Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)

1955-06-01 / 150. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZERDA, 1955. JÚNIUS 1 Használjuk ki a mezőgazdasági gépek erejét Államunk évről évre hatalmas ösz­­szegeket áldoz arra, hogy a gépek segítségével egyre termelékenyebbé, könnyebbé váljék a mezőgazdasági munka. Az idén például csupán az első negyedévben már 1100 traktort (ebből 570 univerzális traktort), 1200 traktorekét, 300 kultivátort és 150 fűkaszálót kaptak gépállomásaink, s az idén összesen több mint 6000 új traktor, 4000 traktoreke, 1000 csép­lőgép, 500 kévekötő-aratógép és sok­féle más talajművelő, növényápoló és egyéb gazdasági eszköz érkezik a gépállomásokra, az állami gazdasá­gokba. Most, a­­következő napokban és he­teikben különösen fontos, hogy a falu dolgozói­­kihasználják a gépek ere­jét, éljenek azzal a nagy segítséggel, amelyet gépek alakjában kapnak az államtól. A gépek minden soron lévő munkában, de legelsősorban a nö­vényápolásban igen nagy segítséget adhatnak a mezőgazdaság dolgozói­nak, mindenekelőtt a termelőszövet­kezeteknek és az állami gazdaságok­nak. Gépállomásainknak például már 1400 univerzális traktoruk van, s ha egy-egy traktorral 300 holdat kapálnak meg az idén — összesen 420 000­ holdon segíthetik a termelő­­szövetkezetek növényápolási munká­ját. Állami gazdaságainkban most ta­vasszal jól indult a növényápolás, s a gépi kapálás is: a legtöbb állami gazdaság már befejezte az első kapá­lást. Egyes megyékben a gépállomá­sok is szép sikerrel dicsekedhetnek. A Szolnok megyei gépállomások pél­dául a gépi kapálás tervét már 13,1, a Heves megyeiek pedig 13 százalék­ra teljesítették. Kiváló traktorosaink egész sora öregbíti hírnevét azzal, hogy dekádról dekádra, napról nap­ra egyre nagyobb területen kapálja meg a kukoricát, a napraforgót, a cu­korrépát vagy a burgonyát, s mun­kájának minősége is kifogástalan. Bálla Pál, a Csongrád megyei Deszki Gépállomás traktorosa például május 20-ig 257 holdat, Garami Illés, a Bé­kés megyei Battonyai Gépállomás traktorosa pedig 200 holdat kapált meg, s ugyancsak május 20-ig tíz gépállomási traktoros végezte ed 125 holdnál nagyobb területen a gépi ka­pálást. De sokfelé nagyon rosszul használ­ják ki a gépek nyújtotta adottságo­kat, s gépállomásaink általában nem nyújtanak a termelőszövetkezeteknek annyi segítséget a növényápoláshoz, mint amennyi tőlük telnék. A Veszp­rém megyei gépállomások például má­jus 25-ig egy-egy univerzális traktor­ral általában csupán 1,2 holdat, a Zala megyeiek pedig 5,9 holdat kapáltak meg. Ebben a két megyében tehát egy-egy traktor az idén tavasszal át­lagosan még egy munkanapot sem dolgozott a kapálásban. A gépállo­mások május 20-ig gépi kapálásra csu­pán annak a területnek a felére kö­töttek szerződést a termelőszövetke­zetekkel, mint amennyin elvégezhet­nék a növényápolást. Ha ezen nem segítenénk — éppen a legnagyobb dolog időben minden második univer­zális traktor tétlenül állna, s a gépek nem járulhatnának hozzá kellőkép­pen, hogy a tsz-ek gy­ár az idén meg­növeljék a kapásnövények termésát­lagát. Vajon mi az oka annak, hogy egyes termelőszövetkezeteink nem veszik úgy igénybe a gépek segítségét, mint ahogy tehetnék? Vannak tsz-ek, ahol arra hivatkoznak, hogy tavaly a gépi kapálás minősége ellen sok volt a panasz. Kétségtelen, hogy tavaly még elég sok jogos kifogás merült fel a gépek munkája ellen. Ennek részint az volt az oka, hogy kevés volt a növényápolásra kiválóan alkalmas univerzális traktorunk, részint pedig sok traktorosnak nem volt kellő ta­pasztalata a gépi kapálásban. Gép­állomásaink munkája azonban egy esztendő alatt nagyon sokat javult. A gépállomások általában jól meg­­állták helyüket az őszi és a tavaszi vetésben, a mélyszántásban, s a jobb munka révén egyre szorosabb lesz a kapcsolat, egyre erősödik a kölcsö­nös bizalom a gépállomások és a tsz-ek között. Annál is inkább, mivel a gépek munkája az idén tavasszal a növényápolásban is sokat javult: a traktorok és a kultivátorok általában jó munkát végeznek. Ha pedig egyik­másik termelőszövetkezet vezetői vagy tagjai még mindig bizalmatla­nok a gépi munkával szemben — a gépállomás vezetői ne legyenek res­tek, s a hitetlenkedő termelőszövet­kezeti elnököket vigyék el látogatóba az úkhhoz a tsz-ekhez, ahol a gépek teljes erővel dolgoznak a kapálásban. Hadd lássák az ilyen elnökök saját szemükkel, hogy rengeteg pénzt dob­nak ki az ablakon, ha lemondanak a gépek segítségéről. Sok termelőszövetkezetben viszont azért nem alkalmazzák eléggé a gé­peket, mert még mindig nem isme­rik kellőképpen a gépi munka óriási előnyeit, a gépállomások vezetői, szakemberei még nem magyarázták meg nekik. Éppen ezért most a gép­állomások termelőszövetkezeti mező­gazdászainak elsőrendű kötelességük, hogy élőszóval is, a gépek munkájá­nak példás megszervezésével is, a jó minőségű gépi kapálás biztosításá­val is meggyőzzék a termelőszövet­kezetek vezetőit és tagjait a gépek kihasználásának nagy előnyeiről. Például arról, hogy a gépi kapálás­ nagyon olcsó, hiszen egy hold egy irányban való megkapálásáért csu­pán 22 forintot kell kifizetni a gép­állomásnak. Négyzetes művelés ese­tén tehát egy holdnak háromszor ke­resztben és hosszában való megka­­pálása mindössze 132 forintba kerül. De nemcsak a négyzetesen, hanem a sorosan vetett növényeket is lehet géppel kapáltatni — egy irányban, s ez is nagyon megkönnyíti a tsz-ben a növényápolást. S ha a tsz tagjai a gépek segítségével többször meg tudják kapálni a kukoricát — hol­danként 5—6 mázsával nagyobb lesz a termés, ebből pedig bőven kitelik a gépállomást illető összeg. A gépállomások vezetői, szakembe­rei a tsz-ekben arra is hivatkozhat­nak, hogy a gépi kapáláshoz termé­szetesen sokkal­­kevesebb munkáskéz szükséges„ A termelőszövetkezetnek — ha felhasználja a gépek erejét — csak 30 százaléknyi kézi munkaerőt kell kapálásra beosztania, mint egyébként. Ha az univerzális trakto­rok teljes erejükkel segítik a tsz-eket, a kapálásban, a gépállomások összesen egymillió munkanapot ta­ka­­ríthatnak meg termelőszövetkeze­­tein­knek. Ezt a rengeteg időt a tsz-ek más, szintén igen fontos­­ munkára fordíthatják, például szénabetakarí­tásra, az állattenyésztés fellendítésé­re, építkezésekre stb. A gépállomások vezetői azonban hívják fel arra is a termelőszövetke­zetek elnökeinek, tagjainak figyel­mét, hogy a gépeket nemeseik a ka­pálásban, hanem a kaszálásban és a trágyahordásnál is jól foglalkoztat­hatják. Például már 400 fűkasza áll gépállomásainkon a termelőszövetke­zetek rendelkezésére. Ha mindegyik csak 200 holdon vágja le a füvet, a gépek az idén tavasszal már 80 000 holdat lekaszálhatnak. Gépi kaszálás­sal pedig könnyebb és olcsóbb a szé­na betakarítása; nem vénül meg a fű, hiszen rövidebb idő alatt többet vág­hatnak le belőle, így értékesebb és több lesz a takarmány, emelkedik a tejtermelés, növekszik az állatok ho­zama, s nagyobb lesz a jövedelem. Nagy felelősség hárul most a gép­állomások pártszervezeteire, kommu­nistáira. Az ő kötelességük, hogy a termelőszövetkezetek pártszervezetei­vel karöltve mozgósítsák a tsz kom­munistáit a gépek erejének jó ki­használására. A pártszervezetekre vár az a feladat, hogy bebizonyítsák minden termelőszövetkezeti tagnak, milyen szoros az összefüggés a több gépi munka, a nagyobb termés eléré­se és a tagok jólétének, életszínvo­nalának emelkedése között. Ha pe­dig tsz-eink a gépek segítségével és saját tagjaik szorgalmas munkájával nagyobb termést takarítanak be a kapásnövényekből is, mint az egyé­niek — ennek hatására nyilván sok egyénileg dolgozó paraszt kopogtat majd a termelőszövetkezet kapuján, és kéri felvételét. A több és kifo­gástalan minőségű gépi munkáért való harc tehát most egyrészt ha­laszthatatlanul sürgős napi felada­ta pártszervezeteinknek, másrészt viszont, ha a pártszervezetek sikerrel megoldják ezt a feladatukat, egyút­tal sokat tettek azért is, hogy to­vább szilárduljanak tsz-eink és to­vább fejlődjék egész termelőszövet­kezeti mozgalmunk. Az MTH 21. intézetében, a Váci út 107. számú épületben nagy érdek­lődés kíséri az ipari tanulók munkáiból összeállított kiállítást, a szakkö­rök és a tanműhelyek remekeit. Képünkön: a diósgyőri 100. számú MTH-intézet növendékei által készített korszerű esztergapadot néze­getik az ipari tanulók. Jelentés az üzemek versenyéről Tíz nap alatt 17 százalékos elmaradást pótoltak a kányási bányászok A Nógrád megyei kányási Béke­akna bányászai — amikor a húsz bu­dapesti ipari vállalat felhívásához csatlakoztak — megfogadták, hogy augusztus 20-ig terven felül 570 ton­na szenet termelnek. Május elején ez a vállalás súlyos veszélybe került, ugyanis az üzem termelésének egy­­harmadát szolgáltató frontfejtés be­omlott. Ennek következtében a Béke­akna bányászai csak 83,2 százalékra tudták teljesíteni május 15-ig esedé­kes tervüket. A termelést hátráltató zavar elle­nére a bánya dolgozói elhatározták, hogy erejük megfeszítésével mégis túlteljesítik a havi tervet. A bánya vezetőinek jó szervező munkája és a kommunista bányászok példamuta­tása azt eredményezte, hogy 21-én már csak 3 százalék hiányzott az ese­dékes terv teljesítéséből, s 26-ra tel­jesítették a havi előirányzatot, így tíz nap alatt pótolták a 17 százalékos elmaradást, sőt 30-án reggelig a bá­nyási Béke-akna bányászai 355 ton­na szenet küldtek felszínre terven fe­lül. la alapanyag jobb kihasználásából - 400 000 forint értékű gyógyszer A Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárában már nem újság, ha a Bi-vitamint készítő Kilián György ifjúsági exportbrigád tagjai kimagasló teljesítményt érnek el. A fiatalok jó munkájukkal őrzik a ve­zető helyet a vegyipar DISZ export­brigádjai között folyó vetélkedésben. A brigád tagjai jelenleg is jó hírük­höz méltóan dolgoznak. A fiatalok — Frank Judit, Tánczos Katalin, Bos­­nyá­k János, Wegenast László, Berin­­kei­ János és a csoport vezetője, Szé­­lyes Dezső — alaposan kitapasztal­ták a gépi berendezések tulajdonsá­gait, és számos apró fogással, kisebb ésszerűsítéssel gyorsították munkáju­kat. Legutóbb például — Berinkei Mihály művezetővel együtt — újítást is dolgoztak ki, amelynek eredmé­nyeként áprilisban és májusban több mint 50 000 forint értékű acetonnal kevesebbet használtak a tervben en­gedélyezettnél. A brigád tagjai az említett két hónap alatt beruházás nélkül, csupán az alapanyagok jobb kihasználásával, változatlan mennyi­ségű vegyszerből 400 000 forint érté­kű Bj-vitaminnal többet készítettek az előírtnál. nya. Áprilisban és májusban 2,9 szá­zalékkal csökkentették az anyagkölt­séget. A hulladék csökkentésével, az anyag jobb kihasználásával egy hó­nap alatt 4 tonna gyapotot takarítot­tak meg. Május öt nap első dekádjá­­ban 112,9, a második dekádban pe­dig 109,7 százalékig teljesítették ter­vüket az üzem dolgozói, akik most hatodszor „pályáz­nak“ az élüzem címre, s meg akarják tartani a kerü­leti vándorzászlót­ is. Májusban 840 060 téglát termeltek terün felül a Csilleghegyi Téglagyárban A Csillaghegyi T­églagyár hosszú idő óta a téglaipar egyik legjobb üzeme. A gyár Ik­ számú kemencéjé­nél Drestyák József behordó bri­gádja már egy éve sztahanovista szinten dolgozik. Az I. számú prés­nél a Zoja nyersgyártó brigád­­hóna­pok óta vetélkedik az elsőségért a Béke-brigáddal, áprilisban a Zoja­­brigád lett a vetve try győztese, má­jus első és második dekádjában azon­ban a Béke-brigád bizonyult jobb­nak, 108,3, illetve 521,2 százalékos teljesítménnyel. A két brigád kiváló munkájának jelentős része van ab­ban, hogy az üzepi májusban 600 000 nyers- és 240 000 égetett téglát gyár­tott terven felül. . Háromnegyedévi tervét teljesítette már Bencs Simon frontbrigádja Borsodban negyven frontbrigád dolgozik a tröszt adósságának tör­lesztésén. Több frontfejtésen újítá­sokat vezettek be. A herbolyai bá­nyaüzemben például az ifjúmunkás bányászok vastámos biztosítást al­kalmaznak. A bánfalvi és az albert­­telepi bányaüzemben bevezették a ciklusgrafikon szerinti termelést. Ezen a részen 15—20 százalékkal emelkedett a termelékenység. A tröszt frontbrigádjai közt a kondói bányaüzem frontfejtésén dolgozó Bencs Simoné érte el a legjobb ered­ményt. A brigád hátlapok óta 150 százalékon felüli teljesítményt nyújt és május 31-én már októberi tervé­nek teljesítéséhez kezdett A ciklus­­grafikon szerinti munkával elérték az egyenletes termelést, füstrevárás idején két-két vájár segít a csillé­seknek, hogy mindig legyen üres csille. A tröszt területén azonban még igen sok frontbrigád nem teljesíti tervét. Így a többi között a berentei, az ormospusztai frontfejtésekről sem kerül felszínre az előírt mennyiségű szén, s ez az egyik oka annak, hogy a tröszt májusban sem teljesítette havi tervét Negyedévi vállalásuk kétszeresét teljesítették a diósgyőri Martin-acélmű ifi-olvasztárai A Lenin Kohászati Művek Martin­acélművében hét ifjúsági olvasztár­brigád megfogadta, hogy a DISZ II. kongresszusának tiszteletére nyolc­száz tonna acélt gyárt negyedévi ter­vén felül. Az élénk vetélkedés ered­ményeként a DISZ-fiatalok két hó­nap alatt kétszeresére teljesítették ígéretüket: kedden reggelig 1682 ton­na acélt gyártottak. A III-as kemencénél a Szilágyi, a Silimon, és a Pásztor ifjúsági brigád az óránkénti tonna­ kihozatalt az ed­digi átlagos 9 tonnáról 11,1 tonnára növelte, így csupán májusban kere­ken 450 tonna acéllal tetézték elő­irányzatukat. Ezenkívül egy tonna acél előállításánál átlagosan mintegy 151 000 kalória értékű tüzelőanyagot is megtakarítottak. A III-as kemence olvasztár-kollek­tívájának oroszlánrésze van abban, hogy a diósgyőri Martin-acélmű több száz tonnás többlettel fejezte be a hónapot. Kevesebb hulladék - négy tonna gyapotmegtakarítás Kevés olyan szép és tiszta textil­­gyár van az országban, mint az Új­pesti Cérnagyár. A tiszta, szellős, egészséges termekben jobb kedvvel folyik a munka is. Az üzem dolgozói már ötödször nyerték el az élüzem címet, s elnyerték a kerületi vándor­zászlót is.­­ Most különösen sokat adnak arra az Újpesti Cérnagyárban, hogy a „Lánc“ varrócérnából és a „Hon­leány“ horgolócérnából állandóan túl­teljesítsék tervüket, s így rövidesen megszűnik e keresett termékek hián . (Tudósítónktól.) c4.­­futó i) mocsaras nádrengete­gében traktor dübörgése hangzik, aratógép vágja a nádat és köti kévé­be. Fertőhomokról, Fertőszentmiklós­­ról, amerre csak nádvágók laknak a környéken, gyalog és kerékpáron jönnek az emberek, hogy megnézzék az új gépet. Kézbe veszik a frissen aratott kévét, nézik, forgatják, majd elégedetten teszik le a „topolyára“ — ahogy a nád tarlóját nevezik. Traktor a nádasban — még most is, hogy saját szemükkel látják, alig akarják elhinni. A Műszaki Egyetem mezőgazdasági géptani tanszékének tudományos kutatói a nádgazdasági vállalatok dolgozóinak segítségére siettek, és az egész nádvágási idény­ben — decembertől márciusig — si­keres kísérletet végeztek a nádaratás teljes gépesítésére, a kézi nádvágás nehéz munkájának megszüntetésére. A kísérlet sikerét egyebek között bi­zonyítja az is, hogy a fertői nádgaz­daság dolgozói a kísérleti gépeket is szerették volna megtartani... Nagy értéket jelentenek a mi nádasaink. A nád értékes szigetelő­­anyag, könnyű, rugalmas és elég­gé szilárd. Kiváló cellulózt és egyéb termékeket is készítenek be­lőle. Évente so­k millió forint értékű nádat szállítunk külföldre. Huszonöt­­ezer katasztrális hold nádasunk van, csakhogy ebből kézi aratással ez ideig igen kevés nádat tudtunk kitermelni. Egy nádvágó a kiskaszával, a kézi „kacérral“ napi 80—100 kévét vágott. Az új gép több ezer kévét vág le na­ponta. Az új nádarató gépet a mezőgazda­­sági géptani tanszék kutatói készí­tették a Műszaki Egyetemen. Ez a gép tulajdonképpen kísérleti példány, amely megelőzi a végleges szerkezet tervezését és gyártását. A kuta­tók Rázsó professzor vezetésével de­cember óta valóságos expedíciókat szerveztek. Felkeresték az ország nádtermő vidékeit, bejárták a Velen­cei és a Fertő tó, a hajdúszoboszlói vizek óriási nádasait. Pontosan meg­figyelték a kézi nádvágás minden mozzanatát, tanul­tak a nádgazdasá­gi vállalatok dol­gozóitól. Mielőtt a tervezéshez, a kí­sérleti gép meg­építéséhez fogtak volna, megvizsgál­ták magának a nádszám­ak tulaj­donságait és mére­teit­, a nád súly­pontját, magassá­gát, szokásos dőlé­sét, szívósságát, az állomány átlagos sűrűségét stb. A gyakorlat ilyen alapos tanulmá­nyozása után azzal a biztos érzéssel mentek ki a Fertő tóra megnézni a gép első útját, hogy a kísérlet si­keres lesz és ki­vívja a tapasztalt nádvágók elismerését. így is történt. Itt állunk a nádtenger partján, nem messze Fertőhomok községtől. Keskeny, hét kilométer hosszú csatorna vezet a nádasba, ezen közlekednek a nádvágók. Hosz­­szú botjaikkal, az úgynevezett bökö­­dővel ügyesen terelik a nehézkes jár­műveket. Csónakba szállunk. A csó­nak vezetője Uhr Antal, akinek apja is ezzel a mesterséggel foglalkozott, útközben a nádvágók életéről beszél. — Ezen a hosszú vízi folyosón hozzuk ki a nádat — mondja. — A nádvágónak megvan a maga csónakja, amelyet hajnalban kivon­tat, majd vágás után visszahoz, ösz­­szesen 14 kilométert „böködi" a csó­nakot. A legnehezebb munka azon­ban a levágott nád, a kévék csónakra hordása. Két kéve a vállon, s gyakran beragad a csizma az iszapba. De ilyenkor nem lehet letenni a kévét. Inkább vágatja az ember a lábát a náddal, piócát szed fel, télen mezít­láb töri a gyenge jeget — csak időt ne veszítsen. Újabb fordulón aztán megkeresi a csizmát, ismét vállára vesz két árva kévét... Közeledünk a nádrengeteg belsejé­hez. Még a víz színe is megváltozik. Barnás, zavaros lesz, és sűrű nö­vényzet úszik alatta. Nehéz elkép­zelni, hogy ebben az ingo­ványban gép, nehézsúlyú trak­tor járhat. Uhr Antal megmutatja, hogyan i* vágják a nádat kézzel Gyal­a moz­­megfog - -' * korlottak dulatai: egy csomót, ma­rokra gyűjti, ösz­­szekötözi. Egy ké­ve levágása három­ perc. Most követ­kezne a csomóba hordás és a „ki­közelítés“, ahogy azt Uhr Antal az imént elmondta. Továbbmegyünk. Rövidesen felbuk­kan az aratógép magas vitorlája. A traktor „tengelyig“ vízben tör előre, forog a „vitorla“, hajlik a nád, és már röpül ki az átkötözött kéve az aratógép oldalán. Percenként 28 ké­ve röpül ki a gép­ből. Kettes sebes­séggel — aránylag könnyen — vontat a féllánctalpas traktor. Olyan. Iraktat kellett ide, amely nem ássa be magát forgó kerekeivel a puha ingoványba, és járószerkeze­te nem teszi tönkre a levágott nád gyökereit. Próbálkoztak itt már „Lanz“-kerekes traktorral, de siker­telenül. Egy alkalommal, amikor a traktor ugyancsak elakadt, csak úgy lehetett szárazra vinni, hogy szét­szedték a gépet. A féllánctalpas trak­tor viszont elülső kerekeivel jól kor­mányozható. A hátsó kerekek helyé­re lánctalpat szereltek fel, s így nem süpped be, nem bántja a nádat. Az utána kötött aratógép kétméteres rendet vág, miközben spirális utat tesz meg, egyre kisebb és kisebb kö­rön vágja a nádat. A vágókések elé a magasban járó úgynevezett vitor­lák terelik a nádat, s hajnyíróhoz hasonló vágószerkezete nyírja el a nád derekát. Egy vég nélküli szalag „eteti“ a kévekötő és a kévekidobó szerkezetet. Az aratógép útja mentén szabályos sorban fekszenek, a nád­kévék. Most következik — a mocsaras süp­­pedéken át — a kiszállítás nehéz munkája. De ez is könnyebben megy, mint gondolnánk. Lekapcsolják az aratógépet, helyére kerül a gumike­rekes mocsárjáró kocsi. Feldobálják a kévéket, s a „nádasszekér“ tetejébe felmásznak, már nem a nádvágók, hanem a nádaratók. Viszi a traktor az egész rakományt a szállítócsator­nához, vagy ahol ez nincs, ott egé­szen a száraz partokig. A nádasko­csi tetején, a kévéken mosolyogva ül egy barna ember. Papp Géza, a nád­gazdaság vezetője mondja róla, hogy két hete még erősködött, hogy „meg­eszi a kalapját“, ha valaki itt a mo­csárban mással, mint emberi erővel kiviszi a partra a nádat. A csatornánál újabb meglepetés ér bennünket: 12, náddal megrakott csó­nak, egy egész hajókaraván várako­zik arra, hogy az elébük fogott mo­torcsónak elvontassa őket. A nádara­tók már nem a „böködővel“ tolják a csónakot, békésen fekszenek a kévék tetején. Felzúg a motor, s a csónak nyomában lassan megindul az egész karaván, hogy mielőtt leszáll az est, elérjék a kirakodás helyét. ez? -­Műszaki egyetem­ mezőgaz­dasági géptani tanszéke, Rázsó pro­fesszor és fiatal neveltjei, Komándi György, Mészáros István, Boltizár Pál és a többiek, a tapasztalt gép­­szerkesztők, mint Jurek Jenő és Kégl János nemcsak a kutatásban értek el sikert. Ezer és ezer ember bizal­mát ébresztette fel ez az új gép, az új technika és annak megteremtői, a tudományos kutatók iránt. Ez új kedvet, ösztönzést ad mun­kájukhoz. Már most, az első sikeres kísérlet után arról beszélnek: „Kísérleti nádarató gépünk csak az első lépés ahhoz, hogy hasonló mód­szerekkel és gépi berendezéssel meg­oldjuk elsősorban a kukoricaszár, a napraforgó és a kender gépi aratá­sát.“ Ez — mint Rázsó professzor el­­mondotta­n tudományos kutatásaik további programja. Egy új gép első útja ★ Féllánctalpas traktor vontatja az új nádarató gépet. r A tanácsnak is szívügye az ifjúság nevelése. — Elmondta: Pap Sán­­dorné, a Heves megyei Tanács VB-elnökhelyettese (2. oldal) B. Erdélyi József: Ahol a több munka kevesebb eredményt je­lentett (2. oldal) Horváth József: Revizorok a pin­cében (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Gallér Faragó: A kunszállási pél­da éberségre int (2. oldal) A Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése egyhangúlag ra­tifikálta a varsói szerződést (3. oldal) Angliában elrendelték a rendkí­vüli állapotot a vasutassztrájk letörésére.­­ A sztrájk tegnap is töretlen egységben folytató­dott (3. oldal) W. G. Burchett: Vasúton Pekin®* bői Hanoiba (3. oldal) A szovjet és a jugoszláv kormány­­küldöttség tárgyalásai Brioni szigetén (3. oldal) Bodnár György: Nagy Lajos: A menekülő ember (4. oldal) Újra a szabadban, a levegőben. —* Látogatás egy vitorlázórepülő­táborban (4. oldal) A kongresszusig 8000 fiatallal gyarapodnak a Somogy megyei DISZ-szervezetek Somogy megye DISZ-fiataljai el­határozták, hogy a kongresszusig 8000-rel, agar.gp­ize­-vezeteik tag­létszámát. A cél eléréséért már ko­moly lépéseket tettek: néhány hó­nap alatt 14 000-ről csaknem 20 000- re emelkedett a megyei DISZ-szerve­­zetek taglétszáma. Különösen a me­gyében tartott kulturális seregszemle során erősödtek a szervezetek. Ez al­kalommal több mint háromezer fia­tal kultúrmunkás kapta meg a tag­sági könyvet. Csupán a Kaposvári Textilműveknél 300 ifjúmunkással erősödött a DISZ-szervezet. (MTI) Forintjaikkal is támogatják a varsói VIT sikerét Komárom megye fiataljai Az V. VIT magyar nemzeti előké­szítő bizottságának felhívása élénk érdeklődést váltott ki Komárom me­gye fiataljaiból. Bányászok, ipari munkások és a gépállomások fiatal­jai hétfőn röpgyűléseken beszélték meg a felhívást, és elhatározták, hogy forintjaikkal is segítik a varsói VIT sikerét. A tatabányai VI-os akna DISZ-fiataljai Mészáros József Kos­­suth-díjas sztahanovista vájár, a szo­cialista munka hőse buzdító szavai után a fiatalok komoly összegeket ajánlottak fel. Mészáros József, aki maga is tagja a magyar nemzeti előkészítő bizottságnak, 100 forintot ajánlott fel. Példáját követték bri­gádjának tagjai is. Gidász Antal, Aradi Tibor vájárok szintén 100, Takács Ferenc fiatal szállítócsillés pedig 50 forinttal járult hozzá a gyűj­téshez. A röpgyűlés után felkeres­ték a munkahelyeken dolgozó DISZ- fiatalokat és óráról órára nőtt az ösz­­szeg. Hétfőn délelőtt 10 óráig már 4650 forint gyűlt össze a tatabányai VI-os aknán. A SZABAD NÉP POSTÁJÁBÓL A Szabad Nép szerkesztőségéhez érkezett levelek hírt adnak arról, hogy gépállomásaink traktorosai arra törekszenek, hogy a gépek nyomában bőven teremjen, gazdagon fizessen a föld. Sikerült a próba A kiváló minőségért környékünkön a legtöbb­ szövetke­­zet csatlakozott a 30 mázsás kuko­ricatermelési mozgalomhoz. Jól tud­juk, a gépek munkájától is függ: si­kerül-e valóra váltani ezt az ígéretet, terem-e 30 mázsa kukorica egy-egy holdon. Ezért traktorosaink most fá­radhatatlanul dolgoznak a kukorica­földeken. Három, Zetor- és két U—3-as trak­torunk van, amelyeket növényápo­lásra használhatunk. A gépeket jó­­előre rendbehoztuk, hogy mihelyt el­érkezik az ideje — munkához lát­hassunk. Alig két hete kezdtük el a növényápolást, de traktorosaink máris jó eredménnyel dicsekedhet­nek. Szinte mindennap jobbnál jobb eredmények születnek. Koller József például a besnyői Sallai TSZ- ben egy nap alatt 30 hold kukoricát kapált meg, Vörös Ferenc pedig a besnyői Köztársaság TSZ-ben két Sokáig törtük a fejünket, hogyan készülhetnénk fel legjobban a mos­tani növényápolásra. Nem volt egyet­len univerzális traktorunk sem, amely a növényápolásra alkalmas lett volna. Tavaly a GS 35-ös, gumi­kerekes traktorok után akasztottuk a kultivátorokat, de ezekkel nem tud­tunk olyan munkát végezni, mint amilyent a tsz-tagok vártak tőlünk. A tsz-ek húzódoztak is a szerződés­­kötéstől. Arra hivatkoztak, hogy a traktorok tavaly néhol rossz munkát végeztek, sok kukoricát legázoltak. Most megoldódott ez a gondunk. Új Zetor-traktor érkezett a gépállo­másra, rászerelhető, úgynevezett füg­gesztett kultivátorral. Nagyon meg­örültünk. Nyomban el is határoztuk. Nálunk, a túrkevei Vörös Csillag TSZ-ben ezen a tavaszon sokat ja­vult a munka. Tagjaink sokkal lelke­sebben dolgoznak, mint tavaly vagy tavalyelőtt , tervszerűbben, szerve­zettebben is, mint az utóbbi eszten­dőkben. A növénytermesztő brigá­dok és a gépállomás öt traktoros­­brigádja például úgynevezett komp­lex­ szerződést kötött egymással. A szerződésben összeegyeztették a nö­vénytermesztők és a traktorosok munkáját, megállapították a határ­időket is. Ki-ki vállalta, hogy a ma­ga feladatát hiba nélkül, idejében el­végzi, mert ezzel a másiknak a mun­káját is segíti. A szerződés nemcsak a növényápolásra, hanem az egész esztendőre szól. Már a kezdeti eredmények is arra vallanak, hogy ez a baráti összefogás igen jó hatással lesz a termelőszövet­kezet életére. Bensőséges baráti lég­kör jött létre a tagok és a traktoro­sok között. Mindkét szerződő fél munkájának szervezettsége javult. Serényen dolgoznak a növényter­mesztők, alig akad közülük hiányzó. Tavaly ilyenkor még előfordult, hogy egy-egy brigádból tízen-tizenöten, sőt olykor többen is hiányoztak. Most veszteglő traktort se igen látni a föl­deken. Elsősorban ennek a nagy igyekezetnek köszönhető, hogy a cu­korrépát s a takarmányrépát kétszer megdaraboltuk, s most folyik az egye­­lése. A 800 holdnyi kukoricát egy­szer megkapáltuk, s már megkezdő­dött a második kapálás is, nap alatt 52 holdon végezte el a munkát. Traktorosaink igyekezete természe­tesen nem megy a minőség rovására. A brigádvezetők és jómagam is rendszeresen ellenőrizzük a traktoro­sokat, s elmondhatjuk: eddig még nem volt panasz a gépek munkájára. Szüntelenül oktatjuk is dolgozóinkat arra, hogy munkájuk eredménye nemcsak a mostani teljesítményükön mérhető le, hanem főként azon, mennyit terem az általuk megművelt föld. Jórészt a rendszeres ellenőrző munkának köszönhető, hogy trakto­rosaink, noha kihasználják a gépek teljes erejét, munkaképességét, mégis úgy dolgoznak, hogy munkájukkal szemben senki se emelhessen kifo­gást. Siroki Dezső a Pu­sztaszabolcsi Gépállomás főmozii­­gazdásza (Fejér megye) bemutatót tartunk, s erre meghívjuk a termelőszövetkezetek tagjait is. Az egyeki Sztahanov TSZ kukoricatáb­lájába állítottuk be a gépet. Vajon sikerül-e, nem vallunk-e kudarcot? A próba sikerült! A gép kiválóan mű­ködött. A gépállomásunk körzetéhez tar­tozó termelőszövetkezetekben tavasz­­szal csak nagy üggyel-bajjal tudtunk 50—60 hold kukorica kapálására szerződést kötni. A sikeres bemutató után egyszeriben megnövekedett az érdeklődés az új gép iránt. A Szta­hanov TSZ-szel például már 120 hold kukorica kapálására kötöttünk szer­ződést. Katona Ferenc, a Egyeki Gépállomás igazgatója (Hajdú megye) A brigádok szorgalmas, lelkes munkája s a komplex­ szerződések rendszere a biztosíték arra, hogy az üzemtervünkben előírt termésátlago­kat elérjük, sőt — mint ahogy a bri­gádok tagjai vállalták — 20 száza­lékkal túl is szárnyaljuk. Pető János mezőgazdász, túrkevei Vörös Csillag TSZ (Szolnok megye) leveleink nyomában A III. kerületi rendelőintézet dol­gozói örömmel várják az új rendelő­­intézet építését — írta levelében Martonossy Dénesné, a röntgenosz­tályról. — De addig is, míg az új in­tézet felépül, sürgős szükség lenne a röntgenosztály helyiségeinek bővíté­sére, mert a röntgenosztályon aka­dályozza a munkát a különösen nagy zsúfoltság. A levél vétele után a Fővárosi Ta­nács VB egészségügyi osztálya biz­tosította a III. kerületi Tanács szá­mára a röntgenosztály bővítéséhez szükséges összeget. ★ Az Április 4 Gépgyár dolgozói ar­ról írtak szerkesztőségünknek, hogy délután, a munka végeztével nehezen tudnak hazajutni, mert abban az idő­ben ritkán jár az 59-es autóbusz. A Fővárosi Tanács közlekedési igazgatósága orvosolta a panaszt. Az 59-es autóbusz azóta a délutáni órák­ban is megfelelő időközönként köz­lekedik. Baráti összefogás

Next