Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)
1955-06-20 / 169. szám
Francia lapok élesen bírálják nyugati diplomácia „tanácskozásellenes“ mesterkedéseit A mitnom diplantáv itt eszik akkor jársahat fontos szerepet, ha nem lesz Dulles és Adenauer álláspontjának árnylékában — írja az Express Több francia lap külpolitikai szemleírója aggodalmát fejezi ki a nyugati diplomácia kulisszák mögötti játéka miatt, amelynek az a célja, hogy akadályokat gördítsen a négy hatalom kormányfői tanácskozásának útjába, és kitérjenek a német kérdésnek a béke és az európai biztonság érdekében történő megoldása elől. A CAHIERS INTERNATIONAUX című folyóirat hangsúlyozza, hogy a három nyugati hatalom vezetői „megígérték Adenauernak: határozottan elutasítják Németországnak a semlegesség feltételével történő egyesítését“. „Ez azt jelenti — írja a folyóirat —, hogy Nyugat-Németországnak a nyugati tábor keretében történő felfegyverzése marad — mint már sok éve — a német kérdés békés rendezésének fő akadálya, és hogy a párizsi egyezmények nemcsak nem segítik elő a tárgyalások sikeres megtartását, de csak meghiúsíthatják, ha ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyezményeket mindenáron végrehajtják.“ A folyóirat arra figyelmeztet, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország vezető köreiben vannak „a tanácskozás teljes meghiúsítására“ törekvő erők. Ezek a körök arra törekszenek, hogy „azokkal a javaslatokkal szemben, amelyeknek a közvéleményre gyakorolt hatásától félnek, előterjesszék saját elfogadhatatlan ellenjavaslataikat, s elvetésük esetén a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget a balsikerért“. A folyóirat Dullesnak arról a kijelentéséről, hogy a nagyhatalmak tárgyalásai most az amerikai „erőpolitika“„sikerei“ következtében váltak lehetővé, ezt írja: „Dulles és hívei már néhány éve azt mondják, hogy ■ az általános tárgyalások csak akkor lesznek elfogadhatók, ha ezek a személyiségek biztosítják maguknak az erős helyzetet, vagyis ha rá tudják kényszeríteni szempontjukat a másik félre. A valóságban ma épp az „erős helyzet“ keresésében elszenvedett balsikerek kényszerít ’ tik őket tárgyalásokra ... Nem valósult meg az a helyzet, amelyről a washingtoni tervező szakemberek álmodtak, terveik elsietettek voltak és az által’ kezdett építkezés összeomlóban van... Az idő nem úgy dolgozott, ahogyan Dulles tervezte.“ A francia sajtóban sok utalás van arra, hogy az utóbbi időben a nemzetközi események alakulása és a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló lépései zavart keltettek a nyugati országok diplomáciai köreiben. A három nyugati hatalom — írja a TÉMOIGNAGE CHRETIEN című katolikus hetilap — nehezen titkolja a szovjet diplomáciai lépésekkel kapcsolatos nehézségeit...“ A Témoignage Chretien ezután hangsúlyozza, hogy a nyugati országok uralkodó köreiben „az ellentétek és a zavar“ légköre észlelhető. A hetilap azt írja, hogy a Szovjetunió lépései miatt „az atlanti tömb, szilárdsága nehéz megpróbáltatásokat áll ki“. A CAHIERS INTERNATIONAL kijelenti, hogy a nyugati hatalmak „kénytelenek olyan tárgyalásokat folytatni, amelyekben úgyszólván egyáltalán nem hisznek és csak abban értenek egyet, hogy mindanynyian tagadnák“. A TRIBUNE DES NATIONS a következőképpen jellemzi a kormányfők értekezlete előtti helyzetet: „Lényegében van pontosan meghatározott amerikai álláspont, pontos német szándék és hajlékonyabb angol álláspont. Ami a francia álláspontot illeti, ez annyira hajlékony, hogy nem is látható.“ A párizsi sajtóban mind állhatatosabbá válik az a követelés, hogy a francia kormány az ország nemzeti érdekeinek megfelelő világos és önálló álláspontot foglaljon el a tárgyalásokon. A francia sajtó mélységes aggodalmát árulja el Adenauer amerikai utazása és az amerikai államférfiakkal folytatott tárgyalásai miatt. „Már most igazi német— amerikai direktórium működik“ — írja Pertinax a FRANCE SOIRBAN. A PERSPECTIVES című folyóirat ezt írja: „Németország manőverez. A jelenleg Washingtonban tartózkodó kancellár a maximumot akarja elérni az amerikaiaknál, meg akarja erősíteni és ki akarja bővíteni állásait. Ez a nyugati politika tíz évének eredménye, vagyis az amerikai külügyminisztérium politikájának eredménye, amihez a jelen esetben nagymértékben hozzásegítette London és Párizs apátiája. Míg London apátiáját távol-keleti kiegyensúlyozó akciói magyarázzák, addig Párizs apátiáját semmi sem magyarázza, ha csak nem az önkéntes és vak engedelmesség.“ A Perspectives kijelenti, hogy létrejött a Bonn—Washington-tengely és rámutat, hogy a tárgyalások után közzétett amerikai—német közös nyilatkozat „elképesztő“. „Talán már Párizsban és Londonban is kezdik észrevenni ezt a nevetséges helyzetet, amelybe Nagy-Britannia és Franciaország jutott, mert nem mer a kellő hangon beszélni az amerikaiakkal. A gyengeségnek soha sincs haszna“ — fejezi be a Perspectives. Az EXPRESS című hetilapot aggasztja a francia diplomácia jelenlegi helyzete és alárendelt szerepe. „A tervezett tárgyalásokban — mutat rá a hetilap — a francia diplomácia fontos szerepet játszhat, de csak akkor, ha nem lesz Dulles és Adenauer álláspontjának árnyékában.“ „A francia diplomácia — állapítja meg a Tribune des Nations — nem készített semmilyen saját tervet a küszöbönálló nemzetközi tárgyalásokra ...“ A között a néhány eszme között, amelyet Pinay magával vitt San Franciscóba, semmi sincs, amit reálisan szembe lehetne állítani az amerikai, az angol vagy a német tervekkel. Épp ezt nevezik olyan büszkén az Atlanti Szövetség egysége megtartásának. „Sőt, mi több, igen gyorsan kapituláltunk az amerikaikülügyminisztérium akarata előtt ott is, ahol Franciaország megvédelmezhette volna a tárgyalások szempontjából kedvező külön álláspontját és kétségtelenül diadalra vihette volna.“ „Úgy véljük — folytatja a hetilap —, hogy valóban meg kell próbálni tárgyalni, nem pedig csupán úgy tenni, mintha tárgyalni akarnánk ... Itt az idő, hogy a francia közvélemény felébredjen álmából. Franciaország mégis részt vesz a négy hatalom tárgyalásain és elősegítheti, hogy a tárgyalások első eredménye a béke megszilárdításának kezdete és a nemzetközi feszültséget fokozó néhány legbonyolultabb probléma megoldása legyen...“ (TASZSZ) Közlemény Eden és Adenauer tárgyalásáról Adenauer kancellár New Yorkból jövet vasárnap Londonba érkezett s Eden angol miniszterelnökkel tárgyalt. A megbeszélésükről kiadott hivatalos közlemény szerint Eden és Adenauer a közeljövőben tartandó négyhatalmi értekezletről, valamint a Szovjetunió által Adenauerhoz intézett meghívásról tárgyalt. Adenauer a megbeszélések során tájékoztatta Edent az amerikai kormány tagjaival folytatott tárgyalásairól is. A közlemény szerint a nyugati hatalmak továbbra is szoros kapcsolatot kívánnak fenntartani a Német Szövetségi Köztársasággal. Adenauer kancellár a megbeszélés után hazautazott Bonnba. (MTI) Hruscsov elvtárs látogatása az Észt SZSZK-ban Tallin, június 19. (TASZSZ) N. ■ Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára június 17-én és 18-án az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban tartózkodott. Június 17-én megtekintette Tartu városát, járt a tapai kerület Kaardivaelane kolhozában. Itt elbeszélgetett a kolhoz elnökével, a vezetőség tagjaival és a kolhozparasztokkal. Érdeklődött a mezőgazdasági termelés növelésének ,kérdései felől és az iránt, hogyan hajtják végre az SZKP Központi Bizottsága januári teljes ülésének határozatait. N. Sz. Hruscsov ezután a Visuszovhozt látogatta meg. Június 17-én este Tallinban jelen volt a köztársaság művészete mestereinek hangversenyén. Az egybegyűltek viharos tapssal fogadták N. Sz. Hruscsovot, amikor a teremben megjelent. N. Sz. Hruscsov június 18-án a köztársasági és a városi szervezetek vezető funkcionáriusaival beszélgetett az észt mezőgazdaság továbbfejlesztéséről. Szovjet tiltakozó jegyzék az Egyesült Államok kormányához a „Tuapsze" szovjet tartályhajó visszatartása ügyében A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége június 18-án jegyzéket juttatott el az Egyesült Államok külügyminisztériumának a Tuapsze nevű szovjet tartályhajó legénységének törvénytelen visszatartása ügyében. (Ismeretes, hogy 1954. június 23-án, Tajvantól délre a nyílt tengeren elrabolták a Tuapsze nevű szovjet hajót és legénységét.) . A jegyzék hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok kormánya a szovjet kormány többszöri erélyes követelése ellenére még mindig nem tett semmiféle intézkedést a Tuapsze tartályhajónak és személyzetének szabadon bocsátására. Az Egyesült Államok hatóságai kísérletet tesznek arra, hogy megakadályozzák a Tuapsze személyzetének hazatérését, s e törvénytelen lépést olyan hivatkozásokkal álcázzák, hogy a hajó legénységének „politikai menedékjogot“ adnak. „A Prezydent Gottwald nevű lengyel hajó személyzetétől nyert értesülések szerint — hangzik a jegyzék — a Tuapsze személyzete erőszakos cselekményeknek és meghurcoltatásnak van kitéve, s mindennek az a célja, hogy megakadályozzák a személyzet tagjainak hazatérését. Az Egyesült Államok haditengerészeti erői által ellenőrzött vizeken elrabolt Tuapsze nevű szovjet tartályhajó személyzetének tagjaival szemben elkövetett minden ilyen cselekmény durva megsértése a nemzetközi jog általánosan elismert normáinak. A szovjet kormány tiltakozását jelenti be az Egyesült Államok kormányánál a szovjet tartályhajóval és személyzetével szemben elkövetett említett cselekményeik miatt és elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul intézkedéseket tesz a tartályhajó és személyzetének szabadon bocsátására“. (TASZSZ) — „FEHÉR KÖNYVET* hozott nyilvánosságra Hollandia külügyminisztériuma. Az angol nyelven kiadott „Fehér Könyv“ — amely Hágában és New Yorkban egyidejűleg jelent meg — része az Indonézia ellen indított uszító kampánynak. (TASZSZ) Nézeteltérések a három nyugati külügyminiszter között a kormányfői értekezlettel kapcsolatban New York, június 19. (TASZSZ) Az amerikai tudósítóknak az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztereinek külön találkozójáról szóló közleményei azt bizonyítják, hogy e tárgyalások során komoly nézeteltérések vetődtek fel a találkozó részvevői közt a négy hatalom genfi kományfői értekezletével kapcsolatban. Ezeket a nézeteltéréseket a többi közt a három miniszter által nyilvánosságra hozott közlemény homályos jellege is bizonyítja, így a közleményben megkerülik azokat a konkrét kérdéseket, amelyek a sajtóközlemények szerint a tárgyalások anyagát képezték. A sajtó állításai szerint az Egyesült Államoknak nem sikerült elérnie, hogy elfogadják a genfi értekezleten megvitatható kérdéscsoportok korlátozásának elvét. A miniszterek nem állapodtak meg a napirendi tervezetet illetően, amelyet V. M. Molotovval San Franciscóban szándékoztak megvitatni. A széleskörű viták elkerülése végett a miniszterek elhatározták, hogy semmiféle napirendi tervezetet nem állítanak össze és magukra a kormányfőkre bízzák a megvitatandó kérdéscsoportok megállapítását. Mint ismeretes, az amerikaiak ahhoz ragaszkodtak, hogy az értekezlet megállapított napirend alapján dolgozzon. * Mint a UNITED PRESS hírügynökség szemleírója megjegyzi, a három nyugati miniszter az idő jelentékeny részét a távol-keleti helyzet és a leszerelés kérdésének szentelte. A vita során Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere ellenezte, hogy ezeket a kérdéseket felvegyék a genfi értekezlet programjába. Dullesnak azonban nem sikerült ráerőszakolnia állásfoglalását Macmillanre és Pinayre.A három miniszter tanácskozáson hosszasan vitatkoztak a Szovjetunió leszerelési javaslatáról és a Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett június 7-i szovjet jegyzékről. A június 17-i délelőtti tanácskozáson „magánbeszélgetés formájában“ főként a nyugatnémet—szovjet viszony rendezését indítványozó szovjet javaslatról és Adenauer, kancellár tervezett moszkvai útjáról folyt az eszmecsere. Mint Goldberger, az ASSOCIATED PRESS hírügynökség tudósítója közli, ezen a találkozáson élesen megmutatkozott, hogy a francia külügyminiszternek nem tetszett Adenauer külön tárgyalása Dullesszal és Eisenhowerral. Pinay — közli a tudósító — elégedetlenségét fejezte ki afölött, hogy az Egyesült Államok már megállapodott Adenauerral és Franciaország külügyminiszterének már nem marad más hátra, mint fejet bólintani ehhez a megegyezéshez. A DAILY MIRROR ugyancsak Pinay elégedetlenségét emeli ki amiatt, hogy „Adenauer és Eisenhower teljes egészében megegyezett az amerikai és német szempontot illetően, és ily módon feltételezhető, hogy a franciáknak csak jóvá kell hagyniuk az elért megegyezést". Hamiltonnak, a NEW YORK TIMES tudósítójának értesülése szerint a tanácskozás hangulatát „a franciák felháborodása rontotta meg“. Mint Hamilton tudósításából kitűnik, jelentős nézeteltérések támadtak az európai biztonság kérdésének megvitatásánál. Az Egyesült Államok elégedetlenségét az értekezlet eredményei felett az a tény bizonyítja, hogy — mint Hamilton közli — a tanácskozás befejezésekor az Egyesült Államok képviselője arra szorítkozott, hogy a tudósítók előtt csak felolvasta, de nem kommentálta a közleményt, és csupán angol, francia vagy nyugatnémet forrásokból kaptak kiegészítő tájékoztatást arról, hogy mi történt ezen a napon. Ass NDK álláspontja a német kérdésben Walter Ulbricht elvtárs felszólalása a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség kongresszusán Berlin, június 19. (TASZSZ) A Szabad Német Szakszervezeti Szövetség IV. kongresszusának június 18-i ülésén felszólalt Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség központi vezetőségének tagja. Ulbricht elvtárs az NDK-nak, a német kérdés megoldásával kapcsolatban elfoglalt álláspontjáról kijelentette: Harcolunk a minden szövetségtől mentes egységes Németországért. A szónoknak a nyugat-németországi vendégekhez intézett arra a kérdésére, hogy elfogadható-e ez a javaslat, a kongresszus küldöttei és a nyugatnémet dolgozók képviselői viharos tapssal válaszoltak. Ulbricht megállapította, hogy a béke és a nemzetközi feszültség enyhülése szempontjából nagy jelentőségű a négy kormányfő küszöbön álló genfi értekezlete. Emlékeztetett a Német Demokratikus Köztársaság kormányának nemrégen tett nyilatkozatára, amely azt a reményt fejezi ki, hogy a négy hatalom tárgyalásai alatt Németország mindkét része képviselőinek módjuk lesz megindokolni szempontjaikat. A szónok üdvözölte a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy a Szovjetunió és Nyugat-Németország között létesítsenek diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat, mert ez a ki kezdeményezés a nemzetközi feszültség enyhítésére és a német kérdés békés megoldására irányul. Ulbricht elítélte azokat a nyugatnémet politikai személyiségeket, akik azt hirdetik, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat- Németország között lehetetlen a megegyezés. Hangsúlyozta, hogy erősíteni kell a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország, dolgozóinak és szakszervezeteinek egységét. Z ÚTRA KÉSZEN A kőbányai gyártelepek, ódon bér**■ skaszárnyák tengerében, a Körösi Csorna út és a Harmat utca találkozásánál, kicsiny sziget húzódik meg. Hat erkélyes, háromemeletes ház, ötnek a fala kívülről még vakolatlan, köztük füves-botkros park, a homokozóban virgonc apróságok. Odébb, egy hosszú ötemeletes épületóriás fölött még daru nyújtogatja vasnyakát. De a 3. számú épület egyik emeleti ablakából már a rádió zenés műsorának foszlányait hozza erre a szél. A földszint 3. számú lakás Richteréké. A fiatalasszony szorgos munkában van. Mos, vasal, rendbehozza férje ruháit. A nagy bőrönd is lekerül a szekrény tetejéről. Richter József esztergályos ugyanis nagy útra készül: Bécsen, Koppenhágán át vezet ez az út Helsinkibe. A magyar nép képviselői közt ő is részt vesz a béke híveinek nemzetközi találkozóján. Az öröm, a büszkeség érzése féltő aggódással hadakozik az asszonyka szívében: csak baj ne érje az urát azon a hosszú úton... Fél négyre jár* Műszaki váltás közeleg a MÁVAG kompresszorüzemében. A tágas csarnok egyik sarkában a három méter hosszú horizontál-esztergapad motorja már elcsendesedett: a gépasztalon nyolctonnás hengerállvány nyugszik, tükörsimára munkált furatokkal. Piros svájcisapkás, nyurga férfi törülgeti, tisztogatja a gép hatalmas testét. Hetedik esztendeje teszi ezt Richter József, napjában többször is: azóta se szorult a gép generáljavításra. Ebben, persze, váltópárjának, Fábiánstvánnak is része van, akivel három év alatt — mióta együtt dolgoznak — úgy egymáshoz szöktek, akár a két testvér. Egyébként, Fábián az egyetlen, aki nem örül Richter utazásának; a helyettesítés gondja az ő nyakába szakad. Természetesen csak a gépnél. A gyár újító bizottságában más látja majd el átmenetileg az elnök — a Budapesti Békebizottságban megint más az elnökhelyettes teendőit. A Hazafias Népfront VIIl. kerületi bizottsága is titkár nélkül marad egy időre. Pedig mostanában ott is akad munka bőven. Segédkezni a tanácstagok beszámoló gyűléseinek megrendezésében, szélesíteni a lakosság körében megindult mozgalmat a szabadsághegyi úttörőtábor építésének támogatására. S éppen most készítenek elő egy baráti találkozót, amelyre a józsefvárosi nagyüzemek ötven sztahanovistáját hívják meg. A szervezésben Richter ezúttal nem vehet részt, de a sztahanovisták találkozóján már ott lesz, sőt a beszámolót is ő tartja. Hogy miről? A helsinki élményekről alighanem lesz majd némi mondanivalója... Te hol vagyunk még a beszámólótól mag indulásig hátralevő napok csigalassúsággal telnek. Odahaza esténként jóformán nem is esik szó másról. Egy nép érzéseit tolmácsolni — nem könnyű dolog. „Követeljük a békét!“ ... „Küzdünk érte!“ ... — üzeni kilenc és félmillió magyar Helsinkibe. Richter József sok emberrel szeretne beszélni, nagyon sokkal, a világ minden tájáról. Az egyiknek talán majd apjáról, a kiskunhalasi gépészről mesél, a másiknak a szűk pesterzsébeti lakásról, ahol még négy esztendeje is ötödmagával szorongott. És a Richter József csak önmagáról és családjáról beszélne Helsinkiben; ha nem szólna munkástársairól is, akik szerte az országban, nála nehezebben, vagy könnyebben élik maguk formálta életüket; ha nem tenne említést a Harmat utcainál jóval nagyobb, új lakótelepek, az üzemi kultúrházak és bölcsődék szüntelenül gazdagodó világáról. — így is aligha szegeznék neki még egyszer akérdést: „Miért ragaszkodtok ti, magyarok, olyan nagyon a békéhez?“ ... Irinai vagy brazil, szőke norvég vagy szenegáli néger lesz-e a budapesti esztergályos első helsinki ismerőse — ki tudná előre? Szerencsére, Richter Józsefnek bármelyikük számára van mondanivalója. Ha munkásemberrel hozza össze a véletlen, a mi gyáraink új levegőjéről, a maga munkájáról mesél majd. Ha kereskedővel — akkor a Lengyelországba is Argentínába, Kínába és Egyiptomba szállított MÁVAG-mozdonyokat és szivattyúkat, daruikat és kompresszorokat hozza szóba. Francia mérnököt és román gyárigazgatót egyaránt érdekel majd: mit tesznek a gyár munkásai, műszaki vezetői azért, hogy gyártmányaik időre megérkezzenek Buenos Airesbe épp úgy, mint a kazincbarcikai építkezéshez. Elmondhatná persze mindezt két szóban is, így: „harcolunk a békéért“. Ám a népek elszánt követelését a helsinki seregszemlén sem a szép szavaik , csakis a tettek kovácsolhatják sziklánál szilárdabb erővé. ■ ■. Az indulás órája közeleg. S vele a nap, amikor Richter József esztergályos átadja öt világrész küldötteinek a magyar munkások üzenetét. Berényi György Molotov elvtárs megérkezett San Franciscóba• San Francisco, június 19. (TASZSZ) Június 18-án San Franciscoiba érkezett V. M. Molotov vezetésével a Szovjetunió küldöttsége, hogy részt vegyen az ENSZ-alapokmáriy aláírásának 10. évfordulója alkalmából rendezendő jubileumi ülésszakon. A pályaudvaron V. M. Molotov és a szovjet küldöttség fogadására megjelentek az ENSZ főtitkára képviseletében Denove, az ENSZ titkársága protokollosztályának vezetője, az Egyesült Államok elnökének és külügyminiszterének képviseletében Purse, az amerikai külügyminisztérium protokollosztályának helyettes vezetője, San Francisco városa nevében Robert Gros, az ENSZ jubileumi ülésszakának megrendezésére alakított végrehajtó bizottság elnöke. V. M. Molotov megérkezésekor a következő nyilatkozatot tette: „Megköszönöm azt a figyelmességet, amelyet önök a Szovjetunió küldöttsége iránt tanúsítottak. Engedjék meg, hogy önökön keresztül szívből jövő üdvözletünket tolmácsoljam San Francisco lakosainak, annak a városnak, amelyben az Egyesült Nemzetek Szervezetét alapították.“ V. M. Molotov és a szovjet küldöttség New Yorkból jövet ellátogatott Chicagóba, ott megismerkedett a város nevezetességeivel és több vállalatával. Nehru miniszterelnök látogatása a szverdlovszki Szergo Ordzsonikidze uráli nehézgépgyárban Szverdlovszk, június 19. (TASZSZ) Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság.. miniszterelnöke június 18-án délelőtt kíséretével együtt OX)000000000000000000000000000 XX0 0000000CKXXXX)000000000000000000000CKX)000000000CXXX00000000(X000CO3000000000000000CXXX)00000000CKXXXXXX»CXXXXX30COXK000a megtekintette a Szergo Ordzsonikidze uráli nehézgépgyárat. A munkások, a mérnökök és a technikusok lelkesen üdvözölték az indiai miniszterelnököt. A műhelyek megtekintése után a vendégek beszélgettek G. Glebovszkijjal, a vállalat igazgatójával. Az igazgató beszámolt nekik a gyár történetéről és azokról a gyártmányokról, amelyeket a kohászat, a bányászat, az ásványolaj és más nehéziparágak számára készítenek. Nehru sok kérdést tett fel Glebovszkijnak. Érdeklődött többek között a bérrendszer, a társadalombiztosítás, az üdülés megszervezése, a munkások műszaki és általános oktatása, a lakásépítkezés iránt. Nehru azt is megkérdezte, hogy a gyár készít-e berendezést az Indiában épülő kohászati kombinát számára. Glebovszkij azt válaszolta, hogy az uráli nehézgépgyár más gépgyárakkal együttműködve nagy megrendeléseket teljesít India számára. A beszélgetés végén a gyár igazgatója egy lépkedő ekszkavátor modelljét ajándékozta az Indiai Közársaság miniszterelnökének. Nehru a következőket írta be az üzem vendégkönyvébe: „Igen érdekes és tanulságos volt számunkra megtekinteni ezt a gyönyörű üzemet. A direktor nagy gépeket mutatott nekünk és beszámolt munkájukról. Ezért hálásak vagyunk neki.“ Az indiai vendégek ezután megtekintették a gyár munkásleányainak szállását és jártak Szidorovszkij acélöntő, Juskov technikus és Levandovszkij műhelyfőnök lakásán. Nehru bement minden szobába és elbeszélgetett a lakókkal. Ezután az uráli geológiai múzeumba látogattak el a vendégek, ahol megtekintették a világ leggazdagabb ásványgyűjteményét. Nehru a látogatók könyvébe beírta: „Gyönyörűmúzeum ez, mindenkit érdekel, különösen azt, aki tanulmányozta ageológiát. Mivel diákkoromban tanultam geológiát, számomra nagyon érdekes volt. Szerettem volna alaposabban tanulmányozni a hasznosásvány mintagyűjteményt“. Este a szverdlovszki Opera- és Balettszínház helyiségében az indiai vendégek tiszteletére nagy hangversenyt adtak. Nehru Leningrádba érkezett Nehru miniszterelnök, valamint leánya, Indira Gandhi és a kíséretükben levő személyek június 19-én Leningrádba érkeztek. A repülőtéren Nyikolaj Szmirnov, a leningrádi városi tanács elnöke mondott üdvözlő beszédet, amelyre Dzsavaharlal Nehru beszédben válaszolt. A Szovjetunió legfelső Tanácsának Elnöksége ratifikálta a szovjet—jugoszláv kereskedelmi és fizetési egyezményt Moszkva, június 19. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1955. június 18-i rendeletével ratifikálta a szovjet—jugoszláv kereskedelmi egyezményt és a fizetési egyezményt, amelyet 1955. január 5-én Moszkvában írtak alá és amelyet a Szovjetunió Minisztertanácsa elfogadott. KÜLFÖLDI HÍREK/ — HATOJAMA JAPÁN MINISZTERELNÖK a felsőház külügyi bizottságában egy liberális felsőházi tag kérdésére válaszolva kijelentette, hogy kormánya nem szándékozik belépni a SEATO-ba, a délkelet-ázsiai támadó szövetségbe. (Új-Kína) — AZ ANYÁK VILÁGKONGRESSZUSÁT, amelyet eredetileg Párizsban akartak megrendezni, július 7 és 10 között Lausanne-ban (Svájc) tartják. A DÍVSZ TITKÁRSÁGA elhatározta, hogy augusztus 17-re összehívja Varsóban a DÍVSZ tanácsának ülésszakát.''Az ülésszakon megtárgyalják az V. Világifjúsági Találkozó eredményeit és a DIVSZ-re váró új feladatokat, valamint megvitatják a revíziós bizottság beszámolóját. (MTI) A CSANGKAJSEKISTA REPÜLŐGÉPEK ÉS HADIHAJÓK szombaton több ízben támadták a kínai partokat. Heinrich Brandweiner és Don Andrea Gaggero nyilatkozata a Szabad Nép olvasóinak a helsinki nagy találkozóról . Két nap múlva, június 22-én megkezdi munkáját Helsinkiben „a @** pék parlamentje“. Ebből az alkalomból felkértük a nemzetközi békemozgalom két ismert személyiségét: Heinrich Brandweiner osztrák professzort és Don Andrea Gaggero olasz katolikus papot, hogy nyilatkozzanak a Szaba Nép hasábjain a béketalálkozóról és a békemozgalom időszerű kérdéseiről. Heinrich Brandweiner professzor, a Béke-Világtanács tagja, az Osztrák Béketanács elnöke. Helsinki alkalmat a népeknek új, konstruktív megoldások keresésére Az osztrák államszerződés valósággá vált: Ausztria visszakapta függetlenségét, demokratikus berendezkedését nemzetközileg elismerték, a sokat vitatott német tulajdon osztrák kézbe jut, a megszálló csapatok elhagyják az országot. Ausztria állandó, svájci mintájú semlegességre kötelezi magát. Ezt a Szovjetunió kormánya és az osztrák szövetségi kormány által a moszkvai tárgyalások eredményeképpen aláírt egyezmény első pontja tartalmazza. Magában foglalja e pont azt a kötelezettséget, hogy Ausztria területén nem szabad katonai támaszpontot megtűrni, és Ausztriának semmiféle katonai szövetségben nem szabad részt vennie. Az osztrák kérdés ilyen megoldása is azt mutatja, hogy a világméretűen fontos vitás kérdésekben lehet konstruktív megoldást találni a nagyhatalmak között folytatott tárgyalások útján. Mint ahogyan sikerült a koreai vérontást a fegyverszünettel megállítani, mint ahogyan a genfi külügyminiszteri értekezlet véget tudott vetni az indokínai háborúnak, ugyanúgy megmutatta a négy nagyhatalom és Ausztria közötti egyezmény, hogy a San Franciscoi alapokmányban lefektetett tétel, amelyen az ENSZ felépült és amelyen az ENSZ áll, azaz a nagyhatalmak egyetértésének alapelve — az a tényező, mely nemcsak általában alvilág békéjének fenntartásához és a nemzetközi biztonsághoz, hanem más sürgető kérdések megoldásához is elengedhetetlen. Ha mi, osztrákok, örömmel tekinthetünk is vissza arra, amit elértünk, mégsem feledjük, hogy feszültséggel teli világban élünk, s hogy még mindig igen fontos kérdések várnak megoldásra. Ezeket a kérdéseket is meg lehet oldani tárgyalások útján, ha a megbeszéléseket előzetes feltételek nélkül, lojális szellemben vezetik. Mindezeknek a kérdéseknek a megoldása azonban lehetetlen a négy nagyhatalomnak és az ötödiknek, a Kínai Népköztársaságnak egyetértése nélkül. Itt elsősorban Kína szuverén jogainak az ENSZ-ben való helyreállítására, és állami területének idegen beavatkozástól való megvédésére gondolunk; a német kérdés megoldására és a fegyverkezés korlátozásának, valamint valamennyi tömegpusztító fegyver betiltásának alapvető problémájára. Ezeknek a kérdéseknek a megoldásához lényeges hozzájárulást jelent a béke erőinek világtalálkozója Finnország fővárosában. Finnország, Ausztriához hasonlóan, semleges állam és igen alkalmas arra, hogy székhelye legyen olyan megbeszélésnek, mely a feszültség enyhülését mozdítja elő és megmutatja, milyen sok az eddig még ki nem használt lehetőség a meglevő feszültség csökkentésére és a világbéke biztosítására. Helsinki alkalmat fog adni a népeknek, hogy új, konstruktív megoldásokat keressenek. Ausztria abban a helyzetben lesz, hogy küldöttsége Helsinkiben értékesen támogathatja és előmozdíthatja azokat a törekvéseket, amelyeknek célja Európa békéjének megszilárdítása. Don Andrea Gaggero, a Béke-Világtanács tagja: Mi, katolikusok, szeretnénk hozzájárulni Helsinkiben a népek közötti megértéshez Don Andrea Gaggero —■ fiatal pap. Az olasz delegáció tagjaként ő is részt vesz a helsinki béke-világtalálkozón. Nevét Olaszország határán kívül is jól ismerik. Don Andrea Gaggero a hitleri megszállás éveiben partizán volt, részt vett a náci fasiszták elleni harcban. Mikor kitudódott, hogy aktív partizán, letartóztatták, előbb hízelkedésekkel, majd fenyegetésekkel akarták rávenni arra, hogy elárulja társait és az ügyet, amelyért harcol. Don Gaggero azonban nem tántorodott meg, Mauthausenbe deportálták. Hazafiúi helytállásáért, hősi magatartásáért később a legmagasabb kitüntetéstkapta: az arany vitézségi érmet. A felszabadulás után Genova egyik kis parókiáján folytatta lelkészi működését, úgyhogy szoros kapcsolatban maradt a néppel. Éppen ez a kapcsolat, a néptömegek törekvéseinek helyes felismerése indította arra, hogy 1950-ben részt vegyen a varsói békekongresszuson. Attól kezdve a békemozgalom híveinek soraiban haladt, s ennek következtében az egyházi hatóságok szükségét érezték annak, hogy elbocsássák papi állásából. Közvetlenül Helsinkibe indulása előtt kerestük fel Don Gaggerót. — Mi a véleménye a helsinki békevilágtalálkozó jelentőségéről? — Helsinkiben — válaszolta Don Gaggero — megvonjuk majd a békéért kifejtett eddigi tevékenységünk mérlegét. Ez a mérleg pozitív lesz, amit már az is bizonyít, hogy a helsinki találkozón részt vesznek a legkülönbözőbb politikai, kulturális és vallási nézetek képviselői. E találkozó igen fontos állomás a tartós béke felé vezető úton. Ma hatalmas lehetőségek nyílnak előttünk, hogy véglegesen megszabadítsuk a világot azoktól az éles ellentétektől, amelyek már, már háborús veszéllyel fenyegettek. — És mi a véleménye — kérdeztük ezután —, mint katolikusnak, mint papnak, a helsinki béke-világtalálkozóról? — Mint pap, mint katolicus — bízom a katolikus tömegekben. Mi, katolikusok. Helsinkiben minden békés erővel együttműködve, szeretnénk hozzájárulni a népeik közötti megértéshez, hogy megteremtsük egy olyan egymás mellett élés előfeltételeit, amelyre immár nem az atombomba ijesztő árnyéka borul, hanem amely utat nyit az igazság keresése és a testvéri együttműködés megvalósítása előtt. — Mit mondhat a béke-világtalálkozó olaszországi előkészületeiről és a találkozón részvevő olasz küldöttségről ? — Olaszországot széleskörű küldöttség képviseli majd Helsinkiben. Küldöttségünk még nagyobb létszámú is lehetett volna, sajnos azonban országunkban még igen erős akadályok nehezítik a helsinki találkozón való részvételt. Bízunk abban, hogy a helsinki találkozó lehetővé teszi majd minden fontos nemzetközi probléma valóban mélyreható megvizsgálását. Bízunk abban, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket Olaszországban a bécsi felhívás aláírására indult mozgalom során szereztünk, az eddiginél is értékesebb gyümölcsöket hoznak. Már eddig is több mint 12 millió aláírás fejezi ki az olasz nép békealkaratát, s ez a tény reményt ad arra, hogy az olasz küldöttség is hozzá fog járulni Helsinkiben a tanácskozás sikeréhez, ahhoz, hogy a nagyobb megértés gyümölcseit mind Olaszországban, mind az egész világon megérlelje. Italo Guglielmini Argentínában helyreállt a nyugalom A lázadás vezetőit letartóztatták Buenos Airesben, Argentína fővárosában — a nyugati hírszolgálati irodák egybehangzó jelentése szerint — helyreállt a nyugalom, bár az utcákon katonai és rendőri őrjáratok cirkálnak. Peron elnök szombaton a hadsereg ellenőrzése alá helyezte az összes argentin biztonsági erőket. A szárazföldi hadsereg, amely mindvégig Peron mellett állt, szigorú ellenőrzést gyakorol az egész országban és megszállva tartja a tengerészeti légierő minden támaszpontját. Megtiltották Buenos Aires átrepülését, és légelhárító ütegeket helyeztek el az ország minden katonailag fontos pontján. Argentin lapok — így a LA RAZON és a LA PRENSA — arról számolnak be, hogy a lázadás két vezetőjét letartóztatták. Az egyik Olivieri tengernagy, akit már a lázadás előtt felmentettek tengerészeti miniszteri állásától, a másik pedig Calderon tengernagy. A lapok megemlékeznek arról is, hogy a lázadás harmadik vezetője, Marzialo tengernagy röviddel a lázadás leverése után öngyilkosságot követett el. (MTI) „Kár, hogy nem sikerült** A NEW YORK TIMES szerkesztőségi cikkében feltűnő sajnálkozással állapítja meg, hogy az argentínai lázadás nyilvánvalóan kudarcba fulladt. A lap sajnálkozik, hogy a repülő- és tengerésztisztek közül kikerült lázadók hibát követtek el azzal, hogy nem nyerték meg a szárazföldi hadsereg támogatását. A NEW YORK TIMES és a DAILY MIRROR megjegyezve, hogy a lázadás „jelentékeny mértékben a haditengerészet ügye volt“, azt írja, hogy az argentin haditengerészetet „hagyományok fűzik az amerikaiakhoz“. A Daily Mirror azt javasolja, hogy „amennyire csak lehet, halasszák el az Export-Import Bank által Argentínának nyújtandó kölcsön folyósítását. (TASZSZ)