Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)
1955-06-01 / 150. szám
címmekataanker Nagy Lajos poszthumusz könyve A személyes közelség melege érzik e könyv minden sorából. Amikor betűit szedték, még élt a nagy író, aki gazdag élete végén saját arca felé fordította művészetének tükrét; még látjuk a nyomát a gondos kéznek, mely javítgatta az emlékezés apró rajzait, s már rendezgette a következő kötet anyagát. Személyes közelséget áraszt a félbemaradt munka — az itt maradt terv, mely éppen félbehagyottságával szinte feledteti velünk alkotója végleges távozását. Az élő embert vetítik elénk a vallomások, amelyek nem hivalkodnak az íróegyéniség „rendkívüli“ természetével, s éppen pátosztalanságukkal ragadják meg az olvasót. Pedig ez a könyv nem pusztán önéletrajz. Maga Nagy Lajos is többnek szánja: „A menekülő ember elsősorban önéletrajz, de korrajz is, irodalomtörténet is“ — írja. A mű tárgyából szükségszerűen következik ez: annak az írónak az önéletrajza, aki a környező világot és saját tevékenységét egyképpen a társadalmi harc nézőpontjából ítélte meg, nem lehet a szűk magánélet eseményeinek leírása. Nagy Lajos egyéni életét nemcsak az objektív összefüggések kapcsolták össze a kor társadalmi és szellemi életével: az ő életébe közvetlenül lépett a történelem, gondolatainak és érzéseinek rezdülései szinte áttételek nélkül jelezték a társadalmi élet változásait. Ő maga is ebben látja írói természetének jellemző, vonását: „Tisztán felismertem..., hogy az írással csak az boldogulhat, márhogy megélhetéshez csak az juthat, aki szolgálja a polgári társadalmat. Ezt nem tehettem. Nem is mint erényt említem ezt meg, mert lm érzelmi megfontolással rá is szántam ■volna magam — ami lehetetlen volt—, nem tudtam volna a kelendő írásokat kigondolni, még kevésbé megcsinálni.“ Az egyéni életnek és a társadalmi haladás ügyének ez az élő kapcsolata olvasztja egységbe a könyvben az önéletrajzot, a korrajzot és az irodalomtörténetet. Ebből következik, hogy az író a korról szólva is saját életéről beszél, s legszemélyesebb ügyének leírásában is el tudja kerülni az intimitások fülledtségét. A menekülő ember _ ezt a cíímet írta Nagy Lajos önéletrajzának második kötetére. Annak, aki csak vázlatosan is ismeri Nagy Lajos írásművészetét, ez a néhány szó is nagyon sokat mond. Még gazdagabb tartalmat sejtet azonban ez a cím akkor, hamagunk elé idézzük az első kötet, A lázadó ember vallomásait. Az író, aki sohasem engedett a polgári irodalom önáltató illúzióinak, az önvizsgálat közben is szembenéz az igazsággal: világosan látja, hogy írói útjának második szakasza a lázadó embertől a menekülő emberig vezetett. Az önéletrajz első kötete, a lázadó ember története az első világháború kitörésekor ér véget. A lázadás útját az élet egyre járhatatlanabbá tette, a lázadó ember egyre gyakrabban találta magát válaszút előtt, egyre többször érezte, hogy Iha nem kutatja fel saját maga számára a forradalom útját, az események a menekülés útjára sodorják. A menekülő ember húsz esztendőt mutat be az író életéből. Ez a húsz év nagy történelmi fordulókon vitte át a magyar népet: az első világháború, a proletárforradalom győzelme, majd az ellenforradalom korszaka, egyre élesebben mutatta meg azokat az erőket, amelyeknek harca kezdettől fogva tükröződött Nagy Lajos írásaiban. A háborút az első pillanattól kezdve elítéli. Irtózik annak új gondolatától is, hogy tiszti iskolába kerüljön: „Hogyan tudnám én üvöl- teni a vezényszót... Hiszen, ha nem, meggyőződéssel üvölt az ember, elhal, mintegy magába roskad a hang' ja. Márpedig iszonyodom a károm- kodástól is, mely ezt a háborút szolgálná.“ Ugyanakkor sejti, „hogy a háború nemsokára elmúlik, de a harc aligha szűnik meg“. A háború véget ért és a forradalmak új, reális reményeket gyújtottak fel benne: a forradalom új harcait már magáénak érzi. Ami a bukás után következett, meggyorsította s ugyanakkor meg is nehezítette az író művészi és világnézeti fejlődését. Az ellenforradalom borzalmasságai egyfelől kétségtelen,né tették, hogy hol a helye az igazi írónak a társadalom harcaiban, másfelől azonban azt is megmutatták, hogy a harc nehezebbé, bonyolultabbá vált. Az író világosan látta, hogy ha csitult is az ellenforradalmi gyűlölet lobogása a Bethlen-féle konszolidáció folyamán, maga az ellenforradalom állandósult — de ugyanakkor azt is meg kellett éreznie, hogy felismeréseinek puszta kifejezése elé is száz akadály tornyosul, hogy nemcsak a forradalmi, de az emberiességet szolgáló irodalom fennmaradása is lehetetlen erős forradalmi mozgalom nélkül. Az ellenforradalmi rendszer egyre nyíltabban tiporta el a haladó, s különösen a kommunista mozgalmakat, de a sötét és levegőtlen kor torzító hatásainak leküzdése egyre nehezebbé vált a kommunista Párt segítsége nélkül. Tévelméletek és csüggedés ólálkodtak az egykor lázadó íróra, pedig a jövőbe vezető úton csak a tiszta forradalmár világnézet, a kommunista mozgalom ihlető ereje tarthatta meg. A visszatekintő Nagy jól látja, hogy az ellenforradalom reménytelenségében csak a kommunista párt és a Szovjetunió adhatja vissza a haladó író hitét. De jól látja azt is, miért nem futott rá akkor az ő útja a forradalmár író útjára, harcos művészetét miért nem termékenyíthette meg a Szovjetunió és a kommunista mozgalom reményt adó ereje. Ebben az időben a magyar írók tájékozatlanok voltak a Szovjetunióról: ömlöttek a hírek a korabeli sajtóból, de valamennyi messzire sugározta magából az ellenforradalom dühét. A kommunista párt hatása az íróra természetesen ennél nagyobb és rendszeresebb volt. A Rákosi-perben a kommunista párt erejét látta meg Nagy Lajos is: „Nagy megkönynyebbüléssel állapítottam meg én, aki ernyedt és depressziós állapotban voltam, hogy van erő, amely elöl az ellenforradalom hatalmasainak meg kell hátrálniuk.“ De a mozgalom és az író sorsának teljes összekapcsolódása nem jöhetett létre. Nagy Lajos nem tudta áttörni az egyedül küzdők korlátait, magányos maradt. Csendes iróniával mondja akkori önmagáról: „Sehová nem tartoztam. Úgy mondtam akkor, hogy az emberek bármely kategóriájában csak levelező kültag lehetnék.“ Ilyen szubjektív feltételek között az illegalitásba kényszerített és üldözött kommunista párt hatása sem lehetett sorsdöntő tényező az író pályáján. Így alakult ki a menekülésnek az a sajátos formája, ahova Nagy Lajos útja az első magyar Tanácsköztársaság bukása után vezetett. Aki a könyv olvasása közben viszszagondol a címre, talán igaztalannak találja az író summázó önítéletét: milyen menekülés az, amelynek útját ennyi és ilyen következetes küzdelem mutatja. S mégis az írónak van igaza. Művészetének legjellemzőbb vonásai: harcos humanizmusa, gyűlölete, amellyel megítéli a polgári társadalmat, a társadalmi problémák iránti érzékenysége, megalkuvás nélküli kritikai szelleme, s az a szeretet, amellyel a dolgozó emberek életét figyeli, mind-mind olyan fejlődési utat sejtettek, amelynek természetes iránya a forradalmi irodalom felé, József Attila költészetének nagy lehetőségei felé mutatott. De a fejlődésnek ez a belső dinamikája megtorpant, az író küzdő kedve nem nyerhette el a forradalmi harc intenzitását, nem találhatta meg az új témákat. Továbbra is az elnyomottak fájdalma fogalmazódik meg írásaiban, apró petárdái továbbra is a korhadt társadalmi rendszer falai körül robbannak, de már azt is jelzik, hogy a körülmények nem engedik felszínre a nagy, belső energiákat. Nagy Lajos érzi, látja művészetének tehetőségeit, s a lehetőségek magaslatáról ítéli akkori útját „menekülésinek. Természetesen, menekülés és menekülés között különbség van. Más az, amikor valaki megalkuvásból, kényelemből hátat fordít a kor által felvetett feladatoknak, és megint más az, ha egy önmagával is nagyon igényes író — látva a különbséget feladat és megvalósítás között — menekülésnek érzi végig nem vitt küzdelmét. Éppen ezért különösen hangsúlyozni kell Nagy Lajos „menekülésének“ sajátosságát. E sajátosság lényege abban áll, hogy az írónak — saját szavaival — tökéletlenül sikerült elintéznie a visszavonulást: nem hajlandó megtagadni a haladó gondolatot, de ugyanakkor a fullasztó korban arra kénytelen büszke lenni, hogy az írásait tételes törvények alapján nem lehet vád tárgyává tenni. Nagy Lajos érzi e magatartás felemás jellegét: „írásaimmal nem akartam átlépni a megjelenés lehetőségét, így aztán nem is jutottam el az eszményihez“ — írja. S ha nem is tud kitörni ebből a magatartásból, igyekszik tiszta maradni. Nem vállalja a kurzus illetéktelen követelményeit, írásra továbbra is a harag vagy az elkeseredés ösztönzi, szenved a kapitalizmus művészetsorvasztó légkörétől, és bízik egy olyan kor eljövetelében, mely lehetővé teszi az élet és irodalom harmóniájának kialakulását. Ezért írhatta könyve fedelére A menekülő ember címet, s ezért mondhatta el ugyanakkor bevezetőjében: „Életrajzomnak ebben a folytatásában nem sorolhattam fel nagy tetteket..., de megmutattam, hogy írói munkásságomban kezdettől fogva következetes voltam, és híven szolgáltam a nagy ügyet.“ Nem következetlenség ez, hanem annak az ellentmondásnak az őszinte feltárása, mely az ellenforradalom sötét éveiben meggátolta Nagy Lajos művészetének teljes kibontakozását. A „menekülő ember“ tehát maga polemizál azokkal, akik teljesen problémátlannak igyekeznek bemutatni pályáját, maga tiltakozik az ellen, hogy nevét azok írják zászlajukra, akik az „örök ellenzékiségnek“, „a nagy író szükségszerű magányának“ tévelméletét hirdetik. Az író látásmódjának sajátossága az, amely, az áttekintett életpályának eszmeileg világos elemzése mellett, szilárd egységet alkot a könyv önéletrajzi, korrajzi és irodalomtörténeti részletei között. A Nagy Lajos-novellák apró emberi mozzanatai mondják el az író véleményét önmagáról, koráról és a korabeli irodalomról úgy, hogy bennük kifejezést nyernek a társadalmi fejlődés mélyén végbemenő folyamatok is. Amikor például a polgári demokráciáról beszél, látszólag kis dolgokat mond el, valójában annak lényegére, formális jellegére villant fényt: „A polgári demokrácia szép és igen logikus dolog: udvariasak vagyunk egymáshoz, igyekszünk egymást a köszönésben megelőzni, az ajtóban ki-ki maga elé tessékeli a másikat... belső együttérzéssel kérdezzük: »hogy van?« ... de — pénzt, azt nem adunk, a pénz kell magunknak is.“ A menekülő ember maga is bizonyítja, hogy ez az alkotási módszer a realizmus talaján áll. Ez nem jelenti azt, hogy Nagy Lajos életpályájának nagy problémája nem hatott az író „irodalomelméletére“ is: az „általános emberi“ érdekeket szolgáló irodalom illúziója például több fejtegetésében is kísért. Ugyanakkor azonban legtöbbször rendkívüli éleslátással ítéli meg az írói munkát. Nemcsak a „kurzusirodalomban“ látja meg az uralkodó osztály érdekeinek érvényesülését, hanem a késői „Nyugat“ „politikamentessége“ mögött is. Vagy nagyszerű fejtegetés található a könyvben például a naturalizmus kérdéséről. Nagy Lajos, akit polgári bírálói annyiszor vádoltak naturalizmussal „keserű“ írásai miatt, fölényes biztonsággal tapint a probléma lényegére: „Ezen a »keserű« jelzőn... lehet elmélkedni. Csakugyan volt egy keserű szociáldemokrata irodalom. Például a Népszavában megjelenő versek csaknem mind a proletárélet nyomorúságáról tanúskodtak ... Nem kellene-e valami erőt is felfedezni a proletárban? Nem lett volna-e célszerű a proletárnak a maga módja szerint való örömeiről írni, vagy a harci elszántságáról?“ A menekülő ember méltó záróköve Nagy Lajos írói pályájának, egy igazságszerető, harcos szellemű és tiszta íróegyéniség képe önnön művészetének tükrében. Bodnár György ! A vidéki szabadtéri színpadokon lesznek operaelőadások Kedden délben az Állami Operaház igazgatósága tájékoztatta a sajtó képviselőit a színház nyári terveiről. A tervek közül kiemelkedik a vidéki operaelőadások programja. Az Operaház ugyanis a nyári évadban a vidéki városok nagy szabadtéri színpadain fővárosi színvonalú, teljes előadásokat rendez. Ezzel a vidéki közönség nagy operaigényét elégítik ki. Az Állami Operaház együttese országjáró útját júliusban kezdi meg. Az első vidéki nyári előadásokra Pécsett kerül sor július 1-én, 2-án és 3-án. Fokozottan gondoskodnak a budapesti dolgozók operaigényének kielégítéséről is. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon kívül a nyáron előadásokat tart majd az Operaház a csepeli Rákosi Mátyás Művek Kultúrházában, az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházában, valamint a Néphadsereg Központi Tiszti Házában. A Margitszigeten június 18-tól szeptember közepéig összesen 42 opera- és balettelőadást tartanak, ezenkívül vendégül látják a színpadon néhány előadásra a Nemzeti Színházat és az Állami Népi Együttest. A szigeti színpad játékrendjén szerepel a Trubadúr, a Carmen, az Aida, a Rigoletto, a Parasztbecsület, a Bajazzók, a Walkür, a Pillangókisasszony, a Faust, a János vitéz, a Cigánybáró, a Három a kislány és a Reszkenő. A vidéki előadásokat az Állami Operaház művészeti és műszaki dolgozóinak szocialista vállalása keretében, állami támogatás igénybe vétele nélkül rendezik meg. Ezzel a felajánlással csatlakozik az Állami Operaház a húsz budapesti üzem felhívásához. A balettművészet népszerűsödésével országszerte nagyon megnövekedett a balett-tánc tanulása a művészeti csoportokban s más tanfolyamokon. Az Operaház dolgozói szocialista vállalást tettek arra, hogy a színház balettcipő-műhelye ősztől kezdve az összes színházakat és művészeti csoportokat ellátja balettcipővel. Tervbe vették azt is, hogy a repertoárjukon jelenleg nem szereplő művek jelmezeit és — a jövő évadtól kezdve — díszleteit is kölcsönadják a vidéki színházaknak, s a színjátszó csoportoknak. A kölcsöndíjakból felfrissítik saját díszlet- és jelmeztárukat. Az Állami Operaház kitűnően bevált közönségszervező-hálózata támogatni fogja az Állami Népi Együttest és a József Attila Színházat is egy-egy előadásának közönségszervezésében. (MTI) Négy döntetlen eredmény a magyar—szovjet sakkmérkőzés ötödik fordulójában (Tudósítónktól.) Kedden délután a Sportcsarnokban megkezdődött a magyar—szovjet sakkmérkőzés második fele. Az ötödik fordulóban mind a négy játszma döntetlenül végződött, Kérész ellen Benkő a szicíliai védelmet választotta. Egy kis térelőnyre tett szert, de ez kevésnek mutatkozott a győzelemhez, s a 15. lépés után döntetlenben egyeztek meg. A Szabó—Ilivickij angol megnyitású játékban Szabó került ki előnyösebben a megnyitásból, de pontatlanul folytatta, s a 21. lépés után kiegyenlített állásban ez a mérkőzés is döntetlenül végződött. A Bitek—Petroszjan — Caro—Kan védelmű — játszmában igen éles csata fejlődött ki. Az ellenfelek ellentétes oldalra sáncoltak. Petroszjan támadását Bilek kivédte, majd támadásba ment át, amelynek érdekében gyalogot áldozott. Petroszjan a 34. lépésben bástyáját adta Bilek huszárjáért, és ezzel az állás egyenlővé vált. A 36. lépésnél örökös sakkal döntetlen lett. A Mikenasz—Barcza király indiai védelmű játszmában a világos a középet lezárta, a két szárnyon váltakozva indított támadást. Előnyösebb helyzetében apróbb hibát vétett, s ez elég volt a szívósan védekező Barczának, hogy ellentámadásba menjen át, és örökös sakkal a 41. lépésben biztosítsa a döntetlent. A mérkőzés állása az ötödik forduló után 12,5:7,5 a szovjet csapat javára. A hatodik forduló ma délután fél 5 órakor lesz a Sportcsarnokban: Benfice—Bronstein, Petroszjan—Szabó, Barcza—Kérész és Ilivickij—Bilek. Iharos új világcsúcs-eredményének visszhangja London,május 31. (MTI) A „Brit játékok“ versenyein részt vett magyar, nyugatnémet és angol versenyzők számára hétfőn este fogadást rendeztek Londonban. A fogadáson Lord Burghley (Anglia), a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség elnöke méltatta a sporttalálkozó jelentőségét, majd a magyar atléták felé fordulva a következőket mondotta: „Ezen a versenyen az önöké volt a pálma!“ Az összes angol lapok közlik Iharos Sándor fényképét, amely a kitűnő magyar futót a londoni atlétikai pálya célszalagjánál ábrázolja. A Manchester Guardian szerint kevés világcsúcsot javítottak meg ilyen gyönyörű stílusban. A Daily Mail — nagy szenzációként — a következőkben számol be az új világcsúcsról: „ötvenezer főnyi közönség lelkesen éljenzett, ujjongott, az időmérők feszült figyelemmel, az izgalomtól szinte reszketve nézték Iharost, aki villámsebességgel cikázott a pálya körül, hogy bámulatos idejével porba sújtsa a régi világrekordot.“ A Daily Worker szerint a londoni sportrajongók minden idők legizgalmasabb, legnagyszerűbb atlétikai versenyének ragyogó csúcspontját látták, amikor Iharos, a vékony termetű magyar atléta újabb világrekordot javított. Emil Zátopek, a többszörös csehszlovák olimpiai bajnok Iharos Sándor új világcsúcs-eredményével kapcsolatban a következőket mondotta a Reuter angol hírügynökség prágai tudósítójának: „Iharos az atlétika új nagy reménysége, s véleményem szerint az 1956. évi melbourne-i nyári olimpiai játékok 1500 méteres versenyének első számú esélyese. Csodálatos világcsúcs-eredménye nagy tehetségét bizonyítja.“ QQ0(300000COXXXXXXXXXXXXXXXXX)000000<XXXX)0C)00000CI00000000000<XXXX)000C)CX»0000<»000CX*XXXX>0CX)00C>00<«X)ClCXXXXXXXXXO0000CXX> Újra a szabadban, a levegőben Látogatás egy vitorlázórepülő-táborban (Tudósítónktól.) Egy iskolában jártunk, ahol a növendékek nem húzzák az időt az órán, sőt azért reszketnek, hogy minél tovább tartson a feleltetés. Ez a kellemes iskola a budai hegyekben van, Budakeszi és Budaörs között, s nem más, mint a fiatal vitorlázórepülők egyik tanfolyama. ... Harsány, vidám hajrázás veri fel a farkashegyi repülőtér csendes környékét. Fiatal fiúk, lányok rohannak a hangárhoz, tolják kifelé a vitorlázógépeket. Büszkén, boldogan nyúlnak a gépekhez, úgy vigyáznak rájuk, mint a szemük fényére. Eddig, a hidegebb hónapokban, inkább csak a földön nézegették, méregették, tanulmányozták a gépeket, ismerkedtek velük. Valahányszor egy-egy oktató gépe, a kecses „Június 18“, a Futár, a Pilis, a kétüléses Pionyr vagy a Koma felemelkedett a magasba, mindig fájó szívvel néztek fel a tanítványok. De most már rajtuk a sor, az egyhónapos táborozás alatt az ő birodalmuk a repülőtér, a levegő, a Roma és a többi vitorlázógép. „Magyar fiúk és lányok, hódítsátok meg a levegőt, legyetek repülök!“ — ez volt a DISZ felhívása néhány évvel ezelőtt. Most már alig van olyan nagyüzem, ahol ne működnének vitorlázórepülő-körök, a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség fontos szervezetei. Ezek közül az egyik, az Autóbuszüzem Fürst-garázsának 18 dolgozója, 12 ifjú és 6 lány táborozik itt — autóbuszvezetők, autóbuszkalauzok. F. Nagy Magda 19 éves kalauznő pár hónapja talán még álmodni sem mert volna arról, hogy vitorlázórepülő lesz. Pedig egyszerű a története: „Januárban láttam a 2x2 néha 5 című filmet, úgy megfogott, hogy azonnal jelentkeztem a repülőkörbe.“ Így aztán F. Nagy Magda most már szorgalmasan gyűjti a levegőben töltött perceket. Igaz, hogy eddig csak 11 perce van, dehát nem jön meg minden egyszerre, még a filmen sem. Jön a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség meteorológiai szolgálatának a jelentése: s kedvező a szél iránya, erőssége, biztató a gomolyképződés — eszményi vitorlázó idő ígérkezik. Nosza, gyorsan a vitorlázógépeket! Működésbe lép a csörlő, az oktatók már repülnek is át a hegygerincen a nyugodalmasabb, az oktatáshoz kedvezőbb síkságra. A növendékek a hegyi úton sietnek oda. A kis gyaloglást hamar elfelejteti a szívüknek oly kedves gyakorlati oktatás, a repülés. Az oktatás alapja a biztonság, az ember életének, egészségének megvédése. Már a földi előkészítés is a legnagyobb gonddal történik. Amíg valaki nincs tisztában azzal, hogy milyen is a vitorlázógép, hogyan működik minden egyes része, mik a levegő tulajdonságai, s amíg vérévé nem válik, hogy a repülés alapja a fegyelem és a figyelem — bele sem ülhet a gépbe. Az oktatógépek kétkormányosak. A tanítvány mellett vagy mögött mindig ott ül az oktató, aki nemcsak szakmai tanácsot ad, hanem neveli is a rábízott ifjút és lányt, önbizalomra, bátorságra, szívósságra, akaraterőre. Gratzer Károly, a táborozás vezetője kiadja a parancsot az iskolakörök megkezdésére, összekapcsolják a csörlőkötelet a repülőgép orrával. A repülőtér másik felén felmozog az aggregátor, a csörlő kötele megfeszül, megragadja,húzza a gépet, s a vitorlás pillanatok alatt 250—280 méter magasba röppen. Ott eldobja a kötelet, s most már minden földi béklyó nélkül siklik a levegőben. Lent a földön szigorú szemekkel figyelik a fiatalok, hogyan vezet az éppen soron levő vitorlázórepülő. Szinte a gép minden rebbenéséből, szinte minden tízcentiméternyi irányváltoztatásból megítélik a „felelet“ értékét. Szurkolnak egymásnak, de meg is mondják véleményüket, ha valami nem tetszik nekik. „Ha az autóbuszt is így vezeted, biztosan minden sarkon felír a rendőr gyorshajtásért.“ A gépek gyorsasága nem a széljárástól függ, hanem az ügyes kormányzástól. Állandóan vizsgálják a gépeket, s mindegyikre megszabott sebességhatárt állapítanak meg. Az engedély 50—120, sőt 350 kilométeres sebességig szól, a gép fajtája szerint. Vannak magyar vitorlázórepülők, akik már csaknem másfél napot töltöttek a levegőben, egyesek 6000 méter magasba emelkedtek, mások elrepültek Romániába is. A mi táborunk részvevői szerényebb célokat tűztek maguk elé, különböző vizsgák elvégzését. Az A-vizsga egyperces egyenes siklást követel 30—40 méter magasságban, a B-vizsga különböző fordulófeladatokat és a megadott célra való leszállást, a C-vizsga pedig 10 perces repülgetést a starthely felett, szintveszteség nélkül. Van aztán természetesen távolabbi cél is, az ezüstkoszorú elnyerése, aminek három feltétele nem gyerekjáték: ötórás időrepülés (indulás és leszállás ugyanarra a repülőtérre), a rajthely felett ezer méterre való emelkedés, végül térrepülés 50 kilométerre. És még távolabbi cél: az aranykoszorú és aztán motoros repülőnek lenni! A szép időben sorra vontatja fel a csörlő a vitorlázógépeket nemcsak itt, hanem országunk számos más helyén is a vitorlázóterepeken. Gyorsan tanulnak a fiatalok, gyönyörködtetően siklanak a levegőben a gépek. Ha egy kissé késve is, de most már visszavonhatatlanul megkezdődött a tavaszi-nyári vitorlázórepülő-évad. Minden időt kihasználnak a táborban. Képünkön: Jambrik Sándor oktató foglalkozik az éppen „pihenő“ növendékekkel. Másodpercekkel a felszállás előtt... Gratzer Károly, a táborozás vezetője még néhány tanácsot ad Pethes András növendéknek, aki „civilben“ a Fürst-garázs pénztárosa. A csörlő kötele a magasba repíti a vitorlázógépet. (Rév Miklós felvételei) ☆ ☆h írek ☆ * A termelőszövetkezet nem „teleltető“! Hét tag lépett be a télen a Békés megyei vésztői Béke TSZ-be. Szívesen fogadta őket a tagság, örültek, hogy szaporodik a munkáskéz. Még pénzt és gabonát is adtak nekik előlegbe, mivel az új tagok azelőtt különböző vállalatoknál dolgoztak és nem volt kitartásuk újig■ Majd visszafizetnek mindent rendben — gondolták a régi tsz-tagok, — telik majd az új tagoknak is az idei munkaegységből. Maróti Ferenc, Fiti Dávid, Győrfi András és Kurucz Sándor így hát szépen áttelelt a tsz-ben. De tavaszszal aztán, mikor már ideje lett volna munkához látni, megköszönték a szíves vendéglátást és — illa derék! — Hetvenöt éves a Rudabányai Vasércbánya. Itt indult meg annak idején hazánkban először a folyamatos nagyüzemi vasércbányászat. — A magyar könyv’ tíz éve címmel szombaton nyílik az ünnepi könyvhét kiállítása a Nemzeti Szalonban. A kiállítás bemutatja a magyar könyvkiadás és könyvterjesztés fejlődését. — Latinka Sándorról, a Tanácsköztársaság egyik legendás hírű alakjáról füzetet adott ki a Somogy megyei Tanács népművelési osztálya, s a Hazafias Népfront megyei bizottsága. — Vasbeton híddá építik át egymillió forintos költséggel a horvátkimlei fa Duna-hidat. — Tizenhat mozgóbolt működik Hajdú megyében. A dolgozó parasztokat a határban keresik fel élelemmel, üdítő italokkal, dohánnyal és a nyári munkához szükséges felszerelésekkel. — Úttörőtábort, fürdőt és klubházat építtet a kárászi hegyekben 100 000 forintos beruházással a Baranya megyei Tanács. A táborban egy turnusban 60 kiváló tanuló pajtás nyaral majd. — Belépődíj — vashulladék. A szegedi mozikban vasárnap délelőtt a gyermekeknek filmelőadást rendeznek. A belépődíj tíz kiló vashulladék lesz. — A Soproni Ruhagyár dolgozóinak gyermekei június hónapban új, 90 személyes bölcsődét kapnak. — Harminchét kilométer hosszú utat és 1500 méter járdát, valamint 6 kisebb hidat javítottak meg Győr— Sopron megyében társadalmi munkával. — Gyors ütemben készül a mezőgazdasági kiállítás. A múlt évben épült öt főpavilont tatarozzák, festik, húsz hold területet parkosítanak. Az ősszel megnyíló kiállításon a tavalyinál nagyobb, új — 3 ezer személyes — vendéglő is várja a látogatókat. — Kupeckedő kulákokat ítélt el az adonyi járásbíróság. Az üzérek egy esztendő alatt 68 tehenet és borjút, 81 lovat és csikót, továbbá 35 sertést vásároltak, s adták el feketén, legtöbbször hamis járlatlevelekkel. Ezért Verebi István kulákot 7 évi, Balogh Lajos kulákot és Béléi Istvánt 4—4 évi, Marcinka Károlyt 2 évi és 8 hónapi börtönre ítélték. A Budapest X. kerületi bíróság a MÁV Épületszerelő és Előgyártó Üzemi Vállalat több volt vezető beosztású dolgozóját ítélte el bűnös üzelmek miatt. Zsemberi Istvánt ismételten elkövetett sikkasztás, magánokirat-hamisítás, valamint társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt ötévi, Baranyai Józsefet feljelentési kötelezettség elmulasztásáért, társadalmi tulajdon hűtlen és hanyag kezeléséért, valamint bűnpártolásért ,ugyancsak ötévi börtönnel sújtották ,ll,alán is odébbálltak. Gondolták, elég, ha azzal búcsúznak, hogy a tsz jóságát. (meg az előleget) „az Isten fizesse De a vésztői Béke TSZ tagsága nem elégszik meg az ilyen fizetséggel A termelőszövetkezet nem átjáróhoz. És nem is jóléti intézmény, ahol egyesek meg nem dolgozott jövedelemhez juthatnak. A termelőszövetkezet vezetősége a bírósághoz fordul, ott majd megtalálja a módját, hogy behajthassa azoknak a tartozását, akik csak „teleltetőnek nézik a termelőszövetkezetet. Jenei András a vésztői Béke TSZ párttitkára lev» alapján — Műsoros estek az MSZT-ben. Ma 8 órakor a társaság tudományos és művészeti klubjában Solohov 50. születésnapja alkalmából ünnepséget tartanak. Az MSZT fennállásának 10. évfordulója alkalmából június 4-én fél 8 órakor műsoros est keretében rendezik meg a szovjet ösztöndíjasok baráti találkozóját — ugyancsak a klubban. _ Meghosszabbították a pontyfogási tilalmi időt. A hűvös időjárás elhúzódása miatt — a földművelésügyi miniszter rendeletére — a Balatonon június 15-ig, a természetes vizeken pedig június 20-ig tilos pontyot fogni. — Akizáló üzem épül a Lenin Kohászati Művekben. Az új üzemben az acélárukat alumíniumréteggel vonják be, s így pótolják az eddig külföldről behozott króm- és nikkel ötvözetű hőálló acélokat. — Gazdagítja a bőrök színárnyalatának választékát a bőr- és cipőipar. Eddig például borjúboxot csak kétféle színben — barnában és feketében — gyártottak, most pedig szürke, piros színekben is készítenek. — Az idén nyáron több mint négyezer somogyi úttörő és ezer középiskolás diák nyaral a Balaton partján. —•„Az anya“ bemutatója június 15-én lesz a Nemzeti Színházban. Makszim Gorkij Az anya című regényéből Kolozsvári András írt színművet. — Tíz vagon gyékénytáskát exportált januártól májusig Angliába és Hollandiába a bősárkányi háziipari szövetkezet. — 265 új lakást kapnak az idén az alumíniumipar dolgozói. Az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó lakótelepén 64, Inotán 13, a halimbai bauxitbánya lakótelepén pedig 72 család már be is költözött az összkomfortos lakásokba. Gyémántot találtak a középkínai Észak-Hunan tartományban. A gyémántot tartalmazó rétegek kutatása tovább folyik AZ NBI-ES LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGBAN szombaton és vasárnap játsszák le a 12. forduló mérkőzéseit. Szombatom Bp. Vasas—Ds. Vasas, Latorca utca, 18 (Somogyi). Cs. Vasas—Salgótarjáni Bányász, Csepel, 15.30 (Zsolt). Légierő- Győri Vasas, Szolnok, 18 (Major II.). Vasárnap: Bp. Kinizsi—Bp. Dózsa, Népstadion, 15.45 (Dorogi), Bp. Honvéd—Bp. Vörös Lobogó, Népstadion, 17.30 (Dankó) Pécsi Dózsa—Vasas Izzó, Pécs, 17 (Pósa). Szombathelyi Törekvés—Dorogi Bányász, Szombathely, 18 (Foór). A BERLINI ÖKÖLVÍVÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG ötödik versenynapján, kedden délután két magyar ökölvívó lépett szorítóba. Pehelysúlyban Horváth győzött, s így továbbjutott. Nehézsúlyban Szabó L. vereséget szenvedett és ezzel kiesett a további küzdelmekből. BUDAPEST FŐVÁROS TANÁCSA VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA és a DISZ budapesti bizottsága június 4-én, szombaton 15 órai kezdettel nagyszabású ifjúsági tornaünnepélyt rendez a Népstadionban. Az ünnepség keretében közel 10 000 fővárosi fiatal mutatja be tudását 11 különböző számban. Országos néprajzi gyűjtőpályázat A Néprajzi Múzeum és a Népművészeti Intézet országos néprajzi gyűjtőpályázatot hirdet. Pályázhatnak önkéntes néprajzi gyűjtők és gyűjtőcsoportok, bármilyen néprajzi témájú, eredeti helyszíni néprajzi gyűjtést tartalmazó egy vagy több pályamunkával. Pályadíjak: I. díj: 1000 forint, II. díj: 500 forint, III. díj: 400 forint, IV. díj: 300 forint, V. díj: 200 forint, VI. díj: 100 forint. Az egyes díjfokozatok többszörösen kerülnek kiadásra. A pályamunkákat szeptember 30-ig kell beküldeni a Néprajzi Múzeum adattára (VIII., Könyves Kálmán körút 70.) címére. (MTI) Magyar műveket is bemutatnak a ljubljanai grafikai kiállításon A jugoszláviai Ljubljanában július 3-tól szeptember 4-ig nemzetközi grafikai kiállítást rendeznek ma élő művészek alkotásaiból. A kiállításon magyar grafikusművészek is részt vesznek. A napokban küldték el a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságba Csanády András, Demján József és Würtz Ádám több művét. (MTI) SZIKRA Lapnyomda. V BELGRÁDBAN Június 26-án lesz a Jugoszlávia— Svájc nemzetek közötti válogatott labdarúgó-mérkőzés. A találkozóra a magyar Zsolt Istvánt kérték fel játékvezetőnek. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZERDA KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40.—8.22-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben: 500: Falurádió. — 7.00: A Szabad Nép vezércikke. Hírek. — 8.30: Népszerű operarészletek. — 9.20: A gyermekrádió műsora. — 10.00: Hírek. — 10.10: Edwin Fischer és Broniszlav Hubermann lemezeiből. — 10.30: Óvodások műsora. — 11.00: Rádiókórusok műsorából. — 11.30: Elmés mulatóágak. Kolozsvári Grandpierre Emil anekdota-feldolgozásai — 12.00: Hírek. — 12.10: Tánczene-hangverseny. — 13.00: Harcsa. Elbeszélés. — 1315: Népi énekesek, együttesek. — 14.00: Hírek. — 14.25: Úttörő-híradó. — 14.50: Kamarazene. — 15.20: Az ember el se hinné. Palotai Boris elbeszélése. — 15-32: üdvözlet a DISZ-kongresszusra készülő fiataloknak. — 16.00: Zenekari hangverseny. — 17.00: Hírek. — 17.10: Nemzetközi kérdések. — 17.25: A magyar rádió népi zenekara játszik Lakatos Sándor vezetésével. — 18.00: A virágzó mezőgazdaság útján. — 19.00: Közös dolgainkról . . Írta: Csohány Gabriella. — 19.15: Jó munkáért — szép muzsikát! — 20.20: Szivárvány. Zenés irodalmi tarkaest. — 21.20: Tánczene. — 22.15: Tíz perc külpolitika. — 22.25: Helyszíni közvetítés a Magyarország—Szovjetunió sakkcsapat-mérkőzésről. — 22.30: A magyar rádió szimfonikus zenekarának hangversenye. — 23.42: Enzo de Muro Lomanto énekel. — 24.00: Hírek — 0.10: A magyar rádió népi zenekara játszik. PETŐFI-RÁDIÓ: 6.30: A kisiskolások műsora. — 6.50: Csárdások. — 14.00: Művészlemezek. — 14.40:Halló, itt Berlin! A Német DemokratikusRádió műsorából. — 15.20: Operettrészletek. — 16.20: Dobozy Imre két karcolata. — 16.40: Gáspár Lajos és zenekara játszik. — 17.20: Orosz nyelvtanfolyam haladóknak. — 17.40: Kamarazene. — 18.30: Tudományos híradó. — 18.50: Klasszikus operettek. — 19.30: Azépülő kommunizmus nagy országában. —20.00: Madrigálok. — 20.20: Sporthíradó. — 1 20.40: Operarészletek. — 21.20: Előadás az első segélynyújtásról. — 2130: Népi zenekarok. — 22.30: Boccherini: Tánciskola című balettjét ismerteti Ráca György. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: nappali felhőképződés, legfeljebb egy-két helyen záporeső, mérsékelt északkeleti-keleti szél, hűvös éjszaka. Több helyen talajmenti fagy. A nappali felmelegedés fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma 19—22 fok között lesz. A Duma vízállása kedden reggel Budapestnél 365 centiméter. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Traviata (7). — Az Operaház Erkel Színháza: Faust (2. bérlet, 8. sz., 7). — Nemzeti Színház: Úri muri (7). — Katona József Színház: Képzelt beteg (7). — Madách Színház: Dulszka asszony erkölcse (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Egy pohár víz (7) — A Magyar Néphadsereg Színháza: Cyrano de Bergerac (7). — Déryné Színház: a néma levente (7). — Petőfi Színház: Szépek szépe (7). — Jókai Színház: A tanítónő (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). — Blaha Lujza Színház: Nincs előadás. — Jászai Mari Színház: Dankó Pista (7). — József Attila Színház előadása a Rózsa Ferenc Kultúrotthonban (Sztálin tér 16) . Warrenné mestersége (7), a MÁV Északi Járműjavító Kultúrotthonában (Kőbányai út 30) : Nem élhetek muzsikaszó nélkül (6). — Vidám Színpad: Könnyű pesti sértés (7). — Kis Színpad, a Vidám Színpad Kamaraszínháza: Tavaszi ügyek (fél 8). — Zeneakadémia: Ferenczi György zongoraestje (8). — Bartók-terem: Wagner: Nürnbergi mesterdalnokok. 1. előadás (fél 7). — Állami Bábszínház: Tündér Ibrinkó (3), Szerelmes istenek (fél 8). — Fővárosi Nagycirkusz: öt nemzet legkiválóbb artistái (4, 8). SZABAfINI A Magyar Dolgozók Pártján. Szerkeszti a szerkeszt Kiadja a SZABADSÁG La Szerkesztőség és kiadóhivatal Blaha Lujza tér 3. Tel.: *34