Szabad Nép, 1956. február (14. évfolyam, 32-60. szám)

1956-02-01 / 32. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZERDA, 1956. FEBRUÁR 1 A dolgozó nép sajtóin Ma van tizennégy esztendeje, hogy titkos nyomdában, primitív eszközökkel elkészült és megjelent az első Szabad Nép, amelynek kicsiny lapjairól emberi nagyság és hősiesség, s olyan lebírhatatlan eszmék sugároztak, hogy elfojtásukra rendőrkopók egész hadát mozgósították a hatalmasok. Ez a kicsiny és üldözött újság félelmetes volt számukra, mert a dolgozók hangját szólaltatta meg: békét, szabad hazát követelt. Irányítóját, szerkesztőjét, Schönherz Zoltánt és Rózsa Ferencet meggyilkolhatták, munkatársait börtönbe zárhatták — szavuk mégis túlélte a gyilkosokat. A munkásosztály sajtója a múltban külvárosi pincékbe szorult, ott is rejtegetni, titkolni kellett. A sajtópalotákban nyomott újságok az uralkodó osztályt szolgálták, a nép elnyomásának, leigázásának eszközei voltak. A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép felbecsülhetetlen jelentőségű vívmánya, hogy ezt a fegyvert kiragadta a burzsoázia kezéből és ellene fordította. A mai magyar sajtó a munkásosztály, a dolgozók erős fegyvere a kapitalizmus minden maradványának felszámolásáért, a szocializmusért vívott harcban. S felnevelődött már az új újságíró-nemzedék is, amely — ha önnön gyengeségeivel és hibáival küszködve is — szülője, a nép szolgálatát vallja hivatásának, ennek szenteli életét, munkásságát. A dolgozók hangján szólni, küzdeni a munkások, a dolgozó parasztok, a dolgozó értelmiségiek, a kisemberek igazi érdekeiért — ezt az örökséget hagyta ránk. a sajtó mai munkásaira az illegális Szabad Nép, erre a soha meg nem szűnő kötelességünkre figyelmeztetnek a dicső szovjet sajtó és az egész nemzetközi kommunista sajtó tapasztalatai. Ez a feladat elsősorban azt jelenti, hogy a sajtó a párt politikáját hirdesse, a párt politikájának megvalósításáért harcoljon. Azt jelenti, hogy a sajtó munkatársai állandóan növeljék marxista-leninista képzettségüket, emeljék írásaik ideológiai színvonalát, fokozzák harcosságát, bátrabban tárják fel és leplezzék le a marxizmus—leninizmustól idegen, téves vagy ellenséges nézeteket. Az az üdvözlet, amelyet pártunk Központi Vezetősége a tízéves fennállását ünneplő Társadalmi Szemléhez intézett, az egész magyar sajtót figyelmezteti: „Elméleti munkánknak pártszerűen harcosnak és vitatkozónak kell lennie; vitatkoznia kell ellenségeinkkel, de barátainkkal és sokszor elvtársainkkal is, ha helytelen nézeteket képviselnek. Ezek a viták ... elsősorban az élet által félthetett aktuális problémáknak a marxizmus-leninizmus szellemében történő tisztázását célozzák.“ A mi sajtónknak híven kell tükröznie életünk legfőbb vonásait, s ehhez jobban be kell vonnia munkájába, az újságírásba magukat a dolgozókat. A munkások, a gyárigazgatók, a dolgozó parasztok, a párt-, szakszervezeti és állami funkcionáriusok, a tudományos és művészeti élet kiválóságainak cikkei, levelei, hozzászólásai gazdagítják sajtónkat konkrét, a helyzetet alaposan feltáró, értékes gyakorlati ismereteikkel és az eredmények továbbfejlesztését, a hibák felszámolását előmozdító javaslataikkal. Az utóbbi időben elég sok szó esik az újságok érdekességéről. Jogos az az igény, hogy az újságokat színvonalasabbá, olvasmányosabbá, érdekesebbé kell tenni. De vajon az-e ennek az útja, hogy az újságok elfordulnak a nép harcaitól, küzdelmeitől és a régi, polgári sajtó rossz „hagyományait“ felmelegítve, úgynevezett szenzációkat, pletykákat, „leleplezéseket“ közölnek? A mi sajtónk, a pártos magyar sajtó elfordul az ilyesfajta tanácsoktól. Nagy erőfeszítéseket kell még tennünk, hogy jobb, érdekesebb újságokat készítsünk, de ezt az érdekességet munkás hétköznapjainkban, dolgozó népünk alkotó munkájában, nagyszerű küzdelmeiben, életében keressük! A korszak, amelyben élünk, hazánkban a második ötéves terv megvalósításának, a szocializmus építésének korszaka. Hatalmas változások mennek végbe városban és falun egyaránt. A városban az újságíró tanúja, tudósítója, lelkesítője és részese az ipar továbbfejlesztéséért, technikai színvonalának emeléséért vívott harcnak. Kötelessége — és kell-e ennél érdekesebb téma — az egész országot tájékoztatni e harc eredményeiről, megértetni azt a hatalmas fordulatot, amit az iparosításban a műszaki színvonal emelése jelent, elterjeszteni a jó tapasztalatokat, küzdeni az új technika útjában álló akadályok elhárításáért. Falun szocialista forradalom bontakozik ki — a kisparaszti gazdálkodás ösvényéről a nagyüzemi mezőgazdaság széles útjára térnek rá a dolgozó parasztok. Az újságíró tanúja és tudósítója e sorsdöntő változásnak, de kötelessége, hogy ennél több is legyen: az új harcosa, agitátora, a választás előtt álló dolgozó parasztok baráti tanácsadója, tanítója, az új útra lépett szövetkezeti tagok támogatója, segítője már az első lépéseknél. Nemcsak az iparban és a mezőgazdaságban, hanem a kultúrában, a nevelésben, az irodalomban, az államapparátusban sincs olyan terület, amelyért a sajtónak ne kellene felelősséget éreznie, amelynek eseményeiről ne kellene hírt adnia. A legnagyobb alkotás — ha szabad így nevezni — mégiscsak maga az ember, aki szemünk láttára vetkőzi le a kapitalista korból rámaradt szokásokat, gondolatokat, erkölcsöket és alakul át a közösségért élő, a munkában robot helyett életörömet és dicsőséget találó, nagy tettekre kész harcossá. Az emberek nevelésében, gondolkodásmódjuk formálásában is nagy szerepe van a sajtónak. Kell-e érdekesebb, „izgalmasabb“ és egyben megtisztelőbb feladat, mint nyomon követni az emberek átalakulását, milliók példaképévé tenni azokat a kortársainkat, akik kitűnnek a szocialista munkaversenyben, a mezőgazdasági termelésben, a falu szocialista átalakításában, a tudományos, a kulturális, a művészeti életben? De a kor, amelyben élünk, nemcsak hazánk, hanem az egész emberiség életében nagy jelentőségű. A békeerők nagy előretörésének, a szovjet békepolitika sikereinek hirdetője is a sajtó. S egyben harcosa is. A magyar újságírók előtt óriási lehetőségek állnak, hogy aktív részesei legyenek a békeharcnak, s lelkesítsék, mozgósítsák erre a harcra egész dolgozó népünket. Az újságok érdekességét sokan úgy vélik biztosítottnak, ha hasábjaikról száműznénk a nép alkotásainak, győzelmeinek ismertetését, s csak a hibákról, a bajokról, a mulasztásokról beszélnénk. Ez az élet egyoldalú s hibás ábrázolása lenne, amelyre az újságírók többsége, a sajtó pártos, a néphez hű munkásai nem is kaphatók. Mi nem eltagadni, hanem hirdetni akarjuk a dolgozó nép munkájának nagyszerű sikereit! De ez természetesen nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy elhallgatnék a hibákat, a mulasztásokat, a dolgozók életének mindennapi gondjait. Éppen ellenkezőleg! Bátrabb, következetesebb, pártosabb bírálatnak kell a lapok hasábjain helyet adni. A Központi Vezetőség márciusi határozata, amikor a leg- *1 határozottabban elítélte a párt tekintélyét romboló rágalmazást, kimondotta: „Feltétlenül biztosítani kell a párt egész tevékenységében, az állami munka minden területén, s egyebütt a kommunista bírálat és önbírálat érvényesülését.“ A kommunista sajtó azért bírál, hogy segítsen a hibák kijavításában. Az újságírók feladatainak ilyen rövid számbavétele is mutatja, milyen sokrétűek és nagyok a követelmények velük szemben. De van kitől tanulniok. Marx és Engels, Lenin és Sztálin publicisztikai munkássága, Kossuth és Táncsics cikkei, a szovjet sajtó gazdag tapasztalatai és a magyar kommunista újságírás hagyományai kimeríthetetlen kincsestárat jelentenek számunkra. Tanulhatunk tőlük nemcsak abban, hogyan kell érdekesen, szépen, tartalmasan írni a valóságról — de abban is: hogyan kell élni. Úgy akarunk élni, mint ők: a dolgozó népért, együtt a dolgozó néppel. Hat szénbányászati tröszt határidő előtt teljesítette januári tervét A bányák dolgozói kemény küzdelmet vívtak azért, hogy felszínre küldjék a januári tervben előírt szénmennyiséget. Kedd reggel óta egymás után jelentik a szénbányászati trösztök dolgozói, hogy teljesítették januári tervüket. Elsőnek — a kora reggeli órákban — a Tatabányai Szénbányászati Tröszt, majd a nap folyamán az ózdi, aközép-dunántúli, a nógrádi, a komlói és a borsodi tröszt jelentette: befejezték januári tervüket. A Mátra vidéki és a Várpalotai Szénbányászati Tröszt dolgozói előreláthatólag szerda reggelig szintén befejezik januári tervüket. Némi elmaradással küzd Dorog, de a pécsi bányászok előreláthatóan komoly adóssággal kezdik a február hónapot. A hat tröszt jó munkája elősegíti az egész szénbányászat januári tervének túlteljesítését. rA Véget ért a földművesszövetkezeti mozgalom 10. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi tanácskozás (2. oldal) Szluka Emil: Miért nem használják ki a precíziós öntés előnyeit? (2. oldal) Horváth Mihály: Egy szavazat (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Csou En-laj elvtárs beszámolója a nemzetközi helyzetről, a szocializmus építésének sikereiről és Tajvan békés felszabadításáról (3. oldal) Ma tíz esztendeje (3. oldal) Bemutatkozott a nemzetgyűlésben az új francia kormány (3. oldal) Gyulai István: Reakciós költségvetés az olasz parlament előtt (3. oldal) Réti László: Szántó Béla (4. oldal) Merész elgondolások a megvalósulás útján (4. oldal) A kőkerítésen kívül és belül (4. oldal) Visszaérkeztek a Magyar Népköztársaság megbízottai a Politikai Tanácskozó Bizottság prágai ülésszakáról A varsói szerződésben részvevő országok Politikai Tanácskozó Bizottságának prágai ülésszakáról kedden délelőtt visszaérkeztek Budapestre a Magyar Népköztársaság megbízottai: Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke és Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal és Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettesei, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, valamint Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, továbbá a Minisztertanács több tagja és a politikai élet számos vezető személyisége. Jelen volt a fogadtatásnál a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. (MTI) Hegedűs András és Bata István elvtárs megérkezésük után a pályaudvaron. Újabb üzemek tettek vállalást az évi terv túlteljesítésére A januári terv teljesítésének utolsó napjaiban tömegesen érkeztek levelek, táviratok a minisztériumokba s a szakszervezeti központokba. A levelekben, táviratokban az ország üzemeinek, bányáinak dolgozói megfogadják, hogy túlteljesítik az 1956. évi népgazdasági terv nagyszerű céljait, többet, jobban, olcsóbban termelnek, és egész népünk javára meghonosítják az új technikát. Hogy ezeket az ígéreteket valóra is váltják, bizonyítja például a Szénbányászati Minisztérium tegnapi jelentése, amely beszámol arról, hogy hat nagy bányatrösztünk dolgozói határidő előtt teljesítették januári feladataikat. A diósgyőri kohászok vállalása: harminckétmillió forint tervtúlteljesítés .A Lenin Kohászati Művek dolgozói elhatározták, hogy túlteljesítik 1956. évi tervfeladataikat. Az év végéig csaknem 32 millió forinttal akarják túlszárnyalni előirányzatukat, ami több ezer tonna bugát éshengerelt árut, valamint több száz tonna kovácsolt, húzott és csiszolt készárut jelent. A műszaki fejlesztéssel, újabb technológiai eljárások kidolgozásával jelentősen csökkenteni akarják a gyártmányok önköltségét is. A mangániszap, az elfekvő ércek, a mangánkarbonát és egyéb hazai anyagok fokozott felhasználásával, tízmillió devizaforinttal csökkentik importanyag-szükségletüket. A készáruk egyenletes kiszállításával, az anyagok norma szerinti felhasználásával, a helyes gazdálkodással pedig mintegy 15 millió forinttal csökkentik forgóeszköz-állományukat. A komlói bányászok versenyre hívják a pécsieket A komlói bányászok a pécsiekkel folytatott párosverseny sikeréért vállalták, hogy 1956-ban tízezer tonna jó minőségű szenet termelnek terven felül. Ebből az első negyedévben háromezer tonnát, április 4-re további ezer tonnát, június 30-ig újabb kétezer tonnát adnak a népgazdaságnak. A terven felül vállalt termelési feladatok nagy részét az új technika alkalmazásával, bevált munkamódszerek elterjesztésével, a „Nevelj új bányászt!"-mozgalom fejlesztésével akarják megvalósítani. A komlóci bányászok a verseny fontos feltételéül a bányafával, a robbantóanyaggal és a sűrített levegővel való takarékosságot jelölték meg. Az újabb versenykihívást a komlói bányászok nevében Vizi László trösztigazgató, Tatai Károly, a városi pártbizottság titkára és Czéder János szakszervezeti bizottsági elnök írta alá. Csaknem két és félmillió forinttal több gyógyszert termel a Hajdúsági Gyógyszergyár A Hajdúsági Gyógyszergyár dolgozói ígéretet tettek, hogy 1956. évi tervüket december 21-re befejezik, és 2 433 327 forint értékű gyógyszert készítenek terven felül. A penicillin alapanyag-gyártását 102 százalékra teljesítik. A nagy karbantartási munkálatokat a tervezett 31 nap helyett 30 nap alatt végzik el. Ez 288 000 forint értékű többlettermelést tesz lehetővé. Ellentervet dolgoztak ki a Magyar Pamutipar dolgozói A Magyar Panmutipar dolgozói 1956. évi tervük alapján felülvizsgálták üzemük termelési lehetőségeit és belső tartalékait. Céljuk az volt, hogy a tartalékokat jobban kihasználva, a termelékenységet magasabb szintre emelhessék, s jobb eredményeket érjenek el a minőség javításában, az önköltség csökkentésében. Az ellenterv szerint a termelékenységet 0,7 százalékkal akarják növelni. A szövődé dolgozói megfogadták, hogy az 1956. évre tervezett 88,8 elsőrendű áru részarányát 90 százalékra emelik, s az önköltséget további 0,6 százalékkal csökkentik. Tizenhat vagonnal több édesség A Budapesti Keksz- és Ostyagyár dolgozói négy vagon karamellával, négy vagon nugáttal, nyolc vagon nápolyival teljesítik túl 1956. évi tervüket. Bővítik a választékot és tovább javítják árucikkeik minőségét is. Több fontos műszaki intézkedést foganatosítanak, így például meggyorsítják a cukor, a keményítőszörp és csokoládé-massza mozgatását, március 31-ig üzemképes állapotba helyezik a kekszsütőszalag-berendezést, május 31-ig pedig az ostyaüzem szerelési munkálatait fejezik be. Csökkentik a gépkocsijavítások idejét A II-es számú Autójavító Vállalat dolgozói évi tervüket december 20-ra akarják befejezni, s három százalékkal túlteljesíteni. 30 személy- és tehergépkocsi nagy- és középjavítását vállalták terven felül. A kocsijavítások átfutási idejének csökkentésére is ígéretet tettek. A termelékenység növelésére kidolgozzák a motorfelújítás technológiáját, és bevezetik a „melegfényezést”, új hűtős és csapágyöntő műhelyt létesítenek, korszerűbb csapágyöntő készülékeket állítanak munkába. A Vegyiműveket Szerelő Vállalat dolgozóinak célja: 95 százalékos tervszerűség A Vegyiműveket Szerelő Vállalat dolgozói megfogadták, hogy 21 nappal előbb fejezik be tervüket s ezzel 1 900 000 forinttal termelnek többet az előírtnál. A Vegyiműveket Szerelő Vállalat dolgozói felajánlásukban hangsúlyozták, hogy e szerelési munkákat az idén egyenletes ütemezésben, havonként teljesítik. A vállalás szerint minden hónapban legalább 95 százalékos tervszerűséggel kell dolgozni. ígéretet tettek, hogy a szerződésben foglalt határidőket minden esetben betartják. ÚJJÁÉPÍTIK A PESTI VIGADÓT. A FŐVÁROS EGYIK LEGSZEBB (Tudósítónktól.) A felszabadulás után Budapest számos műemlékét helyreállítottuk, vagy újjáépítettük. Második ötéves tervünkben újabb milliókat áldozunk a második világháború során megrongálódott építészeti műalkotásokra. Sor kerül a pesti Vigadó újjáépítésére is. A Vigadó 1859—1865-ben épült, Feszi Frigyes nagy művészi értékű munkája. Budapest romantikus építészeti stílusú épületei közül magasan kiemelkedik Feszi Vigadója, amelynek külső és belső homlokzataiban a román és mór elemek mellett megtalálhatók a magyar népi motívumok is. A Vigadó története még inkább fokozza e műemlék értékét, hiszen ismeretes tény, hogy itt aratta legszebb hangverseny-babérait Erkel Ferenc, és ide tért haza újra és újra külföldi hangverseny-körútjairól Liszt Ferenc. A pesti dunapart gyönyörű dísze, a Vigadó, a második világháborúban a budapesti harcok idején kiégett. Az épület legértékesebb részei, a díszes lépcsőház és a híres teremsor falai azonban megmaradtak. Sajnos, Than Mór, Lotz Károly és Wagner Sándor szép freskói, Izsó Miklós, Stróbl Alajos és Doráth Gyula értékes szobrai nagyrészt tönkrementek. S a felszabadulás után az idő vasforga tovább pusztította az épületet. A Vigadó-palota újjáépítése nagy feladatot ró a tervező építészmérnökökre. A Középülettervező Vállalat mérnökeire nem csupán a műemléki helyreállítás terve hárult. Meg kellett oldaniuk a főváros egyik régi gondját is: javaslatot kellett tenniök egy nagy befogadóképességű hangversenyterem építésére. Ugyanis a Vigadó termei akusztikailag nem voltak tökéletesek (eredetileg bálteremnek szánták őket), a legnagyobb zsúfoltság esetén is csak ezerkétszáz-ezernyolcszáz ember fért el a teremsorban, önként adódó megoldás volt a műemlék melletti bérházszárnyak és és a Vörösmarty téri volt Haas-palota felzárkóztatása a Vigadóhoz. Az új terv szerint megépítésre kerülő Vigadóval pompás zenepalotát kap a főváros. Az új, megnagyobbodó Vigadó-palotának külseje is szebb, egységesebb lesz, mert a műemlék oldalhomlokzatát Feszi-stílusban hosszabbítják meg a Haas-palotáig. Az épülettömbben így egységes építészeti tömb alakul ki. A műemléképületen belül sem lesz semmiféle változtatás. A kisebb termeket hangversenyek alkalmával társalgónak, dohányzónak és büfének rendezik be, s ezek a helyiségek igen alkalmasak lesznek bálák és egyéb ünnepélyes események, fogadások megrendezésére is. A hozzácsatolt épületrészekben helyezik el a nagy hangversenytermet, 2300 személyes nézőtérrel .A moszkvai Csajkovszkijterembe 2400 ember részére van hely. A zenekari pódiumon 120 tagú szimfonikus együttesnek, mögötte pedig 150 —170 tagú énekkarnak lesz helye Zenekari hangversenyen a kórus helyét is a közönség rendelkezésére bocsátják. A nagy hangversenyterem alatt, a földszinten 700—750 főt befogadó kamaraterem épül majd a későbbiek során. A befogadóképesség rendkívüli megnövelése megköveteli a bejáratok megfelelő megoldását is, ugyanis, ha mindkét teremben egy időben lesz hangverseny, jóval háromezren felüli közönség érkezik — mintegy fél óra alatt — az épületbe. A díszlépcsőházon kívül az épülettömb Vigadó utcai és Deák Ferenc utcai oldalán tágas lépcsőház biztosítja majd a zavartalan közlekedést. A hangversenyek szünetében a közönség kényelmes előcsarnokokban sétálhat, az oldalfolyosókon át pedig a műemlék-épületbe jut, ahol régi szépségében láthatja majd a Vigadó helyreállított, illetőleg az eredeti kartonokról ■ újrafestett híres freskóit, finomvonalú stukkóit, gazdag aranyozása ornamentikáját. . A nagyszerű zenepalota terveit és a pesti Vigadó restaurációs munkáit a Középülettervező Vállalat legkiválóbb műépítészei, Flach János és Borsos László építészmérnökök készítik Janáky István Ybl-díjas főépítész konzultációs irányításával. Már 1956 őszén hozzákezdenek a műemléképület munkáihoz. A Pravda szerkesztőségének üdvözlete a magyar sajtó napja alkalmából A Szabad Nép szerkesztőségének Budapest A Pravda szerkesztősége meleg szeretettel üdvözli a népi Magyarország sajtójának dolgozóit a sajtónap alkalmából. A Magyar Dolgozók Pártja irányításával a sajtó dolgozói az első sorokban harcolnak a szocializmus építéséért hazájukban, a békéért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért. A népi Magyarország sajtója — élén a Szabad Néppel — elviszi a párt lelkesítő szavát a dolgozók közé, nagy szervező feladatot végez, segítségére van a pártnak abban, hogy kiszélesítse és megszilárdítsa kapcsolatait a nép széles rétegeivel. Nagy érdemei vannak a magyar sajtónak a magyar és szovjet nép közötti megbonthatatlan barátság megszilárdításában, a baráti országaink közötti gyakorlati együttműködés kifejlesztésében. További sikereket kívánunk Önöknek, kedves barátaink, a harchoz azon az úton, amelyen a Magyar Dolgozók Pártja vezeti a tehetséges és munkaszerető magyar népet a szocializmus felé. Sikereket kívánunk a marxizmus—leninizmus életigenlő eszméi propagálása terén kifejtett nemes tevékenységükhöz és a magyar—szovjet barátság további megszilárdításához, a béke megőrzéséért és a nemzetközi biztonság biztosításáért vívott harcukhoz. A Pravda szerkesztősége ★ A magyar sajtó napja alkalmából a Pravda szerkesztősége üdvözlő táviratot küldött a Magyar Újságírók Országos Szövetségéhez is. A Scinteia üdvözlő távirata A Scinteiától, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának lapjától a következő táviratot kapta a Szabad Nép szerkesztősége: „A magyar sajtó napja, valamint a Szabad Nép megjelenésének 14. évfordulója alkalmából a Scinteiának, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága lapjának szerkesztőségi dolgozói forró üdvözletét küldi Önöknek. A Scinteia szerkesztőségének és a Román Népköztársaság egész sajtójának dolgozói őszinte örömmel és figyelemmel kísérik magyar kartársaiknak a szomszéd baráti ország dolgozói érdekében kifejtett munkásságát. A magyar sajtó napja alléíméből új, nagy sikereket kívánnak Önöknek abban a nemes harcban, amelyet az egészmagyar nép a szocializmus építéséért és a béke megvédéséért vív. A Scinteia szerkesztősége* A SZABAD NÉP POSTÁJÁBÓL Az öntőszakmunkás-utánpótlásról Négy és félévi keserves inaskodás után, 1911-ben lettem öntősegéd. Azóta mindig öntödében dolgozom. A több mint 40 éves szakmai gyakorlat késztet arra, hogy elmondjam néhány tapasztalatomat és hozzászóljak Pécsi János elvtársnak, az MTH elnökének Az öntőszakmunkásképzésről a január 12-i Szabad Népben megjelent írásához. Apám is vasöntő volt. Kisgyermekkorom óta ismerem, szeretem és nagyrabecsülöm a vasöntő mesterséget. Inas koromban az akkori szokás szerint gyakran megvertek, „így lesz belőled jó öntő“ — mondták a mesterek. Ezt csak azért említem meg, hogy a mai öntőtanulók többre becsüljék azt a sok gondoskodást, amiben részesülnek. Ugyanis gyakran előfordul még, hogy a mai fiatalok nem törekszenek a szakma elsajátítására, s kárba vész a sok költség, amit államunk tanításukra fordít. Az MTH váci tanintézetéből 1952- ben 40 tanulót helyeztek a mi üzemünkbe továbbtanulásra. Közülük többen nem is akartak öntőszakmát tanulni. S úgy vélekedtek, hogy csak addig maradnak nálunk, míg a tanulóidejük tart, azután keresnek maguknak más munkát. A 40 tanulóból jelenleg öten vannak még itt. Szerintem már a szerződés megkötésekor hibázott az MTH. Abban az időben azt sem nézték meg alaposan, hogy fizikailag alkalmas-e a tanuló erre a munkára. Az üzemben tetéződtek a hibák azzal, hogy pl. nálunk még 20 tanuló részére sem volt hely és szerszám, így még azok is elkedvetlenedtek, akik előzőleg lelkesedtek a szakmáért. Sok öntöde viszonylag még ma is igen poros, a munka nincs jól megszervezve, a nehéz fizikai munka még nagyon sok műhelyben nincs gépesítve. Tehát a munkakörülmények javításától is függ az öntőszakmunkás-utánpótlás. A gyakorlati oktatásnál jobban igénybe kellene venni az idős, nagy szakmai tapasztalattal bíró öntők segítségét. Az idős, kiváló szakmunkás öntőket legtöbbször éjjeliőrnek, öltözőőrnek vagy portásnak teszik meg ahelyett, hogy a fiatalok mellé állítanák őket. Pedig kényes, bonyolult öntödei munkánál ők adhatnák a legtöbb segítséget a fiataloknak. Úgy gondolom, hogy ha ezt a néhány kérdést is alaposabban megvizsgálják, eredményesebb munkát végezhetnek az öntőszakmunkás-képzésért felelős elvtársak. Hollai Károly a Budapesti Szerszámgépgyár öntödeüzem technikusa Mi van a híres tápéi népi együttessel? Eredményekben gazdag múltra tekinthet vissza a tápéi népi együttes. A felszabadulás óta sok szép sikert aratott énekkaruk, színjátszó csoportjuk is. Lelkes pártfogóik akadtak a járási, megyei tanácsnál, akik törődtek fejlődésükkel. Az ének- és táncegyüttes a járási és a megyei kultúrversenyeken éveken át első volt, minden évben szerepeltek Budapesten. A berlini világifjúsági találkozón több mint száz taggal vettek részt, s népi táncaikkal, énekszámaikkal kivívták a külföldiek elismerését is. Két éve azonban alig hallani hírt az együttesről. 1954-ben még felléptek a fővárosban, tavaly azonban már csak a járási és körzeti versenyeken vettek részt, de eredményeik meg sem közelítették a régit. A híres tápéi népi együttes felbomlóban van. A száztagú énekcsoportból alig maradtak harmincan, harmincöten, s a táncpróbákra is kevesen járnak. Miért? Mert Tápén az ifjúság mostohagyermek lett, mert nincs helyiség, ahol a fiatalok, a népi együttes tagjai próbálhatnának. Ma már a járás több kisebb községében is beépített színpadon próbálnak a fiatalok. Tápén azonban az országos hírű népi táncegyüttes csak a szabadban, udvarokon próbálhat. A felszabadulás után jó ideig három táncterem is volt, de ezeket most bolthelyiségnek, irodának, raktárnak használják. Egy ideig az iskolában gyakoroltak, de most már onnan is kiszorultak, mert nem bírják fizetni a terembért. Nagyon kellene kultúrház Tápéra, de ennek az ügye már 1952 óta vajúdik. Először a járásnál és a megyénél ígérték meg, hogy járási központi kultúrházat kap Tápé. A terv el is készült. Megvolt már a pénz is, az anyag is, de aztán másra használták fel és máig se épült kultúrház Tápén. Az 1955. évi községpolitikai tervben 120 000 forintot szántak ideiglenes kultúrterem építésére. Ebből sem lett semmi. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a fiatalok elkedvetlenednek, immel-ámmal járnak a próbákra, vagy otthagyják az együttest. Az együttes és a község, lakossága sürgős intézkedést vár a helyi, a járási és a megyei tanácstól, hogy megoldódjék végre, ha csak ideiglenesen is, a kultúrcsoport helyiségproblémája. Biacsi József Tápé Ígéret helyett tetteket kérünk A Vegyipari Gép- és Radiátorgyárban minden részlegnek jó, használható öltözője, mosdója van, csak nekünk, a vegyipari részlegnek nincs elég meleg vizünk, fűtött öltözőhelyiségünk. Pedig a munkaidő befejeztével mi is feketék vagyunk a grafittól, olajtól. A mi öltözőnkben nem lehet szellőztetni, a helyiség sokszor füstös és hideg, mert rossz a kályha. Nincs zuhanyozó, egy régi rossz üstben melegítik a vizet, de még azt sem fűtik rendesen. Az újságban gyakran olvassuk, hogy államunk milliókat fordít öltözők, fürdők építésére. Úgy gondoljuk, nekünk is jogunk van rendes öltözőhelyiségre és tisztálkodási lehetségre. Gyárunk igazgatója még a tavalyi collektív szerződésben vállalta, hogy 955. szeptember 30-ig korszerű férfi-és női mosdót építtet részünkre. Sajnos, ez csak ígéret maradt. Pedig — még tavaly novemberben — nyilvánosan is megbírálták üzemünk vezetőségét, mert nem teljesítette, amit a kollektív szerződésben vállalt. Azóta is csak húzódik az öltözőnk, mosdónk építése, legutóbb úgy hallottuk, hogy csak április közepére készül el. Az építkezés már elkezdődött és bízunk benne, hogy ezt az újabb határidőt betartják. De addig is, az üzem vezetőségének és a szakszervezeti bizottságnak véleményem szerint kötelessége volna, hogy legalább arról gondoskodjék: meleg helyiségben öltözhessünk és meleg vízben mosakodhassunk. Deák Gézáné segécsmunkás, a Vegyipari Gép és Radiátorgyár dolgozója