Szabad Nép, 1955. május (13. évfolyam, 120-149. szám)
1955-05-06 / 124. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Több segítséget a falusi párttitkároknak A falusi párt-alapszervezetekre nagy szerep vár az előttünk álló feladatok megoldásában. Megyei és járási pártszervezeteinknek a jövőben többet kell tehát foglalkoznak a falusi alapszervezetek vezetőségével, és elsősorban a falusi párttitkárokkal. Ezek az elvtársak ott dolgoznak, harcolnak a pártmunka első soraiban. Állhatatosságukon, felkészültségükön nagyon sok múlik. Jó vagy rossz munkájuk nagyban befolyásolja a falusi pártszervezet harcképességét. Csak akkor várhatunk tőlük eredményes munkát, ha megfelelően támogatjuk őket. A falusi alapszervezetek munkájának jelentőségét a megyei pártbizottságok felismerték. A falusi titkárok fejlődésének elősegítésére, munkájuk színvonalának emelésére a legtöbb megyében két-három-, sőt négyhetes tanfolyamokat szerveztek, ahol a megye legtapasztaltabb pártmunkásai, vezető funkcionáriusai tartottak előadásokat. Megvitatták itt a párt politikájának legfontosabb kérdéseit, a falusi pártszervezetek leghasznosabb munkamódszereit. A tanfolyam részvevői — elsősorban a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok párttitkárai és pártvezetőségi tagok — nemcsak az előadóktól, hanem a viták során egymástól is sokat tanultak. Mondani sem kell, sok tanulságot merítettek e tanfolyamok munkájából maguk a megyei pártbizottságok is. Kár, hogy egyes helyeken, mint például Borsod megyében, nem éltek ezzel a lehetőséggel, nem adtak módot a falusi párttitkároknak arra, hogy ilyen tanfolyamokon gazdagítsák politikai felkészültségüket. Másutt — mint például Szabolcs megyében — a járási pártbizottságok rendeztek rövidebb tanfolyamokat, ezek természetesen nem tudtak olyan segítséget adni, mint a hosszabb s magasabb színvonalú megyei tanfolyamok. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, a tanfolyamok hatása meglátszik az elvtársak további munkáján. Több járási pártbizottság véleménye szerint a legtöbb hallgató a tanfolyam elvégzése óta jobban, eredményesebben dolgozik, mint azelőtt. Simogyiné elvtársnő, a kemencei „Út a szocializmushoz“ Termelőszövetkezet párttitkára a tanfolyam után tervszerűen, céltudatosan látott munkához. A tsz vezetőségével úgy szervezték meg a brigádokat, hogy mindenhová jussanak kommunisták. Példamutatásuk hatására nemcsak a munka javult meg, hanem élénkebb lett a brigádokban a politikai élet is. Nem kétséges, hogy termelőszövetkezeti pártszervezeteink munkáján igen sokat lendítene — s ezzel együtt természetesen egész termelőszövetkezeti mozgalmunk sokat nyerne —, ha minél több jól képzett, biztos kézzel vezető párttitkár irányítaná a pártmunkát a termelőszövetkezetekben. Legtöbbet a járási pártbizottság segíthet ebben. Említsük meg először a titkári értekezleteket. Ezeken a megbeszéléseken megvitatják a párt politikájának legfőbb kérdéseit, megmagyarázzák a titkároknak a munka alapjául szolgáló párthatározatokat, módszerbeli segítséget adnak a vezetőségek munkájához. Több megyében helyesen törekednek arra, hogy ezeket az értekezleteket alaposan előkészítsék. A győri járási pártbizottság külön tanácskozásra hívta össze a járás termelőszövetkezeteinek párttitkárait, hogy megvitassák a tsz-ek gazdasági megerősítése, fejlesztése során a pártszervezetekre háruló feladatokat. A párttitkárokat előre felkészítették, ismertették velük, hogy miről lesz szó a megbeszélésen, készüljenek fel ők maguk is alaposan. A beszámolót a járási első titkár tartotta. Igen hasznos és színvonalas vita bontakozott ki. Itt is bebizonyosodott: a titkári értekezletek színvonalát emeli, eredményességét fokozza az, ha külön hívják össze a termelőszövetkezetek, külön az állami gazdaságok, a gépállomások párttitkárait, mert így tüzetesebben meg tudják vitatni munkaterületük sajátos problémáit. Sajnos, nem mindenhol törekednek arra, hogy rendszeresen — legalább 4—5 hetenként — megszervezzék az alapszervezeti titkárok értekezletét. Az utóbbi időben sokat panaszkodnak emiatt az alapszervezeti titkárok. A szegedi járásban az utóbbi egy évben mindössze 4—5 titkári értekezlet volt, s ezek színvonala sem volt kielégítő. A napirend többnyire csak a legszűkebb termelési és begyűjtési feladatok ismertetésére és néhány határozat felolvasására szorítkozott. Nem elég hangsúlyozni a termelési és begyűjtési feladatok fontosságát. Azt is alaposan meg kell vitatni, hogyan fogjunk hozzá, hogyan értessük meg a dolgozókkal a párt politikájának helyességét, hogyan javítsuk a határozatok végrehajtása közben az alapszervezetekben a politikai és a pártépítő munkát. Hiba lenne, ha minden kérdést egyforma sablon szerint akarnánk megtárgyalni a párttitkárokkal. Helyes, ha például a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos feladatokról, módszerekről egy politikailag jól képzett, megfelelő helyi ismeretekkel rendelkező mezőgazdasági szakember tart vitaindító előadást. Nagyobb járásokban — ahol sok titkár jelenik meg egy-egy értekezleten — ne a széles plénumon tárgyalják meg a feladatokat és a munkamódszereket. Elhangzik az előadás, utána a járási pártbizottság titkárainak vezetésével kisebb csoportokra oszolva beszéljék meg problémáikat a titkárok, így mindenki szóhoz juthat, mindenki közvetlen útmutatást kaphat. Általános hibája a titkári értekezleteknek, hogy „ha már itt vannak az elvtársak“ jelszóval minden járási funkcionárius el akarja mondani a magáét s nem engedik szóhoz jutni a titkárokat. Ilyenkor a falusi titkárok joggal úgy érezhetik: ember legyen a talpán, aki a sokféle jó tanács közül ki tudja választani a legfontosabb feladatokat. Ne akarjanak a járási elvtársak minden apróságot elmondani, inkább szenteljenek több időt a vitára. Itt, vita közben tudhatják meg, mi érdekli elsősorban a titkárokat, mihez kell majd a következő időkben kint, a helyszínen segítséget adniok. Sem a tanfolyamok, sem a titkári értekezletek nem pótolhatják, s nem is helyettesíthetik a falusi titkárok segítésének legfontosabb módszerét: a helyszíni instruálást. Az utóbbi időben ez a munka is javult — de korántsem lehetünk megelégedve. Több helyen tapasztaljuk, hogy a járási pártbizottságok munkatársai is, de még az instruktorok is — csak felületesen, nagysietve tájékoztatják a pártszervezeteket a feladatokról. A szentesi járási párt-végrehajtóbizottságon maguk a vezető elvtársak mondatták el: ebben látják járásukban a pártapparátus munkájának legfőbb gyengeségét. Elhatározták, egyre inkább arra törekednek, hogy két-három napot egy-egy faluban töltve adjanak mélyreható segítséget a falusi titkároknak, különösen az újonnan funkcióba kerülő elvtársaiknak. Sok helyütt nem tudják az alapszervezeti vezetőségek megtalálni a pártmunka leghasználhatóbb módszereit. A párttitkár nem tudja öszszefogni a vezetőség munkáját, nincs tisztában azzal, hogyan kell irányítani a tömegszervezeteket és az egyéb szervek munkáját. Az elmúlt másfél év számos tanulsága arra figyelmeztet, hogy a falusi titkárok politikai biztonságának megszilárdítása, a falusi vezetőségek vezetőképességének megjavítása egyben harc a faluban a párt vezető szerepének fokozásáért, harc a káros, jobboldali jelenségek fellépése és elterjedése ellen. Nem egy alapszervezeti párttitkár még nem látja elég világosan a Központi Vezetőség márciusi határozatából vagy a megyei és járási pártszervek fontos határozataiból származó feladatokat. Szolnok megyében több falusi titkár úgy vélekedett, hogy felsőbb pártszervek határozatai a párttitkárra kötelezőek, de a párttagság egészétől nem lehet minden határozat teljesítését megkövetelni. Nyilvánvaló, hogy ezek az elvtársak — akik egyébként minden tudásukkal igyekeznek jó munkát végezni — nem tudják megfelelően mozgósítani a párttagságot a határozatok végrehajtására. Ha a párttagok nem ismerik megfelelően a párthatározatokat, nem is tudják azt egyöntetűen és helyesen értelmezni. Ez a párt helyes politikájának eltorzításához vezet. Az ilyen jelenségeket felismerni, kijavításukhoz tanácsot, segítséget adni a legeredményesebben csakis a helyszínen lehet. Ezért is elengedhetetlen, hogy a tanfolyamok szervezése mellett a járási pártbizottságok emeljék az instruáló és ellenőrző munka színvonalát. Munkájuk, idejük jó részét a falusi titkárok és vezetőségek segítésével töltsék. Feltétlenül szükséges, hogy a járási pártbizottságok különös gondot fordítsanak a termelőszövetkezeti párttitkárok képzésére, segítésére. Ezen az úton rövid idő alatt elérhetjük azt, hogy pártalapszervezeteink élén olyan párttitkárok álljanak, akik értik a párt politikáját, meggyőződéssel magukévá teszik a párt irányvonalát, és képesek ennek megvalósításáért az egész pártszervezet és a pártonkívüli dolgozók élén eredményesen harcolni. Komornik Zoltán Az Országos Béketanács távirata a Japán Béketanácsnak Az Országos Béketanács az alábbi táviratot küldte a Japán Béketanácsnak: „Értesültünk arról, hogy Japánban május 7-től 9-ig megrendezik a Béke Híveinek Nemzeti Találkozóját. Mi, itt Magyarországon, sok ezer kilométerre az Önök hazájától, együttérzéssel gondolunk a japán népre, amely oly borzalmasan szenvedett az amerikaiak által ledobott első atombombáktól, majd a Bikini-szigeti hidrogénbomba-kísérletektől. Kívánjuk, hogy a Béke Híveinek Nemzeti Találkozója növelje az atomfegyver eltiltásáért folyó tiltakozást, segítse elő a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal való jó kapcsolatok kiépítését, fokozza a japán nép harcát az amerikai katonai bázisok megszüntetéséért. A földkerekség legyőzhetetlen békeerői a japán néppel együtt küzdenek az atomfegyverek eltiltásáért és a világbéke fenntartásáért.“ (MTI) Rekordidő alatt készült el egy olajkút a bázakerettyei olajmezőn A bázakerettyei olajmezőn az R5-ös olajkút fúrásánál Komornoki László főmérnök javaslatára a szokásostól eltérően egészen alacsony fajsúlyú iszappal végezték a munkát, s ezzel jelentősen csökkent a fúrási idő. A 27 tagú fúrósbrigád a gépi berendezések teljes kihasználásával dolgozott, s a tervezettnél 46 nappal előbb készítette el a kutat. A berendezés kihasználása 98 százalékos volt, jóval magasabb, mint eddig bármikor. A kollektíva nagy sikere, hogy a magyar olajbányászatban először, 96 nap alatt befejezte a bázakerettyei olajmező legmélyebb kútjának fúrását. Elmaradóból - élenjáró bánya JEGYZETEK A KÁNYÁSI BÉKE-AKNÁRÓL A Szabad Nép tavaly február 2-i számában Miért nem teljesíti tervét a kányási Béke-akna? címmel keményen bírálta az ott folyó munkát. Mi történt azóta, használt-e a bírálat, megszívlelték-e a tanulságokat az akna vezetői, dolgozói, javítottak-e a hibákon — ezt kutattuk néhány nappal ezelőtt Kányáson. S nem hiába. A bánya dolgozói tavaly óta az elmaradók közül az élenjárók soraiba küzdötték fel magukat. 1955 első negyedévének tervét 106,4 százalékra teljesítették, s ami még szebbé teszi ezt a vasárnapi műszakok nélkül is teljesítették feladataikat. Mit írt tavaly a Szabad Nép? „A bányási bánya munkáját a tröszt és a minisztérium hibái is visszavetik“ — s ez a bírálat jogos volt. A Békeakna fiatal üzem, mégsem hagyták egyenletesen fejlődni, hanem mint a rossz gazda a fiatal csikóra, úgy rakták rá az egyre nagyobb terheket. A vágatok, új munkahelyek még nem készültek el, nem voltak feltárt szénmezők, sok volt a víz, rendkívül súlyos a kőzetnyomás. Ezt nem vették figyelembe, hanem egyre több szenet követeltek a kányási Béke-aknától, ahol emiatt szinte rablógazdálkodást folytattak. Csak a mának éltek, nem törődtek a holnappal, a bánya jövőjével. A bírálatra a tröszt is, a minisztérium is felfigyelt, s gyorsan akart segíteni. Mivel Elsősorban a trösztnél teremtettek rendet, megjavították a vezetést, s akkor nagyobb gondot fordítottak magára a Béke-aknára is. Egyrészt megfelelő vezetőket bíztak meg az akna irányításával: az üzem új igazgatói új főmérnököt, több jól képzett aknászt, bányaiparost (villanyszerelőt, lakatost, gépkezelőt stb.), vájárt kapott. Az új vezetők — mint Szebényi Ferenc főmérnök elvtárs, aki sok jó tapasztalatot hozott magával az oroszlányi XVIII-as aknáról — nem tétlenkedtek, alapos tervet dolgoztak ki, megszűnt a kapkodás, egyenletessé tették a munkát. Látták, hogy a legfontosabb feladat: új munkahelyek létrehozása, a szállítás megjavítása, a bányászok rossz hangulatának megfordítása , azaz a bánya jövőjének biztosítása. Ezért szorgalmazták teljes erővel a feltárás, az elővájás gyorsítását. Rövid idő alatt olyan kiváló feltáró-elővájó csapatokat neveltek, mint Szalai János elvtársé, amely az április 4-i versenyben nemcsak a bánya, hanem a tröszt területén is első helyezést nyert. A kiváló előváló-feltáró csapatok munkája nyomán szaporodtak a jó, új fejtések, munkahelyek, s még tartalékot is tudtak biztosítani. „A tröszt úgy tájékoztatta a minisztériumot: a kányási Béke-aknamintaüzeme, ellátták gépekkel, mindenféle felszereléssel. De a gépek rossz állapotába hibákat elhallgatták, s ezzel félrevezették a minisztériumot– írta a lap. Ma más a helyzet. Lényegesen jobb gépekkel dolgoznak, nemcsak a legfontosabb helyen, a szállításnál, hanem a munkahelyeken is. A bánya külszíne nem fejlődött együtt az üzemmel, s ez gátolta a munkát. Most aknaházakat építettek, ezzel meggátolták a téli jegesedést, hatalmas ventillátor teszi egészségesebbé a levegőt, s ezenkívül több új beruházást kaptak. Most a bánya külszíne és a bánya mélye egyformán fejlődik. S mi van a levegőcsövekkel, amelyekből „elillan a drága sűrített levegő“, vagy a szállítóvágatokkal, ahol „a gumiszalag sárban, vízben megy, a görgők rosszak... s hol itt, hol ott van géptörés, motorégés, mert nem becsülik a bányászok segítőtársait, a gépeket.. Egy-két hiba még ma is előfordul, de a régi helyzet már a múlté. A gépüzemet jó iparosokkal, villanyszerelőkkel, lakatosokkal erősítették meg, s Rádi Arnold elvtárs, a gépüzem vezetője, a nagy gyakorlattal rendelkező technikus, kemény fegyelmet tart a vezetése alá tartozó több mint száz bányaiparos között. Nem nézi el a fegyelemsértést. Egyik lakatosát komolyan felelősségre vonta, s megbüntette, mert elaludt a szivattyú mellett. A gépek jók, rendszeresen karbantartják, idejében cserélik a vontatóköteleket, s a munkahelyekre is rendesen beszerelik a levegőcsöveket. A Béke-akna műszaki vezetői azzal, hogy új munkahelyeket készítettek, s ezeket megfelelően ellátták gépekkel, bányafával, üres csillével, hogy a vágatokat kijavították, s új, jobb ácsolási módszert használnak a nyomás ellen (beton-idomkővel, kollácsolattal és TH-gyűrűkkel teszik ellenállóbbá), hogy rendszeresen karbantartják és kijavítják a gépeket, megteremtették a jó munka lehetőségeit. Szebényi főmérnök elvtárs szerint a vezetők most már jogosan követelhetik meg a terv teljesítését, jogosan vonják felelősségre a rosszul dolgozó csapatokat. Mindez azonban — bár sokat segített, változtatott a helyzeten — nem lett volna elégséges. Meg kellett szüntetni sok olyan helytelen nézetet, amely gátolta az együttműködést, a jó munka kialakítását. E feladat nehezét a pártszervezet, a kommunisták vállalták magukra. Hogyan törődtek addig az emberekkel? A cikk így jellemezte: „A szakszervezet — amelynek gondoskodnia kellene a dolgozók jobb, egészségesebb munkakörülményeiről — kimutatásokat gyárt. A főmérnök, az üzemvezető, s az aknászok — akik elsősorban felelősek a szégyenteljes állapotokért — nem javíttatják meg a munkahelyeket, eltűrik, hogy védőruha, biztonsági lámpa nélkül szánjanak a bányába a dolgozók.“ És ma? Új fürdő épült, már nem kell szénporosan hazamenniök a bányászoknak. A légakna mellett új Anyák napja és az anyák országos konferenciája alkalmából az édesanyák iránti tisztelet és megbecsülés számtalan tanújelét adják üzemeink dolgozói. Az IKArJUS-gyár gyermekkocsiépület, a végleges fürdő körvonalai bontakoznak ki, folyik az építkezés, itt lesznek az irodák, előadóterem, lámpakamra, külön helyiségek, ahová a dolgozók elhelyezik a munkaruhákat. Lenn a bányában megjavított, jól kivilágított szállítóvágatok vannak a régi, sötét, téglatörmelékkel és széldeszkákkal teledobáltak helyett. A sínek közeit salakkal töltötték ki, hogy megszüntessék a sarat, kitisztították a vízlevezető árkokat. A bánya új vezetői sok dolgot megtanultak és megértettek: szem előtt tartják, hogy a szenet — mint mindenütt — a bányási Békeaknában is bányászok, élő emberek termelik, akiknek kisebb-nagyobb bajaik, problémáik vannak,és akik joggal elvárják, hogy vezetőik meghallgassák őket, szeretettel gondoskodjanak róluk. Tudják, hogy egyetlen vezető sem kap „kész kádereket", olyan emberekkel kell feladatot megoldaniuk, amilyenek a bányában vannak, s rajtuk múlik, hogy ezek a dolgozók hogyan fejlődnek. Ehhez nem elég egy nap vagy egy hónap, hosszú, szívós nevelőmunka kell — de megéri. S hogy ezt felismerték, megértették és eszerint is dolgoznak a Békeakna vezetői — ez a javulás egyik leglényegesebb magyarázata. A hányász vezetők ezt tették, s ezzel megfordították a dolgozók hangulatát. Addig a bányászok el akartak menni máshova. Most, hogy 100 százalék fölött teljesítik a tervet, jobb kedvvel, másképpen dolgoznak, prémiumot kapnak, s most már nem azt mondják, hogy elmennek az üzemből, hanem még barátaikat, ismerőseiket is hívják oda dolgozni. Azelőtt az üzem minden jelentkezőt felvett — most már megválogatja, hogy kiket érdemes. A fegyelmezetlen, a máshonnan emiatt elküldött munkások nem találnak itt otthonra. A jó munka, a közös összefogás meghozta eredményét: a kányási Béke-akna bányászai jobb körülmények között jobban is dolgoznak, teljesítik a tervet, többet keresnek. Kányás a sereghajtóból élen járó bánya lett! Módszerei nem csodaszerek, példájukból mindenki tanulhat. Ne szégyeljenek tehát tanulni azok, akiknek még ma is adósságuk van.8. Nagy Sándor műhelyének dolgozói egy gyermekkocsi miniatűr mását készítik el az anyák ünneplő tiszteletére. Az ajándékot a gyár küldöttsége viszi majd el a kongresszusra. A gyárnak azonban nem ez lesz az egyedüli ajándéka. A 15 női brigád azt is elhatározta, hogy tervének rendszeres túlteljesítésével, a munka minőségének szüntelen javításával az eddiginél is jobban akar dolgozni gyermekeik jövőjéért. Az EMAG dolgozóinak szombati élüzem-ünnepsége az anyák köszöntésével kezdődik majd. A termet zöld lombokkal és virágokkal díszítik, az úttörők verssel és dallal kedveskednek a gyár nődolgozóinak. A Kőbányai Textilgyár napközi otthonában anyák napján a munka után virággal várják édesanyjukat a gyerekek, és műsorral köszöntik őket. A Lenin Kohászati Művek csaknem másfélezer nődolgozója elhatározta: az anyák kongresszusa tiszteletére szombaton ünnepi műszakot tart. A durvahengerde egyik női brigádjának tagjai például azzal az ígérettel bocsátják útjára Kugler Istvánnét, az anyák konferenciájának küldöttét, hogy az ünnepi műszakon két tonna lemez megmunkálásával túlteljesítik előirányzatukat. Nap szeretettel várják a budapesti nők az anyák konferenciája vidéki küldötteit Az anyák konferenciájának küldötteit családi otthonukban látják vendégül a budapesti MNDSZ-asszonyok. A vendéglátók készülnek, hogy minél kellemesebbé tegyék a vidéki küldöttek itt-tartózkodását. Szombaton este a kerületi MNDSZ-székházakban baráti találkozók lesznek. A XI. kerületi asszonyok Fejér és Szolnok megye küldötteit látják vendégül Mindegyik küldött világoskék szalaggal átkötött piros ajándékdobozt kap. Ezenkívül Kerületünk múltja és jelene címmel albumokat is készítettek, amelyek bemutatják a dolgozók megváltozott, szebb életét. A VII. kerületben gyönyörű hímzett zsebkendőket kapnak a Békés és Heves megyei asszonyok. Tiszteletükre szombaton műsoros klubestet rendeznek, amelyen az úttörők virággal, zenével köszöntik az anyákat. Előkészületek az anyák országos konferenciájára SZABAD NÉP ki opportunista hibák felszámolása — az eredményes begyűjtés feltétele Egy helyes határozat kezdeti eredményei Bars megyében Bárs megye hosszú ideje az utolsó helyen van a megyék begyűjtési rangsorában. Az idén például első negyedévi sertésbegyűjtési tervüket 70,9, a tejbegyűjtést 77,5, a tojásbegyűjtés tervét 81,4 százalékra teljesítették. Ez az elmaradás nemcsak a megyét, hanem az egész országot károsítja, hiszen amiatt, hogy a begyűjtési terveket nem teljesítik, kevesebb hús és zsír, kevesebb tej és tojás kerül az üzletekbe. A Bács megyei párt-végrehajtóbizottság március végén megvizsgálta a megyei begyűjtési hivatal, a járási és a községi begyűjtési szervek munkáját. E vizsgálat alapján április elején határozatot hoztak a begyűjtés megjavítására. E határozatban a megyei párt-végrehajtóbizottság megállapította: „A megyei begyűjtési szervek nem dolgoznak a párt politikájának szellemében ...Az állatforgalmi vállalat hátralékos termelőket leszerződtet szabadpiaci értékesítésre, és biztatja a begyűjtést szabotáló elemeket, hogy sem adóba, sem beadásra ne adják oda a leszerződött állatokat. A tejipari egyesülést csak a terv globális teljesítése érdekli. Hátralékos termelőktől korlátlanul átveszik a szabadtejet.“ A határozat idézett részéből is látható, hogy milyen betegség gátolta a Bács megyei begyűjtési szerveit munkáját. Eluralkodott ott az opportunizmus, a megalkuvás, nem törődtek az állampolgári fegyelem betartásával, sőt sok helyen a korrupció is felütötte a fejét, s miközben a dolgozó parasztok jó része becsületesen teljesítette a beadást — a kulákok és spekulánsok kivonták a hízott sertést, a baromfit, a tejet és tojást a begyűjtés alól. A begyűjtési apparátusba ellenséges elemek furakodtak be, akik szabotálták a begyűjtési tervek teljesítését. A szabadszállási kulákszármazású begyűjtési hivatalvezető rendszeresen kulákokkal tivornyázott, és elengedte a kulákok beadási hátralékát. Természetes, hogy ilyen körülmények között a megyében elburjánzott a spekuláció. Még néhány héttel ezelőtt a Bács megyeiközségeket az üzérek egész siserahada lepte el. Csak egyetlen példátemlítünk: Hever Lajos pesthidegkúti lakos 17 hízott sertést vásárolt Garaközségben, és azt Budapestre szállította. A hízókat jobbára olyan kulákoktól vásárolta, akik nem teljesítették beadási kötelezettségüket. Még nagyobb spekuláció folyt a tojással és a baromfival. Április 4-től 10-ig például a megyében szabadfelvásárlással 1 068 723, beadás útján pedig mindössze 413 162 tojás került forgalomba. Április 18—24-ig pedig állami szabadfelvásárlás útján 594 638, viszont a beadás teljesítésével 1 233 022 darab tojás került forgalomba — vagyis kereken 350 000-rel több, mint április első hetében. Ez a 350 000 tojás egy héttel ezelőtt még az üzérek, spekulánsok kezére került. Az is világos, hogy a piacokon garázdálkodó kofák jól kerestek ezen az üzleten, s egyaránt megkárosították a dolgozó parasztokat és a városi vásárlókat. A megyei párt-végrehajtó bizottság határozata és intézkedései óta javul a begyűjtés a megyében. A megyei párt-végrehajtóbizottság mezőgazdasági osztálya a megyei tanács elnökhelyettesével együtt hetenként értékeli a begyűjtési terv teljesítését, és ahol elmaradás van, ott közösen, gyorsan intézkednek. A begyűjtésben dolgozó kommunisták a pártszervek segítségével harcot indítottak az opportunizmus ellen, megtisztítják a szabadpiacot a spekulánsoktól, leleplezik az állatokat rejtegető, a begyűjtést szabotáló kulákokat, és fokozottabb felvilágosító munkát végeznek a dolgozó parasztok között. Mindennek eredményeként meggyorsult nemcsak a tojás-, hanem a húsbeadás is: április 10-től 20-ig csaknem háromszor annyi hízott sertést adtak be, mint az előző tíz napon. A Bács megyei tapasztalatokból érdemes levonni egy-két tanulságot. Mindenekelőtt: a megyei párt-végrehajtó bizottságoknak általában sokkal alaposabban kell foglalkozniuk a begyűjtéssel, feltétlenül szükséges, hogy rendszeresen és gondosan ellenőrizzék a begyűjtési szervek munkáját, s kíméletlenül leplezzenek le mindenféle jobboldali mesterkedést, védjék a dolgozó parasztoknak és a nép államának az érdekeit. Ahol a pártszervek állandóan figyelemmel kísérik és segítik a begyűjtési hivatalokat és a begyűjtési megbízottakat, ott megszilárdul az állampolgári fegyelem és teljesítik a beadási tervet — viszont, ahol a pártszervek elhanyagolják ezt az ellenőrzést és támogatást — mint ahogy ez korábban Bács megyében is történt —, ott elburjánzik a spekuláció, a korrupció. Helyes begyűjtési politikát csak abban a megyében alakíthatnak ki, s csak ott hajthatják végre helyesen a Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozatát, ahol a megyei, a járási pártszervek, a községi pártszervezetek és minden egyes kommunista is következetesen harcol az állampolgári fegyelem megszilárdításáért. Horváth László Magyar—bolgár árucsereforgalmi és fizetési megállapodás Szófiában május 4-én aláírták a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság közötti 1955. évre szóló árucsereforgalmi és fizetési megállapodást. A megállapodás keretében a Magyar Népköztársaság vízierőmű-felszereléseket, tehergépkocsikat, kombájnokat és más gépeket, fémeket, olajtermékeket, szuperfoszfátot, vegyszereket, gyógyszereket és más árucikkeket exportál a Bolgár Népköztársaságba. A Bolgár Népköztársaságból érceiket, koncentrátokat, vegyipari termé-.keket, műtrágyát, dohányt stb. im-rr portálunk. Az 1955. évre előirányzott árucsereforgalom jelentősen túlhaladja az 1954. évben lebonyolított árucsere- forgalmat. A tárgyalások baráti és kölcsönös,megértés szellemében folytak le. A megállapodást magyar részről Incze Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, bolgár részről Zsivko Zsivikov külkereskedelmi miniszter írta alá. (MTI) PÉNTEK, 1955. MÁJUS . A magánkisipar szerepe és jelentősége írta: Nagy Józsefné, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese Jelenleg több mint 100 ezer magánkisiparos működik az országban. Könnyebbé vált falun és a városbanaz apró,, házkörüli hibák javítása. Mindez nemcsak annak az eredménye, hogy sok tízezer új iparigazolványt adtak ki, hanem annak is, hogy államunk a becsületes munkátvégző kisiparosoknak gazdaságilag iskomoly segítséget nyújtott. Államunk nagy összegű hitelt adott a magánkisiparosoknak, 8,2 millió segélyben részesültek az elöregedett, munkaképtelen kisiparosok, a kisiparosokat bevontuk a társadalombiztosításba. Nyolcvankilencen közülük kiváló munkájukért miniszteri kitüntetésben részesültek. Pártunk politikájának jobboldali eltorzítása azonban, az elért jelentős eredmények mellett, a magánkisipar felélénkítése területén is éreztette káros hatását. Alapvető hiba volt, hogy az 1954 közepén kiadott törvényerejű rendeletben megvontuk tanácsainktól azt a jogot, hogy a lakosság ellátásának megjavítása szempontjából egyénileg, a terület igényeihez képest és szakmailag elbírálhassák az iparigazolványokért folyamodók kérelmeit. A tanácsok tevékenységét helytelenül, csupán az iparigazolványok kiadásával kapcsolatos technikai teendőkre korlátoztuk, s így nem volt tanácsainknak lehetőségük arra, hogy azokban a szakmákban és azokon a területeken adjanak ki iparengedélyeket, amely szakmákban és területeken a lakosság érdekei ezt ténylegesen megkívánták volna, vagy ahol az anyagellátási lehetőségek valóban biztosították a kisiparosok becsületes munkáját. Az 1954 végéig kiadott új kisipari engedélyek 48 százalékát városokban váltották ki, jóllehet a magánkisipar felélénkítésére elsősorban affalun volt szükség. A rendelet végrehajtása sok esetben nem segítette elő a lakosság jobb ellátását, ellenkezőleg: akadályozta azt, így például, bár érvényben volt egy olyan rendelet, amely szerint a magán-húsiparosok marhát és sertést nem vásárolhatnak, mégis a húsipari engedélyek százait adták ki. Ez a sertéshússal való nagyszabású üzérkedésre vezetett. Olyan helytelen nézetek kaptak lábra, mintha a népi demokrácia viszonyai között a magánkisipar korlátlanul terjeszkedhetne. Ezek a helytelen nézetek nagy szerepet játszottak abban, hogy sok ezer, korábban a Szocialista szektorban megbecsült, jó szakember hagyta el meggondolatlanul munkahelyét és váltott ki iparengedélyt. Nagy számban váltottak ki iparengedélyt olyan elemek is, akik azt üzérkedésre, kupeckedésre, árfelhajtásra használták fel, illetve akarták felhasználni. A nemrég megjelent törvényerejű rendelet helyi tanácsaink feladatává teszi, hogy — mint területük gazdái — a lakosság érdekeinek megfelelően irányítsák az iparengedélyek további kiadását. Ezzel lehetővé válik a magánkisipar tevékenységének tervszerűbb felhasználása, hogy azokon a területeken működjenek iparosok, ahol a lakosság szükségletei ezt feltétlenül indokolják. Legyen gondjuk tanácsainknak arra, hogy az új törvényerejű rendelet lehetőségeit felhasználva csak olyan becsületes iparosoknak adjanak ki új iparengedélyt, akik nem fognak viszszaélni államunk bizalmával. Bár a kisiparosság túlnyomó része munkáját becsületesen végzi, az utóbbi időben egyre több jele van annak, hogy egyesek megszegik a működésüket szabályozó törvényes rendelkezéseket, s nem dolgoznak a lakosság megelégedésére. Tóth József mohácsi kőműves például az elvállalt munka nagy részét alvállalatba adta és az általa be nem jelentett alkalmazottakkal igen rossz munkát végzett. Tűrhetetlen, hogy egyes magánkisiparosok bizonyos cikkeket méregdrága áron hoznak forgalomba. Tavaly, a lakosság több ellátása érdekében, korlátoztuk a magánkisiparosoknak a közületek részére végezhető tevékenységét. De ma is akadnak olyan közületek, amelyek ezt a határozatot megszegik és elvonják a kisiparost legfőbb teendőjétől, a lakosság közvetlen ellátásától. Szemes János pécsi szobafestő például 101000 forint, Lovrics József pécsi kőműves 99 000 forint értékű közületi munkát végzett az utóbbi időben.. A jövőben fokozottabban kell ellenőrizni, hogy állami szerveink ne végeztessenek ilyen munkát kisiparosokkal, hiszen a magánkisipartól főként azt várjuk, hogy a lakosság számára végezzen javításokat, könnyítse ellátását. A kisiparosság egyes rétegei még nem töltik be feladatukat a helyi anyagok hasznosításával kapcsolatban. El kell érni, hogy ez képeze a kisiparosság anyagellátásának fő bázisát. Hiszen könnyű megérteni, ha az állami mérlegekben rendelkezésre álló úgynevezett központi gazdálkodás alá vont anyagokat az egyik termelő szektor helyett a másiknak bocsátjuk rendelkezésére — abból még nem lesz több áru a lakosság ellátására. Éppen ezért súlyosan elítélendő, hogy egyes, iparengedéllyel rendelkező egyének arra spekulálnak, hogy a tevékenységükhöz szükséges anyagot a szocialista ipartól vonják el, lopás, orgazdaság vagy más törvénysértő cselekmény során. (A napokban érték tetten Supán Árpád budapesti kártoló kisiparost, aki lopott anyaggal üzérkedett.) Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata tisztázta a magánszektor működésével kapcsolatos elvi kérdéseket, és szétzúzta az e területen lábra kapott helytelen nézeteket. Ahhoz, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában helyesen fel tudjuk használni a magánkisiparban rejlő lehetőségeket, világosan kell látnunk, hogy korszerű, szocialista iparral és egyre fejlődő kisipari szövetkezeti hálózattal rendelkezünk, amelyek mellett a magánkisiparnak csak hézagpótló szerepe lehet. Tevékenységük semmiképpen sem keresztezheti a szocialista ipar és kereskedelem működését. A magánkisipar működésének döntő területe a falu, fő feladata a falusi lakosság részére szükséges javítások elvégzése, a dolgozó parasztság munkájának megkönnyítése. A városokban is, főleg azokban a kerületekben és szakmákban indokolt a magánkisipar működése, amelyekben a szocialista szektor még nem tudott megfelelő hálózatot kiépíteni. A magánkisipar szerepének, jelentőségének tisztázásával párhuzamosanhangsúlyozni kell: továbbra is támogatjuk a becsületesen dolgozó kisiparosokat, fellépünk minden velük szemben elkövetett esetleges törvénysértéssel kapcsolatban. Egyes funkcionáriusok — helytelenül értelmezve pártunk márciusi határozatát — önkényesen, törvényes alap nélkül be akartak vonni iparengedélyeket becsületesen dolgozó kisemberektől. Ilyen túlkapásokkal szemben felvesszük a harcot. A dolgozók ellátását szolgáló kisiparos, becsületes munkával tisztességes megélhetést tud biztosítani magának. Az új törvényerejű rendelet kimondja azt is, hogy a kisiparos halála után az ipart házastársa újabb iparjogosítvány nélkül folytathatja. Gazdasági téren ezután is segítséget nyújtunk a magánkisiparosoknak hitelekkel, továbbá anyag, üzlethelyiség biztosításával. (Nemrégen történt intézkedés olyan állami kiskereskedelmi boltok létesítésére, amelyeknek feladata a helyi ipar és ezen belül a magánkisipar beszerzési igényeinek kielégítése.) Pártunk és államunk sokirányú támogatást nyújt a becsületesen dolgozó, adót fizető magánkisiparosoknak. Az ő érdekük is azt kívánja, hogy a felsorolt hibák mielőbb megszűnjenek. E hibák felszámolása nem lehet csak hatósági feladat, ebben minden becsületes kisiparosnak közre kell működnie. Továbbra is megbecsülés kíséri a kisiparosok munkáját, de a lakosság, az állam elvárja tőlük, hogy tevékenységüket a közérdeknek, a dolgozók érdekeinek megfelelően végezzék. Felkészültek a tavaszi-nyári idényre a turistaházak Egyre többen keresik fel az ország legszebb részein épült turistaházakat. Egy-két napra kiránduló turisták és a turistaházakban hosszabb időt töltő üdülők látogatják hétről hétre az erdők tisztásain, a hegységek csúcsain a patakok partján épült kis házakat, amelyeknek zöme a legutóbbi években végzett átalakítások után már alkalmas arra, hogy hosszabb időre is befogadja a vendégeket, a turistákat. A Turistaházakat Kezelő Vállalat az idén tovább bővíti, szépíti házait. A Pilis-hegységben lévő Ságvári Turistaházban már megindult a munka. A két évvel ezelőtt még romépületnek először a földszintjét, majd tavaly az első emeletét hozták rendbe, az idén pedig a második emeletre is sor kerül. Helyreállítják telepítik a melléképületeket is, s a turistaház ezentúl már több mint száz vendégnek adhat szállást. Hamarosan megkezdik a börzsönyi Királyház Tristaház átépítését. Nagyobb kényelmet ad majd vendégeinek, akik hosszabb tartózkodásra is felkereshetik: a kies fekvésű turistahazat. Hasonló átalakítások kezdődnek 120 000 forint költséggel a Bükk-hegységben lévő Várkúti Turistaházban. Négy szobával bővül a Bükk hegységben épült Fehérkőlápai Turistaház, nagyobbítják az idén a mecseki Fehérkúti Turistaházat is — a jövőben mindkettő télen, nyáron lakható lesz. A Gézaházi Turistaház, amely a Bakony-hegységben van husz-harminccal több vendéget tud kibővítése után befogadni. . Folyamatosan kényelmes, sodronyos ágyakkal cserélik ki a közös szállások pihenőit, több turistaházba elektromos hűtőszekrényt szerelnek fel sakkjátékokkal, dominókkal, könyvekkel gazdagítják a berendezést. A tristaházak iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Sok szoba már szeptemberig foglalt, s például az Egyesült Izzó, a Fémszerelvényárugyár és más üzemek, vállalatok a dolgozók gyermekei részére béreltek szobákat. A Turistaházakat Kezelő Vállalat azzal is igyekszik kényelmesebbén jobbá tenni az üdülők, turisták pihenőnapjait, hogy az eddiginél jobbban szervezi meg a házak élelmiszerellátását. A dobogókői, a bánkúti, a hideghegyi, a parádi turistaházakban nyújtott ellátással általában igen elégedettek a vendégek, de még nem offdlható el ugyanez valamennyi astaházról, noha a nyersanyagellátás mindenütt egyforma a t,,' ■ . , s hát kezem vffitte?A* dettnValamin Vt tuintetaházffi ági denen, k.pihenten távozzanak a .