Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)
1955-06-01 / 150. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZERDA, 1955. JÚNIUS 1 Használjuk ki a mezőgazdasági gépek erejét Államunk évről évre hatalmas öszszegeket áldoz arra, hogy a gépek segítségével egyre termelékenyebbé, könnyebbé váljék a mezőgazdasági munka. Az idén például csupán az első negyedévben már 1100 traktort (ebből 570 univerzális traktort), 1200 traktorekét, 300 kultivátort és 150 fűkaszálót kaptak gépállomásaink, s az idén összesen több mint 6000 új traktor, 4000 traktoreke, 1000 cséplőgép, 500 kévekötő-aratógép és sokféle más talajművelő, növényápoló és egyéb gazdasági eszköz érkezik a gépállomásokra, az állami gazdaságokba. Most, akövetkező napokban és heteikben különösen fontos, hogy a falu dolgozóikihasználják a gépek erejét, éljenek azzal a nagy segítséggel, amelyet gépek alakjában kapnak az államtól. A gépek minden soron lévő munkában, de legelsősorban a növényápolásban igen nagy segítséget adhatnak a mezőgazdaság dolgozóinak, mindenekelőtt a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. Gépállomásainknak például már 1400 univerzális traktoruk van, s ha egy-egy traktorral 300 holdat kapálnak meg az idén — összesen 420 000 holdon segíthetik a termelőszövetkezetek növényápolási munkáját. Állami gazdaságainkban most tavasszal jól indult a növényápolás, s a gépi kapálás is: a legtöbb állami gazdaság már befejezte az első kapálást. Egyes megyékben a gépállomások is szép sikerrel dicsekedhetnek. A Szolnok megyei gépállomások például a gépi kapálás tervét már 13,1, a Heves megyeiek pedig 13 százalékra teljesítették. Kiváló traktorosaink egész sora öregbíti hírnevét azzal, hogy dekádról dekádra, napról napra egyre nagyobb területen kapálja meg a kukoricát, a napraforgót, a cukorrépát vagy a burgonyát, s munkájának minősége is kifogástalan. Bálla Pál, a Csongrád megyei Deszki Gépállomás traktorosa például május 20-ig 257 holdat, Garami Illés, a Békés megyei Battonyai Gépállomás traktorosa pedig 200 holdat kapált meg, s ugyancsak május 20-ig tíz gépállomási traktoros végezte ed 125 holdnál nagyobb területen a gépi kapálást. De sokfelé nagyon rosszul használják ki a gépek nyújtotta adottságokat, s gépállomásaink általában nem nyújtanak a termelőszövetkezeteknek annyi segítséget a növényápoláshoz, mint amennyi tőlük telnék. A Veszprém megyei gépállomások például május 25-ig egy-egy univerzális traktorral általában csupán 1,2 holdat, a Zala megyeiek pedig 5,9 holdat kapáltak meg. Ebben a két megyében tehát egy-egy traktor az idén tavasszal átlagosan még egy munkanapot sem dolgozott a kapálásban. A gépállomások május 20-ig gépi kapálásra csupán annak a területnek a felére kötöttek szerződést a termelőszövetkezetekkel, mint amennyin elvégezhetnék a növényápolást. Ha ezen nem segítenénk — éppen a legnagyobb dolog időben minden második univerzális traktor tétlenül állna, s a gépek nem járulhatnának hozzá kellőképpen, hogy a tsz-ek gyár az idén megnöveljék a kapásnövények termésátlagát. Vajon mi az oka annak, hogy egyes termelőszövetkezeteink nem veszik úgy igénybe a gépek segítségét, mint ahogy tehetnék? Vannak tsz-ek, ahol arra hivatkoznak, hogy tavaly a gépi kapálás minősége ellen sok volt a panasz. Kétségtelen, hogy tavaly még elég sok jogos kifogás merült fel a gépek munkája ellen. Ennek részint az volt az oka, hogy kevés volt a növényápolásra kiválóan alkalmas univerzális traktorunk, részint pedig sok traktorosnak nem volt kellő tapasztalata a gépi kapálásban. Gépállomásaink munkája azonban egy esztendő alatt nagyon sokat javult. A gépállomások általában jól megállták helyüket az őszi és a tavaszi vetésben, a mélyszántásban, s a jobb munka révén egyre szorosabb lesz a kapcsolat, egyre erősödik a kölcsönös bizalom a gépállomások és a tsz-ek között. Annál is inkább, mivel a gépek munkája az idén tavasszal a növényápolásban is sokat javult: a traktorok és a kultivátorok általában jó munkát végeznek. Ha pedig egyikmásik termelőszövetkezet vezetői vagy tagjai még mindig bizalmatlanok a gépi munkával szemben — a gépállomás vezetői ne legyenek restek, s a hitetlenkedő termelőszövetkezeti elnököket vigyék el látogatóba az úkhhoz a tsz-ekhez, ahol a gépek teljes erővel dolgoznak a kapálásban. Hadd lássák az ilyen elnökök saját szemükkel, hogy rengeteg pénzt dobnak ki az ablakon, ha lemondanak a gépek segítségéről. Sok termelőszövetkezetben viszont azért nem alkalmazzák eléggé a gépeket, mert még mindig nem ismerik kellőképpen a gépi munka óriási előnyeit, a gépállomások vezetői, szakemberei még nem magyarázták meg nekik. Éppen ezért most a gépállomások termelőszövetkezeti mezőgazdászainak elsőrendű kötelességük, hogy élőszóval is, a gépek munkájának példás megszervezésével is, a jó minőségű gépi kapálás biztosításával is meggyőzzék a termelőszövetkezetek vezetőit és tagjait a gépek kihasználásának nagy előnyeiről. Például arról, hogy a gépi kapálás nagyon olcsó, hiszen egy hold egy irányban való megkapálásáért csupán 22 forintot kell kifizetni a gépállomásnak. Négyzetes művelés esetén tehát egy holdnak háromszor keresztben és hosszában való megkapálása mindössze 132 forintba kerül. De nemcsak a négyzetesen, hanem a sorosan vetett növényeket is lehet géppel kapáltatni — egy irányban, s ez is nagyon megkönnyíti a tsz-ben a növényápolást. S ha a tsz tagjai a gépek segítségével többször meg tudják kapálni a kukoricát — holdanként 5—6 mázsával nagyobb lesz a termés, ebből pedig bőven kitelik a gépállomást illető összeg. A gépállomások vezetői, szakemberei a tsz-ekben arra is hivatkozhatnak, hogy a gépi kapáláshoz természetesen sokkalkevesebb munkáskéz szükséges„ A termelőszövetkezetnek — ha felhasználja a gépek erejét — csak 30 százaléknyi kézi munkaerőt kell kapálásra beosztania, mint egyébként. Ha az univerzális traktorok teljes erejükkel segítik a tsz-eket, a kapálásban, a gépállomások összesen egymillió munkanapot takaríthatnak meg termelőszövetkezeteinknek. Ezt a rengeteg időt a tsz-ek más, szintén igen fontos munkára fordíthatják, például szénabetakarításra, az állattenyésztés fellendítésére, építkezésekre stb. A gépállomások vezetői azonban hívják fel arra is a termelőszövetkezetek elnökeinek, tagjainak figyelmét, hogy a gépeket nemeseik a kapálásban, hanem a kaszálásban és a trágyahordásnál is jól foglalkoztathatják. Például már 400 fűkasza áll gépállomásainkon a termelőszövetkezetek rendelkezésére. Ha mindegyik csak 200 holdon vágja le a füvet, a gépek az idén tavasszal már 80 000 holdat lekaszálhatnak. Gépi kaszálással pedig könnyebb és olcsóbb a széna betakarítása; nem vénül meg a fű, hiszen rövidebb idő alatt többet vághatnak le belőle, így értékesebb és több lesz a takarmány, emelkedik a tejtermelés, növekszik az állatok hozama, s nagyobb lesz a jövedelem. Nagy felelősség hárul most a gépállomások pártszervezeteire, kommunistáira. Az ő kötelességük, hogy a termelőszövetkezetek pártszervezeteivel karöltve mozgósítsák a tsz kommunistáit a gépek erejének jó kihasználására. A pártszervezetekre vár az a feladat, hogy bebizonyítsák minden termelőszövetkezeti tagnak, milyen szoros az összefüggés a több gépi munka, a nagyobb termés elérése és a tagok jólétének, életszínvonalának emelkedése között. Ha pedig tsz-eink a gépek segítségével és saját tagjaik szorgalmas munkájával nagyobb termést takarítanak be a kapásnövényekből is, mint az egyéniek — ennek hatására nyilván sok egyénileg dolgozó paraszt kopogtat majd a termelőszövetkezet kapuján, és kéri felvételét. A több és kifogástalan minőségű gépi munkáért való harc tehát most egyrészt halaszthatatlanul sürgős napi feladata pártszervezeteinknek, másrészt viszont, ha a pártszervezetek sikerrel megoldják ezt a feladatukat, egyúttal sokat tettek azért is, hogy tovább szilárduljanak tsz-eink és tovább fejlődjék egész termelőszövetkezeti mozgalmunk. Az MTH 21. intézetében, a Váci út 107. számú épületben nagy érdeklődés kíséri az ipari tanulók munkáiból összeállított kiállítást, a szakkörök és a tanműhelyek remekeit. Képünkön: a diósgyőri 100. számú MTH-intézet növendékei által készített korszerű esztergapadot nézegetik az ipari tanulók. Jelentés az üzemek versenyéről Tíz nap alatt 17 százalékos elmaradást pótoltak a kányási bányászok A Nógrád megyei kányási Békeakna bányászai — amikor a húsz budapesti ipari vállalat felhívásához csatlakoztak — megfogadták, hogy augusztus 20-ig terven felül 570 tonna szenet termelnek. Május elején ez a vállalás súlyos veszélybe került, ugyanis az üzem termelésének egyharmadát szolgáltató frontfejtés beomlott. Ennek következtében a Békeakna bányászai csak 83,2 százalékra tudták teljesíteni május 15-ig esedékes tervüket. A termelést hátráltató zavar ellenére a bánya dolgozói elhatározták, hogy erejük megfeszítésével mégis túlteljesítik a havi tervet. A bánya vezetőinek jó szervező munkája és a kommunista bányászok példamutatása azt eredményezte, hogy 21-én már csak 3 százalék hiányzott az esedékes terv teljesítéséből, s 26-ra teljesítették a havi előirányzatot, így tíz nap alatt pótolták a 17 százalékos elmaradást, sőt 30-án reggelig a bányási Béke-akna bányászai 355 tonna szenet küldtek felszínre terven felül. la alapanyag jobb kihasználásából - 400 000 forint értékű gyógyszer A Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárában már nem újság, ha a Bi-vitamint készítő Kilián György ifjúsági exportbrigád tagjai kimagasló teljesítményt érnek el. A fiatalok jó munkájukkal őrzik a vezető helyet a vegyipar DISZ exportbrigádjai között folyó vetélkedésben. A brigád tagjai jelenleg is jó hírükhöz méltóan dolgoznak. A fiatalok — Frank Judit, Tánczos Katalin, Bosnyák János, Wegenast László, Berinkei János és a csoport vezetője, Szélyes Dezső — alaposan kitapasztalták a gépi berendezések tulajdonságait, és számos apró fogással, kisebb ésszerűsítéssel gyorsították munkájukat. Legutóbb például — Berinkei Mihály művezetővel együtt — újítást is dolgoztak ki, amelynek eredményeként áprilisban és májusban több mint 50 000 forint értékű acetonnal kevesebbet használtak a tervben engedélyezettnél. A brigád tagjai az említett két hónap alatt beruházás nélkül, csupán az alapanyagok jobb kihasználásával, változatlan mennyiségű vegyszerből 400 000 forint értékű Bj-vitaminnal többet készítettek az előírtnál. nya. Áprilisban és májusban 2,9 százalékkal csökkentették az anyagköltséget. A hulladék csökkentésével, az anyag jobb kihasználásával egy hónap alatt 4 tonna gyapotot takarítottak meg. Május öt nap első dekádjában 112,9, a második dekádban pedig 109,7 százalékig teljesítették tervüket az üzem dolgozói, akik most hatodszor „pályáznak“ az élüzem címre, s meg akarják tartani a kerületi vándorzászlót is. Májusban 840 060 téglát termeltek terün felül a Csilleghegyi Téglagyárban A Csillaghegyi Téglagyár hosszú idő óta a téglaipar egyik legjobb üzeme. A gyár Ik számú kemencéjénél Drestyák József behordó brigádja már egy éve sztahanovista szinten dolgozik. Az I. számú présnél a Zoja nyersgyártó brigádhónapok óta vetélkedik az elsőségért a Béke-brigáddal, áprilisban a Zojabrigád lett a vetve try győztese, május első és második dekádjában azonban a Béke-brigád bizonyult jobbnak, 108,3, illetve 521,2 százalékos teljesítménnyel. A két brigád kiváló munkájának jelentős része van abban, hogy az üzepi májusban 600 000 nyers- és 240 000 égetett téglát gyártott terven felül. . Háromnegyedévi tervét teljesítette már Bencs Simon frontbrigádja Borsodban negyven frontbrigád dolgozik a tröszt adósságának törlesztésén. Több frontfejtésen újításokat vezettek be. A herbolyai bányaüzemben például az ifjúmunkás bányászok vastámos biztosítást alkalmaznak. A bánfalvi és az alberttelepi bányaüzemben bevezették a ciklusgrafikon szerinti termelést. Ezen a részen 15—20 százalékkal emelkedett a termelékenység. A tröszt frontbrigádjai közt a kondói bányaüzem frontfejtésén dolgozó Bencs Simoné érte el a legjobb eredményt. A brigád hátlapok óta 150 százalékon felüli teljesítményt nyújt és május 31-én már októberi tervének teljesítéséhez kezdett A ciklusgrafikon szerinti munkával elérték az egyenletes termelést, füstrevárás idején két-két vájár segít a csilléseknek, hogy mindig legyen üres csille. A tröszt területén azonban még igen sok frontbrigád nem teljesíti tervét. Így a többi között a berentei, az ormospusztai frontfejtésekről sem kerül felszínre az előírt mennyiségű szén, s ez az egyik oka annak, hogy a tröszt májusban sem teljesítette havi tervét Negyedévi vállalásuk kétszeresét teljesítették a diósgyőri Martin-acélmű ifi-olvasztárai A Lenin Kohászati Művek Martinacélművében hét ifjúsági olvasztárbrigád megfogadta, hogy a DISZ II. kongresszusának tiszteletére nyolcszáz tonna acélt gyárt negyedévi tervén felül. Az élénk vetélkedés eredményeként a DISZ-fiatalok két hónap alatt kétszeresére teljesítették ígéretüket: kedden reggelig 1682 tonna acélt gyártottak. A III-as kemencénél a Szilágyi, a Silimon, és a Pásztor ifjúsági brigád az óránkénti tonna kihozatalt az eddigi átlagos 9 tonnáról 11,1 tonnára növelte, így csupán májusban kereken 450 tonna acéllal tetézték előirányzatukat. Ezenkívül egy tonna acél előállításánál átlagosan mintegy 151 000 kalória értékű tüzelőanyagot is megtakarítottak. A III-as kemence olvasztár-kollektívájának oroszlánrésze van abban, hogy a diósgyőri Martin-acélmű több száz tonnás többlettel fejezte be a hónapot. Kevesebb hulladék - négy tonna gyapotmegtakarítás Kevés olyan szép és tiszta textilgyár van az országban, mint az Újpesti Cérnagyár. A tiszta, szellős, egészséges termekben jobb kedvvel folyik a munka is. Az üzem dolgozói már ötödször nyerték el az élüzem címet, s elnyerték a kerületi vándorzászlót is. Most különösen sokat adnak arra az Újpesti Cérnagyárban, hogy a „Lánc“ varrócérnából és a „Honleány“ horgolócérnából állandóan túlteljesítsék tervüket, s így rövidesen megszűnik e keresett termékek hián . (Tudósítónktól.) c4.futó i) mocsaras nádrengetegében traktor dübörgése hangzik, aratógép vágja a nádat és köti kévébe. Fertőhomokról, Fertőszentmiklósról, amerre csak nádvágók laknak a környéken, gyalog és kerékpáron jönnek az emberek, hogy megnézzék az új gépet. Kézbe veszik a frissen aratott kévét, nézik, forgatják, majd elégedetten teszik le a „topolyára“ — ahogy a nád tarlóját nevezik. Traktor a nádasban — még most is, hogy saját szemükkel látják, alig akarják elhinni. A Műszaki Egyetem mezőgazdasági géptani tanszékének tudományos kutatói a nádgazdasági vállalatok dolgozóinak segítségére siettek, és az egész nádvágási idényben — decembertől márciusig — sikeres kísérletet végeztek a nádaratás teljes gépesítésére, a kézi nádvágás nehéz munkájának megszüntetésére. A kísérlet sikerét egyebek között bizonyítja az is, hogy a fertői nádgazdaság dolgozói a kísérleti gépeket is szerették volna megtartani... Nagy értéket jelentenek a mi nádasaink. A nád értékes szigetelőanyag, könnyű, rugalmas és eléggé szilárd. Kiváló cellulózt és egyéb termékeket is készítenek belőle. Évente sok millió forint értékű nádat szállítunk külföldre. Huszonötezer katasztrális hold nádasunk van, csakhogy ebből kézi aratással ez ideig igen kevés nádat tudtunk kitermelni. Egy nádvágó a kiskaszával, a kézi „kacérral“ napi 80—100 kévét vágott. Az új gép több ezer kévét vág le naponta. Az új nádarató gépet a mezőgazdasági géptani tanszék kutatói készítették a Műszaki Egyetemen. Ez a gép tulajdonképpen kísérleti példány, amely megelőzi a végleges szerkezet tervezését és gyártását. A kutatók Rázsó professzor vezetésével december óta valóságos expedíciókat szerveztek. Felkeresték az ország nádtermő vidékeit, bejárták a Velencei és a Fertő tó, a hajdúszoboszlói vizek óriási nádasait. Pontosan megfigyelték a kézi nádvágás minden mozzanatát, tanultak a nádgazdasági vállalatok dolgozóitól. Mielőtt a tervezéshez, a kísérleti gép megépítéséhez fogtak volna, megvizsgálták magának a nádszámak tulajdonságait és méreteit, a nád súlypontját, magasságát, szokásos dőlését, szívósságát, az állomány átlagos sűrűségét stb. A gyakorlat ilyen alapos tanulmányozása után azzal a biztos érzéssel mentek ki a Fertő tóra megnézni a gép első útját, hogy a kísérlet sikeres lesz és kivívja a tapasztalt nádvágók elismerését. így is történt. Itt állunk a nádtenger partján, nem messze Fertőhomok községtől. Keskeny, hét kilométer hosszú csatorna vezet a nádasba, ezen közlekednek a nádvágók. Hoszszú botjaikkal, az úgynevezett böködővel ügyesen terelik a nehézkes járműveket. Csónakba szállunk. A csónak vezetője Uhr Antal, akinek apja is ezzel a mesterséggel foglalkozott, útközben a nádvágók életéről beszél. — Ezen a hosszú vízi folyosón hozzuk ki a nádat — mondja. — A nádvágónak megvan a maga csónakja, amelyet hajnalban kivontat, majd vágás után visszahoz, öszszesen 14 kilométert „böködi" a csónakot. A legnehezebb munka azonban a levágott nád, a kévék csónakra hordása. Két kéve a vállon, s gyakran beragad a csizma az iszapba. De ilyenkor nem lehet letenni a kévét. Inkább vágatja az ember a lábát a náddal, piócát szed fel, télen mezítláb töri a gyenge jeget — csak időt ne veszítsen. Újabb fordulón aztán megkeresi a csizmát, ismét vállára vesz két árva kévét... Közeledünk a nádrengeteg belsejéhez. Még a víz színe is megváltozik. Barnás, zavaros lesz, és sűrű növényzet úszik alatta. Nehéz elképzelni, hogy ebben az ingoványban gép, nehézsúlyú traktor járhat. Uhr Antal megmutatja, hogyan i* vágják a nádat kézzel Gyala mozmegfog - -' * korlottak dulatai: egy csomót, marokra gyűjti, öszszekötözi. Egy kéve levágása három perc. Most következne a csomóba hordás és a „kiközelítés“, ahogy azt Uhr Antal az imént elmondta. Továbbmegyünk. Rövidesen felbukkan az aratógép magas vitorlája. A traktor „tengelyig“ vízben tör előre, forog a „vitorla“, hajlik a nád, és már röpül ki az átkötözött kéve az aratógép oldalán. Percenként 28 kéve röpül ki a gépből. Kettes sebességgel — aránylag könnyen — vontat a féllánctalpas traktor. Olyan. Iraktat kellett ide, amely nem ássa be magát forgó kerekeivel a puha ingoványba, és járószerkezete nem teszi tönkre a levágott nád gyökereit. Próbálkoztak itt már „Lanz“-kerekes traktorral, de sikertelenül. Egy alkalommal, amikor a traktor ugyancsak elakadt, csak úgy lehetett szárazra vinni, hogy szétszedték a gépet. A féllánctalpas traktor viszont elülső kerekeivel jól kormányozható. A hátsó kerekek helyére lánctalpat szereltek fel, s így nem süpped be, nem bántja a nádat. Az utána kötött aratógép kétméteres rendet vág, miközben spirális utat tesz meg, egyre kisebb és kisebb körön vágja a nádat. A vágókések elé a magasban járó úgynevezett vitorlák terelik a nádat, s hajnyíróhoz hasonló vágószerkezete nyírja el a nád derekát. Egy vég nélküli szalag „eteti“ a kévekötő és a kévekidobó szerkezetet. Az aratógép útja mentén szabályos sorban fekszenek, a nádkévék. Most következik — a mocsaras süppedéken át — a kiszállítás nehéz munkája. De ez is könnyebben megy, mint gondolnánk. Lekapcsolják az aratógépet, helyére kerül a gumikerekes mocsárjáró kocsi. Feldobálják a kévéket, s a „nádasszekér“ tetejébe felmásznak, már nem a nádvágók, hanem a nádaratók. Viszi a traktor az egész rakományt a szállítócsatornához, vagy ahol ez nincs, ott egészen a száraz partokig. A nádaskocsi tetején, a kévéken mosolyogva ül egy barna ember. Papp Géza, a nádgazdaság vezetője mondja róla, hogy két hete még erősködött, hogy „megeszi a kalapját“, ha valaki itt a mocsárban mással, mint emberi erővel kiviszi a partra a nádat. A csatornánál újabb meglepetés ér bennünket: 12, náddal megrakott csónak, egy egész hajókaraván várakozik arra, hogy az elébük fogott motorcsónak elvontassa őket. A nádaratók már nem a „böködővel“ tolják a csónakot, békésen fekszenek a kévék tetején. Felzúg a motor, s a csónak nyomában lassan megindul az egész karaván, hogy mielőtt leszáll az est, elérjék a kirakodás helyét. ez? -Műszaki egyetem mezőgazdasági géptani tanszéke, Rázsó professzor és fiatal neveltjei, Komándi György, Mészáros István, Boltizár Pál és a többiek, a tapasztalt gépszerkesztők, mint Jurek Jenő és Kégl János nemcsak a kutatásban értek el sikert. Ezer és ezer ember bizalmát ébresztette fel ez az új gép, az új technika és annak megteremtői, a tudományos kutatók iránt. Ez új kedvet, ösztönzést ad munkájukhoz. Már most, az első sikeres kísérlet után arról beszélnek: „Kísérleti nádarató gépünk csak az első lépés ahhoz, hogy hasonló módszerekkel és gépi berendezéssel megoldjuk elsősorban a kukoricaszár, a napraforgó és a kender gépi aratását.“ Ez — mint Rázsó professzor elmondottan tudományos kutatásaik további programja. Egy új gép első útja ★ Féllánctalpas traktor vontatja az új nádarató gépet. r A tanácsnak is szívügye az ifjúság nevelése. — Elmondta: Pap Sándorné, a Heves megyei Tanács VB-elnökhelyettese (2. oldal) B. Erdélyi József: Ahol a több munka kevesebb eredményt jelentett (2. oldal) Horváth József: Revizorok a pincében (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Gallér Faragó: A kunszállási példa éberségre int (2. oldal) A Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése egyhangúlag ratifikálta a varsói szerződést (3. oldal) Angliában elrendelték a rendkívüli állapotot a vasutassztrájk letörésére. A sztrájk tegnap is töretlen egységben folytatódott (3. oldal) W. G. Burchett: Vasúton Pekin®* bői Hanoiba (3. oldal) A szovjet és a jugoszláv kormányküldöttség tárgyalásai Brioni szigetén (3. oldal) Bodnár György: Nagy Lajos: A menekülő ember (4. oldal) Újra a szabadban, a levegőben. —* Látogatás egy vitorlázórepülőtáborban (4. oldal) A kongresszusig 8000 fiatallal gyarapodnak a Somogy megyei DISZ-szervezetek Somogy megye DISZ-fiataljai elhatározták, hogy a kongresszusig 8000-rel, agar.gpize-vezeteik taglétszámát. A cél eléréséért már komoly lépéseket tettek: néhány hónap alatt 14 000-ről csaknem 20 000- re emelkedett a megyei DISZ-szervezetek taglétszáma. Különösen a megyében tartott kulturális seregszemle során erősödtek a szervezetek. Ez alkalommal több mint háromezer fiatal kultúrmunkás kapta meg a tagsági könyvet. Csupán a Kaposvári Textilműveknél 300 ifjúmunkással erősödött a DISZ-szervezet. (MTI) Forintjaikkal is támogatják a varsói VIT sikerét Komárom megye fiataljai Az V. VIT magyar nemzeti előkészítő bizottságának felhívása élénk érdeklődést váltott ki Komárom megye fiataljaiból. Bányászok, ipari munkások és a gépállomások fiataljai hétfőn röpgyűléseken beszélték meg a felhívást, és elhatározták, hogy forintjaikkal is segítik a varsói VIT sikerét. A tatabányai VI-os akna DISZ-fiataljai Mészáros József Kossuth-díjas sztahanovista vájár, a szocialista munka hőse buzdító szavai után a fiatalok komoly összegeket ajánlottak fel. Mészáros József, aki maga is tagja a magyar nemzeti előkészítő bizottságnak, 100 forintot ajánlott fel. Példáját követték brigádjának tagjai is. Gidász Antal, Aradi Tibor vájárok szintén 100, Takács Ferenc fiatal szállítócsillés pedig 50 forinttal járult hozzá a gyűjtéshez. A röpgyűlés után felkeresték a munkahelyeken dolgozó DISZ- fiatalokat és óráról órára nőtt az öszszeg. Hétfőn délelőtt 10 óráig már 4650 forint gyűlt össze a tatabányai VI-os aknán. A SZABAD NÉP POSTÁJÁBÓL A Szabad Nép szerkesztőségéhez érkezett levelek hírt adnak arról, hogy gépállomásaink traktorosai arra törekszenek, hogy a gépek nyomában bőven teremjen, gazdagon fizessen a föld. Sikerült a próba A kiváló minőségért környékünkön a legtöbb szövetkezet csatlakozott a 30 mázsás kukoricatermelési mozgalomhoz. Jól tudjuk, a gépek munkájától is függ: sikerül-e valóra váltani ezt az ígéretet, terem-e 30 mázsa kukorica egy-egy holdon. Ezért traktorosaink most fáradhatatlanul dolgoznak a kukoricaföldeken. Három, Zetor- és két U—3-as traktorunk van, amelyeket növényápolásra használhatunk. A gépeket jóelőre rendbehoztuk, hogy mihelyt elérkezik az ideje — munkához láthassunk. Alig két hete kezdtük el a növényápolást, de traktorosaink máris jó eredménnyel dicsekedhetnek. Szinte mindennap jobbnál jobb eredmények születnek. Koller József például a besnyői Sallai TSZ- ben egy nap alatt 30 hold kukoricát kapált meg, Vörös Ferenc pedig a besnyői Köztársaság TSZ-ben két Sokáig törtük a fejünket, hogyan készülhetnénk fel legjobban a mostani növényápolásra. Nem volt egyetlen univerzális traktorunk sem, amely a növényápolásra alkalmas lett volna. Tavaly a GS 35-ös, gumikerekes traktorok után akasztottuk a kultivátorokat, de ezekkel nem tudtunk olyan munkát végezni, mint amilyent a tsz-tagok vártak tőlünk. A tsz-ek húzódoztak is a szerződéskötéstől. Arra hivatkoztak, hogy a traktorok tavaly néhol rossz munkát végeztek, sok kukoricát legázoltak. Most megoldódott ez a gondunk. Új Zetor-traktor érkezett a gépállomásra, rászerelhető, úgynevezett függesztett kultivátorral. Nagyon megörültünk. Nyomban el is határoztuk. Nálunk, a túrkevei Vörös Csillag TSZ-ben ezen a tavaszon sokat javult a munka. Tagjaink sokkal lelkesebben dolgoznak, mint tavaly vagy tavalyelőtt , tervszerűbben, szervezettebben is, mint az utóbbi esztendőkben. A növénytermesztő brigádok és a gépállomás öt traktorosbrigádja például úgynevezett komplex szerződést kötött egymással. A szerződésben összeegyeztették a növénytermesztők és a traktorosok munkáját, megállapították a határidőket is. Ki-ki vállalta, hogy a maga feladatát hiba nélkül, idejében elvégzi, mert ezzel a másiknak a munkáját is segíti. A szerződés nemcsak a növényápolásra, hanem az egész esztendőre szól. Már a kezdeti eredmények is arra vallanak, hogy ez a baráti összefogás igen jó hatással lesz a termelőszövetkezet életére. Bensőséges baráti légkör jött létre a tagok és a traktorosok között. Mindkét szerződő fél munkájának szervezettsége javult. Serényen dolgoznak a növénytermesztők, alig akad közülük hiányzó. Tavaly ilyenkor még előfordult, hogy egy-egy brigádból tízen-tizenöten, sőt olykor többen is hiányoztak. Most veszteglő traktort se igen látni a földeken. Elsősorban ennek a nagy igyekezetnek köszönhető, hogy a cukorrépát s a takarmányrépát kétszer megdaraboltuk, s most folyik az egyelése. A 800 holdnyi kukoricát egyszer megkapáltuk, s már megkezdődött a második kapálás is, nap alatt 52 holdon végezte el a munkát. Traktorosaink igyekezete természetesen nem megy a minőség rovására. A brigádvezetők és jómagam is rendszeresen ellenőrizzük a traktorosokat, s elmondhatjuk: eddig még nem volt panasz a gépek munkájára. Szüntelenül oktatjuk is dolgozóinkat arra, hogy munkájuk eredménye nemcsak a mostani teljesítményükön mérhető le, hanem főként azon, mennyit terem az általuk megművelt föld. Jórészt a rendszeres ellenőrző munkának köszönhető, hogy traktorosaink, noha kihasználják a gépek teljes erejét, munkaképességét, mégis úgy dolgoznak, hogy munkájukkal szemben senki se emelhessen kifogást. Siroki Dezső a Pusztaszabolcsi Gépállomás főmoziigazdásza (Fejér megye) bemutatót tartunk, s erre meghívjuk a termelőszövetkezetek tagjait is. Az egyeki Sztahanov TSZ kukoricatáblájába állítottuk be a gépet. Vajon sikerül-e, nem vallunk-e kudarcot? A próba sikerült! A gép kiválóan működött. A gépállomásunk körzetéhez tartozó termelőszövetkezetekben tavaszszal csak nagy üggyel-bajjal tudtunk 50—60 hold kukorica kapálására szerződést kötni. A sikeres bemutató után egyszeriben megnövekedett az érdeklődés az új gép iránt. A Sztahanov TSZ-szel például már 120 hold kukorica kapálására kötöttünk szerződést. Katona Ferenc, a Egyeki Gépállomás igazgatója (Hajdú megye) A brigádok szorgalmas, lelkes munkája s a komplex szerződések rendszere a biztosíték arra, hogy az üzemtervünkben előírt termésátlagokat elérjük, sőt — mint ahogy a brigádok tagjai vállalták — 20 százalékkal túl is szárnyaljuk. Pető János mezőgazdász, túrkevei Vörös Csillag TSZ (Szolnok megye) leveleink nyomában A III. kerületi rendelőintézet dolgozói örömmel várják az új rendelőintézet építését — írta levelében Martonossy Dénesné, a röntgenosztályról. — De addig is, míg az új intézet felépül, sürgős szükség lenne a röntgenosztály helyiségeinek bővítésére, mert a röntgenosztályon akadályozza a munkát a különösen nagy zsúfoltság. A levél vétele után a Fővárosi Tanács VB egészségügyi osztálya biztosította a III. kerületi Tanács számára a röntgenosztály bővítéséhez szükséges összeget. ★ Az Április 4 Gépgyár dolgozói arról írtak szerkesztőségünknek, hogy délután, a munka végeztével nehezen tudnak hazajutni, mert abban az időben ritkán jár az 59-es autóbusz. A Fővárosi Tanács közlekedési igazgatósága orvosolta a panaszt. Az 59-es autóbusz azóta a délutáni órákban is megfelelő időközönként közlekedik. Baráti összefogás