Szabad Nép, 1955. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)

1955-09-01 / 241. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 241. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1955. SZEPTEMBER 1 Az új tanév kezdetén írta: Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter Ma reggel nyílnak meg újra — a nyári szünet befejeztével — az is­kolák és az egyetemek kapui. A tanulóifjúság, valamint a tanítók, tanárok és az iskolák többi dolgozói kipihenték a múlt tanév fáradalmait. Az úttörőtáborok, DISZ-táborok, mozgótáborok, s a termelőmunka különböző formái erősítették ifjúsá­gunkat nyáron és edzették további munkára. A pedagógusok közül sokan merítettek új erőt a szak­­szervezeti üdülőkben az ország leg­szebb helyein. A tanulók és pedagó­gusok újult erővel folytatják mun­kájukat a szocialista magyar jövő­ért. A jövő ma fényesebb lehetősé­geket kínál, mint hazánk történeté­ben eddig bármikor. E lehetőségek valóraváltása tőlünk és az ifjú nemzedéktől függ. Iskoláink legszebb kötelessége a tanulóifjúságot a kom­munista erkölcsre nevelni és úgy felvértezni tudással, valamint szi­lárd tudományos világnézettel, hogy céltudatosan és magabiztosan dol­gozhasson a világosan felismert cé­lok megvalósításán. A felszabadulás óta eltelt évtized­ben a műveltség megszűnt kevesek kiváltsága lenni, s mindinkább az egész dolgozó nép sajátjává válik. Ebben legnagyobb az általános iskola szerepe, mely arra hivatott, hogy minden gyermeknek megadja az ál­talános műveltség alapjait. A peda­gógusoknak, a tanácsoknak és a szü­lőknek egyaránt közre kell működ­niük, hogy minden iskolaköteles ki­vétel nélkül szorgalmasan járjon is­kolába, mert ez egyik feltétele an­nak, hogy az általános iskola telje­síthesse­­hivatását. Iskoláink és egyetemeink munkája a múlt tanévben tovább javult, fő­leg a tárgyi ismeretek oktatása és az alapvető készségek kialakítása tekintetében. Ez a tanárok és taní­tók folyton javuló munkájának, a tanulók növekvő igyekezetének és fegyelmének köszönhető. Az új tan­évben tovább javítjuk az oktatás, nevelés módszereit, s csökkentjük azoknak a tárgyaknak a tananyagát, amelyek még mindig túl terjedelme­sek. A tananyag összehangolása a tanulók teherbíróképességével azon­ban csak akkor vezet az oktatás szín­vonalának emelkedésére, ha szilár­dabb tudás, önállóbb gondolkodó­képesség, jobban kialakult készsé­gek lesznek az eredményei, és több teret enged a jellemnevelés elmélyí­tésére. Ehhez pedig­­ a tanulók kö­telességtudó munkáján és kitartó szorgalmán kívül a pedagógusok nevelőmunkájának lényeges megja­vítása és továbbfejlesztése szükséges. Az új tanévben — az oktatás szín­vonalának további emelése mellett — különös gondot kell fordítani a nevelőmunkára. Igaz ugyan, hogy a múlt tanév folyamán az iskolákban javult a hazafias nevelés; ebben nagy szerepe van felszabadulásunk 10. év­fordulója megünneplésének, amelyet a tanulók lelkesen, öntevékenyen ké­szítettek elő. Megszilárdult az iskolai fegyelem is. Az eredmények azonban még nem kielégítőek. Különösen az egyetemeken hanyagolják el a szakis­meretek oktatása mellett az ideoló­giai-politikai nevelőmunkát, amiből nagy kár származik a tanulóifjú­ságra. Az egyetemi hallgatók és a végzettek ennek folytán nemegyszer értetlenül állnak a fejlődő társada­lom folyton változó jelenségeivel szemben, marxista ismeretek híján nem látják a mélyebb összefüggése­ket. Egyesek perspektívátlannak vé­lik életüket, noha valójában soha szé­lesebb távlat, nagyobb lehetőség, szebb jövő nem állott a magyar ifjú­ság előtt, mint ma. Nem eléggé érvényesült még az­­ iskolákban és az egyetemeken az a nevelési elv, hogy olyan ifjúságra van szükségünk, amely tudását, al­kotóerejét a szocializmus építése ér­dekében használja fel, amely a dia­lektikus materializmus tudományos világnézetének alapján állva, ismeri a társadalmi fejlődés legfontosabb jelenségeit és összefüggéseit, s amely ennek folytán megérti, és a maga területén megvalósítja pártunk poli­tikáját. Olyan ifjúságra van szüksé­günk, amely forrón szereti hazáját, mindent megtesz annak jövőjéért, és semmi áldozattól sem riad vissza, ha védelmére kerül sor. Sok helyen kí­sért még a „politikamentes“­­ iskola szelleme. E „politikamentesség“ a le­tűnt uralkodó osztályok népellenes politikájának volt jellegzetes tarto­zéka, s nagyban hozzájárult, hogy a kizsákmányoló osztályok érdekében tudatlanságban tartsák, félrevezessék a népet. A szocializmust építő országokban ezzel szemben a dolgozó nép kezé­ben van a hatalom, a párt vezetésé­vel maga alakíthatja jövőjét. Ezért szükséges, hogy a dolgozóknak ne csak szakismereteik legyenek, hanem ideológiai-politikai képzettségük foly­tán megértsék pártunk politikáját, céltudatosan és áldozatkészen segít­sék annak megvalósítását. Ifjúságunk szocialista nevelése tehát döntő fon­tosságú­­hazánk fejlődése szempontjá­ból. A nevelésben a szocialista hazafi­­ság kialakítása kiemelkedő helyet foglal el. Meg kell mutatni ifjúsá­gunknak, hogy népi demokráciánk folytatója múltunk haladó hagyomá­nyainak és beteljesítője mindannak, amiért szabadságharcaink hősei ál­dozták vérüket, amiről nagy tudó­saink és művészeink álmodoztak. Kü­lönösen, ki kell domborítani a mun­kásosztálynak a haladásért folytatott harcait az utolsó század történeté­ben, a marxizmus—leninizmus nagy szerepét az osztályharc tudományos alapra helyezésében és a kapitaliz­mus legyőzésében. Meg kell ismer­ni és nagyra kell becsülni ifjúsá­gunknak a felszabadulás óta folyó hatalma­, építőmunka eredményeit. Látnia kell, mennyire elválaszthatat­lan a szocialista hazafiság a Szovjet­unió szeretetétől, mely óriási áldoza­tok árán megvalósította és megvéd­te a szocializmust, felszabadította ha­zánkat a fasiszta uralom alól, s ren­delkezésünkre bocsátva gazdag ta­pasztalatait, megkönnyíti és meg­gyorsítja számunkra a szocializmus építését. Tudnia kell a fiatal nemze­déknek is, milyen szoros kapcsolat­ban van a mi fejlődésünk a szabad­ságért és haladásért küzdő többi nép eredményeivel és áldozataival, ápol­­niok és erősíteniök kell a dolgo­zók internacionalizmusának szelle­mét. Népünk elvárja pedagógusainktól, hogy a kommunista erkölcsre nevel­jék az ifjúságot, fejlesszék közösségi szellemét, tegyék öntudatosabbá fe­gyelmét és kulturáltabbá magatartását. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az életet mi nemcsak jóvá, de széppé is kívánjuk tenni, a nevelés tehát terjedjen ki a művészetek kü­lönböző ágainak megismertetésére és megszerettetésére. Iskoláink eddig nem eléggé nevel­tek a gyakorlati életre, a termelő­munka megismerésére és megszeret­tetésére. Meg kell kezdeni tehát isko­láinkban a politechnikai képzést. Né­hány kezdeményezés már eddig is volt e téren, az új tanévben tovább kell ezeket terjeszteni. Széles körben meg kell tenni az elméleti és gyakor­lati előkészületeket a politechnikai képzés általános bevezetésére. A politechnikai képzés megvalósí­tása nagyban fogja növelni a gimná­zium jelentőségét, mert az egyetemi és főiskolai tanulmányokra való elő­készítés mellett meg fogja könnyíte­ni az elhelyezkedést a közvetlen ter­melőmunkában. A minőség megjaví­tása, az önköltség csökkentése, a termelékenység növelése, a műszaki fejlesztés az ipar számos ágában nagy műveltségi követelményeket tá­maszt a szakmunkásokkal szem­ben. Ez a műveltség — a techniku­mok mellett — legkönnyebben a gimnáziumban szerezhető meg. Az oktató-nevelőmunka sikere nagyrészt a pedagógusoktól függ. Ezért részesíti népünk — a Szovjet­unióval s valamennyi szocializmust építő népihez hasonlóan — oly nagy megbecsülésben a pedagógusokat. E megbecsülés eredménye, hogy sok pe­dagógust választottak meg ország­­gyűlési képviselővé, a helyi tanácsok, illetve végrehajtó bizottságaik tag­jává, a Hazafias Népfront, az MNDSZ és más társadalmi szerveze­tek vezetőségébe, számosan részesül­tek magas kitüntetésben. A társadal­mi megbecsülés újabb megnyilvánu­lása az a fizetésemelés, amely az új tanévtől kezdve lényegesen megja­vítja a pedagógusok életkörülmé­nyeit. Az egyre növekvő társadalmi meg­becsülés is azt a kötelezettséget rója a pedagógusokra, hogy tovább fokozzák erőfeszítéseiket. Növeljék szakmai tudásukat az élenjáró tudomány mi­nél behatóbb megismerésével. Szilár­dítsák meg dialektikus materialista világnézetüket, s a marxizmus—leni­nizmus rendszeres, elmélyült tanul­mányozásával tegyenek szert biztos tájékozódásra a társadalmi jelensé­gek között. A pedagógusok ideológiai-politikai fejlődésének meggyorsítása annál is fontosabb, mert munkájukra nem­csak az iskolán belül, hanem azon kívül is számítunk. Segíteniük kell a szülőket helyes nevelési módszereik kialakításában. Részt kell venni a ta­nároknak és tanítóknak a tudomá­nyos ismeretterjesztő, valamint fel­­világosító munkában, a babonák el­leni küzdelemben és a tudományos világnézet terjesztésében, továbbá a népművelés egyéb ágaiban. Különö­sen jelentős a pedagógusok társadal­mi szerepe falun, ahol képzettségük és emberismeretük nagy segítséget nyújthat a mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsításában is. Az eddiginél sokkal hatékonyabban kell támogatni a pedagógusoknak az úttörő- és DISZ-szervezeteket. Az if­júság ez öntevékeny szervezetei nél­külözhetetlenek a szocialista nevelés­ben. Működésük azonban csak akkor lehet eredményes, ha a tapasztalt pe­dagógusok tanácsaikkal támogatják az úttörő- és DISZ-szervezetek mun­káját anélkül, hogy túlzott gyámko­dásukkal szárnyát szegnék az ifjúság kezdeményező kedvének és alkotó­­készségének. Az iskola munkája nem lehet ered­ményes, ha nem támogatják a szülők és az egész társadalom. A szülői ne­velésnek összhangban kell állni az iskolai neveléssel. Igen fontos ezért, hogy a szülők szoros kapcsolatban legyenek az iskolával, vegyenek részt a szülői munkaközösségben, kérjék ki minél gyakrabban a pedagógusok tanácsát nevelési kérdésekben. A tár­sadalmi szervezetek, különösen a szakszervezetek és az MNDSZ, segít­sék a szülőket ahhoz, hogy felismer­jék felelősségüket gyermekeik neve­léséért s ezáltal jövőjéért, élesszék a társadalom érdeklődését az iskola iránt. Ifjúságunk fejlődése egész dolgozó népünk ügye. Egész társadalmunk­nak segíteni kell az iskolák nevelő­munkájában és anyagi feltételeinek megjavításával egyaránt. Kulturális forradalmunknak abban is meg kell nyilvánulni, hogy az iskolák fejlesz­tését és szépítését a társadalom helyi erőforrásokkal is előmozdítja, s ezzel eredményesebbé teszi az oktató­nevelőmunkát. Az új tanév új feladataihoz peda­gógusok és tanulók azzal a szilárd el­határozással fognak hozzá,­­hogy újabb lépéssel viszik előre a haladás és a szocialista műveltség ügyét, be­bizonyítják, hogy méltók népünk sze­retetére s megbecsülésére. Negyven óra értekezlet.«• (2. oldal) Miről tanúskodnak a Gyömrői úti üzemek verseny­táblái? (2. oldal) A MAI SZÁMBAN R. Kartasov: Kukorica termesztés a Szovjetunióban (2. oldal) Lukács Teréz: Szállítsunk több árut — kevesebb idő alatt! — A vasutasok az őszi csúcsfor­galom sikeréért (2. oldal) 1930. szeptember 1. (3. oldal) Jegyzetek könyvekről (4. oldal) Roger Boussinot: Ezt láttam Ma­rokkóban (4. oldal) _________ Ahol a mezőgazdaság új, korszerű gépei születnek Kombájnnal egybeépített szalmagyűjtő, új altalajlfizilós ehe, nagyteljesítményű silótöltö­s a Mezőgéptervező Iroda új gépei között (Tudósítónktól.) Bárhol járunk az országban, min­denütt találkoztunk a Kohó- és Gépipari Minisztérium Mezőgazdasági Géptervező Irodájának gépeivel. E fontos intézmény — amelynek első­rendű feladata a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság technikai alapjának megteremtése — ötéves fennállása alatt 134 gép tervét készítette el. A gépek között olyan is van, amely néhány év alatt világhírnévre tett szert, így az AC—400-as kombájn,­­­ amely ott arat a francia és kínai földeken, az argentin pampákon, de jól bevált Bulgáriában, Csehszlová­kiában, Lengyelországban, sőt az északi Finnországban is. A­­Mező­géptervező Iroda a rövidesen meg­nyíló mezőgazdasági kiállításon 50 új géptípussal vonul fel, amelyek so­rozatgyártása hamarosan megkezdő­dik. A gépek közül néhányat már korábban ismertettünk. De van még bőven miről beszámolni, íme, újabb néhány gép azok közül, amelyek nemsokára könnyebbé és eredménye­sebbé teszik a földek dolgozóinak munkáját. Módosítások az AC—400-as kombájnon Már az első pillantásra számos változást tapasztaltunk az AC—400-as arató-cséplőgépen. Az első ilyen új­szerű megoldás: a géphez építették az eddig vontatott szalmagyűjtő kocsit, így a kombájn és a szalma­gyűjtő kocsi egy géppé vált. Előnye: könnyebben fordul a kombájn. A kombájn mozgékonyságát növeli az is, hogy most egyszerű ékszíjtárcsa cserével 13 kilométerre növelhető az arató-cséplőgép sebessége. Tehát az eddiginél kétszerte gyorsabban me­het az egyik tábláról a másikra. A legfontosabb új megoldások azonban a cséplőrészen találhatók. Ilyen pél­dául az új rendszerű, csillagalakú dob, amelynek nagyobb a „behúzó“ ké­pessége. Az újfajta kosár még az ed­diginél is kisebb szemtöréssel dol­gozik és nagyobb „behúzó“ képessé­génél fogva jobban „nyeli“ a lán­cos felhordón érkező gabonát. _ Minden kombájnkezelő örül majd annak a módosításnak, hogy az új AC—400-ason gyorsan, egy csavar igazításával állítható az új szerkeze­tű kosár. Eddig, ha a kombájn az elő­zőnél nedvesebb vagy szárazabb ga­bonába állt, a kosarat csak hat csa­var ki- és becsavarásával lehetett át­állítani. Most egy csavar segítségé­vel meg lehet oldani, hogy a kosár­lécek párhuzamosak legyenek a dob verőléceivel. A gépkezelő munkáját teszi egyszerűbbé és eredményesebbé az új rendszerű motollameghajtás is. A motolla tereli, hajtogatja a gabo­nát a vágószerkezet felé. Ha fordu­latszáma nem megfelelő, inkább aka­dályozza, mint segíti a gép és külö­nösen a vágószerkezet munkáját. Ed­dig a lánckerekek cseréje révén hoz­ták összhangba a motolla fordulat­számát a gép sebességével. Az új AC—400-ason a motolla fordulatszá­ma önműködően alkalmazkodik a kombájn sebességváltozásához. Még egyet a sokféle módosításból: gumi­defekt után ezentúl elmarad a ,,pum­pálás‘‘ derékfájdító munkája. A kom­bájnt kompresszorral látták el, s így könnyű lesz felfúvatni a cserélendő gumiabroncsokat. A közeljövő korszerű talajművelő eszköze lesz a TEA—430-as altalaj­­lazítós traktoroké. Ez a négy vasú eke egyszerre 120 centiméter széles­ségben húz barázdát. Bár szántóvasa és kormánylemeze azonos a közis­mert TE—330-aséval, az ekefejek kiképzése mégis olyan, hogy ezekre altalajlazítók is felszerelhetők. Az al­­talajlazítók célja: a barázdafenék forgatás nélküli fellazítása, így olyan földön is elvégezhető a mély­művelés, amelynek vékony a termő­rétege. Az eke a termékeny felső­réteget nem fordítja alá, a növény vi­szont a fellazított altalajba is le­eresztheti gyökereit táplálékért, ned­vességért, de mélyebben hatolhat a földbe a levegő és a víz is. Az újfajta eke az altalajlazítást a barázdafenék alatt 10—15 centiméter mélyen végzi. A TEA—430-as szerkezeti kü­lönlegessége az is, hogy az ekekeret a szokásos laposacél helyett négy­­szögletes keresztmetszetű csőből ké­szül. Az új megoldás nemcsak a kívá­natos szilárdságot biztosítja, hanem tetemes anyagmegtakarítást is jelent. A fák koronája alatt is lehet dolgozni az OT—20-as kultivátorral Régi panaszuk a nagyüzemi gyü­mölcsösök dolgozóinak, hogy nincs olyan géppel vontatható talajlazító és gyomirtó eszköz, amellyel a fák alatt is lehet dolgozni. A traktor ugyanis nem fér el a lombok alatt. A gépszerkesztők most megtervezték az OT—20-as, úgynevezett oldalazó-­­ tárcsát. A tárcsa, amely a traktor középvonalától oldalt, jobbra halad, a gyümölcsfák koronája alatt irtja a gyomot, lazítja a talajt, miközben a traktor két sor közepén halad előre, így közvetlenül a fák tövénél is el­végezhető a gépi gyomirtás, talajlazí­tás. Mivel gyümölcsöseink többsége homokos vidéken van, a gép súlyát az ismert külföldi típusokhoz képest egy mázsával csökkentették. A gépszerkesztők a répabetakarítás nehéz munkáját is igyekeznek meg­könnyíteni. A ZR—3-as, traktorra szerelhető répalazítószerkezet a kézi répaszedés legnehezebb részét végzi el. Egyszerre három sor répát­­lazít meg. A gép nyomában járó szedők­nek már csak ki kell emelniök és ku­pacba kell rakniuk a répát. Egyre nagyobb területen folyik országunkban öntözéses gazdálkodás. Ezért igen fontos szerkezet a CE lánctalpas traktorvontatású csatorna­nyitó eke. Az újfajta eke megköny­­nyíti az ideiglenes öntöző barázdák készítését. Az árkot két menetben ké­szíti el. Először meghúzza az árkot, másodszorra pedig megtisztítja, mi­közben a traktor lánctalpai az eke által kihányt földet tömörítik. Az új NST—12-es nagy teljesítmé­nyű silótöltő szecskavágó gép rend­kívül meggyorsítja a silózást. Órán­ként 100 mázsa zöldtakarmányt le­het vele feldolgozni, így egy 80—150 köbméteres silót egy nap alatt meg lehet tölteni. Az sem közömbös a gépészek számára, hogy az új nagy teljesítményű silózógépet egyenes vágóélű késekkel látták el, így egy­szerűbb a kések köszörülése. Új, korszerű gépeinkből csupán né­hányat mutattunk itt be. Számuk egyre gyarapodik: már 134-nél tar­tunk. De sok gépre van még szükség. A nagy erőfeszítést igénylő feladat megköveteli a gépesítéssel­­foglalkozó különféle intézményeknek az eddi­ginél szorosabb együttműködését. Azt is megköveteli a nagy feladat, hogy a tervezők és a mezőgazdaság, az ipar újítói vállvetve dolgozzák ki a további mezőgazdasági gépek soka­ságát. Hiszen legjobb gépeink éppen azok, amelyeknél alkotó módon, egy­mást segítve dolgoztak a tudomány és a gyakorlat emberei. Szükség van erre az együttműködésre, mert a­­me­zőgazdaság dolgozói várják az új gé­peket, amelyek megkönnyítik mun­kájukat és megsokszorozzák a ter­melékenységet. Minden lehetőségünk megvan, hogy ez valóra váljék. A szalmagyűjtő kocsival egybeépített AC—100-as kombájn. ———L/m­Z————a—— ■ N­ -----­Régi harcosok találkozója Dicsőséges emlékeket őriz a Mun­kásmozgalmi Intézet múzeuma 1930 szeptember 1-ről, a Horthy-fasizmus elleni nagy forradalmi megmozdulás napjáról. Tegnap délután — a 25 esztendős évforduló alkalmából a tüntetés szervezői, részvevői ide jöttek össze bensőséges emlékezésre, talál-­l­kozóra. Szőke Lajos, a XXII. kerületi párt-végrehajtó bizottság első titkára megáll a lépcső aljában egy pilla­natra. Annak idején, vasas ifjúmun­kás, KIMSZ-vezető korában itt, az akkori Kúriában ítélték el az elnyo­mott fiatalok forradalmi mozgalmá­nak szervezéséért. Akik a díszteremben ülnek, száz évnél is több börtönbüntetést kaptak kommunista mivoltukért, ők emelték fel a párt zászlaját a huszas években — ők tették a szociáldemokraták ter­vezett szeptember 1-i .,békés sétáját“ is kommunista forradalmi tüntetéssé. Rostás István elvtárs, a szervező munka egyik vezetője bevezetőben elmondotta, hogyan használta fel a párt a tüntetés alkalmát arra, hogy a Budapest nyomorgó, haragos mun­kásnépében rejlő forradalmi energiát az elnyomók, az úri rend ellen for­dítsa. Kommunisták, KIMSZ-tagok haladtak a munkások ellenállhatat­lanul hömpölygő áradatában, ők ki- v­áltották először a tüntetésen a „Mun­­kát-kenyeret“ jelszót, éltették a Szov­jetuniót, a proletárforradalmat — szavukat százezer alak visszhangoz­ta. Az az ősz, jól megtermett elvtárs, Földes Pál — ma: a Textilipari Ku­tató­intézet Kossuth-díjas igazgatója — vezette a röpirat-készítést: az egyik Batthyány utcai pincében mű­ködő illegális nyomda három nap alatt vagy 80 000-et készített belőle... A hajlott hátú Sollner József akko­riban szimpatizáns munkások között végzett nevelőmunkát — szeptember 1-én együtt harcoltak vele. Köves elvtárs daliás termetén ma is feszül a századosi egyenruha — könnyű el­képzelni őt, amint társaival felborít­ja az egyik „békítgető“ polgári poli­tikus autóját, legyűri és visszaveri a vastagnyakú rendőröket, székekből épít barikádot, széttört márvány­­asztalok darabjaival hadakozik a Weingruber Étterem előtt... Hány jelenlevő és hány már csak emlékeinkben élő elvtárs lankadat­lan munkája, bátorsága, reménysége kellett hozzá, hogy 1930 szeptember 1-nek fényes tüze — ha csak órákra is — magasra lobbanjon és messze földön bizalmat keltsen kommunis­tákban, magyarokban. Más elvtár­saik, akik azon a napon börtönben voltak, arról beszéltek, mennyi­­re megacélozta őket a tudat, hogy a s­írt él, erős, elpusztíthatatlan. Régi harcostársak találkoztak ezen a napon. Huszonöt év te el, negyed­század havarta be hajukat, negyed­század bal-­s jó sorsa hagyta ott nyomait arcukon, de nem változtak. Kiálltak minden terrort és győztek. Ugyanúgy szeretik a pártot, ugyan­olyan odaadással dolgoznak céljaiért, mint szeptember 1. napjaiban. A találkozó részvevőinek egyik csoportja. (Bartal Ferenc felvétele, Magyar Foto.) A SZABAD NÉP POSTÁJÁBÓL ígéretekkel nem lehet szódavizet gyártani Tudvalevő, hogy nyáron fogy a legtöbb szódavíz. Ezért küldték föl még januárban Veszprém megye földművesszövetkezetei a szikvizes ballonokat a Vendéglátóipari Beren­dezések Gyárához, hogy tavaszig ala­kítsák át őket öntöltős szikvízgépek­ké. Márciusban vissza is kapták a földművesszövetkezetek az átalakított ballonokat és várták, hogy hamaro­san megérkeznek a gyár szerelői is, akik az utolsó simításokat, a besze­relést is elvégzik. Lassanként vége a nyárnak, de a szikvizes ballonokat azóta se lehet használni, mert a várva várt szere­lők nem jönnek. Telefonon és írásban sürgettük mi is, a SZÖVOSZ Vendég­látóipari Főosztálya is, de csak ígé­reteket kaptunk, ígéretekkel pedig nem lehet szódavizet gyártani. Ha csak az utóbbi öt hónapot nézzük, akkor is több mint 46 ezer liter szik­vízzel kevesebbet gyártottunk. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyi gon­dot jelentett a szikvíz beszerzése, a zavartalan ellátás biztosítása. Ráadásul a Vendéglátóipari Beren­dezések Gyára még a szerelési költsé­geket, meg a szereléshez szükséges alkatrészek árát is megfizettette a földművesszövetkezetekkel, úgyhogy nem tudták más vállalattal sem be­szereltetni a ballonokat. Közben a gyár egészen lehetetlen kifogásokkal élt. Például azt kívánták, hogy mi gondoskodjunk a szerelők számára közlekedési eszközről, amellyel köz­ségről községre járva elvégezhetik munkájukat. Ezt a kívánságot szük­ségtelennek, sőt pazarlásnak tartot­tuk, mert megyénkben elég sűrű a vasút- és autóbuszhálózat. Legutóbb legnagyobb megrökönyödésünkre még minket okolt a gyár, mondván: azért nem szerelték be a ballonokat, mert nem jelöltük meg, mely községekben kell őket felszerelni és nem szállít­tattuk a kívánt helyre a ballonokat. Mint levelem elején írtam, maguk a földművesszövetkezetek küldték a gyárnak a ballonokat és az átalakí­tás után a gyár közvetlenül a feladó­nak küldte őket vissza. Lehetséges, hogy a Vendéglátóipari Berendezé­sek Gyára azt sem tudja, honnan, kapta, s hová küldte a ballonokat? Réfi Ferenc Földművesszövetkezetek Veszprém megyei Központja, a vendéglátóipari csoport vezetője. Segítenek a műszakiak ■ Az Utóbbi időben, amióta a párt­­szervezet többet foglalkozik a mű­szaki fejlesztéssel, sokat javult üze­münkben a műszaki vezetők munká­ja. Sokkal gondosabban, lelkiismere­tesebben dolgoznak, mint azelőtt. A szövőnőknek például sok bajuk volt a lánchengerek visszahúzásával. Egy szövőnő nem is igen boldogult vele. Hárman is nekirugaszkodtak, mire vissza tudták húzni a nehéz lánchengert. Fáradságos munka volt és sok időt vett igénybe. A szövőnők gyakran panaszkodtak emiatt. Tóth Sándor, Hatos József és Hegybeli La­jos műszaki vezetők végülis megol­dották a problémát, ötletes szerke­zetet készítettek, ki is próbálták már egyes gépeken, s a szövőnők nagyon elégedettek vele, mert csupán egy vaspedált kell lenyomni és a nehéz lánchenger önműködően hátrahúzó­dik. A szövődé dolgozói tapasztalják, hogy a műszakiak szívesen segítenek a kis hibákon is, tehát bizalommal fordulnak hozzájuk, s kérik gépeik javítását vagy igazítását. Szű­cs Gyula művezető gyakran tart hiba­megelőző vizsgálatokat. Sándor Fe­renc segédművezető egyszerű újítás­sal, a vetélőfedél rögzítésével el­érte, hogy a vetélőfedél nem csúszik félre, nem rongálja a szövetet, jobb az anyag minősége. A fizikai és műszaki dolgozók egy­mást segítő munkájának köszönhető, hogy augusztus első két dekádjában 102,7 százalékra teljesítettük tervün­ket és az előző hónapokhoz képest négy százalékkal több elsőosztályú árut gyártottunk. Faragó László és Palotás László az Újszegedi Kender és Lenszövő Vállalat dolgozói * jobban megy a munka Bács megye megelőzte Szolnok megyét a gabonabegyűjtés versenyében Az alkotmány ünnepének tisztele­tére indított verseny zárásáig még 10 nap van hátra. A legjobban tel­jesítő megyékben már az utolsó szá­zalékoknál tartanak. A kenyérgabona begyűjtési tervét augusztus 27-ig több mint 200 község, 944 termelő­­szövetkezet és három város teljesítet­te. A jól teljesítő megyék között nincs sok különbség a terv teljesíté­sében. Így például Szolnok és Békés megyék között csak egy, Békés és Pest megye között pedig csupán 1,2 százalék különbség van. Bőven akad azonban még tennivaló a párt-, a ta­nács- és a begyűjtési szervek számá­ra, hiszen számos gabonabegyűjtés­ben jól dolgozó megye az állat és ál­lati termékek begyűjtésében marad el, viszont, több állat és állati ter­mék begyűjtésében jól teljesítő megye a kenyérgabona begyűjtésében áll utolsó helyen. A megyék rangsora a gabonabe­­ gyűjtésben: 1. Bács, 2. Szolnok, 3. Békés, 4. Pest, 5. Hajdú, 6. Szabolcs, 7. Fejér, 8. Csongrád, 9. Komárom, 10. Heves, 11. Győr, 12. Tolna, 13. Somogy, 14. Nógrád, 15. Veszprém, 16. Vas, 17. Baranya, 18. Zala, 19. Borsod. Az állat- és állatitermék-begyűj­­tési verseny eredménye: 1. Győr, 2. Somogy, 3. Zala, 4. Ko­márom, 5. Heves, 6. Csongrád, 7. Vas, 8. Békés, 9. Pest, 10. Veszprém, 11. Szolnok, 12. Nógrád, 13. Tolna, 14. Baranya, 15. Borsod, 16. Fejér, 17. Hajdú, 18. Szabolcs, 19. Bács. Az első közepesen Az utoló hat teljesítő hat megy® megyék megye A gépállomások őszi A gépállomások főigazgatója és a MEDOSZ elnöksége közös utasítást adott ki a gépállomások őszi munka­versenyének megszervezéséről és az eredményes munka jutalmazásáról. A verseny célja a jó minőségű őszi munka, az agrotechnikai előírások és a határidők betartása. Fontos fel­adat a munkák önköltségének továb­bi csökkentése, a tervek túlteljesíté­se a jövő évi jó termés biztosítása. Az utasítás a felajánlásokról szólva hangsúlyozza a traktorosbrigádok, s a termelőszövetkezetek növényter­melési brigádjai közös vállalásá­nak fontosságát. A versenyeredmé­nyek értékeléséért és közzétételéért a gépállomások igazgatói felelősek. Kik kapnak jutalmat? A verseny során 15 000, 12 000, il­letve 10 000 forinttal jutalmazzák a legjobb három megyei igazgatóságot. Jutalomban részesül az egy erő­gépre eső műszaknorma-teljesítmény alapján az ország legjobb öt gépállo­mása is. A jutalom összege 10 000 8000. 6000. 5000, illetve 4000 forint.­ Az utasítás részletesen intézkedik a jutalom összegének elosztásáról. Meg­felelő jutalomban részesül az ország versenyének feltételei öt legjobb brigádvezetője és 10 leg­jobb traktorvezetője is. Megfelelő ju­talmat kap a silózásban legjobb 10 traktoros és minden megye legjobb brigádvezetője. Az őszi verseny szeptember 1-én kezdődik, s november 30-án zárul. Augusztus harmadik hetében 2433 család lépett a termelőszövetkezetekbe Augusztus 14-től 21-ig 2433 család­­219 taggal lépett be a termelőszö­vetkezetekbe. A 2433 család 11 765 hold földdel növelte a közös nagy­­üzemi gazdálkodás területét. A legnagyobb számú belépések változatlanul Somogy megyében vol­tak, ahol 480 család 3160 hold föld­del választotta a közös gazdálkodást. Ez idő alatt 29 mezőgazdasági ter­melőszövetkezet és négy termelőszö­vetkezeti csoport kapta meg a mű­ködési engedélyt. Az év elejétől augusztus 21-ig 156 új mezőgazda­­sági termelőszövetkezet és 66 ter­melőszövetkezeti csoport alakult meg az országban.

Next