Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)
1955-06-06 / 155. szám
1 ,3 napi béke-világtalálka Helsinki, amelyet „Észak fehér városa“ néven is emlegetnek, két és fél hét múlva nagyszabású béke-világtalálkozó színhelye lesz. Kelet és Nyugat, Észak és Dél több mint 80 országának 2000 képviselője találkozik a finn fővárosban. A Béke-Világtanács Irodájának bécsi ülésén, januárban született meg az a határozat, hogy béke-világtalálkozót hívjanak össze. A találkozó napirendjén olyan kérdések szerepelnek, amelyek ma az emberiség legégetőbb problémái: az atomfegyver eltiltása és a leszerelés; a katonai tömbök; az egyetemes biztonság és a népek együttműködése; a nemzeti függetlenség és a béke fenntartása. A jelenlegi nemzetközi helyzet ugyanis a békeharc fokozását követeli meg a világ népeitől, hiszen — mint az események mutatják — az erőszak politikájának hívei nem mondtak le agresszív terveikről. A párizsi háborús szerződések ratifikálásának következményei, a német militarizmus feltámasztása, az agreszszív katonai tömbök, a támaszpontrendszerek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül, az esztelen atomháborús készülődések az imperialista táborban — figyelmeztetés a népeknek, hogy még nagy harc áll előttük. S e harc továbbviteléről tárgyalnak majd Helsinkiben. Wroclawtól — Helsinkiig Béke-világtalálkozó lesz — hirdetik a plakátok, írják az újságok, beszélnek róla az emberek. Ma már természetesen és egyszerűen hangzik ez, pedig néhány évvel ezelőtt, amikor a békemozgalom elindult diadalútjára, az emberek nagy része még lemondóan legyintett, ha arról hallott, hogy a népek összefogással megmenthetik a békét. Azóta a béke kitartó, lelkes harcosai komoly tekintélyt szereztek korunk legnagyobb mozgalmának. Sok-sok önfeláldozó munkára volt szükség, míg megtalálták az utat az emberek többségének szívéhez és értelméhez. A nagy út kiindulópontja a wroclawi értelmiségi világkongresszus volt, 1948 nyarán. Wroclawban, a békevilágmozgalom bölcsőjénél 45 ország képviselői voltak jelen. Csaknem egy év múlva, 1949 tavaszán Párizsban tartották az első béke-világkongreszszust. Történelmi esemény volt ez — a béke híveinek első, világméretű tanácskozása! Nagy szükség volt a népek összefogására, mert az imperialisták kardcsörtetése, atomháborús fenyegetése nyugtalanító méreteket öltött. Egy évvel később a békemozgalom állandó bizottsága Stockholmban ülést tartott, s felhívással fordult a világ népeihez: követeljék az atomfegyverek eltiltását! ötszáz millióan írták alá ezt a felhívást, s a kételkedőknek bebizonyították a békemozgalom erejét: ez a félmilliárd aláírás volt az egyik oka, hogy az imperialisták visszarettentek az atomfegyver bevetésétől Koreában. Ugyanezen év őszén, a varsói találkozón hallottuk először a nagyszerű jelszót, amely azóta sok-sok millió békeharcos ajkán, a világ legkülönbözőbb nyelvén elhangzott és sok-sok millió ember szívében reményt fakasztott: „A béke legyőzi a háborút!“ S a békeszerető emberek hatalmas világmozgalma rohamosan fejlődött. Életre hívták a Béke-Világtanácsot, a hatalmas mozgalom vezérkarát, amely lendületesen irányította a további harcot. A nemzetközi helyzetnek megfelelően, 1952 júliusában Berlinben a népek képviselői azt követelték, hogy a nagyhatalmak üljenek le a tárgyalóasztalhoz és próbáljanak megegyezésre jutni. Ez a követelés visszhangzott az egész világon, s mindenütt lelkes támogatásra talált. Azután Bécs volt a következő állomás, a népek bécsi világkongresszusa. Hatalmas seregszemle, feledhetetlen találkozó volt ez. Bécsben minden eddiginél jobban megnyilvánult az az erő, amely a békemozgalomban rejlik. Erenburg, a nagyszerű békeharcos, a neves szovjet író így jellemezte a békemozgalom fejlődését: „A nagy folyók észrevétlenülkis patakokként törnek elő a föld mélyéből, növekednek, szélesednek, száz és száz más patak meg folyó siet feléjük, míg végül a hatalmas folyamok már szárazföldeket szelnek át, országokat kötnek össze egymással, emberek millióinak életét változtatják meg. Ehhez hasonló a mi, mozgalmunk is, amely méltatlankodó szívek mélyén született, gyorsan megnőtt, s most immár átfogja korunkat, összeköti a népeket. Soha ilyen mozgalom nem volt a történelemben.“ Mindannyian emlékezünk a következő állomásra Budapesten, hazánk fővárosában láttuk vendégül a népek küldötteit, s itt született meg a jelszó: tárgyalni, tárgyalni, tárgyalni. A békeszerető emberiség e nagy követelése és a Szovjetunió vezette béketábor országainak erőfeszítései meghozták gyümölcsüket, létrejött a genfi külügyminiszteri tanácskozás, befejeződött az indokínai háború, s aláírták az osztrák államszerződést. 2000 küldött 80 országból S most a minden eddiginél nagyobb méretű helsinki béke-világtalálkozó előtt állunk. Ez a találkozás hűen megmutatja, hogy patakból immár hatalmas, folyammá nőtt a békemozgalom. A 80 ország 2000 küldötte mögött több százmillió ember sorakozik fel, s a küldöttségek összetétele jól megmutatja a béke-világmozgalom kiszélesedését. Nehru pártjának, az indiai Kongresszus Pártnak több neves, nagytekintélyű képviselőjét várják Helsinkibe; a nagyszámú japán küldöttségben csaknem mindegyik polgári párt képviseletet kapott, s vezetője előreláthatólag Katajama, volt szocialista párti miniszterelnök lesz; a brazil küldöttségben találjuk Vargas, volt elnök pártjának több tagját, a mexikói küldöttséget Lazaro Cardenas, a volt köztársasági elnök vagy személyes képviselője vezeti; a francia küldöttség tiszteletbeli elnökségét Herriot, a nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke vállalta. Nyugat-Németországból, Svédországból, Franciaországból és más államokból több ismert szociáldemokrata jelentette be részvételét. A világ tudományos, művészeti és egyházi életének ismert, tekintélyes személyiségei is sorra csatlakoznak az emberiség nagy mozgalmához, köztük Josué de Castro híres tudós, brazil képviselő, a FAO, az ENSZ élelmezési bizottságának elnöke; Rosaura Revueltas mexikói színésznő, a Föld sója című amerikai film főszereplője; Neil Clover, a richmondi Szent Mátyás templom vikáriusa. Mindez jól megmutatja, hogy milyen széles rétegekre terjed ki ma már a béke-világmozgalom befolyása. Fél éve sincs, hogy a Béke-Világtanács Irodája felhívással fordult a világ népeihez: követeljék az atomfegyverek megsemmisítését, gyártásuk megszüntetését. S azóta az északi Rejkjavikban csakúgy, mint a déli Fokvárosban, Tokióban éppúgy, mint Londonban, a világ minden városában és legeldugodtabb falujában, ajtóról ajtóra, házról házra jártak a béke fáradhatatlan harcosai, elmentek minden műhelybe, kimentek a mezőkre, hogy a felhívás nyomán megszerezzék a népek támogatását, tíz- és százmilliók aláírását az atomháború megszállottainak bűnös tervei ellen. A stockholmi felhívást 500 millióan írták alá. Az új bécsi felhívást csupán a népi Kínában 400 millióan pecsételték meg nevük jegyével. Sok tőkésországban, ahol a békeharcosok letartóztatással, börtönnel dacolva gyűjtötték az aláírásokat, most már csomagolják a díszes albumokat, az egyszerű füzetlapokat, a pergameneket, hogy elvigyék Helsinkibe, és letegyék a népek parlamentje elé. Nem lehet meghatódottság nélkül olvasni azokat a jelentéseket, amelyek arról számolnak be, milyen nagy áldozatokra képesek a kapitalista országok egyszerű emberei, hogy elküldhessék képviselőiket a helsinki találkozóra. Japán 10 ezer kilométerre van Helsinkitől. igen sokba kerül az út, de a megélhetés gondjaival küzdő nép kész az áldozatokra. Társadalmi úton gyűjtés indult Japánban. Tízsenes áron békegalambos levelezőlapokat bocsátottak ki. Egy ilyen levelezőlap 125 méteres út költségét fedezi egy japán küldöttnek. Ez azt jelenti, hogy 80 ezer ember adja össze egy-egy küldött költségét! A finn fővárosban már nagyban folyik a készülődés a kétezer küldött méltó fogadására. A Kiállítási Palota óriási termeit teljesen átalakítják, hogy megfelelő legyen a találkozó céljára. Az üléstermet kétezer méter kék színű anyaggal vonják be. A finn nép szeretettel várja vendégeit, a nemzetközi béke-világtalálkozó részvevőit. Bizalommal és reménnyel tekint a békére oly forrón vágyó emberiség a helsinki béketalálkozó felé, amely minden eddiginél nagyobb méretűnek ígérkezik. A haladó emberiség kiváló képviselőinek ez a találkozója is demonstrálni fogja, milyen hatalmas, legyőzhetetlen erő rejlik a békét akaró népekben. Szilágyi Éva Sztrájkharcok Angliában öbb mint 20 000 kikötői rakodó munkás közel három hete, 70 000 mozdonyvezető és fütő pedig immár nyolc napja vívja hősies sztrájkharcát Angliában. „Húsz év óta nem látott az ország hasonló súlyosságú sztrájkokat“ — így jellemezte a helyzetet pénteken a londoni rádió tudósítója. A sztrájk hatásai valóban igen nagyarányúak. A kikötőkben 165 hajó vesztegel, a vasutakon 40 000 helyett csak GOOO vonat közlekedik, három acélmű beszüntette a munkát s több gyár felkészült a teljes vagy részleges leállásra. Bármily nagyok is az arányok, bármennyire országos is a hatás, ezek az adatok mégsem fejezik ki önmagukban e sztrájkok jelentőségét és politikai fontosságát. A jelenleg folyó angliai sztrájkharcokban nemcsak egy-két shillingnyi béremelésről, nemcsak egy vagy két szakszervezet jogállásának megerősítéséről van szó, hanem arról is, hogy az angol munkások fellépnek a burzsoázia általános támadásának első hulláma ellen.Nem véletlen, hogy a konzervatív-párti politikusok éppen most akarnak lecsapni a munkásság jogaira és elsősorban a sztrájkjogra. Miután a nemrég megtartott választásokon a „Munkáspárt“ jobboldali vezérkarának jóvoltából megszerezték a parlamenti többséget, úgy érezték, eljött az ő idejük. A burzsoá sajtó koncentrált pergőtüze a vasutasok ellen, a szükségállapot bevezetése, mind azt mutatja, hogy a monopóliumok urai az egész angol munkásosztály hosszú harcokkal kivívott jogaira törnek. Az angol burzsoá sajtó rég nem fedte fel ennyire kristálytisztán, mi is a sajtó funkciója a kapitalista társadalomban. Most jött el a nagy aratás a monopóliumok írnokai számára. A leggazdagabb hangszerelésben, a legváltozatosabb árnyalatokkal uszít ez a sajtó a munkásság ellen, melyet el szeretne szigetelni az angol nemzet egészétől. „Jóindulatú szilárdságot 'kell tanúsítani“ a sztrájkolókkal szemben — fuvolázza patriarkális képmutatással a The Times. A ..sztrájkolokkizsákmányolják a közönséget“ — háborog a Manchester Guardian. „Bármily kellemetlen sebészeti műtét útján is, de véget kell vetni a sztrájknak“ — követeli egy fokkal már nyíltabban a Daily Express, hogy előkészítse a hangulatot a szándékok kendőzetlen kimondására. Ez nem is várat magára s a Daily Sketch-ből már lávaként ömlik a gyűlölet és bosszú a munkások ellen. „Legyetek könyörtelenek ezekkel a könyörtelen emberekkel szemben“ — harsogja. — „A nemzet (?.") több bátorságot vár a toryktól. A sztrájkot megkell törni, de nem lehet lágy szavakkal és kesztyűs kézzel megtörni."De mit szólnak mindehhez Attlee- ék, Morrisonék, s a „Munkáspárt“ többi vezetői? Mit mond erről a Szakszervezeti Főtanács? Támogatják a munkáltatókat, a monopolistákat, a konzervatív kormányt. Óvatosan és jámbor kéztördeléssel persze, de félreérthetetlenül. „Mi mindig a vasutasok barátai voltunk“ — kezdi cikkét a Daily Herald, a „Munkáspárt“ hivatalos lapja — majd így folytatja: „Most azt tanácsoljuk a sztrájkotoknak: ne hosszabbítsák meg a szenvedéseket.“ Íme így írnak a burzsoák és így a „munkáspárti“ vezetők. Mennyire ismerős ez a hang a mi egykori burzsoáink és egykori szociáldemokrata vezéreink idejéből! Közben azonban a sztrájkok a központilag irányított sajtózenekar lármája ellenére teljes egységben folynak tovább. A fenyegetések, a szükségállapot bevezetése csak növelte a munkások elhatározottságát, hevesebbé tette gyűlöletüket a konzervatívok ellen, és erősítette osztályharcos magatartásukat. És ettől az utóbbitól rettegnek a legjobban a „munkáspárti“ vezetők. Márpedig a jelenlegi angliai sztrájkoknak éppen abban van a legnagyobb jelentőségük, hogy növelik az angol munkásság osztálytudatát, szolidaritásérzését és harci készségét. Bizonyosra vehető, hogy az osztályharc további élesedése várható Angliában. A munkásosztálynak nagyon is nagy szüksége lesz tehát a jelenleg folyó sztrájk öntudatot mélyítő és harckészséget növelő tapasztalataira. Az se kétséges, hogy e tapasztalatok politikai következményei az egész „Munkáspárton“ belül érződni fognak. Korolovszky Lajos SIETFŐ, 1555. JÚNIUS fi tíz Egyesült Államo, Anglia és Franciaország javasolni fogja, hogy Genfben június 18-án kezdjék meg a négy halálom kormányfői értekezletét New York, június 5. (TASZSZ) Mint a United Press Washingtonból jelenti, hivatalos forrásokból ismeretessé vált,hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország javasolni szándékszik a Szovjetuniónak, hogy a négy hatalom kormányfői értekezletét július 18-án Genfben kezdjék meg. Nehru látogatása a Szovjetunióban lehetővé teszi, hogy a két ország még jobban megértse egymást Nehru indiai miniszterelnök a DAILY WORKER delhi tudósítójának kérdéseire válaszolva szovjetunióbeli útjáról szólva kijelentette: „Nem is szólva arról a közös politikánkról, hogy minden országgal barátságban éljünk, úgy vélem, hogy India sokat tanulhat Oroszországtól. Mindkét országnak hasznára válhat az egymáshoz fűződő barátság és bizalmas viszony ... Nemcsak minden előítélet nélkül, de nyílt szívvel készen viszonozni a szovjet nép érzelmeit indulok a Szovjetunióba. Igen türelmetlenül várom, hogy találkozhassak a szovjet emberekkel. Szeretném hallani, mit végeztek, szeretnék mindent saját szememmel látni. Azért utazom oda, hogy tanuljak.“ Nehru kifejezte reményét, hogy a szovjet—indiai kereskedelem szakadatlanul szélesedni fog. Arra a kérdésre, vajon úgy véli-e, hogy az India és Kína viszonyát meghatározó öt elv India és a Szovjetunió viszonyában is alkalmazható-e, Nehru ezt válaszolta: „Természetesen igen. Minden ország, így India és a Szovjetunió viszonyának is ezeken az elveken kell alapulnia. Kijelentem, hogy egyetlen ország előtt sem nyílik más út — hacsak nem akar háborút —, minthogy elfogadja a„ békés egymás mellett élés gondolatát“. Az INDIAN EXPRESS méltatta Nohru miniszterelnök szovjetunióbeli látogatásának nagy jelentőségét és az időpont kiválasztásának kitűnő voltát. A lap vezércikkében hangoztatta, hogy az indiai miniszterelnök szovjetunióbeli látogatása , amely abban az időben zajlik le, amikor a világfeszültség enyhülése a Szovjetuniónak Európában, Kínának pedig a Keleten nemrégiben tett komoly erőfeszítései következtében egyre inkább nyilvánvalóvá válik , elő fogja mozdítani a világfeszültség további csökkenését. A lap hozzáfűzte, a látogatás lehetővé fogja tenni, hogy a két ország még jobban megértse egymást. A DELHI TIMES című hetilap külpolitikai szerkesztője cikkében azt fejtegette, hogy Nehru látogatása a „tartós béke keresésének jegyében“ zajlik le. A cikkíró megjegyezte: „Politikai megfigyelők előtt a közelmúlt években egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a világ jelenlegi feszültségéért legfőképpen az Egyesült Államok kormánya felelős.“ Az INDIAN NATION vezércikkében „nagy eseménynek“ minősítette Nehru látogatását és hangoztatta, hogy annak „nagy politikai jelentősége“ van. A vezércikk azt a reményt hangoztatta, hogy „a látogatás hozzájárul a nemzetközi feszültség csökkenéséhez“. (MTI) SZABAD NÉP A békeszerető országokban őszinte örömmel fogadják a szovjet-jugoszláv kormánynyilatkozatot A Szovjetunió és Jugoszlávia kormányainak belgrádi tárgyalása nagy nemzetközi visszhangotkeltett. Az alábbiakban a TASZSZ jelentése alapján összeállítást közlünk a tárgyalásokat kommentáló cikkekből. VARSÓ Valamennyi varsói lap beható részletességgel kommentálja a szovjet—jugoszláv kormánynyilatkozatot,kiemeli óriási jelentőségét a nemzetközi feszültség további enyhítésére irányuló tárgyalások elvének megerősítése szempontjából. A belgrádi nyilatkozat elvei — írja a TRYBUNA LUDU — a nagy és kis országok szuverenitásának tiszteletben tartásán, akölcsönös megbecsülésen, a más államok belügyeibe való be nem avatkozáson, a gazdasági együttműködésen és az országok között bizalmatlanságot keltő mindenfajta propaganda vagy helytelen tájékoztatás beszüntetésén alapuló békés egymás mellett élés elvei. A lengyel közvélemény — folytatja a lap — osztatlan megelégedéssel fogadja a nyilatkozatnak azt a részét is, amely hangsúlyozza, hogy a német problémát demokratikus alapon kell rendezni, mégpedig úgy, hogy megfeleljen mind a német nép érdekeinek és óhajainak, mind az egyetemes biztonság érdekeinek. A belgrádi nyilatkozatnak óriási a jelentősége a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából is — írja a lap. —* Kétségtelen, hogy az egész világ munkásosztálya őszinte megelégedéssel fogadja e nyilatkozatot. Ebben a megállapodásban azt látja, hogy erősödik a dolgozó tömegek szolidaritása a békéért, a kollektív biztonságért, a szocializmusért folyó harcban. A GLOS PRACY ugyancsak hangsúlyozza, hogy akét kormány nyilatkozata a népek egymás mellett élésének és együttműködésének elveit fogalmazta meg, azokat az elveket, amelyek a békés fejlődésre és a vitás nemzetközi kérdések békés megoldására irányuló törekvésen épülnek fel. A lengyel nép — állapítja meg a lap — örömmel üdvözli a nyilatkozatot. prága A Szovjetunió kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatkozata a csehszlovák közvélemény figyelmének középpontjában áll. A RUDÉ PRÁVO, a PRÁCE, a ZEMEDELSKE NOVINY, a LIDOVA DEMOKRACIE, a SVOBODNE SLOVO és más lapok szerkesztőségi és vezércikkekben méltatják a szovjet—jugoszláv tárgyalások eredményeit. A nyilatkozatban részletezett elvek — jegyzi meg a RUDE PRAVO — alapot nyújtanak az államok közötti viszony rendezéséhez, függetlenül társadalmi rendszerüktől. A Szovjetunió és Jugoszlávia kormányküldöttségei között lezajlott tárgyalások eredményes befejezése ezért páratlan nemzetközijelentőségű esemény, jelentős hozzájárulás a béke megszilárdításához. A szovjet—jugoszláv tanácskozás és az annak eredményeképpen aláírt nyilatkozat arról tanúskodik — folytatja a Rudé Právo —, hogy csapást mértek a háborús gyújtogatók támadó terveire. A két kormányküldöttség tárgyalásai során létrejött megállapodás őszinte örömmel tölti el mindazokat, akik a népek közötti barátságos viszony továbbfejlesztését óhajtják. A Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kapcsolatok erősödése komoly jelentőségre tesz szert a békéért, a dolgozók létérdekeiért küzdő nemzetközi munkásmozgalom erősítése szempontjából is. Végezetül a lap ezt írja: Népünk őszinte szívvel üdvözli a közzétett nyilatkozatot, mint a béke, a demokrácia és a haladás ügyének újabb győzelmét. BUKAREST A román nép mély megelégedéssel fogadta a szovjet-jugoszláv tárgyalások sikeres befejezését. A szombati bukaresti lapok vezércikkben méltatják a fontos nemzetközi eseményt. A Belgrádban aláírt nyilatkozat jelentősége abból a tényből fakad — írja a SCINTEIA —, hogy olyan nagy nemzetközi fontosságú elveket rögzít le, amelyeket külső kapcsolataiban mindkét kormány vezérelveknek tekint, hogy közös az álláspontjuk számos időszerű nemzetközi probléma megoldásának útjaira és eszközeire, valamint a szovjetjugoszláv együttműködés és barátság megszilárdítását célzó gyakorlati intézkedésekre vonatkozóan. A lap rámutat arra, hogy ha minden állam elismeri és alkalmazza a nyilatkozatban lefektetett elveket, ez megbízható utat nyit meg az államok közötti bizalmatlanság kiküszöböléséhez, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a világ tartós békéjének megteremtéséhez. A nyilatkozat tartalma világosan kifejezi — mondja a továbbiakban a cikk —, hogy a belgrádi tárgyalások szilárd és egészséges alapot teremtettek a szovjet és a jugoszláv nép közötti baráti kapcsolatok fejlesztéséhez. A belgrádi tárgyalások sikere megfelel a nemzetközi munkásmozgalom érdekeinek. A szovjet—jugoszláv tárgyalások sikeres befejezésében az egész román nép fontos lépést lát az államok közötti bizalom légkörének megteremtése, a nemzetközi feszültség enyhítése, a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítása felé. A Belgrádban létrejött megegyezés kedvező hatással lesz a népi demokratikus országok és Jugoszlávia közötti viszony további javulására. A román nép őszintén óhajtja, hogy Románia és Jugoszlávia között mind jobban erősödjék a barátság és az együttműködés, mert ezt követelik mindkét nép érdekei, a béke és a nemzetközi együttműködés érdekei. A Scinteia befejezésül ezt írja: A Szovjetunió kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatkozata a nemzetközi problémák megoldására irányuló tárgyalások módszerének újabb diadala. SZÓFIA A BTA hírügynökség ismertette a szovjet—jugoszláv kormánynyilatkozat bulgáriai sajtóvisszhangját. A hírügynökség szerint a RABOTNICSESZKO DELO ezt írja: Belgrádban és Moszkvában kigyúltak a zöld szemaforok , megnyílt az út közöttük. Ezt az utat a kölcsönös megértésen és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásán építették ki. Megnyílt a béke, a sokoldalú együttműködés útja. A TRUD című lap szerkesztőségi cikkében kiemeli a szovjet—jugoszláv tárgyalások komoly jelentőségét. BELGRÁD A BORBA Hozzájárulás a béke ügyéhez című vezércikkében ezt írja: „A jugoszláv—szovjet közös nyilatkozat, amely összefoglalja a tárgyalások eredményeit, nagy hozzájárulás a feszültség enyhítésére, a nyitott nemzetközi kérdések békés megoldására, az osztatlan és egyetemes béke megszilárdítására irányuló közös erőfeszítésekhez. Ilyen nagy hozzájárulás mind a jelenlegi nemzetközi helyzetről adott értékelését, e helyzet egészségesebbé tétele útjainak megjelölését, mind pedig a jugoszláv—szovjet államközi viszony értelmezését tekintve. A nyilatkozat előirányozza az aktív nemzetközi együttműködést és egészséges alapot teremt a két ország közötti viszony fejlődéséhez. Kétségkívül nemzetközi jelentőségű okmány, elsőrendű fontosságú okmány, amely óriási és pozitív szerepet tölt be a nemzetközi kapcsolatok továbbfejlődésében.“ „A feszültség enyhülésének világszerte tapasztalható folyamata — folytatja a lap — újabb lehetőségeket nyit meg a vitás nemzetközi kérdések rendezése előtt. A jugoszláv— szovjet közös nyilatkozat éppen arra törekszik, hogy minél jobban kihasználja ezeket a lehetőségeket. Állást foglal a tárgyalások módszere mellett, amelyek révén egészséges légkör teremthető a világban. A legmagasabb szinten lezajlott jugoszláv—szovjet államközi tárgyalások meggyőzően bizonyítják, menynyire hasznosak az ilyen tárgyalások. A Belgrádban és Brioniban lezajlott eszmecsere igazolta, hogy a tárgyalások módszere a legmegfelelőbb módszer.“ A közös nyilatkozat elemzése alapján a BORBA így fejezi be vezércikkét: „A jugoszláv—szovjet tárgyalások eredményei annyira pozitívak mind az általános nemzetközi helyzet, mind a jugoszláv—szovjet államközi viszony szempontjából, hogy aligha elképzelhető, hogy valaki is — hacsak valóban a békére törekszik — szembehelyezkednek ezekkel az eredményekkel.“ Ugyancsak a BORBA cikket közölt A megegyezések módszere címmel. Ebben többek között ezt írja: „A jugoszláv—szovjet tanácskozás a megegyezések és a tárgyalások módszerének jelentős győzelme az államok közötti viszony rendezésében. Az a tény, hogy ezek a tárgyalások a legmagasabb szinten zajlottak le, s a véleménycserében és a döntések meghozásában a két ország legfelelősebb vezetői vettek részt, ezúttal is pozitív szerepet játszott. A belgrádi találkozó fontos és hasznos tapasztalatokat nyújtott az egész világnak, amely feszült figyelemmel követte a tárgyalásokat. Sokan úgy értelmezték a jugoszláv—szovjet tárgyalásokat, mint bizonyos jeladást, sőt „főpróbát“ több küszöbönálló államközi találkozó előtt, illetve konkrétabban a négyes találkozó előtt. Ha ebben a síkban szemléljük a belgrádi tárgyalásokat — feladatai és jellege indokolttá teszi ezt — meg kell állapítanunk, hogy jó előjelek a legközelebbi jövőben megtartandó találkozókhoz.“ A POLITIKA hangsúlyozza, hogy a nyilatkozat „meghatározza a nyitott nemzetközi kérdések eredményes megoldásának módozatait az osztatlan világ jelenlegi körülményei között, amikor minden probléma minden országot érint“. A JUGOPRESS hírügynökség közli, hogy a jugoszláv közvélemény nagy megelégedéssel fogadta a jugoszláv és a szovjet kormányküldöttség közötti tárgyalások sikeres befejezését és a két kormány közös nyilatkozatának aláírását. „Az általános vélemény szerint — állapítja meg a hírügynökség — az aláírt nyilatkozat több szempontból jelentős mind a további viszonyok, mind a nemzetközi helyzet általános alakulása szempontjából.“ A hírügynökség rámutat arra, hogy „a belgrádi tárgyalások megegyezéssel értek véget a megvitatott legfőbb kérdések területén, és olyan pozitív eredményeket hoztak, amelyek a béke ügyének és a viták békés megoldása ügyének, a népek függetlensége és az egyenjogú nemzetközi együttműködés ügyének kétségtelen győzelméről taniszkodnak“. Közlemény a Szovjetunió kormányküldöttségének bolgár népköztársaságbeli tartózkodásáról Moszkva, június 5. (TASZSZ) A Szovjetunió kormányküldöttsége — N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese — a Bolgár Népköztársaság kormányának meghívására a Bolgár Népköztársaságban járt. A Szovjetunió kormányküldöttségének ott-tartózkodása idején eszmecsere folyt a Szovjetunió kormányküldöttsége és a Bolgár Népköztársaság kormánya között a nemzetközi helyzet és a béke megszilárdítása kérdéseiről. Az eszmecsere megmutatta, hogy a két ország teljesen egységesen értelmezi és ítéli meg a helyzetet. A szovjet küldöttség tagjai tájékoztatták Bulgária vezetőit Jugoszláviával folytatott tárgyalásaikról, és az eszmecsere során kitűnt, hogy teljesen megegyeznek nézeteik mind a Szovjetunió és Jugoszlávia, mind pedig a Bulgária és Jugoszláviaközti baráti együttműködés megteremtésének kérdéseiben. A tárgyalások során a felek arra az összehangolt véleményre jutottak, hogy a Szovjetuniónak és Bulgáriának Jugoszláviával folytatott baráti együttműködése elő fogja segíteni Bulgária, valamint a Szovjetunió viszonyának javulását olyan szomszéd országokkal is, mint Görögország és Törökország. A Szovjetunió kormányküldöttségének és a Bolgár Népköztársaság kormányának eszmecseréje a teljes kölcsönös megértés szellemében, baráti és szívélyes légkörben folyt. A Román Népköztársaság Minisztertanácsának fogadása a szovjet kormányküldöttség tiszteletére Bukarest, június 5. (Agerpres) A Román Népköztársaság Minisztertanácsa június 4-én fogadást adott a szovjet kormányküldöttség tisztére Emil Bodnaras hadseregtábornok, Miron Constantinescu, P. Borila, C. Parvulescu, D. Coifu, N. Ceausescu, A. Draghici altábornagy, Fazekas Jánost tévé. A fogadáson megjelent N. Sz. I Parhon akadémikus, Traian Savu-Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese. Megjelent a fogadáson Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára. Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Antonin Novotny, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára és Jiri Hendrych, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára. Román részről megjelent a fogadáson Gh. Gheorghiu-Dej, dr. Petru Groza, Gh. Apostol, Z. Chisinevschi, Chivu Stoica, Alexandra Moghioros,lescu akadémikus, a Román Népköztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke, S. Bughici, D. Petrescu, Constanta Craciun, M. Dalea, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának és a kormánynak a tagjai, Stelian Moraru, az Országos Szakszervezeti Tanács elnöke, a vallási felekezetek vezetői, valamint román és külföldi újságírók. Ugyancsak jelen volt a fogadáson M. B. Mityin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja és F. I. Gorikov tábornok. Részt vett a fogadáson P. S. Gyerduskin, a Szovjetunió bukaresti ideiglenes ügyvivője, a szovjet nagykövetség tagja. Jelen volt a fogadáson több ország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, követe, ügyvivője és ideiglenes ügyvivője. A fogadás baráti légkörben folyt le. Románia lengyelországi nagykövete letétbe helyezte a varsói szerződés ratifikációs okmányait Varsó, június 5. (PAP) Az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság részéről 1955. május 14-én Varsóban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény 10. cikkelye értelmében Marin Florea Ionescu, a Román Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott lengyelországi nagykövete június 3-án a Román Népköztársaság nevében letétbe helyezte a lengyel kormánynál a fent említett szerződés ratifikációs okmányait. A ratifikációs okmányok letétbe helyezéséről szóló jegyzőkönyvet Stanislaw Skrzeszewski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere és Marin Florea Ionescu, a Román Népköztársaság nagykövete írta alá. Az aláírásnál jelen voltak még a Lengyel Népköztársaság külügyminisztériumának magas rangú tisztviselői, valamint a Román Népköztársaság nagykövetségének tagjai is. Az NDK a szovjet—jugoszláv nyilatkozat szellemében kész normalizálni Jugoszláviával való viszonyát — mondotta Walter Ulbricht elvtárs Berlinjúnius 5. (MTI) A német demokratikus sajtó szombaton teljes terjedelemben közölte Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága első titkárának beszámolóját, mely a központi bizottság legutóbbi ülésén hangzott el. Walter Ulbricht beszédében — amelynek a német kérdés rendezésére vonatkozó részét már ismertettük — a szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatról, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és Jugoszlávia kapcsolatainak kialakításáról többek között a következőket mondotta: „A szocialista és demokratikus tábor nyolc államának varsói értekezlete után aközös szovjet—jugoszláv nyilatkozat további lépés az európai államok kollektív biztonságának létrejöttéhez vezető úton. A belgrádi nyilatkozat nemcsak a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek érdekeivel van összhangban, hanem valamennyi békeszerető nép és különösen a német nép érdekeivel is. A belgrádi nyilatkozatban leszögezett elvek teljesen fedik a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának, valamint a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának és kormányának nézeteit. Örömmel üdvözöljük a belgrádi nyilatkozatnak azt a megállapítását, hogy barátság és harci együttműködés fejlődött ki a Szovjetunió és Jugoszlávia népei között a háború éveiben, amelyet más szabadságszerető nemzetekkel együtt a fasiszta betolakodók ellen vívtak. Ennek a visszaemlékezésnek nagyon időszerű jelentősége van, mert Nyugat-Németországnak az agresszív Atlanti Szövetségbe való felvétele és a bonni önkéntestoborzási törvényjavaslat azt bizonyítja, hogy a nyugatnémet kormány újra megszervezi és az európai demokratikus erők elleni harcra képezi ki és mozgósítja a fasiszta militarista elemeket. A bonni parlament a párizsi szerződések ratifikálása után jónak látta küldöttséget meneszteni Belgrádba és ott félrevezető kijelentésekkel megkísérelte leplezni a párizsi békeellenes paktumok és a nyugat-németországi kormánypolitika igazi jellegét. Meg vagyunk győződve arról, hogy Jugoszlávia lakossága időközben Adenauernak a szövetségi gyűlésben tettkormánynyillatkozata, valamint a fasiszta hadosztályok mozgolódása, például a Medve-hadosztály nyugat-berlini fellépése révén felismerte, hová vezet Bonn útja. Üdvözöljük a belgrádi nyilatkozatnak azt a kitételét, hogy a német kérdést demokratikus alapon, megegyezéssel, mind a német nép kívánságainak és érdekeinek, mind az általános biztonság érdekeinek megfelelően kell rendezni. A Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányainak közös nyilatkozata után azt a kívánságunkat fejezzük ki, hogy e nyilatkozat szellemébenkerüljön sor a Német Demokratikus Köztársaság és Jugoszlávia viszonyának normalizálására, azaz, a két állam gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatainak megteremtésére.“ z egyiptomi küldöttség kínai útja elősegíti a két ország együttműködésének megteremtését — jelentette ki Bakuri egyiptomi miniszter Kairó, június 5. (TASZSZ) Az egyiptomi sajtó üdvözli Hasszan el Bakuri, a vallási alapítványok minisztere vezette hivatalos egyiptomi küldöttségnek a Kínai Népköztársaságba való utazását. A lapok ezzel kapcsolatban arról írnak, hogy meg kell szilárdítani az együttműködést Egyiptom és a Kínai Népköztársaság között. A lapok közük Bakudnak elutazása előtt adott nyilatkozatot, amelyben azt mondotta, hogy az egyiptomi küldöttségnek a Kínai Népköztársaságban tett útja elősegíti a két ország „mélyreható kölcsönös megértésének és szoros együttműködésének megteremtését“. Az Al-Gumhurija című egyiptomi lap vezércikkben foglalkozott az egyiptomi küldöttség kínai útjával. A lap hangsúlyozza a kínai—egyiptomi tárgyalások fontosságát. Az egyiptomi küldöttség pekingi tárgyalásai — írja a lap — a bandunei értekezlet ajánlásai szellemében folytak és „jó alapul szolgálnak a két ország további szabad együttműködéséhez“. MOSZKVÁBÓL SZTÁLINGRÁDBA utazott a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására a Szovjetunióban tartózkodó svéd parlamenti küldöttség. (TASZSZ) Schärf osztrák alkancellár: Az osztrákok nem fogják elfelejteni, hogy Bonn tiltakozó jegyzékkel felelt az államszerződés megkötésére Berlin, június 5. (MTI) Schärf osztrák alkancellár, Koppenhágába utaztak.A két órát a Maina- Frankfurt-i repülőtéren töltött. Nyugatnémet újságíróknak kijelentette, hogy nemkívánja visszavonni vagy enyhíteni azokat az éles jelzőket, amelyekkel Bécsben az Adenauerkormány osztrákellenes diplomáciai akcióját illette. Az alkancellár szavai szerint az osztrákok nem fogják elfelejteni, hogy amíg a legtöbb európai ország üdvözlő táviratot küldött az osztrák kormánynak az államszerződés aláírása alkalmából. Bonn fölényes hangú tiltakozó jegyzékkel reagált az egykor náelcsizmáktól letiport Ausztria önállóságának és függetlenségének helyreállítására. Schärf végül hangsúlyozta, hogy a volt német tulajdon visszaadására támasztott bonni követelések jogi és erkölcsi szempontból egyaránt alaptalanok.