Szabad Nép, 1955. május (13. évfolyam, 120-149. szám)

1955-05-06 / 124. szám

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Több segítséget a falusi párttitkároknak A falusi párt-alapszervezetekre nagy szerep vár az előttünk álló fel­adatok megoldásában. Megyei és já­rási pártszervezeteinknek a jövőben többet kell tehát foglalkoznak a fa­lusi alapszervezetek vezetőségével, és elsősorban a falusi párttitkárokkal. Ezek az elvtársak ott dolgoznak, har­colnak a pártmunka első soraiban. Állhatatosságukon, felkészültségükön nagyon sok múlik. Jó vagy rossz munkájuk nagyban befolyásolja a fa­lusi pártszervezet harcképességét. Csak akkor várhatunk tőlük eredmé­nyes munkát, ha megfelelően támo­gatjuk őket. A falusi alapszervezetek munkájá­nak jelentőségét a megyei pártbizott­ságok felismerték. A falusi titkárok fejlődésének elősegítésére, munkájuk színvonalának emelésére a legtöbb megyében két-három-, sőt négyhetes tanfolyamokat szerveztek, ahol a megye legtapasztaltabb párt­munkásai, vezető funkcionáriusai tar­tottak előadásokat. Megvitatták itt a párt politikájának legfontosabb kér­déseit, a falusi pártszervezetek leghasznosabb munkamódszereit. A tanfolyam részvevői — elsősorban a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok párttitkárai és pártveze­tőségi tagok — nemcsak az előadóktól, hanem a viták során egymástól is so­kat tanultak. Mondani sem kell, sok tanulságot merítettek e tanfolyamok munkájából maguk a megyei pártbi­zottságok is. Kár, hogy egyes helye­ken, mint például Borsod megyében, nem éltek ezzel a lehetőséggel, nem adtak módot a falusi párttitkároknak arra, hogy ilyen tanfolyamokon gaz­dagítsák politikai felkészültségüket. Másutt — mint például Szabolcs me­gyében — a járási pártbizottságok rendeztek rövidebb tanfolyamokat, ezek természetesen nem tudtak olyan segítséget adni, mint a hosszabb s magasabb színvonalú megyei tanfo­lyamok. Pedig a tapasztalatok azt mutat­ják, a tanfolyamok hatása meglát­szik az elvtársak további munkáján. Több járási pártbizottság véleménye szerint a legtöbb hallgató a tanfo­lyam elvégzése óta jobban, eredmé­nyesebben dolgozik, mint azelőtt. Si­­mogyiné elvtársnő, a kemencei „Út a szocializmushoz“ Termelőszövetke­zet párttitkára a tanfolyam után terv­szerűen, céltudatosan látott munká­hoz. A tsz vezetőségével úgy szer­vezték meg a brigádokat, hogy min­denhová jussanak kommunisták. Pél­damutatásuk hatására nemcsak a munka javult meg, hanem élénkebb lett a brigádokban a politikai élet is. Nem kétséges, hogy termelőszövetke­zeti pártszervezeteink munkáján igen sokat lendítene — s ezzel együtt ter­mészetesen egész termelőszövetkezeti mozgalmunk sokat nyerne —, ha minél­ több jól képzett, biztos kézzel vezető párttitkár irányítaná a párt­munkát a termelőszövetkezetekben. Legtöbbet a járási pártbizottság segíthet ebben. Említsük meg először a titkári értekezleteket. Ezeken a megbeszélé­seken megvitatják a párt politikájá­nak legfőbb kérdéseit, megmagyaráz­zák a titkároknak a munka alapjául szolgáló párthatározatokat, módszer­beli segítséget adnak a vezetőségek munkájához. Több megyében helyesen töreked­nek arra, hogy ezeket az értekezlete­ket alaposan előkészítsék. A győri járási pártbizottság külön tanácsko­zásra hívta össze a járás termelőszö­vetkezeteinek párttitkárait, hogy meg­vitassák a tsz-ek gazdasági megerősí­tése, fejlesztése során a pártszerveze­tekre háruló feladatokat. A párt­­titkárokat előre felkészítették, is­mertették velük, hogy miről lesz szó a megbeszélésen, készülje­nek fel ők maguk is alaposan. A beszámolót a járási első titkár tar­totta. Igen hasznos és színvonalas vita bontakozott ki. Itt is bebizonyo­sodott: a titkári értekezletek színvo­nalát emeli, eredményességét fokozza az, ha külön hívják össze a termelő­­szövetkezetek, külön az állami gazda­ságok, a gépállomások párttitkárait, mert így tüzetesebben meg tudják vi­tatni munkaterületük sajátos problé­máit. Sajnos, nem mindenhol törekednek arra, hogy rendszeresen — legalább 4—5 hetenként — megszervezzék az alapszervezeti titkárok értekezletét. Az utóbbi időben sokat panaszkod­nak emiatt az alapszervezeti titkárok. A szegedi járásban az utóbbi egy év­ben mindössze 4—5 titkári értekezlet volt, s ezek színvonala sem volt ki­elégítő. A napirend többnyire csak a legszűkebb termelési és begyűjtési feladatok ismertetésére és néhány határozat felolvasására szorítkozott. Nem elég hangsúlyozni a termelési és begyűjtési feladatok fontosságát. Azt is alaposan meg kell vitatni, ho­gyan fogjunk hozzá, hogyan értes­sük meg a dolgozókkal a párt politi­kájának helyességét, hogyan javítsuk a határozatok végrehajtása közben az alapszervezetekben a­ politikai és a pártépítő munkát. Hiba lenne, ha minden kérdést egyforma sablon szerint akarnánk megtárgyalni a párttitkárokkal. He­lyes, ha például a mezőgazdaság fej­lesztésével kapcsolatos feladatokról, módszerekről egy politikailag jól kép­zett, megfelelő helyi ismeretekkel rendelkező mezőgazdasági szakember tart vitaindító előadást. Nagyobb já­rásokban — ahol sok titkár jelenik meg egy-egy értekezleten — ne a széles plénumon tárgyalják meg a feladatokat és a munkamódszereket. Elhangzik az előadás, utána a já­rási pártbizottság titkárainak vezeté­sével kisebb csoportokra oszolva be­széljék meg problémáikat a titkárok, így mindenki szóhoz juthat, minden­ki közvetlen útmutatást kaphat. Általános hibája a titkári értekez­leteknek, hogy „ha már itt vannak az elvtársak“ jelszóval minden járá­si funkcionárius el akarja mondani a magáét s nem engedik szóhoz jut­ni a titkárokat. Ilyenkor a falusi tit­károk joggal úgy érezhetik: ember legyen a talpán, aki a sokféle jó ta­nács közül ki tudja választani a leg­fontosabb feladatokat. Ne akarjanak a járási elvtársak minden apróságot elmondani, inkább szenteljenek több időt a vitára. Itt, vita közben tud­hatják meg, mi érdekli elsősorban a titkárokat, mihez kell majd a kö­vetkező időkben kint, a helyszínen segítséget adniok. Sem a tanfolyamok, sem a titkári értekezletek nem pótolhatják, s nem is helyettesíthetik a falusi titkárok segítésének legfontosabb módszerét: a helyszíni instruálást. Az utóbbi időben ez a munka is javult — de korántsem lehetünk megelégedve. Több helyen tapasztal­juk, hogy a járási pártbizottságok munkatársai is, de még az instruk­torok is — csak felületesen, nagy­­sietve tájékoztatják a pártszervezete­ket a feladatokról. A szentesi járási párt-végrehajtóbizottságon maguk a vezető elvtársak mondatták el: ebben látják járásukban a pártappa­rátus munkájának legfőbb gyengesé­gét. Elhatározták, egyre inkább ar­ra törekednek, hogy két-három na­pot egy-egy faluban töltve adjanak mélyreható segítséget a falusi titká­roknak, különösen az újonnan funk­cióba kerülő elvtársaiknak. Sok helyütt nem tudják az alap­szervezeti vezetőségek megtalálni a pártmunka leghasználhatóbb mód­szereit. A párttitkár nem tudja ösz­­szefogni a vezetőség munkáját, nincs tisztában azzal, hogyan kell irányí­tani a tömegszervezeteket és az egyéb szervek munkáját. Az elmúlt másfél év számos tanulsága arra fi­gyelmeztet, hogy a falusi titkárok politikai biztonságának megszilárdí­tása, a falusi vezetőségek vezetőké­pességének megjavítása egyben harc a faluban a párt vezető szerepének fo­kozásáért, harc a káros, jobboldali jelenségek fellépése és elterjedése ellen. Nem egy alapszervezeti párttit­kár még nem látja elég világo­san a Központi Vezetőség már­ciusi határozatából vagy a megyei és járási pártszervek fontos határo­zataiból származó feladatokat. Szol­nok megyében több falusi titkár úgy vélekedett, hogy felsőbb pártszervek határozatai a párttitkárra kötelezőek, de a párttagság egészétől nem lehet minden határozat teljesítését megkö­vetelni. Nyilvánvaló, hogy ezek az elvtársak — akik egyébként minden tudásukkal igyekeznek jó munkát végezni — nem tudják megfelelően mozgósítani a párttagságot a hatá­rozatok végrehajtására. Ha a párt­tagok nem ismerik megfelelően a párthatározatokat, nem is tudják azt egyöntetűen és helyesen értelmezni. Ez a párt helyes politikájának eltor­zításához vezet. Az ilyen jelensége­ket felismerni, kijavításukhoz taná­csot, segítséget adni a legeredménye­sebben csakis a helyszínen lehet. Ezért is elengedhetetlen, hogy a tanfolyamok szervezése mellett a já­rási pártbizottságok emeljék az inst­ruáló és ellenőrző munka színvonalát. Munkájuk, idejük jó részét a fa­lusi titkárok és vezetőségek segí­tésével töltsék. Feltétlenül szükséges, hogy a járási pártbizottságok külö­nös gondot fordítsanak a termelőszö­vetkezeti párttitkárok képzésére, se­gítésére. Ezen az úton rövid idő alatt elérhetjük azt, hogy párt­alapszer­­vezeteink élén olyan párttitkárok áll­janak, akik értik a párt politikáját, meggyőződéssel magukévá teszik a párt irányvonalát, és képesek ennek megvalósításáért az egész pártszer­vezet és a pártonkívüli dolgozók élén eredményesen harcolni. Komornik Zoltán Az Országos Béketanács távirata a Japán B­é­ke­tan­ácsnak Az Országos Béketanács az alábbi táviratot küldte a Japán Béketanács­nak: „Értesültünk arról, hogy Japánban május 7-től 9-ig megrendezik a Béke Híveinek Nemzeti Találkozóját. Mi, itt Magyarországon, sok ezer kilo­méterre az Önök hazájától, együttér­zéssel gondolunk a japán népre, amely oly borzalmasan szenvedett az amerikaiak által ledobott első atom­bombáktól, majd a Bikini-szigeti hid­­rogénbomba-kísérletektől. Kívánjuk, hogy a Béke Híveinek Nemzeti Találkozója növelje az atom­fegyver eltiltásáért folyó tiltakozást, segítse elő a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal való jó kapcsola­tok kiépítését, fokozza a japán nép harcát az amerikai katonai bázisok megszüntetéséért. A földkerekség legyőzhetetlen bé­keerői a japán néppel együtt küzde­nek az atomfegyverek eltiltásáért és a világbéke fenntartásáért.“ (MTI) Rekordid­ő alatt készült el egy olajkút a bázakerettyei olajmezőn A bázakerettyei olajmezőn az R­5-ös olajkút fúrásánál Komornoki László főmérnök javaslatára a szo­kásostól eltérően egészen alacsony fajsúlyú iszappal végezték a munkát, s ezzel jelentősen csökkent a fúrási idő. A 27 tagú fúrós­brigád a gépi berendezések teljes kihasználásával dolgozott, s a tervezettnél 46 nappal előbb készítette el a kutat. A beren­dezés kihasználása 98 százalékos volt, jóval magasabb, mint eddig bármi­kor. A kollektíva nagy sikere, hogy a magyar olajbányászatban először, 96 nap alatt befejezte a bázakerettyei olajmező legmélyebb kútjának fúrá­sát. Elmaradóból - élenjáró bánya JEGYZETEK A KÁNY­ÁSI BÉKE-AKNÁRÓL A Szabad Nép tavaly február 2-i számában Miért nem teljesíti tervét a kányási Béke-akna? címmel ke­ményen bírálta az ott folyó munkát. Mi történt azóta, használt-e a bírálat, megszívlelték-e a tanulságokat az akna vezetői, dolgozói, javítottak-e a hibákon — ezt kutattuk néhány nap­pal ezelőtt Kányáson. S nem hiába. A bánya dolgozói tavaly óta az el­maradók közül az élenjárók soraiba küzdötték fel magukat. 1955 első negyedévének tervét 106,4 százalékra teljesítették, s ami még szebbé teszi ezt a vasár­napi műszakok nélkül is teljesítették feladataikat. Mit írt tavaly a Szabad Nép? „A bányási bánya munkáját a tröszt és a minisztérium hibái is visszavetik“ — s ez a bírálat jogos volt. A Béke­akna fiatal üzem, mégsem hagyták egyenletesen fejlődni, hanem mint a rossz gazda a fiatal csikóra, úgy rak­ták rá az egyre nagyobb terheket. A vágatok, új munkahelyek még nem készültek el, nem voltak feltárt szén­mezők, sok volt a víz, rendkívül sú­lyos a kőzetnyomás. Ezt nem vették figyelembe, hanem egyre több sze­net követeltek a kányási Béke-akná­tól, ahol emiatt szinte rablógazdál­kodást folytattak. Csak a mának él­tek, nem törődtek a holnappal, a bá­nya jövőjével. A bírálatra a tröszt is, a miniszté­rium is felfigyelt, s gyorsan akart se­gíteni. Mivel­ Elsősorban a trösztnél teremtettek rendet, megjavították a vezetést, s akkor nagyobb gondot for­dítottak magára a Béke-aknára is. Egyrészt megfelelő vezetőket bíztak meg az akna irányításával: az üzem új igazgatói új főmérnököt, több jól képzett aknászt, bányaiparost (villanyszerelőt, lakatost, gépkezelőt stb.), vájárt kapott. Az új vezetők — mint Szebényi Ferenc főmérnök elvtárs, aki sok jó tapasztalatot hozott magával az oroszlányi XVIII-as ak­náról — nem tétlenkedtek, alapos tervet dolgoztak ki, megszűnt a kap­kodás, egyenletessé tették a munkát. Látták, hogy a legfontosabb feladat: új munkahelyek létrehozása, a szállí­tás megjavítása, a bányászok rossz hangulatának megfordítása , azaz a bánya jövőjének biztosítása. Ezért szorgalmazták teljes erővel a feltárás, az elővájás gyorsítását. Rövid idő alatt olyan kiváló feltáró-elővájó csa­patokat neveltek, mint Szalai János elvtársé, amely az április 4-i verseny­ben nemcsak a bánya, hanem a tröszt területén is első helyezést nyert. A kiváló előváló-feltáró csa­patok munkája nyomán szaporodtak a jó, új fejtések, munkahelyek, s még tartalékot is tudtak biztosítani. „A tröszt úgy tájékoztatta a minisz­tériumot: a kányási Béke-akna­­min­taüzeme, ellátták gépekkel, minden­féle felszereléssel. De a gépek rossz állapotába hibákat elhallgatták, s ez­zel félrevezették a minisztériumot– írta a lap. Ma más a helyzet. Lénye­gesen jobb gépekkel dolgoznak, nem­csak a legfontosabb helyen, a szállítás­nál, hanem a munkahelyeken is. A bá­nya külszíne nem fejlődött együtt az üzemmel, s ez gátolta a munkát. Most aknaházakat építettek, ezzel meggá­tolták a téli jegesedést, hatalmas ventillátor teszi egészségesebbé a le­vegőt, s ezenkívül több új beruházást kaptak. Most a bánya külszíne és a bánya mélye egyformán fejlődik. S mi van a levegőcsövekkel, amelyek­ből „elillan a drága sűrített levegő“, vagy a szállítóvágatokkal, ahol „a gumiszalag sárban, vízben megy, a görgők rosszak... s hol itt, hol ott van géptörés, motorégés, mert nem becsülik a bányászok segítőtársait, a gépeket.. Egy-két hiba még ma is előfordul, de a régi helyzet­­ már a múlté. A gépüzemet jó iparosokkal, villany­­szerelőkkel, lakatosokkal erősítették meg, s Rádi Arnold elvtárs, a gép­üzem vezetője, a nagy gyakorlattal rendelkező technikus, kemény fegyel­met tart a vezetése alá tartozó több mint száz bányaiparos között. Nem nézi el a fegyelemsértést. Egyik la­katosát komolyan felelősségre vonta, s megbüntette, mert elaludt a szi­vattyú mellett. A gépek jók, rendszeresen karbantartják, idejében cserélik a vontatóköteleket, s a mun­kahelyekre is rendesen beszerelik a levegőcsöveket. A Béke-akna műszaki vezetői az­zal, hogy új munkahelyeket készítet­tek, s ezeket megfelelően ellátták gé­pekkel, bányafával, üres csillével, hogy a vágatokat kijavították, s új, jobb ácsolási módszert használnak a nyomás ellen (beton-idomkővel, koll­­ácsolattal és TH-gyűrűkkel teszik el­­lenállóbbá), hogy rendszeresen kar­bantartják és kijavítják a gépeket, megteremtették a jó munka lehetősé­geit. Szebényi főmérnök elvtárs sze­rint a vezetők most már jogosan kö­vetelhetik meg a terv teljesítését, jo­gosan vonják felelősségre a rosszul dolgozó csapatokat. Mindez azonban — bár sokat se­gített, változtatott a helyzeten — nem lett volna elégséges. Meg kellett szüntetni sok olyan helytelen néze­tet, amely gátolta az együttműködést, a jó munka kialakítását. E feladat nehezét a pártszervezet, a kommunis­ták vállalták magukra. Hogyan tö­rődtek addig az emberekkel? A cikk így jellemezte: „A szakszervezet — amelynek gondoskodnia kellene a dolgozók jobb, egészségesebb munka­­körülményeiről — kimutatásokat gyárt. A főmérnök, az üzemvezető, s az aknászok — akik elsősorban fele­lősek a szégyenteljes állapotokért — nem javíttatják meg a munkahelye­ket, eltűrik, hogy védőruha, biztonsá­gi lámpa nélkül szánjanak a bányába a dolgozók.“ És ma? Új fürdő épült, már nem kell szénporosan hazamenniök a bá­nyászoknak. A légakna mellett új Anyák napja és az anyák országos konferenciája alkalmából az édes­anyák iránti tisztelet és megbecsülés számtalan tanújelét adják üzemeink dolgozói. Az IKArJUS-gyár gyermekkocsi­épület, a végleges fürdő körvonalai bontakoznak ki, folyik az építkezés, itt lesznek az irodák, előadóterem, lámpakamra, külön helyiségek, ahová a dolgozók elhelyezik a munkaruhá­kat. Lenn a bányában megjavított, jól kivilágított szállítóvágatok van­nak a régi, sötét, téglatörmelékkel és széldeszkákkal teledobáltak helyett. A sínek közeit salakkal töltöt­ték ki, hogy megszüntessék a sarat, kitisztították a vízlevezető árkokat. A bánya új vezetői sok dolgot megtanultak és megértettek: szem előtt tartják, hogy a szenet — mint mindenütt — a bányási Béke­aknában is bányászok, élő emberek termelik, akiknek kisebb-nagyobb bajaik, problémáik vannak,é­s akik joggal elvárják, hogy vezetőik meg­hallgassák őket, szeretettel gondos­kodjanak róluk. Tudják, hogy egyet­len vezető sem kap „kész kádereket", olyan emberekkel kell feladatot meg­­oldaniuk, amilyenek a bányában van­nak, s rajtuk múlik, hogy ezek a dol­gozók hogyan fejlődnek. Ehhez nem elég egy nap vagy egy hónap, hosszú, szívós nevelőmunka kell — de meg­éri. S hogy ezt felismerték, megértet­ték és eszerint is dolgoznak a Béke­akna vezetői — ez a javulás egyik leglényegesebb magyarázata. A hányász vezetők ezt tették, s ezzel megfordították a dolgozók hangulatát. Addig a bányászok el akartak menni máshova. Most, hogy 100 százalék fölött teljesítik a ter­vet, jobb kedvvel, másképpen dol­goznak, prémiumot kapnak, s most már nem azt mondják, hogy elmen­nek az üzemből, hanem még bará­taikat, ismerőseiket is hívják oda dolgozni. Azelőtt az üzem minden jelentkezőt felvett — most már meg­válogatja, hogy kiket érdemes. A fegyelmezetlen, a máshonnan emiatt elküldött munkások nem találnak itt otthonra. A jó munka, a közös összefogás meghozta eredményét: a kányási Béke-akna bányászai jobb körülmények között jobban is dol­goznak, teljesítik a tervet, többet keresnek. Kányás a sereghajtóból élen járó bánya lett! Módszerei nem csodaszerek, példájukból mindenki tanulhat. Ne szégyeljenek tehát ta­nulni azok, akiknek még ma is adósságuk van.8. Nagy Sándor műhelyének dolgozói egy gyermek­­kocsi miniatűr mását készítik el az anyák ünneplő tiszteletére. Az aján­dékot a gyár küldöttsége viszi majd el a kongresszusra. A gyárnak azon­ban nem ez lesz az egyedüli ajándé­ka. A 15 női brigád azt is elhatároz­ta, hogy tervének rendszeres túltelje­sítésével, a munka minőségének szün­telen javításával az eddiginél is job­ban akar dolgozni gyermekeik jö­vőjéért. Az EMAG dolgozóinak szombati élüzem-ün­nepsége az anyák köszön­tésével kezdődik majd. A termet zöld lombokkal és virágokkal díszítik, az úttörők verssel és dallal kedvesked­nek a gyár nődolgozóinak. A Kőbányai Textilgyár napközi otthonában anyák napján a munka után virággal várják édesanyjukat a gyerekek, és műsorral köszöntik őket. A Lenin Kohászati Művek csak­nem másfélezer nődolgozója elhatá­rozta: az anyák kongresszusa tiszte­letére szombaton ünnepi műszakot tart. A­ durvahengerde egyik női bri­gádjának tagjai például azzal az ígé­rettel bocsátják útjára Kugler Ist­­vánnét, az anyák konferenciájának küldöttét, hogy az ünnepi műszakon két tonna lemez megmunkálásával túlteljesítik előirányzatukat. Nap szeretettel várják a budapesti nők az anyák konferenciája vidéki küldötteit Az anyák konferenciájának kül­dötteit családi otthonukban látják vendégül a budapesti MNDSZ-asszo­­nyok. A vendéglátók készülnek, hogy minél kellemesebbé tegyék a vidéki küldöttek itt-tartózkodását. Szomba­ton este a kerületi MNDSZ-székhá­­zakban baráti találkozók lesznek. A XI. kerületi asszonyok Fejér és Szolnok megye küldötteit látják ven­­dégül Mindegyik küldött világoskék szalaggal átkötött piros ajándékdo­bozt kap. Ezenkívül Kerületünk múltja és jelene címmel albumokat is készítettek, amelyek bemutatják a dolgozók megváltozott, szebb éle­tét. A VII. kerületben gyönyörű hím­zett zsebkendőket kapnak a Békés és Heves megyei asszonyok. Tisztele­tükre szombaton műsoros klubestet rendeznek, amelyen az úttörők­ vi­rággal, zenével köszöntik az anyá­kat. Előkészületek az anyák országos konferenciájára SZABAD NÉP ki opportunista hibák felszámolása — az eredményes begyűjtés feltétele Egy helyes határozat kezdeti eredményei Bars megyében Bárs megye hosszú ideje az utolsó helyen van a megyék begyűjtési rangsorában. Az idén például első negyedévi sertésbegyűjtési tervüket 70,9, a tejbegyűjtést 77,5, a tojásbe­gyűjtés tervét 81,4 százalékra teljesí­tették. Ez az elmaradás nemcsak a megyét, hanem az egész országot ká­rosítja, hiszen amiatt, hogy a be­gyűjtési terveket nem teljesítik, ke­vesebb hús és zsír, kevesebb tej és tojás kerül az üzletekbe. A Bács megyei párt-végrehajtóbi­zottság március végén megvizsgálta a megyei begyűjtési hivatal, a járási és a községi begyűjtési szervek munká­ját. E vizsgálat alapján április ele­jén határozatot hoztak a begyűjtés megjavítására. E határozatban a me­gyei párt-végrehajt­óbizottság megál­lapította: „A megyei begyűjtési szer­vek nem dolgoznak a párt politiká­jának szellemében ...Az állatforgal­mi vállalat hátralékos termelőket le­­szerződtet szabadpiaci értékesítésre, és biztatja a begyűjtést szabotáló ele­meket, hogy sem adóba, sem beadás­ra ne adják oda a leszerződött álla­tokat. A tejipari egyesülést csak a terv globális teljesítése érdekli. Hát­ralékos termelőktől korlátlanul át­veszik a szabadtejet.“ A határozat idézett részéből is lát­ható, hogy milyen betegség gátolta a Bács megyei begyűjtési szerveit mun­káját. Eluralkodott ott az opportuniz­mus, a megalkuvás, nem törődtek az állampolgári fegyelem betartásával, sőt sok helyen a korrupció is felütötte a fejét, s miközben a dolgozó parasz­tok jó része becsületesen teljesítette a beadást — a kulákok és spekulán­sok kivonták a hízott sertést, a barom­fit, a tejet és tojást a begyűjtés alól. A begyűjtési apparátusba el­lenséges elemek furakodtak be, akik szabotálták a begyűjtési tervek telje­sítését. A szabadszállási kulákszár­­mazású begyűjtési hivatalvezető rend­szeresen kulákokkal tivornyázott, és elengedte a kulákok beadási hátralé­kát. Természetes, hogy ilyen körül­mények között a megyében elburján­zott a spekuláció. Még néhány héttel ezelőtt a Bács megyei­­községeket az üzérek egész si­­serahada lepte el. Csak egyetlen pél­dát­­említünk: Hever Lajos pesthideg­kúti lakos 17 hízott sertést vásárolt Gara­­községben, és azt Budapestre szállította. A hízókat jobbára olyan kulákoktól vásárolta, akik nem tel­jesítették beadási kötelezettségüket. Még nagyobb spekuláció folyt a to­jással és a baromfival. Április 4-től 10-ig például a megyében szabad­felvásárlással 1 068 723, beadás útján pedig mindössze 413 162 tojás került forgalomba. Április 18—24-ig pedig ál­lami szabadfelvásárlás útján 594 638, viszont a beadás tel­jesítésével 1 233 022 darab tojás került forgalomba — va­gyis kereken 350 000-rel több, mint áp­rilis első hetében. Ez a 350 000 tojás egy héttel ezelőtt még az üzérek, speku­lánsok kezére került. Az is világos, hogy a piacokon garázdálkodó kofák jól kerestek ezen az üzleten, s egy­aránt megkárosították a dolgozó pa­rasztokat és a városi vásárlókat. A megyei párt-végrehajtó bizottság határozata és intézkedései óta javul a begyűjtés a megyében. A megyei párt-végrehajtóbizottság mezőgazda­sági osztálya a megyei tanács elnök­helyettesével együtt hetenként érté­keli a begyűjtési terv teljesítését, és ahol elmaradás van, ott közösen, gyor­san intézkednek. A begyűjtésben dol­gozó kommunisták a pártszervek se­gítségével harcot indítottak az oppor­tunizmus ellen, megtisztítják a sza­badpiacot a spekulánsoktól, leleplezik az állatokat rejtegető, a begyűjtést szabotáló kulákokat, és fokozottabb felvilágosító munkát végeznek a dol­gozó parasztok között. Mindennek eredményeként meggyorsult nemcsak a tojás-, hanem a húsbeadás is: áp­rilis 10-től 20-ig csaknem háromszor annyi hízott sertést adtak be, mint az előző tíz napon. A Bács megyei tapasztalatokból ér­demes levonni egy-két tanulságot. Mindenekelőtt: a megyei párt-végre­hajtó bizottságoknak általában sokkal alaposabban kell foglalkozniuk a be­gyűjtéssel, feltétlenül szükséges, hogy rendszeresen és gondosan ellenőriz­zék a begyűjtési szervek­ munkáját, s kíméletlenül leplezzenek le minden­féle jobboldali mesterkedést, védjék a dolgozó parasztoknak és a nép álla­mának az érdekeit. Ahol a pártszer­vek állandóan figyelemmel kísérik és segítik a begyűjtési hivatalokat és a begyűjtési megbízottakat, ott meg­szilárdul az állampolgári fegyelem és teljesítik a beadási tervet — viszont, ahol a pártszervek elhanyagolják ezt az ellenőrzést és támogatást — mint ahogy ez korábban Bács megyében is történt —, ott elbur­jánzik a spekulá­ció, a korrupció. Helyes begyűjtési politikát csak abban a megyében ala­kíthatnak ki, s csak ott hajthatják végre helyesen a Pártunk Központi Ve­zetőségének márciusi határozatát, ahol a megyei, a járási pártszervek, a községi pártszervezetek és minden egyes kommunista is következetesen harcol az állampolgári fegyelem meg­szilárdításáért. Horváth László Magyar—bolgár árucsereforgalmi és fizetési megállapodás Szófiában május 4-én aláírták a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság közötti 1955. évre szóló árucsereforgalmi és fizetési megállapodást. A megállapodás keretében a Ma­gyar Népköztársaság vízierőmű-fel­­szereléseket, tehergépkocsikat, kom­bájnokat és más gépeket, fémeket, olajtermékeket, szuperfoszfátot, vegy­szereket, gyógyszereket és más áru­cikkeket exportál a Bolgár Népköz­­társaságba. A Bolgár Népköztársaságból érce­iket, koncentrátokat, vegyipari termé-.­­­keket, műtrágyát, dohányt stb. im-r­r portálunk. Az 1955. évre előirányzott árucse­reforgalom jelentősen túlhaladja az­ 1954. évben lebonyolított árucsere-­ forgalmat. A tárgyalások baráti és kölcsönös,­­megértés szellemében folytak le. A megállapodást magyar részről Incze Jenő, a külkereskedelmi mi­niszter első helyettese, bolgár részről Zsivko Zsivikov külkereskedelmi mi­niszter írta alá. (MTI) PÉNTEK, 1955. MÁJUS­­ . A magánkisipar szerepe és jelentősége írta: Nagy József­né, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese Jelenleg több mint 100 ezer magán­­kisiparos működik az országban. Könnyebbé vált falun és a városban­­az apró,, házkörüli­ hibák javítása. Mindez nemcsak annak az ered­­ménye, hogy sok tízezer új iparigazol­ványt adtak ki, hanem annak is, hogy­ államunk a becsületes munkát­­végző kisiparosoknak gazdaságilag is­­komoly segítséget nyújtott. Államunk nagy összegű hitelt adott a magánkis­­iparosoknak, 8,2 millió segélyben ré­szesültek az elöregedett, munkakép­telen kisiparosok, a kisiparosokat bevontuk a társadalombiztosításba. Nyolcvankilencen közülük kiváló munkájukért miniszteri kitüntetés­­­­ben részesültek. Pártunk politikájának jobboldali eltorzítása azonban, az elért jelen­tős eredmények mellett, a magán­kisipar felélénkítése területén is éreztette káros hatását. Alapvető hiba volt, hogy az 1954 közepén kiadott törvényerejű rende­letben megvontuk tanácsainktól azt a jogot, hogy a lakosság ellátásának megjavítása szempontjából egyénileg, a terület igényeihez képest és szak­mailag elbírálhassák az iparigazol­ványokért folyamodók kérelmeit. A tanácsok tevékenységét helytelenül, csupán az iparigazolványok kiadásá­val kapcsolatos technikai teendőkre korlátoztuk, s így nem volt taná­csainknak lehetőségük arra, hogy azokban a szakmákban és azokon a területeken adjanak ki iparengedé­lyeket, amely szakmákban és terüle­teken a lakosság érdekei ezt tényle­gesen megkívánták volna, vagy ahol az anyagellátási lehetőségek valóban biztosítottá­k a kisiparosok becsületes munkáját. Az 1954 végéig kiadott új kisipari engedélyek 48 százalékát vá­rosokban váltották ki, jóllehet a ma­­gánkisipar felélénkítésére elsősorban affalun volt­ szükség. A rendelet végrehajtása sok eset­ben nem segítette elő a lakosság jobb ellátását, ellenkezőleg: akadályozta azt, így például, bár érvényben volt egy olyan rendelet, amely szerint a magán-húsiparosok marhát és sertést nem vásárolhatnak, mégis a húsipari engedélyek százait adták ki. Ez a ser­téshússal való nagyszabású üzérke­désre vezetett. Olyan helytelen nézetek kaptak lábra, mintha a népi demokrácia vi­szonyai között a magánkisipar kor­látlanul terjeszkedhetne. Ezek a helytelen nézetek nagy szerepet ját­szottak abban, hogy sok ezer, koráb­ban a Szocialista szektorban megbe­csült, jó szakember hagyta el meg­gondolatlanul munkahelyét és vál­tott ki iparengedélyt. Nagy számban váltottak ki ipar­engedélyt olyan elemek is, akik azt üzérkedésre, kupeckedésre, árfelhajtásra használták fel, il­letve akarták felhasználni. A nemrég megjelent törvényerejű rendelet helyi tanácsaink feladatává teszi, hogy — mint területük gazdái — a lakosság érdekeinek megfele­lően irányítsák az iparengedélyek to­vábbi kiadását. Ezzel lehetővé vá­lik a magánkisipar tevékenységé­nek tervszerűbb felhasználása, hogy azokon a területeken működjenek iparosok, ahol a lakosság szükségle­tei ezt feltétlenül indokolják. Le­gyen gondjuk tanácsainknak arra, hogy az új törvényerejű rendelet le­hetőségeit felhasználva csak olyan becsületes iparosoknak adjanak ki új iparengedélyt, akik nem fognak visz­­szaélni államunk bizalmával. Bár a kisiparosság túlnyomó része munkáját becsületesen végzi, az utób­bi időben egyre több jele van annak, hogy egyesek megszegik a működésü­ket szabályozó törvényes rendelkezé­seket, s nem dolgoznak a lakosság megelégedésére. Tóth József mohácsi kőműves például az elvállalt munka nagy részét alvállalatba adta és az általa be nem jelentett alkalmazot­takkal igen rossz munkát végzett. Tűrhetetlen, hogy egyes magánkis­iparosok bizonyos cikkeket méreg­drága áron hoznak forgalomba. Tavaly, a lakosság több ellátása ér­dekében, korlátoztuk a magánkisipa­rosoknak a közü­letek részére végez­hető tevékenységét. De ma is akad­nak olyan közületek, amelyek ezt a határozatot megszegik és elvonják a kisiparost legfőbb teendőjétől, a la­kosság közvetlen ellátásától. Szemes János pécsi szobafestő például 101000 forint, Lovrics József pécsi kőműves 99 000 forint értékű közületi munkát végzett az utóbbi időben.. A jövőben fokozottabban kell ellenőrizni, hogy állami szerveink ne végeztessenek ilyen munkát kisiparosokkal, hiszen a magánkisipartól főként azt várjuk, hogy a lakosság számára végezzen javításokat, könnyítse ellátását. A kisiparosság egyes rétegei még nem töltik be feladatukat a helyi anyagok hasznosításával kapcsolat­ban. El kell érni, hogy ez képeze a kisiparosság anyagellátásának fő bá­zisát. Hiszen könnyű megérteni, ha az állami mérlegekben rendelkezésre álló úgynevezett központi gazdálko­dás alá­ vont anyagokat az egyik ter­­melő szektor helyett a másiknak bo­­csátjuk rendelkezésére — abból még nem lesz több áru a lakosság ellá­tására. Éppen ezért súlyosan elíté­lendő, hogy egyes, iparengedéllyel rendelkező egyének arra spekulál­nak, hogy a tevékenységükhöz szük­séges anyagot a szocialista ipartól vonják el, lopás, orgazdaság vagy más törvénysértő cselekmény során. (A napokban érték tetten Supán Ár­pád budapesti kártoló kisiparost, aki lopott anyaggal üzérkedett.) Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata tisztázta a magánszektor működésével kap­­csolatos elvi kérdéseket, és szét­zúzta az e területen lábra kapott helytelen nézeteket. Ahhoz, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában helyesen fel tudjuk használni a magánkisiparban rejlő lehetőségeket, világosan kell látnunk, hogy korszerű, szocialista iparral és egyre fejlődő kisipari szövetkezeti hálózattal rendelkezünk, amelyek mellett a magánkisiparnak csak hé­zagpótló szerepe lehet. Tevékenysé­gük semmiképpen sem keresztezheti a szocialista ipar és kereskedelem működését. A magánkisipar műkö­désének döntő területe a falu, fő fel­adata a falusi lakosság részére szük­séges javítások elvégzése, a dolgozó parasztság munkájának megkönnyí­tése. A városokban is, főleg azokban a kerületekben és szakmákban indo­kolt a magánkisipar működése, ame­lyekben a szocialista szektor még nem tudott megfelelő hálózatot ki­építeni. A magánkisipar szerepének, jelen­tőségének tisztázásával párhuzamo­san­­hangsúlyozni kell: továbbra is támogatjuk a becsü­letesen dolgozó kisiparosokat, fel­lépünk minden velük szemben elkövetett esetleges törvénysér­téssel kapcsolatban. Egyes funkcionáriusok — helytelenül értelmezve pártunk márciusi határo­zatát — önkényesen, törvényes alap nélkül be akartak vonni iparengedé­lyeket becsületesen dolgozó kisembe­rektől. Ilyen túlkapásokkal szemben felvesszük a harcot. A dolgozók ellátását szolgáló kis­iparos, becsületes munkával tisztessé­ges megélhetést tud biztosítani ma­gának. Az új törvényerejű rendelet kimondja azt is, hogy a kisiparos ha­lála után az ipart házastársa újabb iparjogosítvány nélkül folytathatja. Gazdasági téren ezután is segít­séget nyújtunk a magánkisiparo­soknak hitelekkel, továbbá anyag, üzlethelyiség biztosításával. (Nemrégen történt intézkedés olyan állami kiskereskedelmi boltok léte­sítésére, amelyeknek feladata a helyi ipar és ezen belül a magán­kisipar beszerzési igényeinek kielé­gítése.) Pártunk és államunk sokirányú támogatást nyújt a becsületesen dolgozó, adót fizető magánkisiparo­soknak. Az ő érdekük is azt kí­vánja, hogy a felsorolt hibák mi­előbb megszűnjenek. E h­ibák fel­számolása nem lehet csak hatósági feladat, ebben minden becsületes kis­iparosnak közre kell működnie. To­vábbra is megbecsülés kíséri a kis­iparosok munká­ját, de a lakosság, az állam elvárja tőlük, hogy tevékenysé­güket a közérdeknek, a dolgozók ér­dekeinek megfelelően végezzék. ­ Felkészültek a tavaszi-nyári idényre a turistaházak Egyre többen keresik fel az ország legszebb részein épült turistaházakat. Egy-két napra kiránduló turisták és a turistaházakban hosszabb időt töltő üdülők látogatják hétről hétre az er­dők tisztásain, a hegységek csúcsain a patakok partján épült kis házakat, amelyeknek zöme a legutóbbi évek­ben végzett átalakítások után már al­kalmas arra, hogy hosszabb időre is befogadja a vendégeket, a turistá­kat. A Turista­házakat Kezelő Válla­lat az idén tovább bővíti, szépíti házait. A Pilis-hegységben lévő Ságvári Tu­ristaházban már megindult a mun­ka. A két évvel ezelőtt még rom­épületnek először a földszintjét, majd tavaly az első emeletét hozták rendbe, az idén pedig a második eme­letre is sor kerül. Helyreállítják tel­epítik a melléképületeket is, s a tu­­ristaház ezentúl már több mint száz vendégnek adhat szállást. Hamarosan megkezdik a börzsönyi Királyház­ Tristaház átépítését. Nagyobb kényelmet ad majd vendé­geinek, akik hosszabb tartózkodásra is felkereshetik: a kies fekvésű turis­­tahazat. Hasonló átalakítások kezdődnek 120 000 forint költséggel a Bü­kk-hegy­­ségben lévő Várkúti Turistaház­ban. Négy szobával bővül a Bükk hegységben épült Fehérkőlápai Tu­ristaház, nagyobbítják az idén a mecseki Fehérkúti Turistaházat is — a jövőben mindkettő télen, nyáron lakható lesz. A Gézaházi Turista­­ház, amely a Bakony-hegységben van husz-harminccal több vendéget tud kibővítése után befogadni. . Folyamatosan kényelmes, sodronyos ágyakkal cserélik ki a közös szállá­sok pihenőit, több turistaházba elekt­­romos hűtőszekrényt szerelnek fel sakkjátékokkal, dominókkal, köny­vekkel gazdagítják a berendezést. A tristaházak iránt egyre na­gyobb az érdeklődés. Sok szoba már szeptemberig foglalt, s például az Egyesült Izzó, a Fémszerelvényáru­­gyár és más üzemek, vállalatok a dol­­gozók gyermekei részére béreltek szo­­­bákat. A Turistaházakat Kezelő Vál­­lalat azzal is igyekszik kényelme­sebbén jobbá tenni az üdülők, turisták pihenőnapjait, hogy az eddiginél jobbban szervezi meg a házak élelmiszerellátását. A dobogókői, a bánkúti, a hideg­­hegyi, a parádi turistaházakban nyújtott ellátással általában igen elé­gedettek a vendégek, de még nem offdlható el ugyanez valamennyi astaházról, noha a nyersanyagellátás mindenütt egyforma a t,,' ■ . , s hát kezem vffit­te?A* dettnValamin Vt tuintetaházffi ági denen, k.pihenten távozzanak a .

Next