Szabad Nép, 1956. április (14. évfolyam, 92-121. szám)

1956-04-06 / 97. szám

PÉNTEK, 1956. ÁPRILIS 6 Érlelődő változások a francia külpolitikában A Szabad Nép tegnapi szá­ma részletesen ismertette azt a nyilatkozatot, ame­lyet Guy Mollet francia miniszterelnök a U. S. News and World Report című amerikai folyó­iratnak adott. Ez a nyilatkozat újabb erőteljes bizonyítéka a francia kül­politikában érlelődő változásoknak. Néhány héttel ezelőtt a nyugati kül­politikát bíráló francia külügyminisz­ter nyilatkozatát saját minisztériumá­nak köreiben „rögtönzésnek“ nevez­ték. Nos, ezt a rögtönzést most igen­csak határozott formában és éles fo­galmazásban igazolta és megerősítet­te a francia kormányfő. T­ermészetesen nem mindenben le­het egyetérteni a francia miniszter­­elnök nyilatkozatával, de nem is ez a lényeg. A döntő az, hogy a nyilat­kozat érdemi szempontból feltétlenül hasznos volt, elősegítette a béke és a nemzetközi együttműködés ügyét. Guy Mollet hitet tett a békés egymás mellett élés szükségessége mellett, világosan elismerte, hogy a Szovjet­unió most is, mint korábban is min­dig, békét akart és akar. Gyakorlati­lag elismerte a Szovjetunió Genfben elfoglalt álláspontjának helyességét, amikor a leszerelés nemzetközi fon­tosságú kérdését a német probléma megoldása elé helyezte. „Ahelyett, hogy a leszerelés kérdését harmadik helyre tennék — mondotta Guy Mol­let, nyíltan utalva a nyugati felek álláspontjára a genfi külügyminisz­teri értekezleten — ezt a­­kérdést az első helyre kellene állítani." A francia kormányfő kiállása egy nemzeti szellemű, valóban francia külpolitika mellett természetesen nyugtalanságot váltott ki London, és főleg Washington hivatalos köreiben. Az AFP jelentése arról ad hírt, hogy „illetékes amerikai körök sze­rint nincs számottevő eltérés az ame­rikai és francia hivatalos álláspont között”. Az amerikai külügyminisz­ter is így próbálta magyarázni keddi sajtóértekezletén Mollet nyilatkoza­­­tát. Dulles szerint Mollet és Pineau bírálatai „az amerikai külpolitika irányában” a nyugati szövetség ere­jének „nagy elismerése”. Nyilván­való, hogy az ilyen magyarázatok milyen célt szolgálnak: szavakkal igyekeznek betörni a nyugati hatal­mak külpolitikájában egyre gyak­rabban kiütköző réseket. A diplomáciai udvariasság és tak­tika szabályainak kevésbé alávetett lapok azonban nyíltan kifejezik az amerikai külpolitika irányítóinak és híveinek aggodalmát a francia vál­tozások felett. Jellemző a helyzetre, hogy Guy Mollet nyilatkozatát ép­pen a francia jobboldali sajtó rá­adta legélesebben. Az Aurore meg­­ leckézteti a miniszterelnököt, mert „agresszív hangon és a nagy nyil­vánosság előtt” bírálta meg az ame­rikaiakat. A Croix szerint a francia kormány jelenlegi külpolitikája „kel­lemetlen hangulatot teremt a nyu­gati táborban”. A Figaro pedig, szo­kásához híven, egyetlen „érvét” ve­szi elő, azt állítja, hogy „Guy Mol­let Moszkva malmára hajtotta a vi­zet”. A francia jobboldali sajtóhoz hasonlóan foglalkoznak Mollet nyi­latkozatával a bonni kormánylapok is. A zürichi Tat találóan mutat rá a bonni nyugtalanság okaira: „A francia kormányfőnek a húsvéti ün­nepek után nyilvánosságra hozott nyilatkozata kétségkívül a legkelle­metlenebb húsvéti meglepetés volt a Szövetségi Köztársaság diplomá­­­ciája számára ... Először leszerelés, s azután újraegyesítés — a nemzet­közi feszültség csökkentésének pon­tosan ez a formája az, amelytől Adenauer és politikai barátai a leg­jobban félnek." A félelem azonban rossz tanácsadó. A félelem és a gyanakvás pozícióiból nem lehet megközelíteni a nemzet­közi élet problémáinak megoldását. A közelmúlt eseményei arra vallanak, hogy a francia külpolitika, szakítva a megelőző kormányok nyílt szovjetel­­lenességgével, nem a félelem és a gya­nakvás, hanem a józan megfontolás alapján igyekszik kialakítani saját, francia irányvonalát. Minden jel arra mutat, hogy ezt a politikát a legszé­lesebb tömegek készek támogatni. Ezt tükrözik az olyan polgári lapkommen­tárok is, mint a Combat vezércikke, amely határozottan kiállt Guy Mollet nyilatkozata mellett. „Ideje volt már — írja a lap —, hogy egy francia mi­niszterelnök véget vessen diplomáciai elernyedésünknek. Ideje volt, hogy egy miniszterelnök felemelje szavát és kijelentse: vége a vezeklés idejének, nem vállaljuk tovább az eddig jog­talanul ránk kényszerített kisebbségi szerepet...“ •Joggal állapította meg az Humanité vezércikkében, hogy a francia kor­­mányfő nyilatkozata „elsőrendű fon­­tosságú kérdésekben annak a meg­­újhodott­ diplomáciának az alapját je­lenti, amely megfelel Franciaország és a béke érdekeinek". A béke hívei, akik rokonszenvel figgvelik a francia külpolitikában érlelődő változásokat, azt remélik, hogy a francia kormány külpolitikájának tettei, többek között a most folyó leszerelési tárgyaláso­kon is, abba az irányba fognak mu­tatni, mint Pineau és Mollet nyilatko­zatai: a megegyezés, az együttműkö­dés megvalósításának irányába. Üdvözlő táviratok hazánk felszabadulásának tizenegye® évfordulója alkalmából Üdvözlő távirat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból H­EGEDŰS ANDRÁS elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Miniszter­­tanácsa elnökének, D­OBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, B­OLDOCZKI JÁNOS elvtársnak, a Magyar Népköztársaság külügy­miniszterének B­udapest A magyar népnek a hős szovjet hadsereg által történt felszabadítása tizenegyedik évfordulóján a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mánya és egész népe nevében forró üdvözletünket küldjük önöknek és önökön keresztül a Magyar Népköz­­társaság kormányának és testvéri né­pének. A­zok a hatalmas sikerek, amelye­ket a magyar nép a politikai, gazda­sági és kulturális építés terén elért, nagy hozzájárulást jelentenek nem­csak a szocializmus Magyar Népköz­­társaságban folyó építésének ügyé­hez, hanem a nagy Szovjetunió által vezetett demokratikus és szocialista tábor ereje megszilárdításának ügyé­hez is. Az az anyagi és műszaki segít­ség és erkölcsi támogatás, amelyet a magyar nép a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi népi de­mokratikus ország népeivel együtt nyújt a koreai népnek, nagy lelkese­déssel tölti el a koreai népet abban a harcában, amelyet a háború után a népgazdaság mielőbbi helyreállítá­sáért, felépítéséért és független hazá­jának békés egyesítéséért folytat. Biztosak vagyunk abban, hogy a ko­reai és magyar nép között kialakult baráti és együttműködési kapcsola­tok a jövőben is erősödni és fejlődni fognak népeink és az egész világ tar­tós békéje érdekében. T­isztelt Elvtársak! A magyar nép nemzeti ünnepe alkalmából a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mánya és népe a testvéri magyar népnek további ragyogó sikereket kíván abban a harcban, amelyet a Magyar Népköztársaság fejlesztésé­ért, felvirágoztatásáért és második ötéves népgazdasági tervének telje­sítéséért és túlteljesítéséért folytat. K­IM IR SZEN a Koreai Népi Demokratikus K­öztársaság Minisztertanácsának elnöke K­IM DU BON a Koreai Népi Demokratikus K­öztársaság Legfelső Nemzetgyű­lése Elnökségének elnöke NAM IR a ...°.reai Népi Demokratikus K­öztársaság külügyminisztere. Ho Si Minh és Fam Van Dong üdvözlő távirata D­OBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének HEGEDŰS ANDRÁS elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Miniszter­­tanácsa elnökének BOLDOCZKI­­JÁNOS elvtársnak, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszterének B­udapest A Magyar Népköztársaság dicső nemzeti ünnepe alkalmából a Viet­nami Demokratikus Köztársaság nép és kormánya, valamint a magunk ne­vében forró üdvözletünket küldjük önöknek. V­ietnam népe őszintén kívánja hogy a magyar nép a Magyar Dolgo­zók Pártjának és a Magyar Népköz­társaság kormányának vezetésévé számos nagyszerű sikert érjen el a szocialista építés munkájában, hogy ezzel is hozzájáruljon a béke megszi­lárdításához Európában és az égész világon. M­eggyőződésünk, hogy a népeink közötti barátság napról napra szoró­sabb és szilárdabb lesz. H­O SÍ MINH a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke FAM VAN DONG a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere Finnország Kommunista Pártja Központi Bizottságának távirataA M­agyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének B­udapest Finnország Kommunista Pártjánál Központi Bizottsága melegen üdvözli a magyar népet és a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségét Ma­gyarország felszabadulásának 11. év­fordulója alkalmából és a rokon ma­gyar népnek új sikereket kíván a szocializmus építésében. Finnország Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Markus Feldmann távirata OBI ISTVÁN úr őexcellenciájának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének B­udapest M­agyarország nemzeti ünnepe al­kalmával a Szövetségi Tanács nevé­ben tisztelettel küldöm Excellen­­ciádnak legszívélyesebb üdvözlete­met, valamint az ön személyes jó­létére és a magyar nép boldogulására irányuló legjobb kívánságaimat. M­ARKUS FELDMANN a Svájci Államszövetség elnöke Az Olasz Köztársaság elnökének távirata D­OBI ISTVÁN úrnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének B­udapest A nemzeti ünnep alkalmával fo­gadja a magyar nép felvirágzására és az ön személyes jólétére irányuló őszinte jókívánságaimat. G­IOVANNI GRONCHI az Olasz Köztársaság elnöke A Francia Köztársaság elnökének távirata D­OBI ISTVÁN úr őexcellenciájának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének Budapest M­agyarország nemzeti ünnepe al­kalmából fogadja excellenciád szívé­lyes üdvözletemet és a magyar nép boldogulására irányuló őszinte jó­kívánságaimat. RENÉ COTT D­i Az ENSZ leszerelési bizottsága albizottságának ülése London, április 5. (TASZSZ) Az ENSZ leszerelési bizottságának albizottsága április 4-én Londonban megtartotta soron következő ülését. Az ülésen A. A. Gromiko, a Szov­ jetunió képviselője elnökölt. Csökkent Anglia részesedése a világkereskedelemben A­z angol pénzügyminisztérium ki­mutatása szerint Anglia nem expor­tál eleget és részesedése a világkeres­kedelemben 1955 első kilenc hónap­jában egy százalékkal volt kisebb, mint 1954 hasonló időszakában. Ez az egyszázalékos részesedés a világ­kereskedelemben (ipari gyártmányok tekintetében) 120 millió font azaz Anglia összes exportjának 4 száza­léka.­­ Képviselőházi választásokat tar­­tottak tegnap Ceylonban. A ceyloni parlamentet öt évre választják. (TASZSZ) SZABAD NÉP Az angol-szovjet viszonyról, a brit energetikáról és a kollektív vezetésről nyilatkozott Malenkov elvtárs londoni sajtóértekezletén London, április 5. (Tudósítónk telefon jelentése.) G . M. Malenkov elvtárs, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese, a Szovjetunió villa­­rrásenergiaügyi minisztere, a londoni szovjet nagykövetségen, küszöbön­­álló elutazása alkalmából sajtóérte­kezletet tartott. Sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy háromhetes angliai körútja során a legmélyebb benyomást az gya­korolta rá, hogy Nagy-Britanniá­­ban, milyen rendkívüli baráti ér­zelmekkel találkozott a szovjet nép irányában, és hogy az embereknek mennyire lel­kinkön fekszik, hogy a szovjet— angol barátságot még jobban megerő­sítsék. M­alenkov elvtárs mosolyogva üd­vözölte a sajtóértekezlet részvevőit, amelynél nagyobbat alig láttam 13 éves újságírói működésem alatt. A sajtófogadáson több mint háromszáz brit és külföldi újságíró vett részt, s a sajtó képviselői zsúfolásig megtöl­tötték a termet, amelyben a fogadást tartották. Minden széket elfoglaltak és a falak mentén hármas sorokban álltak. — A szoba kicsi, de mi jól meg­vagyunk együtt — mondotta Malen­kov elvtárs, amikor elfoglalta he­lyét. R­övid nyilatkozat után a kérdé­sekre válaszolt. Az újságírók a leg­különbözőbb kérdéseket tették fel neki, kezdve a szovjet villamosipar­tól egészen a Malenkov és Hruscsov elvtársak közötti állítólagos rokon­ságra vonatkozó kérdésig. Ez utóbbi kérdésre Maler­kov elvtárs általános derültség közben így válaszolt: — Hogy kíváncsiságénak eleget te­­gyek, kijelentem, hogy nem állok rokoni kapcsolatban jó barátommal, Hruscsovval. T­öbb kérdés a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XX. kongresszusát és a személyi kultusz elítélését érin­tette. Ezekre a kérdésekre válaszolva G. M. Malenkov kijelentette: — Elhatároztuk, hogy szembe fo­gunk szállni a személyi kultusszal, mert miközben egy személyt imád­nak és természetfeletti képességek­kel ruháznak fel, ezzel kisebbítik az egész párt szerepét. Elhatároztuk, hogy nyíltan és­­határozottan fogunk beszélni erről a kérdésről, mert a személyi kultusz idegen a párt szellemétől és árt a pártnak. Mi azt hisszük, hogy pár­tunk ereje abban van, hogy nem rejti véka alá a hibákat, fogyatékos­ságokat, ellenkezőleg: mi mindig fel­tárjuk azokat. A­zt gondoljuk, hogy a párt kol­lektív vezetése és a személyi kul­tusz elítélése igen jó eredménye­ket fog hozni. M­alenkov elvtárs sajtónyilatkoza­tában kijelentette egyébként, hogy ő és a vezetése alatt álló szovjet kül­döttség nagyon jól érezte magát Nagy-Britanniában. — „Azt hisszük — mondotta — hogy mi is jó benyo­mást hagytunk hátra. Erre következ­tetek abból a barátságos fogadtatás­ból, amelyben mindenütt részesítet­tek.“ A Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese kijelentette: tisztában van vele, hogy lehetnek egyesek, akiknek nem tetszik a nö­vekvő kapcsolat Nagy-Britannia és a Szovjetunió között. De — mint a közmondás tartja — nincs olyan nyáj, amelyben ne volnának fekete bárányok. A szívélyes fogadtatásért háláját fejezte ki a brit kormánynak, „a központi elektromos hatóságban helyet foglaló barátainknak és Lord Citrine-nek, a hatóság elnökének“. L­átogatásai során egyébként Ma­lenkov úgy találta, hogy a brit és a szovjet energiagazdálkodás között sok közös vonás van. Az épülő cal­­derhalli brit atomenergia-telep re­mélhetőleg fontos szerepet fog ját­szani az atomenergia fejlesztésé­ben. „A brit erőművek szerkezetében és vezetésében természetesen láttunk hibákat is — mondotta Malenkov elvtárs. — Ezeket a szovjet delegá­ció tagjai meg is említették és nyíl­tan megbeszélték az erőművek igaz­gatóival és mérnökeivel.“ G . M. Malenkov elvtárs a továb­biakban kijelentette, hogy sok em­ber tett neki javaslatokat arra néz­ve, hogyan kellene megerősíteni a brit és a szovjet nép közötti baráti kapcsolatokat. — S nem gondolják — kérdezte az újságíróktól —, hogy ha mindezeket az ötleteket, elgondolásokat, mindezt a­ sok jó szándékot és jó kívánságot összegyűjtenénk, komoly útmutatáso­kat kapnánk arra nézve, hogy milyen lépésekkel erősítsük meg a népeink közötti barátságot és egyetértést a z egyik újságíró megkérdezte Malenkov elvtárstól, hogy vélemé­nye szerint, ha száz évig nem lesz háború, ki fogja megnyerni a békés együttéléssel együttjáró versenyt? — Nem hiszem, hogy bárki meg tudná mondani, hogy mi történik majd száz év múlva. A békés gazda­sági együttműködésnek és verseny­nek azonban nagy fontosságot tulaj­donítunk és a Szovjetunió természetesen sze­retné megnyerni ezt a versenyt, s én azt hiszem, hogy ez száz éven belül be is fog következni. (Derültség.)­rra a kérdésre, hogy mit tart Amerika és a Szovjetunió közötti kapcsolatok elmélyítésének lehetősé­géről, Malenkov így válaszolt: — Azok, akik azt hitték, hogy a Szovjetunió az angol—amerikai kap­csolatok rovására akarja megjavíta­ni kapcsolatait Nagy-Britanniával, súlyosan tévednek. Mi azt akarjuk, hogy mindhárom nemzet között megjavuljanak a kapcsolatok. Egy másik újságíró megkérdezte, hogy mit tart arról a tevékenység­ről, amelyet a harmincas években Sztálinnal együtt fejtett ki? Malenkov elvtárs így válaszolt: — Mi, a párt kollektív vezetősége, minden hibáért és tévedésért fele­lősnek érezzük magunkat. Ezt nyíl­tan elismerjük népünk előtt. Ez se­gítségünkre van abban, hogy helyte­len álláspontunkat jóvátegyük. M­alenkov elvtárs és a szovjet de­legáció tagjai szombaton repülnek haza a Szovjetunióba a TU—104 szovjet utasszállító repülőgépen. Peter Fryer A A Milyennek látja a Liverpool Post Budapestet A Liverpool Post című angol lap helyi keltezés nélkül közölt hosszabb közleményében a következők olvas­hatók Budapestről: A bármely más kommunista or­szágból Budapestre érkezett utas azt hiheti, hogy Nyugat-Európába tévedt. Az utcákon jól öltözött járókelők lát­hatók. Viszont kevesebb a politikai falragasz, meg a politikai vezérek arcképe, mint más kommunista or­szágban. A kávéházak, éttermek, éj­szakai klubok eléggé látogatottak. A közönség hagyományos cigányzenét vagy nyugati tánczenét hallgat. Bu­dapesten lakó idegenek azt mondják, hogy a párttagok és családjaik is jól öltözve jelennek meg a nyilvánosság előtt és egyáltalán nem tartják a rendszer iránti rokonszenv jelének az elhanyagolt külsőt vagy a borotválat­­lan arcot. Az Operaházban férfiak és nők többnyire sötét öltözetben je­lennek meg. Az Operaház műsorán túlnyomórészt nyugat-európai zene­szerzők, Verdi, Mozart, Puccini, Bizet stb. művei szerepelnek. A színházak­ban Shakespeare, Shaw és Schiller népszerű, a modern írók közül fő­ként a franciák. A mozikban több szovjet és kelet-európai filmet mutat­nak be, ami a Kelet és Nyugat kö­zötti kereskedelem jelenlegi állapotá­nak elkerülhetetlen következménye, minndazonáltal játszanak nyugati fil­meket is. Budapesten lakó idegenek hangsúlyozzák, hogy a felszín a nyu­gati szokások vezető szerepét mutatja ugyan, azonban Magyarország gazda­sági élete ugyanúgy szocializálva van, mint a többi népi demokráciáé. Illúzió volna azt hinni, mintha a­ nyu­gati szotcáfdl, komoly ellenkezést je­lentenének a kormánnyal szemben. Budapesten még látni lehet a háború rombolásának számos nyomát, de a hivatalos statisztika imponáló újjá­építésről tanúskodik. Például, mind a hat háború előtti budapesti dunahi­­dat a harcok során elpusztították, de a háborút követő nyolc évben nyolc új hidat építettek. Togliatti elvtárs beszéde az Olasz Kommunista Párt országos tanácsán: „Balsraftolódást esz ob­asz községi ♦ Róma, április 5.­­ (A Szabad Nép kiküldött tudósító­­­jának telefonjelentése.)­­ Az országos tanács ülésszakát nagy­­ érdeklődés előzte meg nemcsak £ | párt tagjainak körében, hanem a­­ polgári pártok berkeiben is. Kedd­­ délután fél öt órakor, amikor meg­­­kezdődött a tanácskozás, a sajtópá- sholy zsúfolásig megtelt: jelen volt ♦ valamennyi olasz lap tudósítója és­­ úgyszólván minden nagy világlap ki- s küldött tudósítója. A terem impozáns­­ képet mutatott: több mint 1200 kül­­­­dött és 800 meghívott vendég töltötte­­ meg a széksorokat. A küldöttek so­­­­raiban a központi bizottság 109 és a­­ központi ellenőrző bizottság 25 tagd­tján, 143 képviselőn, 49 szenátoron,­­ polgármestereken és más funkcioná­­­riusokon kívül 150 üzemi munkás, ♦ számos paraszt, értelmiségi dolgozó­­is helyet foglalt.­­ Olaszország teljes felszabadulása­­ — ez a voltaképpeni témája a ta­­­­nácskozásnak, amelynek napirend­­­jén egyetlen pont szerepel: harc a­­ baloldali többség megteremtéséért a­­ községi és a járási tanácsokban. 5 Togliatti elvtárs, aki több mint­­ kétórás beszédben vázolta fel az or­­­­rszág helyzetét és világított rá a párt­­ feladataira a választási kampány­­á­ban, megmagyarázta, miért van­­ szükség e baloldali többségre a köz­­­ségi tanácsokban. A többség meg­­­teremtése nagy lépés lenne a mo­­­­nopóliumok uralmának megszünte­­t­­ése, tehát az olasz dolgozók teljes­­ felszabadítása felé.­­ A monopóliumok uralma — ez az — a béklyó, amelyet szét kell törni.­­ Togliatti elvtárs egész sor adatot is­­­mertetett Olaszország gazdasági­­ helyzetéről, s ezekből az adatokból , — amelyeket Luigi Longo elvtárs­­ szerda délelőtti felszólalásában to­­­­vábbi adatokkal egészített ki — drá­­­­mai kép bontakozott ki. Az ipari­­ termelés a munka intenzitásának, ■ tehát a munkások kizsákmányolásá­­­­nak hihetetlen mértékű növelése ré­­­­vén emelkedett, a munkabér azon­■ ban lényegében változatlan maradt.­­ Azt a munkát, amelyet négy év-­ vel ezelőtt száz munkás végzett­­ el, ma 61 munkással végeztetik el.­­ A munkanélküliek száma 2 300 000­­ — a kemény tél következtében a­­ közép- és dél-olaszországi szegény­­ parasztok és földmunkások helyzete katasztrofálissá vált. A kizsákmá­nyolás mértékét jól megmutatja egyetlen tény: az ipari balesetek száma négy esztendő során 50 szá­zalékkal emelkedett. A kiváltságosak kis csoportja e téren — miközben a lakosság nagy része hihetetlen szenvedéseken ment át — azzal foglalkozott, hogy új szer­vezetet alapított. A szervezet révén a monopóliumok még az eddiginél is közvetlenebbül avatkozhatnak be az állam vezetésébe. A hármas szövet­ségről van szó: a gyárosok, a föld­­birtokosok és a nagykereskedők szentszövetségéről, a­me­lynek az a célja, hogy súlyos csapást mérjen a demokráciára, hogy megakadályozza az alkotmány rendelkezéseinek érvé­nyesítését, hogy kizárja a népi erő­ket az állam irányításából. E szövetség oly fontosnak tartja a községi választásokat, hogy 15 milliárd lírát bocsát az uralkodó pártok választási kasszájának rendelkezésére. Ez nagy veszedelem, ezzel szembe kell szállnunk — hangoztatta Togliatti elvtárs —, mégpedig nemcsak köny­vekkel, újságcikkekkel és beszé­dekkel, hanem olyan politikai mozga­lommal, amely a munkásokat, a pa­rasztokat, a városok és a falvak min­den dolgozó rétegét egyesíti. A népi mozgalomnak olyan erős­nek kell lennie, hogy képes le­gyen balfelé vinni az egész olasz politikát. A balratolódás legköze­lebbi lépését a községi választá­sok során kell megtenni. A munkások küzdelme a szocializ­musért — emelte ki Togliatti elvtárs a küldöttek viharos tapsa közepette — része a nagy népi mozgalomnak. A szocializmusért vívott küzdelem demokratikus küzdelem, természetét és célját tekintve; demokratikus ak­kor is, ha az uralkodó osztályok ellen­állása forradalmi harcot tesz szüksé­gessé, és akkor is, ha a kizsákmányo­lok formális jogait korlátozza. S ma, amikor a szocialista világ­­rendszer léte könnyebbé teszi harcunkat, nagy eredményeket érhetünk el úgy is, hogy újabb és újabb demokratikus vívmányokat kényszerítünk ki a monopóliu­moktól. T­ogliatti elvtárs részletesen beszélt a népi egységmozgalom kiépítésének módszereiről. Hangoztatta, hogy kommunista Párt szívből kívánja szocialista párt további erősödését, de nyíltan megmondta: az erősödésnek nem a baloldali erők keretén belül kell megtörténnie, mert ha a szocia­lista párt kommunista szavazatokat szerez meg, akkor nem történik vál­tozás az ország tényleges erőviszonyai­ban. Az erősödést mind a­­kommu­nista, mind a szocialista szavazatok növekedésével kell elérni, új pozíció­kat­­kell elhódítani a jobboldaltól. Ami a szociáldemokrata pártot illeti — folytatta Togliatti elvtárs —, mi bíráljuk a szociáldemokrata vezető­ket, ugyanakkor azonban felhívtuk a szociáldemokrata munkásokat, szakít-­­sanak a monopóliumok politikájának­ támogatásával. És közös akciókat ajánlunk fel a katolikus dolgozóknak is. Hasznos lenne, ha kihasználnánk a pillanat adta lehetőséget. Tudjuk, hogy a fejlődés előbb-utóbb közelebb hozza őket is a népi mozgalomhoz. A külpolitikai kérdéseket érintve, a főtitkár megismételte a párt két ja­vaslatát: 1. A kormány kezdemé­nyezte megnemtámadási egyezmény kötését Olaszország és a Szovjetunió között, vagy — ha­­bárki attól tarta­na, hogy egy ilyen egyezmény meg­kötése az Atlanti Szövetségből folyó kötelezettségek megszegését jelen­tené — Olaszország tegyen kezdemé­nyező lépést megnemtámadási egyezmény kötésére a két tábor kö­zött. 2. A­­kormány tegye magáévá XII. Piusnak a thermonukleáris fegy­vereik eltiltására és az ellenőrzött le­szerelésre vonatkozó javaslatait. M­eg akarjuk változtatni a dolgok folyását — hangoztatta a kommu­nista párt főtitkára — és ez elérhető cél. A monopóliumok uralma ellen alakuló demokratikus egység­front most meghozhatja a balol­dali többséget a községi és a já­rási tanácsokban, abból pedig holnapra megszülethet a demok­ratikus baloldali többség a parla­mentben. T­ogliatti elvtárs beszámolóját — amelynek e tudósításban csupán egyes részeit ismertettem — nagy lelkesedés fogadta. Az 1200 küldött a befejező szavak elhangzása után hosszú perceken át éltette hatalmas pártját, a demokráciát és az olasz köztársaságot. • Polgár Dénes B Erlander svéd miniszterelnök elutazott Moszkvából Moszkva, április 5. (TASZSZ) T. Erlander svéd miniszterelnök április 5-én elutazott Moszkvából, hogy körutat tegyen a Szovjetunió­ban, majd visszatérjen hazájába. Ve­le együtt elutazott G. Hedlund svéd külügyminiszter és felesége, vala­mint a miniszterelnök kíséretében levő személyiségek. A központi repülőtéren, amelyet Svédország és a Szovjetunió zászlói díszítettek, T. Erlander miniszterel­nököt N. A. Bulganyin, a Szovjetunió mnisztertanácsának elnöke, V. M. Molotov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese, kül­ügyminiszter, M. Z. Szaburov, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese, miniszterek, a külügyminisztérium felelős munka­társai, szovjet és külföldi újságírók búcsúztatták. Jelen voltak még a moszkvai svéd nagykövetség beosz­tottjai, valamint a Moszkvában mű­ködő diplomáciai képviseletek veze­tői is.­­ Fogadások Magyarország felszabadításának 11. évfordulóján M­agyarország felszabadításának 11. évfordulója alkalmából április 4-én fogadást adtak a Magyar Népköz­­társaság pekingi, prágai, tiranai, belgrádi, berlini és párizsi követsé­gein. A fogadáson megjelentek az állami, politikai vezetők és más köz­életi személyiségek. A fogadások meleg, baráti légkörben zajlottak le. Megnyílt az Interparlamentáris Unió ülésszaka A jugoszláviai Dubrovnikban szer­dán délelőtt a jogi, gazdasági és szo­ciális bizottság ülésével megkezdő­dött az Interparlamentáris Unió ta­nácsának tavaszi ülésszaka. Az ülés­szak munkájában 120 küldött vesz részt. 33 európai és Európán kívüli országból. Az ülésnek egyik központi kérdése az unió egyetemessége. A kérdés vitáját Blonay főtitkár nyitotta meg, aki rámutatott arra, hogy újabb nemzeti csoportoknak a legutóbbi időben az unióhoz történt csatlakozása­­ az unió sikerét jelenti. Szembeszállva azokkal, akik az unió egyetemesebbé válásában veszélyt látnak és az unió kereteit pusztán egy bizonyos ideológiát magukénak valló nemzeti csoportokra kívánják leszűkíteni, hangsúlyozta hogy az unió sohasem volt ideológiailag egy­séges, és aki erre törekszik, az nem veszi figyelembe a reális nemzetközi helyzetet. N­éhány küldöttség, mint például a holland, az egyetemességgel szem­ben foglalt állást, az angol küldött javasolta, hogy az egyetemesség kér­désének eldöntését halasszák el. A felszólaló küldöttek többsé­ge a tagság kibővítése mellett szállt A­z ülés tovább tart. (MTI) Dulles a világpolitika aktuális kérdéseiről Washington, április 5. (TASZSZ) Dulles, amerikai külügyminiszter keddi sajtóértekezletén előre elkészí­tett nyilatkozatot olvasott fel, amelyben dühödt kirohanásokat in­tézett a Szovjetunió politikája, a bé­kés egymás mellett, éles politikája ellen, amelyről minden bizonyítás nélkül azt állította, hogy az csupán „a szovjet taktika megváltozása“. A­z egyik tudósítónak Pineau fran­cia külügyminiszter beszédéről fel­tett kérdésére Dulles elismerte, hogy a nyugati hatalmak gyakran bírál­ják az Egyesült Államok külpolitiká­jának „különböző területeit Amikor felkérték, kommentálja az izlandi parlamentnek azt a határoza­tát, hogy vonják ki az amerikai csa­patokat az országból, Dulles kijelen­tette: ez a határozat Izlandnak azt a véleményét tükrözheti, hogy a leg­utóbbi szovjet akciók világánál nincs szükség idegen csapatokat tartani te­rületén. A határozat azonban — mondotta — nem fejez ki olyan véle­m­ényt, hogy Izland „biztonságának megkárosítása nélkül” nyugodtan ki lehet vonni a csapatokat. Megjegyez­te, hogy nézete szerint ezt az egész problémát „megvitatják majd a NATO ülésén. Illes igenlő választ adott arra a kérdésre, azt tartja-e az Egyesült Államok kormánya, hogy izraeli ren­deltetésű „kisebb fegyverszállítmá­nyok” előmozdítják a helyzet meg­szilárdulását ebben a térségben . Az ENSZ főtitkára pénteken a Közel-Keletre utazik A londoni rádió jelentése szerint a Biztonsági Tanács szerdán egyhan­gúlag elfogadta az Egyesült Államok küldöttének azt a javaslatát, hogy Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitká­ra rendkívüli megbízatással utazzék a Közel-Keletre. Hammarskjöld ma indul el útjára. Gruenther tábornok: „Háború esetén Nyugat-Németország területét fel kell adni" Nyugtalanság bonni kormánykörökben Berlin, április 5. (MTI) A nyugat-németországi Essenben megjelenő Neue Rhein-Zeitung keddi számában közölte Gruenther tábor­nok nyilatkozatát, amely aggodalmat keltett nyugat-európai körökben, el­sősorban Bonnban. Gruenther tábor­nok, az európai NATO-haderők fő­­parancsnoka a lap egyik munkatár­sának ezeket jelentette ki: „Ha egyáltalán szárazföldi harc­ra kerül sor, akkor természetesen nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy Európában tartsuk a fron­tot. Itt nem segít semmi, a hát­országban (Dél- és Nyugat- Francia­országban) kell védekez­nünk. A szövetségi köztársaság területét fel kell adni.“ A nyilatkozat, amelyet a nyugat­német sajtó szenzációs tálalásban kö­zölt, nagy zavart és izgalmat keltett bonni kormánykörökben. Itt rámutatnak arra, hogy az Adenauer-kormány Gruenther nyilatkozata után még kevésbé tudja megokolni a nyugatnémet közvéleménynek az újrafelfegy­­verkezés, és az ezzel járó hatal­mas pénzügyi terhek szükséges­ségét. A Kereszténydemokrata Unió attól tart, hogy Gruenther kijelentése hát­rányosan befolyásolja majd Ade­nauer pártjának esélyeit az 1957. évi parlamenti választásokon. Bonn nem tudja, hogy egyetért-e... A nyugat-német külügyminisztérium a francia miniszterelnök nyilatkozatáról Berlin, április 5. (MTI) B­onni hivatalos körök valóságos megrendüléssel fogadták Guy Mollet francia miniszterelnök sajtónyilatko­zatát, melyben élesen bírálta az Amerikai Egyesült Államok külpoli­tikáját. A nyugatnémet külügyminiszté­rium tanácstalanságában először azt mondta, hogy Guy Mollet felfogása, amely szerint Németország újraegye­sítése csak általános leszerelés kere­tében valósulhat meg, „nagyjában­­egészében fedi a bonni kormány ezzel kapcsolatos álláspontját". N­éhány órával később a külügymi­nisztérium azt a véleményét nyilvá­nította, hogy a francia miniszterelnök nézete, amely szerint a leszerelésnek sorrendi elsőbbséget kell biztosítani a német kérdés megoldása előtt, ,,tel­jesen irreális és aggodalmat keltő”. A bonni külügyminisztérium kö­zölte, hogy von Maltzan, a Német Szövetségi Köztársaság párizsi nagy­követe csütörtökön meglátogatta Guy Mollet francia miniszterelnököt és kormánya nevében magyarázatot kért tőle legutóbbi sajtónyilatkoza­tának a német kérdéssel kapcsola­tos kitételeire vonatkozólag. TAVASZ A KÜLPOLITIKÁBAN? (A Daily Worker karikatúrája.) M­egállt a tank és leszállt valaki, És csendesen így kezdett szólani: A tankos­ élet, hm, csupa veszély, E kis virág olcsóbb s szebben beszél

Next