Szabad Nép, 1955. július (13. évfolyam, 180-210. szám)

1955-07-01 / 180. szám

PÉNTEK, 1955. JÚLIUS 1 A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldötteinek értekezlete megalakította a Szovjetunió országos parlamenti csoportját A szovjet parlamenti csoport belépett az Interparlamentáris Unióba Moszkva, június 30. (TASZSZ) Június 29-én a Kremlben M. A. Jasznov küldött elnökletével értekez­letet tartottak a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Moszkvában tartózkodó küldöttei. Az értekezleten 133 küldött vett részt. Az értekezlet napirendjén szerepelt a Szovjetunió országos par­lamenti csoportjának megalakítása és e csoport belépése az Interparlamen­táris Unióba. Az értekezlet részvevői megismer­kedtek az Interparlamentáris Unió alapszabályzatával, amely hangsú­lyozza, hogy a szervezet célja a par­lamentek képviselői közötti személyi kapcsolat kiépítése, a parlamenti kép­viselők összefogása az államok együttműködésének fokozására és a béke megszilárdítására. Az értekezleten részt vett kül­döttek csatlakoztak az Interpar­lamentáris Unióhoz és megalakí­tották a Szovjetunió országos parlamenti csoportját. Az értekezlet felhívta a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának valameny­­nyi küldöttét, lépjen be a Szovjetunió parlamenti csoportjába. Az erről szóló felhívás megjegyzi, hogy a Szovjetunió parlamenti csoportjának részvétele az Interparlamentáris Unió munkájában közvetlenül következik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 1955. február 9-i nyilatkozatából, és elő fogja mozdítani a közvetlen kap­csolat kialakulását a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttei és más országok parlamenti­­képviselői között. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldötteinek értekezletén elfogadták az Interparlamentáris Unió szovjet parlamenti csoportjának szabályza­tát, megválasztották a csoport ideig­lenes irodájának tagjait. Az ideigle­nes iroda elnökévé D. T. Sepilov kül­döttet, elnökhelyetteseivé O. V. Kuu­­sinen és M. A. Jasznov küldötteket választották meg. Az Interparlamen­táris Unió tanácsában N. O. Mihajlov és J. I. Paleckisz küldöttek fogják képviselni a csoportot. Az ideiglenes irodát megbízták az­zal, hogy hozza az Interparlamentáris Unió tudomására a Szovjetunió or­szágos parlamenti csoportjának meg­alakulását, és e csoport belépését az Interparlamentáris Unióba. New York, június 30. (TASZSZ) Az ENSZ jubileumi ülésszakán részt vett szovjet küldöttség V. M. Molotovnak, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa első elnökhelyettesének, a Szovjetunió külügyminiszterének ve­zetésével június 29-én New Yorkból hazaindult a Szovjetunióba. A hajó elindulása előtt V. M. Mo­lotov a sajtó képviselői előtt az aláb­bi nyilatkozatot tette: „Elsősorban köszönetet mondok a szívélyes vendégszeretetért és a szov­jet küldöttség iránt tanúsított figye­lemért. Meggyőződtünk arról, hogy itt, az Amerikai Egyesült Államokban ugyanúgy, mint a Szovjetunióban sok, nagyon sok olyan ember él, aki kívánja, hogy a népek békében és barátságban éljenek egymás mellett. Engedjék meg, hogy boldogságot és virágzó életet kívánjak az amerikai népnek.’1­ 7 V. M. Molotov elutazott az Egyesült Államokból Eisenhower a négyhatalmi kormányfői értekezlet várható eredményéről Washington, június 30. (TASZSZ) Eisenhower elnök június 29-én saj­tóértekezletet tartott. A genfi négy­hatalmi kormányfői értekezlet össze­hívásával kapcsolatban hozzáintézett több kérdésre válaszolva kijelentette,­­hogy az értekezletnek több esélye van a sikerre, mint bizonyos idővel ezelőtt gondolta, de hozzáfűzte, hogy ,,igyekszik nem túl sokat várni az ér­tekezlettől“. Eisenhower nem értett egyet azzal a véleménnyel, hogy a genfi értekezleten esetleg nem hoz­nak határozatokat. Rámutatott, hogy Párizs, június 30. (Tudósítónk jelentése.) A francia közalkalmazottak július 1-re meghirdetett sztrájkja elmarad. Ma a különböző szakszervezetek egy­más után határozták el, hogy fel­függesztik sztrájkfelhívásukat. A CGT-hez tartozó Közalkalmazottak Általános Szakszervezeti Szövetségé­nek főtanácsa is összeült, hogy meg­vizsgálja a helyzetet s döntést hoz­zon. Az ülés után kiadott közlemény kiemeli, hogy a közalkalmazottak már eddigi magatartásukkal is sikert értek el, hangsúlyozza azonban, hogy még nagyobb sikereket harcolhattak volna ki, ha a Force Ouvriere (a szó­. Megalakult az új izraeli kor­mány Mose Sárét vezetésével. Az új kormány a tervek szerint „ideigle­nes“ jellegű lesz, a július 26-án meg­tartandó országos választásokig. (MTI) — Moszkvába érkezett az angol üzleti és elosztó kereskedelmi alkal­mazottak szakszervezetének küldött­sége. A küldöttség tanulmányozza a szovjet dolgozók életét, körutat tesz az országban, s különféle intézmé­nyeket tekint meg. (TASZSZ) lehetségesnek tartja a problémák megközelítése módjáról szóló határo­zatok hozatalát. Eisenhower kijelen­tette, hogy az értekezleten való rész­vételének bizonyára korlátot szab az idő. Az amerikai repülőgéppel a Beh­­ring-szoros térségében történt inci­densre vonatkozóan kijelentette, hogy az helyi jelentőségű és nem politikai megfontolások idézték elő. Hozzáfűz­te, hogy az incidens térségében köd volt és félreértés történhetett. Kádár szakszervezet­ vezetői szerdán — elítélendő módon — nem döntöt­tek volna úgy, hogy lemondanak a további küzdelemről. A Közalkalma­zottak Általános Szakszervezeti Szö­vetsége — miután úgy döntött, hogy visszavonja a sztrájk­felhívást — ar­ra szólította fel a közalkalmazotta­kat, hogy már holnaptól kezdve egy­ségesen lépjenek fel a havi négyezer frank összegű fizetésemelés kiharco­lása és annak elérése végett, hogy a kormány az általa tervezettnél rövi­­debb idő alatt hajtsa végre a fizetés­rendezést. André Carrel ' — Színes dokumentumfilm készült Nehru indiai miniszterelnök szovjet­unióbeli tartózkodásáról. A film be­mutatja­­ Nehru fogadtatását, vala­mint beszélgetését a szovjet embe­rekkel és a szovjet kormány vezetői­vel. A filmet június 29-től a moszk­vai filmszínházak vetítik. (TASZSZ) — Az angol parlament alsóháza elfogadta az osztrák államszerződés ratifikálásáról szóló törvényjavasla­tot — jelenti a londoni rádió. A szakm­ai szakszervezet meghátrálása miatt elmarad a francia közalkalmazottak sztrájkja Varsó készül a VIT-re Varsóban most fejezték be a város három különböző pontján egy-egy „fesztivál“-falu építését. E falvak az V. Világifjúsági Találkozóra érkező küldöttek ezreinek nyújtanak majd hajlékot. A Grochow­ kerületi faluban min­den ház készen áll. Ezekben kaptak helyet a klubszobák, ebédlők, kony­hák, mosdók. Ugyancsak elkészült a rádióadó-állomás és a távbeszélő­­központ. Most folyik hatszáz nagy sátor építése a felépült házaik körül. A legnagyobb „fesztivál“­falu Varsó Rakowiec-kerületé­ben lenyű­göző látványt nyújt. Itt több mint száz épületet emeltek. A gyönyörű fekvésű Bielany-kerü­­letben létesült „fesztivál“-faluban nemcsak az épületek állanak már ké­szen, hanem mind a fiúk, mind a lá­nyok táborában a sátrak is várják már a vendégeket. A fiúk táborában hatvan 24 személyes és hat 12 szemé­lyes sátor biztosít kényelmes elhe­lyezést a fiataloknak. A leányok tá­borában ugyanennyi sátrat állítottak fel. SZABAD NÉP Bevonták a Béke-­Világ­­anácsba a békemozgalomhoz újabban csatlakozott csoportok képviselőit Helsinki, június 30. (MTI) A Béke-Világtanács a béke-világ, találkozó befejezése után, szerdán este a helsinki Messuhalliban ülést tartott. Az ülésen Isabelle Blume (Bel­gium­), a titkárság tagja javaslatot tett a Béke-Világtanács kibővítésére. A tanács tagjainak számát a nemzet­közi békemozgalomhoz újabban csat­lakozott nyugat-európai keresztény világszemléletű békeszervezetek és más csoportok képviselőinek bevo­násával 438-ra emelték. A Béke-Világtanács új tagjait a nemzeti békeszervezetek jelölése alapján választották meg. A Magyar Népköztársaság béke­mozgalmát továbbra is Andics Erzsé­bet, az Országos Béketanács elnöke, Péter János református püspök és Lukács György Kossuth-díjas aka­démikus képviseli a Béke-Világta­­nácsban. Fogadások Helsinkiben a béke-világtalálkozó részvevőinek tiszteletére Helsinki, június 30. (TASZSZ) Urho Kekkonen miniszterelnök jú­nius 28-án villásreggelit adott a bé­ke-világtalálkozón részt vett több külföldi társadalmi személyiség és államférfi tiszteletére. A villásregge­­lin jelen volt Otto Nutschke, a Német A belgrádi rádió jelenti: Pandit Dzsaváharlál Nehru, az Indiai Köz­társaság miniszterelnöke kíséretével együtt csütörtökön délután megérke­zett a Belgrád melletti zemuni re­pülőtérre. Az indiai és jugoszláv lobogókkal feldíszített repülőtéren az indiai mi­niszterelnököt Joszip Broz-Tito köz­­társasági elnök és felesége Jovanika Broz, továbbá sok magasrangú álla­mi és politikai vezető, köztük Mesa Pijade, a szövetségi nemzetgyűlés el­nöke, Edvard Kardelj, Alekszandar Radkovics, Szvetozár Vukmanovics és Rodoljub Csolakovics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökei, Iván Gosnjak vezérezredes, a nemzetvé­delmi ügyek államtitkára. Vlada Ko­­lisevszki, a macedón szobrány­ elnö­ke, Blazsó Jovanovics, a monteneg­rói nemzetgyűlés elnöke. Jovan Ve­ Demokratikus Köztársaság minisz­terelnök-helyettese, V. L­adsz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nem­zetiségi Tanácsának elnöke, Kuo Mo­­zso, a kínai országos népi gyűlés el­nökségének alelnöke, Mao Tun, a Kí­nai Népköztársaság kulturális ügyei­nek minisztere, O. Lange, a lengyel államtanács tagja, V. Sz. Lebegyev, Moszkva, június 30. (TASZSZ) A szovjet békebizottság teljes ülé­sének határozata értelmében a Szov­jetunióban aláírásokat gyűjtöttek a Béke-Világtanácsnak az atomháború előkészítése ellen kiadott felhívására. Az aláírásgyűjtés hatalmas politi­kai lelkesedés és kiemelkedő munka­teljesítmények jegyében zajlott le. Az aláírásgyűjtő kampány során a Szovjetunió gyáraiban, üzemeiben, kolhozaiban, tanintézeteiben és köz­­intézményeinél több százezer gyű­lést tartottak. A Béke-Világtanács felhívását összesen 123 534 604 szov­jet állampolgár írta alá, ami jelentő­sen meghaladja a stockholmi felhí­vásra, valamint a Béke-Világtanács­nak az öt nagyhatalom közötti béke­egyezmény megkötése ügyében ki­adott felhívására összegyűlt aláírások számát. szelinov, a szerbiai végrehajtó tanács elnöke és sokan mások fogadták. A jugoszláv határtól Nehru mi­niszterelnök repülőgépét egy jugo­szláv lökhajtásos repülőraj kísérte. A repülőgépből kilépő Nehru mi­niszterelnököt a zemuni repülőtéren elsőnek Joszip Broz-Tito köztársasági elnök és felesége üdvözölte. A bemu­tatkozások és a két ország himnuszá­nak eljátszása után Neihru minisz­terelnök ellépett a gárda díszszázada előtt, majd a rádió mikrofonja elé lépett és hindi nyelven Tito elnökhöz fordulva a következőket mondotta: — Amidőn ön, elnök úr, hazánkba látogatott, örömmel és szívélyesen fogadtuk, abban a meggyőződésben, hogy sok mindent tanulhatunk ön­től. Már azóta türelmetlenül várta­m erre a látogatásra. Meg akartam lá­togatni az önök szép országát, hogy lássam, mi mindent értek el önök és egyidejűleg öntől és munkatársaitól tanuljak valamit abból a gazdag ta­pasztalatból, amellyel önök az állam­építés terén rendelkeznek. Ismételten köszönetet mondok ezért a meleg és szívélyes fogadásért s meggyőződésem, hogy ez a látoga­tás hasznos lesz számomra és mun­katársaim számára egyaránt. Ezután Nehru miniszterelnök Tito köztársasági elnök kíséretében el­hagyta a repülőteret és a dedinyei kastélyba hajtatott. Mindenütt, amerre Nehru minisz­terelnök és kísérete elhaladt, hatal­mas tömeg fogadta és üdvözölte. a Szovjetunió finnországi nagyköve­te, Csen Hszin-zsen, a Kínai Nép­­köztársaság finnországi nagyköve­te, továbbá V. Heltti­nglandi kor­mányzó, R. Seppaelae államtitkár, A. Gyenyiszov tanár, a VOKSZ igaz­gatóságának elnöke, M. Nyesztyerov, a szovjet kereskedelmi kamara elnö­ke és több más személyiség. A szovjet dolgozók megértik és szívükön viselik a világ minden egy­szerű emberének azt az óhaját, hogy akadályozzák meg egy új háború ki­törését, tegyék lehetővé különböző politikai és társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élését. Az aláírásgyűjtő kampány során a szovjet dolgozók kifejezésre juttat­ták, hogy továbbra is határozottan együttműködnek minden ország bé­keszerető erőivel az említett magasz­­tos eszmék megvalósítása érdekében. Az aláírásgyűjtő kampány eredmé­nye azt bizonyítja, hogy a szovjet dolgozók lelkesedéssel támogatják a Béke-Világtanács felhívását és szi­lárd elhatározásuk, hogy megakadá­lyozzák az atomháborút, küzdenek a nemzetközi feszültség enyhítéséért. A Szovjetunióban több mint 123 millió aláírást gyűjtöttek az atomháború előkészítése ellen Nehru indiai miniszterelnök Belgrádba érkezett TOGLIATTI: a sürgető reformok megvalósításán,­a kell munkálkodnia a megalakuló, új kormánynak nemzetközi enyhülés elősegítésén Segni kijelölt miniszterelnök 24 órás haladékot kért tárgyalásai befejezésére Róma, június 30. (Tudósítónk jelentése.) Antonio Segni csütörtökön este 21 órakor felkereste a köztársasági el­nököt, s arra kérte, adjon neki még legalább 24 óra haladékot, hogy tovább folytat­hassa politikai tárgyalásait. Úgy tudják, hogy a kijelölt minisz­terelnök pénteken reggel ismét talál­kozni fog a szociáldemokrata veze­tőkkel, hogy velük együtt megvizs­gáljon néhány kérdést a miniszteri tárcák szétosztásával kapcsolatban. Tanácskozni fog a liberális párt kép­viselőivel is. Csütörtökön reggel Segni hosszas megbeszélést folytatott Nennivel és Morandival, az Olasz Szocialista Párt képviselőivel s tárgyalt Fanfanival, a Kereszténydemokrata Párt titkárával is, továbbá Morával és Ceschivel, a kereszténydemokrata parlamenti cso­portok elnökeivel, valamint Paulo Rossi és Mateotti szociáldemokrata képviselőkkel. Délután Segni Togliatti elvtárssal­munista Párt szenátusi csoportjának elnökével tárgyait. A megbeszélés után Togliatti elvtárs újságírók kér­déseire válaszolva a következő nyi­latkozatot tette: — A Segnivel folytatott megbeszé­lés során ismertettük annak a prog­ramnak pontjait, amelyet mindany­­nyian ismernek már, hiszen sajtónk­ban bőven kifejtettük. Olyan kor­mány megalakulását kívánjuk, amely az általunk kért irányban munkál­kodnék,­­vagyis röviden: az alkot­mány alkalmazása, néhány sürgős társadalmi reform megvalósítása és a nemzetközi enyhülés elősegítése irá­nyában. Nem élezzük f­l a­­kormány összetételének kérdését, mivel azt tartjuk, hogy a kormányban ama pártok képviselőinek kell részt ven­­niök, amelyek őszintén és alapjában támogatják akár a kormány általá­nos irányvonalát, akár pedig egy korlátozott, de konkrét programot. Nincsenek előítéleteink a kormány­ban részvevő pártok számát illetően. De igenis előítélettel viseltetünk min­den kormánnyal szemben, amelyben­­ olyan pártok és emberek vennének és Grieco elvtárssal, az Olasz Kom- s részt, akik lényegében nem teszik magukévá ezt a programot, hanem annak megakadályozására töreksze­nek. Nincs kifogásunk olyan kor­mánnyal szemben sem, melyben kizárólag a Kereszténydemokrata Párt képviselői vennének részt, mivel megértjük, hogy a mai helyzetben ez szükségmegoldás lehet. Ilyen egypárti kormányt annak alapján ítélnénk meg, hogy milyen a programja, milyen módon mutatkozik be a parlament előtt, és a gyakor­latban milyen munkát végez. Az újságírók ezután megkérdezték Togliatti elvtárstól, vajon az Olasz Kommunista Párt négypárti kor­mánnyal szemben sem táplálna előítéleteket? Togliatti elvtárs így válaszolt: — „A négypárti kormány olyan megoldás lenne, amely ma már teljesen el­vesztette hitelét, mivel ilyen össze­tételű volt Scelbának, a reakciós egy helyben topogás bajnokának kor­mánya is.“ Italo Guglielmini Az indiánép küzdelme ez aszály és ez árvíz ellen A fádi Indiában járt, s látta a nagy szárazság idején a megrepedezett földeket, az elszáradt növényeket, a kiapadt kutakat, s a bánatos embere­ket — soha nem felejti el a megrázó élményt. A monszun, a nagy esőzés idején a szomjas föld magába issza a vizet. De ha az esőzés bővebb a kelleténél, a hegyekből lefutó kis pata­kok megduzzadnak, s a folyók kilép­nek medrükből. Pusztít az árvíz, kíméletlenül elsodor mindent, ami útjába olkettd. Beláthatatlan terü­letek vál­tak, tGTiQeTve Aszály és árviz — milyen ismert és milyen félelmetes e két szó az indiai nép előtt! Hányszor ismétlődött meg Indiában e­­két csapás okozta tragédia! Pedig ez a nagy ország, az Indus, a Ganges, a Brahmaputra or­szága tejjel-mézzel folyó Kánaán lehetne. India gazdagsága az elmúlt korok­ban legendás hírre tett szert. Taver­nier, a XVII. században Indiában járt utazó ezt jegyezte fel: „...rizs, liszt, vaj, bab és más főzelékek, cukor még a legkisebb faluban is bőségesen be­szerezhető." Egy Bernier nevű fran­cia utazó 1680 körül a következőket írta Bengáliáról: „Meggyőződésem, hogy ez a tartomány gazdagabb, mint Egyiptom. Nagy mennyiségben ex­portál gyapotot és selymet, rizst, cuk­rot és vajat. Saját fogyasztására bő­ségesen termel búzát, zöldségféléket, gabonaneműeket.. .* Vajon Indiában 300 évvel ezelőtt mások voltak az időjárási viszonyok? Nem. Csak okos és ügyes emberek — természetesen a kor technikai felké­szültségének megfelelően — felhasz­nálták a természeti adottságokat. „Radzsmahaltól a tengerig — írta Bernier — számos csatorna húzódik, a régmúlt korokban hatalmas mun­kával térítették ki a Ganges vizét ha­józás és öntözés céljából a csatornák­ba." Világszerte ismerték és csodál­ták a fejlett, jól kiépített indiai csa­tornahálózatot, öntözési és gátrend­szert. Az angol gyarmati uralom következményei Aztán megjelentek az angol gyar­matosítók. Néhány év múlva már világosan látni lehetett, hogy romlás­ba sodorják Indiát. Fullarton angol képviselőházi tag húsz évvel a Kelet- Indiai Társaság bengáliai megjele­nése után így írt a tartomány átala­kulásáról: „Bengália azelőtt a nemzet magtára volt. A mi rossz kormányzá­sunk azonban olyan fáradhatatlan energiával működött, hogy ezeknek a vidékeknek számos része sivataghoz vált hasonlóvá... Egymást követik az éhínségek...“ A híres öntözési hálózat, a víztá­rolók, a csatornák, melyeket a hindu és a muzulmán kormányok építtettek, fokozatosan tönkrementek. A csator­nákat feltöltötte az iszap, az egykor megművelt földek, amelyekre a fo­lyók iszapdús vize nem­ jutott el, las­san terméketlenekké váltak. Az ön­tözés hiánya mind nagyobb éhínsé­geket okozott. Az angol gyarmati el­nyomás ideje alatt 23 ízben sújtotta nagy éhínség Indiát, nem számítva az úgynevezett „élelmezési nehézségek“ időszakait. Emlékezetes a hatalmas méretű 1943-as ínség, amelynek mint­egy három és félmillió ember esett áldozatául. A 200 éves gyarmati ki­zsákmányolás Indiát olyan országgá változtatta, mely nem képes a lakos­ság teljes ellátására. Ennek következtében az 1947-ben megalakult Indiai Köztársaság leg­,­nagyobb problémáját az élelmezési helyzet jelenti. Jelenleg az ország la­kosságának 70 százalékát foglalkoz­tatja a mezőgazdaság. A falusi lakos­ság 80 százaléka mezőgazdasági mun­kás, szegényparaszt és bérlő, aki még saját családja élelmiszerszükségletét sem tud­ja teljesen fedezni. 23,2 millió­­ hektár föld hever parlagon. S a be-­r vetett terület négyötöd része ki van­­ szolgáltatva az időjárás viszontagsá­gainak. Az indiai kormány az 1951-­ től 1956-ig terjedő időszakra két fő feladatot tűzött ki: a mezőgazdasági terméshozam fokozását és az energe­tikai források, valamint az öntöző­­rendszer fejlesztését. A tervidőszak végéig — Desmak indiai pénzügymi­niszter szerint — mintegy 20 milliárd rúpia kiadás mutatkozik. Ebből 12 milliárdot belföldi forrásból fedez­nek, 2 és félmilliárdot külföldi tőké­ből, 5 és félmilliárd a pénzügyi defi­cit. A beruházott összeg kétharma­dát a mezőgazdaság az öntözés, az erőművek és a szállítás fejlesztésére fordítják. A mezőgazdasági termelés máris emelkedett, de ehhez két ked­vező monszun is hozzájárult. Az ön­tözött terület a terv teljesítésével 7,88 millió hektárral növekszik. Három nagy vízierőmű 1948 óta tízezerszámra fúrtak új kutakat, építettek kis víztárolókat, illetve hozták rendbe a meglevőket. A mai öntözési módszer meglehetősen primitív, különösen ha India hatal­mas területét vesszük figyelembe. Készültek azonban tervek modern gáz- és öntözőcsatorna rendszerek létesítésére is, egyszersmind fel akar­ják használni a hatalmas víziener­­gia-tartalékokat. Becslések szerint Indiában ma a vízierőnek csak mint­egy 5—6 százalékát használják fel. A terv teljesítésével a vízierőművek teljesítményét egymilió kilowattal akarják növelni. 153 nagyobb léte­sítmény épül, ebből 104 öntözcímű, 43 vízierőmű, 6 pedig többféle célt szol­gál majd. Szóljunk most csak a három leg­nagyobb létesítményről. Az első Bihar tartományban és Nyugat-Bengáliában épül s szabá­lyozza a zabolátlan Damodár folyót, amelyet a „fájdalmak“ folyójának neveznek, annyi bánatot okozott. Gá­takat építenek, a folyót öntözésre, áramtermelésre, sőt még hajózásra is alkalmassá teszik. Nyolc vízierő­­művel összekapcsolt duzzasztógátat létesítenek. Épül egy 200 000 kilowat­tos vízierőmű, egy öntöző rendszer összesen 2400 kilométernyi csatorna­­hálózattal, amely több mint 400 ezer hektár területet öntöz majd, s végül egy 145 kilométer hosszú hajózható csatorna. A Damodár fo­lyó rendezésével India ásványokban leggazdagabb vidéke korlátlan fejlő­désnek indulhat. Ott vannak a leg­értékesebb szénlelőhelyek, nagy mennyiségű vasérc és bauxit is rej­lik a föld mélyében. A Damodár völ­gyi építkezés költsége mintegy 900 millió rúpia (1 rúpia = 2,46 forint). Az indiaiak úgy beszélnek a Damo­­dár-völgyről, mint az eljövendő nagy iparvidék bölcsőjéről. A második nagy létesítmény, a Hirakud-gát, délebbre fekszik, Orisz­­szában és a Mahanadi folyót szabá­lyozza. Ez a folyó is rengeteg kárt okoz, főleg azzal, hogy elhordja a termőföldet. Itt egy teljesen termé­ketlen területen hatalmas tavat léte­sítenek, s nemcsak új életet teremte­nek az öntözéssel a környező vidé­ken, hanem áramot is termelnek az ipar részére. A Hirakud-terv egy ré­szét már teljesítették, a völgyzárógát, a védőgátak, valamint az elektromos erőmű elkészült, s az öntözőcsatornák is közel vannak a befejezéshez. A terv szerint a Mahanadi folyó 720 000 hektár területet öntöz majd, az erő­mű pedig 198 000 kilowatt teljesítmé­nyű lesz. A Himalája lábánál, Pandzsáb ál­lamban, a Szatledzs folyón épül a harmadik nagy létesítmény, a Bhak­­ra-Nangal vízierőmű. Ez India leg­nagyobb építkezése. Három állam ér­dekelt benne közvetlenül: Radzsasz­­tán, Pepszu és Pandzsáb. A Szatledzs a Himalája lábánál ered, s­­hegyeket és völgyeket szel át. A monszun itt három-négy hónapig tart. A hegyek­ből lezúduló víz eddig a Szatledzs folyóval együtt lerohant a központi síkságra, s elementáris erővel sodor­ta el az útjába eső településeket. 12— 15 hétig óriási vízbőség volt, s az­tán­­ következett a szárazság. A nagy mű felépítésével a három ál­lamban a szomjas földek megfelelő mennyiségű vizet kapnak. A Szatledzs folyón felépítik a világ második legmagasabb — 225 méter magas — gátját. 84 kilométer hosszú mesterséges tavat létesítenek, amely­nek vizét csatornákon át a földekre vezetik, s öntözésre használják fel. A főcsatornán három vízierőmű is épül. Az öntöző- és elosztó csatornák hossza 4800 kilométer lesz, e csator­nák 2,5 millió hektár föld öntözését teszik lehetővé. A három vízierőmű együttes teljesítménye 400 000 kilo­watt lesz. Innen adnak majd áramot észak nagy városainak, köztük Delhi­nek, a fővárosnak is. Jelenleg mint­egy hatezer ember dolgozik az épít­kezéseken. Előreláthatólag 1959-ben teljesen kész lesz- e nagy mű. A Szovjetunió műszaki segítsége a hatalmas munka elvégzéséhez rengeteg pénz, sok-sok gép és szak­ember kell. A tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy az amerikai és angol tő­kések igyekeznek mennél költsége­sebbé tenni az építkezést, gátolják vagy lassítják a mun­kákat. Ahol in­diai szakemberek dolgoznak, ott sok­kal gyorsabban, tervszerűbben halad az építkezés. S az indiaiak ma már a gyakorlatból tudják, hogy a szovjet nép önzetlen, igaz segítőtársuk a munkában. Egyik kézzelfogható bi­zonyítéka ennek a Szovjetunió segít­ségével épülő, hatalmas, egymillió tonna teljesítő képességű kohászati üzem. A Szovjetunió képviselője az ENSZ ázsiai és távol-keleti gazdasági bizott­ságának a tavaly tartott 10. ülésszakán kijelentette, hogy a Szovjetunió haj­landó műszaki segítséget nyújtani az elmaradt országoknak. • India az ENSZ-program keretében igénybe is veszi a szovjet műszaki segítséget. Szovjet tudósok az Indiai Statisztikai Intézet meghívására 1954 őszétől hat hónapig tanulmányozták India mai gazdasági életének sok égető kérdé­sét, így az ország villamosítását, a folyók energiájának kihasználását, az öntözést, az árvízvédelmet, az agrárkérdés megoldásának útját, a munkanélküliség csökkentéséért fo­lyó harcot. A szovjet tudósok ismer­tették, hogyan oldották meg ezeket a problémákat a Szovjetunióban, de hangsúlyozták, hogy számolni kell a két ország társadalmi és politikai rendszerének különbözőségével, vala­mint India történelmi és gazdasági viszonyainak sajátosságaival. A napokban az ukrajnai Zaporozs­­jeba látogatott el az indiai energe­tikusok egy csoportja, Kanvar Szén­nek, az indiai öntözési és energetikai bizottság elnökének vezetésével. Meg­tekintették a Dnyeprogeszt, a dnye­­peri gép- és transzformátorgyárat, az országos mezőgazdasági villamosítási intézet kirendeltségét. Zaporozsjebó­ hajóval Kahovkába utaztak, ahol a kahovkai vízierőmű építését tanul­mányozták. Nehru miniszterelnök látogatása a Szovjetunióban még szorosabbá fűzte a két hatalmas ország barátságát. To­vábbi távlatok nyíltak az együttmű­ködés előtt. Bulganyin elvtárs és Nehru­­közös nyilatkozata hangsú­lyozza, hogy fejleszteni és erősíteni kívánják a két ország gazdasági és­­kulturális kapcsolatát, valamint a tu­dományos és műszaki kutatások terü­letén kialakult kapcsolatokat. Nehru miniszterelnök a Moszkvában rende­zett sajtófogadáson az egyik angol újságíró kérdésére közölte, hogy a szovjet kormány műszaki segítséget nyújt és felszerelést ad az India fej­lesztésére kidolgozott tervek végre­hajtásához. Ennek igen nagy jelentő­sége van India számára, hiszen az elkövetkezendő időszakban nagy gon­dot fordítanak majd a nehézipar fej­lesztésére. A gyarmattartók nem en­gedték, hogy bármelyik gyarmati or­szág nehézipart létesítsen. Az Indiai Köztársaság most biztosan számíthat­­e téren is a szovjet nép segítségére. A Szovjetunió célja: önzetlenül se­gíteni Indiát gazdasági elmaradottsá­gának megszüntetésében, nemzet­­gazdaságának fejlesztésében, népjól léte emelésében, szabadságának és függetlenségének megszilárdításában. S az egész békeszerető emberiség ér­deke,­­hogy a világ második legnépe­sebb országa, a 362 millió lakosú In­dia, az az ország, mely oly sokat tesz a békéért, leküzdje a 200 éves gyar­matosítás maradványait, fejlődjék, erősödjék. Szilágyi Éva képünkön a központi tartományban levő bhandardarai gát látható. Jugoszláv küldöttség utazik a Szovjetunióba a szovjet légiflotta ünnepére Belgrád, június 30. (TASZSZ) A Jugopress hírügynökség közlé­se szerint a Szovjetunió honvédelmi minisztériumának meghívására jú­lius 1-én Moszkvába utazik a jugo­szláv légierők küldöttsége, hogy részt vegyen a szovjet légiflotta ünnepén. A hattagú jugoszláv küldöttséget Zdenko Ulepic altábornagy, a jugo­szláv légierők parancsnoka vezeti. A küldöttség körülbelül 10 napot tölt a Szovjetunióban. a Francia Szocialista Párt országos kongresszusa Párizs, június 30. (MTI) A párizskörnyéki Asnieres-ben csü­törtökön megkezdődött a Francia Szocialista Párt kongresszusa. A kongresszus még a vita előtt és vita nélkül megszavazta az év januárjá­ban kizárt 17 képviselő visszavéte­lét. Tudvalevő, hogy e képviselőket az „európai védelmi közösség“-gel szem­ben elfoglalt álláspontjuk miatt zár­ták ki a pártból. Pinay: A San Francisco-i tárgyalások elősegítették a négy nagyhatalom közeledését New York, június 30. (TASZSZ) Mint a United Press hírügynökség közli, Antoine Pinay francia külügy­miniszter június 28-án, hazarepülése előtt kijelentette a laptudósítóknak, hogy véleménye szerint a San Fran­­ciscó-i tárgyalások elősegítették a négy nagyhatalom közeledését. Pinay hozzátette, hogy „a külügy­miniszterek között teremtett kapcso­lat, úgy hiszem, elősegítette a ked­vező légkör megteremtését a közelgő genfi értekezletre“.­­ Az AFP jelentése szerint, Pinay Párizsba érkezésekor a sajtó képvise­lői előtt hangsúlyozta, hogy V. M. Molotovnál „a közeledési momentu­mok keresésének bő kívánságát“ ta­pasztalta. A szovjet külügyminiszter — mondotta Pinay — „tökéletesen világos hajlandóságot tanúsított, hogy tárgyaljanak, a két ország kö­zötti problémákról Franciaországgal“.­­ A svéd riksdag alsóházának el­nöke táviratban köszönte meg a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének azt a szívélyes fogadtatást, amelyben a nemrég Szovjetunióban járt svéd parlamenti küldöttséget ré­szesítették. (TASZSZ) A reakciós erők támadása az indonéz kormány ellen Dzsakarta, június 30. (TASZSZ) Az utóbbi napokban Indonéziában kiéleződött a belpolitikai helyzet, minthogy a reakciós erők éles táma­dásokat intéznek Szasztroamidzsozso kormánya ellen. E támadásokra formális okot az adott, hogy az indonéz szárazföldi erők vezérkari főnökévé Bambang Utojo tábornokot nevezték ki, aki is­meretes arról, hogy igen aktívan har­col a holland gyarmattartók ellen. A jelentések szerint a kinevezést a ve­zérkar több magasrangú tisztje és több helyőrség parancsnoka ellenez­te, élükön Lit­bisz ezredessel, az ideiglenes vezérkari főnökkel, aki nem volt hajlandó átengedni helyét Utojo tábornoknak. A kormány döntését szabotáló tisztek közeli kapcsolatban van­nak a Masumi Párttal és a Szo­cialista Párttal, e pártokat vi­szont köztudomás szerint bizo­nyos szálak fűzik az Egyesült Ál­lamokhoz és Hollandiához. Közlik továbbá, hogy Lubisz leváltá­sa után az indonéz parlament ellen­zéki képviselői bizalmatlansági javas­latot terjesztettek be Kuszuma Szu­­m­antri hadügyminiszter ellen, akit azért támadnak, mert ő írta alá az Utojo kinevezéséről intézkedő paran­csot.★ Indonézia washingtoni nagykövet­sége kedden közölte, hogy megtagad­ta a vízumot attól a két amerikai ügyvédtől, akit a holland kormány a felforgató tevékenység miatt Indoné­ziában letartóztatott 23 holland ál­lampolgár védelmével bízott meg. 3 Értekezletet tartottak a Szovjetunió­­köztársasági és területi ügyészei Moszkva, június 30. (TASZSZ) Június 23 és 27 között zajlott le Moszkvában a Szovjetunió köztársa­sági és területi ügyészeinek értekez­lete. Az értekezleten R. A. Rugyen­­ko, a Szovjetunió főügyésze tartott beszámolót A szocialista törvényesség további megszilárdítására irányuló intézkedésekről és az ügyészi fel­ügyelet fokozásáról. A vitában sok vezető jogász felszó­lalt. Az értekezlet munkájában részt vett N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov és N. Sz. Hruscsov. Az értekezleten a jelenlevők lelkes tetszésnyilvánítása közepette beszédet mondott N. Sz. Hruscsov. India Kommunista Pártja teljes támogatásban részesíti a kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében tett lépéseit India Kommunista Pártjának közleménye Új Delhi, június 30. (Új-Kína) India Kommunista Pártja a követ­kező sajtóközleményt adta ki a párt központi bizottságának üléséről. India Kommunista Pártjának központi bi­zottsága,­­ amely június 14-én ült össze Új Delhiben, június 26-án be­fejezte vitáját­ és határozatot foga­dott el a párt mai helyzetérül és fel­adatairól. A határozatot rövidesen közzéteszik a sajtóban. A központi bizottság kijelenti, hogy India Kommunista Pártja teljes tá­mogatásban részesíti az indiai kor­mánynak a béke ügyének előmozdí­tása és a nemzetközi feszültség eny­hítése érdekében tett lépéseit. Öröm­mel üdvözli Nehru és Bulganyin kö­zös nyilatkozatát, amely megerősíti a barátság kötelékeit India és a Szov­jetunió között és hatalmas fegyvert jelent a háborús uszítókkal szemben. A közlemény rámutat, hogy rövi­desen nyilvánosságra hozzák a köz­ponti bizottságnak a második ötéves tervre vonatkozó javaslatait. Elhatározta végül a központi bi­zottság, hogy India Kommunista Pártjának IV. kongresszusát 1955 de­cemberében hívják össze.

Next