Szabad Nép, 1955. november (13. évfolyam, 302-331. szám)

1955-11-01 / 302. szám

KEDD, 1955. NOVEMBER 1 A szovjet küldöttség javadata a Kelet és Nyugat közötti, kapcsolatuk fejlesztésére Genf, október 31. (MTI) A Szovjetunió, az Amerikai Egye­­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejleszté­sének kérdésére vonatkozó irányel­vükben kijelentették, hogy tanulmá­nyozni kell „azokat az intézkedése­ket, beleértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganatosítható in­tézkedéseket, amelyek a) a népek közötti szabad érintke­zést és békés kereskedelmet akadá­lyozó sorompók fokozatos kiküszöböl­­ését és b) az érdekelt­ országok és népek szempontjából kölcsönösen előnyös szabad érintkezés és kapcsolatok megvalósítását eredményezhetnék."­ A négy hatalom külügyminiszterei ennek megfelelően attól a kívánság­tól vezérelve, hogy elősegítsék az ál­lamok közötti békés együttműködést, a következőkben állapodtak meg:­­ Rendszabályokat kell fogana­­­tosítani a nemzetközi kereske­delem fejlődésének előmozdítására, értve ezalatt a Kelet és Nyugat kö­zötti nemzetközi kereskedelmet je­lenleg gátló akadályok és korlátozá­sok felszámolását, továbbá a legna­gyobb kedvezmény elvének alkalma­zását a kereskedelem és a hajózás kérdéseivel kapcsolatban.­­ A négy hatalom minden tőle­­ telhető intézkedést megtesz, hogy elősegítse valamennyi ország kereskedelmi hajóinak akadálytalan áthaladását a nemzetközi jelentősé­gű tengerszorosokon és csatornákon, valamint a néhány állammal való tengeri összeköttetést jelenleg gátló akadályok és korlátozások felszámo­lását.­­ Intézkedéseket kell tenni a­­ nemzetközi tudományos és mű­szaki kapcsolatok kiszélesítésére, ne­vezetesen az atomerő békés felhasz­nálásában (a technikában, a mezőgaz­daságban, a gyógyászatban stb.) az e kérdésekkel foglalkozó szakemberek értekezleteinek összehívása útján. A négy hatalom képviselői megfelelő lépéseket tesznek majd azokban a nemzetközi szervezetekben, amelyek a tudományos és a technikai nemzet­közi együttműködés kérdéseivel fog­lalkoznak. Kívánatos, hogy az ezzel kapcsolatos legközelebbi intézkedés­ként 1956-ban hívjanak össze nem­zetközi értekezletet az atomerőnek a gyógyászatban történő felhasználása kérdésében. A A négy hatalom helyesli, hogy a nemzetközi szakintézmények* (Nemzetközi Menekültügyi Szervezet N­RO], UNESCO, Egészségügyi Világ­­szervezet [WHO], szállítási és közle­kedési szervezet stb.) munkájában valamennyi ország részt vegyen, amely ilyen együttműködést kíván.­­ Ezután a következő további­­ intézkedéseket kell tenni — beleértve az ENSZ szerveiben és in­tézményeiben foganatosítható intéz­kedéseket —, amelyek elősegíthetik a Kelet és Nyugat közötti kapcso­latok megszilárdítását az iparban, a mezőgazdaságban, a kulturális együttműködésben és az utazásokkal kapcsolatban: a) kölcsönösen küldöttségeket kell cserélni, az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem képviselőinek k­öl­­csönösen utazásokat kell tenniök egymás országaiban tapasztalatcsere céljából és azért, hogy megismerked­jenek az illető országok e téren el­ért eredményeivel; b) ki kell bővíteni az országok kö­zötti kulturális kapcsolatokat abból a célból, hogy szélesebb alapon fej­lődjék ki az érintkezés a tudomány és a kultúra munkásai között és ki­bővüljön a kulturális értékek cseré­je. Ezért kívánatos, hogy az illető or­szágok kulturális együttműködési egyezményeket kössenek; c) ki kell bővíteni a sajtótermékek (könyvek, folyóiratok, újságok stb.) cseréjét a tudományos kutatóintéze­tek, könyvtárak, tudományos és kul­turális egyesületek, társadalmi szer­vezetek és magánszemélyek között; d) intézkedéseket kell tenni a nem­zetközi utazások, valamint az álla­mok közötti sportkapcsolatok széle­­sebb körű kifejlesztésére; e) rendszabályokat kell foganato­sítani a kivándorlási és egyéb előírá­sok terén fennálló, az előbb említett államközi kapcsolatok kibővítését megnehezítő írt mesterséges akadályok kiküszöbölésére. Molotov elvtársi nyilatkozata a két német állam képviselőinek meghívásáról Elnök úr! A napirend első pontjával kap­csolatban a szovjet küldöttség sze­retné kifejezésre juttatni véleményét a német kérdés megtárgyalásának rendjére vonatkozólag. A szovjet küldöttség szükségesnek véli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői részt vegye­nek a német kérdés megvitatásában. Ez annál is fontosabb, mivel egyedül a Szovjetuniónak van közvetlen kap­­­csolata mind a Német Demokratikus­ Köztársasággal, mind pedig a Né­­­met Szövetségi Köztársasággal. Amit Franciaországot, Angliát és az Egye-­­sült Államokat illeti, ezeknek az or­­ szágoknak csak a két német állam­ egyikével van közvetlen kapcsolata,­ tehát meg vannak fosztva attól a le-­­hetőségtől, hogy teljes képet alkos-­­sanak maguknak mindkét német ál­­­lam álláspontjáról. A kormányfők irányelvei, a­me­l­­yeknek bennünket vezetniük kell, az­ általunk tárgyalt kérdéssel kapcso-­­latban kimondják, hogy a külügy­i miniszterek maguk fognak rendelke-­­zést hozni — amennyiben kívánatos-­ nak látják — más érdekelt felek­ részvételére vagy meghallgatására­ vonatkozólag. Ennek megfelelően a szovjet küldöttség javasolja, hívják meg a német nép képvi­selőit, hogy vegyenek részt a né­met kérdésről folyó tárgyaláso­kon. Szeretnék arra is emlékeztetni, hogy a kormányfők értekezletén N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, kifejezte a szovjet kormánynak azt a határozott meggyőződését, hogy a német kér­dést nem lehet megvitatni a Német Demokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság képvise­lőinek részvétele nélkül. Volt idő, amikor a négy nagyha­talom a németek részvétele nélkül hozott Németországot érintő határo­zatokat. Ez érthető volt a háború utáni első esztendőben. Most azon­ban, hogy két szuverén német állam jött létre Németország területén, ez egészen más dolog. Ilyen körülmé­nyeik között abnormális lenne határo­­zato­kat hozni a német kérdésről, kép­viselőiknek részvétele nélkül. Ha el akarunk jutni a német kérdés megoldásához, akkor elő kell segítenünk a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közeledé­sét. Meggyőződéssel ki lehet je­lenteni, hogy ezt az utat választ­va a puszta kívánságoktól és nyi­latkozatoktól a gyakorlati intéz­kedések felé fordulnánk, és meg­értve nemzeti törekvéseit, lényeg­be vágó segítséget nyújtanánk a német népnek. Szeretném remélni, hogy a szov­jet kormánynak ez a nézete megfele­lő támogatásra talál Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kül­ügyminiszterei részéről. Mi nem lá­tunk semmi olyan okot, amely meg­akadályozhatná a német nép képvi­selőit, hogy részt vegyenek értekez­letünkön a német kérdés megvitatá­sában. Itt kifejezésre juttathatnák nézeteiket csakúgy, mint állásfogla­lásukat azokkal a javaslatokkal és tervekkel kapcsolatban, amelyek már előterjesztésre kerültek, vagy amelyeket ezután terjesztenek elő a német kérdés tárgyalása során a né­met probléma megoldását és a né­met egység helyreállításának kérdé­sét illetően. A szovjet küldöttség ezzel kapcso­latban javasolja, hogy értekezletünk nevében küldjünk meghívót Otto Grotewohlnak, a Német Demokratikus Köztár­saság miniszterelnökének és Konrad Adenauernak, a Német Szövetségi Köztársaság szövetsé­gi kancellárjának, hogy utazzanak Genfbe személyesen, vagy küldjék el képviselőiket a né­met kérdés megvitatásában való részvétel céljából. SZABAD NÉP A kü­l­ü­gyminisz­teri értekezlet hétfői illése (Folytatás az 1. oldalról.) srárólag adott irányelveknek és nem felel meg a mindenki által közismert reális tényeknek. Teljesen világos, hogy ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A szovjet kormány figyelmesen tanulmányozta az övezetre vonatkozó összes javaslatokat és elgondolásokat, és arra a következtetésre jutott, hogy ez a kérdés komoly figyelmet köve­tel, és meg kell kísérelnünk össze­egyeztetni álláspontunkat ebben a kérdésben, annál is inkább, mert ál­láspontunk egész sor pontban meg­egyezik. Attól az óhajtól vezettetve, hogy közeledjünk Eden úr javaslatához, mi, a négy kormányfő irányelveinek megfelelően, javasoljuk, egyezzünk meg a következőkben: 1. A fegyverzet korlátozásának és ellenőrzésének övezete Európában a Német Szövetségi Köztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a velük szomszédos államok, vagy ezek közül néhánynak a területét foglalja magában. 2. Az övezet kérdésére vonatkozó egyezményben elő kell írni az Egye­sült Államok, a Szovjetunió, Nagy- Britannia és­­Franciaország ama fegyveres erőinek felső határát, ame­lyek az ebben az övezetben elterülő államok területén állomásoznak. E csapatok létszámának kérdését ki­egészítően kell megvizsgálni. 3. A fegyveres erők korlátozására és ellenőrzésére vonatkozó kötele­zettségekhez, amelyeket az államok megfelelő egyezmény alapján vállal­nak, ezeknek az államoknak hozzá kell járulniuk és ezek az államok e kérdésben szabadon, szuverén joga­iknak megfelelően határozhatnak. 4. A fegyverzet csökkentésére vo­natkozó kötelezettségek végrehajtása érdekében az övezetbe tartozó terü­leteken együttes ellenőrzést kell lé­tesíteni a szerződésben részvevő ál­lamok fegyveres erői és fegyverzete fölött. Ha megegyezés jönne létre közöt­tünk ebben a kérdésben, a továb­biakban pedig megegyezés jönne lét­re a többi érdekelt állammal is, ez nagy jelentőséggel bírna a béke ■megszilárdítása szempontjából és elősegítené az európai feszültség csökkentését Ugyanakkor egy ilyen megegyezés megkönnyítené a lesze­relés kérdésének megoldását, mert Európa egy meghatározott területé­nek példája nyomán bebizonyosodna, hogy megvan a lehetőség azoknak a leszerelési intézkedéseknek alkalma­zására, amelyeket később nagyobb arányokban lehetne megvalósítani. A szovjet küldöttség azt a remé­nyét fejezi ki, hogy a szovjet kor­mánynak ezek a javaslatai, amelye­ket, mint már rámutattunk, a jelen értekezlet többi részvevői által elő­terjesztett megfelelő javaslatok fi­gyelembevételével készített el, meg­felelő alapul szolgálnak álláspontunk közeledéséhez, és elősegítik a szüksé­ges megegyezést a négy hatalom kö­zött az európai biztonság biztosításá­nak fontos kérdésében. Genf, október 31. (MTI) L. F. Iljicsov, a genfi értekezleten részvevő szovjet küldöttség szóvivő­je hétfőn este sajtóértekezleten szá­molt be a külügyminiszterek 4. ülé­séről. — Véleményünk szerint az ülést ezúttal is tárgyilagos légkör jelle­mezte — mondotta Iljicsov. — Az előző ülésen hozott határozat értel­mében a külügyminiszterek hozzá­kezdtek a napirend 3. pontjának, a Kelet és a Nyugat közti kapcsolatok fejlesztése kérdésének megtárgyalá­sához, majd visszatértek az első na­pirendi­­ponthoz, az európai bizton­ság és Németország kérdéséhez. Mind a négy miniszter hozzászólt mindkét napirendi ponthoz. A har­madik napirendi ponttal kapcsolat­ban Dulles, Pinay és Macmillan ki­fejtette véleményét, majd a három nyugati külügyminisz­ter közös emlékiratot nyújtott be a Kelet és Nyugat közötti kap­csolat fejlesztéséről. A szovjet küldöttség nevében Molotov kül­ügyminiszter ezután ugyancsak konkrét javaslatot terjesztett elő ebben a kérdésben. A külügyminiszterek abban állapod­tak meg, hogy szakértők fogják ta­nulmányozni mind a nyugati külügy­miniszterek, mind a szovjet küldött­ség javaslatát és november 10-én je­lentést terjesztenek az értekezlet elé. A Szovjetunió részéről Vinog­radov párizsi nagykövetet jelölték a szakértői bizottságba. Molotov külügyminiszter ezután javasolta, hogy a német kérdés további megtár­gyalásához hívják meg a két né­met állam képviseletében Otto Grotewohlt, a Német Demokra­tikus Köztársaság miniszterelnö­­két és Konrad Adenauert, a Né­met Szövetségi Köztársaság kancellárját. A szovjet küldöttséget ennél a javas­latnál az a gondolat vezérelte, hogy a kormányfők által elfogadott irány­elvek szerint a külügyminiszterek szükség esetén tanácskozhatnak a német kérdésben érdekelt felekkel. Molotov ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy mind a Német Demokratikus Köztársaság, mind a Német Szövet­ségi Köztársaság szuverén állam, amely joggal kérhet szót a német kérdés rendezését célzó nemzetközi tanácskozásokon. A három nyugati külügyminiszter elutasította a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek meghívá­sára tett szovjet javaslatot. Ezután Molotov szovjet külügyminiszter új javaslatot tett az európai biz­tonság kérdésére vonatkozólag. A szovjet küldöttség nevében Molo­tov külügyminiszter az európai biz­tonsággal kapcsolatban felvetett egy további kérdést. Hangsúlyozta,­­hogy a négy­­kormányfő genfi értekezletén több megjegyzés hangzott el, és­­külö­nösen Eden angol miniszterelnök ré­széről merült fel­­konkrét formában az a szempont, hogy a Kelet és a Nyugat között ellenőrzési övezeteket hozzanak létre. N. A.­ Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke, mint ismeretes, helyeslő állás­pontra helyezkedett Eden gondolatá­val kapcsolatban. A kormányfő irányelveiben is szó esett a Kelet és a Nyugat közti övezetek létrehozásá­nak kérdéséről. A szovjet kormány — mondotta Molotov — az erre vonat­kozó javaslatok tanulmányozása után arra a meggyőződésre jutott, hogy azok igen komoly figyelmet érdemel­nek. A szovjet küldöttség a kormány­fők irányelveinek szellemében javasolta, hogy hozzanak létre a Kelet és a Nyugat között öveze­teket, amelyek a Német Szövet­ségi Köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság és a ve­lük szomszédos államok terüle­tén húzódnának. Macmillan angol külügyminiszter kijelentette, hogy a szovjet javaslat rendkívül érdekes és nagy fontosságú gondolatot tartalmaz. Hangsúlyozta, hogy a nyugati külügyminiszterek nagy figyelemmel fogják tanulmá­nyozni a szovjet javaslatot. Kijelen­tette: már az első látásra is úgy vélik, hogy a szovjet javaslat nagy lé­pést jelent előre. Kifejtette a továbbiakban, hogy a nyugati hatalmak külügyminiszterei szeretnék hallani a Szovjetunió véle­ményét a német kérdésre vonatkozó­lag. Molotov szovjet külügyminiszter megköszönte Macmillan elismerő szavait a szovjet javaslatról és kö­zölte, hogy amint a külügyminiszte­rek genfi értekezlete dönt a bizton­ságra vonatkozó szovjet javaslatról, ismerteti majd a Szovjetunió kor­mányának véleményét a német­­kér­désre és annak megoldására vonat­kozólag. A genfi külügyminiszteri értekez­let legközelebbi ülését a megfelelő megállapodás értelmében november 2-án tartják. Az ülésen ismét az első napirendi pontról, az európai bizton­ság és Németország kérdéséről ta­nácskoznak. A külügyminiszterek a hivatalos teljes ülésen kívül is találkoznak egymással. Hivatalos jelentést adtak ki arról, hogy szombaton este az ülés után Molotov elvtárs és Mac­millan külügyminiszter között hosz­­­­szabb megbeszélés zajlott le, vasár­­­­nap pedig Dulles amerikai külügy­minisztert látta vendégül Molotov elvtárs. Mindkét megbeszélésen hosszabb beszélgetés folyt a közel­­keleti problémákról. A konferencia első napjaiban igen sok szó esett arról, hogy a nyugati külügyminisz­terek kérni fogják: tűzzék a konfe­rencia napirendjére a közel-keleti problémákat, különösen az Egyip­tomnak történő csehszlovák fegyver­­szállítással kapcsolatban előállott helyzetet. Céloztak rá, hogy Sárét izraeli miniszterelnök azért jött Genfbe, hogy ezt elérje. Nem való­színű azonban, hogy ez sikerül neki. A La Suisse című lap mai száma vezércikkben foglalkozik ezzel a kérdéssel. A lap azt a véleményt fe­jezi ki, hogy a külügyminiszterek szigorúan tartják magukat a kor­mányfők elhatározta három napi­rendi pont,­ vagyis az európai biz­tonság és a német kérdés, a leszere­lés és a Kelet-Nyugat közötti kap­csolatok megtárgyalásához, s a kö­zel-keleti­ kérdést legfeljebb egyéni beszélgetések során tárgyalják. Egyébként igen elterjedt vélemény, hogy furcsa is volna megtárgyalni két, az értekezleten részt nem vevő ország kereskedelmi ügyletét. I Iljicsov elvtárs sajtóértekezlete Nyugati gondok se Arab-Kelet | Híre jár, hogy Genf­ben a nyugati­­ külügyminiszterek fel akarják vetni | a szovjet külügyminiszter előtt a | „közép-keleti feszültség“ kérdését, | ha lehet, a tárgyalóterem zöld asz- I talánál, ha nem, a vacsorák fehér | asztalánál. Sárét izraeli külügymi­­­­niszter is Genfbe érkezett és talál­­­­kozik a külügyminiszterekkel. Sáret ♦ már korábban tárgyalt Párizsban­­ Faure-ral, Dulles-szal és Macmillan­­­­nel­.­­ A nyugati sajtó már két-három­­ hete zenebonát csap az állítólagos­­ „közép-keleti szovjet behatolás“ ♦ miatt, így keresztelték el azt a tényt, | hogy — Egyiptom fegyvert vásárolt | Csehszlovákiától.­ ­ Az „ateista" fegyverek... | Röviden: arról van szó, hogy | Egyiptom — miután többször is hiá­ba kérte a nyugati államokat, szál­lítsanak fegyvereket hadseregének­­ — tisztán kereskedelmi jellegű I egyezményt kötött Csehszlovákiával s arról, hogy egyiptomi áruk, főként ♦ gyapot és rizs ellenében fegyvereket­­ vásárol tőle. A nyugati hatalmak­­ előzőleg nyomást gyakoroltak Egyip­­­­tomra: a franciák fegyverszállítási­­ feltétele az volt, hogy Egyiptom ne ♦ bírálja az észak-afrikai francia poli­♦­tikát, az amerikaiak feltételül szab­ták, hogy a kairói kormány kössön velük katonai egyezményt, vagy csatlakozzék a török—iraki katonai paktumhoz, az angolok csak jelen­téktelen mennyiségű fegyverről vol­tak hajlandók tárgyalni. A Csehszlo­vákiával kötött egyezmény viszont egyáltalán nem tartalmaz politikai feltételeket és az eddigi egyiptomi­ csehszlovák árucsereforgalom gya­­­korlatának megfelelően előnyös­­ mindkét fél számára. Egyiptomnak természetesen szuverenitásából kö­vetkező törvényes joga, hogy azzal kereskedjék, akivel akar, a szóban­­­ forgó egyiptomi—csehszlovák egyez-­­mény mégis páratlan vihart kavart­­fel. A nyugati lapok szinte gomb­nyomásra nekiestek az egyiptomi kormánynak. Minden hangszeren és minden hangnemben ugyanazt a szó­lamot fújják: Egyiptom elhatározása „megbontja a közel-keleti erőegyen­súly­t‘‘, bűnös „fegyverkezési haj­szát“ indít és — elmondani is ször­nyű! — kaput nyit a Szovjetunió közép-keleti „behatolásának“ ... A nyugati sajtózenekar hármas nótája: aggodalom, fenyegetőzés, szovjetellenes célzások — úgy­szólván minden húron. A New York Post szerint a Nasszer-kormány „esetleg veszélybe hozta saját létét“, amikor fegyvervásárlási egyezményt kötött Csehszlovákiával. Washing­toni körökben — írja a lap — „bal­jóslatúan felhangzik Moszadik ne­ve“. Az olyan rutinos publicista, mint Sulzberger (New York Times), ké­pes egyszerre megütni az aggodalom és a burkolt fenyegetés hangját: „Hatalmas csapás volna, ha elvesz­­tenék az utat a közép-keleti olajhoz és repülőterekhez. Ezért nem való­színű, hogy hallgatunk bizonyos el­hamarkodott tanácsokra, amelyek szerint gazdasági szankciókat kellene alkalmazni Egyiptom ellen, hogy megbuktassuk a Nasszer-kormányt. Természetesen, ha alacsony áron piacra dobnánk a hatalmas ameri­kai gyapotfelesleget, ez jócskán tönkretehetné Egyiptomot.“ Jellem­ző, hogy az angol rádió a közel­­keleti országoknak szánt adásában olyan érvelésre is ráfanyalodott, hogy a mohamedán országoknak már csak azért sem szabad fegyvert vá­­sárolniuk a demokratikus tábor or­szágaitól, mert ez­­ „ateista“ fegy­ver ... A Barada című Szíriai lap így válaszolt: „Eszerint a nyugati hatalmak fegyverei, amelyekkel az arabok és más muzulmánok tíz- és százezreit ölték és ölik meg, »isten­félő« fegyverek, az a fegyver pedig, amely megvédi az arabokat és a mu­zulmánokat, »istentelen« fegyver. Mi­csoda ostobaság!“ Miért a zenebona? Ami azt a különösen fülsértő-ha­mis vezérszólamot illeti, hogy a szó­­banforgó egyezmény a „kommunista beszivárgás“ eszköze, világosan meg­felelt rá az egyiptomi miniszterel­nök a kairói katonai kiállítás meg­nyitásán mondott beszédében. „Ami­kor hallom a londoni és washingtoni méltatlankodásokat arról, hogy ez (az egyiptomi hadsereg fegyvervá­sárlása) »utat nyit az orosz befolyás közép-keleti behatolására«, a múltra emlékezem és kijelentem, hogy a kölcsönös előny alapján kötött keres­kedelmi megállapodások annak a külföldi befolyásnak végét jelentik, amely hosszú időn át uralkodott fe­lettünk, nem pedig új külföldi befo­lyás kezdetét.“ Éppen emiatt a lármás zenebona, emiatt aggodalmaskodnak a City és a Wall Street „hírmagyarázói“. Az arab világ egyhangú helyesléssel fo­gadta az egyiptomi lépést. Támogat­ta a bandungi értekezleten részt vett afrikai és ázsiai országok közvélemé­nye is. A nyugati hatalmak tiltako­zásával kapcsolatban a Hindustan Times című delhi lap joggal kérdez­te: „Nem felháborító-e, hogy úgy be­szélnek a közép-keleti országokról, mint saját vadászterületükről? Azt hiszik, hogy ezeknek az országoknak a kormányai kötelesek feltétel nél­kül követni az általuk diktált poli­tikát? Egyiptom döntése arról tanús­kodik — állapította meg az indiai lap —, hogy a Nyugatnak a legfőbb vezetésre vonatkozó igényeit kere­ken elutasították.“ Nyilvánvaló, hogy a fegyvervásár­­lásról szóló kereskedelmi ügylet pusztán ürügy és csak azért csapnak körötte, oly nagy lármát, hogy leplez­zék dühük igazi okát: az arab orszá­gok nemzeti függetlenségi mozgal­mának nagymérvű fellendülését. A közel- és közép-keleti országok nép­tömegei függetlenséget, szabadságot követelnek s ma már együtt halad­nak velük a nemzeti burzsoázia azon csoportjai is, amelyek a külföldi mo­nopóliumoknak juttatott koncessziók és privilégiumok helyett szívesebben hallanak a hazai tőke védelméről, az elmaradott országok iparosításánál, terveiről. Azok a körök „méltatlan­­kodnak“ leginkább e fejlődés láttán, amelyek nem egykönnyen gyógyul­nak ki a hidegháborús gondolkodás­­mód ön- és közveszélyes tébolyából: az nyugtalanítja őket, hogy több arab ország, elsősorban Egyiptom, Szíria és Szaúd-Arábia független külpoliti­kai vonalvezetése gyengíti a szovjet­ellenes török—iraki—iráni—pakisz­táni „front“ hátországát. „Aggódnak“, mert nem használhatják ki többé a szóbanforgó országok gyengeségét és a Nyugattól való függőségét, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy nem kényszeríthetik be ezeket az országo­kat agresszív katonai tömbjeik rend­szerébe, sőt, kezdenek kialakulni egy arab védelmi rendszer körvonalai. Kétségtelenül erre mutat az a tény, hogy Egyiptom, Szaúd-Arábia és Szí­ria, a leginkább fenyegetett három arab ország a napokban kétoldalú védelmi egyezményeket készített elő vagy kötött egymással. A nagy zene­bona igazi oka tehát: félelem attól, hogy a nyugati hatalmak elveszítik az arab népek sok milliós „tartalé­kát“. „Sebezhető" hadállások „Mindeddig — panaszkodik a Ti­mes — a nyugati hatalmak voltak a Közép-Kelet kizárólagos őrzői és bí­rái. A nyugati hatalmak stratégiai szükségletei, az e térségben birto­kukban levő kőolajkincs, a második világháború után az arab országok felett létesített uralmuk... össze­kapcsolódott és arra bírta a nyugati hatalmakat, hogy a Közép-Keletet saját befolyási övezetüknek tekint­sék. Most azonban majdnem máról holnapra át kell értékelni a helyze­tet.“ A Reynolds News vállalkozik erre az önkínzó „átértékelésre“. A lap megjegyzi, hogy az új helyzet kialakulása „egyetlen szovjet katona nélkül, a fenyegetőzés leghalványabb gyanúja, a legcsekélyebb diplomáciai illetlenség vagy tiszteletlen eljárás nélkül“ történt. A lap szerint „a Ke­let, azzal az egyszerű eszközzel, hogy fegyvereket és gazdasági segélyt ajánlott fel az arab országoknak po­litikai feltétel nélkül, aláaknázta a török—iraki—pakisztáni szövetséget, amely a közép-keleti angol—ameri­kai stratégia tengelye, és ezt a jelen­tékeny diplomáciai sikert a legna­gyobb könnyedséggel aratta.” „Miért ilyen sebezhetők a Nyugat hadállásai?“ — kérdi a Reynolds News. Néhány idézet a lap önmagá­nak adott válaszaiból: „Minden ön­tudatos arab szemében Anglia az olajimperializmus cinikus politikájá­val­ azonosította magát — és ez meg is felel a valóságnak. A nyugati po­litika kiaknázta az angol uralkodó körök félelmét a szovjet behatolástól. E félelem azonban a hideghá­ború foly­tatásától függött. Egyiptomban az idő és a nemzeti érzés erősödése a Nyu­gat ellen dolgozott. Mihelyt elpárol­gott a félelem a Szovjetuniótól, az arab kormányok kevésbé érezték szükségét a Nyugat iránti szolgai en­gedelmességnek és kevesebb alkal­muk volt saját népeik szociális tö­rekvéseinek elnyomására. A Szovjet­uniónak sikerült meggyőznie az arab világ vezetőit arról, hogy politikája nem agresszív." Ezt a keserű vallo­mást szinte folytatja az amerikai U. S. News: „Egyiptom kommu­nistákkal kötött fegyverszállítási szerződése népszerű az arabok köré­ben. Más országok is szeretnék ezt a fegyverforrást felhasználni. Az ame­rikaiak aggodalmára azt mondják, hogy az beavatkozás. Egyiptom lé­pését az Arab Liga többi országa győzelemként üdvözli. Nasszer mi­niszterelnök presztízse az egész arab világban új magasságokba emelke­dett. Más arab országok is csatla­koznak a »fegyvereket a Kelettől« politikához. Az Egyesült Államok hirtelen élesebb támadások célpont­ja, mint bármikor eddig az egyipto­mi—amerikai kapcsolatok történeté­ben. Oroszország ellenben olyan bó­kokat kap, mint még soha. Egyes arab vezetők szembeállítják a »meg­értő«, Oroszországot az »imperialista« Egyesült Államokkal.“ (Kiemelés az U. S. News szemleírójától.) Régimódi receptek...­­ A burzsoá sajtó azt latolgatja, mit lehet tenni ilyen körülmények kö­zött. A londoni Observer a beteg­ágynál álló sopánkodók hangján kér­dezi: „Végül is milyen orvosságot lehet alkalmazni?“ Az Observer meg is írja a receptet: olyasfajta gyógy­szerek olvashatók benne, hogy „ked­vet kell szegni az egyiptomi ambí­cióknak“ és,­­hogy „minden nyomást“ fel kell használni a veszélyes helyzet felszámolására. Természetesen az ilyesfajta régimódi gyarmatosító re­cept m­a már csak annyira válik be, mint a ráolvasás. Az említett U. S. News-cikk az amerikai nyomás és fenyegetés hatásáról szólva megje­gyezte: „Az amerikaiak aggodalmá­nak kifejezése eddig csak arra volt jó, hogy erősítse a gyana­kvást az Egyesült Államok szándékai iránt Egyiptomban, és hogy fokozza a tá­madásokat az amerikai politika ellen.“ Kétségtelen, hogy ez a nem éppen alaptalan gyanakvás erősíti a közép­keleti országok önállóságra törekvő magatartását és ebben az értelem­ben az is kétségtelen, hogy immár erre a vidékre is behatolt és tért hó­dít a jogos nemzeti érdek talajából fakadó függetlenségi és semlegességi irányzat. • Az a tény, hogy az Arab-Kelet vezető országai elutasítjá­k a közép­keleti agresszív katonai tömbök ösz­­szekovácsolására irányuló angol­­amerikai terveket és lépéseket, sőt egymás közötti védelmi egyezmé­nyekkel válaszolnak rájuk, félreért­hetetlenül bizonyítja: a világnak eb­ben a sarkában is lemenőben a gyar­matosítás napja. Magától értetődő, hogy a haladó világközvélemény megelégedéssel szemléli ezt a naple­mentét, s természetes az is, hogy — mint a szovjet korrr­ánynak ez év ta­vaszán közzétett nyilatkozata kije­lenti — ,­a Szovjetunió kormánya pozitívan értékeli a közel- és közép­keleti országok kormányainak min­den olyan lépését, amely a­­közel- és közép-­keleti országok nemzeti függet­lenségének megerősítésére, a népek békéjének és baráti együttműködésé­nek megszilárdítására irányul”. Rudnyánszky István Nyugat-németországi küldöttségek keresik fel Genfben ez HDK megfigyelőit Nyugat-Németország közvélemé­nye mind határozottabban követeli a megegyezést a német egység kérdé­sében. Az ország különböző részei­ből sok küldöttség utazott Genfbe, s ott érintkezést keresnek mindkét Németország képviselőivel és tolmá­csolják küldőik kívánságát. Ham­burgból és Schleswig-Holsteinből érkezett két nyugatnémet nőküldött­ség levelet juttatott el a külügymi­niszterekhez, amelyben kijelentik: a párizsi szerződések akadályozzák Németország egyesítését. Követelik: a szövetségi köztársaság és az NDK képviselői üljenek össze közös ta­­nácskozásra és dolgozzák ki az egy­séges német álláspontot. Hasonló tartalmú levélben szólították fel a bonni kormányt a remscheid-lenne­­pi asszonyok és anyák is. A nyugatnémet asszonyok küldött­ségét szombaton fogadta az NDK kormányának Genfben tartózkodó megfigyelő küldöttsége és hosszas megbeszélést folytatott velük. Szom­baton délután több nyugatnémet munkás is felkereste a küldöttséget, s megbeszélték a német egység kér­déseit. * Az angol alsóház elfogadta a forgalmi adó emelésére vonatkozó kormányjavaslatot Megkezdték a kormány elleni bizalmatlansági indítvány tárgyalását London, október 31. (MTI) Az angol alsóház hétfői ülésén megkezdte a vitát a „Munkáspárt“ bizalmatlansági indítványa felett, amely azzal vádolja a kormányt, hogy „tehetetlenségről“ adott bi­zonyságot gazdasági és pénzügyi té­ren. A bizalmatlansági indítvány írásbeli indokolása szerint Butler pénzügyminiszter áprilisi költségve­tése nyilvánvalóan arra irányult, hogy pártpolitikai célokból az orszá­gos választások küszöbén megté­vessze a közvéleményt. Az indokolás hangoztatja azt is, a most benyújtott pótköltségvetés „nem alkalmas ar­ra, hogy megoldja Nagy-Britannia gazdasági problémáit“. Az alsóház a vita elején 314 sza­vazattal 255 ellenszavazat mellett el­fogadta a forgalmi adó emelésére vonatkozó kormányjavaslatot. Ben Jusszef Franciaországba érkezett Ben Arafa volt szultán lemondott a trónról Ben Jusszef javára Tömegtüntetések követelik Marokkóban a volt szultán visszatérését Ben Arafa volt marokkói szultán, aki néhány hete unokaöccsére ru­házta az uralkodói jogokat és vissza­vonult, levelet intézett Coty francia köztársasági elnökhöz. Levelében be­jelenti, hogy hivatalosan lemond a trónról Mohammed Ben Jusszef, a korábban Madagaszkárra száműzött szultán javára. A francia kormány közleményt adott ki ezzel a levéllel kapcsolat­ban. A közlemény helyesli Ben Ara­fa elhatározását és hangoztatja, hogy ez „megnyitja a lehetőséget Marok­kóban a békés fejlődésre a Francia­­országgal való állandó együttműkö­dés keretében Ben Jusszef kétéves madagasz­kári száműzetés után, hétfőn reg­gel Nizza repülőterére érkezett. A kormány képviselői hivatalosan fogadták. A szultán fogadására Párizsba ér­kezett Ben Szliman marokkói minisz­terelnök. „Azért jövök Franciaország­ba — mondotta megérkezésekor az AFP munkatársának —, hogy a ma­gam nevében és az egész marokkói nép nevében üdvözöljem őfelségét, akinek visszatérését a trónra oly tü­relmetlenül várjuk.” A szultán foga­dására ugyancsak Franciaországba érkezett az Isztiklal és a Demokra­tikus Függetlenségi Párt küldöttsége. Szombaton és vasárnap Marokkó úgyszólván minden városában hatalmas tömegek követelték Ben Jusszef visszatérését. Népes tömegtüntetés zajlott le Tan­gerben is. Casablancában ugyancsak több ezren követelték Ben Jusszef haladéktalan visszatérését a trónra. Meknesben a rendőrök könny­fakasztó bombáikkal támadtak a tüntetőkre, Azronban négy tüntető maroskíkóit megsebesítettek. A francia nemzetgyűlés megkezdte vitáját a választási módszerről A francia nemzetgyűlés vasárnap délután megkezdte az általános vá­lasztások időpontjának és szavazási módszerének megvitatását. Előzőleg a nemzetgyűlés választójogi bizottsá­ga, amely szombaton egész nap és vasárnap délelőtt csaknem állandóan ülésezett, 22 szavazattal 19 ellené­ben amellett foglalt állást, hogy a választásokat december első felében, arányos képviseleti rendszer alapján, egyfordulós szavazással kell lebonyolítani. A kommunista, szocialista és MRP- párti bizottsági tagok szavaztak erre a határozatra. Jacques Duclos elvtárs, a bizottság tagja a bizottság jelen­téséhez módosítást nyújtott be. Eb­ben javasolta, hogy Algériában ugyanazon a napon tartsák meg a választásokat, mint Franciaország­ban, s a választásokkal kapcsolat­ban Algériában szüntessék meg a rendkívüli állapotot, adjanak teljes cselekvési szabadságot az algériai pártoknak és szervezeteknek. Dud­ás elvtárs módosító javaslatát azonban a bizottság elutasította. A nemzetgyűlés vitája a választó­­jogi bizottság jelentésének megtár­gyalásával kezdődött. Henri Caillavet radikális képviselő indítványozta, hogy a választások időpontjának kitűzése előtt külön tárgyalják le a választási módszer reformjának kérdését. Javaslata lé­nyegében a választások időpontjának elhalasztására irányult. Caillavet halogató célzatú javasla­tát a nemzetgyűlés többsége 441 sza­vazattal 77 ellenében elvetette. A vitában döntöttek a jobboldali ellenállók (UDSR) javaslatáról is, amely személyre szóló, kétfordulós kerületi választásokat indítványozott. A nemzetgyűlés többsége ezt a javas­latot 320 szavazattal 206 ellenében el­utasította. A javaslat mellett szavaz­tak a szocialisták, a radikálisok nagy része, a jobboldali ellenállók és a jobboldali pártok egy része, ellene a kommunisták, az MRP pártiak és a nemzetgyűlés többi tagja. A francia nemzetgyűlés hétfőn egész nap folytatta a vitát a szava­zási módszerről. A jelek szerint Nis­san teret nyer az arányos szavazási módszer, amelyet a kommunista párt is támogat. A szocialista párt több­sége a személy szerinti kerületi vá­lasztás mellett foglal állást. Ez a módszer azonban a választók nagy részét megfosztja a képviselettől. Hétfőn délután egyébként a szo­cialista párt országos tanácsa 1873 szavazattal 1609 ellenében a személy szerinti kerületi választás mellett foglalt állást. Szovjet parlamenti küldöttség érkezett Bulgáriába Október 30-án Szófiába érkezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége, amelyet a Bolgár Nép­­köztársaság nemzetgyűlése hívott meg Bulgáriába. A szovjet küldött­séget N. I. Beljajev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Szö­vetségi Tanács mandátumvizsgáló bizottságának tagja vezeti. A szovjet parlamenti küldöttséget a szófiai repülőtéren V. Cservenkov, a minisztertanács elnöke, G. Damja­­nov, a Bolgár Népköztársaság nem­zetgyűlése elnökségének elnöke és mások fogadták. (TASZSZ) Aláírták a Szovjetunió és Jemen barátsági szerződését Kairó, október­ 31. (TASZSZ) Október 31-én Kairóban aláírták a Szovjetunió és Jemen barátsági szerződését. Az aláírás alkalmából Kairóban közös szovjet—jemeni köz­leményt adtak­­ki. ünnepségek Hérát lyoni polgármesterségének 50. évfordulója alkalmából Párizs, október 31. (MTI) Lyonban szombaton és vasárnap ünnepségeket tartottak Edouard Her­­riot tiszteletére, aki ötven éve Lyon polgármestere. Herriot-t 1905. novem­ber 3-án választották meg első ízben a város polgármesterévé.

Next