Szabad Nép, 1955. október (13. évfolyam, 271-301. szám)

1955-10-11 / 281. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM ÁRA 10 FILLÉR KEDD, 1955. OKTÓBER 11 Nzevelgünk jól képzett fiatal szakmunkásokat A jövendő magyar munkásosztály szakmai és politikai felkészültsége nem utolsósorban az ipari tanulóképzés színvonalától függ. A legutóbbi öt esztendő alatt kiépült a munkaerőtartalékok rendszere, az egységes, szakosított iparitanuló-intézetek hálózata, új iskolák, tanműhelyek, tanbányák, tanulóotthonok létesültek. Az iparitanuló-képzés történetében első ízben készültek tankönyvek, tantervek, módszertani útmutatók. Az intézetekbe sok kiváló mester, tanár került. Az ipari tanulók munkaidejét, munkabérét , jogaikat törvények, rendelkezések védik. Különösen az utóbbi időben javult az iparitanuló-képzés. A legutóbb végzett ipari tanulókkal a munkahelyeken már csaknem mindenütt elégedettek. Erről értesítették az MTI-t a Gheorghiu-Dej Hajógyár, az Építésügyi Minisztérium, az RM Szerszámgépgyár, a MÁVAG Szivattyúgyár és több más üzem vezetői. Az RM Motorkerékpárgyárban a gyakorló szakmunkástok, egy kivételével, mind túlteljesítik normájukat. Balogh László, a múlt évben végzett gyakorló vájár a komlói Kossuth-bánya I. üzemének dolgozója, havi két-háromezer forintot keres. Vándor József elvtárs, az Anód Áramirányítógyár igazgatója a következőket írta az MTI-nak: „A vállalathoz helyezett gyakorló szakmunkások szorgalmasak, idősebb szakmunkásaink útmutatásait, tanácsait mindenben magukévá teszik. A vállalat nagyon elégedett a fiatalokkal és ezért köszönetét fejezi fel.“ De ezek csak kezdeti eredmények. Az iparitanuló-képzésben még nagyon sok a megoldásra váró feladat. Működésének első időszakában az MTH a fő figyelmet az elméleti, iskolai képzésre fordította és kevesebbet törődött a gyakorlati oktatás megszervezésével. Miközben sok új tankönyv készült, új tanárokat képeztek ki, szakosították az iskolákat — elfeledkeztek a mesterek kiképzéséről, a tanműhelyek jó ellátásáról, az üzemekkel való foglalkozásról. Márpedig — erre figyelmeztet a Szovjetunió számos tapasztalata és a nálunk jelentkezett hibák is — a szakmunkásképzés döntő színtere a műhely, a gyakorlat, tehát erre kell a legnagyobb figyelmet fordítani. A múlt tanévben már volt ebben valami javulás. Javult a tanműhelyek műszaki helyzete, több figgyelmet fordítottak a mesterek szakmai, pedagógiai képzésére, a gyakorlati oktatás módszertanára, a sokrétű tapasztalatcserére. De ennél tovább kell menni. A Minisztertanács határozata alapján az új tanévben ezért a képzési időt is sok esetben megváltoztatták. Eddig az elmélet és gyakorlat aránya 55:45 volt — az elmélet javára. Most 80:20 lesz — a gyakorlat javára. Bebizonyosodott, hogy egyes szakmunkások kiképzéséhez több időre van szükség. Ezért a vasipari szakmák egy részében és a bányaiparban áttértünk a hároméves, az építőiparban pedig a kétéves képzési időre. Az MTH egyik legfőbb hibája az volt, hogy befelé fordult, nem vette megfelelően figyelembe az ipar igényeit, nem volt jó a kapcsolata az iparral. Márpedig a munkaerőtarta-ékok rendszerének sikere az intézetek és az üzemek, az MTH és az ipar legszorosabb együttműködésén múlik. A múlt tanévben már megkezdődött a kapcsolat megjavítása. Nagyobb számban vették fel a nagyüzemek dolgozóinak gyermekeit. A vállalatok képviselői nagyobb szerepet kaptak a szakmunkás-vizsgáztatásoknál, gyakrabban ülnek össze az MTH vezetői az ipar vezetőivel. Természetesen az első lépéseket minél gyorsabban továbbiaknak is kell követni. De a jó kapcsolat kiépítése mind a két félen múlik. Több minisztériumnál és vállalatnál az a téves nézet terjedt el, hogy a munkaerőtartalékok rendszerének létrehozása megszüntette az iparitanuló-képzésért való felelősséget. Ezért a vállalati igazgatók és főmérnökök nagy része nem törődik az üzemi termelési gyakorlatot folytató tanulók képzésével. Az MTH-intézetekben folyó oktató-nevelő munnkához nem adnak megfelelő segítséget. Az RM Művek Egyedi Gépgyárának főművezetője, Nagy elvtárs például panaszkodik a múlt tanévben végzett szakmunkásokra. Ezek a fiatalok a gyár tanműhelyében tanultak, ahol a gépek elavultak, s a minimális képzési feltételeknek sem felelnek meg. A tanulók alacsony kategóriájú, rossz munkákat kaptak, nem lehet tehát csodálkozni a rossz eredményen. Érdemes megemlíteni, hogy ugyanakkor az üzem szomszédjában az RM Szerszámgépgyárban viszont elégedettek a most vizsgázott tanulókkal. Ez sem véletlen. A Szabad Nép 1955. június 25-i számában ugyanis Sablik Sándor, a szakoktatás vezetője felhívta a figyelmet a képzés hiányosságaira és több támogatást kért az üzem vezetőitől. Az idén itt a fiatalok már jól felszerelt tanműhelyben, korszerű gépek mellett dolgozhatnak, az üzem vezetői segítik a tanulóképzést, megfelelő munkákat, szerszámokat adnak a fiataloknak. Az idei tanévben még több lehetőség nyílik arra, hogy az iparitanuló-intézetek és az üzemek kapcsolata megjavuljon. A Minisztertanács határozata értelmében ugyanis a hároméves képzési időből az ipari tanulók általában csak egy évet töltenek a tanműhelyben, amíg szakmájuk alapfogásait elsajátítják. Tanulóidejük utolsó két esztendejét az üzemekben töltik termelési gyakorlaton. Fontos, hogy az üzemek jól felkészüljenek erre, jó gépeket, szerszámokat, munkákat adjanak a fiataloknak, hogy azok valóban sokrétű ismereteket szerezhessenek, megismerjék az üzemet, a gyár termelvényeit, gépeit. A szakmunkásképzéssel nagyon komolyan kell foglalkoznia minden üzemnek. A gyárak igazgatói, főmérnökei, idősebb szakmunkásai adják tudásuk legjavát az MTH, a szakmunkásképzés segítésére, tegyenek meg minden tőlük telhetőt ez üzemük mellett levő intézet eredményesebb munkájáért. A szakminisztériumok a jövőben azt is figyelembe fogják venni a gyárak munkájának elbírálásánál, hogy mennyire segítik a szakmunkásképzést. A fentieken kívül még számos hibán kell javítani. Pontosabban kell a jövőben megtervezni, hogy melyik szakmában hány új szakmunkásra van szükség. Több bányász és nagyüzemi dolgozó gyermekét kell felvenni tanulóképzési rendszerünkbe, több érettségizett fiatalt is, ezért ez egyik előfeltétele annak, hogy kulturáltabb, képzettebb, nagyobb szakismeretekkel rendelkező fiatal szakmunkások kerüljenek az iparba. Javítani kell az oktatás közbeni nevelőmunkát, emelni kell az oktató káderek, elsősorban a mesterek szakmai, pedagógiai színvonalát. Továbbra is sok segítségre, megértésre, támogatásra van szüksége a munkaerőtartalékok rendszerének és az ipari tanulóknak ahhoz, hogy később kiváló szakmunkásokká váljanak. Az MTH is legyen minden erejével azon, hogy a munkaerőtartalékok rendszeréből minél több öntudatos, jól képzett fiatal szakmunkás kerüljön ki. rjrj Megjutalmazták a nyári munkaversenyben győztes gépállomásokat és gépvezetőket A felszabadulási munkaverseny nyári szakaszában 10 000 gépállomási dolgozó és 1100 termelőszövetkezeti mezőgazdász vett részt. A verseny eredménye: 116 gépállomás, 382 brigád és 4252 traktorvezető teljesítette nyári idénytervét, 2141 traktorvezető pedig egész évi tervét befejezte. A versenyt a Földművelésügyi Minisztérium és a MEDOSZ most értékelte és a legjobb gépállomásokat, a versenyben élre került dolgozókat, csaplőcsapatokat jutalomban részesítette. A gépállomások versenyében a túrkevei Gépállomás az első. Nyári idénytervét 130,1 százalékra, ezen belül talajmunka-tervét 144,5, gépi kaparási tervét 100,2, kaszálási tervét 275, silózási tervét 114, összes gépi aratási tervét tilja, kombájnaratási tervét 116, végül tarlóhántási tervét ijj százalékra teljesítette. A gépállomás 10 000 forint jutalmat kapott. A versenyben második a Kiskunmajsai Gépállomás, kollektívája 8000, harmadik a Kerekegyházi Gépállomás, kollektívája 6000 forint jutalomban részesült. A brigádvezetők versenyében a Palotabozsóki Gépállomás dolgozója, Millner Ferenc és brigádja érte el a legjobb eredményt. Idénytervüket 161,5 százalékra teljesítették. A brigádvezető 2000 forint jutalmat kapott. A második helyezett: Csordás János brigádja a Füzesgyarmati Gépállomáson. A brigádvezető 1800 forint jutalomban részesült. Harmadik lett Vereb Imre brigádja, a Kiskunfélegyházi Gépállomáson. Vereb Imre 1600 forint jutalmat kapott. A kombájnvezetők versenyében Vzelman József, a Szigetújfalusi Gépállomás kombájnosa bizonyult legjobbnak. 300 holdról összesen 3594 mázsa gabonáttakarított be segédvezetőjével és munkacsapatával. A kollektíva együttesen 15 000 forint jutalmat kapott. A második helyezett: Kemecsei Miklós a Tetétleni Gépállomáson, aki munkakollektívájával együtt 12 000 forint, míg a harmadik helyezett, Kónya György a Dévaványai Gépállomáson, aki munkakollektívájával együtt 10 000 forint jutalomban részesült. Az aratógépkezelők versenyében a Kunszentmártoni Gépállomás dolgozója, Babecz János az első, 21 nap alatt 370 hold gabonát aratott le. Segédvezetőjével együtt 2500 forint jutalmat kapott. Karsai Ferencet, a Kunszentmártoni Gépállomás aratógépkezelőjét 2000. Pintér Lászlót, a Karcagi Gépállomás aratógépvezetőjét szintén 2000 forinttal jutalmazták. A talajmunkák három legjobb traktorvezetője: Kisignác János (Csokonyavisontai Gépállomás), G. Nagy Sándor (Karcagi Gépállomás) és Szálka Gyula (Encsencsi Gépállomás). A cséplő-munkacsapatok versenyében Nagy Imre, a Hajdúböszörményi Gépállomás dolgozója került az élre. Második Kristóf Andor munkacsapata a Tetétleni Gépállomáson, harmadik Majoros András munkacsapata a Nagykállói Gépállomáson. Az Állami Gazdaságok Minisztériuma megjutalmazta a növényápolásban dolgozó traktorvezetők legjobbjait. 3000 forintos jutalmat kapott Juhász György, az Ebesz Álami Gazdaság traktorvezetője. Összesen 1062 holdat kapált meg, és gépének éves tervét szeptember 30-ig 189 százalékra teljesítette. Második lett Ökrös Lajos a Dombegyházi Állami Gazdaságban, a harmadik pedig Katona József a Babarci Állami Gazdaságban. r Bilka Pál: A földjáradékról (2. oldal) Salamon Pál: Vessenek véget a szervezetlenségnek és a kapkodásnak a Villamosgép- és Kábelgyár vasöntödéjében (2. oldal) Szabó László: A pécsiek felkészülnek a télre (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Fekete Sándor: A francia nemzetgyűlés utasítása a Faure-kormánynak (3. oldal) Megkezdődött a Szakszervezeti Világszövetség elnökségének budapesti ülésszaka (3. oldal) Bebrits Anna: Mister Jackson gondjai (3. oldal) A nemzetközi feszültség enyhülésének jelentősége — Palmiro Togliatti elvtárs genovai beszédéből (3. oldal) Koroknai Zsuzsa: Kétféle bányászsors az osztravai bányavidéken — Csehszlovákiai útijegyzetek (4. oldal) A harmadik negyedév jelentősebb újításai a termelés szolgálatában A dolgozók kezdeményező kedve, az újítások számának gyarapodása egyik fontos alapja a technika fejlesztésének. Pártunk Központi Vezetőségének határozata hatalmas mértékben felébresztette a dolgozók érdeklődését a műszaki kérdések, az új technika iránt és széles kaput tart az újító törekvéseknek. A határozat óta megsokszorozódott az újítások száma. A harmadik negyedévben már sok nagy jelentőségű javaslat vált valóra. Termites anyag és más újítások a kohászatban Az Ózdi Kohászati Üzemekben dr. Sailer Géza és Lantzky József az acélöntésnek egy régi problémáját oldotta meg. A kokillába öntött acél a gyors lehűlés következtében gyakran lyukacsossá, odvassá válik. A lyukacsosság egyik leggyakoribb selejtek a hengerlésnél. Az újítók a kokillában levő acélhoz úgynevezett termites anyagot adagolnak, amely nagy hőt fejleszt és ezzel késlelteti, egyenletesebbé teszi az acél lehűlését. Az újítást az Ózdi Kohászati Üzemekben már jó eredménnyel alkalmazzák. Az újítók jól végzett munkájukért 35 000 forint újítási díjat kaptak. A Lenin Kohászati Művekben Lemer Mihály és Ruszler Ferenc a kokillák élettartamának növelésére dolgozott ki hasznos módszert. A megsérült kokillákat azelőtt félredobták, s mint ócskavasat a martinkemencében beolvasztották. Az újítók újfajta hegesztési módszert dolgoztak ki, s a kokilla anyagával azonos anyaggal hegesztve javítják meg a sérülést, így a kokillák élettartamát megsokszorozzák. A Sztálin Vasmű üzemeiben a dolgozók 623 újítással járultak hozzá a harmadik negyedévben a műszaki színvonal fejlesztéséhez. Kiemelkedő Dankó József pakuralakatos csoportvezető újítása. Dankó József megfigyelte, hogy a martinkemencékbe nem a leggazdaságosabban adagolják a pakuraolajat, hőenergiáját nem használják ki megfelelően. A csoportvezető javaslatára az olajbeömlőcsövet és az olajporlasztót megrövidítették, lyukméretét pedig megkétszerezték. Így a pakuraolaj tömör lánggal, gazdaságosan ég el és hőenergiáját nagy hatásfokkal adja át az acélfürdőnek. Másik előnye, hogy a kemenceboltozatot is egyenletes hőmérsékleten tartja, gyorsítja az adagkikészítést. Az újítást augusztus közepén vezették be, és megállapították, hogy egyetlen kemencénél mintegy 200 000 forint értékű pakuraolajat takaríthatnak meg évente. Rövidesen mind a két kemencénél alkalmazzák az új módszert. A „vízágyú“ új bányát tár fel A tatabányai külszínfejtéses bánya meddőrétegének eltakarítására másfél hónappal ezelőtt „vízágyút“ szereltek fel. A vízágyút Bán János újításaként előzőleg a X-es aknában alkalmazták. Óránként 151 köbméter tiszta homokot termelt a vízágyú a tömedékeléshez és csupán ebben az aknában kétmillió forinttal csökkentette az évi termelési költséget. A vízágyú alkalmazását nehezítette a köves, kavicsos, sok helyütt erősen kötött talaj. Később kőrostákkal fedték a szívócsöveket, s a dugulást sikerült megakadályozni. A vízágyú két sugárban zúdul a meddőre és rendkívül meggyorsítja a szénréteg elérését. Nagy része van abban, hogy a 20—22 méteres fedőréteg eltávolítása után már mintegy 100 négyzetméternyi területen szénhez jutottak a külfejtéses bányában. Ezzel lehetővé vált, hogy a fagyos idő beállta előtt, még októberben megkezdhessék a széntermelést. Két hét alatt 25 tonna ólomércet dúsítottak terven felül A Recski Ércelőkészítő-műben már más bányából odaszállított ólomércet is dúsítanak. Ennek igen nagy a gazdasági jelentősége. Szabó László mérnök mintegy negyven kísérlet után olyan ércfürdőt állított elő, amelyben egyaránt ki lehet választani az ólmot és a rezet. A sikeres kísérletek után az ércelőkészítő-mű egyik őrlőmalmát különválasztották a többitől, hogy az abban őrölt ólomérc ne keveredjék rézérccel, így egy időben, egymás mellett, az egyik flotációs cellasoron a rezet, a másikon pedig az ólmot vonják ki a kőzetből. Az új módszer alkalmazásával két hét alatt 25 tonna terven felüli dúsított ólomércet állítottak elő, és az ólomérc kiválasztásához használatos külföldi vegyszerek megtakarításával több százezer forint értékű, devizát takarítottak meg államunknak. Háromnegyedmillió forintos megtakarítás A különféle gőz- és melegvíz-vezetékek hőállóságát eddig importált hosszúszálú üvegfonállal biztosították, amit bőrlemezre varrva burkolatként használtak. A fonál és lemez készítése, varrása kézzel történt. Kovács László, a Szerelőipari Szigetelő Vállalat dolgozója gépet, szerkesztett a hőszigetelés munkafolyamatának meggyorsítására, olcsóbbá tételére. Gépe rövid szálú hazai üveggyapotból előregyártja a burkolatot. A Szerelőipari Szigetelő Vállalat eddig négy ilyen gépet állított üzembe. Három hónapon át egy-egy gép havonta 1500 négyzetméter szigetelőanyagot készített. A négy gépnél több mint háromnegyedmillió forint volt a megtakarítás. Az Üvegszigetelő Anyagok Gyára rövidesen alkalmazza és országos méretekben is hasznosítja a nagy jelentőségű újítást. ■ I ——— A Csepel Autógyár motorgyártó üzemében Perfalvi János üzemlakatos a balesetek elkerülésére újítást vezetett be a köszörűgépen, tjításának lényege, hogy a köszörűkőre a munkadarabok cserélésekor védőlemez takaró borul. Képünkön Perfalvi János újító és Manger Istvánná gépmunkás működés közben vizsgálják az újítást. (Mező Sándor felvétele, Magyar Foto) A Minisztertanács kinevezte az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács elnökét és tagjait A Minisztertanács az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács elnökévé Mekis Józsefet, tagjaivá pedig Hidas Istvánt, Ajtai Miklóst, Ács Ernőt, Bakonyi Sebestyén Endrét, Bíró Ferencet, Bognár Rezsőt, Csanádi Györgyöt, Csűrös Zoltánt, Erdei Ferencet, Friss Istvánt, Hevesi Gyulát, Horgos Gyulát, Jánossy Lajost, Kiss Árpádot, Kocsis Lajost, Korach Mórt, Natonek Imrét, Ratkovszky Ferencet, Rázsó Imrét, Ribiánszky Miklóst, Sebestyén Jánost, Simonyi Károlyt, Szabó Gergelyt, Szalay Sándort, Szádeczky-Kardoss Elemért, Szele Mihályt, Széchy Károlyt, Szíjártó Lajost, Trautmann Rezsőt, Varga Józsefet (Ganz Vagon- és Gépgyár), Varga Józsefet (Műszaki Egyetem), Vályi Pétert és Winter Ernőt nevezte ki. (MTI) Bőséges, jó téli takarmányt az állatállománynak fiataló «*rt'dni«•«*/»/. a fiatalok silósósi versenyében A DISZ felhívására országszerte ifjúsági silózóbrigádok százai kezdtek munkába, hogy elegendő takarmányt tartósítsanak télre. A fiatalok eleget tesznek a megbízatásnak. Napról napra több silókutat töltenek meg jó minőségű, lédús takarmánnyal. A Küngösi Állami Gazdaság DISZ-brigádja már teljesítette ez évi tervét Évek óta kiváló silózási eredményeket ér el a Küngösi Állami Gazdaságban Kiss János 21 tagú DISZ- brigádja. A fiatalok jelenleg a bakonyi üzemegységben dolgoznak, s egy erőgéppel két silótöltő gépet hajtanak, így naponta 50 kiló üzemanyagot takarítanak meg, egy traktor pedig felszabadul. A silókukorica mellett most a frissen tört kukoricaszárat és a napraforgótányérokat is behozzák, majd a keveréket sós vízzel és melasszal ízesítik. A brigád tagjai eddig 17 000 mázsa silótakarmányt készítettek, s ezzel teljesítették ez évi tervüket. Miért maradt el Zala megye ? Zala megyében súlyos az elmaradás a silózási terv teljesítésében. A megye fiataljainak véleménye szerint ennek legfőbb oka, hogy a mezőgazdasági szakemberek nem fordítanak kellő figyelmet erre a munkára, és elmulasztják az ifjúsági brigádok segítését. A Lenti Gép, állomás főagronómisa, Szabó István, amikor a fiatalok gépeket kértek, azt felelte, hogy a talajvíz miatt nem lehet silózni. Ez a gépállomás még egy százalékot sem ért el az őszi silózási tervteljesítésbe , holott a környező állami gazdaságokban hasonló körülmények között jól halad ez a munka. A Terjei Gépállomás is csak ígéri a segítséget. Csáfordon sem a tanács, sem a fiatalok nem tudják, hogy mennyi a község silózási terve, s így természetes, hogy eredmények sincsenek. A megyei DISZ-bizottság és a járási DISZ-bizottságok most újabb terveket dolgoztak ki a silózás meggyorsítására. A fiatalok elhatározták, hogy vasárnap is dolgoznak a termelőszövetkezetekben. Több helyen az üzemek, vállalatok, hivatalok DISZ-fiataljai is bekapcsolódnak ebbe a munkába. Ahhoz azonban, hogy eredményesen dolgozzanak, joggal várnak több segítséget a megye mezőgazdasági szakembereitől, a gépállomásoktól. Jó silótakarmány készül növény hulladékokból is Szabolcsban, a nyírteleki Szabad Nép Termelőszövetkezet fiataljai dolgoznak legserényebben. Tervüket már 250 köbméterrel szárnyalták túl. Negyven hold csalamádéjukat most vágják, s ebből november 27-ig újabb 400 köbméternyi silót készítenek. Összegyűjtik és besilózzák a burgonyaindát, répalevelet, édes cirokszárat, napraforgótányért és egyéb növényi hulladékot, amely azelőtt a trágyadombra került. Kiszámolták, hogy a növényhulladékból készített silótakarmány három hétig elég lesz majd a szövetkezet állatállományának. 4600 köbméter új betonsiló Csongrádban Az országos silózási versenyben Csongrád megye vezet. Itt a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok az idén már 45 000 köbméternyi silógödröt töltöttek meg. Ez a mennyiség csaknem kétszerese a múlt év október közepéig tartósított takarmánynak. Különösen az országos hírű szentesi Felszabadulás Termelőszövetkezet tagjait illeti dicséret, akik tapasztalatból tudják, hogy érdemes nagy mennyiségű silót készíteni. Itt a tehenek sok jó minőségű, vitamindús takarmányt kaptak, s a fejési átlag még a leghidegebb téli hónapokban is 14 liter felett volt! A szövetkezetek eddig már 1200 köbméter takarmányt tartósítottak, de besilózzák még a kukoricaszárat is. A megyében a növekvő takarmánymennyiség tárolására újabb silókat építenek. Eddig csaknem 4000 köbméter állandó jellegű új betonsiló készült el. Példamutató szövetkezeti fiatalok Hajdúban Hajdú-Bihar megyében 112 DISZ- szervezet fiataljai csatlakoztak a második országos silózási versenyhez. 146 638 köbméter silótakarmány elkészítését vállalták. A versenyző fiatalok legnagyobb része termelőszövetkezeti tag. Többen már teljesítették is vállalásukat. A balmazújvárosi Kossuth, az ebesi Hunyadi, az ebesi Ady Endre, a mikepércsi Petőfi és a nagyhegyesi Új Élet Termelőszövetkezet például a fiatalok jó munkája nyomán túlteljesítette silózási tervét. A Balmazújvárosi Gépállomás körzetében állandóan 8—10 silótöltő-gép dolgozik. Több mint négy és félezer köbméter téli takarmány készítéséhez adtak eddig gépi segítséget. A Hajdúszoboszlói Gépállomás diszistái eddig csaknem 2000 köbméter silótakarmányt készítettek. De vannak olyan gépállomások is, mint például a polgári, tiszacsegei és vámospércsi, ahol a silótöltő-gépek jóformán alig dolgoznak. A SZABAD NÉP POSTÁJÁBÓL A jövő évi jó gabonatermésért A legjobb gabonatermelők országos versenyében számos kiváló eredmény született az idén, s a termelők sok hasznos tapasztalatra tettek szert. Az alábbiakban néhány levelet ismertetünk, amelyek beszámolnak arról, hogyan értek el jó eredményeket, s mit tesznek most az őszi munka idején, hogy földjük jövőre is bőven teremjen. ..Október 20-ig befejezzük a vetést.* Kundra József agronómus három éve dolgozik a karcagi Szabadság Termelőszövetkezetben. Ahogyan a tsz legöregebb tagjai mondják, ezen a vidéken 8—10 mázsás búzatermés még a legjobb esztendőkben is szép eredménynek számított. Eleinte, amikor Kundra elvtárs még csak ismerkedett a között, szikes földdel, nem is remélte, hogy a tsz-ben ezt az átlagot jelentősen túlszárnyalják. Az idén egy 150 holdas területen mégis majdnem megduplázták a termést. — Mészáros Mátyás növénytermesztési brigádvezetővel elhatároztuk, hogy egy táblán megpróbálkozunk: jó talajmunkával, korai vetéssel, gondos ápolással termékenyebbé változtatjuk ezt a szikes földet — írja Kundra elvtárs. — Ki is választottuk a területet, amelyben előző évben borsó és burgonya termett. Négy héttel a vetés előtt felszántottuk a földet, s jól beérett, pihent vetőágyba vetettük el a gondosan tisztított, csávázott magot. Október 20 körül ezen a területen már szépen zöldellt a búza. A hosszú tél nem nagyon kedvezett a vetésnek. Sokat aggódtunk érte. Állandóan az időjárást figyeltük, lestük, hogyan viselkedik a vetés a hó alatt. Azt a részt, ahol jégpáncél keletkezett a hótakaró felszínén — jószágokkal járattuk meg. Amikor kisütött az első tavaszi nap — rögtön nitrogéntartalmú műtrágyával serkentettük gyorsabb növekedésre a gabonát. A mi búzánk lett a környékén a legszebb. A 150 holdas tábláról 19 mázsa 22kiló termést arattunk átlagosan. Nem valami csodálatos dolog az, amit csináltunk, általában ismert módszereket alkalmaztunk, de egy percre sem feledkeztünk el, hogy csak akkor várhatunk jó termést, ha minden munkát idejében elvégzünk. Most ősszel 1780 holdon vetünk búzát. A közgyűlésen elhatároztuk, hogy minden brigád a mi módszerünk szerint dolgozik. A vetőszántás már készen van. Október 20-ig föld- be kerül a vetőmyig azutolsó holdon is. „Megadom a földnek, amit kíván“ — Régi tapasztalatom, hogy a búza akkor ad be termést, ha jól előkészített talajba korán elvetik. Akkor lesz ideje még ősszel bokrosodni, megerősödni — ezt olvashatjuk Takács Lajos Győr megyei dunakiliti 8 holdas, egyénneg dolgozó paraszt leveléből. — Amióta a magam gazdája vagyok, sokszor takarítottam már be 12—14 mázsás termést holdanként, de ha véletlenül úgy jött a sora, hogy nem tudtam megadni a búzának a kedvét — mindig ráfizettem. A késedelem meglátszott a termésen. Az évés múlásával a tapasztalatom is gyarapszik. Tavaly már 18 mázsa, az idén pedig 21 mázsa 20 kiló búzát takarítottam be egy-egy holdról. Sokat köszönhetek a műtrágyának. Pedig pár esztendővel azelőtt beszélhettek nekem róla, csak fölösleges kiadásnak tartottam. De most már megváltozott a véleményem. Láttam, hogy a helyi Felszabadulás Termelőszövetkezetben őszszel szuperfoszfátot, tavasszal pedig pétisót adnak a földnek. Egyszer én is megpróbálkoztam vele. Sikerült. Most még csak október első felében járunk, de én már pár hete felszántottam a földet, jól előkészítettem a magágyat. Egy ideig vártam, hadd ülepedjen, eredjen a talaj. Most pedig már vetek. Ha kérdezik tőlem, mit csinálok a földdel, hogy olyan szép a búzám, olyan jól terem, csak azt felelem: a jó termésnek meg kell adni az árát, a földet szeretni, ismerni kell s mindent megadni neki, amit kíván. Megtanulták becsülni a gépek munkáját Messze földön ismerik a Hajdú megyei újházi Lenin Termelőszövetkezetet. Jól gazdálkodnak a szövetkezet tagjai, évről évre növelik a föld hozamát. Az idén például egy 55 holdas táblán a rozs 23 mázsa 50 kilót adott átlagosan. Ezzel a kiváló rozsterméssel a szövetkezet első helyezést ért el a gabonatermelők országos versenyében. — Egy-két tapasztalattal újra gazdagabbak lettünk — írja Széll József, a szövetkezet elnöke. — Megtanultuk, hogy a jó termés alapját őszszel kell megvetni. Ha sajnáljuk a fáradságot, késlekedünk a szántással, vetéssel, bizonytalan lesz a termés. Tavaly ősszel minden munkát idejében, pontosan végeztünk. Bátran alkalmaztuk a jól bevált módszereket. A búza nagy részét például keresztsorosan vetettük, a rozson pedig elvégeztük a pótbeporzást. Vetés előtt holdanként 150 kiló szuperfoszfátot dolgoztunk a talajba, s utána tárcsával mégegyszer végigjártuk. Olyan magágyat kaptunk, amelyben könnyen gyökeret ereszt a mag, s hamar erőre kap. Megtanultuk becsülni a gépek munkáját is. Kézierővel, igásjószággal bizony sohasem juthattunk volna ennyire. Kora tavasztól késő őszig a Petőfi traktorosbrigád dolgozik földjeinken. Az ügyeskezű traktorosokra, s jól karbantartott gépeikre mindig számíthatunk. A Győri Autószerszámgépgyár a különleges gépek gyára Ötéves tervünk alkotásai közé tartozik a Győri Autószerszámgépgyár. Ennek a gyárnak a feladata az új vasipari gépek első példányainak és a különleges, úgynevezett célgépeknek a készítése. A gyár születésétől kezdve — nem egész három év alatt számos nehéz feladatot oldott már meg. 1954-ben a Magyar Acélárugyár részére elkészítette a rugószemhajlító automatagépet, a Győri Hajtóműgyárnak pedig egy négyorsós marógépet szállított. 1955. év elején a Vörös Csillag Traktorgyár kétorsós felületmarógépet kapott a sebességváltók megmunkálásához az Autószerszámgépgyártól. A Dugattyú- és Csapágyöntöde rendelésére dugattyú-nagyológépet készítettek. Ez év márciusában a Győri Hajtóműgyár részére újabb célgép, ezúttal egy kétorsós marógép készült. A Dugattyúgyűrűgyár részére ugyancsak ez évben készítették el a sorjázógépet, az Ikarus számára pedig károllót gyártottak. A Győri Autószerszámgépgyár készítette el az M—25-ös univerzális traktornak azt a két példányát is, melyeket a mezőgazdasági kiállításon bemutattak. Jelenleg is számos olyan különleges gépet készítenek, melyeket eddig hazánkban nem gyártottak. A most készülő gépek közül a legnagyobb és egyik legjelentősebb a 15 tonnás forgácstörőgép. Az esztergaforgácsot valósággal megdarálja. Ezzel kettős feladatot old meg: megkönnyíti a forgács szállítását és alkalmassá teszi az olvasztásra. A Győri Autószerszámgépgyár a prototípusokon és célgépeken kívül autóalkatrészeket és szerelőszerszámokat is készít. November 15-ig kínai exportra az IKARUS autóbuszok javításához szükséges 150 szerszámkészletet gyártanak. A 10 millió forint költséggel berendezett gyár a következő években háromszorosára fejlődik. Csaknem 20 millió forintos beruházással megnagyobbítják a gép- és szerelőműhelyt. Géppel szedik a burgonyát a nagykállói Új Élet Termelőszövetkezetben. A hatalmas tábla gazdag termést adott. (Fehérvíri Ferenc felvétele, Magyar Foto)