Szabad Nép, 1956. március (14. évfolyam, 61-91. szám)

1956-03-26 / 86. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR HÉTFŐ, 1956. MÁRCIUS 26 Gondosabb, szakszerűbb raktározást! Az emberek pénzüket, értéktár­gyaikat „hét lakat alatt” őrzik. Jó zárakkal védik a vállalati pénztá­rakat is, amelyekben legfeljebb 3000 forintot tarthatnak. Ez helyes is. Az azonban már megengedhe­tetlen, hogy nem őrzik ugyanilyen gondosan az üzemi raktárakat, amelyekben pedig igen gyakran milliós értékeket tárolnak. A raktározást üzemeinkben és a minisztériumok egyes szerveiben is lebecsülik. Pedig a termeléshez nélkülözhetetlen nyersanyagok, alkatrészek, félkész- és késztermé­kek hosszabb-rövidebb ideig szük­ségszerűen a raktárban vannak. Veszteség nélkül, szakszerűen, gondosan kellene ezeket az anya­gokat, termékeket tárolni, de saj­nos, igen sok itt még a hiba. Sem iparunk, sem kereskedel­münk nem bővelkedik jó raktá­rakban. Iparunk óriásit fejlődött. 1955-ben a termelés három és fél­szerese volt a háború előttinek, a raktárépítkezés azonban — bár néhány korszerű raktár felépült­­— elmaradt e fejlődéstől. S nem utolsósorban azért maradt el, mert egyes minisztériumi szervek hu­szadrangú ügynek tekintik. Jel­lemző, hogy a minisztériumok a raktárépítésre szánt összegeket kurtítják meg leghamarabb, nem törődnek azzal, hogy mennyi ér­ték megy veszendőbe rossz raktá­rozás miatt. Az új létesítmények tervezésénél, kivitelezésénél, nemegyszer „elfe­ledkeznek” róla, hogy raktár is kellene. A Rákosi Mátyás Művek új csőgyárát 150 millió forint költ­séggel építették fel, a raktár 1,5 millióba került volna, de ezt már „megtakarították”. Nem építettek megfelelő raktárhelyiséget a Sztá­lin Vasműnél, a Mechanikai Mérő­műszerek Gyáránál, a Elektro­nikus Mérőkészülékek Gyáránál sem. De a beruházás a „raktár-prob­lémáknak” csak egy része. Nem kevésbé fontos, s sokkal hama­rabb megoldható, hogy helyesen használják ki a meglevő raktára­kat, rendet teremtsenek bennük, s jól szervezett, gondos raktárgaz­dálkodással is segítsék az üzemek munkáját. Nem ritka az az eset, hogy a termelés növelésére a raktárát te­kintik a legjobb „tartaléknak“, s műhelyt csinálnak belőle. A Ráko­si Mátyás Művek, az EMAG, a Salgótarjáni Acélárugyár, az Omega Kéziszerszámgyár, a Ká­bel- és Műanyaggyár, az Egyesült Izzó, s még sok más vállalat „üze­­mesített“ így több ezer négyzet­­méter raktárterületet. S ugyan­akkor például az Egyesült Izzónak 64 — nem éppen kifogástalan — külső raktára van, jelentős több­letköltséggel. A sok felesleges szál­lítási, anyagmozgatási költséget még mintegy négymillió forint veszteség is tetézi — ennyi az Egyesült Izzóban az évi átlagos törési kár, amit jórészt a nem kielégítő raktározás, a szállítgatás okoz. Sajnos, az Izzó példája nem is egyedülálló. Gyakori, hogy a vállalatok gyáron kívüli szükség­raktárakat használnak, vagy ép­pen a termelő üzemben tárolják nyersanyagaikat, félkész- és kész­áruikat. Ahol valamelyest is törődnek a raktározással, ahol a vállalat ve­zetői is megkövetelik és ellenőrzik a rendet — mint például a Kő­bányai Zománcárugyárban, a Ganz Vagon- és Gépgyárban, az Elektromos Készülékek és Mérő­műszerek Gyárában vagy az Áp­rilis 4 Gépgyárban — ott a kétség­telenül szűkös raktárterület elle­nére is szép eredményeket érnek el. A Szabad Nép már foglalko­zott azzal, hogy az Április 4 Gép­gyárban milyen jól szervezték meg a raktározást. A nyilvántartást pontosan vezetik, raktárhiány nincs. De felesleges készleteket sem halmoznak, mert a raktárak­ban rend van, világosan tájéko­zódnak az anyagbeszerzők. Ehhez persze az kell — minden ellenkező tévhittel szemben —, hogy a raktári, dolgozók bizonyos szakismerettel rendelkezzenek. A jó raktárvezető ismeri raktárai műszaki adottságait. Munkatársai tudják, hogyan kell kezelniük a gondjaikra bízott anyagokat, érte­nek a helyes nyilvántartáshoz. Történtek is már kísérletek arra, hogy képzett dolgozók végezzék a raktári munkát. A Kohó- és Gép­ipari Minisztérium például 1952— 53-ban raktárgazdálkodási tanfo­lyamot tartott, amelyet a vállala­tok valamennyi raktározási dolgo­zója elvégzett. Azóta azonban újra megcsappant a többé-kevésbé kép­zett raktárosok száma, jelenleg az akkor tanfolyamot végzettek­nek már csak 25—30 százaléka dolgozik raktárban. Sok helyütt el­terjedt az a vélemény: a raktárba „akárki“ jó, s ennek gyakorlati következménye: ha valaki más poszton nem felel meg, bedugják a raktárba. Ráadásul ezek a dol­gozók ugyanolyan bért kapnak, mint azok, akik szakképzetten, munkájukat hivatásuknak tekint­ve dolgoznak a raktárakban. A raktári dolgozók premizálási rend­szere jelenleg a tárolt anyag­­mennyiségen alapszik, ez pedig nem ösztönöz az anyagok szak­szerű kezelésére, gondos tárolásá­ra, pontos nyilvántartás vezetésé­re, egyszóval a raktározás megja­vítására. Ha csupán az említett hibákat javítanák ki üzemeinkben, az is nagy eredmény lenne. Kevesebb anyag hányódnék és veszne el a raktárakban, kevesebb anyagot halmoznának feleslegesen, vonná­nak el onnan, ahol szükség van rá. Mindezzel nyerne az ország. S gondolják meg a raktárakban dol­gozó kommunista elvtársaink, ma­gyarázzák meg munkatársaiknak is, milyen nagy értékeket bízott rájuk az ország! Azzal felelhetnek meg e bizalomnak, hogy lelkiisme­retesen, jó gazda módjára bánnak a nép vagyonával. IbOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXOOOOOOOOOOOOOCXDOOOOOOOOOOÍ Több mint 70 000 tonna a szénbányászat márciusi termelőnye A Szénbányászati Minisztérium jelenti: Szénbányászatunk szombaton csaknem 90 000 tonna szenet termelt és ezzel napi előirányzatát 116,3 százalékra teljesítette, így vasárnap reggelig már 71 464 tonnára emelkedett az e havi terven felül kitermelt szénmennyiség. Valamennyi szénbányászati tröszt túlteljesítette havi tervének esedékes részét. Tatabánya és Nógrád van az élen 106,7 százalékkal. Utánuk Közép-Dunántúl következik 106,4, Ózd 105,5, Mátra vidék 104,3, Borsod 103,9 százalékkal. A pécsiek 101,9, a komlóiak és várpalotaiak egyformán 101,3 százalékos teljesítést értek el. A Dorogi Szénbányászati Tröszt javuló munkájával 100,2 százalékot ért el. Szénbányászaink derekas munkájukkal ebben a hónapban már jóval többet termeltek terven felül, mint januárban és februárban együttvéve s eddig már több mint 20 000 tonnával szárnyalták túl azt a terven felüli mennyiséget, amelyet a népgazdaság márciusra kért tőlük. OOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOCXXXXXIOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOg Az ország számos üzemében és építkezésén vasárnap is teljes üzem­mel folyt a munka. A vasárnapi kü­­lönműszak keresetét az árvízkárosul­tak megsegítésére ajánlották fel dol­gozóink. Az „árvíz-műszak" a tervek teljesítését is igen nagymértékben se­gítette: egész sor üzemünkben a szo­kásosnál is eredményesebb munkát végeztek. Új járművek indultak próbaútra a Ganzból A Ganz Vagon- és Gépgyár vala­mennyi részlegében „árvíz-műszakot” tartottak vasárnap. A gépgyártórész­leg a tiszalöki turbina állórészének befejező munkáit és egy exportturbi­na próbáit végezte. A vasárnapi mun­ka eredményei alapján az exporttur­bina március 30 helyett 29-én elké­szül. A vagongyártó műhely három kocsit küldött vasárnap próbaútra. Tizenkét traktor és két dömper a Vörös Csillag Traktorgyárban A Vörös Csillag Traktorgyárban mintegy 2500 dolgozó vállalt külön­­műszakot az árvízkárosultak javára. Vasárnap délután 2 óráig két döm­pert, tíz GS—35-ös és két lánctalpas traktort adott át készen a gyár sze­­reldéje. A vasárnapi különműsza­­kon körülbelül 150 000 forintot keres­tek a gyár dolgozói, ezt nemsokára az árvízkárosultak csekkszámlájára fizetik be. Schraub ferenc komlói kőműves brigádjának eredménye: 400 százalék Vasárnap reggel a 49-es számú Építőipari Vállalat 800 dolgozója is munkába állt a komlói építkezések­nél. A munkahelyeket a műszakiak jól előkészítették, s így semmi sem akadályozta a verseny kibontakozá­sát. A nap legjobb eredményét Schraub Ferenc 25 tagú komplex kőművesbrigádja érte el. A kender­földi városrész egyik épülő házának falazásánál, gyorsfalazással tervének négyszeresét teljesítette a brigád, így a brigád minden tagja több mint 100 forinttal segítheti az árvízkárok helyreállítását. A FELSZABADULÁSI VERSENY LEGÚJABB EREDMÉNYEI Kimagasló teljesítmények a vasárnapi „árvíz-műszakon" A Klement Gott­­wald Villamossági Gyár dolgozói va­sárnapi műszakot tartottak. Az e na­pért járó bérössze­get — mintegy 130 000 forintot — az árvízkárosultak megsegítésére for­dítják. A nagy sze­relőcsarnok dolgo­zói a 40 tonnás ex­portgenerátor for­górészének egyik fontos műveletét fejezték be. Ké­pünkön: a Turbo, brigád tagjai, akik a vasárnapi mű­szakon 150 száza­lékos eredményt értek el. 100 tonnás úszódarut próbáltak ki a Gheorghiu-Dej Hajógyárban A Gheorghiu-Dej Hajógyárban március 25-én, vasárnap, egésznapos műszakot tartottak a dolgozók, hogy aznapi keresetükkel hozzájáruljanak az árvízkárosultak megsegítéséhez. A daruépítők ezen a napon tartották meg a gyár negyedéves exportterve­­ben szereplő 22-es számú 100/25 tonnás úszódaru futópróbáját. A borús vasárnap reggelen fél­­ órakor futott fel a hajógyári öbölből az úszódaru, hogy megtegye első útját a Dunán. Egyenletesen dolgo­zott a gépházban két darab 160 ló­erős motor és az úszódaru, — fedél­zetén a már leszerelt darutesttel megterhelve — óránként 6,4 kilomé­a­teres sebességgel haladt előre. A ha­jócsavarok pontos­­megmunkálása le­hetővé tette, hogy a­­motorok az ed­digi 760—770 percenkénti fordulat­­tal szemben elérjék a 800 fordulatot. Ötven esztendő a MÁVAG-ban „Még szeretnék néhány évig dol­gozni, segíteni az építkezéseken, mert ez a legnagyobb örömöm’* — mondja Majtán József, s fehér ba­jusza alatt mosolyog. Pedig Majtán elvtárs már dolgozott néhány évet életében — most van 50 esztendeje, hogy mázolósegédként belépett a MÁVAG-ba. Nehéz lenne felsorolni, mi min­dent csinált az 50 év alatt. Hidakat, zsilipeket, rádiótornyokat mázolt egész életében, s most, 71 esztendő­vel a vállán még mindig nem akar nyugdíjba menni, hanem Sztálin­­városban dolgozik. Társai nagyon szeretik az idős kommunistát, a 19-es vöröskatonát. Most, munkás­ságának ötvenedik évfordulóján ün­nepséget is rendeztek számára. Maj­tán bácsi is szereti társait, szereti a MÁVAG-ot s különösen szereti Sztá­­linvárost. „Ha száz közül kellene választani, akkor is ezt a várost vá­lasztanám” — mondja. Kívánunk Majtán bácsinak további jó egészséget, jó munkát az 50. év­forduló alkalmából. 600 000 munkanap Korea újjáépítésére Phenjan, március 24. (Új-Kína) A kínai népi önkéntesek politikai irodája csütörtökön közölte, hogy a kínai népi önkéntesek ebben az év­ben 600 000 munkanapot ajánlanak fel a koreai nép megsegítésére az építkezésben, mezőgazdasági terme­lésben, útjavításban és különböző más munkálatokban. A közlemény felhívja a kínai népi önkénteseket, hogy szilárdítsák meg barátságukat a koreai néppel, teremtsenek szoros együttműködést a helyi termelőszö­vetkezeti csoportokkal, szervezzenek látogatásokat a mezőgazdasági terü­letekre és tartsanak rendszeres tár­sadalmi összejöveteleket a helyi la­kossággal. Ezer szekszárdi dolgozó az árvíz sújtotta községekért Vasárnap reggel ezer szekszárdi dolgozó indult az árvízkárosult Du­na menti községekbe, hogy társadal­mi munkával segítse a romeltakarí­tást és az újjáépítést. A szekszárdi dolgozókhoz csatlakozott a Paksi Konzervgyár harminctagú, a Bony­hádi Cipőgyár hetventagú brigádja. Sióagárdon, Tolnán, Faddon teljes erővel indult meg vasárnap az újjá­építés. Ősszel az Egyesült Államokban vendégszerepel a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese­ ­. Hurok, a „Hurok Artist's Incor­porated“ amerikai hangversenyren­dező társaság tulajdonosa tárgyalá­sokat folytatott a Szovjetunióban, s meghívta a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttesét, hogy Igor Mojszejev vezetésével látogasson el az Egyesült Államokba. A tárgyalások eredménnyel jártak, s a létrejött megállapodás értelmé­ben a Mojszejev-együttes amerikai utazását 1956. szeptemberére terve­zik. Az utazás viszonzása lesz az amerikai Everyman operaegyüttes moszkvai és leningrádi látogatásá­nak. A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese két hónapot tölt az Egyesült Államokban. A Mojszejev­­együttes fellép New Yorkban, Washingtonban, Philadelphiában, Bostonban, Chicagóban és az Egye­sült Államok más nagy városaiban. Hogyan készülnek nagy nemzeti ünnepünkre az Angyalföldi Bútorgyárban? (Tudósítónktól.) Az Angyalföldi Bútorgyár össze­forrott kollektívája is készül április­i megünneplésére. A nagy ünnep tiszteletére a bútoripar minden üzemét ver­senyre hívták az évi terv sikeres túlteljesítéséért, az önköltség csökkentéséért, a bútorok minő­ségének megjavításáért. A gyár versenyvállalása az egyes műhelyek és az egyes dolgozók ver­senyén alapszik. A furnírillesztő mű­hely dolgozói például megígérték, hogy havonta 45 tekercs, vagyis több mint 10 000 méter fogpapírt takaríta­nak meg. Az asztalosműhely kollek­tívája elhatározta, hogy nagymérték­ben csökkenti a javítási időt. A ta­pasztalt munkások vállalják a mű­helybe bekerülő új dolgozók tanítá­sát, segítését. A gyárban szép számmal dolgoz­nak fiatalok. Felszabadulásunk 11. évfordulójára a DISZ-szervezet versenyt indí­tott „a legjobban termelő ifjú­munkás“ és „a legjobban termelő ifjúsági brigád“ címek elnyeré­séért. A fiatalok versenyéhez nagy segítsé­get ad a pártszervezet, a vállalatveze­tőség és sok idős munkás is. Dicséretet érdemelnek a gyár újí­tói is. Április 4-i készülődésük során albumba gyűjtötték össze az 1955. évi tapasztalatcse­rére alkalmas újí­tásokat, hogy min­den bútoripari vállalathoz eljut­tassák. A jövő he­ti „pályázati hét­re“ már készülnek az újítások. A Ka­pitány műszaki brigád például megváltoztatta az enyvezés technoló­giáját. Az új eljá­rás megakadályoz­za az enyvátütést, s egyben 4-6 órá­ról 10 percre csök­kenti az egyik mű­velet munkaidejét. Kiszámították, hogy a megtakarított munkaidőben körülbelül 32 hálószobabútort készít-­­hetnek el évente. Megoldották a fe­lület­tisztítás gépesítését is. Az eddigi 16 ember helyett ketten végzik el ugyanazt a munkát. Az alábbiakban a gyár három ki­váló dolgozójának fényképét közöljük: Várkevei Mihály, a könnyűipar ki­váló dolgozója. Hajós Ferencné, a szakma kiváló dolgozója. Szőcs Lajos, a szakma kiváló dolgozója. Feladatainkat csak akkor tudjuk teljesíteni, ha kibontakoztatjuk a dolgozók kezdeményezését Hegedűs András elvtárs beszéde Csorna szövetkezeti község ünnepi gyűlésén Tegnap délelőtt mintegy 8000 termelőszövetkezeti tag, egyénileg dol­gozó paraszt gyűlt össze a Győr-Sopron megyei Csorna főterén, hogy részt vegyen a falu termelőszövetkezeti községgé alakulása alkalmából rendezett nagygyűlésen. A nagygyűlésen megjelent és beszédet mondott Hegedűs András elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nöke. Részt vett a nagygyűlésen Hortobágyi János elvtárs, a Győr-Sopron­­megyei pártbizottság első titkára, Markó­­Gyula elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, a megye több párt- és állami funkcio­náriusa. Csorna és a környék dolgozó parasztságát, a megjelent elvtársakat Sárosi János elvtárs, a csornai járási pártbizottság első titkára üdvözölte. Majd Hegedűs András elvtárs mondott beszédet. Engedjék meg — mondotta —, hogy mindenek előtt szívem teljes melegével üdvözöljem a csornai já­rás dolgozóit, közöttük Csorna dol­gozó parasztjait, abból az alkalom­ból, hogy ez a község is termelőszö­vetkezeti község lett. Amikor Magyarország külpoliti­kai helyzetéről beszélünk, sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy ha­zánk szoros baráti és testvéri kap­csolatban van a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság által vezetett szocialista tábor országaival. A szocialista tábor országai és mindenekelőtt a Szovjetunió béke­politikájának köszönhetjük,­­hogy Magyarország déli és nyugati hatá­rain is jelentősen megváltozott a helyzet. Alig 3 évvel ezelőtt déli ha­tárainkon még gyakori volt az ellen­ségeskedés, most pedig újra baráti kapcsolatok szálai fűznek bennünket a szocializ­must építő Jugoszlávia népeihez. Nagy változás történt nyugati hatá­rainkon is azzal, hogy a múlt évben Ausztria visszanyerte független­ségét és törvénybe iktatta semle­gességét. Ily módon nyugodtan kije­lenthetjük, hogy Magyarországot olyan államok veszik körül, amelyek­kel baráti, vagy jószomszédi viszony­ban vagyunk. Az elmúlt év eseményei meggyő­zően igazolták annak lehetőségét, hogy a különböző nézeteket valló és különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés tárgyalások útján is megoldhatják a még fennálló vitás nemzetközi kérdéseket. Szeretném a nagygyűlés részvevőit emlékeztetni arra, hogy a béke bel­ső és külső ellenségei az elmúlt 11 Ezt az alkalmat, mint Győr me­gye képviselője is, fel kívánom hasz­nálni arra, hogy ismertessem a gyűlés részvevőivel országunk kül- és belpolitikai helyzetét és azokat a feladatokat, amelyeknek a megoldá­sára erőinket összpontosítanunk kell, év alatt hányszor jósolták meg pon­tos dátumra — sokszor még órára is a háború kitörését. Ezek­­az úri vi­lág visszaállítását, gyáraik, birtokaik visszaszerzését szerették volna há­ború segítségével elérni, nem törődve azzal, hogy az mennyi kínt, könnyet, keservet jelent a nép számára. A béke ügye azonban győzedel­meskedett a háborús acsarkodók felett, s ma a béke kilátásai job­bak, mint eddig bármikor. A háborús kalandorok helyzetét jól jellemzi egy francia polgári lap, ami­kor azt írja, hogy a nemzetközi hely­zet mindinkább olyan képhez hason­lít, amely két kötélhúzó csapatot áb­rázol, amelyek közül az egyik, azaz a szocialista tábor, hirtelen abba­hagyja a húzást, a másik — azaz az imperialisták — egyensúlyukat ve­szítve a földre zuhannak. Ez az eny­hülő nemzetközi helyzet tette lehető­vé számunkra azt, hogy 20 000 fővel csökkentsük a honvédség létszámát és hogy a honvédelmi kiadásokat a múlt évinél alacsonyabban állapítsuk meg. Ha a nyugati hatalmak elfo­gadnák a Szovjetunió leszerelési javaslatait, úgy költségvetésünk­ben további jelentős összegek szaba­dulnának fel, amelyeket a népjólét, a tudomány, a kultúra fejlesztésére fordíthatnánk. A nemzetközi helyzet alakulása kedvező feltételeket teremtett ah­hoz, hogy népi demokratikus rend­szerünk tovább szilárduljon. A nemzetközi események fejlődése is közrejátszott abban, hogy az elmúlt évben emelkedett népünk életszínvonala, és hogy sok olyan hi­bát és hiányosságot tudtunk nép­gazdaságunkban és államéletünk más területein kiküszöbölni, amelyek az előző években még gyakoriak vol­tak. Bátran feltárjuk fogyatékosságainkat Beszámolómban azonban koránt­sem csak a sikerekről kívánok be­szélni, hanem elsősorban azokról a hibákról és hiányosságokról, amelyek nálunk még fennállnak, s amelyek akadályozzák gyorsabb előrehaladá­sunkat. Pártunk és népi demokrati­kus rendszerünk ereje nem utolsó­sorban abban van, hogy nyíltan, min­den kendőzés nélkül feltárhatjuk helyzetünket, beleértve nehézségein­ket és azokat, a hibákat és hiányos­ságokat is, amelyekkel munkánk so­rán találkozunk. Azért merünk be­szélni ezekről, mert bízunk rendszerünk szilárdságá­ban, bízunk a munkásosztály, a dolgozó parasztok, a hazájukat szerető értelmiségiek jó szándé­kában, alkotó, történelmet for­máló erejében. Most a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után, nem­csak a nemzetközi viszonyok javul­tak meg jelentősen, a kongresszus­nak nagy jelentősége van népi de­mokráciánk belső megszilárdulása, pártunk további erősödése szempont­jából is. A kongresszus bírálta Sztálin elvtárs vezetési módszerét, a körülötte kialakult személyi kultuszt, amely őt a párt és a nép fölé emelte és amely komoly károkat okozott a szovjet államnak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Ugyanakkor a kongresszus határo­zott intézkedéseket fogadott el a kol­lektív vezetés megerősítésére, a szo­cialista törvényesség megszilárdítá­sára. Saját tapasztalatunk is azt bizo­nyítja, hogy a személyi kultusz a vezetésben hibás gyakorlat ki­alakítását eredményezi, ahol sze­mélyi kultusz alakul ki, ott meg­szűnik a bírálat lehetősége és a csalhatatlannak hitt vezetők, bár­milyen tehetséges emberek is le­gyenek, szükségszerűen hibákat követnek el. Ez így van nemcsak országos szin­ten, hanem megyei, járási és községi viszonylatban is. Pártunkban 1953 júniusában helyesen hangsúlyoztuk a kollektív vezetés, a dolgozókkal való szoros kapcsolatok szükségessé­gét és jelentős előrehaladást értünk el ezen a téren is. Nagyobb lett volna az eredmény, ha a jobboldali elhaj­lók nem kísérelték volna meg Köz­ponti Vezetőségünk bátor önkritiká­ját pártunk ellen fordítani. Pártunk Központi vezetőségének legutóbbi ülé­sén Rákosi elvtárs beszámolója alap­ján megtárgyalta az e téren adódó feladatainkat, s egységesen határo­zatot hozott a kollektív vezetés to­vábbi erősítésére, a személyi kultusz elleni harcra. A kongresszus tapasztalatai alapján pártunkban és állami életünkben is nagyszabású munkát kell végeznünk annak érdekében, hogy az élet min­den területén megerősödjék a demok­ratizmus, hogy a munkásokat, dolgo­zó parasztokat, értelmiségieket az eddiginél sokkalta inkább bevonjuk az ügyek eldöntésébe, kikérjük véle­ményüket. Ezt tartjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszu­sa egyik legfontosabb tanulságának. A mi rendszerünkben a vezetőknek — bármilyen poszton álljanak is —­ az a kötelességük, hogy meghallgatva a dolgozók véleményét, a néppel a legszorosabb kapcsolatban végezzék munkájukat. A béke kilátásai jobbak, mint bármikor ezelőtt 1­95­6. ÉVI KOSSUTH-DÍJASOK MOLNÁR TIBOR színművész magyar filmek munkás- és parasztszerepeinek kiemel­kedő alakításáért; KOSZTICS LAJOS vásér a gyorsvágat-hajtásban el­ért kiváló eredményeiért; EGERSZEGI SÁNDOR agrokémiai kutató a gyenge termőképességű homoktalajok megjavítási módszerének kidolgozásáért; VISKI JÁNOS zeneszerző zeneszerzői munkásságáért, nagy sikert aratott verseny­­műveiért; TOMPA SÁNDOR színművész kiemelkedő színészi alakítá­saiért; DABIS LÁSZLÓ egyetemi tanár az egészségtudomány fej­lesztésében végzett eredmé­nyes munkásságáért; GALLAI TIBOR egyetemi tanár a Műszaki Egyetemen vég­zett kiváló pedagógiai mun­­káss­ágáért; KŐHALMI BÉLA könyvtáros könyvtártudományi mun­kásságáért Kossuth-díjat kapott. A gazdasági kérdések megoldása követeli a legnagyobb erőt Pártunk és kormányunk elsősor­ban a gazdasági kérdések megoldásá­ra fordítja figyelmét, mert ezektől függ a hazánk előtt álló legfontosabb feladatok végrehajtása. De nagyon jól tudjuk azt is, hogy gazdasági fel­adatainkat akkor tudjuk teljesíteni, ha a párt­ és az állami élet minden területén támogatjuk és elősegítjük a bátor bírálatot. a vélemények (Folytatás a 2. oldalon)

Next