Szabad Nép, 1955. december (13. évfolyam, 332-362. szám)

1955-12-01 / 332. szám

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének találkozója Budapest dolgozóival (Folytatás az 1. oldalról.) Még boldogságához vezető úton. Erősödjék és virágozzék a né­pek közötti barátság! (Nagy taps.) Kedves barátaim! Mindannyian sajnáljuk, hogy magyarországi tar­tózkodásunk végeihez közeledik, de sietünk haza, hogy beszámoljunk az önök gyönyörű országáról, a magyar népről, az önök sikereiről és eredmé­nyeiről, a szocializmust építő, megfe­szített és áldozatos munkájáról. El fog­juk mondani a szovjet embereknek, milyen őszinte testvéri barátságot érez a magyar­­nép a mi országunk népei iránt. Ezt­ a barátságot mi mindig és mindenütt láttuk a vendégszerető magyar földön. (Taps.) Barátaim! Beszédemet befejezve, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kül­döttségének nevében még egyszer megköszönöm önöknek a meleg, szí­vélyes fogadtatást, az önök szeretetét és barátságát. (Taps.) Olyan forrón és őszintén, ahogyan csa­k igazi barátok tehetik. Kívánunk önöknek további sok sikert munkájukban. Kívánjuk, hogy virágozzék és to­vább haladjon előre a népi Magyar­­ország, hogy magyar barátaink élete napról napra szebb és boldogabb le­gyen. (Lelkes, nagy taps.) Éljen a Magyar Népköztársaság és gyönyörű fővárosa, Budapest! (Taps.) Dicsőség a Magyar Dolgozók Párt­jának, a magyar nép győzelmei szer­vezőjének és lelkesítőjének! (Szűnni nem akaró lelkes, ütemes taps és fel­kiáltások: Hurrá! Éljen a párt! Üte­mes taps és felkiáltások: Éljen Ráko­si! Hosszantartó ütemes taps és fel­kiáltások: Éljen a szovjet küldöttség!) Éljen a magyar népi kormány! (Lelkes taps.) Éljen a testvéri magyar nép! (Taps.) Örökké éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan testvéri barátsága! (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Szovjet—magyar barátság! — Tartós békét akarunk. — Hurrá!) Ezután Komáromi Lajos, a Kle­ment Gottwald Villamossági Gyár sztahanovistája, a szocialista munka hőse szólalt fel, gazdag tapasztalatai tették lehetővé számára, hogy kezébe vegye saját sorsának irányítását. (Taps.) Az az út, amelyen járunk, a szocializmus útja, a még szebb és még gazdagabb élet felé vezet. (Nagy taps.) De az új társadalom felépítése együtt jár a nehézségeink elleni harccal is. Egyre sikeresebben hárít­juk el utunkból ellenségeinket és mindazokat, akik gátolják előrehala­dásunkat. A mi utunk soha többé nem vezet már visszafelé, a mi utunk csak előre vezet! (Nagy taps.) Az elvtársak most búcsúznak tő­lünk, néhány nap múlva visszatér­nek hazájukba. Arra kérjük, vigyék hírül ba­rátságunkat, szeretetünket és ragaszkodásunkat a nagy Szov­jetunió népeihez, mondják el, hogy a szovjet nép példája nyo­mán lelkesen és szorgalmasan munkálkodunk a szocializmus felépítésén. Mondják el, hogy a magyar nép híven követi a Szovjetuniót és mindig ott lesz, ahol a béke ügyéért harcolni és cselekedni kell. (Lelkes, nagy taps.) Azt üzenjük drága barátainknak, hogy erőnket nem kímélve harcolni fogunk, mert biztosak vagyunk ügyünk igazságában, győzelmében. (Nagy taps.) Éljen a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan, öröik, testvéri ba­rátsága! (Hosszantartó, nagy taps.) Ezután a nagygyűlés részvevőinek kikes tapsa közben Budapest Fővá­ros Tanácsa nevében Pongrácz Kál­mán elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke, Budapest dolgozói nevében Pióker Ignác elvtárs, Kossuth-díjas gyalus, a szocialista munka hőse és a budapesti dolgozók képviselői aján­dékot nyújtottak át a szovjet küldött­ségnek. A szovjet küldöttség nevében P. G. Moszkarov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Revíziós Bizottságának elnöke szívélyes sza­vakkal mondott köszönetet az aján­dékokért. Befejezésül Kovács István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Ve­zetőség titkára mondott beszédet. Komáromi Lajos, a szocialista munka hőse felszólalása Forró, baráti szeretettel köszöntöm a budapesti dolgozók nevében drága vendégeinket, idősebb testvérünk, a szovjet nép képviselőit, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa küldöttségét *— mondotta. Mi jól ismerjük a dicső szovjet nép erőfeszítéseit, példamutató mun­káját, amelyet a kommunizmus épí­tésének alkotó tüze hevít. Nagy elismeréssel és hálával be­szélnek a magyar dolgozók arról a szívós munkáról, amelyet a béke megőrzése érdekében a szovjet nép kifejt. Mi erőt merí­tünk ezekből a sikerekből, mun­kájukat, harcukat példának te­kintjük. A közelmúltban a Szovjetunióban jártam. Mindenütt szeretettel és ér­deklődéssel fogadtak. Amerre csak jártam — Moszkvában, Leningrádban, Kievben — a szovjet emberek a leg­nagyobb rokonszenvel és érdeklő­déssel kérdezgettek a magyar dolgo­zók életéről. Számunkra felemelő érzés az, hogy a kis magyar népet, amely történetében annyiszor volt játékszere a földesúri és tőkés nagy­hatalmaknak — most a világ legha­­ladottabb népének, a szocialista Szovjetunió népeinek szeretete övezi. A magyar nép forró szeretettel és hűséggel adózik ezért nagy támoga­tójának, a szovjet népnek. (Lelkes, nagy taps.) Eredményeinkre büszkék vagyunk. De egy pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy ezek nem születhet­tek volna meg, ha nem szabadítja fel hazánkat és nem áll mellettünk építőmunkánkban népünk nagy ba­rátja — a Szovjetunió. A magyar dolgozók soha nem fog­ják elfelejteni, hogy a szovjet nép harca, állandó baráti segítsége és Kovács István elvtárs felszólalása Tisztelt nagygyűlés, kedves elv­társaik! Azt hiszem, mindannyiunk nevé­ben mondom, nagyon hamar elrepült az az idő, amit drága szovjet elvtár­sainkkal, barátainkkal együtt tölt­hettünk. Pegov elvtárs beszédében azt mondta, sajnálja, hogy a delegáció tartózkodása véget ért. Mi is nagyon sajnáljuk, hogy már elutaznak. A magyar nép vendégszerető nép. Kér­jük, maradjanak még tovább, szí­vesen látjuk nálunk továbbra is drága szovjet barátainkat. (Hosszan­tartó, lelkes taps.) Mi, budapesti dolgozók nagyon örü­lünk annak, hogy a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának küldöttei eljöttek közénk és megtiszteltek bennünket látogatásaikkal, hogy személyes ta­pasztalat alapján győződjenek meg arról, hogyan építjük a szocializmust, hogyan küzdjük le nehézségeinket és hogyan biztosítjuk népünk jólétének további emelését. Úgy gondolom, hogy a szovjet delegáció nemcsak Budapest dolgozóinak ezen az izzó szeretetet sugárzó, lelkes nagygyűlé­sén, hanem ezernyi más jelből is érez­te és meggyőződött arról, milyen ki­­téphetetlenül mélyen él a magyar nép, a magyar munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek szívében a há­la, a szeretet és az örök barátság fel­szabadítónk, a testvéri Szovjetunió népei iránt. (Hosszantartó taps.) A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének magyarországi lá­togatása csak még jobban elmé­lyítette népünkben az internacio­nalizmus érzését, a Szovjetunió népei iránti mély barátságot. Mindnyájunk nevében mondhatom, hogy valamennyien szívünkbe zártuk a küldöttség tagjait, drága szovjet elvtársainkat, akiknek látogatása to­vább mélyítette barátságunkat a sze­retett szovjet néppel. (Nagy taps.) Köszönjük Pegov elvtársnak meleg, elismerő szavait népünk, Budapest dolgozói, hős munkásosztályunk, dol­gos parasztságunk és kiváló értelmi­ségünk eredményes munkájáért. Igyekezni fogunk ezt még jobb mun­kával kiérdemelni, még nagyobb eredményeket elérni a szocializmus építésének minden frontján. A Szovjetunió küldöttei meggyő­ződhettek sikereinkről, eredmé­nyeinkről, nehézségeinkről és arról, hogy munkásosztályunk, parasztsá­gunk, egész dolgozó népünk a Ma­gyar Dolgozók Pártja vezetése alatt hogyan oldja meg feladatait. Büszkén számoltunk be a szov­jet elvtársainknak eredményeink­ről, sikereinkről. Büszkék va­gyunk arra, hogy élni tudtunk a Szovjetunió által nyújtott sza­badsággal, hogy nagyszerű mun­kásosztályunk, dolgos parasztsá­gunk, kiváló értelmiségünk, pár­tunk vezetésével egy évtized alatt óriási előrehaladást tett, s min­den nehézségünk és hibánk elle­nére sikeresen oldjuk meg a szo­cializmus építésében előttünk álló feladatokat. (Taps.) De nemcsak eredményeinkről be­széltünk, nem titkoltuk hibáinkat sen­. Nyíltan megmondottuk, hogy sikereink, eredményeink közben hi­bákat is követtünk el. Különösen nagy károkat okozott pártunknak, országunknak, népünknek a jobbol­dali opportunista elhajlás. De azt is elmondottuk és erről is meggyőződ­hettek a szovjet elvtársak, hogy a magyar dolgozó nép pártunk vezeté­sével sikeresen látott hozzá a hibák, a károk megszüntetéséhez, s a Köz­ponti Vezetőség márciusi, valamint mostani, novemberi ülésének határo­zataiban megszabott feladatok meg­oldásához. S e téren már komoly kezdeti eredményeket értünk el. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell keresztül­mennünk mindazokon a súlyos ne­hézségeken és megpróbáltatásokon, amelyeken a világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak a népei keresztülmentek. Számunkra rend­kívül nagy segítséget jelent a Szov­jetunió léte és vezető pártjának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának kimeríthetetlen, gazdag tapasztalata, amelyet a felszabadulás óta fáradha­tatlanul átad nekünk. E tapasztala­tok, tanulságok átadásával és más módon is, hatalmas segítséget nyújt nekünk ahhoz, hogy a magyar nép kevesebb áldozat és nehézség árán, még gyorsabban haladjon előre és jusson el a szocialista Magyarország felépítéséhez. (Nagy taps.) A budapesti dolgozók meleg sze­retettel emlegetik a szovjet szakem­berek, művészek, tudósok látogatá­sait,, akik tanácsaikkal felbecsülhe­tetlen segítséget adtak tudományos és kulturális életünknek. Most is ko­moly támogatást jelent szeretett, kedves vendégeink, drága szovjet ba­rátaink ittléte. Megjegyzéseikkel, ta­nácsaikkal hozzájárultak, hogy még nagyobb lendülettel, még nagyobb odaadással, még gyorsabban oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. S ez a feladat nem kevés. A második ötéves terv megkezdésének küszöbén állunk. Minden erőnket latba vetjük, hogy sikeresen befejezzük, teljesít­sük és túlteljesítsük évi tervünket és hozzákezdhessünk második ötéves tervünk első évének feladataihoz. Nagy feladatok állnak előttünk pár­tunk tömegbázisának kiszélesítésé­ben, pártunk ideológiai és szervezeti egységének további erősítésében, az ideológiai harc a marxista-leninista nevelés továbbvitelében. Nincs kétségünk az iránt, hogy feladatainkat győzelmeink szer­vezője, pártunk, a Magyar Dol­gozók Pártja és egységes, harc­ban összeforrott Központi Veze­tőségének irányítása alatt ered­ményesen meg is oldjuk. (Nagy , taps.) Kérjük az elvtársakat, ha vissza­térnek hazájukba, tolmácsolják a kommunizmust építő hős szovjet népnek a magyar nép, a ma­gyar kommunisták lelkes, testvéri üdvözletét. Mondják meg nekik, hogy az egész magyar nép, s ezen belül gyönyörű fővárosunk, Budapest dol­gozói, köztük 335 000 budapesti kom­munista, jó egészséget, sok sikert kí­ván a szovjet népnek a kommuniz­mus építésében. (Felkiáltások: Hur­rá! — Nagy taps.) Adják át a­­kommunizmust építő Szovjetunió népei vezető erejének, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és annak Központi Bizottságának Bu­dapest dolgozóinak, fővárosunk kom­munistáinak harcos testvéri üdvözle­tét. Mondják el, milyen lelkes vissz­hangra talált a magyar nép körében a Szovjetunió következetes békepoli­tikája. Az önök jelenléte még in­kább megerősíti Budapest dolgozói­ban azt az eltökéltséget, hogy a bé­kéért, a szocializmus ügyéért vívott küzdelmében a magyar nép egy em­berként álljon felszabadítója, a bé­ketábor vezetőereje, a hatalmas Szovjetunió oldalán. (Felkiáltások: Éljen a szovjet—magyar barátság!) Éljen a kommunizmust építő nagy szovjet nép! Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép örök, testvéri barátsága! Éljen példaképünk, a Szovjetunió Kommunista Pártja és annak Központi Bizottsága! (Hosz­­szantartó, lelkes taps, mindenki fel­áll.) A lelkes hangú nagygyűlés az In­­ternacionálé hangjaival ért véget. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének látogatásai A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak küldöttei: A. Sz. Boriszenko, a Szövetségi Tanács Költségvetési Bi­zottságának,tagja, a balasovi területi tanács végrehajtó bizottságának el­nöke, J. P. Goncsarova, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság Go­­mili-terület Molotov kolhozának ag­­ronómusa, G. D. Dzsavahisvili, a Grúz Szovjet Szocialista Köztársa­ság Minisztertanácsának elnöke, P. P. Jermakov, a rjazanyi szerszám­­gépgyár igazgatója, A. P. Zsuravljov, az Elektrosztal-gyár acélöntője, P. G. Moszkarov, a Nemzetiségi Tanács Mandátum Bizottságának tagja, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Revíziós Bizottságának el­nöke, A. A. Marisze, az Észt Szov­jet Szocialista Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke, N. I. Szmirnov, a Leningrádi Városi Tanács végre­hajtó bizottságának elnöke és V. N. Tyitov, Ukrajna Kommunista Pártja Harkov Területi Bizottságának első titkára szerda délelőtt látogatást tet­tek a Budapesti Gépállomáson. A vendégeket elkísérte Nagyistók Jó­zsef, az országgyűlés alelnöke, Csi­­kesz Józsefné és Szűcs Lajos, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Budapesti Bizottságának titkárai, Szőke Má­tyás földművelésügyi miniszterhe­lyettes és Baranyai János, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese. A gépállomás dolgozói nagy szere­tettel fogadták kedves vendégeiket. Mateovics József igazgató beszámolt az 1951-ben alakult gépállomás mun­­kájáról. A szovjet küldöttek számos kérdést tettek fel a gépállomás szer­vezéséről, a munka irányításáról, a traktorosok bérezéséről, a gépállomás és a termelőszövetkezetek együttmű­ködéséről. Ezután megtekintették a gépállomás javítóműhelyét, a gépszí­neket s az új építkezéseket. A láto­gatás végén a dolgozók megajándé­kozták a Legfelső Tanács küldötteit, akiknek nevében V. N. Tyitov mon­dott köszönetet. P. G. Moszkatov be­fejezésül sok sikert kívánt a gépállo­más dolgozóinak további munkájuk­hoz. A küldöttek ezután a rákoscsabai Micsurin Termelőszövetkezetet ke­resték fel. A szövetkezet tagjai vi­rágcsokrokkal köszöntötték vendégei­ket. A vendégek végigjárták a szö­vetkezetet. A küldöttség tagjai nagy érdeklődéssel tekintették meg a ter­melőszövetkezet sertéstenyészetét, különösen pedig a szarvasmarha­istállót. A Micsurin TSZ az idén 4401 literes fejési átlagával megnyer­te az országos tejtermelési­ versenyt. Sós István, a szövetkezet kitüntetett elnöke elmondotta a vendégeknek: 1954-ben egyik magyar küldöttség tagjaként megtekintette a Szovjet­unió, Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítását, s itt ismerkedett meg a szovjet tehenészek munkamódszerei­vel. Ezek a tapasztalatok segítették a tehenészet dolgozóit a jó eredmény­hez. A Legfelső Tanács tagjai nagy el­ismeréssel nyilatkoztak a látottakról, s beírták nevüket a szövetkezet em­lékkönyvébe. A Micsurin TSZ tag­jai csikóbőrös kulacsot ajándékoztak a vendégeknek. L. Sz. Matvejeva, a Legfelső Ta­nács küldöttségének tagja, a podolsz­­ki középiskola tanárnője szerda dél­előtt a Kilián György utcai iskolá­ba látogatott el, ahol részt vett több órán, s hosszasan elbeszélgetett az iskola nevelőivel. G. V. Jenyutyín, a Szovjetunió Kommunista Pártja kamenszki terü­leti bizottságának első titkára és Z. Sz. Omarova, a Szövetségi Tanács elnökhelyettese, tervező főmérnök, szerdán Dorogra látogatott, ahol a szénbányákat tekintette meg. (MTI) SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1955. DECEMBER 1 A termelékenység növelésének tartalékai "M­aparatutaink a Mfitvi­a Bányat/vpf­yárból II. A Duc­os Bányagépgyárban nem­csak a fiatal esztergályosok alacsony szakmai műveltsége akadályozza a munkát — amint arról tegnap beszá­moltunk —, egész sor egyéb tényező is gátolja a tervteljesítést. Miért sok az állásidő és a pótidő ? Ha az ember akár csak egy ne­gyedórát tartózkodik a mű­helyirodá­­ban, elcsodálkozik: egymás után jön­nek a dolgozók állásidőt és pótidőt kérni. Kovács Imre esztergályos például bejelenti, hogy nincs mikrométer, nem tud tovább dolgozni. Mit tehet mást, leül a gépe mellé. S mindez azért, mert a szerszámkiadó dolgozói gyakran elmulasztják visszahozni a műszereket, bár négyen is üldögél­nek — gyakran dolog nélkül — a kiadó helyiségében. Előfordul, hogy a szerszámot, a mérőeszközt kérő dol­gozóknak azt válaszolják: „Nincsen, kivitték”, mert a kiadó nem ismeri a műszereket. A műhelybeliek ilyenkor szólnak a művezetőnek, az elmegy m­egkeresni a szerszámot a kiadóba, és többnyire meg is találja. A keres­gélés minden alkalommal 15—20 per­cet rabol el a művezetőtől és a szakmunkásoktól. A művezetőknek szinte minden percét lefoglalják a reklamációk. Ezért nem marad idejük a technoló­giai előírások betartásának ellenőr­zésére, a fiatalok szakmai ismereté­nek bővítésére. Mészáros esztergályos keresi a művezetőjét. Leállt a gépe. „Már megint?“ — bosszankodik a műveze­tő. Érthető a bosszúsága, hiszen Mészáros elvtárs gépét november 11-én adta át a TMK-műhely egyhó­napos nagyjavítás után. Szombaton hat órát, hétfőn három órát, kedden pedig négy órát állt a gép. Miért nem dolgozhatott ez az esz­tergagép kedden és miért történik meg más alkalmakkor is,hogy a megja­vított gépek közvetlenül a javítás után leállnak? Ezt a kérdést Hegedűs elvtárs, főmechanikusnak és Katona elvtárs TMK-csoportvezetőnek tesz­­szük fel a TMK-műhelyben. Gépjavítás MEO nélkül Nézzünk utána Mészáros elvtárs november 11-én átadott gépének. Be­hívjuk a gépet javító lakatost. Kato­na elvtárs megkérdezi: miért állt ma négy órát az esztergapad? — Mert nem voltak biztosítva a csavarok, s ezért meglazultak — hangzik a válasz. — Már szombaton figyelmeztettem magát, hogy biztosítani kell a csava­rokat — emlékezteti a lakatost a csoportvezetője. — Elfelejtettük.. ? — válaszolja a lakatos. A feledékenység, a hanyagság csak ennél az egy gépnél 13 óra idővesz­teséggel járt. A TMK-nak nincs minőségi ellenőre. Pedig nagy szük­ség lenne rá. Nehezíti a TMK mun­káját, hogy az üzem vezetősége — m­­ivel azt vallják, hogy „itt időkér­ben dolgoznak és ez a részleg amúgy sem növeli a tervet“ — több „feke­tén” függetlenített funkcionáriust és sportolót helyezett a TMK megmun­kálóműhelyébe. A TMK régi panasza, hogy a ter­melő műhelyek a túlterhelt gépeket nem adják át javításra a tervezett időben. Például a 37. számú revolver­­pad javítását szeptemberre tervezték. A forgácsolóműhely nem adta át. Ok­tóber végén a gép leállt, de még most sem engedték át nagyjavításra. A pillanatnyilag nélkülözhetetlen javí­tás után a gépen tovább dolgoznak. Arra senki sem gondol, hogy ez a „gazdálkodás“ végül is megbosszulja magát és többszörös időveszteséget okoz. Az esztergaműhelyben negyedév alatt sok ezer órát emészt fel a pót­idő. Az okát nem kell sokáig kutatni.­­ Az egyik fiatal esztergályos labi­rintgyűrűket munkál meg. A tíz milliméteres gyűrűket a dara­­bóléból 6—10 milliméter ráhagyással küldik ide, így gyakran az egy gyű­rűhöz felhasznált anyagból kettőt ké­szíthetnének. A normát természetesen az előírt ráhagyásra állapítják meg, a többlet leforgácsolására így pótidőt adnak. Ilyen példát még többet is felsorolhatnánk, mert úgyszólván minden darab, felesleges ráhagyással kerül a megmunkálóműhelybe. Po­csékolják az anyagot, a drága mun­kaidőt, a kelleténél hosszabb ideig lekötik a gép kapacitását. Sok nehézséget okoz az előírtnál nagyobb anyagkeménység is. Varga Ferenc nemrégiben lánckerekeket ka­pott megmunkálásra. Az anyag sza­kítószilárdsága az előírt 60 helyett 90 kilogramm volt. A 40 kerékre Varga elvtárs így 1000 perc pótidőt — azaz több mint két munkanapnak megfe­lelő időt — kapott. Rossz műszaki előkészítés — tervszerűtlen termelés A forgácsolóműhely teljesítőképes­ségét az előbbiekben vázolt idővesz­teségek alaposan csökkentik. Annál meglepőbb ezután az, amit Sziklai elvtárs,­­ a műhely főnöke mond: „Szeptember elején és november első napjaiban munkahiány volt nálunk.” A „munkahiányt” a műszaki előké­szítés okozta. A technológiai osztály nem adja le időben a műveletterve­ket. Olyan nagy a technológiai osz­tály elmaradása, hogy nem is egy novemberre tervezett dokumentáció 4-én még a gyártáselőkészítési osz­tályon hevert. A programiroda gya­kran csa­k ta­lálomra osztja be a munkát. Októ­berre például 400 kötélkarmantyú gyártását programozták, holott eddig 100 darabnál többet a műhely egy hónap alatt még sohasem készített, így történhetett meg, hogy a gyár „kapacitáshiánnyal” küszködő műhe­lyében munkahiány volt. A programozás tervszerűtlensége, a forgácsolóműhely s a szerelde kö­zött látszólag egyszerű, de egy nagy­üzemben káros érintkezési formát alakított ki: a szereldéből sűrűn átjárnak a diszpécserek és a lakato­sok is — sürgetik a számukra leg­égetőbb alkatrészeket. Gyakran a gépekről veszik le azokat és amúgy frissiben, MEO-átvétel nélkül viszik szerelésre. A megmunkáló műs­hely va­lóságos programelőírását pedig azok a szereldei diszpécserektől származó papírdarabok képezik, amelyekre rá­írják: „Ezt és ezt a darabot kérjük elsőnek, ezt másodiknak stb... “ Ilyenkor azután le a munkadarabot a gépről, fel a másikat... A számok tanúságából megállapít­hatjuk, hogy a forgácsolóműhely „szűk kapacitását‘‘ a szervezetlenség, s az előbbiekben vázolt idővesztesé­gek okozzák. A szerszám- és a mű­­szerkeresgélés negyedórái, a felesle­ges ráhagyások megmunkálásával töl­tött órák, a szükségtelen gépjavítá­sokra fordított félműszakok sok ezer órára duzzadnak. A harmadik ne­gyedévben a statisztika 2575 óra állás­időt jelentett, ami csaknem 13 dolgo­zó egyhavi munkájával egyenértékű. (A tényleges állásidő ennél több, mert 10—15 perces kiesést a dolgozók nem is jelentenek.) Ennek nagy része a forgácsolóműhelyre jut. A pótidő a szeptemberi 1500 óráról októberben 3516 órára ugrott. Ez az utóbbi 17 munkás egyhavi munkaideje. Ha a forgácsolóműhelyben a vesz­teségidőket felére csökkentenék — s ennek megvan a lehetősége — ezál­tal a munka termelékenysége körül­belül 8—10 százalékkal emelkedne! (Folytatják) Salamon Pál Két mérnök újítása olcsóbbá teszi az olajtermelést A nagylengyeli olajmezőn az olaj­kutak többségénél kevés az úgyneve­zett rétegenergia, karsztvíz, földgáz, ami a föld mélyén rejtőző olajat a felszínre nyomja. Ezért az olaj fel­színre hozásához, valamint annak to­vábbításához mélyszivattyúkat, vagy ahogy az olajmezőn nevezik, limbá­­kat kell beépíteni. Ez a berendezés tetemes összegbe kerül, s drága az üzemeltetése is. Bán Ákos, a vállalat főmérnöke és Szanka István olaj­mérnök új berendezést szerkesztett a mélyszivattyú helyettesítésére, az ön­költség csökkentésére. A két kiváló szakember úgyneve­zett fogaskerékszivattyúja a kutak­ban levő kisebb rétegenergia segítsé­gével még a távoleső kutakból is igen jól továbbítja az olajat a központi tankállomásra. A vállalat műszaki és pénzügyi szakemberei kiszámították, hogy a fogaskerékszivattyú alkalma­zása egy-egy kútnál 100 000 forint megtakarítást jelent évenként. Szövetkezeti kiállítás Mátészalkán (Tudósítónktól.) Igen érdekes, tanulságos kiállítás nyílt meg a napokban a mátészal­kai járási kultúrotthon nagytermé­ben. A sok színes kép, rajz, grafi­kon a járás termelőszövetkezeteinek munkájáról, eredményeiről, a tagok életéről ad számot. A vándorkiállí­tás anyagát a járás pedagógusai gyűjtötték össze. Ötletesek, beszédesek az egyszerű vízfestékkel, tussal készített rajzok, képek. Kántor Viktor, a járási kul­túrotthon igazgatója szinte már kí­vülről ismeri a számokat, az adato­kat. Különösen a nagydobosi Petőfi TSZ hatesztendős fejlődését ábrázoló képeket mutogatja szívesen. Ez a já­rás legjobb szövetkezete. Hat esz­tendő alatt nagy utat tett meg, mil­liomos szövetkezetté fejlődött. Érdekesek a hodászi Petőfi és Út­törő TSZ munkájáról, eredményeiről számot adó képek is. Az egyik azt mutatja, hogy a Petőfi TSZ tagjai át­lagosan 260 munkaegységet teljesítet­tek az idén, s erre pénzben és ter­ményben összesen 15 756 forintot kapnak. A nagyecsedi Vörös Csillag TSZ- ről szóló rajzokat, grafikonokat Mát­rai Anna pedagógus készítette. Sok estét eltöltött a szövetkezetben, rend­szeresen elbeszélgetett a tagokkal, amíg összegyűjtötte az anyagot. Eb­ben a szövetkezetben a fejlett agro­technikai módszerek alkalmazása szép jövedelemhez juttatta a tagsá­got az idén. Torony Ilona géberjéni pedagógus összehasonlította Benjámin Antal hétholdas egyénileg dolgozó paraszt s Szabó Miklós tsz-tag évi jövedel­mét. Benjámin Antal jó gazda. Kifi­zette az adóját, teljesítette beadását és a terméséből, állatainak jövedel­méből — pénzre számítva — egy esz­tendő alatt 27 300 forint jövedelemre tett szert. Szabó Miklós tsz-tag gra­fikonja több mint kétszer ennyi jö­vedelmet mutat. Kiadása nem volt. A beadást és az adófizetést a közös­ből teljesítették. Amit a szövetkezete­ben munkaegységeire kapott — töb­bek közt 46 mázsa almát, 34 mázsa kenyérgabonát — mind hazahordhat­ta vagy eladhatta. A kántorjánosi Szabadság TSZ grafikonjain a tsz évről évre növek­vő termésátlagai láthatók. A szövet­kezetben a búzatermés átlaga 3,2, a burgonyáé 20, a kukoricáé pedig 8 mázsával volt jobb az idén, mint ta­valy. A vándorkiállítás nemcsak a tsz-ek eredményeiről tanúskodik, hanem arról is, hogy a járás pedagógusai, akik nagy szeretettel, gonddal készí­tették a kiállítás anyagát, milyen sokat tehetnek a szövetkezeti moz­galomért. A falu népe értékeli, sokra tartja ezt a munkát. A kiállításnak első állomáshelyén, Mátészalkán né­hány nap alatt kétezer látogatója volt, s a járás többi községében is nagy érdeklődéssel várják. Mit" találunk az 1956. évi Kincses Kalendáriumban? Az 1956. évi Kincses Kalendárium ezekben a napokban hagyja el a saj­tót. Bízvást mondhatjuk: a kalendá­rium az idén is tanulságos és olvas­mányos tartalmat nyújt olvasóinak — éppúgy, mint az előző évi kalen­dáriumok. Mi is lesz az új Kincses Kalendáriumban? Bajos lenne felso­rolni mindazokat az olvasmányokat, cikkeket, riportokat, elbeszéléseket, amelyek bizonyára elégedett örömet okoznak majd az olvasóknak — elé­gedjünk meg hát egy rövidke ismer­tetéssel. Beköszöntőjét Erdei Ferenc, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese írta. Számot vet az óesztendővel, s felraj­zolja az új év feladatait, kilátásait. Az új esztendő a második ötéves terv első éve lesz, s a beköszöntő el­igazítja az olvasót: merre­­ tartunk, mit is fogunk elérni ebben a rend­kívül fontos időszakban? De ehhez azt is látni kell, honnan jövünk, mit értünk el idáig. Ezért a kalendá­rium részletesen beszámol első öt­éves tervünk eredményeiről, majd az 1955-ös év gazdag bel- és külpo­litikai eseményeiről. Képekben és tömör beszámolókban idézi elénk ezeket a fontos eseményeket. A kalendárium fényképes riportjai bemutatják az új magyar falu új embereit. Bepillantást adnak ter­melőszövetkezeteink életébe. Elveze­tik az olvasót a gyárakba, az üze­mekbe s elé tárják, hogyan készül a gyógyszer, miként lesz a bauxit­­ból timföld, hogy s mint dolgozik Nagy Ferenc híres faragó és nép­művész, vagy hogyan készül a he­rendi porcelán. A képek hírt hoznak a­ győzelmes szocializmus és az épülő kommunizmus nagy országából, majd bemutatnak egy sor új magyar me­zőgazdasági gépet, amelyek meg­könnyítik a dolgozó parasztság mun­káját. Érdekesen és sokszínűen segíti ol­vasóit a kalendárium abban, hogy megismerjék a mezőgazdasági tudo­mányok új vívmányait, a legfejlet­tebb növénytermesztési és állatte­nyésztési módszereket. Számos kiváló kutató­ tudósunk szólal meg a kalen­dárium lapjain, és ismerteti munkás­ságát. Így Sedlmayr Kurt és mun­katársai a cukorrépa-nemesítésről, Teichmann Vilmos az új magyar bur­gonyafajtákról, Mészöly Gyula a kecskeméti törpeparadicsomról, Papp Endre a heterózis-kukorica előnyei­ről nyilatkozik. Megismerjük a „kom­­polti szálkás” tavaszbúzával végzett kísérletek eredményeit, vagy a nagy termést hozó, erős rostú B—7-es hib­­ridkendert. A kalendárium kimagasló mezőgazdasági tudósok emlékezetét is felidézi, s bemutatja munkásságu­kat. Ebben az „arcképcsarnokban" olvashatunk Nagyváthy Jánosról, Sigmond Elekről, Tessedik Sámuel­ről, Székács Elemérről, Mathiász Jánosról és más büszkeségeinkről, hasonlóképp I. V. Micsurinról, V. R. Viljamszról, V. V. Dokucsajevről vagy J. Liebigről, akik előrevitték a mezőgazdasági tudományok fejlődé­sét. A sok hasznos ismeretterjesztő írás mellett bőven van a kalendáriumban szórakoztató olvasmány is a téli na­pokra! Hosszabb részletet olvasha­tunk Solohov Új barázdát szánt az eke című regényének második köte­téből. A hagyományos irodalmi rovat Vörösmarty, Juhász Gyula, Kuczka Péter verseit, Móra Ferenc, Déry Ti­bor, Darvas József és Karinthy Fe­renc szépprózáját idézi, részletet kö­zöl Majakovszkij Csuda jó című verséből és Gorkij Az anya című re­gényéből. Fiatal írók és újságírók írásai teszik teljessé a "kalendárium e fejezetét. De van itt bőven rejt­vény, találóskérdés, tréfa, népmese és elbeszélés — téli örömére a ház népének. Ebben az évben értékes meglepe­téssel szolgál a kalendárium: m­ellé­keli olvasói részére Európa és Ázsia hatszínnyomású térképét. Az eddigi 32 oldal helyett 64 színes nyomású oldal van a kalendáriumban. Mint­hogy a Kincses Kalendárium az ed­diginél jóval gazdagabb tartalommal és szebb kiállításban kerül az olvasó kezébe, elkészítése is többe került és a térképmelléklettel együtt 10 forint az ára. A szokásos módon — a posta­­hivataloknál és újságkézbesítőknél — lehet rá előfizetni, és az újságárusí­­tóknál lehet megvásárolni. Semmi kétség — örömét leli majd benne minden olvasó. ■ Gyors ütemben folyik a Béke utcai aluljáró építése (Tudósítónktól.) Újpest és Budapest belső területe között eddig egyetlen főúton, a Váci úton bonyolították le a forgalmat. A másik vonalon, a Lehel úton és an­nak folytatásán, a Béke utcán nem közlekedhettek Újpestre, mert ez az utca a Gyöngyösi útnál megszakadt. Az utca meghosszabbítását viszont akadályozta az utat keresztező vasúti töltés, mivel az itt levő aluljárón eddig csak a villamosok közlekedtek. A Béke utca meghosszabbításához te­hát ki kellett szélesíteni az aluljárót. Az eddiginél jóval szélesebb hidat kellett építeni a vasútnak is, hiszen most, az újpesti összekötőhíd elké­szülése után nagy forgalmat bonyolít le ez a vasútvonal. A Hídépítő Vállalat a múlt év vé­gén látott munkához. Most már közlekednek a vonatok a félszélesség­ben elkészült hídon. Rövidesen az aluljáró alapozása is befejeződik., Építéskor nagy gondot okozott a talajvíz-feltörés megakadályozása és a villamosforgalom fenntartása. A ta­lajvizet sikerült csápos rendsze­rű vízszintsüllyesztő kutak fú­rásával lenyomni. Nehezen volt megoldható a villamosforgalom za­vartalan fenntartása. A Hídépítő Vál­lalat dolgozói úgy segítettek ezen, hogy az alapozás felett — eddig nem alkalmazott módszerekkel — mozgat­ható hídon bonyolították le a forgal­mat. Egy-egy szakasz alapozásának befejezése után, görgőkön tovább tol­ták a hidat, így zavartalan volt a forgalom, s a mozgatható híd alatt is nyugodtan dolgozhattak. Igaz, ez az eljárás valamivel megdrágítja az építkezést. De a Fővárosi Tanács — a dolgozók érdekeit szem előtt tartva — mégis ezt a módszert választotta, hiszen csúcsforgalmi időben több mint 40 ezer ember utazik ezen a vonalon. Az építkezés méreteire jellemző, hogy az idén több mint 30 ezer köb­méter földet mozgattak meg és majd­nem 4 ezer köbméter betont, vala­mint 350 tonna vasat építettek be. Ezenkívül 6000 négyzetméter terüle­tet szigeteltek a talajvíz ellen. Az eredeti terv szerint a villamos­­forgalom 1956 második felében in­dult volna meg végleges helyén, de a Hídépítő Vállalat dolgozóinak jó munkája nyomán már január első fe­lében elkészülhetnek a vágányok le­rakásával. A jövő év végén pedig ké­szen lesz a Váci úthoz hasonló két­irányú forgalmat lebonyolító közút ,s s így két főútvonal kapcsolja majd Budapesthez Újpestet. Megállapodás a Jugoszlávián át vezető magyar tranzitforgalom növeléséről A Magyar Külkereskedelmi Mi­nisztérium szállítmányozási vállalata, a MASPED és a jugoszláv vasútigaz­­gatóság megállapodott a Jugoszlávián át vezető magyar tranzitforgalom nö­velésében. A megállapodás értelmében a ma­gyar külkereskedelmi vállalatok kü­lönböző magyar árukat szállítanak Jugoszláviába, amelyek ellenértéke fedezi a jugoszláv vasutaknál a vas­úti tranzitforgalomból származó ki­adásokat. (MTI) Jól fejlődnek az őszi vetések Vas megyében Vas megyében — ahol az ország­ban elsőnek teljesítették a vetéster­vet — szépen fejlődnek az őszi veté­sek. Megyeszerte zöldell a több mint 100 000 holdnyi őszi árpa, búza, rozs. Törnek Józsefnek, a megye főagronó­­musának megállapítása szerint a ve­tések állapota azt mutatja, hogy a gabona kifogástalanul áttelel. Külö­nösen a korábban, október elején földbe került gabona fejlődött sokat. A legtöbb­­már 6—8 centiméterre megnőtt, edzett, egészséges. A termelőszövetkezetek vetései szebbek, mint az egyénieké, mert egy­részt géppel munkáltatták a földet, másrészt előbb került földbe a maga, mint az egyéni gazdaságokban. Külö­nösen a büki Lenin, a kemenesszent­­mártoni Úttörő, a gércei Vörös Csil­lag, a rábasömjéni Lenin és a csem­­peszkopácsi Petőfi Termelőszövetke­zet őszi gabonái szépek. (MTI) Felszabadulási­ emlékünnepség Egerben A hős szovjet hadsereg katonái 1944. november 30-án szabadították fel Eger városát a fasiszta elnyomás alól. A történelmi évfordulóról teg­nap bensőséges ünnepségen emlékez­tek meg a városban. Délelőtt 10 óra­kor a párt, a tanács, a tömegszer­vezetek és az üzemek képviselői meg­koszorúzták a szovjet hősi emlékmű­vet, délben a város valamennyi üze­mében röpgyűlést tartottak, majd délután ünnepélyes tanácsülésre ke­rült sor. _____ Sikeres próbautat tett a Béke-tengerjáró A Béke-tengerjáró, hajóiparun­k új, nagyszerű alkotása, szerdán tette első próbaútját a Dunán. Az ,1100 tonnás Béke-tengerjáró a napokban már el is indul Brailába, ahol felveszi és Egyiptomba szállítja az UVATERV tervei alapján épülő helváni híd alkat­részeit. _____ Téli vendégek a Kisbalatonon A Kisbalaton nyári madarainak zöme már melegebb vidékre, déli hazájába költözött. Csak egy-két ne­meskócsag, vörösgém maradt a tá­jon. A Kisbalaton környékére most új vendégek érkeznek. A múlt héten megjöttek a téli ludak. A Kisbala­­tont minden második-harmadik évben meglátogatja az Északi-sarkról két sarkibúvár; múlt napokban megér­kezett az ezelőtt három évvel itt te­lelt sarkibúvár-pár. Hat-hét ritka­ságszámba menő, verébnagyságú jégmadár is érkezett. Megnyílt az állami gazdaságok vezetőinek első hathónapos továbbképző tanfolyama A Központi Vezetőség júniusi ha­tározata a többi között előírja, hogy az Állami Gazdaságok Minisztériuma biztosítsa az állami gazdaságok ve­zetésében feladatukat jól végző mun­kás- és parasztkáderek továbbképzé­sét. Piliscsabán már megkezdődött az állami gazdaságok igazgatóinak első hathónapos továbbképző tanfo­lyama. Naponta 6000 pár sportcipő készül a Tisza Cipőgyárban A Tisza Cipőgyárban korszerű technológia alapján, úgynevezett préseléssel készülnek a tornacipők és a különböző sportcipők. A félkész állapotban levő, préselésre kidolgo­zott tornacipőket 160—170 Celsius hőfokú, önműködő présgépekbe he­lyezik. 3 percig tartó vulkanizáció alatt a felsőrész valósággal „össze­sül“ a talppal. Amikor ez megtör­tént, a gép önműködően kikapcsoló­dik, szétnyílik s a gépkezelő kiszed­heti a már csomagolásra kész torna­cipőket. Ezzel az eljárással naponta csaknem 6000 pár sportcipőt gyárta­nak a Tisza Cipőgyárban.

Next