Szabad Nép, 1956. május (14. évfolyam, 122-151. szám)

1956-05-01 / 122. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A SZABAD NÉP MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM ARA 60 FILLÉR KEDD, 1956 MÁJUS 1 Reményekkel teli ünnep Hatvanhat év óta minden má­jus elsején a proletár nemzetközi­ség vörös zászlai alatt felvonul­nak a világ munkásai. Az első május 1-e, az európai és amerikai proletariátus „első ízben mozgósí­tott csapatainak“ seregszemléje, ahogyan Engels jogos büszkeség­gel írta, az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatta, hogy a világ proletárjai valóban egyesültek. A második május el­sejére ezt írta Marx hűséges har­costársa: „Lehetséges olyan új társadalmi rend, amelyben a mai osztálykülönbségek eltűnnek, és amelyben — talán egy kissé szű­kös, de erkölcsileg mindenesetre nagyon hasznos rövid átmeneti idő után... — mindig nagyobb bőségben rendelkezésre állanak majd az életre, az élet élvezésére, minden testi és szellemi képesség kiművelésére és alkalmazására szükséges eszközök is. És arról, hogy a munkások mindinkább el vannak tökélve ennek az új társa­dalmi rendnek a kiküzdésére, az óceán mindkét oldalán tanúságot tesz majd a holnapi május elseje.“ Hatvanöt év telt el Engels Fri­gyes ragyogó jövendölése óta. Kell-e meggyőzőbb bizonyíték a szocializmus nagy történelmi igaz­ságára, mint az a tény, hogy hat­vanöt év óta minden esztendő a nemzetközi munkásosztály viha­ros erejű növekedését hirdeti? Az első május elsejében még csak az utca volt a munkásoké, az utca, amelyet rövidlátó és korlátolt kor­mányok parancsára el akartak zárni a proletárok elől. Ma a föld­kerekség területének csaknem egyharmadán a munkásoké a gyár, az állam, a munkások vezetnek 13 szocialista, illetve szocialista gazdaságot építő orszá­got. Azon az első május elsején Európa legfejlettebb országaiban még társadalomellenes bűnnek, vagy legalábbis utópista lázálom­nak számított a szocializmus. Ma a világ legerősebb hatalmának nemzeti lobogója a munkásosztály vörös zászlaja, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok tábo­rán kívül is egy sor országban nagy nemzeti erőként lép fel a munkásosztály. A szocializmus hatalmas erejű fejlődését azonban nemcsak az világítja meg, hogy Marx és En­gels eszméinek mai diadalmas megvalósulását a nemzetközi munkásmozgalom 60—70 évvel ezelőtti állapotához hasonlítjuk. Gondoljunk csak a néhány évvel ezelőtti helyzetre, s vessük azt össze a mával. A szocializmus nemzetközi táborának már akkor is rendkívül erős hadállásai vol­tak. De az 1940-es évek végén, az 50-es évek elején végletesen fe­szült nemzetközi légkörben kel­lett harcolnunk az előrehaladá­sért. Kardcsörtetéstől és fenekedő beszédektől volt hangos a világ­, tűzfészkek lángjai fenyegettek egy új világháború közeli veszé­lyével. Ma — elsősorban a Szov­jetunió külpolitikájának, merész és állhatatos kezdeményezéseinek következtében — enyhültebb a látóhatár. A hidegháborús erők ma is hatnak, de befolyásuk egy­re csökken: a népek békeküzdel­me, amelynek élén szerte a vilá­gon a munkásság szervezetei áll­nak, kivívta a tárgyalások politi­kájának érvényesülését. Ez a po­litika mindinkább háttérbe szo­rítja a hetvenkedő fenyegetések politikáját. A nemzetközi viszonyok ma sok nehézséggel küzdő, de mégis egyre biztatóbb fejlődése szorosan össze­függ azzal is, hogy a munkásmoz­galom a közelmúltban hatalmas győzelmet aratott: győzelmet sa­ját, hibái felett. A kommunista pártok — a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának példájára — harcbaszálltak mindazokkal a ká­ros nézetekkel, a marxizmus- leninizmust eltorzító ideológiai és politikai hibákkal, amelyek eddig nehezítették előrehaladásunkat. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa óta, amely nehéz sorompókat döntött le a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésének útjából, új módon lehet harcolni a több mint száz évvel ezelőtt meghirdetett harci jelszó megvalósulásáért is: Világ proletárjai, egyesüljetek! Az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai mély visszhangot keltettek száz- és százezer szocialista dolgozó köré­ben, akik csakúgy, mint a kom­munisták, jogosan vélik, hogy ki­alakul az az új légkör, amely minden eddiginél biztatóbb táv­latokat nyit meg a nemzetközi munkásmozgalom legkülönbözőbb harci szervezeteinek együttműkö­désére. Igaz, a szocialista pártok sok vezetője, régi álláspontját vé­delmezve, elutasít mindenféle tárgyalást a kommunistákkal, nem akarja megvitatni a helyzet megjavításának lehetőségeit. és ezt az álláspontot a történelem fel­tétlenül túl fogja haladni. Minden okunk megvan tehát arra, hogy bizakodással tekint­sünk a jövőbe. Új remények szü­letnek az emberek százmillióinak szívében: a tartós béke és a nem­zetközi együttműködés megterem­tésének reményei. Kishitű az, akit a nemzetközi fejlődésnek ezek a távlatai nem töltenek el bizako­dással. Jogos derűlátásra ad okot ha­zánk belső fejlődése is. A biza­kodást itt sem csak az indokol­ja, hogy a régi Magyarország százados elmaradottságát büsz­kén összehasonlíthatjuk 11 éves új fejlődésünkkel. Ez persze az alapvető: a felszabadulás óta elért sikereink, tizenkét szabad május elsejének győzelmei adnak alapot további munkánkhoz. De látni kell tisztán, teljes nagyszerűségében építőmunkánk, egész közéletünk, nemzeti létünk most kibontakozó új vonásait is. A nemzetközi mun­kásmozgalom nagy megújulása, amely mintegy három év óta meg­kezdődött és az SZKP XX. kong­resszusa óta teljes távlataiban ki­bontakozott, számunkra is világos programot ír elő. A hitleri fasizmus felett aratott győzelem óta a Szovjetunió törté­nelmének egyetlen eseménye sem gyakorolt olyan mély hatást né­pünkre, mint az SZKP XX. kong­resszusa. A magyar dolgozókban megvan az eltökéltség arra, hogy pártunk vezetésével, nemzeti sa­játosságainknak megfelelően ér­vényesítsük és hasznosítsuk mind­azt a nagyszerű újat, amelyet a XX. kongresszus jelent. Bizakodással tekinthetünk elő­re, mert a párt határozottan fél­­reállítja útjából ennek a fejlődés­nek minden akadályát. Központi Vezetőségünk tudja, hogy a párt­élet szélesedő demokratizmusa meg fogja sokszorozni a kommu­nisták erejét, alkotó kedvét, pár­tunk megnövekedett aktivitással küzdhet népünk nagy céljainak megvalósulásáért. A vezetőknek, a pártszervezetek, a pártbizottsá­gok vezetőinek éppen ezért első­rendű kommunista kötelességük, hogy meggyorsítsák a pártdemok­rácia kibontakozásának folyama­tát. Személyes példájukkal, veze­tési módszereik javításával sokat tehetnek, kell is tenniök ennek ér­dekében. A pártmunkások mu­tassanak példát az alkotó de­mokratizmusra, amelyben köz­vetve vagy közvetlenül, de mindenképpen nagy országépí­tő céljaink megvalósítását szol­gálja a kollektív vezetés ki­alakítása, a szabad vita, a bírálat és önbírálat fejlesztése. A türel­mes meggyőzés és az alkotó, tevé­keny munka lenini módszere ön­álló harcosokat nevel. Ilyen em­berek kellenek a pártba. A párt a szocializmus felépítésének roppant feladatát csak öntevékeny, eleve­nen gondolkodó és harcosan cse­lekvő szervezetekkel képes meg­oldani. A pártdemokratizmus fejlődése mély hatással lesz egész társadal­munk, közéletünk szellemére. A demokratizmus kisugárzik pár­tunkból, áthatja egész társadal­munkat és megsokszorozza a veze­tő erő kapcsolatát a nép milliói­val. Ez azzal az eredménnyel fog járni, hogy a népjólét további nö­velésére irányuló terveinket a tö­megek alkotó erejének minden eddiginél hatalmasabb arányú kibontakozása alapján hajtjuk végre. Ebben a nagy országépítő munkában, az egész, állami életet átható demokratizmus légkörében magasabb fokra emelkedik majd a népi-nemzeti összefogás hazánk­ban, új tartalommal gazdagodik a Hazafias Népfront, melynek né­pünk életében fontos nemzeti sze­repet kell betöltenie. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége megadta az épí­tőmunka nagy nemzeti program­ját azokban az irányelvekben, amelyekben az ország elé tárta második ötéves tervünk felada­tait. Ez a terv azokra a nagy tör­ténelmi eredményekre épül, ame­lyeket hároméves és első ötéves tervünk idején ért el dolgozó né­pünk. De a második ötéves ter­vért sokkal kedvezőbb körülmé­nyek között harcolhatunk, mint korábbi nagy feladataink megva­lósításáért. Pártunk Központi Ve­zetősége mélyrehatóan elemezte építőmunkánk eddigi tapasztala­tait, számolhatott a szocialista or­szágok közti együttműködés rend­kívül megnövekedett lehetőségei­vel, okulva a múltból, pontosan felmérte tényleges adottságainkat, nemzeti sajátosságainkat. A terv elkészítésének ez a módja pártunk tudományos erejének gazdagodá­sát bizonyítja. A második ötéves terv céljai a dolgozó nép minden rétege előtt nagyszerű távlatokat nyitnak. Az életszínvonal 25 százalékos emel­kedése, a 200 000 új lakás felépíté­se, a tudomány és a kultúra to­vábbi felvirágoztatása, s minden­nek alapjaként az ipar és a mező­­gazdaság erőteljes és ugyanakkor arányos továbbfejlesztése — olyan célok ezek, amelyek a szó szoros értelmében minden dolgozó ma­gyart lelkesedéssel kell hogy el­­töltsenek. A Központi Vezetőség irányel­vei a nép érdekeit fejezik ki. Új tervünkben minden lehető­ség megvan ahhoz, hogy a megva­lósításáért vívott harcban valóban megtestesüljön népünk erősödő nemzeti egysége. Ehhez azonban újra csak az szükséges, hogy a párt- és állami munka minden területén új munkamódszereket vezessünk be, új stílust alakítsunk ki, olyan légkört teremtsünk, amelyben a bírálat szabadsága ki­bontakoztatja a dolgozók alkotó kezdeményezését, amelyben min­den embert elsősorban népünkért végzett munkája alapján becsül­nek meg — amelyben mindenki érzi: van értelme munkájának. Pártunk teljes erővel megindí­totta a munkát második ötéves tervünk sikeréért. Az ötéves terv irányelveinek vitára bocsátása, pártéletünk és állami tevékenysé­günk demokratizmusának erősíté­se ebbe az irányba mutat előre, éppen úgy, mint az új árleszállítás. Vannak még nehézségeink, sok még a megoldatlan kérdés, újra és újra beleütközünk még korábbi káros gyakorlatok maradványai­ba. De az út nyitva előttünk. Meg­van minden külső és belső feltéte­lünk a sikerhez. Ezért ünnepelhe­tünk jogos örömmel 1956 remé­nyekkel teli május elsején. OC»OCXX>OCOOOOOOOCO<X»OMCOOQaX>OOaX»<X>OOOOOCX^^ C<XX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOO< OOOCOQOOOQOOOOOCQOOOOOOOOQOC A szovjet-angol viszony javulása új szakasz kezdete a nemzetközi együttműködés kiterjesztésében Az Angliából hazatérő Bulganyin és Hruscsov elvtársak ünnepélyes fogadtatása Baltyijszkban, Kalinyingrádban és Moszkvában Április 30. (TASZSZ) N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja Angliából ha­zatérőben április 30-án reggel megérkezett Baltyijszk városába. Baltyijszk tengeri kikötőjében több ezer dolgozó és haditengerész gyűlt össze, hogy hazaérkezésükkor üdvözölje a szovjet vezetőket. Az N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov fogadása alkalmából rendezett rövid gyűlést V. V. Beszjamilnij, az SZKP baltyijszki városi bizottságának titkára nyitotta meg. A­ szovjet vezetőket szíves szavakkal köszöntötte Lopunov elvtárs, a baltyijszki hajójavító üzem esztergályosa, Bazan elvtársnő, a baltyijszki középiskola tanárnője. A nagygyűlésen beszédet mondott Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, akit a megjelentek melegen üdvözöltek. ★ Április 30-án a lalk­osok ezrei töltötték meg Kalinyingrád ünnepi díszbe öltözött utcáit is, N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov fogadtatásaikor. A szovjet vezetők, akiket a város dolgozói szívélyesen üdvözöltek, nyitott gépkocsin hajtattak a repülőtérre. 10 óra 30 perc: N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov kiszállott a gép­kocsiból és felment a díszemelvényre. Megjelenésüket 30 000 ember dörgő hurrával, a­­ kommunista párt és a szovjet kormány viharos éltetésével fogadta. A nagygyűlést V. J. Csemisev, az SZKP területi bizottságának tit­kára nyitotta meg. — Szívélyesen köszöntjük önt, Nyi­kita Szergejevics és önt, Nyikolaj Alekszandrovics — mondotta —, abból az alkalomból, hogy szerencsésen hazaérkezett. Jó egészséget kívánunk hosszú évekre, szovjet népünk boldog­ságára. A nagygyűlésen felszólalt P. J. Druzsinyin, a kalinyingrádi gépgyár esztergályosa, N. I. Roman, a gurjevszki kerület Hruscsov kolhozának el­nöke, T. A. Kuzmina elvtársnő, a kalinyingrádi 7. számú­­középiskola tanár­nője. A nagygyűlés végén Hruscsov elvtárs beszédet mondott. ★ A moszkvai fogadtatás Moszkvában tavaszi ünnepnap van. A város utcái és terei május elsejei ünnepi díszbe öltöztek. A fővárosnak több mint 25 000 dolgozója — valamennyi kerület képviselői — gyűlt össze ezen a napon a központi re­pülőtéren, hogy fogadja Bulganyin elvtársat, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökét és Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa eő­nökségének tagját. A zászlórudakon a Szovjetunió állami zászlai lengenek, mindenütt virágok díszlenek. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov, valamint kísérői fogadására meg­­jelent L. M. Kaganovics, A. I. Kiricsenko, G. M. Malerikov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, K. A Vorosilov, G. K. Zsukov, D. T. Sepilov, J. A. Furceva, A. B. Arisztov, K. I. Beljajev, továbbá A. N. Koszigin, V. A. Kucserer­ko, V. A. Malisev, V. V. Mackevics, J. F. Tyevoszjan, M. V. Hrunyicsev, a Szovjetunió Miniszterta­­nácsának elnökhelyettesei, A. P. Volkov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke, V. T. Lacisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnöke, M. P. Tavaszon, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, M. A. Jasznov, az OSZSZSZK Minisztertaná­csának elnöke, A. A. Andrejev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­­nek tagja, N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tit­kára, továbbá a Szovjetunió miniszterei, marsalljai, admirálisok, a Szovjet­­unió Legfelső Tanácsa és az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa­­küldöttei, a párt-­ szovjet-, szakszervezeti és Komszomol-szervezetek vezetői, valamint más hivatalos személyiségek. Az üdvözlésre megjelentek közt ott volt Parrott tanácsos, megfuttató mázott miniszter, Nagy-Britannia ideiglenes moszkvai ügyvivője,­valamint a Szovjetunióban akkreditált nagykövetségek és követségeik vezetői. 14 óra 50 perckor az égen feltűnik a repülőgép és hamarosan földet ér. A repülőgépből N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, valamint I. V. Kurcsatov és A. N. Tupoljev akadémikus száll ki. A repülőtéren egybe* gyűlt dolgozók viharos lelkesedésben törnek ki. ■AJ. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot szorosan körülfogják az egybe* gyűltek. E pillanatban úttörök sietnek hozzájuk és hatalmas virágcszokrákat nyújtanak át Bulganyinnak, Hriscsovnak, az SZKP Központi Bizottsága elnöksége tagjainak, az SZKP Központi Bizottsága tittkáraina­k, valamint Kurcsatov és Tupoljev akadémikusnak. A szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői fel­lépnek az emelvényre. A repülőtéren ismét viharos éljenzés tör ki. N. I. Bobrovnyikov, a moszkvai városi szovjet végrehajtó bizottságik­nak elnöke megnyitja a nagygyűlést és a megjelentek nevében szívélyeseit üdvözli N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot az angol kormány vezetőivel folytatott tárgyalások sikeres befejezése és szerencsés hazaérkezésük alkal­­mából. Moszkva város ipari dolgozói nevében V. Sz. Rjabov, a Szerp­i Malet (Sarló és Kalapács) kohászati üzem olvasztója szól, műszaki, tudományos, kulturális, ke­reskedelmi kapcsolatairól. Arról volt szó, hogy ezek a népek újból barátok legyenek, m­int azokban az időkben, amikor együtt harcoltak a világura­lomra törő hitlerizmus ellen. A szovjet nép jól eligazodik a po­litikában és nagy érdeklődéssel, nagy rokonszenvvel viseltetik a világ minden más népe iránt. Célunk a kommunizmus. Olyan cél ez, amelynek eléréséért meg kell dol­gozni, méghozzá nem keveset. Az SZKP XX. kongresszusán kitűzött hatalmas feladatok nagy erőfeszítése­ket követelnek. E feladatok sikeres teljesítéséhez tartós, hosszú békére van szükségünk. Nem akarunk nemzetközi feszült­séget, nem akarunk militarizmust, nem akarjuk, hogy agresszív ka­tonai szövetségek alakuljanak el­lenünk, vagy bármely ország el­len. Mint a sajtójelentésekből kitűnik, államunk vezetőinek az angol kor­mány képviselőivel­ folytatott tár­gyalásai eredményeképpen újabb lépések tör­téntek népeink barátsága felé és megjavult a nemzetközi hely­zet, örömmel tölt el bennünket, hogy az angol államférfiak közel kerültek a békés egymás mellett élés azon el­veihez, amelyekhez országunk töret­lenül tartja magát. Igen jó az, hogy a kollektív biztonságnak az ENSZ alapjául szolgáló elveire vonatkozó nézetek a jelek szerint szintén köze­ledtek egymáshoz. Igaz, több kérdésben még nincs meg a nézetek egysége, s az orszá­gaink közti rendes kereskedelmet akadályozó „stratégiai“ áruk listája formájában még megőrződtek a „hi­degháború“ maradványai. Ennek el­lenére biztosak vagyunk abban, hogy a józanul és reálisan gondolko­zó angol politikusok, miután job­ban megértik életünket, törekvésein­ket, meg tudnak majd szabadulni a velünk szemben tanúsított elfogult­ságtól. „Ne legyen száz rubeled, de legyen száz barátod“ — tartja az orosz köz­mondás. Mi azt kívánjuk, hogy­­ le­gyenek barátaink és emellett minél több, annál jobb. Egyaránt mélyíte­ni óhajtjuk a franciákhoz, az ango­lokhoz, az amerikaiakhoz és minden más néphez fűződő barátságunkat. Nemrégiben Indiában és Svédor­szágban jártam, ott különböző or­­szágokbeli tudósokkal találkoztam, köztük francia, angol, amerikai és német tudósokkal. Nagyszerűen meg­értettük egymást. A tudomány hala­dásának közös gondja, a közös érde­kek hozzásegítettek bennünket, hogy a legjobb kapcsolatokat teremtsük meg. Angliával való barátságunknak nincs semmiféle komoly akadálya. Készek vagyunk megosztani mind­azt a jót, amink van és magunk fi­gyelmesen fogjuk tanulmányozni mindazt, ami jó Angliában. Remél­jük, hogy lesz erre lehetőségünk. A továbbiakban nagy, élő, érde­kes munkát kell végezni a legkü­lönbözőbb területeken, ahol csak együttműködhetünk az egész em­beriség javára. (Hosszas taps.) (Folytatás az 5. oldalon) V. Sz. Rjabov olvasztár beszéde Nagy örömmel fogadjuk ma Nyi­­kita Szergejevics Hruscsovot és Nyi­kolaj Alekszandrovics Bulganyint. A szovjet állam vezetőinek ang­liai utazása kifejezte valamennyi szovjet ember gondolatait és vá­gyait. A szovjet emberek őszin­tén kívánják a nemzetközi fe­szültség további enyhülését, a népek barátságának és együtt­működésének szilárdulását. A londoni tárgyalások eredményei őszinte örömet okoznak nekünk. E tárgyalások eredményeként szilárdul a bizalom és a kölcsönös megértés országaink között. A szovjet és az angol nép forró béketörekvése, a há­ború elhárításában való érdekeltsé­ge tartós alapja barátságunknak és együttműködésünknek. (Taps.) Pártunk és kormányunk vezetői a Szovjetunió és más országok viszo­nyának megjavítását kezdeményezik. Ez a kezdeményezés államunk lenini külpolitikáját tükrözi. És ez a poli­tika egyre nagyobb visszhangot kelt a világ egyszerű embereinek szívé­ben. Másként nem is lehet. Nekem, orosz olvasztárnak ér­dekem a béke. De semmivel sem kevésbé érdekük ez az angol ol­vasztároknak. Lelkesen helyeslem szovjet kor­mányunk békeszerető külpolitikáját. Ezzel nemcsak saját véleményemet, nemcsak üzemünk sok ezer dolgozó­jának véleményét fejezem ki, hanem nagy hazánk valamennyi dolgozójá­nak véleményét is. Ma minden tekintetben neveze­tes nap van. Bulganyin és Hruscsov elvtárs a május elseje — a dol­gozók örömteli ünnepe — előtti na­pon lépett a szeretett moszkvai föld­re. Országunk dolgozói új munka­győzelmekkel köszöntik ezt az ünne­pet. A moszkvai Sarló és Kalapács­gyár dolgozói szintén becsülettel tel­jesítették május elsejei vállalásai­kat. Kedves Nyikita Szergejevics és Nyikolaj Alekszandrovics! Engedjék meg, hogy szivemből köszöntsem önöket nagy hazánk javára kifejtett gyümölcsöző fáradozásaikért és jó egészséget s további sikereket kíván­jak önöknek. (Taps.) A moszkvai értelmiség nevében Szoboljev akadémikus szólalt fel. Sz. L. Szoboljev akadémikus beszéde Elvtársak! Valamennyien nagy örömet érzünk ma az angliai utazásból hazaérkezett Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin és Nyikita Szergejevics Hruscsov elv­társak fogadásakor. Bulganyin és Hruscsov elvtárs ang­liai utazása, Nagy-Britannia állami vezetőivel ott folytatott tárgyalásaik: nagy nemzetközi jelentőségű esemény. A legfontosabb, a legszükségesebb dolgokról folyt a szó: a békéről, a béke megszilárdításának útjairól, a leszerelésről, a szovjet és az angol nép

Next