Szabad Nép, 1956. május (14. évfolyam, 122-151. szám)
1956-05-01 / 122. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A SZABAD NÉP MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM ARA 60 FILLÉR KEDD, 1956 MÁJUS 1 Reményekkel teli ünnep Hatvanhat év óta minden május elsején a proletár nemzetköziség vörös zászlai alatt felvonulnak a világ munkásai. Az első május 1-e, az európai és amerikai proletariátus „első ízben mozgósított csapatainak“ seregszemléje, ahogyan Engels jogos büszkeséggel írta, az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatta, hogy a világ proletárjai valóban egyesültek. A második május elsejére ezt írta Marx hűséges harcostársa: „Lehetséges olyan új társadalmi rend, amelyben a mai osztálykülönbségek eltűnnek, és amelyben — talán egy kissé szűkös, de erkölcsileg mindenesetre nagyon hasznos rövid átmeneti idő után... — mindig nagyobb bőségben rendelkezésre állanak majd az életre, az élet élvezésére, minden testi és szellemi képesség kiművelésére és alkalmazására szükséges eszközök is. És arról, hogy a munkások mindinkább el vannak tökélve ennek az új társadalmi rendnek a kiküzdésére, az óceán mindkét oldalán tanúságot tesz majd a holnapi május elseje.“ Hatvanöt év telt el Engels Frigyes ragyogó jövendölése óta. Kell-e meggyőzőbb bizonyíték a szocializmus nagy történelmi igazságára, mint az a tény, hogy hatvanöt év óta minden esztendő a nemzetközi munkásosztály viharos erejű növekedését hirdeti? Az első május elsejében még csak az utca volt a munkásoké, az utca, amelyet rövidlátó és korlátolt kormányok parancsára el akartak zárni a proletárok elől. Ma a földkerekség területének csaknem egyharmadán a munkásoké a gyár, az állam, a munkások vezetnek 13 szocialista, illetve szocialista gazdaságot építő országot. Azon az első május elsején Európa legfejlettebb országaiban még társadalomellenes bűnnek, vagy legalábbis utópista lázálomnak számított a szocializmus. Ma a világ legerősebb hatalmának nemzeti lobogója a munkásosztály vörös zászlaja, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok táborán kívül is egy sor országban nagy nemzeti erőként lép fel a munkásosztály. A szocializmus hatalmas erejű fejlődését azonban nemcsak az világítja meg, hogy Marx és Engels eszméinek mai diadalmas megvalósulását a nemzetközi munkásmozgalom 60—70 évvel ezelőtti állapotához hasonlítjuk. Gondoljunk csak a néhány évvel ezelőtti helyzetre, s vessük azt össze a mával. A szocializmus nemzetközi táborának már akkor is rendkívül erős hadállásai voltak. De az 1940-es évek végén, az 50-es évek elején végletesen feszült nemzetközi légkörben kellett harcolnunk az előrehaladásért. Kardcsörtetéstől és fenekedő beszédektől volt hangos a világ, tűzfészkek lángjai fenyegettek egy új világháború közeli veszélyével. Ma — elsősorban a Szovjetunió külpolitikájának, merész és állhatatos kezdeményezéseinek következtében — enyhültebb a látóhatár. A hidegháborús erők ma is hatnak, de befolyásuk egyre csökken: a népek békeküzdelme, amelynek élén szerte a világon a munkásság szervezetei állnak, kivívta a tárgyalások politikájának érvényesülését. Ez a politika mindinkább háttérbe szorítja a hetvenkedő fenyegetések politikáját. A nemzetközi viszonyok ma sok nehézséggel küzdő, de mégis egyre biztatóbb fejlődése szorosan összefügg azzal is, hogy a munkásmozgalom a közelmúltban hatalmas győzelmet aratott: győzelmet saját, hibái felett. A kommunista pártok — a Szovjetunió Kommunista Pártjának példájára — harcbaszálltak mindazokkal a káros nézetekkel, a marxizmus- leninizmust eltorzító ideológiai és politikai hibákkal, amelyek eddig nehezítették előrehaladásunkat. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa óta, amely nehéz sorompókat döntött le a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésének útjából, új módon lehet harcolni a több mint száz évvel ezelőtt meghirdetett harci jelszó megvalósulásáért is: Világ proletárjai, egyesüljetek! Az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai mély visszhangot keltettek száz- és százezer szocialista dolgozó körében, akik csakúgy, mint a kommunisták, jogosan vélik, hogy kialakul az az új légkör, amely minden eddiginél biztatóbb távlatokat nyit meg a nemzetközi munkásmozgalom legkülönbözőbb harci szervezeteinek együttműködésére. Igaz, a szocialista pártok sok vezetője, régi álláspontját védelmezve, elutasít mindenféle tárgyalást a kommunistákkal, nem akarja megvitatni a helyzet megjavításának lehetőségeit. és ezt az álláspontot a történelem feltétlenül túl fogja haladni. Minden okunk megvan tehát arra, hogy bizakodással tekintsünk a jövőbe. Új remények születnek az emberek százmillióinak szívében: a tartós béke és a nemzetközi együttműködés megteremtésének reményei. Kishitű az, akit a nemzetközi fejlődésnek ezek a távlatai nem töltenek el bizakodással. Jogos derűlátásra ad okot hazánk belső fejlődése is. A bizakodást itt sem csak az indokolja, hogy a régi Magyarország százados elmaradottságát büszkén összehasonlíthatjuk 11 éves új fejlődésünkkel. Ez persze az alapvető: a felszabadulás óta elért sikereink, tizenkét szabad május elsejének győzelmei adnak alapot további munkánkhoz. De látni kell tisztán, teljes nagyszerűségében építőmunkánk, egész közéletünk, nemzeti létünk most kibontakozó új vonásait is. A nemzetközi munkásmozgalom nagy megújulása, amely mintegy három év óta megkezdődött és az SZKP XX. kongresszusa óta teljes távlataiban kibontakozott, számunkra is világos programot ír elő. A hitleri fasizmus felett aratott győzelem óta a Szovjetunió történelmének egyetlen eseménye sem gyakorolt olyan mély hatást népünkre, mint az SZKP XX. kongresszusa. A magyar dolgozókban megvan az eltökéltség arra, hogy pártunk vezetésével, nemzeti sajátosságainknak megfelelően érvényesítsük és hasznosítsuk mindazt a nagyszerű újat, amelyet a XX. kongresszus jelent. Bizakodással tekinthetünk előre, mert a párt határozottan félreállítja útjából ennek a fejlődésnek minden akadályát. Központi Vezetőségünk tudja, hogy a pártélet szélesedő demokratizmusa meg fogja sokszorozni a kommunisták erejét, alkotó kedvét, pártunk megnövekedett aktivitással küzdhet népünk nagy céljainak megvalósulásáért. A vezetőknek, a pártszervezetek, a pártbizottságok vezetőinek éppen ezért elsőrendű kommunista kötelességük, hogy meggyorsítsák a pártdemokrácia kibontakozásának folyamatát. Személyes példájukkal, vezetési módszereik javításával sokat tehetnek, kell is tenniök ennek érdekében. A pártmunkások mutassanak példát az alkotó demokratizmusra, amelyben közvetve vagy közvetlenül, de mindenképpen nagy országépítő céljaink megvalósítását szolgálja a kollektív vezetés kialakítása, a szabad vita, a bírálat és önbírálat fejlesztése. A türelmes meggyőzés és az alkotó, tevékeny munka lenini módszere önálló harcosokat nevel. Ilyen emberek kellenek a pártba. A párt a szocializmus felépítésének roppant feladatát csak öntevékeny, elevenen gondolkodó és harcosan cselekvő szervezetekkel képes megoldani. A pártdemokratizmus fejlődése mély hatással lesz egész társadalmunk, közéletünk szellemére. A demokratizmus kisugárzik pártunkból, áthatja egész társadalmunkat és megsokszorozza a vezető erő kapcsolatát a nép millióival. Ez azzal az eredménnyel fog járni, hogy a népjólét további növelésére irányuló terveinket a tömegek alkotó erejének minden eddiginél hatalmasabb arányú kibontakozása alapján hajtjuk végre. Ebben a nagy országépítő munkában, az egész, állami életet átható demokratizmus légkörében magasabb fokra emelkedik majd a népi-nemzeti összefogás hazánkban, új tartalommal gazdagodik a Hazafias Népfront, melynek népünk életében fontos nemzeti szerepet kell betöltenie. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megadta az építőmunka nagy nemzeti programját azokban az irányelvekben, amelyekben az ország elé tárta második ötéves tervünk feladatait. Ez a terv azokra a nagy történelmi eredményekre épül, amelyeket hároméves és első ötéves tervünk idején ért el dolgozó népünk. De a második ötéves tervért sokkal kedvezőbb körülmények között harcolhatunk, mint korábbi nagy feladataink megvalósításáért. Pártunk Központi Vezetősége mélyrehatóan elemezte építőmunkánk eddigi tapasztalatait, számolhatott a szocialista országok közti együttműködés rendkívül megnövekedett lehetőségeivel, okulva a múltból, pontosan felmérte tényleges adottságainkat, nemzeti sajátosságainkat. A terv elkészítésének ez a módja pártunk tudományos erejének gazdagodását bizonyítja. A második ötéves terv céljai a dolgozó nép minden rétege előtt nagyszerű távlatokat nyitnak. Az életszínvonal 25 százalékos emelkedése, a 200 000 új lakás felépítése, a tudomány és a kultúra további felvirágoztatása, s mindennek alapjaként az ipar és a mezőgazdaság erőteljes és ugyanakkor arányos továbbfejlesztése — olyan célok ezek, amelyek a szó szoros értelmében minden dolgozó magyart lelkesedéssel kell hogy eltöltsenek. A Központi Vezetőség irányelvei a nép érdekeit fejezik ki. Új tervünkben minden lehetőség megvan ahhoz, hogy a megvalósításáért vívott harcban valóban megtestesüljön népünk erősödő nemzeti egysége. Ehhez azonban újra csak az szükséges, hogy a párt- és állami munka minden területén új munkamódszereket vezessünk be, új stílust alakítsunk ki, olyan légkört teremtsünk, amelyben a bírálat szabadsága kibontakoztatja a dolgozók alkotó kezdeményezését, amelyben minden embert elsősorban népünkért végzett munkája alapján becsülnek meg — amelyben mindenki érzi: van értelme munkájának. Pártunk teljes erővel megindította a munkát második ötéves tervünk sikeréért. Az ötéves terv irányelveinek vitára bocsátása, pártéletünk és állami tevékenységünk demokratizmusának erősítése ebbe az irányba mutat előre, éppen úgy, mint az új árleszállítás. Vannak még nehézségeink, sok még a megoldatlan kérdés, újra és újra beleütközünk még korábbi káros gyakorlatok maradványaiba. De az út nyitva előttünk. Megvan minden külső és belső feltételünk a sikerhez. Ezért ünnepelhetünk jogos örömmel 1956 reményekkel teli május elsején. OC»OCXX>OCOOOOOOOCO<X»OMCOOQaX>OOaX»<X>OOOOOCX^^ C<XX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOO< OOOCOQOOOQOOOOOCQOOOOOOOOQOC A szovjet-angol viszony javulása új szakasz kezdete a nemzetközi együttműködés kiterjesztésében Az Angliából hazatérő Bulganyin és Hruscsov elvtársak ünnepélyes fogadtatása Baltyijszkban, Kalinyingrádban és Moszkvában Április 30. (TASZSZ) N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja Angliából hazatérőben április 30-án reggel megérkezett Baltyijszk városába. Baltyijszk tengeri kikötőjében több ezer dolgozó és haditengerész gyűlt össze, hogy hazaérkezésükkor üdvözölje a szovjet vezetőket. Az N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov fogadása alkalmából rendezett rövid gyűlést V. V. Beszjamilnij, az SZKP baltyijszki városi bizottságának titkára nyitotta meg. A szovjet vezetőket szíves szavakkal köszöntötte Lopunov elvtárs, a baltyijszki hajójavító üzem esztergályosa, Bazan elvtársnő, a baltyijszki középiskola tanárnője. A nagygyűlésen beszédet mondott Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, akit a megjelentek melegen üdvözöltek. ★ Április 30-án a lalkosok ezrei töltötték meg Kalinyingrád ünnepi díszbe öltözött utcáit is, N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov fogadtatásaikor. A szovjet vezetők, akiket a város dolgozói szívélyesen üdvözöltek, nyitott gépkocsin hajtattak a repülőtérre. 10 óra 30 perc: N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov kiszállott a gépkocsiból és felment a díszemelvényre. Megjelenésüket 30 000 ember dörgő hurrával, a kommunista párt és a szovjet kormány viharos éltetésével fogadta. A nagygyűlést V. J. Csemisev, az SZKP területi bizottságának titkára nyitotta meg. — Szívélyesen köszöntjük önt, Nyikita Szergejevics és önt, Nyikolaj Alekszandrovics — mondotta —, abból az alkalomból, hogy szerencsésen hazaérkezett. Jó egészséget kívánunk hosszú évekre, szovjet népünk boldogságára. A nagygyűlésen felszólalt P. J. Druzsinyin, a kalinyingrádi gépgyár esztergályosa, N. I. Roman, a gurjevszki kerület Hruscsov kolhozának elnöke, T. A. Kuzmina elvtársnő, a kalinyingrádi 7. számúközépiskola tanárnője. A nagygyűlés végén Hruscsov elvtárs beszédet mondott. ★ A moszkvai fogadtatás Moszkvában tavaszi ünnepnap van. A város utcái és terei május elsejei ünnepi díszbe öltöztek. A fővárosnak több mint 25 000 dolgozója — valamennyi kerület képviselői — gyűlt össze ezen a napon a központi repülőtéren, hogy fogadja Bulganyin elvtársat, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét és Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa eőnökségének tagját. A zászlórudakon a Szovjetunió állami zászlai lengenek, mindenütt virágok díszlenek. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov, valamint kísérői fogadására megjelent L. M. Kaganovics, A. I. Kiricsenko, G. M. Malerikov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, M. A. Szuszlov, K. A Vorosilov, G. K. Zsukov, D. T. Sepilov, J. A. Furceva, A. B. Arisztov, K. I. Beljajev, továbbá A. N. Koszigin, V. A. Kucsererko, V. A. Malisev, V. V. Mackevics, J. F. Tyevoszjan, M. V. Hrunyicsev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesei, A. P. Volkov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke, V. T. Lacisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnöke, M. P. Tavaszon, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, M. A. Jasznov, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke, A. A. Andrejev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára, továbbá a Szovjetunió miniszterei, marsalljai, admirálisok, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa és az OSZSZSZK Legfelső Tanácsaküldöttei, a párt- szovjet-, szakszervezeti és Komszomol-szervezetek vezetői, valamint más hivatalos személyiségek. Az üdvözlésre megjelentek közt ott volt Parrott tanácsos, megfuttató mázott miniszter, Nagy-Britannia ideiglenes moszkvai ügyvivője,valamint a Szovjetunióban akkreditált nagykövetségek és követségeik vezetői. 14 óra 50 perckor az égen feltűnik a repülőgép és hamarosan földet ér. A repülőgépből N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, valamint I. V. Kurcsatov és A. N. Tupoljev akadémikus száll ki. A repülőtéren egybe* gyűlt dolgozók viharos lelkesedésben törnek ki. ■AJ. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot szorosan körülfogják az egybe* gyűltek. E pillanatban úttörök sietnek hozzájuk és hatalmas virágcszokrákat nyújtanak át Bulganyinnak, Hriscsovnak, az SZKP Központi Bizottsága elnöksége tagjainak, az SZKP Központi Bizottsága tittkárainak, valamint Kurcsatov és Tupoljev akadémikusnak. A szovjet kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői fellépnek az emelvényre. A repülőtéren ismét viharos éljenzés tör ki. N. I. Bobrovnyikov, a moszkvai városi szovjet végrehajtó bizottságiknak elnöke megnyitja a nagygyűlést és a megjelentek nevében szívélyeseit üdvözli N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot az angol kormány vezetőivel folytatott tárgyalások sikeres befejezése és szerencsés hazaérkezésük alkalmából. Moszkva város ipari dolgozói nevében V. Sz. Rjabov, a Szerpi Malet (Sarló és Kalapács) kohászati üzem olvasztója szól, műszaki, tudományos, kulturális, kereskedelmi kapcsolatairól. Arról volt szó, hogy ezek a népek újból barátok legyenek, mint azokban az időkben, amikor együtt harcoltak a világuralomra törő hitlerizmus ellen. A szovjet nép jól eligazodik a politikában és nagy érdeklődéssel, nagy rokonszenvvel viseltetik a világ minden más népe iránt. Célunk a kommunizmus. Olyan cél ez, amelynek eléréséért meg kell dolgozni, méghozzá nem keveset. Az SZKP XX. kongresszusán kitűzött hatalmas feladatok nagy erőfeszítéseket követelnek. E feladatok sikeres teljesítéséhez tartós, hosszú békére van szükségünk. Nem akarunk nemzetközi feszültséget, nem akarunk militarizmust, nem akarjuk, hogy agresszív katonai szövetségek alakuljanak ellenünk, vagy bármely ország ellen. Mint a sajtójelentésekből kitűnik, államunk vezetőinek az angol kormány képviselőivel folytatott tárgyalásai eredményeképpen újabb lépések történtek népeink barátsága felé és megjavult a nemzetközi helyzet, örömmel tölt el bennünket, hogy az angol államférfiak közel kerültek a békés egymás mellett élés azon elveihez, amelyekhez országunk töretlenül tartja magát. Igen jó az, hogy a kollektív biztonságnak az ENSZ alapjául szolgáló elveire vonatkozó nézetek a jelek szerint szintén közeledtek egymáshoz. Igaz, több kérdésben még nincs meg a nézetek egysége, s az országaink közti rendes kereskedelmet akadályozó „stratégiai“ áruk listája formájában még megőrződtek a „hidegháború“ maradványai. Ennek ellenére biztosak vagyunk abban, hogy a józanul és reálisan gondolkozó angol politikusok, miután jobban megértik életünket, törekvéseinket, meg tudnak majd szabadulni a velünk szemben tanúsított elfogultságtól. „Ne legyen száz rubeled, de legyen száz barátod“ — tartja az orosz közmondás. Mi azt kívánjuk, hogy legyenek barátaink és emellett minél több, annál jobb. Egyaránt mélyíteni óhajtjuk a franciákhoz, az angolokhoz, az amerikaiakhoz és minden más néphez fűződő barátságunkat. Nemrégiben Indiában és Svédországban jártam, ott különböző országokbeli tudósokkal találkoztam, köztük francia, angol, amerikai és német tudósokkal. Nagyszerűen megértettük egymást. A tudomány haladásának közös gondja, a közös érdekek hozzásegítettek bennünket, hogy a legjobb kapcsolatokat teremtsük meg. Angliával való barátságunknak nincs semmiféle komoly akadálya. Készek vagyunk megosztani mindazt a jót, amink van és magunk figyelmesen fogjuk tanulmányozni mindazt, ami jó Angliában. Reméljük, hogy lesz erre lehetőségünk. A továbbiakban nagy, élő, érdekes munkát kell végezni a legkülönbözőbb területeken, ahol csak együttműködhetünk az egész emberiség javára. (Hosszas taps.) (Folytatás az 5. oldalon) V. Sz. Rjabov olvasztár beszéde Nagy örömmel fogadjuk ma Nyikita Szergejevics Hruscsovot és Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyint. A szovjet állam vezetőinek angliai utazása kifejezte valamennyi szovjet ember gondolatait és vágyait. A szovjet emberek őszintén kívánják a nemzetközi feszültség további enyhülését, a népek barátságának és együttműködésének szilárdulását. A londoni tárgyalások eredményei őszinte örömet okoznak nekünk. E tárgyalások eredményeként szilárdul a bizalom és a kölcsönös megértés országaink között. A szovjet és az angol nép forró béketörekvése, a háború elhárításában való érdekeltsége tartós alapja barátságunknak és együttműködésünknek. (Taps.) Pártunk és kormányunk vezetői a Szovjetunió és más országok viszonyának megjavítását kezdeményezik. Ez a kezdeményezés államunk lenini külpolitikáját tükrözi. És ez a politika egyre nagyobb visszhangot kelt a világ egyszerű embereinek szívében. Másként nem is lehet. Nekem, orosz olvasztárnak érdekem a béke. De semmivel sem kevésbé érdekük ez az angol olvasztároknak. Lelkesen helyeslem szovjet kormányunk békeszerető külpolitikáját. Ezzel nemcsak saját véleményemet, nemcsak üzemünk sok ezer dolgozójának véleményét fejezem ki, hanem nagy hazánk valamennyi dolgozójának véleményét is. Ma minden tekintetben nevezetes nap van. Bulganyin és Hruscsov elvtárs a május elseje — a dolgozók örömteli ünnepe — előtti napon lépett a szeretett moszkvai földre. Országunk dolgozói új munkagyőzelmekkel köszöntik ezt az ünnepet. A moszkvai Sarló és Kalapácsgyár dolgozói szintén becsülettel teljesítették május elsejei vállalásaikat. Kedves Nyikita Szergejevics és Nyikolaj Alekszandrovics! Engedjék meg, hogy szivemből köszöntsem önöket nagy hazánk javára kifejtett gyümölcsöző fáradozásaikért és jó egészséget s további sikereket kívánjak önöknek. (Taps.) A moszkvai értelmiség nevében Szoboljev akadémikus szólalt fel. Sz. L. Szoboljev akadémikus beszéde Elvtársak! Valamennyien nagy örömet érzünk ma az angliai utazásból hazaérkezett Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin és Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársak fogadásakor. Bulganyin és Hruscsov elvtárs angliai utazása, Nagy-Britannia állami vezetőivel ott folytatott tárgyalásaik: nagy nemzetközi jelentőségű esemény. A legfontosabb, a legszükségesebb dolgokról folyt a szó: a békéről, a béke megszilárdításának útjairól, a leszerelésről, a szovjet és az angol nép