Szabad Nép, 1955. augusztus (13. évfolyam, 211-240. szám)

1955-08-30 / 239. szám

­ Emlékezés Henri Barbusse-re h Húsz esztendővel ezelőtt, 1935.­­ augusztus 30-án halt meg Henri Barbusse kommunista író. A világ­méreteket öltött békeharc egyik megindítója és mindhalálig aktív katonája, írásai, amelyek e harcot tükrözik, izgalmasan érdekesek és nagyon tanulságosak. Nem kevésbé érdekes és nem kevésbé tanulságos Barbusse harcos életútja. ★ Ismert, de különösebb sikereket még el nem ért polgári író volt Barbusse, mikor az első Világhábo­rú kitört, önként jelentkezett kato­nának, és kiharcolta, hogy az első tűzvonalba küldjék. Átélte a mun­kás- és parasztkatonák szörnyű szen­vedéseit, megismerte az imperialista háború egyik arcát. Azt, amelyet a népek milliói felé fordít. És kezdte megérteni, hogy egy másik arca is van a borzalmas vérontásnak. Ez az arc: bőségszaru, azok felé for­dulva, akik háborúra uszítanak, há­borút szerveznek, aranyat csinálnak a vérből — a mások véréből. Mikor Vilmos császár katonái Ver­­dunt ostromolták, ő könyvet írt (a Tűz című regényt), amelyben a fran­cia munkáskatonák kezet nyújtanak az egyenruhába kényszerített német munkásoknak. Regényének történe­tét, később, Lunacsarszkij moszkvai tárcáján így mondotta el: — .1915 késő őszén súlyos légnyo­mással kivittek a tűzvonalból. Órá­kon át egy nedves mezőn feküdtem, száz és száz sebesült között. Ez min­den pergőtűznél nehezebb volt szá­momra. A sebesültek között egy erős, jóltáplált, bulldogképű huszártiszt járkált. Háborúellenes röpcédulák után kutatott és közben — legna­gyobb meglepetésemre — Liebknech­­tet szidta. Mint ismeretes, Liebknecht Károly vezette a világháború idején a harcot Németországon belül a né­met imperializmus ellen. Azt hittem, hogy egy francia tiszt (aki állítólag szintén a német imperializmus és militarizmus ellen harcolt), ha nem is szereti Liebknechtet, de legalább örül annak, hogy Németországon be­lül is van ellensége Vilmosnak, a hírhedt császárnak. Nem így volt! A francia tiszt megérezte (talán meg is értette), hogy aki őszinte ellensége a német militarizmusnak, az ellensége minden militarizmusnak, minden mi­litaristának, tehát neki is. És így, amikor francia antimilitaristákra va­dászott, Liebknechtet szidta. Ekkor fogant meg az én Tűz című regé­nyem. Megértettem, hogy ha a béke és az emberiség ellenségei szolidári­sak egymással és a francia tiszt együtt érez a német tisztekkel, akkor nekünk, embereiknek is szolidárisak­nak kell lennünk. ■ ★ Barbusse Tüze zászló lett, Bar­busse neve is. De ő 1928-ban ismét válaszúton állott. És aki olyan lelkiismeretes, mint ő, annak nem volt könnyű az állásfoglalás, nagyon bonyolult és szándékosan ködösített kérdésekben. 1928-ban a Szovjetunió elérkezett odáig, hogy megkezdhette a szocialis­ta építést és döntenie kellett a párt­nak, hogyan építsen, milyen módon, milyen sorrendben. Barbusse, aki az év nyarát Moszkvában töltötte, nem volt hajlandó állást foglalni, amíg a kér­dést, annak minden apró részle­teivel alaposan meg nem ismeri, amíg nem tett mérlegre minden ér­vet és minden ellenérvet. A hosszú, nehéz tépelődések nagyon megvisel­ték. De egy reggel újra fiatalosan és fürgén, mosolygó arccal állított be az „Oktjábr“ című folyóirat szerkesztő­ségébe. — Nem értem, miért csináltam problémát — álproblémákból? — mondotta. A pártnak van igaza és nem azoknak, akik a nép érdekeire hivatkozva, harcolnak a párt ellen és a nép ellen. Ez világos! — Hogyan állapította ezt most meg, Barbusse elvtárs? — kérdezte tőle Szerafimovics. — Tegnap este lapkivágásokat kap­tam, azokat a cikkeket, amelyekben a francia polgári sajtó ismerteti a Szovjetunióban folyó vitát. A bur­zsoázia tudja, hogy mit csinál. Tudja, hogy kik a lakájai és kik az ellensé­gei. A francia polgári lapok vala­mennyien azok mellett foglalnak ál­lást, akik ellenzik a nehézipar építé­sét. Valóságos hősöket csinálnak a pártprogram megvalósításának ellen­ségeiből. És akikből a reakciós sajtó hősöket csinál, azokról nyugodt lélek­kel elmondhatjuk, hogy ellenségei a pártnak, ellenségei a népnek, ellen­ségei a szocializmusnak és ellenségei a békének. Ekkor született meg Barbusse nagy művének, a Sztálinról, s a szocialista építésről szóló könyvének alapgondo­lata.★ X békeharcos Barbusse életrajzát lehetetlen az író Barbusse élet­rajzától akár egy ponton is elválasz­tani: a kettő egy nagyszerű egészet alkot. Amikor Barbusse megértette az imperialista háború szörnyűségét, nemcsak a háború borzalmairól írt, hanem kereste és megmutatta a ki­vezető utat, a forradalmi harc útját. A Tűz polgári kritikusai azt állítot­ták, hogy Barbusse „visszaesett“ mint stiliszta és az életnek csak egyik ol­dalát látja. Ez a „visszaesés“ a való­ságban azt jelentette, hogy Barbusse szakított az „önmagáért való“­ szép­pel, könyvének nyelvét, stílusát a könyv nagyszerű tartalma, harcos célja szabta meg és az a szándék, hogy ez az írás a legegyszerűbb em­berekhez is szóljon. Az „egyoldalú­ság“ azt jelentette, hogy Barbusse felismerte a harc szükségességét és vállalta a szocializmusért folytatott harc minden szenvedését, minden kockázatát. Célját elérte. A Tüzet milliók és milliók olvasták az öt vi­lágrész valamennyi országában és a könyv hatalmas jelentőségére felfi­gyelt Lenin is, aki igen elismerően nyilatkozott Barbusse könyvének for­radalmasító hatásáról. A Tűz volt Barbusse első nagy irodalmi sikere és valamennyi további írása most már a világnyilvánosság számára ké­szült. S Világosság című regényében tudatosan megfogalmazta az imperia­lizmus elleni harc programját. Hosszú éveken át, mint világhírű író, apró munkát végzett: cikkeket, bírálatokat, glosszákat írt, így har­colt nemcsak a békemozgalom meg­indításáért, de az öntudatosan szo­cialista, marxista-leninista világ­­szemléletet terjesztő irodalom kiala­kulásáért is. Nem volt olyan nehéz feladat, amelyet ne vállalt volna, és nem volt olyan kis munka, amelynek elvégzését méltóságán alulinak ítélte. Hosszú éveken át tanulmányozta a Szovjetunió történetét, a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetét, a szocialista építés munkamódszereit. Ennek a tanulmánynak eredménye Sztálin című könyve, amely a Szov­jetunió Kommunista Pártjának hős­költeménye. Az, amit Barbusse első szocialista írásában a polgári kritika primitívségnek minősített, az az egyszerűség itt már irodalmi alkotó­elvvé vált: a Sztálin­-könyv egyszerű­sége klasszikus világosság és tuda­tosság. Ellenállhatatlan erővel árad belőle a marxizmus—leninizmus igazsága.★ I?t a nagy író harcolt szóval, tollal­­-1 és körültekintő szervező munká­val Rákosi Mátyás életéért és sza­badságáért. Több mint tíz éven át. Azt vallotta, hogy Rákosi meg­mentése becsületbeli ügye a világ proletariátusának. » Amit Barbusse helyesnek ismert fel, azért bátran, következetesen, fá­radhatatlanul harcolt. Ez a nagyon magas, nagyon sovány, mindig bete­geskedő ember a munkabírás óriása volt. Nagy barna szeme gyermekes kíváncsisággal nézte a világot, de tu­dott szikrázni is. És behízelgően lágy hangja tudott dörögni. Tollával, írás­művészetével mindhalálig hűséges katonája volt a népek nagy harcá­nak az imperializmus ellen és mind­halálig hűséges, bátor harcosa volt a szocialista építésnek. A világ népei — köztük a dolgozó magyar nép — a béke és a szocializmus halhatatlan harcosát tisztelik benne. Illés Béla *** A mankós ember A söntésben egy részeg férfi han­goskodik, s körül­veszi néhány em­ber, pohárral a kezében. Kocsisok, kőművesek, meg aki ráér. Az abla­kon át a paprika zöld hegye, a ba­rack sárga­­kupaca tarkáink az utcai standokon. A fák lombosaik, nyár van, kora délután. Bent a helyiség­ben csak egy em­ber ül. Kék kezes­lábasa nyitott a mellén, a szétterí­tett csomagolópa­píron nagy halom friss túró, zöld­paprika, s egy fél kenyér. Két asz­tallal odébb te­lepszem le, odavi­szem a boromat s én is ebédelek. A poros ablakon forró virslit kínál a festett papír, de itt virslit csak a légy lafomározik, az se tud máshol, mint az üvegen. Az ember azonban valósággal tömi magába az ennivalót. Az egyik szeme rossz, s olyan, mintha állandóan bele­meredne az ételcsomóba. Nagy ke­­nyérdarabokat nyomkod a túróba, a paprikából finom karikákat vág le, aztán bekapja az egész torzsáját is. Végtelen helye lehet, mert szüntelen hallatszik, amint harapja, lapítja, szívja fel magába az ételt. De pohár még csak üresen sem áll az asztalán. Hogy bír ennyit enni egy korty ital nélkül, csodálkozom el magamban... Véletlenül ismerkedtünk meg. Egyszer csak legurul egy darab ke­nyere, nehézkesen feláll, lehajol érte s azt mondja nekem: „Megeszem azért, annál sósabb..Belenyomja a túróba, és újra tömi magát. Arcán elömlik az elégedettség, látszik, hogy jóllakott már és beszélni volna ked­ve. S amint belekezd, azt is olyan tempósan, olyan végeszakadatlanul csinálja, ahogy eszik. Nem kérdezte, hogy érdekel-e, amit mond. Aki bekukkantott, pohárral kezé­ben a helyiségbe, annyit hallhatott belőle, amennyit akart. Senki nem maradt tovább egy-két percnél. Hét­köznapi dolgokról beszélt, ami itt az ivóban senkit nem érdekelt különös­képp. Mindenki tele van hétköznapi dolgokkal. Torkig néha. Amikor ki­öntötte a lelkét, felvette az asztal alól két mankóját s bicegve elment. Még arra sem volt kiváncsi, mit szó­lok az egészhez. ☆ ... Ilyen jól még nem laktam az­óta, hogy beteg vagyok. Kenyeret akartam venni a csarnokban, aztán megismertek. Ez is, az is odahívott, szállítottam ide tavaly árut. Érdemes becsületesnek lenni, azt nem felejtik el. „Győrjön csak ide, Jóska!“, szólí­tott valaki, aztán már dugták innen is, onnan is a zsebembe a paradicso­mot, a friss túrót. Ha végigjárom a csarnokot, annyit kapok, hogy haza is vihetek, de elázik a papír a zse­bemben, szétmegy minden ... Ilyen jól nem laktam, amióta eltört a lá­bam! Az asszony nagyon keveset ke­res, két gyerek van odahaza, hát kép­zelheti. Néha két napra is elmegyek hazulról, hogy ne halljam a panasz­kodását. Azt mondom, megyek a hú­gomhoz. Aztán járok ide-oda, magam se tudom hol. Este elmegyek egy ba­rátomhoz, az ad egy kis vacsorát, megalszom, s harmadnapra előkerü­lök. Érdemes becsületesnek lenni, így régen nem laktam már jól! Én tettem tönkre magamat. Egy fillért se kapok sehonnan, öt hónapja. Táppénz nem jár,­­alkalmi munkákat vállaltam. Az állandót azt otthagy­tam. Hajaj! Revolverpadon dolgozok, a gyárban megkérdezheti, milyen re-­ volveres a Wéber ... Még ha új da­rabot kaptam, avval is úgy mentem két nap után, mint a régivel. Egy­­szercsak azt olvasom a táblán, most decemberben: Wéber József két se­­lejtet csinált. 25 forintot levontak tőle... A beállító azt mondta, az én hibám volt, pedig az övé volt. En­gem meg se kérdeztek, mielőtt kiír­ták. Évek óta selejt nélkül dolgozok. Karácsonyra 25 forint levonás! Ott­hagytam a gépet. Egyszerűen nem mentem be dolgozni. Azelőtt beállító voltam. Nyolc gé­pem volt. Eszembe jutott ,hirtelen, ami egy éjszaka történt, negyvenhárom­ban. Járt hét, egy állt, mert azon lány dolgozott s éjszaka az nem jött. Egyszercsak jön az inspekciós mér­nök. Odamegy az egyik géphez, ame­lyiken a látcső apró csavarjai készül­tek. „Ezen is van módosítás — mondja — mert nem úgy csinálják.“ Akkoriban sok darabom volt. A né­metek, akik itt voltak, meg akarták mutatni, hogy ők jobban értenek mindenhez. Itt egy csavart kellett hosszítani, ott egy furatot beljebb. Megnéztük a tervrajzot, ott nem volt módosítás, de a mérnök csak erős­­ködött. Én azt mondtam, hogy az én felelősségemre járjon reggelig a gép. Tizenegy óra van, ez a munkás fél tizenkettőre öltözne fel, messzi lakik, kárba vész az egész éjszakája, egy teljes napi keresete. Bizonytalanért ne tegyük. Én fizetem, ha kár lesz. Vállalhattam a felelősséget, én, egy egyszerű beállító munkás, a mérnök­kel szemben, nem állíttattam le a gé­pet. Másnap már hívtak az irodára. Szedték elő a tervrajzokat. De módo­sítás ezen a darabon nem volt. A mérnök, igaz, nagyon megorrolt rám. Azontúl csak azt kereste, hogyan bán­hat el velem. Egy hajnalban, négy óra tájt, mikor bejött, az asztalnál ültem, s ahogy jegyeztem be az éj­szakai teljesítményeket, rá­hanyatlott a fejem a papírra s kicsit elbóbiskol­tam. „Maga mit csinál?“ — rázott fel. „Egy percre elbóbiskoltam, de az embereknek minden ki van adva, ha valami van, azonnal szólnak... a papír felett nehezebben tartja magát az ember éjszaka, lecsukódott a sze­mem ..„Szóval ilyen példát mutat, amikor a többi dolgozik. Na majd beszélünk erről.“ Reggel már hivat­tak, a művezetőm leszidott érte, az­tán megmondta, hogy mért nem vi­gyázok jobban, mert csinálok ilyet, amikor ez a mérnök mindenképp el akar bánni velem. ☆ Ez jutott eszembe, amikor ott­hagytam a gépem, hogy a mérnök­kel szemben, én, az egyszerű mun­kás vállalhattam felelősséget. De ezt nem mondtam el, pedig kértek, vi­gyem feljebb a dolgot, majd kiderül az igazam. Nem vittem. Elmentem. Csak úgy! Már akkor végeztem én alkalmi munkát, tavaly jó szezon volt. Nekem meg több pénz kellett, meg több bor is. Nyolcvan, száz fo­rintot megkeresek én egy nap, nem­hogy levonjanak huszonötöt! Néhány nap telt el. Kint trógerol­­tam a Déli­ pályaudvarnál, amikor jöttek a gyárból. Hogy menjek visz­­sza, minek hagytam ott a munkát. Én meg mondtam, hogy a selejt­­kiírás miatt. El lehet azt intézni, majd kiderítik. De én nem enged­tem. Hol itt, hol ott estem a mun­kának, jött a pénz. Jött is, meg ment is, mindig folyt a bor. Még a feleségemmel is üzentek, mert az ma is ott dolgozik. Törődtem is ve­le, nem mentem. Nappal is, éjszaka is, ha kellett dolgoztam, s tudtam költeni... Aztán egy nap elütött egy teher­autó. Ötödik hónapja ennek, azóta semmit nem kerestem. A munka­könyvem közben visszaküldték, be­írva, hogy „önkényesen távozott“. Nem fogadtam el, legyen őnáluk.. Ott megmondhatják, hogy milyen revolveres volt a Wéber... Én tet­tem tönkre magamat, de ők is hibáz­tak,­mert aki éveikig selejt nélken­ dolgozik, azt ne irkál­ják csak úgy ki. Nézzen ide, most evvel járok, ev­vel a két mankóval, így tönkreteheti magát egy ember... Már azóta talál­koztam a fiúkkal is, az egyik népbü­fében. Volt aki fogadást tett velem, hogy visszavesznek. Egy hónapi fize­tését adja rá, ha nem. Azt mondta a művezető, régi gyerek, ő volt a be­állító, amikor én a gyárba kerültem, hogy kihúzom, te, a két füledet, ami­lyen makacs vagy és bele is kapasz­kodott kétoldalt... De tudja, más, ha az emberrel hi­vatalosan beszélnek. Elmentem mégis az üzembe. Fel az irodára. Egy órát ácsorogtam a gyár közelében, nehe­zen tudtam magam rászánni. Érez­tem, ha egy szót szólnak, ismeri már, ,most jössz, ugye?“, én megfordulok is.. i☆ Nehézkesen felállt, s rátámaszko­­dott erős súlyával a két kifaragott­­nankóra, mintha csak mutatni akar­­ja, ahogy ott állt, az irodán. Voltak bent többen is, az is ott volt, aki megkeresett a Déli­ pályaud­­varon, mikor trógeroltam. Valahogy rám tudtam szólni, pedig én tettem tönkre magam, nem tudtam magya­rázkodni, mert nekem is fájt­am, hogy az én szavaim nem felelős... Hogy meg se kérdenek, csak kiihih­­­etik, mennyi a bírság... De csak annyit mondtak: „Mikor jössz be, Wéber?“ Én meg annyit fe­el­tem: „Abba még másfél hónap is leletelik..Többet nem tudtam mondani, úgy összeszorult a szívem... El szerettem volna hajítani a két nankót, de még nem tudtam. Örvös Lajos m&sw m ^­­lfl (Szőnyi Gyula rajza) SZABAD NÉP A jövőben is ápolni fogjuk a tudományos kapcsolatokat A Magyar Tudományos Akadémia kukorica­nemesítési konferenciájának záróülésén felszólaltak a külföldi küldöttek A Magyar Tudományos Akadémia kukoricanemesítési konferenciájának hazai és külföldi részvevői a múlt hét végén vidékre látogattak, s helyszí­nen tanulmányozták a magyar ku­­koncanemesítés eredményeit. Hétfőn Sedlmayr Kurt kétszeres Kossuth-dí­­jas akadémikus elnöklésével tartot­ták meg a konferencia záróülését. A záróülésen részt vett Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter és Man­­ninger Rezső Kossuth-díjas akadé­mikus, az agrártudományok osztályá­nak elnöke is. Az ülésen határozatot fogadtak el, amely a többi között kimondja: a konferencia részvevői egyetértenek abban, hogy a kutatók szorosabb nemzetközi együttműködése előbbre viszi e fontos növény nemesítését és termesztését. A budapesti konferen­cia e téren biztató kezdetet jelentett. A konferencia javasolja, hogy a kukoricával foglalkozó kutatók ezentúl rendszeresen találkozza­nak. Valamennyien örömmel lát­nánk, ha a legközelebbi nemzet­közi konferenciát jövőre olyan nagy tapasztalatokkal rendelkező országban tartanák, mint a Szov­jetunió. A határozat hangsúlyozza a kuko­­ricamag-minták, a kísérleti eredmé­nyek és a tudományos kiadványok, értekezések országok közötti cseréjé­nek fontosságát, nagy jelentőséget tulajdonít a kutatók tanulmányútjai­nak és cseréjének. A konferencia munkájának értéke­léséhez elsőnek J. J. Gluscsenko szovjet akadémikus szólt hozzá. A konferencia jelentőségét hangsúlyoz­va rámutatott, hogy a kutatók olyan országban gyűltek össze, amelynek régi mezőgazdasági kultúrája, s ezen belül fejlett kukoricatermelése van. Elismeréssel nyilatkozott a vidéki lá­togatások során megismert kukorica­­táblákról. Elmondotta, hogy vélemé­nye szerint az idei magasabb kukori­catermésben nagy része van a ma­gyarországi hibridkukorica-termelés fejlődésének. A Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetben láttuk — mondotta Gluscsenko akadémikus —, hogy a kutatók milyen nagy odaadással fá­radoznak a mezőgazdaság számára hasznos fajták előállításán. Tudjuk azt is, hogy a magyar dolgozók ezeket a nagy sikereket a Magyar Dolgozók Pártjának és a magyar nép kormányának ál­landó támogatásával és segítsé­gével érték el. Befejezésül elismerését fejezte ki a konferencia rendezőinek, s a szov­jet delegáció nevében köszönetet mondott mindazoknak, akiknek ré­szük van a konferencia sikerében. Csin San-pao, a nankingi mező­­gazdasági főiskola igazgatója a kínai küldöttség nevében mondott köszöne­tet a konferencia megrendezéséért. Hangsúlyozta, milyen nagy jelentő­sége volt annak, hogy megismerhet­ték a Szovjetunióban folyó nemesítő munkát. Elmondotta, hogy hasonló örömmel tölti el a kínai küldöttséget, hogy a magyarországi látogatások során gyakorlatban láthatták a ma­gyar tudományos dolgozók értékes alkotó munkájának eredményét is. Fritz Oberdorf professzor hozzászó­lásában kiemelte, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság küldöttsége számos, otthon jól értékesíthető ta­pasztalatra tett szert. Hangsúlyozta, milyen nagy jelentősége volt a kon­ferenciának a népek közötti kapcso­latok elmélyítésében is. — Ezekben a napokban — mon­dotta — nag­y családot alkottunk, amely egyetlen célt tartott szem előtt: segíteni egymásnak és né­peinknek. Magunkkal visszük és ápolni fogjuk az itt kiépített tu­dományos kapcsolatokat. Alfred Buchinger, az osztrák me­zőgazdasági kísérleti intézet igazga­tója kijelentette: olyan kiemelkedő eredményekhez, amilyeneket a ma­gyar nemesítők rövid idő alatt elér­tek, lelkes, odaadó munka és alapos tudás szükséges. Mindez megvan Magyarországon. De megvan az el­mélet és a gyakorlat kapcsolata is, amely nélkül nem lehet sikert elérni. Hasonló szellemben szólalt fel a konferencián részvevő többi kül­földi küldött is. Köszönetet mond­tak a konferencia összehívásáért, példás megrendezéséért és a szívé­lyes vendégszeretetért. Az értekezlet Sedlmayr Kurt zárószavaival ért vé­get. A konferencia befejezését sajtó­­fogadás követte, amelyen a külföldi vendégek válaszoltak az újságírók kérdéseire. A magyar atléták athéni útjáról A múlt héten Athénben vendégszere­pelt magyar atléták hétfőn a reggeli órákban visszaérkeztek Budapestre. A Görögországban eltöltött napokról, a nemzetközi versenyről és a szerzett be­nyomásokról Bácsalmási Péter, a ma­gyar atlétacsapat egyik szakvezetője a következőket mondotta: — Magyar atléták hosszú idő után most szerepeltek először Görögország­ban. Versenyeinket rendkívül nagy ér­deklődés előzte meg s az athéni olimpiai stadionban két nap alatt több mint 50 000-en tekintették meg a viadalt. A verseny színhelye méreteinél fogva rendkívül szokatlan volt. A pálya telje­sen elnyújtott, az egyenesek mintegy 180 méter hosszúak, a kanyarok mind­össze 20 méteresek. Zavarólag hatott még a pálya 80 centiméteres szintkü­lönbsége is, így például a 100 m-es síkfutók kissé emelkedő pályán futottak, de hasonló volt a távolugró­ hely is, míg a többi futószám részvevői részben felfelé, részben lefelé tették meg a tá­vot. A futópályák talaja kielégítő volt, az ugró- és dobóhelyek azonban szokat­lanul keménynek bizonyultak. Ez két­ségtelenül befolyásolta versenyzőink tel­jesítőképességét, de a görög vendég­látók szerint így is több pályacsúcsot értek el. Rózsavölgyinek az 1500 m-es síkfutásban elért 3:47,2-es teljesítménye a legjobb, amit e távon valaha elértek az olimpiai stadionban, öt napot töltöttünk Athénben. Ta­pasztalhattuk, hogy a görögök szeretik a sportot. Ezt nemcsak abból tudtuk meg, hogy sokan nézték végig atlétáink versenyeit, s rendkívül tárgyilagosan bírálták az eredményeket, hanem abból is, hogy milyen ünneplésben részesítet­ték sportolóinkat. Különösen Kovácsnak volt nagy sikere. Sokat hallottunk lab­darúgóink közelgő görögországi ven­dégszerepléséről. Nagy érdeklődéssel várják, hogy kik szerepelnek majd a ma­gyar csapatban. Athénben meggyőződ­né­­hettünk arról, hogy sportolóink szerűek Görögországban. Befejezésül Bácsalmási Péter a görög és magyar sportk­apcsolatokról az aláb­biakat mondotta: — Athénben a görög sport vezető­­ megköszönték vendégszereplésünket és annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a jövőben a két ország sportolói görög és magyar földön egyaránt mind több sportágban és mind gyakrabban mérik össze erejüket. Össznémet együttesek vesznek részt a Téli és Nyári Olimpiai Játékokon Berlin, augusztus 29. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság Olimpiai Bizottságának képviselői vasár­nap tartott értekezletükön elhatározták, hogy az 1956. évi melbournei nyári olimpiai játékokon, valamint az előzőleg Cortina d’Ampezzóban lezajló téli ver­senyeken a legjobb német sportolókból álló össznémet együttes vesz részt. Hat ország versenylői a budapesti nemzetközi úszóviadalom Szeptember 3-án és 4-én, szombaton és vasárnap a margitszigeti Sportuszo­dában — mint ismeretes­­— nemzetközi úszóversenyre kerül sor. A kétnapos viadalon hat ország ver­senyzői vesznek részt. A különböző szá­mokban holland, román, nyugatnémet, NDK, lengyel és magyar sportolók állnak rajthoz. Értekezletet tartottak a megyei tanácsok elnökei A fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok VB-elnökei hét­főn Apró Antalnak, a Miniszterta­nács elnökhelyettesének vezetésével értekezletet tartottak. Az értekezleten Olt Károly pénz­ügyminiszter ■ az időszerű pénzügyi feladatokról, Erdei Ferenc földmű­velésügyi miniszter a tsz-ek fejlesz­téséről, Szobák András begyűjtési miniszter a begyűjtéssel kapcsolatos tennivalókról tájékoztatta a végre­hajtó bizottságok elnökeit. A beszámolókat vita követte. (MTI) Budapestre érkezett az Országos Mezőgazdasági Kiállításra meghívott albán mezőgazdasági küldöttség Megérkezett Budapestre az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállításra meghí­vott albán mezőgazdasági küldöttség. A küldöttség tagjai: Z. Peco Kagjini, az albán földművelésügyi miniszter helyettese, Myslim Selenica állatte­nyésztési főosztályvezető és Jorgji Xliuska, az elbassani terület agronó­­musa. A koreai nagykövet filmbemutatója An Jen, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott budapesti nagykövete hét­főn este a Magyar Optikai­­Művek Kultúrotthonában filmbemutatót ren­dezett, amelynek során a Gyönyörű dal című koreai filmet vetítették. A bemutató előadáson megjelent Bata István vezérezredes, honvédel­mi miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának pót­tagja, Boldoczki János külügyminisz­ter, Olt Károly pénzügyminiszter, Altomáré Iván élelmiszeripari mi­niszter, Szlebek András begyűjtési mi­niszter, Román József egészségügyi miniszter, valamint a politikai, kultu­rális és gazdasági élet számos más képviselője. Részt vett a bemutatón a Budapes­ten akkreditált diplomáciai képvise­letek számos vezetője és tagja. A filmet a bemutató közönsége nagy tetszéssel fogadta. (MTI) Szakszervezeti ünnepség az 1930. szeptember 1-i munkástüntetés évfordulóján A Szakszervezetek Országos Taná­csa az 1930. szeptember 1-i nagy munkástüntetés 25. évfordulója alkal­mából szeptember 1-én délután fél 4 órakor ünnepséget rendez a Hősök terén, a Műcsarnok előtt. Az ünnep­ség során emléktáblát lepleznek le. Beszédet mond Gáspár Sándor, a SZOT elnöke. (MTI) Hétezren nézték meg vasárnap a Székely Bertalan emlékkiállítást Vasárnap sok ezres tömegek láto­gatták a fővárosi múzeumokat és ki­állításokat. A legtöbb érdeklődőt a Műcsarnokban rendezett Székely Bertalan emlékkiállítás vonzotta, va­sárnap hétezren nézték meg a nagy magyar festőművész alkotásait. A kiállításnak a megnyitás óta mint­egy 21 000 látogatója volt. DISI-szervezetek a papirosgyűjtésért A Magyar Pamutipar diszistái el­határozták, hogy az eddig összegyűj­tött 20 mázsa papírhulladékon kívül, még 5 mázsát összeszednek. A gyűj­tést szeptember hónapban is foly­tatják, minden műhelyben felkutat­ják a papírhulladékot.­­ A XXI. kerület fiataljai, a DISZ kerületi bizottsága felhívására anké­­tot tartottak a papírgyűjtésről. Az ankéton határozat született, melynek értelmében a csepeli fiatalok augusz­tus 31-én és szeptember 1-én papír­gyűjtőnapot tartanak, s ezt követően is rendszeresen tovább gyűjtik a pa­pírhulladékot. ☆* HÍREK☆* Hatáskörön kívül Nógrádkövesden víztornyot épí­tenek az állami gazdaság részére. A tornyot a terv szerint annak a dombnak a tetején emelik, amely­nek alján a gazdaság különböző épületei helyezkednek el. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat megkapta a tervet, de amikor ve­zetői terepszemlét tartottak, fel­tűnt nekik a domb csúcsa, meg az épületek fekvése közötti nagy szint­különbség. Megállapították: ez a szintkülönbség már magában véve is biztosítja a torony tartályából szertefolyó víznek az esését, tehát nincs szükség olyan magasságú­­ Munkásakadémia indul a Lenin Kohászati Művekben októberben az üzem dolgozóinak kívánságára. A dolgozók szakképzését szolgáló elő­adásokat a Rákosi Mátyás Műszaki Egyetem tanárai, a gyár műszaki dol­gozói, valamint meghívott szakembe­rek tartják majd. Az előadások az általános alapismereteken kívül a ko­hászat minden területét felölelik. Az akadémia 500 hallgatóval indul. — Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar szakszervezeti küldöttség, Gáspár Sándornak, a SZOT elnöké­nek vezetésével. A delegáció fogadá­sára a ferihegyi repülőtéren megje­lentek a SZOT titkárai, és a magyar szakszervezetek több vezetője. — Olasz szövetkezeti küldöttség ér­kezett hazánkba a SZÖVOSZ Igaz­gatóságának meghívására. A küldött­ség tagjai megismerkednek a magyar földművesszövetkezetek munkáj­ával. — Száz holddal növelik a buda­pesti öntözéses konyhakertészetek területét a fővárosi tsz-ek. — Több mint tízezren hallgatták meg eddig a TTIT állatkerti ismeret­­terjesztő előadásait. Legtöbb érdeklő­dője az Afrika az álmok világában és a valóságban című, filmvetítéssel egybekötött előadásnak volt. — Pekingben befejezték az Életjel című magyar film szinkronizálását. A filmet Tizennégy élet megmen­téséért címmel a kínai országos ifjú­sági akti­a szeptemberi konferenciá­ja alkalmából rendezendő filmhéten mutatják majd be­ víztoronyra, mint amekkorát ter­­veztek. Gyorsan intézkedtek. Felhívták 11 tervező és beruházó figyelmét erre a körülményre, s pontos számítá­­sok alapján megállapítots­ák: 7 mé­terrel alacsonyabb torony is megfe­lel a követelményeknek.. Egyedül ezzel a módosítással, csaknem 30 000 forinttal teszik olcsóbbá az építke­zést! Nem „szenzáció“ amit csináltak,­ csupán jó gazda módjára járták el — anna­k latolgatása nélkül, hogy a dolog nem tartozott szorosan véve a vállalat hatáskörébe. — A Magyar Rádió 1930 szeptem­­ber 1-én, Budapesten című műsorá­ban, szerdán 20.20 órakor megemlé­kezik a munkásosztály nagy tünteté­séről. — India 390 millió rúpia (81 900 080 dollár) értékben vasúti mozdonyokat és kocsikat rendelt külföldön. Meg­rendelést kapott — többek közt — Magyarország, Csehszlová­kia és Len­gyelország is. — Halálos baleset. Fehér Lászlóné budapesti lakos a Thököly úton fi­gyelmetlenül haladt át az úttesten, egy arra haladó 44-es villamos el­­ütötte.­­— Pekingbe érkezett a „Kolo“ ju­goszláv népi ének- és táncegyüttes a kínai kulturális ügyek miniszté­riuma meghívására. Az együttes több mint egy hónapig tartózkodik majd Kínában. — A Rákosi Művek Kultúrottho­nának operaegyüttese két előadáson nagy sikerrel adta elő Mascagni Pa­rasztbecsület című művét. Az előadá­sokat kétezren nézték meg. — Kultúrotthont építenek társadal­mi munkával a község lakói Tüske­váron, Pusztagyimóton, Kolontáron és Bakonyoszlopon (Veszprém me­gye). — Fedett vásárcsarnok épül Pest­­lőrincen, az alsó állomásnál levő pia­con. A csarnok csaknem 1000 négy­zetméter alapterületű lesz. — Xuan Dieu költő és Ta Phuoe zeneszerző az 1955. évi magyar—viet­nami kulturális munkaterv alapján négyhetes tanulmányútra Magyaror­szágra érkezett. SPORTHÍREK AUSZTRÁLIA—EGYESÜLT ÁLLAMOK 5:0. Vasárnap befejeződött az Ausztrália —Egyesült Államok Davis Kupa tenisz­­döntő. Az utolsó két egyest is az ausztráliaiak nyerték és így végered­ményben 5:0 arányban győztek az ame­rikaiak ellen. BILL PICKERINGS angol sportember eredményes kísérletet tett a La Manche­­csatorna átúszására. A Dover és Calais közötti távot 14 óra 06 perces rekord­idő alatt tette meg. A PROFESSZIONISTA országúti kerék­páros világbajnokságot vasárnap délután rendezték meg a Róma melletti Fras­­catiból kiindulva 293 192 méteres útvo­nalon. A világbajnoki címet a 35 éves belga stan Ockers szerezte meg 8:43:29.5 idővel, 33 595 m-es óraátlaggal. AZ NB I-ES LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG­BAN a hét végén a 18. forduló mérkőzé­seit játsszák le. A Légierő hétközben Csehszlovákiába utazik több mérkőzés­ből álló vendégszereplésre, emiatt­ a Salgótarjáni Bányász elleni találkozója elmarad. A csonka­ forduló mérkőzései a következők: Bp. Honvéd—Cs. Vasas. Bp. Vasas—Dorogi Bányász. Bp. Kinizsi — Szombathelyi Törekvés. Bp. Vörös Lobogó—Bp. Dózsa. Győri Vasas—Vasas Izzó. Pécsi Dózsa—Diósgyőri Vasas. A SZOVJET EJTŐERNYŐS-BAJNOKSÁ­GON két új világrekord született. A férfiak 1000 m-es célugrásában V. Ra­kov 5,70 méterre ért földet a kijelölt ponttól, ami új világrekord. A nők 1600 m-es célugrásában G. Muhina 7,08 mé­teres távolságra ért földet a célponttól, s ez ugyancsak új világrekord. Mindkét versenyző eredményét két ugrás alapján értékelték. STOCKHOLMBAN vasárnap rendezték meg a Svédország—Nyugat-Németország válogatott atlétikai viadal második napi számait. A nyugatnémetek biztos, 119,93 pontarányú győzelmet arattak. 3000 m akadályfutás: Thumm (nyugat­német) 8:58,2, hármasugrás: 1. Nor­man (svéd) 15,16, gerelyhajítás: 1. Will (nyugatnémet) 77, rúdugrás: Lundberg (svéd) 4:30, 10 000 m: 1. Schade (nyugat­német) 29:41,8. 4x400 m váltó: 1. Svéd­ország 3:13. A MAGYAR KERÉKPÁRBAJNOKSÁGON vasárnap későn este ért véget tíz utolsó versenyszám. 50 km párosverseny: bajnok: Bascsák—Sípos (Bp. Vörös Me­teor) 44 pont, 2. Tóth (Bp. Dózsa)— Daniel (Bp. Honvéd) 26, 3. Mezei (Sza­bad Nép)—Viszt (Bp. Vörös Lobogó) 18. HÉT NYUGATNÉMET ÚSZÓ vesz részt a budapesti nemzetközi versenyen szep­tember 3-án és 4-én. Sport az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A szeptember 3-án megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiállítás programjában a sport is helyet kapott. A kiállítás 17 napján különböző sport­­­­bemutatók szórakoztatják majd a láto­­­gatókat. A lovasbemutatókon és a Trak­­­­tor SE országos lovasversenyén az or­szág legjobb lovasai szerepelnek. Ismét­­ sor kerül az elmúlt évben nagy sikert­­ aratott lovas­ futballra, a Bp. Traktor és­­ a békáspusztai méntelep csapatai között.­­ Látványosnak ígérkezik a solymász­- és rendőrkutya-bemutató. Vetítik a kiál­­­­lításon a IV. Országos Falusi Spartakiád ■ községi, járási és megyei döntőiről ké­­­­szült filmet, ennek keretében többek kö­■­zözt a kerekegyházi, kaposvári, szé­­­csényi és debreceni versenyt. ” A TOTÓ-ban a nagyszámú nyeremény­­szelvény ellenőrzése miatt, hétfőn este­­ csak előzetes tájékoztató jelentést adtak ki. A 12 találatos szelvények tulajdono­sai kb. 1425, a 11 találatosak 78, a 10 találatosak 15 forintot kapnak. --------- ■■■—w A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL KEDD KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Falunaptár. — 4.35: Reggeli zenés műsor. — 5.00: Falurádió. — 6.00: Hírek. — 7.00: A Szabad Nép vezércikke. Hírek. — 7.45: Naptár. — 8.10: Népi énekesek, együt­­­­tesek és vidéki népi zenekarok. — 9.00: In­dulók. — 9.15: Úttörők lapszemléje. — 9.40: A bajai iskolások műsora. — 10.00: Hírek. Lapszemle. — 10.10: Könnyűzene. — 1­1.00: Lányok, asszonyok... — 11.15: Spisak. Di­vertimento. — 11.30: Kálmán: Cigányprímás — keringő. — 11.40: Gyöngyvirág-szerenád. Dobozi Imre írása — 12.00: Hírek. — 12.10: Külföldi rádiók népzenei felvételeiből. — 13.00: Hangszerszólók. — 13.30: Részletek Polgár—Kerekes Déryné című filmjéből. — 14.15: A varsói VIT zenei műsorából. — 15.00: Hírek. — 15-10: Apám hazajön a há­borúból. Elbeszélés. — 15.30: Ebe Stignani és Jussi Björling énekel. — 16.00: Az Ifjú­sági Rádió történelmi folyóirata. — 16 40: Romantikus szerzők kórusművei.­ — 17.00: Hírek. — 17.10: Válaszok a hallgatóknak. — 17.30: Szív küldi szívnek szívesen. — 18 00: Látogatás a Kossuth-klubban. Riportműsor. — 18.20: Az Állami Népi Együttes zenekará­nak műsorából. — 18.55: Pillantás a nagy­világba. — 19.02: Közvetítés a Magyar Nép­hadsereg Színházából: Topaze. — 20.00: Hír­­­rek. — 22.00: Hírek. Sport. —­ 23.00: Előadó­művészeink hangversenye. — 24.00: Hírek. — 5­0.10: A rádió népi zenekara játszik. PETŐFI RÁDIÓ: 1­7.00­—11.30-ig Azonos a Kossuth-rádió mű­sorával. — 14.00: Népek zenéje. — 15.00:­­ Délutáni hangverseny gyermekeknek. —15.37: Muzsikáló szerelem. — 16.00: Verbunkosok és magyar nóták. — 17.00: Musszorgszkij: Egy kiállítás képei. — 17.30: Acélgyártásunk fontos nyersanyaga: a mangán. Előadás. — 17.45: Tánczene. — 18.30: Az épülő kommu­nizmus nagy országában. — 19.00: Ismerkedés a zeneirodalommal. Liszt: Les préludes. — 19.50: Kamarazene. — 20.40: Bókay János, a magyar gyermekgyógyászat megalapítója. Előadás. — 21.00: Glinka operáiból. — 21.30: Táncok népi zenekarra. — 3200: Zenekari hangverseny. ­ A budapesti színházak mai műsora József Attila Színház előadása az Álla­kerti Színpadon: Mária főhadnagy (8). Fővárosi Operettszínház: Csárdá­skirályi (7). — Blaha Lujza Színház: Balkezes ba nők (fél 3) — Jászai Mari Színház: Dank Pista (7). — Vidám Színpad: Könnyű pes sértés (7). — Fővárosi Nagycirkusz: Nemzet­közi artista-találkozó (4­­8). KEDD, 1955. AUGUSZTUS 30 A válogatott labdarúgó-csapat megkezdi előkészületeit Az őszi nemzetközi mérkőzésekre ké­szülő magyar A- és B-válogatott szerdán játssza első edzőmérkőzését. Az A-csa­­pat Nagykanizsán, a B pedig Sztálin­­városban vendégszerepel. Nagykanizsán a Bányász ellen 15.30 órai kezdettel a következő játékosokból álló keret lép pályára: Danka, Fazekas, Buzánszky, Kárpáti, Várhidi, Kovács III., Bozsik, Szojka, Szabó, Budai, Machos, Hidegkúti, Tichy, Puskás és Czibor.­­Kocsis gyengébb erőnléte miatt maradt ki a keretből. Fenyvesit beteg­sége miatt nem vették számításba.) A B-válogatott Sztálinvárosban 17 órakor a Sztálinvárosi Vasas ellen ját­szik. A keret tagjai: Oláh, Faragó, Mát­rai, Kalmár II., Takács, Berendi, Bund­­zsák, Henni NI., Csernai, Raduly, Csor­dás, Szilágyi I., Palotás, Molnár, Orosz és Tóth M. — A MAHART KÖZLI: a Balatonon au­gusztus 29-től menetrendváltozás lesz. Ettől az időponttól megszűnik a hajó­járat Keszthely —Badacsony, valamint Balatonföldvár és Tihany között. Siófok, Balatonfüred, Tihany, Balatonboglár, Révfülöp, Fonyód, Badacsony és Ti­­hanyrév—Szántódrév között az átkelő hajójáratok az augusztus 29-től szep­tember 18-ig érvényes menetrend sze­­rint közlekednek. (MTI) IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várhat időjárás ma estig: változó felhőzet, tét helyen újabb záporeső zivatar, mérséke nyugati-északnyugati szél. A nappali hőmé­séklet egy-két fokkal emelkedik. Várható legmagasabb nappali hőmérsékle­ta 23—25 fok között lesz. A Duna vízállása hétfőn reggel Budapes­tél 338 centiméter. SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat ■zerkeötoseg és ki­adóhivatal: Budapest var Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343-100, * 142—220! SZIKRA Lapnyomda. • * * • .

Next