Szabad Nép, 1955. augusztus (13. évfolyam, 211-240. szám)

1955-08-12 / 222. szám

PÉNTEK, 1955. AUGUSZTUS 12 Román fiatalok között Varsó, augusztus 11. (Kiküldött tudósítónktól.) A lengyel fővárosban­­hamar meg­szerették a román küldöttséget. Meg­ismerték nagyszerű táncosaikat, éne­keseiket, sportolóikat, megkedvelték mindig vidám, jókedvű ifjaikat és leányaikat. Ez a szeretet még csak fokozódott a kulturális küldöttség hétfőn megtartott nagysikerű dísz­­bemutatója után. Mintegy 800 román fiatal vesz részt a fesztiválon. Híres sportolók és mű­vészek is vannak közöttük, mint Io­nel Budisteanu és Viorel Dobos. Ni­­kolae Herlea szólóénekes már két íz­ízben nyert VIT-díjat­­ Bukarest­ben és Berlinben. Egyik fiatal spor­tolójuk, Alexandru Popescu most nyert aranyérmet a 200 méteres pil­langóúszásban, Balázs Jolán pedig a magasugrásban. Itt van a küldöttség tagjai között Sütő András kétszeres állami díjas író és Hajdú Győző, a Magyar Autonóm Terület irodalmi folyóiratának, az Igaz Szónak a fő­szerkesztője is. Nagy sikere van Ro­mánia leghíresebb népi zenekarának. Ismerkedjünk meg közelebbről a román küldöttség néhány tagjával. Lábunet Valér Hunedoarában, a Gheorghiu-Dej Kohászati Művekben dolgozik. Bátor, nyílt arcú fiú, mar­tinászbrigádot vezet. Az első, amiről beszélni kezd, a munkája. — A mi gyárunk martinászai — mondja — három vasúti szerelvény (180 vagon) acélt ígértek terven fe­lül, a fesztivál tiszteletére. A mi brigádunk dolgozott valamennyi kö­zött a legjobban: a terven felüli mennyiségből ránk eső résznek több mint háromszorosát gyártottuk le az előírásnak megfelelő minőségben. A fesztiválon sok fiatallal beszél­getett már Lábrnet Valér. Találko­zott csehszlovák barátaival, meg egy martinásszal az amerikai kontinens­ről is. A tengerentúlról érkezett fiú­nak elmondotta, hogy milyen szép a Hunedoarában levő új munkáslakó­telep, hogyan élnek, tanulnak, dol­goznak ők szabad hazájukban. Új is­merőse pedig a hazájabeli martiná­szokról mesélt. Elmondotta, hogy sok náluk a munkanélküli, s nem tudja, mire hazamegy, nem lesz-e már ő is közöttük. Lábrnet Valér sokat hallott a ma­gyar martinászokról. A csepeliek kül­döttsége egyszer meg is látogatta őket, sok szeretettel üdvözli csepeli barátait Varsóból, jó egészséget és jó eredményeket kíván nekik. Cotfas Maria, a Bozien községbeli „Lenin útja“ nevű termelőszövetke­zet tagja, 19 éves, sötét hajú, copfos kislány. Sorsa hasonló száz- és száz­ezer román parasztlány sorsához. Szülei a felszabadulás előtt kicsiny földjükön gazdálkodtak, igen szűkö­sen éltek. 1951-ben azután változtat­tak sorsukon: beléptek a termelő­­szövetkezetbe. Mariát azért küldték el társai a fesztiválra, mert jól dol­gozott az ifjúsági szervezetben, s ki­váló munkát végzett a földeken is. Tavaly egymaga 230 munkaegységet szerzett, s már az idén is beírtak 138-at a könyvecskéjébe. Jancu Vasile, a cimpinai olajfino­mító fiatal mérnöke. Apja ma is munkásként dolgozik ugyanabban a gyárban, ő maga az állam segítségé­vel lett mérnökké. Amíg egyetemre járt, ösztöndíjat, lakást, ellátást ka­pott, hogy nyugodtan tanulhasson. Kiváló újító, ezért is küldték társai a VIT-re. Legutóbbi újításával éven­te­ csaknem egymillió lejt takaríta­nak meg. Most ismét egy újításon dolgozik, amelynek segítségével az egyik munkafolyamatnál 20 százalék­kal fogják növelni a termelékenysé­get. Kiváló fiatalok képviselik Varsó­ban a román ifjúságot. Eddigi mun­kájukkal, itteni sikereikkel növelik azt a megbecsülést és szeretetet, amely­­lyel a világ ifjúsága a szabad hazá­jukat építő román fiatalokat körül­veszi. Gál Pál Mi történik a Saar-vidéken ? A Saar-vidéken október 23-án nép­szavazást tartanak. Ezen a választá­son a Saar-vidék népe arról dönt: el­­fogadja-e a Franciaország és Nyugat- Németország között létrejött Saar­­egyezményt. Ezt a döntést most he­ves politikai viharok előzik meg. A Saar-egyezmény elválaszthatatlan része a Nyugat-Németország felfegy­verzését előíró párizsi egyezmények­nek. A francia burzsoázia a német új­raf­elf­egy­vérzés megszavazásáért — mintegy ellenszolgáltatásként — azt követelte, hogy a németországi béke­­szerződés aláírásáig a Saar-vidék „európai státust“ kapjon és gazdasági unióban maradjon Franciaországgal. A bonni parlament, amely minél előbb hozzá akart látni a nyugat­német hader­ő felállításához, csekély szavazattöbbséggel ugyan, de elfo­gadta a Saar-egyezményben megfo­galmazott francia követeléseket. A népszavazást megelőző párthar­cok hevességének az az indító oka, hogy a Saar-vidéki németbarát pár­tok újjáalakulását csak most, közvet­lenül a választások előtt engedélyezte a Saar-vidéki franciabarát Hoff­­mann-kormány. A kormány ezzel a németbarát pártok törvényes válasz­tási harcának időszakát igyekezett megrövidíteni. A Saar-vidéki keresz­ténydemokrata unió, a demokrata párt és a szociáldemokrata párt már alakuló ülésén a Saar-egyezmény el­utasítása mellett foglalt állást. E né­metbarát pártok állásfoglalását támo­gatják a Saar-vidéki római katolikus egyház vezető személyiségei és a szakszervezetek is. A Saar-vidéki egyezmény elutasí­tását követelő pártok nemcsak a Saar-vidéki német lakosság döntő többségének támogatását élvezik, ha­nem több esetben nyílt biztatást kap­nak Bonn részéről is. E pártok agi­­tációjukban arra hivatkoznak: maga a nyugatnémet kormány kívánja a Saar-egyezmény elutasítását. Érve­lésüket azzal támasztják alá, hogy a szövetségi kormányt a párizsi egyez­mények aláírása idején ,kényszerí­tették a Saar-szabályzat ügyében, mert a franciáik ehhez kapcsolták a szuverenitást és a párizsi egyezménye­ket“. Azzal érvelnek, ha a Saar-vi­dék lakossága elutasítja az egyez­ményt, „a szövetségi köztársaság nem veszti el szuverenitását és Francia­­ország sem vonhatja vissza a pá­rizsi szerződéseket“. A németbarát pártok véleménye szerint az elutasí­tás új tárgyalásokat tenne lehetővé, amelyek célja az lenne, hogy a Saar­­vidéket ismét Németország szerves részévé tegyék. A nyugatnémet pro­paganda azt a téveszmét kelti, mint­ha a Saar-vidék lakosságának akö­zött kellene választani, vajon vissza­térjen-e a Saar-vidék Németország­hoz, vagy pedig elfogadja-e az euró­pai státust. A Saar-vidéki franciabarát pártok — élükön Hoffmann miniszterelnök pártjával — a Saar-egyezmény elfoga­dása mellett szállnak síkra és kije­­len­tették: „A Saar-statutum a lehet­séges legjobb megoldás.“ Francia hi­vatalos körök a Saar-egyezmény el­utasításáért folyó propagandát élénk tiltakozással fogadták. Francia hiva­talos körök, amelyek ismételten han­goztatták a párizsi szerződések és a Saar-egyezmény elválaszt­hatatlansá­­gát, kijelentették, hogy „a statútum elutasításának igen káros következ­ményei volnána­k mind a Saar-vidé­­kiek, mind a német—francia kapcso­latok szempontjából“. Bonnban, ahol élénk szemmel fi­gyelik a Saar-vidéki népszavazás elő­készületeit, a francia nyilatkozatot „kívülről jövő nyomásnak“ minősítet­ték, amellyel Franciaország saját ja­vára akarja befolyásolni a választáso­kat. A Saar-vidék régi ütköző­pont a francia és a nyugatnémet monopó­liumok között. A most sorra kerülő választásokkal kapcsolatos „politikai vihar“ bizonyítja, hogy ez a régi el­lentét újra teljes erejében felszínre került. Máté Sándor Az atomenergia felhasználásának jövőjéről tárgyal a genfi nemzetközi atomértekezlet Genf, augusztus 11. (TASZSZ) Az atomenergia békés felhasználá­sával foglalkozó nemzetközi tudomá­nyos és technikai értekezlet D. V. Szkobelcin akadémikus elnöklete alatt tartott augusztus 10-i délelőtti ülé­sén megvitatták A nukleáris energia szerepe az elkövetkező ötven eszten­dőben témának szentelt beszámoló­kat. Elsőként az Egyesült Nemzetek Szervezete által előterjesztett beszá­molót­­ hallgatták meg a nukleáris energia gazdasági jelentőségéről a gazdaságilag elmaradott országok szempontjából. A beszámoló rámutat, hogy a nukleáris energia lehetővé teszi ezen országok iparának egyen­letesebb elhelyezését és a változato­sabb termelést, lehetőséget nyújt ol esőbb energia és üzemanyag alkal­mazására, valamint a közönséges energetikai berendezések létesítésé­hez szükséges felszerelések behoza­talával járó költségek csökkentésére. Ezután J. Davis kanadai küldött tartott beszámolót. Értékelte azt a szerepet, amelyet a nukleáris energia Kanadában gazdasági szempontból betölt. Kiemelte, hogy jóllehet Ka­nada gazdag vízi energiaforrásokkal dús szén- és olajlelőhelyekkel rendel­kezik, amelyek viszonylag olcsó vil­lamosenergiát biztosítanak, országá­ban az atomerő mégis nagy szerepet tölt majd be. Az előadó szerint a ka­nadai urániumkészletek elegendőek az atomenergia fejlesztését célzó „leg­szélesebb körű program“ megvalósítá­sához. P. Ailleret, a francia atomerő-bi­­zottság tagja beszámolót terjesztett az értekezlet elé a franciaországi vil­­lamoserő-termelés fejlődéséről. Ki­emelte, hogy az idők folyamán­­az atom-villanytelepek gazdasági szem­pontból mindinkább előnyösebbek lesznek a közönséges villanytelepek­nél, és hogy ennélfogva tervbe kell venni az atom-villanytelepek jelentős kiaknázását. J. Kaye angol tudós beszámolójá­ban a gazdaságosság szempontjából összehasonlította az atomerő segítsé­gével és a közönséges módszerekkel történő villamos áramtermelést. Arra a következtetésre jutott, hogy az atomenergia bizonyos feltételek mel­lett már az elkövet­k­ező ötven eszten­dőben jelentős versenytársa lesz min­den más energetikai forrásnak. Hang­súlyozta, hogy az atomenergia az el­sődleges tőkebefektetések viszonyla­gos drágasága ellenére alkalmazást nyer majd és mindenekelőtt ott iga­zolja ezeket a beruházásokat, ahol a többi energianyerési forrás alkal­mazása sokba kerül. J. Cockcroft angol tudós beszámo­lójában kifejtette az angol kormány­nak az atomenergia fejlesztésére ki­dolgozott programját. Közölte, hogy Angliában két éven belül üzembe kell helyezni egy több mint 60 000 kilowatt kapacitású atom-villanytelepet. Kijelentette, hogy az említett atom-villanytelep üzembe­ helyezése után 1960-tól 1965-ig még 12 atom-villanytelepet akarnak építeni, és hogy 1970-ben Angliában az új villanytelepek kö­zött már az atom-villanytelepek lesz­nek túlsúlyban. Az angol tudós be­fejezésül közölte, hogy az angol programnak rugalmasnak kell len­nie, ennélfogva a programban mó­dosítások történhetnek. K. Meyer amerikai küldött beszá­molójában ismertette azokat a gazda­sági kutatásokat, amelyek a nukleá­ris energiának az atom-villanytele­pek építésére való felhasználásával függnek össze. A délutáni ülésen megvitatták A nukleáris erők és egészségügyi, vala­mint biztonsági problémák című té­mát. A kérdésihez J. Lowitz angol, A. K. Guszkova, G. D. Bajszagolova és A. V. Lebegyinszkij szovjet, vala­mint Mac Kals és C. F. Dietrich amerikai tudósok szóltak hozzá. Augusztus 10-én megkezdték a munkát a genfi atomértekezlet szak­osztályai. A fizikai szakosztályban többek között előadást tartott M. Pa­­szecsnyik, P. Szpivak és L. Grosev szovjet tudós. Csütörtökön a fizikai szakosztály folytatta munkáját. Ülést tartott még a kémiai, kohászati és technológiai, valamint a biológiai és orvostudomá­nyi szakosztály is.­­A csütörtöki teljes ülésen a rádió­aktív izotópok ipari, mezőgazdasági. A világsajtó továbbra is élénken foglalkozik az atomenergia békés fel­­használásáról tárgyaló nemzetközi tudományos és technikai értekezlet munkájával. „A Szovjetunióban az atomenergia ipari felhasználása a közeljövő reállí­tása — írja a Liberation című francia lap — ,és kétségtelen, hogy az elkövetkező években a Szovjet­unió területét az atomenergiával mű­ködő ipartelepek sűrű hálózata fogja borítani.“ A Le Monde Békés atom című vezércikkében a többi között a kö­vetkezőket írja: „Bebizonyosodott, hogy mind az amerikai, mind a szovjet tudó­sok részéről megvan az óhaj az együttműködésre.“ A dán sajtóban számos közlemény foglalkozik a Genfben folyó konfe­renciával. A Berlingske Aftenavis című polgári lap A Szovjetunió nyil­vánosságra hozta az atomenergia bé­kés felhasználása terén végzett mun­kájának eredményeit címmel közli Borbergnek, genfi tudósítójának be­számolóját. A tudósítás ismerteti D. I. Blohincev és N. A. Nyikolajev szovjet tudósok előadását, majd a kö­vetkezőket írja: „Most már senki sem cáfolhatja, hogy a Szovjetunió az első olyan ország, amely atomenergiára be­rendezett villanytelepet helyezett üzembe." A tudósító megjegyzi, hogy a villany­telep működése során szerzett tapasz­talatokat a szovjet tudósok nagy tel­jesítő képességű atomerővel működő villanytelepek építésére használják fel. „Biztos alap van annak feltétele­zésére — írja Borberg —, hogy a Szovjetunióban meglehetősen hamar elkövetkezik az atomkorszak." Bor­kutatási és orvostudományi alkalma­zásáról tárgyaltak. E témakörből P. Aebersold (Egyesült Államok) és dr. H. Seligman (Anglia) tartott elő­adást. berg a továbbiakban ismerteti azo­kat az atomenergiával működő be­rendezéseket és műszereket, amelye­ket a szovjet tudósok mutattak be az értekezleten. „A nyugati szakértők — folytatja Borberg — el vannak ra­­gadtatva attól a technikai elmésség­­től és művészettől, mellyel az oroszok megoldották a maguk elé tűzött fel­adatok egy részét.“ A National Zeitung című ber­lini lap megállapítja, hogy az értekezleten ugyanolyan megegye­zési és együttműködési légkör uralkodik, mint a kormányfők genfi értekezletén, s ezt írja: „Ennek az értekezletnek nemcsak a tudomá­nyos fejlődés szempontjából van je­lentősége, hanem a feszültség további enyhülésének szempontjából is. A né­pek egyre inkább megértik az atom­háború veszélyét, s egyre határozot­tabban követelik az atomfegyver be­tiltását és az atomenergia békés célú felhasználását. Ezért a népek rokon­­szenve a Genfben összegyűlt tudó­soké, akik figyelembe véve a népek követelését, a béke és a haladás szol­gálatába akarják állítani az emberi gondolkodás vívmányait". A lap hangsúlyozza, hogy igen nagy jelentő­ségű a Szovjetuniónak az atomfegy­ver betiltásáért, az atomenergia bé­kés felhasználásáért és a béke fenn­tartásáért vívott harca. A New York Times így ír az atom­erő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi értekezlet munkájáról: „Mint mindenki várta, a figyelmet elsősorban az a szerep vonta magára, melyet az oroszok játszanak Genfben. Magatartásuk teljes egészében meg­felel az értekezlet szellemének. Rész­letesen leírják 5000 kilowatt kapaci­tású — csaknem egy éve sikeresen termelő — villanytelepek berendezé­sét, mely a történelem első, atomerő­re berendezett villanytelepe.“ A világsajtó a genfi atomértekezletről „ Elkerülhetjük-e még sokáig Adenauer és Grotewohl párbeszédét?" Nyugati sajtóhangok a német kérdésről A múlt héten, amikor nyilvános­**­ságra került a Nyugat-Német­­országhoz intézett legutóbbi szovjet jegyzék, a Hét Vaderland című hol­land lap elmefuttatást közölt a né­met kérdésről, pontosabban Ade­nauer kancellár közelgő moszkvai útjáról. A szerző azt magyarázza Nyugat-Németország lakosságának, hogy Adenauernek okvetlenül foly­tatnia kell az „európai status quo“ (az eddigi állapot) politikáját, azaz ki kell tartania a fegyverkezés, az At­lanti Szövetség és a Nyugateurópai Unió mellett. A továbbiakban a cikk­író megjegyzi, hogy a „német egység dolgában egyelőre semmit sem lehet várni", ám ennek szerinte nem a nyugati hatalmak, meg Adenauer po­litikája az oka, hanem­­ az Ade­­nauerhez intézett szovjet jegyzék meg­fogalmazása. Miután azonban a Hét Vaderland szerzője megállapítja, hogy „a német nemzeti törekvések" az általa kifej­tett okból „továbbra is kielégíthetet­lenek maradnak", hirtelen fordulat­tal ezt írja: „Alig érthető, hogy egyes németek most Adenauert és a nyu­gati hatalmakat bírálják emiatt". A holland lap cikke, fura okosko­dásán kívül, azért is figyelemre méltó, mert tipikus. Sok nyugati lapban, kö­zöttük tekintélyes amerikai, angol és francia polgári lapok hasábjain talál­kozhatunk mostanában ugyanezzel az okoskodással, és ezzel a kínzó kér­déssel: miért van az, hogy a német nép napról napra növekvő eréllyel utasítja el a kancellár politikáját, miért van, hogy mindinkább Ade­nauert, a Nyugatot és nem a Szovjet­uniót hibáztatja hazájának kettésza­kítottságáért? Pedig ezek a lapok mindent elkö­vetnek a német olvasók „meggyőzé­sére“. Oldalakat szentelnek a német kérdésnek, fáradságot nem kímélve fejtegetik, hogy folytatni kell az ed­digi politikát. S hogy ezt megindokol­ják, nem átallják meghamisítani a szovjet álláspontot: a német egység politikájának „feladásával“, s azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy „hátat fordított“ Németország egyesítésének. A cikkírók azonban meglepetéssel­­ kénytelenek észrevenni, hogy kísérleteik rendre balul ütnek ki. Csaknem valamennyi szerző megálla­pítja, hogy érvelése nem hat a néme­tekre. Walter Lippmann például azt írta a New York Herald Tribune augusz­tus 2-i számában, hogy a kettészakí­tott országok ügyét nem lehet levenni a világpolitika napirendjéről, mert ..az érintett népek mindinkább hajla­nak arra, hogy kezükbe vegyék saját sorsaikat“. Gaston Coblentz pedig ugyancsak a New York Herald Tribu­­neban rámutat: ha Adenauer mereven kitart eddigi politikája mellett, „ez felveti a kérdést, nem válik-e Nyugat- Németország lakossága nyugtalanná annak következtében, hogy Adenauer politikája nem tudja gyorsabban el­érni Németország egyesítését?“ Vajon nem óvatos beismerése-e ez annak, hogy a németek mind kevésbé hisz­nek Adenauer politikájának csalha­­tatlanságában? A párizsi Figaro így foglalja össze a németeknek a nyugati politikával kapcsolatos kételyeit: „Ha a nyugati politika célja a status quo fenntar­tása, s közben, hogy a német közvéle­ményt el ne idegenítsék, azt a hitet keltik, hogy a német egység érdeké­ben működnek, akkor ezzel szemben nincs más ellenvetés, csak az, hogy a német közvéleménnyel nem lehet so­káig bolondját járatni.“ „Fennáll az a veszély, hogy a német közvélemény — jóllehet a Nyugat nagy hűhóval sürgeti az egységet — e tézisekben képmutató eszközt lát a kettéosztott­­ság fenntartására.“ A németek — panaszolja a Libre Belgique — „izgulnak a Saar vidéki népszavazás előkészületei miatt... de egyáltalán nem reagálnak a Szovjet­unióval szemben, amikor kellene“. Ezzel szemben „nem minden német­nek tetszik Dulles és Eisenhower azon elképzelése, hogy a német nép katonanemzet legyen" — írja a Wash­ington Post. „ ... A közszellem Németországban mindinkább a semlegesség felé haj­lik — írja a Corriere della Sera. — Erre a változásra sok jel mutat. Né­metországban például egyre inkább hajlanak afelé, hogy akadályozzák, vagy késleltessék a nyugati szerző­désekből folyó katonai kötelezettsé­gek teljesítését, mert arra gondolnak, hogy könnyebb Moszkvával tárgyal­ni, amíg nincs meg a hadsereg." ("Genf után vagyunk. A Szovjet­uz unió az európai politikai hely­zet és a németországi belső helyzet realitásait figyelembe véve rámuta­tott, hogy a német egység útja az európai helyzet általános enyhítésén át, a két Németországot magában foglaló európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésén át vezet, és hogy a németeknek tevékenyen részt kell venniök hazájuk egyesítésében , ezért a két Németországnak okvetle­nül kapcsolatokat kell létesítenie. Arra is felhívta a figyelmet a Szov­jetunió, hogy nem lehet elhanyagolni a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népének hatalmas vívmá­nyait. A külügyminisztereknek szóló irányelvek egymás mellett, egy pont­ban sorolják fel az európai kollektív biztonságot, a német kérdést és e két kérdés megoldásának szempontjait. Genfben a tárgyalások módszere ve­reséget mért a hidegháború politiká­jára. Genf óta Adenauer kancellár belpolitikai és külpolitikai helyzete más, mint Genf előtt volt. „Nem lehet titkolni, hogy Adenauer kancellár nemzetközi tekintélye nagy részben a Moszkva és Washington közti konfliktusnak volt köszönhető“ — állapítja meg a France Observa­­teur. Korántsem tartunk még ott, hogy minden rendbe jött volna — a France Observateur szavaival élve — „Moszkva és Washington között“. De Genfben már történt egy és más. S remét több történik, minél több ered­ményt harcolnak ki a világ béke­szerető erői, az egységet követelő né­met hazafiak, annál inkább igaznak bizonyul majd az, amit a New States­man and Nation című angol lap írt: „ •. ■ a nyugatnémeteknek (Adenauer köreiről van szó. — A szerk.) nem ma­rad semmijük, amivel fenyegetőzze­nek, vagy amit alkuba bocsássanak“. S ha valamelyik nyugati polgári lap elmerészkedik az európai kollek­tív biztonság távlatainak felméréséig, akkor kibontakozik az az egyáltalán nem kizárható lehetőség, amelyet a Figaro így ír le: „Eljutunk a német egységhez és Európa valamiféle egy­ségéhez, amely magában foglalná a kommunista és a nem kommunista országokat. De ha ezt a távlatot te­kintjük, vajon elkerülhetjük-e még sokáig Adenauer és Grotewohl pár­beszédét?M­lyta összeül a Német Demokra­­tikus Köztársaság népi ka­marája. Grotewohl elvtárs fontos nyilatkozatot tesz a Németország két része közti közeledésről. Az egész német nép reméli, hogy a mostani kedvezőbb légkör teremtette lehető­ségeket kihasználva, nagy lépést te­het előre a németek közötti megér­tés és ezzel a német egység megva­lósításának útján, s újabb elutasító választ adhat azoknak, akik a néme­tek félrevezetésével igyekeznek meg­akadályozni Európa e központi prob­lémájának rendelését. Darvas­ István SZABAD NÉP Dulles nyilatkozata a dél-koreai helyzetről Washington, aug. 11. (TASZSZ) Dulles amerikai külügyminiszter augusztus 10-én tartott sajtóértekez­letén foglalkozott a dél-koreai hely­zettel. Dél-Koreában ugyanis — mint előző jelentésekben közölték — Li Szín Man kormánya provokációs kampányt indított a koreai fegyver­szüneti bizottság, de különösen a bi­zottság csehszlovák és lengyel tagjai ellen. Li Szín Man azzal az ultimá­tumszerű követeléssel hozakodott elő, hogy a bizottság hagyja el Dél-Ko­­reát. Dulles kijelentette, hogy „rokon­­szenvvel viseltetik“ Li Szin Man iránt, de az Egyesült Államok kor­mánya „nem helyeselheti“ azt a mód­szert, amelyhez li Szin Man most fo­lyamodott. Rámutatott, hogy az Egyesült Ál­lamok bizonyos kötelezettségeket vállalt, amelyeket világosan kifejt a fegyverszüneti egyezmény és ame­lyek előírják a bizottsági tagok biz­tonságának biztosítását. Dulles közölte, hogy a felügyelet­ről szóló egyezményeket meglehető­sen rövid időre szánták és minthogy az 1954. évi genfi értekezlet nem ho­zott reális döntést a koreai problé­mában, a fegyverszüneti egyezmény több rendelkezése „elavult". Hozzá­fűzte azonban, hogy a szóbanforgó rendelkezéseik módosításának kérdése alapos megfontolást és türelmet igé­nyel. A külügyminiszter elutasító választ adott arra a kérdésre, hogy egyet­­ért-e az Egyesült Államok Korea je­lenlegi kettészakítottságával. Hozzá­fűzte, hogy vannak szétszakítottsá­­gok, amelyeket az Egyesült Államok természetesen sajnálatosnak tart, de nem gondolja, hogy ezek kérdése há­borúval megoldható. Dulles kijelen­tette, hogy meggyőződése szerint Ko­rea egyesítése az erő alkalmazása nélkül megvalósul. Az amerikai közvélemény követeli, hogy szélesítsék ki a kulturális kapcsolatokat a Szovjetunióval New York, augusztus 11. (TASZSZ) A Minneapolisban megjelenő Tri­bune című lap washingtoni tudósító­ja rámutat, hogy az amerikai szerve­zetek azzal a kéréssel ostromolják a külügyminisztériumot, hogy járuljon hozzá a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kiterjedt kulturális cseréhez. A tudósító a külügyminisz­térium képviselőjének kijelentésére hivatkozva ezt írja: az a fogadtatás, amelyben a jelenleg Amerikában tar­tózkodó szovjet mezőgazdasági kül­döttség részesült, „más szervezeteket arra ösztönzött, hogy más szovjet személyiségek utazásának megszer­vezését is javasolják“. Felmerült olyan javaslat, hogy szervezzék meg a szimfonikus zenekarok kölcsönös vendégszereplését és amerikai opera­együttest küldjenek a Szovjetunióba. Már korábban szó volt arról, hogy egyes szovjet muzsikusokat meghív­nak az Egyesült Államokba. Mint a tudósító közli, a Házépítő Szövetség azzal a kéréssel fordult a külügyminisztériumhoz, hogy a Szov­jetunióban rendezzenek kiállítást a modern amerikai házakról és az Egyesült Államokban a modern szov­jet építészetről. A kínai-amerikai tárgyalások ötödik ülése Genf, augusztus 11. (TASZSZ) Augusztus 11-én megtartották a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok nagyköveteinek soron követ­kező ülését. Az ülés után a követ­kező közleményt hozták nyilvános­ságra: „Az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság nagykövetei ma tar­tották ötödik rendes ülésüket. Foly­tatólagosan megvitatták a tárgyalá­sok napirendjének első pontját. (Mindkét fél részéről a polgári sze­mélyek hazatelepítése.) Elhatározták, hogy a következő ülést augusztus 13-án, délelőtt 10 órakor tartják.“ A Kínai Népköztársaság félévi tervjelentése Peking, augusztus 11. (TASZSZ) A kínai sajtó közli az állami sta­tisztikai hivatal jelentését az 1955 el­ső felére vonatkozó terv teljesítésé­ről. A jelentés szerint az iparvállala­tok 101,7 százalékra teljesítették össztermelési tervüket és 7,8 száza­lékkal többet termeltek, mint a múlt esztendő első felében. Az állami vállalatok a félévi tervet 105,2 százalékra teljesítették és 14,2 százalékkal többet termeltek, mint az előző év megfelelő időszakában. Az év első felében az állami válla­latok részesedése az ország ipari össz­termelésének növelésében 62,3 száza­lék volt a múlt év első hat hónapjá­nak 59 százalékához képest. Angol küldöttség utazott Kínába London, augusztus 11. (TASZSZ) A Reuter-iroda jelentése szerint augusztus 10-én 18 tagú angol kül­döttség utazott repülőgépen Peking­­be. A küldöttség öt munkáspárti parlamenti képviselőből, bányászok­ból, szakszervezeti vezetőkből stb. áll. A küldöttség három hetet tölt a Kínai Népköztársaságban. 3 Moszkva, augusztus 11. (TASZSZ) Franciaország, az Egyesült Király­ság, a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége és az Amerikai Egye­sült Államok kormánya diplomáciai tanácskozások után elhatározta, hogy a négy hatalom külügyminisztereinek értekezletét — amelyet a kormányfők július 23-án jóváhagyott irányelvei helyeztek kilátásba — 1955. október 27-re, csütörtökre, Genfbe hívják össze. A négy kormány megállapodott ab­ban is, hogy a külügyminiszterek ér­tekezlete mellett működik majd a négy hatalom közös titkársága. Október 27-re te ér­jék élessse a négyhataln­ k­­i I nytjjszt mn isst­éri értek estet et denauer szeptember 4-11 között szándékozik Moszkvába utazni Berlin, augusztus 11. (MTI) Adenauer a svájci Mürrenben csü­törtökön is folytatta a küszöbönálló moszkvai útjának előkészítését szol­gáló tárgyalásokat külpolitikai mun­katársaival. A Telegraf című nyugatberlini lap értesülése szerint Bonn javasolja majd a szovjet kormánynak, hogy Adenauer látogatását tűzzék ki a szeptember 4 és 11 közti hétre. A szovjet kormány tudvalevőleg augusztus végét vagy szeptember elejét jelölte meg a látogatás legked­vezőbb időpontjaként. Adenauer elő­reláthatólag a nyugatnémet Luft­hansa különrepülőgépén, Leningrá­­don át utazik majd a szovjet fővá­rosba. A nyugatnémet szakszervezeti szö­vetség és a Szabad Demokrata Párt követeli, hogy a Moszkvába utazó kormányküldöttséget egészítsék ki a koalíciós és ellenzéki pártok­­kép­viselőivel. A Szabad Demok­rata Párt sajtószolgálata ezzel kapcsolatban emlékeztetett a bon­ni kormányhoz juttatott első szov­jet jegyzékre, amelyben a Szov­jetunió kormánya nemcsak a szövet­ségi kancellárt, hanem Nyugat-Né­metország más politikai személyisé­geit is meghívta Moszkvába. Bonn csak a négy nagyhatalom külügyminisztereinek határozata alapján hajlandó tárgyalásokat kezdeni az NDK-val Berlin, augusztus 11. (MTI)­­ Blücher nyugatnémet alkancellár csütörtökön Bonnban sajtóértekezle­ten kijelentette, hogy a szövetségi kormány csak az esetben lenne haj­landó tárgyalásaikat kezdeni a Német Demo­krati­kus Köztársaság­­képvise­lőivel, ha a négy nagyhatalom­­kül­ügyminisztereinek értekezlete olyan határozatot hozna, amely feltétlenül szükségessé tenné a két német kor­mány közvetlen kapcsolatainak fel­­­vételét. A jugoszláv parlamenti küldöttség Kievbe érkezett Kiev, augusztus 11. (TASZSZ) A jugoszláv parlamenti küldöttség augusztus 10-én Leningrádból re­pülőgépen Kievbe érkezett. A kieviek épp úgy, mint a moszkvaiak és leningrádiak, meleg fogadtatásban részesítették a jugoszláv vendégeket. A fogadtatás alkalmából ünnepélye­sen feldíszített repülőtéren P. G. Z­icsina, az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsának elnöke üdvözölte a ju­goszláv küldötteket a Legfelső Ta­nács és az egész ukrán nép nevében. A küldöttség még aznap látogatást tett D. Sz. Korotcsenkónál, az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökénél. Korotcsenko tájékoztatta vendégeit az ukrán ipar és a mező­­gazdaság fejlődéséről, a kulturális haladásról, majd kérte a küldöttség tagjait, hogy adják át üdvözletét Tito elvtársnak, akit személyesen is­mer. A látogatás után a küldöttség tag­jai megtekintették a várost. Ai amerikai mezőgazdasági küldöttség diákcserét javasol a kujbisevi és a nebraskai mezőgazdasági főiskolák között A szovjet és amerikai mezőgazdasági küldöttségek látogatásai Kujbisev, augusztus 11. (TASZSZ) Augusztus 10-én az amerikai me­zőgazdasági küldöttség tagjai több szovjet mezőgazdasági objektummal ismerkedtek meg. A William Lambertnek, a küldött­ség vezetőjének vezetése alatt álló csoport elhatározta, hogy a Molotov­­kerületben levő Sztálin-kolhozt láto­gatja meg. A kolhozparasztok mele­gen fogadták a vendégeket, akik ér­deklődéssel tekintették meg az állat­­tenyésztő farmokat, és főképp a be­tonból készült, 25—100 tonna be­fogadóképességű silókat. A vendégek ezután a kujbisevi mezőgazdasági főiskolára látogattak el. William Lambert a főiskoláról távozóban kijelentette, hogy a kuj­bisevi mezőgazdasági főis­kola tan­rendjének és tevékenységének sok közös vonasa van a nebraskai állami egyetem mezőgazdasági kollégiumá­nak tanrendjével és tevékenységével és javasolta, hogy a­­kát főiskola kezdjen tudományos munka- és diák­cserét. William Reed, North-Caro­­lína állam mezőgazdasági kollégiu­mának dékánja a főiskola munka­társainak és a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy ő és a küldöttség tagjai látják, hogy a Szovjetunióban nagyszerűen gondoskodnak a tudo­mányos káderekről és a diákokról. A küldöttség másik csoportja Ralph Olsen vezetésével a kujbisevi­k terület távoli kolhozait és szovházait látogatta meg. A szovjet mezőgazdasági küldött­ség augusztus 8-án folytatta Min­nesota állam mezőgazdaságának ta­nulmányozását. A küldöttség délelőtt megtekintette az állam legnagyobb üzemét, amely mezőgazdasági gépeket gyárt. A kül­döttek megtekintették a gyár legfon­tosabb műhelyeit és megismerkedtek a legújabb mezőgazdasági gépekkel. Ezután filmet mutattak be nekik az amerikai mezőgazdaság gépesítésé­ről. A cég vezetői a szovjet küldöttek­kel folytatott beszélgetésükben kife­jezték azt a kívánságukat, hogy ha­marosan jöjjenek létre a normális szovjet—amerikai kereskedelmi kap­csolatok. „A kölcsönös kereskedelem — jelentette ki Morgan, a cég képvi­selője — a népeink békéjéhez és ba­rátságához vezető út.“ (TASZSZ) A szovjet mezőgazdasági küldöttség Kanadába is ellátogat Ottawa, augusztus 11. (TASZSZ) Kanada földművelésügyi miniszté­riuma bejelentette, hogy a jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodó szovjet mezőgazdasági küldöttség Kanadába is ellátogat. Nasszer miniszterelnök moszkvai látogatása gyakorlati bizonyítéka a barátságra és az együttműködésre irányuló politikának (Sajtószemle) Valamennyi egyiptomi lap első ol­dalon közli azt a jelentést, amely sze­­rint Nasszer miniszterelnök elfogadta a szovjet kormány meghívását és a jövő év tavaszán ellátogat a Szovjet­unióba. A lapok egész oldal széles­ségű, vastagbetűs címfeliratokkal köztik a jelentést. A kormánykörökhöz közelálló AL DUMHURIJA politikai szemleírója vezércikkben kommentálja a jelentést, és a többi között rámutat, hogy „a hírnek senkit sem szabad meglepnie“, ha figyelembe vesszük a béke meg­szilárdítására irányuló egyiptomi kor­mánypolitikát. A lap emlékeztet arra, hogy Nasszer kormánya „nem egy ízben foglalt állást a katonai egyez­mények politikájával szemben, és el­ítélte azt a politikát, amely Egyipto­mot és az összes arab országokat a tömbök közötti harc csatasorába igyekszik állítani“. Az AL AHBAR vezércikke rámu­tat, hogy Nasszer miniszterelnök moszkvai látogatása gyakorlati bizo­nyítéka annak a politikának, amely világnézeti különbségekre való tekin­tet nélkül minden országgal a barát­ságra és az együttműködésre irányul. A lap kiemeli, hogy „az ilyen látoga­tások és személyes kapcsolatok nemzetközi feszültség enyhítésének és a béke, az együttműködés, vala­mint a barátság elmélyítésének leg­jobb módszerét jelentik“. Az arab hírügynökség jelentési szerint „kairói politikai megfigyelői az orosz meghívást a közép-kelet szovjet politika fontos eseményénél tekintik“. „Hangsúlyozzák — közli a hírügynökség —, hogy arab államfér­fit most első ízben hívtak meg Moszkvába. Ezideig az arab—szovje kapcsolatok nem lépték túl az egész­séges kereskedelmi kapcsolatok kere­teit.“ A Reuter-iroda jelentése szerin­t londoni diplomáciai körökben meg­állapítják, hogy Nasszer miniszterei­nek moszkvai meghívása ismételten bizonyítja az oroszoknak azt a szán­dékát, hogy szorosabb kapcsolatot te­remtsenek a közép-keleti kormá­nyokkal“. E körök kiemelik, hogy­­ Szovjetunió politikája „a más világ nézetű kormányokkal való szorosabb kapcsolatok megteremtésére irányú a világviszonylatban való békés egy­más mellett élés érdekében” (TASZSZ) Megalakult az új indonéz kormány Az AFP jelenti, hogy Burhanud­­din Harahap,­fi Masumi Párt egyik vezetője megalakította az új indonéz kormányt. Az új kormány 23 mi­niszteri tárcáján 12 jobboldali poli­tikai párt osztozik. A Masumi Párt négy tárcát kap. Az Indonéz Nem­zeti Párt és Indonézia Kommunista Pártja nem vesz részt az új kormány­ban. (MTI) Országos kongresszus nyílt meg Indonéziában Dzsakartában szerdán megnyílt az indonéz országos kongresszus, ame­lyen valamennyi párt, szakszervezet és az indonéz lakosság minden ré­tege képviselve van. A több mint 50 küldött tanácskozásán sok jeles tár­sadalmi és politikai személyiség, min például Ali Szasztroamidzsozso­vol miniszterelnök és kormányának több minisztere is részt vesz. A kongresszust azért hívták össze hogy egyesítsék a nép erőfeszítései és tényleges nemzeti egységet hozza­nak létre az ország függetlenségéét vívott harcban. (TASZSZ) — Ngo Dinh Diem kormánya el­utasította a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának a válasz­tások előkészítésére vonatkozó javas­­latát. (TASZSZ)

Next