Szabad Nép, 1956. március (14. évfolyam, 61-91. szám)
1956-03-31 / 91. szám
2 Kertes Vint Károly elvtársi Emékszik, a minap üzeméről, a Szállítóberendezések Gyáráról beszélgettünk. Azután Vint elvtárs elfoglaltságára, egy üzemi párt-végrehajtóbizottsági titkár életmódjára fordult a beszélgetés. Amikor elmondta, hogy 12—14 órát dolgozik naponta. Ez önmagában nem is tűnt fel, hiszen funkcionáriusok körében ez, eléggé megszökött dolog. Inkább e munkamódszer következményei ragadtak meg. Elmondta, hogy három gyerekével éseik vasárnaponként tölthet hoszszabb időt, s a gyerekek már meg is szokták a heti egyszeri találkozást. Elmondta azt is, hogy moziba ritkán jut el, s hogy színházban mikor volt, azt már nem is tudja. Hónapokig tart, míg elolvas egy szépirodalmi könyvet. Bizonyára felvetődik mint elvtárs előtt a kérdés: miért nem beszéljük meg a dolgot kettesben? Azért gondoltam arra, hogy nyilvánosan folytassuk a megkezdett beszélgetést, mert még ma is igen sok párt- és állami funkcionárius él, dolgozik olyan munkabeosztással, mint mint elvtárs. Egy megjegyzésére azóta is sokat gondolok, annál is inkább, mert ez a mondata sűríti a 12—14 órás munka-napok következményeit és nem is, akkor hallottam ezt először. Beszélgetés közben megjegyezte: „Magam sem helyeslem ezt a munkabeosztást, igyekszem is változtatni rajta. De megmondom őszintén, nem is tudom elképzelni úgy az életemet, hogy én is 4-kor menjek haza. Mit csinálnék akkor ?“ . Anélkül, hogy kétségbevonnám szavai őszinteségét, engedje meg, hogy megkérdezzem: hogyan tud küzdeni a felesleges ülésezések ellen, a munka jobb megszervezéséért, ha el sem tudja képzelni, mit csinálna, ha törekvése sikerrel járna és sza-badidőhöz jutna? fizetne munkásainak, mérnökei- nek, tisztviselőinek többségei rendszeresen jár moziba, színházba. Mind többen válnak szenvedélyes könyv barátokká. Mások szabadidejüket sporttal, otthoni barkácsolással töltik. Vint elvtárs pedig reggeltől, sokszorkéső estig az üzemben van. Fáradtan indul haza. Igaz, a Maga következetességéből, hajthatatlanságából — ahogyan a naplójába jegyzett munkákat napról napra elvégzi — sokan tanulhatnak. De még sincs ez jól. Lassan a többi dolgozótól egészen eltérő életmódja alakul ki. Az persze természetes, hogy több értekezleten kell részt vennie, mint egy egyszerű párttagnak. Nem tarthatja be mindig a 8 órás munkaidőt. De azt senkitől sem követeli a párt, hogy megfossza magát a művelődés, a szórakozás lehetőségétől. Nélkülözheti-e a párttitkár a jó könyveket, filmeket és színdarabokat? Bizonyára érezte már, hogy egy igazán jó film vagy színdarab után az ember új elhatározásokkal indul munkába. Jobban megérti az embereik dolgait. Egyszóval, valamivel több lett. Tint elvtárs életmódjának van még egy rossz oldala, mondhatnánk veszélye is. Bizonyára mint elvtárs is találkozott már olyan funkcionáriusokkal, akik feleslegesen hosszú munkaidejükkel kérkednek. Ezek az elvtársak úgy gondolják: a tény, hogy reggeltől késő estig munkahelyükön vannak, egyben munkájuk eredményességét is bizonyítja. Sértetlenül állnak a munkájuk való-ságos tartalmát ért bírálattal szem-j ben, hiszen ők „olyan sokat dolgoz- nak“, „olyan fáradtak“. Beszélgetésünkből megtudtam, hogy mint elv- társ is elítéli ezt a magatartást. Del azt beláthatja, ha nem változtat mun-kabeosztásán, megtörténhet, hogy a nagy fáradság miatt maga a hoszszú munkaidő tűnik majd a legfontosabbnak. S rendszeres művelődés, szórakozás nélkül pedig nem tudja majd erejét a legfontosabb feladatokra összpontosítani. Ne értsen félre, mint elvtárs. Nemi a magánéletébe akarok beleszólni. De biztosan megérti, miért kell mégis erről beszélni. Azért, mert egy pártbizottsági titkár életmódja, mun-kabeosztása — így amint elvtársé is — sok ember véleményét, munka- módszerét alakítja. Kérem, írja meg véleményét e problémákkal kapcsolatban a Szabad Nép szerkesztőségének. /Elvtársi üdvözlettel: Salamon Pál Levél egy párttitkárhoz Csatália fz Itt forog, hajolgat, ügyeskedik Németh Jánosné, ez a vékony- ha kis asszony, a másféltonnás, lássan lengő kazánlemezek között, bátran megfogja szélüket, erőteljesen húzza, tolja, igazítja, míg el nem feküsznek egymásután a fúrógép alatt, az állvány vaskos gerendázatán. Körötte mindenfelé, a MÁVAG egyik hatalmas, visszhangosan zengő csarnokában, gépek lármáznak, csattognak, dörögnek. A hajlítógép acélhengerei között, mint a papírmasé, úgy lapul, göndörödik, hajlik és formálódik szabályos hengerekké a vastag vaslap. Itt is, ott is autogénvágó és villanyhegesztő lángja villan. Némethné rég megszokta már az éles és hegyes, vakító kígyónyelvek fényeit, nem bántja a szemét. Hajlál- más fúrógép karjára hajlik, azt irá-nyítja, tolja, kezeli, s míg a motor fel-felvijjog, a fúrófej áthatol a félcolos lemezen, új meg új lyukat vág rajta. Vastagtalpú bakancs, férfinadrág, zubbony... Kendő, melyből egyetlen fürt sem szabadulhat. Az asszony két keze fekete az olajtól, a vasportól és a koromtól. Jön a híddaru, ereszti láncait, leemeli az átlyuggatott munkadarabot, majd megfordítja és megint a gép alá teszi. S Némethné elvégzi a „sorjázást" — gyors és finom mozdulatokkal, elsimítja suhogva pörgő szerszámával a lyukak recés, feltüremlő széleit. Közben fel-feltekint — és várja türelmetlenül, mikor hoz már számára új lemezt a híddaru. Néha bizony kihagy a szállítás, és a munkában oly csendes asszonynak ebben? a kényszerű pihenőben ugyancsak • megjő a szava. — Hát hogy gondoljátok, elvtársak? Mit fúrjak, tán a levegőt? Az ember igyekszik, töri magát, hogy ki- használjon minden másodpercet. Ti£ meg... Hogy versenyezzek így?! • Azzal sincs ő megelégedve, ha csu 2pán egy lemezt fektetnek a gépe alá.: „— Tudhatnátok, ha egyszerre kettőt kapok, kétszer annyit csinálok! ! , ha újra meg újra csak „szimpla" a „teríték" — kiáltva követeli: — Hé, párosával, emberek! Svájcisapkás fiatalember siet most át a műhelyen: Borsi József előrajzoló. Rámosolyog a fiatalasszonyra: • — Hiába, megszoktad már, Annus-kám, a páros életet... Mert ugye, az a legszebb a világon!... Lehet, ha ezt más mondaná, Né- methné ugrásnak. Jenné, még meg is haragudna érte. De Borsi Jóskának szabad. Mert régi jó barátja az urának; méghozzá ő volt az, aki négy éve összeboronálta őket. —Alvósbábát ígértem húsvéttal Katókának; csőbútorra is kell ám új részlet... — sorolja. — Meg kell azt keresni! De hogy haladjak így?... — Egyre kéri, követeli a „páros" tea-szánlemezeket. Megállítja a műveze-2, tőt is: — Mi lesz így velem, Mészárost elvtárs? Nemrég elértem a 170—180. százalékot is, most meg, a felsza-\badulási versenyben, jó, ha 130 lesz.... Persze, tudjam azt, hogy erről nem mindig a művezető vagy a műhely- főnökség tehet. Az ötvözött félacélt kazánlemezek Diósgyőrben készül- nek, külföldről is kapjuk, s a szállítás üteme olykor bizony meg-meg- szakad. Hanem Némethnének egyszerre felderül az arca... Két óriási kazán- lemez úszik gépe felé, a levegőben. s Odaszól szomszédjának, aki a másik gépen dolgozik, s kivel közösben ve-szik „kezelésbe” a nagyobb munka- darabokat: — Most aztán nekiláthatunk, Ná- nai bácsi! /s munkaidő végeztéig lyuggat-lják, fogyasztják a „duplát”. Aztán Némethné jókedvűen, elege- •detten indul a fürdőbe. S onnét — meleg víz és szappan csodájaként — • üdén, tisztán, szinte újjászületve iá: •vozik. Férfinadrág, zubbony, bajkancs — bent, a kisszekrényben várja a holnapi műszakot. Némethné lábán félcipő. Csinos kosztüm simul karcsú termetére. A villamosnál azt mondja néki a másik fúvós: — Szóval, fiatalasszony, maga az alvósbabáért meg a csőbútorért versenyez? Hol marad a lelkesedés? Némethné a társára néz, s nagyon komolyan, csendesen felel: — Én a jobb életért vagyok versenyben. Azért dolgozunk mind, Nánai bácsi. Játékért is, igen, meg a szép bútorért ...De meg a mozdony, a lokomobil, amit csinálunk, az, is a jobb élethez tartozik. Tizenkét éve még, otthon, Gyömrőn — uradalmi cseléd volt az apám. Én is kaptam tőle babát, két darab fából eszkábálta össze, azt öltöztettem rongyba... De nem sokáig játszhattam én a rongybabával sem. Iskolám is alig volt nekem. Dobozgyárban dolgoztam, meg cukorgyárban, aztán bejártam ide, takarítónőnek. Hát... Én aztán igazán tudom, mit jelent: felszabadulás, meg felszabadulási verseny. Van énbennem lelkesedés. De nem restellem, hogy többet akarok keresni.. Elhallgat, lám, egy kissé elérzékenyült. Nánai meg köhécsel, bólogat... Aztán már a másnapi munkáról beszélnek. Arról, hogy a 424-es lokomobil, meg a 0—5—0-ás tehermozdony kazánlemezeit veszik munkába. Úgy hírlik, hogy nem kell majd egy percig sem várakozni, jön a munkadarab, gyorsan terül a gép alá — méghozzá párosával ámi Barát Endre ! . SZABAD NÉP Minden lehetőség megvan a hagyományos magyar—török kapcsolatok kiszélesítésére Rónai Sándor elvtársnak, az országgyűlés elnökének nyilatkozata a magyar rádió török nyelvű adása részére A Magyar Népköztársaság országyűlésének legutóbbi ülésszaka htározatot fogadott el több ország köztük a Török Köztársaság — palamenti delegációjának meghívásról. Ennek alapján meghívást intézünk a Török Köztársaság nagy nemzetgyűlése elnökéhez azzal, hol örömmel fogadnánk a nagy nemze gyűlés küldöttségét Budapesten. Az országgyűlési határozata meghozatalakor elsősorban az a szándék vezérelte, hogy ezzel a lépéssl is hozzájáruljon a két nép közöi hagyományos kapcsolatok felelevenéséhez és továbbfejlesztéséhez. A török és a magyar nép hagyományos kapcsolatai olyan történeszrényeken alapulnak, melyek ma ilevenen élnek a magyar nép emlékezetében. Nem felejtettük el, hogy a magyar nép szabadságharcának két olyan kiemelkedő alakja, mint Rákóczi és Kossuth, Törökországban lelt menedéket a szabadságharc leverése után, minden kapcsolataim, Kulonosei - kulturális és tudományos vonalai - voltak fejlettek. Magyarországon a turkológia igen korán kifejlődött, s világviszonylatban is az elsők között állt és áll ma is. Hagyományos kapcsolataink zenei téren is jelentősek . Világhírű zeneszerzőnk, Bartók Béla , a nemrégen hazánkban járt Adnar Saygunnal és más török népdalkutatókkal együtt kutatta a magyar és török zene összefüggéseit. A második világháború alatt és az ezt követő években kapcsolataink eléggé leszűkültek. Örvendetes azonban, hogy az utóbbi időben ismét fellendülésről beszélhetünk, különösen gazdasági, kulturális és sportkapcsolatainkat illetően. A magyar—török gazdasági kapcsolatok kedvező alakulását bizonyítja az a tény, hogy a két ország közötti kereskedelmi forgalom 1955-ben, 1954-hez viszonyítva 60 százalékkal növekedett. Tudomásunk szerint igen sok érdeklődő kereste fel az 1954 nyarán Ani Karavan és Isztanbulban megrendeett magyar népművészeti kiállítást és a közelmúltban Törökország több városában bemutatott magyar gyermekrajz-kiállítást. Az országaink közötti szoros sportkapcsolatok mindenki előtt ismeretesek. Véleményem szerint az utóbbi időben elért eredmények alapján minden lehetőség megvan arra, hogy a még meglevő nem jelentős nehézségek leküzdésével a mindkét nép számára oly hasznos és hagyományos kapcsolatainkat kiszélesítsük. A török parlamenti küldöttség hazánkba való meghívása egész népünk helyeslésével találkozott. A török nagy nemzetgyűlés delegációjának tagjai magyarországi látogatásuk során meggyőződhetnek a magyar nép eredményes építőmunkájáról és a béke érdekében kifejtett erőfeszítéseiről. A török parlamenti delegáció magyarországi látogatása minden bizonnyal a magyar—török kapcsolatok megjavulását eredményezné, s jelentős hozzájárulás lenne a béke ügyéhez. (MTI) ÚJJÁÉPÜL FADD ÉS BÁTA Az árvíz sújtotta területen ma már nemcsak az árvíz hőseiről beszélnek hanem az újjáépítőkről, az élet megindulásának — talán kevésbé romantikus, de ugyanolyan nagyszerű — tízezernyi segítőjéről is. Szekszárd felé, a Duna jobbparti védelmének egyik központja felé igyekszünk. Az utak mentén mindenütt hatalmas jégtáblák hevernek. A víz már sok helyen lehúzódott, de ezeket a nemrég még olyan félelmetes táblákat a többnapos olvadás sem tudta eltüntetni. Útközben sűrűn találkozunk szivattyú-berendezéseket szállító tehergépkocsikkal. Ezek a gépek az árvíz lefolyását gyorsítják meg. Másutt bordélyos csapatok sietnek a megrongált gátak kijavítására. A 6. számú úton száz győri vasutas dolgozik a homokzsákok felszedésén, az út javításán. Ruhaneműkkel megrakott kocsisorok robognak el mellettünk. Gerjen község mellett rámegyünk a főgátra. A gátőrházból azonban figyelmeztetnek, hogy veszélyes az út, mentünk inkább hajóval. „Hiszen most is látunk rajta gépkocsikat‘ — vitatkozunk. „Azok honvédek“ — kaptuk a választ. Megtudtuk, hogy több száz katona dolgozik itt a gát megjavításán. Fadd és Tolna között egy több teherautóból álló ÁKSZ-oszlloppal találkozunk. (Errefelé már mindenki tudja, hogy a rövidítés, árvízvédelmi készültséget jelent.) Ez a csoport éppen arra készül, hogy egy háromméteres szakaszon átvágja az országutat. Az út túloldalára szorult hatalmas vízmennyiség így gyorsabban lefolyhat, nem tud tovább rombolni. A báta-szigeti hídnál még most is látható a jég szörnyű erejének nyoma. A magas, megerősített töltésen meg a híd vasbetonalépítményén hatalmas sebek tátonganak. A jéghegyek fognyomai. A legszomorúbb látvány azonban a Duna menti elpusztult házsorok. A bátai tanácsházán Fejes István párttitkár (a veszély napjaiban egy hétig le se feküdt) és a szobába gyűlő emberek hősi történeteket mondanak el. Aztán a „hideg“ számokról beszélünk: a község 1050 házából 466-ot ki kellett üríteni, 295 ház víz alá került. Százhatvan teljesen összedőlt, 113 súlyosan megrongálódott. Csaknem két hétig kétszázharminchét család — 847 lélek — elhelyezéséről, élelmezéséről kellett gondoskodniok. Kétszázötvenen már visszaköltözhettek, de a többieket még mindig a község látja el. Eddig ezer embernek összesen 250 000 forint gyorssegélyt adtak! (Ezt az összeget nem kell visszafizetni.) Az iskolában most éppen 80 gyermek kapott ruhaneműt. Eddig az egyénileg dolgozó parasztoknak — a kapott ajándékokból — 20 mázsa szénát és 25 mázsa korpát osztottak szét. Sok segítséget kaptak a tsz-ek is. A 68 esztendős Markó Mihályné jön most a tanácshoz. Az ő kis háza is elpusztult. „Kis unokámmal élek együtt — meséli. — Az állam nem feledkezett meg rólam, 500 forint segélyt adott, és kaptam ennivalót is. Az unokámat is felruházták. A fiatalok megígérték, hogy az én házamat az elsők között hozzák rendbe..." A járástól máris egymás után érkeznek a tíztagú bontóbrigádtik, hogy segítsenek a társadalmi munkában. Amikor elbúcsúzunk, éppen 17 mérnökből, szakemberekből álló küldöttség érkezik a megyétől a károk felmérésére, az építési munkák segítésére. A főutcán egy ÁKSZ-osztaggal találkozunk. Madd határában egy teljesen tönkrement házsor mellett nagy csoport.A kör közepén Szabó elvtárs, a város- és községgazdálkodási miniszter beszél: „... meglátják, emberek, az építőanyag is olyan gyorsan jön majd, mint az áradat.. “ Szabó elvtárs azt is elmondja, hogy a szomszédban, a Bátaszéki Vegyesipari Ktsz már felkészült, hogy kiváló minőségű szénporos téglát készítsen. (Mindjárt meg is mutat egy ilyen téglát, amely azután kézről kézre jár.) Ez nagy segítség lesz. A Baranya megyeiek tízmillió tégla égetését vállalták. ■Fadd községben Mácsik István párttitkár "és Nyirádi István tanácselnök először az áradat elleni nagy harcokról beszél. Arra kér, hogy a sok íróra, költőre váró tett közül, legalább egyet jegyeztek fel: egy Misetics nevű százados a jeges árban úszva mentett meg négy embert , akik engedély nélkül visszamentek a kiürített területre. Itt 190 ház került víz alá. Száznegyvenkettő teljesen elpusztult, 48 súlyosan megsérült. Több napon át 1800 személyt láttak el élelemmel. Eddig 300 embernek 217 000 forint gyorssegélyt fizettek ki. A község Szabadság Földje nevű tsz-ét a sárbogárdi járás tsz-ei patronálják. Most, a bajban sem feledkeztek meg róluk. Eddig több teherautónyi szénát, kukoricát, zsírt, babot és 5000 forint készpénzt küldtek. Amikor ott jártunk, éppen egy szállítmány ruhanemű érkezett Budapestről. A számok az újjáépítés lendületéről vallanak. Vasárnap például a paksi konzervgyárból 28, a tamási járásból 250, a dombóvári járásból 190, Szekszárdról 185 ember jött el társadalmi munkában segíteni. Az „élet megindulását“ segíti a járásból érkezett nyolctagú egészségügyi csoport is, amely fertőtleníti az épületeket, oltásokat ad. Beszélgettünk Kovács György dolgozó paraszttal. Hét gyermeke van. Egyszobás házuk teljesen elpusztult. „Eddig 2250 forint gyorssegélyt kaptam. Ebből eddig vettem 50 kiló lisztet, 1 mázsa burgonyát, 50 kiló kukoricát, 50 kiló darát. Vásároltam több holmit a gyerekeknek. Most már az új házunk nem vályogból, hanem kőből és téglából épül majd...“ Útközben mindenütt láttuk a jeges áradat roppant erejét. Az emberek ereje, -élniakarása,- amindenünnen áradó elvtársi segítség azonban még ennél is hatalmasabb. Bodnár Ottó - Egy berlini magyar asszony levele Horváth Sándor özvegyéhez Egy magyar származású asszony, aki évekkel ezelőtt házassága révén a Német Demokratikus Köztársaságba került és most Berlin demokratikus övezetében él, e napokban csomag kíséretében a következő levelet küldte Horváth Sándornénak, az árvízvédelmi munkák során hősi halált halt magyar államvédelmi határőralhadnagy özvegyének: „Kedves Horváth elvtársnő! Jelenleg a Német Demokratikus Köztársaságban élek, de sohasem szűntem meg figyelemmel kísérni a Magyar Népköztársaság életében lezajló eseményeket, így a Szabad Nép útján igaz részvéttel szereztem tudomást férjének hősi haláláról, aki az árvízveszély alatt kommunista szívvel az emberi életekért vívott harcban esett el. Kérem, fogadja a mellékelt kis figyelmességet annak jeléül, hogy soha sincs magára hagyatva az, aki becsületesen szolgálja szocialista hazáját. Kívánok önnek, Horváth elvtársnő, jó egészséget és erőt ahhoz, hogy három kisgyermekét édesapjuk szellemében, a szocializmus bátor harcosaivá felnevelhesse. Ismeretlenül is melegen üdvözli Raab Károlyné ” A levélíró a csomagban sok szeretettel összeválogatott ruházati cikkeket és gyermekjátékokat küldött Horváthnénak és gyermekeinek. Új szakasz a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődésében A Pravda március 30-i számarnak vezércikke a szocialista országok gazdasági együttműködésével foglalkozik. Ebben a következőketírja: A szocialista államok gazdasági **. együttműködése új jelenség a világtörténelemben. Azután keletkezett, amikor Európában és Ázsiában egész sor ország kivált a kapitalizmusból és a szocializmus világrendszerré vált. A szocialista tábor országai ma már a föld területének több mint 25 százalékát foglalják el, lakosságuk az egész föld lakosságának több mint 35 százaléka, részesedésük a világ ipari termelésében 30 százalék körül mozog. A szocialista államok szuverén államok, amelyeket a nagy célok egysége forraszt össze, együtt harcolnak az új társadalmi rend felépítéséért, a világ békéjéért. Ezek között az államok között a testvéri barátság és a szoros együttműködés viszonya alakult ki. Minden szocialista országnak életbevágó érdeke, hogy elősegítse a többi testvérország fejlődését. Ez gyarapítja a nemzetközi szocializmus erőit, és így természetesen minden egyes szocialista ország saját erejét is. A szocializmus országainak kölcsönös viszonya alapvetően különbözik a kapitalista világban fennálló kapcsolatoktól: a kapitalista világban minden a haszonhajhászásra, az erős országok uralmára és a gyenge országok elnyomására épül. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok közötti szoros gazdasági kapcsolatok fejlődése, és ezen az alapon a szocialista világpiac kialakulása óriási jelentőségű a két rendszer, a szocialista és a kapitalista rendszer békés versenye szempontjából. A szocialista világpiacon a vezető szerepet a Szovjetunió tölti be, amely a kommunista párt vezetésével elsőrendű ipart teremtett. A Szovjetunió a fennálló szerződések alapján jelenleg 391 ipari vállalat és több mint 90 vállalati részleg és létesítmény építésében nyújt segítséget a népi demokratikus országoknak. A Szovjetunió összesen 21 milliárd rubel értékű hosszú lejáratú hitelt nyújtott a népi demokratikus országoknak, a lehető legkedvezőbb feltételekkel. A Szovjetunió a kölcsönös kereskedelmi egyezmények alapján ipari készítményeket, gépeket, különféle felszereléseket, gépkocsikat, traktorokat, műszereket, valamint ipari nyersanyagokat és élelmiszereket szállít a népi demokratikus országoknak. Sikeresen fejlődik a szovjet—jugoszláv gazdasági együttműködés. A két ország gazdasági egyezményének megfelelően a Szovjetunió felszereléseket szállít Jugoszláviának és műszaki segítséget nyújt két nagy vegyészeti gyár és egy nagy villamoserőmű építésében. E munkák megfizetésére a Szovjetunió tíz évre szóló megfelelő hitelt nyújtott Jugoszláviának. A Szovjetunió segítséget nyújt a baráti országoknak az atomenergiatermelés megindításában és az atomenergia békés felhasználásában. Ékesen bizonyítja ezt az Egyesített Atomkutató Intézet megalakításáról a napokban Moszkvában aláírt egyezmény. Szállítmányaiért cserébe a Szovjetunió a népi demokratikus országoktól országunkat érdeklő készítményeket, ezen országok kivitelében szokásos anyagokat és közszükségleti cikkeket kap. A Szovjetunió például szenet és cinket vásárol Lengyelországtól, színesfémeket és mezőgazdasági termékeket Kínától, gépeket Csehszlovákiától és a Német Demokratikus Köztársaságtól stb. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazdasági együttműködése folyamán kialakul a nemzetközi munkamegosztás szocialista rendszere: minden ország erejének és erőforrásainak egy részét más testvéri országok közszükségleteinek kielégítésére fordítja, a maga részéről pedig baráti segítséget kap azoktól. Ez lé lnyegesen megkönnyíti, hogy a szocialista államok megteremtsék hazai iparukat, erőt és eszközöket takarítsanak meg és ezen az alapon egyre maradéktalanabbul elégíthessék ki a dolgozók növekvő szükségleteit. Ez ideig azonban a szocialista államok között nem volt meg a népgazdasági tervek kellő összehangolása és ez akadályozta a szocialista nemzetközi munkamegosztás összes előnyeinek teljes kihasználását. Az SZKP XX. kongresszusa napirendre tűzte a gazdasági tervek szorosabb összehangolásának kérdését, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok termelésének kooperációját és specializálását és ezzel új korszakot nyitott meg a szocialista államok gazdasági együttműködésének fejlődésében. A szocialista államok egyes termelési ágainak fejlesztésében a kooperáció és a specializálás lehetővé teszi az egyforma típusú vállalatok építésében mutatkozó szükségtelen párhuzamosság elkerülését, a felszerelés jobb kihasználását, lényeges megtakarításokat eredményez az anyagi és pénzügyi erőforrásokban. A népi demokratikus országokban, ugyanúgy mint a Szovjetunióban, létrejött és teljes gőzzel dolgozik a nehéz- és a könnyűipar számos ága, így például a vas- és színesfémkohászat, a szerszámgépgyártás, a mozdony- és hajógyártás, bányászati és kőolaj kitermelési felszerelések, könnyű, és élelmiszeripari felszerelések gyártása stb. Milyen tág tér nyílik így arra, hogy megszervezzék az egyes termékek nagyméretű sorozatgyártását, a felszerelés ezzel együttjáró magasfokú kihasználásával, alacsony önköltséggel, jó minőségben! A gazdasági együttműködésnek ezen a vonalon való megszervezése nagy lehetőségeket nyit meg a munka termelékenységének növelésére a nyersanyag-takarékosságra, a termelési költségek csökkentésére, termékek minőségének javítására. A szocialista államok kölcsönös kapcsolatai nagyobb tervszerűségen, a kölcsönös szükségletek teljesebb figyelembevételén épülnek majd fel-* IV/ff őst a szocialista tábor minden országában nagyarányú mun- • ka folyik a kölcsönös gazdasági • együttműködés legésszerűbb módo- £ zatainak felkutatására. Az a feladat, hogy az együttműködés új formái és • módszerei a lehető legjobban meg- feleljenek minden egyes ország sajá- £ tos érdekeinek és az összes szocia- • lista államok közös érdekeinek. A szocialista államok gazdasági • kapcsolatai egyáltalán nem akadá- • lyozzák, hogy ezek az államok széles • körű kereskedelmet folytassanak a kapitalista országokkal. A Szovjet-unió és a népi demokratikus orszá- • gok hatalmas gyorsasággal fejlődő * gazdasága a legkedvezőbb lehetősé- geket nyitja meg a kereskedelem • előtt. A Szovjetunió és a népi demok- • ratikus országok elvileg ellenzik a • gazdasági autarchiát, a nemzetgazdas £ ság zártkörű elkülönítését. A külön böző társadalmi rendszerű országok • békés egymás mellett élésének lenini • elvéből kiindulva, a szocialista álla- l mok következetesen olyan politikát • folytatnak, amelynek célja a keres- kedelmi kapcsolatok sokoldalú fej- • lesztése a világ minden országával, • az egyenlőség és a kölcsönös előnyök • alapján. Ezért tevékenyen arra töre- kednek, hogy elháruljon minden aka- • dály a nemzetközi kereskedelem nor- jt máng fejlődése elől. A Szovjetunió jelenleg több mint £ hatvan országgal folytat széleskörű £ kereskedelmet. Azok a kapitalista ál- lamok, amelyek az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján kívánnak £ kereskedni, sikeresen fejlesztik gaz-dasági kapcsolataikat a Szovjetunió- val és a népi demokratikus országok- kal. A szocialista államok még szóró- ésabban egyesíteni kívánják erőfeszítéseiket termelőerőik, további gyors fellendítésére, az új társadalom építése ütemének meggyorsítására, a világ békéjének megszilárdítására. • SZOMBAT, 1956. MÁRCIUS 31 Az önköltség csökkentésének módszerei a Csongrád és Békés megyei állami gazdaságok tehenészeteiben (Csongrád, Békés megyei tudósítónktól.) Csongrád és Békés megye 22 állami gazdasága 1955-ben kereken 12 millió liter tejet adott az országnak. Bár az 1954. évihez képest a tejhozam nem emelkedett, számottevő eredmény, hogy jelentősen csökkent egy-egy liter tej önköltsége: az 1954. évi 3,65 forinttal szemben 2,86 forint. Egyes állami gazdaságok egy esztendő alatt dicséretre méltó haladást értek el az önköltség csökkentésében. Például a Kláramajori Állami Gazdaságban 181 tehenet fejnek, s 2,48 forint egy liter tej. Az Örménykúti Állami Gazdaságban még 344 tehén van, s 2,36 forint egy liter tej. Még jobb lenne a két megye gazdaságainak önköltség-átlaga, ha például a Csabacsűdi Állami Gazdaság nem 3,34 forintért, vagy a Felgyői Állami Gazdaság nem 3,29 forintért termelne egy liter tejet! Ezek az állami gazdaságok is előbbre jutnának, ha megszívlelnék az élenjárók tapasztalatait. Hogyan értek el jelentős költségcsökkentést Csongrád és Békés megye állami gazdaságaiban? 1. A megyei igazgatóság erélyes kézzel felszámolta a tékozlást. Arra nevelte a gazdaságok dolgozóit, hogy a termelés folytonos növelése mellett napról napra küzdjenek a költségek csökkentéséért is. A Kláramajori Állami Gazdaságban például ma már minden tehenész fejből tudja, miként alakult a tej önköltsége az előző hónapban. Hó végén együtt elemzik ezt a kérdést. A tehenészek és állattenyésztő mezőgazdászok szakadatlanul kutatják az olcsóbb termelés lehetőségeit. Például számos gazdaságban a mázsánként 25 forintba kerülő takarmányrépa helyett kiváló minőségű silótakarmányt adtak a jószágnak, s ez mázsánként csak 18 forintba kerül. A megyei igazgatóság negyedévenként tartott nyilvános mérlegbeszámolóin mindig a legnagyobb figyelmet szentelik a tehenészetek költségei alakulásának. A tej önköltségében legnagyobb összeggel a ráfordított takarmány szerepel. Világos, hogy itt nyílik a legtöbb lehetőség a takarékosságra, a költségcsökkentésre is. Néhány évvel ezelőtt a gazdaságok többségében még méretlenül adagolták a takarmányt. Tavaly óta megteremtették a zöld futószalagot, és kora tavasztól késő őszig zöldtakarmányt etetnek a tehenekkel. Az alaptakarmányt úgy állítják össze, hogy attól legalább 9—10 liter tejet adjon minden tehén. Csak ezen felül adagolnak abrakféléket. A Külszigeti Állami Gazdaság például egész nyáron át legelőn tartotta teheneit, s ezzel nemcsak takarmányt takarítottak meg, hanem munkabért is. A zöldtakarmányokon kívül igen nagy mennyiségű mellékterméket etetnek fel, cukorgyári melléktermékeket is, kertészeti hulladékot is. A Kláramajori Állami Gazdaságban sok vagon káposztahulladékot hasznosítottak ezen a módon. Lényegesen hozzájárult az önköltség csökkentéséhez a takarmányok minőségének' 'megjavítása. A gazdaságok többségében a lucerna, széna minősége, takarmányértéke felért a korpáéval. Ezt annak köszönhették, hogy idejében takarították be és szakszerűen kezelték a takarmányokat. Már az első zöldtakarmányok betakarításánál megkezdték a silók megtöltését és a később beérő, silózásra szánt takarmányt is tápereje teljében, idejében silózták be. A tehenészetek időben, szakszerűen készítik elő etetésre a takarmányt, gondo-3san pácolják. Mindez azt eredményezte, hogy egy év alatt lényegesen csökkent a drága abrakfélék aránya a zöld-, szálas- és illótakarmányok mellett. Ezzel is jelentősen csökkent az önköltség. A takarmányok betakarításában a tehenészetek dolgozói is részt vettek, szakszerűen segítettek. A költségcsökkentés másik fontos tényezője a munkabér. A két megye gazdaságaiban új bérellenőrzési rendszert dolgoztak ki, amely kizárja, hogy a tehenészetekben jogtalanul fizessenek ki munkabért. A megyei igazgatóság a gazdaságok vezetőivel egyetértésben, számos felesleges munkakört megszüntetett. örménykúton, Felsőnyomáson és másutt csökkentették a brigádvezetők számát, két szomszédos istálló irányítását most egy brigádvezető végzi, így jelentős munkabér-megtakarítást értek el. Számos korszerű tenyésztő és zootechnikai eljárás elterjesztése segítette még az önköltségcsökkentést. A gazdaságok többségében már megvalósították az egyedi takarmányozást, minden gazdaságban bevezették az önitatást és az itatásos borjúnevelést. A tehenészeteket mindinkább gépesítik, géppel fejnek és gépi erővel készítik elő a takarmányt. A dolgozók többsége megszerette az állattenyésztési gépeket, s például Csorváson vagy Dererkegyházán igen eredményesen bánnak velük. A gazdaságok vezetői egyre több gondot fordítanak a tehenészet színvonalának javítására. Az Újvárosi Állami Gazdaságban, például a gazdaság vezetői, hajnalonként felváltva, személyesen ellenőrzik az etetést. Az állattenyésztőik mindinkább megvalósítják a természetszerű tartást, az állatok rendszeres jártatását. Olcsóbbá tette a tejtermelést a szervezettség növelése, az üzemágak belső együttműködésének megjavítása. Például a takarmányokat, ma már az istállók közvetlen közelében tárolják, és így sok felesleges fuvarköltséget szüntettek meg. Jóllehet a két megye gazdaságaiban már olcsóbban terfiftélik a tejét, mint más állami gazdaságokban, nincs okuk elégedettségre. Tovább kell jutniuk az idén. Elsősorban az a feladat, hogy tovább növeljék a hozamokat, az egy tehénre jutó tejtermelést, mert ez még nem kielégítő. A hozamok lényeges növelésével az önköltségcsökkentés további lehetőségei tárulnak fel. Horváth József 2. LEVESÜL Tanulságos történet A Villamosgép- és Kábelgyár, a KGM Erősáramú Igazgatóságának utasítására, öt éve gyártja a HORS nevű, újfajta nehézüzemi elektromotorokat. Ezeket a motorokat kohászati üzemek fazulra szánták. De a kohászati szakemberek már az első motorok műszaki vizsgálata után kijelenteték: túl kényes ez a motor, nem lesz a kohászatban. A KGM Erősiramú Igazgatósága azonban nem vette figyelembe ezt a véleményt, s a kohászati üzemek továbbra is a KORS-motorokat kapják. Még az sem téríti észre az Erősiramú Igazgatóságot, hogy a motorok sorra csődöt mondanak. Legtöbbjüknél néhány napi használat után vasmaglazulás áll elő, a Villamosgép- és Kábelgyár nem győzi a sok garanciális javítást — igaz, nem is nagyon igyekszik vele. Csupán az RM Acélműből 64 olyan motort vittek vissza, amelynek még a jótállási ideje sem járt le, s ebből 26 motort máig se javítottak iti. 1953 óta 179 motort kellett megjavítani, eközül 118-at a vasmaglazulás miatt. A kohászatiüzemeknek természetesen igen sok nehézséget okoz, hogy a darumotorokkal állandóan baj van. A hibát beismerni nem könnyű dolog, de ennyi meggyőző adat után a Kohó- és Gépipari Minisztérium Erősáramú Igazgatósága is levonhatná a tanulságot: jó lett volna figyelembe venni a gyakorlati szakemberek véleményét is. Karafiáth László (BMG Acélmű) levele alapján •I £ • £ . , • Ne gondolják az olvasók, hogy Heves megyében az emberek matuzsálemi kort érnek el, s a sírásók- nak semmi dolguk nincs. Nem, a gyöngyösi kézműipari vállalat raktárában nem ezért gyűlt össze félmillió forint értékű gyász- és egyéb divatjamúlt ruha. Ez a hatalmas készlet azért halmozódott fel, mert a gyöngyösiek halálozási számaránya csodálatosképpen nem emelkedik olyan mértékben, mint a kézműipari vállalat gyászruha-termelése. A vállalat ugyanis a megyei tanács ipari osztályának jóvoltából rengeteg faanyagot kapott és így hosszú időre elegendő gyászruhával örvendeztette meg a lakosságot. A lakosság azonban nem méltányolta e gondos előrelátást, nem akart „gyorsított ütemben’ elhalálozni, sőt a nagyinyák korabeli divatot sem volt kedve követni, így csak a raktár duzzadt meg mérhetetlenül. Ugyancsak ennél a vállalatnál történt, hogy a megyei tanács ipari osztálya kitalálta: ezentúl rongyszőnyeget is gyártsanak. Készíthetnek annyit, hogy az országutat Gyöngyöstől Egerig ki lehessen rakni vele. Háj, ha akkor gondolnak rá, hogy az utasítás szó szerint megvalósul dehogy is kezdték volna rohammunkával, teljes kapacitással a szőnyegkészítést! Mert a vége az lett, hogy valóban csak az országutat rakhatták volna ki a lóhalálában gyártott szőnyegekkel, de mivel ez mégis csak szokatlan lett volna , csaknem 90 ezer forint veszteséggel eladták a MÉH-nek. A belkereskedelemnek ugyanis nem volt rá szüksége. Aki ezek után még kételkedik abban, hogy a Heves megyei Tanács ipari osztálya „előrelátóan“ és „meggondoltan“ vezeti a helyi ipari vállalatokat, az keresse fel szerkesztőségünket. Néhány adattal még szolgálhatunk. Királyházi Tibor (Gyöngyi)« levele alapján Cvasiruha- túltermelés Gyöngyösön