Szabad Nép, 1955. október (13. évfolyam, 271-301. szám)

1955-10-03 / 273. szám

4 Táncművészetünk néhány időszerű kérdéséről a Táncmű­vészetünk — balettmű­vé­szetünk, néptánc-művészetünk is — a legutóbbi években igen sokat fejlődött és szép eredményeket ért el. Ezt bizonyítják a varsói VIT művé­szeti versenyeinek magyar sikerei is. Az új évad beköszöntésekor szüksé­gesnek látszik, hogy felvessük tánc­művészetünk továbbfejlődésének né­hány fontos kérdését Mint minden más művészeti ág­ban, a balett- és a néptánc-művészet­ben is a legfontosabb az új alkotások problémája. Operaházunk nemzeti balett-műsorában vannak igen jó ko­reográfiai alkotások: A fából faragott királyfi, a Keszkenő, a Bihari Nótája, stb., azonban még hiányzik az olyan balettdráma, mint például Aszaf­jev— Zaharov: B­ahcsiszeráji szökőkút­ja, de nincsen igazi forradalmi témájú, nemzeti m­últunk dicsőséges korsza­kainak Világát megelevenítő táncjá­tékunk sem. Ahhoz, hogy nekünk is legyenek­­hasonló művészi színvonalú balettjeink, elsősorban az kell, hogy az eddiginél jóval több új magyar balettalkotás szülessen. Koreográfusaink a mi nemzeti iro­dalmunkban bizonnyal találnának alkotásokat táncban való megformá­lásra, ahogyan a szovjet balettművé­szek is gazdagon felhasználták ilyen célra Puskin költői műveit. Termé­szetesen nemcsak a múlthoz nyúlhat­nának művészeink: a további feladat az volna, hogy megkíséreljék mai életünk témáinak táncbeli ábrázolá­sát is. Ehhez azonban az is kellene, hogy az új magyar balettalkotások megszületésében az eddiginél sokkal nagyobb részt vállaljanak a társ­művészetek alkotói is: az írók és zeneszerzők. Ha van jó szövegkönyv, ha születik új balettzene, ez nagy­mértékben elősegíti és meggyorsít­hatja az új magyar balettművek be­mutatóját. Helyes, ha művészeti éle­tünk ugyanolyan igényes a táncmű­vészettel szemben, mint a többi mű­vészetekkel, de a fejlődéshez adja is meg a maximális segítséget. A ba­lettművészet a dráma, a zene és a tánc ötvözete; mindhárom művészeti ág együttes erőfeszítéseire van tehát szükség ahhoz, hogy új művek szü­lessenek. S természetesen sok múlik azon, hogy az Operaház — a magyar ba­lettművészet egyetlen fellegvára — mennyire támogatja a magyar balett továbbfejlődését. Eddigi erőfeszítései hoztak ugyan eredményeket, a mű-,­sortervben azonban még mindig ke­vés az új magyar balettbemutató, s az új évad sem ígér jelentős javu­lást. Kétségtelen, hogy egy-egy be­mutató igen tekintélyes pénzáldoza­tot kíván, de a meglevő anyagi ke­retek között is jobban kellene támo­gatni a balett ügyét, hogy koreográ­fusaink minél többet megvalósíthas­sanak terveikből. Csak a nagyobb számú új alkotás és alkotói kísérlete­­­zés vezethet el a mai témájú magyar balett megszületéséhez is. Itt támogatásra annál inkább is i1 szükség van, mert művészeink­nek igen sok nehézséget kell leküz­­deniök az új szellemű, különösen pe­dig az új témájú magyar balettek megalkotásában. Nem könnyű meg­találni az életben azokat a drámai témákat, amelyek a zene és a tánc nyelvén — a szó segítsége nélkül — hűen kifejezik korunk életét, harcait, eszméit, erkölcsét. Az pedig különö­sen nehéz probléma, milyen lesz majd, illetve, milyen legyen az új balettek korszerű formanyelve, ame­lyik folytatója a klasszikus és a népi hagyományok­nak. A Paris lángjaiban az arisztokratákat a korabeli udvari táncokkal, a népet francia néptáncok­kal ábrázolja a koreográfus. Hasonló megoldású a kor és a társadalom áb­rázolása szempontjából a Bahcsisze­­ráji szökőkút is. Igen ám, de ma melyik az a társadalomban élő tánc, amelyikkel sajátosan és művészien ábrázolhatná például egy mai francia koreográfus a francia tőkéseket és munkásokat? De ne menjünk ilyen messzire: a mai magyar munkásokat és parasztokat táncban ábrázolni — ez sem kisebb feladat. S a tánccal a legszorosabb kapcso­latban van a jelmez problémája is. A * *mai emberek viselete korántsem annyira különböző a társadalmi osz­tályok szempontjából, mint a múlt társadalmak embereié. Kérdés az is, hogy a mai köznapi ruha kellően hat-e a színpadon mint táncjelmez, mert a jelmeznek az ábrázolt kor és társadalom szempontjából minden­képpen jellemzőnek kell lennie. Ami pedig különösen fontos: a jelmezter­vezésnél nem szabad megfeledkez­ni a test mozgásáról, arról, hogy ug­rani, forogni, táncolni lehessen a jelmezben. Csak néhány problémát említet­tünk meg, de már ezek is jelezhetik, hogy nem könnyű feladatok megol­dásáról van szó. A­ddig a balettről beszéltünk, de it mindez jórészt a néptánc-mű­vészetre is vonatkozik. Hivatásos néptánc-művészetünk még nagyon fiatal művészeti ág, teljes egészében a felszabadulás szülötte. E rövid idő alatt néptánc-művészeinknek sike­rült a magasrendű színpadi művészet fokára fejleszteniük népünk sajátos, főként a múltból ránkmaradt tánc­­hagyományát — és ez értékes ered­mény. A néptánc-kompozíciókon át­tüzel a mai fiatalság lelkülete, ér­zelemvilága, és ilyen értelemben a hagyományos formák egyben a mai élet megszólaltatói is. Azonban ezen a területen is tovább kell jutnunk. A jelenleg járt út mellett néptánc­­koreográfusainknak rá kellene lép­niük az élet szélesebb, összetettebb, drámai igényű ábrázolásának útjára is, elsősorban a néptánc kifejező esz­közeivel. Ehhez meg kell tanulniuk az idősebb testvértől, a balettől a táncjáték-szerkesztés mesterségbeli tudását, a kifejező táncos-színészi alakítást stb. — de le kell küzdeni kétféle nézetet, ellenállást is. Egy­részt azt, hogy egyesek mindenáron sürgetik a mai élet drámai ábrázolá­sát, anélkül, hogy figyelembe ven­nék: megvan-e ehhez a koreográfus és együttes kellő felkészültsége? Sok­szor nem táncos témákat és megol­dásokat akarnak rákényszeríteni a koreográfusokra. Ez az egyik aka­dály. A másik, az ellenkező véglet, túlságosan „óvja“ koreográfusainkat az alkotói kísérletezés buktatóitól; ezzel a néptánc változatlan, egyszerű tolmácsolásának feladatára szűkíte­nék az együttesek munkáját és meg­lassítanák a fejlődés ütemét. Mindkét túlzó álláspont káros. A néptáncok művészi bemutatására és az új élet táncban való ábrázolására egyformán szükség van. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a fejlődés szempont­jából e második feladat vihet mesz­­szebbre, közelebb az élethez, a má­hoz. A feladatok tehát itt sem köny­­nyűek és itt is van akadály a hala­dás útjában. A most megindult szín­házi évadban fokozott erővel kell törekednie minden táncművésznek, s mindenkinek, akit csak érint a tánc­művészet ügye, hogy előbbre halad­janak a fejlődés, az élet táncban való ábrázolásának útján. Mindehhez azonban az is szüksé­ges, hogy a közvélemény és a sajtó sokkal nagyobb érdeklődéssel fordul­jon a táncművészet kérdései felé. Ismerkedjenek meg jobban e művé­szet eredményeivel és problémáival, legyenek igényesebbek iránta és nyújtsanak több segítséget problémái megoldásában. A nemrég megalakult Táncművészek Szövetségének is el­sőrendű feladata,­­hogy teljes erővel segítse, támogassa az új táncművé­szeti alkotások megszületését. Erre kötelezik táncművészetünk eddig el­ért értékes eredményei, népszerűsége és nem kevésbé az a bizalom és vá­rakozás, amellyel népünk fordul a magyar táncművészet felé. Körtvélyes Géza A Bartók-emlékév ünnepi megnyitója Debrecenben Szombaton este Debrecenben, a központi kultúrotthonban tartották a Bartók-emlékév ünnepi megnyitóját, amellyel kezdetét vette az az ünnep­ségsorozat, amelyet Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében tartanak az emlékév alkalmával. Az ünnepélyes megnyitón Ménes János, a Debrece­ni Városi Tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke mondott beszédet, majd Szervánszky Endre Kossuth­­díjas zeneszerző méltatta Bartók Béla munkásságát. A megnyitó al­kalmából tartott ünnepi hangverse­nyen a Debreceni Népi Együttes kó­rusa, a debreceni DISZ-kórus, a MÁV filharmonikus zenekar, az Ál­lami Zeneművészeti Szakiskola és a Csokonai Színház művészei szerepel­tek. SZABAD NÉP Rózsavölgyi István új világrekordja 2000 méteres távon A Bp. Honvéd HH kiváló középtáv­­futói közül Rózsa­völgyi István és Tábori László va­sárnap délután is­mét csúcskísérleti versenyen vettek részt. A próbálko­zás sikerrel járt. A csepeli stadion­ban az országos ifjúsági atlétikai bajnokság kezde­te előtt megtar­tott 2000 méteres versenyen Rózsa­völgyi 5:02,2 percre javította a régi világ-, Európa- és magyar re­kordot. A régi világrekordnál jobb időt ért el a másodiknak beérkező Tábori is. A 2000 méteres távon 1947 óta a belga Reiff 5:07 perccel tartot­ta a világrekordot. A versenyen 12 futó indult, de 800 métertől már csak Rózsavölgyi és Tábori folytatott egymással párhar­cot, a többiek alaposan elmaradtak tőlük. 1500 méter után már látni le­hetett, hogy sikerül a csúcskísérlet. A két versenyző a cél előtt 300 mé­terrel „nyitott hajrát“, és a közönség lelkes biztatása közben Rózsavölgyi szakította át elsőnek a célszalagot. A részletes eredmény: 1. Rózsavölgyi 5:02,2, 2. Tábori 5:03, 3. Rozsnyói (Bp. Haladás) 5:15,2, 4. Szabó M. (Bp. Haladás) 5:15,8. Kiküldött munkatársunk prágai telefonjelentése Nagy küzdelem után győzött a magyar válogatott 3iagilami­saáfiam(Jsvhsalovákia 3:1 (1:0) Prága, október 2. A csehszlovák főváros kellemes időre ébredt vasárnap. Délre kisü­tött a nap is, s így az utcákon, fő­leg a belvárosban hömpölygött a nép, közte sok-sok álmos magyar. Az egyik budapesti különvonat szomba­ton este 8 óra helyett éjjel háromne­gyed 3-kor érkezett meg, a másik különvonat is órákat késett. Dolgo­zóink nagy örömmel fogadták a prá­gai társasutazást, ilyet természete­sen máskor is nyélbe kell ütni, de sokkal körültekintőbben, gondosab­ban, nagyobb felelősségérzettel. Válogatott labdarúgóink vasárnap délelőtt megtartották az ilyenkor szo­kásos megbeszélést. Sebes Gusztáv elvtárs részletesen megjelölte min­den egyes játékos feladatát. A fiata­lokkal Hoffer József ifjúsági szövet­ségi kapitány beszélgetett a mérkő­zésről. Rájuk került sor elsőnek. A Hadsereg-stadion nagy­közönsége előtt Magyarország ifjúsági váloga­tottja (Várhidi — Sebestyén, Szim­­csák II., Vékony — Karádi, Nemes — Kökény, Völgyi, Illku 11., Matesz, Le­­lenka) 2:1 (2:0) arányban győzött a csehszlovák fiatalok ellen. A mérkő­zést Schramka magyar futballbíró vezette. Az első félidő nagy részében a mi fiataljaink irányították a játé­kot és Völgyi, majd Lelenka góljával 2:0-ra vezettek. A második félidőben változatosabbá vált a mérkőzés. Egy ártalmatlannak látszó csehszlovák tá­madás Szimcsák öngóljával fejező­dött be (2:1). A váratlan gól után he­ves jelenetekre került sor, a játéko­sok nagy akarása gyakran szabályta­lansággal párosult. A mérkőzés vég­eredménye maradt a 2:1. Nehéz, meg­érdemelt magyar győzelem. Ötvenezer néző előtt vonultak ki azután a nagycsapatok, Franken belga játékvezetővel együtt. Elhang­zottak a himnuszok, megkezdődött a játék. Magyarország: Fazekas — Dudás, Kárpáti, Takács — Bozsik, Szorkoi — Kertész, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor. Csehszlovákia: Schreiff — Menélik, Hledik, Zuzanek — Hejsky Prohaska — Pazdera, Pazícki, Prada, Crha, Kraus. Izgalmas kezdet után a 6. perc meghozta az első magyar gólt. Szoj­­ka Kocsisnak adta a labdát, azután Czibor kapta. Czibor az alapvonaltól befelé rúgta a labdát, s Kocsis nagy lendülettel berohanva, előrevetődve, estében, 3—4 méterről a kapu köze­pébe fejelte le. 1:0. Ragyogó akció, a csehszlovák védelem sakk-matt volt. A gól után a csehszlovákok igen erő­teljesen, gyors adogatással játszot­tak, a védők jól őrizték a magyar csatárokat. Csapatunk nem tudott kibontakozni, Tichy jó helyzetben kapu mellé rúgta a labdát. Nehéz percek után a magyar csatársor fel­nyomult, de Kertész beadását Schroiff ügyesen húzta le. Sajnos, a magyar rohamok nem tartottak so­káig, újra a csehszlovák válogatott támadott. Pazicki, majd Kraus csu­pán centiméterekkel helyezte a lab­dát a kapu mellé. Védelmünkre ke­mény munka hárult egészen a fél­idő végéig. A fiatal védőket látha­tóan erősen befolyásolta a rendkívül lelkes csehszlovák közönség állandó biztatása, amellyel fiait újra és újra támadásba küldte. Hozzájárult a ba­jokhoz, hogy a játékvezető és part­jelző is­­többször nyilvánvaló lesből engedték el a csehszlovák csatáro­kat. Szerencsére a 43. percben Hersky kapuba jutott lövésénél végre észre­vették a nagy lest. A rendkívül iz­galmas első félidő a magyar csapat 1:0-ás vezetésével ért véget. A második félidőt igen lelkesen, frissen folytatta csapatunk. A 3. percben Tichy előretört, erős lövése a belső kapufáról pattant vissza. A szép jelenet és az azt követő taps úgy látszik megerősítette a fiatal já­tékos önbizalmát, mert utána szemmel láthatóan javult­­a játéka, és most csapatunk támadott többet. Szögletrúgásokhoz is jutott, de egy­­egy csehszlovák roham ugyancsak próbára tette a magyar szurkolók idegeit is. A 19. percben Pazicki óriási gólhelyzetben kapu mellé rúg­ta a labdát. A 25. percben egy hirte­len támadásnál felcsillant a régi ma­gyar csatárjáték. Tichy gyorsan Ko­csisnak adta a labdát. Kocsis észre­vette, hogy Czibor előtt tér nyílik, rögtön elé adta a labdát, s Czibor kapásból a bal sarokba lőtt. 2:0. Úgy­­látszott, hogy a magyar csapat most már végleg kezében tartja a mérkő­zés irányítását. Czibor is. Puskás is jó helyzetbe került, szépen gördültek a magyar támadások. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy védőink könnyedén vettek egy jobboldali tá­madást és Praha közelről gólt rú­gott. 2:1. Ezután perceken át pergő­tűz alatt volt Fazekas kapuja. A 38. percben Crha a felső kapufát találta el. Védelmünk, elsősorban Kárpáti jól állt a lábán, és hamarosan szó­hoz jutottak csatáraink is. Az egyik bedobás után Kocsis szerezte meg a labdát, Kertésznek adta, jobbszél­­sőnk pár lépést tett, közvetlen a sa­rokzászlótól igen jól irányította be­felé a labdát, Tichy lendületesen rá­futott és a 6-os vonalról bevágta a hálóba. 3:1. A csehszlovák csapat nem adta fel a harcot, de az utolsó percekben új­ra mi rohamoztunk. Értékes győzelmet aratott a ma­gyar csapat. De meg kell hagyni, a győzelem nagyon nehezen született meg. A jól felkészült csehszlovák labdarúgók erős rajtaütésekkel kezdtek, gyorsan játszottak, gyors AZ ERFURTI NEMZETKÖZI SAKKVER­­SEN.VY hatodik fordulójában a Deal­­Fuchs (NDK) játszma döntetlenül végző­dött, Roly Franz (NDK) elleni mérkőzése függőben maradt. AZ ORSZÁGOS IFJÚSÁGI ATLÉTIKAI BAJNOKSÁG küzdelmei során vasárnap a csepeli stadionban Petővári Attila 65,16 méterre javította az ifjúsági ge­relyvető csúcseredményt. Józen Bálint az ötpróbában 2660 pontos új ifjúsági rekordot állított fel. BUKARESTBEN vasárnap folytatták a nagy nemzetközi atlétikai versenyt. A magyar versenyzők közül Bárkányi a 300 m­-es futásban 1:51,3 mp-es idővel az ötödik helyen végzett. A női disz­­­koszvetésben Serédi 44,31 m-es ered­ménnyel a szovjet Zibina mögött máso­dik lett. TOTO 1. 2. tizenkétt­alálatos szelvénye: 1. 1. 1. 1. 1. 1. 1. 1. ütemet diktáltak és meg tudták za­varni a mi fiatal játékosainkat és bizonyos mezőnyfölényre is szert tet­tek. A magyar válogatott csak a má­sodik góltól játszott igazán jól és a kapu előtti határozottságával, szép góljaival megérdemelten győzött. A védelem ezúttal is megfelelt. Faze­kas nagyon jól, nyugodtan védett, a hátvédek közül Kárpáti volt a leg­jobb. Megfelelt a fiatal Dudás is. Takács ezúttal egy kissé idegesen játszott és ez hibákat szült. Két fe­dezetünknek az volt a feladata, hogy elsősorban a védelemnek segítsen. Ezt a feladatot nagyon jól ellátták mind a ketten. Közülük talán mégis Bozsikot kell kiemelni, mert amellett, hogy a védekezésben mindig számí­tani lehetett rá, igyekezett előre is törni. Csatársorunk játékának fény­oldala a két szélső szereplése. Ker­tész — aki meglehetősen kevés al­kalommal kapott labdát — sohasem maradt adós a befejezéssel és ügyes játékával hozzájárult a három gól­hoz. Czibor is jobban játszott, mint az utóbbi mérkőzésein. Puskás na­gyon lelkesen, fegyelmezetten, jól játszott, bár állandóan erősen őriz­ték. Kocsis is javult. Tichy a máso­dik félidőben volt jó és akkor mu­togatta oroszlánkörmeit. A csehszlovák együttes sokat javult az utóbbi hónapokban, mióta nem láttuk játszani. Törekszik a folyama­tos, szép összjátékra, de csatárai rendkívül idegesek. Ez különösen Pa­­zickin látszott, aki a mezőnyben nagyszerű volt, de a kapu előtt állan­dóan elrontotta a jobbnál jobb hely­zeteket. Ez jellemző volt egyébként a többi csatárra is, a 16-osnál rendre elhaltak a támadások. A belga Franken játékvezetőben korrekt, elég jószemű bírót ismer­tünk meg. A magyar csapat örül a győzelem­nek, de most már az osztrákokra gondol, akikkel két hét múlva Buda­pesten méri össze erejét.­­ Vető József »OOOOOOOOOOOOOOOCOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXlOOOOOCXXXJOOOOOOOOOOCXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXJWJOOCWOWXXJOWJ ^X?OOOOOOOOOOOOOOG^<^>Cy^>^D«y>DQQQQ< Dimiter Dimov: Dohány Az új bolgár irodalom kiváló alkotása E­gy fejezet Európa közelmúltjá­nak történetéből — Dimov re­gényének voltaképp ez lehetne a cí­me. S nemcsak azért, mert a má­sodik világháború bulgáriai frontjá­nak s a népi felszabadító harcoknak izgalmasan jelentékeny eseményeit ábrázolja. A Dohány roppant freskó­ján a nemzetközi munkásmozgalom harcosait, vagy a német és görög ke­reskedővilág alakjait éppúgy meg­találhatjuk, mint a bolgár paraszto­kat, munkásokat, iparbárókat. A nemzetek és népek életére kiterjedő ábrázolásban itt az epikai teljesség­nek olyan magas igénye valósul meg, hogy ez a bőség — bátran mérhető , a történelem gazdagságával. Az effajta művészi teljesség csak rendkívüli tömörítéssel eleven és hi­teles. Lehetőséget erre pedig elsősor­ban a téma magvának találó megvá­lasztása nyújt. A kitűnő bolgár író egy nagy tőkés vállalkozás, a Nikotiana dohánycég történetét írja meg­­tulajdonképpen; az igazgató­mágnások aljasságait, a kizsarolt munkások ellenállását, a hajcsárok piszkos üzleteit, a láncoló konszern­nek urait, a könnyűvérű kereskedel­mi kémnők kalandjait. De ebből a magból, ebből a regényes s gördülé­kenyen romantikus történetből Di­­movnak sikerül a felszabadulás előtti Bulgária hű keresztmetszetét, monu­mentális képét kibontani. S hogy miként? Cseppben ábrá­zlva a tengert, egy vállalkozás sor­sában az ország sorsát, egy családé­ban a nemzetét. A regény fő alakjai­nak, a három Morev-fivérnek az útja valóban osztályok és tömegek útjait példázza. Borisz Morevet a gazdag­ság s a vagyon délibábja igézi meg. Akarnok, karrierista, törtető, s egy érdekházasság árán tőkéssé emelke­dik: a Nikotiána igazgatója lesz. Sztefán, a másik testvér álma: va­lami nagyot tenni a népért. De ezt az álmot a személyes feltűnésvágy s az anarchizmus elemei szövik át. A har­madik: kommunista, s az illegalitás szigorú harcaiban tanulja a becsület törvényeit. V­áznak is tetszetős e három fi­vér életpályájának minden ága-boga. A puszta csontvázra pedig Dimov művészete gazdag izomzatú jellemeket épít. Az író jól ismeri a mesterség szabályait, tudja, hogy egy jellem gazdagsága — emberi viszo­nyainak sokrétűségén múlik, s hogy csak ez a sokrétűség rejti magában a konfliktusok bőségét, állandó fe­szültségét. Ebben a feszültségben, az egyéni sorsoknak ebben a szorosra szőtt szö­vevényében az ábrázolás páratlanul konkréttá, érzékletessé, egyénítetté válik. Dimov­­hőseinek élete oly szoro­san egybefűzött mások életével, hogy minden szavukon, tettükön társaik, ellenfeleik léte, szomorúsága, bol­dogsága áll vagy bukik. Amikor pél­dául Borisz Morev, a tőkés igazgató a rendőrségnek a kommunisták ül­dözésére ad parancsot , a saját öccse szinte elsőként kerül börtön­be. Amikor Pavel a partizánok tevé­kenységét irányítja , bátyját teszi tönkre. A valóság általános össze­függéseit Dimov így mindig közvet­lenül, emberi viszonyokba átültetve, érzékletesen, s művészileg átélhető formában ábrázolja. Nála a sztrájk­harcokban nem ,­a“ munkások áll­nak szemben „a“ kereskedőkkel, „a“ rendőrökkel, hanem élesen mintá­zott, egymással összeütközésbe kerü­lő jellemek. Az a Borisz lövet a munkásokra, akinek az öccse a tünte­tők élén halad; az a Lilla dolgozik a Nikotiána bűzös műhelyében, aki a tulajdonos kommunista fivérének szerelmese... Egy-egy mozzanatban egyéni drá­mák sora húzódik, s ez a láncolat rajzolja ki a nagyobb, teljesebb ösz­­szefüggéseket. A regény cselekmé­nyének bonyolultsága így tisztázó erővé válik: a bonyolultság mögül nagy, s egyszerű igazságok deren­genek fel, nagy s egyszerű igazság pe­dig ez: a három testvér útja közül az országé és a népé az, ame­lyet Pável Morev, a kommunista kö­vet. Dimov őt vonzó példaként állít­ja elénk, de sohasem úgy,­­hogy ne­hézségeit, harcának fáradságos, sú­lyos voltát megszépítené. Pávelt az emberség legnagyobb próbáinak veti alá. Ez a fiatal értelmiségi egy idő­ben szembe kerül például a városi bizottság pártvezetőségének egyes mereven vaskalapos, szektás elv­­társaival, köztük szerelmével, Lillá­val is. Külföldre kell mennie, mert igazságát nem tudja érvényesíteni , de ott is harcol eszméiért. Sorsa az óceánon túlra veti, majd a Szovjet­unióban tanul ,­s csak hosszas fel­készülés, tanulás és illegális munka után érhet el pályája csúcsára, a néphadsereg tábornoki tisztéig. . Milyen messze van erkölcsiségben, emberségben ettől az eszménytől a Borisz Morevek világa! Dimov a másik fivér alakjában, s körülötte egy rothadó uralkodó osztály szen­vedélyesen eleven leleplezését adja. Kissé talán még hosszabban is idő­zik Borisz társai: az élveteg, dohány­szakértő Rosztov, a felvilégi nővé aljasodó Irina s a német konszern megbízottja, von Geyer figurájánál. De az összkép így is erőteljesen és kíméletlenül mutatja be egy nemzet­közi tolvajbanda politikai s morális összeroppanását. Ahány alak, annyi sikerült portré a Dohányban. Kivált a sztrájkoló munkások, a párt egyszerű katonái, s a partizánok kemény arcéle rög­ződik belénk olvasás közben: Szpa­­szunáé, a tragikus sorsú munkás­asszonyé; Siskóé, aki egymaga fedezi halálraszántan partizántársai vissza­vonulását; a hős Dinkóé, s a töré­keny, mégis ezer akadályt leküzdő­­Varvaráé . D­imov regénye a bolgár irodalom jelentős sikere. Első megjele­nésekor, 1951-ben azonban akadtak még kritikusok, akik a Dohányt, a felszabadulás előtti Bulgária életének reprezentatív tükrét, a „burzsoá iro­dalom egészségtelen befolyására‘‘ író­dott műnek ítélték, továbbá: „objek­ g tivista“, s majdhogynem szemérmet­­­­lenül erkölcstelen regénynek. A bol-­­ gár párt központi lapja, a Rabolni- O­cseszko Delo szerkesztőségi cikke­­ azonban 1952-ben élesen visszautasí­­­totta e dogmatikus vádakat és Dimov­o regényét a fejlődő bolgár irodalom egyik legszebb s leggazdagabb ered­ményeként értékelte. Ez a művészileg s eszmeileg példa­mutató regény nagy közönség­sikert aratott bulgáriai olvasóinál. Remél­jük, hogy magyar fordításában (Bődei József és Rubin Szilárd munkája) a mi olvasóink­­körében is elterjedt, népszerű olvasmánnyá válik. Ungvári Tamás A A Bp. Honvéd úszói és vízilabdázói Gottiwaldovban Szopstaton, a késő éjszakai órák­ban került sor Gottwaldovban a Bp. Honvéd úszóinak és vízilabdázóinak vendégszereplésére. Eredmények: 100 m-es gyors: 1. Barik (UDA) 59,8 mp, 2. Gyöngyösi (Bp. Honvéd) 1­00 p. 200 m-es mellúszás: 1. Kun­sági (Bp. Honvéd) 2:41,8 p, 2. Vrba (UDA) 2:45,9 p. 400 m-es gyors: 1. Kettesi (Bp. Honvéd) 4:46,6 p, 2. S­merda (UDA) 4:50,4 p, 3. Lavotta (Bp. Honvéd) 4:51,2 p. Az úszóverseny befejezése után a Bp. Honvéd vízilabda-játékosai két­szer ötös csapattal bemutató mérkő­zést játszottak. A mintegy ezer főnyi közönség meleg ünneplésben részesí­tette a magyar sportolókat. (MTI) NB II. osztályú labdarúgó-eredmények Keleti csoport: Salgó Vasas—Kecske­méti Honvéd 4:2, Szegedi Haladás—Bp. Vörös Meteor 1:2, Kecskeméti Dózsa— Békéscsabai Építők 2:1, Miskolci Törek­vés— Ceglédi Törekvés 4:1, Perecesi Bá­nyász— Nyíregyházi Építők 2:0, Bp. Szikra—VL KISTEXT 3:2, Debreceni Tö­rekvés-Ózdi Vasas 2:0, Bp. Törekvés — Gödöllői Dózsa 0:0. Nyugati csoport: Bp. Szállítók—Sop­roni Törekvés 1:1, Bp. Gyárépítők — Sztálinvárosi Vasas 1:0, Nagykanizsai Bányász—Győri Törekvés 2:1, Kinizsi Dohánygyár—Várp. Bányász 1:0, Pénz­ügyőrök— Komlói Bányász 1:0, Váci Bás­tya— Vasas Dinamó 2:1, Kaposvári Ki­nizsi—Bp. Szpartakusz 1:2, Tatabányai B. — Pécsi Törekvés 5:0. Értékes mai és klasszikus alkotások*­­ az Új Magyar Könyvkiadó negyedik negyedévi tervében Orosz erdő, K. A. Fegyin Városok és évek című, magyar nyelven eddig meg nem jelent műve, s új kiadásban jelenik meg a szerző Első örömök című regénye. Szintén új kiadásban kerül a szovjet irodalom barátainak kezébe V. Sz. Groszman, nagysikerű Sztyepan Kolcsuginja, Birjurkov A Narin vize, Szokolov Szikrák, Vaszil­­jevszitája Ének a vizek felett és Szi­várvány című regénye (utóbbi az Olcsó Könyvtár sorozatban). Az Orosz Remekírók sorozatban s Puskin regényei és elbeszélései, va­­­lamint Turganyev három kisregénye: a Rugyin, a Nemesi fészek és A kü­­­szöbön jelenik meg.­­ A külföldi klasszikusok művei­­közül Shakespeare összes drámái­­nak négykötetes, bibliofil kiadása a karácsonyi könyvpiac jelentős ese­ménye lesz. A Világirodalom Klasszikusai soro­zatban az eredeti angol kiadás raj­zaival adják ki Dickens A Pickwick klub című regényét. Megjelenik a­­ sorozatban Cervantes Don Quijote­ja,­­Doré illusztrációival, valamint a Schiller műveiből két kötetnyi vers és színmű. Az olvasók régi kívánságát telje­síti a kiadó, amikor megjelenteti Jack London elbeszéléseinek kétkö­tetes gyűjteményét és Romain Rol­land Az elvarázsolt lélek című nagy regényalkotását. Új, illusztrált ki­adásban kerül az olvasók kezébe Heinrich Mann Az alattvaló című könyve. Kiadják Egon Erwin Kisch, a világjáró riporter Mit­ láttam Mexikóban című munkáját, Anatole Franco A vörös liliom című művét, továbbá Carlo Bernari, mai olasz író Nápoly eladó ötév... című regé­­nyét. Új kiadásban jelenik meg Willi Bredel regénytrilógiájának első kö­tete, Az apák, s első alkalommal a­rilógia folytatása: A fiúk. Kiadják a cse­hszlová­k Ivan Ölbracht szatirikus ebeszéléseit, Régi szép idők ... cím­nél, és a román Dumitriu Márciusi Szél című novelláskötetét. A költői művek közül közreadják Szergej Jeszenyin verseinek gyűjte­­ményét, megjelenik Mickiewicz Irimi szonettek című, és kortársá­­nak, Slowackinak Versek című kö­­ete. Vas István, a kiváló műfordító Tét tenger éneke című fordításgyűj­­eményét is az Új Magyar Könyv­kiadó adja ki. Az Új Magyar Könyvkiadó ne­gyedik negyedévi tervében számos értékes, klasszikus és mai mű szere­pel. Díszkiadásban, D. Smarinov ki­váló grafikus művészi rajzaival jele­nik meg Lev Tolsztoj Háború és bé­kéje. Illusztrált, szép kiadásban ad­ják közre felnőttek számára P. P. Bazsov klasszikus mesegyűjteményét A rézhegyek királynője címmel. A szovjet írók művei közül kiadás­ra kerül L. M. Leonov regénye, az KJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOéí HÉTFŐ, 1955. OKTOBER 3 * * HÍREK** — A Hatodik Békekölcsönből csak­nem 200 ezer forint részesedés jut Miskolc I. kerületének. Ebből az ösz­­szegből a tanács határozata szerint a Bükk egyik legszebb részén, Jávor­kút környékén 80 személyes úttörő­tábort építenek. A kerület dolgozói a kölcsönadott forintjaikon kívül tár­sadalmi munkával is segítik a kezde­ményezést. — Tűzvész pusztított október 1-én a japán Niigata kikötőben. Több ezer épület vált a nyolc órán át tartó tűzvész martalékává. A tüzet az okozta, hogy a szélvihar elszakított egy villamosvezetéket. — Új járványügyi laboratórium épülete készült el Zalaegerszegen, mintegy félmillió forintos beruházás­sal. Az új laboratórium előrelátha­tóan október második felében kezdi meg munkáját.­­ Több mint 300 kultúrcsoport és tíz népi együttes jelentette be eddig részvételét a Somogy megyei ifjúsági seregszemlére. — Új bélyeget hoz forgalomba a posta a bélyegnap alkalmából. A 60 filléres és az 1 forintos bélyegeken Bartók Béla arcképe látható. Az 1 forintos bélyeg­­szelvényre ragasztva is kapható. Az új bélyegeket és a szelvényt október 9-től árusítja a posta. — Lipcsében pénteken ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a Német Demokratikus Köztársaság újonnan létesített irodalmi főiskolá­ját.­­ A moszkvai televízió megkezdte a Telenews New York-i televíziós ügynökség filmhíradóinak rendszeres bemutatását. Az amerikai televíziós adóállomások viszont szovjet, doku­mentum, ismeretterjesztő és sport­filmeket tűznek műsorukra.­­ Új típusú távkapcsoló berendezés mintapéldányát készítette el a Be­loiannisz Híradástechnikai Gyár. Az új berendezés lehetővé teszi a falu telefonhálózatának jelentős kiterjesz­tését. — Tudományos ülésszakot rendez a soproni Erdőmérnöki Főiskola ok­tóber 7-től 10-ig. Az ülésszakon az erdőművelés, az erdészeti talajtan, a fatechnológia, az erdőtelepítés és fá­sítás, az erdőfeltárás és gépesítés idő­szerű problémáit tárgyalják meg. — Az idei konzervújdonságok ok­tóber elején kerülnek a boltokba. Új­­donság lesz a citrommal ízesített hal­­filé,­olajban és a paradicsommal, va­lamint a spanyol módra konzervált italfélék, a rétesalma, a rétesmeggy és a vöröskáposztával töltött papri­ka. — VÖRÖSMARTY MIHÁLY halálának közelgő 100. évfordulója alkalmából a Magyar Irodalomtörténeti Társaság ma délután fél 6 órakor az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában (V., Egye­­tem tér 1—3.) felolvasóülést rendez. Egy győzelem, egy vereség a Népstadionban (Tudósítónktól.) Mialatt Prágában a két ország if­júsági labdarúgói és a „nagy“ válo­gatottak mérkőztek, a budapesti Népstadionban is két mérkőzésnek lehettek tanúi a nézők. Az utánpót­lás csapatok mérkőzésén a csehszlo­vák együttes győzött 2:1 (2:1) arány­ban, a B-válogatotta­k közül pedig a magyar csapat bizonyult jobbna­k 2:0 (1:0) arányban. A kitűnő, napsütötte időben már déli 1 óraikor mintegy 35 000 néző foglalt helyet a Népstadion lelátóin. Először az utánpótlás csapatok lép­tek pályára a következő összeállítás­ban: Csehszlovák utánpótlás: Hason — Fel­szegi, Benko, Mraz — Urban, Feng­os — Bálázik, Bily, Cimra, Kadraba, Do­­linsky. Magyar utánpótlás: Siku I. — Rajna, Henni II., Kovács III. — Pálmai. Herendi — Zsámboki, Varga, Orosz, Molnár, Szirmai I. Változatos játékkal kezdődött a mérkőzés és már az első negyedórá­ban mindkét oldalon egy-egy gól esett. A 10. percben a csehszlovákok szerezték meg a vezető gólt, Bily a megtorpanó magyar védelem mellett mintegy 16 méterről rúgta hálóba a labdát. 1:0. Öt perc múlva szép ado­gatás után Molnár egyenlített. 1:1. Ezután még élénkebbé vált a játék. Újabb gól azonban csak a 39. perc­ben született. Bálázik beadása Cim­­rához került, aki jól helyezett lövés­sel szerezte meg a vezetést. 2:1. A szünet után a játék képe alapján a magyar csapat nemcsak hogy ki­egyenlíthetett volna, hanem még a győzelem is a kezében volt. Szinte végig a magyar csapat volt fölény­ben, de támadósora igen körülmé­nyesen játszott, alig vállalkozott ka­­puralövésre: 50 000-re emelkedett a nézők szá­ma, amikor a csehszlovák Charou­­tek sípjelére megkezdődött a Ma­gyarország B—Csehszlovákia B-mér­­kőzés. A két csapat így állt fel: M­agyarország B.: Bakó — Sár’osi, Börzsei, Lantos — Bundzsák, Csernai — Raduly, Csordás, Palotás, Virág, Tóth M. Csehszlovákia B.: Stacho — Tichy, Vicán, Cirka Gogh, Benedikovic­s— Pavlovic Molnár, Kacany, Farajzi, Si­­mansky.­ Mindkét csapat nagy lendülettel vetette magát a játékba, s csakhamar jó iramú, érdekes küzdelem alakult ki. Az első tíz perc eltelte után a ma­gyar együttes némi fölénybe került, s közben több jó helyzete is akadt. A 12. percben nem sok hiányzott a gól­hoz sem, ám Tóth beadását Csordás a kaputól két lépésre elhibázta. A to­vábbiakban különösen a két gyors szélső, Tóth és Raduly hozta zavarba a csehszlovák védelmet. A 20. perc­ben Raduly ismét elfutott „testőre“ mellől, s beadásából Palotás szép gólt lőtt. 1:0. A második félidőben sem csökkent a játék irama, s ekkor a magyar csapat sokszor egészen a ka­pujához szorította ellenfelét. Sajnos, a belső csatárok nem boldogultak a jól védekező csehszlovákokkal szem­ben, s a játék nem hozott újabb eredményt. Megváltozott a helyzet a 25. percben, amikor Virág helyére Aspirány állt be. Rögtön nagyszerű lövéssel mutatkozott be, majd egy perc múlva, újabb lövése Vicanról a kapuba pattant. 2:0. A gól után is végig a magyar csapat irányította a játékot. A magyar B-válogatott ezúttal jó játékot nyújtott. Még nagyobb gól­aránnyal is győzhetett volna, de „a középen“ nagyon nehezen ment a játék. Minden dicséretet megérdemel viszont a két szélsőjátékos, Tóth és Raduly. Jól látta el feladatát a ma­gyar védelem. A csehszlovák csapat­ban szintén a védelem tűnt ki. Mindkét mérkőzés sportszerű, ba­ráti légkörben zajlott le. A Népstadionban, a B-csapatok mérkőzésén jól játszott a magyar véde­lem. Börzsei biztosan fejeli el a labdát a csehszlovák labdarúgó elöl. (Bencze Pál felvétel®) A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL HÉTFŐ KOSSUTH-RÁDIÓ: 4-30: Falunaptár. — 4.35—8.00-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben: 5.00: Falurádió. — 6.00: Hírek — 7.00: A Szabad Nép vezér­cikke. Hírek — 8.10: Zenekari hangverseny. — 9.20: A gyermekrádió műsora. — 9.40: Az Abonyi utcai Tanítónőképző énekkara énekel. — 10.00: Hírek. — 10.10: Bach: A-dúr szo­náta. — 10.25: Turina: Tánc — 10.30: Me­séskönyv. — 11.00: Operarészletek. — 11.30: Csárgás: Keleti rege. — 12.00: Hírek. — 12.20: Operettrészletek. — 13 00: Magyar nép­dalok. — 14.15:­­űttörő-híradó. — 14.40: Halló, itt Bukarest! — 15.00: Hírek. — 15.10: Heti zenés kalendárium. — 16.00: Ifjúsági fejtörő. — 16.25: A XVI. század magyar ze­néje. — 16.40: Beethoven: d-moll szonáta Op. 31. No. 2 — 17.00: Hírek. — 17 10: Vá­laszolunk hallgatóinknak. — 17.30: Egy falu — egy nóta. — 18.00: Riportműsor — 18.20: Kórushangverseny — 18-40: Az ifjúság hullámhosszán. — 19.02: Esztrádműsor. — 20.00: Esti Hiradó. — 20.20: Esp­eranza. Rá­diódráma. — 22.00: Hírek. Sport — 22.45: Tíz perc külpolitika. — 22-25: Magyar zene­szerzők: Kadosa Pál. — 23.50: Magyar nóták. —— 24 00: Hírek. — 0.10: Népzene. PETŐFI-RÁDIÓ: 14.05: Operarészletek. — 15.00: Délutáni muzsika. — 16.00: Népszerű szovjet filmek zenéjéből. — 16-30: A debreceni népi zenekar játszik — 17.00: Romantikus szerzők kórus­művei. — 17.25: Részletek Szolovjov-Szedoj A legszentebb kívánság c. operettjéből. — 17.50: Kamarazene. — 18.20: A kínai népi forradalom győzelme. Előadás — 18.40: Könnyűzene. — 19.00: A moszkvai rádió ösz­­szeállítása. — 19.30: Zmaj-Jovan Jovanovics szerb költő versei. — 19.50: Gina Cigna és Georges Thill énekel. — 20.20: Sporthíradó. — 20.40: A szovjet rádió esztrádzenekara ját­szik. — 21.10: Népdalok és csárdások. — 21.40: Tündérvilág. Elbeszélés. — 22.00: Tánczene. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás ma estig: változó felhőzet, főképp nappali felhőképződés valószínűleg eső nél­kül. Mérsékelt szél. Reggeli ködképződés. A hőmérséklet lényegesen nem változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet? 16—19 fok között. A Duna vízállása vasárnap reggel Buda­pestnél: 259 cm. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Nincs előadás — Az Operáva* Erkel Színháza: Nincs előadás — Nemzeti Szinház: A Noszty-fiú esete Tóth Marival C?1. — Katona József Színház: Képzelt beteg ! (Gabányi-bérlet. 7). — A Magyar Néphad­­sereg­­Színháza: Nincs előadás. — József At­­tila Színház: Nincs előadás. — Madách Szín­ház,­ Romeo és JuHa 17). — Madách Színház Kamaraszínháza: Egy pohár víz (7t. — Pe­tőfi Színház: Nincs előadá­s. — Jókai Szín­ház: Nincs előadód. — Fővárosi Operettszín­ház: Nincs előadás — Blaha Lujza Színház: Nincs előadás — Bartók-terem: Beethoven szonáták és dalok hanglemezekről. (Beethoven, bérlet. 4. sz., fél 6). — Vidám Színpad: Nincs előadás. — Budapest Varieté: Tótágas (8). — Kamara Varieté: Nincs előadás .— A Mami Bábszínház: Tündér Ibrinkó (3). — Fővárosi Nagycirkusz: A Varsó Cirkusz ven­dégjátéka (4, 8). SZIKRA Lapnyomda * * * * * SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100 *142—220' Terjeszti a Posta Központi Hirlapirodája' Budapest, V., József nádor tér 1 Tel • 180-- 850 vidéken a helyi hírlapterjesztéssel''foglal­kozó postahivatal. — A budapesti előfizetők kezint a„.kerul®tl J^'bssító postahivatalok Kezelik Központi előfizetőszolgálat: 183__022 __________Előfizetési díj havi 12 Ft.

Next