Szabad Nép, 1955. május (13. évfolyam, 120-149. szám)
1955-05-01 / 120. szám
rv . A nemzetközi munkásosztály a szovjet munkásosztályra büszke minden ország munkásosztálya, büszke lehet rá az egész haladó világ. A történelem sok nagy hőstettet feljegyez, rendkívüli emberek rendkívüli tetteit. Az orosz proletárok osztálya tömegestül adott ilyen hősöket is a forradalom ügyének. De ami több ennél, az egész munkásosztály, sok millió hétköznapi ember megtette a legnagyobbat, amihez nem mérhető semmilyen egyéni hőstett, semmilyen más osztály forradalma, megtörte a hatalmas viáginszperiatizmus egyeduralmát és megépítette a szocializmus erődjét a földgolyón. A történelem a munkásosztályra bízta a kapitalizmus sírbatételét. Az orosz munkások után megtette és — ilyenkor, május elsejében ki ne gondolna erre? — megteszi majd más országok munkásosztálya is. De amíg emberek élnek a földön, sohasem feledhetik, hogy a végtelen Oroszhon megalázott és kisemmizett proletárjai voltak az elsők, akik a győzelmes forradalom faltörő kosát zúdították „a jövő zárai ellen“. Oroszországban volt akkor a leggyengébb az imperializmus lánca, nekik jutott a legforradalmibb feladat minden országok munkásosztályának forradalmi feladatai közül. Megoldották a feladatot. Ők voltak az elsők, akik elindultak a jövendő töretlen útjain, hogy felfedezzék és felépítsék a kommunizmus új világát. A legforradalmibb feladathoz a legforradalmibb munkásosztály ereje kellett. A munkások a kapitalizmus idején mindenütt a gyári robotban tanulnak szervezettséget és vasfegyelmet; teljes nincstelenségükben fejlődik ki semmitől sem korlátozott, világos tekintetük, gyűlöletük minden elnyomás ellen és meggyőződésük, hogy egyéni, életbevágó érdekeiket csak osztályuk, s minden dolgozó forradalmi felszabadításával védhetik meg. Közös alapvető vonása ez a munkásosztálynak a világ minden táján. Mégis, az orosz proletárokban ezek a jellemvonások erősebbek és határozottabbak, az egész osztályra jellemzőbbek voltak és állhatatosabban érvényesítették őket a tömeges cselekvésben, mint másutt. Azért volt ez így, mert ez a munkásosztály a bolsevikok pártja köré tömörült, amelyet húsából és véréből való résznek tekintett, követett, védelmezett, tanult tőle és tanította osztálytapasztalatának egész gazdagságával. Azokban az orszákban, ahol a munkásosztály megoszlott, a munkáspárt opportunizmusba vagy más hibákba esett — nem győzhetett a forradalom. De Oroszországban, ahol a leninisták kérlelhetetlen harcban győzték le és leplezték le a tömegek előtt az opportunistákat és a kalandorokat, a párt megerősíthette az osztály forradalmi öntudatát, kifejleszthette legjobb tulajdonságait, elvezethette a győzelemig. A szovjet munkásosztály példája nyomán kovácsolódtak ki mindenütt a lenini típusú, forradalmi, marxista munkáspártok, amelyeket joggal tekintettek a világ proletárjai a végső harc hivatott vezetőinek, a végső győzelem zászlajának. A szovjet munkások osztály-jellemvonásává , lett törhetetlen hűségük a kommunista párthoz. A párt tagjainak többsége a munkás, a munkásosztály egészen életre-halálra a párthíve. Ha nehéz idők jártak a szovjethatalomra, mindig még szorosabbra fonódott a párt és a munkásosztály egysége. Lenin halálakor 251 000 úi párttag lépett a kommunisták hadseregébe, s ezek nagy többsége munkás volt. A Nagy Honvédő Háború idején a legveszélyesebb feladatokat elsősorban a kommunistákra bízták, nagyon sok párttag elesett a harcban. A párt mégis 1 600 000 új taggal és tagjelölttel erősödött a háború éveiben, mert az ezer veszélybe indulók és a győzelmesen visszatérők, a legjobbak és legbátrabbak kívánták legfőbb jutalmul, hogy vegyék fel őket a kommunisták önkéntes harci szövetségébe. Sztálin halálakor a szovjet munkások megfogadták: mindannyian megsokszorozzák erőfeszítéseiket, hogy együttvéve pótolják a nagy veszteséget, amely a szovjet hazát érte. A szovjet munkásosztály és a Szovjetunió Kommunista Pártja széttörhetetlen egységbe forrtak 38 év harcaiban. Nem egyszer előfordult a szovjet hatalom történetében, hogy a pártot jobboldali opportunisták, baloldali kalandorok vagy imperialista ügynökök próbálták bomlasztani. Amikor a bolsevikok harcban állottak ezekkel a veszélyekkel, a munkásosztály volt legszilárdabb támaszuk. Rendíthetetlenül állott az egyetlen, a lenini párt mellett, amely híven képviseli a munkásosztály életbevágó, s az egész néppel közös érdekeit, helyesen fejezi ki azt, amit a nép gondol és akar. A szovjet munkásosztály példát mutat a világ munkásainak a kommunista párt iránti hűségre, odaadásra, áldozatvállalásra, forradalmi lendületre és józanságra: mindig a legfontosabbra, a leglényegesebbre összpontosítva erejét, legyőz minden nehézséget. A munkásosztálynak mindig szüksége volt és szüksége van ma is szövetségesekre. A szocialista forradalom nem győzhetett volna Oroszországban a nemzetközi munkásosztály támogatása nélkül. És ezzel a támogatással is csak az egész nép verhette vissza az intervenciót, emberfeletti állhatatossággal és szívóssággal küzdve tizennégy állam vadállati módra rátámadó hadserege ellen. A munkásosztály, amely természeténél fogva internacionalista, ezekben az időkben egyszerre tanult — és tanúsított — hősi internacionalizmust és szovjethazafiságot. Tanult az egész dolgozó nép érdekeit figyelembe véve politizálni, így támadni, és — ha kellett —■ visszavonulni, kíméletlennek lenni az orosz ellenforradalmárokkal, és megnyerni az orosz dolgozók minden rétegét, elsősorban a dolgozó parasztokat, a forradalom támogatására, a haza védelmére. Ez a széleskörű, internacionalista és össznemzeti proletáröntudat, párosulva azzal a szilárdsággal, amely nem rendült meg akkor sem, amikor minden más megingott— éppen ez kellett akkor a győzelemhez. De ez kellett azután is, amikor a szovjet ország egyedül állott az ellenséges, kapitalista hatalmak gyűrűjében, amikor a német fasiszták világhódító tervei ellen megszervezte és győzelemre vitte az antifasiszta egységfront nemzetközi erőit, s ez kell ma is, amikor a békéért és a népek szabadságáért folytatott harcban a Szovjetunió a világ népeinek legnagyobb reménysége és legerősebb támasza. Ma is a munkásosztály, a munkás-paraszt szövetség és minden dolgozó egységének aktív szervezésére és erősítésére tanít, ma is a haza függetlenségének, az egész nép egységbe tömörítésének ragyogó példáját adja, a szövetségesekhez való viszonyban a hűség, a rugalmasság és az elvi állhatatosság példáját mutatja a szovjet, munkásosztály a világ dolgozóinak. (A cári erosinisfád gyenge volt és elmaradott. Államszervezete rothadt, korrupt ipara, mezőgazdasága elavult, ósdi. Lenin 1913-ban a Pravdában adatokat idézett arról, hogy míg az amerikai négerek között 44 százalék az analfabéta, s Európában átlagosan egy-két százalékot tesz ki az írástudatlanok száma, a cári Oroszország lakóinak 79 százaléka nem tud írni-olvasni. Erre az országra szakadt rá az első világháború pokla, a polgárháború és az intervenció pusztításai. Ha valaha, ekkor igazán „az erőhelyzetéből“ politizálhattak az imperialisták a Szovjetunió ellen. Teljesen bizonyosra vették, hogy a fiatal szovjet rend nem tud ellenállni: bölcsőjében fojthatják meg a kommunizmust. És ha csupa „gyorslábú Achillest“ küldene is a szovjetek védelmére a Népbiztosok Tanácsa, ha csupa bolsevik Napóleonból állana is a vörös hadsereg tisztikara, nem agyonnyomná-e akkor is őket az imperialista haditechnika fölényes súlya? Így gondolkoztak — de ma már minden gyerek tudja, hogy tévedtek — az imperialista trösztvezérek és hadvezérek. Tévedtek, mert nem számoltak olyan matematikailag kifejezhetetlen mennyiségekkel, mint a bolsevikok pártja, a szovjet munkásosztály, a munkásparaszt szövetség, a nemzetközi munkásszolidaritás ereje. Később arra számítottak, hogy az éhség és a gazdasági csőd teszi sírba a világ első proletártatalmát. Határozott képet alkottak maguknak Oroszországról és az orosz népről. „Orosz medve“ — mondották: nagy, erős, de ereje csupán a nyers tömegben van. „Az Oblomovok népe“ — mondották: a nagy ábrándokat hordozó, de megvalósításukra képtelen, végtelen tehetetlenségű regény hősben látva az „orosz lélek“ igazi megtestesítőjét. Hogyan fogják ezek a „bárdolatlan“ és „elmaradott“ munkások megvalósítani a lenini jelszót, hogy a forradalom, a kommunizmus győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb, hogy a munka termelékenysége terén is túlszárnyalják a fejlett kapitalista országokat, megnyergeljék a legmodernebb technikát, az elektromosságot és a javak bőségét teremtsék meg a nép számára? A szovjet munkásosztály pedig, a kapitalista világ hitetlenségétől kísérve, rongyosan és éhesen, elegendő gép, nyersanyag és szaktudás díjával, hozzáfogott az első ötéves tervhez — és négy év alatt sikeresen befejezte. Az első ötéves tervet követte a többi. „Az Oblomovok népe“ hihetetlen tempót diktált az építésben. Feltűnt Sztahanov, a birkapásztorból lett donyeci bányász, gombamódra nőttek ki a munkásosztályból a többi sztahanovok, s a szovjet értelmiséggel összefogva forradalmasították a technikát. A világ megcsodálhatta a felszabadult, önmaguknak dolgozó munkások önbizalmát, sokoldalú tehetségét és tanulékonyságát, újító szellemét, forradalmian új viszonyát a munkához. Már kzép volt az élet és bőséges a Szovjetunióban, amikor rátört a fasiszta háború. Szörnyű pusztítást hozott a szovjet népre. Utána, alig fél évtized alatt 7000 nagy gyárat és üzemet kellett felépíteni vagy újjáépíteni a szovjet munkásoknak, mérnököknek és technikusoknak. A szovjet munkásosztály újra felépítette üzemeit és városait, hűségesen és vaskövetkezetességgel küzdött tovább a lenini célért, a termelékenység emeléséért. 1940-ben egyetlen szovjet munkás négyszer , 1954-ben már hétszer annyi értéket termelt, mint amennyit a kapitalisták egy orosz proletár munkájából 1913-ban kisajtoltak. A nagyipari termelés ugyanakkor harmincötszörösére, ezen belül a gépiparé százhatvanszorosára (!) nőtt, s a nemzeti jövedelem elérte az 1913. esztendeinek tizennégyszeresét! Tavaly csaknem 1 millió újítást és ésszerűsítést fogadtak el a Szovjetunióban, s ugyanebben az évben mintegy 8 millió munkás szerzett magasabb szakképzettségetkülönböző tanfolyamokon. Ez nem egyszerű statisztika — több annál: hősköltemény. A szovjet munkásosztály nagy eposza. Befejezetlen remekmű, hiszen diadalmasan fejlődik tovább az egész szovjet nép büszkesége, a szovjet nehézipar. A világ első ipari atommag-energiatelepe szovjet földön kezdte meg működését, s már épül a többi. Az imperialista világ ajkáról rég lefagyott már a gúnyos mosoly. A szovjet nép, a párt vezette szovjet munkásosztály folytatja , és be is fejezi a harcot a kommunizmusért. Az imperialisták gyűlölik a munkástársai a világ minden országában, a békeszerető népek mindenütt a földkerekségen szeretettel és tisztelettel veszik körül a szovjet munkásosztályt, a szovjet népet. A tőkés rend legagresszívabb képviselői ma is szeretnék eltörölni a föld színéről a szovjet munkások szabad hazáját. Nem sikerült ezt megtenniük, amikor a szovjethatalom egyedül volt; még kevésbé sikerülhet most, amikor 38 esztendő harcai után a proletár-Moszkva erősebben áll, mint valaha, a munkásosztály ötágú csillaga a Kreml- tornyán még fényesebben ragyog, sugarai ölelkeznek Peking és Tirana, Varsó és Prága, Szófia és Budapest vörös csillagainak fényével. A szovjet munkásosztály nagy költője, Majakovszkij megénekelte egykor a 150 millió hősi harcát a munkás-felszabadításért, a szovjet rend győzelméért. Ma 900 millió sorkatonája és megszámlálhatatlan szövetségese harcol azért a korért, amelyet a költő — és az emberiség — megálmodott, amelyért harcolni kell és érdemes, amikor „oly szelíd édes nép“ él majd békében, jólétben és boldogságban a földön, ahol „Volgáit önti majd egybe lelkünkben a jóséig“, amikor Ahogy megírtuk olyan lesz a világ, átlagban és egyénben úgy alakul egyre szebbé holnap és azután és mindig azután az idők végéig, örökkön örökké. Évszázadnyi nyárért küzd: sose késő! „Ez a harc lesz a végső!" 900 millió harcol a béke, szabadság és testvériség koráért, az „évszázadnyi nyárért“, a kommunizmusért. A kommunisták vezette szovjet munkásosztály halad a harcok élén, s vele együtt küzdve a miénk lesz a győzelem. Patkó Imre " Éljen május 1, a proletár nemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek nagy seregszemléje! Mit üzen a magyar népnek május 1-re egy francia szerelő egy angol dokkmunkás egy dán kisparaszt egy osztrák színigazgató egy belga bányász egy olasz földmunkás Marius Fouchard Párizsból. Szilárd ejtőségben ünnepeljük, május 1-ét N'' evem Marius Fouchard, ötvenöt éltes vagyok,, s mint szerelősegéd dolgozom különböző párizsi építkezéseknél, ahol központi fűtést kell felszerelni. Május elseje előestéjén vagyunk. Társaimmal együtt készülünk a nagy harci napra, amelyen szilárd egységben tüntetünk a munkáltatók és kormányuk ellen. Amikor közeledik május elseje, minden évben viszszaemlékezem az olyan május elsejékre, amelyeket a huszas években Párizsban töltöttem. Ezekben a május elsejékben a rendőrség durván megrohamozta a felvonuló műn,kősókat és brutálisan bántalmazott nőket, gyermekeket, öregeket egyaránt. Azután jöttek az 1935—36. évi május elsejék a népfront győzelmének jegyében. Később pedig, a náci megszállás sötét napjai alatt, azok a május elsejék, amelyeken a gyáraikban tüntetéseket szerveztünk a hitleristák ellen. Most, 1955. május elsején egészen más a világ képe, mint fiatal koromban, a régi május elsejében. Kilencszázmillió ember tartozik a szocializmus táborához, és az imperialisták minden prindikációja ellenére a ragyogó jövő előkészítésén dolgozik. Többen a levelemben üdvözölni akartak bennetett fat kedves magyar dolgozó testvéreim. Teljes sikert, kívánok nektek mindennapi feladataitok, elvégzésében, hogy még sikeresebben folytathassátok országotokban a szocializmus építését. Ami bennünket, francia dolgozókat illet, biztosak lehettek afelől, hogy szüntelenül küzdeni fogunk a hazugságok és rágalmaik ellen, amelyeket a béketábor sikerein feldühödött tőkések Magyarországra és a szocialista tábor más országaira szórnak. Franciaországban a kormány az idén is betiltotta a dolgozók hagyományos május elsejei felvonulását. Vajon az erő jele-e ez a kormány részéről? Nem! Éppen ellenkezőleg, a gyengeség jele! A francia kormány sárba tapossa a legelemibb demokratikus szabadságjogokat. Ez azonban csak arra az eredményre vezet, hogy a francia nép demokratikus erői szilárd egységbe tömörüljenek, hogy kivívják a francia politikának azt a megváltoztatását, amelyet az egész francia nép követel. A legutóbbi járási választások egyébként világosan megmutatták, hogy a kommunista és szocialista munkások igenis képesek közös megállapodás alapján fellépni, épp úgy, mint 1934—36-ban tették. A s kizsákmányolok ellen folytatott mindennapi ■z-t harcainkban nehézségekkel találjuk magunkat szemben. De ahogy a közmondás tartja: „Eső után jön a szép idő.“ Mi is tudjuk, hogy már közel van az idő, amikor május elseje nálunk, Franciaországban is a munka igazi ünnepe lesz. Éljen a Szovjetunió és a béketábor! Éljenek a magyar dolgozók, éljen a magyar nép! Marius Fouchard Wolfgang Heinz Bécsitől: A magyar népi állam korlátlan fejlődése erőforrás, számunkra is Május elsején Bécs haladó értelmisége a munkásság sorai között halad a Ring Strasser nagy, harcos felvonuláson s erővel tölt el mindannyiunkat az a tudat, hogy Önök május 1-ét a harcban kivívott szabadság büszke érzésével ünnepüik. Erőforrása számunkra a magyar népi állam korlátlan fejlődése, ahol az összes néprétegek és a kormány egységes együttműködésével, a társadalmi és szellemi elnyomás bilincseitől megszabadított társadalom építi az új, békés életet. Népeinket közös szenvedések és azonos vágyaik végtelen láncolata fűzi egybe. De sokat merítettünk és meríthetünk egymás haladó értékeiből is, így Vagn Möller Östergaardhöl (Nyugat-Jütland): Köszöntöm a dolgozó parasztságot Dán paraszt vagyok, s a Jütlandfélsziget nyugati részén kis földemen gazdálkodom. . Május alkalmából melegen üdvözlöm a magyar népet. Köszöntöm a magyar dolgozó parasztságot s sok sikert kívánok további fejlődéséhez. Mi itt állandó küzdelmet vívunk a nagybirtokosok ellen. Fiainkra és lányainkra igen nehéz jövő vár, legtöbbjüknek semmi reménye sincs, hogy földhöz jusson. Én még sohasem voltam a maguk gyönyörű országában s talán nem is jutok oda soha, de sokat olvastam már Magyarországról s sokat meséltek róla barátaim, akik jártak ott. Tudom, hogy keményen dolgoznak az új társadalmi rendszer felépítéséért és a fejlett mezőgazdaság megteremtéséért. Tudom azt is, hogy a magyar nép a béke és a nemzetek közötti megértés híve, higgyék el, ugyanezek az érzések élnek a dán dolgozó parasztok szívében is, bár a dán kormány belépett az Atlanti Szövetségbe, örülök, hogy alkalmam van a magyar népnek szóló üdvözletem és jókívánságaim kifejezésére. Kívánom, hogy a magyar nép békében haladhasson újabb sikerek felé! Vann Möller Östergaard (Nyugat-Jütland, Dánia) Ausztria értelmisége, költői: Grillparzer, Lenau, majd pedig az utána következők az Önök népének nagy szószólóitól, Petőfitől, Katonától, József Attilától, Jókaitól és Móricz Zsigmondtól kaptak ösztönzést és adták ezt tovább műveikben az osztrák munkásoknak és parasztoknak, önök szabadok, és minden, a nemrég szerzett szabadság jegyében alkotott és hozzánk, a határon túlra eljutó mű — akár a békés célra nagyvonalúan alkalmazott technika, akár a korlátlanul felfelé ívelő nemzeti kultúra alkotása — segíti a mi béke- és szabadságtörekvéseinket, és úgy érezzük, hogy ezek még az eddiginél szorosabbra fűzik kapcsolatainkat. S ezt a csodálatos segítséget hadd köszönjem meg tiszta szívemből a magyar népnek. Népünk ma az öröm óráit éli át. A béke erőinek győzelme közelhozta KÉRDÉS: Milyen a helyzet a bányákban? VÁLASZ: Minthogy a betegek és a munkabalesetek száma állandóan növekedett, s a munkaviszonyok a bányákban egyre romlottak, a munkáltatóknak már nem sikerült Belgiumban elegendő számú bányászt toborozniok. Ezért Olaszországban fejtettek ki propagandát, és ott igyekeztek munkásokat toborozni. KÉRDÉS: És mi a véleményük az itteni helyzetről a Belgiumba érkezett olasz bányászoknak? VÁLASZ: Súlyos csalódás várt rájuk itt. Igaz, a munkanélküliség Olaszországban még nagyobb, mint Belgiumban. A belga tőkések Olaszországnak azokon a vidékein fejtettek ki propagandát, ahol a legnagyobb a szegénység és a nyomor. Magas béreket és jó lakást ígértek azoknak, akik Belgiumba jönnek dolgozni. Jöttek is nagy számban, de két nappal megérkezésük után már tudták, hogy szörnyen becsapták őket. Most már csak egyetlen rákedves magyar Barátaim! Soresina községbe való mezőgazdasági munkás vagyok. Ez a község a Po völgyében fekszik, amely mint bizonyára tudjátok, Olaszország egyik legjelentősebb nagybirtokos vidéke. Feleségem és három gyermekem van. Életkörülményeim igen nehezek, mert évente sohasem tudok 150 napnál többet dolgozni és a 150 napra kapott bérből kell 12 hónapon át megélnem. Gyermekeim még aprók, úgy, hogy ők még semmivel sem tudnak hozzájárulni kis háztartásunk kiadásaihoz. Május 1-én én és munkatársaim megünnepeljük a dolgozók nemzetközi ünnepét. Délelőtt gyűlést tartunk, délután pedig összeülünk egy Ausztriához a szabadságot és a függetlenséget. Ezen a májuson különös szeretettel száll üdvözletünk a szomszédos Magyarország felé. Wolfgang Heinz a Scalari Színházának igazgatója gyűki volt: hátat fordítani a bányáknak, különben igen rövid idő alatt tönkremennek. A bányászfoglalkozás páriasors lett Belgiumban. KÉRDÉS: Mit üzen a magyar bányászoknak? VÁLASZ: Minden munkás testvér. Én annál is testvéribb üdvözleteimet küldöm a magyar szaktársaknak, mert most már ők a gazdái a bányáknak. Üdvözlöm a magyar bányászokat, akik kezükben tartják jövőjüket, és akiknek sorsa egyre jobbra fordul. Üdvözlöm őket azért is, mert munkájukkalhozzájárulnak a béke fenntartásához, államuk megerősödéséhez és a szocializmus építéséhez. Ha a háborús uszítók azt hiszik, hogy egy nap a belga munkásokat háborúba sodorhatják a szocializmus országai ellen, akkor súlyosan tévednek. Éljen a magyar és a belga bányászok testvérisége a német militaristák felfegyverzése ellen és a békéért vívott harcban pohár borra él, meghányjuk-vetjük legfontosabb bajainkat. Ez most különösen fontos dolog, mert néhány nap múlva, május 9-én egész Olaszországban sztrájkba lépnek a mezőgazdasági munkások, hogy elérjék néhány életbevágóan fontos követelésük teljesítését. Mi jól tudjuk, hogy "Magyarországon ezek a kérdések már nem léteznek és mindazok, akik az üzemekben, a földeken és a hivatalokban dolgoznak, emberhez méltó életet élhetnek. Mi, olasz mezőgazdasági dolgozók azért harcolunk, hogy a mi országunkban is megvalósítsuk a társadalmi igazság rendszerét. Üdvözlet a győzelmes magyar népnek! Giovanni Colombi (Soresme) Gilbert Wetteren Rue de Cuesme-ből: A bányászfoglalkozás páriasors lett Belgiumban Gilbert Wetteren Jemeppeben lakik a Rue de Cuesme-ben, a belgiumi borinage-i bányavidéken. Bányász és 33 éves. Tíz évig Fleniban, a 17. számú akna mélyén dolgozott, de azután megbetegedett és a külszínen dolgozott tovább. De most már külszíni munkára sem alkalmas és teljesen munkaképtelenné vált. A Le Drapeau Rouge munkatársa felkereste Wetterent és több kérdést intézett hozzá. Henri Laurent Giovanni Colombi Soresinából (Cremona megye): Sztrájk dőlt állunk Joe Cowley Londonból: Büszkélő vágyónk hatalmas eredményeitekre Kedves Barátaim! A magam és egy csoport szaktárs nevében, akikkel együtt dolgozunk a londoni kikötő Royal Albert dokkjában, meleg üdvözletemet küldöm nektek május alkalmából. A felszabadulásotok óta eltelt 10 év alatt a milliomosok sajtója mindent elkövetett, hogy bennünket, egyszerű angol dolgozó férfiakat és nőket azok ellen a népek ellen uszítson,, amelyek új életet építenek. Minket azonban nem lehet egykönnyen becsapni. Annál kevésbé, mert öszsze tudjuk hasonlítani a mi életünket a tietekkel. Látjuk, hogyan zsákmányolnak ki bennünket, s látjuk azt is, hogy mennyire megjavult az élet a ti országotokban, és azokban az országokban, amelyek hasonlóan fejlődtek. Mi még mindig kapitalizmusban, élünk, s még nagy harcok állnak előttünk. Csodálattal halljuk, hogyan változik meg országotok. Gyáraitoknak, különösen pedig nehéziparotoknak minden nagy teljesítménye büszkeséggel tölt el bennünket. Éppúgy, mint ti, mi is élesen ellenezzük a nácik felfegyverzését. Ha pedig Eden és Eisenhower azt képzeli, hogy elpusztíthatják azt, amit ti most létrehoztak, akkor jó lesz idejében észretérniök. 1920-ban a londoni dokkmunkások segítettek megállítani a fiatal szovjet köztársaság elleni intervenciós háborút. Amit akkor tettünk, azt ma is készek vagyunk megtenni. Mi hiszünk a nemzetközi szolidaritásban, és tudjuk, hogyan védjük meg a békét. Joe Cowley (Hackney, London) A munkás-paraszt ereje A népek történelmében nem sok öt vagy tíz év. De tizenegy európai és ázsiai ország népeinek életében az elmúlt néhány rövid esztendő — egész történelmi korszakot jelent. Legtöbbjük tíz évvel ezelőtt lépett a szabadság útjára, s a kínai nép még csupán öt esztendeje rázta le magáról hazai elnyomóit és az idegen imperialisták igáját. A demokratikus tábor országaiban a háború óta eltelt rövid idő: hatalmas nemzeti átalakulások, győzedelmes forradalmak, a néptömegek rohamos felemelkedésének nagyszerű korszaka. S a megtett, út — amelynek minden szakaszán döntő, felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az „idősebb testvér", a Szovjetunió — azt bizonyítja, hogy a népek élni tudnak a szabadsággal. Ennek a nagyszerű korszaknak legnagyobb eredményeit talán ebben az egyetlen mondatban foglalhatjuk össze: minden hatalom a dolgozó népé! A népi demokratikus országokban proletárdiktatúra van, s a munkás-paraszt szövetség — a népi demokratikus állam sziklaszilárd alapja. Ennek a szövetségnek az ereje hatalmas alkotásokat hozott létre. A népi demokratikus országok munkásosztálya kiharcolta a hatalmat, jogos birtokába vette a gyárakat, kezébe vette az állam ügyeit, s hozzákezdett a szocialista építés nagy munkájához. Az európai népi demokratikus országokban már 1948-ban a munkásosztályé, a dolgozó népé volt a gyárak legnagyobb része, a bányák, a föld minden kincse. 1953 —54-ben Lengyelországban, Romász Ipar — s elsősorban a nehézipar — fejlődésével az elmaradott agrár, vagy agráripari országok gazdasági szerkezete gyökeresen megváltozott, magasabb fejlődési fokra ért. Ezt bizonyítja az ipari és a mezőgazdasági termelés részarányának megváltozása a népi demokratikus országokban. Ez az arány Bulgáriában és Albániában például a következőképpen alakult: A demokratikus országok ipara ma új hatalmas alkotásokkal büszkélkedhet. Felépültek a szocialista nehézipar fellegvárai, Ansan, Nova Huta, Pimitrovgrád, Sztálinváros és a többiek, s körülöttük az első „szocialista városok“. Megsokszorozódott a vas-, és az acéltermelés, a villamosniában, Bulgáriában, Csehszlovákiában és Magyarországon a szocialista ipar adta a teljes ipari termelésnek mintegy 99 százalékát. Albániában már 1946-ban teljesen felszámolták a tőkések uralmát a gazdaságban, S Kínában 1953-ban az ipar 53 százaléka már a munkásosztály kezében volt. A gazdává lett munkásosztály nagy eredményeket ért el az ipar fejődésében. Bulgária ipar mezőgazdaság Albánia Ipar mezőgazdaság A szabadság évei alatt a népi demokratikus országokban az ipar fejlődésével párhuzamosan, számban, tudásban és tekintélyben meggyarapodott a munkásosztály- energia-termelés, rohamosan nőtt a mezőgazdasági gépek, a fogyasztási cikkek gyártása. Bulgáriában csupán három év alatt — 1949-től 1952-ig — 700 új gyárat építettek, illetve építettek újjá. Ma már Csehszlovákiában az egy főre eső ipari termelés nagyobb, mint Franciaországban és háromszor annyi, mint Olaszországban. Hasonló a helyzet Lengyelországban is. Kína 1954-ben mintegy tizenkét,,szer annyi nyersvasat és tizennégyszer annyi acélt termelt, mint 1949- ben. A nemrég még félnomád pásztornép lakta Mongóliában ma már automatagépgyár, energetikai konybinát működik.★ A népi hatalom évei a dolgozó parasztság számára is a felemelkedés évei voltak. A demokratikus országok parasztsága a munkásosztály vezetésével és segítségével, a szabadsággal együtt elérte évszázados vágyának beteljesülését: megkapta jussát, a földet. A népihatalom szinte legelső intézkedése mindenütt a földosztás volt. S megindult a harc a falu felemelkedéséért. A demokratikus országok falvai ma a munkás-paraszt szövet- * ség teremtő, erejét hirdetik. Sok százezer községben kigyulladt a villany, megjelentek a nagyszerű gépek, traktorok, kombájnok ezrei. A felszabadulás előtt a legtöbb népi demokratikus ország mezőgazdasága alacsony technikai színvonalon állt. A háború előtt például a mintegy 81 millió lakosságú kelet- és délkelet-európai népi demokratikus országokban 42 millió hektár, megművelhető földre 20 ezer traktor jutott. Ugyanakkor a fele annyi lakosságú Franciaország 21 millióhektár földjén, 30 ezertraktor szántott. Ma pedig? Csupán Romániának 23 ezer, Bulgáriának 14 ezer traktora van. Az egyes országok több tízezer hektár parlagföldet tettek megművelhetővé. Bulgáriában, Kínában, Koreában hatalmas öntözőrendszerek épülnek. Albániában, Magyarországon, Romániában új mezőgazdasági kultúrákat honosítanak meg. A szabad országok parasztsága előtt egyre világosabbá vált, hogy felemelkedésének legjobb, egyedül biztos útja a közös, nagyüzemi gazdálkodás. A szövetkezeti mozgalom változatos formái bontakoztak ki a népi demokratikus országokban. A magasabb típusú kollektív gazdaságokon kívül egyszerűbb társulási formák is létesülnek, például Kínában, Romániában, Csehszlovákiában és Magyarországon. Emellett a népi demokratikus állam mindenütt segíti az egyénileg dolgozó parasztok munkáját is. A, felszabadult népek országaiban szebb, gazdagabb, kulturáltabb lett az élet. S ez a gazdagodó élet, virágzó kultúra ma százmillióké. Az iskolák, egyetemek kapui megnyíltak , munkások és dolgozó parasztok gyermekei előtt. Romániában megkétszereződött a tanulók száma a háború előttihez képest. Csehszlovákiában több mint kétszer annyian járnak egyetemre, mint 1937-ben, Albániában 18-szor annyi mérnök van ma, mint a felszabadulás előtt. A lakásépítkezés, a falvak villamosítása, az üzlethálózat kiterjedése, az egészségvédelem javulása, a közoktatási statisztikák mind a dolgozók jólétének növekedését bizonyítják. Bulgáriában már 1951-ben kétszer annyi orvos volt, mint a háború előtt, Albániában majdnem négyszer annyi. Lengyelországban 1951-ben már több mint tízszer anynyi községben volt villany, mint a háború előtt, 1939-ben. A dolgozók egyre nagyobb tömegei részesülnek a társadalom védelmében betegség, baleset esetén, vagy öregkorukban. A fenti példák, adatok a munkásparaszt szövetség alkotásainak csak egy-egy részét világítják meg. De ezek is olyan nagy eredmények, amelyeket sem a munkásosztály — a népi demokráciák vezető osztálya —, sem a dolgozó parasztság nem érhetett volna el egymagában. De elérték, és még nagyobbat is teremtenek majd a munkások és dolgozó parasztok kommunisták vezette szövetségének ■ óriási teremtő erejével. Ez a termékeny szövetség volt és marad a szocializmust építő népi demokráciák hatalmának, felvirágzásának, végső győzelmének sziklaszilárd alapja Szécsi Éva. Az ipari termelés értékét a háború előtti utolsó békeévben 100-nak véve, így alakult a népi demokratikus országok ipari termelése 1954-ben. (Kínánál az 1949-es, Mongóliánál az 1940-es termelési szintet vesszük száznak.) C sin.t L . KWh 1938 1952 33,8 66,6 66,2 33,4 1938 1954 18,3 60,8 81,7 39,2 IPARI TERMELÉS NÖVEKEDÉSE KÍNA líNomofísi: CSEHSVÁKIA' ROMANIA MAGYARORSZAG BULGÁRIA m a ' 198 19 5 R 3.000 15 000 3 500 6. 210 3 100 0.209 2. 000 3.000 1. 660 2. 035 600 1 003 MUNKÁSON ES ALKALMAZOTTAK A munkások és alkalmazottak létszámának növekedése (ezerben). •m __________ -moszmir fíh):CSAIAIOH SÁMN KÍNA 11. 000 120 000.060 LENGYELORSZÁG 6.070 1068 HM NVK 7. 100 500 000 CSEHSZLOVÁKIA 1. 000 125 000 MAGYARORSZÁG 3.220 602 000 BULGÁRIA IIS 127 000 ROMÁNIA 1 109 918 000 ALBÁNIA 173 70 2 11 KOREA 1 000 720 000 Ennyi földet osztottak ki a népi demokratikus országok parasztságának (ezer hektárban). Kínánál 420 millió lakosságú területen osztottak földet. mjk 1938 1952 *95« ''Mr/ h/na 129 580.000 MW/ LENOmORSUO 2H3 U 500 9. 712 BULGÁRIA 1.605 2.707 2.707 MW, NDK 1.900 5 100 VwH/ MMrmRSIAG 3. 180 0.500 '^•1 CSEH SILD VAUI A 35 N. 900 7 000 ROM ÁRIA 3.600 0 NO 0 ffl ALBÁNIA 60 136 TERMELŐSZÖVE T 1s EZ F JEK SZÁMA így növekedett a termelőszövetkezetek száma a népi demokratikus országokban.