Szabad Nép, 1955. június (13. évfolyam, 150-179. szám)

1955-06-22 / 171. szám

SZERDA, 1955. JÚNIUS 22 1941. június 22-nek tanulsága íg­ Ja van 14 esztendeje annak, hogy a náci hadsereg hitszegő módon rátört a Szovjetunióra. A hit­lerista klikk villám­háborúról álmodo­zott; azt hitte, hogy a váratlanság tényezőjét kihasználva, néhány hó­­nap alatt maga alá gyűrheti a szo­cializmus országát. A vérmes remé­nyek azonban hamarosan csalódássá változtak. 1941 telén a nácik előre­nyomulását megakadályozó moszkvai csata, majd 1942-ben a diadalmas sztálingrádi ütközet teljes fordulatot eredményezett a háború menetében, s a dicső szovjet hadsereg 1945 tava­szán már saját barlangjukból is kifüs­tölte az új barbarizmus legmegátal­­kodottabb képviselőit. Június 22 olyan évforduló, amely évről évre újólag arra int: az agresz­­szorra vereség, megsemmisülés vár. A második világháború nagy tanul­sága, hogy az az ország jutott el a győzelemhez, amelynek népei meg­szabadultak a kapitalizmus igájától, s a szocializmus magasabbrendű ön­tudatának, szervezettségének és egy­ségének erejével válaszolnak a gya­lázatos támadásra. A Szovjetunió azért mérhetett megsemmisítő csa­pást a náci fenevadra, mert a Hitler és társai által összeverbuvált, pa­rancsszóra vakon masírozó hadosztá­lyokkal az igazságos honvédő háború tüzében megedződött igazi néphad­sereg erejét állította szembe. C­atálin elvtárs s a szovjet nép ve­­zetői már a háború alatt, s a háború után is hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió népei a német nép jövőjéért is küzdenek. A feltétel nélküli megadás aláírásától fogva ar­ra törekedtek, hogy jó viszonyt te­remtsen a két nagy európai nép kö­zött. A Szovjetunió diplomáciája mindenkor éles választóvonalat hú­zott a német militaristák és a német nép között. A teheráni, a jaltai és a potsdami értekezleten a legszilár­dabban ragaszkodott ahhoz, hogy a szövetséges­­hatalmaknak meg kell akadályozniuk a Németország részé­ről esetleg újból megnyilvánuló min­denfajta háborús próbálkozást, s ezt az elvet azóta is következetesen ér­vényesíteni igyekszik — ugyanakkor számos lépést tett a békés, baráti német—szovjet kapcsolatok megte­remtésére. A Német Demokratikus Köztársaság létrejötte s elismerése a Szovjetunió és a többi békeszerető állam részéről szilárd alapot terem­tett a német militarizmus új próbál­kozásai ellen. A Német Demokratikus Köztársaság léte és politikája fényes bizonyíték arra, hogy a német nép egésze is megtalálhatja a békés fel­emelkedéshez vezető utat. A közelmúlt eseményei újólag azt­­ tanúsítják, hogy a szovjet kor­mány tovább kíván haladni a német— szovjet kapcsolatok rendezése útján. A Szovjetuniónak a Német Szövet­ségi Köztársasághoz intézett június 7-i jegyzéke, amelyben a két ország közötti diplomáciai, gazdasági és kul­turális kapcsolatok megteremtését in­dítványozta, s egyben Adenauer kan­­cellárt és a bonni kormány más kép­viselőit meghívta Moszkvába, nagy visszhangot keltett a német nép kö­rében. Nyugat-németországi politiku­sok beszédei, tekintélyes újságok cik­kei és a tömegek fennen hangoztatott véleménye egyaránt azt mutatja: Nyugat-Németország lakosságának többsége követeli, hogy a Német Szö­­vetségi Köztársaság képviselői láto­gassanak el a Szovjetunió fővárosába. A német népet a náci rendszer évei­ben gyűlöletre igyekeztek nevelni a Szovjetunió ellen, s ma egyre töb­ben szállnak síkra, a bonni államban is, azért, hogy a Szovjetunió és egész Németország jó viszonya élő való­sággá váljék. A német nép széles ré­tegei ismerik fel igaz barátjukat a Szovjetunióban, és saját érdekeik ki­fejezését a kollektív biztonságra és a német egység megteremtésére irá­nyuló szovjet javaslatokban. Ez a tény biztató távlatokat nyit meg a német kérdés végleges, igazságos megoldása előtt. Kétségtelen, hogy a szovjet—német kapcsolatok rendezé­se egyik legfontosabb előfeltétele an­nak, hogy megőrizhessük Európa és a világ békéjét, hogy soha többé ne ismétlődhessék meg az, ami 1941. jú­nius 22-én történt. A négyhatalmi tanácskozás összehívása a feszültség enyhítéséért indított harc eredménye — írja a Politika című jugoszláv lap Belgrád, június 21. (TASZSZ) A POLITIKA című jugoszláv lap cikket közöl a négy nagyhatalom kor­mányfőinek közelgő találkozójáról. A cikk a többi között megállapítja: A háború befejezése óta ez a nagyha­talmak képviselőinek az első legma­gasabb szintű találkozója. Vannak, akik visszaemlékezve a teheráni, a jaltai és potsdami találkozók körül­ményeire, azt hangoztatják, hogy az ilyen tárgyalások ideje elmúlt és most kerülni kell­ az ilyesmit. Ám a legmagasabb szintű találkozók új­szerű körülmények között is haszno­saik lehetnek és kívánatosak, ha a tárgyalásokon részvevő országok őszintén törekszenek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke, még­pedig az összes népek kollektív biz­tonságán és függetlenségén felépülő béke megszilárdítására. Nagy reményeket táplálnak Eisen­hower, Eden, Faure és Bulganyin ta­lálkozója iránt. És nem alaptalanul. Most új, kedvezőbb légkör alakult­­ki világszerte. A négyhatalmi tanácskozás a fel­élénkült diplomáciai tevékeny­ségnek, a nemzetközi feszültség fokozatos enyhítéséért indított harcnak az eredménye. A lap a továbbiakban megjegyzi, hogy „az egyenjogú tárgyalások mód­szere, amely magától értetődő módon feltételezi, hogy a felek a béke fenn­tartása végett készek engedményeket tenni, mindiinkább az az egyetlen út lesz, amely a világ békéjének bizto­sításához vezet­. A legfontosabb nemzetközi kérdé­sek megtárgyalására hivatott négy­hatalmi találkozó előkészítésének napjaiban — folytatja a lap — az egész világot betölti a reménykedés szelleme. Irreális dolog lenne azt vár­ni, hogy ezek a tárgyalások végérvé­nyesen megoldják az összes vitás kérdéseket, és kigyógyítják a világot minden betegségéből. Viszont nincs veszélyesebb dolog, mint azt állítani, hogyha genfi megbeszélések nem ve­zethetnek semmiféle konkrét döntés­hez. A szükséges jóakarat, az őszinte erőfeszítések esetén, továbbá, ha a fe­lek hajlandók a másik fél javaslatait őszintének tekinteni és megtárgyalni, ha hajlandók engedményeket tenni és lemondani a tömbök politikájáról , a­kikor elérhetők pozitív eredmé­nyek. A cikk végül hangsúlyozza, hogy a genfi kormányfői értekezleten „nem­csak számos fontos intézkedést hoz­hatnak a béke megszilárdítására és a megoldatlan kérdések rendezésére, hanem ez az értekezlet új korszakot is nyithat a nemzetközi viszonyok te­rületén“. Angliában megszüntették a rendkívüli állapotot London, június 21. (MTI)A Reuter hírügynökség jelenti, hogy a lordok házában kedden fel­olvasták Erzsébet királynő üzenetét, amely megszünteti a vasutassztrájk­kal kapcsolatban május 31-én kihir­detett rendkívüli állapotot. KÜLFÖLDI HÍREK — BIRMINGHAM VÁROS FŐ­POLGÁRMESTERE kijelentette: a városi tanács elhatározta, hogy el­fogadja Szverdlovszk szovjet város meghívását, és nyolctagú küldöttsé­get indít Szverdlovszkba. (MTI)­­ A RENDŐRSÉG LETARTÓZ­TATTA Paul Caballerót, Algír Kom­munista Pártjának egyik titkárát, va­lamint Georges Raffinit, a párt köz­ponti bizottságának tagját. (MTI) A KÉTHETES TANULMÁNY­­ÚTRA a Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaságba utazott Vladimír Riedl, a Vecerni Praha című prágai estilap főszerkesztőhelyettese és Jaroslav Putik, a Literarni Noviny, a Cseh­szlovák Írószövetség hetilapjának munkatársa. (CTK) —_ AZ AMERIKAI SZENÁTUS, hétfőn egyhangúlag elfogadta a had­ügyi költségvetést. A költségvetés ösz­­szegre 31 milliárd 882 millió dollár. (AFP) — kétmillió koronát GYŰJ­TÖTT a csehszlovák ifjúság a nem­­zetközi szolidaritási alapra. A pénzt külföldi ifjak utazási költségeinek fedezésére fordítják, akik mint kül­döttek vesznek részt a varsói VIT-en. (CTK) — A BELGIUMI T­AMISÉBEN vízrebocsátották a Szovjetunió szá­mára épített motoroshajót. Az 5200 tonna vízkiszorítású hajót szovjet megrendelésre építette a Boel-cég. (TASZSZ) — MOHAMMED ALI PAKISZ­TÁNI MINISZTERELNÖK Kalkut­tában kijelölhette: „Ha Kína helyet kapna az ENSZ-ben, a kuomintangis­­tákat pedig kivonnák a kínai part­menti szigetekről, ez lehetővé tenné a távol-keleti problémák mindenre kiterjedő rendezését.“ (TASZSZ) — BEVANT JELÖLI az angol jár­műgyártók szakszervezete a „Mun­kás­­párt“ pénztárosi tisztségére. Bevan kijelentette, hogy a jelölést elfogad­ja. (MTI) — A SEATO-ORSZÁGOK ÉRTE­KEZLETE hétfőn megkezdődött Ka­­racsibban. Az értekezleten a délkelet­ázsiai katonai paktum gazdasági vo­natkozású problémáit tárgyalják meg. (Új-Kína) Nagygyűlés a moszkvai Dzsi am©-stadionban a Szovjetunió és India barátságának jegyében A nagygyűlésen felszólalt N. A. Bulganyin és Dzsavaharlal Nehru Moszkva, június 21. (TASZSZ) Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köz­társaság miniszterelnöke a Szovjet­unió különböző vidékein tett huza­mosabb útjáról Moszkvába visszatér­ve június 21-én sajtóértekezletet tar­tott. A sajtóértekezleten a szovjet és a külföldi sajtó számos képviselője vett részt. Nehru miniszterelnök a tudósítók kérdéseire válaszolva beszámolt a szovjetunióbeli utazásai során szer­zett benyomásairól, beszélt az India és a Szovjetunió népei közötti nö­vekvő és erősödő barátságról, arról a műszaki segítségről és tanácsadás­ról, amelyben a Szovjetunió India népeit részesíti a nemzeti ipar fej­lesztésében. Nehru miniszterelnök rá­mutatott az India és a Szovjetunió közötti barátságnak a nemzetközi fe­szültség enyhítése szempontjából megnyilvánuló jelentőségére. Azt a reményét fejezte ki, hogy a nemzet­közi feszültség napról napra enyhül majd. Délután 6 órakor a moszkvai Di­­namo-stadionban gyűlést tartottak a Szovjetunió és India barátságának jegyében. A stadionban tízezrek je­lentek meg: moszkvai vállalatok és hivatalok munkásai és alkalmazottai, a tudomány és a kultúra képviselői. A középső páholyban Nehru indiai miniszterelnök, a szovjet kormány és a kommunista párt vezetői foglaltak helyet. A gyűlés részvevői hosszan­tartó, viharos tapssal fogadták őket. A gyűlést M. A. Jasznov, a moszk­vai tanács elnöke nyitotta meg. A gyűlésen felszólalt Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság mi­niszterelnöke. Beszédében köszönetet mondott azért a barátságért és szí­vélyes vendégszeretetért, amellyel a Szovjetunióban fogadták. Nehru mi­niszterelnök befejezésül a szovjet kormány vezetőihez fordulva ezeket mondotta: — India népe minden jót kíván önöknek és arra törekszik, hogy együttműködjék önökkel a közös tevékenység sok területén, or­szágaink javára, az egész embe­riség érdekében. Az indiai miniszterelnök beszédét hosszantartó, viharos tapssal fogad­ták, éljenzés harsant fel. Moszkva, június 21. (TASZSZ) N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, június 21-én megbeszélést folytatott Dzsava­harlal Nehruval, az Indiai Köztársa­ság miniszterelnökével. A megbeszélésen részt­ vettek: I.G. Kabanov, a Szovjetunió külkereske­delmi minisztere, A. A. Gromiko és V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első helyettesei. Indiai részről jelen voltak a Nehru kíséretében levő személyek: N. R. Pillái, az indiai külügyminisztérium főtitkára, A. Husszain, az indiai kül­ügyminisztérium európai osztályának vezetője, K. P. S. Menen, az Indiai Köztársaság moszkvai rendkívüli és Moszkva, június 21. (TASZSZ) A bandungi értekezleten részt vett országok moszkvai diplomáciai kép­viseleteinek vezetői június 21-én villásreggelit adtak Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök tisztele­tére. A villásreggelin részt vett Dzsa­vaharlal Nehru, az Indiai Köztársa­ság miniszterelnöke, leánya Indira Gandhi, N. R. Pillái, az indiai kül­ügyminisztérium főtitkára, A. Husz­­szain, az indiai külügyminisztérium európai osztályának vezetője. Szovjet részről a villásreggelin megjelent N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. G. Pervuhin, M. Z. Sza­­burov, N. Sz. Hruscsov, továbbá V. Ezután N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke szólalt fel. N. A. Bulganyin, a szov­jet kormány és a szovjet nép nevé­ben üdvözölte India miniszterelnö­két, meghatalmazott nagykövete és P. N. Kaul, az indiai nagykövetség első titkára. A megbeszélés szívélyes, baráti légkörben folyt le. Al. Z. Szaburov fogadta Nehru miniszterelnököt Moszkva, június 21. (TASZSZ) M. Z. Szaburov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnökhelyet­tese, a Szovjetunió Állami Gazdasági Bizottságának elnöke június 21-én fogadta Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnököt és hosszabb beszél­getést folytatott vele. V. Kuznyecov és V. A. Zorin, kül­ügyminiszterhelyettes, M. A. Meny­­sikov, a Szovjetunió indiai rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a Szovjetunió külügymi­nisztériumának több osztályvezető­je. Eden meghívta Nehrit Londonba London, június 21. (MTI) Illetékes forrásból közlik: Sir Wil­liam Hayter, moszkvai angol nagykö­vet Eden miniszterelnök megbízásá­ból kedden délelőtt átnyújtotta a Moszkvába visszaérkezett Nehru in­diai miniszterelnöknek a londoni lá­togatásra szóló meghívást. N. A. Bulijanyin megbeszélése Nehrunal A bandungi értekezleten részt vett országok diplomáciai képviselőinek villásreggelije Nehru tiszteletére Bírói eljárással és elbocsátással akarják megtörni az angol tengerészsztrájkot Az Angliában folyó tengerész­­sztrájkot a kormány és a hajózási vállalkozók a legválogatottabb esz­közökkel próbálják megtörni. A Cunard hajózási vállalat most bírói eljárást kért 49 sztrájkoló tengeré­sze és a sztrájkbizottság 15 tagja el­len. Ezenkívül több száz tengerészt szolgálat-megtagadás címén elbocsá­tottak állásából. A kormány pedig a fiatalabb tengerészeket katonai szol­gálatra akarja behívni. A DAILY WORKER ezzel kapcso­latban megállapítja: „A Cunard tár­saság eljárása a tiltakozások viharát fogja kirobbantani olyan helyeken is, amelyeket eddig még nem érintett a sztrájk. A sztrájk már most is két kikötőben 9 nagy óceánjáró gőzöst kényszerít veszteglésre.­ (MTI) Az Olasz Köztársasági Párt nem hajlandó részt venni az új kormányban Róma, június 21. (MTI) Scelba kormányának minden mi­nisztere hétfőn a miniszterelnök rendelkezésére bocsátotta miniszteri tárcáját, hogy ezáltal lehetővé tegye a kormány „átalakításának“ elvégzé­sét. Az új miniszterek kinevezése még nem történt meg. A liberálisok és a szociáldemokraták meg akarják tartani ugyanazokat a minisztériu­mokat, amelyek eddig is a kezükben voltak és legfeljebb személyi cseré­ről hajlandók tárgyalni. Az Olasz Köztársasági Párt nem fogadta el Scelbának azt az ajánlatát, hogy lépjen be a kor­mányba. Az elutasítást azzal in­dokolja, hogy nem tartja kielégí­tőnek az új kormányprogramot. A kereszténydemokrata képviselők vezető bizottsága még nem nevezte meg jelöltjeit az „átalakított“ kor­mányban. Gonella, a Keresztényde­mokrata Párt volt főtitkára és Pella volt miniszterelnök, a párt kisebbsé­gi irányzatainak vezetői, kijelentet­ték, hogy az Olasz Köztársasági Párt távolmaradása a kormánytól nem te­szi lehetővé azt, hogy az új kor­mány a már eleve meglevő többség­re számítva jelenjen meg a képvise­lőház előtt, érvénytelenné teszi a „négypárti formulát“, amelyre a kor­mány eddig támaszkodott. A Kereszténydemokrata Párt ve­zetősége kedden este ülést tart, hogy megvizsgálja a politikai helyzetet, tekintettel a köztársaságpártiak el­utasító válaszára, és a keresztény­­demokrata­ kisebbség ellenzékiségé­nek felelevenedésére. Ha ezeket a nehézségeket sikerül áthidalni, ak­kor Scelba kedden és szerdán elvé­gezheti az „átalakítás“ munkáját, az államfő elé terjesztheti a miniszte­rek kinevezését és — ha az államfő nem támaszt kifogást az eljárás el­len — csütörtökön a képviselőház elé állhat, hogy bizalmat kérjen átalakí­tott kormánya számára. Az átalakított kormány a kép­viselőházban­­ 260 keresztényde­mokrata szavazatra, 19 szociálde­mokrata és 13 liberális szavazat­ra, összesen 292 szavazatra szá­míthat, míg az abszolút többség­hez 291 szavazat szükséges. A köztársaságpártiak szavazatai hiá­nyában a kormány Lauro disszidens monarchistáinak támogatására szá­mít. A jelenlegi körülmények között az sem lehetetlen, hogy a keresztény­­demokraták egy része nem szavaz a kormány mellett. San Franciscóban megtartották az ENSZ jubileumi ülésszakának megnyitó ülését San Francisco, június 21. (TASZSZ) Mint lapunk tegnapi számában je­lentettük, június 20-án San Francis­cóban ünnepélyes keretek között megnyílt az ENSZ-alapokmány alá­írása 10. évfordulójára összehívott ju­bileumi ülésszak. Az ülésszakot Van Kleffens, az ENSZ jubileumi ülés­szakának elnöke, aki a közgyűlés 9. ülésszakának elnöke volt, nyitotta meg, majd Eisenhower elnök tolmá­csolta a jubileumi ülésszak részve­vőinek az Egyesült Államok kong­resszusának külön köszöntő üzene­tét. Ezután San Francisco város nevé­ben Robinson polgármester, Califor­nia állam nevében Knight kormányzó beszélt. Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára rövid beszédében arról szólt, milyen nagy felelősséget róttak a világ né­pei az ENSZ-re. Hammarskjöld em­lékeztetett a közelmúlt nemzetközi eseményeire, amelyek némileg eny­hítették a világfeszültséget — a Ban­­dungban tartott ázsiai—afrikai érte­kezletre, az osztrák államszerződés megkötésére, a négyhatalmi kor­mányfői értekezlet előkészítésére —, és hangsúlyozta, hogy mindezek az események az egész világ békéje és biztonsága további megszilárdításá­nak „új reményét keltik fel“. Az ENSZ főtitkára a továbbiakban ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy az ENSZ megsokszorozza a béke megszi­lárdítását és a népek életszínvonalá­nak emelését szolgáló erőfeszítéseit. Ezután Van Kleffens, az ENSZ ju­bileumi ülésszakának elnöke szólalt fel. Felhívta a küldöttek figyelmét az ülésszak nagy nemzetközi jelentő­ségére. Azt mondotta, hogy a világ népei „a nemzetközi légkör javulásá­hoz való fontos hozzájárulást“ vár­nak az ülésszaktól. Van Kleffens felszólalásával befe­jeződött az ülésszak ünnepélyes meg­nyitó ülése. Villásreggeli V. N­. M­­elatovnál V. M. Molotov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, az ENSZ jubileumi ülésszakán részvevő szovjet küldött­ség vezetője, június 19-én találkozott Van Kleffensszel, az ENSZ jubi­leumi ülésszakának elnökével. V. M. Molotov és Van Kleffens beszélgeté­sénél jelen volt G. N. Zarubin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete. Ugyanezen a napon V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere és A. A. Szoboljev, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-képviselője részt vett azon a banketten, amelyet Eduardo Zulete-Angel, Colombia washingtoni nagykövete adott. V. M. Molotov június 20-án villás­reggelit adott Hollandia, Dánia, Je­­m­en, Luxemburg, Szaud-Arábia és Svédország küldöttségeinek tisztele­tére. (TASZSZ) Eredményesen befejeződött az olasz női mezőgazdasági bérmunkások sztrájkja Róma, június 21. (TASZSZ) Az olasz haladó lapok beszámol­nak arról, hogy Vercelli, Novara, Mi­lánó és Pavia tartományokban si­kerrel fejeződött be a rizsföldeken dolgozó női bérmunkások sztrájkja. A sztrájkot munkabéremelési köve­telések támogatására indították. A Vercelliben aláírt megállapodás elő­írja, hogy a rizsültetvényeken dolgo­zó nők bérét három százalékkal emelni kell a megélhetési költségek legutóbb bekövetkezett emelkedésé­nek megfelelően. Ma délután nyílik meg Helsinkiben a béke-világtalálkozó Helsinki, június 21. A Magyar Távirati Iroda kiküldött tudósítója jelenti: a béke-világtalál­­kozó részvevőinek nagy része már megérkezett a zászlódíszbe öltözött Helsinkibe. „Rauha“ (béke) — ez a szó és ez az eszme uralja ma a finn főváros éle­tét. A Messuhalli, a kiállítási csar­nok ünnepi köntösben várja a népek békeküldötteit. A hatalmas ülésterem mennyezetén falemezből készített, ki­tárt szárnyú fehér galambok százai függnek. A terem négy oldalát telje­sen beborítják a kongresszuson kép­viselt nemzetek lobogói. Az épület­ben külön helyiségek állnak az egyes küldöttségek, sajtó- és rádiótudósí­tók rendelkezésére. Kedden a küldöttek csoportjaival ismét­ sok világszerte ismert béke­harcos érkezett Helsinkibe. A világ­hírű nevek viselői mellett itt látjuk a békeküldöttek sorában az egyszerű „névtelen“ emberek százait, akik sok millió társuk gondolatait, vá­gyait és békeakaratát tolmácsolják majd a nagy békeparlament színe előtt. A magyar békemozgalom húsz­tagú küldöttsége kedden a késő esti órákban érkezett meg Helsinkibe. A magyar küldötteket a Béke-Világ­­tanács, a Finn Béketanács és a hel­sinki magyar követség képviselői kö­szöntötték a repülőtéren. A finn sajtó részletesen ismerteti a béketalálkozóval összefüggő ese­ményeket és vezető­ helyen fényképe­ket közöl a külföldi küldöttek érke­zéséről. A béke-világtalálkozó első hivata­los sajtóértekezletét kedden este, a Messuhalli kistermében tartották. Jorge Zalamea, Colombia volt közok­tatásügyi minisztere, a Béke-Világ­tanács titkárságának tagja üdvözölte a világ minden tájáról egybesereglett újságírókat, majd hangsúlyozta: „A helsinki béke-világtalálkozó az embe­riség létének sorsdöntő pillanatában kezdi meg tanácskozásait. Mindany­­nyian felelősek vagyunk azért, hogy a különböző nézetek és irányzatok szabad vita útján módot találjanak a szőnyegen forgó nemzetközi kérdések békés és ésszerű megoldására. Ha minden becsületes ember, pártállásra való tekintet nélkül részt vesz a bé­­­kemozgalom nagy erőfeszítésében, akkor megtaláljuk a helyes utat, amely a munka és az értelem győzel­­méhez vezet.“ Jorge Zalamea közölte, hogy a helsinki béke-világtalálkozót, amely­nek összehívását a Béke-Világtanács múlt, év novemberében Stockholm­ban lezajlott ülésén kezdeményezte, szerdán délután 3 óraikor ünnepélyes külsőségek között nyitják meg. A kongresszus részvevői az első ülésen megválasztják az elnökség tagjait és döntenek a tanácskozások napirend­jéről. A római egyház és Latin-Amerika Az Unita cikke az argentin helyzetről Róma, június 21. (MTI) Az Unita az argentínai események kapcsán a római katolikus egyház latin-amerikai tevékenységét boncol­gatja. A lap a többi között a követ­kezőket írja: Meg kell említeni, hogy az utóbbi időben Latin-Amerikában lejátszó­dott események, különösen pedig a guatemalai és brazíliai események sa­játos, egyáltalán nem épületes fényt vetnek a római katolikus egyház te­vékenységére a világnak ebben a részében. A­kárcsak Guatemala City­ben és Rio de Janeiróban, ugyanúgy Buenos Airesben is, a katonai lázadás lángjainak fellobbanó fénye bíboro­sok és püspökök alakját világítja meg és ez olyan tény, amelyet az Osservatore Romano semmiképpen sem tagadhat. Guatemalában a United Fruit „ügye“ megegyezett Verolino bí­boroséval, ami pedig Argentínát illeti, nehezen lehetne tagadni azt a ténybeli összefüggést, amely a Grace Company, vagyis az Egyesült Államok legnagyobb latin-amerikai kereskedelmi tár­saságának érdekei és Capello bí­borosnak, Argentína prímásának álláspontja között fennáll. Maga az a tény is eléggé bizonyító erejű, hogy Charles Wilson, az Egyesült Államok hadügyminisztere, a Grace Company elnöke, ugyan­olyan mértékben találta veszedel­mesnek a Buenos Aires-i kormány politikáját, mint Capello bíboros. Nyilvánvalóan nem fogjuk meg­védeni Peront — írja az Unita —, aki egyébként valamikor nagy kegyben, állott az egyházi hierarcháknál, akik­től megkapta a szükséges támogatást, hogy meg tudja szerezni a hatalmat és el tudja fojtani a demokratikus szabadságjogokat. Peron­ kétségtele­nül nem képviseli az argentin nép függetlenségi, felszabadulási eszmé­nyeit, haladó törekvéseit. Még teg­nap élvezte az észak-amerikai impe­rializmus támogatását, de az, hogy szócsöve lett az argentin állattenyész­tők érdekeinek, amelyek éles ellen­tétben állnak a Middle West állatte­nyésztőinek érdekeivel, elég volt ah­hoz, hogy a washingtoni kormány egész sor intézkedést hozzon az ar­gentin gazdasági élet megfojtására, hogy elősegítse a peronista rendszer összeomlását. Amikor pedig a Buenos Aires-i kormány a megváltozott helyzet­ben új utakat keresett argentin termékek elhelyezésére, és félén­ken keresni kezdte a kereskedel­mi kapcsolatokat a Szovjetunió­val és Kínával, a nagy észak­amerikai részvénytársaságok dü­he nem ismert többé határt. A belső ellenzékre támaszkodva, pénzelve azokat az argentin érdek­­csoportokat, amelyek attól tartanak, hogy előbb-utóbb lesújt rájuk a rend­szer, amely kénytelen a külső fenye­getések ellen keresni a nép támoga­tását. Washington urai megteremtet­ték azokat a feltételeket, amelyek szükségesek voltak az ezekben a na­pokban lejátszódott eseményekhez. Mint már máskor is­­történt, az egy­házi hierarchia ez alkalommal sem takarékoskodott áldásaival. i fivezibljük­ai népek nagy béketalálkozóját IV/f­a nyílik meg a „népek parla­­mentje“, ma kezdődik a nagy béke-világtalálkozó Helsinkiben. A Messuhalli ünnepélyesen feldíszített csarnokában a részvevő­ országok 2500 küldöttje, megfigyelők, tudósí­tók gyűlnek össze, de gondolatban ott van a földkerekség minden bé­keszerető embere. Bizalommal és reménnyel tekinte­­nek az öt világrész népei a helsinki találkozóra. A bizalom és a remény a békemozgalom eddigi eredményeiből fakad. Ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy e mozgalom hozzájá­rult a koreai és az indokínai vérontás megszüntetéséhez, számtalanszor meghátrálásra kényszerítette az ag­­ressziós erőket. A támadók nem ön­ként mondtak le koreai atomháborús terveik végrehajtásáról, nem ön­ként egyeztek bele abba, hogy elhall­gassanak az ágyúk Vietnamban; a né­pek egyesített ereje kényszerítette meghátrálásra őket. A népek pedig ezeken az eredményeken mérték fel, milyen hatalmas, legyőzhetetlen erő rejlik egységes akcióikban, milyen­­hatalmat jelent saját erejük. A béketábor — Erenburg szavával élve — patakból hatalmas folyam­má nőtt. A békeharcosok azonban ma még nem állíthatják, hogy elhá­rították az emberiség fölött lebegő veszedelmet, nem mondhatják, hogy visszaadták a világ édesanyáinak a nyugodt álmot. A háborús gyújto­gatók tovább szövik gyilkos terveiket, egyes imperialista politikusok még bíznak abban, hogy a tömegpusztító fegyverek segítségével megfordíthat­ják a történelem kerekét, s vissza­hozhatják a kizsákmányolás, a gyar­matosítás letűnő korát. Éppen ezért Helsinkibe nem ünnepelni, hanem elsősorban dolgozni mentek a küldöt­tek; azért mentek, hogy közösen to­vábbi harci programot készítsenek; olyan programot, melynek segítségé­vel a népek lefoghatják azok kezét, akik az atomfegyvereket fel akarják használni. "É­­ppen a helsinki béketalálkozó előtt lehetett a világ tanúja annak, hogy az Egyesült Államok bi­zonyos körei tovább szövik atom­­hábor­ús terveiket. Mert mi másnak tudható be a napokban lejátszódott „atomriasztási hadgyakorlat“, ha nem annak, hogy az Egyesült Államok e pokoli komédiával meg akarja fé­lemlíteni az amerikai népet? A New York Post, az amerikai burzsoá­zia egyik lapja is elítélően jegyezte meg, hogy a kormány, melynek mun­kálkodnia kellene a béke megvédésé­nek feladatán, most ilyen országos méretű háborús színjátékot rendez. Az ilyen komédia kinyitja azok sze­mét is, akik még hittek az álszent szavaknak; a mindeddig közömbös emberek is ráébrednek, hogy nem aggódni kell, hanem cselekedni, nem szabad hagyni, hogy egyes elvete­mült, számító profitvadászok pusztu­lásba sodorják a népeket. Az utóbbi időben sokan, nagyon sokan eszméltek fel. Ezt­­ékesen bi­zonyítja, hogy Helsinkiben minden eddiginél több nép képviselteti magát. S ugyanezt fejezte ki C. F. Powell, angol professzor, a Ro­yal Society (Királyi Társaság) tagja, Nobel-díjas fizikus, a bris­toli egyetem tanára, amikor a következőket mondotta: „Kezdik ál­talában megérteni, hogy az emberi­ség történelmében igen jelentős kor­­­szakot élünk. Egyrészt a nagyhatal­mak közti háború esetén — melyet a tömegpusztító fegyverek modern módszereivel vívnának — katasztrófa zúdulna az emberiségre, másrészt az emberi jólét növekedésének óriási távlatai nyílnának meg, ha a békés világban felhasználnák azokat­ az új, hatalmas erőket, amelyeket a tudo­­mány felszabadított.“ Helsinkiben most azon munkál­kodnak a küldöttek, hogy elősegít­sék a népek követelésének, a tömeg­­pusztító fegyverek betiltásának meg­valósulását és olyan légkört teremt­senek a világon, melyben a nagyha­talmak megegyezésre juthatnak a vitás kérdésekben. A Szovjetunió — mint ez világszerte ismert — fárad­hatatlanul arra törekszik, hogy elő­segítse a feszültség csökkentését. Kö­veteli az atomfegyverek betiltását —a bér e fegyverek birtokában vám Ésszerű, helyes javaslatot tett a le­szerelésre — bár, mint a második világháborúban bebizonyította, le­győzhetetlen hadsereggel rendelke­zik. S mindent megtesz, hogy a nagy­hatalmak felszámolják Európa leg­veszedelmesebb tűzfészkét, létrehoz­zák az egységes, demokratikus Né­metországot.­ De nem minden nagy­hatalom vezető politikusai gondol­kodnak és cselekszenek így. Az Egye­sült Államok egyik szenátora, McCarthy a napokban „tragikus té­vedésnek“ minősítette,­­hogy Eisen­hower elnök hozzájárult a négyha­talmi értekezleten, való részvételhez. S mccarthyk, sajnos, vannak még az Egyesült Államokban. N n­agy és szép feladat áll a „népek ’ parlamentje“ előtt. És ennek a feladatnak a megoldásában részt vesznek a mi népünk képviselői is. Küldötteink átadják a helsinki béke­világtalálkozón a hétmillió névvel megpecsételt dokumentumot, mellyel hitet tettünk békeakaratunkról. Tol­mácsolják majd a magyar nép forró békevágyát és hozzájárulnak a nagy találkozó sikeréhez. Elhozzák majd a határozatokat, melyek népünk szá­mára is megszabják a békeharc to­vábbi feladatait. Népünk gondolatai ott járnak küldötteinknél, akik mél­tón fogják képviselni a békeszerető, hazáját szorgosan építő, erősítő, sza­bad magyar népet. Meleg szeretettel, igaz szívvel üd­vözöljük a helsinki béke-világtalálko­zót, a népek parlamentjét, és sok si­kert kívánunk az emberiség javára végzendő nagy munkájához. Befejeződött a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének IV. kongresszusa Berlin, június 21. (TASZSZ) A Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének IV. kongresszusa Ber­linben befejezte munkáját. A kongresszus záróülésén elfogad­ták a szövetség módosított alapsza­bályának tervezetét. A kongresszuson részt vett küldöt­tek egyhangúlag határozatot fogadtak el. Ez a határozat jóváhagyja a Sza­bad Német Szakszervezetek Szövet­sége központi vezetőségének beszá­molóját és megjelöli a szakszerveze­tek feladatait. A Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének IV. kongresszusa a német munkásosztály akcióegységének megteremtése vé­gett minden német szakszervezetnek azt javasolja, hogy együttesen vitas­sák meg és fogadják el azt a nyilat­kozatot, amely Németország újra­egyesítését, a párizsi egyezmények hatálytalanítását, a megszálló csa­patok kivonását, a háborús propa­ganda minden formájának betiltását, mindenfajta tömegpusztító fegyver eltiltását követeli. Ezt a nyilatkoza­tot el kell juttatni a küszöbönálló négyhatalmi értekezlethez. A kongresszus javasolja, hogy egész Németországban tartsanak szakszer­vezeti gyűléseket, s vitassák meg az újraegyesítés kérdését. A kongresszus határozata felszólít­ja valamennyi német szakszervezet tagjait, hogy minden eszközzel támo­gassák a német szakszervezetek kö­zötti megegyezésre irányuló kezde­ményezéseket. A kongresszus befejezésül megvá­lasztotta a Szabad Német Szakszer­vezetek Szövetségének vezető szer­veit. Külpolitikai jegyzetek Új cégér­t régi célok A­z amerikai politikusok a közelgő genfi értekezlet előtt egyre­­másra szülik az új ötleteket. Rövid vizsgálat után azonban megállapítha­tó, hogy azok korántsem a tárgyalá­sok sikerét, a népek közötti egyetér­tést szolgálják. A legújabb ötlettel Knowland szenátor, a szenátus köz­társaság párti csoportjának vezetője hozakodott elő. A szenátor törvényja­­vaslatot terjesztett be: alakítsák meg a „nemzeti szabadság tanácsát“. A név nagyon megtévesztő. A javaslat­­tevő azonban korántsem a faji meg­különböztetés eltörlésére, a békehar­cosok üldözésének eltiltására, vagy a McCarthy szégyenteljes intézkedé­seinek megsemmisítésére akarja lét­­rehívni a „nemzeti szabadság taná­csát“. Knowland szerint a hangzatos nevű tanácsnak — amelynek a kül­ügyminiszter és a hadügyminiszter is tagja lenne — tanulmányoznia kelle­ne az amerikai kormány jelenlegi propagandatevékenységét és ki kel­lene dolgoznia a béketábor országai ellen irányuló propaganda erősítésé­nek tervét. Magyarul: „a nemzeti szabadság tanácsának“ az lenne a feladata,­­ hogy több kémet és diverzánst küld­jön a Szovjetunióba és a népi de­mokratikus országokba, hogy „újabb“ és „jobb“ módszerekkel próbálja meg­bontani ezekben az országokban a népi egységet, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Az új javaslat a nyílt beavatkozás más ál­lamok belügyeibe. Jellemző, hogy Knowland szenátor akkor nyújtotta be hangzatos elne­vezésű tervezetét, amikor a népek a vitás nemzetközi kérdések tárgyalá­sok útján való békés megoldásában, az államok közötti bizalom légköré­nek megteremtésében reményked­nek. Ez az agresszív javaslata azonban olyan dolgokról is vall, amelyekről Knowland nem mert nyíltan beszél­ni. Az új javaslat­­közvetett beisme­rése annak, hogy az Egyesült Álla­mok propaganda-maszlagja hatásta­lan maradt a béketábor országaiban. Knowland óvakodott ezt kimondani­­, tervezete mégis messzehangzó ke­­sergés az amerikai „hidegháborús“ propaganda kudarcán.

Next