Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)

1955-06-01 / 150. szám

cí­mmekataanker Nagy Lajos poszthumusz könyve A személyes közelség melege érzik e könyv minden sorából. Ami­kor betűit szedték, még élt a nagy író, aki gazdag élete végén saját ar­ca felé fordította művészetének tük­rét; még látjuk a nyomát a gondos kéznek, mely javítgatta az emlékezés apró rajzait, s már rendezgette a következő kötet anyagát. Személyes közelséget áraszt a félbemaradt munka — az itt maradt terv, mely éppen félbehagyottságával szinte fe­ledteti velünk alkotója végleges tá­vozását. Az élő embert vetítik elénk a vallomások, amelyek nem hival­kodnak az íróegyéniség „rendkívüli“ természetével, s éppen pátosztalan­­ságukkal ragadják meg az olvasót. Pedig ez a könyv nem pusztán ön­életrajz. Maga Nagy Lajos is többnek szánja: „A menekülő ember elsősor­ban önéletrajz, de korrajz is, iroda­lomtörténet is“ — írja. A mű tárgyá­ból szükségszerűen következik ez: annak az írónak az önéletrajza, aki a környező világot és saját tevékeny­ségét egyképpen a társadalmi harc nézőpontjából ítélte meg, nem lehet a szűk magánélet eseményeinek le­írása. Nagy Lajos egyéni életét nem­csak az objektív összefüggések kap­csolták össze a kor társadalmi és szellemi életével: az ő életébe közvet­lenül lépett a történelem, gondolatai­nak és érzéseinek rezdülései szinte áttételek nélkül jelezték a társadal­mi élet változásait. Ő maga is ebben látja írói természetének jellemző, vo­nását: „Tisztán felismertem..., hogy az írással csak az boldogulhat, már­­hogy megélhetéshez csak az juthat, aki szolgálja a polgári társadalmat. Ezt nem tehettem. Nem is mint erényt említem ezt meg, mert lm ér­zelmi megfontolással rá is szántam ■volna magam — ami lehetetlen volt­­—, nem tudtam volna a kelendő írá­sokat kigondolni, még kevésbé meg­csinálni.“ Az egyéni életnek és a tár­sadalmi haladás ügyének ez az élő kapcsolata olvasztja egységbe a könyvben az önéletrajzot, a korraj­zot és az irodalomtörténetet. Ebből következik, hogy az író a korról szól­va is saját életéről beszél, s legszemé­lyesebb ügyének leírásában is el tud­ja kerülni az intimitások fülledtsé­gét. A menekülő ember _ ezt a cí­í­met írta Nagy Lajos önéletrajzának második kötetére. Annak, aki csak vázlatosan is ismeri Nagy Lajos írás­művészetét, ez a néhány szó is na­gyon sokat mond. Még gazdagabb tar­talmat sejtet azonban ez a cím akkor, ha­­magunk elé idézzük az első kö­tet, A lázadó ember vallomásait. Az író, aki sohasem engedett a polgári irodalom önáltató illúzióinak, az ön­vizsgálat közben is szembenéz az igazsággal: világosan látja, hogy írói útjának második szakasza a lázadó embertől a menekülő emberig veze­tett. Az önéletrajz első kötete, a lázadó ember története az első világháború kitörésekor ér véget. A lázadás út­ját az élet egyre járhatatlanabbá tet­te, a lázadó ember egyre gyakrabban találta magát válaszút előtt, egyre többször érezte, hogy Iha nem kutat­ja fel saját maga számára a forra­dalom útját, az események a mene­külés útjára sodorják. A menekülő ember húsz esztendőt mutat be az író életéből. Ez a húsz év nagy történelmi fordulókon vitte át a magyar népet: az első világhá­ború, a proletárforradalom győzelme,­ majd az ellenforradalom korszaka, egyre élesebben mutatta meg azo­­­kat az erőket, amelyeknek harca kez­­­dettől fogva tükröződött Nagy Lajos­ írásaiban. A háborút az első pillanat­tól kezdve elítéli. Irtózik annak új gondolatától is, hogy tiszti iskolába­ kerüljön: „Hogyan tudnám én üvöl-­ teni a vezényszót... Hiszen, ha nem, meggyőződéssel üvölt az ember, el­hal, mintegy magába roskad a hang­' ja. Márpedig iszonyodom a károm-­ kodástól is, mely ezt a háborút szol­gálná.“ Ugyanakkor sejti, „hogy a háború nemsokára elmúlik, de a harc aligha­ szűnik meg“. A háború véget ért és a forradalmak új, reális reményeket gyújtottak fel benne: a forradalom új harcait már magáénak érzi. Ami a bukás után következett, meggyorsította s ugyanakkor meg is nehezítette az író művészi és világ­nézeti fejlődését. Az ellenforradalom borzalmasságai egyfelől kétségtelen­,­né tették, hogy hol a helye az igazi írónak a társadalom harcaiban, más­felől azonban azt is megmutatták, hogy a harc nehezebbé, bonyolultab­bá vált. Az író világosan látta, hogy ha csitult is az ellenforradalmi gyű­lölet lobogása a Bethlen-féle konszo­lidáció folyamán, maga az ellenfor­radalom állandósult — de ugyanak­kor azt is meg kellett éreznie, hogy felismeréseinek puszta kifejezése elé is száz akadály tornyosul, hogy nem­csak a forradalmi, de az emberiessé­get szolgáló irodalom fennmaradása is lehetetlen erős forradalmi mozga­lom nélkül. Az ellenforradalmi rend­szer egyre nyíltabban tiporta el a haladó, s különösen a kommunista mozgalmakat, de a sötét és levegőt­len kor torzító hatásainak leküzdése egyre nehezebbé vált a kommunista Párt segítsége nélkül. Tévelméletek és csüggedés ólálkodtak az egykor lázadó íróra, pedig a jövőbe vezető úton csak a tiszta forradalmár világ­nézet, a kommunista mozgalom ihle­tő ereje tarthatta meg. A visszatekintő Nagy­­ jól­ látja, hogy az ellenforradalom re­ménytelenségében csak a kommu­nista párt és a Szovjetunió adhatja­ vissza a haladó író hitét. De jól lát­­­ja azt is, miért nem futott rá akkor­ az ő útja a forradalmár író útjára, harcos művészetét miért nem termé­kenyíthette meg a Szovjetunió és a kommunista mozgalom reményt adó ereje. Ebben az időben a magyar írók tájékozatlanok voltak a Szovjet­unióról: ömlöttek a hírek a korabeli sajtóból, de valamennyi messzire su­gározta magából az ellenforradalom dühét. A kommunista párt hatása az íróra természetesen ennél nagyobb és rendszeresebb volt. A Rákosi-per­­ben a kommunista párt erejét látta meg Nagy Lajos is: „Nagy megköny­­nyebbüléssel állapítottam meg én, aki ernyedt és depressziós állapotban vol­tam, hogy van erő, amely elöl az el­­­lenforradalom hatalmasainak meg­­ kell hátrálniuk.“ De a mozgalom és az író sorsának teljes összekapcsolódása nem jöhetett létre. Nagy Lajos nem tudta áttörni az egyedül küzdők kor­látait, magányos maradt. Csendes iróniával mondja akkori önmagáról: „Sehová nem tartoztam. Úgy mond­tam akkor, hogy­ az emberek bár­mely kategóriájában csak levelező kültag lehetnék.“ Ilyen szubjektív feltételek között az illegalitásba kényszerített és üldözött kommunista párt hatása sem lehetett sorsdöntő tényező az író pályáján. Így alakult ki a menekülésnek az a sajátos for­mája, ahova Nagy Lajos útja az első magyar Tanácsköztársaság bukása után vezetett. Aki a könyv olvasása közben visz­­szagondol a címre, talán igaztalan­nak találja az író summázó önítéle­tét: milyen menekülés az, amelynek útját ennyi és ilyen következetes küzdelem mutatja. S mégis az író­nak van igaza. Művészetének legjel­lemzőbb vonásai: harcos humaniz­musa, gyűlölete, amellyel megítéli a polgári társadalmat, a társadalmi problémák iránti érzékenysége, meg­alkuvás nélküli kritikai szelleme, s az a szeretet, amellyel a dolgozó em­­berek életét figyeli, mind-mind olyan fejlődési utat sejtettek, amelynek természetes iránya a forradalmi iro­dalom­ felé, József Attila költészeté­nek nagy lehetőségei felé mutatott. De a fejlődésnek ez a belső dinami­kája megtorpant, az író küzdő kedve nem nyerhette el a forradalmi harc intenzitását, nem találhatta meg az új tém­ákat. Továbbra is az elnyo­mottak fájdalma fogalmazódik meg írásaiban, apró petárdái továbbra is a korhadt társadalmi rendszer falai körül robbannak, de már azt is jel­zik, hogy a körülmények nem enge­dik felszínre a nagy, belső energiá­kat. Nagy Lajos érzi, látja művésze­tének tehetőségeit, s a lehetőségek magaslatáról ítéli akkori útját „me­nekülésinek. Természetesen, menekülés és me­nekülés között különbség van. Más az, amikor valaki megalkuvásból, ké­nyelemből hátat fordít a kor által felvetett feladatoknak, és megint más az, ha egy önmagával is nagyon igé­nyes író — látva a különbséget fel­adat és megvalósítás között — mene­külésnek érzi végig nem vitt küzdel­mét. Éppen ezért különösen hangsú­lyozni kell Nagy Lajos „menekülésé­nek“ sajátosságát. E sajátosság lénye­ge abban áll, hogy az írónak — sa­ját szavaival — tökéletlenül sikerült elintéznie a visszavonulást: nem haj­landó megtagadni a haladó gondola­tot, de ugyanakkor a fullasztó korban arra kénytelen büszke lenni, hogy az írásait tételes törvények alapján nem lehet vád tárgyává tenni. Nagy Lajos érzi e magatartás felemás jellegét: „írásaimmal nem akartam átlépni a megjelenés lehetőségét, így aztán nem is jutottam el az eszményihez“ — ír­ja. S ha nem is tud kitörni ebből a magatartásból, igyekszik tiszta ma­radni. Nem vállalja a kurzus illeték­telen követelményeit, írásra továbbra is a harag vagy az elkeseredés ösz­tönzi, szenved a kapitalizmus művé­szetsorvasztó légkörétől, és bízik egy olyan kor eljövetelében, mely lehető­vé teszi az élet és irodalom harmó­niájának kialakulását. Ezért írhatta könyve fedelére A menekülő ember címet, s ezért mondhatta el ugyan­akkor bevezetőjében: „Életrajzom­nak ebben a folytatásában nem so­rolhattam fel nagy tetteket..., de megmutattam, hogy írói munkássá­gomban kezdettől fogva következetes voltam, és híven szolgáltam a nagy ügyet.“ Nem következetlenség ez, ha­nem annak az ellentmondásnak az őszinte feltárása, mely az ellenforra­dalom sötét éveiben meggátolta Nagy Lajos művészetének teljes kibontako­zását. A „menekülő ember“ tehát ma­ga polemizál azokkal, akik telje­­sen problémátlannak igyekeznek be­mutatni pályáját, maga tiltakozik az ellen, hogy nevét azok írják zászla­jukra, akik az „örök ellenzékiségnek“, „a nagy író szükségszerű magányá­nak“ tévelméletét hirdetik. Az író látásmódjának sajátos­sága az, amely, az áttekintett életpá­lyának eszmeileg világos elemzése mellett, szilárd egységet alkot a könyv önéletrajzi, korrajzi és iroda­lomtörténeti részletei között. A Nagy Lajos-novellák apró emberi mozzana­tai mondják el az író véleményét ön­magáról, koráról és a korabeli iroda­lomról úgy, hogy bennük kifejezést nyernek a társadalmi fejlődés mé­lyén végbemenő folyamatok is. Ami­kor például a polgári demokráciáról beszél, látszólag kis dolgokat mond el, valójában annak lényegére, for­mális jellegére villant fényt: „A pol­gári demokrácia szép és igen logikus dolog: udvariasak vagyunk egymás­hoz, igyekszünk egymást a köszönés­ben megelőzni, az ajtóban ki-ki ma­ga elé tessékeli a másikat... belső együttérzéssel kérdezzük: »hogy van?« ... de — pénzt, azt nem adunk, a pénz kell magunknak is.“ A menekülő ember maga is bizo­nyítja, hogy ez az alkotási módszer a realizmus talaján áll. Ez nem je­lenti azt, hogy Nagy Lajos életpályá­jának nagy problémája nem hatott az író „irodalomelméletére“ is: az „ál­talános emberi“ érdekeket szolgáló irodalom illúziója például több fej­tegetésében is kísért. Ugyanakkor azonban legtöbbször rendkívüli éles­látással ítéli meg az írói munkát. Nemcsak a „kurzusirodalomban“ látja meg az uralkodó osztály érde­keinek érvényesülését, hanem a ké­sői „Nyugat“ „politikamentessége“ mögött is. Vagy nagyszerű fejtege­tés található a könyvben például a naturalizmus kérdéséről. Nagy Lajos, akit polgári bírálói annyiszor vádol­tak naturalizmussal „keserű“ írásai miatt, fölényes biztonsággal tapint a probléma lényegére: „Ezen a »kese­rű« jelzőn... lehet elmélkedni. Csak­ugyan volt egy keserű szociáldemok­rata irodalom. Például a Népszavá­ban megjelenő versek csaknem mind a proletárélet nyomorúságáról ta­núskodtak ... Nem kellene-e valami erőt is felfedezni a proletárban? Nem lett volna-e célszerű a proletárnak a maga módja szerint való örömeiről írni, vagy a harci elszántságáról?“ A menekülő ember méltó záró­­köve Nagy Lajos írói pályájának, egy igazságszerető, harcos szellemű és tiszta íróegyéniség képe önnön mű­vészetének tükrében. Bodnár György ! A vidéki szabadtéri színpadokon lesznek operaelőadások Kedden délben az Állami Operaház igazgatósága tájékoztatta a sajtó kép­­viselőit a színház nyári terveiről. A tervek közül kiemelkedik a vidéki operaelőadások programja. Az Ope­raház ugyanis a nyári évadban a vi­déki városok nagy szabadtéri szín­padain fővárosi színvonalú, teljes előadásokat rendez. Ezzel a vidéki közönség nagy operaigényét elégítik ki. Az Állami Operaház együttese or­szágjáró útját júliusban kezdi meg. Az első vidéki nyári előadásokra Pé­csett kerül sor július 1-én, 2-án és 3-án. Fokozottan gondoskodnak a buda­pesti dolgozók operaigényének kielé­gítéséről is. A Margitszigeti Szabad­téri Színpadon kívül a nyáron elő­adásokat tart majd az Operaház a csepeli Rákosi Mátyás Művek Kul­­túrházában, az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházában, valamint a Néphad­sereg Központi Tiszti Házában. A Margitszigeten június 18-tól szeptem­ber közepéig összesen 42 opera- és balettelőadást tartanak, ezenkívül vendégül látják a színpadon néhány előadásra a Nemzeti Színházat és az Állami Népi Együttest. A szigeti szín­pad játékrendjén szerepel a Truba­dúr, a Carmen, a­z Aida, a Rigoletto, a Parasztbecsület, a Bajazzók, a Wal­kür, a Pillangókisasszony, a Faust, a János vitéz, a Cigánybáró, a Három a kislány és a Reszkenő. A vidéki előadásokat az Állami Operaház művészeti és műszaki dol­gozóinak szocialista vállalása kere­tében, állami támogatás igénybe véte­le nélkül rendezik meg. Ezzel a fel­ajánlással csatlakozik az Állami Ope­raház a húsz budapesti üzem fel­hívásához. A balettművészet népszerűsödésével országszerte nagyon megnövekedett a balett-tánc tanulása a művészeti cso­portokban s más tanfolyamokon. Az Operaház dolgozói szocialista vállalást tettek arra, hogy a színház balettcipő-műhelye ősztől kezdve az összes színházakat és művé­szeti csoportokat ellátja balettcipő­vel. Tervbe vették azt is, hogy a repertoárjukon jelenleg nem szereplő művek jelmezeit és — a jövő évad­tól kezdve — díszleteit is kölcsönad­ják a vidéki színházaknak, s a szín­játszó csoportoknak. A kölcsöndíjak­­ból felfrissítik saját díszlet- és jel­meztárukat. Az Állami Operaház ki­tűnően bevált közönségszervező-há­lózata támogatni fogja az Állami Né­pi Együttest és a József Attila Szín­házat is egy-egy előadásának kö­zönségszervezésében. (MTI) Négy döntetlen eredmény a magyar—szovjet sakkmérkőzés ötödik fordulójában (Tudósítónktól.) Kedden délután a Sportcsarnokban megkezdődött a magyar—szovjet sakkmérkőzés második fele. Az ötödik fordulóban mind a négy játszma döntetlenül végződött, Kérész ellen Benkő a szicíliai vé­delmet választotta. Egy kis térelőny­re tett szert, de ez kevésnek mutat­kozott a győzelemhez, s a 15. lépés után döntetlenben egyeztek meg. A Szabó—Ilivickij angol megnyitá­­sú játékban Szabó került ki előnyö­sebben a megnyitásból, de pontatla­nul folytatta, s a 21. lépés után ki­egyenlített állásban ez a mérkőzés is döntetlenül végződött. A Bitek—Petroszjan — Caro—Kan védelmű — játszmában igen éles csata fejlődött ki. Az ellenfelek ellen­tétes oldalra sáncoltak. Petroszjan támadását Bilek kivédte, majd táma­dásba ment át, amelynek érdekében gyalogot áldozott. Petroszjan a 34. lépésben bástyáját adta Bilek huszár­jáért, és ezzel az állás egyenlővé vált. A 36. lépésnél­ örökös sakkal döntet­len lett. A Mikenasz—Barcza király indiai védelmű játszmában a világos a kö­zépet lezárta, a két szárnyon válta­kozva indított támadást. Előnyösebb helyzetében apróbb hibát vétett, s ez elég volt a szívósan védekező Bar­­czának, hogy ellentámadásba men­jen át, és örökös sakkal a 41. lépés­ben biztosítsa a döntetlent. A mérkőzés állása az ötödik for­duló után 12,5:7,5 a szovjet csapat javára. A hatodik forduló ma délután fél 5 órakor lesz a Sportcsarnokban: Benfice—Bronstein, Petroszjan—Sza­bó, Barcza—Kérész és Ilivickij—Bi­lek. Iharos új világcsúcs-eredményének visszhangja London,­­május 31. (MTI) A „Brit játékok“ versenyein részt vett magyar, nyugatnémet és angol versenyzők számára hétfőn este fo­gadást rendeztek Londonban. A foga­dáson Lord Burghley (Anglia), a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szö­vetség elnöke méltatta a sporttalál­kozó jelentőségét, majd a magyar atléták felé fordulva a következőket mondotta: „Ezen a versenyen az önöké volt a pálma!“ Az összes angol lapok közlik Iharos Sándor fényképét, amely a kitűnő magyar futót a londoni atlétikai pá­lya célszalagjánál ábrázolja. A Man­chester Guardian szerint kevés világ­csúcsot javítottak meg ilyen gyönyö­rű stílusban. A Daily Mail — nagy szenzációként — a következőkben számol be az új világcsúcsról: „ötven­ezer főnyi közönség lelkesen éljen­­zett, ujjongott, az időmérők feszült figyelemmel, az izgalomtól szinte reszketve nézték Iharost, aki villám­sebességgel cikázott a pálya körül, hogy bámulatos idejével porba sújtsa a régi világrekordot.“ A Daily Wor­ker szerint­­ a londoni sportrajongók minden idők legizgalmasabb, leg­nagyszerűbb atlétikai versenyének ragyogó csúcspontját látták, amikor Iharos, a vékony termetű magyar at­léta újabb világrekordot javított. Emil Zátopek, a többszörös cseh­szlovák olimpiai bajnok Iharos Sán­dor új világcsúcs-eredményével kap­csolatban a következőket mondotta a Reuter angol hírügynökség prágai tudósítójának: „Iharos az atlétika új nagy reménysége, s véleményem sze­rint az 1956. évi melbourne-i nyári olimpiai játékok 1500 méteres verse­nyének első számú esélyese. Csodá­latos világcsúcs-eredménye nagy te­hetségét bizonyítja.“ QQ0(300000COXXXXXXXXXXXXXXXXX)000000<XXXX)0C)00000CI00000000000<XXXX)000C)CX»0000<»000CX*XXXX>0CX)00C>00<«X)ClCXXXXXXXXXO0000CXX> Újra a szabadban, a levegőben Látogatás egy vitorlázórepülő-táborban (Tudósítónktól.) Egy iskolában jártunk, ahol a nö­vendékek nem húzzák az időt az órán, sőt azért reszketnek, hogy mi­nél tovább tartson a feleltetés. Ez a kellemes iskola a budai hegyekben van, Budakeszi és Budaörs között, s nem más, mint a fiatal vitorlázó­­repülők egyik tanfolyama. ... Harsány, vidám hajrázás veri fel a farkashegyi repülőtér csendes környékét. Fiatal fiúk, lányok ro­hannak a hangárhoz, tolják kifelé a vitorlázógépeket. Büszkén, boldogan nyúlnak a gépekhez, úgy vigyáznak rájuk, mint a szemük fényére. Eddig, a hidegebb hónapokban, inkább csak a földön nézegették, méregették, ta­nulmányozták a gépeket, ismerked­tek velük. Valahányszor egy-egy ok­tató gépe, a kecses „Június 18“, a Futár, a Pilis, a kétüléses Pionyr vagy a Koma felemelkedett a magas­ba, mindig fájó szívvel néztek fel a tanítványok. De most már rajtuk a sor, az egyhónapos táborozás alatt az ő birodalmuk a repülőtér, a levegő, a Roma és a többi vitorlázógép. „Magyar fiúk és lányok, hódítsátok meg a levegőt, legyetek repülök!“ — ez volt a DISZ felhívása néhány év­vel ezelőtt. Most már alig van olyan nagyüzem, ahol ne működnének vi­torlázórepülő-körök, a Magyar Ön­kéntes Honvédelmi Szövetség fontos szervezetei. Ezek közül az egyik, az Autóbuszüzem Fürst-garázsának 18 dolgozója, 12 ifjú és 6 lány táborozik itt — autóbuszvezetők, autóbuszka­lauzok. F. Nagy Magda 19 éves ka­lauznő pár hónapja talán még ál­modni sem mert volna arról, hogy vitorlázórepülő lesz. Pedig egyszerű a története: „Januárban láttam a 2x2 néha 5 című filmet, úgy megfogott, hogy azonnal jelentkeztem a repülő­körbe.“ Így aztán F. Nagy Magda most már szorgalmasan gyűjti a le­vegőben töltött perceket. Igaz, hogy eddig csak 11 perce van, dehát nem jön meg minden egyszerre, még a filmen sem. Jön a Magyar önkéntes Honvédel­mi Szövetség meteorológiai szolgála­tának a jelentése: s kedvező a szél iránya, erőssége, biztató a gomolykép­­ződés — eszményi vitorlázó idő ígérkezik. Nosza, gyorsan a vitorlázó­­gépeket! Működésbe lép a csörlő, az oktatók már repülnek is át a hegy­gerincen a nyugodalmasabb, az okta­táshoz kedvezőbb síkságra. A növen­dékek a hegyi úton sietnek oda. A kis gyaloglást hamar elfelejteti a szívük­nek oly kedves gyakorlati oktatás, a repülés. Az oktatás alapja a biztonság, az ember életének, egészségének megvé­dése. Már a földi előkészítés is a leg­nagyobb gonddal történik. Amíg va­laki nincs tisztában azzal, hogy mi­lyen is a vitorlázógép, hogyan műkö­dik minden egyes része, mik a levegő tulajdonságai, s amíg vérévé nem vá­lik, hogy­ a repülés alapja a fegyelem és a figyelem — bele sem ülhet a gépbe. Az oktatógépek kétkormányo­­sak. A tanítvány mellett vagy mö­gött mindig ott ül az oktató, aki nem­csak szakmai tanácsot ad, hanem ne­veli is a rábízott ifjút és lányt, ön­bizalomra, bátorságra, szívósságra, akaraterőre. Gratzer Károly, a táborozás vezető­je kiadja a parancsot az iskolakörök megkezdésére, összekapcsolják a csörlőkötelet a repülőgép orrával. A repülőtér másik felén felmozog az aggregátor, a csörlő kötele megfeszül, megragadja,­­húzza a gépet, s a vitor­lás pillanatok alatt 250—280 méter magasba röppen. Ott eldobja a köte­let, s most már minden földi béklyó nélkül siklik a levegőben. Lent a földön szigorú szemekkel figyelik a fiatalok, hogyan vezet az éppen soron levő vitorlázórepülő. Szinte a gép minden rebbenéséből, szinte minden tízcentiméternyi irány­­változtatásból megítélik a „felelet“ értékét. Szurkolnak egymásnak, de meg is mondják véleményüket, ha valami nem tetszik nekik. „Ha az autóbuszt is így vezeted, biztosan minden sarkon felír a rendőr gyors­hajtásért.“ A gépek gyorsasága nem a szél­járástól függ, hanem az ügyes kor­mányzástól. Állandóan vizsgálják a gépeket, s mindegyikre megszabott sebességhatárt állapítanak meg. Az engedély 50—120, sőt 350 kilométe­res sebességig szól, a gép fajtája sze­rint. Vannak magyar vitorlázórepülők, akik már csaknem másfél na­pot töltöttek a levegőben, egyesek 6000 méter magasba emelkedtek, mások elrepültek Romániába is. A mi táborunk részvevői szerényebb célokat tűztek maguk elé, külön­böző vizsgák elvégzését. Az A-vizs­­ga egyperces egyenes siklást kö­vetel 30—40 méter magasságban, a B-vizsga különböző fordulófeladato­kat és a megadott célra való leszál­lást, a C-vizsga pedig 10 perces re­­pülgetést a starthely felett, szintvesz­teség nélkül. Van aztán természete­sen távolabbi cél is, az ezüstkoszorú elnyerése, aminek három feltétele nem gyerekjáték: ötórás időrepülés (indulás és leszállás ugyanarra a re­pülőtérre), a rajthely felett ezer mé­terre való emelkedés, végül térrepü­lés 50 kilométerre. És még távolabbi cél: az aranykoszorú és aztán mo­toros repülőnek lenni! A szép időben sorra vontatja fel a csörlő a vitorlázógépeket nemcsak itt, hanem országunk számos más helyén is a vitorlázóterepeken. Gyor­san tanulnak a fiatalok, gyönyör­­ködtetően siklanak a levegőben a gé­pek. Ha egy kissé késve is, de most már visszavonhatatlanul megkezdődött a tavaszi-nyári vitorlázórepülő-évad. Minden időt kihasználnak a táborban. Képünkön: Jambrik Sándor ok­tató foglalkozik az éppen „pihenő“ növendékekkel. Másodpercekkel a felszállás előtt... Gratzer Károly, a táborozás veze­tője még néhány tanácsot ad Pethes András növendéknek, aki „civil­ben“ a Fürst-garázs pénztárosa. A csörlő kötele a magasba repíti a vitorlázógépet. (Rév Miklós felvételei) ☆ ☆h írek ☆ * A termelőszövetkezet nem „teleltető“! Hét tag lépett be a télen a Békés megyei vésztői Béke TSZ-be. Szí­vesen fogadta őket a tagság, örül­tek, hogy szaporodik a munkáskéz. Még pénzt és gabonát is adtak ne­kik előlegbe, mivel az új tagok az­előtt különböző vállalatoknál dol­goztak és nem volt kitartásuk újig■ Majd visszafizetnek mindent rend­ben — gondolták a régi tsz-tagok, — telik majd az új tagoknak is az idei munkaegységből. Maróti Ferenc, Fiti Dávid, Győrfi András és Kurucz Sándor így hát szépen áttelelt a tsz-ben. De tavasz­­szal aztán, mikor már ideje lett vol­na munkához látni, megköszönték a­ szíves vendéglátást és — illa derék! — Hetvenöt éves a Rudabányai Vasércbánya. Itt indult meg annak idején hazánkban először a folyama­tos nagyüzemi vasércbányászat. — A magyar könyv’ tíz éve címmel szombaton nyílik az ünnepi könyvhét kiállítása a Nemzeti Szalonban. A kiállítás bemutatja a magyar könyv­kiadás és könyvterjesztés fejlődését. — Latinka Sándorról, a Tanács­­köztársaság egyik legendás hírű alak­járól füzetet adott ki a Somogy me­gyei Tanács népművelési osztálya, s a Hazafias Népfront megyei bizott­sága. — Vasbeton híddá építik át egy­millió forintos költséggel a horvát­­kimlei fa Duna-hidat. — Tizenhat mozgóbolt működik Hajdú megyében. A dolgozó parasz­tokat a határban keresik fel élelem­mel, üdítő italokkal, dohánnyal és a nyári munkához szükséges felszerelé­sekkel. — Úttörőtábort, fürdőt és klubhá­zat építtet a kárászi hegyekben 100 000 forintos beruházással a Ba­ranya megyei Tanács. A táborban egy turnusban 60 kiváló tanuló pajtás nyaral majd. — Belépődíj — vashulladék. A szegedi mozikban vasárnap délelőtt a gyermekeknek filmelőadást rendez­nek. A belépődíj tíz kiló vashulladék lesz. — A Soproni Ruhagyár dolgozói­nak gyermekei június hónapban új, 90 személyes bölcsődét kapnak. — Harminchét kilométer hosszú utat és 1500 méter járdát, valamint 6 kisebb hidat javítottak meg Győr— Sopron megyében társadalmi munká­val. — Gyors ütemben készül a mező­­gazdasági kiállítás. A múlt évben épült öt főpavilont tatarozzák, festik, húsz hold területet parkosítanak. Az ősszel megnyíló kiállításon a tavalyi­nál nagyobb, új — 3 ezer személyes — vendéglő is várja a látogatókat. — Kupeckedő kulákokat ítélt el az adonyi járásbíróság. Az üzérek egy esztendő alatt 68 tehenet és bor­jút, 81 lovat és csikót, továbbá 35 sertést vásároltak, s adták el feke­tén, legtöbbször hamis járlatlevelek­­kel. Ezért Verebi István kulákot 7 évi, Balogh Lajos kulákot és Béléi Istvánt 4—4 évi, Marcinka Károlyt 2 évi és 8 hónapi börtönre ítélték.­­ A Budapest X. kerületi bíró­ság a MÁV Épületszerelő és Elő­gyártó Üzemi Vállalat több volt ve­zető beosztású dolgozóját ítélte el bű­nös üzelmek miatt. Zsemberi Istvánt ismételten elkövetett sikkasztás, ma­gánokirat-hamisítás, valamint társa­dalmi tulajdon hanyag kezelése miatt ötévi, Baranyai Józsefet feljelentési kötelezettség elmulasztásáért, társa­dalmi tulajdon hűtlen és hanyag ke­zeléséért, valamint bűnpártolásért ,ugyancsak ötévi börtönnel sújtot­ták­ ,­­ll,­alán i­s odébbálltak. Gondolták, elég, ha azzal búcsúznak, hogy a tsz jóságát. (meg az előleget) „az Isten fizesse De a vésztői Béke TSZ tagsága nem elégszik meg az ilyen fizetség­­gel A termelőszövetkezet nem átjá­róhoz. És nem is jóléti intézmény, ahol egyesek meg nem dolgozott jö­vedelemhez juthatnak. A termelő­szövetkezet vezetősége a bírósághoz fordul, ott majd megtalálja a mód­ját, hogy behajthassa azoknak a tartozását, akik csak „teleltető­­­nek nézik a termelőszövetkezetet. Jenei András a vésztői Béke TSZ párttitkára lev­» alapján — Műsoros estek az MSZT-ben. Ma 8 órakor a társaság tudományos és művészeti klubjában Solohov 50. születésnapja alkalmából ünnepséget tartanak. Az MSZT fennállásának 10. évfordulója alkalmából június 4-én fél 8 órakor műsoros est kereté­ben rendezik meg a szovjet ösztön­díjasok baráti találkozóját — ugyan­csak a klubban. _ Meghosszabbították a pontyfo­gási tilalmi időt. A hűvös időjárás el­húzódása miatt — a földművelésügyi miniszter rendeletére — a Balatonon június 15-ig, a természetes vizeken pedig június 20-ig tilos pontyot fogni. — Akizáló üzem épül a Lenin Ko­hászati Művekben. Az új üzemben az acélárukat alumíniumréteggel vonják be, s így pótolják az eddig külföldről behozott króm- és nikkel ötvözetű hőálló acélokat. — Gazdagítja a bőrök színárnyala­tának választékát a bőr- és cipőipar. Eddig például borjúboxot csak két­féle színben — barnában és feketé­ben — gyártottak, most pedig szür­ke, piros színekben is készítenek. — Az idén nyáron több mint négy­ezer somogyi úttörő és ezer közép­­iskolás diák nyaral a Balaton partján. —•„Az anya“ bemutatója június 15-én lesz a Nemzeti Színházban. Makszim Gorkij Az anya című regényéből Ko­lozsvári András írt színművet. — Tíz vagon gyékénytáskát expor­tált januártól májusig Angliába és Hollandiába a bősárkányi háziipari szövetkezet. — 265 új lakást kapnak az idén az alumíniumipar dolgozói. Az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó la­kótelepén 64, Inotán 13, a halimbai bauxitbánya lakótelepén pedig 72 család már be is költözött az össz­komfortos lakásokba.­­ Gyémántot találtak a közép­­kínai Észak-Hunan tartományban. A gyémántot tartalmazó rétegek kuta­tása tovább folyik­ AZ NBI-ES LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG­­BAN szombaton és vasárnap játsszák le a 12. forduló mérkőzéseit. Szombatom Bp. Vasas—Ds. Vasas, Latorca utca, 18 (Somogyi). Cs. Vasas—Salgótarjáni Bá­nyász, Csepel, 15.30 (Zsolt). Légierő- Győri Vasas, Szolnok, 18 (Major II.). Vasárnap: Bp. Kinizsi—Bp. Dózsa, Nép­stadion, 15.45 (Dorogi), Bp. Honvéd—Bp. Vörös Lobogó, Népstadion, 17.30 (Dankó) Pécsi Dózsa—Vasas Izzó, Pécs, 17 (Pósa). Szombathelyi Törekvés—Dorogi Bányász, Szombathely, 18 (Foór). A BERLINI ÖKÖLVÍVÓ EURÓPA-BAJ­­NOKSÁG ötödik versenynapján, kedden délután két magyar ökölvívó lépett szo­­rítóba. Pehelysúlyban Horváth győzött, s így továbbjutott. Nehézsúlyban Szabó L. vereséget szenvedett és ezzel kiesett a további küzdelmekből. BUDAPEST FŐVÁROS TANÁCSA VÉG­REHAJTÓ BIZOTTSÁGA és a DISZ buda­pesti bizottsága június 4-én, szombaton 15 órai kezdettel nagyszabású ifjúsági tornaünnepélyt rendez a Népstadionban. Az ünnepség keretében közel 10 000 fő­városi fiatal mutatja be tudását 11 kü­lönböző számban. Országos néprajzi gyűjtőpályázat A Néprajzi Múzeum és a Népművé­szeti Intézet országos néprajzi gyűjtő­pályázatot hirdet. Pályázhatnak önkéntes néprajzi gyűjtők és gyűjtőcsoportok, bármilyen néprajzi témájú, eredeti hely­színi néprajzi gyűjtést tartalmazó egy vagy több pályamunkával. Pályadíjak: I. díj: 1000 forint, II. díj: 500 forint, III. díj: 400 forint, IV. díj: 300 forint, V. díj: 200 forint, VI. díj: 100 forint. Az egyes díjfokozatok többszörösen ke­rülnek kiadásra. A pályamunkákat szep­tember 30-ig kell beküldeni a Néprajzi Múzeum adattára (VIII., Könyves Kál­mán körút 70.) címére. (MTI) Magyar műveket is bemutatnak a ljubljanai grafikai kiállításon A jugoszláviai Ljubljanában július 3-tól szeptember 4-ig nemzetközi gra­fikai kiállítást rendeznek ma élő művészek alkotásaiból. A kiállításon magyar grafikusművészek is részt vesznek. A napokban küldték el a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ságba Csanády András, Demján Jó­zsef és Würtz Ádám több művét. (MTI) SZIKRA Lapnyomda. V BELGRÁDBAN Június 26-án lesz a Ju­goszlávia— Svájc nemzetek közötti válo­gatott labdarúgó-mérkőzés. A találkozóra a magyar Zsolt Istvánt kérték fel játék­vezetőnek. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZERDA KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40.—8.22-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben: 5­00: Falurádió. — 7.00: A Szabad Nép vezércikke. Hírek. — 8.30: Népszerű operarészletek. — 9.20: A gyermek­rádió műsora. — 10.00: Hírek. — 10.10: Edwin Fischer és Broniszlav Hubermann le­mezeiből. — 10.30: Óvodások műsora. — 11.00: Rádiókórusok műsorából. — 11.30: Elmés mu­latóágak. Kolozsvári Grandpierre Emil anek­dota-feldolgozásai — 12.00: Hírek. — 12.10: Tánczene-hangverseny. — 13.00: Harcsa. El­beszélés. — 1315: Népi énekesek, együttesek. — 14.00: Hírek. — 14.25: Úttörő-híradó. — 14.50: Kamarazene. — 15.20: Az ember el se hinné. Palotai Boris elbeszélése. — 15-32: üd­vözlet a DISZ-kongresszusra készülő fiatalok­nak. — 16.00: Zenekari hangverseny. — 17.00: Hírek. — 17.10: Nemzetközi kérdések. — 17.25: A magyar rádió népi zenekara játszik Lakatos Sándor vezetésével. — 18.00: A vi­rágzó mezőgazdaság útján. — 19.00: Közös dolgainkról . . Írta: Csohány Gabriella. — 19.15: Jó munkáért — szép muzsikát! — 20.20: Szivárvány. Zenés irodalmi tarkaest. — 21.20: Tánczene. — 22.15: Tíz perc külpoli­tika. — 22.25: Helyszíni közvetítés a Magyar­­ország—Szovjetunió sakkcsapat-mérkőzésről. — 22.30: A magyar rádió szimfonikus zene­karának hangversenye. — 23.42: Enzo de Muro Lomanto énekel. — 24.00: Hírek — 0.10: A magyar rádió népi zenekara játszik. PETŐFI-RÁDIÓ: 6.30: A kis­iskolások műsora. — 6.50: Csár­dások. — 14.00: Művészlemezek. — 14.40:­­Halló, itt Berlin! A Német Demokratikus­­Rádió műsorából. — 15.20: Operettrészletek. — 16.20: Dobozy Imre két karcolata. — 16.40: Gáspár Lajos és zenekara játszik. — 17.20: Orosz nyelvtanfolyam haladóknak. — 17.40: Kamarazene. — 18.30: Tudományos híradó. — 18.50: Klasszikus operettek. — 19.30: Az­­épülő kommunizmus nagy országában. —­­2­0.00: Madrigálok. — 20.20: Sporthíradó. — 1 20.40: Operarészletek. — 21.20: Előadás az első segélynyújtásról. — 2130: Népi zene­karok. — 22.30: Boccherini: Tánciskola című balettjét ismerteti Ráca György. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: nappali felhőképződés, legfeljebb egy-két helyen záporeső, mér­sékelt északkeleti-keleti szél, hűvös éjszaka. Több helyen talajmenti fagy. A nappali fel­­melegedés fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma 19—22 fok között lesz. A Duma vízállása kedden reggel Budapest­nél 365 centiméter. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Traviata (7). — Az Operaház Erkel Színháza: Faust (2. bérlet, 8. sz., 7). — Nemzeti Színház: Úri muri (7). — Katona József Színház: Képzelt beteg (7). — Ma­dách Színház: Dulszka asszony erkölcse (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Egy pohár víz (7) — A Magyar Néphadsereg Színháza: Cyrano de Bergerac (7). — Déryné Színház: a néma levente (7). — Petőfi Szín­ház: Szépek szépe (7). — Jókai Színház: A tanítónő (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). — Blaha Lujza Színház: Nincs előadás. — Jászai Mari Színház: Dankó Pista (7). — József Attila Színház előadása a Rózsa Ferenc Kultúrotthonban (Sztálin tér 16) . Warrenné mestersége (7), a MÁV Északi Járműjavító Kultúrotthonában (Kőbányai út 30) : Nem élhetek muzsikaszó nélkül (6). — Vidám Színpad: Könnyű pesti sértés (7). — Kis Színpad, a Vidám Színpad Kamaraszínháza: Tavaszi ügyek (fél 8). — Zeneakadémia: Ferenczi György zongora­estje (8). — Bartók-terem: Wagner: Nürn­bergi mesterdalnokok. 1. előadás (fél 7). — Állami Bábszínház: Tündér Ibrinkó (3), Sze­relmes istenek (fél 8). — Fővárosi Nagy­cirkusz: öt nemzet legkiválóbb artistái (4, 8). SZABAfI­NI A Magyar Dolgozók Pártján. Szerkeszti a szerkeszt Kiadja a SZABADSÁG La Szerkesztőség és kiadóhivatal Blaha Lujza tér 3. Tel.:­ *34

Next