Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)

1955-06-06 / 155. szám

1 ,3 na­pi­ béke-világtalá­lka Helsinki, amelyet „Észak fehér városa“ néven is emlegetnek, két és fél hét múlva nagyszabású béke-vi­­lágtalálkozó színhelye lesz. Kelet és Nyugat, Észak és Dél több mint 80 országának 2000 képviselője találko­zik a finn fővárosban. A Béke-Világtanács Irodájának bécsi ülésén, januárban született meg az a határozat, hogy béke-világtalál­kozót hívjanak össze. A találkozó napirendjén olyan kérdések szerepel­nek, amelyek ma az emberiség leg­égetőbb problémái: az atomfegyver eltiltása és a leszerelés; a katonai tömbök; az egyetemes biztonság és a népek együttműködése; a nemzeti függetlenség és a béke fenntartása. A jelenlegi nemzetközi helyzet ugyanis a békeharc fokozását köve­teli meg a világ népeitől, hiszen — mint az események mutatják — az erőszak politikájának hívei nem mondtak le agresszív terveikről. A párizsi háborús szerződések ratifiká­lásának következményei, a német militar­izmus feltámasztása, az agresz­­szív katonai tömbök, a támaszpont­rendszerek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül, az esz­telen atomháborús készülődések az imperialista táborban — figyelmez­tetés a népeknek, hogy még nagy harc áll előttük. S e harc tovább­viteléről tárgyalnak majd Helsinki­ben. Wroclawtól — Helsinkiig Béke-világtalálkozó lesz — hirde­tik a plakátok, írják az újságok, be­szélnek róla az emberek. Ma már ter­mészetesen és egyszerűen hangzik ez, pedig néhány évvel ezelőtt, amikor a békemoz­galom elindult diadalútjá­­ra, az emberek nagy része még le­mondóan legyintett, ha arról hallott, hogy a népek összefogással megment­hetik a békét. Azóta a béke kitartó, lelkes harcosai komoly tekintélyt szereztek korunk legnagyobb mozgal­mának. Sok-sok önfeláldozó munkára volt szükség, míg megtalálták az utat az emberek többségének szívéhez és értelméhez. A nagy út kiindulópontja a wrocla­­wi értelmiségi világkongresszus volt, 1948 nyarán. Wroclawban, a béke­­világmozgalom bölcsőjénél 45 ország képviselői voltak jelen. Csaknem egy év múlva, 1949 tavaszán Párizsban tartották az első béke-világkongresz­­szust. Történelmi esemény volt ez — a béke híveinek első, világméretű tanácskozása! Nagy szükség volt a népek összefogására, mert az impe­rialisták kardcsörtetése, atomhábo­rús fenyegetése nyugtalanító mére­teket öltött. Egy évvel később a békemozgalom állandó bizottsága Stockholmban ülést tartott, s felhívással fordult a világ népeihez:­ követeljék az atom­fegyverek eltiltását! ötszáz millióan írták alá ezt a felhívást, s a kételke­dőknek bebizonyították a békemoz­galom erejét: ez a félmilliárd aláírás volt az egyik oka, hogy az imperialis­ták visszarettentek az atomfegyver bevetésétől Koreában. Ugyanezen év őszén, a varsói találkozón hallottuk először a nagyszerű jelszót, amely azóta sok-sok millió békeharcos aj­kán, a világ legkülönbözőbb nyelvén elhangzott és sok-sok millió ember szívében reményt fakasztott: „A béke legyőzi a háborút!“ S a békeszerető emberek hatalmas világmozgalma rohamosan fejlődött. Életre hívták a Béke-Világtanácsot, a hatalmas mozgalom vezérkarát, amely lendületesen irányította a to­vábbi harcot. A nemzetközi helyzet­nek megfelelően, 1952 júliusában Ber­­linben a népek képviselői azt köve­telték, hogy a nagyhatalmak üljenek le a tárgyalóasztalhoz és próbáljanak megegyezésre jutni. Ez a követelés visszhangzott az egész világon, s mindenütt lelkes támogatásra talált. Azután Bécs volt a következő állo­más, a népek bécsi világkongresszu­sa. Hatalmas seregszemle, feledhetet­len találkozó volt ez. Bécsben min­den eddiginél jobban megnyilvánult az az erő, amely a békemozgalomban rejlik. Erenburg, a nagyszerű béke­harcos, a neves szovjet író így jelle­mezte a békemozgalom fejlődését: „A nagy folyók észrevétlenül­­kis pa­takokként törnek elő a föld mélyé­ből, növekednek, szélesednek, száz és száz más patak meg folyó siet felé­jük, míg végül a hatalmas folyamok már szárazföldeket szelnek át, or­szágokat kötnek össze egymás­sal, emberek millióinak életét változ­tatják meg. Ehhez hasonló a mi, moz­galmunk is, amely méltatlankodó szí­vek mélyén született, gyorsan meg­nőtt, s most immár átfogja korunkat, összeköti a népeket. Soha ilyen moz­galom nem volt a történelemben.“ Mindannyian emlékezünk a követ­kező állomásra­ Budapesten, hazánk fővárosában láttuk vendégül a népek küldötteit, s itt született meg a jelszó: tárgyalni, tárgyalni, tárgyalni. A bé­keszerető emberiség e nagy követelé­se és a Szovjetunió vezette béketábor országainak erőfeszítései meghozták gyümölcsüket, létrejött a genfi kül­ügyminiszteri tanácskozás, befejező­dött az indokínai háború, s aláírták az osztrák államszerződést. 2000 küldött 80 országból S most a minden eddiginél nagyobb méretű helsinki béke-világtalálkozó előtt állunk. Ez a találkozás hűen megmutatja, hogy patakból immár hatalmas, folyammá nőtt a békemoz­galom. A 80 ország 2000 küldötte mö­gött több százmillió ember sorakozik fel, s a küldöttségek összetétele jól megmutatja a béke-világmozgalom kiszélesedését. Nehru pártjának, az indiai Kongresszus Pártnak több ne­ves, nagytekintélyű képviselőjét vár­ják Helsinkibe; a nagyszámú japán küldöttségben csaknem mindegyik polgári párt képviseletet kapott, s ve­zetője előreláthatólag Katajama, volt szocialista párti miniszterelnök lesz; a brazil küldöttségben találjuk Vargas, volt elnök pártjának több tagját, a mexikói küldöttséget Lazaro Carde­nas, a volt köztársasági elnök vagy személyes képviselője vezeti; a fran­cia küldöttség tiszteletbeli elnökségét Herriot, a nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke vállalta. Nyugat-Németor­­szágból, Svédországból, Franciaor­szágból és más államokból több is­mert szociáldemokrata jelentette be részvételét. A világ tudományos, mű­vészeti és egyházi életének ismert, te­­kintélyes személyiségei is sorra csat­lakoznak az emberiség nagy mozgal­mához, köztük Josué de Castro híres tudós, brazil képviselő, a FAO, az ENSZ élelmezési bizottságának el­nöke; Rosaura Revueltas mexikói színésznő, a Föld sója című amerikai film főszereplője; Neil Clover, a rich­­mondi Szent Mátyás templom viká­riusa. Mindez jól megmutatja, hogy milyen széles rétegekre terjed ki ma már a béke-világmozgalom befolyása. Fél éve sincs, hogy a Béke-Világ­tanács Irodája felhívással fordult a világ népeihez: követeljék az atom­fegyverek megsemmisítését, gyártá­suk megszüntetését. S azóta az észa­ki Rejkjavikban csakúgy, mint a déli Fokvárosban, Tokióban éppúgy, mint Londonban, a világ minden városá­ban és legeldugodtabb falujában, aj­tóról ajtóra, házról házra jártak a béke fáradhatatlan harcosai, elmen­tek minden műhelybe, kimentek a mezőkre, hogy a felhívás nyomán megszerezzék a népek támogatását, tíz- és százmilliók aláírását az atom­háború megszállottainak bűnös ter­vei ellen. A stockholmi felhívást 500 millióan írták alá. Az új bécsi fel­hívást csupán a népi Kínában 400 millióan pecsételték meg nevük je­gyével. Sok tőkésországban, ahol a békeharcosok letartóztatással, bör­tönnel dacolva gyűjtötték az aláírá­sokat, most már csomagolják a dí­szes albumokat, az egyszerű füzet­lapokat, a pergameneket, hogy el­vigyék Helsinkibe, és letegyék a né­pek parlamentje elé. Nem lehet meg­­hatódottság nélkül olvasni azokat a jelentéseket, amelyek arról számol­nak be, milyen nagy áldozatokra ké­pesek a kapitalista országok egyszerű emberei, hogy elküldhessék képvise­lőiket a helsinki találkozóra. Japán 10 ezer kilométerre van Helsinkitől. igen sokba kerül az út, de a meg­élhetés gondjaival küzdő nép kész az áldozatokra. Társadalmi úton gyűjtés indult Japánban. Tízsenes áron békegalambos levelezőlapokat bocsátottak ki. Egy ilyen levelezőlap 125 méteres út költségét fedezi egy japán küldöttnek. Ez azt­ jelenti, hogy 80 ezer ember adja össze egy-egy küldött költségét! A finn fővárosban már nagyban folyik a készülődés a kétezer küldött méltó fogadására. A Kiállítási Pa­lota óriási termeit teljesen átalakít­ják, hogy megfelelő legyen a talál­kozó céljára. Az üléstermet kétezer méter kék színű anyaggal vonják be. A finn nép szeretettel várja vendé­geit, a nemzetközi béke-világtalálko­zó részvevőit. Bizalommal és reménnyel tekint a békére oly forrón vágyó emberiség a helsinki béketalálkozó felé, amely minden eddiginél nagyobb méretűnek ígérkezik. A haladó emberiség ki­váló képviselőinek ez a találkozója is demonstrálni fogja, milyen hatal­mas, legyőzhetetlen erő rejlik a bé­két akaró népekben. Szilágyi Éva ­ Sztrájkharcok Angliában öbb mint 20 000 kikötői rakodó munkás közel három hete, 70 000 mozdonyvezető és fütő pedig immár nyolc napja vívja hősies sztrájkhar­cát Angliában. „Húsz év óta nem látott az ország hasonló súlyosságú sztrájkokat“ — így jellemezte a helyzetet pénteken a londoni rádió tudósítója. A sztrájk hatásai valóban igen nagyarányúak. A kikötőkben 165 hajó vesztegel, a vasutakon 40 000 helyett csak GOOO vonat közlekedik, három acélmű beszüntette a mun­kát s több gyár felkészült a teljes vagy részleges leállásra. Bármily nagyok is az arányok, bármennyire országos is a hatás, ezek az adatok mégsem fejezik ki önmagukban e sztrájkok jelentősé­gét és politikai fontosságát. A jelenleg folyó angliai sztrájk­harcokban nemcsak egy-két shilling­­nyi béremelésről, nemcsak egy vagy két szakszervezet jogállásának meg­erősítéséről van szó, hanem arról is, hogy az angol munkások fellépnek a burzsoázia általános támadásának első hulláma ellen.­­N­em véletlen, hogy a konzerva­­tív-párti politikusok éppen most akarnak lecsapni a munkásság jo­gaira és elsősorban a sztrájkjogra. Miután a nemrég megtartott válasz­tásokon a „Munkáspárt“ jobboldali vezérkarának jóvoltából megszerez­ték a parlamenti többséget, úgy érez­ték, eljött az ő idejük. A burzsoá sajtó koncentrált pergőtüze a vas­utasok ellen, a szükségállapot beve­zetése, mind azt mutatja, hogy a monopóliumok urai az egész angol munkásosztály hosszú harcokkal ki­vívott jogaira törnek. Az angol burzsoá sajtó rég­ nem fedte fel ennyire kristálytisztán, mi is a sajtó funkciója a kapitalista társadalomban. Most jött el a nagy aratás a monopóliumok írnokai szá­mára. A leggazdagabb hangszerelés­ben, a legváltozatosabb árnyalatok­kal uszít ez a sajtó a munkásság el­len, melyet el szeretne szigetelni az angol nemzet egészétől. „Jóindulatú szilárdságot 'kell tanúsítani“ a sztráj­­koló­kkal szemben — fuvolázza pat­­riarkális képmutatással a The Ti­mes. A ..sztrájkolok­­kizsákmányolják a közönséget“ — háborog a Manches­ter Guardian. „Bármily kellemetlen sebészeti műtét útján is, de véget kell vetni a sztrájknak“ — követeli egy fokkal már nyíltabban a Daily Express, hogy előkészítse a hangula­tot a szándékok kendőzetlen kimon­dására. Ez nem is várat magára s a Daily Sketch-ből már lávaként öm­lik a gyűlölet és bosszú a munkások ellen. „Legyetek könyörtelenek ezek­kel a könyörtelen emberekkel szem­ben“ — harsogja. — „A nemzet (?.") több bátorságot vár a toryktól. A sztrájkot meg­­kell törni, de nem le­het lágy szavakkal és kesztyűs kéz­zel megtörni."D­e mit szólnak mindehhez Attlee- ék, Morrisonék, s a „Munkás­párt“ többi vezetői? Mit mond erről a Szakszervezeti Főtanács? Támogatják­­ a munkáltatókat, a monopolistákat, a konzervatív kormányt. Óvatosan és jámbor kéztördeléssel persze, de fél­reérthetetlenül. „Mi mindig a vas­utasok barátai voltunk“ — kezdi cik­két a Daily Herald, a „Munkáspárt“ hivatalos lapja — majd így folytat­ja: „Most azt tanácsoljuk a sztrájko­toknak: ne hosszabbítsák meg a szen­vedéseket.“ Íme így írnak a burzsoák és így a „munkáspárti“ vezetők. Mennyire is­merős ez a hang a mi egykori bur­­zsoáink és egykori szociáldemokrata vezéreink idejéből! Közben azonban a sztrájkok a köz­pontilag irányított sajtózenekar lár­mája ellenére teljes egységben foly­nak tovább. A fenyegetések, a szük­ségállapot bevezetése csak növelte a munkások elhatározottságát, heveseb­bé tette gyűlöletüket a konzervatívok ellen, és erősítette osztályharcos ma­gatartásukat. És ettől az utóbbitól rettegnek a legjobban a „munkás­párti“ vezetők. Márpedig a jelenlegi angliai sztrájkoknak éppen abban van a legnagyobb jelentőségük, hogy növelik az angol munkásság osztály­­tudatát, szolidaritásérzését és harci készségét. B­­izonyosra vehető, hogy az osz­tályharc további élesedése vár­ható Angliában. A munkásosztálynak nagyon is nagy szüksége lesz tehát a jelenleg­ folyó sztrájk öntudatot mélyítő és harckészséget növelő ta­pasztalataira. Az se kétséges, hogy e tapasztalatok politikai következmé­nyei az egész „Munkáspárton“ belül érződni fognak. Korolovszky Lajos SIETFŐ, 1555. JÚNIUS fi tíz Egyesült Államo, Anglia és Franciaország javasolni fogja, hogy Genfben június 18-án kezdjék meg a négy halálom kormányfői értekezletét New York, június 5. (TASZSZ) Mint a United Press Washingtonból jelenti, hivatalos forrásokból isme­retessé vált,­­hogy az Egyesült Álla­­mok, Anglia és Franciaország java­solni szándékszik a Szovjetunió­nak, hogy a négy hatalom kormány­fői értekezletét július 18-án Genfben kezdjék meg. Nehru látogatása a Szovjetunióban lehetővé teszi, hogy a két ország még jobban megértse egymást Nehru indiai miniszterelnök a DAILY WORKER delhi tudósítójá­nak kérdéseire válaszolva szovjet­unióbeli útjáról szólva kijelentette: „Nem is szólva arról a közös politi­kánkról, hogy minden országgal ba­rátságban éljünk, úgy vélem, hogy India sokat tanulhat Oroszországtól. Mindkét országnak hasznára válhat az egymáshoz fűződő barátság és bi­zalmas viszony ... Nemcsak minden előítélet nélkül, de nyílt szívvel ké­szen viszonozni a szovjet nép érzel­meit indulok a Szovjetunióba. Igen türelmetlenül várom, hogy találkoz­hassak a szovjet emberekkel. Szeret­ném hallani, mit végeztek, szeretnék mindent saját szememmel látni. Azért utazom oda, hogy tanuljak.“ Nehru kifejezte reményét, hogy a szovjet—indiai kereskedelem sza­kadatlanul szélesedni fog. Arra a kérdésre, vajon úgy véli-e, hogy az India és Kína viszonyát meghatározó öt elv India és a Szov­jetunió viszonyában is alkalmaz­ható-e, Nehru ezt válaszolta: „Ter­mészetesen igen. Minden ország, így India és a Szovjetunió viszonyának is ezeken az elveken kell alapulnia. Kijelentem, hogy egyetlen ország előtt sem nyílik más út — hacsak nem akar háborút —, minthogy el­fogadja a„ békés egymás mellett élés gondolatát“. Az INDIAN EXPRESS méltatta Nohru miniszterelnök szovjetunió­­beli látogatásának nagy jelentőségét és az időpont kiválasztásának kitűnő voltát. A lap vezércikkében hangoz­tatta, hogy az indiai miniszterelnök szovjetunióbeli látogatása , amely abban az időben zajlik le, amikor a világfeszültség enyhülése a Szovjet­uniónak Európában, Kínának pedig a Keleten nemrégiben tett komoly erőfeszítései következtében egyre­ in­kább nyilvánvalóvá válik , elő fogja mozdítani a világfeszültség to­vábbi csökkenését. A lap hozzáfűzte, a látogatás lehetővé fogja tenni, hogy a két ország még jobban meg­értse egymást. A DELHI TIMES című hetilap kül­politikai szerkesztője cikkében azt fejtegette, hogy Nehru látogatása a „tartós béke keresésének jegyében“ zajlik le. A cikkíró megjegyezte: „Politikai megfigyelők előtt a közel­múlt években egyre inkább nyilván­valóvá vált, hogy a világ jelenlegi feszültségéért legfőképpen az Egye­sült Államok kormánya felelős.“ Az INDIAN NATION vezércikké­ben „nagy eseménynek“ minősítette Nehru látogatását és hangoztatta, hogy annak „nagy politikai jelentő­­­­sége“ van. A vezércikk azt a reményt hangoztatta, hogy „a látogatás hoz­zájárul a nemzetközi feszültség csökkenéséhez“. (MTI) SZABAD NÉP A békeszerető országokban őszinte örömmel fogadják a szovjet-jugoszláv kormánynyilatkozatot A Szovjetunió és Jugoszlávia kormányainak belgrádi tárgyalása nagy nemzetközi visszhangot­­keltett. Az alábbiakban a TASZSZ jelentése alap­ján összeállítást közlünk a tárgyalásokat kommentáló cikkekből. VARSÓ Valamennyi varsói lap beható részletességgel kommentálja a szov­jet—jugoszláv kormánynyilatkozatot,­­kiemeli óriási jelentőségét a nem­zetközi feszültség további enyhítésé­re irányuló tárgyalások elvének megerősítése szempontjából. A belgrádi nyilatkozat elvei — írja a TRYBUNA LUDU — a nagy és kis országok szuverenitásának tisztelet­ben tartásán, a­­kölcsönös megbecsü­lésen, a más államok belügyeibe való be nem avatkozáson, a gazdasági együttműködésen és az országok kö­zött bizalmatlanságot keltő minden­fajta propaganda vagy helytelen tá­jékoztatás beszüntetésén alapuló békés egymás mellett élés elvei. A lengyel közvélemény — folytatja a lap — osztatlan megelégedéssel fo­gadja a nyilatkozatnak azt a részét is, amely hangsúlyozza, hogy a né­met problémát demokratikus alapon kell rendezni, mégpedig úgy, hogy megfeleljen mind a német nép ér­dekeinek és óhajainak, mind az egyetemes biztonság érdekeinek. A belgrádi nyilatkozatnak óriási a jelentősége a nemzetközi mun­kásmozgalom szempontjából is — írja a lap. —* Kétségtelen, hogy az egész világ munkásosztálya őszin­te megelégedéssel fogadja e nyilat­kozatot. Ebben a megállapodásban azt látja, hogy erősödik a dolgozó tömegek szolidaritása a békéért, a kollektív biztonságért, a szocializmu­sért folyó harcban. A GLOS PRACY ugyancsak hang­súlyozza, hogy a­­két kormány nyi­latkozata a népek egymás mellett élésének és együttműködésének el­veit fogalmazta meg, azokat az elve­ket, amelyek a békés fejlődésre és a vitás nemzetközi kérdések békés megoldására irányuló törekvésen épülnek fel. A lengyel nép — álla­pítja meg a lap — örömmel üdvözli a nyilatkozatot. prága A Szovjetunió kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatkozata a cseh­szlovák közvélemény figyelmének kö­zéppontjában áll. A RUDÉ PRÁVO, a PRÁCE, a ZEMEDELSKE NO­­VINY, a LIDOVA DEMOKRACIE, a SVOBODNE SLOVO és más lapok szerkesztőségi és vezércikkekben méltatják a szovjet—jugoszláv tár­gyalások eredményeit. A nyilatkozat­ban részletezett elvek — jegyzi meg a RUDE PRAVO — alapot nyújta­nak az államok közötti viszony ren­dezéséhez, függetlenül társadalmi rendszerüktől. A Szovjetunió és Ju­goszlávia kormányküldöttségei között lezajlott tárgyalások eredményes be­fejezése ezért páratlan nemzetközi­­jelentőségű esemény, jelentős hozzá­járulás a béke megszilárdításához. A szovjet—jugoszláv tanácskozás és az annak eredményeképpen aláírt nyilatkozat arról tanúsko­dik — folytatja a Rudé Právo —, hogy csapást mértek a háborús gyújtogatók támadó terveire. A két kormányküldöttség tárgyalá­sai során létrejött megállapodás őszinte örömmel tölti el mind­azokat, akik a népek közötti ba­rátságos viszony továbbfejleszté­sét óhajtják. A Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kapcsolatok erősödése komoly jelen­tőségre tesz szert a békéért, a dolgo­zók létérdekeiért küzdő nemzetközi munkásmozgalom erősítése szempont­jából is. Végezetül a lap ezt írja: Népünk őszinte szívvel üdvözli a közzétett nyilatkozatot, mint a béke, a de­mokrácia és a haladás ügyének újabb győzelmét. BUKAREST A román nép mély megelégedés­sel fogadta a szovjet-jugoszláv tár­gyalások sikeres befejezését. A szom­bati bukaresti lapok vezércikkben méltatják a fontos nemzetközi ese­ményt. A Belgrádban aláírt nyilatkozat jelentősége abból a tényből fakad — írja a SCINTEIA —, hogy olyan nagy nemzetközi fontosságú elveket rögzít le, amelyeket külső kapcsola­taiban mindkét kormány vezérelvek­nek tekint, hogy közös az álláspont­juk számos időszerű nemzetközi probléma megoldásának útjaira és eszközeire, valamint a szovjet­­jugoszláv együttműködés és barátság megszilárdítását célzó gyakorlati in­tézkedésekre vonatkozóan. A lap rámutat arra, hogy ha minden állam elismeri és alkalmazza a nyilatkozatban le­fektetett elveket, ez megbízható utat nyit meg az államok közötti bizalmatlanság kiküszöbölésé­hez, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a világ tartós béké­jének megteremtéséhez. A nyilatkozat tartalma világosan kifejezi — mondja a továbbiakban a cikk —, hogy a belgrádi tárgyalások szilárd és egészséges alapot terem­tettek a szovjet és a jugoszláv nép közötti baráti kapcsolatok fejleszté­séhez. A belgrádi tárgyalások sikere megfelel a nemzetközi munkásmoz­galom érdekeinek. A szovjet—jugo­szláv tárgyalások sikeres befejezésé­ben az egész román nép fontos lépést lát az államok közötti bizalom lég­körének megteremtése, a nemzetközi feszültség enyhítése, a béke és a nem­zetközi együttműködés megszilárdítá­sa felé. A Belgrádban létrejött megegye­zés kedvező hatással lesz a népi demokratikus országok és Jugo­szlávia közötti viszony további javulására. A román nép őszintén óhajtja, hogy Románia és Jugoszlávia között mind jobban erősödjék a barátság és az együttműködés, mert ezt követelik mindkét nép érdekei, a béke és a nemzetközi együttműködés érdekei. A Scinteia befejezésül ezt írja: A Szovjetunió kormányának és a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatkozata a nemzet­közi problémák megoldására irányuló tárgyalások módszerének újabb dia­dala. SZÓFIA A BTA hírügynökség ismertette a szovjet—jugoszláv kormánynyilatko­zat bulgáriai sajtóvisszhangját. A hírügynökség szerint a RABOTNI­­CSESZKO DELO ezt írja: Belgrád­ban és Moszkvában kigyúltak a zöld szemaforok , megnyílt az út közöt­tük. Ezt az utat a kölcsönös meg­értésen és az érdekek kölcsönös tisz­teletben tartásán építették ki. Meg­nyílt a béke, a sokoldalú együttmű­ködés útja. A TRUD című lap szerkesztőségi cikkében kiemeli a szovjet—jugo­szláv tárgyalások komoly jelentősé­­gét. BELGRÁD A BORBA Hozzájárulás a béke ügyéhez című vezércikkében ezt írja: „A jugoszláv—szovjet közös nyi­latkozat, amely összefoglalja a tár­gyalások eredményeit, nagy hozzá­járulás a feszültség enyhítésére, a nyitott nemzetközi kérdések békés megoldására, az osztatlan és egyete­mes béke megszilárdítására irányuló közös erőfeszítésekhez. Ilyen nagy hozzájárulás mind a jelenlegi nemzetközi helyzetről adott értékelését, e helyzet egészségesebbé tétele útjainak megjelölését, mind pedig a jugoszláv—szovjet államközi viszony értelmezését tekintve. A nyilatkozat előirányozza az aktív nemzetközi együttműködést és egészséges alapot teremt a két or­szág közötti viszony fejlődéséhez. Kétségkívül nemzetközi jelentő­ségű okmány, elsőrendű fontos­ságú okmány, amely óriási és pozitív szerepet tölt be a nemzet­közi kapcsolatok továbbfejlő­désében.“ „A feszültség enyhülésének világ­szerte tapasztalható folyamata — folytatja a lap — újabb lehetősége­ket nyit­ meg a vitás nemzetközi kér­dések rendezése előtt. A jugoszláv— szovjet közös nyilatkozat éppen arra törekszik, hogy minél jobban ki­használja ezeket a lehetőségeket. Állást foglal a tárgyalások módszere mellett, amelyek révén egészséges légkör teremthető a világban. A legmagasabb szinten lezajlott jugoszláv—szovjet államközi tárgya­lások meggyőzően bizonyítják, meny­nyire hasznosak az ilyen tárgyalások. A Belgrádban és Brioniban lezajlott eszmecsere igazolta, hogy a tárgyalá­sok módszere a legmegfelelőbb mód­szer.“ A közös nyilatkozat elemzése alap­ján a BORBA így fejezi be vezér­cikkét: „A jugoszláv—szovjet tárgyalások eredményei annyira pozitívak mind az általános nemzetközi helyzet, mind a jugoszláv—szov­jet államközi viszony szempont­jából, hogy aligha elképzelhető, hogy valaki is — hacsak valóban a békére törekszik — szembehe­lyezkednek ezekkel az eredmé­nyekkel.“ Ugyancsak a BORBA cikket közölt A megegyezések módszere cím­mel. Ebben többek között ezt írja: „A jugoszláv—szovjet tanácskozás a megegyezések és a tárgyalások mód­szerének jelentős győzelme az álla­mok közötti viszony rendezésében. Az a tény, hogy ezek a tárgyalások a legmagasabb szinten zajlottak le, s a véleménycserében és a döntések meghozásában a két ország legfelelő­­sebb vezetői vettek részt, ezúttal is pozitív szerepet játszott. A belgrádi találkozó fontos és hasz­nos tapasztalatokat nyújtott az egész világnak, amely feszült figyelemmel követte a tárgyalásokat. Sokan úgy értelmezték a jugoszláv—szovjet tár­gyalásokat, mint bizonyos jeladást, sőt „főpróbát“ több küszöbönálló ál­lamközi találkozó előtt, illetve konk­rétabban a négyes találkozó előtt. Ha ebben a síkban szemléljük a belgrádi tárgyalásokat — feladatai és jellege indokolttá teszi ezt — meg kell álla­pítanunk, hogy jó előjelek a legközelebbi jövő­ben megtartandó találkozókhoz.“ A POLITIKA hangsúlyozza, hogy a nyilatkozat „meghatározza a nyitott nemzetközi kérdések eredményes megoldásának módozatait az osztat­lan világ jelenlegi körülményei kö­zött, amikor minden probléma min­den országot érint“. A JUGOPRESS­ hírügynökség köz­li, hogy a jugoszláv közvélemény nagy megelégedéssel fogadta a jugo­szláv és a szovjet kormányküldöttség közötti tárgyalások sikeres befejezé­sét és a két kormány közös nyilatko­zatának aláírását. „Az általános vé­lemény szerint — állapítja meg a hírügynökség — az aláírt nyilatkozat több szempontból jelentős mind a további viszonyok, mind a nemzet­közi helyzet általános alakulása szem­pontjából.“ A hírügynökség rámutat arra, hogy „a belgrádi tárgyalások megegyezéssel értek véget a­ megvi­tatott legfőbb kérdések területén, és olyan pozitív eredményeket hoztak, amelyek a béke ügyének és a viták békés megoldása ügyének, a népek függetlensége és az egyenjogú nem­zetközi­ együttműködés ügyének két­ségtelen győzelméről taniszkodnak“. Közlemény a Szovjetunió kormányküldöttségének bolgár népköztársaságbeli tartózkodásáról Moszkva, június 5. (TASZSZ) A Szovjetunió kormányküldöttsége — N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tag­ja és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke és A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhelyettese — a Bolgár Népköztársaság kormányá­nak meghívására a Bolgár Népköz­­társaságban járt. A Szovjetunió kor­mányküldöttségének ott-tartózkodása idején eszmecsere folyt a Szovjetunió kormányküldöttsége és a Bolgár Nép­köztársaság kormánya között a nem­zetközi helyzet és a béke megszilár­dítása kérdéseiről. Az eszmecsere megmutatta, hogy a két ország tel­jesen egységesen értelmezi és ítéli meg a helyzetet. A szovjet küldöttség tagjai tájé­koztatták Bulgária vezetőit Jugoszlá­viával folytatott tárgyalásaikról, és az eszmecsere során kitűnt, hogy telje­sen megegyeznek nézeteik mind a Szovjetunió és Jugoszlávia, mind pe­dig a Bulgária és Jugoszlávia­­közti baráti együttműködés megteremtésé­­nek kérdéseiben. A tárgyalások során a felek arra az összehangolt véleményre jutottak, hogy a Szovjetuniónak és Bulgáriá­nak Jugoszláviával folytatott baráti együttműködése elő fogja segíteni Bulgária, valamint a Szovjetunió vi­­szonyának javulását olyan sz­omszéd országokkal is, mint Görögország és Törökország. A Szovjetunió kormányküldöttsé­gének és a Bolgár Népköztársaság kormányának eszmecseréje a teljes kölcsönös megértés szellemében, ba­ráti és szívélyes légkörben folyt. A Román Népköztársaság Minisztertanácsának fogadása a szovjet kormányküldöttség tiszteletére Bukarest, június 5. (Agerpres) A Román Népköztársaság Minisz­tertanácsa június 4-én fogadást adott a szovjet kormányküldöttség tisztére Emil Bodnaras hadseregtábornok, Miron Constantinescu, P. Borila, C. Parvulescu, D. Coifu, N. Ceausescu, A. Draghici altábornagy, Fazekas Jánost tévé. A fogadáson megjelent N. Sz. I Parhon akadémikus, Traian Savu-Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének tagja, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának elnöke és A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese. Megjelent a fogadáson Rákosi Má­tyás, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének első titkára. He­gedűs András, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának elnöke, Antonin Novotny, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára és Jiri Hend­­rych, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tit­kára. Román részről megjelent a foga­dáson Gh. Gheorghiu-Dej, dr. Petru Groza, Gh. Apostol, Z. Chisinevschi, Chivu Stoica, Alexandra Moghioros,­lescu akadémikus, a Román Nép­­köztársaság Tudományos Akadémiá­jának elnöke, S. Bughici, D. Pet­­rescu, Constanta Craciun, M. Dalea, a Román Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a kormánynak a tag­jai, Stelian Moraru, az Országos Szakszervezeti Tanács elnöke, a val­lási felekezetek vezetői, valamint ro­mán és külföldi újságírók. Ugyan­csak jelen volt a fogadáson M. B. Mityin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja és F. I. Gori­­kov tábornok. Részt vett a fogadáson P. S. Gyer­duskin, a Szovjetunió bukaresti ideig­lenes ügyvivője, a szovjet nagykö­vetség tagja. Jelen volt a fogadáson több ország rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete, követe, ügyvi­vője és ideiglenes ügyvivője. A fogadás baráti légkörben folyt le. Románia lengyelországi nagykövete letétbe helyezte a varsói szerződés ratifikációs okmányait Varsó, június 5. (PAP) Az Albán Népköztársaság, a Bol­gár Népköztársaság, a Magyar Nép­­köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Román Népköztársaság, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövet­sége és a Csehszlovák Köztársaság részéről 1955. május 14-én Varsóban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény 10. cikkelye értelmében Marin Flo­­rea Ionescu, a Román Népköztársa­ság rendkívüli és meghatalmazott lengyelországi nagykövete június 3-án a Román Népköztársaság nevé­ben letétbe helyezte a lengyel kor­mánynál a fent említett szerződés ratifikációs okmányait. A ratifikációs okmányok letétbe helyezéséről szóló jegyzőkönyvet Stanislaw Skrzeszewski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere és Marin Florea Ionescu, a Román Nép­­köztársaság nagykövete írta alá. Az aláírásnál jelen voltak még a Lengyel Népköztársaság külügymi­nisztériumának magas rangú tisztvi­selői, valamint a Román Népköztár­saság nagykövetségének tagjai is. Az NDK a szovjet—jugoszláv nyilatkozat szellemében kész normalizálni Jugoszláviával való viszonyát — mondotta Walter Ulbricht elvtárs Berlinjúnius 5. (MTI) A német demokratikus sajtó szom­baton teljes terjedelemben közölte Walter Ulbricht, Németország Szo­cialista Egységpártja Központi Bi­zottsága első titkárának beszámoló­ját, mely a központi bizottság leg­utóbbi ülésén hangzott el. Walter Ulbricht beszédében — amelynek a német kérdés rendezésére vonatkozó részét már ismertettük — a szov­jet—jugoszláv közös nyilatkozatról, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és Jugoszlávia kapcsola­­tainak kialakításáról többek között a következőket mondotta: „A szocialista és demokratikus tá­bor nyolc államának varsói értekez­lete után a­­közös szovjet—jugoszláv nyilatkozat további lépés az európai államok kollektív biztonságának lét­rejöttéhez vezető úton. A belgrádi nyilatkozat nemcsak a Szovjetunió és Jugoszlávia né­peinek érdekeivel van össz­hangban, hanem valamennyi bé­keszerető nép és különösen a német nép érdekeivel is. A belgrádi nyilatkozatban leszöge­zett elvek teljesen fedik a Demokra­tikus Németország Nemzeti Frontjá­nak, valamint a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának és kormányának nézeteit. Örömmel üd­vözöljük a belgrádi nyilatkozatnak azt a megállapítását, hogy barátság és harci együttműködés fejlődött ki a Szovjetunió és Jugoszlávia népei között a háború éveiben, amelyet más szabadságszerető nemzetekkel együtt a fasiszta betolakodók ellen vívtak. Ennek a visszaemlékezésnek nagyon időszerű jelentősége van, mert Nyugat-Németországnak az ag­resszív Atlanti Szövetségbe való fel­vétele és a bonni önkéntestoborzási törvényjavaslat azt bizonyítja, hogy a nyugatnémet kormány újra megszer­vezi és az európai demokratikus erők elleni harcra képezi ki és moz­gósítja a fasiszta militarista eleme­ket. A bonni parlament a párizsi szerződések­­ ratifikálása után jónak látta küldöttséget meneszteni Belgrádba és ott félrevezető kijelen­tésekkel megkísérelte leplezni a pá­rizsi békeellenes paktumok és a nyugat-németországi kormánypoliti­ka igazi jellegét. Meg vagyunk győ­ződve arról, hogy Jugoszlávia lakos­sága időközben Adenauernak a szö­vetségi gyűlésben tett­­kormánynyil­lat­kozata, valamint a fasiszta had­osztályok mozgolódása, például a Medve-hadosztály nyugat-berlini fel­lépése révén felismerte, hová vezet Bonn útja. Üdvözöljük a belgrádi nyilatkozat­nak azt a kitételét, hogy a német kérdést demokratikus alapon, meg­­egyezéssel, mind a német nép kíván­ságainak és érdekeinek, mind az ál­talános biztonság érdekeinek megfe­lelően kell rendezni. A Szovjetunió és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság kormányai­nak közös nyilatkozata után azt a kívánságunkat fejezzük ki, hogy e nyilatkozat szellemében­­kerüljön sor a Német Demokratikus Köztár­saság és Jugoszlávia viszonyának normalizálására, azaz, a két állam gazdasági, kulturális és politikai kap­csolatainak megteremtésére.“ z egyiptomi küldöttség kínai útja elősegíti a két ország együttműködésének megteremtését — jelentette ki Bakuri egyiptomi miniszter Kairó, június 5. (TASZSZ) Az egyiptomi sajtó üdvözli Hasszan el Bakuri, a vallási alapítványok mi­nisztere vezette hivatalos egyiptomi küldöttségnek a Kínai Népköztársa­ságba való utazását. A lapok ezzel kapcsolatban arról írnak, hogy meg kell szilárdítani az együttműködést Egyiptom és a Kínai Népköztársaság között. A lapok közük Bakudnak el­utazása előtt adott nyilatkozatot, amelyben azt mondotta, hogy az egyiptomi küldöttségnek a Kínai Népköztársaságban tett útja elősegíti a két ország „mélyreható kölcsönös megértésének és szoros együttműkö­désének megteremtését“. Az Al-Gumhurija című egyiptomi lap vezércikkben foglalkozott az egyiptomi küldöttség kínai útjával. A lap hangsúlyozza a kínai—egyiptomi tárgyalások fontosságát. Az egyiptomi küldöttség pekingi tárgyalásai — írja a lap — a bandunei értekezlet aján­lásai szellemében folytak és „jó ala­pul szolgálnak a két ország további szabad együttműködéséhez“. ­ MOSZKVÁBÓL SZTÁLIN­GRÁDBA utazott a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának meghívására a Szovjetunióban tartózkodó svéd par­lamenti küldöttség. (TASZSZ) Schärf osztrák alkancellár: Az osztrákok nem fogják elfelejteni, hogy Bonn tiltakozó jegyzékkel felelt az államszerződés megkötésére Berlin, június 5. (MTI) Schärf osztrák alkancellár, Koppen­hágába utaztak­.A két­ órát a Ma­ina- Frankfurt-i repülőtéren töltött. Nyu­gatnémet újságíróknak kijelentette, hogy nem­­kívánja visszavonni vagy enyhíteni azokat az éles jelzőket, amelyekkel Bécsben az Adenauer­­kormány osztrákellenes diplomáciai akcióját illette. Az alkancellár sza­vai szerint az osztrákok nem fogják elfelej­teni, hogy amíg a legtöbb európai ország üdvözlő táviratot küldött az osztrák kormánynak az állam­szerződés aláírása alkalmából. Bonn fölényes hangú tiltakozó jegyzékkel reagált az egykor náel­csizmáktól letiport Ausztria önállóságának és függetlenségé­nek helyreállítására. Schärf végül hangsúlyozta, hogy a volt német tulajdon visszaadására támasztott bonni követelések jogi és erkölcsi szempontból egyaránt alap­talanok.

Next