Szabad Nép, 1956. május (14. évfolyam, 122-151. szám)

1956-05-01 / 122. szám

népünk nagy pro­gramja ZA'HONY T£LBVIZ«0­ ientgya’r KAZINCBARCIKA kobha'i # # r SALGOTAR3AH FEMER6YARI SPORTSTADION ESEB rÉGLAGVA'» ggMAtBAHAZA^ GYÖNGVÖSOROSZI SPORTSTADION ÍSZAPALK' MOSON«, fMAGYAROVAl SZINWA'* p # SI'ANATORH SOPRON fATVAN UJ VASÚ­TÁL­LOM­A^ r UJ ^svrALlOM^iyyr­enoo­a3Gva*r ®VOR ^ |, „ •' Mon OROSZLÁNY TISZA BURA \ jttfrCABCAG U3SZAS2 ^PUSPOKLAOANY iSZA'UrfS ^ CEGLÉD 'FORGÁCS L­e MFZGYA­ R S2OLNOK ^RCOUSITO SZOMBATHELY KONZERVGYÁR pH MUTfiJAGYA­­! [Uf. GYAr\ i \ SZALMACILLULOZE URKU NAGYKŐRÖS SZTÁLIN VAROS 2 DOB. KOKSZOLO NAGYOLVASZTÓ EROMU S 2 A N­AT­O HIU MÜíj ^ 1. FÜRED*­I HANYÍZR MINT A LO KOGHA'Z SE LEG fi HIDEG ^ ír O. HENGERMŰ KORHA'Z HUTOHAZ lOOLAJFELftQLGOzO 90. ALAB NAGYDENDYEI BÉKÉSCSABA • • OROSHÁZA SZENTES • KALOCSA c6tö tta'b n gva'r NAGYKANIZSA KAPOSVÁR HIDAS BA3A PAPQi KA FELDOLGOZÓ ERŐMŰ Iláromin 111­iárd forint a tsz-ek építkezéseire A második ötéves terv mintegy 4 milliárd forintot szán a termelőszö­vetkezetek fejlesztésére. A négymil­­liárd forint közel háromszorosa an­nak az összegnek, amelyet az első öt­éves tervben kaptak a tsz-ek, s ebből a termelőszövetkezetek több mint há­­rommilliárd forintot most építkezé­seikre fordíthatnak. Ez az összeg a többi között lehetővé teszi mintegy 190 ezer szarvasmarha-férőhely s mintegy 110—120 ezer siló építését. Ennyi siló 1960-ra 200 ezer Szarvas­­marha egész évi szükségletét fedezi majd. Ezek a számok, s az a tény, hogy az első ötéves terv 800 millió forint­jával szemben most 2,6 milliárd fo­rint hosszúlejáratú hitelt kapnak a tsz-ek, igen meggyőzően érzékelteti, milyen nagy fontosságot tulajdonít a párt és a kormány a mezőgazdaság szocialista szektora fejlesztésének, gazdálkodásuk színvonala növelésé­nek. A termelőszövetkezeti építkezé­sek ilyen nagyarányú növekedése ter-„A bölcsődei férőhelyek számát öt év alatt 27 százalékkal kell emelni.’* Ezzel az 1949. évi hatszorosa fölé emelkedik a férőhelyek száma. Részetesen az eddiginél jóval több munkát ad majd nemcsak az iparnak, az építőiparnak, hanem a termelő­szövetkezetek tagságának és a gépál­lomásoknak is. Az ipar, az építőipari szakemberek feladata, hogy jóval olcsóbbá, egy­szerűbbé, s ugyanakkor korszerűbbé tegyék a termelőszövetkezetek istál­lóit, gazdasági épületeit. Az építőipari szakembereknek arra kell töreked­niük, hogy minél több új, olcsó eljá­rást honosítsanak meg a termelőszö­vetkezeti építkezéseknél. Az ipar és az építőipar segítsége mellett azonban a termelőszövetke­zetektől is több erőt követel meg az ötéves építkezési program végrehaj­tása. Hatszázmillióról mintegy egy­­milliárd forintra kell növekednie a termelőszövetkezetek saját beruházá­sainak. S az ipar által előre gyártott elemek alkalmazása mellett az eddi­ginél jobban ki kell aknázni a helyi erőforrásokat, több olcsó, egyszerű építőanyagot kell felhasználni. Jóval nagyobb szerephez kell juttatni a termelőszövetkezetekben az építő­brigádokat. Bebizonyosodott, hogy az úgynevezett házi építkezések mint­egy 30 százalékkal kevesebbe kerül­nek, mint az állami vállalatok épít­kezései. Fontos és új szerep jut a termelő­szövetkezeti építkezések során a gép­állomásoknak is. Különösen sokat se­gíthetnek az építkezések szállítási munkáinak lebonyolításában. De más vonatkozásban is szükség lesz majd a gépállomás támogatására. Sok olyan munkát, amihez a tsz-eknek nincs szakembere, elvégezhet a gépállomás egy-egy hozzáértő dolgozója.­­ (Tudósítónktól.) Bárhogyan is vál­tozzanak meg a vita során ötéves tervünk irányelvei, két dolog máris egészen biztos. Az egyik: nem lesz könnyű a megvalósítása. A másik: szabad hazánkban olyan emberek él­nek és dolgoznak, ékük nem riadnak vissza a nehéz munkától. Ismerked­jünk meg közülük néhánnyal. Magyar Acélárugyár. A bejárat után mindjárt balra ott a rugómű­­h£ly. Az iroda sarkában megtermett, erős férfi ül. Arca kerek, haja sírja, kék köpenyt hord. Időnként odajön ■hozzá valaki, ő intézkedik, s aztán új­ra számításai fölé hajol. Ez a mar­conának legkevésbé sem mondható férfi: Juhász János, a rugóműhely fő­művezetője. Hogy az új ötéves terv nehéz fel­adatokat hozott a tarsolyában az ő számára is? Hogy a növekvő autó- és autóbusztermeléshez az eddiginél sok­kal több rugót kell gyártaniok? Nem baj, elvtárs, nem baj..így jó... Majd gépesítünk minden nehéz mun­kát, újjáalakítjuk az egész üzemet. Már hozzá is kezdtünk. Mindent meg lehet csinálni, ha megvannak a felté­telek. Mindent meg lehet csinálni? Igen, mindent. Az első negyedévben is meg­csinálták azt a 9000 tekercsrugót. Hogyan is történt? A rugóműhely azelőtt is gyártott már tekercsrugót a MÁV-nak, de csak kis tételekben. Igen ám, de az első negyedévben óriási megrendelést kellett leszállítanak. Jött-ment min­denki, miniszterek tárgyaltak és in­tézkedtek a dologban, valahonnan cél­prémiumokat is ígértek — csak megle­gyenek azok a rugók! A nagy látás­­futás persze nem volt ok nélküli. A W*--AT­ rugóműhely hengergépe ugyanis tel­jesen elhasználódott már (vagy 40 év óta fut ez a gép), s teljesen alkalmat­lan volt ilyen nagy tétel elkészítésére. A műszakiak összedugták fejüket. Négy napon át tartott a tanácskozás, sok javaslat hangzott el, csak a jó javaslat hiányzott. Illetve ... Juhász elvtárs odament az öreg Mátyus bá­csihoz — Mátyus János sokáig hen­gerész volt, most már könnyebb mun­kát végez — s megkérdezte a tapasz­talt munkást: — Mit kellene csinálni, Mátyus bácsi? Volt akit mellbevágott Mátyus elv­társ javaslata. Merthogy azt kívánta az öreg: bízzák csak rá a két hengert, majd ő megköszörüli őket, s azután mehet a munka. Juhász elvtárs kiállt a tapasztalt hengerész mellett. Izgal­mas órák következtek. A hengereket leszerelték, s átvitték a kovácsmű­helybe, ahol Mátyus bácsi ke­zelésbe vette őket. A „műtét“ mindössze két órán át tar­tott. Aligha volt Mátyus elvtárs életében olyan nap, amikor annyi ve­zető fordult volna meg körülötte, mint ebben a két órában. Azután targon­cára rakták és visszavitték a henge­reket. A TMK közben több más javí­tást is elvégzett a gépen. Másnap reggel kezdődött volna a munka. Volna, mert hiszen a nagy megrende­lés miatt, új embereket is kellett a géphez állítani. Márpedig ide nagy gyakorlat kell. Két ember megfogja a felhevített rugólemezt egy-egy fogó­val, s amikor a hengerpár forgás köz­ben a megfelelő pontra kerül, egyet­len mozdulattal be­löki közéje a le­mezt. De ahhoz, hogy ez a mozdu­lat valóban egyet­len mozdulat le­gyen, egy irányba hasson, s a kisegí­tő ne húzza el jobbra vagy balra az irányító előmunkás kezéből a lemezt — igen nagy gyakorlat kell. Ez pedig az új embereknél még hiányzott... Száz szónak is egy a vége: Juhász elvtárs rövid töprengés után behí­vatta a két soros hengerészt, meg Szigeti bácsit, ezt a szikár, magas férfit (hosszú éveket­­töltött már el a hengergép mellett), s elkezdett raj­­zolgatni előttük. Két órán át tanács­koztak, aztán vidáman kezet szorí­tottak egymással. Mintha éppen ak­kor ismerkedtek volna meg. Valami ismerkedés azért tényleg volt a do­logban: megismerkedtek a Juhász elvtárs által tervezett új fogóval. A dolog lényege abban van, hogy ez­után a két ember újfajta fogóval, de egy fogóval ragadja meg, irá­nyítja és löki a hengerek közé a le­mezt, így varázsolta eggyé két em­ber szándékát, mozdulatát Juhász János. A rugóműhely túlteljesítette első negyedévi tervét, s a gép azóta is pompásan működik, a fogót pedig — mivel most másfajta tekercsrugót hengerelnek, s pillanatnyilag nincs szükség rá — nagy tisztelettel őrzik a régi és az új hengerészek. Más üzemeinkben is tömegesen akadnak ilyen emberek. Jó mun­kások, mérnökök, művezetők, tisztviselők, akik már sokszor bebi­zonyították: lehet rájuk számítani, építeni. Erős vállakon, erős kezek­ben van a mi ötéves tervünk sorsa. Munkáskezekben, a dolgozó nép ke­zében. Jó kezekben. A tanácsok most vesznek részt elő­ször több évre szóló országos tervek kialakításában. Valamennyi megyei tanács s a fővároson kívül még 12 város: Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, Sztálinváros, Tatabánya, Várpalota, Komló, Kazincbarcika, Salgótarján és Szolnok tanácsa most készíti el saját ötéves tervét. A tanácsok bevonásával mind job­­­ban érvényesül tervezésünk demok­ratizmusa. A második ötéves terv szilárd alapra, a helyi szervek gaz­dag tapasztalatára, a helyi sajátos­ságok figyelembevételére, a lakosság javaslataira és kívánságaira épül. Több megyei tanács már régebben hozzáfogott a távlati tervek kidolgo­zásához. Néhány héttel ezelőtt ké­szült el egy tanulmány arról, hogyan lehet fejleszteni Szabolcs megye mezőgazdaságát. Megszervezni a megyében a víz­gazdálkodást — többek között ezt tűzi célul a tervezet. Csatornarend­szer segítségével vezetik el a belvize­ket a Szatmár-beregi részből, ahol esős időben több tízezer hold kerül víz alá. A községi tanácsok a lakos­ság segítségével már az idén 25 mil­lió forint értékű munkát végeznek el e nagy tervből, s megépítik azokat a csatornákat, amelyek kiegészítői lesz­nek egy átfogó nagy csatornahálózat­nak. A megye homokos részeit fásít­ják, hogy megfogják a csapadékot és a szél romboló hatása ellen védekez­zenek. Két év alatt minden község elkészíti a fásítási tervét, mely szer­vesen illeszkedik a megye tervébe. Sok mindent mondhatnánk még a tervről, melyben a kutató tudósok, a helyi adottságokat jól ismerő vezetők és tanácstagok a gondolkodó és jövőt tervező parasztok bölcsessége testesül meg. A Hajdú megyei tanács arról készített tervet, hogyan hasznosítják a Keleti Főcsatornát a megye mezőgazdaságának felvirágoz­tatására. Szakemberek beszélték meg a községi tanácsok, termelőszövetke­zetek vezetőivel, mennyi területet tudnak majd öntözni, hol, mit akar­nak termelni és mindennek megvaló­sításához milyen beruházások szük­ségesek. «... 1960-ban tízezer lakosra közel 15 orvos jusson..." — tűzi ki célul a második ötéves terv irányelv-terve­zete. Ábránk azt mutatja, hogy hány orvos jutott 1952-ben tízezer francia lakosra, hány jutott 1951- ben, és jut majd 1960-ban ugyan­­ennyi magyar lakosra. « Terveznek a tanácsok Látkép az újjáépített Szigetközből, így épül a tiszapai konyói erőmű 1952 1954 1960 FRANCIAORSZ MAGYARORSZÁG * v ... és ilyen lesz az építkezés befejezése után.

Next