Szabad Nép, 1955. október (13. évfolyam, 271-301. szám)
1955-10-01 / 271. szám
SZOMBAT, 1935. OKTOBER 1 Kína első ötéves tervének alapvető feladatai írta: Csang Hszi, a Kínai Állami Tervbizottság igazgatóhelyettese Október elsején ünnepeljük a Kínai Népköztársaság alapításának hatodik évfordulóját. Népünk, Kína Kommunista Pártja vezetésével, ma hat esztendeje véget vetett az imperializmus, a feudalizmus és a bürokratikus kapitalizmus uralmának Kínában és létrehozta a munkásosztály vezette és a munkás-paraszt szövetségen alapuló demokratikus államot. A kínai nép, mihelyt győzelmet aratott a népi demokratikus forradalomban, munkához látott, hogy felépítse országát, s a Mao Ce-tung elvtárs vezette Kína Kommunista Pártja irányításával határozottan rálépett a szocializmus építésének helyes útjára. Kína a szocializmus építésében a világ legelőrehaladottabb országának, a Szovjetuniónak a példáját követi. A Kínai Népköztársaság megalakítása után a kínai nép energiáját elsősorban a gazdaság helyreállítására összpontosította. Rövid három év alatt sikerült a nemzetgazdaságot a felszabadulás előtti legmagasabb színvonalra, illetve afölé emelni. Ugyanakkor megalapoztuk a gazdaság szocialista szektorának vezető szerepét a nemzetgazdaságban, így vált lehetővé, hogy Kína 1953-ban megkezdhesse első ötéves tervét. Bár az újjáépítés időszakában nagy gazdasági és politikai eredményeket értünk el, Kína iparilag, s különösen a nehézipar tekintetében, még mindig elmaradt ország volt. Az ország nagy területén továbbra is fennálltak a kisparaszti gazdaságok, fölöttébb elmaradt mezőgazdasági módszerekkel, s a kapitalista ipar és kereskedelem még mindig jelentős részét tette ki Kína gazdaságának — egyre nyilvánvalóbban akadályozva a termelőerők fejlődését. Ahhoz, hogy virágzó és boldog szocialista országot építsünk fel Kínában, feltétlenül végre kell hajtani a szocialista iparosítás és a szocialista átalakulás művét, megszüntetve ezáltal országunk gazdasági elmaradottságát. Ezt a történelmi feladatot kell megoldania a kínai népnek tervszerű építőmunkával az átmeneti időszak alatt. Kínát iparosított, szocialista országgá kell kiépíteni, s ehhez először is meg kell oldanunk a szocialista iparosítás feladatát. Másodszor: végre kell hajtanunk a mezőgazdaság és a kézműipar szocialista átalakítását. Harmadszor: meg kell oldanunk a kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakításának feladatát is. Az államkapitalizmus átmeneti formájának útján fokozatosan felszámoljuk a kapitalista tulajdon rendszerét és azt az egész nép tulajdonának rendszerével váltjuk fel, csak így semmisíthetjük meg a kizsákmányoló rendszert. Kína Kommunista Pártja a marxizmus— leninizmus tanításait követi, figyelembe veszi a Kínában fennálló jelenlegi körülményeket, e szigorúan ragaszkodik a gazdasági építés szocialista elveihez. Kína Kommunista Pártja követi Leninnek az átmeneti időszakra vonatkozó tanításait, s a szocializmusra való átmenetet történelmi korszaknak tekinti, nem pedig olyasminek, ami rövid idő alatt egy csapással megvalósítható. Kína hatalmas népességű ország, viszonyai bonyolultak. A szocialista iparosítás és a szocialista átalakulás kemény és nehéz feladat, aminek végrehajtására viszonylag hosszú idő szükséges. Tekintettel a Kínában fennálló jelenlegi körülményekre, a szocializmusba való átmenet ahároméves újjáépítési időszakon kívül körülbelülhárom ötéves tervet fog igénybe venni. Mao Ce-tung elvtárs Útmutatásai szerint megközelítőleg 15 évi odaadó építőmunkával megvalósíthatjuk nagyjában és egészében a szocialista társadalmat, de egy nagy fejlettségű, szocialista iparú ország felépítése még évek hosszú során át, sőt a XX. század egész második felében nagy erőfeszítéseket követel meg. Tekintettel Kína jelenlegi viszonyaira és a különböző tényezőkre, az első ötéves terv időszakában a szocialista iparosításnak, a mezőgazdaság, a kézműipar és a kereskedelem szocialista átalakításának csak előzetes alapjait tudjuk megteremteni. Kína első ötéves tervének méretei azonban még így is hatalmasak, s a nemzetgazdaság fejlődésének és átalakításának üteme még így is igen gyors. Az első ötéves terv középpontjában az ipar, mindenekelőtt a nehézipar fejlesztése áll. A tervek szerint 694 nagy ipari üzemet létesítünk, köztük 156 üzemet, amelynek megépítésében a Szovjetunió segít bennünket. Ezek alkotják az egész ipari építkezési program magvát. Ezenkívül mintegy 2300 kisebb ipari létesítmény szerepel a tervekben. Ezek a hatalmas ipari létesítmények — különösen pedig a Szovjetunió segítségével építendő létesítmények — mind hatalmas, technikailag korszerű üzemek lesznek. Megteremtik majd a kínai ipar, mezőgazdaság és közlekedés korszerű technikai alapját és Kína gazdaságát kiemelik az elmaradottság állapotából. Vegyük például az ansani vas- és acélkombinátot, ahol 1953 és 1960 között 48 gyárrészleg és bánya felépítését, újjáépítését, illetve feltárását fejezik be. A kombinátban kokszot állítanak elő, vasat öntenek, s acéllemezeket hengerelnek. A kombinát évi termelési kapacitása 2 és félmillió tonna nyersvas, 3 millió 220 ezer tonna acél és 2 millió 480 ezer tonna acélszerkezet lesz. Elegendő ■acélszerkezetet, acéllemezt és acélcsövet gyárt majd ahhoz, hogy ellássa az ország szükségletét a mozdonygyártásnál, gőzhajók építésénél, traktorok gyártásánál stb. az első ötéves terv időszakában és a második ötéves terv kezdeti szakaszában. A legkülönbözőbb acélsínekből anynyit termel majd, amennyi elég lesz évente több mint 3000 km hosszúságú vasútvonal lefektetéséhez. Az iparfejlesztést Kínában annak a lenini és sztálini elvnek megfelelően hajtják végre, hogy elsőbbséget kell biztosítani a nehézipar fejlesztésének. Mivel Kína nehézipara különösen elmaradott, és mivel sok könynyűipari ág nem hasznosítja teljes mértékben gépeit és felszerelését, az első ötéves terv időszakában a teljes ipari beruházások 88,8 százalékát a termelési eszközöket gyártó iparágakra, vagyis a nehéziparra fordítják, a fogyasztási cikkeket gyártó iparágakra, vagyis a könnyűiparra pedig 11,12 százalékot. Az egész ipari termelés mennyisége az ötéves időszak alatt 98,3 százalékkal emelkedik, a korszerű üzemek össztermelése pedig 104,1 százalékkal nagyobbodik majd. Az ipari fejlődésnek ez az üteme kétségkívül rendkívül gyors. A termelési eszközök termelése 126,5 százalékkal, a fogyasztási javaké pedig 79,7 százalékkal fog növekedni. E kétfajta növekedési ütem különbözőségénél figyelembe vették annak szükségességét,hogy fokozzák az újrafelhalmozási kapacitást, emeljék a nép életszínvonalát, s számításba vették a reális lehetőségeket is. Az iparfejlesztés ötéves időszakában az állami tulajdonban levő ipar (beleértve az állami tulajdonban levőhelyi iparvállalatokat is) 130,1 százalékkal növeli majd termelését, messze meghaladva a magántulajdonban levő ipar fejlődésének ütemét. Kína iparfejlesztése tehát határozott szocialista jellemvonásokat visel magán. A mezőgazdaság átalakítása ugyancsak a szocialista építés elvei alapján történik. A mezőgazdaság szövetkezeti megszervezésére irányuló terv Kína első ötéves tervének létfontosságú szerves része. Kínában jelenleg 110 millió paraszti gazdaság van, amelyekben több mint 500 milió paraszt él. Valamennyi paraszti gazdaságnak olyan mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe való tömörítése, amelyekben valamennyi termelési eszköz közös tulajdonban van, természetesen olyan feladatot jelent, amelyet egyetlen ötéves terv alatt nem lehet végrehajtani, öt év alatt a paraszti gazdaságoknak körülbelül egyhammadát szervezik majd be mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe. Ezek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — amelyeknek fő jellemvonása a földek közös megművelése — csupán félszocialista jellegűek, mivel csak részleges kollektív tulajdont hoznak létre. Csak nagyon kevés olyan mezőgazdasági termelőszövetkezet van, amely szocialista jellegű, amelyben tehát a tulajdon teljesen kollektív. Az előbbi a szövetkezeti szervezetnek kezdeti, az utóbbi pedig előrehaladott formája. Tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy a szövetkezésnek még ez az elemi formája is határozott fölényben van az egyéni parasztgazdálkodással szemben. Miután 1954 telén és 1955 tavaszán a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gyorsan és egészségesen fejlődtek, a parasztság nagy tömegeiben fokozódott a lelkesedés a szövetkezetek szervezése iránt. Megvan a lehetőség arra, hogy a következő öt év alatt némileg meggyorsuljon a szövetkezeti szervezés üteme, s a mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez csatlakozó gazdaságok száma meghaladja az eredetileg tervezett szintet. A kínai mezőgazdaság szövetkezeti átszervezésének első ötéves terve nagy fontosságú lesz a mezőgazdaság fejlesztése és az általános gazdasági terv teljesítése szempontjából. Döntő jelentősége lesz a nagyparaszti gazdálkodások korlátozásában és fokozatos felszámolásában. E terv megvalósítása lehetővé teszi majd országunk számára, hogy a második ötéves terv folyamán a nagyobb mezőgazdasági vidékeken igyekezzünk megvalósítani a szövetkezeti szervezés elemi módját, s ezzel megteremtsük a feltételét annak, hogy országszerte létrehozzuk a _______________ _ szövetkezeti szervezés magasabb fokát. Ezzel előkészítjük az utat ahhoz, hogy a második és harmadik ötéves tervek során fokozatosan és átfogóan megvalósítsuk a mezőgazdaságban a gépesítést és más technikai reformokat vezessünk be. Hála a mezőgazdasági szövetkezetek fejlődésének és az egész parasztság fokozott termelő kedvének, lehetővé vált, hogy az első ötéves terv időszakában a gabonafélék termelése 17,4 százalékkal, a gyapottermelés pedig 25,4 százalékkal emelkedjék. Jelentősen emelkedni fog más termények termelése és az állattenyésztés hozama is. Az első ötéves terv időszakában arra törekszünk, hogy a kézműiparosokat a meggyőzés, a példamutatás és az állami segélynyújtás eszközeivel fokozatosan a szövetkezeti mozgalom útjára vezessük. A kézműipari termelőszövetkezetek termelésének értéke az öt év alatt csaknem megtizenháromszorozódik. A kapitalista ipar és kereske delem szocialista átalakítása is fontos, szerves részét képezi az első ötéves tervnek. Bizonyos történelmi tényezők következtében Kína a népi demokratikus forradalom győzelme után is megtartotta kapitalista gazdaságának egy részét. A Kínai Népköztársaság alkotmányában lefektetett irányelvek értelmében a kapitalista iparral és kereskedelemmel szemben olyan politikát folytatunk, hogy felhasználjuk, amennyiben a nemzetgazdaság és a nép megélhetésének javát szolgálja; korlátozzuk, amennyiben nem e célok szolgálatában áll; s az államkapitalizmus különböző formáivá való átalakulására ösztönözzük és irányítjuk. A kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakításában az első lépés a kapitalizmusnak államkapitalizmussá való átalakítása, a második az államkapitalizmusnak szocializmussá való átalakítása. 1953-ban még több mint 45 000 olyan kapitalista vállalat működöt az iparban, amely tíz vagy annál több személyt foglalkoztatott (összesen több mint másfélmillió hivatalnokot és munkást). A kapitalista nagykereskedelem mintegy kétszázezer embert foglalkoztatott, a kapitalista kiskereskedelem pedig mintegy kétmilliót. (Nem számítva az egymillió kiskereskedőt és házalót.) Ilyen széleskörű kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakítása herkulesi munka. A tapasztalat megmutatta, hogy a kapitalista ipar és kereskedelem átalakítása teljes mértékben megoldható, ha közbeeső formaként az államkapitalizmust használjuk fel. Az államkapitalizmus különböző formákban van meg országunkban: az iparban a magasabb forma az állami és a magántőke közös tulajdona. Vannak közbeeső és alacsonyabb formák is, például az, hogy magáncégek kormánymegrendeléseket kapnak áruk gyártására és feldolgozására, az állam megvásárolja a kapitalista vállalatok termelését, az állam osztja szét egy kapitalista vállalat valamennyi készgyártmányát. A kereskedelemben ezek a formák a következők: az állami és a magántőke közös tulajdona; az állam kijelölt bizonyos kereskedőket bizonyos árucikkeknek az állam számára való felvásárlására, vagy arra, hogy megbízásos alapon az állam nevében termékeket osszanak szét; végül magánkereskedők felvásárolnak bizonyos árukat és meghatározott áron adják el az államnak. A terv szerint a magánkézben levő ipari vállalatok nagyobb része öt év alatt egymásután átalakul az államkapitalizmus különböző formájává. A fennálló, magánkézben levő kereskedelmi vállalatoknak több mint a fele államkapitalista kereskedelemmé, illetve kiskereskedői szövetkezetekké alakul át. Ily módon a magántulajdonban levő ipar részesedése a nemzet ipari össztermelésében az 1952. évi 39 százalékról 1957-ig 12,2 százalékra, a magántulajdonban levőkereskedelem részesedése akiskereskedelmi forgalomban 66 százalékról 21,1 százalékra csökken. A kínai nép _ Kína Kommunista Pártja és Mao Ce-tung elnök vezetésével — hagyományos szorgalmával és kemény munkabírásának teljes latbavetésével mindent megtesz első ötéves tervünk teljesítésére és túlteljesítésére. Ezenfelül a Szovjetunió és a népi demokráciák hatalmas és őszinte segélynyújtása is kedvezően mozdítja elő az ötéves terv teljesítését. Kína első ötéves terve alapvető feladatának teljesítése nagy lépéssel visz majd előre bennünket a szocializmus építésének útján és új erővel gazdagítja a béke és a demokrácia táborát. Bízunk abban, hogy győzelmünk lelkesíteni fogja a békét és a demokráciát szerető népeket és örömmel tölti majd el őket. N New York, szeptember 30. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés főbizottsága szeptember 29-én tárgyalta a Szovjetunió küldöttségének azt a javaslatát, hogy tűzzék a közgyűlés 10. ülésszakának napirendjére a nemzetközi feszültség további enyhítésére és a nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedések kérdését. V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió képviselője a javaslatot előterjesztve nyilatkozatot tett. Nyilatkozatában a többi között kijelentette: Minden népnek érdeke, hogy békében és nyugalomban éljen, hogy erőfeszítéseit a békés alkotó munkának, az előrehaladásnak és jóléte növelésének szentelhesse. Az emberiség óriási eredményeket ért el a tudomány és technika fejlesztésében. Sajnos, az emberiség anyagi forrásainak jelentős részét nem az életszínvonal emelésére, nem a haladás előmozdítására, hanem ezzel ellentétes célokra fordítják. Egyre növekvő, hatalmas összegeket költenek hadseregek fenntartására, egyre nagyobb méretű fegyvergyártásra, katonai támaszpontok létesítésére, a jelenkor legpusztítóbb fegyverének, a nukleáris fegyvernek gyártására és tökéletesítésére stb. Mindez súlyos teherként nehezedik al népek vállára. Ezt a népek érdekeinek ellentmondó helyzetet az idézte elő, hogy több állam között nem alakult ki a kellő bizalom, még nem nyert általános elismerést az az elv, hogy a rendezetlen nemzetközi kérdéseket békés eszközökkel, tárgyalások útján és a felek érdekeit figyelembe vevő határozatok hozatalával oldják meg. A legutóbbi idők eseményei megmutatták, hogy a nemzetközi helyzetben változások mentek végbe, lépések történtek az államok között kialakult kapcsolatok megjavítására. Ezt bizonyítja a többi között a genfi értekezlet. Az utóbbi idők egy másik fontos nemzetközi eseménye a bandungi értekezlet volt. A bandungi értekezlet összehívása nagy történelmi esemény volt és arról tanúskodott, hogy jóindulat mellett teljes mértékben megvalósítható a különböző állami és társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés. A népek érdekeinek, ennélfogva pedig a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése útján az egyetemes békének egyedüli helyes útja a minden irányú együttműködés fejlesztése, az a törekvés, hogy a rendezetlen nemzetközi kérdéseket békés eszközökkel, a népek érdekeinek megfelelően oldják meg. Az Egyesült Nemzetek Szervezete — az államok összeegyeztetett akcióinak központja — hozzá kell hogy járuljon a nemzetközi feszültség további enyhítéséhez, az egyetemes béke megszilárdításához. . Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mindenképpen elő kell segítenie azt, hogy az államok tovább keressék a feszültség enyhítésének, a bizalom megteremtésének, a gazdasági és kulturális kapcsolatok elmélyítésének útját. A jelenkor, legfontosabb feladatának a fegyverkezési verseny megszüntetését, a fegyverzet fokozatos csökkentését és a nukleáris fegyver eltiltását kell tekinteni. Mély meggyőződésünk, hogy már a mostani nemzetközi helyzetben megállapodás jöhet létre konkrét intézkedésekről, és gyakorlatilag hozzá lehet látni a fegyverzet csökkentéséhez. Természetesen azzal kell kezdeni, ami elfogadható az államok, de elsősorban a legnagyobb mennyiségű fegyverzettel és a legnagyobb létszámú fegyveres erővel rendelkező államok szempontjából. Az intézkedések végrehajtásával egyidejűleg kétségkívül erősödik majd az államok közötti bizalom, ez pedig kedvező feltételeket teremt szélesebb körű program megvalósítására a leszerelés és a bizalom megteremtésének útján. A leszerelés kérdésében egyes államok — köztük a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — több konkrét javaslatot terjesztettek elő, így például a genfi értekezleten is. A Szovjetunió május 10-én és július 21-én terjesztett be javaslatokat. A szovjet kormány tekintetbe vette javaslatai megtételénél az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország javaslatait is, hogy közelebb hozza egymáshoz az alapvető kérdésekkel kapcsolatos nézeteket és ezzel megkönnyítse a megegyezés létrehozását a rendkívül fontos kérdésben. A Szovjetunió a többi között a fegyverzet színvonaláról, a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver szakaszonként való eltiltásáról szóló javaslataiba beleiktatta Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország javaslatait. Ezekkel és olyan más javaslatokkal kapcsolatban, amelyeknél a felek nézetei közeledtek egymáshoz, már most megegyezés jöhetne létre. Ez kétségkívül azt a mély meggyőződést keltené, hogy további pozitív eredmények is jöhetnek létre. A népek azt szeretnék, hogy az államoknak a leszerelésben tett erőfeszítései ne korlátozódjanak a kérdések megtárgyalására és a leszerelés szükségességének elismerésére, hanem vezessenek a fegyverzet fokozatos csökkentésére és ezzel azoknak a terheknek könnyítésére, amelyeket a népeknek a fegyverkezési hajsza miatt viselniök kell. A szovjet kormány már megtette az első gyakorlati lépéseket a fegyveres erő és a fegyverzet csökkentésére. A Szovjetunió megszüntette más államok területén levő katonai támaszpontjait is. A szovjet kormány felhív más országokat is, hogy kövessék a Szovjetunió példáját. Más államok ilyen lépései jelentékenyen elősegítenék az államok közti bizalom szilárdulását. Véleményünk szerint az ENSZ-nek határozottan azokra a konstruktív javaslatokra kell irányítania az államok figyelmét, melyeket az államok a leszerelés kérdésében terjesztettek elő. Ezeknek a javaslatoknak figyelmes és objektív megvizsgálása kétségkívül elősegíti majd a leszerelési probléma megoldását és az államok közti feszültség enyhítését, a bizalom megszilárdítását, amire szükség van az egyetemes béke fenntartásához és megóvásához. A szovjet kormány a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében a közgyűlés 10. ülésszaka elé terjeszti „A nemzetközi feszültség további enyhítésére és a nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedések kérdését. A Szovjetunió küldöttségének véleménye szerint ez a kérdés figyelmes vizsgálatot érdemel ezen az ülésszakon és kéri, hogy tűzzék a közgyűlés napirendjére. New York, szeptember 30. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés szeptember 29-i délelőtti teljes ülésén az általános politikai vitában Venezuela, Franciaország, a Délafrikai Unió és Hollandia képviselője szólalt fel. Valamennyien rámutattak a nemzetközi feszültség enyhülésére és elmondották, milyen kedvező hatással volt a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet a nemzetközi helyzetre. Pinay, francia külügyminiszter kijelentette, hogy a kormányfők között Genfben kialakult személyes kapcsolatok az új szellem előhírnökei voltak az államok viszonyában. „Azok, akik oly sok millió ember sorsáért felelősek, egyértelműért és egyhangúlag megerősítették azt a törekvésüket, hogy kivívják a tartós békének, a biztonságon és a leszerelésen alapuló békének a megteremtését, ami országunk politikájának is változatlanul alapelve. Ünnepélyesen elítélték az erőszak minden alkalmazását vagy az erőszak alkalmazásával való fenyegetőzést nemzetiközi síkon; ez olyan elv, amely megfelel alkotmányunk betűjének és szellemének. A genfi értekezlet tehát hatalmas új erőt öntött a világ népeinek reménykedésébe... Eltökélt szándékunk, hogy októberben Genfben megszilárdítsuk azt, amit júniusban értünk el Genfben. Ez kötelességünk mind saját magunkkal, mind más népeikkel szembeni. Pinay kijelentette, hogy a népek békéjének és az államok közötti bizalomnak a megteremtése „hosszas erőfeszítéseket tesz szükségessé“. Genfben — folytatta — a négy kormányfő kitűzte a célokat. Megerősítették,, hogy közös akaratuk megteremteni a feltételeket a feszültség hosszú időre szóló megszüntetéséhez. Lefektették a különböző politikák gazdasági és társadalmi rendszerű államok békés együttélésének alapjait. A világ — mondotta Pinaya — továbbra is kettéosztott, az ellentétes és első közelítésben összebékíthetetlen politikai világnézetek következtében. Legmagasabbrendű kötelességünk leküzdeni ezeket az ellentéteket, de e feladat végrehajtásánál tilos az erő alkalmazása. Ezt a történelmi fontosságú kijelentést Genfben tette a négy kormányfő. Pinay homályosan utalt „a nemautonóm népek között tapasztalható rendzavarásokra“, ami alatt nyilvánvalóan a jelenlegi francia—északafrikai eseményeket értette, majd kijelentette, hogy „Franciaország olyan korszerű, demokratikus és szuverén állam arculatát szándékozik adni Marokkónak, amelyet a kölcsönös függés szálai fűznek hozzá, a szabad beleegyezés alapján“. Pinay kijelentette, hogy az ENSZ- nek nincs jogában megtárgyalni az algériai helyzetet, amelyet az arab országok egy csoportja vétetett fel az ülésszak előzetes napirendjére. Pinay azt állította, hogy a Szovjetunió „helytelen úton halad, amikor bírálja az északatlanti tömböt és felszólít a külföldi támaszpontok megszüntetésére“. Kijelentette, hogy ezek a támaszpontok „szabadon és önként összefogott védelmi eszközök .. „Ha a feszültség enyhülésének eredményeképpen várható lenne az atlanti tömb feloszlatása és az amerikaiak eltávozása Európából, Franciaország határozottan ellenezné ezt a politikát“ — mondotta. Pinay a továbbiakban kijelentette, hogy a párizsi egyezmények „hozzájárulnak a békés együttéléshez“, a feszültség enyhítéséhez, „egyedülálló példát statuálnak a fegyverzet korlátozásának és kölcsönös ellenőrzésének rendszerére“, s az Atlanti Szövetséggel együtt „biztosítják a biztonsági garanciákat“. Bejelentette, hogy ellenzi „Németország egységének fokozatos helyreállítását a szövetségi köztársaság és Kelet- Németország közötti kapcsolatok fejlesztésének útján“. Pinay azt mondotta, hogy az általános és ellenőrizhető leszerelés „állandó célja a francia külpolitikának“, és a hogy „a külügyminiszterek ezt a kérdést ugyancsak fel fogják vetni Genfben. Figyelembe kell majd venniük a kormányfők által előterjesztett terveket, valamint a leszerelési albizottság munkájának eredményeit“. Szovjet részről — hangsúlyozta a francia külügyminiszter — akárcsak C. Lodge, az Egyesült Államok képviselője amellett foglalt állást, hogy tűzzék a közgyűlés napirendjére a szovjet küldöttség által javasolt kérdést. Lodge ezután kijelentette, hogy az amerikai küldöttségnek van néhány kérdése a szovjet küldöttség határozati javaslatávalkapcsolatban. Lodge érintette több államnak a leszerelés és az atomfegyver eltiltása kérdéseire vonatkozó javaslatait, valamint más olyan indítványokat is, amelyeket a határozati javaslat a közgyűlés elé terjeszt. Lodge ezzel kapcsolatban kijelentette, az Egyesült Államok remélte, hogy a szovjetkormány kedvezően válaszol Eisenhower elnök július 21-i javaslataira. Hozzátette, hogy az Egyesült Államok sajnálja, hogy ez nem történt meg. Lodge hangoztatta, hogy a kölcsönös légifényképezésre, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok katonai tájékoztatáscseréjére vonatkozó javaslat olyan lépés, amely haladásra vezet a leszerelés terén. Lodge azt mondotta, hogy a Szovjetunió előterjesztett határozati javaslata „nem kielégítő“. Az Egyesült Államok képviselője amerikai részről, rendkívül határozottan kiemeltek néhány igen reális akadályt és ha sikert akarnak elérni, el kell ismerni ezeket. A Szovjetunió május 10-i javaslatában utalt arra, hogy a leszerelési terv megvalósítása feltételezi az államok közötti bizalom helyreállítását. Ezt vallják a nyugati hatalmak is. Másfelől a Szovjetunió és az Egyesült Államok felhívta a figyelmet azokra a részletkérdésekre, amelyek az atomerő ellenőrzésének megszervezésével kapcsolatban jelentkezhetnek. A francia küldöttség az utóbbi három évben több ízben tett figyelmeztető megjegyzéseket. A Szovjetunió május 10-én kifejezte azt az aggodalmát, hogy a nemzetközi ellenőrzés képtelen lesz megakadályozni az atom- és hidrogénfegyver előállítását, tehát felhasználását is. A május 10-i javaslat ennek kapcsán az alábbi következtetést vonja le: „Ameddig nem jön létre az államok között a bizalom légköre, addig a nemzetközi ellenőrzés megteremtéséről kötendő mindennemű egyezmény csak arra alkalmas, hogy elaltassa a népek éberségét.“ Pinay szavai szerint tehát „bűvös kör“ keletkezik, amennyiben az ellenőrzés megteremtése a bizalom helyreállításától függ, a bizalom pedig kétségkívül az ellenőrzéstől. Ezt az ellentétet csak úgy tudjuk megoldani — mondotta Pinay —, ha mielőbb áttérünk az első szakaszra, s egyidejűleg megállapítjuk az elérendő célokat. Éppen az első szakaszban hozott intézkedések teremtik meg az általános és ellenőrizhető leszerelési program megvalósításához szükséges bizalmat. Pinay kijelentette, hogy ebben az első szakaszban „az Eisenhower elnök javasolta légiügyelettel, az egyes stratégiai pontok Bulganyin marsall javaslatának megfelelő szárazföldi ellenőrzésével és az Eden úr által előterjesztett felügyeleti rendszerrel biztosak lehetünk afelől, hogy egyetlen hatalom sem készülődik váratlan támadásra. Ezt az intézkedés-komplexust igen jól kiegészítené az Edgar Faure úr által előirányzott pénzügyi ellenőrzési rendszer“. Az említett különböző tervekből folyó egész intézkedés-sorozat egyidejű alkalmazásával és a legfontosabb elemek szintézisével — mondotta Pinay — el lehet indulni a nemzetközi bizalom helyreállításának útján és át lehet térni az olyan egyetemes leszerelési terv megvalósítására, amely magától értetődik, egyaránt érinti a hagyományos fegyverzeti és a nukleáris potenciált. „A harmadik probléma, amelyet Genfben meg kell vizsgálnunk , kijelentette, hogy küldöttsége az Indítványozott kérdésnek a közgyűlés napirendjére tűzése mellett fog szavazni, mert az a szándéka, hogy a közgyűlés megfelelő bizottságában nyilatkozzék a kérdés érdemi részéről. A főbizottság egyetlen ellenvetés nélkül javasolta a közgyűlésnek, tűzze napirendre a Szovjetunió küldöttsége által előterjesztett kérdést és megvizsgálás végett adja át az X. sz. bizottságnak. (A politikai és biztonsági kérdésekkel foglalkozó bizottságnak.) A főbizottság megvitatta a Nyugat- Iriánra vonatkozó kérdés napirendre tűzését is, minthogy ennek eldöntését a főbizottság előző ülésén néhány nappal elhalasztották. A főbizottság hét szavazattal öt ellenében úgy döntött, hogy a közgyűlés napirendjére tűzi Nyugat-Irián kérdését. A Szovjetunió, Egyiptom, Lengyelország, Mexico, Thaiföld, Chile és Haiti képviselője a javaslat mellett, Anglia, Franciaország, Norvégia, Újzéland és Luxemburg képviselője a javaslat ellen szavazott. Az Egyesült Államok képviselője és a csangkajsekista küldött tartózkodott a szavazástól, mondotta Franciaország képviselője —, eza Kelet és Nyugat kapcsolatainak problémája. A francia kormánynak mélységes meggyőződése, hogy Európa két felének gazdasági és kulturális téren való közelítésével csökkenteni kell a világ kettéosztottságát. Arról van szó, hogy a lehető legnagyobb mértékben meg kell könnyíteni az emberek, eszmék és áruk forgalmát. Meg vagyunk elégedve azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a Szovjetunió az utóbbi időben ezen a téren tett. Mélységesen hiszszük, közös érdekünk, hogy jobban ismerjük egymást.“ Pinay rámutatott, hogy rendkívül nagy jelentősége van annak az augusztusban Genfben megtartott értekezletnek, amely az atomerő békés felhasználásával foglalkozott. Az ENSZ új tagjainak felvételéről szólva Pinay kijelentette, hogy a francia kormány véleménye szerint „a nemzetközi együttműködés helyesebb értelmezése ebben az évben megengedi, hogy haladást érjünk el és felvegyünk az Egyesült Nemzeteik kebelébe olyan országokat, amelyeket igazságtalanul távol tartanak. Ezek közül az országok közül az elsők közt szeretném Olaszországot megemlíteni. Úgy véljük — folytatta —,hogy az új tagoknak az ENSZ-be való felvételét nem szabad összekapcsolni alapokmányunk felülvizsgálásával. Az alapokmány elfogadható okmány, ha azok az országok, amelyeket tömörít, szilárdan elhatározzák, hogy megegyezésre törekszenek és ha tartózkodni fognak attól, hogy saját céljaik érdekében beavatkozzanak olyan problémák megoldásába, amelyek nem tartoznak rájuk. Ha ez az akarat meglesz, akkor a kérdések az alapokmány módosítása nélkül oldódnak meg. Kinay a továbbiakban kijelentette, hogy a francia kormány pontosan szándékszik teljesíteni vállalt nemzetközi kötelezettségeit, így azokat a kötelezettségeket is, amelyeket Franciaország tavaly a genfi értekezleten Indokína kérdésében vállalt. Luns külügyminiszter, Hollandia képviselője rámutatott arra, hogy a Szovjetunió komoly mértékben hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, ami „mindennépben meggyújtotta a világbéke reményét”. Ezzel összefüggésben — mondotta Luns — létfontosságú az, hogy a világ két legerősebb hatalma — az Egyesült Államok és a Szovjetunió — igyekszik megegyezésre jutni a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. Az ENSZ főbizottsága egyhangúlag indítványozta a közgyűlésnek: tűzze napirendre a nemzetközi feszültség további enyhítését célzó szovjet javaslatot A Szavjut uniói képviselőjének nyilatkossatta az EAST-közgyűlés főbizottságának ülésén Eltökélt szándékunk, hogy októberben megszilárdítjuk azt, amit júniusban . Pinay francia külügyminiszter beszéde az ENSZ-közgyűlésen Csou En-laj elvtárs fogadása a kínai nemzeti ünnep külföldi vendégeinek tiszteletére Peking, szeptember 30. (Új-Kína) Csou En-laj,a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere csütörtökön fogadást adott a pekingi külföldi diplomáciai képviseletek és hivatalos személyiségek, valamint a nemzeti ünnepre Kínába érkezett külföldi vendégek tiszteletére. A fogadáson több mint 2200 személy vett részt. Csou En-laj üdvözölte a meghívott vendégeket, majd a többi között hangsúlyozta: A világ egyre több népe és országa sürgeti a nemzetközi feszültség enyhítését és követeli a békés együttélést és a baráti együttműködést. A kínai népnek különösen szüksége van a békés nemzetközi környezetre, hogy építhesse országát. Csou En-laj elvtárs ezután a jelenlevők egészségére, a népek közötti barátságra és a tartós világbékére ürítette poharát. Lenin-renddel tüntették ki Vasziljevszkij marsallt Moszkva, szeptember 30. (TASZSZ) A moszkvai lapok közül a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendeletét, amelynek értelmében Lenin-renddel tüntették ki Alekszandr Mihajlovics Vasziljevszkijt, a Szovjetunió marsallját. A Vasziljevszkij marsall szeptember 29-én töltötte be 60. életévét. Bag Hammarskjöld villásreggelije a szovjet ENSZ-küldöttség tiszteletére V. M. Molotov, a Szovjetunió ENSZ-küldöttségének vezetője szeptember 29-én villásreggelin vett részt Dag Hammarskjöldnél, az ENSZ főtitkáránál. A villásreggelin részt vettek még V. V. Kuznyecov, J. A. Malik és A. A. Szoboljev, a szovjet küldöttség tagjai. Bonn újrafelfegyverzési kormánybizottságot és atomerő-minisztériumot létesít Berlin, szeptember 30. (MTI) A nyugatnémet sajtó jelentése szerint Bonnban kormánybizottságot állítanak fel az újrafelfegyverzési tervek és határozatok végrehajtásának összehangolására. A hivatalosan „szövetségi védelmi tanácsnak“ nevezett kormánybizottság elnöke Adenauer kancellár, alelnöke Blücher alkancellár, tagjai pedig Blank hadügyminiszter, Brentano külügyminiszter, Erhard gazdasági miniszter, Schröder belügyminiszter, Lübke közélelmezési és Strauss tárcanélküli miniszter lesznek. A nyugatnémet sajtó arról is beszámol, hogy a bonni kormány a közeljövőben új minisztériumot létesít az „atomerő felhasználásának“ irányítására. Adenauer kancellár Strauss jelenlegi tárcanélküli miniszterre akarja bízni az új minisztérium vezetését. Külpolitikai jegyzetek Az áldozat színétől függ... z Egyesült Államok egyik városában, a Mississippi állambeli Sumnerben a minap hatalmas érdeklődéssel kísért bűnügyet tárgyalt a bíróság. Chicagóban lakik a néger Tillcsalád. A nyáron az egyik gyerek, a 14 éves Emmett Till addig könyörgött szüleinek, amíg látogatóba engedték délre, a Sumnertől pár kilométerre levő Money helységbe, egy ismerős — ugyancsak néger — családhoz. Emmett Till édesanyja aggodalmat érzett, nem akarta engedni, még a déli államok tájékára sem, mert tudvalevőleg ott dühöng a leginkább a fajgyűlölet, nem sokra becsülik a „színesek“ életét. De a fiú megígérte, hogy vigyázni fog, ha fehér emberrel lesz dolga, legfeljebb annyit mond majd: „Yes, Sir“ vagy „Yes, Madam“. Mégsem volt elég elővigyázatos. Egy napon a helység egyik üzletében ránézett egy nőre, s pajkosságból elismerően füttyentett egyet. Mint a tanúk elmondották, még aznap két férfi — a nő férje, Roy Briant és egyik ismerőse, John Milan — kinyomozta, melyik néger fiúkövette el a „borzasztó“ sértést, majd este revolverrel beállítottak a kis Emmett Tillt vendéglátó családhoz. Kényszerítették a fiút, hogy szálljon be velük autójukba, aztán elhajtattak vele. Emmett életével fizetett a gyerekes csínyért, három nappal később a közeli folyóban találták meg holttestét, megcsonkítva, borzalmas verés nyomaival. Az eset nagy felháborodást keltett az Egyesült Államok haladó köreiben. A két férfit letartóztatták, majd a sumneri bíróság elé állították. A tárgyalás a fajgyűlölet iszonyatos légkörében zajlott le. A városba érkező újságírókat megfenyegették, megtámadták, a néger laptudósítók számára „néger sajtóasztalt“ állítottak fel. Itt kellett helyet foglalnia Carl C. Diggs újságírónak is, aki pedig Michigan állam törvényhozó testületének is tagja. Talán mondani sem kell, hogy a tárgyalás néger hallgatóságát is elválasztották a többiektől ... A tárgyalás egy vezető gondolat jegyében zajlott le: a gyilkosokat tisztára kell mosni. Hiába igazolták a tanúk a tényállást, hiába jelentették be mintegy hatvanan, köztük az áldozat édesanyja is, hogy a folyóban megtalált holttestben felismerték Emmett Tillt, hiába akadtak szemtanúk, akik látták a gyilkosokat, amint a fiút a víz felé vonszolják, s hallották a pisztolylövést is — a sumneri Justitia és az amerikai igazságszolgáltatás bedugta fülét, behunyta szemét, s eltűrte azt is, hogy a helyi Ku-Klux-Klan emberei megfélemlítsék még az esküdteket és a tanúkat is. A sumneri bíróság felmentette a két vádlottat a gyilkosság vádja alól, azzal az indokolással, hogy nem lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a megtalált holttest valóban Emmett Till. Vagyis nem lehet bebizonyítani, hogy a fiút meggyilkolták — talán csak megszökött (!). Elszomorító történet ez arról, hogy még ma is, a civilizált világban ilyen kegyetlen gyilkosok ügyében is az dönthet, milyen színe van az áldozatnak ., * Arató János