Szabad Nép, 1955. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)
1955-09-27 / 267. szám
Emlékünnepély Bartók Béla halálának tizedik évfordulóján Bartók Béla, a nemzetközi békedíjjal kitüntetett nagy magyar zeneszerző halálának tizedik évfordulója alkalmából a Bartók Béla-emlékbizottság hétfőn este emlékünnepélyt rendezett a Magyar Állami Operaházban. Az emlékünnepély elnökségében helyet foglalt a párt és a kormány több vezetője: Ács Lajos, Gerő Ernő, Hegedűs András, Kovács István, Szalai Béla, továbbá Darvas József népművelési miniszter. Az elnökség tagja volt Andics Erzsébet, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, a Központi Vezetőség tudományos és kulturális osztályának vezetője, Ádam Jenő érdemes művész, Csentki Imre Kossuthdíjas karnagy, Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, Fasang Árpád, a Népművelési Minisztérium zene- és táncművészeti főosztályának vezetője, Ferencsik János Kossuth-díjas kiváló művész, Hernádi Lajos érdemes művész, Horváth Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, Járdányi Pál Kossuth-díjas zeneszerző, Kadosa Pál Kossuth-díjas érdemes művész, Kállai Gyula népművelési miniszterhelyettes, Kodály Zoltán Kossuthdíjas akadémikus, kiváló művész, Medgyaszay Vilma kiváló művész, Molnár Antal és Reschofsky Sándor, Bartók Béla régi munkatársai, Péterfi István, a Zenei Alap igazgatója, Ránki György Kossuth-díjas zeneszerző, Somogyi László Kossuth-díjas kiváló művész, Szabó Ferenc Kossuth-díjas érdemes művész, Temesváry János hegedűművész, Tóth Aladár Kossuth-díjas, az Állami Operaház igazgatója, Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy, érdemes művész, Viski János érdemes művész, Veres Péter Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Weiner Leó Kossuth-díjas kiváló művész, Zathureczky Ede Kossuthdíjas kiváló művész, a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója. Az elnökségben foglalt helyet ifj. Bartók Béla, a nagy magyar zeneszerző fia. Az emlékünnepélyen megjelent Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának több tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Ott voltak az emlékünnepélyen Bartók Béla hozzátartozói. Jelen volt az emlékünnepélyen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az emlékünnepélyt Kodály Zoltán Kossuth-díjas akadémikus, kiváló művész nyitotta meg, estig, ha nem gondoskodunk róla, hogy minél többen legyenek, akik hallva hallják, értve értik. Nem Bartók kedvéért — erre neki semmi szüksége —, hanem népünk kedvéért, hogy népünk életét tegyük szebbé, gazdagabbá. Boldog lehet az az ország, mely népét jórészt hazai termésű műveken át vezetheti a magasabb művészet felé. Ezt pedig, mint minden nevelést, az általános iskolában kell kezdeni, de nem az énekórák csökkentésével, hanem inkább szaporításával. E nélkül, zenei élmény nélkül, népünk számára üres nevek maradnak a zene nagyjai, üres név maradna Bartók is, a legszebb ünnepélyek, beszédek, könyvek, emléktáblák ellenére is. Jókainak gyakran szemére vetették, hogy hősei valószerűtlen, nem létező alakok. Pedig ilyenek nálunk mindig voltak és lesznek, akik gondolnak merészet és nagyot és ráteszik életüket. Íme Bartók is ilyen típus, és már ezért is nyitva előtte az út a magyarság szívébe. Abban a reményben nyitom meg mai emlékünnepünket, hogy a zenésztársadalom, a hivatalos tényezők, mindenki összefog, hogy ennek még meglévő akadályai minél előbb elháríttassanak — fejezte be beszédét Kodály Zoltán. Ezután Szabolcsi Bence Kossuthdíjas akadémikus mondott ünnepi beszédet. (Szabolcsi Bence beszédét lapunk más helyén közöljük.) Az emlékünnepély második részében a halhatatlan zeneszerző két alkotása került bemutatásra. A Concertót a Magyar Állami Operaház zenekara adta elő Somogyi László Kossuth-díjas kiváló művész vezényletével. A Fából faragott királyfi táncjáték előadását Ferencsik János Kossuth-díjas kiváló művész vezényelte. (MTI) Kodály Zoltán: Bartók Béla műve ma jobban élt mint valaha — Tíz éve halott, de jobban él, mint valaha. Mióta nem propagálhatja személyesen műveit, jobban terjednek, mint életében. Mit jelent ez a mi számunkra? Bartók minden egyes szereplése, említése Magyarországot jelenti. A világ népei kénytelenek tudomásul venni, hogy művészete ebben a talajban gyökerezik, akarva, nem akarva ezt az országot, népet festi vele, hogy e nép jellemét műveiből jobban megismerheti bárki, mint akármilyen jóakaratú propagandából, vagy rosszakaró ellenpropagandából. De nézzünk körül itthon: eléggé felhasználjuk-e műveit a magunk ismeretének elmélyítésére? Méltók vagyunk-e a rólunk festett képhez, azok vagyunk-e valóban, aminek minket látott és láttat? Eleget nézünk-e abba a tükörbe és elegen vagyunk-e, akik ebben a tükörben meg is tudjuk magunkat látni? S ha vagyunk, nem vagyunk elegen. Mélyenjáró okai vannak ennek. A magyar műveltség típusa, amióta csak ilyesmiről beszélhetünk, jóformán zene nélküli. Éltek és élnek itt magas irodalmi, tudományos, sőt képzőművészeti műveltségű emberek, minden zeneismeret és igény nélkül, akiknek a zene semmit sem mond. Nem tudják, hogy a zenének is vannak Shakespeare-jei, Michelangelói, akik mással nem pótolhatóan fejezték ki a maguk nyelvén az emberiséget felemelő gondolatokat. Ebbe nem nyugodhatunk bele. Mégis csak csonka műveltség az és nem teljes ember, akiben a kultúra nem minden ágával él. Messzemenő, hoszszúlejáratú munka vár itt a magyar zenésztársadalomra: a magyar műveltség eddigi típusát át kell formálni olyanra, hogy a zene is szerves része legyen. Ezzel nemcsak a zene, hanem a nemzetnevelés ügyét is szolgáljuk. Petőfi szemrehányóan kérdi a nemzettől: „mikor ébredsz önérzetre?“ Nos, Bartók művei erre az önérzetre is tanítanak, mégpedig minden internacionalizmusa ellenére, sőt éppen azért: magyar önérzetre, bátorságra. Eleget teszünk-e erre, hogy népünkben a magasabb zene igényét felkeltsük, fokozzuk, hogy megtanítsuk hallani? Hiába játsszuk akár Bartók, akár Beethoven műveit nap Az egész művelt világ megünnepli ma egy magyar zeneköltő emlékét, egy zeneköltőét, aki tíz évvel ezelőtt hazájától távol, önkéntesen vállalt tragikus száműzetésben, s hoszszú szenvedés után hunyta le örökre szemét. A világ, amely azóta felismerte, hogy ez a haláleset egy halhatatlan felemelkedés kezdete volt, a világ, mely legutóbb békedíjával emlékezett meg erről a zeneköltőről, most arra az országra, arra a nemzetre is gondol, mely a költőt neki adta, s azt kérdi ma tőlünk és önmagától: ki is volt ez a művész? kit adott benne a világnak a kis Magyarország? hogyan lehet, hogy hangjában, magyar dallamaiban a világ minden pontján magára ismer az ember, hogy vigasztalójává, tanítójává és lelkesítőjévé lehetett távoli millióknak? s mit jelent, mi újat mond a kép, melyet az emberről és világáról az ő művészete villantott fel először? E kérdésekre nem készültünk fel eléggé, még magunktól sem kérdeztük meg, mintha húzódoztunk volna a választól: mit mondott el Bartók Béla amaga hazájáról, s mit mond ma el hazája őróla, egyik legnagyobb fiáról? Az a hatvannégy év, melyet ez az élet átfog, a világtörténelem egyik legnagyobb korszakfordulóját jelenti. A föld e korban valósággal megrázkódott és alakot cserélt. Mennyi mindent is ért meg ez a művész! Életében szálltak fel az első repülőgépek, szólaltak meg az első telefonok és rádiók, s gyúltak ki az első atommáglyák. Életében törtek ki az első világháborúk s alakultak meg az első szocialista államok. A világ ekkora megrázkódtatásának alig van példája a történelemben. Nem egy nép, nem egy földrész: az egész emberiség átalakult e hat évtized alatt. Az ember régi világa válságba került, szűknek bizonyult, börtönné vált s az ember dörömbölni kezdett börtöne falán, hogy végül is ledöntse ezt a börtönt, hogy forradalmak villáma és mennydörgése közepette, iszonyú viharban kilépjen belőle s elinduljon a maga új szabadsága felé. 1881 és 1905, 1917, 1940 és 1945: ezek az évszámok nemcsak Bartók életének határjelző dátumai, hanem a világtörténelemnek is. Bartók Ady Endre és József Attila kortársa volt, de kortársa volt Makszim Gorkijnak és Thomas Mann-nak is. a polgári átalakulás és a polgári Elhangzott az Operaházban a Bartók Béla-emlékbizottság által rendezett emlékünnepélyen. korszak vége, a régi társadalmi rend bukása és a nép felfedezése egyszerre vált tudatossá a kor művészetében. Az új már itt volt, de a régi még nem adta fel a harcot, mint minden korszakfordulón, de most inkább, mint valaha, az emberi lét látóhatára kitágult, mialatt útján ott meredeztek a régi élet rozsdás sorompói és drótsövényei. Ezt a világot, az új ellentétek, feszültségek és robbanások világát nem lehetett többé a művészet régi eszközeivel kifejezni, a zenéjével sem; ez az élet tele volt diszszonanciákkal és ütközésekkel, riadalmakkal és lázadásokkal, új fájdalmakkal és új szépségekkel, amineket nem ismert a régi, és ritmusa is merőben más ütemre lejtett, mint a régié. Az új világ énekese nem járhatott a járt utakon. Bartók Béla ott volt a legelsők között, akik a válság és újjászületés új nyelvét megtalálták, a legelsők között s ott is legelsőnek mintázott az új nyelvből halhatatlan remekműveket, az emberiség hősi harcának és nagyszerű felemelkedésének világraszóló remekműveit. Szinte egész életét jellemezte ez a harc az új zenei nyelvért, s ez a harc természetesen nemcsak „nyelvi“ vívmányokért folyt, hanem lényegében azért, hogy legyen művészet, mely az új mondanivalót, a korszak új érzelmi világát méltóképp tudja megszólaltatni. Kortársainak nagy része megtorpant ebben a küzdelemben, vagy beleveszett a vak kísérletezésben Bartóknak biztos iránytűje maradt a maga tévedhetetlen erkölcsi, jellembeli szilárdsága. Művészete, egész emberi látókörével együtt, folyton fejlődött és tágult anélkül, hogy alapvető eszményeit, irányát, tartótengelyét megtagadta volna. Olyan példaképei és útitársai voltak, akik a kor zűrzavarában bátran mutatták az utat felfelé: Bach és Beethoven, Liszt és Kodály. De legfőbb mestere a nép zenéje volt, magyar, szlovák, román, ukrán, bolgár, török és arab parasztok egyszerű dallamai, melyekben, mióta felfedezte őket, egyszerre felismerte a zene teljes megújhodásának kulcsát. És itt sem pusztán zenei felfedezésről volt szó. Mikorra most ötven éves nagy művésztársával, Kodály Zoltánnal megkezdte a magyar nép ősi dallamkincsének feltárását, mindketten tudatában voltak felfedezésük nemzeti, társadalmi egyetemes jelentőségének. Nemcsak a magyar zene: egész Magyarország megújhodása volt itt a sugalmazó gondolat! Mind Szabolcsi Bence: kettőjüket a sorsforduló tudata hajtotta; azt a követelést, hogy „most vagy soha“ Petőfi óta ők mondták ki először, Ady Endrével egyidőben. S mikor Bartók megkezdte a szomszédos, majd a távolabbi népek zenéjének búvárlását, a szálak egyre messzebbre vezettek, a tanulságok egyre mélyebbre és magasabbra: megmutatták az utat Kelet-Európa parasztnépei, elhasználatlan, ősi erőtartalékai, s még rajtuk is túl, egy teljesebb és igazabb emberi élet felé. Nem a „kezdetleges“ volt itt a vonzó, hanem a valóság mélyebb, teljesebb arculata. Bartók számára a népi dallam szólaltatta meg a természet mérhetetlen világát, az vezette az élet gyökeréig, a keletkezés és elhalás műhelyébe, s az élet elemi erőinek feltárásán keresztül az igazság fényére, az igazságért való szüntelen helytállásig, az érette való harcig. Amit talán még soha senki nem tett: ő négy világrészben vizsgálta a népek zenéjét s e népzenéknek oly módon lett tudósává és művészévé, hogy megértette és felidézte bennük a népek életét, sorsát, akaratát. Mialatt könyvei és tanulmányai a tudományosság új fogalmát alapozták meg a nemzetközi zenekutatásban, ő itt is, mint mindenben, eljutott a szélső határig: a parasztdallamban meghallotta az ember zenéjét, a népek hangjában az emberiség szabadságvágyát, s felismerte, hogy csak az a költő lehet szabad ember, aki az embermilliók szabadságát hirdeti. Körülötte magány volt és fojtogató sötétség, körülötte „az éjszaka zenéje“ szólt — de ő hallotta már az eljövendő hajnal riadóját és annak a nagy virradatnak énekese lett. Nemcsak a válság viharmadara tudott lenni, hanem a megoldás és felemelkedés heroldja is. Az a mély emberség, melyet a népek zenéjéből tanult, s melynek egyik legnagyobb képviselője lett, adott erőt Bartók Bélának arra is, hogy minden engedmény nélkül vívjon meg korának szörnyetegeszméivel, az embertelenség éjszakájával, a torz és gyilkos rögeszmékkel, főleg a kornak azzal a két apokaliptikus rémével, mely az ő életét és munkáját is kioltással fenyegette: a sovinizmussal és a fasizmussal. Az ő számára mindkettő az BARTÓK ember, az élet és az igazság eltorzítását jelentette; kezdettől fogva élethalálharcban állott velük. „Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát“ — fogadja meg huszonkét éves korában, s az ifjú művész fogadalmát természetes folytatásként követi az érett férfié, közel harminc évvel később: „Az én igazi vezéreszmém ... a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére“. A két jelige akkor már ugyanazt mondja: a művész csak akkor szabad, ha népéhez tartozik — s maga a nép csak akkor szabad, ha testvére tud lenni a többi népnek. Ne engedjük,hogy elválasszák, hogy egymás ellen uszítsák a népeket! „Egyik népnek a másiktól való elválasztása“ nemcsak „a népzene fejlődésére káros“, hanem elvezet odáig, ahol „megszűnik a művészet és a tudomány, megszűnik a jog és belátás ... “ Hosszú munka, hősies erőfeszítés előzte meg ezt a döntő felismerést a zeneköltő életében, de mikor ide eljutott, a korszak magaslatán áll s vele szemben már régóta felsorakoztak az alacsony ösztönök hatalmasságai, sunyi vámszedők és féleszű megszállottak, akik tervszerűen szerveznék Bartók munkájának elgáncsolását, ha erejük engedné; ösztönük pontosan megsúgta, hol kell legfőbb ellenségüket keresniük, hol az a fényforrás, mely ellen gyűlöletük fekete hadainak fel kell vonulniok. Sokszor úgy látjuk: kis híja, hogy ezt a fényforrást el nem oltották. S mikor a hatvanéves Bartók keserű lélekkel, a fasizmus ellen tüntetve, kivándorolt hazájából, az ő megnőtt fekete árnyaik trkánfáltak, az ő aljasságuk tartotta korai, feárörvendő diadalünnepét a szerencsétlen Magyarországon. ÍVT a, amikor e fekete hadak, a tudatlanság és gonoszság fekete hadai immár szétszóródtak, még valamit megláthatunk abból a harcból, amelyet Bartók Béla ellenük vívott. Ennek a harcnak egyik legfőbb jelentősége, hogy siettette Bartók eszméinek tisztázását, hogy segítette őt a különböző illúziókkal való leszámolásában. Az olyan korszak, amilyenben Bartók élt, bővében van BÉLA az áltató káprázatoknak, s mindent elkövet, hogy költői későn ébredjenek. Bartók fejlődésének egyik legmegragadóbb vonása, hogy semmiféle káprázattól nem riadt vissza, de mindegyiken átlátott, mindegyiket könnyűnek találta, mindegyikből ki tudott nőni. Gondoljunk csak a korszak néhány nagy ábrándjára, mely a művészeket szinte kivétel nélkül hatalmába ejtette. Az első, amelybe a zeneköltő valósággal beleszületett, a millenáris álom, az az ábránd, hogy a századvégi úri-nemesi Magyarország még azonos Kossuth országával. A második a rajongó tudós ábrándja az első világháború küszöbén: az, hogy szabadon szolgálhatja a népek együttélésének eszméjét anélkül, hogy a vezető osztályok torz nacionalizmusa éhes farkasként felhördülne és rárohanna. A harmadik, humanista értelmiségünk álma a két világháború között, hogy az emberség a maga puszta igazával meg tudja magát védeni minden erőszak és elnyomás ellen. S a negyedik a kor érzékeny, visszavonuló szellemeinek sokáig dédelgetett álma, hogy a költő, a nagy egyéniség szabad lehet a maga külön útján, a népek szabadsága nélkül is. Bartók Bélát, a költőt és gondolkodót mind a négy illúzió megkísértette s ő mind a négyet lerázta magáról, tulajdon életének állandó helytállásával, s hősies példaadásával. De mindegyik ábrándjából megmaradt egy központi igazság, s a kiábrándulás keserű nemsem átgázolva, Bartók mindenütt elérkezett egy-egy nagy igenihez: ahhoz, hogy a magyarság újra Kossuth népe lehet, ahhoz, hogy a népek, legyőzve a sovinizmus mérgét, szabad testvériségben találkozhatnak; ahhoz, hogy az emberség előbbutóbb igenis meg fogja tudni védeni a maga legszentebb eszméit; ahhoz, hogy az egyes ember is csak szabad nép tagjaként válik szabaddá. Ennek a kibontakozásnak és felemelkedésnek, ennek a hallatlan, szinte emberfeletti erőfeszítésnek és küzdelemnek jegyében születtek meg Bartók korszakos jelentőségű alkotásai. Így írta meg azokat az apró remekműveket, melyek egész nevelésünk példaadói maradnak, mert egyszerre keltik fel a gyermek lelkében a magyart, a művészt és az embert; így írta meg operáját, a Kékszakállú herceg várát, melyben a magyar népi hanglejtés először szólalt meg a színpadi zenében — táncos mesejátékát, a Fából faragott királyfit, melyben a népballada és a népi tánc ritmusa először épített teljes mesevilágot — nagy némajátékát, a Csodálatos mandarint, melyben a korszak erőinek iszonyú összecsapását mintázta vakmerő haláltánccá; és a többit, a zenekari és kamarazeneműveknek azt a sorozatát, a zongoramuzsikának azokat a remekeit, melyek valósággal új fejezetét jelentik mind e műfajoknak a világ zenetörténetében; vagy azt a hatalmas kórusművet, mely az ember új emberré válásának, a régi ,börtönökből való kiszabadulásának s a természettel való találkozásának maradandó jelképévé lett századunk művészete számára: a Cantata Profanát. Figyeljük meg, hogyan vonul végig mind e műveken Bartók középponti eszméje, az emberi méltóságért való harc, a sötétségből való kiemelkedés, az út a világosság felé. Beethoveni harc ez, beethoveni út, aminthogy Beethoven örökségének kevés olyan folytatója és átvállalója akadt a világ zenetörténetében, mint Bartók Béla. A Kékszakállú herceg vára még az éjszaka győzelmével végződik , de Kodály Zoltán ismerte fel, hogy ez az opera s a Fából faragott királyfiról szóló táncjáték úgy tartozik össze, mint egy óriási szimfónia két tétele, emebben pedig a mese hőse, s vele a zeneköltő, már harcba indul az éjszaka minden bénító hatalma ellen. A küzdelem azután annál feszültebbé válik, mennél jobban azonosul a zeneköltő életének tartalmával, mennél jobban kiderül, hogy az ő mitikus „éjszaká“-ja voltaképp egy azzal a nagy sötétséggel, mely körülötte a teljes emberi eszméletet fenyegeti. Nagy műveiben ezentúl szöveg nélkül is ott van ez az irgalmatlan farkasszemet-nézés a legmélyebb sötéttel, s mindig ott van a válaszos, ujjongó diadalzenék, haditáncok, duhaj vágtatások, népünnepek vagy forradalmi riadók alakjában. Ki a sötétből, fel az alvilágból, fel a fényre! — és itt a beethoveni jelszó már dantei jeligévé alakul; itt válik világossá, hogy ez a magyar zeneköltő a huszadik század egyik legnagyobb hőse volt, a nagy pokoljáró, aki végül ugyanúgy kijutott a napvilágra és a csillagokhoz, mint elődei, Dante és Beethoven. Il/Téltók vagyunk-e már az ő örökségéhez, magunkévá tettük-e egészen? Megújhodott hazánk, a mai Magyarország büszkén vallja Bartókot a magáénak, egész műveltségünk, egész mai életünk egyik előkészítőjét és tanítómesterét látja benne. Neve népszerűbb, mint valaha, emléke előtt hódol az ország. De mi, mai magyar zenészek, tudjuk azt is, hogy egy nagy ember magunkénak vallása nagy erkölcsi felelősségvállalást is jelent. S amikor öntudatosan hivatkozunk a legutóbbi tíz esztendő, felszabadult tíz esztendőnk eredményeire, folytonosan érezzük, mennyire csak legelején állunk egy korszak óriási munkájának. Ezt a munkát megkezdtük, de tudnunk kell, hogy a java még előttünk áll, s épp Bartók alakja, Bartók példája figyelmeztet rá újra meg újra: mennyit is kell még tanulnunk, vállalnunk, érlelődnünk és növekednünk! Tanulnia kell mai zenénknek, mely elindult az ő nyomdokában, nevelésünknek és hangverseny-életünknek, tudományunknak és irodalmunknak, melyeknek annyi útmutatást adott, és bármennyit végezünk, bármenynyit növekszünk, az ő műve szüntelenül figyelmeztetni fog: sohasem elég r és: mindig magasabbra! A tiszta lángelme és a tiszta jellem csodálatos egységének példája marad számunkra Bartók Béla élete és művészete: az emberi szenvedés, küzdelem és felszabadulás, a minden korlátot és bilincset lerázó, örökké növekvő és táguló emberi lét felemelő példázata, melyhez távoli évszázadok is el fognak zarándokolni, tanulságért és megújhodásért, s mely eltörölhetetlen betűikkel marad bevésve a mai emberiség nagy tetteinek sorába, népének s a világ népieinek hálájától és szeretetétől övezette. Önök pedig, tisztelt hallgatóim, a akik ma itt vannak közöttünk: Bartók Béla egykori barátai, hívei, hallgatói és tanítványai — ha szívükben valamikor megszólal egy húr Bartók zenéjének hallatára, fogadják meg és adják majd hírül gyermekeiknek is, mi láttuk őt, mi tudjuk, hogy ki volt, mi szívünkbe zárjuk művét és tanítását, s tovább építjük, amit itthagyott. Az atomenergia békés felhasználása A magyar küldöttség beszámolója a genfi konferenciáról Az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó genfi értekezleten részt vett magyar küldöttség 3 tagja, szeptember 28-án, hétfőn az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban beszámolt az értekezleten szerzett tapasztalatairól. Bevezetőül Jánossy Lajos akadémikus kiemelte azt a barátságos szellemet, amely a különböző országok tudósai között kialakult. A két hétig tartó, három részlegben folyó üléseken több száz előadás hangzott el. Ezek jellemzően mutattak rá arra a tényre, hogy az atomenergiára vonatkozó kutatások a fizikának milyen széles területét ölelik fel. Pál Lénárd, a fizikai tudományok kandidátusa ismertette a Szovjetunió által számunkra építendő atommáglya szerkezetét. Érdekes képeket mutatott be a konferencia alkalmával rendezett kiállításról. Ezután a konferencián közölt tudományos eredményekről számolt be, amelyek meggyőzően bizonyították, hogy a magfizikai kutatások a különböző országokban, de elsősorban a nagyhatalmak körében egyaránt előrehaladott állapotban vannak. Simonyi Károly professzor, a fizikai tudományok kandidátusa a genfi konferencia előadásai alapján beszámolt a világ jövőbeli energiaszükségletéről, és megállapította, hogy az energiaellátásban egyre nagyobb szerep kell hogy jusson az atomenergiának. Ismertetett néhány meglévő, illetve tervezett reaktort és rámutatott arra, hogy a reaktorok segítségével előállított villamosenergia már ma sem sokkal drágább, mint amit a szénenergiával állítanak elő. Emellett a reaktorok üzembiztonsága is igen nagy és akkor sem történik különösebb szerencsétlenség, ha a szabályozó berendezés elromlik. Befejezésül a genfi útról és a kiállításról készült filmet mutatták be az előadás hallgatóinak. A Volt Ellenállók Nemzetközi Szövetsége végrehajtó bizottságának ülése A Volt Ellenállók Nemzetközi Szövetsége végrehajtó bizottsága szeptember 25-én megkezdte tanácskozásait. Az ülés jóváhagyta az elnöklő Henri Mandes által előterjesztett napirendet, majd Andre Leroy, a Volt Ellenállók Nemzetközi Szövetségének főtitkára tartotta meg beszámolóját. Leroy többek közt az európai biztonság megvalósításával és a német kérdés megoldásával foglalkozott. Megállapította, hogy a volt ellenállóknak a fasizmus és a német militarizmus ellen folytatott harca nem ért véget a szövetségesek győzelmével. A volt ellenállók nem lehetnek közömbösek például a német kérdés megrendezésére javasolt megoldások iránt és semmi esetre sem egyezhetnek bele abba, hogy az egyesített Németországot bármiféle katonai tömbbe vonják be. A beszámolót követő vitában felszólalt Alekszander Szurek, a szövetség helyettes főtitkára, Jacques Debu- Bridel alelnök és több küldött. (MTI) SZABAD NÉP Vélemények, nyilatkozatok a magyar—szovjet mérkőzésről A vasárnapi mérkőzés után sok szó esett a magyar és a szovjet vezetők között a tapasztalatokról. Mindannyian kifejezték azt a véleményüket, hogy mind a magyar, mind a szovjet labdarúgás további fejlődéséhez jelentősen hozzájárulna, ha gyakoribbá válnának a két ország legjobb labdarúgóinak találkozói. V. Maskarkin, a szovjet sportküldöttség vezetője a következőkben foglalta össze véleményét: — A két együttes tudása legjavát igyekezett nyújtani, s ha nem is túl színvonalas, de jó mérkőzést játszottunk. A nagy tét idegesítette a játékosokat, így nem alakulhatott ki olyan játék, mint amilyet mindenki várt. Az eredménnyel feltétlenül meg vagyunk elégedve, hiszen a magyar válogatott a világ egyik legjobb együttese. Ellene döntetlen eredményt elérni, méghozzá Budapesten — nagy siker. Sós Károly edző szerint a rendkívül nehéz mérkőzésen csatársorunk gyengébb teljesítménye miatt maradt el a magyar győzelem. „Néhány csatárunk elsősorban Kocsis rossz felfogásban játszott, nem mozgott eleget, nem ment hátra a labdáért és kis területen, szinte állva várta a labdát. Annál nagyobb örömet okozott valamennyiünknek a védelem kiváló játéka, főleg Buzánszky, s Takács is megfelelt a várakozásnak." A magyar válogatott csapat tagjai a héten tovább folytatják közös edzéseiket a vasárnapi újabb erőpróbára, Csehszlovákia ellen. A válogatottak szerdán Vácott játszanak edzőmérkőzést. A szovjet együttes ma utazik vissza Moszkvába. Az első külföldi visszhang Már eljutottak Budapestre a külföldi sajtó első véleményei a vasárnapi mérkőzésről. A prágai Rudé Právo megállapítja, hogy a magyar csapat nem tudott kibontakozni a jól felkészült szovjet együttessel szemben. A szovjet labdarúgók legnagyobb fegyvere a gyorsaság és a pontos labdaadogatás volt, a magyar csapat támadásoin lassan és körülményesen játszott. Igen részletesen foglalkoznak a mérkőzéssel a francia lapok. A VEquipe című lap háromhasábos cikket közöl. A tudósító szerint „a magyarok rövid és túl gyakori oldaladogatásai mindjobban az osztrákok meddő játékához kezdenek hasonlítani. A magyar együttes már nem az, ami egy évvel ezelőtt volt“. A Figaro különtudósítója megállapítja, hogy „az oroszok komoly technikája és állandó erőfeszítéseik sakkban tartották a magyarokat, akik e délutánon elveszítették az eredményesség titkát“. A lap dicséri a magyar játékosok technikáját, de hozzáteszi, hogy a szovjet csapat védelme hatástalanná tette a magyar támadókat. A Liberation méltányosnak és igazságosnak tartja a 11-est. „A magyaroknak ezúttal el kellett viselniük ellenfelük atlétikai erejének fölényét.“ Részletes véleményt alkotnak a mérkőzésről az angol lapok is. A Daily Express ezt írja: „A szovjet csapat látszott erősebbnek, ügyesebbnek. A szovjet gól pánikba kergette a magyarokat. Elvesztették önbizalmukat, lövéshez nemigen jutottak, ha pedig igen, azok nem sikerültek.“ A Daily Mail leszögezi, a mérkőzésen nem volt olyan klasszikus küzdelem, mint amilyet mindenki várt, s „a szovjet játékosok nagyszerű testi kondíciója lehengerelte a magyarokat“. A News Chronicle szerint „a mérkőzésen a legszigorúbb mértékkel mérve, kevés jó futball volt“. A Daily Herald közli Ellis játékvezető rövid budapesti telefon jelentését: „Azt hiszem, a magyarok túlhaladták pályájuk delelőjét. Korántsem olyan jók, mint akkor voltak, amikor Angliában játszottak. Az oroszok gyorsak voltak, de nem mindig pontosak. Magyarország veretlenségi rekordját az általam megítélt büntetőrúgás mentette meg. A 11-es azonban teljesen jogos volt.“ A Daily Worker jelentése kiemeli, hogy a mérkőzés csalódást okozott, jórészt védelmi csata volt a pálya közepén. A magyar csapat védelme, amelyet a mérkőzés előtt gyengének tartottak, fényesen hárította el a szovjet támadásokat. A mérkőzés legjobb játékosának Buzánszkyt tartja a lap. A néphadsereg 1955. évi sportbajnokságai A néphadsereg 1955. évi sportbajnokságainak küzdelmeit hétfőn folytatták. Az úszóbajnoki versenyt a Sportuszodában bonyolították le. Hadsereg-bajnokok: 100 m gyors: Kovács L. (Budapest) 1:01,9. 100 m női mellúszás: Kovács K. (Székesfehérvár) 1:37,3. 100 m mellúszás: Kunsági (Központi Tiszti Ház) 1:16,2. 400 m gyors: Nyéki (Központi Tiszti Ház) 4:52. 3. 100 m vegyesváltó: Külső karhatalom 3:41.5. A kötöttfogású birkózóbajnokság küzdelmeire a Bp. Honvéd Tüzér utcai sportcsarnokában került sor. A győztesek: Páger (Budapest), Fuszek (Budapest), Hovancsik (Budapest), Balogh (Orosháza), Tóth Gy. (Budapest), Székely (Budapest), Kiss B. (Debrecen), Gurícs (Budapest). A férfi és női tőrvívó-bajnokságot a Bp. Honvéd Semmelweis, utcai vívótermében rendezték meg. A férfi hadseregbajnokságot Hennyei (Híradó), a nőit Császár (Budapest) nyerte. Az atlétikai bajnokság döntő küzdelmei a Tüzér utcai Honvéd-sporttelenen kezdődtek meg. A győztesek: 200 m síkfutás: Császár (Petőfi tiszti isk.) 26.8. 1500 m: Mikes (Központi Tiszti Ház) 3:52. 5000 m: Szalai (H. M.) 15,14.2. Hármasugrás: Szabó (Szentendre) 13,57. Gerelyvetés: Tóth Gy. (Kossuth Akadémia) 60,55. 100 m női: Sas M. (Székesfehérvár) 13,8. 800 m női: Vörös M. (Központi Tiszti Ház) 2:23.7. 80 m gátfutás: Viczián (Központi Tiszti Ház) 13. Diszkoszvetés (női): Viczián (Központi Tiszti Ház) 42:02. A TOTÓBAN 58-an értek el 12 találatot (nyeremény egyenként 9556 forint). A 11 találatos szelvények száma 1288 (430 forint), a 10 találatosaké 11 161 (66 forint). Budapest labdarúgóinak újabb döntetlenje Görögországban Budapest labdarúgó-válogatottja vasárnap játszotta utolsó görögországi mérkőzését. Szalonikiben 15 000 néző előtt a helyi Aris sportegyesület csapata volt a magyar együttes ellenfele. A mérkőzés 3:3 arányú döntetlennel végződött, a félidőben a görögök 2:0-ra vezettek. Ezzel a mérkőzéssel a budapesti csapat befejezte görögországi vendégszereplését, s szerdán érkezik haza. STOCKHOLMBAN 2:2-re végződött a svéd—norvég válogatott labdarúgómérkőzés. A ZÁGRÁBI atlétikai versenyen Krivonoszov 63,85 méteres eredményt ért el a kalapácsvetésben. A 3000 méteres síkfutásban Kuc 8:02,6-ra javította a szovjet rekordot. AZ ERFURTI nemzetközi sakkverseny első fordulója vasárnap volt. A magyarok közül Bély győzött (az NDK-beli Koch ellen), mely vereséget szenvedett a csehszlovák Alstertől. A LENGYEL ATLÉTÁK Varsóban 134,78 pontaránnyal győztek Norvégia válogatott csapata ellen. Adamczyk 4.43 méterre javította a lengyel rúdugró csúcseredményt. A Fővárosi Villamos Vasút közli, hogy szeptember 27-én, 28-án, 29-én és 30-án 8 óra és 14 óra között az 55-ös villamosjárat — vágánycserélési munkálatok miatt — csak a Marx tér és a rákospalotai felüljáró (Víztorony) között közlekedik. A rákospalotai felüljáró és Rákospalota 55-ös végállomás között a forgalmat ingajárattal, átszállással tartja fenn. Ebben az időben a 90-es jelzésű villamosjáratok sűrítve közlekednek. * * HÍREK** Magyar küldöttség kéthetes tanulmányútja a Szovjetunióban A Szovjetunió az ENSZ európai gazdasági bizottsága útján kéthetes tanulmányútra hívta meg az európai gazdasági bizottság mezőgazdasági villamosítási munkacsoportjában részvevő országok szakembereit. A szeptember 26-án kezdődő tanulmányúton magyar részről Kökény Mihály, földművelésügyi miniszterhelyettes vezetésével háromtagú delegáció vesz részt. (MTI) Békekölcsön-részesedésből négyszázezer forintot fordítottak a községek fejlesztésére Csongrád megyében. Ebből az összegből számos községben megjavították az utakat, kutakat fúrtak, járdákat építettek. — A filmarchívumok nemzetközi szövetségének kongresszusa szeptember 26-án nyílt meg Varsóban. A kongresszuson az illetékes magyar filmszervek is képviseltetik magukat. — Zala megyében csaknem 20 000 lakásba vezették be a villanyvilágítást öt év alatt. ■— A VIII. kerület munkásmozgalmi emlékeiről és helytörténetéről könyv készül a tanács népművelési állandó bizottságának, az MNDSZ, az MSZT, a DISZ és a kerületi iskolák tanulóinak közreműködésével. — Bölcsődék és napközi otthonok ellátására hatmillió forintot fordítottak az idén az építő- és építőanyagipar üzemei. — Ukrán nyelven, harmincezer példányban adták ki Karinthy Ferenc Kőművesek című írását Kievben. — 1 521 840 forint újítási díjat fizettek ki augusztusban a kohó- és gépipar újítóinak. Megnyílt a kereskedelmi és a pénzügyi dolgozók kultúrotthona az Eötvös utca 25. szám alatt. A több mint egymillió forintos költséggel újjáépített gyönyörű kultúrotthonban klubszobák, színház-, zene- és balettterem, 18 ezer kötetes könyvtár várja a szakszervezet tagjait. — A felszabadult magyar színház címmel kiállítást rendez Sztálinvárosban az Országos Színháztörténeti Múzeum. A kiállítást szeptember 28-án ünnepélyesen nyitják meg. ,ltötjfént Jekisáv Pavlovról a Magyar Tudományos Akadánián A Magyar Tudományos Akadémia mellett működő Pavlov-bizottság, az Egészségügyi Tudományos Tanács és a Magyar-Szovjet Társaság egészségügyi szakosztálya hétfőn délután az Akadémia dísztermében ünnepi ülést rendezett Ivan Petrovics Pavlov születésének 106. évfordulója alkalmából. Az ülésen megjelent Román József egészségügyi miniszter és a magyar orvostudomány számos kiválósága. Hetényi Géza Kossuth-díjas akadémikus elnöki megnyitójában méltatta Pavlov munkásságának korszakalkotó jelentőségét, majd kegyelettel emlékezett meg Terjan szovjet profeszszor elhunytéról, aki fáradhatatlanul segítette a magyar idegsebészet fejlődését. Az ünnepi ülés részvevői egyperces néma felállással adóztak a kiváló tudós emlékének. Ezután Lissák Kálmán Kossuthdíjas egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja számolt be a közelmúltban megtartott kijevi élettani kongresszusról, amelyen Ernst Jenő és Straub F. Bruno akadémikusokkal együtt képviselte a magyar tudományos életet. Straub F. Bruno Kossuth-díjas akadémikus azokat a kísérleti eredményeket foglalta össze, amelyeket a kijevi kongresszuson elhangzott biokémiai előadások ismertettek. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL KEDD KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Falunaptár. — 4.35—800-igr: Reggeli zenés műsor. — Közben: 5.00: Falurádió. — 6.00: Hírek. — 7.00: A Szabad Nép vezércikke. Hírek. — 7.45: Naptár. — 8.10: Hazai tájak dalai. — 9.00: Indulók. — 9.15: Úttörő-híradó. — 9.40: Kis muzsikusoknak. — 10.00: Hírek. — 10.20: Európai népek zenéje. — 11.00: Lányok, asszonyok ... — 11.15: Bizet: Kis szvit. — 11.30: A Honvéd Központi Fúvószenekar műsorából. — 11.50: Tanya az Alföldön. Juhász Ferenc költeménye. — 1 200: Hírek. — 12.10: A magyar rádió népi zenekara játszik. — 13.00: Hangszerszólók. — 13.28: Polgár: Szél kerekedik — daljátékrészletek. — 14.15: Hangverseny gyermekeknek. — 15.00: Hírek. — 15.10: Köpe Bálint ifjúsága. Irodalmi műsor. — 15.40: Részletek Donizetti Lammermoori Lucia c. operájából. — 16.00: Krónika. Az ifjúsági Rádió történelmi folyóirata. — 16.40: A Budapesti Madrigálkórus énekel. — 17.00: Hírek. — 17.15: Könnyűzene. — 17.30: Szív küldi . . . — 18 00: A népjólét emelésének útján . .. Előadás. — 18.15: Vidám népdalok. — 18.50: Kadosa Pál zongorázik. — 1902: Ifjú Figyelő. — 19.30: Tánczene. — 20.00: Esti Híradó. — 20.20: Könnyűzene. — 21.00: Zenés irodalmi műsor néphadseregünk tiszteletére. — 22.00: Hírek Sport. — 22.20: Klasszikus operettek. — 23 00: Előadóművészeink műsorából. — 24.00: Hírek. — 0.10: Verbunkosok. PETŐFI-RÁDIÓ: 7.00—ll.SO-lg: Azonos a Kossuth-rádió műsorával. — 13 50: Idegennyelvű vízjelzőszolgálat. — 14.00: Ma történt ... — 14.05: Népek zenéje. — 15.00: Szórakoztató zene. — 16.00: Magyar népi muzsika. — 17.00: Bachművek. — 17 30: A zempléni hegysor. Előadás. — 17.45: Tánczene. — 18.25: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 18.55: A zenei stílusok kialakulása. IV. Rokokó muzsika. — 19.45: Tudósítóink jelentik ... — 19 50: Zenekari hangverseny. — 20.40: Előadás. — 21.00. ..Európa hangversenytermeiből“. Helyszíni közvetítés az 1955. évi salzburgi ünnepi játékokról. — 22.37: Népzene. KEDD, 1955. SZEPTEMBER 27 IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig, felhősebb idő, néhány helyen, elsősorban északnyugaton kisebb eső. Mérsékelt déli-délnyugati szél. A hőmérséklet lényegesen nem változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma 19—22 fok között lesz. A budapesti színházak mai műsora Operaház: A kékszakállú herceg vára. A fából faragott királyfi (7-bérlet 1. sz., 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Trubadúr (6. bérlet, 1. sz., 7). — Nemzeti Színház: Ármány és szerelem (7). — Katona József Színház: Viharos alkonyat (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: A néma levente (7) — József Attila Színház: Nem élhetek, muzsikaszó nélkül (7). — Madách Színház: Dulszka asszony erkölcse (7). — Madách, Színház Kamaraszínháza: Egy pohár víz (7). — Petőfi Színház: Szépek szépe (7). — Jókai Színház: Fenn az ernyő, nincsen kas (3, 7) — Fővárosi Operettszínház: Szabadság, szerelem (7). — Blaha Lujza Szín-* ház: Balkezes bajnok (fél 8). — Jászai Mari Színház: Dankó Pista (7). — Vidám Színpad: Könnyű pesti sértés (7). — Bartók-terem: Nagy versenyművek hanglemezekről. 3. előadás (fél 6). — Budapest Varieté: Tótágas (8) . — Kamara Varieté: Humor a napirenden (6 fél 9). — Állami Bábszínház: Tündér Ibrinkó (3). Szigorúan bizalmas (fél 8). —* Fővárosi Nagycirkusz: Szeptemberi műsor (4, 8). SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lap)» Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100. *142—220. SZIKRA Lapnyomda. * * * * *