Szabad Nép, 1955. május (13. évfolyam, 120-149. szám)

1955-05-01 / 120. szám

­­rv . A nemzetközi munkásosztály a szovjet munkásosztályra büszke min­den ország munkásosztálya, büsz­ke lehet rá az egész haladó világ. A történelem sok nagy hőstettet felje­gyez, rendkívüli emberek rendkívüli tetteit. Az orosz proletárok osztálya tömegestül adott ilyen hősöket is a forradalom ügyének. De ami több en­nél, az egész munkásosztály, sok mil­lió hétköznapi ember megtette a leg­nagyobbat, amihez nem mérhető semmilyen egyéni hőstett, semmi­lyen más osztály forradalma, meg­törte a hatalmas viáginszperiatizmus egyeduralmát és megépítette a szo­cializmus erődjét a földgolyón. A történelem a munkásosztályra bízta a kapitalizmus sírbatételét. Az orosz munkások után megtette és — ilyenkor, május elsejében ki ne gon­dolna erre? — megteszi majd más országok munkásosztálya is. De amíg emberek élnek a földön, sohasem fe­ledhetik, hogy a végtelen Oroszhon megalázott és kisemmizett proletár­jai voltak az elsők, akik a győzelmes forradalom faltörő kosát zúdították „a jövő zárai ellen“. Oroszországban volt akkor a leggyengébb az impe­rializmus lánca, nekik jutott a leg­forradalmibb feladat minden orszá­gok munkásosztályának forradalmi feladatai közül. Megoldották a fel­adatot. Ők voltak az elsők, akik el­indultak a jövendő töretlen útjain, hogy felfedezzék és felépítsék a kommunizmus új világát. A legforradalmibb feladathoz a leg­forradalmibb munkásosztály ereje kellett. A munkások a kapitalizmus idején mindenütt a gyári robotban tanulnak szervezettséget és vasfegyel­met; teljes nincstelenségükben fejlő­dik ki semmitől sem korlátozott, világos tekintetük, gyűlöletük minden elnyomás ellen és meggyőződésük, hogy egyéni, életbevágó érdekeiket csak osztályuk, s minden dolgozó forradalmi felszabadításával védhetik meg. Közös alapvető vonása ez a munkásosztálynak a világ minden táján. Mégis, az orosz proletárokban ezek a jellemvonások erősebbek és határozottabbak, az egész osztályra jellemzőbbek voltak és állhatatosab­­ban érvényesítették őket a tömeges cselekvésben, mint másutt. Azért volt ez így, mert ez a munkásosztály a bolsevikok pártja köré tömörült, ame­lyet húsából és véréből való résznek tekintett, követett, védelmezett, tanult tőle és tanította osztálytapasztalatá­nak egész gazdagságával. Azokban az orszá­kban, ahol a mun­kásosztály megoszlott, a munkáspárt opportunizmusba vagy más hibákba esett — nem győzhetett a forrada­lom. De Oroszországban, ahol a leni­nisták kérlelhetetlen harcban győzték le és leplezték le a tömegek előtt az opportunistákat és a kalandorokat, a párt megerősíthette az osztály forra­dalmi öntudatát, kifejleszthette leg­jobb tulajdonságait, elvezethette a győzelemig. A szovjet munkásosztály példája nyomán kovácsolódtak ki mindenütt a lenini típusú, forradal­mi, marxista munkáspártok, amelye­ket joggal tekintettek a világ prole­tárjai a végső harc hivatott vezetői­nek, a végső győzelem zászlajának. A szovjet munkások osztály-jellem­vonásává , lett törhetetlen hűségük a kommunista párthoz. A párt tagjai­nak többsége a munkás, a munkás­­osztály egésze­n életre-halálra a párt­­híve. Ha nehéz idők jártak a szovjethatalomra, mindig még szoro­sabbra fonódott a párt és a munkás­osztály egysége. Lenin halálakor 251­ 000 ú­i párttag lépett a kommu­nisták hadseregébe, s ezek nagy több­sége munkás volt. A Nagy Hon­védő Háború idején a legveszélye­sebb feladatokat elsősorban a kom­munistákra bízták, nagyon sok párt­tag elesett a harcban. A párt mégis 1 600 000 új taggal és tagjelölttel erő­södött a háború éveiben, mert az ezer veszélybe indulók és a győzelmesen visszatérők, a legjobbak és legbátrab­bak kívánták legfőbb jutalmul, hogy vegyék fel őket a kommunisták ön­kéntes harci szövetségébe. Sztálin halálakor a szovjet munkások meg­fogadták: mindannyian megsokszo­rozzák erőfeszítéseiket, hogy együtt­véve pótolják a nagy veszteséget, amely a szovjet hazát érte. A szovjet munkásosztály és a Szov­jetunió Kommunista Pártja széttörhe­­tetlen egységbe forrtak 38 év harcai­ban. Nem egyszer előfordult a szov­jet hatalom történetében, hogy a pár­­tot jobboldali opportunisták, baloldali kalandorok vagy imperialista ügy­nökök próbálták bomlasztani. Amikor a bolsevikok harcban állottak ezekkel a veszélyekkel, a munkásosztály volt legszilárdabb támaszuk. Rendíthetet­lenül állott az egyetlen, a lenini párt mellett, amely híven képviseli a mun­kásosztály életbevágó, s az egész nép­pel közös érdekeit, helyesen fejezi ki azt, amit a nép gondol és akar. A szovjet munkásosztály példát mutat a világ munkásainak a kommunista párt iránti hűségre, odaadásra, áldo­zatvállalásra, forradalmi lendületre és józanságra: mindig a legfontosabb­­ra, a leglényegesebbre összpontosítva erejét, legyőz minden nehézséget. A munkásosztálynak mindig szük­sége volt és szüksége van ma is szö­vetségesekre. A­­ szocialista forrada­lom nem győzhetett volna Oroszor­szágban a nemzetközi munkásosztály támogatása nélkül. És ezzel a támo­gatással is csak az egész nép ver­hette vissza az intervenciót, ember­­feletti állhatatossággal és szívósság­gal küzdve tizennégy állam vadállati módra rátámadó hadserege ellen. A munkásosztály, amely természeténél fogva internacionalista, ezekben az időkben egyszerre tanult — és tanúsí­tott — hősi internacionalizmust és szovjet­­hazafiságot. Tanult az egész dolgozó nép érdekeit figyelembe véve politizálni, így támadni, és — ha kel­lett —■ visszavonulni, kíméletlennek lenni az orosz ellenforradalmárokkal, és megnyerni az orosz dolgozók min­den rétegét, elsősorban a dolgozó pa­rasztokat, a forradalom támogatására, a haza védelmére. Ez a széleskörű, internacionalista és össz­nemzeti pro­letáröntudat, párosulva azzal a szi­lárdsággal, amely nem rendült meg akkor sem, amikor minden más meg­ingott­­— éppen ez kellett akkor a győzelemhez. De ez kellett azután is, amikor a szovjet ország egyedül ál­lott az ellenséges, kapitalista hatalmak gyűrűjében, amikor a német fasiszták világhódító tervei ellen megszervezte és győzelemre vitte az antifasiszta egységfront nemzetközi erőit, s ez kell ma is, amikor a békéért és a né­pek szabadságáért folytatott harcban a Szovjetunió a világ népeinek leg­nagyobb reménysége és legerősebb támasza. Ma is a munkásosztály, a munkás-paraszt szövetség és minden dolgozó egységének aktív szervezésé­re és erősítésére tanít, ma is a haza függetlenségének, az egész nép egy­ségbe tömörítésének ragyogó példáját adja, a szövetségesekhez való viszony­ban a hűség, a rugalmasság és az elvi állhatatosság példáját mutatja a szovjet, munkásosztály a világ dolgo­zóinak. (A cári erosinisfád­ gyenge volt és el­maradott. Államszervezete rothadt, korrupt­­ ipara, mezőgazdasága el­avult, ósdi. Lenin 1913-ban a Prav­dában adatokat idézett arról, hogy míg az amerikai négerek között 44 százalék az analfabéta, s Európában átlagosan egy-két százalékot tesz ki az írástudatlanok száma, a cári Orosz­ország lakóinak 79 százaléka nem tud írni-olvasni. Erre az országra sza­kadt rá az első világháború pokla, a polgárháború és az intervenció pusz­tításai. Ha valaha, ekkor igazán „az erő­­helyzetéből“ politizálhattak az imperialisták a Szovjetunió ellen. Teljesen bizonyosra vették, hogy a fiatal szovjet rend nem tud ellenáll­ni: bölcsőjében fojthatják meg a kommunizmust. És ha csupa „gyors­lábú Achillest“ küldene is a szovje­tek védelmére a Népbiztosok Taná­csa, ha csupa bolsevik Napóleonból állana is a vörös hadsereg tiszti­kara, nem agyonnyomná-e akkor is őket az imperialista haditechnika fö­lényes súlya? Így gondolkoztak — de ma már minden gyerek tudja, hogy tévedtek — az imperialista trösztvezérek és hadvezérek. Téved­tek, mert nem számoltak olyan ma­tematikailag kifejezhetetlen mennyi­ségekkel, mint a bolsevikok pártja, a szovjet munkásosztály, a munkás­paraszt szövetség, a nemzetközi mun­kásszolidaritás ereje. Később arra számítottak, hogy az éhség és a gazdasági csőd teszi sírba a világ első proletártatalmát. Hatá­rozott képet alkottak maguknak Oroszországról és az orosz népről. „Orosz medve“ — mondották: nagy, erős, de ereje csupán a nyers tömeg­ben van. „Az Oblomovok népe“ — mondották: a nagy ábrándokat hor­dozó, de megvalósításukra képtelen, végtelen tehetetlenségű regény­ hősben látva az „orosz lélek“ igazi megtes­tesítőjét. Hogyan fogják ezek a „bár­­dolatlan“ és „elmaradott“ munkások megvalósítani a lenini jelszót, hogy a forradalom, a kommunizmus győ­zelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb, hogy a munka termelé­kenysége terén is túlszárnyalják a fejlett kapitalista országokat, meg­­nyergeljék a legmodernebb technikát, az elektromosságot és a javak bősé­gét teremtsék meg a nép számára? A szovjet munkásosztály pedig, a kapitalista világ hitetlenségétől kí­sérve, rongyosan és éhesen, elegendő gép, nyersanyag és szaktudás díjával, hozzáfogott az első ötéves tervhez — és négy év alatt sikeresen befejezte. Az első ötéves tervet követte a többi. „Az Oblomovok népe“ hihetetlen tempót diktált az építésben. Feltűnt Sztahanov, a birkapásztorból lett do­­nyeci bányász, go­mbamódra nőttek ki a munkásosztályból a többi sztahano­­vok, s a szovjet értelmiséggel össze­fogva forradalmasították a technikát. A világ megcsodálhatta a felszabadult, önmaguknak dolgozó munkások önbi­zalmát, sokoldalú tehetségét és tanu­lékonyságát, újító szellemét, forradal­­mian új viszonyát a munkához. Már kzép volt az élet és bőséges a Szovjetunióban, amikor rátört a fa­siszta háború. Szörnyű pusztítást ho­zott a szovjet népre. Utána, alig fél évtized alatt 7000 nagy gyárat és üze­met kellett felépíteni vagy újjáépí­teni a szovjet munkásoknak, mérnö­köknek és technikusoknak. A szovjet munkásosztály újra felépítette üze­meit és városait, hűségesen és vaskö­vetkezetességgel küzdött tovább a le­nini célért, a termelékenység emelé­séért. 1940-ben egyetlen szovjet mun­kás négyszer , 1954-ben már hétszer annyi értéket termelt, mint amennyit a kapitalisták egy orosz proletár munkájából 1913-ban kisajtoltak. A nagyipari termelés ugyanakkor har­­mincötszörösére, ezen belül a gépipa­ré százhatvanszorosára (!) nőtt, s a nemzeti jövedelem elérte az 1913. esz­tendeinek tizennégyszeresét! Tavaly csaknem 1 millió újítást és ésszerűsí­tést fogadtak el a Szovjetunióban, s ugyanebben az évben mintegy 8 mil­lió munkás szerzett magasabb szak­­képzettséget­­különböző tanfolyamo­kon. Ez nem egyszerű statisztika — több annál: hősköltemény. A szovjet munkásosztály nagy eposza. Befejezetlen remekmű, hiszen dia­dalmasan fejlődik tovább az egész szovjet nép büszkesége, a szovjet ne­hézipar. A világ első ipari atom­­mag-energiatelepe szovjet földön kezdte meg működését, s már épül a többi. Az imperialista világ ajkáról rég lefagyott már a gúnyos mosoly. A szovjet nép, a párt vezette szovjet munkásosztály folytatja , és be is fejezi a harcot a kommunizmu­sért. Az imperialisták gyűlölik a mun­kástársai a világ minden országában, a békeszerető népek mindenütt a földkerekségen szeretettel és tiszte­lettel veszik körül a szovjet mun­kásosztályt, a szovjet népet. A tőkés rend legagresszívabb képviselői ma is szeretnék eltörölni a föld színé­ről a szovjet munkások szabad ha­záját. Nem sikerült ezt megtenniük, amikor a szovjethatalom egyedül volt; még kevésbé sikerülhet most, amikor 38 esztendő harcai után a proletár-Moszkva erősebben áll, mint valaha, a munkásosztály ötágú csil­laga a Kreml- tornyán még fénye­sebben ragyog, sugarai ölelkeznek Peking és Tirana, Varsó és Prága, Szófia és Budapest vörös csillagai­nak fényével. A szovjet munkásosztály nagy költője, Majakovszkij megénekelte egykor a 150 millió hősi harcát a munkás-felszabadításért, a szov­jet rend győzelméért. Ma 900 mil­lió sorkatonája és megszámlálha­tatlan szövetségese harcol azért a korért, amelyet a költő — és az embe­riség — megálmodott, amelyért har­colni kell és érdemes, amikor „oly szelíd­ édes nép“ él majd békében, jó­létben és boldogságban a földön, ahol „Volgáit önti majd egybe lelkünkben a jóséig“, amikor Ahogy megírtuk olyan lesz a világ, átlagban és egyénben úgy alakul egyre szebbé holnap és azután és mindig azután az idők végéig, örökkön örökké. Évszázadnyi nyárért küzd­: sose késő! „Ez a harc lesz a végső!" 900 millió harcol a béke, szabadság és testvériség koráért, az „évszázad­nyi nyárért“, a kommunizmusért. A kommunisták vezette szovjet mun­kásosztály halad a harcok élén, s vele együtt küzdve a miénk lesz a győzelem. Patkó Imre " Éljen május 1, a proletár nemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek nagy seregszemléje! Mit üzen a magyar népnek május 1-re egy francia szerelő egy angol dokkmunkás egy dán kisparaszt egy osztrák szín­igazgató egy belga bányász egy olasz földmunkás Marius Fouchard Párizsból. Szilárd­ ejtőségben ünnepeljük, május 1-ét N'' evem Marius Fouchard, ötvenöt éltes vagyok,, s mint szerelősegéd dolgozom különböző párizsi építkezéseknél, ahol központi fűtést kell felszerelni. Május elseje előestéjén vagyunk. Társaimmal együtt készülünk a nagy harci napra, amelyen szilárd egység­ben tüntetünk a munkáltatók és kormányuk ellen. Amikor közeledik május elseje, minden évben visz­­szaemlékezem az olyan május elsejékre, amelyek­et a huszas években Párizsban töltöttem. Ezekben a május elsejékben a rendőrség durván megrohamozta a felvonuló műn,kősókat és bru­tálisan bántalmazott nőket, gyermekeket, öregeket egyaránt. Azután jöttek az 1935—36. évi május elsejék a népfront győzelmének jegyében. Később pedig, a náci megszállás sötét napjai alatt, azok a május elsejék, amelyeken a gyáraikban tüntetéseket szerveztünk a hit­leristák ellen. Most, 1955. május elsején egészen más a világ képe, mint fiatal koromban, a régi május elsejé­ben. Kilencszázmillió ember tartozik a szocializmus tá­borához, és az imperialisták minden prin­dikációja elle­nére a­ ragyogó jövő előkészítésén dolgozik. Többen a­ levelemben üdvözölni akartak bennete­tt fat kedves magyar dolgozó testvéreim. Teljes sikert, kívánok nektek mindennapi feladataitok, elvég­zésében, hogy még sikeresebben folytathassátok orszá­gotokban a szocializmus építését. Ami bennünket, francia dolgozókat illet, biztosak lehettek afelől, hogy szüntelenül küzdeni fogunk a ha­zugságok és rágalmaik ellen, amelyeket a béketábor si­kerein feldühödött tőkések Magyarországra és a szocia­lista tábor más országaira szórnak. Franciaországban a kormány az idén is betiltotta a dolgozók hagyományos május elsejei felvonulását. Vajon az erő jele-e ez a kormány részéről? Nem! Éppen ellenkezőleg, a gyengeség jele! A francia kormány sár­ba tapossa a legelemibb demokratikus szabadságjogokat. Ez azonban csak arra az eredményre vezet, hogy a fran­cia nép demokratikus erői szilárd egységbe tömörülje­nek, hogy kivívják a francia politikának azt a megvál­toztatását, amelyet az egész francia nép követel. A legutóbbi járási választások egyébként világosan megmutatták, hogy a kommunista és szocialista mun­kások igenis képesek közös megállapodás alapján fel­lépni, épp úgy, mint 1934—36-ban tették. A s kizsákmányolok ellen folytatott mindennapi ■z-t harcainkban nehézségekkel találjuk magun­kat szemben. De ahogy a közmondás tartja: „Eső után jön a szép idő.­“ Mi is tudjuk, hogy már közel van az idő, amikor május elseje nálunk, Franciaországban is a munka igazi ünnepe lesz. Éljen a Szovjetunió és a béketábor! Éljenek a magyar dolgozók, éljen a magyar nép! Marius Fouchard Wolfgang Heinz Bécsitől: A m­agyar népi állam korlátlan fejlődése erőforrás, számunkra is Május elsején Bécs haladó értelmisége a mun­kásság sorai között halad a Ring Strasser nagy, harcos felvonulá­son s erővel tölt el mindannyiun­kat az a tudat, hogy Önök május 1-ét a harcban kivívott szabad­ság büszke érzésével ünnepüik. Erő­forrása számunkra a magyar népi állam korlátlan fejlődése, ahol az összes néprétegek és a kormány egységes együttműködésével, a társa­dalmi és szellemi elnyomás bilincsei­től megszabadított társadalom építi az új, békés életet. Népeinket közös szenvedések és azonos vágyaik végtelen láncolata fű­zi egybe. De sokat merítettünk és meríthe­tünk egymás haladó értékeiből is, így Vagn Möller Östergaardhöl (Nyugat-Jü­tland): Köszöntöm a dolgozó parasztságot Dán paraszt vagyok, s a Jütland­­félsziget nyugati részén kis földemen gazdálkodom. . Május­­ alkalmából melegen üdvözlöm a magyar népet. Köszöntöm a magyar dolgozó pa­rasztságot s sok sikert kívánok to­vábbi fejlődéséhez. Mi itt állandó küzdelmet vívunk a nagybirtokosok ellen. Fiainkra és lányainkra igen nehéz jövő vár, leg­többjüknek semmi reménye sincs, hogy földhöz jusson. Én még sohasem voltam a maguk gyönyörű országában s talán nem is jutok oda soha, de sokat olvastam már Magyarországról s sokat mesél­tek róla barátaim, akik jártak ott. Tudom, hogy keményen dolgoznak az új társadalmi rendszer felépítéséért és a fejlett mezőgazdaság megterem­téséért. Tudom azt is, hogy a magyar nép a béke és a nemzetek közötti megértés híve, higgyék el, ugyanezek az érzések élnek a dán dolgozó pa­rasztok szívében is, bár a dán kor­mány belépett az Atlanti Szövetségbe, örülök, hogy alkalmam van a magyar népnek szóló üdvözletem és jókíván­ságaim­ kifejezésére. Kívánom­, hogy a magyar nép békében haladhasson újabb sikerek felé! Vann Möller Östergaard (Nyugat-Jü­tland, Dánia) Ausztria értelmisége, költői: Grillpar­zer, Lenau, majd pedig az utána kö­vetkezők az Önök népének nagy szószólóitól, Petőfitől, Katonától, József Attilától, Jókaitól és Mó­ricz Zsigmondtól kaptak ösztönzést és adták ezt tovább műveikben az osztrák munkásoknak és parasztok­nak, önök szabadok, és minden, a nemrég szerzett szabadság jegyé­ben alkotott és hozzánk, a hatá­ron túlra eljutó mű — akár a bé­kés célra nagyvonalúan alkalma­zott technika, akár a korlátlanul felfelé ívelő nemzeti kultúra al­kotása — segíti a mi béke- és szabadságtörekvéseinket, és úgy érezzük, hogy ezek még az eddi­ginél szorosabbra fűzik kapcso­latainkat. S ezt­ a csodálatos segítséget hadd köszönjem meg tiszta szívemből a magyar népnek. Népünk ma az öröm óráit éli át. A béke erőinek győzelme közelhozta KÉRDÉS: Milyen a helyzet a bá­nyákban? VÁLASZ: Minthogy a betegek és a munkabalesetek száma állandóan növekedett, s a munkaviszonyok a bányákban egyre romlottak, a mun­káltatóknak már nem sikerült Bel­giumban elegendő számú bányászt toborozniok. Ezért Olaszországban fejtettek ki propagandát, és ott igye­keztek munkásokat toborozni. KÉRDÉS: És mi a véleményük az itteni helyzetről a Belgiumba érke­zett olasz bányászoknak? VÁLASZ: Súlyos csalódás várt rájuk itt. Igaz, a munkanélküliség Olaszországban még nagyobb, mint Belgiumban. A belga tőkések Olasz­országnak azokon a vidékein fejtet­tek ki propagandát, ahol a legna­gyobb a szegénység és a nyomor. Magas béreket és jó­ lakást ígértek azoknak, akik Belgiumba jönnek dolgozni. Jöttek is nagy számban, de két nappal megérkezésük után már tudták, hogy szörnyen becsapták őket. Most már csak egyetlen rá­kedves magyar Barátaim! Soresina községbe való mezőgazda­­sági munkás vagyok. Ez a község a Po völgyében fekszik, amely mint bi­zonyára tudjátok, Olaszország egyik legjelentősebb nagybirtokos vidéke. Feleségem és három gyermekem van. Életkörülményeim igen nehezek, mert évente sohasem tudok 150 nap­nál többet dolgozni és a 150 napra kapott bérből kell 12 hónapon át megélnem. Gyermekeim még aprók, úgy, hogy ők még semmivel sem tudnak hozzájárulni kis háztartásunk kiadásaihoz. Május 1-én én és munkatársaim megünnepeljük a dolgozók nemzet­közi ünnepét. Délelőtt gyűlést tar­tunk, délután pedig összeülünk egy Ausztriához a szabadságot és a füg­getlenséget. Ezen a májuson különös szeretettel száll üdvözletünk a szom­szédos Magyarország felé. Wolfgang Heinz a Scala­ri Színházának igazgatója gyűki volt: hátat fordítani a bányák­nak, különben igen rövid idő alatt tönkremennek. A bányászfoglalkozás páriasors lett Belgiumban. KÉRDÉS: Mit üzen a magyar bá­nyászoknak? VÁLASZ: Minden munkás testvér. Én annál is testvéribb üdvözleteimet küldöm a magyar szaktársaknak, mert most már ők a gazdái a bá­nyáknak. Üdvözlöm a magyar bányászokat, akik kezükben tartják jövőjüket, és akiknek sorsa egyre jobbra fordul. Üdvözlöm őket azért is, mert mun­kájukkal­­hozzájárulnak a béke fenntartásához, államuk megerősödé­séhez és a szocializmus építéséhez. Ha a háborús uszítók azt hiszik, hogy egy nap a belga munkásokat háborúba sodorhatják a szocializmus országai ellen, akkor súlyosan téved­nek. Éljen a magyar és a belga bá­nyászok testvérisége a német milita­risták felfegyverzése ellen és a bé­­­kéért vívott harcban­ pohár borra él, meghányjuk-vetjük legfontosabb bajainkat. Ez most külö­nösen fontos dolog, mert néhány nap múlva, május 9-én egész Olaszország­ban sztrájkba lépnek a mezőgazdasági munkások, hogy elérjék néhány élet­bevágóan fontos követelésük teljesí­tését. Mi jól tudjuk, hogy "Magyarorszá­gon ezek a kérdések már nem létez­nek és mindazok, akik az üzemekben, a földeken és a hivatalokban dolgoz­nak, emberhez méltó életet élhetnek. Mi, olasz mezőgazdasági dolgozók azért harcolunk, hogy a mi orszá­gunkban is megvalósítsuk a társa­dalmi igazság rendszerét. Üdvözlet a győzelmes magyar népnek! Giovanni Colombi (Soresm­e) Gilbert Wetteren Rue de Cuesme-ből: A bányászfoglalkozás páriasors lett Belgiumban Gilbert Wetteren Jemeppeben lakik a Rue de Cuesme-ben, a belgiumi borinage-i bányavidéken. Bányász és 33 éves. Tíz évig Fleniban, a 17. számú akna mélyén dolgozott, de azután megbetegedett és a külszínen dolgozott to­vább. De most már külszíni munkára sem alkalmas és teljesen munka­kép­telenné vált. A Le Drapeau Rouge munkatársa felkereste Wetterent és több kérdést intézett hozzá. Henri Laurent Giovanni Colombi Soresinából (Cremona megye): Sztrájk dőlt állunk Joe Cowley Londonból: Büszkélő vágyónk hatalmas eredményeitekre Kedves Barátaim! A magam és egy csoport szaktárs nevében, akikkel együtt dolgozunk a londoni kikötő Royal Albert dokk­jában, meleg üdvözletemet küldöm nektek május­­ alkalmából. A felszabadulásotok óta eltelt 10 év alatt a milliomosok sajtója min­dent elkövetett, hogy bennünket, egy­szerű angol dolgozó férfiakat és nő­ket­­ azok ellen a népek ellen uszít­son,, amelyek új életet építenek. Min­ket azonban nem lehet egykönnyen becsapni. Annál kevésbé, mert ösz­­sze tudjuk hasonlítani a mi életün­ket a tietekkel. Látjuk, hogyan zsák­mányolnak ki bennünket, s látjuk azt is, hogy mennyire megjavult az élet a ti országotokban, és azokban az országokban, amelyek hasonlóan fejlődtek. Mi még mindig kapitalizmusban, élünk, s még nagy harcok állnak előttünk. Csodálattal halljuk, hogyan változik meg országotok. Gyáraitok­nak, különösen pedig nehéziparotok­nak minden nagy teljesítménye büszkeséggel tölt el bennünket. Éppúgy, mint ti, mi is élesen elle­nezzük a nácik felfegyverzését. Ha pedig Eden és Eisenhower azt kép­zeli, hogy elpusztíthatják azt, amit ti most létrehoztak, akkor jó lesz ide­jében észretérniök. 1920-ban a lon­doni dokkmunkások segítettek meg­állítani a fiatal szovjet köztársaság elleni intervenciós háborút. Amit­ akkor tettünk, azt ma is ké­szek vagyunk megtenni. Mi hiszünk a nemzetközi szolidaritásban, és tud­juk, hogyan védjük meg a békét. Joe Cowley (Hackney, London) A munkás-paraszt ereje A népek történelmében nem sok öt vagy tíz év. De tizenegy európai és ázsiai ország népeinek életében az elmúlt néhány rövid esztendő — egész történelmi korszakot jelent. Legtöbbjük tíz évvel ezelőtt lépett a szabadság útjára, s a kínai nép még csupán öt esztendeje rázta le magáról hazai elnyomóit és az idegen imperialisták igáját. A demokratikus tábor országaiban a háború óta eltelt rövid idő: hatalmas nemzeti átalaku­lások, győzedelmes forradalmak, a néptömegek rohamos felemelkedésének nagyszerű korszaka. S a megtett, út — amelynek minden szakaszán döntő, felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az „idősebb testvér", a Szovjetunió — azt bizonyítja, hogy a népek élni tudnak a szabadsággal. Ennek a nagyszerű korszaknak legnagyobb eredményeit talán ebben az egyetlen mondatban foglalhatjuk össze: minden hatalom a dolgozó népé! A népi demokratikus országokban proletárdiktatúra van, s a munkás-pa­raszt szövetség — a népi demokratikus állam sziklaszilárd alapja. Ennek a szövetségnek az ereje hatalmas alkotásokat hozott létre. A népi demokratikus országok munkásosztálya kiharcolta a hatal­mat, jogos birtokába vette a gyára­kat, kezébe vette az állam ügyeit, s hozzákezdett a szocialista építés nagy munkájához. Az európai népi demokratikus országokban már 1948-ban a munkásosztályé, a dolgozó népé volt a gyárak legnagyobb része, a bányák, a föld minden kincse. 1953 —54-ben Lengyelországban, Romá­sz Ipar — s elsősorban a nehéz­ipar — fejlődésével az elmaradott ag­rár, vagy agrár­ipari országok gazda­sági szerkezete gyökeresen megvál­tozott, magasabb fejlődési fokra ért. Ezt bizonyítja az ipari és a mező­­gazdasági termelés részarányának megváltozása a népi demokratikus országokban. Ez az arány Bulgáriá­ban és Albániában például a követ­kezőképpen alakult: A demokratikus országok ipara ma új hatalmas alkotásokkal büszkélked­het. Felépültek a szocialista nehéz­ipar fellegvárai, Ansan, Nova Huta, Pimitrovgrád, Sztálinváros és a többiek, s körülöttük az első „szocia­lista városok“. Megsokszorozódott a vas-, és az acéltermelés, a villamos­niában, Bulgáriában, Csehszlovákiá­ban és Magyarországon a szocialista ipar adta a teljes ipari termelésnek mintegy 99 százalékát. Albániában már 1946-ban teljesen felszámolták a tőkések uralmát a gazdaságban, S Kínában 1953-ban az ipar 53 száza­léka már a munkásosztály kezében volt. A gazdává lett munkásosztály nagy eredményeket ért el az ipar fej­ődésében. Bulgária ipar mezőgazdaság Albánia Ipar mezőgazdaság A szabadság évei alatt a népi de­mokratikus országokban az ipar fej­lődésével párhuzamosan, számban, tu­dásban és tekintélyben meggyarapo­dott a munkásosztály- energia-termelés, rohamosan nőtt a mezőgazdasági gépek, a fogyasztási cikkek gyártása. Bulgáriában csupán három év alatt — 1949-től 1952-ig — 700 új gyárat építettek, illetve építet­tek újjá. Ma már Csehszlovákiában az egy főre eső ipari termelés na­gyobb, mint Franciaországban és há­romszor annyi, mint Olaszországban. Hasonló a helyzet Lengyelországban is. Kína 1954-ben mintegy tizenkét,,­szer annyi nyersvasat és tizennégy­szer annyi acélt termelt, mint 1949- ben. A nemrég még félnomád pász­tornép lakta Mongóliában ma már automatagépgyár, energetikai kony­binát működik.★ A népi hatalom évei a dolgozó pa­­­rasztság számára is a felemelkedés évei voltak. A demokratikus országok parasztsága a munkásosztály vezeté­sével és segítségével, a szabadsággal együtt elérte évszázados vágyának beteljesülését: megkapta jussát, a földet. A népi­­hatalom szinte legelső intézkedése mindenütt a földosztás volt. S megindult a harc a falu felemel­kedéséért. A demokratikus országok falvai ma a munkás-paraszt szövet- * ség teremtő, erejét hirdetik. Sok száz­ezer községben kigyulladt a villany, megjelentek a nagyszerű gépek, trak­torok, kombájnok ezrei. A felszabadulás előtt a legtöbb népi demokratikus ország mező­­gazdasága alacsony technikai szín­vonalon állt. A háború előtt pél­dául a mintegy 81 millió lakossá­gú kelet- és délkelet-európai né­­­­pi demokratikus országokban 42 mil­lió­­ hektár, megművelhető földre 20 ezer traktor jutott. Ugyanakkor a fele annyi lakosságú Franciaország 21 mil­lió­­hektár földjén, 30 ezer­­traktor szántott. Ma pedig? Csupán Ro­mániának 23 ezer, Bulgáriának 14 ezer traktora van. Az egyes orszá­gok több tízezer hektár parlagföldet tettek megművelhetővé. Bulgáriában, Kínában, Koreában hatalmas öntöző­­rendszerek épülnek. Albániában, Ma­gyarországon, Romániában új mező­­gazdasági kultúrákat honosítanak meg. A szabad országok parasztsága előtt egyre világosabbá vált, hogy felemel­kedésének legjobb, egyedül biztos út­ja a közös, nagyüzemi gazdálkodás. A szövetkezeti mozgalom változa­tos formái bontakoztak ki a népi de­mokratikus országokban. A magasabb típusú kollektív gazdaságokon kívül egyszerűbb társulási formák is léte­sülnek, például Kínában, Romániá­ban, Csehszlovákiában és Magyar­­országon. Emellett a népi demokra­tikus állam mindenütt segíti az egyé­nileg dolgozó parasztok munkáját is. A, felszabadult népek országaiban szebb, gazdagabb, kulturáltabb lett az élet. S ez a gazdagodó élet, virág­zó kultúra ma százmillióké. Az iskolák, egyetemek kapui meg­nyíltak , munkások és dolgozó pa­rasztok gyermekei előtt. Romániában megkétszereződött a tanulók száma a háború előttihez képest. Csehszlová­kiában több mint kétszer annyian jár­nak egyetemre, mint 1937-ben, Albá­niában 18-szor annyi mérnök van ma, mint a felszabadulás előtt. A lakásépítkezés, a falvak villa­mosítása, az üzlethálózat kiterjedé­se, az egészségvédelem javulása, a közoktatási statisztikák mind a dol­gozók jólétének növekedését bizo­nyítják. Bulgáriában már 1951-ben kétszer annyi orvos volt, mint a háború előtt, Albániában majdnem négyszer annyi. Lengyelországban 1951-ben már több mint tízszer any­­nyi községben volt villany, mint a háború előtt, 1939-ben. A dolgozók egyre nagyobb tömegei részesülnek a társadalom védelmében betegség, baleset esetén, vagy öregkorukban. A fenti példák, adatok a munkás­­paraszt szövetség alkotásainak csak egy-egy részét világítják meg. De ezek is olyan nagy eredmények, ame­lyeket sem a munkásosztály — a né­pi demokráciák vezető osztálya —, sem a dolgozó parasztság nem érhe­tett volna el egymagában. De elérték, és még nagyobbat is teremtenek majd a munkások és dolgozó parasztok kommunisták vezette szövetségének ■ óriási teremtő erejével. Ez a termé­keny szövetség volt és marad a szo­cializmust építő népi demokráciák hatalmának, felvirágzásának, végső győzelmének sziklaszilárd alapja­ Szécsi Éva. Az ipari termelés értékét a háború előtti utolsó bé­keévben 100-nak véve, így alakult a népi demokra­tikus országok ipari termelése 1954-ben. (Kínánál az 1949-es, Mongóliánál az 1940-es termelési szintet vesszük száznak.) C sin.t L­ . K­Wh 1938 1952 33,8 66,6 66,2 33,4 1938 1954 18,3 60,8 81,7 39,2 IPARI TERMELÉS NÖVEKEDÉSE KÍNA líNomofísi: CSEHSVÁKIA' ROMANIA MAGYARORSZAG BULGÁRIA m a ' 19­8 19 5 R 3.000 15 000 3 500 6. 210 3 100 0.209 2. 000 3.000­­ 1. 660 2. 035 600 1 003 MUNKÁSON ES A­LKA­LM­AZOTT­A­K A munkások és alkalmazottak létszámának növe­kedése (ezerben). •m __________ -moszmir fíh):CSAIAIOH S­ÁMN KÍNA 11. 000 120 000.060 LENGYEL­ORSZÁG 6.070 1068 HM NVK 7. 100 500 000 CSEHSZLOVÁKIA 1. 000 125 000 MAGYARORSZÁG 3.220 602 000 BULGÁRIA IIS 12­7 000 ROMÁNIA 1 109 918 000 ALBÁNIA 173 70 2 11 KOREA 1 000 720 000 Ennyi földet osztottak ki a népi demokratikus orszá­gok parasztságának (ezer hektárban). Kínánál 420 millió lakosságú területen osztottak földet. mjk­ 1938 1952 *95« ''Mr/ h/na 129 580.000 MW/ LENOmORSUO 2H3 U 500 9. 712 BULGÁRIA 1.605 2.707 2.707 MW, NDK 1.900 5 100 VwH/ MMrmRSIAG 3. 180 0.500 '^•1 CSEH SILD VAUI A 35 N. 900 7 000 ROM ÁRIA 3.600 0 NO 0 ffl ALBÁNIA 60 136 TER­M­EL­ŐSZ­ÖV­E T 1s EZ F JE­K SZÁMA így növekedett a termelőszövetkezetek száma a népi demokratikus országokban.

Next