Szabad Nép, 1955. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)

1955-09-03 / 243. szám

SZOMBAT, 1555. SZEPTEMBER S Angol tudós a szovjet atomtudományról Tapasztalataim írta: if. John Fremlin, a birminghami egyetem fizikai tanszékének tanára Nagyon örülök, hogy az atomenergia békés felhasználásának Génfben látott szovjet tudományos és műszaki kiállításával kapcsolatos tapasztalataimról beszélhetek. Természetesen már Genfbe érkezésem előtt is tudtam, hogy a szovjet tudomány és technika a háború után hatalmas lépésekkel ment előre. Tudtam, hogy az emberiség történelmében először az Önök országában használták ipari villamosáram előállítására az atomenergiát. De akárcsak az angol és az amerikai tudósok legtöbbje, én is azt hittem, hogy a szovjet tudomány csak néhány vonatkozásban ért el ily sikereket. Azt gondoltam, hogy mi sok tekintetben lényegesen előbbre vagyunk. Ma már másképp látom ezt. Az atomenergia békés felhasználásának szovjet tudományos és műszaki kiállításán sok dolgot láttunk, ami nálunk, Angliában is megvan. Egy-két esetben, azt hiszem, egy kicsit még meg is előztük Önöket. De nagyon meglepődtem, amikor láttam, hogy Önök sok tekintetben egészen vitathatatlanul előttünk járnak. Magfizikai munkámban a rádióaktivitáskimutatására Geiger-féle számlálókat használok. Az elektronkészülék az általa fölfogott impulzusokat önműködően regisztrálja. Az én birminghami számlálóim percenként legfeljebb mintegy kétszáznegyven impulzust képesek regisztrálni. Amikor az önök kiállításán megláttam egy efféle számlálókészüléket, mindjárt elhatároztam, hogy kipróbálom, hogyan reagál a karórámra, amelynek számlapján annyi rádióaktív festék van, amennyit az én laboratóriumi számlálóim már nem tudnak regisztrálni. Szorosan odatartottam az órámat az Önök számlálójához, s az könnyedén regisztrált percenként ezernyolcszáz impulzust, azaz csaknem nyolcszor többet, mint amennyit bármely angol gyártmányú számláló regisztrálni képes. S ráadásul egy mérnökük megjegyezte, hogy a számláló akár kétszer annyi impulzust is könnyen regisztrál... És ez nem valamiféle laboratóriumi ritkaság, hanem sorozatgyártmány, melynek sok példányát láttuk a kiállításon. Még egy példa. A legutóbbi években egy kitűnő, rendkívül nagy hőmérsékletet is elviselő új, szigetelő teflon készült. Azonban szokatlan kémiai sajátosságai miatt az efféle teflon előállítása igen nehéz. Angliában a teflon még nagyon drága, s hibamentes, nagyobb darabhoz nehéz hozzájutnunk. Nagyon, elcsodálkoztam, amikor a kiállításon megláttam, hogy az Önök precíziós készülékében a teflont olyan mennyiségben és olyan alkatrészekben is széleskörűen alkalmazzák, ahol a nagy költség és a megmunkálási nehézségek miatt mi természetesen nem mertük volna használni. Sok, nagyon sok hasonló példát láttam a kiállításon. Ezek sokszor túlságosan technikai jellegűek, semhogy itt ismertessem őket. Valószínűleg már így is nagyon sok részletet közöltem, de a tudós szemében éppen a részletek nagyon fontosak, és más- képp nem adhattam volna hű képet az Önök kiállításán szerzett tapasztalataimról. Mindez nem jelenti azt, hogy nem hatott rám mélyen az a hatalmas lendület, amellyel az Önök hazájának technikájában és mezőgazdaságában az atomenergiát alkalmazzák. Ez lenyűgöző hatással volt rám. Bár korábbi olvasmányaim már némileg előkészítettek a látottakra, mégis bizonyos tökéletlenségeket, sőt szinte durva megoldásokat vártam azokban a módszerekben, amelyekkel önök ezeket a nagyszerű eredményeket elérték. Ehelyett olyan tökéletességet és a részletek iránti figyelmet láttam, amelyre bármely angol gyár büszke lehetne. Még most is nehezen értem, hogy juthattak Önök ilyen messzire, hiszen a legutóbbi háború borzalmas rombolásai után gazdaságuk helyreállításával is el voltak foglalva. Tiszta szívből gratulálok ehhez a szovjet tudósoknak és mérnököknek! Világos, hogy nekünk, angol tudósoknak, még nagyon sokat kell tanulnunk Önöktől, hogy tudományos munkánk színvonalát tovább emelhessük. Nagy örömmel várom a kapcsolatok és az együttműködés fejlődését köztünk és az Önök tudósai közt, akiknek képviselőivel Genfben találkozhattam. Most, hogy megszabadultunk a háború félelmétől, amely a kölcsönös meg nem értésből támadt, a Szovjetunió tudósainak és hazám tudósainak közös erőfeszítéssel támadást kell indítaniuk az emberiség igazi ellenségei, a tudatlanság, a betegségek és az ínség ellen. Úgy vélem, hogy ez az értekezlet, amelyen az Önök tudósainak oly nagy szerepük volt, csakúgy, mint ezt megelőzően a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete, fordulópont lesz az emberiség történelmében. Életem egyik legnagyszerűbb eseménye volt, hogy részt vehettem az értekezlet munkájában. Nagyon boldog vagyok, és megtiszteltetésnek tekintem, hogy most röviden az Önök sajtójában is megszólalhatok és tapasztalataimról, egy angol tudós tapasztalatairól beszélhetek Önöknek, akiket, remélem, orosz barátaimnak nevezhetek. (Megjelent az új Idő augusztus 31 -i számában.) Megvédik vívmányaikat az osztrák USIA-üzemek dolgozói Bécs, szeptember 2. (Bécsi telefonjelentésünk.) Az osztrák kormány a szovjet kezelésben volt s az osztrákoknak nemrég átadott úgynevezett USIA-üzemek új igazgatóinak megbízást adott, hogy az üzemek bérszintjét az osztrák állami és magánüzemek alacsonyabb színvonalára nyomják le, s különösen a szociális és kulturális juttatásokat vonják meg a dolgozóktól. Az USIA-üzemek dolgozói az utóbbi napokban az ilyen értelmű intézkedések elleni tiltakozásul sztrájkba léptek. A munkások ellenállása sikerrel kezdődött meg az atztersdorfi Teudloff-Vamag üzemben. Itt a bércsökkentő kísérletet az esztergályosok figyelmeztető sztrájkja visszaverte. A sztrájkot a helyi vasmunkás szakszervezet is támogatta, Wien-Liesingben az Akkumulátorgyárban az igazgató különleges munkafeltételeket akart bevezetni az üzemi bizottság megkérdezése nélkül. Ezzel megsértette a kollektív szerződést. Az üzem dolgozóinak azonnali tiltakozó sztrájkja itt is sikeres volt, az igazgató intézkedéseit kénytelen volt visszavonni. Stadlauban a Gridl-édességgyárban dolgozó nők ülősztrájkot kezdtek. A sztrájk két nap és két éjjel tartott. Végül sikerült elérniük, hogy mind béreiket, mind a csecsemőgondozási segélyeket teljes összegben kifizették, holott mindkettőt le akarták szállítani. Több más gyárban is jelentős sikereket értek el a sztrájkoló dolgozók. Egyes USIA-üzemekben még mindig sztrájkolnak. A munkások egységesen szembeszállnak a vívmányaik megcsorbítására irányuló kísérletekkel és sikeresen megvédik érdekeiket. Harcukat az osztrák kommunisták támogatják. A szociáldemokraták viszont többhelyütt gátolták a munkások ■küzdelmét. Az USIA-üzemek munkásai — eddigi tapasztalataik alapján — mindinkább meggyőződnek arról, hogy a kommunisták elleni szociáldemokrata uszítás minden munkás érdekének árt: a szociáldemokrata párt vezetőségének politikája nem a munkásokat segíti, hanem a vállalkozzókat támogatja. HANOI ÜNNEPEL Hanoi, szeptember 1. (Távirati jelentésünk.) Hanoiban és a 17. szélességi foktól északra minden vietnami faluban páratlanul nagyarányú előkészületek folytak szeptember 2 megünneplésére. Zászlókkal díszítették fel az utcákat, minden épületet még a legkisebb tanyán is. A fővárosban, ahol Ho Si Minh elnök tíz évvel azelőtt félmillió hanoi polgár és a környező falvak lakossága jelenlétében felolvasta a függetlenségi nyilatkozatot, egész városrészek öltöztek piros selyembe, s a tömegek napok óta ünnepi hangulatban készültek több ezer éves történelmüknek legnagyobb ünnepére. Ez az ünnepség nem egyszerűen a köztársaság megalakításának 10. évfordulója. A vietnamiak ünnepük 89 év szabadságharcának győzelmét, és az első békeév nagy eredményeit. S az ünneplés egyben kiállás testvéreik mellett, akik a 17. szélességi foktól délre még most is rabságban élnek, annak a szilárd eltökéltségnek bizonyítéka, hogy folytatják a harcot Vietnam újraegyesítéséért. Csak egy rövid pillantást kell vetni Vietnam történetének legutolsó 10 évére, hogy megértsük, miért ünnepel ma ilyen nagy lelkesedéssel a vietnami nép. Amikor tíz évvel ezelőtt kihirdették a független köztársaságot, az egész ország romokban hevert. Holttestek és haldoklók hevertek az országutakon és a városok utcáin. 1944-ben és 1945 elején 2 millió ember esett áldozatul a nagy éhínségnek, amelyet az idézett elő, hogy a franciák és a japánok teljesen elhanyagolták az öntözőberendezések karbantartását. Az ipar úgyszólván teljesen leállt. A pénzügy a teljes zűrzavar állapotába jutott, mert a japánok az egész aranytartalékot Tokióba szállították, s a kincstárban nem maradt más, mint értéktelen papírrongyok. Mielőtt a fiatal köztársaság lélegzetvételnyi szünethez juthatott volna, francia csapatok szálltak partra Szaigonnál. Angol csatahajók szállították őket — a köztársaság megalakítása után alig háromhéttel!— Délen kiört a háború. Egy évvel később a franciák offenzívát intéztek Hanoi ellen, s ezzel a háború kiterjedt az egész országra. Azután hosszú évek következtek, amelyekben tengernyi vért áldozott a vietnami nép. Hanoit két hónapon át barikádharcokban védelmezte a munkásság és a diákság , s ez idő alatt a vietnami hazafiak sok tízezer tonnányi gyári felszerelést hurcoltak ki a dzsungelbe. Karuk, lábuk és hátuk volt az egyetlen szállítóeszköz. Elpusztították maguk mögött az utakat, hogy a franciák ne követhessék őket, s a dzsungelek mélyén fegyvergyárakat állítottak fel. A vietnamiak egy emberként dolgoztak, vállaltak minden áldozatot s fokról fokra megteremtették a népihadsereget, amely a francia imperializmus erejét számtalan csatában megtörve, eljutott a Dien Bien Phunál aratott ragyogó győzelemhez. A népi háború a csatamezőkön legyőzte a gyarmatosítókat. A nép jogot nyert a függetlenségre, az egész ország egységére s ezt a tavalyi genfi konferencia nemzetközi megállapodásai is rögzítették. Az első békeév eredményei semmivel sem kisebbek, mint a háborús évek győzelmei. A béke első 12 hónapjában a legfontosabb feladat az élelmiszertermelés és a közlekedés helyreállítása volt. Ezeket a feladatokat nagyszerűen végrehajtották: nyolc víztárolót és öntözőművet építettek újjá és 250 ezer hektár termékeny rizsföldet vontak be a termelésbe. Ez alatt az idő alatt a Hanoit Kínával összekötő két vasútvonal közül egyet újjáépítettek s a másikon is megindították a helyreállítási munkálatokat, öt és félezer kilométer utat részijén megjavítottak, részben újjáépítettek, s új hidak ezreit építették fel. Haiphong nagy kikötője megdöbbentő állapotban került vissza a vietnamiak kezébe, úgyszólván az egész kikötőberendezést elszállították. Néhány hónap alatt azonban újra működőképes állapotba hozták. Sok ezer tonna rizst raktak ki a kikötőben szovjet, lengyel és kínai hajókról az élelmiszerhiány enyhítésére. A testvéri országokból özönlött az élelem az új vasútvonalakon és országutakon Vietnamba. Két és félezer kilométer hosszú gátfalak védelmezik az idei rekord rizstermést. S mindezt az óriási munkát úgyszólván puszta kézzel vitte véghez a vietnami nép! Ugyanazok a kezek vágtak utat annak idején a dzsungelben, súlyos tüzérségi felszerelést szállítottak csúszós lejtőkön át százkilométeres távolságokra, hogy végül létrejöhessen a Dien Bien Phu-i győzelem. A bányák, amelyek a már régebben felszabadított területeken villamosáram, szivattyúk és felvonók nélkül a legkezdetlegesebb eszközökkel biztosították a dzsungelbeli fegyvergyárak szén-, koksz- és ásványanyagszükségletét, most újjáéledtek, s a szocialista tábor országai szállította legkorszerűbb gépi felszerelésekkel folytatják a termelést. A franciák által nemrég kiürített ipari központokban, Hongay nagy szénbányáiban, a haiphongi cementműben és más üzemekben a munkások megjavították és üzembehelyezték a gépeket, s eltakarították mindazt a lomot, amit a gyarmatosítók hátrahagytak. A Szovjetunióból, Kínából és a többi népi demokratikus országból gépek és szakemberek érkeztek, hogy Vietnamot az ipari fellendülés nagy munkájában támogassák. Az első békeév nagy eredménye, hogy az ipar készen áll a feladatra: olyan alapot rakjon le, amelyen fel lehet éleszteni a régi iparágakat, s a testvéri országok támogatásával meg lehet kezdeni új iparágak létesítését. Az ellenállási harcok évei alatti emberfeletti eredményekhez vezetett Ho Si Minh elnök felhívása az orvososokhoz, a laboratóriumok és más egészségügyi intézmények dolgozói hoz. A felhívásra ezek a vietnamiak is elhagyták a városokat, s magukkal vittek minden felszerelést, amit csak bírtak. Kórházakat és laboratóriumo íkat állítottak fel hihetetlenül nehéz körülmények között a dzsungelek- * ben. Az ellenállási háború egész ideje alatt járvány egyáltalán nem lépett fel a felszabadított területeken, míg a franciák által elfoglalt területeken évenként pusztított a ko-klera-, a himlő- és vérhas-járvány. A régebben francia megszállása alatt levő területeken semmiféle köz- egészségügyi szervezet nem volt, s mivel az országban másutt is nagy hiányosságok voltak a közegészség- ügy területén, a Szovjetunió, Kína, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és a Német Demokra-J tikus Köztársaság kórházak, felszere-l lését ajánlotta fel az észak-vietnamiaknak, s egészségügyi személyzetet küldött hozzájuk. A szocialista tábor országai köny nyűipari berendezéseket szállítanak Észak Vietnamba, s ezek most már ellátják a vietnami parasztokat és a munkásokat a legfontosabb közszük-tségleti cikkekkel. Már készülnek új tervek a nehézipar fejlesztésére. Ragyogó jövő áll a vietnami nép* előtt, amely most túláradó lelkese- ♦ déssel ünnepli a köztársaság születé- ♦ sének 10. évfordulóját. Az ünneplé-♦ sek során minden vietnami gondolata a 17. szélességi foktól délre élő test- véreihez száll, délről pedig Hanoin felé, ahol Ho Si Minh elnök éppen ♦ 10 évvel ezelőtt olvasta fel a függetlenségi nyilatkozatnak „a hazafiak« csaknem 80 éven át ontott vérével és J könnyével írt sorait“. S nem felejtjük el, hogy dél földjét még ma is viet-J nami könny és vér öntözi. Szeptem- iber 2-án az egész vietnami nép, dél ben és északon egyaránt megismétli a fogadalmát: folytatja a harcot mindi-i idáig, míg a haza újra egységes és teljesen független lesz. Willfred Burchett ? A Szovjetunió felkérte a nyugati hatalmakat, fejtsék ki véleményüket a leszerelés és az atomfegyver-eltiltás szovjet programjáról Szabolev clvtárs nyilatkozata New York, szeptember 2. (TASZSZ) Az ENSZ leszerelési albizottsága szeptember 1-én tartotta negyedik ülését. Martin, Kanada képviselője elnökölt. Az albizottság ülése után az újságírók több kérdést intéztek A. A. Szoboljevhez, a Szovjetunió képviselőjéhez. Szoboljev a kérdésekre válaszolva közölte,hogy az albizottság most a szovjet kormány május 10-i javaslatait tárgyalja. Az ülésen fontos kijelentések hangzottak el a leszerelés fölötti ellenőrzés megszervezésének bizonyos vonatkozásairól. Valamennyi küldött úgy nyilatkozott, hogy e kérdés megoldása végett meg kell keresni azt az utat, amely valamennyi képviselt állam számára elfogadható. A. A. Szoboljev megjegyezte, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az ellenőrzésnek. Kijelentette, hogy a szovjet küldöttség felkérte a nyugati hatalmak képviselőit, mondják el véleményüket a fegyverzet csökkentését és az atomfegyver eltiltását szolgáló alapvető intézkedésekről, mert ha ezekben megállapodnának, ez elősegítené az albizottság munkáját. A szovjet megbízott az ülésen a többi között megkérdezte: egyetért-e az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanadaképviselője azzal, hogy az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína fegyveres erőinek létszámát egyenként egymásfélmillió főben, Anglia és Franciaország fegyveres erőinek létszámát pedig 650 000—650 000 főben szabják meg? Egyetértenek-e továbbá azzal, hogy a többi állam fegyveres erőinek színvonala ne haladja meg a 150 000—200 000 főt? Egyetértenek-e a nyugati hatalmak azzal, hogy az atomfegyver és a hidrogénfegyver teljes eltiltása csak azt követően lépjen életbe, miután már a megállapodásnak megfelelően 75 százalékban végrehajtották a hagyományos fegyverzet és a fegyveres erők előírt csökkentését, egyetértenek-e azzal, hogy az atomfegyver és a hidrogénfegyver teljeskivonása az államok fegyverzetéből és e fegyverfajták megsemmisítése annak során fejeződjék be, amikor a hátralevő 25 százalékkal is csökkentik a hagyományos fegyverzetet és a fegyveres erőket és ezután minden atomanyagot kizárólag békés célra használjanak fel? Mint Szoboljev hangoztatta, a szovjet küldöttség a nyugati hatalmaktól választ vár a következő kérdésre is: egyetért-e az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada azzal, hogy a leszerelési intézkedések végrehajtásának megkezdésével egyidejűleg addig is, amíg érvénybe lép az atomfegyver és a hidrogénfegyver teljes betiltásáról szóló megállpodás. a hatalmak vállaljanak ünnepélyes kötelezettséget arra, hogy nem alkalmazzák a nukleáris fegyvert, ezt a fegyvert magukra nézve betiltottnak tekintik? Ez alól kivétel engedhető meg abban az esetben, ha agresszió tellen kell védekezni, amikoris a Biztonsági Tanács megfelelőhatározatot hoz. Nagy jelentőségű az a kérdés is, egyetért-e az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada azzal, hogy az atom- és hidrogénfegyverrel rendelkező államok a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyver betiltására vonatkozó program végrehajtásának egyik elsőrendű intézkedéseként vállaljanak kötelezettséget, hogy megszüntetik e fegyverfajták kipróbálását. Nem kétséges — mondotta Szoboljev —, hogy ha a nyugati hatalmak válaszolnának a május 10-i szovjet javaslatban érintett alapvető kérdésekre, akkor az lehetővé tenné, hogy világos képet alkossunk arról, hogy a fegyverzetcsökkentési és atomfegyvereltiltási programnak milyen legfontosabb pontjaiban sikerülhetne máris megállapodásra jutni. A leszerelési albizottság— mint jelentettük — szeptember 6-án tartja következő ülését. Ifjabb ellentétek a francia kormányban az észak-afrikai kérdés miatt Katonák tüntetése egy párizsi pályaudvaron — Az algíri főkormányzó újabb csapaterősítéseket kér — Tiltakozás a véres „átfésülési műveletek" ellen ■ (Párizsi telefonjelentésünk.) Azzal a látogatással kapcsolatban, amelyet Boyer de la Tour tábornok, az új marokkói főhelytartó csütörtökön Ben Arafa marokkói bábszultánnál tett, közölték, hogy ez csak bemutatkozó látogatás volt, amelyen nem került sor megbeszélésekre. Ben Arafa mindamellett, a fejedelmi többesszámot használva, ezt a kijelentést tette: „Itt vagyunk, hogy segítsünk önöknek, számítsoanak reánk." A párizsi lapok különtudósítói e kijelentésben annak jelét látják, hogy Ben Arafa továbbra is vonakodik elhagyni a trónt. Párizsban egyébként újabb nehézségek merültek fel a kormányon belül, nevezetesen: Faure miniszterelnök és Pinay külügyminiszter között. Hosszú megbeszélést — helyesebben vitát — folytattak egymással. Olyan hírek is elterjedtek, hogy rendkívüli minisztertanácsot■ hívnek össze. Pénteken délután Faure cáfolta az éles ellentétekről szóló híreket és ezt mondotta: „Hű maradok tervemhez, menetrendemhez és módszeremhez.“ A párizsi lapok azonban fenntartják a nézeteltérésekről szóló értesüléseiket. Ezeknek lényege az lenne, hogy míg Faure továbbra is Ben Arafa eltávolítása mellett van, Pinay arra az álláspontra helyezkedik, hogy a marokkói kormány megalakítására vonatkozó tárgyalásokat meg kell indítani, akár ott van Ben Arafa, akár nincs. Az észak-afrikai helyzettel kapcsolatban figyelemre méltó hírt közöl a V Humanité péntek reggeli számában. Eszerint csütörtökön délután majd éjfélig 2000 fiatal tartalékos tüntetett a párizsi Gare de l'Est-en a behívás ellen, jóllehet, jelentős rendőri erőket vontak össze a pályaudvaron. E most behívott tartalékosok legngyobb része olyan csapategységekke tartozik, amelyeket Franciaorszá keleti részébe küldenek olyan csapatok helyettesítésére, amelyeket vszont Algírba vezényelnek. Az észak-afrikai ügyek tárcaköz egyeztető bizottsága pénteken délelőtt ülést tartott. Ezen az ülésen részt vett Soustelle algíri kormányzó is. Az ülésről kiadott közlemény megerősíti, hogy már eddig hat zászlóaljatküldtek Algírba, de még további csapatok, valószínűleg összesen 15 zászlóalj átvezényléséről van szó. Soustelle főkormányzó egyébként szerdán Faure miniszterelnökkel és Bourges-Maunoury belügyminiszterrel tanácskozott, csütörtökön délután ismét tárgyalt a belügyminiszterrel. Koenig tábornok, hadügyminiszter ugyancsak megbeszélést folytatott az algíri főkormányzóval. Egybehangzó sajtóértesülések szerint Soustelle újabb csapaterősítéseket kért. Valójában Algír nagy részén alig álcázott háború folyik és egész Algírban szükségállapot uralkodik. A hadműveletekbe bevetett erők létszámát 170 ezerre becsülik. Módszeresen tovább folyik Algírban a véres „ratissage" — az úgynevezett „átfésülési“ művelet: a legutóbbi „átfésülési“ akcióban nyolc helikopter is részt vett. Dzsebel Bouraimmie-ben tizenkét algírit megöltek, tizenhármat pedig foglyul ejtettek. Csütörtökön este Edgar Faure fogadta a Constantine vidéki muzulmán képviselőket, akik igen erélyesen tiltakoztak az e vidéken," érvényesülő elnyomás ellen. Kijelentették, hogyha tiltakozásuknak nem lesz foganatja, más lépéseket tesznek, s esetleg képviselői mandátumukról is lemondanak. A képviselők igen nagyfokú elégedetlenségüknek adtak kifejezést a helyzet miatt: ez annál is inkább jelentős, mert olyan politikusokól van szó, akik szoros kapcsolatban állanak maguikkal a gyarmatosítókkal. Az észak-afrikai események mindinkább rádöbbentik a francia közvéleményt arra, hogy — mint az Humanité vezércikke a minap leszögezte: — „Franciaország érdeke, hogy ne kerüljön sor Észak-Afrikában újabb véres kalandra, mint amilyen Indokínában lejátszódott. Franciaország érdeke, hogy baráti jobbot nyújtson az észak-afrikai népeknek és hogy véget vessen az olyan politikának, amely nemcsak igazságtalan, hanem kudarcra is van ítélve (abban a világban, amelyben mindenütt megkondult a gyarmatosítás lélekharangja.“ André Carrel Zsákutcába kerülhet a Ciprusról tárgyaló londoni értekezlet London, szeptember 2. (MTI) Nagy-Britannia, Görögország és Törökország külügyminisztere a ciprusi kérdésről folytatott tárgyalások során pénteken rövid ülést tartott. A háromhatalmi értekezletet a pénteki ülés után jövő keddig elnapolták. Az értekezlet eddigi munkája — jelenti a REUTER-hírügynökség tudósítója — nem állt egyébből, mint három politikai nyilatkozat elmondásából, amelyben Nagy-Britannia, Görögország, illetve Törökország külügyminisztere kifejtette kormányának álláspontját. Az angol hírügynökség tudósítója a külügyminiszterek beszédeiből a következő következtetést vonja le: „Ez a három nyilatkozat erősen arra a lehetőségre enged következtetni, hogy a ciprusi kérdésről folytatott tárgyalások zsákutcába jutnak.“ A három politikai nyilatkozat tartalmát csütörtökön este ugyanis nyilvánosságra hozták és ebből kiderült, hogy sem Nagy-Britannia, sem Törökország nem hajlandó fontolóra venni a Ciprus feletti szuverenitás megváltoztatását. Japán parlamenti küldöttség érkezett Moszkvába Moszkva, szeptember 2. (TASZSZ) Szeptember 2-án Tokutaro Kitamura és Maszaru Nomici vezetésével japán parlamenti küldöttség érkezett Moszkvába. A központi repülőtéren, amelyet Japán és a Szovjetunió állami zászlói díszítettek, Pavel Komarov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnökhelyettese, Alekszandr Gorkin, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkárhelyettese, Ivan Kurgyukov, a szovjet külügyminisztérium távol-keleti osztályának vezetője, F. Molocskov, a szovjet külügyminisztérium protocollosztályának vezetője, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának és az MSZSZSZK Legfelső Tanácsának küldöttei és a szovjet politikai élet más vezetői fogadták a küldöttséget. A repülőtéren Pavel Komarov és Tokutaro Kitamura beszédet mondott. - ’Ltipninchfi Flvttírs tíllap»íti ftintl Prága, szeptember 2. (CTK) Az Antonin Zápotocky csehszlovák köztársasági elnök egészségi álapotáról pénteken, szeptember 2-án kiadott orvosi jelentés megállapítja: Zápotocky elnök állapota és szívműködése az elmúlt 24 órában tovább avult. Tekintettel a betegség kedvező lefolyására, ezentúl nem adnak ki naponta orvosi jelentést az elnök ■gészségi állapotáról. Ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Prága, szeptember 2. (TASZSZ) A napokban teljes ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Az ülés részve■ői meghallgatták, és megvitatták Bratislav Krutinának, a központi biottság titkárának beszámolóját az illattenyésztés fejlesztéséről és az álami gazdaságok feladatairól a mezőgazdasági termelés növelésében. Az ülésen beszédet mondott Viliam Sipky. A központi bizottság jóváhagyta a leszámolót és megfelelő határozatott hozott. A békés együttélés új fóruma Befejezte tanácskozásait az Interparlamentáris Unió 44. ülésszaka. A hatnapos ülésszaknak az volt a legfőbb jellemzője, hogy a megbeszéléseket, a felszólalásokat — néhány kivételtől eltekintve — a békés egymás mellett élés gondolata hatotta át. A konferencia munkáját realizáló határozatok is a békés együttélés szellemét tükrözik, s a különböző társadalmi rendszerű országok közeledését, baráti kapcsolatainak kifejlesztését szolgálják. Ahatározatok egyike, amely az együttélés jogi és erkölcsi alapelveiről szól, hangsúlyozza, hogy — mivel a nemzetek egyöntetű kívánsága a békés együttélés — a kormányoknak tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi jogszabályokat, s különösen azokat az alapelveket, amelyek előírják a területi épség sérthetetlenségét, a meg nem támadást, a mások belügyeibe való be nem avatkozást, az imperialista tervekről és a faji megkülönböztetésről való lemondást. A határozat felszólítja a parlamenteket: hassanak oda, hogy az egyes államok között levő vitás problémákat tárgyalások útján oldják meg. Az ülésszak több határozatot hozott a nemzetekközötti gazdasági és kulturáliskapcsolatok fejlesztéséről is. Az egyik felszólítja a parlamenteket, hogy a közeljövőben rendezzenek világértekezletet, s ezen megegyezhetnének a gazdasági jellegű korlátozások megszüntetésében s új kereskedelmi egyezményeket köthetnek. Az unió ülésszaka foglalkozott a nemzetközi biztonság és a leszerelés problémájával is. Az ezzel kapcsolatos határozatok arra ösztönzik a parlamenteket, hogy szánjanak síkra egy olyan kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért, amely minden belépni szándékozó nemzet előtt nyitva áll. A határozatok követelik a tömegpusztító fegyverek eltiltását, a fegyveres erők csökkentését, s felszólítják a parlamenteket, hogy tegyenek erőfeszítéseket leszerelési egyezmény megkötése érdekében. A határozatoknak ilyen futólagos áttekintéséből is kitűnik, hogy az Interparlamentáris Unió 44. ülésszaka eredményes munkát végzett, s jelentősen hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Az ülésszak fontos, új vonása volt a szovjet küldöttség részvétele. Az unió végrehajtó bizottsága egyhangúlag döntött a Szovjetunió felvétele mellett. Ez a döntés félreismerhetetlen jele annak, hogy „Genf szelleme“ mind szélesebb körben kezd hatni, s egyúttal azt is bizonyítja, hogy ma már egyetlen nemzetközi testület sem dolgozhat eredményesen a Szovjetunió részvétele nélkül. Az ülésszak egész munkájára nagy hatással volt a szovjet küldöttség jelenléte és tevékeny részvétele. S hogy a konferencia a békés együttélés jegyében zajlott le, s határozatai is ezt az elvet rögzítik, az nagyrészt a szovjet küldöttek felszólalásainak és javaslatainak köszönhető. Az Interparlamentáris Unió 44.ülésszakán hozott határozatok tüzetesebb elemzése után nem nehéz felismerni a hasonlóságot e határozatok és az ugyancsak Helsinkiben tartott béke-világtalálkozó határozatai között. A hasonlóság nem a megfogalmazás módjában, nem a szavakban jelentkezik, hanem a határozatok tartalmában. Persze, szó sincs arról, hogy a két nemzetközi találkozó között bármiféle hivatalos kapcsolat is lett volna. De az tagadhatatlan, hogy a békemozgalom szelleme az unió ülésszakának egész tevékenységét befolyásolta. Íme, a békemozgalom követelései és jelszavai ma már nemcsak az egyszerű emberek körében terjedtek el, hanem behatolnak a tőkés országok parlamentjeibe is. Az ülésszak egy kérdést nyitva i1 hagyott: az unió végrehajtó bizottsága a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság felvétele ügyében későbbre halasztotta a döntést. Ez arra figyelmeztet, hogy azok az erők, amelyeket a genfi fordulat elszigetelt és háttérbe szorított, csökönyösen intrikálnak tovább, egyáltalán nem szüntetik be aknamunkájukat. A felvételi kérelem elutasításával nyíltan előállni lehetetlen volt, hiszen a küldöttek jó része támogatta a Kínai Népköztársaság felvételét. De a döntés elnapolása is az ülésszakon kialakult általános véleménnyel való szembefordulást jelent. A döntést persze nem lehet sokáig halogatni, s minden remény megvan arra, hogy az új végrehajtó bizottság — amelybe beválasztották a Szovjetunió képviselőjét is — hamarosan olyan határozatot hoz ebben a kérdésben, amely összhangban áll a tagok többségének akaratával, s a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság elfoglalhatja helyét az Interparlamentáris Unióban. A 44. ülésszak fordulópont volt az unió történetében. A népi demokratikus országok részvétele és a Szovjetunió belépése új tartalommal töltötte meg e szervezet kereteit. S ami a legfontosabb: a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének eszméje ismét egy újabb, fontos nemzetközi fórumról hangzott fel. Zala Tamás Szovjet lakásépítészeti küldöttséget hívtak meg az Egyesült Államokba Washington, szeptember 2. (TASZSZ) Az amerikai Országos Lakóházépítési Társaság a washingtoni szovjet nagykövetség útján nemrégiben meghívást intézett a szovjet kormányhoz, amelyben kéri, hogy ez év októberében szovjet lakásépítészeti szakembereket küldjön az Egyesült Államokba. A társaság azt szeretné, ha a szovjet szakemberek megismerkednének az amerikai lakóházakkal és tanulmányoznák az Egyesült Államokban alkalmazott korszerű építészeti technikát. A társaság október 3-ára 6 tagú szovjet küldöttséget hívott meg az Egyesült Államokba , az általa épített washingtoni új lakóházcentrum hivatalos megnyitására. A szovjet küldöttségnek javasolni fogják, hogy látogasson meg több amerikai várost. A társaság azt indítványozta, hogy az utazás mintegy négy hétig tartson és hogy a szovjet küldöttség az egyes építészeti objektumok meglátogatásán kívül ismerkedjék meg egyes építőanyagipari és építészeti felszereléseket gyártó vállalatokkal. Az amerikai külügyminisztérium jóváhagyta e javaslatot, amelyet Earl Smith, a társaság elnöke tett a szovjet nagykövethez intézett leveében. Megélénkült a bonni hadügyminisztérium tevékenysége Nyugat-Németországot hat katonai körzetre osztották Berlin, szeptember 2. (MTI) A Bonnban ülésező úgynevezett katonai személyzeti bizottság Rombach nyugalmazott államtitkárt választotta elnökévé. A bizottság alelnökei: Kuntze volt náci tábornok és Renner volt tartományi igazságügyminiszter. Blank hadügyminiszter csütörtökön jóváhagyás céljából a személyzeti bizottság elé terjesztette a nyugatnémet hadsereg kinevezésre váró első hatvan tábornokának és ezredesének névsorát. A bizottság két hét múlva közli döntését. A bonni hadügyminisztérium a tartományi kormányokkal folytatott tárgyalások után hivatalos közleményt adott ki Nyugat-Németország hat katonai körzetre osztásáról. A katonai körzetek központjai: Kiel, Han-nover, Düsseldorf, Wiesbaden, Stuttgart és München. A hadügyminisztérium ezenkívül közölte a legmagasabb parancsnokságok székhelyeit, valamint a helyőrségi városok listáját. Politikai megfigyelők a nyugatnémet hadügyminisztérium és a katonai személyzeti bizottság megélénkült tevékenységét összefüggésbe hozzák Adenauer küszöbönálló moszkvai útjával. Véleményük szerint a bonni kancellár az újrafelfegyverzés részletkérdéseinek nyilvánosság-ra hozásával ki akarja emelni, hogy nem gondol a párizsi szerződések politikájának felülvizsgálására vagy feladására. Sigemicu japán külügyminiszter: Tegyék lehetővé Kínával a kereskedelmet New York, szeptember 2. (TASZSZ) A United Press hírügynökség jelentése szerint Sigemicu japán külügyminiszter New Yorkban beszédet mondott azon a villásreggelin, amelyet a Japán Társaság, a New York-i Japán Kereskedelmi Kamara és a Távolkeleti Kereskedelmi és Ipari Tanács adott a tiszteletére. Sigemicu kijelentette, hogy „Japán politikája következetesen a minél teljesebb együttműködés kiépítését célozza, az Egyesült Államokkal“. A japán külügyminiszter a továbbiakban ezeket mondta: „Fel akarom hívni figyelmüket erről a helyről országunk és az önök országa közötti kereskedelemre, amely mindmáig Japán külkereskedelmének zömét teszi. Évente hétszáz-nyolcszázmillió dollár értékben vásárolunk önöknél élelmiszert, nyersanyagot és egyéb árukat. Saját cikkeinkből mintegy 270 millió dollár értékben adunk el önöknek. Kereskedelmi mérlegünkbe ily módon mintegy ötszázmillió dolláros jelentős hiány mutatkozik. Az elmúlt években ezt a hiányt Japánban eszközölt amerikai katonai és egyéb kiadásokból fedeztük. Ez a dollárbevételi forrás azonban fokozatosan elapad. Az Egyesült Államokba főként játékokat, selymet, porcelántárgyakat és tonhalkonzervet exportálunk. Ezek a cikkek valóban kis jelentőségűek, ha összevetjük Japán amerikai gyapot-, gabona- ásványolaj- és egyéb vásárlásaival. Ennek ellenére szó van a cikkeinkkel szemben alkalmazandó korlátozó rendszabályokról. Nem meglepő, ha ez a körülmény nagy nyugtalanságot kelt Japánban és bizonyos kétségeket ébreszt. Előnyben részesítjük az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmet az Egyesült Államoktól kapott segéllyel szemben, és csupán azt kérjük, hogy tegyék hozzáférhetővé számunkra a világpiacot. Szükségünk van arra, hogy kereskedelmünket lehetőleg a legmagasabb színvonalon egyensúlyba hozzuk. Az ilyenkereskedelem kiépítése elé gördített akadályok minden erőfeszítésünk ellenére katasztrófához vezethetnek, így vetődik fel Kínával való kereskedelmünk kérdése. Bizonyára emlékeznek arra, hogy a háború előtti külkereskedelmünk oroszlánrésze az ázsiai szárazföldre esett. Természetes ezért, hogy gondolnunk kell arra a hatalmas potenciális piacra, amelyet a szárazföldi Kína jelent“. „A szárazföldi Kínával való lényegesebb kereskedelem felelevenítésére irányuló kísérletek azonban — hangsúlyozta Sigemicu — meddőek, tekintettel a jelenlegi igen szigorú embargóra. Engedjék meg kijelentenem, hogy szeretnénk, ha a jelenlegi embargót enyhítenék és ésszerűbbé tennék, mivel az embargó megnehezíti a törvényes kereskedelmet.“ Francia turisták látogattak Moszkvába. Megtekintették a Kremlt, látogatást tettek a mezőgazdasági kiállításon, megnézték a Hattyúk tava című balett előadását. (MTI) — Ostromállapot Buenos Airesben: az argentin képviselőház és a szenátus jóváhagyta az erre vonatkozó törvényt. (MTI) 3