Szabad Nép, 1955. október (13. évfolyam, 271-301. szám)

1955-10-01 / 271. szám

SZOMBAT, 1935. OKTOBER 1 Kína első ötéves tervének alapvető feladatai írta: Csang Hszi, a Kínai Állami Tervbizottság igazgatóhelyettese Október elsején ünnepeljük a Kínai Népköztársaság alapításának hatodik évfordulóját. Népünk, Kína Kommunista Pártja vezetésével, ma hat esztendeje véget vetett az impe­rializmus, a feudalizmus és a bürok­ratikus kapitalizmus uralmának Kí­­­­nában és létrehozta a munkásosztály vezette és a munkás-paraszt szövet­ségen alapuló demokratikus államot. A kínai nép, mihelyt győzelmet aratott a népi demokratikus forra­dalomban, munkához látott, hogy fel­építse országát, s a Mao Ce-tung elvtárs vezette Kína Kommunista Pártja irányításával határozottan rálépett a szocializmus építésének he­­lyes útjára. Kína a szocializmus épí­tésében a világ legelőrehaladottabb országának, a Szovjetuniónak a pél­dáját követi. A Kínai Népköztársaság megalakí­tása után a kínai nép energiáját el­sősorban a gazdaság helyreállítására összpontosította. Rövid három év alatt sikerült a nemzetgazdaságot a felszabadulás előtti legmagasabb színvonalra, illetve afölé emelni. Ugyanakkor megalapoztuk a gazda­ság szocialista szektorának vezető szerepét a nemzetgazdaságban, így vált lehetővé, hogy Kína 1953-ban megkezdhesse első ötéves tervét. Bár az újjáépítés időszakában nagy gazdasági és politikai eredmé­nyeket értünk el, Kína iparilag, s különösen a nehézipar tekintetében, még mindig elmaradt ország volt. Az ország nagy területén továbbra is fennálltak a kisparaszti gazdaságok, fölöttébb elmaradt mezőgazdasági módszerekkel, s a kapitalista ipar és kereskedelem még mindig jelen­tős részét tette ki Kína gazdaságá­nak — egyre nyilvánvalóbban aka­dályozva a termelőerők fejlődését. Ahhoz, hogy virágzó és boldog szo­cialista országot építsünk fel Kíná­ban, feltétlenül végre kell hajtani a szocialista iparosítás és a szocialista átalakulás művét, megszüntetve ez­által országunk gazdasági elmara­dottságát. Ezt a történelmi feladatot kell megoldania a kínai népnek terv­szerű építőmunkával az átmeneti időszak alatt. Kínát iparosított, szocialista országgá kell kiépíteni, s ehhez elő­ször is meg kell oldanunk a szocia­lista iparosítás feladatát. Másodszor: végre kell hajtanunk a mezőgazda­ság és a kézműipar szocialista átala­kítását. Harmadszor: meg kell olda­nunk a kapitalista ipar és kereske­delem szocialista átalakításának fel­adatát is. Az államkapitalizmus át­meneti formájának útján fokozatosan felszámoljuk a kapitalista tulajdon rendszerét és azt az egész nép tu­lajdonának rendszerével váltjuk fel, csak így semmisíthetjük meg a ki­zsákmányoló rendszert. Kína Kom­munista Pártja a marxizmus— leninizmus tanításait követi, figye­lembe veszi a Kínában fennálló je­lenlegi körülményeket, e szigorúan ragaszkodik a gazdasági építés szo­cialista elveihez. Kína Kommu­nista Pártja követi Leninnek az átme­­neti időszakra vonatkozó tanításait, s a szocializmusra való átmenetet tör­ténelmi korszaknak tekinti, nem pe­dig olyasminek, ami rövid idő alatt egy csapással megvalósítható. Kína hatalmas népességű ország, viszonyai bonyolultak. A szocialista iparosítás és a szocialista átalakulás kemény és nehéz feladat, aminek végrehajtására viszonylag hosszú idő szükséges. Tekintettel a Kínában fennálló jelenlegi körülményekre, a szocializmusba való átmenet a­­há­roméves újjáépítési időszakon kívül körülbelül­­három ötéves tervet fog igénybe venni. Mao Ce-tung elvtárs Útmutatásai szerint megközelítőleg 15 évi odaadó építőmunkával megvaló­síthatjuk nagyjában és egészében a szocialista társadalmat, de egy nagy fejlettségű, szocialista iparú ország felépítése még évek hosszú során át, sőt a XX. század egész második felé­ben nagy erőfeszítéseket követel meg. Tekintettel Kína jelenlegi viszo­nyaira és a különböző tényezőkre, az első ötéves terv időszakában a szocia­lista iparosításnak, a mezőgazdaság, a kézműipar és a kereskedelem szo­cialista átalakításának csak előzetes alapjait tudjuk megteremteni. Kína első ötéves tervének méretei azonban még így is hatalmasak, s a nemzet­­gazdaság fejlődésének és átalakításá­nak üteme még így is igen gyors. Az első ötéves terv középpont­­jában az ipar, mindenekelőtt a nehéz­ipar fejlesztése áll. A tervek szerint 694 nagy ipari üzemet létesítünk, köztük 156 üzemet, amelynek meg­­­­építésében a Szovjetunió segít ben­nünket. Ezek alkotják az egész ipari építkezési program magvát. Ezenkí­vül mintegy 2300 kisebb ipari léte­sítmény szerepel a tervekben. Ezek a hatalmas ipari létesítmé­nyek — különösen pedig a Szovjet­unió segítségével építendő létesít­mények — mind hatalmas, techni­kailag korszerű üzemek lesznek. Megteremtik majd a kínai ipar, me­zőgazdaság és közlekedés korszerű technikai alapját és Kína gazdasá­gát kiemelik az elmaradottság álla­potából. Vegyük például az ansani vas- és acélkombinátot, ahol 1953 és 1960 között 48 gyárrészleg és bánya felépítését, újjáépítését, illetve feltá­rását fejezik be. A kombinátban kokszot állítanak elő, vasat öntenek, s acéllemezeket hengerelnek. A kom­binát évi termelési kapacitása 2 és félmillió tonna nyersvas, 3 millió 220 ezer tonna acél és 2 millió 480 ezer tonna acélszerkezet lesz. Elegendő ■acélszerkezetet, acéllemezt és acél­csövet gyárt majd ahhoz, hogy ellás­sa az ország szükségletét a moz­donygyártásnál, gőzhajók építésénél, traktorok gyártásánál stb. az első ötéves terv időszakában és a máso­dik ötéves terv kezdeti szakaszában. A legkülönbözőbb acélsínekből any­­nyit termel majd, amennyi elég lesz évente több mint 3000 km hosszúsá­gú vasútvonal lefektetéséhez.­­ Az iparfejlesztést Kínában annak a lenini és sztálini elvnek megfele­­lően hajtják végre, hogy elsőbbséget kell biztosítani a nehézipar fejleszté­sének. Mivel Kína nehézipara külö­nösen elmaradott, és mivel sok köny­­nyűipari ág nem hasznosítja teljes mértékben gépeit és felszerelését, az első ötéves terv időszakában a teljes ipari beruházások 88,8 százalékát a termelési eszközöket gyártó iparágak­­ra, vagyis a nehéziparra fordítják, a fogyasztási cikkeket gyártó ipar­ágakra, vagyis a könnyűiparra pedig 11,12 százalékot. Az egész ipari terme­lés mennyisége az ötéves időszak alatt 98,3 százalékkal emelkedik, a korszerű üzemek össztermelése pedig 104,1 százalékkal nagyobbodik majd. Az ipari fejlődésnek ez az üteme két­ségkívül rendkívül gyors. A termelési eszközök termelése 126,5 százalékkal, a fogyasztási javaké pedig 79,7 szá­zalékkal fog növekedni. E kétfajta növekedési ütem külön­bözőségénél figyelembe vették annak szükségességét,­­hogy fokozzák az új­­r­afelhalmozási kapacitást, emeljék a nép életszínvonalát, s számításba vették a reális lehetőségeket is. Az iparfejlesztés ötéves időszakában az állami tulajdonban levő ipar (bele­értve az állami tulajdonban levő­­he­lyi iparvállalatokat is) 130,1 százalék­kal növeli majd termelését, messze meghaladva a magántulajdonban le­vő ipar fejlődésének ütemét. Kína iparfejlesztése tehát határozott szo­cialista jellemvonásokat visel magán. A mezőgazdaság átalakítása ugyancsak a szocialista építés elvei alapján történik. A mezőgazdaság szövetkezeti megszervezésére irá­nyuló terv Kína első ötéves tervének létfontosságú szerves része. Kínában jelenleg 110 millió pa­raszti gazdaság van, amelyekben több mint 500 milió paraszt él. Va­lamennyi paraszti gazdaságnak olyan mezőgazdasági termelőszövetkezetek­be való tömörítése, amelyekben va­lamennyi termelési eszköz közös tu­lajdonban van, természetesen olyan feladatot jelent, amelyet egyetlen öt­éves terv alatt nem lehet végrehajta­ni, öt év alatt a paraszti gazda­ságoknak körülbelül egyhamma­­dát szervezik majd be mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetekbe. Ezek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — amelyeknek fő jellemvonása a föl­­­dek közös megművelése — csupán fél­szocialista jellegűek, mivel csak rész­leges kollektív tulajdont hoznak lét­re. Csak nagyon kevés olyan mező­­gazdasági termelőszövetkezet van, amely szocialista jellegű, amelyben tehát a tulajdon teljesen kollektív. Az előbbi a szövetkezeti szervezetnek kezdeti, az utóbbi pedig előrehala­dott formája. Tapasztalataink azon­ban azt mutatják, hogy a szövetke­zésnek még ez az elemi formája is határozott fölényben van az egyéni parasztgazdálkodással szemben. Miután 1954 telén és 1955 tavaszán a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek gyorsan és egészségesen fejlőd­tek, a parasztság nagy tömegeiben fokozódott a lelkesedés a szövetkeze­tek szervezése iránt. Megvan a lehe­tőség arra, hogy a következő öt év alatt némileg meggyorsuljon a szö­vetkezeti szervezés üteme, s a mező­­gazdasági termelőszövetkezetekhez csatlakozó gazdaságok száma megha­ladja az eredetileg tervezett szintet. A kínai mezőgazdaság szövetkezeti átszervezésének első ötéves terve nagy fontosságú lesz a mezőgazdaság fejlesztése és az általános gazdasági terv teljesítése szempontjából. Döntő jelentősége lesz a nagyparaszti gaz­dálkodások korlátozásában és fokoza­tos felszámolásában. E terv megvaló­sítása lehetővé teszi majd országunk számára, hogy a második ötéves terv folyamán a nagyobb mezőgazdasági vidékeken igyekezzünk megvalósítani a szövetkezeti szervezés elemi módját, s ezzel megteremtsük a feltételét an­nak, hogy országszerte létrehozzuk a _______________ _ szövetkezeti szervezés magasabb fo­kát. Ezzel előkészítjük az utat ahhoz, hogy a második és harmadik ötéves tervek során fokozatosan és átfogóan megvalósítsuk a mezőgazdaságban a gépesítést és más technikai reformo­kat vezessünk be. Hála a mezőgazdasági szövetkeze­tek fejlődésének és az egész paraszt­ság fokozott termelő­ kedvének, lehe­tővé vált, hogy az első ötéves terv időszakában a gabonafélék termelése 17,4 százalékkal, a gyapottermelés pedig 25,4 százalékkal emelkedjék. Jelentősen emelkedni fog más termé­nyek termelése és az állattenyésztés hozama is. Az első ötéves terv időszakában arra törekszünk, hogy a kézműiparo­­sokat a meggyőzés, a példamutatás és az állami segélynyújtás eszközeivel fokozatosan a szövetkezeti mozgalom útjára vezessük. A kézműipari ter­melőszövetkezetek termelésének érté­­ke az öt év alatt csaknem megtizen­­háromszorozódik. A kapitalista ipar és kereske­­ delem szocialista átalakítása is fon­tos, szerves részét képezi az első öt­éves tervnek. Bizonyos történelmi té­­nyezők következtében Kína a népi demokratikus forradalom győzelme után is megtartotta kapitalista gaz­daságának egy részét. A Kínai Nép­­köztársaság alkotmányában lefekte­tett irányelvek értelmében a kapita­lista iparral és kereskedelemmel szemben olyan politikát folytatunk, hogy felhasználjuk, amennyiben a nemzetgazdaság és a nép megélheté­sének javát szolgálja; korlátozzuk, amennyiben nem e célok szolgálatá­ban áll; s az államkapitalizmus kü­lönböző formáivá való átalakulására ösztönözzük és irányítjuk. A kapita­lista ipar és kereskedelem szocialista átalakításában az első lépés a kapita­lizmusnak államkapitalizmussá való átalakítása, a második az államkapi­talizmusnak szocializmussá való át­alakítása. 1953-ban még több mint 45 000 olyan kapitalista vállalat működöt az iparban, amely tíz vagy annál több személyt foglalkoztatott (össze­sen több mint másfélmillió hivatal­nokot és munkást). A kapitalista nagykereskedelem mintegy kétszáz­ezer embert foglalkoztatott, a kapi­talista kiskereskedelem pedig mint­egy kétmilliót. (Nem számítva az egymillió kiskereskedőt és házalót.) Ilyen széleskörű kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakítása herkulesi munka. A tapasztalat meg­mutatta, hogy a kapitalista ipar és kereskedelem átalakítása teljes mér­tékben megoldható, ha közbeeső formaként az államkapitalizmust használjuk fel. Az államkapitaliz­mus különböző formákban van meg országunkban: az iparban a maga­sabb forma az állami és a magántő­ke közös tulajdona. Vannak közbe­eső és alacsonyabb formák is, pél­dául az, hogy magáncégek kormány­­megrendeléseket kapnak áruk gyár­tására és feldolgozására, az állam megvásárolja a kapitalista vállalatok termelését, az állam osztja szét egy kapitalista vállalat valamennyi kész­gyártmányát. A kereskedelemben ezek a formák a következők: az ál­lami és a magántőke közös tulajdo­na; az állam­ kijelölt bizonyos keres­kedőket bizonyos árucikkeknek az állam számára való felvásárlására, vagy arra, hogy megbízásos alapon az állam nevében termékeket ossza­nak szét; végül magánkereskedők­ felvásárolnak bizonyos árukat és meghatározott áron adják el az ál­lamnak. A terv szerint a magánkézben levő ipari vállalatok nagyobb része öt év alatt egymásután átalakul az állam­kapitalizmus különböző formájává. A fennálló, magánkézben levő kereske­delmi vállalatoknak több mint a fele államkapitalista kereskedelemmé, il­letve kiskereskedői szövetkezetekké alakul át. Ily módon a magántulajdon­ban levő ipar részesedése a nemzet ipari össztermelésében az 1952. évi 39 százalékról 1957-ig 12,2 százalékra, a magántulajdonban levő­­kereskedelem részesedése a­­kiskereskedelmi forga­lomban 66 százalékról 21,1 százalékra csökken. A kínai nép _ Kína Kommu­nista Pártja és Mao Ce-tung elnök ve­­zetésével — hagyományos szorgal­mával és kemény munkabírásának teljes latbavetésével mindent meg­tesz első ötéves tervünk teljesítésére és túlteljesítésére. Ezenfelül a Szov­jetunió és a népi demokráciák ha­talmas és őszinte segélynyújtása is kedvezően mozdítja elő az ötéves terv teljesítését. Kína első ötéves terve alapvető feladatának teljesítése nagy lépéssel visz majd előre bennünket a szocializmus építésének útján és új erővel gazdagítja a béke és a demok­rácia táborát. Bízunk abban, hogy győzelmünk lelkesíteni fogja a békét és a demokráciát szerető népeket és örömmel tölti majd el őket. N New York, szeptember 30. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés főbizottsága szeptember 29-én tárgyalta a Szov­jetunió küldöttségének azt a javas­latát, hogy tűzzék a közgyűlés 10. ülésszakának napirendjére a nemzet­közi feszültség további enyhítésére és a nemzetközi együttműködés fej­lesztésére irányuló intézkedések kér­dését. V. V. Kuznyecov, a Szovjet­unió képviselője a javaslatot előter­jesztve nyilatkozatot tett. Nyilatko­zatában a többi között kijelentette: Minden népnek érdeke, hogy béké­ben és nyugalomban éljen, hogy erő­feszítéseit a békés alkotó munkának, az előrehaladásnak és jóléte növelé­sének szentelhesse. Az emberiség óriási eredményeket ért el a tudo­mány és technika fejlesztésében. Sajnos, az emberiség anyagi forrá­sainak jelentős részét nem az élet­­színvonal emelésére, nem a haladás előmozdítására, hanem ezzel ellenté­tes célokra fordítják. Egyre növek­vő, hatalmas összegeket költenek hadseregek fenntartására, egyre na­gyobb méretű fegyvergyártásra, ka­tonai támaszpontok létesítésére, a je­lenkor legpusztítóbb fegyverének, a nukleáris fegyvernek gyártására és tökéletesítésére stb. Mindez súlyos teherként nehezedik al népek vállára. Ezt a népek érdekeinek ellent­mondó helyzetet az idézte elő, hogy több állam között nem ala­kult ki a kellő bizalom, még nem nyert általános elismerést az az elv, hogy a rendezetlen nem­zetközi kérdéseket békés eszkö­zökkel, tárgyalások útján és a fe­lek érdekeit figyelembe vevő ha­tározatok hozatalával oldják meg. A legutóbbi idők eseményei meg­mutatták, hogy a nemzetközi helyzet­ben változások mentek végbe, lépé­sek történtek az államok között ki­alakult kapcsolatok megjavítására. Ezt bizonyítja a többi között a genfi értekezlet. Az utóbbi idők egy másik fontos nemzetközi eseménye a bandungi ér­tekezlet volt. A bandungi értekezlet összehívása nagy történelmi ese­mény volt és arról tanúskodott, hogy jóindulat mellett teljes mértékben megvalósítható a különböző állami és társadalmi rendszerű országok kö­zötti együttműködés. A népek érdekeinek, ennélfogva pedig a nemzetközi kapcsolatok fej­lesztése útján az egyetemes békének egyedüli helyes útja a minden irányú együttműködés fejlesztése, az a tö­rekvés, hogy a rendezetlen nemzet­közi kérdéseket békés eszközökkel, a népek érdekeinek megfelelően oldják meg. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete — az államok összeegyezte­tett akcióinak központja — hozzá kell hogy járuljon a nemzet­közi feszültség további enyhíté­séhez, az egyetemes béke megszi­lárdításához. . Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mindenképpen elő kell segítenie azt, hogy az államok tovább keressék a feszültség enyhítéséne­k, a bizalom megteremtésének, a gazdasági és kulturális kapcsolatok elmélyítésének útját. A jelenkor, legfontosabb feladatá­nak a fegyverkezési verseny meg­szüntetését­, a fegyverzet fokozatos csökkentését és a nukleáris fegyver eltiltását kell tekinteni. Mély meggyőződésünk, hogy már a mostani nemzetközi helyzetben megállapodás jöhet létre konkrét intézkedésekről, és gyakorlatilag hozzá lehet látni a fegyverzet csökkentéséhez. Természetesen azzal kell kezdeni, ami elfogadható az államok, de első­sorban a legnagyobb mennyiségű fegyverzettel és a legnagyobb lét­számú fegyveres erővel rendelkező államok szempontjából. Az intézkedések végrehajtásával egyidejűleg kétségkívül erősödik majd az államok közötti bizalom, ez pedig kedvező feltételeket teremt szé­­lesebb körű program megvalósítására a leszerelés és a bizalom megterem­tésének útján. A leszerelés kérdésében egyes ál­lamok — köztük a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Francia­­ország — több konkrét javaslatot ter­jesztettek elő, így például a genfi ér­tekezleten is. A Szovjetunió május 10-én és július 21-én terjesztett be javaslatokat. A szovjet kormány te­kintetbe vette javaslatai megtételénél az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország javaslatait is, hogy köze­lebb hozza egymáshoz az alapvető kérdésekkel kapcsolatos nézeteket és ezzel megkönnyítse a megegyezés lét­rehozását a rendkívül fontos kérdés­ben. A Szovjetunió a többi között a fegyverzet színvonaláról, a fegyver­zet csökkentéséről és az atomfegy­ver szakaszonként való eltiltásáról szóló javaslataiba beleiktatta Anglia, az Egyesült Államok és Franciaor­szág javaslatait. Ezekkel és olyan más javaslatok­kal kapcsolatban, amelyeknél a felek nézetei közeledtek egymás­hoz, már most megegyezés jö­hetne létre. Ez kétségkívül azt a mély meggyő­ződést keltené, hogy további pozitív eredmények is jöhetnek létre. A népek azt szeretnék, hogy az államoknak a leszerelésben tett erő­feszítései ne korlátozódjanak a kér­dések megtárgyalására és a leszere­lés szükségességének elismerésére, hanem­ vezessenek a fegyverzet fo­kozatos csökkentésére és ezzel azok­nak a terhek­nek könnyítésére, ame­lyeket a népeknek a fegyverkezési hajsza miatt viselniök kell. A szovjet kormány már megtette az első gyakorlati lépéseket a fegy­veres erő és a fegyverzet csökkenté­sére. A Szovjetunió megszüntette más államok területén levő katonai támaszpontjait is. A szovjet kormány felhív más országokat is, hogy kövessék a Szovjetunió példáját. Más álla­mok ilyen lépései jelentékenyen elősegítenék az államok közti bizalom szilárdulását. Véleményünk szerint az ENSZ-nek határozottan azokra a konstruktív ja­vaslatokra kell irányítania az államok figyelmét, melyeket az államok a le­szerelés kérdésében terjesztettek elő. Ezeknek a javaslatoknak figyelmes és objektív megvizsgálása kétségkívül elősegíti majd a leszerelési probléma megoldását és az államok közti fe­szültség enyhítését, a bizalom meg­szilárdítását, amire szükség van az egyetemes béke fenntartásához és megóvásához. A szovjet kormány a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében a közgyűlés 10. ülésszaka elé terjeszti „A nemzetközi feszültség további enyhítésére és a nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedések­ kérdését. A Szovjetunió küldöttségének vé­leménye szerint ez a kérdés figyelmes vizsgálatot érdemel ezen az üléssza­kon és kéri, hogy tűzzék a közgyűlés napirendjére. New York, szeptember 30. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés szeptember 29-i délelőtti teljes ülésén az általá­nos politikai vitában Venezuela, Franciaország, a Délafrikai Unió és Hollandia képviselője szólalt fel. Va­lamennyien rámutattak a nemzet­közi feszültség enyhülésére és el­mondották, milyen kedvező hatással volt a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet a nemzetközi helyzetre. Pinay, francia külügyminiszter ki­jelentette, hogy a kormányfők között Genfben kialakult személyes kapcso­latok az új szellem előhírnökei voltak az államok viszonyában. „Azok, akik oly sok millió ember sorsáért felelősek, egyértelműért és egyhangúlag megerősítették azt a tö­rekvésüket, hogy kivívják a tartós békének, a biztonságon és a leszerelé­sen alapuló békének a megteremté­sét, ami országunk politikájának is változatlanul alapelve. Ünnepélyesen elítélték az erőszak minden alkalma­zását vagy az erőszak alkalmazásá­val való fenyegetőzést nemzetiközi sí­kon; ez olyan elv, amely megfelel al­kotmányunk betűjének és szellemé­nek. A genfi értekezlet tehát hatal­mas új erőt öntött a világ népei­nek reménykedésébe... Eltökélt szándékunk, hogy októ­berben Genfben megszilárdítsuk azt, amit júniusban értünk el Genfben. Ez kötelességünk mind saját ma­gunkkal, mind más népeikkel szem­beni. Pinay kijelentette, hogy a népek békéjének és az államok közötti bi­zalomnak a megteremtése „hosszas erőfeszítéseket tesz szükségessé“. Genfben — folytatta — a négy kor­mányfő kitűzte a célokat. Megerősí­tették,, hogy közös akaratuk megte­remteni a feltételeket a feszültség hosszú időre szóló megszüntetéséhez. Lefektették a különböző politikák gazdasági és társadalmi rendszerű államok békés együttélésének alap­jait. A világ — mondotta Pinay­a — továbbra is kettéosztott, az ellentétes és első közelítésben összebékíthetet­­len politikai világnézetek következ­tében. Legmagasabbrendű kötelessé­günk leküzdeni ezeket az ellen­téteket, de e feladat végrehajtá­sánál tilos az erő alkalmazása. Ezt a történelmi fontosságú kijelen­tést Genfben tette a négy kormányfő. Pinay homályosan utalt „a nem­autonóm népek között tapasztalható rendzavarásokra“, ami alatt nyilván­valóan a jelenlegi francia—észak­afrikai eseményeket értette, majd kijelentette, hogy „Franciaország olyan korszerű, demokratikus és szuverén állam arculatát szándéko­zik­ adni Marokkónak, amelyet a köl­csönös függés szálai fűznek hozzá, a szabad beleegyezés alapján“. Pinay kijelentette, hogy az ENSZ- nek nincs jogában megtárgyalni az algériai helyzetet, amelyet az arab országok egy csoportja vétetett fel az ülésszak előzetes napirendjére. Pinay azt állította, hogy a Szov­jetunió „helytelen úton halad, ami­kor bírálja az északatlanti tömböt és felszólít a külföldi támaszpontok megszüntetésére“. Kijelentette, hogy ezek a támaszpontok „szabadon és önként összefogott védelmi eszkö­zök .. „Ha a feszültség enyhülésének eredményeképpen várható lenne az atlanti tömb feloszlatása és az ame­rikaiak eltávozása Európából, Fran­ciaország határozottan ellenezné ezt a politikát“ — mondotta. Pinay a továbbiakban kijelentet­te, hogy a párizsi egyezmények „hozzájárulnak a békés együttélés­hez“, a feszültség enyhítéséhez, „egyedülálló példát statuálnak a fegyverzet korlátozásának és kölcsö­nös ellenőrzésének rendszerére“, s az Atlanti Szövetséggel együtt „bizto­sítják a biztonsági garanciákat“. Be­jelentette, hogy ellenzi „Németország egységének fokozatos helyreállítását a szövetségi köztársaság és Kelet- Németország közötti­­ kapcsolatok fejlesztésének útján“. Pinay azt mondotta, hogy az álta­lános és ellenőrizhető leszerelés „ál­landó célja a francia külpolitikának“, és a hogy „a külügyminiszterek ezt a kérdést ugyancsak fel fogják vetni Genfben. Figyelembe kell majd ven­niük a kormányfők által előterjesz­tett terveket, valamint a leszerelési albizottság munkájának eredmé­nyeit“. Szovjet részről — hangsúlyozta a francia külügyminiszter — akárcsak C. Lodge, az Egyesült Államok kép­viselője amellett foglalt állást, hogy tűzzék a közgyűlés napirendjére a szovjet küldöttség által javasolt kér­dést. Lodge ezután kijelentette, hogy az amerikai küldöttségnek van né­hány kérdése a szovjet küldöttség határozati javaslatával­­kapcsolatban. Lodge érintette több államnak a le­szerelés és az atomfegyver eltiltása kérdéseire vonatkozó javaslatait, va­lamint más olyan indítványokat is, amelyeket a határozati javaslat a közgyűlés elé terjeszt. Lodge ezzel kapcsolatban kijelen­tette, az Egyesült Államok remélte, hogy a szovjet­­kormány kedvezően válaszol Eisenhower elnök július 21-i javaslataira. Hozzátette, hogy az Egyesült­ Államok sajnálja, hogy ez nem történt meg. Lodge hangoztatta, hogy a kölcsö­nös légifényképezésre, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok katonai tájékoztatáscseréjére vonat­kozó javaslat olyan lépés, amely ha­ladásra vezet­ a leszerelés terén. Lodge azt mondotta, hogy a Szovjet­unió előterjesztett határozati javas­lata „nem kielégítő“. Az Egyesült Államok képviselője amerikai részről, rendkívül határo­zottan kiemeltek néhány igen reális akadályt és ha sikert akarnak elérni, el kell ismerni ezeket. A Szovjetunió május 10-i javaslatában utalt arra, hogy a leszerelési terv megvalósítása feltételezi az államok közötti bizalom helyreállítását. Ezt vallják a nyugati hatalmak is. Másfelől a Szovjetunió és az Egye­sült Államok felhívta a figyelmet azokra a részletkérdésekre, amelyek az atomerő ellenőrzésének megszer­vezésével kapcsolatban jelentkezhet­nek. A francia küldöttség az utóbbi három évben több ízben tett figyel­meztető megjegyzéseket. A Szovjet­unió május 10-én kifejezte azt az ag­godalmát, hogy a nemzetközi ellen­őrzés képtelen lesz megakadályozni az atom- és hidrogénfegyver előállí­tását, tehát felhasználását is. A má­jus 10-i javaslat ennek kapcsán az alábbi következtetést vonja le: „Ameddig nem jön létre az államok között a bizalom légköre, addig a nemzetközi ellenőrzés megteremtésé­ről kötendő mindennemű egyezmény csak arra alkalmas, hogy elaltassa a népek éberségét.“ Pinay szavai sze­rint tehát „bűvös kör“ keletkezik, amennyiben az ellenőrzés megterem­tése a bizalom helyreállításától függ, a bizalom pedig kétségkívül az ellen­őrzéstől. Ezt az ellentétet csak úgy tudjuk megoldani — mondotta Pinay —, ha mielőbb áttérünk az első szakaszra, s egyidejűleg megállapítjuk az el­érendő célokat. Éppen az első sza­kaszban hozott intézkedések teremtik meg az általános és ellenőrizhető le­szerelési program megvalósításához szükséges bizalmat. Pinay kijelentette, hogy ebben az első szakaszban „az Eisenhower el­nök javasolta légiügyelettel, az egyes stratégiai pontok Bulganyin marsall javaslatának megfelelő szárazföldi el­lenőrzésével és az Eden úr által elő­terjesztett felügyeleti rendszerrel biz­­tosak lehetünk afelől, hogy egyetlen hatalom sem készülődik váratlan tá­madásra. Ezt az intézkedés-komple­xust igen jól kiegészítené az Edgar Faure úr által előirányzott pénzügyi ellenőrzési rendszer“. Az említett különböző tervekből fo­lyó egész intézkedés-sorozat egyide­jű alkalmazásával és a legfontosabb elemek szintézisével — mondotta Pi­nay — el lehet indulni a nemzetközi bizalom helyreállításának útján és át lehet térni az olyan egyetemes lesze­relési terv megvalósítására, amely magától értetődik, egyaránt érinti a hagyományos fegyverzeti és a nuk­leáris potenciált. „A harmadik probléma, amelyet Genfben meg kell vizsgálnunk , kijelentette, hogy küldöttsége az In­dítványozott kérdésnek a közgyűlés napirendjére tűzése mellett fog sza­vazni, mert az a szándéka, hogy a közgyűlés megfelelő bizottságában nyilatkozzék a kérdés érdemi részé­­ről. A főbizottság egyetlen ellenvetés nélkül javasolta a közgyűlésnek, tűz­ze napirendre a Szovjetunió küldött­sége által előterjesztett kérdést és megvizsgálás végett adja át az X. sz. bizottságnak. (A politikai és bizton­sági kérdésekkel foglalkozó bizottság­nak.) A főbizottság megvitatta a Nyugat- Iriánra vonatkozó kérdés napirendre tűzését is, minthogy ennek eldöntését a főbizottság előző ülésén néhány nappal elhalasztották. A főbizottság hét szavazattal öt el­lenében úgy döntött, hogy a közgyű­lés napirendjére tűzi Nyugat-Irián kérdését. A Szovjetunió, Egyiptom, Lengyelország, Mexico, Thaiföld, Chile és Haiti képviselője a javaslat mellett, Anglia, Franciaország, Nor­végia, Újzéland és Luxemburg kép­viselője a javaslat ellen szavazott. Az Egyesült Államok képviselője és a csangkajsekista küldött tartózko­dott a szavazástól,­­ mondotta Franciaország képviselője —, ez­­a Kelet és Nyugat kapcsolatai­nak problémája. A francia kormánynak mélységes meggyőződése, hogy Európa két felének gazdasági és kulturális téren való közelítésével csökken­teni kell a világ kettéosztottsá­­gát. Arról van szó, hogy a lehető legna­gyobb mértékben meg kell könnyí­teni az emberek, eszmék és áruk forgalmát. Meg vagyunk elégedve azokkal az erőfeszítésekkel, amelye­ket a Szovjetunió az utóbbi időben ezen a téren tett. Mélységesen hisz­­szük, közös érdekünk, hogy jobban ismerjük egymást.“ Pinay rámutatott, hogy rendkívül nagy jelentősége van annak az augusztusban Genfben megtartott értekezletnek, amely az atomerő bé­kés felhasználásával foglalkozott. Az ENSZ új tagjainak felvételéről szólva Pinay kijelentette, hogy­­ a francia kormány véleménye szerint „a nemzetközi együttműködés helye­sebb értelmezése ebben az évben megengedi, hogy haladást érjünk el és felvegyünk az Egyesült Nemzeteik kebelébe olyan országokat, amelyeket igazságtalanul távol tartanak. Ezek közül az országok közül az elsők közt szeretném Olaszországot megemlí­teni­. Úgy véljük — folytatta —,­­hogy az új tagoknak az ENSZ-be való fel­vételét nem szabad összekapcsolni alapokmányunk felülvizsgálásával. Az alapokmány elfogadható okmány, ha azok az országok, amelyeket tö­mörít, szilárdan elhatározzák, hogy megegyezésre törekszenek és ha tar­tózkodni fognak attól, hogy saját cél­jaik érdekében beavatkozzanak olyan problémák megoldásába, amelyek nem tartoznak rájuk. Ha ez az aka­rat meglesz, akkor a kérdések az alapokmány módosítása nélkül ol­dódnak meg. Kinay a továbbiakban kijelentette, hogy a francia kormány pontosan szándékszik teljesíteni vállalt nem­zetközi kötelezettségeit, így azokat a kötelezettségeket is, amelyeket Fran­ciaország tavaly a genfi értekezleten Indokína kérdésében vállalt. Luns külügyminiszter, Hollandia képviselője rámutatott arra, hogy a Szovjetunió komoly mértékben hozzájárult a nemzetközi feszült­ség enyhítéséhez, ami „minden­­népben meggyújtotta a világbéke reményét”. Ezzel összefüggésben — mondotta Luns — létfontosságú az, hogy a vi­lág két legerősebb hatalma — az Egyesült Államok és a Szovjetunió —­ igyekszik megegyezésre jutni a leg­fontosabb nemzetközi kérdésekben. Az ENSZ főbizottsága egyhangúlag indítványozta a közgyűlésnek: tűzze napirendre a nemzetközi feszültség további enyhítését célzó szovjet javaslatot A Szavjut uniói képviselőjének nyilatkossatta az EAST-közgyűlés főbizottságának ülésén Eltökélt szándékunk, hogy októberben megszilárdítjuk azt, amit júniusban . Pinay francia külügyminiszter beszéde az ENSZ-közgyűlésen Csou En-laj elvtárs fogadása a kínai nemzeti ünnep külföldi vendégeinek tiszteletére Peking, szeptember 30. (Új-Kína) Csou En-laj,­­a Kínai Népköztár­saság miniszterelnöke és külügymi­nisztere csütörtökön fogadást adott a pekingi külföldi diplomáciai képvise­letek és hivatalos személyiségek, va­lamint a nemzeti ünnepre Kínába ér­kezett külföldi vendégek tiszteletére. A fogadáson több mint 2200 személy vett részt. Csou En-laj üdvözölte a meghívott vendégeket, majd a többi között hangsúlyozta: A világ egyre több népe és országa sürgeti a nem­zetközi feszültség enyhítését és köve­teli a békés együttélést és a baráti együttműködést. A kínai népnek kü­lönösen szüksége van a békés nem­zetközi környezetre, hogy építhesse országát. Csou En-laj elvtárs ezután a jelen­levők egészségére, a népek közötti barátságra és a tartós világbékére ürítette poharát. Lenin-renddel tüntették ki Vasziljevszkij marsallt Moszkva, szeptember 30. (TASZSZ) A moszkvai lapok közül a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek törvényerejű rendeletét, amely­nek értelmében Lenin-renddel tün­tették­­ ki Alekszandr Mihajlovics Vasziljevszkijt, a Szovjetunió mar­­sallját. A Vasziljevszkij marsall szep­tember 29-én töltötte be 60. életévét. Bag Hammarskjöld villásreggelije a szovjet ENSZ-küldöttség tiszteletére V. M. Molotov, a Szovjetunió ENSZ-küldöttségének vezetője szep­tember 29-én villásreggelin vett részt Dag Hammarskjöldnél, az ENSZ fő­titkáránál. A villásreggelin részt vettek még V. V. Kuznyecov, J. A. Malik és A. A. Szoboljev, a szovjet küldöttség tagjai. Bonn újrafelfegyverzési kormánybizottságot és atomerő-minisztériumot létesít Berlin, szeptember 30. (MTI) A nyugatnémet sajtó jelentése sze­rint Bonnban kormánybizottságot állítanak fel az újrafelfegyverzési tervek és határozatok végrehajtásá­nak összehangolására. A hivatalosan „szövetségi védelmi tanácsnak“ ne­vezett kormánybizottság elnöke Ade­nauer kancellár, alelnöke Blücher alkancellár, tagjai pedig Blank had­ügyminiszter, Brentano külügymi­niszter, Erhard gazdasági miniszter, Schröder belügyminiszter, Lübke közélelmezési és Strauss tárcanélküli miniszter lesznek. A nyugatnémet sajtó arról is be­számol, hogy a bonni kormány a kö­zeljövőben új minisztériumot létesít az „atomerő felhasználásának“ irá­nyítására. Adenauer kancellár Strauss jelenlegi tárcanélküli minisz­terre akarja bízni az új miniszté­rium vezetését. Külpolitikai jegyzetek Az áldozat színétől függ... z Egyesült Államok egyik vá­rosában, a Mississippi­ állambeli Sumnerben a minap hatalmas ér­deklődéssel kísért bűnügyet tárgyalt a bíróság. Chicagóban lakik a néger Till­­család. A nyáron az egyik gyerek, a 14 éves Emmett Till addig könyörgött szüleinek, amíg látogatóba engedték délre, a Sumnertől pár kilométerre levő Money helységbe, egy ismerős — ugyancsak néger — családhoz. Emmett Till édesanyja aggodalmat érzett, nem akarta engedni, még a déli államok tájékára sem, mert tud­valevőleg ott dühöng a leginkább a fajgyűlölet, nem sokra becsülik a „színesek“ életét. De a fiú megígérte, hogy vigyázni fog, ha fehér emberrel lesz dolga, legfeljebb annyit mond majd: „Yes, Sir“ vagy „Yes, Madam“. Mégsem volt elég elővigyázatos. Egy napon a helység egyik üzleté­ben ránézett egy nőre, s pajkosság­­ból elismerően füttyentett egyet. Mint a tanúk elmondották, még aznap két férfi — a nő férje, Roy Briant és egyik ismerőse, John Milan — ki­nyomozta, melyik néger fiú­­követte el a „borzasztó“ sértést, majd este revolverrel beállítottak a kis Em­mett Tillt vendéglátó családhoz. Kényszerítették a fiút, hogy szálljon be velük autójukba, aztán elhajtat­tak vele. Emmett életével fizetett a gyerekes csínyért, három nappal ké­sőbb a közeli folyóban találták meg holttestét, megcsonkítva, borzalmas verés nyomaival. Az eset nagy felháborodást keltett az Egyesült Államok haladó körei­ben. A két férfit letartóztatták, majd a sumneri bíróság elé állították. A tárgyalás a fajgyűlölet iszonyatos légkörében zajlott le. A városba ér­kező­­ újságírókat megfenyegették, megtámadták, a néger laptudósítók számára „néger­ sajtóasztalt“ állítot­tak fel. Itt kellett helyet foglalnia Carl C. Diggs újságírónak is, aki pe­dig Michigan állam törvényhozó tes­tületének is tagja. Talán mondani sem kell,­ hogy a tárgyalás néger hallgatóságát is elválasztották a töb­biektől ... A tárgyalás egy vezető gondolat jegyében zajlott le: a gyilkosokat tisztára kell mosni. Hiába igazolták a tanúk a tényállást, hiába jelentet­ték be mintegy hatvanan, köztük az áldozat édesanyja is, hogy a folyó­ban megtalált holttestben felismerték Emmett Tillt, hiába akadtak szemta­núk, akik látták a gyilkosokat, amint a fiút a víz felé vonszolják, s hallot­ták a pisztolylövést is — a sumneri Justitia és az amerikai igazságszol­gáltatás bedugta fülét, behunyta sze­mét, s eltűrte azt is, hogy a helyi Ku-Klux-Klan emberei megfélemlít­sék még az esküdteket és a tanúkat is. A sumneri bíróság felmentette a két vádlottat a gyilkosság vádja alól, azzal az indokolással, hogy nem le­hetett minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a megtalált holttest valóban Emmett Till. Vagyis nem lehet bebizonyítani, hogy a fiút meggyilkolták — talán csak megszö­kött (!). Elszomorító történet ez arról, hogy még ma is, a civilizált világban ilyen kegyetlen gyilkosok ügyében is az dönthet, milyen színe van az áldo­zatnak ., * Arató János

Next