Szabad Nép, 1956. április (14. évfolyam, 92-121. szám)
1956-04-22 / 113. szám
▼asArnap, im április 1t A szövetkezeti demokrácia minden megsértése gyengíti a tsz-mozgalmat Falvaimban százezrek keresik a választ arra a kérdésre: vajon jobb-e a termelőszövetkezet, mint az egyéni gazdaság. Esztendőről esztendőre többen válaszolnak igennel, s azok mellé állnak, akik a közös gazdaságra bízták maguk és családjuk sorsát, jövőjét. Csak az idén 35 ezer dolgozó parasztcsalád döntött eddig úgy, hogy felhagy az egyéni gazdálkodással, s szövetkezetbe lép. Veszprém megyében január elsejétől napjainkig 1525 család növelte a közösségek erejét. S ha összehasonlítjuk a megye idei eredményét a tavalyival, kitűnik: tavaly az egész esztendőben 1248 család választotta a szövetkezeti utat, tehát kevesebb, mint az idén néhány hónap alatt. Tavaly az új tsz-tagoknak mindössze egyötöde volt középparaszt, az idén kereken egyharmada. Pedig hát a döntés nem könnyű. A dolgozó parasztcsaládok boldogulnának a régi módon, egyéni gazda módjára is, mégis felhagynak a megszokottal, a régivel, a biztossal, s helyette a kevésbé ismerőst, az újat, a szövetkezetet választják. Vajon valóban kevésbé ismerős, ke-Év A teljesített átlagmunkaegységek száma: 1951/52 161 1952/53 221 1953/54 245 1954/55 290 Míg tehát 1952 őszén egy-egy szövetkezeti tag átlag mindössze csak 2104,27 forint értéket kapott a közösből, addig 1955-ben a zárszámadás után már évi 9259,70 forinttal számolhatott. Tehát tsz-einkben pár év alatt több mint négyszeresre gyarapodott egy-egy tag közösből származó jövedelme. A fejlődés arról tanúskodik, hogy szövetkezeteink tagjai mindjobban megértik: boldogabb holnapjukat csak a közösben végzett munkára alapíthatják. Ebben — a termelőszövetkezetek egészséges fejlődésében, javuló gazdálkodásában, szilárduló rendjében, a tagság növekvő jólétében — van az egyik magyarázata annak, hogy újabb és újabb egyénileg dolgozó parasztok állnak a nagyüzem mellé. A fejlődés adatai egyszersmind azt is bizonyítják, hogy a szövetkezeti gazdasági forma nagy lehetőséget teremt a földet szorgalmasan művelő emberek alkotó erejének, tudásának, tettvágyának kibontakoztatására. Az egyszerű emberek tehetsége, az állam támogatásával, a gépek segítségével, a mezőgazdasági tudomány vívmányainak alkalmazásával, a szövetkezés révén gyökeresen megváltoztatja a paraszti életet. A tszkönyvtárak tízezernyi könyve, a különböző tanfolyamokon, iskolákon művelődő 25 ezernyi szövetkezeti ember, a társadalombiztosítást élvező tízezrek — s lehetne sorolni tovább — mind, mind arról tanúskodnak: a szövetkezés révén megváltozik, emberibbé válik a paraszti élet, örökre eltűnik a múlt nyomora, tudatlansága, kiegyenesednek, életük szabad formálóivá válnak az egyszerű falusi emberek százezrei. Persze, hogy hol, milyen gyorsan jutnak előre, azt faluja, szövetkezete válogatja. A legtöbb — mondhatni minden — a szövetkezet tagjaitól, s a soraikból választott vezetőktől függ. Ott, ahol nem egy-két embernek lehet igaza, hanem a szövetkezeti élet alkotmányának előírásai szerint minden fontosabb kérdésben a földet művelő, a gyümölcsöst gondozó, az állattenyésztésben serénykedő egyszerű tagoké a szó, s minden tag gazdának érzi magát a közösben — töretlen a fejlődés. Somogy megye egyik, csaknem ismeretlen kis falujában, Serekszöllősön az Új Gazda Tsz-ben nem adódhat hét vagy hónap, amikor ne tartanák meg a vezetőségi ülést, illetve a szövetkezeti taggyűlést. S nemcsak megtartják. A vezetőségi ülésen minden részvevőnek egyformán szava van, s hasonló a helyzet a taggyűlésen is. Nincs olyan jelentősebb teendő, feladat, amit ne közösen határoznának el, s az egyszerű tagok javaslata nemegyszer határozattá válik. Az egyik koratavaszi közgyűlésen Varga István, aki csak januárban lépett be 15 hold földjével a szövetkezetbe, azt javasolta: a halastó gátját fonják körül fűzfavesszővel, így a hullámok nem mossák alá a gátat. A gát túloldalára pedig telepítsenek füzest. Javaslatát egyhangúlag elfogadták, s a fűzfavessző-fonat már védi a gátat. A kis/ÖS megbeszélések íratlan törvénye: mindig annak van igaza, aki okosabbat mond, jobbat javasol. S ki mond okosabbat? Azt végső soron az egész tagságnak kell eldöntenie. S ez a döntés általában helyes. Erre vall az Új Gazda Tsz gazdasági helyzete, a tagság jövedelmének alakulása. Tavaly búzából 14,16 mázsát arattak egy-egy hold földről. Cukorrépájuk „csak“ 150 mázsát, dohányuk 16,50 mázsát, burgonyájuk 164 mázsát termett holdanként. 1954-ben 47,40 forint, tavaly 50,40 forint érőt osztottak egyegy egységre. Az idén terveik szerint 52 forintot ér az esztendő végén egy munkaegység. A szövetkezeti demokrácia törvényeinek érvényesítése bizakodó hangulatot, jókedvet, fegyelmezett munkát, bő termést, gazdag jövedelmet szül Sérekszöllősön. S még egy becses gyümölcse van a szövetkezeti demokrácia betartásának. A faluban nagy a szövetkezet tekintélye az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok előtt, ami abban is megnyilvánul, hogy újabb és újabb gazdák kérik felvételüket, mondván: nemcsak nagy , vésbé biztos-e dolgozó parasztságunk, azok az emberek előtt a szövetkezeti út, akik a közös gazdálkodás mellett döntenek. Igen is, meg nem is. Igen, mert hallani hallottak a szövetkezetről, látni látták a szövetkezetiek munkáját, de ihét más látni, hallani, s megint más benne élni. Mégis a belépők többsége biztos a dolgában. Biztos abban, hogy helyesen cselekszik, mert évek óta tudja, tapasztalja: ha bajokkal tűzdelve, ha gondok árán is, de a szövetkezeti emberek biztosan haladnak előre. A legtöbb szövetkezeti tagnak néhány évvel ezelőtt, a két dolgos kezén kívül alig-alig volt valamije. A közös gazdaság szánnivalóan kicsi vagyonnal rendelkezett. S nem telt bele két-három esztendő — az esetek többségében — erős, tagjainak jó életet teremtő, gyorsan gyarapodó gazdaság áll a régi, gyenge helyén. Hogy mindez nemcsak szórványos, itt-ott előbukkanó jelenség, annak bizonyságául álljon itt néhány adat. Szövetkezeteink gazdasági erejének növekedését jól mutatja az egy osztagra és családra jutó közös, oszthatatlan vagyon alakulása. A számok a következő képet mutatják meg, hogyan is alakult az elmúlt években az ország termelőszövetkezeteiben az egy-egy tag által teljesített munkaegységek száma és az egy munkaegységre jutó jövedelem. Íme: Az egy munkaegységre jutó jövedelem forint értéke: 13,07 24,10 25,71 31,93 jövedelemmel jár a szövetkezetben végzett munka, hanem megbecsüléssel is. Az embernek van önállósága, szava, ezután is a maga gazdája marad, s ezenkívül a néhány hold és pár jószág helyett, hatalmas vagyon tulajdonosa lesz. A szövetkezeti demokrácia betartása, a szövetkezet belső életének helyes rendje tehát, amellett, hogy a szövetkezet gazdasági erősödésének a legfontosabb biztosítéka , rendkívül fontos tényezője annak is, hogy a dolgozó paraszt a szövetkezet mellé álljon. Az új tagok növekvő száma egyszersmind azt is bizonyítja, hogy e téren országosan is javul a helyzet, bár azt senki nem merné állítani hogy minden a legteljesebb rendben van. Egyes párt- és állami szervek, különböző termeltető vállalatok, s egyéb intézmények vezetői, dolgozói gyakran megfeledkeznek arról, hogy a termelőszövetkezeteik a dolgozó parasztok önkéntes társulásai, a tagságuk minden fontos kérdésében — a szövetkezet és az állam legfőbb érdekeinek figyelembevételével — önállóan dönthetnek. Megfeledkeznek erről és nemegyszer megsértik a szövetkezeti demokráciát, semmibe veszik a tagság véleményét, akaratát. Csak a minap állított be a Vörös Csillag-pusztai termelőszövetkezetbe az egyik földművesszövetkezeti vezető s azzal „biztatta”” a Veszprémtől mindössze néhány kilométerre levő termelőszövetkezet vezetőit a bizományi értékesítésre, hogy szabadon úgy sem árusíthatnak a szövetkezetek a piacon. A Vörös Csillag-pusztaiak nem ijedtek meg és jobb belátásra bírták a látogatót. A hatvani Dózsa Termelőszövetkezetnek a különböző tanácsszervek jóvoltából még a mai napig sincs kész termelési terve. Szó sincs róla, hogy a szövetkezet nem készítette el tervét idejében. De a városi tanács módosította a tervet, azt követően még a járási és a megyei tanács is „segített“. Mégpedig úgy, hogy a segítségben nem volt köszönet. Szövetkezeti parasztságunknak nagy szüksége van a nagyüzemi gazdálkodást jól ismerő szakemberek, vezetők tanácsaira, a különböző állami szervek, s nem utolsósorban pártszervezeteink segítségére. A segítség azonban egy dolog, s egészen más valami a szövetkezet önállóságának megsértése, a tagság akaratának semmibevétele. A szövetkezet vezetőségének és tagságának alapvető joga — a szövetkezet és az állam érdekeinek figyelembevételével, az állam törvényeinek megfelelően — dönteni a szövetkezet összes ügyében. Minden szövetkezet számára kötelező, hogy a terület bizonyos százalékán kenyérgabonát termeljen. A tsz-eknek is teljesíteniük kell a beadást, fizetniök kell az adót, s az alapszabály megsértését sem lehet tűrni. De, ha a termelőszövetkezet tagsága figyelembe veszi kötelezettségeit, az állam törvényeit, senkinek sincs joga a tagság beleegyezése nélkül megváltoztatni a közgyűlési határozatokat, vagy éppen olyan határozatokat elfogadtatni, amelyet a szövetkezet tagjai elleneznek. Pedig ilyenfajta közbeavatkozással gyakran találkozni. Akik a szövetkezeti demokráciát figyelmen kívül hagyva beleavatkoznak a termelőszövetkezet ügyeibe, legtöbbször, a szövetkezet „érdekében“ szólnak, csak gyakran elfelejtik, hogy a szövetkezet, a közösség érdekeit a tagság ismeri legjobban, s nélküle semmire nem lehet menni a tsz-ekben. Nem szabhatja meg egyetlen járási tanács, vagy más szerv sem, hogy mikor, hány állatot vásároljon a szövetkezet tagsága. Mégis előfordult, hogy a pápai járásban a vanyolai Kossuth Tsz olyan szarvasmarhákat kapott a járási tanács jóvoltából, amelyeket soha nem rendelt meg. A laskodi Vorosilov Tsz-nek — amely nem is vette át a jószágot — hasonló módon akarták az állatállományát „fejleszteni“. Mindez öszszeegyeztethetetlen a szövetkezetekkel kapcsolatos politikánkkal, amelynek alappillére ez: a szövetkezet gazdái a szövetkezet tagjai, nélkülük, ellenük egyetlen kérdésben sem lehet dönteni! Termelőszövetkezeti mozgalmunk erejét a szövetkezeti emberek tízezreinek tevékenysége, munkája adja. Elsősorban tőlük függ, mennyire szilárdulnak meg, milyen gyorsan fejlődnek a közös gazdaságok. Hogy a tsztagok táborát szorgalmas, jól dolgozó, földet szerető emberek alkotják, azt szemléltetően bizonyítják a tsz-ek gazdálkodásának fejlődéséről szóló adatok, s az idei tavaszi munka sikerei is. Azokban a tízezrekben, akik már egyes-egyedül a szövetkezetben látják jövőjüket, s a közösségekben akarnak jobban boldogulni, bátran bízhat minden vezető. A tsz-ek tagságának tapasztalata, tudása a legbiztosabb záloga a szövetkezeti mozgalom továbbhaladásának. Törekedjenek hát a szövetkezetekkel kapcsolatot tartó szervek, s vezetőik mindenütt arra, hogy ez a tudás és tapasztalat mindenütt mennél teljesebben felszínre jusson. Tekintsék a szövetkezeti demokrácia megsértését szövetkezeti mozgalomellenes tettnek; helyes, okos javaslataik megmagyarázásával, s ne parancsolgatással igyekezzenek segíteni a szövetkezés ügyét. Ilyen módon még nagyobbak lesznek azok az eredmények, amelyekkel szövetkezeteink tagsága az ország elé állhat, még hamarabb győződnek meg a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tízezrei a szövetkezés helyességéről; gyorsabban fejlődik mezőgazdaságunk, erőteljesebben javul falun a paraszti élet, s eredményesebben haladnak előre hazánk falvai a szocializmus útján. Almás István Négy esztendő során tehát főbb állománya nagyobb hasznot hoz, s mint két és félszeresére nőtt szövetígy nagyobb jövedelmet ad tagjaikereteinkben az egy tag és egy csónak,lád mögött álló közös vagyon. A közös vagyon gyors gyarapodása mind biztosabb, mind szebb életet teremt a szövetkezés alkotóinak, a szövetkezet tagjainak. Ez teljesen érthető, hiszen a gazdagabb, jobban felszerelt gazdaság földje többet terem, állat- ÉV 1 tagra jut a közös vagyonból, 1 családra jut a közös vagyonból 1951 1554 forint 2020 forint 1952 2124 „ 2761 1953 1885 „ 2450 „ 1954 3805 „ 4946 „ 1955 4031 * 5744 „ SZABAD NÉP Menin-műssak Miósgyőrben A Lenin Kohászati Művek dolgozói már korábban úgy határoztak, hogy április 21-én ünnepi műszakot tartanak, s azon terven felül gyártott vassal, acéllal és egyéb kohászati termékkel köszöntik a gyár nagy névadójának születési évfordulóját. A martinászok, akik az első negyedévben is több mint 4000 tonna acéllal adtak többet előirányzatukon felül, megfogadták, hogy vasárnap reggelig terven felül 70 tonna acélt csapolnak. A diósgyőri kohászok, miként a múltban, az ünnepi műszakon is igyekeztek méltók lenni a Lenin névre. A Martin Acélműben az I-es kemencénél dolgozó Koncz Márton olvasztárbrigádja nyitotta ki először a kora délelőtti órákban a csapolónyílást. Kemencéjük óránkénti tonnatermelését az előírttal szemben 2 tonnával növelték, s így 16 tonna acéllal juttattak többet a csapolóüstökbe. De szép sikerről számolhattak be a többiek is: a déli órákban minden kemence brigádja elvégezte az ünnepi műszak első csapolását, így a Lenin-műszak első harmadában kereken 50 tonnával haladták túl előírásukat. Ezzel csaknem háromnegyedét máris teljesítették felajánlásuknak. Eredményes munkáról számolhatnak be a durvahengermű blokksori hengerészei, valamint a kohók dolgozói is: szombat délelőtt 2 óra alatt a szokásos 30 helyett 37 öntecs került ki hengersoruk alól, míg a Békekohó kollektívája a déli órákig 10 tonnával adott több nyersvasút előírásánál. Szombat délben a diósgyőri kohászok népes küldöttsége már a jól végzett munka tudatában helyezhette el a gyár épülete mellett levő Lenin-szobor talapzatára a hála és az emlékezés vörös koszorúját. (MTI) Szolnok, Borsod és Nógrád megye globálisan már teljesítette négyhavi begyűjtési tervét A begyűjtési verseny utolsó dekádjába érkeztünk. A megyék versenyében az elmúlt héten újabb jelentős eredmények születtek. Szolnok, Borsod és Nógrád megye globálisan már teljesítette négyhavi begyűjtési tervét. A Begyűjtési Minisztérium legutóbbi értékelése szerint A MEGYÉK SORRENDJE: I. csoport: 1. Szolnok, 2. Szabolcs, 3. Pest, 4. Hajdú, 5. Békés, 6. Bács-Kiskun megye. II. csoport: 1. Borsod, 2. Csongrád, 3. Tolna, 4. Somogy, 5. Fejér, 6. Győr megye. III. csoport: 1. Nógrád, 2. Heves, 3. Komárom, 4. Veszprém, 5. Vas, 6. Zala, 7. Baranya megye. A MEGYEI JOGÚ VÁROSOK VERSENYÉBEN: 1. Miskolc, 2. Szeged, 3. Budapest, 4. Debrecen, 5. Pécs. A JÁRÁSOK VERSENYÉBEN: I. csoport: 1. Nyíregyházi, 2. Paksi, 3. Sátoraljaújhelyi. II. csoport: 1. Gyöngyösi, 2. Mezőcsárd, 3. Szerencsi. III. csoport: 1. Abaújszántói, 2. Egri, 3. Hatvani. A VÁROSOK VERSENYÉBEN: I. csoport: 1. Törökszentmiklós,2. Csongrád. II. csoport: 1. Hatvan, 2. Pápa. III. csoport: 1. Eger, 2. Salgótarján. A KÖZSÉGEK VERSENYÉBEN: I. csoport: 1. Kunszentmárton (Szolnok m.), 2. Dunaföldvár (Tolna m.), 3. Tengelic (Tolna m.). II. csoport: 1. Somogyvár (Somogy m.), 2. Taktaharkány (Borsod trm.), 3. Karácsond (Heves m.). III. csoport: 1. Piliscsév (Komárom m.), 2. Látrány (Somogy m.), 3. Abasár (Heves m.). A TERMELŐSZÖVETKEZETEK VERSENYÉBEN: I. csoport: 1. Kunmadarasi Rákóczi, 2. Tamási Vörös Szikra, 3. Hajdúnánási Micsurin, 4. Mesterszállási úttörő, 5. Lövői Dózsa Népe. II. csoport: 1. Hajdúszoboszlói Vörös Csillag, 2. Ürszégi Béke, 3. Sióagárdi Béke,4. Földeák Dózsa, 5. Tiszaroffi Ötéves Terv. III. csoport: 1. Zalaegerszegi Dicsőség Sztálinnak, 2. Kömlődi Búzakalász, 3. Ikervári Petőfi, 4. Nemeskéri Új Élet, 5. Győrtelki Dózsa. Careoaffik „Legyen már beteg, kedves igazgató elvtársnő!" Hetek óta nehéz gondok közt őrlődik László Ernőné, a Verseny Állami Áruház főkönyvelője. Reggelenként furcsán méregeti végig az áruházba igyekvő alkalmazottakat, miközben magában ilyeneket mormol: „Igazán, ez is otthon maradhatott volna!" íróasztalán számítgatások, tervek: körülbelül 560 munkanapnak kellene kiesni a második negyedévben. „De hát hogy tudjuk ezt a nagy tervszámot teljesíteni? Az eladók makkegészségesek, s ráadásul most már jön a jó idő is, az ördög vigye el!" — sóhajt egy nagyot. S hiába dugja össze a fejét naponta Práger Miklósné, a vállalat igazgatója, a főkönyvelő, a tervcsoportvezető, sok okosat együttesen sem tudnak kisütni. „Akárhogy teljesítjük a tervet — nem lesz jutalom, hacsak nem lesznek jónéhányan betegek" — sopánkodik Araczky László tervcsoport-vezető. „De ha sokan betegek, akkor meg ki teljesíti a tervet?!" — vágja rá egyszerre az igazgató és a főkönyvelő. A Verseny Áruház darabosztályán a tíz eladó, 101,1 százalékos tervteljesítés mellett, összesen 281 forint (fejenként 25—30 forint) jutalékot kapott negyedév végén. A csomagoló-, pénztáros- és bolti segédszemélyzet közt — 94,2 százalékos tervteljesítés mellett — 1556 forint (fejenként 80—100 forint összegű) jutalékot osztottak szét. Miért ez az aránytalanság? — kérdezhetné valaki. A darabosztály dolgozói csak forgalmi tervüket teljesítették, a csomagolók, pénztárosok viszont túlteljesítették a hiányzási tervet, világos, hogy ezért anyagilag is meg kellett jutalmazni őket. Tanulságos számítások fekszem az igazgató asztalán is, hiszen nagyon fontos, hogy az áruház életének ezt a sorsfordulóját (hogy tudniillik mostantól kezdve többé nem a tervteljesítéstől függ a dolgozók jutaléka) tudományos alapon feldolgozza az áruház vezetősége. Íme, számítás: A Verseny Áruháznak 170 alkalmazottja van. Negyedévi börül 537 000 forintot tesz ki. A vállaló azonban csak 507 000 forint béralapot kapott, azzal, hogy 30 000 forintot betegeskedjen le. Ha a dolgozók betegek, munkabér helyet ugyanis táppénzt kapnak, amit nem a vállalat, hanem az SZTK fizet Nem sikerült: hét-nyolc eladónál kellett volna rendszeresen hiányoznia, és csak négy hiányzott... I nem „jobbak” a kilátások a 11. negyedévben sem. — Legyen már beteg, kedves igazgató elvtársnő! — fordul kérésés Práger elvtársnőhöz a főkönyvelő Neki ugyanis a legmagasabb a bért — teszi hozzá magyarázólag — s ez valamit lendítene rajtunk. Persze, valamit talán ez is jelentene. De van egy másik — még ennél is jobb — megoldás: a Belkereskedelmi Minisztérium és a bérügyi szervek „beteg intézkedését” megváltoztatni. Újlaki László Szorgalmas munka folyik 19 ipari és 3 mezőgazdasági vállalatnál: a Minisztertanács határozata alapján készítik saját második ötéves tervüket. Az üzemek vezetői és dolgozói, mérnökök, közgazdászok és munkások formálják gyáruk ötéves tervjavaslatát. Nem könnyű ez a munka elsősorban azért, mert a tervkészítéssel megbízott elvtársaknak új, szokatlan feladatot kell megoldaniuk. Üzemeikben először készítenek ötéves tervet. Mégpedig, az eddigi gyakorlattól eltérően, nem felülről kapott kötelező keretszámok alapján, hanem saját tapasztalataikra, lehetőségeikre, és az üzemi kollektíva alkotó elképzeléseire támaszkodva kell kidolgozniuk a tervet. A felsőbb szervek, az Országos Tervhivatal és a minisztériumok számára is új a tervkészítésnek ez a módja. Régebben is megkérdezték az üzemeket, javaslatokat kértek a gyáraktól, de ezeket sokszor formálisan kezelték. Most az a feladat, hogy a népgazdaság általános céljait és lehetőségeit, valamint az üzemek által elkészített ötéves terveket összeegyeztessék, maximálisan támaszkodva az üzemi tervjavaslatokra. Alig három hete folyik a 22 vállalatnál a tervezés, de máris igen értékes, jó tapasztalatokat, eredményeket hozott. Már az első tapasztalatok is egyértelműen bizonyítják, hogy helyes volt a Minisztertanács határozata a 22 üzem tervkészítéséről, és az itt szerzett tapasztalatok alapján további 320 jelentős ipari és mezőgazdasági üzem tervkészítéséről. Az egyik legfontosabb tapasztalat és eredmény, hogy az üzemek vezetői és a tervkészítéssel megbízott szakemberek sokkal nagyobb felelősséggel és gonddal készítik el ezt a tervet, mint bármikor ezelőtt a tervjavaslatokat. Nagy megbecsülésnek és megtiszteltetésnek veszik, hogy pártunk és kormányunk bízik az üzemi vezetők munkájában és rájuk bízta ezt a nagy feladatot is. Bár az üzemek rendelkezésére álló idő nem sok, mégis minden vállalatnál határidőre elkészítik a terveket. Azelőtt az alaposabb tervezés helyett sokszor arra fecsérelték az időt, energiát, hogy bebizonyítsák: a minisztérium által előírt terv túlságosan feszített. Most viszont a saját maguk által kitűzött tervfeladat megvalósításához kell feltárniuk minden lehetőséget és erre fordítanak minden energiát. A Tervhivatal és a minisztérium a tervkészítő üzemek részére tájékoztató jellegű adatokat adott. Az esetek többségében az üzemek ennél feszítettebb terveket irányoznak elő, vagyis többet akarnak elérni, mint amit a felsőbb szervek vártak. Az RM Szerszámgépgyár még a Minisztertanács határozata előtt megkapta ötéves tervének tájékoztató jellegű előirányzatát: 90 százalékkal kell öt év alatt emelnie a termelést. Most a gyár által kidolgozott „saját” tervben a termelés emelése mintegy 95 százalékos, és a beruházási igények mégis szerényebbek. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt a tervében kidolgozta a külszíni szállítás rekonstrukcióját, amely egy év alatt megtérül és azután évenként 18 millió forint megtakarítást hoz! És ezt a tervet a vezetők is, a dolgozók is reálisnak tartják. Az új tervezési módszernek éppen ebben van az óriási előnye. A dolgozók sajátjuknak érzik a tervet és többet adnak a népgazdaság számára, mint azt bárki gondolta volna. Nemcsak magasabbak a tervelőirányzatok, hanem a megvalósítás feltételei is kidolgozottabbak, a belső tartalékok feltárása is alaposabb. De másképp ez nem is lehetséges,hiszen az üzem által kidolgozott terv saját terv abban az értelemben is, hogy az üzem kollektívája a megvalósításért is felelősebb, mint valaha. Nem hivatkozhatnak arra, hogy „felülről rájuk erőszakolt“ előirányzatról van szó. És ennek megfelelően nem is várhatnak mindent felülről, a kormánytól, hanem saját belső erőforrásaikat kell maximálisan kihasznál niuk. Az üzemi tervkészítés nemcsak a termelési és a beruházási tervekre terjed ki. Nagy gondot fordítanak a szociális, a kulturális, a munkavédelmi beruházásokra, az ilyen létesítmények fejlesztésére is. A tervkészítés közben sok gond, probléma vetődik fel. Egyik legáltalánosabb probléma: lesz-e elegendő beruházás, megkapják-e mindazt az üzemek, amire az elkészített terv teljesítéséhez szükségük van. Azelőtt sokszor előfordult, hogy a terv termelési előirányzatait meghagyva a beruházásokat csökkentették. Ezért számos üzemünkben a termelőapparátus hiányos. Sokszor már csak egyegy gép beszerzésétől függ valamilyen beruházás befejezése. Az üzemi tervek készítőinek nyíltan meg kell mondanunk, hogy a beruházásokhoz szükséges összegeknek szűkében vagyunk, semmi értelme tehát, hogy esetleg légvárakat építsenek. Az üzemi tervkészítők tudják is ezt és munkájuk során arra törekszenek, hogy a minimumra szorítsák a beruházásokat. A Gheorghiu-Dej Hajógyár készülő ötéves tervében szerepel, hogy a salyatéri darut nagyobb teherbírásúra cserélik ki. Eredetileg erre 4 millió forintot irányoztak elő. Alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy ezt a fontos beruházást 2 millió forintból is meg lehet valósítani. Helyes tehát, ha üzemeinkben minden tételt gondosan felülvizsgálnak és a legszigorúbb takarékosság elve alapján tervezik meg a beruházásokat. A tervkészítők másik nagy gondja a kooperáció, a beruházáshoz szükséges gépek, berendezések beszerzése, az üzemek közötti együttműködés megszervezése. Vertikális jellegű üzemünk csak kevés van, s a termelés bővítésével, az új, korszerűbb gyártmányok bevezetésével együtt jár, hogy a kooperációnak is bővülni kell. Jelenleg ipari üzemeink között az együttműködés nem nevezhető jónak. Ismeretes, hogy a szállítási határidőket sokszor nem tartják be, és nem segítik elvtársiasan egymás munkáját. A kooperáció, s a beruházások összehangoltságának megjavítása nélkül valóban nehéz lesz a magasabb tervelőirányzatokat teljesíteni. Például a Kőbányai Sörgyár is megbízást kapott saját ötéves tervének kidolgozására. Ez a terv—tekintve, hogy a gyár termelése a magyar söripar túlnyomó többségét teszi ki — lényegében a magyar sörgyártás terve. A Kőbányai Sörgyár elavult berendezésének felújítását tervezi. Mégpedig a magyar ipar által gyártandó gépekkel. Iparunk korszerű sörgyári berendezéseket még nem gyárt, de feltétlenül képes e berendezések elkészítésére. Még nem jelölték ki azonban, hogy melyik gyár fogja e berendezéseket gyártani, ezért a sörgyár vezetői attól tartanak, hogy rekonstrukciós tervük nem valósulhat meg. De hasonló példákat lehetne felsorolni a kooperáció más problémáiról is. Ezért feltétlenül helyes, ha az üzemek már a tervkészítés közben kapcsolatba lépnek a legfontosabb kooperáló vállalatokkal, és tájékozódnak a lehetőségekről. A készülő üzemi tervekben nagy gondot fordítanak a műszaki fejlesztésre. Sok új, korszerű gyártmány bevezetését tervezik. Ezek a tervek azonban nemegyszer az igények és a piaci lehetőségek ismerete nélkül készülnek. Márpedig csak akkor érdemes nagy költséggel új gyártmányokat bevezetni, ha azokra a belföldi vagy a külföldi piacon igény mutatkozik. Nálunk az utóbbi években kialakult az a helytelen gyakorlat és szemlélet, hogy az igények felkutatása kizárólag a külkereskedelem és a belkereskedelem feladata. Ez így nem jól van. Hiszen a gyárban vannak a legjobb szakemberek, nekik kell legjobban ismerniük a külföldi technika fejlődését, vívmányait, nekik kell tökéletesíteniök gyártmányaikat. És a gyáraknak is kezdeményezniök kell a külső és a belső piac bővítését új és új árucikkekkel. Ezért az új gyártmányokat nagyon gondosan ter- I vezzék és ne a technika öncélú tőkéletesítésére törekedjenek, hanem fordítsanak gondot a gazdaságosságra és az új gyártmányok kelendőségére is. I ★ I A 22 vállalatnál a tervek elkészítésével eddig viszonylag kevesen fogl lalkoztak. Ez érthető és megokolt is, s mivel eddig a terv főbb vonalait kellett kidolgozniok. De mér több helyen elkövették például azt a hibát, hogy a termelői kapacitás felméré-tését — ami a terv elkészítésének egyik fontos kiindulópontja — formálisan, a régi módon oldották meg. Statisztikák és egy-két vezető véleménye alapján mérték fel a kapacitást például az RM Szerszámgépgyárban. Ez | hiba! Már ebbe is be kellett volna | vonni a munkásokat, a művezetőket, hiszen ők ismerik legjobban a termelőberendezést, ők tudják, hogy mi | mindent lehet kihozni a rendelkezé- | sükre álló termelőeszközökből. A mű- I szaki fejlesztési tervek, különösen a technológiai és gyártásszervezési tervek elkészítésébe sokkal több dolgo- szót kellett volna már eddig is be- s vonni. ♦ Most következik a terv részletes I kidolgozása. Ebben a munkában ♦ már mindenképpen elengedhetetlen a dolgozó tömegek részvétele. Ezért bármennyire rövid a rendelkezésre álló idő, lehetővé kell tenni, hogy a terv részleteit a munkások megismerjék és javaslatot tehessenek hozzá. Május elején gyári aktíva-érte-t kezleteken ismertetik a részletes terveket. Helyes, ha itt már nemcsak a vezetők elképzeléseit, hanem a munkások, a műszakiak javaslatait tartalmazó terveket tárgyalják. ♦ Csakis így lehet kibontakoztatni azüzem egész kollektívájának alkotói erejét, kezdeményező készségét a terv készítésében. Ez a legfontosabb feltétele a reális, jól kidolgozott terveknek és sikeres megvalósításuknak , Szamosi Károly MÁJUS 1-RE KÉSZÜLNEK AZ ÜZEMEK DOLGOZÓI A Duclos Bányagépgyár versenytáblájáról. (Tudósítónktól.) „Hatvan darab Kóta-féle kiszakadó gép, határidő április 30.“ — olvashatjuk a Duclos Bányagépgyár havi tervében. De vajon elkészülnek-e határidőre ezek a fontos bányagépek, amikor a hozzájuk szükséges anyag nagy része egy, illetve másfél hét késéssel érkezett a gyárba? Az elmaradást az egész gyár megérezte volna. Éppen ezért vállalták a gyár mérnökei, művezetői, esztergályosai, lakatosai, szerelői, hogy a gépeket május elseje tiszteletére, a késedelmes anyagszállítás ellenére, határidőre elkészítik. Az új technika segítségével... A vállalás teljesítése érdekében a forgácsolóműhely dolgozóinak fele idő alatt kellett elkészíteniük az alkatrészeket. Különös gondot okozott a gépekhez szükséges 240 tengely esztergálása, mert ezekből a munkadarabokból az első széria selejtté vált. Fel kellett tehát venni a harcot a selejt ellen. Igen ám, de hogyan? Az „Új technikáért“ nevet viselő, fiatalokból álló komplexbrigád találta meg a legjobb megoldást. A brigád tagjai ugyanis előkerítették a másfél év óta raktárban heverő hidrofix másolóberendezést. A műszaki vezetők segítségével felszerelték és kipróbálták az egyik gépen a másolóberendezést, munka után pedig megismerkedtek az új szerkezet működésével. Aztán a hidrofix segítségével hozzáláttak a 240 tengely esztergálásához , és kiváló minőségben, fele idő alatt átadták a Kóta-féle kiszakadó gép valamennyi tengelyét. Az új technikával megbarátkozó, jól dolgozó fiatal esztergályosok egyike, Baranyai János ifjúmunkás. Baranyai János is a hidrofix alkat-Baranyai Nándorné: 170 százalék Baranyai János: 170 százalék marásával teljesíthette május elsejei felajánlását, így kerülhetett neve mellé a versenytáblára 170 százalékos teljesítmény. Anya és fiú vetélkedése... Az új technika alkalmazása kiemelkedő eseménye a fiatalok versenyének , ám a vetélkedés más meglepetéssel is szolgált. Ki hitte volna, hogy az ifjú Baranyai Jánosnak legerősebb vetélytársa a verBorsod megyei tudósítónktól.) Már elkészült a május 1-i miskolci felvonulás terve. A borsodi iparvidék fővárosában előreláthatóan 40 000 dolgozó és tanuló vesz részt a felvonuláson. A miskolci május 1-i ünnepségek tervéből az is kiderül, hogy — az eddigi szokástól eltérően — a megye párt- és állami vezetői is részt vesznek a színpompás felvonuláson és csak azután mennek a tribünökre. A május 1-i készülődést azonban nemcsak a felvonulás jó előkészítése mutatja Borsodban. Hatalmas ipari megyénk összes üzemeiben, bányáiban és a földeken a felszabadulási verseny sikereit is túlszárnyalva folyik a munka a második negyedévi terv, a vállalások túlteljesítéséért. Soha nem fordítottak még olyan nagy összeget — 11 millió forintot — városfejlesztésre Ózdon, mint az idén. A királdi fényben éppen az — édesanyja lesz. Pedig így történt. Baranyai Nándor _____ né a fia szomszédságában dolgozik, szintén a forgácsolóműhelyben. Ő is a Kóta-féle rakodógép alkatrészeit készíti, jobban mondva már végzett is a csapszegek fúrásával, így került fel a versenytáblára az 50 esztendős Baranyai elvtársnő neve mellé is a 170 százalékos teljesítmény. A Baranyai-család kitett magáért! Meg is érdemlik — mint ahogy tervezik —, hogy a május elsejei felvonuláson az üzem dolgozóinak első soraiban haladhassanak: bányászoknak kettős ünnepük lesz május 1-én. Ekkor veszik át a csaknem 2 millió forintos beruházással épült új művelődési otthont. Külön májusi örömöt okoz például az emődi Szabadságharcos Tsz tagjainak az, hogy félévi sertésbeadásuk teljesítése után — még május előtt — 15 000—20 000 forintnyi előleget osztanak szét közöttük. A munkásosztály nagy ünnepének tavaszi öröme mellett ezek az eredmények, a fejlődés perspektívái serkentik most új meg új győzelmekre a borsodi dolgozókat. A napokban röpítette világgá a sajtó és a rádió a Tiszapalkonyát építő dolgozók május 1-i versenygyőzelmét. Nehéz István brigádja egy óra alatt végleges helyére emelte a IV-es számúkazán 34 tonnás vízgyűjtő dobját. (Tudósítónktól.) Kristóf Istvánt és Benkő Bélát arról ismerik az Újpesti Cérnagyár-Kristóf István fehérítő és Benkő . Béla mercerező, fűtés után kiveszik az anyagot a fehérítő főzőkazánból, van, hogy 51, illetve 30 újítással gaz-tagították a gyártás technikáját, tet-ék olcsóbbá a termelést. A kért ki láló újító újabb ötletekkel készült május elsejére, de ezenkívül megfo tadták azt is, hogy 100 százalékig jól minőségű munkát végeznek, betartják a terviszerűséget. A száz százalékos minőség betartása komoly próba elé állítja ebben aárban a dolgozókat. A mercerező fiú helyben — ahol a két újító dolgozik — a legkisebb figyelmetlenség egy-zerre ezer kiló cérna minőséget te- tett tönkre. A minőség betartása, a tér- emelékenység fokozása mind nagyobb leleményességre ösztönzi a dolgozó- tat. Nem csoda, hogy ebben a ma-i helyrészben csaknem minden dolgozó többszörös újító. Benkő elvtárs pél fául egyik újításával 30 percről 151 percre csökkentette a centrifugagép forgatási idejét. A merclapátok súlya u ugyanis — párosával — 3,2 kiló volt.ajításával csaknem felére csökkentette a súlyukat. Egy másik újításával 2 . kézi áztatást helyettesítette géperővel. Benkő elvtárs vetélytársa, Kristóf István a május elsejei versenyben még nem nyújtott be újítást, se mint mondja: a versengés mégem ért végett * Sikerekben gazdag, színpompás május 7-re készülnek a borsodi dolgozók A borsodi bányászok is szép eredményekkel készülnek május 1-re. Meskó József berentei bányász brigádja már 168 százalékos teljesítménnyel dicsekedhet. A szuhakállói bányában Pál Zoltán csapata csaknem kétszeres normát teljesít. A diósgyőri kohászok a május elsejei versenyben szeretnék megelőzni régi vetélytársaikat, az ózdi kohászokat. A borsodi üzemekben, bányákban és földeken mindenütt meggyorsult a az Újpesti Cérnagyárban