Szabad Nép, 1955. november (13. évfolyam, 302-331. szám)
1955-11-01 / 302. szám
KEDD, 1955. NOVEMBER 1 A szovjet küldöttség javadata a Kelet és Nyugat közötti, kapcsolatuk fejlesztésére Genf, október 31. (MTI) A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdésére vonatkozó irányelvükben kijelentették, hogy tanulmányozni kell „azokat az intézkedéseket, beleértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganatosítható intézkedéseket, amelyek a) a népek közötti szabad érintkezést és békés kereskedelmet akadályozó sorompók fokozatos kiküszöbölését és b) az érdekelt országok és népek szempontjából kölcsönösen előnyös szabad érintkezés és kapcsolatok megvalósítását eredményezhetnék." A négy hatalom külügyminiszterei ennek megfelelően attól a kívánságtól vezérelve, hogy elősegítsék az államok közötti békés együttműködést, a következőkben állapodtak meg: Rendszabályokat kell foganatosítani a nemzetközi kereskedelem fejlődésének előmozdítására, értve ezalatt a Kelet és Nyugat közötti nemzetközi kereskedelmet jelenleg gátló akadályok és korlátozások felszámolását, továbbá a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását a kereskedelem és a hajózás kérdéseivel kapcsolatban. A négy hatalom minden tőle telhető intézkedést megtesz, hogy elősegítse valamennyi ország kereskedelmi hajóinak akadálytalan áthaladását a nemzetközi jelentőségű tengerszorosokon és csatornákon, valamint a néhány állammal való tengeri összeköttetést jelenleg gátló akadályok és korlátozások felszámolását. Intézkedéseket kell tenni a nemzetközi tudományos és műszaki kapcsolatok kiszélesítésére, nevezetesen az atomerő békés felhasználásában (a technikában, a mezőgazdaságban, a gyógyászatban stb.) az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek értekezleteinek összehívása útján. A négy hatalom képviselői megfelelő lépéseket tesznek majd azokban a nemzetközi szervezetekben, amelyek a tudományos és a technikai nemzetközi együttműködés kérdéseivel foglalkoznak. Kívánatos, hogy az ezzel kapcsolatos legközelebbi intézkedésként 1956-ban hívjanak össze nemzetközi értekezletet az atomerőnek a gyógyászatban történő felhasználása kérdésében. A A négy hatalom helyesli, hogy a nemzetközi szakintézmények* (Nemzetközi Menekültügyi Szervezet NRO], UNESCO, Egészségügyi Világszervezet [WHO], szállítási és közlekedési szervezet stb.) munkájában valamennyi ország részt vegyen, amely ilyen együttműködést kíván. Ezután a következő további intézkedéseket kell tenni — beleértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganatosítható intézkedéseket —, amelyek elősegíthetik a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok megszilárdítását az iparban, a mezőgazdaságban, a kulturális együttműködésben és az utazásokkal kapcsolatban: a) kölcsönösen küldöttségeket kell cserélni, az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem képviselőinek kölcsönösen utazásokat kell tenniök egymás országaiban tapasztalatcsere céljából és azért, hogy megismerkedjenek az illető országok e téren elért eredményeivel; b) ki kell bővíteni az országok közötti kulturális kapcsolatokat abból a célból, hogy szélesebb alapon fejlődjék ki az érintkezés a tudomány és a kultúra munkásai között és kibővüljön a kulturális értékek cseréje. Ezért kívánatos, hogy az illető országok kulturális együttműködési egyezményeket kössenek; c) ki kell bővíteni a sajtótermékek (könyvek, folyóiratok, újságok stb.) cseréjét a tudományos kutatóintézetek, könyvtárak, tudományos és kulturális egyesületek, társadalmi szervezetek és magánszemélyek között; d) intézkedéseket kell tenni a nemzetközi utazások, valamint az államok közötti sportkapcsolatok szélesebb körű kifejlesztésére; e) rendszabályokat kell foganatosítani a kivándorlási és egyéb előírások terén fennálló, az előbb említett államközi kapcsolatok kibővítését megnehezítő írt mesterséges akadályok kiküszöbölésére. Molotov elvtársi nyilatkozata a két német állam képviselőinek meghívásáról Elnök úr! A napirend első pontjával kapcsolatban a szovjet küldöttség szeretné kifejezésre juttatni véleményét a német kérdés megtárgyalásának rendjére vonatkozólag. A szovjet küldöttség szükségesnek véli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői részt vegyenek a német kérdés megvitatásában. Ez annál is fontosabb, mivel egyedül a Szovjetuniónak van közvetlen kapcsolata mind a Német Demokratikus Köztársasággal, mind pedig a Német Szövetségi Köztársasággal. Amit Franciaországot, Angliát és az Egye-sült Államokat illeti, ezeknek az or szágoknak csak a két német állam egyikével van közvetlen kapcsolata, tehát meg vannak fosztva attól a le-hetőségtől, hogy teljes képet alkos-sanak maguknak mindkét német állam álláspontjáról. A kormányfők irányelvei, amelyeknek bennünket vezetniük kell, az általunk tárgyalt kérdéssel kapcso-latban kimondják, hogy a külügyi miniszterek maguk fognak rendelke-zést hozni — amennyiben kívánatos- nak látják — más érdekelt felek részvételére vagy meghallgatására vonatkozólag. Ennek megfelelően a szovjet küldöttség javasolja, hívják meg a német nép képviselőit, hogy vegyenek részt a német kérdésről folyó tárgyalásokon. Szeretnék arra is emlékeztetni, hogy a kormányfők értekezletén N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, kifejezte a szovjet kormánynak azt a határozott meggyőződését, hogy a német kérdést nem lehet megvitatni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek részvétele nélkül. Volt idő, amikor a négy nagyhatalom a németek részvétele nélkül hozott Németországot érintő határozatokat. Ez érthető volt a háború utáni első esztendőben. Most azonban, hogy két szuverén német állam jött létre Németország területén, ez egészen más dolog. Ilyen körülményeik között abnormális lenne határozatokat hozni a német kérdésről, képviselőiknek részvétele nélkül. Ha el akarunk jutni a német kérdés megoldásához, akkor elő kell segítenünk a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közeledését. Meggyőződéssel ki lehet jelenteni, hogy ezt az utat választva a puszta kívánságoktól és nyilatkozatoktól a gyakorlati intézkedések felé fordulnánk, és megértve nemzeti törekvéseit, lényegbe vágó segítséget nyújtanánk a német népnek. Szeretném remélni, hogy a szovjet kormánynak ez a nézete megfelelő támogatásra talál Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügyminiszterei részéről. Mi nem látunk semmi olyan okot, amely megakadályozhatná a német nép képviselőit, hogy részt vegyenek értekezletünkön a német kérdés megvitatásában. Itt kifejezésre juttathatnák nézeteiket csakúgy, mint állásfoglalásukat azokkal a javaslatokkal és tervekkel kapcsolatban, amelyek már előterjesztésre kerültek, vagy amelyeket ezután terjesztenek elő a német kérdés tárgyalása során a német probléma megoldását és a német egység helyreállításának kérdését illetően. A szovjet küldöttség ezzel kapcsolatban javasolja, hogy értekezletünk nevében küldjünk meghívót Otto Grotewohlnak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének és Konrad Adenauernak, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának, hogy utazzanak Genfbe személyesen, vagy küldjék el képviselőiket a német kérdés megvitatásában való részvétel céljából. SZABAD NÉP A külügyminiszteri értekezlet hétfői illése (Folytatás az 1. oldalról.) srárólag adott irányelveknek és nem felel meg a mindenki által közismert reális tényeknek. Teljesen világos, hogy ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A szovjet kormány figyelmesen tanulmányozta az övezetre vonatkozó összes javaslatokat és elgondolásokat, és arra a következtetésre jutott, hogy ez a kérdés komoly figyelmet követel, és meg kell kísérelnünk összeegyeztetni álláspontunkat ebben a kérdésben, annál is inkább, mert álláspontunk egész sor pontban megegyezik. Attól az óhajtól vezettetve, hogy közeledjünk Eden úr javaslatához, mi, a négy kormányfő irányelveinek megfelelően, javasoljuk, egyezzünk meg a következőkben: 1. A fegyverzet korlátozásának és ellenőrzésének övezete Európában a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a velük szomszédos államok, vagy ezek közül néhánynak a területét foglalja magában. 2. Az övezet kérdésére vonatkozó egyezményben elő kell írni az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy- Britannia ésFranciaország ama fegyveres erőinek felső határát, amelyek az ebben az övezetben elterülő államok területén állomásoznak. E csapatok létszámának kérdését kiegészítően kell megvizsgálni. 3. A fegyveres erők korlátozására és ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségekhez, amelyeket az államok megfelelő egyezmény alapján vállalnak, ezeknek az államoknak hozzá kell járulniuk és ezek az államok e kérdésben szabadon, szuverén jogaiknak megfelelően határozhatnak. 4. A fegyverzet csökkentésére vonatkozó kötelezettségek végrehajtása érdekében az övezetbe tartozó területeken együttes ellenőrzést kell létesíteni a szerződésben részvevő államok fegyveres erői és fegyverzete fölött. Ha megegyezés jönne létre közöttünk ebben a kérdésben, a továbbiakban pedig megegyezés jönne létre a többi érdekelt állammal is, ez nagy jelentőséggel bírna a béke ■megszilárdítása szempontjából és elősegítené az európai feszültség csökkentését Ugyanakkor egy ilyen megegyezés megkönnyítené a leszerelés kérdésének megoldását, mert Európa egy meghatározott területének példája nyomán bebizonyosodna, hogy megvan a lehetőség azoknak a leszerelési intézkedéseknek alkalmazására, amelyeket később nagyobb arányokban lehetne megvalósítani. A szovjet küldöttség azt a reményét fejezi ki, hogy a szovjet kormánynak ezek a javaslatai, amelyeket, mint már rámutattunk, a jelen értekezlet többi részvevői által előterjesztett megfelelő javaslatok figyelembevételével készített el, megfelelő alapul szolgálnak álláspontunk közeledéséhez, és elősegítik a szükséges megegyezést a négy hatalom között az európai biztonság biztosításának fontos kérdésében. Genf, október 31. (MTI) L. F. Iljicsov, a genfi értekezleten részvevő szovjet küldöttség szóvivője hétfőn este sajtóértekezleten számolt be a külügyminiszterek 4. üléséről. — Véleményünk szerint az ülést ezúttal is tárgyilagos légkör jellemezte — mondotta Iljicsov. — Az előző ülésen hozott határozat értelmében a külügyminiszterek hozzákezdtek a napirend 3. pontjának, a Kelet és a Nyugat közti kapcsolatok fejlesztése kérdésének megtárgyalásához, majd visszatértek az első napirendiponthoz, az európai biztonság és Németország kérdéséhez. Mind a négy miniszter hozzászólt mindkét napirendi ponthoz. A harmadik napirendi ponttal kapcsolatban Dulles, Pinay és Macmillan kifejtette véleményét, majd a három nyugati külügyminiszter közös emlékiratot nyújtott be a Kelet és Nyugat közötti kapcsolat fejlesztéséről. A szovjet küldöttség nevében Molotov külügyminiszter ezután ugyancsak konkrét javaslatot terjesztett elő ebben a kérdésben. A külügyminiszterek abban állapodtak meg, hogy szakértők fogják tanulmányozni mind a nyugati külügyminiszterek, mind a szovjet küldöttség javaslatát és november 10-én jelentést terjesztenek az értekezlet elé. A Szovjetunió részéről Vinogradov párizsi nagykövetet jelölték a szakértői bizottságba. Molotov külügyminiszter ezután javasolta, hogy a német kérdés további megtárgyalásához hívják meg a két német állam képviseletében Otto Grotewohlt, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét és Konrad Adenauert, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárját. A szovjet küldöttséget ennél a javaslatnál az a gondolat vezérelte, hogy a kormányfők által elfogadott irányelvek szerint a külügyminiszterek szükség esetén tanácskozhatnak a német kérdésben érdekelt felekkel. Molotov ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy mind a Német Demokratikus Köztársaság, mind a Német Szövetségi Köztársaság szuverén állam, amely joggal kérhet szót a német kérdés rendezését célzó nemzetközi tanácskozásokon. A három nyugati külügyminiszter elutasította a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek meghívására tett szovjet javaslatot. Ezután Molotov szovjet külügyminiszter új javaslatot tett az európai biztonság kérdésére vonatkozólag. A szovjet küldöttség nevében Molotov külügyminiszter az európai biztonsággal kapcsolatban felvetett egy további kérdést. Hangsúlyozta,hogy a négykormányfő genfi értekezletén több megjegyzés hangzott el, éskülönösen Eden angol miniszterelnök részéről merült felkonkrét formában az a szempont, hogy a Kelet és a Nyugat között ellenőrzési övezeteket hozzanak létre. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, mint ismeretes, helyeslő álláspontra helyezkedett Eden gondolatával kapcsolatban. A kormányfő irányelveiben is szó esett a Kelet és a Nyugat közti övezetek létrehozásának kérdéséről. A szovjet kormány — mondotta Molotov — az erre vonatkozó javaslatok tanulmányozása után arra a meggyőződésre jutott, hogy azok igen komoly figyelmet érdemelnek. A szovjet küldöttség a kormányfők irányelveinek szellemében javasolta, hogy hozzanak létre a Kelet és a Nyugat között övezeteket, amelyek a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a velük szomszédos államok területén húzódnának. Macmillan angol külügyminiszter kijelentette, hogy a szovjet javaslat rendkívül érdekes és nagy fontosságú gondolatot tartalmaz. Hangsúlyozta, hogy a nyugati külügyminiszterek nagy figyelemmel fogják tanulmányozni a szovjet javaslatot. Kijelentette: már az első látásra is úgy vélik, hogy a szovjet javaslat nagy lépést jelent előre. Kifejtette a továbbiakban, hogy a nyugati hatalmak külügyminiszterei szeretnék hallani a Szovjetunió véleményét a német kérdésre vonatkozólag. Molotov szovjet külügyminiszter megköszönte Macmillan elismerő szavait a szovjet javaslatról és közölte, hogy amint a külügyminiszterek genfi értekezlete dönt a biztonságra vonatkozó szovjet javaslatról, ismerteti majd a Szovjetunió kormányának véleményét a németkérdésre és annak megoldására vonatkozólag. A genfi külügyminiszteri értekezlet legközelebbi ülését a megfelelő megállapodás értelmében november 2-án tartják. Az ülésen ismét az első napirendi pontról, az európai biztonság és Németország kérdéséről tanácskoznak. A külügyminiszterek a hivatalos teljes ülésen kívül is találkoznak egymással. Hivatalos jelentést adtak ki arról, hogy szombaton este az ülés után Molotov elvtárs és Macmillan külügyminiszter között hoszszabb megbeszélés zajlott le, vasárnap pedig Dulles amerikai külügyminisztert látta vendégül Molotov elvtárs. Mindkét megbeszélésen hosszabb beszélgetés folyt a közelkeleti problémákról. A konferencia első napjaiban igen sok szó esett arról, hogy a nyugati külügyminiszterek kérni fogják: tűzzék a konferencia napirendjére a közel-keleti problémákat, különösen az Egyiptomnak történő csehszlovák fegyverszállítással kapcsolatban előállott helyzetet. Céloztak rá, hogy Sárét izraeli miniszterelnök azért jött Genfbe, hogy ezt elérje. Nem valószínű azonban, hogy ez sikerül neki. A La Suisse című lap mai száma vezércikkben foglalkozik ezzel a kérdéssel. A lap azt a véleményt fejezi ki, hogy a külügyminiszterek szigorúan tartják magukat a kormányfők elhatározta három napirendi pont, vagyis az európai biztonság és a német kérdés, a leszerelés és a Kelet-Nyugat közötti kapcsolatok megtárgyalásához, s a közel-keleti kérdést legfeljebb egyéni beszélgetések során tárgyalják. Egyébként igen elterjedt vélemény, hogy furcsa is volna megtárgyalni két, az értekezleten részt nem vevő ország kereskedelmi ügyletét. I Iljicsov elvtárs sajtóértekezlete Nyugati gondok se Arab-Kelet | Híre jár, hogy Genfben a nyugati külügyminiszterek fel akarják vetni | a szovjet külügyminiszter előtt a | „közép-keleti feszültség“ kérdését, | ha lehet, a tárgyalóterem zöld asz- I talánál, ha nem, a vacsorák fehér | asztalánál. Sárét izraeli külügyminiszter is Genfbe érkezett és találkozik a külügyminiszterekkel. Sáret ♦ már korábban tárgyalt Párizsban Faure-ral, Dulles-szal és Macmillannel. A nyugati sajtó már két-három hete zenebonát csap az állítólagos „közép-keleti szovjet behatolás“ ♦ miatt, így keresztelték el azt a tényt, | hogy — Egyiptom fegyvert vásárolt | Csehszlovákiától. Az „ateista" fegyverek... | Röviden: arról van szó, hogy | Egyiptom — miután többször is hiába kérte a nyugati államokat, szállítsanak fegyvereket hadseregének — tisztán kereskedelmi jellegű I egyezményt kötött Csehszlovákiával s arról, hogy egyiptomi áruk, főként ♦ gyapot és rizs ellenében fegyvereket vásárol tőle. A nyugati hatalmak előzőleg nyomást gyakoroltak Egyiptomra: a franciák fegyverszállítási feltétele az volt, hogy Egyiptom ne ♦ bírálja az észak-afrikai francia poli♦tikát, az amerikaiak feltételül szabták, hogy a kairói kormány kössön velük katonai egyezményt, vagy csatlakozzék a török—iraki katonai paktumhoz, az angolok csak jelentéktelen mennyiségű fegyverről voltak hajlandók tárgyalni. A Csehszlovákiával kötött egyezmény viszont egyáltalán nem tartalmaz politikai feltételeket és az eddigi egyiptomi csehszlovák árucsereforgalom gyakorlatának megfelelően előnyös mindkét fél számára. Egyiptomnak természetesen szuverenitásából következő törvényes joga, hogy azzal kereskedjék, akivel akar, a szóban forgó egyiptomi—csehszlovák egyez-mény mégis páratlan vihart kavartfel. A nyugati lapok szinte gombnyomásra nekiestek az egyiptomi kormánynak. Minden hangszeren és minden hangnemben ugyanazt a szólamot fújják: Egyiptom elhatározása „megbontja a közel-keleti erőegyensúlyt‘‘, bűnös „fegyverkezési hajszát“ indít és — elmondani is szörnyű! — kaput nyit a Szovjetunió közép-keleti „behatolásának“ ... A nyugati sajtózenekar hármas nótája: aggodalom, fenyegetőzés, szovjetellenes célzások — úgyszólván minden húron. A New York Post szerint a Nasszer-kormány „esetleg veszélybe hozta saját létét“, amikor fegyvervásárlási egyezményt kötött Csehszlovákiával. Washingtoni körökben — írja a lap — „baljóslatúan felhangzik Moszadik neve“. Az olyan rutinos publicista, mint Sulzberger (New York Times), képes egyszerre megütni az aggodalom és a burkolt fenyegetés hangját: „Hatalmas csapás volna, ha elvesztenék az utat a közép-keleti olajhoz és repülőterekhez. Ezért nem valószínű, hogy hallgatunk bizonyos elhamarkodott tanácsokra, amelyek szerint gazdasági szankciókat kellene alkalmazni Egyiptom ellen, hogy megbuktassuk a Nasszer-kormányt. Természetesen, ha alacsony áron piacra dobnánk a hatalmas amerikai gyapotfelesleget, ez jócskán tönkretehetné Egyiptomot.“ Jellemző, hogy az angol rádió a közelkeleti országoknak szánt adásában olyan érvelésre is ráfanyalodott, hogy a mohamedán országoknak már csak azért sem szabad fegyvert vásárolniuk a demokratikus tábor országaitól, mert ez „ateista“ fegyver ... A Barada című Szíriai lap így válaszolt: „Eszerint a nyugati hatalmak fegyverei, amelyekkel az arabok és más muzulmánok tíz- és százezreit ölték és ölik meg, »istenfélő« fegyverek, az a fegyver pedig, amely megvédi az arabokat és a muzulmánokat, »istentelen« fegyver. Micsoda ostobaság!“ Miért a zenebona? Ami azt a különösen fülsértő-hamis vezérszólamot illeti, hogy a szóbanforgó egyezmény a „kommunista beszivárgás“ eszköze, világosan megfelelt rá az egyiptomi miniszterelnök a kairói katonai kiállítás megnyitásán mondott beszédében. „Amikor hallom a londoni és washingtoni méltatlankodásokat arról, hogy ez (az egyiptomi hadsereg fegyvervásárlása) »utat nyit az orosz befolyás közép-keleti behatolására«, a múltra emlékezem és kijelentem, hogy a kölcsönös előny alapján kötött kereskedelmi megállapodások annak a külföldi befolyásnak végét jelentik, amely hosszú időn át uralkodott felettünk, nem pedig új külföldi befolyás kezdetét.“ Éppen emiatt a lármás zenebona, emiatt aggodalmaskodnak a City és a Wall Street „hírmagyarázói“. Az arab világ egyhangú helyesléssel fogadta az egyiptomi lépést. Támogatta a bandungi értekezleten részt vett afrikai és ázsiai országok közvéleménye is. A nyugati hatalmak tiltakozásával kapcsolatban a Hindustan Times című delhi lap joggal kérdezte: „Nem felháborító-e, hogy úgy beszélnek a közép-keleti országokról, mint saját vadászterületükről? Azt hiszik, hogy ezeknek az országoknak a kormányai kötelesek feltétel nélkül követni az általuk diktált politikát? Egyiptom döntése arról tanúskodik — állapította meg az indiai lap —, hogy a Nyugatnak a legfőbb vezetésre vonatkozó igényeit kereken elutasították.“ Nyilvánvaló, hogy a fegyvervásárlásról szóló kereskedelmi ügylet pusztán ürügy és csak azért csapnak körötte, oly nagy lármát, hogy leplezzék dühük igazi okát: az arab országok nemzeti függetlenségi mozgalmának nagymérvű fellendülését. A közel- és közép-keleti országok néptömegei függetlenséget, szabadságot követelnek s ma már együtt haladnak velük a nemzeti burzsoázia azon csoportjai is, amelyek a külföldi monopóliumoknak juttatott koncessziók és privilégiumok helyett szívesebben hallanak a hazai tőke védelméről, az elmaradott országok iparosításánál, terveiről. Azok a körök „méltatlankodnak“ leginkább e fejlődés láttán, amelyek nem egykönnyen gyógyulnak ki a hidegháborús gondolkodásmód ön- és közveszélyes tébolyából: az nyugtalanítja őket, hogy több arab ország, elsősorban Egyiptom, Szíria és Szaúd-Arábia független külpolitikai vonalvezetése gyengíti a szovjetellenes török—iraki—iráni—pakisztáni „front“ hátországát. „Aggódnak“, mert nem használhatják ki többé a szóbanforgó országok gyengeségét és a Nyugattól való függőségét, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy nem kényszeríthetik be ezeket az országokat agresszív katonai tömbjeik rendszerébe, sőt, kezdenek kialakulni egy arab védelmi rendszer körvonalai. Kétségtelenül erre mutat az a tény, hogy Egyiptom, Szaúd-Arábia és Szíria, a leginkább fenyegetett három arab ország a napokban kétoldalú védelmi egyezményeket készített elő vagy kötött egymással. A nagy zenebona igazi oka tehát: félelem attól, hogy a nyugati hatalmak elveszítik az arab népek sok milliós „tartalékát“. „Sebezhető" hadállások „Mindeddig — panaszkodik a Times — a nyugati hatalmak voltak a Közép-Kelet kizárólagos őrzői és bírái. A nyugati hatalmak stratégiai szükségletei, az e térségben birtokukban levő kőolajkincs, a második világháború után az arab országok felett létesített uralmuk... összekapcsolódott és arra bírta a nyugati hatalmakat, hogy a Közép-Keletet saját befolyási övezetüknek tekintsék. Most azonban majdnem máról holnapra át kell értékelni a helyzetet.“ A Reynolds News vállalkozik erre az önkínzó „átértékelésre“. A lap megjegyzi, hogy az új helyzet kialakulása „egyetlen szovjet katona nélkül, a fenyegetőzés leghalványabb gyanúja, a legcsekélyebb diplomáciai illetlenség vagy tiszteletlen eljárás nélkül“ történt. A lap szerint „a Kelet, azzal az egyszerű eszközzel, hogy fegyvereket és gazdasági segélyt ajánlott fel az arab országoknak politikai feltétel nélkül, aláaknázta a török—iraki—pakisztáni szövetséget, amely a közép-keleti angol—amerikai stratégia tengelye, és ezt a jelentékeny diplomáciai sikert a legnagyobb könnyedséggel aratta.” „Miért ilyen sebezhetők a Nyugat hadállásai?“ — kérdi a Reynolds News. Néhány idézet a lap önmagának adott válaszaiból: „Minden öntudatos arab szemében Anglia az olajimperializmus cinikus politikájával azonosította magát — és ez meg is felel a valóságnak. A nyugati politika kiaknázta az angol uralkodó körök félelmét a szovjet behatolástól. E félelem azonban a hidegháború folytatásától függött. Egyiptomban az idő és a nemzeti érzés erősödése a Nyugat ellen dolgozott. Mihelyt elpárolgott a félelem a Szovjetuniótól, az arab kormányok kevésbé érezték szükségét a Nyugat iránti szolgai engedelmességnek és kevesebb alkalmuk volt saját népeik szociális törekvéseinek elnyomására. A Szovjetuniónak sikerült meggyőznie az arab világ vezetőit arról, hogy politikája nem agresszív." Ezt a keserű vallomást szinte folytatja az amerikai U. S. News: „Egyiptom kommunistákkal kötött fegyverszállítási szerződése népszerű az arabok körében. Más országok is szeretnék ezt a fegyverforrást felhasználni. Az amerikaiak aggodalmára azt mondják, hogy az beavatkozás. Egyiptom lépését az Arab Liga többi országa győzelemként üdvözli. Nasszer miniszterelnök presztízse az egész arab világban új magasságokba emelkedett. Más arab országok is csatlakoznak a »fegyvereket a Kelettől« politikához. Az Egyesült Államok hirtelen élesebb támadások célpontja, mint bármikor eddig az egyiptomi—amerikai kapcsolatok történetében. Oroszország ellenben olyan bókokat kap, mint még soha. Egyes arab vezetők szembeállítják a »megértő«, Oroszországot az »imperialista« Egyesült Államokkal.“ (Kiemelés az U. S. News szemleírójától.) Régimódi receptek... A burzsoá sajtó azt latolgatja, mit lehet tenni ilyen körülmények között. A londoni Observer a betegágynál álló sopánkodók hangján kérdezi: „Végül is milyen orvosságot lehet alkalmazni?“ Az Observer meg is írja a receptet: olyasfajta gyógyszerek olvashatók benne, hogy „kedvet kell szegni az egyiptomi ambícióknak“ és,hogy „minden nyomást“ fel kell használni a veszélyes helyzet felszámolására. Természetesen az ilyesfajta régimódi gyarmatosító recept ma már csak annyira válik be, mint a ráolvasás. Az említett U. S. News-cikk az amerikai nyomás és fenyegetés hatásáról szólva megjegyezte: „Az amerikaiak aggodalmának kifejezése eddig csak arra volt jó, hogy erősítse a gyanakvást az Egyesült Államok szándékai iránt Egyiptomban, és hogy fokozza a támadásokat az amerikai politika ellen.“ Kétségtelen, hogy ez a nem éppen alaptalan gyanakvás erősíti a középkeleti országok önállóságra törekvő magatartását és ebben az értelemben az is kétségtelen, hogy immár erre a vidékre is behatolt és tért hódít a jogos nemzeti érdek talajából fakadó függetlenségi és semlegességi irányzat. • Az a tény, hogy az Arab-Kelet vezető országai elutasítják a középkeleti agresszív katonai tömbök öszszekovácsolására irányuló angolamerikai terveket és lépéseket, sőt egymás közötti védelmi egyezményekkel válaszolnak rájuk, félreérthetetlenül bizonyítja: a világnak ebben a sarkában is lemenőben a gyarmatosítás napja. Magától értetődő, hogy a haladó világközvélemény megelégedéssel szemléli ezt a naplementét, s természetes az is, hogy — mint a szovjet korrránynak ez év tavaszán közzétett nyilatkozata kijelenti — ,a Szovjetunió kormánya pozitívan értékeli a közel- és középkeleti országok kormányainak minden olyan lépését, amely aközel- és közép-keleti országok nemzeti függetlenségének megerősítésére, a népek békéjének és baráti együttműködésének megszilárdítására irányul”. Rudnyánszky István Nyugat-németországi küldöttségek keresik fel Genfben ez HDK megfigyelőit Nyugat-Németország közvéleménye mind határozottabban követeli a megegyezést a német egység kérdésében. Az ország különböző részeiből sok küldöttség utazott Genfbe, s ott érintkezést keresnek mindkét Németország képviselőivel és tolmácsolják küldőik kívánságát. Hamburgból és Schleswig-Holsteinből érkezett két nyugatnémet nőküldöttség levelet juttatott el a külügyminiszterekhez, amelyben kijelentik: a párizsi szerződések akadályozzák Németország egyesítését. Követelik: a szövetségi köztársaság és az NDK képviselői üljenek össze közös tanácskozásra és dolgozzák ki az egységes német álláspontot. Hasonló tartalmú levélben szólították fel a bonni kormányt a remscheid-lennepi asszonyok és anyák is. A nyugatnémet asszonyok küldöttségét szombaton fogadta az NDK kormányának Genfben tartózkodó megfigyelő küldöttsége és hosszas megbeszélést folytatott velük. Szombaton délután több nyugatnémet munkás is felkereste a küldöttséget, s megbeszélték a német egység kérdéseit. * Az angol alsóház elfogadta a forgalmi adó emelésére vonatkozó kormányjavaslatot Megkezdték a kormány elleni bizalmatlansági indítvány tárgyalását London, október 31. (MTI) Az angol alsóház hétfői ülésén megkezdte a vitát a „Munkáspárt“ bizalmatlansági indítványa felett, amely azzal vádolja a kormányt, hogy „tehetetlenségről“ adott bizonyságot gazdasági és pénzügyi téren. A bizalmatlansági indítvány írásbeli indokolása szerint Butler pénzügyminiszter áprilisi költségvetése nyilvánvalóan arra irányult, hogy pártpolitikai célokból az országos választások küszöbén megtévessze a közvéleményt. Az indokolás hangoztatja azt is, a most benyújtott pótköltségvetés „nem alkalmas arra, hogy megoldja Nagy-Britannia gazdasági problémáit“. Az alsóház a vita elején 314 szavazattal 255 ellenszavazat mellett elfogadta a forgalmi adó emelésére vonatkozó kormányjavaslatot. Ben Jusszef Franciaországba érkezett Ben Arafa volt szultán lemondott a trónról Ben Jusszef javára Tömegtüntetések követelik Marokkóban a volt szultán visszatérését Ben Arafa volt marokkói szultán, aki néhány hete unokaöccsére ruházta az uralkodói jogokat és visszavonult, levelet intézett Coty francia köztársasági elnökhöz. Levelében bejelenti, hogy hivatalosan lemond a trónról Mohammed Ben Jusszef, a korábban Madagaszkárra száműzött szultán javára. A francia kormány közleményt adott ki ezzel a levéllel kapcsolatban. A közlemény helyesli Ben Arafa elhatározását és hangoztatja, hogy ez „megnyitja a lehetőséget Marokkóban a békés fejlődésre a Franciaországgal való állandó együttműködés keretében Ben Jusszef kétéves madagaszkári száműzetés után, hétfőn reggel Nizza repülőterére érkezett. A kormány képviselői hivatalosan fogadták. A szultán fogadására Párizsba érkezett Ben Szliman marokkói miniszterelnök. „Azért jövök Franciaországba — mondotta megérkezésekor az AFP munkatársának —, hogy a magam nevében és az egész marokkói nép nevében üdvözöljem őfelségét, akinek visszatérését a trónra oly türelmetlenül várjuk.” A szultán fogadására ugyancsak Franciaországba érkezett az Isztiklal és a Demokratikus Függetlenségi Párt küldöttsége. Szombaton és vasárnap Marokkó úgyszólván minden városában hatalmas tömegek követelték Ben Jusszef visszatérését. Népes tömegtüntetés zajlott le Tangerben is. Casablancában ugyancsak több ezren követelték Ben Jusszef haladéktalan visszatérését a trónra. Meknesben a rendőrök könnyfakasztó bombáikkal támadtak a tüntetőkre, Azronban négy tüntető maroskíkóit megsebesítettek. A francia nemzetgyűlés megkezdte vitáját a választási módszerről A francia nemzetgyűlés vasárnap délután megkezdte az általános választások időpontjának és szavazási módszerének megvitatását. Előzőleg a nemzetgyűlés választójogi bizottsága, amely szombaton egész nap és vasárnap délelőtt csaknem állandóan ülésezett, 22 szavazattal 19 ellenében amellett foglalt állást, hogy a választásokat december első felében, arányos képviseleti rendszer alapján, egyfordulós szavazással kell lebonyolítani. A kommunista, szocialista és MRP- párti bizottsági tagok szavaztak erre a határozatra. Jacques Duclos elvtárs, a bizottság tagja a bizottság jelentéséhez módosítást nyújtott be. Ebben javasolta, hogy Algériában ugyanazon a napon tartsák meg a választásokat, mint Franciaországban, s a választásokkal kapcsolatban Algériában szüntessék meg a rendkívüli állapotot, adjanak teljes cselekvési szabadságot az algériai pártoknak és szervezeteknek. Dudás elvtárs módosító javaslatát azonban a bizottság elutasította. A nemzetgyűlés vitája a választójogi bizottság jelentésének megtárgyalásával kezdődött. Henri Caillavet radikális képviselő indítványozta, hogy a választások időpontjának kitűzése előtt külön tárgyalják le a választási módszer reformjának kérdését. Javaslata lényegében a választások időpontjának elhalasztására irányult. Caillavet halogató célzatú javaslatát a nemzetgyűlés többsége 441 szavazattal 77 ellenében elvetette. A vitában döntöttek a jobboldali ellenállók (UDSR) javaslatáról is, amely személyre szóló, kétfordulós kerületi választásokat indítványozott. A nemzetgyűlés többsége ezt a javaslatot 320 szavazattal 206 ellenében elutasította. A javaslat mellett szavaztak a szocialisták, a radikálisok nagy része, a jobboldali ellenállók és a jobboldali pártok egy része, ellene a kommunisták, az MRP pártiak és a nemzetgyűlés többi tagja. A francia nemzetgyűlés hétfőn egész nap folytatta a vitát a szavazási módszerről. A jelek szerint Nissan teret nyer az arányos szavazási módszer, amelyet a kommunista párt is támogat. A szocialista párt többsége a személy szerinti kerületi választás mellett foglal állást. Ez a módszer azonban a választók nagy részét megfosztja a képviselettől. Hétfőn délután egyébként a szocialista párt országos tanácsa 1873 szavazattal 1609 ellenében a személy szerinti kerületi választás mellett foglalt állást. Szovjet parlamenti küldöttség érkezett Bulgáriába Október 30-án Szófiába érkezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége, amelyet a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlése hívott meg Bulgáriába. A szovjet küldöttséget N. I. Beljajev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, a Szövetségi Tanács mandátumvizsgáló bizottságának tagja vezeti. A szovjet parlamenti küldöttséget a szófiai repülőtéren V. Cservenkov, a minisztertanács elnöke, G. Damjanov, a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlése elnökségének elnöke és mások fogadták. (TASZSZ) Aláírták a Szovjetunió és Jemen barátsági szerződését Kairó, október 31. (TASZSZ) Október 31-én Kairóban aláírták a Szovjetunió és Jemen barátsági szerződését. Az aláírás alkalmából Kairóban közös szovjet—jemeni közleményt adtakki. ünnepségek Hérát lyoni polgármesterségének 50. évfordulója alkalmából Párizs, október 31. (MTI) Lyonban szombaton és vasárnap ünnepségeket tartottak Edouard Herriot tiszteletére, aki ötven éve Lyon polgármestere. Herriot-t 1905. november 3-án választották meg első ízben a város polgármesterévé.