Szabad Nép, 1955. május (13. évfolyam, 120-149. szám)
1955-05-03 / 121. szám
A magyar nép hatalmas tüntetése a béke és a proletár nemzetköziség nagy ügye mellett Gyönyörű volt az idei május elsejénk! Régóta, talán sohase láttuk még ennyi színben, ilyen vidám lelkesedésben ragyogni. Sok év óta nem látott már a magyar ■főváros olyan felszabadult erővel, viharzó lelkesedéssel és harsogó vidámsággal áradó menetet, mint most a májusi ünnepre felvonuló négyszázötvenezer budapesti dolgozó tüntető serege. Négy és fél órán át hullámzott a menet a hatalmas Sztálin téren, Sztálin szobra, a párt és a kormány vezetői előtt, szüntelenül zúgott az „éljen“, zengett a nóta. Harcos jelszavak, viharzó „hurrák“ hirdették, hogy nemcsak a gyönyörű tavaszi napsugár varázsa, nemcsak a budapesti munkások hagyományos hűsége a nemzetközi proletárszolidaritáshoz, hanem valami más, több is van ebben a kirobbanó erőben, örömben és lelkesedésben. A budapesti dolgozó nép egységes és magával ragadó tüntetése volt ez a május elseje a Magyar Dolgozók Pártja, a párt egysége, ereje, s népünk ragyogó jövőjét biztosító politikája mellett! Lelkes és határozott állásfoglalás volt ez pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata mellett, állásfoglalás a szocializmus győzedelmes építését gátló jobboldali opportunizmus ellen. A párt az elmúlt hetekben, s május elsejei jelszavaiban is harcba hívta a magyar dolgozókat márciusi határozatának, szocializmust építő politikájának megalkuvást nem ismerő végrehajtásáért. „Előre a szocializmus építésének útján!“ — zúgott az egész teret betöltő erővel a májusi jelszó, és a felvonulók százezrei rég nem hallott, mindent elsöprő erővel válaszoltak rá: „Éljen a párt!“ A párt felhívta a kommunistáikat, a munkásosztályt és az egész dolgozó népet, hogy tömörüljön még szorosabban pártunk Központi Vezetősége mögé, könyörtelenül leplezze le és zúzza szét népünk belső ellenségeit, leplezze le a felemelkedésünket, a dolgozók boldogabb jövőjét veszélyeztető, kártékony jobboldali nézeteket. A budapesti kommunisták, a fővárosi pártszervezetek, Budapest dolgozói mindig a legelső sorokban küzdöttek azokért a célokért, amelyeket a magyar kommunisták sok harcban kipróbált pártja zászlajára írt. Ez a csaknem félmilliós májusi sereg most óriási lelkesedéssel, újra meg újra, ezerféle módon kifejezett szeretetével bizonyította, hogy a budapesti kommunisták, a főváros dolgozó népe ma még inkább, mint eddig, követi és minden erejével segíti a pártot ebben a harcban. A pártnak tettek újra meg újraharcos hűségfogadalmat a budapesti üzemek munkásainak fegyelmezett sorokban vonuló csapatai, a pártot éltette ujjongva a budapesti ifjúság lelkes serege, a pártot köszöntötték bizalommal a májusi ünnepre felvonuló fővárosi értelmiségi tömegek. És a gyermekeikkel, családjukkal együtt felvonuló dolgozók bizalommal teli vidám mosolya, amellyel népünk vezetői előtt elvonultak, azt is megmutatta, hogy szilárdan bíznak a párt vezette harcok győzelmében. Bizton tudják, hogy a párt szavát követve új sikereket érünk el a béke védelmének, a szocializmus felépítésének útján. -------.Hatalmassé net vall ebban a ckuip: virág, csupa, jókedv, csupa vidámság felvonulásban. Sok kerület menetének élén ott haladtak Budapest 21 felszabadulási Ünnepi díszbe öltözött a főváros május elsejére — ünnepi díszt öltött az emberkoszorúval körülvett, hatalmas Sztálin tér is. Vörös és nemzetiszínű zászlók keretezik a teret. Szívet indító látvány a színek pompája, a háttérben a Városliget zöld fáival s a szökőkút szivárványszínben játszó vízsugaraival. Sztálin szobrával szemben Marx, Engels, Lenin, Sztálin hatalmas méretű arcképei tekintenek le a térre. 9 óra megfújják a harsonákat, a májusi díszlobogó lassan felkúszik az árboc magasára. A szobor alatti mellvéden megjelennek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mékis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Matolcsi János, Vég Béla, valamint Rónai Sán serleg-nyertes üzemének dolgozói. A táblák, transzparensek kiváló munkahőstettek eredményeit hirdették, bizonyítva, hogy a főváros dolgozói nem mennyei csodától, hanem saját erejüktől, a dolgozók közös, kemény símunkájától és harcától várják a béke és függetlenség eredményes védelmezését, a szocializmus megvalósulását. Szombatról vasárnapra virradó éjjel a csepeli Martinban 40 tonna acélt öntöttek terven felül. S nemcsak Budapesten, hanem a vidéki üzemekben is kiváló munkateljesítményekkel ünnepelték május elsejét. Tatabányán, ahol húsz esztendővel ezelőtt a bányászok tömeges hiányzással, a termelés szabotálásával mutatták meg gyűlöletüket a népelnyomó úri rendszer ellen és szolidaritásukat a világ elnyomott proletárjaival, most a VI-os aknán 212 százalékra teljesítették a napi tervet, május tiszteletére. A dolgozók érzik azt, amit az egyik budapesti kerület menetének élén a transzparens hirdetett: „A cél világos — az út szabad!“ Érzik, és most azzal is kifejezték hűségüket és odaadásukat a párt, a párt politikája iránt, hogy valóra váltották a jelszót: „Magyar dolgozók! Új termelési győzelmekkel ünnepeljétek május 1-ét!“ Budapest tüntető népének május elsejei örömét és vidámságát a jövőbe vetett szilárd bizalom és erőnk, egységünk — az egész béketábor erejének és egységének tudata táplálta. A Sztálin téren vonuló százezrek tudták, hogy jelszavaik, amelyek a béke védelmében, az atomháború ellen felharsannak — egybeolvadnak a világ minden táján felvonuló májusi tüntetők békét, nemzeti függetlenséget, emberi jogokat és emberi életet követelő jelszavaival. Amikor Lenin városában, Leningrádban a hős város népe messzihangzón kiáltotta: „Szilárdítsuk meg a népek egységét a békeharcban! Követeljük az atom- és hidrogénfegyver betiltását!“ — ugyanakkor a londoni Hyde-park is ettől visszhangzott május elsején: „Ne adjatok fegyvert a náciknak! Vessünk véget az atomháború veszélyének!“ Tokióban kétszázezer ember követelte a békeszerető népek összefogását az imperialista elnyomók és háborús uszítók ellen, Berlin utcáin félmillió ember vonult fel ilyen feliratok alatt: „Egységes, demokratikus Németországot akarunk! — Ki az atomfegyverekkel Nyugat-Németországból!“ Május 1, a nemzetközi munkásszolidaritás harcos ünnepe ma valamennyi békeszerető nép egységének békeharcos ünnepévé nőtt. Nemcsak itthon, Magyarországon mondhatjuk el, hogy népünk egységes és világosan látja a célt, amelyet követni akar. A földkerekség minden tájon a népek szüntelenül növekvő tömegei előtt válik egyre világosabbá, a cél: összefogni és egyesült erővel megvédelmezni a békét, az ember jogait, az emberi életet az atomháború imperialista kalandoraival szemben. A Budapesten és Magyarország többi városában, falvában felvonuló tüntetők májusi serege csak egyik része, egyik lelkes csapata volt annak a hatalmas seregnek, amely mind az öt világrész városainak utcáin felvonult ezen a napon, harcos béketüntetésre. Része annak a hatalmas erőnek, amelynek semmiféle sötét hatalom nem tud többé ellenállni, amely mindenütt győzelemre viszi májusnak a jövő fényében ragyogó, diadalmas zászlóit. dár, az országgyűlés elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Pongrácz Kálmán Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke. A szobor mellett kétoldalt felállított dísztribünökön foglal helyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet igen sok vezető személyisége, tömegszervezeti vezetők, a tábornoki kar tagjai, Kossuth-díjas tudósok, írók, művészek, a termelés kiváló dolgozói. A dísztribünökről tekintette meg a felvonulást a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és tagja. Itt foglaltak helyet a május elsejei ünnepségekre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti küldöttségek tagjai is, érezni, hogy ez a májusi felvonulás érzésekben, harcosságban, pompában és vidámságban több, mint a régiek: felszabadult népünk új életének második évtizedében ez az első májusi seregszemle. Az első percektől a felvonulás több mint négy óráján át, nem szűnt és nem csökkent a viharos öröm és az ünneplő lelkesedés. Fiatalok haladnak az élen, a régi harcos május elsejék nagyszerű hagyományainak örökösei. Hatalmas DISZ-jelvényt hoznak az élen, a DISZ XI. kongresszusát köszöntik, amelyre minden fiatal jobb munkával, jobb tanulással, a DISZ-szervezetek erősítésével készül. Budapest dolgozóinak május elsejei seregszemléje Ismerős és mégis mindig lelkesítő és felemelő az a kép, amely most bontakozik ki az ünnepség részvevői előtt: a Dózsa György út felől ünnepélyes lassúsággal megindul a menet. A tér még csendes és néptelen, de percről percre közeledik az emberfolyam, a zászlók tengere. Amikor az első zászlók a Sztálin-szobor elé érnek, s a mikrofonban felcsendül az első üdvözlő kiáltás: „Éljen május elseje, a proletár nemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek nagy seregszemléje! Éljen a párt!“ — akkor már ezerszeresen visszhangozza a tömeg a májusi jelszót, ezerszer hangzik a hurrá. Feltűnik az élen a nemzetközi munkásosztály harci lobogója, a sarló-kalapácsos vörös zászló, mellette a nemzetiszínű lobogó. A két zászló után Marx, Engels, Lenin, Sztálin virágokkal övezett arcképei. Messzire hangzik az éljen, amikor a következő sor megérkezik a tribün elé: pártunk és kormányunk vezetőinek képeit hozzák az overállba öltözött munkások. A felvonulók viharzó éljennel köszöntik a pártot, éltetik annak Központi Vezetőségét, amely bátran és határozottan hárítja el az akadályokat a szocializmus építésének útjából. Már most, az első percekben látni, Földgömböt hoznak, aztán a Szovjetunió Kommunista Pártja és a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek képei tűnnek elő. önkéntelenül is arra kell gondolni, vajon milyen lesz ez a mai nap Párizsban vagy Amerikában, hány ország van még, ahol az ünnepi menetet nem harsogó éljen, nem az önfeledt ünneplés hangulata jellemzi, hanem kardlap és rendőrterror. Mégis, világszerte egyre többen ünnepelnek ezen a napon: a munkásság, a dolgozók nemzetközi összefogása az egész világon egyre erősebb és győzelmesebb. „Éljen a párt!“ — hangzik fel újra és újra. Zúgó tapsvihar, és az egész téren végighullámzó „hurrá“ válaszol a jelszóra. Négyszáz kiváló fiatal halad egy csoportban. Rákócziiskolások, egyetemisták, úttörők, sportolók. Hatalmas vörös zászlót visznek az olimpikonok, sűrű zászlóerdő élénk színei borítják el a hatalmas teret: overállos munkásfiatalok jönnek fegyelmezetten, szorosan egymás mögött. A munkásság vörös zászlai borítják el ennek a menetnek az első sorait. A vörös színt a piros-fehér-zöld nemzeti lobogók váltják fel, majd a béke kék zászlói olvadnak bele a tündöklően fénylő ég kékjébe. Messze hangzik az éljen, de máris új színpompa ragadtatja tapsra az ünnepség részvevőit: óriási májusfa körül, színes szalagok, zászlócskák sátra alatt táncolva közelednek a népi táncosok. S aztán újabb felemelő ünnepi látvány: jönnek az úttörők. A tetszés moraja fut végig a téren. A menet élén egy sor apró iskolásleány. Valamennyien a Vajda Péter utcai Általános Iskola tanulói. Mindegyiknél jókora virágcsokor. Őket érte ma az a megtiszteltetés, hogy úttörő pajtásaik, s az egész magyar ifjúság nevében átnyújtsák virágaikat pártunk és kormányunk vezetőinek. A tribün előtt megfordulnak, fürgén szaladnak fölfelé a lépcsőn, átadják a virágcsokrokat. Fergeteges erővel zúg most az éljen, mindenki a saját küldöttének tekinti a pártunk és kormányunk vezetőit köszöntő kis úttörőket. Micsoda vidám menet! Harsog az úttörőzenekar, peregnek a dobok, s mintha ezernyi madár akarna innen, a térről felrepülni, kendők lobognak, röpködnek. Kétezer leány jön, utánuk kétezer fiú, a lányok kezükben zászlókkal és kendőkkel, a fiúk májusfak erdejivel. Ezer színben pompázik a tér, a fiatalok a májusi rétek üde tarkaságát, frisseségét hozzák magukkal. Nehezen lehetne eldönteni, melyik csoport a megkapóbb, a kürtösök vagy a dobosok díszszázada-e, vagy az úttörő-vasutasok fegyelmezett, pompás oszlopa. Százával engedik a magasba a színes léggömböket, a léggömbökön zászlók, szalagok lebbennek a friss szélben. A munkás- és parasztifjúság szövetségét jelképezi a következő csoport. Bányász egyenruhás fiúk, magasra emelt kalapácsot hoznak, mögöttük ifjú traktorosok, ekevasat emelnek fejük fölé. Egymás mellett, együtt vonulnak, mint ahogy együtt, testvéri barátságban nő fel hazánkban a munkás- és a parasztfiatalság. Újra felzúg a tér, zeng a hajrá — sportolóink szép felvonulása következik. „Sporttal a népek közötti barátságért!“ — ezt a jelszót viszik az élen. Jönnek a testnevelési főiskolások, az olimpikonok, közöttük számos világ-, Európa- és országos bajnok, sportolóink, akik annyi hírt és dicsőséget szereztek már világszerte hazánknak. Nagy taps köszönti a kiváló labdarúgókat, nagyszerű kardvívóinkat, tornászainkat, atlétáinkat, akik a Szabadság-szobor élő mását emelik magasba. Egymást követik a kiváló sportegyesületek: a Vasas, a Dózsa, a Vörös Imbogó, a Szikra, az MTSE, a Szpartakusz, a Bástya, a Kinizsi, a Traktor, a Honvéd, az Építők sportegyesülete, a Vörös Meteor, a Bányász, a Haladás, a Törekvés. Sportbemutatónak is beülik ez a menet. Tornaszereket hoznak, s menet közben különböző gyakorlatokat végeznek. Még teli a tér a sportolókkal, amikor előtűnik a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség fegyelmezett csoportja. Edzett, tettrekész fiatalok, rádiósok, sportrepülők, ejtőernyősök jönnek. Menetük azt példázza, hogy ifjúságunk forrón szeretett hazáját bármikor kész megvédeni minden támadással szemben. Elvonultak a fiatalok, a sportolók. Nem lehet tükrözni azt a lelkesedést, amely menetüket végigkísérte, de nem lehet leírni azt a pillanatot sem, amikor a térre özönlik hét oszlopban Budapest dolgozóinak menete, a zászlóerdők, májusfák, képek, feliratok több mint négy órán át hömpölygő tengere. Még nem tudjuk, mit hoznak a most következő órák, de a felvonulás kezdete azt bizonyítja: A legjobbak a A III., XIV., XVIII., VIII., XI., XXI és az V. KERÜLET dolgozói jönnek az élen. Hatalmas, majd négy méter átmérőjű, vörös selyemből készült csillag — közelednek a III. kerület üzemei. „Négy felszabadulási serleget nyertünk“ — ezt hirdeti az egyik tábla a menet élén. Jönnek is a serlegnyertesek, az ÓBUDAI HAJÓGYÁR, az ÚJLAKI téglagyár, az óbudai szeszgyár és a GÁZGYÁR dolgozói. Amikor a Sztálin-szobor elé érnek, a szeszgyáriak hatalmas léggömböket engednek a levegőbe. A léggömbök a Szovjetunió és a népi demokráciák zászlóit viszik magukkal. A szél a Városliget felé sodorja őket, s viszi messze, talán a határon is túlra a budapesti májusi felvonulás szép ez a május, nagyszerű dolog ünnepelni és itt haladni, ebben a nagyszerű seregben, érezni azt az erőt és biztonságot, amely ebből a májusi felvonulásból árad. Még nincs egy hónapja, hogy hazánk felszabadulásának nagy ünnepén felvonult itt Budapest népe, s most újra jönnek a zászlók, újra harsognak jelszavaink, újra felhangzik az üdvözlés: pártunk és kormányunk vezetőit köszöntik Budapest dolgozói, kerültektelen testvéri üdvözletét. Dörgő taps köszönti az Óbudai Hajógyár munkásait, akik — amikor felhangzik a mikrofonban az őket üdvözlő köszöntés — a pártot, Rákosi elvtársat éltető jelszavakkal, harsogó hurrával válaszolnak. De a többi kerületből is itt jönnek az élen a serlegnyertes üzemek. A Dózsa György út baloldaláról fordul be a térre a XI. kerület oszlopa. A BUDAPESTI ERŐMŰ dolgozói jönnek az élen. Négy, sokszorosan kitüntetett munkás: Rapcsák István kazánüzemi lakatos, Szalai Dénes művezető, Bárány Mihály és Berkesi István főművezető — a vállukon díszes emelvényen üvegszekrényben hozzák az (Folytatás a 2. oldalon.) Összehívták Varsóba az 1954. december 2-i moszkvai nyilatkozatot aláíró államok értekezletét Az európai álamek 1954. november 29-től december 2-ig Moszkvában az európai béke és biztonság biztosítása érdekében megtartott értekezlete határozatainak megfelelően, az utóbbi időben a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányai megfelelő előzetes megbeszélést folytattak. E megbeszéléseken érintették, először az értekezleten részvevő nyolc állam barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződése megkötésének kérdését, másodszor a szerződésben részvevő államok egyesített katonai parancsnokságának létesítését. Tekintettel a párizsi egyezmények ratifikálására, az említett államok most megállapodtak abban, hogy a moszkvai értekezlet határozataiból folyó kérdések megvitatása céljából második értekezletet hívnak össze ez év május 11-re Varsóba. A varsói értekezleten részt fog venni a Kínai Népköztársaság kormánya is, amely az értekezletre megfigyelőt küld. A Sztálin-szobor mellvédjén (balról jobbra): Ács Lajos, Szalai Béla, Bata István, Gerő Ernő, Dobi István, Rákosi Mátyás, Hegedűs András, Hidas István, Mekis József, Gáspár Sándor Rónai Sándoré»t,iv „ T. Matolcsi János, Kovács István és Pongrácz Kálmán elvtársak. ' ’ Dr’ Apró Antal, Meg Béla, Piros László. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM. 121. SZÁM ÁRA 10 FILLÉR KEDD, 1955. MÁJUS 3 Budapest dolgozóinak május elsejei seregszemléje (1—2. oldal) A nemzetközi munkásosztály harcos ünnepe (3. oldal) Május elseje a moszkvai Vörös téren (3. oldal) — A MAI SZÁMBAN Országszerte lelkes felvonulásokkal, vidám ünnepségeken köszöntötték május elsejét (3. oldal) Külföldi szakszervezeti küldöttek nyilatkozata dolgozóink május elsejei felvonulásáról (3. oldal) ------------------------------------------Vidám májusi ünnep (4. oldal) Simó Jenő: A Liliomfit nagy elismeréssel fogadták a cannes-i nemzetközi filmfesztiválon (4. oldal)