről széleskörű vitát rendeznek. (MTI) A Magyar Állami Hangversenyzenekar nagy sikere Bratislavában A Magyar Állami Hangversenyze­nekar a Prágai tavasz nemzetközi zenei fesztivál műsorában május 23-án hangversenyt adott Bratislavá­ban. A zsúfolásig megtelt Vigadóban Ferencsik János Kossuth-díjas kiváló művész, karmester vezénylésével mu­tatta be műsorát a zenekar: egy Haydn-szimfóniát, Debussy két noc­­turnóját és Kodály Háry-szvitjét, va­lamint Cziffra György közreműködé­sével Liszt Esz-dúr zongoraversenyét. A közönség szűnni nem akaró tap­saira a zenekar három művel toldot­ta meg műsorát. A Magyar Állami Hangversenyzenekar további szerep­lésre Bratislavából Brnóba utazott. (MTI) s­zikra Lapnyomda. BUDAPEST 1955. ÉVI KÖZÉPISKOLÁS ATLÉTIKAI BAJNOKSÁGÁRA szerdán és csütörtökön kerül sor a Sport utcai pá­lyán. Az ünnepélyes megnyitó 15.45 órakor lesz. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZERDA KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40— 8.22-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben: 5.00: Falurádió. — 6.00: Hírek. — 7­00: A Szabad Nép vezércikke. Hí­rek. — 8-30: Operarészletek. — 9.20: A gyer­mekrádió műsora. — 10.00: Hírek. — 10.10: A zongora. Adam J­enő előadása. — 10.30: Óvodások műsora. — 11-00: Kórushangver­seny. — 11.30: Elbeszélés. — 12.00: Hírek —12.10: Tánczene — 13.20: Vidéki éneke­sek és népi zenekarok műsora. — 14.00: Hí­rek. Közérdekű közlemények. — 14.25: út­törő-híradó. — 14.50: Kamarazene. — 15.20: Eső után késő a köpönyee. A gyermekrádió műsora. — 16 (H: A debreceni MÁV-zenekar játszik. — 17.00: Hírek. — 17.10: A SZOT Művészegyüttes népi zenekara játszik. — 17.45: A bürokrácia története. Dr. Beér Já­nos és dr. Takács József vidám irodalmi műsora — 18.20: Tánczene. — 18.50: a vi­rágzó mezőgazdaság útján. — 19 20: Jó munkáért — szép muzsikát! — 19.54: Egy hét a Német Demokratikus Köztársaságban Jegyzetek. — 20 00: Esti Híradó. — 20.20: Közvetítés a Madách Kamaraszínházból: Vi­har után. — Közben: 22.00: Hírek. — 22.15: Tíz perc külpolitika. — 23.00: Könnyűzene — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ: 6 30: Jó reggelt, gyerekek! - 6.50: Népda­­lok. — 7.00—11.30-ig Azonos a Kossuth-rádió műsorával. - 1­..00: Művészlemezek — 14.40: Dallal — táncra' a világ körül. — 15.20: A bécsi operett klasszikusai. — 16 20: Fiatal ZeTSel ~ ,MD: Magyar népdalok.­­ ny­elvtanfolyam haladóknak. - 17.40: Schubert: C-dúr vonósötös. — 18.30: A munl.á.,0''izt4­y és a dolgozó parasztság érdekközösség«1. Pincési Pál előadása­­ is 3«. Josef Strauss: Falusi fecskék. — 19.00: Operettrészletek a csehszlovák rádió műsorá- Dól 9.30: Az épülő kommunizmus nagy országában. _ 30.90: Magyar szerzők kórus­­művei — 30.30: Sporthíradó. — 30.40: Rész­letek Borodin és Erkel operáiból _ 21 20: Mit kell tudni a tetanuszfertőzésről? — 21.85:­­ Népi zenekarok hangversenye. — 22.30: Szó­­í­rakoztató zene. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: felhős idő, többfelé kisebb esők. Mérsékelt nyugati—északnyugati szél. Az éjszakai lehűlés gyengül, de egy-két he­lyen még lesz gyenge talajmenti fagy. A nap­pali hőmérséklet egy-két fokkal emelkedik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma 18—21 fok között lesz. A Duna vízállása kedden reggel Budapest­nél* 402 centiméter. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Bohémélet (operai négyessorozat, VII. és kombinált VII. és XVI. bérlet, 4. sz. 7). — Az Operaház Erkel Színháza: A kérők (17. bérlet, 7. sz., 7). — Nemzeti Színház: Buborékok (7). — Katona József Színház: Viharos alkonyat (7). — Madách Színház: Dulszka asszony erkölcse (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Vihar után (7) . — A Magyar Néphadsereg Színháza: Cy­rano de Bergerac (7). — Déryné Színház: A néma levente (7). — Petőfi Színház: Szépek szépe (7). — Jókai Színház: A tanítónő (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirályné (7). — Blaha Lujza Színház: Pérc­yes (7­ __ Jászai Mari Színház (az Állami Faluszín­ház előadásai): Dankó Pista (7). — József Attila Színház előadása a pesterzsébeti Vasas Kul­­túrotthonban (Nagy Győry u. 2): Az arany­ember (7), a Rózsa Ferenc Kultúrotthonban (Sztálin tér 16.) Nem élhetek muzsikaszó nélkül (7) — Vidám Színpad: Könnyű pesti sértés (7). — Kis Színpad, a Vidám Színpad Kamaraszínháza: Tavaszi ügyek (fél 8). — Zeneakadémia: Sólymos Péter zongoraestje (8) . Bartók-terem: Jakuts Éva zongora­estje (8). — Kodály Zoltán Hanglemezterem: (Wagner* Tannhäuser (mikrohanglemez-elő­­adás, 6). — Állami Bábszínház: Tündér Ib­inkó (3, 5), Szerelmes Istenek (fél 8). Fővárosi Nagycirkusz: Ezeregyéjszaka (4, 8). SZABADNAP 4 Magyar Dolgok Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest VITT Blaha Lujza tér 3. Tel.:

Next