Szabad Nép, 1955. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)

1955-09-03 / 243. szám

SZOMBAT, 1555. SZEPTEMBER S Angol tudós a szovjet atomtudományról Tapasztalataim írta: if­. John Fremlin, a birminghami egyetem fizikai tanszékének tanára Nagyon örülök, hogy az atom­energia békés felhasználásának Génfben látott szovjet tudományos és műszaki kiállításával kapcsolatos tapasztalataimról beszélhetek. Termé­szetesen már Genfbe érkezésem előtt is tudtam, hogy a szovjet tudo­mány és technika a háború után hatalmas lépésekkel ment előre. Tudtam, hogy az emberiség történel­mében először az Önök­­ országában használták ipari villamosáram elő­állítására az atomenergiát. De akár­csak az angol és az amerikai tudó­sok legtöbbje, én is azt hittem, hogy a szovjet tudomány csak néhány vonatkozásban ért el ily sikereket. Azt gondoltam, hogy mi sok tekin­tetben lényegesen előbbre vagyunk. Ma már másképp látom ezt. Az atomenergia békés felhasználásának szovjet tudományos és műszaki ki­állításán sok dolgot láttunk, ami ná­lunk, Angliában is megvan. Egy-két esetben, azt hiszem, egy kicsit még meg is előztük Önöket. De nagyon meglepődtem, amikor láttam, hogy Önök sok tekintetben egészen vitat­hatatlanul előttünk járnak. Magfizikai munkámban a rádióak­tivitás­­kimutatására Geiger-féle számlálókat használok. Az elektron­készülék az általa fölfogott impulzu­sokat önműködően regisztrálja. Az én birminghami számlálóim percen­ként legfeljebb mintegy kétszáznegy­ven impulzust képesek regisztrálni. Amikor az önök kiállításán meglát­tam egy efféle számlálókészüléket, mindjárt elhatároztam, hogy kipró­bálom, hogyan reagál a karórámra, amelynek számlapján annyi rádióak­tív festék van, amennyit az én labo­ratóriumi számlálóim már nem tud­nak regisztrálni. Szorosan odatartot­tam az órámat az Önök számlálójá­hoz, s az könnyedén regisztrált per­cenként ezernyolcszáz impulzust, azaz csaknem nyolcszor többet, mint amennyit bármely angol gyártmá­nyú számláló regisztrálni képes. S ráadásul egy mérnökük megjegyezte, hogy a számláló akár kétszer annyi impulzust is könnyen regisztrál... És ez nem valamiféle laboratóriumi ritkaság, hanem sorozatgyártmány, melynek sok példányát láttuk a kiál­lításon. Még egy példa. A legutóbbi évek­ben egy kitű­nő, rendkívül nagy hő­mérsékletet is elviselő új, szigetelő teflon készült. Azonban szokatlan kémiai sajátosságai miatt az efféle teflon előállítása igen nehéz. Angliá­ban a teflon még nagyon drága, s hibamentes, nagyobb darabhoz nehéz hozzájutnunk. Nagyon, elcsodálkoz­tam, amikor a kiállításon megláttam, hogy az Önök precíziós készülékében a teflont olyan mennyiségben és olyan alkatrészekben is széleskörűen alkalmazzák, ahol a nagy költség és a megmunkálási nehézségek miatt mi természetesen nem mertük volna használni. Sok, nagyon sok hasonló példát láttam a kiállításon. Ezek sokszor túlságosan technikai jellegűek, sem­hogy itt ismertessem őket. Valószí­nűleg már így is nagyon sok részletet közöltem, de a tudós szemében éppen a részletek nagyon fontosak, és más-­­ képp nem adhattam volna hű képet az Önök kiállításán szerzett tapaszta­lataimról. Mindez nem jelenti azt, hogy nem hatott rám mélyen az a hatalmas lendület, amellyel az Önök hazájá­nak technikájában és mezőgazdaságá­ban az atomenergiát alkalmazzák. Ez lenyűgöző hatással volt rám. Bár korábbi olvasmányaim már némileg előkészítettek a látottakra, mégis bizonyos tökéletlenségeket, sőt szinte durva megoldásokat vártam azokban a módszerekben, amelyekkel önök ezeket a nagyszerű eredményeket el­érték. Ehelyett olyan tökéletességet és a részletek iránti figyelmet láttam, amelyre bármely angol gyár büszke lehetne. Még most is nehezen értem, hogy juthattak Önök ilyen messzire, hi­szen a legutóbbi háború borzalmas rombolásai után gazdaságuk helyre­­állításával is el voltak foglalva. Tiszta szívből gratulálok ehhez a szovjet tudósoknak és mérnököknek! Világos, hogy nekünk, angol tudó­soknak, még nagyon sokat kell tanul­nunk Önöktől, hogy tudományos munkánk színvonalát tovább emel­hessük. Nagy örömmel várom a kap­csolatok és az együttműködés fejlő­dését köztünk és az Önök tudósai közt, akiknek képviselőivel Genfben találkozhattam. Most, hogy megszabadultunk a há­ború félelmétől, amely a kölcsönös meg nem értésből támadt, a Szovjet­unió tudósainak és hazám tudósai­nak közös erőfeszítéssel támadást kell indítaniuk az emberiség igazi ellenségei, a tudatlanság, a betegsé­gek és az ínség ellen. Úgy vélem, hogy ez az értekezlet, amelyen az Önök tudósainak oly nagy szerepük volt, csakúgy, mint ezt megelőzően a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete, fordulópont lesz az em­beriség történelmében. Életem egyik legnagyszerűbb eseménye volt, hogy részt vehettem az értekezlet mun­kájában. Nagyon boldog vagyok, és megtiszteltetésnek tekintem, hogy most röviden az Önök sajtójában is megszólalhatok és tapasztalataimról, egy angol tudós tapasztalatairól be­szélhetek Önöknek, akiket, remélem, orosz barátaimnak nevezhetek. (Megjelent az új Idő augusztus 31 -i számában.) Megvédik vívmányaikat az osztrák USIA-üzemek dolgozói Bécs, szeptember 2. (Bécsi telefonjelentésünk.) Az osztrák kormány a szovjet ke­zelésben volt s az osztrákoknak nem­rég átadott úgynevezett USIA-üze­­mek új igazgatóinak megbízást adott, hogy az üzemek bérszintjét az oszt­rák állami és magánüzemek alacso­ny­abb színvonalára nyomják le, s kü­lönösen a szociális és kulturális jut­tatásokat vonják meg a dol­gozóktól. Az USIA-üzemek dol­gozói az utóbbi napokban az ilyen értelmű intézkedések elleni til­takozásul sztrájkba léptek. A munkások ellenállása sikerrel kezdődött meg az atztersdorfi Teud­­loff-Vamag üzemben. Itt a bércsök­kentő kísérletet az esztergályosok fi­gyelmeztető sztrájkja visszaverte. A sztrájkot a helyi vasmunkás szakszer­vezet is támogatta, Wien-Liesingben az Akkumulátorgyárban az igazgató kü­lönleges munkafeltételeket akart be­vezetni az üzemi bizottság megkér­dezése nélkül. Ezzel megsértette a kollektív szerződést. Az üzem dolgo­zóinak azonnali tiltakozó sztrájkja itt is sikeres volt, az igazgató intézke­déseit kénytelen volt visszavonni. Stadlauban a Gridl-édességgyárban dolgozó nők ülősztrájkot kezdtek. A sztrájk két nap és két éjjel tartott. Végül sikerült elérniük, hogy mind béreiket, mind a csecsemőgondozási segélyeket teljes összegben kifizet­ték, holott mindkettőt le akarták szállítani. Több más gyárban is je­lentős sikereket értek el a sztrájkoló dolgozók. Egyes USIA-üzemekben még mindig sztrájkolnak. A munkások egységesen szembe­­szállnak a vívmányaik megcsorbítá­sára irányuló kísérletekkel és sike­resen megvédik érdekeiket. Harcu­kat az osztrák kommunisták támo­gatják. A szociáldemokraták viszont többhelyütt gátolták a munkások ■küzdelmét. Az USIA-üzemek munká­sai — eddigi tapasztalataik alapján — mindinkább meggyőződnek arról, hogy a kommunisták elleni szociál­demokrata uszítás minden munkás érdekének árt: a szociáldemokrata párt vezetőségének politikája nem a munkásokat segíti, hanem a vállalkoz­­­zók­at támogatja. HANOI ÜNNEPEL Hanoi, szeptember 1. (Távirati jelentésünk.) Hanoiban és a 17. szélességi foktól északra minden vietnami faluban páratlanul nagyarányú előkészületek folytak szeptember 2 megünneplé­sére. Zászlókkal díszítették fel az ut­cákat, minden épületet még a legki­sebb tanyán is. A fővárosban, ahol Ho Si Minh el­nök tíz évvel azelőtt félmillió hanoi polgár és a környező falvak lakos­sága jelenlétében felolvasta a függet­lenségi nyilatkozatot, egész városré­szek öltöztek piros selyembe, s a tö­megek napok óta ünnepi hangulat­ban készültek több ezer éves törté­nelmüknek legnagyobb ünnepére. Ez az ünnepség nem egyszerűen a köztársaság megalakításának 10. év­fordulója. A vietnamiak ünnepük 89 év szabadságharcának győzelmét, és az első békeév nagy eredményeit. S az ünneplés egyben kiállás testvéreik mellett, akik a 17. szélességi foktól délre még most is rabságban élnek, annak a szilárd eltökéltségnek bizo­nyítéka, hogy folytatják a harcot Vietnam újraegyesítéséért. Csak egy rövid pillantást kell vet­ni Vietnam történetének legutolsó 10 évére, hogy megértsük, miért ünne­pel ma ilyen nagy lelkesedéssel a vietnami nép. Amikor tíz évvel ez­előtt kihirdették a független köztár­saságot, az egész ország romokban hevert. Holttestek és haldoklók he­vertek az országutakon és a városok utcáin. 1944-ben és 1945 elején 2 mil­­lió ember esett áldozatul a nagy éh­ínségnek, amelyet az idézett elő, hogy a franciák és a japánok telje­sen elhanyagolták az öntözőberende­zések karbantartását. Az ipar úgy­szólván teljesen leállt. A pénzügy a teljes zűrzavar állapotába jutott, mert a japánok az egész aranytartalékot Tokióba szállították, s a kincstárban nem maradt más, mint értéktelen pa­pírrongyok. Mielőtt a fiatal köztár­saság lélegzetvételnyi szünethez jut­hatott volna, francia csapatok száll­tak partra Szaigonnál. Angol csata­hajók szállították őket — a köztár­saság megalakítása után alig három­­héttel!­­— Délen­ kiört a háború. Egy évvel később a franciák offenzívát intéztek Hanoi ellen, s ezzel a há­ború kiterjedt az egész országra. Azután hosszú évek következtek, amelyekben tengernyi vért áldozott a vietnami nép. Hanoit két hónapon át barikád­harcokban védelmezte a munkásság és a diákság , s ez idő alatt a vietnami hazafiak sok tízezer tonnányi gyári felszerelést hurcoltak ki a dzsungelbe. Karuk, lábuk és há­tuk volt az egyetlen szállítóeszköz. Elpusztították maguk mögött az uta­kat, hogy a franciák ne követhessék őket, s a dzsungelek mélyén fegyver­gyárakat állítottak fel. A vietnamiak egy emberként dolgoztak, vállaltak minden áldozatot s fokról fokra meg­teremtették a népi­­hadsereget, amely a francia imperializmus erejét szám­talan csatában megtörve, eljutott a Dien Bien Phunál aratott ragyogó győzelemhez. A népi háború a csa­tamezőkön legyőzte a gyarmatosító­kat. A nép jogot nyert a független­ségre, az egész ország egységére s ezt a tavalyi genfi konferencia nem­zetközi megállapodásai is rögzítet­ték. Az első békeév eredményei semmi­vel sem kisebbek, mint a háborús évek győzelmei. A béke első 12 hónapjában a leg­fontosabb feladat az élelmiszerterme­lés és a közlekedés helyreállítása volt. Ezeket a feladatokat nagysze­rűen végrehajtották: nyolc víztárolót és öntözőművet építettek ú­j­já és 250 ezer hektár termékeny rizsföldet von­tak be a termelésbe. Ez alatt az idő alatt a Hanoit Kínával összekötő két vasútvonal közül egyet újjáépítettek s a másikon is megindították a hely­reállítási munkálatokat, öt és félezer kilométer utat részijén megjavítot­tak, részben újjáépítettek, s új hidak ezreit építették fel. Haiphong nagy kikötője megdöbbentő állapotban ke­rült vissza a vietnamiak kezébe, úgyszólván az egész kikötőberende­zést elszállították. Néhány hónap alatt azonban újra működőképes ál­lapotba hozták. Sok ezer tonna rizst raktak ki a kikötőben szovjet, len­gyel és kínai hajókról az élelmiszer­­hiány enyhítésére. A testvéri orszá­gokból özönlött az élelem az új vas­útvonalakon és országutakon Viet­namba. Két és félezer kilométer hosszú gátfalak védelmezik az idei rekord rizstermést. S mindezt az óriási mun­kát úgyszólván puszta kézzel vitte véghez a vietnami nép! Ugyanazok a kezek vágtak utat annak idején a dzsungelben, súlyos tüzérségi felsze­relést szállítottak csúszós lejtőkön át százkilométeres távolságokra, hogy végül létrejöhessen a Dien Bien Phu-i győzelem. A bányák, amelyek a már régeb­ben felszabadított területeken vil­lamosáram, szivattyúk és felvonók nélkül a legkezdetlegesebb eszközök­kel biztosították a dzsungelbeli fegy­­vergyárak szén-, koksz- és ásvány­anyagszükségletét, most újjáéledtek, s a szocialista tábor országai szállí­totta legkorszerűbb gépi felszerelé­sekkel folytatják a termelést. A franciák által nemrég kiürített ipari központokban, Hongay nagy szénbányáiban, a haiphongi cement­műben és más üzemekben a munká­sok megjavították és üzembehelyezték a gépeket, s eltakarították mindazt a lomot, amit a gyarmatosítók hátra­hagytak. A Szovjetunióból, Kínából és a többi népi demokratikus ország­ból gépek és szakemberek érkeztek, hogy Vietnamot az ipari fellendülés nagy munkájában támogassák. Az első békeév nagy eredménye, hogy az ipar készen áll a feladatra: olyan alapot rakjon le, amelyen fel lehet éleszteni a régi iparágakat, s a testvéri országok támogatásával meg lehet kezdeni új iparágak létesítését. Az ellenállási harcok évei alatti emberfeletti eredményekhez vezetett­­ Ho Si Minh elnök felhívása az orvoso­sokhoz, a laboratóriumok és más­ egészségügyi intézmények dolgozói­­ hoz. A felhívásra ezek a vietnamiak­­ is elhagyták a városokat, s magukkal­­ vittek minden felszerelést, amit csak­ bírtak. Kórházakat és laboratóriumo­ í­kat állítottak fel hihetetlenül nehéz­ körülmények között a dzsungelek- * ben. Az ellenállási háború egész ide­­­je alatt járvány egyáltalán nem lé­­­pett fel a felszabadított területeken,­ míg a franciák által elfoglalt terü­­­leteken évenként pusztított a ko-k­lera-, a himlő- és vérhas-járvány.­­ A régebben francia megszállás­a alatt levő területeken semmiféle köz-­­ egészségügyi szervezet nem volt, s­ mivel az országban másutt is nagy­ hiányosságok voltak a közegészség-­ ügy területén, a Szovjetunió, Kína,­ Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­­­szág, Románia és a Német Demokra-J tikus Köztársaság kórházak, felszere-l lését ajánlotta fel az észak-vietnami­­­aknak, s egészségügyi személyzetet­­ küldött hozzájuk.­­ A szocialista tábor országai köny­­ nyűipari berendezéseket szállítanak­ Észak Vietnamba, s ezek most már­ ellátják a vietnami parasztokat és a munkásokat a legfontosabb közszük-t­ségleti cikkekkel. Már készülnek új tervek a nehézipar fejlesztésére.­­ Ragyogó jövő áll a vietnami nép* előtt, amely most túláradó lelkese- ♦ déssel ünnepli a köztársaság születé- ♦ sének 10. évfordulóját. Az ünneplé-♦ sek során minden vietnami gondolata­ a 17. szélességi foktól délre élő test-­ véreihez száll, délről pedig Hanoin felé, ahol Ho Si Minh elnök éppen ♦ 10 évvel ezelőtt olvasta fel a függet­­­lenségi nyilatkozatnak „a hazafiak« csaknem 80 éven át ontott vérével és J könnyével írt sorait“. S nem felejtjük­­ el, hogy dél földjét még ma is viet-J nami könny és vér öntözi. Szeptem­- i­ber 2-án az egész vietnami nép, dél b­­en és északon egyaránt megismétli a fogadalmát: folytatja a harcot mindi-i idáig, míg a haza újra egységes és­ teljesen független lesz.­­ Willfred Burchett ? A Szovjetunió felkérte a nyugati hatalmakat, fejtsék ki véleményüket a leszerelés és az atomfegyver-eltiltás szovjet programjáról Szabol­ev clvtárs nyilatkozata New York, szeptember 2. (TASZSZ) Az ENSZ leszerelési albizottsága szeptember 1-én tartotta negyedik ülését. Martin, Kanada képviselője elnökölt. Az albizottság ülése után az újság­írók több kérdést intéztek A. A. Szo­­boljevhez, a Szovjetunió képviselőjé­hez. Szoboljev a kérdésekre válaszol­va közölte,­­hogy az albizottság most a szovjet kormány május 10-i javas­latait tárgyalja. Az ülésen fontos ki­jelentések hangzottak el a leszerelés fölötti ellenőrzés megszervezésének bizonyos vonatkozásairól. Valamennyi küldött úgy nyilat­kozott, hogy e kérdés megoldása végett meg kell keresni azt az utat, amely valamennyi képviselt állam számára elfogadható. A. A. Szoboljev megjegyezte, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tu­lajdonít az ellenőrzésnek. Kijelen­tette, hogy a szovjet küldöttség fel­kérte a nyugati hatalmak képviselőit, mondják el véleményüket a fegyver­zet csökkentését és az atomfegyver eltiltását szolgáló alapvető intézke­désekről, mert ha ezekben megálla­podnának, ez elősegítené az albizott­ság munkáját. A szovjet megbízott az ülésen a többi között megkérdezte: egyetért-e az Egyesült Államok, Ang­lia, Franciaország és Kanada­­­képvi­selője azzal, hogy az Egyesült Álla­mok, a Szovjetunió és Kína fegyve­res erőinek létszámát egyenként egy­másfélmillió főben, Anglia és Fran­ciaország fegyveres erőinek létszá­mát pedig 650 000—650 000 főben szabják meg? Egyetértenek-e továb­bá azzal, hogy a többi állam fegyve­res erőinek színvonala ne haladja meg a 150 000—200 000 főt? Egyetértenek-e a nyugati hatalmak azzal, hogy az atomfegyver és a hid­rogénfegyver teljes eltiltása csak azt követően lépjen életbe, miután már a megállapodásnak megfelelően 75 százalékban végrehajtották a hagyo­mányos fegyverzet és a fegyveres erők előírt csökkentését, egyetérte­nek-e azzal, hogy az atomfegyver és a hidrogénfegyver teljes­­kivonása az államok fegyverzetéből és e fegyver­fajták megsemmisítése annak során fejeződjék be, amikor a hátralevő 25 százalékkal is csökkentik a hagyomá­nyos fegyverzetet és a fegyveres erő­ket és ezután minden atomanyagot kizárólag békés célra használjanak fel? Mint Szoboljev hangoztatta, a szov­jet küldöttség a nyugati hatalmaktól választ vár a következő kérdésre is: egyetért-e az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada az­zal, hogy a leszerelési intézkedések végrehajtásának megkezdésével egy­idejűleg addig is, amíg érvénybe lép az atomfegyver és a hidrogénfegyver teljes betiltásáról szóló megáll­po­dás. a hatalmak vállaljanak ünnepé­lyes kötelezettséget arra, hogy nem alkalmazzák a nukleáris fegyvert, ezt a fegyvert magukra nézve betiltott­nak tekintik? Ez alól kivétel enged­hető meg abban az esetben, ha ag­resszió tellen kell védekezni, amikoris a Biztonsági Tanács megfelelő­­hatá­rozatot hoz. Nagy jelentőségű az a kérdés is, egyetért-e az Egyesült­ Államok, Anglia, Franciaország és Kanada azzal, hogy az atom- és hidrogén­fegyverrel rendelkező államok a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyver betiltására vonatkozó program végrehajtásának egyik el­sőrendű intézkedéseként vállaljanak kötelezettséget, hogy megszüntetik e fegyverfajták kipróbálását. Nem kétséges — mondotta Szo­boljev —, hogy ha a nyugati hatalmak válaszol­nának a május 10-i szovjet ja­vaslatban érintett alapvető kér­désekre, akkor az lehetővé ten­né, hogy világos képet alkossunk arról, hogy a fegyverzetcsökken­tési és atomfegyvereltiltási prog­ramnak milyen legfontosabb pontjaiban sikerülhetne máris megállapodásra jutni. A leszerelési albizottság­— mint jelentettük — szeptember 6-án tart­ja következő ülését. I­fjabb ellent­étek a francia kormányban az észak-afrikai kérdés miatt Katonák tüntetése egy párizsi pályaudvaron — Az algíri főkormányzó újabb csapaterősítéseket kér — Tiltakozás a véres „átfésülési műveletek" ellen ■ (Párizsi telefonjelentésünk.) Azzal a látogatással kapcsolatban, amelyet Boyer de la Tour tábornok, az új marokkói főhelytartó csütörtö­kön Ben Arafa marokkói bábszultán­nál tett, közölték, hogy ez csak be­mutatkozó látogatás volt, amelyen nem került sor megbeszélésekre. Ben Arafa mindamellett, a fejedelmi többesszámot használva, ezt a kije­lentést tette: „Itt vagyunk, hogy se­gítsünk önöknek, számítsoanak re­ánk." A párizsi lapok különtudósítói e kijelentésben annak jelét látják, hogy Ben Arafa továbbra is vonako­dik elhagyni a trónt. Párizsban egyébként újabb nehéz­ségek merültek fel a­ kormányon be­lül, nevezetesen: Faure miniszterel­nök és Pinay külügyminiszter között. Hosszú megbeszélést — helyesebben vitát — folytattak egymással. Olyan hírek is elterjedtek, hogy rendkívüli minisztertanácsot■ hívnek össze. Pénteken délután Faure cáfolta az éles ellentétekről szóló híreket és ezt mondotta: „Hű maradok tervemhez, menetrendemhez és módszeremhez.“ A párizsi lapok azonban fenntartják a nézeteltérésekről szóló értesülései­ket. Ezeknek lényege az lenne, hogy míg Faure továbbra is Ben Arafa eltávolítása mellett van, Pinay arra az álláspontra helyezkedik, hogy a marokkói kormány meg­alakítására vonatkozó tárgyaláso­kat meg kell indítani, akár ott van Ben Arafa, akár nincs. Az észak-afrikai helyzettel kapcso­latban figyelemre méltó hírt közöl a V Humanité péntek reggeli számában. Eszerint csütörtökön délután majd éjfélig 2000 fiatal tartalékos tüntetett a párizsi Gare de l'Est-en a behí­vás ellen, jóllehet, jelentős rend­őri erőket vontak össze a pálya­­­­udvaron. E most behívott tartalékosok legn­gyobb része olyan csapategységekke tartozik, amelyeket Franciaorszá keleti részébe küldenek olyan csapa­tok helyettesítésére, amelyeket v­szont Algírba vezényelnek. Az észak-afrikai ügyek tárcaköz egyeztető bizottsága pénteken dél­előtt ülést tartott. Ezen az ülésen részt vett Soustelle algíri kormányzó is. Az ülésről kiadott közlemény megerősíti, hogy már eddig hat zászlóaljat­­küldtek Algírba, de még további csapatok, valószínűleg össze­sen 15 zászlóalj átvezényléséről van szó. Soustelle főkormányzó egyébként szerdán Faure miniszterelnö­kkel és Bourges-Maunoury belügyminiszter­rel tanácskozott, csütörtökön dél­után ismét tárgyalt a belügyminisz­terrel. Koenig tábornok, hadügymi­niszter ugyancsak megbeszélést foly­tatott az algíri főkormányzóval. Egy­behangzó sajtóértesülések szerint Soustelle újabb csapaterősítéseket kért. Valójában Algír nagy részén alig álcázott háború folyik és egész Algír­ban szükségállapot uralkodik. A had­műveletekbe bevetett erők­ létszámát 170 ezerre becsülik. Módszeresen tovább folyik Algír­ban a véres „ratissage" — az úgy­nevezett „átfésülési“ művelet: a legutóbbi „átfésülési“ akcióban nyolc helikopter is részt vett. Dzsebel Bouraimmie-ben tizen­két algírit megöltek, tizenhármat pedig foglyul ejtettek. Csütörtökön este Edgar Faure fo­gadta a Constantine vidéki muzulmán képviselőket, akik igen erélyesen til­takoztak az e vidéken," érvényesülő elnyomás ellen. Kijelentették, hogyha tiltakozásuknak nem lesz foga­natja, más lépéseket tesznek, s eset­leg képviselői mandátumukról is le­mondanak. A képviselők igen nagy­fokú elégedetlenségüknek adtak ki­fejezést a helyzet miatt: ez annál is inkább jelentős, mert olyan politi­­kusokól van szó, akik szoros kap­csolatban állanak maguikkal a gyar­matosítókkal. Az észak-afrikai események mind­inkább­ rádöbbentik a francia közvé­leményt arra, hogy — mint az Hu­manité vezércikke a minap leszögez­te: — „Franciaország érdeke, hogy ne kerüljön sor Észa­k-Afri­kában újabb véres kalandra, mint amilyen Indo­kínában lejátszódott. Franciaország érdeke, hogy baráti jobbot nyújtson az észak-afrikai népeknek és hogy véget vessen az olyan politikának, amely nemcsak igazságtalan, hanem kudarcra is van ítélve (abban a vi­lágban, amelyben mindenütt meg­­kondult a gyarmatosítás lélekha­rangja.“ André Carrel Zsákutcába kerülhet a Ciprusról tárgyaló londoni értekezlet London, szeptember 2. (MTI) Nagy-Britannia, Görögország és Törökország külügyminisztere a cip­rusi kérdésről folytatott tárgyalások során pénteken rövid ülést tartott. A háromhatalmi értekezletet a pénteki ülés után jövő keddig elnapolták. Az értekezlet eddigi munkája — jelenti a REUTER-­hírügynökség tu­dósítója — nem állt egyébből, mint három politikai nyilatkozat elmondá­sából, amelyben Nagy-Britannia, Gö­rögország, illetve Törökország kül­ügyminisztere kifejtette kormányának álláspontját. Az angol hírügynökség tudósítója a külügyminiszterek be­szédeiből a következő következtetést vonja le: „Ez a három nyilatkozat erősen arra a lehetőségre enged követ­keztetni, hogy a ciprusi kérdésről folytatott tárgyalások zsákutcába jutnak.“ A három politikai nyilatkozat tar­talmát csütörtökön este ugyanis nyil­vánosságra hozták és ebből kiderült, hogy sem Nagy-Britannia, sem Tö­rökország nem hajlandó fontolóra venni a Ciprus feletti szuverenitás megváltoztatását. Japán parlamenti küldöttség érkezett Moszkvába Moszkva, szeptember 2. (TASZSZ) Szeptember 2-án Tokutaro Kita­­mura és Maszaru Nomici vezetésével japán parlamenti küldöttség érkezett Moszkvába. A központi repülőtéren, amelyet Japán és a Szovjetunió állami zászlói díszítettek, Pavel Komarov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnökhelyettese, Alek­­szandr Gorkin, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének titkár­­helyettese, Ivan Kurgyukov, a szov­jet külügyminisztérium távol-keleti osztályának vezetője, F. Molocskov, a szovjet külügyminisztérium proto­­collosztályának vezetője, a Szovjet­­unió Legfelső Tanácsának és az MSZSZSZK Legfelső Tanácsának küldöttei és a szovjet politikai élet más vezetői fogadták a küldöttséget. A repülőtéren Pavel Komarov és Tokutaro Kitamura beszédet mon­dott. - ’Ltipninchfi Flvttírs tíllap»íti ftintl Prága, szeptember 2. (CTK) Az Antonin Zápotocky csehszlo­vák köztársasági elnök egészségi ál­­apotáról pénteken, szeptember 2-án kiadott orvosi jelentés megállapítja: Zápotocky elnök állapota és szívmű­­ködése az elmúlt 24 órában tovább avult. Tekintettel a betegség ked­vező lefolyására, ezentúl nem adnak ki naponta orvosi jelentést az elnök ■gészségi állapotáról. Ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Prága, szeptember 2. (TASZSZ) A napokban teljes ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Az ülés részve­­■ői meghallgatták, és megvitatták Bratislav Krutinának, a központi bi­­ottság titkárának beszámolóját az illattenyésztés fejlesztéséről és az ál­ami gazdaságok feladatairól a m­ező­­gazdasági termelés növelésében. Az ülésen beszédet mondott Viliam Si­­pky. A központi bizottság jóváhagyta a leszámolót és megfelelő határozato­tt hozott. A békés együttélés új fóruma Befejezte tanácskozásait az In­t­­erparlamentáris Unió 44. ülés­szaka. A hatnapos ülésszaknak az volt a legfőbb jellemzője, hogy a megbeszéléseket, a felszólalásokat — néhány kivételtől eltekintve — a békés egymás mellett élés gondolata hatotta át. A konferencia munkáját realizáló határozatok is a békés együttélés szellemét tükrözik, s a különböző társadalmi rendszerű or­szágok közeledését, baráti kapcsola­tainak kifejlesztését szolgálják. A­­határozatok egyike, amely az együttélés jogi és erkölcsi alapelvei­ről szól, hangsúlyozza, hogy — mi­vel a nemzetek egyöntetű kívánsága a békés együttélés — a kormányok­nak tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi jogszabályokat, s külö­nösen azokat az alapelveket, ame­lyek előírják a területi épség sérthe­tetlenségét, a meg nem támadást, a mások belügyeibe való be nem avat­kozást, az imperialista tervekről és a faji megkülönböztetésről való le­mondást. A határozat felszólítja a parlamenteket: hassanak oda, hogy az egyes államok között levő vitás problémákat tárgyalások útján old­ják meg. Az ülésszak több határoza­tot hozott a nemzetek­­közötti gazda­sági és kulturális­­kapcsolatok fej­lesztéséről is. Az egyik felszólítja a parlamenteket, hogy a közeljövőben rendezzenek világértekezletet, s ezen megegyezhetnének a gazdasági jel­legű korlátozások megszüntetésében s új kereskedelmi egyezményeket köthetnek. Az unió ülésszaka fog­lalkozott a nemzetközi biztonság és a leszerelés problémájával is. Az ez­zel kapcsolatos határozatok arra ösz­tönzik a parlamenteket, hogy szán­janak síkra egy olyan kollektív biz­tonsági rendszer megteremtéséért, amely minden belépni szándékozó nemzet előtt nyitva áll. A határoza­tok követelik a tömegpusztító fegy­verek eltiltását, a fegyveres erők csökkentését, s felszólítják a parla­menteket, hogy tegyenek erőfeszíté­seket leszerelési egyezmény megkö­tése érdekében. A határozatoknak ilyen futólagos­­ áttekintéséből is kitűnik, hogy az Interparlamentáris Unió 44. ülés­szaka eredményes munkát végzett, s jelentősen hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Az ülésszak fontos, új vonása volt a szovjet küldöttség részvétele. Az unió végrehajtó bizottsága egyhangú­lag döntött a Szovjetunió felvétele mellett. Ez a döntés félreismerhetet­len jele annak, hogy „Genf szelleme“ mind szélesebb körben kezd hatni, s egyúttal azt is bizonyítja, hogy ma már egyetlen nemzetközi testület sem dolgozhat eredményesen a Szovjet­unió részvétele nélkül. Az ülésszak egész munkájára nagy hatással volt a szovjet küldöttség jelenléte és te­vékeny részvétele. S hogy a konfe­rencia a békés együttélés jegyében zajlott le, s határozatai is ezt az el­vet rögzítik, az nagyrészt a szovjet küldöttek felszólalásainak és javas­latainak köszönhető. Az Interparlamentáris Unió 44.­­ülésszakán hozott határozatok tüze­tesebb elemzése után nem nehéz fel­ismerni a hasonlóságot e határozatok és az ugyancsak Helsinkiben tartott béke-világtalálkozó határozatai kö­zött. A hasonlóság nem a megfogal­mazás módjában, nem a szavakban jelentkezik, hanem a határozatok tartalmában. Persze, szó sincs arról, hogy a két nemzetközi találkozó kö­zött bármiféle hivatalos kapcsolat is lett volna. De az tagadhatatlan, hogy a békemozgalom szelleme az unió ülésszakának egész tevékenysé­gét befolyásolta. Íme, a békemozga­lom követelései és jelszavai ma már nemcsak az egyszerű emberek köré­ben terjedtek el, hanem behatolnak a tőkés országok parlamentjeibe is. A­z ülésszak egy kérdést nyitva i1 hagyott: az unió végrehajtó bi­zottsága a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság felvétele ügyében későbbre halasz­totta a döntést. Ez arra figyelmez­tet, hogy azok az erők, amelyeket a genfi fordulat elszigetelt és háttérbe szorított, csökönyösen intrikálnak tovább, egyáltalán nem szüntetik be aknamunkájukat. A felvételi kére­lem elutasításával nyíltan előállni lehetetlen volt, hiszen a küldöttek jó része támogatta a Kínai Népköz­­társaság felvételét. De a döntés el­napolása is az ülésszakon kialakult általános véleménnyel való szembe­fordulást jelent. A döntést persze nem lehet sokáig halogatni, s minden remény megvan arra, hogy az új végrehajtó bizottság — amelybe be­választották a Szovjetunió képvise­lőjét is — hamarosan olyan határo­zatot hoz ebben a kérdésben, amely összhangban áll a tagok többségének akaratával, s a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársa­ság elfoglalhatja helyét az Interpar­lamentáris Unióban.­­ A 44. ülésszak fordulópont volt az unió történetében. A népi demokra­tikus országok részvétele és a Szov­jetunió belépése új tartalommal töl­tötte meg e szervezet kereteit. S ami a legfontosabb: a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés együttélésének eszméje ismét egy újabb, fontos nemzetközi fórumról hangzott fel. Zala Tamás Szovjet lakásépítészeti küldöttséget hívtak meg az Egyesült Államokba Washington, szeptember 2. (TASZSZ) Az amerikai Országos Lakóházépí­tési Társaság a washingtoni szovjet nagykövetség útján nemrégiben meghívást intézett a szovjet kor­mányhoz, amelyben kéri, hogy ez év októberében szovjet lakásépítészeti szakembereket küldjön az Egyesült Államokba. A társaság azt szeretné, ha a szovjet szakemberek megismer­kednének az amerikai lakóházakkal és tanulmányoznák az Egyesült Ál­lamokban alkalmazott korszerű épí­tészeti technikát. A társaság októ­ber 3-ára 6 tagú szovjet küldöttséget­­ hívott meg az Egyesült Államokba , az általa épített washingtoni új la­kóházcentrum hivatalos megnyitásá­ra. A szovjet küldöttségnek javasol­ni fogják, hogy látogasson meg több amerikai várost. A társaság azt indítványozta, hogy az utazás mintegy négy hétig tart­son és hogy a szovjet küldöttség az egyes építészeti objektumok meglá­togatásán kívül ismerkedjék meg egyes építőanyagipari és építészeti felszereléseket gyártó vállalatokkal. Az amerikai külügyminisztérium jóváhagyta e javaslatot, amelyet Earl Smith, a társaság elnöke tett a szovjet nagykövethez intézett leve­­­ében. Megélénkült a bonni hadügyminisztérium tevékenysége Nyugat-Németországot hat katonai körzetre osztották Berlin, szeptember 2. (MTI) A Bonnban ülésező úgynevezett katonai személyzeti bizottság Rom­­bach nyugalmazott államtitkárt vá­lasztotta elnökévé. A bizottság al­­elnökei: Kuntze volt náci tábornok és Renner volt tartományi igazság­ügyminiszter. Blank hadügyminisz­ter csütörtökön jóváhagyás céljából a személyzeti bizottság elé terjesztette a nyugatnémet hadsereg kinevezésre váró első hatvan tábornokának és ezredesének névsorát. A bizottság két hét múlva közli döntését. A bonni hadügyminisztérium a tar­tományi kormányokkal folytatott tár­gyalások után hivatalos közleményt adott ki Nyugat-Németország hat katonai körzetre osztásáról. A kato­nai körzetek központjai: Kiel, Han-­­nover, Düsseldorf, Wiesbaden, Stutt­gart és München. A hadügyminiszté­rium ezenkívül közölte a legmaga­sabb parancsnokságok székhelyeit, valamint a helyőrségi városok listá­ját. Politikai megfigyelők a nyugatné­met hadügyminisztérium és a kato­nai személyzeti bizottság megélén­kült tevékenységét összefüggésbe hozzák Adenauer küszöbönálló mosz­kvai útjával. Véleményük szerint a bonni kancellár az újrafelfegyver­­zés részletkérdéseinek nyilvánosság-­­­ra hozásával ki akarja emelni, hogy nem gondol a párizsi szerződések politikájának felülvizsgálására vagy feladására. Sigemicu japán külügyminiszter: Tegyék lehetővé Kínával a kereskedelmet New York, szeptember 2. (TASZSZ) A United Press­ hírügynökség je­lentése szerint Sigemicu japán kül­ügyminiszter New Yorkban beszédet mondott azon a villásreggelin, ame­lyet a Japán Társaság, a New York-i Japán Kereskedelmi Kamara és a Távolkeleti Kereskedelmi és Ipari Ta­nács adott a tiszteletére. Sigemicu kijelentette, hogy „Japán politikája következetesen a minél teljesebb együttműködés kiépítését célozza, az Egyesült Államokkal“. A japán külügyminiszter a továb­biakban ezeket mondta: „Fel akarom hívni figyelmüket erről a helyről or­szágunk és az önök országa közötti kereskedelemre, amely mindmáig Japán külkereskedelmének zömét te­szi. Évente hétszáz-nyolcszázmillió dollár értékben vásárolunk önöknél élelmiszert, nyersanyagot és egyéb árukat. Saját cikkeinkből mintegy 270 millió dollár értékben adunk el önöknek. Kereskedelmi mérlegünkbe ily módon mintegy ötszázmillió dollá­ros jelentős hiány mutatkozik. Az el­múlt években ezt a hiányt Japánban eszközölt amerikai katonai és egyéb kiadásokból fedeztük. Ez a dollárbe­vételi forrás azonban fokozatosan el­apad. Az Egyesült Államokba főként játékokat, selymet, porcelántárgyakat és­­ tonhalkonzervet exportálunk. Ezek a cikkek valóban kis jelentősé­gűek, ha összevetjük Japán amerikai gyapot-, gabona- ásványolaj- és egyéb vásárlásaival. Ennek ellenére szó van a cikkeinkkel szemben alkal­mazandó korlátozó rendszabályok­ról. Nem meglepő, ha ez a körül­mény nagy nyugtalanságot kelt Japánban és bizonyos kétségeket ébreszt. Előnyben részesítjük az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmet az Egyesült Államoktól kapott se­géllyel szemben, és csupán azt kér­jük, hogy tegyék hozzáférhetővé szá­munkra a világpiacot. Szükségünk van arra, hogy kereskedelmünket lehetőleg a legmagasabb színvonalon egyensúlyba hozzuk. Az ilyen­­keres­kedelem kiépítése elé gördített aka­­dályok minden erőfeszítésünk elle­nére katasztrófához vezethetnek, így vetődik fel Kínával való ke­reskedelmünk kérdése. Bizonyára emlékeznek arra, hogy a háború előtti külkereskedelmünk oroszlán­része az ázsiai szárazföldre esett. Természetes ezért, hogy gondolnunk kell arra a hatalmas potenciális piacra, amelyet a szá­razföldi Kína jelent“. „A szárazföldi Kínával való lénye­gesebb kereskedelem felelevenítésére irányuló kísérletek azonban — hang­súlyozta Sigemicu — meddőek, te­kintettel a jelenlegi igen szigorú embargóra. Engedjék meg kijelente­nem, hogy szeretnénk, ha a jelenlegi embargót enyhítenék és ésszerűbbé tennék, mivel az embargó megnehe­zíti a törvényes kereskedelmet.“­­ Francia turisták látogattak Moszkvába. Megtekintették a Kremlt, látogatást tettek a mezőgazdasági kiállításon, megnézték a Hattyúk tava című balett előadását. (MTI) — Ostromállapot Buenos­ Airesben: az argentin képviselőház és a szená­tus jóváhagyta az erre vonatkozó törvényt. (MTI) 3

Next