Szabad Nép, 1955. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)
1955-09-01 / 241. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 241. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1955. SZEPTEMBER 1 Az új tanév kezdetén írta: Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter Ma reggel nyílnak meg újra — a nyári szünet befejeztével — az iskolák és az egyetemek kapui. A tanulóifjúság, valamint a tanítók, tanárok és az iskolák többi dolgozói kipihenték a múlt tanév fáradalmait. Az úttörőtáborok, DISZ-táborok, mozgótáborok, s a termelőmunka különböző formái erősítették ifjúságunkat nyáron és edzették további munkára. A pedagógusok közül sokan merítettek új erőt a szakszervezeti üdülőkben az ország legszebb helyein. A tanulók és pedagógusok újult erővel folytatják munkájukat a szocialista magyar jövőért. A jövő ma fényesebb lehetőségeket kínál, mint hazánk történetében eddig bármikor. E lehetőségek valóraváltása tőlünk és az ifjú nemzedéktől függ. Iskoláink legszebb kötelessége a tanulóifjúságot a kommunista erkölcsre nevelni és úgy felvértezni tudással, valamint szilárd tudományos világnézettel, hogy céltudatosan és magabiztosan dolgozhasson a világosan felismert célok megvalósításán. A felszabadulás óta eltelt évtizedben a műveltség megszűnt kevesek kiváltsága lenni, s mindinkább az egész dolgozó nép sajátjává válik. Ebben legnagyobb az általános iskola szerepe, mely arra hivatott, hogy minden gyermeknek megadja az általános műveltség alapjait. A pedagógusoknak, a tanácsoknak és a szülőknek egyaránt közre kell működniük, hogy minden iskolaköteles kivétel nélkül szorgalmasan járjon iskolába, mert ez egyik feltétele annak, hogy az általános iskola teljesíthessehivatását. Iskoláink és egyetemeink munkája a múlt tanévben tovább javult, főleg a tárgyi ismeretek oktatása és az alapvető készségek kialakítása tekintetében. Ez a tanárok és tanítók folyton javuló munkájának, a tanulók növekvő igyekezetének és fegyelmének köszönhető. Az új tanévben tovább javítjuk az oktatás, nevelés módszereit, s csökkentjük azoknak a tárgyaknak a tananyagát, amelyek még mindig túl terjedelmesek. A tananyag összehangolása a tanulók teherbíróképességével azonban csak akkor vezet az oktatás színvonalának emelkedésére, ha szilárdabb tudás, önállóbb gondolkodóképesség, jobban kialakult készségek lesznek az eredményei, és több teret enged a jellemnevelés elmélyítésére. Ehhez pedig a tanulók kötelességtudó munkáján és kitartó szorgalmán kívül a pedagógusok nevelőmunkájának lényeges megjavítása és továbbfejlesztése szükséges. Az új tanévben — az oktatás színvonalának további emelése mellett — különös gondot kell fordítani a nevelőmunkára. Igaz ugyan, hogy a múlt tanév folyamán az iskolákban javult a hazafias nevelés; ebben nagy szerepe van felszabadulásunk 10. évfordulója megünneplésének, amelyet a tanulók lelkesen, öntevékenyen készítettek elő. Megszilárdult az iskolai fegyelem is. Az eredmények azonban még nem kielégítőek. Különösen az egyetemeken hanyagolják el a szakismeretek oktatása mellett az ideológiai-politikai nevelőmunkát, amiből nagy kár származik a tanulóifjúságra. Az egyetemi hallgatók és a végzettek ennek folytán nemegyszer értetlenül állnak a fejlődő társadalom folyton változó jelenségeivel szemben, marxista ismeretek híján nem látják a mélyebb összefüggéseket. Egyesek perspektívátlannak vélik életüket, noha valójában soha szélesebb távlat, nagyobb lehetőség, szebb jövő nem állott a magyar ifjúság előtt, mint ma. Nem eléggé érvényesült még az iskolákban és az egyetemeken az a nevelési elv, hogy olyan ifjúságra van szükségünk, amely tudását, alkotóerejét a szocializmus építése érdekében használja fel, amely a dialektikus materializmus tudományos világnézetének alapján állva, ismeri a társadalmi fejlődés legfontosabb jelenségeit és összefüggéseit, s amely ennek folytán megérti, és a maga területén megvalósítja pártunk politikáját. Olyan ifjúságra van szükségünk, amely forrón szereti hazáját, mindent megtesz annak jövőjéért, és semmi áldozattól sem riad vissza, ha védelmére kerül sor. Sok helyen kísért még a „politikamentes“ iskola szelleme. E „politikamentesség“ a letűnt uralkodó osztályok népellenes politikájának volt jellegzetes tartozéka, s nagyban hozzájárult, hogy a kizsákmányoló osztályok érdekében tudatlanságban tartsák, félrevezessék a népet. A szocializmust építő országokban ezzel szemben a dolgozó nép kezében van a hatalom, a párt vezetésével maga alakíthatja jövőjét. Ezért szükséges, hogy a dolgozóknak ne csak szakismereteik legyenek, hanem ideológiai-politikai képzettségük folytán megértsék pártunk politikáját, céltudatosan és áldozatkészen segítsék annak megvalósítását. Ifjúságunk szocialista nevelése tehát döntő fontosságúhazánk fejlődése szempontjából. A nevelésben a szocialista hazafiság kialakítása kiemelkedő helyet foglal el. Meg kell mutatni ifjúságunknak, hogy népi demokráciánk folytatója múltunk haladó hagyományainak és beteljesítője mindannak, amiért szabadságharcaink hősei áldozták vérüket, amiről nagy tudósaink és művészeink álmodoztak. Különösen, ki kell domborítani a munkásosztálynak a haladásért folytatott harcait az utolsó század történetében, a marxizmus—leninizmus nagy szerepét az osztályharc tudományos alapra helyezésében és a kapitalizmus legyőzésében. Meg kell ismerni és nagyra kell becsülni ifjúságunknak a felszabadulás óta folyó hatalma, építőmunka eredményeit. Látnia kell, mennyire elválaszthatatlan a szocialista hazafiság a Szovjetunió szeretetétől, mely óriási áldozatok árán megvalósította és megvédte a szocializmust, felszabadította hazánkat a fasiszta uralom alól, s rendelkezésünkre bocsátva gazdag tapasztalatait, megkönnyíti és meggyorsítja számunkra a szocializmus építését. Tudnia kell a fiatal nemzedéknek is, milyen szoros kapcsolatban van a mi fejlődésünk a szabadságért és haladásért küzdő többi nép eredményeivel és áldozataival, ápolniok és erősíteniök kell a dolgozók internacionalizmusának szellemét. Népünk elvárja pedagógusainktól, hogy a kommunista erkölcsre neveljék az ifjúságot, fejlesszék közösségi szellemét, tegyék öntudatosabbá fegyelmét és kulturáltabbá magatartását. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az életet mi nemcsak jóvá, de széppé is kívánjuk tenni, a nevelés tehát terjedjen ki a művészetek különböző ágainak megismertetésére és megszerettetésére. Iskoláink eddig nem eléggé neveltek a gyakorlati életre, a termelőmunka megismerésére és megszerettetésére. Meg kell kezdeni tehát iskoláinkban a politechnikai képzést. Néhány kezdeményezés már eddig is volt e téren, az új tanévben tovább kell ezeket terjeszteni. Széles körben meg kell tenni az elméleti és gyakorlati előkészületeket a politechnikai képzés általános bevezetésére. A politechnikai képzés megvalósítása nagyban fogja növelni a gimnázium jelentőségét, mert az egyetemi és főiskolai tanulmányokra való előkészítés mellett meg fogja könnyíteni az elhelyezkedést a közvetlen termelőmunkában. A minőség megjavítása, az önköltség csökkentése, a termelékenység növelése, a műszaki fejlesztés az ipar számos ágában nagy műveltségi követelményeket támaszt a szakmunkásokkal szemben. Ez a műveltség — a technikumok mellett — legkönnyebben a gimnáziumban szerezhető meg. Az oktató-nevelőmunka sikere nagyrészt a pedagógusoktól függ. Ezért részesíti népünk — a Szovjetunióval s valamennyi szocializmust építő népihez hasonlóan — oly nagy megbecsülésben a pedagógusokat. E megbecsülés eredménye, hogy sok pedagógust választottak meg országgyűlési képviselővé, a helyi tanácsok, illetve végrehajtó bizottságaik tagjává, a Hazafias Népfront, az MNDSZ és más társadalmi szervezetek vezetőségébe, számosan részesültek magas kitüntetésben. A társadalmi megbecsülés újabb megnyilvánulása az a fizetésemelés, amely az új tanévtől kezdve lényegesen megjavítja a pedagógusok életkörülményeit. Az egyre növekvő társadalmi megbecsülés is azt a kötelezettséget rója a pedagógusokra, hogy tovább fokozzák erőfeszítéseiket. Növeljék szakmai tudásukat az élenjáró tudomány minél behatóbb megismerésével. Szilárdítsák meg dialektikus materialista világnézetüket, s a marxizmus—leninizmus rendszeres, elmélyült tanulmányozásával tegyenek szert biztos tájékozódásra a társadalmi jelenségek között. A pedagógusok ideológiai-politikai fejlődésének meggyorsítása annál is fontosabb, mert munkájukra nemcsak az iskolán belül, hanem azon kívül is számítunk. Segíteniük kell a szülőket helyes nevelési módszereik kialakításában. Részt kell venni a tanároknak és tanítóknak a tudományos ismeretterjesztő, valamint felvilágosító munkában, a babonák elleni küzdelemben és a tudományos világnézet terjesztésében, továbbá a népművelés egyéb ágaiban. Különösen jelentős a pedagógusok társadalmi szerepe falun, ahol képzettségük és emberismeretük nagy segítséget nyújthat a mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsításában is. Az eddiginél sokkal hatékonyabban kell támogatni a pedagógusoknak az úttörő- és DISZ-szervezeteket. Az ifjúság ez öntevékeny szervezetei nélkülözhetetlenek a szocialista nevelésben. Működésük azonban csak akkor lehet eredményes, ha a tapasztalt pedagógusok tanácsaikkal támogatják az úttörő- és DISZ-szervezetek munkáját anélkül, hogy túlzott gyámkodásukkal szárnyát szegnék az ifjúság kezdeményező kedvének és alkotókészségének. Az iskola munkája nem lehet eredményes, ha nem támogatják a szülők és az egész társadalom. A szülői nevelésnek összhangban kell állni az iskolai neveléssel. Igen fontos ezért, hogy a szülők szoros kapcsolatban legyenek az iskolával, vegyenek részt a szülői munkaközösségben, kérjék ki minél gyakrabban a pedagógusok tanácsát nevelési kérdésekben. A társadalmi szervezetek, különösen a szakszervezetek és az MNDSZ, segítsék a szülőket ahhoz, hogy felismerjék felelősségüket gyermekeik neveléséért s ezáltal jövőjéért, élesszék a társadalom érdeklődését az iskola iránt. Ifjúságunk fejlődése egész dolgozó népünk ügye. Egész társadalmunknak segíteni kell az iskolák nevelőmunkájában és anyagi feltételeinek megjavításával egyaránt. Kulturális forradalmunknak abban is meg kell nyilvánulni, hogy az iskolák fejlesztését és szépítését a társadalom helyi erőforrásokkal is előmozdítja, s ezzel eredményesebbé teszi az oktatónevelőmunkát. Az új tanév új feladataihoz pedagógusok és tanulók azzal a szilárd elhatározással fognak hozzá,hogy újabb lépéssel viszik előre a haladás és a szocialista műveltség ügyét, bebizonyítják, hogy méltók népünk szeretetére s megbecsülésére. Negyven óra értekezlet.«• (2. oldal) Miről tanúskodnak a Gyömrői úti üzemek versenytáblái? (2. oldal) A MAI SZÁMBAN R. Kartasov: Kukorica termesztés a Szovjetunióban (2. oldal) Lukács Teréz: Szállítsunk több árut — kevesebb idő alatt! — A vasutasok az őszi csúcsforgalom sikeréért (2. oldal) 1930. szeptember 1. (3. oldal) Jegyzetek könyvekről (4. oldal) Roger Boussinot: Ezt láttam Marokkóban (4. oldal) _________ Ahol a mezőgazdaság új, korszerű gépei születnek Kombájnnal egybeépített szalmagyűjtő, új altalajlfizilós ehe, nagyteljesítményű silótöltös a Mezőgéptervező Iroda új gépei között (Tudósítónktól.) Bárhol járunk az országban, mindenütt találkoztunk a Kohó- és Gépipari Minisztérium Mezőgazdasági Géptervező Irodájának gépeivel. E fontos intézmény — amelynek elsőrendű feladata a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság technikai alapjának megteremtése — ötéves fennállása alatt 134 gép tervét készítette el. A gépek között olyan is van, amely néhány év alatt világhírnévre tett szert, így az AC—400-as kombájn, amely ott arat a francia és kínai földeken, az argentin pampákon, de jól bevált Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, sőt az északi Finnországban is. AMezőgéptervező Iroda a rövidesen megnyíló mezőgazdasági kiállításon 50 új géptípussal vonul fel, amelyek sorozatgyártása hamarosan megkezdődik. A gépek közül néhányat már korábban ismertettünk. De van még bőven miről beszámolni, íme, újabb néhány gép azok közül, amelyek nemsokára könnyebbé és eredményesebbé teszik a földek dolgozóinak munkáját. Módosítások az AC—400-as kombájnon Már az első pillantásra számos változást tapasztaltunk az AC—400-as arató-cséplőgépen. Az első ilyen újszerű megoldás: a géphez építették az eddig vontatott szalmagyűjtő kocsit, így a kombájn és a szalmagyűjtő kocsi egy géppé vált. Előnye: könnyebben fordul a kombájn. A kombájn mozgékonyságát növeli az is, hogy most egyszerű ékszíjtárcsa cserével 13 kilométerre növelhető az arató-cséplőgép sebessége. Tehát az eddiginél kétszerte gyorsabban mehet az egyik tábláról a másikra. A legfontosabb új megoldások azonban a cséplőrészen találhatók. Ilyen például az új rendszerű, csillagalakú dob, amelynek nagyobb a „behúzó“ képessége. Az újfajta kosár még az eddiginél is kisebb szemtöréssel dolgozik és nagyobb „behúzó“ képességénél fogva jobban „nyeli“ a láncos felhordón érkező gabonát. _ Minden kombájnkezelő örül majd annak a módosításnak, hogy az új AC—400-ason gyorsan, egy csavar igazításával állítható az új szerkezetű kosár. Eddig, ha a kombájn az előzőnél nedvesebb vagy szárazabb gabonába állt, a kosarat csak hat csavar ki- és becsavarásával lehetett átállítani. Most egy csavar segítségével meg lehet oldani, hogy a kosárlécek párhuzamosak legyenek a dob verőléceivel. A gépkezelő munkáját teszi egyszerűbbé és eredményesebbé az új rendszerű motollameghajtás is. A motolla tereli, hajtogatja a gabonát a vágószerkezet felé. Ha fordulatszáma nem megfelelő, inkább akadályozza, mint segíti a gép és különösen a vágószerkezet munkáját. Eddig a lánckerekek cseréje révén hozták összhangba a motolla fordulatszámát a gép sebességével. Az új AC—400-ason a motolla fordulatszáma önműködően alkalmazkodik a kombájn sebességváltozásához. Még egyet a sokféle módosításból: gumidefekt után ezentúl elmarad a ,,pumpálás‘‘ derékfájdító munkája. A kombájnt kompresszorral látták el, s így könnyű lesz felfúvatni a cserélendő gumiabroncsokat. A közeljövő korszerű talajművelő eszköze lesz a TEA—430-as altalajlazítós traktoroké. Ez a négy vasú eke egyszerre 120 centiméter szélességben húz barázdát. Bár szántóvasa és kormánylemeze azonos a közismert TE—330-aséval, az ekefejek kiképzése mégis olyan, hogy ezekre altalajlazítók is felszerelhetők. Az altalajlazítók célja: a barázdafenék forgatás nélküli fellazítása, így olyan földön is elvégezhető a mélyművelés, amelynek vékony a termőrétege. Az eke a termékeny felsőréteget nem fordítja alá, a növény viszont a fellazított altalajba is leeresztheti gyökereit táplálékért, nedvességért, de mélyebben hatolhat a földbe a levegő és a víz is. Az újfajta eke az altalajlazítást a barázdafenék alatt 10—15 centiméter mélyen végzi. A TEA—430-as szerkezeti különlegessége az is, hogy az ekekeret a szokásos laposacél helyett négyszögletes keresztmetszetű csőből készül. Az új megoldás nemcsak a kívánatos szilárdságot biztosítja, hanem tetemes anyagmegtakarítást is jelent. A fák koronája alatt is lehet dolgozni az OT—20-as kultivátorral Régi panaszuk a nagyüzemi gyümölcsösök dolgozóinak, hogy nincs olyan géppel vontatható talajlazító és gyomirtó eszköz, amellyel a fák alatt is lehet dolgozni. A traktor ugyanis nem fér el a lombok alatt. A gépszerkesztők most megtervezték az OT—20-as, úgynevezett oldalazó- tárcsát. A tárcsa, amely a traktor középvonalától oldalt, jobbra halad, a gyümölcsfák koronája alatt irtja a gyomot, lazítja a talajt, miközben a traktor két sor közepén halad előre, így közvetlenül a fák tövénél is elvégezhető a gépi gyomirtás, talajlazítás. Mivel gyümölcsöseink többsége homokos vidéken van, a gép súlyát az ismert külföldi típusokhoz képest egy mázsával csökkentették. A gépszerkesztők a répabetakarítás nehéz munkáját is igyekeznek megkönnyíteni. A ZR—3-as, traktorra szerelhető répalazítószerkezet a kézi répaszedés legnehezebb részét végzi el. Egyszerre három sor répátlazít meg. A gép nyomában járó szedőknek már csak ki kell emelniök és kupacba kell rakniuk a répát. Egyre nagyobb területen folyik országunkban öntözéses gazdálkodás. Ezért igen fontos szerkezet a CE lánctalpas traktorvontatású csatornanyitó eke. Az újfajta eke megkönynyíti az ideiglenes öntöző barázdák készítését. Az árkot két menetben készíti el. Először meghúzza az árkot, másodszorra pedig megtisztítja, miközben a traktor lánctalpai az eke által kihányt földet tömörítik. Az új NST—12-es nagy teljesítményű silótöltő szecskavágó gép rendkívül meggyorsítja a silózást. Óránként 100 mázsa zöldtakarmányt lehet vele feldolgozni, így egy 80—150 köbméteres silót egy nap alatt meg lehet tölteni. Az sem közömbös a gépészek számára, hogy az új nagy teljesítményű silózógépet egyenes vágóélű késekkel látták el, így egyszerűbb a kések köszörülése. Új, korszerű gépeinkből csupán néhányat mutattunk itt be. Számuk egyre gyarapodik: már 134-nél tartunk. De sok gépre van még szükség. A nagy erőfeszítést igénylő feladat megköveteli a gépesítésselfoglalkozó különféle intézményeknek az eddiginél szorosabb együttműködését. Azt is megköveteli a nagy feladat, hogy a tervezők és a mezőgazdaság, az ipar újítói vállvetve dolgozzák ki a további mezőgazdasági gépek sokaságát. Hiszen legjobb gépeink éppen azok, amelyeknél alkotó módon, egymást segítve dolgoztak a tudomány és a gyakorlat emberei. Szükség van erre az együttműködésre, mert amezőgazdaság dolgozói várják az új gépeket, amelyek megkönnyítik munkájukat és megsokszorozzák a termelékenységet. Minden lehetőségünk megvan, hogy ez valóra váljék. A szalmagyűjtő kocsival egybeépített AC—100-as kombájn. ———L/mZ————a—— ■ N -----Régi harcosok találkozója Dicsőséges emlékeket őriz a Munkásmozgalmi Intézet múzeuma 1930 szeptember 1-ről, a Horthy-fasizmus elleni nagy forradalmi megmozdulás napjáról. Tegnap délután — a 25 esztendős évforduló alkalmából a tüntetés szervezői, részvevői ide jöttek össze bensőséges emlékezésre, talál-lkozóra. Szőke Lajos, a XXII. kerületi párt-végrehajtó bizottság első titkára megáll a lépcső aljában egy pillanatra. Annak idején, vasas ifjúmunkás, KIMSZ-vezető korában itt, az akkori Kúriában ítélték el az elnyomott fiatalok forradalmi mozgalmának szervezéséért. Akik a díszteremben ülnek, száz évnél is több börtönbüntetést kaptak kommunista mivoltukért, ők emelték fel a párt zászlaját a huszas években — ők tették a szociáldemokraták tervezett szeptember 1-i .,békés sétáját“ is kommunista forradalmi tüntetéssé. Rostás István elvtárs, a szervező munka egyik vezetője bevezetőben elmondotta, hogyan használta fel a párt a tüntetés alkalmát arra, hogy a Budapest nyomorgó, haragos munkásnépében rejlő forradalmi energiát az elnyomók, az úri rend ellen fordítsa. Kommunisták, KIMSZ-tagok haladtak a munkások ellenállhatatlanul hömpölygő áradatában, ők ki- váltották először a tüntetésen a „Munkát-kenyeret“ jelszót, éltették a Szovjetuniót, a proletárforradalmat — szavukat százezer alak visszhangozta. Az az ősz, jól megtermett elvtárs, Földes Pál — ma: a Textilipari Kutatóintézet Kossuth-díjas igazgatója — vezette a röpirat-készítést: az egyik Batthyány utcai pincében működő illegális nyomda három nap alatt vagy 80 000-et készített belőle... A hajlott hátú Sollner József akkoriban szimpatizáns munkások között végzett nevelőmunkát — szeptember 1-én együtt harcoltak vele. Köves elvtárs daliás termetén ma is feszül a századosi egyenruha — könnyű elképzelni őt, amint társaival felborítja az egyik „békítgető“ polgári politikus autóját, legyűri és visszaveri a vastagnyakú rendőröket, székekből épít barikádot, széttört márványasztalok darabjaival hadakozik a Weingruber Étterem előtt... Hány jelenlevő és hány már csak emlékeinkben élő elvtárs lankadatlan munkája, bátorsága, reménysége kellett hozzá, hogy 1930 szeptember 1-nek fényes tüze — ha csak órákra is — magasra lobbanjon és messze földön bizalmat keltsen kommunistákban, magyarokban. Más elvtársaik, akik azon a napon börtönben voltak, arról beszéltek, mennyire megacélozta őket a tudat, hogy a sírt él, erős, elpusztíthatatlan. Régi harcostársak találkoztak ezen a napon. Huszonöt év te el, negyedszázad havarta be hajukat, negyedszázad bal-s jó sorsa hagyta ott nyomait arcukon, de nem változtak. Kiálltak minden terrort és győztek. Ugyanúgy szeretik a pártot, ugyanolyan odaadással dolgoznak céljaiért, mint szeptember 1. napjaiban. A találkozó részvevőinek egyik csoportja. (Bartal Ferenc felvétele, Magyar Foto.) A SZABAD NÉP POSTÁJÁBÓL ígéretekkel nem lehet szódavizet gyártani Tudvalevő, hogy nyáron fogy a legtöbb szódavíz. Ezért küldték föl még januárban Veszprém megye földművesszövetkezetei a szikvizes ballonokat a Vendéglátóipari Berendezések Gyárához, hogy tavaszig alakítsák át őket öntöltős szikvízgépekké. Márciusban vissza is kapták a földművesszövetkezetek az átalakított ballonokat és várták, hogy hamarosan megérkeznek a gyár szerelői is, akik az utolsó simításokat, a beszerelést is elvégzik. Lassanként vége a nyárnak, de a szikvizes ballonokat azóta se lehet használni, mert a várva várt szerelők nem jönnek. Telefonon és írásban sürgettük mi is, a SZÖVOSZ Vendéglátóipari Főosztálya is, de csak ígéreteket kaptunk, ígéretekkel pedig nem lehet szódavizet gyártani. Ha csak az utóbbi öt hónapot nézzük, akkor is több mint 46 ezer liter szikvízzel kevesebbet gyártottunk. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyi gondot jelentett a szikvíz beszerzése, a zavartalan ellátás biztosítása. Ráadásul a Vendéglátóipari Berendezések Gyára még a szerelési költségeket, meg a szereléshez szükséges alkatrészek árát is megfizettette a földművesszövetkezetekkel, úgyhogy nem tudták más vállalattal sem beszereltetni a ballonokat. Közben a gyár egészen lehetetlen kifogásokkal élt. Például azt kívánták, hogy mi gondoskodjunk a szerelők számára közlekedési eszközről, amellyel községről községre járva elvégezhetik munkájukat. Ezt a kívánságot szükségtelennek, sőt pazarlásnak tartottuk, mert megyénkben elég sűrű a vasút- és autóbuszhálózat. Legutóbb legnagyobb megrökönyödésünkre még minket okolt a gyár, mondván: azért nem szerelték be a ballonokat, mert nem jelöltük meg, mely községekben kell őket felszerelni és nem szállíttattuk a kívánt helyre a ballonokat. Mint levelem elején írtam, maguk a földművesszövetkezetek küldték a gyárnak a ballonokat és az átalakítás után a gyár közvetlenül a feladónak küldte őket vissza. Lehetséges, hogy a Vendéglátóipari Berendezések Gyára azt sem tudja, honnan, kapta, s hová küldte a ballonokat? Réfi Ferenc Földművesszövetkezetek Veszprém megyei Központja, a vendéglátóipari csoport vezetője. Segítenek a műszakiak ■ Az Utóbbi időben, amióta a pártszervezet többet foglalkozik a műszaki fejlesztéssel, sokat javult üzemünkben a műszaki vezetők munkája. Sokkal gondosabban, lelkiismeretesebben dolgoznak, mint azelőtt. A szövőnőknek például sok bajuk volt a lánchengerek visszahúzásával. Egy szövőnő nem is igen boldogult vele. Hárman is nekirugaszkodtak, mire vissza tudták húzni a nehéz lánchengert. Fáradságos munka volt és sok időt vett igénybe. A szövőnők gyakran panaszkodtak emiatt. Tóth Sándor, Hatos József és Hegybeli Lajos műszaki vezetők végülis megoldották a problémát, ötletes szerkezetet készítettek, ki is próbálták már egyes gépeken, s a szövőnők nagyon elégedettek vele, mert csupán egy vaspedált kell lenyomni és a nehéz lánchenger önműködően hátrahúzódik. A szövődé dolgozói tapasztalják, hogy a műszakiak szívesen segítenek a kis hibákon is, tehát bizalommal fordulnak hozzájuk, s kérik gépeik javítását vagy igazítását. Szűcs Gyula művezető gyakran tart hibamegelőző vizsgálatokat. Sándor Ferenc segédművezető egyszerű újítással, a vetélőfedél rögzítésével elérte, hogy a vetélőfedél nem csúszik félre, nem rongálja a szövetet, jobb az anyag minősége. A fizikai és műszaki dolgozók egymást segítő munkájának köszönhető, hogy augusztus első két dekádjában 102,7 százalékra teljesítettük tervünket és az előző hónapokhoz képest négy százalékkal több elsőosztályú árut gyártottunk. Faragó László és Palotás László az Újszegedi Kender és Lenszövő Vállalat dolgozói * jobban megy a munka Bács megye megelőzte Szolnok megyét a gabonabegyűjtés versenyében Az alkotmány ünnepének tiszteletére indított verseny zárásáig még 10 nap van hátra. A legjobban teljesítő megyékben már az utolsó százalékoknál tartanak. A kenyérgabona begyűjtési tervét augusztus 27-ig több mint 200 község, 944 termelőszövetkezet és három város teljesítette. A jól teljesítő megyék között nincs sok különbség a terv teljesítésében. Így például Szolnok és Békés megyék között csak egy, Békés és Pest megye között pedig csupán 1,2 százalék különbség van. Bőven akad azonban még tennivaló a párt-, a tanács- és a begyűjtési szervek számára, hiszen számos gabonabegyűjtésben jól dolgozó megye az állat és állati termékek begyűjtésében marad el, viszont, több állat és állati termék begyűjtésében jól teljesítő megye a kenyérgabona begyűjtésében áll utolsó helyen. A megyék rangsora a gabonabe gyűjtésben: 1. Bács, 2. Szolnok, 3. Békés, 4. Pest, 5. Hajdú, 6. Szabolcs, 7. Fejér, 8. Csongrád, 9. Komárom, 10. Heves, 11. Győr, 12. Tolna, 13. Somogy, 14. Nógrád, 15. Veszprém, 16. Vas, 17. Baranya, 18. Zala, 19. Borsod. Az állat- és állatitermék-begyűjtési verseny eredménye: 1. Győr, 2. Somogy, 3. Zala, 4. Komárom, 5. Heves, 6. Csongrád, 7. Vas, 8. Békés, 9. Pest, 10. Veszprém, 11. Szolnok, 12. Nógrád, 13. Tolna, 14. Baranya, 15. Borsod, 16. Fejér, 17. Hajdú, 18. Szabolcs, 19. Bács. Az első közepesen Az utoló hat teljesítő hat megy® megyék megye A gépállomások őszi A gépállomások főigazgatója és a MEDOSZ elnöksége közös utasítást adott ki a gépállomások őszi munkaversenyének megszervezéséről és az eredményes munka jutalmazásáról. A verseny célja a jó minőségű őszi munka, az agrotechnikai előírások és a határidők betartása. Fontos feladat a munkák önköltségének további csökkentése, a tervek túlteljesítése a jövő évi jó termés biztosítása. Az utasítás a felajánlásokról szólva hangsúlyozza a traktorosbrigádok, s a termelőszövetkezetek növénytermelési brigádjai közös vállalásának fontosságát. A versenyeredmények értékeléséért és közzétételéért a gépállomások igazgatói felelősek. Kik kapnak jutalmat? A verseny során 15 000, 12 000, illetve 10 000 forinttal jutalmazzák a legjobb három megyei igazgatóságot. Jutalomban részesül az egy erőgépre eső műszaknorma-teljesítmény alapján az ország legjobb öt gépállomása is. A jutalom összege 10 000 8000. 6000. 5000, illetve 4000 forint. Az utasítás részletesen intézkedik a jutalom összegének elosztásáról. Megfelelő jutalomban részesül az ország versenyének feltételei öt legjobb brigádvezetője és 10 legjobb traktorvezetője is. Megfelelő jutalmat kap a silózásban legjobb 10 traktoros és minden megye legjobb brigádvezetője. Az őszi verseny szeptember 1-én kezdődik, s november 30-án zárul. Augusztus harmadik hetében 2433 család lépett a termelőszövetkezetekbe Augusztus 14-től 21-ig 2433 család219 taggal lépett be a termelőszövetkezetekbe. A 2433 család 11 765 hold földdel növelte a közös nagyüzemi gazdálkodás területét. A legnagyobb számú belépések változatlanul Somogy megyében voltak, ahol 480 család 3160 hold földdel választotta a közös gazdálkodást. Ez idő alatt 29 mezőgazdasági termelőszövetkezet és négy termelőszövetkezeti csoport kapta meg a működési engedélyt. Az év elejétől augusztus 21-ig 156 új mezőgazdasági termelőszövetkezet és 66 termelőszövetkezeti csoport alakult meg az országban.