Szabad Nép, 1955. május (13. évfolyam, 120-149. szám)

1955-05-03 / 121. szám

(Folytatás az 1. oldalról) Erőm­ű dolgozóinak büszkeségét, a néhány nappal ezelőtt elnyert felsza­badulási serleget. A tér másik olda­lán zenekarok indulókat játszanak, de hangjuk belevész az óriási tér lelkes zajába, a mindenünnen fel­csendülő énekszóba, az üzemi zene­karok egymásnak felelgető, májusi köszöntésébe. Az Ajtósi Dürer sor felől a KISPESTI TEXTILGYÁR dolgozói fordulnak a térre, ők is hoz­zák a felszabadulási serleget, s ének­lik a textilmunkások népszerű indu­lóját: „Szedd a selymet, elvtárs, se­lyemből lobogót...“ Hozzák a zászló­kat is, a lobogókat, s a zászlóerdő­­ből előtűnnek a táblák, amelyek az­Az RM Fémmű hatalmas, forgó transzparense a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét köszönti: „Éljen a nemzetközi munkásosztály harcos seregszemléje, május 1!“ Itt is, ott is feltűnik a menetben a hatalmas vörös egyes szám. A szám alatt forog a felirat: „Május, május, május ..Májust ünnepeljük, a ter­mészet megújulásának hónapját. — Hatvanhat évvel ezelőtt a nemzetkö­zi munkásság küldöttei ezt a hóna­pot, e hónap első napját választották a munkásság ünnepéül. Úgy döntöt­tek — mint Sztálin elvtárs megemlé­kezett róla —, hogy „ ...éppen a mai napon, május elsején, amikor a ter­mészet felébred téli álmából, erdők, hegyek kizöldülnek, mezők és rétek virágba borulnak, a nap melegebben kezd tűzni, a levegőt átjárja a meg­újulás öröme, a természet pedig tánc­ra perdül és ujjongásban tör ki — ... éppen e napon fogják az egész vi­lágnak harsányan és nyíltan tudtára adni: a munkások hozzák az embe­riségnek a tavaszt és szabadítják meg a kapitalizmus bilincseitől..Hat­vanhat éve ünnepel e határozat je­gyében a világ munkásosztálya. A mi szabad népünk öröme, felszabadult munkásosztályunk öröme szétárad a hatalmas téren. A jelszavak a nem­zetközi munkásosztály harcának győ­zelmeit üdvözlik, azét a munkásosz­tályét, amelynek mi is része vagyunk: mát. S most már újabb célokért küz­denek: a Kistext egyike annak a húsz budapesti ipari vállalatnak, amely versenyre hívta az ország va­lamennyi üzemét az idei terv sike­res teljesítéséért. A XXI. kerület élén az RM ÜZE­MEI jönnek, s az első sorokban itt is csillog egy serleg: a csőgyáriak nyer­ték. „Vörös Csepel mi vagyunk — a békéért harcolunk­“ — messze hang­zik a jelszó, a csepeliek menetéből. Amikor a kerületek dolgozóinak me­nete a Sztálin téren találkozik, s ha­talmas folyammá egyesül, vidám üd­vözlések harsannak innen is, onnan is. Az RM Öntödegyár dolgozói leg­­jobbjaik arcképét is hozzák a menet­ben. Jónás Mihály öntő 186, Vellai „Éljen a 100 milliós béketábor!“ A KOHÓ- ÉS GÉPIPARI MINISZTÉ­RIUM dolgozóinak menetében a Szov­jetunió és a népi demokratikus or­szágok zászlait, a testvérpártok, a nemzetközi munkásmozgalom vezetői­nek képeit hozzák. A GANZ VAGON fiataljai, akik a VIII. kerület élén ha­­ladnak, Marx, Engels, Lenin, Sztálin, a halhatatlan tanítók arcképeit eme­lik a magasba. S köszöntik a felvonulók a béke­harc nagy vezetőjét, népünk felsza­badítóját, a népek reménységét, a Szovjetuniót. Valahányszor felhang­zik a megafonban a Szovjetuniót köszöntő jelszó, ezerszeresen vissz­hangozza azt Budapest népe. Virá­gokkal övezve hozzák a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kor­mány vezetőinek arcképeit. A FŐ­VÁROSI VILLAMOSVASÚT FÜZES­­SY ÁRPÁD-FŐMŰHELY dolgozói feliratukkal így üdvözlik a népek testvéri összefogásának vezetőjét: „Forró üdvözlet a kommunizmust diadalmasan­­ építő szovjet nép­nek.“ A ZUGLÓI GÉPGYÁR mene­tének első táblája a szovjet népet köszönti: „Forró üdvözlet a kommu­nizmust diadalmasan építő szovjet népnek, és dicső élcsapatának, a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak.“ Mennyi jel­, jelkép, jelszó hir­deti: a főváros dolgozói ezen a napon a világ dolgozóinak nagy­szerű összefogását ünnepüik! Az órákon át hömpölygő menetből itt is, ott is felvillannak a távoli országok zászlószínei, amott egy óriási föld­gömb — a VÖRÖS SZIKRA-GYÁR dolgozói hozzák —, szalag fut körül rajta, s a szalagon oroszul, németül, franciául, angolul, spanyolul és len­gyelül a drága szó: „Béke“. Csaknem minden üzem, vállalat felvonulói élén fiatalok haladnak: lelkesek és vidá­mak. Kört formálva, népi tánc, népi zene ütemére haladnak el a tribün előtt. Vidámságot sugároz minden ilyen kép, de ennél többet is: egy-egy népi táncos csoport a különböző nemzetek népi viseleteiben halad a virágos májusfák alatt. A BELOIAN­NISZ híradástechnikai gyár és a SZELLŐZŐMÜVEK dolgozói is e­lhozták a baráti országok lobogóit. „Szabad május elsejét az összes el­nyomott népeknek!“ — követeli a lágymányosi dohánygyár munkásainak egyik transzparense. Talán sohasem volt még egyetlen felvonuláson sem annyi fiatal és annyi gyermek, mint ezen a napsu­garas májusi seregszemlén. Jönnek a tanulóifjak, de „jönnek“ apjuk vál­­lain, májusfákat, zászlócskákat lo­bogtatva, vékony gyermekhangjukon éljenezve a legkisebbek is. A népek összefogása új és dicsőséges tartalom­mal gazdagodott: a békéért, az em­beri boldogságért ma már százmilliók harcolnak. „Mi, anyák, akik az életet netben. Itt vannak, de hogyan? Ka­rikatúrák ábrázolják őket, leplezik le igazi arcukat. A gúny, a gyűlölet nyi­lai irányulnak feléjük. Az egyik kari­katúrának ez a címe: „A régi szellem­ben“. Amerikai tőkést ábrázol, mö­götte halvány kísértetként Hitler szelleme. „Nem nyugszunk bele Nyugat-Né­metország felfegyverzésébe“ — adják hírül a Beloiannisz-gyár dolgozói. S az áradó menetben, miközben a teret betöltő tömeg jelszavakkal, meg-meg­­újuló hurrával, énekszóval köszönti a nagy ünnepet, a tér közepén rögtön­zött szavalókórus alakul: „Ha a né­pek összefognak, békeharcban győzni fognak!“ Amikor a NÉPMŰVELÉSI Mo­ndjuk, egyesüljünk az élet megmen­téséért“ — hányszor lehet ilyen fel­írást kibehúzni a zászlók tengeréből. Az ÉPÍTŐIPARI MŰSZAKI EGYE­TEM hallgatói Picasso galambjának felnagyított mását viszik ezzel a fel­irattal: „Megvédjük a békét!“ Szépek a meg-megfrissülő szélben tüzes lán­gokként röpködő vörös zászlók, szé­pek népünk hazaszeretetének jelké­pei, a piros-fehér-zöld színű nemzeti lobogók, nagyon közel vannak a szí­vünkhöz a baráti népek lobogói, a népek testvéri összefogásának jelei­ként fel-feltűnő nemzeti zászlók é­s az egészet egybefogja, a béke meg­védésének gondolatában egybefor­rasztja a béke sok ezernyi zászlajá­nak kék színe. A GOLDBERGER GYÁRIAK menete alig látszik e mögött a kék zászlóerdő mögött. Harmonikaszó csendül valahon­­­­nan: „A béketábor legyőzhetetl­len...“ A SOROKSÁRI TEXTIL­IPAR dolgozóinak menetében egy aranyozott baldachin alatt elhelyezett trónuson kisgyerek ül. A trónusról le­csüngő színes szalagokat az üzem dolgozóinak gyermekei viszik — a jövő reménységei. Az üzem asszonyai, akik magukkal hozták gyermekeiket, fehér békegalambot is emelnek ma­gasba. A béke óhajának megható ün­nepi kifejezései mellett azonban ott emelkedik a munkás hétköznapok békeharcát kifejező tábla is: „Ápri­lisban 102 százalékra teljesítettük tervünket.“ Szeretjük és féltjük a békét. Félt­jük a béke ellenségeitől, az impe­rialistáktól, akik — bármily különö­sen hangzik is — itt vannak, a m­­­I­NISZTÉRIUM dolgozói a tribün elé érnek, román zene csendül fel, s egy román nemzetiségi kultúrcsoport, a méhkeréki fiatalok román népi tán­cot járnak. Közvetlen mögöttük né­met dal csendül fel — egy német nemzetiségi kultúrcsoport üdvözli a párt és a kormány vezetőit. A tudo­mány dolgozói, a kísérleti és kutató­­intézetek dolgozói azt a gondolatot fejezik ki, hogy a mi építőmunkánk a béke céljait szolgálja. A HÍRADÁS­TECHNIKAI IPARI KUTATÓ INTÉ­ZET menetében feltűnik két tábla. Az egyiken ez a szöveg olvasható: „Az imperialista kutatás eredménye: rom­bolás, halál.“ A másik tábla szövege: „A mi kutatásunk célja: fény, élet.“­ Ha felcsendül a mikrofonban egy­­egy májusi jelszó, az egész tér felel rá. De még harsányabb a felelet, a hurrá, valahányszor nagy pártunkat, pártunk Központi Vezetőségét üd­­vözlik a felvonuló százezrek. Szinte végeláthatatlan sorokban vonulnak az EMAG­GYAR dolgozói, vörös és nemzetiszínű zászlók lobognak me­netük felett. „Minden erőnkkel har­colunk a Központi Vezetőség határo­­zatainak végrehajtásáért“ — feliratú széles selyemszalagokat visznek a magasba a léggömbök és sokezer to­rokból harsog egyszerre: „Éljen a párt!“ Ha nagyobb a lelkesedés, ha forróbban zeng a pártot üdvözlő kiál­tás, ha lelkesebben röpködnek a zászlók a tribün előtt, ez a mostani május elsején azt is jelenti: Budapest népe egységesen és határozottan so­rakozik a párt mögé, s kész a Központi Vezetőség márciusi határozatának szellemében folytatni a szocializmust építő munkát. Vidám zene- és énekszóval jönnek a GÁBOR ÁRON VASÖNTÖDE ÉS GÉPGYÁR dolgozói. Színes ez a menet, zászlóten­ger, májusfák sok színű szalag­jai, feliratok, képek díszítik, de itt valami új dolog is feltűnik: igen sok katonaruhát látni a munkások között. a gábor Áron tüzértiszt-KÉPZŐ AKADÉMIA növendékei együtt vonulnak az üzem munkásai­val. Nemcsak a közös név fűzi össze őket. Az együttes felvonulás azt is jelképezi, hogy amit a nép közös munnkával, együtt alkot, együtt meg is védelmezi. Ilyen feliratú táblát hoz­nak a menetben: „Válaszunk a Köz­ponti Vezetőség határozatára: első negyedévi tervünket 103,3 százalékra teljesítettük.“ A tribün előtt most ütemes jelszó hangzik fel: „Páriánk szilárd egysége — népünk legfőbb ereje!** Az élüzem DUGATTYÚGYŰ­­RÜ-GYÁR dolgozói köszöntik így pártunk vezetőit. Azt a pártot köszön­tik Budapest dolgozói, amely egysé­gesebb és erősebb, mint valaha, s egy­ségben, határozottan vezeti népünket a szocializmus további építésének útján. Mintha a történelem ele­venedne meg, hatalmas méretű ké­pek sorakoznak egymás után, amott, az emberfolyam fölött. A munkás­­osztály évtizedes harcának egy-egy jelenetét ábrázolják. A régi májusok dicsőséges harcai jutnak eszünkbe, amikor a képeket nézzük. Az 1905-ös, majd az 1912-es májusi tüntetésekre brutális terrorral, sortűzzel, a mun­kások üldözésével felelt az uralkodó osztály. Felidézik a képek az 1917-es május elsejét, amelyet már az orosz proletariátus győzelmének küszöbén ünnepelt a világ proletariátusa. És 1919. május elsején már a magyar munkáshatalom védelmére, a Tanács­­köztársaság katonáiként fegyvere­sen sorakoznak Budapest munkásai. Egy kép a Horthy-terror véres kor­szakára emlékeztet, s végül itt hoz­zák az idei májusj­­ örömeit, szépsé­gét kifejező hatalmas képet. A párt vezette a munkásosztály harcát győ­zelemre — ezt a pártot ünneplik most a felvonuló százezrek. A XIX. KE­RÜLET dolgozóinak menetét ez a jel­mondat díszíti: „A cél világos, az út szabad!“ A párt mutatja az utat, a párt tűzte ki a célt. A párt Központi Vezetőségének márciusi határozata összefogásra, egységre hívja fel a pár­tot, a dolgozó népet, s ez a májusi felvonulás ezt az összefogást fejezi ki. Hányszor csendült fel az ütemes üd­vözlés a tribün előtt, párttagok, pár­­tonkívüliek együtt ünnepelték győ­zelmeink szervezőjét, s együtt kiál­tották színes-lélekkel: „Éljen a párt!“ Ez a hangos, lelkes üdvözlés órák óta tart már, s még egyre árad az ön­feledten ünneplő sereg. Vidám színek, kedves jelenetek, színpompás csopor­tok mindenütt. Amott léggömbök emelnek az ég felé egy léghajót, rajta a jelszó: „A Központi Vezetőség határozataina­k végrehajtásáért har­colunk!“ A menet egy-egy percre összetorlódik a tribün előtt, az oda­érkezők éljeneznek, hurráznak, még egy pillanatig ott akarnak időzni, hogy szívből köszönthessék pártunk és kormányunk vezetőit e nagyszerű, feledhetetlen májusi ünnepen. Mennyi szép tábla — alig győzzük olvasni! Egyik üzem jön a másik után, s lehetetlen nem arra gondol­ni, milyen gazdag ez a város, milyen sok gyár, intézmény, iskola, egyetem gazdagítja. Gyáróriások mellett — ki­csi üzemek, ktsz-ek. Minisztériumok ■menete mellett színházak mű­vészei, amott Kossuth-díjasok, írók. Hosszú sorokban jönnek ANGYAL­FÖLD iskoláinak fiai, leányai, ábécés könyvet tartva a magasba, mellettük haladnak tanítóik. Egy-egy kerületi pártszervezet zászlói alá háziasszo­nyok, kisiparosok gyülekeztek. Itt van, ezen a téren Budapest gazdag­sága, szépsége, öröme. S ha gazdag hazánk fővárosa, azért gazdag, mert lakói, a felszabadult dolgozók élete szép és gazdag. Órákon át sodródik, hullámzik a tömeg, s aki végignézi, nem képes­ megkülönböztetni az öl­tözékük alapján, kik a Kossuth-díjas művészek, s hol menetelnek a mun­kások, egyformán j­ólöltözöttek. „Ap­róságok“ is jelzik, hogy évről évre többet tárhatunk egy ilyen felvonulá­son is ország-világ elé: még egy fel­vonuláson sem láttunk annyi fényké­pezőgépet, mint most. A menet sorait is megbontva, száz és száz alkalmi fotoriporter állt meg egy pillanatra a tribün előtt, hogy megörökítse a nagyszerű élményt, a feledhetetlen emléket, a Sztálin-szobor mellvédjé­ről a májusi felvonulást üdvözlő elv­társakat. Ezernyi színes, szép ötlettel... Mennyi ötlet teszi színessé, vi­dámmá ezt a felvonulást! A munka szépségeit, az élet örö­meit fejezik ki. A munkában elért sikereket nemcsak a felszabadulási serlegek bizonyítják. A XX. KERÜ­LETI PAPÍRÁRUGYÁR népviselet­be öltözött, nótaszóra menetelő leá­nyai után az ÓRAGYÁR dolgozói vo­nulnak. A menet közepén hatalmas órát hoznak, s a szomszédos felvonu­lók önkéntelenül is órájukra pillan­tanak. „Ellenőrizték“ — a nagy óra pontosan jár. Kitűnő munka ez, de ezenkívül az Óragyár 128,8 százalé­kos negyedévi tervteljesítéssel is büszkélkedhet. Harsogó éljenzés tör fel most: a IV. KERÜLET dolgozói értek a tribünhöz. A CHINOIN dol­gozói haladnak az élen, a felszabadu­lási serleg büszke nyertesei. Vörös zászlók erdeje következik, s a zász­lók alatt jönnek a kerület üzemei: a DUCLOS BÁNYAGÉPGYÁR, a VACUUMTECH­NIKAI GÉPGYÁR, az OXIGÉNGYÁR. Amikor mesz­­sziről feltűnik az EGYESÜLT IZZÓ gyönyörű transzparense, fel­harsan a taps, égő izzólámpákból formálódik ki az üzem neve, s büsz­kén világít a szó: „ÉLÜZEM“. Az Izzó menetében ott vonul a gyár ál­tal patronált NAGYKŐRÖSI SZA­BADSÁG TERMELŐSZÖVETKEZET 17 tagú küldöttsége. Az első sorban Danka Mihály élenjáró tsz-tag halad, Budapest vendége ő most, sok-sok dolgozóparaszt-társával együtt. Va­lamennyiük szívét-lelkét az az érzés hatja át: jó itt haladni, ebben a ha­talmas erőt sugárzó menetben, büsz­ke érzés kezet fogva menetelni a nagyszerű munkásosztállyal. Egyenruhás vasutasok menetelnek: a KELETI­ PÁLYAUDVAR és az él­üzem KELETI FŰTŐHÁZ dolgozói. Nem lelhet itt mindegyikük: Korpo­­­­nai Jenő kétszeres kiváló dolgozó, az ünnepség idején szolgálatban volt. De ő is feldíszítette mozdonyát, s valahol az országban ő is „menetelt“ — 50—60 kilométeres sebességgel. A RUGGYANTAÁRUGYÁR meneté­nek élén öt hatalmas ballon emeli magasba a gyár nevét. Óriási döm­perkereket hoznak, de könnyű a teher — ezt is ballonok tartják. Tehetik, ők gyártják azokat a színes ballonokat, amelyek száz- és ezerszám úsztak a levegőben, a májusi tüntetők feje fö­lött. A MÁVAG nevét virágból for­mázták. Az üzemi zenekar pattogó indulójára lépked a menet, a fiata­lok hatalmas vörös csillagot emelnek a magasba, benne Marx, Engels, Lenin és Sztálin képe. Kórus dala zeng fel: az „Acélhang“, a MÁVAG kórusa énekel. Népitáncos-csoportok szórakoztatják a vonulókat. Aligha vett részt a felvonuláson még egy olyan üzem, mint a KŐBÁ­NYAI SÖRGYÁR, amelynek dolgozói ezen a május elsején öt nagyszerű eseményt ünnepelnek egyszerre: most nyerték el a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, tizenegyedszer az élüzem-csillagot, nemrég avatták az újonnan épített ászokteret, ezek­ben a napokban ünnepük a híres gyár születésének századik évfordulóját, s a mai gyönyörű napon — május el­sejét. Az ötszörös ünnepen azt ígé­rik az üzem dolgozói, hogy az idén tizenegy és félszer több sört gyárta­nak, mint tíz évvel ezelőtt. A MA­GYAR GYAPJÚFONÓ- ÉS SZÖVŐ­GYÁR lelkes menetében Branovits Béla farkasokénak , az üzem egyik legjobb dolgozójának jutott az a Tizen­két óra felé jár az idő. A szél megfordult, végigszalad a téren, es­elkapja a zászlók selymét, maga­sabbra röpíti a léggömböket, és hozza, sodorja az énekszót. Újból és újból felzúg a kiáltás: „Éljen a párt!“ Jó­kedvű, vidám csoport halad a XV. KERÜLET dolgozóinak meneté­ben — szinte mind egy szálig itt van a Sztálin téren a BÉKE TSZ tagsága. És tovább árad az ujjongó emberfo­lyam. Kilenc nagyalakú élüzem-jel­­vény ezüstje villan, azt jelzik, hogy kilencszeres élüzem a RÁKOSPALO­TAI BORKONFEKCIÓ. A XII. KERÜLETIEK menetét fe­hér sportruhába öltözött fiatalok nyitják meg. A kerület élén a MA­GYAR OPTIKAI MŰVEK munkásai jönnek. Három méter átmérőjű opti­kai lencsét emelnek magasba. Ebbe rajzolták bele a gyár jellegzetes gyártmányait, fényképezőgépet, órát, mérőműszereket. A MAGYAR POSZ­TÓGYÁR hatalmas földgömböt hoz, s rajta megjelölték, milyen orszá­gokba szállítják termékeiket. Vidá­man énekelve vonul a menet, csak úgy zeng a dal: „Gábor Áron réz­ágyúja fel van virágozva..." Nagy sikert aratnak a középiskolások, akik rengeteg zászlóval vonulnak fel. Kü­lönösen a KANDÓ KÁLMÁN gép­ipari TECHNIKUM fegyelmezetten menetelő tanulói kapnak sok tap­sot. Amikor a hangos híradóban fel­hangzik a most közeledő üzem neve: „Üdvözöljük a MÁJUS 1 RUHA­GYÁR dolgozóit“ — nemcsak az üzem dolgozói harsogják a hurrát, az egész tér újra meg újra visszhan­gozza az üdvözlést, hiszen olyan gyár menetel most valahol a tömegben, amely erről a napról, május­­ gyö­nyörű ünnepéről kapta a nevét. Talán még sohasem vonult fel annyi üzemi zenekar, annyi tánccso­port, mint most. Zúg az éljen, harsog a hurrá, szólnak a megafonok. Hull a virágeső, lobognak a kendők, a megtiszteltetés, hogy ő vihette az üzem büszkeségét, a díszes felsza­badulási serleget. A II. KERÜLETI üzemek sorát az élüzem KLEMENT GOTTWALD VILLAMOSSÁGI GYÁR nyitja meg. Amikor a dísz­tribün elé érnek, hatalmas hurrázás­sal válaszolnak a megafonból fel­hangzó üdvözlésre. Messziről megismerni, amott jön­nek az ORVOSTUDOMÁNYI EGYE­TEM tanárai és hallgatói. Háromez­ren jönnek fehér köpenyben, s mind­egyikük mellén piros rózsa virít. Dr. Dimitrov-Szokodi Dániel, a III. Se­bészeti Klinika tanársegéde kisfiával vonul fel. Büszkén viseli kitünteté­seit, a Népköztársasági Érdemrendet, a Bolgár Népköztársasági Érdemren­det, a Honvédő Háborúban kapott ki­tüntetést és a Partizán Érdemérmet. Máshol is fel-feltűnik a menetben egy-egy fehérköpenyes csopor­t: orvo­sok, ápolónők, a kerületi kórházak, gyógyintézetek dolgozói. Az EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM menetét a jogászfiatalok vidám cso­portja nyitja meg, utánuk a matema­tikai, fizikai, kémiai kar, majd a tör­ténettudományi kar tanárai és hall­gatói haladnak. Hosszú százmétereken csupa nap­ernyőt látni — a Lágymányosi Do­hánygyár asszonyai, leányai halad­nak ott. Léggömbre függesztett óriási telefonkészülék emelkedik a magasba, a Beloiannisz-gyáriak hozzák. Az asz­­szonyok virágokból font, gyönyörű diadalkaput emelnek a magasba. A GOLDBERGER-GYÁR menetének egyik szakasza divatbemutatónak is beillenék. Óriási harangszoknyáról leomló, különböző színű és mintájú selyemvégek, a selyemzuhatag a lá­nyok vállain ér véget, mindegyik leány a reáhulló anyagból készült ru­hát visel. Felhangzik valahol a Kos­­suth-rádió és a Petőfi-adó szünetjele: jönnek a RÁDIÓ munkatársai. Tíz­éves a­­szabad magyar, rádió. A menet élén azok a dolgozók haladnak, akik 1945-ben elsőkként kezdtek ott mun­kához. A GAMMA-GYÁr dolgozói a májusfák erdejét, színes szalagok tö­megét, hozzák magukkal, szélben csattognak, hullámzanak a zászlók. A hangszóró most új cso­portot köszönt: a GHEORGHIU-DEJ HAJÓGYÁR dolgozóit. Májusfok alatt munkáslányok ropják a táncot, munkások emelik magasra szerszá­maikat, s közben-közben egy-egy tábla hirdeti, hogy az öntöde 102, a hajószerelés dolgozói pedig 106 szá­zalékra teljesítették áprilisi tervüket. A tér túlsó oldalán a MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ díszes táblá­ja tűnik fel. Mögötte ott menetelnek a művészek, technikai­ dolgozók. A lelkesedés forró éljenzésbe csap át, amikor hídépítőink, a nagy hídcsa­­ták hősei érnek a tribünök elé. Kék zászló selymén fehér galambok — a MAGYAR ACÉLÁRUGYÁR dolgo­zói vonulnak, így menetelnek egy­más mellett a téren munkások és művészek, az üzemi kerületek mel­lett a VI. ÉS VII. KERÜLET szín­házai, kereskedelmi vállalatai, a II. KERÜLET egészségügyi intézmé­nyeinek dolgozói, akik fehér köpeny­ben, a partot éltetve haladnak el az emelvény előtt. Budapest népe száz­ezres tömegekben, az összefogás­i és nemzeti egység gondolatát sokrétűen kifejezve ünnepli a munkásosztály nagy napját, május elsejét. Az ünnep derűjét, népünk opti­mizmusát számos ötletes színfolt tük­rözte a felvonuláson. A KELENFÖL­DI TEJIPARI VÁLLALAT meneté­ben kisgyermekek haladnak, karjuk­ban tejesüveggel és játékbabákkal Erősen tűz a nap, szinte üdítő látvány ebben a melegben a JÉGÉRTÉKESÍ­­TŐ VÁLLALAT felvonulása. Egy nagy tábla jeget ábrázoló papírmas­­sé-hasábba akasztják jégcsákányai­kat. A sokszoros élüzem VÖRÖS OKTÓBER FÉRFIRUHAGYÁR me­netét ötletes férfiruha-modellek jel­zik: évről évre mennyivel több termé­ket készít a gyár. A KŐBÁNYAI ZO­­MÁNCAÖUGYÁR menetében a leg­jobb dolgozók arcképeit hozzák,­ a fővárosi kenyérgyár dol­gozói óriási kiflikkel, perecekkel, mákos, vajas süteményekkel teli ko­sarakat hoznak. A RÉZHENGERMŰ­­VEK dolgozóinak felvonulása egyet­len óriási viráglugas, amelyből apró táblácskák hirdetik a gyár kiváló dolgozóinak termelési eredményeit. Megható látványt üdvözöl a tribün közönsége. A II. kerület iskolásai kö­zött itt jönnek a KIM IR SZÉN-IS­KOLA növendékei is, a koreai nép zászlaival kezükben. Budapesti gyer­mekek fogják körül őket, a fiúk és leányzók sokszázas tömege egyetlen nagy virág- és vöröskendő-tengerré olvad egybe. Amikor a dísztribün elé érnek, erőteljes dobpergetésben lelkes hurrázásba kezdenek. Kendőik­kel, virágcsokraikkal, májusfáikkal integetnek pártunk és kormányunk vezetői felé. A IX. KERÜLET oszlo­pában nagy tetszést kelt az ISTVÁN­­KÓRHÁZ dolgozói felvonulásá­nak egyik színfoltja: egy kicsi hintó­ban két kisleány és két kisfiú ül, egyikük vállán kis tangóharmoni­ka. Hatalmas bernáthegyi kutya húz­za a fogatot. Óriási virágkosár emel­kedik a menet fölé: a FÉMAK­U- ÉS SZERSZÁMGÉPGYÁR munkáslá­­nyai hozzák ezt a virágoskertet. A XI. KERÜLETI KÖZÉRT dolgozói valamennyien fehér köpenyben vo­nulnak fel, mellükön piros rózsával. Mennyi gyermek — a tavaszi mag szebbé, az ünnepi menetet még vidámabbá teszi az ő jelenlétük. A FERM­ION VÁLLALAT dol­gozói kocsira szerelt nagy májusfát tolnak, a kocsin a májusfa „árnyé­kában“ apró gyerekek ülnek, inte­getnek, vékonyka hangon éljeneznek. Kis hangjukat elnyeli a ha­talmas térség és a felnőttek zúgó hurrázása, mégis biztos, hogy az ő éljenzésük is eljut oda, ahová küldték: a Sztálin-szobor mellvédjé­re. Fél kettő felé jár az idő, amikor az elvonuló, zúgó, áradó menet utolsó csoportjai a tribün elé érnek. A tér, ahol mintegy 450 000 ember tett hitet a népek összefogásának győ­zelmes eszméje, a párt iránti hű­ség, a béke megvédésének, a szocia­lizmus építésének magasztos ügye mellett — elcsendesedett. De a Vá­rosliget felől ismét vidám nóták­­ hangját hozza a szél. A főváros népe ,nagyszerű seregszemlével ünnepelm­­ belsejét- s délután parkokban, i­lge tekl*’n- vidám majálisokon jó­­­ nedvvel tovább ünnepelt. Budapest dolgozóinak május elsejei seregszemléje Együtt a világ népeivel „fia a népek összefognak — békeh­arcban győzni fognak* Lelkes válasz a Központi Vezetőség márciusi határozatára Egységben, derűs jókedvvel ról tanúskodnak, hogy a hírneves üzem dolgozói nemcsak vidám dal­lal, hanem nagyszerű termelési sike­rekkel is ünneptik május elsejét. A szövődé 104,5, a fonoda pedig 103 százalékos tervteljesítésről ad szó-István gépformázó 208 százalékot ért el május­­ tiszteletére. Az RM Acél­mű dolgozói — mint ezt egyik táblá­juk felirata hirdette — 1300 tonna acélt adtak terven felül az ország­nak. SZABADKÉP ■KEDD, 1955. TVIÄJTS 3 I

Next