Szabad Nép, 1956. április (14. évfolyam, 92-121. szám)

1956-04-22 / 113. szám

▼asArnap, im április 1t A szövetkezeti demokrácia minden megsértése gyengíti a tsz-mozgalmat Falvaim­ban százezrek keresik a vá­laszt arra a kérdésre: vajon jobb-e a termelőszövetkezet, mint az egyéni gazdaság. Esztendőről esztendőre többen válaszolnak igennel, s azok mellé állnak, akik a közös gazdaság­ra bízták maguk és családjuk sorsát, jövőjét. Csak az idén 35 ezer dolgozó parasztcsalád döntött eddig úgy, hogy felhagy az egyéni gazdálkodással, s szövetkezetbe lép. Veszprém megyé­ben január elsejétől napjainkig 1525 család növelte a közösségek erejét. S ha összehasonlítjuk a megye idei eredményét a tavalyival, kitűnik: ta­valy az egész esztendőben 1248 csa­lád választotta a szövetkezeti utat, tehát kevesebb, mint az idén néhány hónap alatt. Tavaly az új tsz-tagok­­nak mindössze egyötöde volt közép­­paraszt, az idén­ kereken egyharma­­da. Pedig hát a döntés nem könnyű. A dolgozó parasztcsaládok boldogul­nának a régi módon, egyéni gazda módjára is, mégis felhagynak a meg­szokottal, a régivel, a biztossal, s helyette a kevésbé ismerőst, az újat, a szövetkezetet választják. Vajon valóban kevésbé ismerős, ke-Év A teljesített átlag­munkaegységek száma: 1951/52 161 1952/53 221 1953/54 245 1954/55 290 Míg tehát 1952 őszén egy-egy szö­vetkezeti tag átlag mindössze csak 2104,27 forint értéket kapott a kö­zösből, addig 1955-ben a zárszámadás után már évi 9259,70 forinttal szá­molhatott. Tehát tsz-einkben pár év alatt több mint négyszeresre gyara­podott egy-egy tag közösből szárma­zó jövedelme. A fejlődés arról tanús­kodik, hogy szövetkezeteink tagjai mindjobban megértik: boldogabb holnapjukat csak a közösben végzett munkára alapíthatják. Ebben — a termelőszövetkezetek egészséges fejlődésében, javuló gaz­dálkodásában, szilárduló rendjében, a tagság növekvő jólétében — van az egyik magyarázata annak, hogy újabb és újabb egyénileg dolgozó parasztok állnak a nagyüzem mellé. A fejlődés adatai egyszersmind azt is bizonyítják, hogy a szövetkezeti gazdasági forma nagy lehetőséget te­remt a földet szorgalmasan művelő emberek alkotó erejének, tudásának, tettvágyának kibontakoztatására. Az egyszerű emberek tehetsége, az állam támogatásával, a gépek se­gítségével, a mezőgazdasági tudo­mány vívmányainak alkalmazásával, a szövetkezés révén gyökeresen meg­változtatja a paraszti életet. A tsz­­könyvtárak tízezernyi könyve, a kü­lönböző tanfolyamokon, iskolákon művelődő 25 ezernyi szövetkezeti ember, a társadalombiztosítást élvező tízezrek — s lehetne sorolni tovább — mind, mind arról tanúskodnak: a szövetkezés révén megváltozik, emberibbé válik a paraszti élet, örök­re eltűnik a múlt nyomora, tudat­lansága, kiegyenesednek, életük sza­bad formálóivá válnak az egyszerű falusi emberek százezrei. Persze, hogy hol, milyen gyorsan jutnak előre, azt faluja, szövetkeze­te válogatja. A legtöbb — mondhat­ni minden — a szövetkezet tagjaitól, s a soraikból választott vezetőktől függ. Ott, ahol nem egy-két ember­nek lehet igaza, hanem a szövetke­zeti élet alkotmányának előírásai szerint minden fontosabb kérdésben a földet művelő, a gyümölcsöst gon­dozó, az állattenyésztésben serényke­dő egyszerű tagoké a szó, s minden tag gazdának érzi magát a közösben — töretlen a fejlődés. Somogy me­gye egyik, csaknem ismeretlen kis falujában, Serekszöllősön az Új Gazda Tsz-ben nem adódhat hét vagy hónap, amikor ne tartanák meg a vezetőségi ülést, illetve a szövet­kezeti taggyűlést. S nemcsak meg­tartják. A vezetőségi ülésen minden részvevőnek egyformán szava van, s hasonló a helyzet a taggyűlésen is. Nincs olyan jelentősebb teendő, fel­adat, amit ne közösen határoznának el, s az egyszerű tagok javaslata nemegyszer határozattá válik. Az egyik koratavaszi közgyűlésen Var­ga István, aki csak januárban lépett be 15 hold földjével a szövetkezetbe, azt javasolta: a halastó gátját fon­ják körül fűzfavesszővel, így a hul­lámok nem mossák alá a gátat. A gát túloldalára pedig telepítsenek fü­zest.­­ Javaslatát egyhangúlag elfo­gadták, s a fűzfavessző-fonat már védi a gátat. A kis/ÖS megbeszélések íratlan törvénye: mindig annak van igaza, aki okosab­bat mond, jobbat javasol. S ki mond okosabbat? Azt végső soron az egész tagságnak kell eldöntenie. S ez a dön­tés általában helyes. Erre vall az Új Gazda Tsz gazdasági helyzete, a tag­ság jövedelmének alakulása. Tavaly búzából 14,16 mázsát arattak egy-egy hold földről. Cukorrépájuk „csak“ 150 mázsát, dohányuk 16,50 mázsát, burgonyájuk 164 mázsát termett hol­danként. 1954-ben 47,40 forint, ta­valy 50,40 forint érőt osztottak egy­­egy egységre. Az idén terveik szerint 52 forintot ér az esztendő végén egy munkaegység. A szövetkezeti demok­rácia törvényeinek érvényesítése biza­kodó hangulatot, jókedvet, fegyelme­zett munkát, bő termést, gazdag jöve­delmet szül Sérekszöllősön. S még egy becses gyümölcse van a szövetke­zeti demokrácia betartásának. A falu­ban nagy a szövetkezet tekintélye az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok előtt, ami abban is megnyilvánul, hogy újabb és újabb gazdák kérik fel­vételüket, mondván: nemcsak nagy , vésbé biztos-e dolgozó parasztságunk,­­ azok az emberek előtt a szövetkezeti út, akik a közös gazdálkodás mel­lett döntenek. Igen is, meg nem is. Igen, mert hallani hallottak a szö­vetkezetről, látni látták a szö­vetkezetiek munkáját, de ihét más látni, hallani, s megint más benne élni. Mégis a belépők többsége biztos a dolgában. Biztos abban, hogy he­lyesen cselekszik, mert évek óta tud­ja, tapasztalja: ha bajokkal tűzdelve, ha gondok árán is, de a szövetkezeti emberek biztosan haladnak előre. A legtöbb szövetkezeti tagnak néhány évvel ezelőtt, a két dolgos kezén kívül alig-alig volt valamije. A kö­zös gazdaság szánnivalóan kicsi va­gyonnal rendelkezett. S nem telt bele két-három esztendő — az esetek több­ségében — erős, tagjainak jó életet teremtő, gyorsan gyarapodó gazdaság áll a régi, gyenge helyén. Hogy mindez nemcsak szórványos, itt-ott előbukkanó jelenség, annak bizonyságául álljon itt néhány adat. Szövetkezeteink gazdasági erejének növekedését jól mutatja az egy osz­­tagra és családra jutó közös, osztha­tatlan vagyon alakulása. A számok a következő képet mutatják­ meg, hogyan is alakult az elmúlt években az ország termelőszö­vetkezeteiben az egy-egy tag által teljesített munkaegységek száma és az egy munkaegységre jutó jövede­lem. Íme: Az egy munkaegységre jutó jövedelem forint értéke: 13,07 24,10 25,71 31,93 jövedelemmel jár a szövetkezetben végzett munka, hanem megbecsülés­sel is. Az embernek van önállósága, szava, ezután is a maga gazdája ma­rad, s ezenkívül a néhány hold és pár jószág helyett, hatalmas vagyon tulaj­donosa lesz. A szövetkezeti demokrácia betar­tása, a szövetkezet belső életének he­lyes rendje tehát, amellett, hogy a szövetkezet gazdasági erősödésének a legfontosabb biztosítéka , rendkívül fontos tényezője annak is, hogy a dol­gozó paraszt a szövetkezet mellé áll­jon. Az új tagok növekvő száma egy­szersmind azt is bizonyítja, hogy e téren országosan is javul a helyzet, bár azt senki nem merné állítani hogy minden a legteljesebb rendben van. Egyes párt- és állami szervek, különböző termeltető vállalatok, s egyéb intézmények vezetői, dolgozói gyakran megfeledkeznek arról, hogy a termelőszövetkezeteik a dolgozó pa­rasztok önkéntes társulásai, a tag­ságuk minden fontos kérdésében — a szövetkezet és az állam legfőbb érde­keinek figyelembevételével — önál­lóan dönthetnek. Megfeledkeznek er­ről és nemegyszer megsértik a szö­vetkezeti demokráciát, semmibe ve­szik a tagság véleményét, akaratát. Csak a minap állított be a Vörös Csil­lag-pusztai termelőszövetkezetbe az egyik földművesszövetkezeti vezető s azzal „biztatta”” a Veszprémtől mind­össze néhány kilométerre levő terme­lőszövetkezet vezetőit a bizományi ér­tékesítésre, hogy szabadon úgy sem árusíthatnak a szövetkezetek a pia­con. A Vörös Csillag-pusztaiak nem ijedtek meg és jobb belátásra bírták a látogatót. A hatvani Dózsa Terme­lőszövetkezetnek a különböző tanács­szervek jóvoltából még a mai napig sincs kész termelési terve. Szó sincs róla, hogy a szövetkezet nem készí­tette el tervét idejében. De a városi tanács módosította a tervet, azt kö­vetően még a járási és a megyei ta­nács is „segített“. Mégpedig úgy, hogy a segítségben nem volt köszö­net. Szövetkezeti parasztságunknak nagy szüksége van a nagyüzemi gazdálkodást jól ismerő szakembe­rek, vezetők tanácsaira, a különbö­ző állami szervek, s nem utolsósor­ban pártszervezeteink segítségére. A segítség azonban egy dolog, s egé­szen más valami a szövetkezet ön­állóságának megsértése, a tagság akaratának semmibevétele. A szövet­kezet vezetőségének és tagságának alapvető joga — a szövetkezet és az állam érdekeinek figyelembevételé­vel, az állam törvényeinek megfele­lően — dönteni a szövetkezet összes ügyében. Minden szövetkezet szá­mára kötelező, hogy a terület bizo­nyos százalékán kenyérgabonát ter­meljen. A tsz-eknek is teljesíteniük kell a beadást, fizetniök kell az adót, s az alapszabály megsértését sem lehet tűrni. De, ha a termelőszövet­kezet tagsága figyelembe veszi kö­telezettségeit, az állam törvényeit, senkinek sincs joga a tagság bele­egyezése nélkül megváltoztatni a közgyűlési határozatokat, vagy ép­pen olyan határozatokat elfogadtat­ni, amelyet a szövetkezet tagjai elle­neznek. Pedig ilyenfajta közbeavat­kozással gyakran találkozni. Akik a szövetkezeti demokráciát figyelmen kívül hagyva beleavatkoznak a ter­melőszövetkezet ügyeibe, legtöbb­ször, a szövetkezet „érdekében“ szól­nak, csak gyakran elfelejtik, hogy a szövetkezet, a közösség érdekeit a tag­ság ismeri legjobban, s nélküle semmire nem lehet menni a tsz-ek­­ben. Nem szabhatja meg egyetlen járási tanács, vagy más szerv sem, hogy mikor, hány állatot vásároljon a szövetkezet tagsága. Mégis előfor­dult, hogy a pápai járásban a vanyo­­lai Kossuth Tsz olyan szarvasmar­hákat kapott a járási tanács jóvol­tából, amelyeket soha nem rendelt meg. A laskodi Vorosilov Tsz-nek — amely nem is vette át a jószágot — hasonló módon akarták az állat­­állományát „fejleszteni“. Mindez ösz­­szeegyeztethetetlen a szövetkezetek­kel kapcsolatos politikánkkal, amely­nek alappillére ez: a szövetkezet gazdái a szövetkezet tagjai, nélkü­lük, ellenük egyetlen kérdésben sem lehet dönteni! Termelőszövetkezeti mozgalmunk erejét a szövetkezeti emberek tízezreinek tevékenysége, munkája adja. Első­sorban tőlük függ, mennyire szilár­dulnak meg, milyen gyorsan fejlőd­nek a közös gazdaságok. Hogy a tsz­­tagok táborát szorgalmas, jól dolgo­zó, földet szerető emberek alkotják, azt szemléltetően bizonyítják a tsz-ek gazdálkodásának fejlődéséről szóló adatok, s az idei tavaszi mun­ka sikerei is. Azokban a tízezrekben, akik már egyes-egyedül a szövetke­zetben látják jövőjüket, s a közös­ségekben akarnak jobban boldogul­ni, bátran bízhat minden vezető. A tsz-ek tagságának tapasztalata, tu­dása a legbiztosabb záloga a szövet­kezeti mozgalom továbbhaladásának. Törekedjenek hát a szövetkezetekkel kapcsolatot tartó szervek, s vezetőik mindenütt arra, hogy ez a tudás és tapasztalat mindenütt mennél telje­sebben felszínre jusson. Tekintsék a szövetkezeti demokrácia megsértését szövetkezeti mozgalomellenes tett­nek; helyes, okos javaslataik meg­magyarázásával, s ne parancsolga­tással igyekezzenek segíteni a szö­vetkezés ügyét. Ilyen módon még nagyobbak lesznek azok az eredmé­nyek, amelyekkel szövetkezeteink tagsága az ország elé állhat, még hamarabb győződnek meg a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok tízezrei a szövetkezés he­lyességéről; gyorsabban fejlődik me­zőgazdaságunk, erőteljesebben javul falun a paraszti élet, s eredménye­sebben haladnak előre hazánk fal­vai a szocializmus útján. Almás­ István Négy esztendő során tehát főbb állománya nagyobb hasznot hoz, s mint két és félszeresére nőtt szövet­így nagyobb jövedelmet ad tagjai­kereteinkben az egy tag és egy csó­nak,­lád mögött álló közös vagyon. A kö­zös vagyon gyors gyarapodása mind biztosabb, mind szebb életet teremt a szövetkezés alkotóinak, a szövetke­zet tagjainak. Ez teljesen érthető, hi­szen a gazdagabb, jobban felszerelt gazdaság földje többet terem, állat- ÉV 1 tagra jut a közös vagyonból, 1 családra jut a közös vagyonból 1951 1554 forint 2020 forint 1952 2124 „ 2761 1953 1885 „ 2450 „ 1954 3805 „ 4946 „ 1955 4031 * 5744 „ SZABAD NÉP M­enin-műssak Miósgyőrben A Lenin Kohászati Művek dolgo­zói már korábban úgy határoztak, hog­y április 21-én ünnepi műszakot tartanak, s azon terven felül gyártott vassal, acéllal és egyéb kohászati termékkel köszöntik a gyár nagy névadójának születési évfordulóját. A martinászok, akik az első ne­gyedévben is több mint 4000 tonna acéllal adtak többet előirányzatu­kon felül, megfogadták, hogy vasár­nap reggelig terven felül 70 tonna acélt csapolnak. A diósgyőri kohászok, miként a múltban, az ünnepi műszakon is igyekeztek méltók lenni a Lenin névre. A Martin Acélműben az I-es kemencénél dolgozó Koncz Márton olvasztárbrigádja nyitotta ki először a kora délelőtti órákban a csapolónyí­lást. Kemencéjük óránkénti tonnater­­melését az előírttal szemben 2 ton­nával növelték, s így 16 tonna acél­lal juttattak többet a csapolóüstök­be. De szép sikerről számolhattak be a többiek is: a déli órákban min­den kemence brigádja elvégezte az ünnepi műszak első csapolását, így a Lenin-műszak első harmadában kereken 50 tonnával haladták túl előírásukat. Ezzel csaknem három­negyedét máris teljesítették felaján­lásuknak. Eredményes munkáról számolhat­nak be a durvahengermű blokksori hengerészei, valamint a kohók dol­gozói is: szombat délelőtt 2 óra alatt a szokásos 30 helyett 37 öntecs ke­rült ki hengersoruk alól, míg a Béke­­kohó kollektívája a déli órákig 10 ton­nával adott több nyersvasút előírá­sánál. Szombat délben a diósgyőri kohá­szok népes küldöttsége már a jól végzett munka tudatában helyezhet­te el a gyár épülete mellett levő Lenin-szobor talapzatára a hála és az emlékezés vörös koszorúját. (MTI) Szolnok, Borsod és Nógrád megye globálisan már teljesítette négyhavi begyűjtési tervét A begyűjtési verseny utolsó de­­kádjába érkeztünk. A megyék ver­senyében az elmúlt héten újabb je­lentős eredmények születtek. Szol­nok, Borsod és Nógrád megye globá­lisan már teljesítette négyhavi be­gyűjtési tervét. A Begyűjtési Minisztérium legutóbbi értékelése szerint A MEGYÉK SOR­RENDJE: I. csoport: 1. Szolnok, 2. Szabolcs, 3. Pest, 4. Hajdú, 5. Békés, 6. Bács-Kiskun megye. II. csoport: 1. Borsod, 2. Csongrád, 3. Tolna, 4. Somogy, 5. Fejér, 6. Győr me­gye. III. csoport: 1. Nógrád, 2. Heves, 3. Komárom, 4. Veszprém, 5. Vas, 6. Zala, 7. Baranya megye. A MEGYEI JOGÚ VÁROSOK VERSE­NYÉBEN: 1. Miskolc, 2. Szeged, 3. Buda­pest, 4. Debrecen, 5. Pécs. A JÁRÁSOK VERSENYÉBEN: I. csoport: 1. Nyíregyházi, 2. Paksi, 3. Sátoraljaújhelyi. II. csoport: 1. Gyöngyösi, 2. Mezőcsárd­, 3. Szerencsi. III. csoport: 1. Abaújszántói, 2. Egri, 3. Hatvani. A VÁROSOK VERSENYÉBEN: I. csoport: 1. Törökszentmiklós,2. Csongrád. II. csoport: 1. Hatvan, 2. Pápa. III. csoport: 1. Eger, 2. Salgótarján. A KÖZSÉGEK VERSENYÉBEN: I. csoport: 1. Kunszentmárton (Szol­nok m.), 2. Dunaföldvár (Tolna m.), 3. Tengelic (Tolna m.). II. csoport: 1. Somogyvár (Somogy m.), 2. Taktaharkány (Borsod trm.), 3. Karácsond (Heves m.). III. csoport: 1. Piliscsév (Komárom m.), 2. Látrány (Somogy m.), 3. Abasár (Heves m.). A TERMELŐSZÖVETKEZETEK VERSENYÉBEN: I. csoport: 1. Kunmadarasi Rákóczi, 2. Tamási Vörös Szikra, 3. Hajdúnánási Micsurin, 4. Mesterszállási úttörő, 5. Lövői Dózsa Népe. II. csoport: 1. Hajdúszoboszlói Vörös Csillag, 2. Ürszégi Béke, 3. Sióagárdi Béke,­­4. Földeák­ Dózsa, 5. Tiszaroffi Ötéves Terv. III. csoport: 1. Zalaegerszegi Dicsőség Sztálinnak, 2. Kömlődi Búzakalász, 3. Ikervári Petőfi, 4. Nemeskéri Új Élet, 5. Győrtelki Dózsa. ­Careo­affik „Legyen már beteg, kedves igazgató elvtársnő!" Hetek óta nehéz gondok közt őr­lődik László Ernőné, a Verseny Ál­lami Áruház főkönyvelője. Regge­lenként furcsán méregeti végig az áruházba igyekvő alkalmazottakat, miközben magában ilyeneket mor­mol: „Igazán, ez is otthon maradha­tott volna!" íróasztalán számítgatá­­sok, tervek: körülbelül 560 munka­napnak kellene kiesni a második ne­gyedévben. „De hát hogy tudjuk ezt a nagy tervszámot teljesíteni? Az el­adók makkegészségesek, s ráadásul most már jön a jó idő is, az ördög vi­gye el!" — sóhajt egy nagyot. S hiába dugja össze a fejét napon­ta Práger Miklósné, a vállalat igaz­gatója, a főkönyvelő, a tervcsoport­vezető, sok okosat együttesen sem tudnak kisütni. „Akárhogy teljesít­jük a tervet — nem lesz jutalom, ha­csak nem lesznek jónéhányan bete­gek" — sopánkodik Araczky László tervcsoport-vezető. „De ha so­kan be­tegek, akkor meg ki teljesíti a ter­vet?!" — vágja rá egyszerre az igaz­gató és a főkönyvelő. A Verseny Áruház darabosztályán a tíz eladó, 101,1 százalékos tervtel­­jesítés mellett, összesen 281 forint (fejenként 25—30 forint) jutalékot kapott negyedév végén. A csoma­goló-, pénztáros- és bolti segédsze­mélyzet közt — 94,2 százalékos terv­teljesítés mellett — 1556 forint (fe­jenként 80—100 forint összegű) juta­lékot osztottak szét. Miért ez az aránytalanság? — kérdezhetné va­laki. A darabosztály dolgozói csak forgalmi tervüket teljesítették, a cso­­magolók, pénztárosok viszont túltel­jesítették a hiányzási tervet, vi­lágos, hogy ezért anyagilag is meg kellett jutalmazni őket. Tanulságos számítások fekszem­ az igazgató asztalán is, hiszen na­gyon fontos, hogy az áruház életé­nek ezt a sorsfordulóját (hogy tudni­illik mostantól kezdve többé nem a tervteljesítéstől függ a dolgozók ju­taléka) tudományos alapon feldol­gozza az áruház vezetősége. Íme,­­ számítás: A Verseny Áruháznak 170 alkal­mazottja van. Negyedévi börül 537 000 forintot tesz ki. A vállaló azonban csak 507 000 forint bérala­pot kapott, azzal, hogy 30 000 forin­tot­­ betegeskedjen le. Ha a dolgo­zók betegek, munkabér helyet ugyanis táppénzt kapnak, amit nem a vállalat, hanem az SZTK fizet Nem sikerült: hét-nyolc eladónál kellett volna rendszeresen hiányoz­nia, és csak négy hiányzott... I nem „jobbak” a kilátások a 11. negyed­évben sem. — Legyen már beteg, kedves igaz­gató elvtársnő! — fordul kérésés Práger elvtársnőhöz a főkönyvelő Neki ugyanis a legmagasabb a bért — teszi hozzá magyarázólag — s ez valamit lendítene rajtunk. Persze, valamit talán ez is jelen­tene. De van egy másik — még en­nél is jobb — megoldás: a Belkeres­kedelmi Minisztérium és a bérügyi szervek „beteg intézkedését” megvál­toztatni. Újlaki László Szorgalmas munka folyik 19 ipari és 3 mezőgazdasági vállalatnál: a Minisztertanács határozata alapján készítik saját második ötéves tervü­ket. Az üzemek vezetői és dolgozói, mérnökök, közgazdászok és munká­sok formálják gyáruk ötéves tervja­vaslatát. Nem könnyű ez a munka elsősor­ban azért, mert a tervkészítéssel meg­bízott elvtársaknak új, szokatlan fel­adatot kell megoldaniuk. Üzemeik­ben először készítenek ötéves tervet. Mégpedig, az eddigi gyakorlattól el­térően, nem felülről kapott kötelező keretszámok alapján, hanem saját ta­­pasztalataikra, lehetőségeikre, és az üzemi kollektíva alkotó elképzelései­re támaszkodva kell kidolgozniuk a tervet. A felsőbb szervek, az Orszá­gos Tervhivatal és a minisztériumok számára is új a tervkészítésnek ez a módja. Régebben is megkérdezték az üzemeket, javaslatokat kértek a gyá­raktól, de ezeket sokszor formálisan kezelték. Most az a feladat, hogy a népgazdaság általános céljait és lehe­tőségeit, valamint az üzemek által elkészített ötéves terveket össze­egyeztessék, maximálisan támaszkod­va az üzemi tervjavaslatokra. Alig három hete folyik a 22 válla­latnál a tervezés, de máris igen ér­tékes, jó tapasztalatokat, eredmé­nyeket hozott. Már az első tapaszta­latok is egyértelműen bizonyítják, hogy helyes volt a Minisztertanács határozata a 22 üzem tervkészítésé­ről, és az itt szerzett tapasztalatok alapján további 320 jelentős ipari és mezőgazdasági üzem tervkészítéséről. Az egyik legfontosabb tapasztalat és eredmény, hogy az üzemek vezetői és a tervkészítéssel megbízott szak­emberek sokkal nagyobb felelősség­gel és gonddal készítik el ezt a ter­vet, mint bármikor ezelőtt a terv­­javaslatokat. Nagy megbecsülésnek és megtiszteltetésnek veszik, hogy pártunk és kormányunk bízik az üzemi vezetők munkájában és rájuk bízta ezt a nagy feladatot is. Bár az üzemek rendelkezésére álló idő nem sok, mégis minden vállalatnál határidőre elkészítik a terveket. Az­előtt az alaposabb tervezés helyett sokszor arra fecsérelték az időt, ener­giát, hogy bebizonyítsák: a miniszté­rium által előírt terv túlságosan fe­szített. Most viszont a saját maguk által kitűzött tervfeladat megvalósí­tásához kell feltárniuk minden le­hetőséget és erre fordítanak minden energiát. A Tervhivatal és a mi­nisztérium a tervkészítő üzemek ré­szére tájékoztató jellegű adatokat adott. Az esetek többségében az üzemek ennél feszítettebb terveket irányoznak elő, vagyis többet akar­nak elérni, mint amit a felsőbb szer­vek vártak. Az RM Szerszámgépgyár még a Minisztertanács határozata előtt megkapta ötéves tervének tá­jékoztató jellegű előirányzatát: 90 százalékkal kell öt év alatt emelnie a termelést. Most a gyár által kidol­gozott „saját” tervben a termelés emelése mintegy 95 százalékos, és a beruházási igények mégis szerényeb­bek. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt a tervében kidolgozta a kül­színi szállítás rekonstrukcióját, amely egy év alatt megtérül és azután évenként 18 millió forint megtakarí­tást hoz! És ezt a tervet a vezetők is, a dolgozók is reálisnak tartják. Az új tervezési módszernek éppen ebben van az óriási előnye. A dolgo­zók sajátjuknak érzik a tervet és többet adnak a népgazdaság szá­mára, mint azt bárki gondolta volna. Nemcsak magasabbak a tervelő­irányzatok, hanem a megvalósítás feltételei is kidolgozottabbak, a belső tartalékok feltárása is alaposabb. De másképp ez nem is lehetséges,­­hiszen az üzem által kidolgozott terv saját terv abban az értelemben is, hogy az üzem kollektívája a megvalósításért is felelősebb, mint valaha. Nem hi­vatkozhatnak arra, hogy „felülről rá­juk erőszakolt“ előirányzatról van szó. És ennek megfelelően nem is várhatnak mindent felülről, a kor­­­mánytól, hanem saját belső erő­for­rása­ikat kell maximálisan kihasznál­ niuk. Az üzemi tervkészítés nemcsak a termelési és a beruházási tervekre terjed ki. Nagy gondot fordítanak a szociális, a kulturális, a munkavédel­mi beruházásokra, az ilyen létesít­mények fejlesztésére is. A tervkészítés közben sok gond, probléma vetődik fel. Egyik legálta­lánosabb probléma: lesz-e elegendő beruházás, megkapják-e mindazt az üzemek, amire az elkészített terv teljesítéséhez szükségük van. Azelőtt sokszor előfordult, hogy a terv ter­melési előirányzatait meghagyva a beruházásokat csökkentették. Ezért számos üzemünkben a termelőappa­rátus hiányos. Sokszor már csak egy­­egy gép beszerzésétől függ valami­lyen beruházás befejezése. Az üzemi tervek készítőinek nyíltan meg kell mondanunk, hogy a beruházásokhoz szükséges összegeknek szűkében va­gyunk, semmi értelme tehát, hogy esetleg légvárakat építsenek. Az üze­mi tervkészítők tudják is ezt és munkájuk során arra törekszenek, hogy a minimumra szorítsák a be­ruházásokat. A Gheorghiu-Dej Hajó­gyár készülő ötéves tervében szere­pel, hogy a salyatéri darut nagyobb teherbírásúra cserélik ki. Eredetileg erre 4 millió forintot irányoztak elő. Alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy ezt a fontos beruházást 2 mil­lió forintból is meg lehet valósíta­ni. Helyes tehát, ha üzemeinkben minden tételt gondosan felülvizs­gálnak és a legszigorúbb takarékos­ság elve alapján tervezik meg a be­ruházásokat. A tervkészítők másik nagy gondja a kooperáció, a beruházáshoz szük­séges gépek, berendezések beszer­zése, az üzemek közötti együtt­működés megszervezése. Vertiká­lis jellegű üzemünk csak kevés van, s a termelés bővítésével, az új, korszerűbb gyártmányok bevezeté­sével együtt jár, hogy a kooperáció­nak is bővülni kell. Jelenleg ipari üzemeink között az együttműködés nem nevezhető jónak. Ismeretes, hogy a szállítási határidőket sokszor nem tartják be, és nem segítik elv­­társiasan egymás munkáját. A ko­operáció, s a beruházások összehan­goltságának megjavítása nélkül való­ban nehéz lesz a magasabb tervelő­irányzatokat teljesíteni. Például a Kőbányai Sörgyár is megbízást ka­pott saját ötéves tervének kidolgozá­sára. Ez a terv—tekintve, hogy a gyár termelése a magyar söripar túlnyo­mó többségét teszi ki — lényegében a magyar sörgyártás terve. A Kő­bányai Sörgyár elavult berendezésé­nek felújítását tervezi. Mégpedig a magyar ipar által gyártandó gépek­kel. Iparunk korszerű sörgyári be­rendezéseket még nem gyárt, de fel­tétlenül képes e berendezések elké­szítésére. Még nem jelölték ki azon­ban, hogy melyik gyár fogja e beren­dezéseket gyártani, ezért a sörgyár vezetői attól tartanak, hogy rekonst­rukciós tervük nem valósulhat meg. De hasonló példákat lehetne felso­rolni a kooperáció más problémái­ról is. Ezért feltétlenül helyes, ha az üzemek már a tervkészítés közben­­ kapcsolatba lépnek a legfontosabb kooperáló vállalatokkal, és tájéko­zódnak a lehetőségekről. A készülő üzemi tervekben nagy gondot fordítanak a műszaki fejlesz­tésre. Sok új, korszerű gyártmány bevezetését tervezik. Ezek a tervek azonban nemegyszer az igények és a piaci lehetőségek ismerete nélkül ké­szülnek. Márpedig csak akkor érde­mes nagy költséggel új gyártmányo­kat bevezetni, ha azokra a belföldi vagy a külföldi piacon igény mutat­kozik. Nálunk az utóbbi években ki­alakult az a helytelen gyakorlat és szemlélet, hogy az igények felkutatá­sa kizárólag a külkereskedelem és a belkereskedelem feladata. Ez így nem jól van. Hiszen a gyárban van­nak a legjobb szakemberek, nekik kell legjobban ismerniük a külföldi technika fejlődését, vívmányait, nekik kell tökéletesíteniök gyártmányaikat. És a gyáraknak is kezdeményezniök kell a külső és a belső piac bővíté­­­­sét új és új árucikkekkel. Ezért az új­­ gyártmányokat nagyon gondosan ter- I vezzék és ne a technika öncélú tőké­­­­letesítésére törekedjenek, hanem for­­­­dítsanak gondot a gazdaságosságra és­­ az új gyártmányok kelendőségére is. I ★ I A 22 vállalatnál a tervek elkészí­­­­tésével eddig viszonylag kevesen fog­­l lalkoztak. Ez érthető és megokolt is, s mivel eddig a terv főbb vonalait kel­­­lett kidolgozniok. De mér több he­­­­lyen elkövették például azt a hibát,­­ hogy a termelői kapacitás felméré-t­é­sét — ami a terv elkészítésének egyik fontos kiindulópontja — formálisan, a régi módon oldották meg. Statiszti­kák és egy-két vezető véleménye­­ alapján mérték fel a kapacitást pél­­­­dául az RM Szerszámgépgyárban. Ez | hiba! Már ebbe is be kellett volna | vonni a munkásokat, a művezetőket,­­ hiszen ők ismerik legjobban a terme­­­­lőberendezést, ők tudják, hogy mi | mindent lehet kihozni a rendelkezé- | sükre álló termelőeszközökből. A mű- I szaki fejlesztési tervek, különösen a­­ technológiai és gyártásszervezési ter­­­vek elkészítésébe sokkal több dolgo- s­zót kellett volna már eddig is be- s vonni. ♦ Most következik a terv részletes I kidolgozása. Ebben a munkában ♦ már mindenképpen elengedhetetlen­­ a dolgozó tömegek részvétele. Ezért bármennyire rövid a rendelkezésre álló idő, lehetővé kell tenni, hogy a­­ terv részleteit a munkások meg­­­­ismerjék és javaslatot tehessenek­­ hozzá. Május elején gyári aktíva-érte-t kezleteken ismertetik a részletes ter­veket. Helyes, ha itt már nemcsak a vezetők elképzeléseit, hanem a munkások, a műszakiak javaslatait tartalmazó terveket tárgyalják. ♦ Csakis így lehet kibontakoztatni az­­üzem egész kollektívájának alkotó­i erejét, kezdeményező készségét a terv­­ készítésében. Ez a legfontosabb fel­­­­tétele a reális, jól kidolgozott ter­­­­veknek és sikeres megvalósításuk­­nak­ ,­­ Szamosi Károly MÁJUS 1-RE KÉSZÜLNEK AZ ÜZEMEK DOLGOZÓI A Duclos Bányagépgyár versenytáblájáról. (Tudósítónktól.) „Hatvan darab Kóta-féle kiszaka­dó gép, határidő április 30.“ — ol­vashatjuk a Duc­los Bányagépgyár havi tervé­ben. De vajon elkészülnek-e ha­táridőre ezek a fontos bányagépek, amikor a hozzájuk szükséges anyag nagy része egy, illetve másfél hét ké­séssel érkezett a gyárba? Az elmara­dást az egész gyár megérezte volna. Éppen ezért vállalták a gyár mérnö­kei, művezetői, esztergályosai, laka­tosai, szerelői, hogy a gépeket május elseje tiszteletére, a késedelmes anyagszállítás ellenére, határidőre el­készítik. Az új technika segítségével... A vállalás teljesítése érdekében a forgácsolóműhely dolgozóinak fele idő alatt kellett elkészíteniük az al­katrészeket. Különös gondot okozott a gépekhez szükséges 240 tengely esz­tergá­lása, mert ezekből a munkada­rabokból az első széria selejtté vált. Fel kellett tehát venni a harcot a se­lejt ellen. Igen ám, de hogyan? Az „Új technikáért“ nevet viselő, fiata­lokból álló komplexbrigád találta meg a legjobb megoldást. A brigád tagjai ugyanis előkerítették a másfél év óta raktárban heverő hidrofix má­solóberendezést. A műszaki vezetők segítségével felszerelték és kipróbál­ták az egyik gépen a másolóberende­zést, munka után pedig megismerked­tek az új szerkezet működésével. Az­tán a hidrofix segítségével hozzálát­tak a 240 tengely esztergálásához , és kiváló minőségben, fele idő alatt átadták a Kóta-féle kiszakadó gép valamennyi tengelyét. Az új technikával megbarátkozó, jól dolgozó fiatal esztergályosok egyike, Baranyai János ifjúmunkás. Baranyai János is a hidrofix alkat-Baranyai Nándorné: 170 százalék Baranyai János: 170 százalék marásával teljesíthette május elsejei felajánlását, így kerülhetett neve mellé a verseny­táblára 170 százalé­kos teljesítmény. Anya és fiú vetélkedése... Az új technika alkalmazása ki­emelkedő eseménye a fiatalok ver­senyének , ám a vetélkedés más meglepetéssel is szolgált. Ki hitte volna, hogy az ifjú Baranyai János­nak legerősebb vetélytársa a ver­­Borsod megyei tudósítónktól.) Már elkészült a május 1-i miskolci felvonulás terve. A borsodi iparvidék fővárosában előreláthatóan 40 000 dol­gozó és tanuló vesz részt a felvonulá­son. A miskolci május 1-i ünnepségek tervéből az is kiderül, hogy — az ed­digi szokástól eltérően — a megye párt- és állami vezetői is részt vesz­nek a színpompás felvonuláson és csak azután mennek a tribünökre. A május 1-i készülődést azonban nemcsak a felvonulás jó előkészíté­se mutatja Borsodban. Hatalmas ipa­ri megyénk összes üzemeiben, bá­nyáiban és a földeken a felszabadu­lási verseny sikereit is túlszárnyalva folyik a munka a második negyed­évi terv, a vállalások túlteljesítésé­ért. Soha nem fordítottak még olyan nagy összeget — 11 mil­lió forintot — városfejlesztésre Ózdon, mint az idén. A királdi fényben éppen az — édesanyja lesz. Pedig így történt. Baranyai Nándor­ _____ né a fia szomszéd­ságában dolgozik, szintén a forgácsolóműhelyben. Ő is a Kóta-féle rakodógép alkatrészeit készíti, jobban mondva már végzett is a csapszegek fúrásával, így került fel a versenytáblára az 50 esztendős Baranyai elvtársnő neve mellé is a 170 százalékos teljesítmény. A Bara­nyai-család kitett magáért! Meg is érdemlik — mint ahogy tervezik —, hogy a május elsejei felvonuláson az üzem dolgozóinak első soraiban ha­ladhassanak: bányászoknak kettős ünnepük lesz május 1-én. Ekkor veszik át a csak­nem 2 millió forintos beruházással épült új művelődési otthont. Külön májusi örömöt okoz például az emő­­di Szabadságharcos Tsz tagjainak az, hogy félévi sertésbeadásuk teljesíté­se után — még május­­ előtt — 15 000—20 000 forintnyi előleget osz­tanak szét közöttük. A munkásosztály nagy ünnepének tavaszi öröme mellett ezek az ered­mények, a fejlődés perspektívái serkentik most új meg új győzel­mekre a borsodi dolgozókat. A na­pokban röpítette világgá a sajtó és a rádió a Tiszapalkonyát építő dol­gozók május 1-i versenygyőzelmét. Nehéz István brigádja egy óra alatt végleges helyére emelte a IV-es szá­mú­­kazán 34 tonnás vízgyűjtő dobját. (Tudósítónktól.) Kristóf Istvánt és Benkő Bélát ar­ról ismerik az Újpesti Cérnagyár-Kristóf István fehérítő és Benkő . Béla mercerező, fűtés után kiveszik a­z anyagot a fehérítő főzőkazánból, van, hogy 51, illetve 30 újítással gaz-t­­agították a gyártás technikáját, tet-­­ék olcsóbbá a termelést. A kért ki­ l­áló újító újabb ötletekkel készült május elsejére, de ezenkívül megfo­ t­­adták azt is, hogy 100 százalékig jól minőségű munkát végeznek, betartj­­ák a terviszerűséget.­­ A száz százalékos minőség betartás­­a komoly próba elé állítja ebben a­­­árban a dolgozókat. A mercerező f­iú helyben — ahol a két újító dolgoz­­ik — a legkisebb figyelmetlenség egy-­­zerre ezer kiló cérna minőséget te- t­ett tönkre. A minőség betartása, a tér- e­melékenység fokozása mind nagyobb l­eleményességre ösztönzi a dolgozó- t­­at. Nem­ csoda, hogy ebben a ma-­i helyrészben csaknem minden dolgozó t­öbbszörös újító. Benkő elvtárs pél­ f­­ául egyik újításával 30 percről 151 percre csökkentette a centrifugagép f­orgatási idejét. A merclapátok súlya u ugyanis — párosával — 3,2 kiló volt.­­­ajításával csaknem felére csökkent­­ette a súlyukat. Egy másik újításával 2 . kézi áztatást helyettesítette gépe­­­rővel. Benkő elvtárs vetélytársa,­­ Kristóf István a május elsejei vers­­enyben még nem nyújtott be újítást,­­ se mint mondja: a versengés még­­­­em ért végett * Sikerekben gazdag, színpompás május 7-re készülnek a borsodi dolgozók A borsodi bányászok is szép ered­ményekkel készülnek május 1-re. Meskó József berentei bányász bri­gádja már 168 százalékos teljesít­ménnyel dicsekedhet. A szuhakál­­lói bányában Pál Zoltán csapata csaknem kétszeres normát teljesít. A diósgyőri kohászok a május else­jei versenyben szeretnék megelőzni régi vetélytársaikat, az ózdi kohászo­kat. A borsodi üzemekben, bányákban és földeken mindenütt meggyorsult a az Újpesti Cérnagyárban

Next