Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)

1955-06-20 / 169. szám

Francia lapok élesen bírálják nyugati diplomácia „tanácskozásellenes“ mesterkedéseit A mitnom­ diplantáv itt eszik akkor jársahat fontos szerepet, ha nem lesz Dulles és Adenauer álláspontjának árnylékában — írja az Express Több francia lap külpolitikai szem­leírója aggodalmát fejezi ki a nyu­gati diplomácia kulisszák mögötti játéka miatt, amelynek az a célja, hogy akadályokat gördítsen a négy hatalom kormányfői tanácskozásá­nak útjába, és kitérjenek a német kérdésnek a béke és az európai biz­tonság érdekében történő megoldása elől. A CAHIERS INTERNATIONAUX című folyóirat hangsúlyozza, hogy­ a három nyugati hatalom vezetői „meg­ígérték Adenauernak: határozottan elutasítják Németországnak a sem­legesség feltételével történő egyesí­tését“. „Ez azt jelenti — írja a folyó­irat —, hogy Nyugat-Németországnak a nyugati tábor keretében történő felfegyverzése marad — mint már sok éve — a német kérdés békés ren­dezésének fő akadálya, és hogy a pá­rizsi egyezmények nemcsak nem se­gítik elő a tárgyalások sikeres megtartását, de csak meghiúsíthat­ják, ha ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyezményeket mindenáron végre­hajtják.“ A folyóirat arra figyelmez­tet, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország vezető köreiben vannak „a tanácskozás teljes meghiúsítására“ törekvő erők. Ezek a körök arra törekszenek, hogy „azokkal a javaslatokkal szemben, amelyeknek a közvéleményre gyako­rolt hatásától félnek, előterjesszék saját elfogadhatatlan ellenjavaslatai­kat, s elvetésük esetén a Szovjet­unióra hárítsák a felelősséget a bal­sikerért“. A folyóirat Dullesnak arról a kije­lentéséről, hogy a nagyhatalmak tár­gyalásai most az amerikai „erőpoli­­tika“­­„sikerei“ következtében váltak lehetővé, ezt írja: „Dulles és hívei már néhány éve azt mondják, hogy ■ az általános tárgyalások csak akkor lesznek elfogadhatók, ha ezek a sze­mélyiségek biztosítják maguknak az erős helyzetet, vagyis ha rá tudják kényszeríteni szempontjukat a másik félre. A valóságban ma épp az „erős helyzet“ keresésében el­szenvedett balsikerek kényszerít ’ tik őket tárgyalásokra ... Nem valósult meg az a helyzet, amely­ről a washingtoni tervező szak­emberek álmodtak, terveik elsie­tettek voltak és az által­­’­ kezdett építkezés összeomlóban­ van... Az idő nem úgy dolgozott, ahogyan Dulles tervezte.“ A francia sajtóban sok utalás van arra, hogy az utóbbi időben a nem­zetközi események alakulása és a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló lépé­sei zavart keltettek a nyugati orszá­gok diplomáciai köreiben. A három nyugati hatalom — írja a TÉMOIGN­­AGE CHRETIEN című katolikus hetilap — nehezen titkolja a szovjet diplomáciai lépésekkel kapcsolatos nehézségeit...“ A Témoignage Chretien ezután hangsúlyozza, hogy a nyugati országok uralkodó kö­reiben „az ellentétek és a zavar“ légköre észlelhető. A hetilap azt írja, hogy a Szovjet­unió lépései miatt „az atlanti tömb, szilárdsága nehéz megpróbáltatáso­kat áll ki“. A CAHIERS INTERNATIONAL kijelenti, hogy a nyugati hatalmak „kénytelenek olyan tárgyalásokat folytatni, amelyekben úgyszólván egyáltalán nem hisznek és csak ab­ban értenek egyet, hogy mindany­­nyian tagadnák“. A TRIBUNE DES NATIONS a kö­vetkezőképpen jellemzi a kormány­fők értekezlete előtti helyzetet: „Lé­­nyegében van pontosan meghatáro­zott amerikai álláspont, pontos né­met szándék és hajlékonyabb angol álláspont. Ami a francia álláspontot illeti, ez annyira hajlékony, hogy nem is látható.“ A párizsi sajtóban mind állhatato­­sabbá válik az a követelés, hogy a francia kormány az ország nemzeti érdekeinek megfelelő világos és ön­álló álláspontot foglaljon el a tár­gyalásokon. A francia sajtó mély­séges aggodalmát árulja el Adenauer amerikai utazása és az amerikai ál­lamférfiakkal folytatott tárgyalá­sai miatt. „Már most igazi német— amerikai direktórium működik“ — írja Pertinax a FRANCE SOIRBAN. A PERSPECTIVES című folyóirat ezt írja: „Németország manőverez. A jelenleg Washingtonban tartózkodó kancellár a maximumot akarja el­érni az amerikaiaknál, meg akarja erősíteni és ki akarja bővíteni állá­sait. Ez a nyugati politika tíz­ évének eredménye, vagyis az amerikai kül­ügyminisztérium politikájának ered­ménye, amihez a jelen esetben nagy­mértékben hozzásegítette London és Párizs apátiája. Míg London apátiáját távol-keleti kiegyensúlyozó akciói magyarázzák, addig Párizs apátiáját semmi sem magyarázza, ha csak nem az önkéntes és vak engedelmesség.“ A Perspectives kijelenti, hogy lét­rejött a Bonn—Washington-tengely és rámutat, hogy a tárgyalások után közzétett amerikai—német közös nyi­latkozat „elképesztő“. „Talán már Párizsban és London­ban is kezdik észrevenni ezt a nevetséges helyzetet, amelybe Nagy-Britannia és Franciaország jutott, mert nem mer a kellő hangon beszélni az amerikaiak­kal. A gyengeségnek soha sincs haszna“ — fejezi be a Perspectives. Az EXPRESS című hetilapot ag­gasztja a francia diplomácia jelen­legi helyzete és alárendelt szerepe. „A tervezett tárgyalásokban — mu­tat rá a hetilap — a francia diplo­mácia fontos szerepet játszhat, de csak akkor, ha nem lesz Dulles és Adenauer álláspontjának árnyéká­ban.“ „A francia diplomácia — álla­pítja meg a Tribune des Nations — nem készített semmilyen saját tervet a küszöbönálló nemzetközi tárgyalá­sokra ...“ A között a néhány eszme között, amelyet Pinay magával vitt San Franciscóba, semmi sincs, amit reálisan szem­be lehetne állítani az amerikai, az angol vagy a német ter­vekkel. Épp ezt nevezik olyan büsz­kén az Atlanti Szövetség egysége megtartásának. „Sőt, mi több, igen gyorsan kapituláltunk az amerikai­­külügyminisztérium akarata előtt ott is, ahol Franciaország megvédelmez­hette volna a tárgyalások szempont­jából kedvező külön álláspontját és kétségtelenül diadalra vihette volna.“ „Úgy véljük — folytatja a hetilap —, hogy valóban meg kell próbálni tárgyalni, nem pedig csupán úgy tenni, mintha tárgyalni akarnánk ... Itt az idő, hogy a francia közvéle­mény felébredjen álmából. Francia­­ország mégis részt vesz a négy hata­lom tárgyalásain és elősegítheti, hogy a tárgyalások első eredménye a béke megszilárdításának kezdete és a nemzetközi feszültséget fokozó né­hány legbonyolultabb probléma megoldása legyen...“ (TASZSZ) Közlemény Eden és Adenauer tárgyalásáról Adenauer kancellár New York­ból jövet vasárnap Londonba érke­zett s Eden angol miniszterelnökkel tárgyalt. A megbeszélésükről ki­adott hivatalos közlemény szerint Eden és Adenauer a közeljövőben tartandó négyhatalmi értekezletről, valamint a Szovjetunió által Ade­­nauerhoz intézett meghívásról tár­gyalt. Adenauer a megbeszélések so­rán tájékoztatta Edent az amerikai kormány tagjaival folytatott tárgya­lásairól is. A közlemény szerint a nyugati hatalmak továbbra is szo­ros kapcsolatot kívánnak fenntartani a Német Szövetségi Köztársaság­gal. Adenauer kancellár a megbeszé­lés után hazautazott Bonnba. (MTI) Hruscsov elvtárs látogatása az Észt SZSZK-ban Tallin, június 19. (TASZSZ) N. ■ Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára június 17-én és 18-án az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban tartózkodott. Június 17-én megtekintette Tartu városát, járt a tapai kerület Kaardi­­vaelane kolhozában. Itt elbeszélgetett a kolhoz elnökével, a vezetőség tag­jaival és a kolhozparasztokkal. Ér­deklődött a mezőgazdasági termelés növelésének ,kérdései felől és az iránt, hogyan hajtják végre az SZKP Központi Bizottsága januári teljes ülésének határozatait. N. Sz. Hrus­csov ezután a Vi­su­szovhozt láto­gatta meg. Június 17-én este Tallin­­ban jelen volt a köztársaság művé­szete mestereinek hangversenyén. Az egybegyűltek viharos tapssal fogad­ták N. Sz. Hruscsovot, amikor a te­remben megjelent. N. Sz. Hruscsov június 18-án a köztársasági és a városi szervezetek vezető funkcionáriusaival beszélge­tett az észt mezőgazdaság tovább­fejlesztéséről. Szovjet tiltakozó jegyzék az Egyesült Államok kormányához a „Tuapsze" szovjet tartályhajó visszatartása ügyében A Szovjetunió washingtoni nagy­­követsége június 18-án jegyzéket jut­tatott el az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának a Tuapsze nevű szovjet tartályhajó legénységé­nek törvénytelen visszatartása ügyé­ben. (Ismeretes, hogy 1954. június 23-án, Tajvantól délre a­ nyílt tenge­ren elrabolták a Tuapsze nevű szov­jet hajót és legénységét.) . A jegyzék hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok kormánya a szov­jet kormány többszöri erélyes köve­telése ellenére még mindig nem tett semmiféle intézkedést a Tuapsze tar­tályhajónak és személyzetének sza­badon bocsátására. Az Egyesült Álla­mok hatóságai kísérletet tesznek ar­ra, hogy megakadályozzák a Tuapsze személyzetének hazatérését, s e tör­vénytelen lépést olyan hivatkozások­kal álcázzák, hogy a hajó legénysé­gének „politikai menedékjogot“ ad­nak. „A Prezydent Gottwald nevű len­gyel hajó személyzetétől nyert érte­sülések szerint — hangzik a jegyzék — a Tuapsze személyzete erőszakos cselekményeknek és meghurcoltatás­nak van kitéve, s mindennek az a célja, hogy megakadályozzák a sze­mélyzet tagjainak hazatérését. Az Egyesült Államok haditengerészeti erői által ellenőrzött vizeken elrabolt Tuapsze nevű szovjet tartályhajó személyzetének tagjaival szemben el­követett minden ilyen cselekmény durva megsértése a nemzetközi jog általánosan elismert normáinak. A szovjet kormány tiltakozását je­lenti be az Egyesült Államok kormá­nyánál a szovjet tartályhajóval és személyzetével szemben elkövetett említett cselekményeik miatt és el­várja, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul intézkedé­seket tesz a tartályhajó és személy­zetének szabadon bocsátására“. (TASZSZ) — „FEHÉR KÖNYVET* hozott nyilvánosságra Hollandia külügymi­nisztériuma. Az angol nyelven ki­adott „Fehér Könyv“ — amely Hágá­ban és New Yorkban egyidejűleg je­lent meg — része az Indonézia el­len indított uszító kampánynak. (TASZSZ) Nézeteltérések a három nyugati külügyminiszter között a kormányfői értekezlettel kapcsolatban New York, június 19. (TASZSZ) Az amerikai tudósítóknak az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaor­szág külügyminisztereinek külön ta­lálkozójáról szóló közleményei azt bi­zonyítják, hogy e tárgyalások során komoly né­zeteltérések vetődtek fel a talál­kozó részvevői közt a négy ha­talom genfi kományfői értekez­letével kapcsolatban. Ezeket a nézeteltéréseket a többi közt a három miniszter által nyilvá­nosságra hozott közlemény homályos jellege is bizonyítja, így a közlemény­ben megkerülik azokat a konkrét kérdéseket, amelyek a sajtóközlemé­nyek szerint a tárgyalások anyagát képezték. A sajtó állításai szerint az Egyesült Államoknak nem sikerült elérnie, hogy elfogadják a genfi értekezle­ten megvitatható kérdés­csoportok korlátozásának elvét. A miniszterek nem állapodtak meg a napirendi ter­vezetet illetően, amelyet V. M. Mo­­lotovval San Franciscóban szándékoz­tak megvitatni. A széleskörű viták elkerülése végett a miniszterek elha­tározták, hogy semmiféle napirendi tervezetet nem állítanak össze és ma­gukra a kormányfőkre bízzák a meg­vitatandó kérdés­csoportok megálla­pítását. Mint ismeretes, az ameri­kaiak ahhoz ragaszkodtak, hogy az értekezlet megállapított napirend alapján dolgozzon. * Mint a UNITED PRESS hírügy­nökség szemleírója megjegyzi, a há­rom nyugati miniszter az idő jelen­tékeny részét a távol-keleti helyzet és a leszerelés kérdésének szentelte. A vita során Dulles, az Egyesült Álla­mok külügyminisztere ellenezte, hogy ezeket a kérdéseket felvegyék a genfi értekezlet programjába. Dullesnak azonban nem sikerült ráerőszakolnia állásfoglalását Macmillanre és Pinay­­re.A három miniszter tanácskozáson hosszasan vitatkoztak a Szovjetunió leszerelési javaslatáról és a Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett június 7-i szovjet jegyzék­ről. A június 17-i délelőtti tanács­kozáson „magánbeszélgetés formá­jában“ főként a nyugatnémet—szov­jet viszony rendezését indítványozó szovjet javaslatról és Adenauer, kancellár tervezett moszkvai útjá­ról folyt az eszmecsere. Mint Gold­berger, az ASSOCIATED PRESS hír­­ügynökség tudósítója közli, ezen a találkozáson élesen megmutatkozott, hogy a francia külügyminiszternek nem tetszett Adenauer külön tárgya­lása Dullesszal és Eisenhowerral. Pinay — közli a tudósító — elé­gedetlenségét fejezte ki afölött, hogy az Egyesült Államok már megállapodott Adenauerral és Franciaország külügyminiszte­rének már nem marad más hátra, mint fejet bólintani ehhez a megegyezéshez. A DAILY MIRROR ugyancsak Pinay elégedetlenségét emeli ki amiatt, hogy „Adenauer és Eisenho­wer teljes egészében megegyezett az amerikai és német szempontot ille­tően, és ily módon feltételezhető, hogy a franciáknak csak jóvá kell hagy­­niuk az elért megegyezést". Hamil­­tonna­k, a NEW YORK TIMES tu­dósítójának értesülése szerint a ta­nácskozás hangulatát „a franciák felháborodása rontotta meg“. Mint Hamilton tudósításából kitűnik, je­lentős nézeteltérések támadtak az európai biztonság kérdésének meg­vitatásánál. Az Egyesült Államok elégedetlen­ségét az értekezlet eredményei felett az a tény bizonyítja, hogy — mint Hamilton közli — a tanácskozás be­fejezésekor az Egyesült Államok képviselője arra szorítkozott, hogy a tudósítók előtt csak felolvasta, de nem kommentálta a közleményt, és csu­pán angol, francia vagy nyugatnémet forrásokból kaptak kiegészítő tájé­koztatást arról, hogy mi történt ezen a napon. Ass NDK álláspontja a német kérdésben Walter Ulbricht elvtárs felszólalása a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség kongresszusán Berlin, június 19. (TASZSZ) A Szabad Német Szakszervezeti Szövetség IV. kongresszusának jú­nius 18-i ülésén felszólalt Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára, a Szabad Német Szak­­szervezeti Szövetség központi vezető­ségének tagja. Ulbricht elvtárs az NDK-nak, a né­met kérdés megoldásával kapcsolat­ban elfoglalt álláspontjáról kijelen­tette: Harcolunk a minden szövetség­től mentes egységes Németorszá­gért. A szónoknak a nyugat-németorszá­gi vendégekhez intézett arra a kér­désére, hogy elfogadható-e ez a ja­vaslat, a kongresszus küldöttei és a nyugatnémet dolgozók képviselői vi­haros tapssal válaszoltak. Ulbricht megállapította, hogy a bé­ke és a nemzetközi feszültség enyhü­lése szempontjából nagy jelentőségű a négy kormányfő küszöbön álló genfi értekezlete. Emlékeztetett a Német Demokratikus Köztársaság kormányának nemrégen tett nyilat­kozatára, amely azt a reményt fejezi ki, hogy a négy hatalom tárgyalásai alatt Németország mindkét része képviselőinek módjuk lesz megindo­kolni szempontjaikat. A szónok üdvözölte a szovjet kor­mánynak azt a javaslatát, hogy a Szovjetunió és Nyugat-Németország között létesítsenek diplomáciai, gaz­dasági és kulturális kapcsolatokat, mert ez a k­i kezdeményezés a nemzet­közi feszültség enyhítésére és a né­met kérdés békés megoldására irá­nyul. Ulbricht elítélte azokat a nyu­gatnémet politikai személyiségeket, akik azt hirdetik, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság és Nyugat- Németország között lehetetlen a meg­egyezés. Hangsúlyozta, hogy erősí­teni kell a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország, dolgozóinak és szakszervezeteinek egységét. Z ÚTRA KÉSZEN A kőbányai gyártelepek, ódon bér­*­*■ skaszárnyák tengerében, a Körö­si Csorna út és a Harmat utca talál­kozásánál, kicsiny sziget húzódik meg. Hat erkélyes, háromemeletes ház, ötnek a fala kívülről még vako­latlan, köztük fü­ves-botkros park, a homokozóban virgonc apróságok. Odébb, egy hosszú ötemeletes épület­óriás fölött még daru nyújtogatja vasnyakát. De a 3. számú épület egyik emeleti ablakából már a rádió zenés műsorának foszlányait hozza erre a szél. A földszint 3. számú lakás Rich­­teréké. A fiatalasszony szorgos mun­kában van. Mos, vasal, rendbehozza férje ruháit. A nagy bőrönd is leke­rül a szekrény tetejéről. Richter Jó­zsef esztergályos ugyanis nagy útra készül: Bécsen, Koppenhágán át ve­zet ez az út Helsinkibe. A magyar nép képviselői közt ő is részt vesz a béke híveinek nemzetkö­zi találkozóján. Az öröm, a büszke­ség érzése féltő aggódással hadakozik az asszonyka szívében: csak baj ne érje az urát azon a hosszú úton... Fél négyre jár* Műszaki váltás kö­zeleg a MÁ­VAG kompresszorüzemé­ben. A tágas csarnok egyik sarkában a három méter hosszú horizontál-esz­­ter­gapad motorja már el­csendese­dett: a gépasztalon nyolctonnás hengerállvány nyugszik, tükörsi­mára munkált furatokkal. Piros svájcisapkás, nyurga férfi törülgeti, tisztogatja a gép hatalmas testét. He­tedik esztendeje teszi ezt Richter Jó­zsef, napjában többször is: azóta se szorult a gép generáljavításra. Eb­ben, persze, váltópárjának, Fábián­stvánna­k is része van, akivel há­rom év alatt — mióta együtt dolgoz­nak — úgy egymáshoz szöktek, akár a két testvér. Egyébként, Fábián az egyetlen, aki nem örül Richter utazásának; a he­lyettesítés gondja az ő nyakába sza­kad. Természetesen csak a gépnél. A gyár újító bizottságában más látja majd el átmenetileg az elnök — a Budapesti Békebizottságban megint más az elnökhelyettes teendőit. A Hazafias Népfront VIIl. kerületi bi­zottsága is titkár nélkül marad egy időre. Pedig mostanában ott is akad munka bőven. Segédkezni a tanács­tagok beszámoló gyűléseinek meg­rendezésében, szélesíteni a lakosság körében megindult mozgalmat a sza­badsághegyi úttörőtábor építésének támogatására. S éppen most készíte­nek elő egy baráti találkozót, amely­re a józsefvárosi nagyüzemek ötven sztahanovistáját hívják meg. A szer­vezésben Richter ezúttal nem vehet részt, de a sztahanovisták találkozó­ján már ott lesz, sőt a beszámolót is ő tartja. Hogy miről? A helsinki él­ményekről alighanem lesz majd némi mondanivalója... T­e hol vagyunk még a beszá­­mólótól m­ag­ indulásig hátra­levő napok csigalassúsággal telnek. Odahaza esténként jóformán nem is esik szó másról.­­ Egy nép érzéseit tolmácsolni — n­em könnyű dolog. „Követeljük a bé­két!“ ... „Küzdünk érte!“ ... — üzeni kilenc és félmillió magyar Helsinki­be. Richter József sok emberrel sze­retne beszélni, nagyon sokkal, a vi­lág minden tájáról. Az egyiknek ta­lán majd apjáról, a kiskunhalasi gé­pészről mesél, a másiknak a szűk pesterzsébeti lakásról, ahol még négy esztendeje is ötödmagával szo­rongott. És a Richter József csak önmagáról és családjáról beszélne Helsinkiben; ha nem szólna munkástársairól is, akik szerte az országban, nála nehe­zebben, vagy könnyebben élik ma­­gu­k formálta életüket; ha nem tenne említést a Harmat utcainál jóval nagyobb, új lakótelepek, az üzemi kultúrházak és bölcsődék szüntelenül gazdagodó világáról. — így is aligha szegeznék neki még egyszer a­­kér­dést: „Miért ragaszkodtok ti, magya­rok, olyan nagyon a békéhez?“ ... Ir­inai vagy brazil, szőke norvég vagy szenegáli néger lesz-e a budapesti esztergályos első helsinki ismerőse — ki tudná előre? Szeren­csére, Richter Józsefnek bármelyikük számára van mondanivalója. Ha mun­­kásem­berrel hozza össze a véletlen, a mi gyáraink új levegőjéről, a maga munkájáról mesél majd. Ha kereskedővel — akkor a Lengyelor­szágba is Argentínába, Kínába és Egyiptomba szállított MÁVAG-moz­­donyokat és szivattyúkat, daruikat és kompresszorokat hozza szóba. Fran­cia mérnököt és román gyárigazgatót egyaránt érdekel majd: mit tesznek a gyár munkásai, műszaki vezetői azért, hogy gyártmányaik időre megérkezzenek Buenos­ Airesbe épp úgy, mint a kazincbarcikai építkezés­hez. Elmondhatná persze mindezt két szóban is, így: „harcolunk a bé­kéért“. Ám a népek elszánt követe­lését a helsinki seregszemlén sem a szép szavaik , csakis a tettek ková­csolhatják sziklánál szilárdabb erővé. ■ ■. Az indulás órája közeleg. S vele a nap, amikor Richter József eszter­gályos átadja öt világrész küldöttei­nek a magyar munkások üzenetét. Berényi György Molotov elvtárs megérkezett San Franciscóba• San Francisco, június 19. (TASZSZ) Június 18-án San Franciscoiba ér­kezett V. M. Molotov vezetésével a Szovjetunió küldöttsége, hogy részt vegyen az ENSZ-alapokmáriy aláírá­sának 10. évfordulója alkalmából rendezendő jubileumi ülésszakon. A pályaudvaron V. M. Molotov és a szovjet küldöttség fogadására meg­jelentek az ENSZ főtitkára képvise­letében Denove, az ENSZ titkársága protokollos­ztályának vezetője, az Egyesült Államok elnökének és kül­ügyminiszterének képviseletében Purse, az amerikai külügyminiszté­rium protokollosztályának helyettes vezetője, San Francisco városa nevé­ben Robert Gros, az ENSZ jubileumi ülésszakának megrendezésére alakí­tott végrehajtó bizottság elnöke. V. M. Molotov megérkezésekor a következő nyilatkozatot tette: „Meg­köszönöm azt a figyelmességet, ame­lyet önök a Szovjetunió küldöttsége iránt tanúsítottak. Engedjék meg, hogy önökön keresztül szívből jövő üdvözletünket tolmácsoljam San Francisco lakosainak, annak a város­nak, amelyben az Egyesült Nemzetek Szervezetét alapították.“ V. M. Molotov és a szovjet küldött­ség New Yorkból jövet ellátogatott Chicagóba, ott megismerkedett a vá­ros nevezetességeivel és több válla­latával. Nehru miniszterelnök látogatása a szverdlovszki Szergo Ordzsonikidze uráli nehézgépgyárban Szverdlovszk, június 19. (TASZSZ) Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köz­társaság­­.. miniszterelnöke június 18-án délelőtt kíséretével együtt OX)000000000000000000000000000­ XX0 0000000CKXXXX)000000000000000000000CKX)000000000CXXX­00000000(X000CO3000000000000000CXXX)00000000CKXXXXXX»CXXXXX30COXK000a megtekintette a Szergo Ordzsoni­­­kidze uráli nehézgépgyárat. A mun­kások, a mérnökök és a technikusok lelkesen üdvözölték az indiai mi­niszterelnököt. A műhelyek megtekintése után a vendégek­­ beszélgettek G. Glebovsz­­kijjal, a vállalat igazgatójával. Az igazgató beszámolt nekik a gyár tör­ténetéről és azokról a gyártmányok­ról, amelyeket a kohászat, a bányá­szat, az ásványolaj és más nehéz­iparágak számára készítenek. Nehru sok kérdést tett fel Glebovszkijnak. Érdeklődött többek között a bérrend­szer, a társadalombiztosítás, az üdülés megszervezése, a munkások műszaki és általános oktatása, a lakásépítkezés iránt. Nehru azt is megkérdezte, hogy a gyár készít-e berendezést az Indiában épülő kohászati kombinát számára. Glebovszkij azt válaszolta, hogy az uráli nehézgépgyár más gép­gyárakkal együttműködve nagy meg­rendeléseket teljesít India számára. A beszélgetés végén a gyár igaz­gatója egy lépkedő e­kszkavátor modelljét ajándékozta az Indiai Köz­­ársaság miniszterelnökének. Nehru a következőket írta be az üzem vendégkönyvébe: „Igen érde­kes és tanulságos volt számunkra megtekinteni ezt a gyönyörű üzemet. A direktor nagy gépeket mutatott nekünk és beszámolt munkájukról. Ezért hálásak vagyunk neki.“ Az indiai vendégek ezután megte­kintették a gyár munkásleányainak szállását és jártak Szidorovszkij acélöntő, Juskov technikus és Le­­vandovszkij műhelyfőnök lakásán. Nehru bement minden szobába és elbeszélgetett a lakókkal. Ezután az uráli geológiai múze­umba látogattak el a vendégek, ahol megtekintették a világ leggazdagabb­­ ásványgyűjteményét. Nehru a láto­­­gatók könyvébe beírta: „Gyönyörű­­múzeum ez, mindenkit érdekel, kü­lönösen azt, aki tanulmányozta a­­geológiát. Mivel diákkoromban ta­nultam geológiát, számomra nagyon érdekes volt. Szerettem volna alapo­sabban tanulmányozni a hasznos­ásvány mintagyűjteményt“. Este a szverdlovszki Opera- és Ba­lettszínház helyiségében az indiai vendégek tiszteletére nagy hangver­senyt adtak. Nehru Leningrádba érkezett Nehru miniszterelnök, valamint leánya, Indira Gandhi és a kísére­tükben levő személyek június 19-én Leningrádba érkeztek. A repülőté­ren Nyikolaj Szmirnov, a leningrádi városi tanács elnöke mondott üd­vözlő beszédet, amelyre Dzsavaharlal Nehru beszédben válaszolt. A Szovjetunió legfelső Tanácsának Elnöksége ratifikálta a szovjet—jugoszláv kereskedelmi és fizetési egyezményt Moszkva, június 19. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége 1955. június 18-i ren­deletével ratifikálta a szovjet—jugo­szláv kereskedelmi egyezményt és a fizetési egyezményt, amelyet 1955. január 5-én Moszkvában írtak alá és amelyet a Szovjetunió Minisztertaná­csa elfogadott. ­ KÜLFÖLDI HÍREK/ — HATOJAMA JAPÁN MINISZ­TERELNÖK a felsőház külügyi bi­zottságában egy liberális felsőházi tag kérdésére válaszolva kijelentette, hogy kormánya nem szándékozik be­lépni a SEATO-ba, a délkelet-ázsiai támadó szövetségbe. (Új-Kína) — AZ ANYÁK VILÁGKONG­RESSZUSÁT, amelyet eredetileg Pá­rizsban akartak megrendezni, július 7 és 10 között Lausanne-ban (Svájc) tartják.­­ A DÍVSZ TITKÁRSÁGA elha­tározta, hogy augusztus 17-re össze­hívja Varsóban a DÍVSZ tanácsá­nak ülésszakát.''Az ülésszakon meg­tárgyalják az V. Világifjúsági Talál­kozó eredményeit és a DIVSZ-re váró új feladatokat, valamint meg­vitatják a revíziós bizottság beszá­molóját. (MTI) A CSANGKAJSEKISTA REPÜ­LŐGÉPEK ÉS HADIHAJÓK szom­baton több ízben támadták a kínai partokat. Heinrich Brandweiner és Don Andrea Gaggero nyilatkozata a Szabad Nép olvasóinak a helsinki nagy találkozóról . Két nap múlva, június 22-én megkezdi munkáját Helsinkiben „a @** pék parlamentje“. Ebből az alkalomból felkértük a nemzetközi békemozga­­lom két ismert személyiségét: Heinrich Brandweiner osztrák professzort és Don Andrea Gaggero olasz katolikus papot, hogy nyilatkozzanak a Szaba Nép hasábjain a béketalálkozóról és a békemozgalom időszerű kérdéseiről. Heinrich Brandweiner professzor, a Béke-Világtanács tagja, az Osztrák Béketanács elnöke. Helsinki alkalmat a népeknek új, konstruktív megoldások keresésére Az osztrák ál­lamszerződés va­lósággá vált: Ausztria vissza­kapta független­ségét, demokra­tikus berendez­kedését nemzet­közileg elismer­ték, a sokat vita­tott német tulaj­don osztrák kéz­be jut, a meg­szálló csapatok elhagyják az or­szágot. Ausztria ál­landó, svájci mintájú semlegességre kötelezi ma­gát. Ezt a Szovjetunió kormánya és az osztrák szövetségi kormány által a moszkvai tárgyalások eredményekép­pen aláírt egyezmény első pontja tartalmazza. Magában foglalja e pont azt a kötelezettséget, hogy Ausztria területén nem szabad katonai tá­­maszpontot megtűrni, és Ausztriának semmiféle katonai szövetségben nem szabad részt vennie. Az osztrák kérdés ilyen megol­dása is azt mutatja, hogy a vi­lágméretűen fontos vitás kérdések­ben lehet konstruktív megoldást ta­lálni a nagyhatalmak között folyta­tott tárgyalások útján. Mint aho­gyan sikerült a koreai vérontást a fegyverszünettel megállítani, mint ahogyan a genfi külügyminiszteri ér­tekezlet véget tudott vetni az indo­kínai háborúnak, ugyanúgy megmu­tatta a négy nagyhatalom és Ausztria közötti egyezmény, hogy a San Fran­ciscoi alapokmányban lefektetett té­tel, amelyen az ENSZ felépült és amelyen az ENSZ áll, azaz a nagy­hatalmak egyetértésének alapelve — az a tényező, mely nemcsak általá­ban alvilág békéjének fenntartásához és a nemzetközi biztonsághoz, hanem más sürgető kérdések megoldásához is elengedhetetlen. Ha mi, osztrákok, örömmel tekint­hetünk is vissza arra, amit elértünk, mégsem feledjük, hogy feszültséggel teli világban élünk, s hogy még min­dig igen fontos kérdések várnak megoldásra. Ezeket a kérdéseket is meg lehet oldani tárgyalások útján, ha a megbeszéléseket előzetes felté­telek nélkül, lojális szellemben ve­zetik. Mindezeknek a kérdéseknek a megoldása azonban lehetetlen a négy nagyhatalomnak és az ötödiknek, a Kínai Népköztársaságnak egyetértése nélkül. Itt elsősorban Kína szuverén jogainak az ENSZ-ben való helyre­­állítására, és állami területének ide­gen beavatkozástól való megvédésére gondolunk; a német kérdés megoldá­sára és a fegyverkezés korlátozásá­nak, valamint valamennyi tömeg­­pusztító fegyver betiltásának alap­vető problémájára. Ezeknek a kérdé­seknek a megoldásához lényeges hoz­zájárulást jelent a béke erőinek vi­lágtalálkozója Finnország fővárosá­ban. Finnország, Ausztriához hason­lóan, semleges állam és igen alkal­mas arra, hogy székhelye legyen olyan megbeszélésnek, mely a fe­szültség enyhülését mozdítja elő és megmutatja, milyen sok az eddig még ki nem használt lehetőség a meglevő feszültség csökkentésére és a világbéke biztosítására. Helsinki alkalmat fog adni a né­peknek, hogy új, konstruktív megol­dásokat keressenek. Ausztria abban a helyzetben lesz, hogy küldöttsége Helsinkiben értékesen támogathatja és előmozdíthatja azokat a törekvé­seket, amelyeknek célja Európa bé­kéjének megszilárdítása. Don Andrea Gaggero, a Béke-Világtanács tagja: Mi, katolikusok, szeretnénk hozzájárulni Helsinkiben a népek közötti megértéshez Don Andrea Gaggero —■ fia­tal pap. Az olasz delegáció tagja­ként ő is részt vesz a helsinki béke-világtalál­kozón. Nevét Olaszország ha­tárán kívül is jól ismerik. Don Andrea Gaggero a hitle­ri megszállás éveiben partizán volt, részt vett a náci fasiszták el­leni­­ harcban. Mikor kitudódott, hogy aktív parti­zán, letartóztatták, előbb hízelkedé­­sek­kel, majd fenyegetésekkel akarták rávenni arra, hogy elárulja társait és az ügyet, amelyért harcol. Don Gag­gero azonban nem tántorodott meg, Mauthausenbe deportálták. Hazafiúi helytállásáért, hősi magatartásáért később a legmagasabb kitüntetést­­kapta: az arany vitézségi érmet. A felszabadulás után Genova egyik kis parókiáján folytatta lelkészi működését, úgyhogy szo­ros kapcsolatban maradt a néppel. Éppen ez a kapcsolat, a néptömegek törekvéseinek helyes felismerése in­dította arra, hogy 1950-ben részt vegyen a varsói békekongresszuson. Attól kezdve a békemozgalom hívei­nek soraiban haladt, s ennek követ­keztében az egyházi hatóságok szük­ségét érezték annak, hogy elbocsás­sák papi állásából. Közvetlenül Helsinkibe indulása előtt kerestük fel Don Gaggerót. — Mi a véleménye a helsinki béke­­világtalálkozó jelentőségéről? — Helsinkiben — válaszolta Don Gaggero — megvonjuk majd a bé­kéért kifejtett eddigi tevékenységünk mérlegét. Ez a mérleg pozitív lesz, amit már az is bizonyít, hogy a hel­sinki találkozón részt vesznek a leg­különbözőbb politikai, kulturális és vallási nézetek képviselői. E találkozó igen fontos állomás a tartós béke felé vezető úton. Ma hatalmas lehetősé­­gek nyílnak előttünk, hogy végleges­­en megszabadítsuk a világot azok­­tól az éles ellentétektől, amelyek már, már háborús veszéllyel fenye­­gettek. — És mi a véleménye — kérdeztük ezután —, mint katolikusnak, mint papnak, a helsinki béke-világtalál­­kozóról? — Mint pap, mint katolicus — bí­zom a katolikus tömegekben. Mi, ka­­tolikusok. Helsinkiben minden bé­­kés erővel­­ együttműködve, szeret­­nénk hozzájárulni a népeik közötti megértéshez, hogy megteremtsük egy olyan egymás mellett élés előfeltéte­­leit, amelyre immár nem az atom­­bomba ijesztő árnyéka borul, hanem amely utat nyit az igazság keresése és a testvéri együttműködés megva­lósítása előtt. — Mit mondhat a béke-világtalál­kozó olaszországi előkészületeiről és a találkozón részvevő olasz küldött­ségről ? — Olaszországot széleskörű kül­­döttség képviseli majd Helsinkiben. Küldöttségünk még nagyobb létszá­mú is lehetett volna, sajnos azonban országunkban még igen erős akadá­lyok nehezítik a helsinki találkozón való részvételt. Bízunk abban, hogy a helsinki ta­lálkozó lehetővé teszi majd minden fontos nemzetközi probléma valóban mélyreható megvizsgálását. Bízunk abban, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket Olaszországban a bécsi felhívás aláírására indult mozgalom során szereztünk, az eddiginél is ér­tékesebb gyümölcsöket hoznak. Már eddig is több mint 12 millió aláírás fejezi ki az olasz nép békealkaratát, s ez a tény reményt ad arra, hogy az olasz küldöttség is hozzá fog járulni Helsinkiben a tanácskozás sikeréhez, ahhoz, hogy a nagyobb megértés gyü­mölcseit mind Olaszországban, mind az egész világon megérlelje. Italo Guglielmini Argentínában helyreállt a nyugalom A lázadás vezetőit letartóztatták Buenos Airesben, Argentína fővá­rosában — a nyugati hírszolgálati irodák egybehangzó jelentése sze­rint — helyreállt a nyugalom, bár az utcákon katonai és rendőri őrjá­ratok cirkálnak. Peron elnök szom­baton a hadsereg ellenőrzése alá he­lyezte az összes argentin biztonsági erőket. A szárazföldi hadsereg, amely mindvégig Peron mellett állt, szigo­rú ellenőrzést gyakorol az egész or­szágban és megszállva tartja a ten­gerészeti légierő minden támasz­pontját. Megtiltották Buenos Aires átrepülését, és légelhárító ütegeket helyeztek el az ország minden ka­tonailag fontos pontján. Argentin lapok — így a LA RA­­ZON és a LA PRENSA — arról szá­molnak be, hogy a lázadás két veze­tőjét letartóztatták. Az egyik Oli­vieri tengernagy, akit már a lázadás előtt felmentettek tengerészeti mi­niszteri állásától, a másik pedig Cal­deron tengernagy. A lapok megem­lékeznek arról is, hogy a lázadás harmadik vezetője, Marzialo ten­gernagy röviddel a lázadás leverése után öngyilkosságot követett el. (MTI) „Kár, hogy nem sikerült** A NEW YORK TIMES szerkesztő­ségi cikkében feltűnő sajnálkozással állapítja meg, hogy az argentínai lá­zadás nyilvánvalóan kudarcba ful­ladt. A lap sajnálkozik, hogy a repülő- és tengerésztisztek közül kikerült lázadók hibát követtek el azzal, hogy nem nyerték meg a szá­razföldi hadsereg támogatását. A NEW YORK TIMES és a DAILY MIRROR megjegyezve, hogy a láza­dás „jelentékeny mértékben a hadi­tengerészet ügye volt“, azt írja, hogy az argentin haditengerészetet „hagyo­mányok fűzik az amerikaiakhoz“. A Daily Mirror azt javasolja, hogy „amennyire csak lehet, halasszák el az Export-Import Bank által Argen­tínának nyújtandó kölcsön folyósítá­sát­. (TASZSZ)

Next