Szabad Nép, 1956. február (14. évfolyam, 32-60. szám)

1956-02-05 / 36. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM ARA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1956. FEBRUÁR 5 A város és a falu dolgozóinak összefogásával a mezőgazdaság fellendítéséért Pártunk Központi Vezetősége feb­ruár 2-i ülésén megtárgyalta a Köz­ponti Vezetőség 1955. június 8-i A ■mezőgazdaság szocialista átszervezé­sének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének feladatairól szóló ha­tározata végrehajtásának eddigi tapasztalatait. Megállapította, hogy a határozat minden tekintetben helyesnek bizonyult, s töretle­nül küzdenünk kell az abban meg­jelölt feladatok végrehajtásáért. A határozat a fejlődés széles táv­latait tárta a magyar mezőgazda­ság elé. Végrehajtása a szocia­lista társadalom felépítésének, dol­gozó népünk jóléte emelésének egyik legfőbb és legégetőbb kérdése. Ránk is kötelező érvényű az a taní­tás, hogy a szocialista építés nem támaszkodhat — többé-kevésbé hosz­­szú időre át — két különböző alapra: a gyorsan fejlődő szocialista iparra — és az elaprózott, elmaradott kis­­árutermelő parasztgazdaságra. Csak­is a szocialista nagyüzemi mezőgaz­­daság talaján teremthetünk termék­­bőséget élelmezési cikkekből, csak így emelhetjük megalapozottan a dolgozó nép életszínvonalát. A június 8-i határozat értelmében mezőgazda­ságunk termelésének 1960-ra — az 1955-ös termelési szinthez képest — legalább 25 százalékkal kell növeked­nie. A termelésnek mindenekelőtt a mezőgazdaság szocialista szektorában kell gyors ütemben emelkednie, de a lehetőséghez mérten az egyéni pa­rasztgazdaságok termelését is fokozni kell. A határozat óta nyolc hónap telt el. Már ez a rövid idő is bebizonyí­totta: a határozat következetes vég­rehajtása előbbre viszi a falu szocia­lista átszervezését, a mezőgazdasági termelés nagyarányú fejlődését. 1955- ben termelőszövetkezeteinnk számsze­rűleg is gyarapodtak, és növekedett a mezőgazdasági termelés is. Mondhat­ják egyesek, hogy a mezőgazdasági termelés növekedését a kedvező idő­járásnak köszönhetjük. Aki tagadja, hogy a múlt évi jó termésben közre­játszott az időjárás is, az téved. De aki csak az időjárásnak tulajdonítja szép eredményeinket, az nem kevésbé vét az igazság ellen. 1955-ben ugyan­is a mezőgazdasági termelés általá­nos növekedésén belül az álla­mi gazdaságok és a termelőszövetkezetek termelése gyorsabban nőtt. Ter­melőszövetkezeteink földjeire a múlt évben nem esett több eső, nem sütött melegebben a nap, mint az egyéniekére, s mégis — az országos átlagot figyelembe véve — búzából 19, rozsból 25,4, árpából 9,3, kukori­cából 0,8, burgonyából pedig 37 szá­zalékkal termeltek többet, mint az egyénileg dolgozó parasztgazdaságok. Nem szükséges különösképpen bi­zonygatni: ha az egyénileg dolgozó parasztgazdaságok búzavetés­ terüle­­tén is elértük volna a szövetkezetek átlagát, akkor három és félmillió mé­ter mázsával több kenyérgabona állna az ország rendelkezésére. A kettős feladat, a falu szocialista átszervezése és a mezőgazdasági ter­melés növelése 1955-re eső részét általában teljesítettük, de a határo­zat végrehajtásának még csak az elején vagyunk. Amint a Központi Vezetőség ülése is hangsúlyozta: most, a tavaszi munkák megkezdése előtt arra van szükség, hogy újabb hatalmas lendülettel lássunk hozzá a határozatból eredő 1956-os feladatok megoldásához. Az idén az önkéntesség szigorú be­tartásával, a múlt évihez hasonló arányban feltétlenül előbbre aka­runk jutni a termelőszövetkezetek számszerű növelésében is. Előbbre akarunk jutni a fejlett, jól gazdálkodó nagyüzemi gazdaságok kialakítá­sában. Örvendetes, hogy 1955-ben mintegy másfél évi egy helyben to­­pogás, visszaesés után számszerűleg is, gazdaságilag, politikailag és szer­vezetileg is egészséges fejlődésnek indultak a termelőszövetkezetek. Hatvanezer új szövetkezeti család, 615 új tsz és tszcs, 219 termelőszö­vetkezeti község, 350 000 katasztrális hold új szövetkezeti földterület ta­núskodik termelőszövetkezeteink számszerű gyarapodásáról. De a me­zőgazdaság szocialista átszervezésé­nél nem elégedhetünk meg csupán a számokkal. A számok imádata alkal­mas arra hogy egyeseket félrevezes­sen és helytelen útra térítsen. Már­pedig a szövetkezetek fejlesztésében nem tűrhetjük meg a párt politiká­jától való legkisebb eltérést sem. S ha az 1955-ös, alapjaiban egészséges fejlődés számai mögött a tartalmat vizsgáljuk, akkor felszínre kerül fej­lődésünk néhány gyengesége is. Egyes megyékben például a megala­kult új szövetkezetek még nem kezd­ték meg a közös munkát. A belépett új tagok között aránylag kevés a kö­zépparaszt. Főként a szegény paraszt­ság lép be a szövetkezetekbe, s ez ar­ról tanúskodik, hogy nem kielégítő a középparasztság soraiban végzett meggyőző munka. Több helyen, az alapszabállyal ellentétben, nagy terü­let marad a háztáji gazdaságban. Mindez arra vall, hogy szövetkeze­teink egészséges fejlődésének van­nak árnyoldalai is, amelyekből le kell vonni a szükséges következtetéseket. Először: csakis a párt politikájának szigorú betartásával, a falusi kommu­nisták, a szövetkezeti tagok bevoná­sával, hatékonyabb politikai meg­győző munkával, s főleg a középpa­­rasztsá­g soraiban végzett politikai munkával mehetünk gyorsabban, megalapozottabban előre. A szövet­kezetek szervezésénél szigorúan ér­vényt kell szerezni a határozat­ban előírt­­ önkéntesség elvének. Ennek az elvnek a legkisebb meg­sértése is károkat okoz, elferdíti a párt politikáját, hátráltatja a ter­melőszövetkezetek fejlesztését. Másodszor: a megalakult új ter­melőszövetkezeteket, a szövetkeze­tekbe belépett új tagokat nem sza­bad magukra hagyni, hanem segíteni kell őket a közös gazdálkodás meg­kezdésében. Az új szövetkezetek erő­sítése, alapszabályszerű működés ki­alakítása fontos azért is, mert a szö­vetkezeti tagok s az ország érdeke egyaránt megköveteli, hogy új szö­vetkezeteink is már ebben az esz­tendőben nagyobb termést érjenek el, mint az egyénileg dolgozó paraszt­­gazdaságok. A termelőszövetkezetek fejlesz­tésénél, de a mezőgazdasági terme­lés fellendítésénél, s az állampolgári fegyelem betartásánál is le kell küz­denünk az osztály­ellenség, a kulák­­ság aknamunkáját. Nálunk is érvé­nyes az osztályharcnak az a tör­vénye, hogy a szocializmus építésé­nek előrehaladásával az osztályharc nem gyengül, hanem éleződik. A ku­­lákság az új helyzetnek megfelelően új módszerekkel próbál ártani. Igyekszik beférkőzni a termelőszö­vetkezetekbe, bomlasztani ett az egyetértést, lazítani az állampolgári fegyelmet, kihasználni minden rést a spekulációra. Mindez éberségre int bennünket, s megköveteli, hogy kö­vetkezetesen érvényt szerezzünk a kulákság korlátozására irányuló poli­tikának. A mezőgazdasági termelésnek a múlt évi jó terméshez viszonyított további növelése, szerves, elidegenít­hetetlen része annak a politiká­nak, amelyet pártunk dolgozó né­pünk életszínvonalának emeléséért, népgazdaságunk fejlesztéséért foly­tat. Éppen ezért, a mezőgazdaságban reánk váró feladatok megoldása nemcsak a dolgozó parasztság, ha­nem egész dolgozó népünk egyik leg­égetőbb kérdése. A határozat előírta, hogy 1955—56- ban legalább 3,3 millió katasztrális hold területen kell kenyérgabonát vetni. Ez a kenyérgabona-vetésterü­let ■ — ha mindent megteszünk a ter­méshozamok növelése érdekében is — biztosítja az ország zavartalan ellátását.. Az őszi esős időjárás miatt, de jórészt a párt- és tanácsszerveink hibájából, a kenyérgabonát több mint százezer holdon nem vetették el. Őszi vetéseink egy része később ke­rült a földbe. A százer hold hiány ön­magában mintegy 800 000 mázsa ter­méskiesést okozhat népgazdaságunk­nak. Mindez parancsolóan megköve­teli, hogy ott, ahol az őszi búzát nem vetették el, megfelelő időben vessünk tavaszi búzát. Őszi vetéseink jó ter­méséért pedig felültrágyázással, fej­trágyázással, a szükséges tavaszi ápo­lással s gyomtalanítással harcoljunk. A kukoricatermelés és hozamának növelése egész állatállományunk, de különösen a sertéstenyésztés fejlesz­tése, a hízási súlyátlag növelése szempontjából rendkívül fontos. Zölden silózva egyre nagyobb szere­pet játszik a szarvasmarha-állomány fejlesztésében is. A június 8-i hatá­rozat a kukorica vetésterületének növelését írja elő, különösen a ter­melőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. Feladatul tűzi ki, hogy a szocialista szektorban a ve­tésterületnek legalább a felét négy­zetesen vessük és műveljük, s minél nagyobb területen alkalmazzuk a hibrid vetőmagvakat. E feladatok megvalósítása érdekében — ahol mód van rá, s ahol az ősszel nem végez­ték el a mélyszántást — az idő jobb­­rafordulásával minél nagyobb terü­letre hordjuk ki az istállótrágyát, végezzük el a szántást, s a tavasz beköszöntésével mindenütt jó vető­ágyat készítsünk a tavaszi kapások és kalászosok alá. A Központi Vezetőség ülése meg­állapította, hogy 1955-ben az állat­­tenyésztés, különösen a sertéstenyész­tés fejlesztésében jelentős eredmé­nyeket értünk el, de lemaradtunk a népgazdasági szempontból rendkí­vül fontos szarvasmarha-tenyésztés­ben. Márpedig a szarvasmarha-te­nyésztés elsősorban a tej- és húster­melés szempontjából, de a növényter­mesztés szempontjából is nagy jelen­tőségű. A növénytermelés fejleszté­séhez szervestrágya szükséges. A szer­vestrágya mennyiségének növelésében pedig a szarvasmarha-állomány gya­rapításának van a legnagyobb sze­repe. Ezért okoz kárt a népgazdaság­nak a szarvasmarha-tenyésztés el­hanyagolása, s az, hogy a kevésbé produktív, de nagyon költséges, nagyszámú lóállománnyal etetik fel azt a takarmányt, amelyből sokkal nagyobb hasznot hozna a szarvas­­marha. A mezőgazdaság szocialista szektorá­ban, elsősorban az állami gazdaságaik­ban, nagy gondot kell fordítani a gazdaságosságra. Állami gazdaságaink nagy részében még mindig indokolat­lanul magas az önköltség. Még a múlt évi jó termésű évben is, pél­dául a gabona önköltsége 8,7 százal­lékkal volt nagyobb a tervezettnél. Állami gazdaságaink nem használják ki lehetőségeiket. A Somogy megyei állami gazdaságok igazgatósága te­rületén például, a tej önköltsége 57 fillérrel magasabb, mint a takar­mánytermelés szempontjából kedve­zőtlenebb viszonyokkal rendelkező Csongrád megyei igazgatóság terüle­tén. A mezőgazdaság területén dolgo­zó párt-, állami és gazdasági káderek, s a kommunisták egyik legfontosabb feladata, hogy a mezőgazdasági ter­melés általános növelése mellett, minden erővel küzdjenek a termelé­kenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért , az olcsóbb mező­­gazdasági áruk előállításáért. A mezőgazdaságban megoldásra váró feladatok nagy kötelezettsége­ket rónak munkásosztályunkra, fő­ként mezőgazdasági gépgyártó- és vegyipari üzemeinkre. Iparunk 1955- ben általában teljesítette a június 8-i határozatból reá háruló feladatokat. Mezőgazdaságunk tavaly 41,7 száza­lékkal több traktort, 13,5 százalék­kal több cséplőgépet, 11,5 százalékkal több kévekötő-aratógépet, 60,4 száza­lékkal több traktorekét kapott, mint 1954-ben. Az új technika érezteti hatását a mezőgazdasági termelés­ben. Csak a gépállomások 1 300 000 normál holdnak megfelelő traktor­munkával végeztek többet, mint 1954-ben. ötven százalékkal több gé­pi kapálást végeztek, 22 százalékkal nagyobb területről takarították be a gabonát, s a kombájn ma már általá­nos elismerést vívott ki a falun. Ez az eredmény azonban viszonylagos, mert a gépekkel való ellátott­ság növekedése nem járt együtt a gépek jobb kihasználásával. Az egy-egy kombájnra eső telje­sítmény — bár az 1954-es szint­hez képest nőtt — mégis alatta marad az egyébként is alacsony normának. Az egy-egy traktor­egységre eső teljesítmény pedig 4,1 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1954-ben. Gépállomási dol­gozóinknak az idén jobban ki kell használniuk a mezőgazdaság rendel­kezésére bocsátott technikát, csök­kentve az önköltséget, tevékenyen kell résztvenniök a mezőgazdasági termelés fellendítéséért folytatott harcban. A termelés növelése, a termelé­kenység emelése, az önköltség csök­kentése a mezőgazdaságban, további fontos feladatokat hárít üzemeink munkásaira, mérnökeire és gépterve­zőire. A mezőgazdasági termelés komplex gépesítése­­ új, kor­szerű, nagyteljesítményű gépeket követel. A terméshozamok növelé­séért folytatott harc több műtrágyát, főként nitrogén műtrágya terme­lését igényli. A műtrágya-termelés növelése a tervteljesítés egyik leg­fontosabb előfeltétele. Iparunk, fő­ként vegyiparunk a megnövekedett igényeket még nem elégíti ki hiány­talanul. Felelősség terheli ezért a Vegyipari és Energiaügyi Miniszté­riumot, mert nem­ biztosította a terv­nek megfelelő ütemű és mennyiségű műtrágyatermelést. Nem tette meg a megfelelő intézkedéseket azért, hogy a Borsodi Vegyikombinát a tervben előírt időben megkezdhesse a terme­lését. Ebben az esztendőben biztosí­tani kell, hogy iparunk előállítsa a tervben előírt műtrágyamennyiséget. A mezőgazdasági termelésben nagy jelentősége van a vegyszeres gyom­irtásnak. Nemcsak megkönnyíti, ha­nem hatékonyabbá is teszi a mező­­gazdasági termelést. Éppen ezért nem lehetünk elégedettek azzal, hogy a rendelkezésre álló vegyszereket meg­felelő permetezőgépek és berendezé­sek hiányában nem tudjuk teljes mértékben kihasználni. Az ipar dolgozóinak jobb mun­kája elősegítheti, hogy a mezőgazda­­sági termelést gyorsan és nagy ará­nyokban fellendítsük. A Központi Vezetőség határozatá­nak végrehajtása 1956-ban is meg­követeli a különböző szervek sokol­dalú, összehangolt, céltudatos mun­káját. Az ipar és a mezőgazdaság dolgozóinak együttes összefogása szükséges ahhoz, hogy a júniusi ha­tározatból eredő, 1956-ra esedékes fel­adatokat minden részletében teljesít­sük. E feladatok megoldása egyaránt érdeke a munkásosztálynak, s a dol­gozó parasztságnak. A közös célokért való harcban tovább erősödik a két testvéri osztály szövetsége, mely előrehaladásunk legbiztosabb alapja. Szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságunk 1955-ben derekasan dolgozott. Többet termelt, mint az előző években, példásan, dicséret­re méltóan teljesítette az állam iránti kötelezettségét. Egyénileg dol­gozó parasztságunk, amely 1955- ben saját tapasztalatából győződött meg arról, hogy pártunk és kormá­nyunk minden segítséget megad ter­melése fokozásához, meg lehet győ­ződve arról, hogy ez a segítség a jö­vőben sem csökken. 1955-ben az egyé­nileg dolgozó parasztság 67 000 tonna műtrágyát, 14 000 tonna növényvédő­szert, 400 000 katasztrális holdra kü­lönféle vetőmagvakat, 550 000 darab vegyes gyümölcsfa-oltványt, ipa­runktól nagyszámú mezőgazdasági kisgépet kapott. A gépállomások kö­zel egymillió normálholdnak megfe­lelő talajmunkát végeztek az egyéni­leg gazdálkodó parasztoknak. 1956- ban ez a segítség 400 000 normálhold­nak megfelelő­ talajmunkával növek­szik majd. Egyénileg dolgozó paraszt­ságunk tehát nyugodtan és biztonsá­gosan termelhet. Minden előfeltétele megvan annak, hogy egyénileg dol­gozó parasztságunk ebben az évben is derekasan dolgozzék és becsülettel teljesítse az állam iránti beadási és adófizetési kötelezettségeit. Most, a tavaszi munkák küszöbén arra van szükség, hogy megyei és já­rási pártbizottságaink, megyei és já­rási tanácsaink, a községi pártszer­vezetek és tanácsok, a falu kommu­nistái új, hatalmas lendülettel foly­tassák a küzdelmet a mezőgazdasági termelés fellendítéséért, termelőszö­vetkezeti mozgalmunk fejlesztéséért. Pozsgai Zoltán: Hatékonyabb pártellenőrzés — szilárdabb tsz (2. oldal) Marton Vilmos: Számoljuk fel dieselmotor-gyártásunk elmara­dottságát (3. oldal) Koroknai Zsuzsa: A kínai falu forradalmi átalakulása (3. oldal) A MAI SZÁMBAN Nagy Kálmán: Elsősorban a veze­­tőktől függ a munkafegyelem (3. oldal) Barabás Tibor: Körhinta «■» Öt magyar film (4. oldal) Gách Marianne: Beszélgetés Honthy Hannával moszkvai és leningrádi vendégszerepléséről (4. oldal) Köpeczi Béla: Az írtaréma az író­­dalomban (4. oldal) Pierre Gérard—Rudnyánszky Istv­ván: Hogyan él Jacques Richy gépszerelő? (5. oldal) Horváth Mihály: Feladó: Z. József vájár (6. oldal) Dobozy Imre: Szegény elnyomóit­dők! (6. oldal) VEJV AZ ÚJ ÜZEMEK TERVEZŐINÉL Budapesten, a Deák Ferenc utca egyik hatemeletes sarokházában dol­goznak az IPARTERV tervezőmér­nökei, rajzolói, fényképészei. Nagy a forgalom a bejáratnál, az előcsarnok­ban és a folyosókon. Egymás után érkeznek a minisztériumok, trösztök, vállalatok megbízottai. Együtt ala­kítják ki a jövő nagy üzemeit a ter­vezőmérnökök és azok, akik majd a megépítendő üzemek vezetői, dol­gozói lesznek. Az IPARTERV mérnökeinek gon­dos és sok mindenre kiterjedő mun­kát kell végezniök. Nemcsak az üze­meket és a segédépületeket kell meg­tervezniük, hanem figyelembe kell venniök a helyi adottságokat is: a talaj összetételét, az éghajlati viszo­nyokat, a közlekedési és szállítási lehetőségeket, a lakótelepek elhelye­zését és még sok más szempontot. ★ Az egyik műteremben fejlődő köz­ellátásunk egyik új üzemét, a mis­kolci húsüzemet tervezik. A mis­­kolc–sátoraljaújhelyi vasútvonal és a Sajó által határolt területen épül fel és egyik legkorszerűbb húsüze­münk lesz. Az üzem körülbelül 300 méter hosszú és 200 méter széles területen helyezkedik majd el. Hűtőház, iroda­épület, raktár és garázs tartozik hozzá. Az üzem napi 200 marha, 500 sertés és 200 egyéb vágóállat húsá­nak feldolgozására lesz alkalmas. A belső szállítást iparvasút könnyíti meg. A hűtőház (Csaba László építő­művész terve) 500 vagon árut fogad­hat be. Az üdezöld, füvesített tér, kö­Az ízletes húsárukhoz egy kis jó bor is elkel. Az IPARTERV dolgozói ezzel is szolgálhatnak. Callmayer Fe­renc építőművész bemutatja a Pakson építendő borfeldolgozó és tároló ter­veit. A boltozatosan kiképzett, hatal­mas pincékben sok ezer hektoliter bort tárolhatnak részint beton-, részint fa­hordókban. Különös gondot fordíta­nak a pincék tetőrészének kidolgozá­sára, hogy a nap melege át ne hatol­hasson rajta. Ezért a tetőt borító földbe növényeket ültetnek, amelyek felfogják a legerősebben tűző nyári napsugarakat is. A tárolók mellett 30 000 mázsa szőlő feldolgozására al­kalmas üzem is épül. A gépesítés elő­nyei itt is megmutatkoznak, mint minden területen. A paksi járás egész bortermésének 30 százalékát feldol­gozó üzem 2,4 százalékkal több bort hoz ki a szőlőből, mint ha kisterme­lők dolgoznák fel. Évi hárommillió fo­rintot takarítunk meg ezen a réven, s így az üzem beruházási költségei 3—4 év alatt megtérülnek. A világhírű Egyesült Izzólámpa­­gyár televíziós vevőcsöveket gyártó új üzemét is az IPARTERV mérnö­kei: Földesi Lajos és Szabó Imre tervezik. Előregyártott elemekből épí­tik majd meg a 40 méter magas, nyolcemeletes toronyépületet, amely­nek legfelső emeletén, a próbaterem­ben egyidejűleg tízezer lámpát lehet kipróbálni. A sok ezer vevőcső által 70—80 fokra felmelegített levegőt bo­nyolult ventilláció hűti le. Hatalmas, nyolcvan méter hosszú, három eme­let magas, négyszintes műhelycsar­nok is épül, ezenkívül irodahelyisé­gek, öltözők, étkező. Jelentősek az IPARTERV mérnö­keinek feladatai az importanyagok megtakarítása céljából épülő üze­mek tervezésénél. A hazánkban gyár­tott papír alapanyagát adó nyers­anyagok nagyrészt külföldi erede­tűek. A Szovjetunió, Olaszország és Hollandia példájára papíriparunk e szalmából előállított cellulóz foko­zott gyártására készül. Ezt a célt szolgálja — Böhönyei János tervező­mérnök munkája nyomán — a ter­vezés alatt álló sztálinvárosi szalma­cellulóz-gyár. A gyár raktáraiban , tervek szerint egyszerre 25 ezer ton­na szalmát tárolhatnak. A sztálin­városi szalmacellulóz-gyár az általa előállított anyagból maga készít kö­zepes minőségű papírt. Üzembehe­lyezésével jelentős behozatal váli majd feleslegessé.­­ Ugyancsak importmegtakarítást eredményez majd a Mohácson fel­épülő farostlemez-gyár is. Böhönye Gusztáv tervezőmérnök vázlatai meg­mutatják az üzem hatalmas kiterjedé­sét, a faaprítót, az anyagelőkészítő a­lapképző- és ollózóműhelyt, a kész­áru-raktárt és a többi melléképüle­tet. A gyár jelentősége igen nagy mert ipari célra nem hasznosíthat fából és fahulladékból készít olya lemezeket, amelyek sok tekintet­ben felülmúlják a természetes fa­anyagot s­ zepén szoborral, tetszetőssé teszi az üzem képét. A miskolci húsüzem (Payr Egon terve) televíziós vevőcsöveket gyártó, új üzem. (Földesi Lajos és Szefoó Imre terve.) A mohácsi farostlemez-gyár. (Böhönyei Gusztáv terve.) Téli látogatás a tavaszra készülő üzletekben (Tudósítónktól.) A hőmérő még mínusz 10—15, sőt mínusz 20 fok hideget mutat, de a kereskedelem már a tavaszra készül. Megkértük Gondos Istvánt, a Bel­kereskedelmi Minisztérium Áruházi Igazgatóságának vezetőjét, ismertes­se, hogyan készülnek fel a tavaszra állami áruházaink. Szaktanácsadás, különleges tavaszi ruhák az állami áruházakban — A vevők már elvárják — és ez nagyon helyes —, hogy a kiszolgálás mellett az eladóktól szaktanácsot is kapjanak, mindenekelőtt magyaráz­zák meg, hogy az eladott árut — mű­szaki, háztartási cikkeket, gyapjút- és nylonholmit — hogyan kell használ­ni. Tavaszra éppen ezért a legjobb szakembereink által készített szakmai ismertetőket bocsátunk ki. Mit gyártanak az állami áruházak saját készruha-üzemei? — Az idei tavaszra a legújabb divatú fazonokat készítjük divatos mintájú anyagokból. Ilyen lesz pél­dául a különleges férfi ballonkabát, a PVC motorosruha, a leányka­­complé (fehér szövetruha piros kuli­kabáttal), a fehér hímzett selyemru­ha, a gyermek gumírozott esőgallér, a női ballonkabát, a „Rózsi“ velour­­kabát, a „Kriszta“ tweed-kabát, a sö­tétkék kamgarn-kosztüm, a velourból készült érdekes fazonú női kabátok, a fregoli kabát és kulikosztüm, a se­lyem- és raftruhák. Tavasszal kibővül az állami áruhá­zak hálózata is. Május elsején nyit­ják meg az új, korszerű salgótarjáni Állami Áruházat, ahol a nógrádi iparvidék dolgozóit látják el jó mi­nőségű árukkal. Mezőgazdasági kisgépek, új típusú kerékpárok a földmű­vesszövetkezeti holtában A földművesszövetkezeti kiskeres­kedelem az idei tavaszon mintegy 7,8 százalékkal több iparcikket hoz forgalomba, mint tavaly, s bővül az iparcikkek választéka is. Sok új cikk kerül — a már régebben gyár­tott és forgalomba hozott áruk mel­lett — a boltokba, így például a tiszta gyapjú új mintájú, többszínű női ruhaszövetek, kétoldalt nyomott pamut tweed-szövetek, aprómintás fekete szatén, kasmirmintás flakon, nylonerősítéssel készült „aranyszál harisnya, lyukacsos férfi- és gyermek pólóing, osztályon felüli férfikabátok és öltönyök. Cipőből több százezer párral több kerül a falusi fogyasz­tókhoz, mint tavaly tavasszal. A töb­bi között mikropórusos­ talpú szandá­lok és hosszúszárú gyermekcipők, ezenkívül sok — falun igen keresett — női, férfi és gyermek sarucipő, ötven százalékkal több permetező­­gép és 20 százalékkal több permete­zőgép-alkatrész lesz, mint tavaly. A mezőgazdasági termelőeszközökből is (eke, borona, fákapa, ásó, villa) nyolc tíz százalékkal több kerül falura ta­vasszal. Már most is mintegy 18 ezer darab 6-os eke és 17 ezer darab bo­rona van a boltokban. A kora tavaszi gyümölcsfa- és szőlő­ápoláshoz metszőollók, különböző fű­részek, fakaparók, gyümölcsfakefék állnak majd a parasztság rendelke­zésére. A szekerek rendbehozásához és kijavításához is lesz elég kerék­talp, sínvas, szekértengely stb. Tíz százalékkal több kerékpár ke­rü­l a falvakba, mint tavaly. Emellett több új típusú kerékpárral is bővül a választék. Újfajta tavaszi sportcikkek ás játékok Már az első tavaszi napok a sza­badba csalogatják a sportolókat, a gyermekeket. Turisták lepik el a­­he­gyeket, megkezdődik az élet a sport­pályákon, a játszótereken. A Belke­­reskedelmi Minisztérium Ipar- és Kultúrcikk Igazgatósága a tavaszra új sportcikkekről, játékokról, húsvéti ajándéktárgyakról gondoskodik. A tenisz kedvelői részére forgalomba hozzák a külföldi minőséggel azo­nos, hazai gyártmányú Balaton-te­­niszlabdákat, s teniszhúrokat. Ki­tűnő pingpong-labdák, légpisztolyok, horgászati felszerelések, szivacsos és laticeles pingpong-ütők is kerülnek az üzletekbe. Sokféle új játék készül el tavasz­ra: új típusú — óraműves felhúzha­­tós — mechanikai játékok, például mentőautók, teherautók, szirénázó tűzoltóautók, mintegy húszféle mű­anyag­ játék, PVC-ből és celluloid­ból "készült babák. Megkezdik a síró hajas, üvegszemű babák hazai gyár­­tását, s ötletes, műanyagból készül homokjátékokat is lehet majd kapu­ az üzletekben. Az ajándékboltok új típusú kismé­retű, igen szép kivitelű MOM ébresz­tőórákat, mechanikai öngyújtókat fémceruzákat, 10—15-féle újfajta bi­zsut, a legkülönbözőbb márkájú kar- és zsebórákat kapnak a húsvéti vá­sárra. A fényképezés rajongói is sok és jó minőségű fotócikkben válogathatnal a tavasszal. Az igazgatóság létrehozza az úgy­nevezett szolgáltató vállalatot, aho vitorlásokat, csónakokat, gumimatra­cokat, sátrakat, automata játékaszta­lokat kölcsönöznek majd az üdülők­nek és a kirándulóknak. Friss paradicsom, retek, zöldpaprika - március elején Megkértük Miklós Jenőnét, az éj­jel-nappal nyitvatartó csemegeáru­ház igazgatóját, tájékoztassa a pri­mőráruk kedvelőit, hogyan készül fel az áruház a tavaszi forgalomra. Elsősorban friss, korai zöldségfé­lékről gondoskodunk. Már meg is kö­töttük a szállítási szerződéseket a termelőszövetkezetekkel és az egyéni gazdákkal. Március elején már ka­punk a rákoscsabai Micsurin Tsz-től friss paradicsomot, Petrovics László, Nagy István termelőktől nagy, húsos zöldpaprikákat. A biatorbágyi Dózsa Tsz májusban az első őszibarackkal látja el az áruházat. Három-négy hét múlva bőven lesz hónapos retek, hagyma, spárga. Az áruház sok Mirelite-főzeléket és gyümölcsöt is tartalékol, úgyhogy ta­vasszal is el tudjuk látni a fogyasz­tókat. Bővül a hidegkonyha válasz­téka is. Márciusban már állandóan 25—30 féle ételt árusítunk, köztük friss francia salátákat. Vásárlóink kedvencét, a tavaszi juhtúrót is ha­­rásarosan szállítják már a földmű­vesszövetkezetek. Természetesen más árucikkekből — szalámiból, kolbászfélékből, olajos halból, húskonzervekből, italokból, édességárukból — is gazdag válasz­ték várja vásárlóinkat a tavaszi hó­­napokban. Készül a magyar televíziós vevőkészülék null­szériája, az Orion-gyár­­ban. Képünkön a szerelőteremben forrasztják a televíziós készülék alapvázát. (Fényes Tam­ás ifi Viel, Magyar Foto) ♦

Next