Szabad Nép, 1956. május (14. évfolyam, 122-151. szám)

1956-05-06 / 126. szám

­ Hogyan élnek az emberek a Szovjet­unióban? Milyen az életszínvonal? Ezeket a kérdéseket teszik fel nekem leggyakrabban, mióta visszajöttem a Szovjetunióból. Minderre csak szegé­nyes választ tudok adni. Egy-egy ta­lálkozás, rövid beszélgetések a szov­jet emberekkel, aligha engedtek mé­lyebb betekintést az ottani élet mindennapjaiba, emberi gondolatok tekervényeibe, az érzelmek mélyré­tegeibe. Az érthet csak kevésből is sokat, aki huzamos ideje ismeri a nép életét, s már érti a mozdula­tok, szemvillanások, arcjátékok beszédjét is. A modor, a divat, a szo­kások sajátosságait és változásait csak régi ismerős érzékelheti. Aki először beszél szovjet emberrel, az önkéntelenül is a hazai viszonyok­hoz mér mindent, no meg ahhoz a nem éppen hiteles képhez, amelyet magában hordozott a Szovjetunió­ról. Az első szovjet ember, akivel az utazás során találkoztam, a repülő­gép stewardesse volt, aki Budapest­től Moszkváig olyan figyelemmel, olyan szótlan és diszkrét gondosság­gal látott el bennünket teával, cu­korral és biztató mosollyal (ha do­bálta a légáram a gépet), hogy va­lamennyiünk szívébe belopta magát. Még, valamit róla. Délutáni szürkü­letben közeledtünk Kijev felé. Gé­pünk felhők felett repült, s most — leszálláshoz közeledve — áttört a sűrű, fehér rétegen, s egyszerre tű­nik elénk a hatalmas város. Látni kellett volna azt a mozdulatot, s idítani azt a büszke, kedves han­got, amikor ez a kis Stewardess __ odalépve az ablakhoz — lemuta­tott a földre: „Vöt, Kijev.“ íme, Kijev. Talán századszor nézte már a repü­lőgép ablakából ezt a várost, s most is olyan friss izgalommal, adakozó büszkeséggel mutat le rája, mint ahogy a szülő nem unja mutatni szép gyermekét új ismerőseinek. Kopavinc. Textilgyár: háromezeröt­száz munkással dolgozik A fonónők átlagkeresete 800 rubel körül van, a szövőnőké ennél valamivel több. Ta­lálomra beszédbe elegyedtem (túl­­közvetítésével) egy munkás- lánnyal Milicser­ko Lari­sszanak hív­ők éves leányszálláson lakik. a »* *■»•* gyilkol­ták meg őket a brjanszki erdőben. Larissza akkor tízesztendős volt, el­bújt, s így megmenekült a kivégzés­től. Nyugodt, szomorú hangon beszél erről. Kérdezem a fizetését. 700 ru­bel. Nem túl sok — teszi hozzá —, de csak kijövök belőle. Hogyan? Huszonöt rubelt fizet a szállásért, 300 rubel a koszt, s körül­belül 300 rubel marad öltözködésre, szórakozásra stb. Szabadnapjain be­jár Moszkvába, leginkább a cirkuszt kedveli. Előző napon színházban volt, látta az Othellót. Más Shakespeare­­darabot még nem látott, de ismeri a Romeo és Júliát. A színészek kö­zül Bondarcsuk a kedvence, ezzel nem áll egyedül. Hallottam valakitől ilyen meghatározást: Bondarcsuk — a szovjet Charles Boyer. Ami legjobban megragadott Mili­­csenko Larissza modorában, az ,a magabiztos, nyugodt hang, amellyel a kérdésekre válaszolt. Ő nem tudta, hogy beszélni fog velem, nem „ké­szült”, nem „rágtak a szájába” sem­mit — úgy beszélt, ahogy a termé­szete diktálta. Amikor megkérdez­tem tőle, hogyan élnek a lányszállá­son, olyan gátlástalanul invitált min­ket a szállás megtekintésére, mintha nem is hetedhét országból toppan­tunk volna elébe. A szállás egyébként tiszta, rendes, öten-hatan laknak egy szobában, az ágyakon csipkés, fehér takarók , ami nekünk szokatlan: az asztalo­kon, szekrényeken, éjjeliszekrénye­­ken rengeteg apró holmi, csecsebe­csék, képek, képeslapok, vázákban virágok, kölnisüvegek, díszek — mütyürkék. A lányok öltözéke tiszta, rendes — a ruhájuk divatja kissé régiesnek tűnik. Közvetlenek, fesz­telenül beszélnek, nyugodtan, oko­san, öntudatosan válaszolnak. S visz­­szakérdeznek: milyenek a fizetések Magyarországon?, van-e ott is leány­otthon?, mennyibe kerül egy kiló ke­nyér? — és így tovább. Túluu­lságoS volt az a látogatás, ame­lyet Muskarov Vlagyimir Nyi­kolaje­­vics kupovinói gyári munkás házá­ban tettünk. A faluszerű telep egyik utcácskájában kicsi faházak sora­koznak szép rendben. Ház kövezet­ten utca­kerítés — ha száz évvel ezelőtt járt erre az utazó, az is csak ilyennek láthatta ennek a — most kétszáz éves — gyárnak a lakótele­pét. Azaz mégsem. A szomszédos utcában már új, emeletes házak so­rakoznak. S a kis faházak tetején is antennák­­ nyúlnak magasba, a vil­lanyvezeték minden lakáshoz elju­tott már. Sok házon látom itt is a televízió jellegzetes T-alakú anten­náját. Gyors számvetést készítek. Huszonhét faház közül tizennégy­ben már van televíziós készülék! Találomra nyitunk be az egyik há­zacska kapuján Kékesdi Gyulával. Az udvaron találjuk a ház asszo­nyát, mosás közben. Szép neve van: Jevdokija Ivanovna. Nedves kezét kötényébe törli, úgy nyújtja felénk. Amikor megmondjuk, mi járatban vagyunk, minden zavar vagy bizal­matlanság nélkül vezet be a házba. Nem mondja azt, hogy most nincs itthon a férje, azzal sem akar ki­térni a látogatás elől, hogy takarítat­­lan az egyik szoba, vagy hogy el kell mennie — nem, ő éppen olyan gát­lástalan, őszinte szívélyességgel be­szél velünk, mint Milicsenkó La­rissza a gyárban. A lakás. Előtér, két szoba, a kony­ha. Hatan laknak benne. A szülők, három kisgyerek és a nagymama. Ő vigyáz a gyerekekre, mert az asszony is dolgozik. A férfi 35 éves. Jevdokija Ivanovna 30 éves. A szobák beren­dezése egyszerű, a bútorzat asztalból, szekrényből, székekből, ágyból és egy lócából áll. A sarokban aranyozott, szép ikon. Az asszony elkapja pillan­tásomat, s mosolyogva mondja: Mi már nem élünk vele, de a mamának szüksége van rá. Az öregasszony köz­beszól: a legközelebbi templom öt kilométerre van, hát csak így házi­lag ... Kereset? Kétezer rubel körül van a házaspár havi bére. Megélnek belőle, a ház saját tulajdonuk. Nézzük az árakat. Egy kiló kenyér ára (abból a fajtából, amit ele fogyasztanak) 1 ru­bel 20 kopek. Naponta másfél-két ki­ló kenyér fogy el náluk. Egy kiló el­sőosztályú marhahúsért 15 rubelt, másodosztályúért 12 rubelt fizetnek. A bárányhús kilója 13 és 11 rubel. Hetente körülbelül három kiló húst fogyasztanak. Egy kiló vaj 28 rubel 50 kopek. Egy kiló disznózsír ára — így hallottam — 26 rubel 50 kopek, de disznózsírral nemigen főznek er­refelé. Tíz deka sajtot 2 rubel 60 ko­pekért lehet kapni, de van 3 rubel 20 kopekos sajt is. A felvágottak ára — tízdekánként­­— 2 rubel 50 kopek és 3 rubel 50 kopek között mozog. A cukor rubel­ ára körülbelül egyenlő a mi forint­ árainkkal. A gyermekruha olcsó, de bizony a fel­nőttek öltözködése —­ ha szépet és jót akarnak venni — elég drága. Jobb­féle férfiing 120 rubel, de van 224 ru­belért is. Női ruhát lehet kapni 200 rubelért, de jó minőségű, modern sza­bású ruha 700—800 rubel. Női cipőt lehet kapni 60—100 rubelért, de egy igazán jó cipő ára 450—500 rubel. Egy áruházban lejegyeztem néhány bútordarab árát: íróasztal 370 rubel; rekamiészerű ágy: 575—708 rubel; egy hatpolcos kis könyvállvány (ke­ményfából) 240 rubel. (Ezekről az árakról részben Jevdokija Ivanovna informált, részben üzletek árcédulái tájékoztattak.) Azt írtam fentebb: Muskarov Vla­gyimir Nyikola­jevics és családja meg­él a havi 2000 rubel keresetből. Meg­élnek — de igényeik egyre emelked­nek. Az igények emelkedésében ha­talmas szerepe van a televíziós ké­szüléknek. Nemcsak ebben a család­ban­, hanem száz- és százezer szovjet ember házában. Azt mondja nekünk Jevdokija Ivanovna: szórakozásra nem jut sok időnk — itt vannak a gyerekek, a háztartás. Hetente egy­szer azért elmegyünk a moziba, fér­jem időnként bejár Moszkvába a fut­ballmeccsekre. De a televízió itt van a szobánkban. Esténként odaülök elé­be és figyelek. Gyönyörű ruhákat lá­tok néha — mondja Jevdokija Iva­novna munkásnő azzal a jellegzetes vággyal-bájjal, amellyel harminc­éves asszonyok szoktak a divatról be­szélni. — Legközelebb én is ilyen ruhát veszek magamnak... Ruha aztán bútor, aztán utazás, s egyszer majd a régies lámpaernyő helyébe is modern csillárok kerülnek a kis faházakba. A teljesség kedvéért még néhány adat: Muskarov Vlagyi­mir Nyikolajevics házában a te­levíziós készülék mellett van rádió, villanytűzhely, s mindezért — plusz a világításért — havonta 30 rubelt fizetnek. Jevdokija Ivanovna pontosan is­meri a XX. kongresszus irányelveit. Szó szerint, s minden kommentálás nélkül írom ide, amit mondott, „örü­lünk ezeknek — mondja családi töb­besben — meg vagyunk róla győződ­ve, hogy jó dolgok következnek majd. Mostanában valahogy többet törőd­nek az emberekkel.“ Búcsúzunk Az öregasszony kedve­sen zsörtölődik a rövid látogatás miatt. Búcsúzóul még egy panaszt diktál a noteszomba, a veje ellen: „éjszakánként néha egy óráig is cir­­kuszol az olvasással.“ A fizetések rendszeréről három hét alatt nem tudtam pontos képet kap­ni. Hivatalos kimutatást nem tanul­mányoztam, csak kérdezősködtem az emberektől. Nézzünk néhány adatot. Jártam egy leningrádi villamoskocsi­­készítő és javító gyárban. (Érdemes megemlíteni: 1500 dolgozó közül kö­rülbelül 80 az irodai munkás, 170 a mérnök és technikus, a többi ter­melő munkás. A segédmunkások lét­száma igen alacsony, 100 alatt van.) Az üzemben a következőképpen ala­kulnak a fizetések: a munkások át­lagfizetése mintegy 1000 rubel. Van­nak, akiknek a fizetése 500—600 ru­bel körül mozog, s vannak, akik 1500 rubelt keresnek. Néhány kiemelke­dően teljesítő munkás ennél is töb­bet kap. Az igazgató fizetése 2500 rubel, ami a havi átlagban számí­tott prémiummal együtt — felmegy 3500 rubelra. A főmérnök fizetése 2200 rubel, prémiummal háromezerig emelkedik. Lényegesen alacsonyabb például egy áruház alkalmazottjainak a fize­tése. Az első kategóriába tartozók 615 rubelt kapnak havonta. II. kategória: 522, III. kategória: 470 rubel. Ehhez jön körülbelül 30—35 százalék pré­mium. Ez a fizetés bizony kevés. Ahol a családban csak egy személy dolgozik ilyen fizetéssel, ott nem le­het ismeretlen az anyagi gond. Meg kell jegyezni, hogy a Szovjet­unióban igen alacsonyak a házbé­rek és közszolgáltatási díjak. Egy újonnan épült leningrádi ház kétszoba-összkomfortos lakásának bé­re 65 rubel. A központi fűtés havi díja itt 40 rubel. A melegvíz-szolgálta­­tásért 15 rubelt fizetnek, a villanyért (világítás, elektromos háztartási gé­pek)­­havi­ 40 rubelt. A közlekedés eleső. Átszállójegy nincs, vonalje­gyért 30 képeket fizettem trolibuszon. Még néhány fizetés: egy kisebb­­zöldségraktár vezetőnője 800 rubelt kap, férje, aki egy üzem adminiszt­rációjában dolgozik, 500 rubelt keres. Egy taskenti textilgyár munkásainak átlagkeresete 600—700 rubel között van. Itt egyébként 17 000 dolgozója van az üzemnek, ebből 500 mérnök és technikus, s körülbelül 350 hiva­talnok. Ebben a szakmában igen ala­csony a nyugdíj: 240 rubel. A XX. kongresszus határozata alapján most fel fogják emelni. Közbevetőleg: beszélgettem itt a gyárban egy üzbég kislánnyal, Rah­­matulajeva Halidával. Munkás, 22 éves. Havonta körülbelül 800 rubelt keres. Évente kétszer-háromszor kap 200—300 rubel prémiumot. Apja meg­halt a háborúban, anyja, nagy­anyja és kishúga nem dolgozik. Ő és két bátyja keres a családból. Tagja az üzemi tánccsoportnak. Mit venne magának, ha 1500 rubelra emelkedne a fizetése? Mint akiben kész a terv, olyan nyugodtan válaszol: félreten­nék egy Moszkvicsra. Ennek a kis autónak 8000 rubel az ára. Visszatérve a fizetésekhez: vannak foglalkozási­ ágak, ahol igen alacsony a dotáció. Például a szállodai sze­mélyzetnek, takarítónőknek a fizetése 350—400 rubel között van. Úgy mond­ják, hogy ezt rövidesen felemelik. Ugyanakkor­ vannak igen magas fi­zetési kategóriák is, jóval magasab­bak, mint a mi egyetemi tanári, aka­­dém­ikusi, főmérnöki stb. fizetéseink. Néhány kategóriában a nyugdíj is aránytalanul magas. Azt hallottam, hogy ezeket a túl nagy fizetéseket most csökkenteni akarják. Akivel csak beszéltem, helyeselte ezt. Igaz, hogy senki olyannal nem találkoztam, akit érintene ez a fizetésrendezés. Állítólag egy fordító, aki Shaw egyik népszerű darabját orosz nyelv­re ültette át, egymillió rubel körül keresett ezzel a munkájával, mert a darabot szerte a Szovjetunióban nagy szériákban játsszák. Hallottam olyan professzorról, akinek két személy­­kocsija is van. Az ilyen esetek sértik az egyszerű emberek igazságérzetét. Úgy tudom, hogy a Shaw-fordítás ügyét a lapok is szellőztették. Nem ismerem ezeknek a jelenségeknek a gyökereit, azt tudom csak leírni, amit elvtársaktól hallottam. Az utób­bi 1—2 évtizedben kialakult egy szűk réteg, amely aránytalanul, és szükségtelenül magas dotációt­ élvez. A közvélemény érezhetően­ nem helyesli ezt. Félreértés ne es­­­sék: senki sem vonja kétségbe,­ hogy tudósok, művészek, alkotók, stb. munkájához megfelelő életkö­­­rülmények, fokozottan nyugodt: munkafeltételek, jó lakásviszonyok­ kellenek, autó is, utazgatás is kell és­­ így tovább. De mindenki helyesli, és a lenini szellem érvényesülését lát-1 ja abban, hogy a túlzásokat, arány-­ talanságokat megszüntetik.­­ Nem egyenlősdit jelent ez, hanem­ a szocialista bérezés helyes normái-! nak betartásét. Igy gondolkozik erről­ a közlekedési rendőr és a mérnök, az­ elárusítólány és a pártmunkás. A ha-! talmon levő egyszerű emberek gon-! dolkoznak így. S ezeknek a gondo-! latait tükrözte a XX. kongresszus. 3 Pándi Pál " EMBEREK " SZÁMOK (ÚTIJEGYZETEK A SZOVJETUNIÓBÓL. III.) I ' l Esti látoktás a téri hivatalokban pe szefelé is nagy még a forgalom, hat óra lehet. Győr város fő­útvonalain, ki a párjával, ki a ba­­rátjával sétálgat, levegőzik a friss, tavaszi alkonyatban. Köztük járok, nézegetem a kirakatokat. A gyer­mek-játékbolt kirakatából bolyhos mackók, fehér meg szerecsenbabák nevetnek rám. Az egyik közeli kirakatban nincs semmi. Ellenben mögötte, a kivilá­gított üzlethelyiségben egy ősz hajú nő kopogtat írógépén. Ilyesmi elő­fordul — gondoltam — nem mindig lehet abbahagyni a munkát a hiva­talos idő elteltével. Tovább megyek. De kissé távolabb megint látok egy hivatali helyiséget, ahol dolgoznak még. A városháza toronyórájára pil­lantok. Már fél hét is elmúlt. Úgy látszik, több hivatalban is túlóráznak Győrben. Kezdem jobban figyelni a hivatalo­kat.­ Kívülről is jól látom, hogy a Győri Belföldi Fuvarozási Vállalat irodájában vagy nyolcan dolgoznak. Ettől nem messze, az Épületvilágítás­­szerelő Vállalatnál is írógépek kat­tognak, egy nő nagy igyekezettel rubrikákat rajzol. Szaporán talpalok hivataltól hivatalig. Fél kilenc táj­ban már világos a helyzet — bár közben teljesen besötétedett. Ez idő­pontban csupán a város centrumában legalább húsz hivatalban dolgoznak. (Az este is szolgálatot teljesítő hiva­talokon kívül.) Hány hivatalban dol­gozhatnak a város többi részén, a város nagyobbik felében? V­­ajon miért túlóráznak ennyi hi­­­vatalban? Befordulok a Be­loiannisz utcába. A 32. számú ház eleje szintén üzlethelyiség, de hiva­tal van benne. Az Állami Vetőmag­­felügyelőség. Itt is dolgoznak még. Az egyik íróasztalnál egy középkorú férfi iratokat böngész. Mellette kék­köpönyeges fiatalember, velük szem­ben egy nő dolgozik. Bemegyek. — Jó estét! — Mit óhajt? —­­kérdi ridegen Kó­­tai János hivatalvezető. — Elnézést kérek a zavarásért... — Kérem, térjen a tárgyra, nincs időnk! — Nem csodálom, hogy ilyenkor nem szívesen fogadja az ügyfeleket. Elmondom miért jöttem. — Kérem, mi gyakran túlórázunk — mondja a hivatal vezetője —­, nem jókedvünkből, hanem azért, mert sok jelentést, sok adminisztrációt követel­nek tőlünk. Kimutatásokat kérnek mindenféle vetőmagról, az egész munkánkról, mindenről, méghozzá öt példányban, hat példányban, így megy ez, kérem. Rövid beszélgetés után elköszönök. A szomszédban van a TŰZ­ÉP Vál­lalat irodája, itt is jó néhányan dol­goznak még. A vállalat főkönyvelője ingerülten fogad: — Ilyenkor nem fogadunk feleket! Megmondom, miért jöttem. — Az úgy van kérem — mondja megenyhülve a főkönyvelő — hogy sok az adminisztrációs munkánk. Képtelenek vagyunk nyolc óra alatt elvégezni. Ezt mondják a KIOSZ Győr-Sop­­ron megyei titkárságán, a Földmun­kát Gépesítő Vállalat irodájában és mindenütt. Azt is elmondják, hogy túlóradíjat nem kapnak. Nem is a túlóradíjért nyújtják meg a munka­időt, de ha már meg kell nyújtaniok, az is megilletné őket. Túl sok az adminisztráció? Lehet-e ebben kételkedni, ha egyszer ennyien állítják, s ha egyszer ilyenkor este is ennyi hivatalban dolgoznak? A látogatások alkalmával persze­­ mindenütt azt mondták, hogy amit most csinálnak, az nagyon fon­tos. Valószínűleg így is van. De az is bizonyos: egész napi munkájukban sok a felesleges papírmunka. Ha tör­tént is már egy és más, igen rosz­­szul áll még Győrben a hivatali munka ésszerűsítése. Pedig nagy szükség lenne erre. Amint tovább megyek, eszembe jut az a tréfás dal, amelyet nemrég a győri Kisfaludy Színház egyik mű­vészétől hallottam: befizette novem­berben a TÜKER-vállalatnak a pénzt a tüzelőre. Jött a december, azután a január, de a tüzelő sehol, pedig az egyezség szerint hamarosan házhoz kellett volna számtani. Feb­ruárban sem kapta meg a tüzelőt. Ellenben március közepén kapott egy levelet a TÜKER-től, hogy befi­zetheti a pénzt a jövő évi tüzelőre. Megtudtam, hogy a TÜKER-nél va­lóban fordultak elő ilyen esetek. Pe­dig fája, szene volt a vállalatnak. De volt és van tekervényes adminisztrá­ciója is, amelybe gyakran belefullad egy-egy megrendelés. A túlzott ad­minisztrálás okozta többek között azt is, hogy a vállalat vezetői nem tud­ták jól ellenőrizni a telephelyeket, s ezért is történhettek ott kisebb-na­­gyobb visszaélések. És azok, akik rendszeresen túl­óráznak, hányszor esnek el a kelle­mes szórakozástól és a pihenéstől. Milyen jó itt a város szép utcáin sé­tálni a friss levegőn! Mily kelleme­sen szól a Vörös Csillagból kiszűrődő zene! Amott a moziban valami jó filmet játszhatnak, mert az imént rengetegen mentek megnézni. És mennyivel olcsóbb lenne az éssze­rűbb adminisztráció! !M Miért is halad lassan az admi­nisztráció egyszerűsítése, a túl­órázások megszüntetése? Bizonyos, hogy a felettes szervek, illetékes mi­nisztériumok nem segítenek ebben, hisz gyakran ők kérik a sok jelen­tést. Petrovics elvtársról, a városi pártbizottság első titkáráról majd­nem mindenki tudja: gyakran tizen­négy órát is dolgozik naponta. De a megyei pártbizottság épületének jó néhány ablaka is világít még este 10 órakor. Itt is sokan dolgoznak töb­bet, mint nyolc órát. Érthető, hogy a városi és megyei pártbizottságon dolgozó elvtársak nem harcolhatnak a túlórázás megszüntetéséért, ha ők maguk nem járnak elől ebben jó példával. Hazafelé tartok, de észreveszem, hogy a területi bank VII. számú fiók­jában is dolgoznak még. Be kellene ide is menni, de meggondolom ma­gam. Én rajtuk nem tudok segíteni. Hacsak ezzel az írással nem. Pozsgai Zoltán -­­* Magyar Ikarus 55-ös autóbusz a pekingi Mennyei Béke Kapuja előtt. (Éliás Béla felvétele) Vita a mikrofon előtt a második ötéves terv irányelveiről A rádióban vitasorozat indult a második ötéves terv irányelveiről. A vitában a rádió munkásokat, tanáro­kat, mérnököket, írókat, tervezőket, kereskedelmi szakembereket szólal­tat meg, mondják el a rádió nyilvá­nossága előtt véleményüket az irány­elv-tervezetről, esetleges javaslatai­kat annak kiegészítésére. A vitákat a Kossuth-adó sugározza naponta 18 órai kezdettel. SZABAD NÉP Miért kell halmozni? Mostanában a labdarúgás szur­kolói akár szelvényen kívüli totó­zást is folytathatnak, nem a mér­kőzések eredményéről, hanem a mérkőzések időpontjáról. Az OTSB szakított azzal a régi, bevált gya­korlattal, hogy az évad műsorát mindig idejében megállapították, megszabták a bajnoki fordulók és a válogatott mérkőzések terminu­sát, megfelelő napokat vagy hete­ket hagytak a sportköri csapatok­nak a túrákra. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy ez a szokás he­lyes volt, a többi között már csak azért is, mert lehetőséget adott a sportköri szakvezetőknek, hogy a következő ellenfelekhez mérten „időzítsék“a csapataik felkészülését, gondosan mérlegeljék a nemzetközi meghívásokat, nehogy ez a játéko­sok megerőltetéséhez vezessen. Joggal sajnálkoztunk annak idején a külföldi játékosokon, akiket ve­zetőik szinte „futószalagon" játszot­tak, hetenként akár többször is. Sajnos, most a mi labdarúgásunk is ebbe a hibába esett. A labdarú­gást szerető sport­ közvélemény megütközéssel látja, hogy valósá­gos mérkőzéshalmozás indult meg. Az Országos Testnevelési és Sport­­bizottság időnként közli, hogy ez a forduló akkor lesz, az meg amak­kor, ez a mérkőzés elmarad, amazt előrehozzák stb. Gondoljunk csak arra, hogy az április 29-i magyar— jugoszláv mérkőzéseket m­ár május másodikán bajnoki forduló követte, s bajnoki forduló lesz ma, majd május 9-én és 13-án is, május 20-án pedig ismét válogatott mérkőzés következik. Sőt, arról is szó van, hogy közben még egy bajnoki for­dulót előrehoznak valamelyik hét­köznapra. Lehet-e csodálkozni azon, hogy számos sportkörben kapkodás ta­pasztalható az előkészületekben, a játékosok egy része pedig fáradság­ról, fásultságról beszél? Mindezek tetejébe az OTSB túlságosan lágy­szívűen engedélyez nem éppen szük­séges túrákat is a bajnokság kellős közepén. Mi szükség volt például most a Bp. Vasas külföldi útjára? Az ilyesmi zavarja a bajnokság me­netét, csökkenti — s ez már nagyon is észrevehető — a bajnokság iránti érdeklődést. Az OTSB labdarúgó-osztálya sze­rint a mérkőzések halmozására több okból van szükség: 1. Az olimpiai előkészületek miatt szeptember 30-ig be kell fejezni a bajnokságot. 2. A mérkőzések sorozata nem árt, ha­nem éppenséggel edzi a válogatotta­kat a melbourne-i labdarúgó torna várható fáradalmaira. 3. A Közép- Európai Kupa mérkőzései is szabad terminusokat követelnek. Ezek az okok valóban nehézsé­geket okoznak a bajnokság lebo­nyolításában. De ennek ellenére sem lehet egyetérteni a mérkőzések túlzsúfolásával, a bajnoki „verkli­vel­“. Ez a halmozás visszafelé sike­rülhet, megzavarhatja a játékosok nyugodt felkészülését, még éppen az olimpiára is. Nem dőlt volna össze a világ, ha a bajnoki fordulók egy részét tavaszra halasztották volna, s ezenkívül felülvizsgálták volna a sportközi csapatok nemzet­közi műsorát. Annyi labdarúgó-mérkőzés, mint amennyi most van , sok a jóból.. . Körmöczi Zsuzsa legyőzte Wardot A római nemzetközi teniszverseny ha­­todik napján, szombaton Körmöczi Zsuzsa a női egyes elődöntőbe jutásért mérkőzött az angol Warddal, a múlt évi világranglista 6. helyezettjével. A magyar versenyzőnő 35 perc alatt 6:1, 6:3 arányú győzelmével biztosította a továbbjutást. A MAI SPORTMŰSOR Atlétika: A Vasas Izzó atlétikai ver­seny, Váci út. 10. — Birkózás: Országos felnőtt II. és III. osztályú egyéni szabad­fogású birkózóbajnokság. Sport u.. 11. — Céllövés: A Bp. Honvéd hadipuska- és nagyöbű sportpuska-versenyének má­sodik része. Nagytétényi lőtér. — Csel­gáncs: A Bp. Vörös Lobogó orsz. felnőtt cselgáncs-versenye, Sportcsarnok edző­terme 15. — Kerékpár: A Székesfehér­vári Törekvés 160 km-es országúti ke­rékpáros versenye, Székesfehérvár, 11­— Kosárlabda: OB. mérkőzések a Lenin Intézetben, 10 órától. — Labdarúgás: NB I. oszt. mérkőzések: Bp. Vasas—Cs. Vasas, Sport u. 11.45. Bp. Kinizsi—Salgó­tarjáni Bányász, Népstadion. 15.15. Bp. Honvéd—Bp. Vörös Lobogó, Népstadion, 17. Dorogi Bányász—Bp. Dózsa, Dorog, 17. Tatabányai Bányász—Szegedi Hala­dás, Tatabánya. 16.30. Szombathelyi Tö­rekvés—Pécsi Dózsa, Szombathely, .17. — Tenisz: Teniszezők páros „Tizek baj­noksága’’ Pasaréti út. 9. — Torna: A férfi és női tornászválogatott keret pró­baversenye — szabadon választott gya­korlatok — Sportcsarnok. 9. — Úszás: A Bp. Vörös Lobogó országos úszóver­­senye, Sportuszoda, 18. — Vívás: A nép­hadsereg 1956. évi vívóba­jnoksága, Semmelweis utcai vívóterem. 9. illetve 13. A Bp. Haladás I. oszt. párbajtőrver­senye, Semmelweis utcai vívóterem. 9. A Bp. Dózsa „Kabos Endre” kardvivő­versenye, Pasaréti úti vívóterem. 9. il­letve 17. — Vízilabda: A Bp. Vörös Lo­­bogó vízilabda villámtornája a Bp. Ki­nizsi, Bp. Honvéd, Bp. Spartacus és Bp. Vörös Lobogó csapatainak részvételével, Sportuszoda, 19. A LENGYELORSZÁGI Szczecinben és Krakkóban pénteken befejeződtek a nem­zetközi férfi- és női röplabda-torna küz­delmei. A férfiaknál az Európa-bajnok Prága bizonyult a legjobbnak, a nőknél pedig Varsó válogatottja lett a győztes. A magyar csapatok az utolsó mérkőzé­seken vereséget szenvedtek s végered­ményben a férfiak és nők egyaránt a negyedik helyen végeztek. Kiutazott Budapesten a moszkvai Művész Színház együttese A Gorkijról elnevezett moszkvai Művész Színház együttese — útban a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ságba — szombaton átutazott Buda­pesten. Az együttes tagjai a késő délutáni órákban érkeztek a magyar fővárosba, ahol kisebb sétát tettek, majd este tovább indultak Jugoszlá­via felé. (MTI) Befejeződött az építőművészek háromnapos konferenciája­ ­ Szombaton az Újvárosháza tanács­termében folytatták a Magyar Építő­művészek Szövetségének konferen­ciáját. Brutyó János, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak­­szervezetének elnöke a szakszerve­zetben tömörült dolgozók. Román Andor építész pedig a tervező építé­szek nevében hangsúlyozta a terve­zők és a tervek kivitelezésén dolgo­zók közötti szoros kapcsolat és baráti együttműködés szükségességét. A vi­tában felszólalt Hegedűs Ernő, az Építésügyi Minisztérium tervezési igazgatóságának vezetője, Derén An­dor és Perczel Károly, az Országos Építésügyi Hivatal elnökhelyettesei, Dávid Károly Kossuth-díjas, Zöldy Emil Ybl-díjas, Pátzay Pál Kossuth­­díjas szobrászművész és többen má­sok. A vita bezárása után megtartották szövetség vezetőségválasztó köz­gyűlését. (MTI) Emléktáblát lepleztek le Kilián György szülőházának falán Kispesten, a Kölcsey utca 4. szá­mú házban 1907 márciusában szüle­tett Kilián György, a mártírhalált halt hős ifjúmunkás, a KIMSZ Köz­ponti Bizottságának egykori titkára. A XIX. kerületi DISZ-bizottság a házat emléktáblával jelölte meg. A táblát szombaton délután ünnepsé­gen leplezték le. Az ünnepségen megjelent Mekis József, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökének helyettese. Ott voltak a kerületi pártbizottság, a tanács képviselői, a kispesti üze­mek, az iskolák fiataljai és a XXI kerületi Kilián György úttörőcsapat tagjai. Nagy sikerrel mutatkozott be a Lucnica-együttes Pénteken a késő esti órákban ér­kezett Budapestre a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség állami­ díjas Luc­­nica-együttese, a testvérnép legki­válóbb öntevékeny művészeti együt­tese. Vendégeink szombaton délután mutatkoztak be a budapesti közön­ségnek az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házában. Már az első mű­sor nagy sikert hozott. A szlovák, cseh és magyar népdalokból, népi táncokból és zenekari darabokból összeállított programot a közönség végigtapsolta, több számot meg kel­lett ismételni. A meleg ünneplésből kijutott az együttes minden tagjának és vezetőiknek: dr. Ladislav Kos­­tyának, a Lucnica vezetőjének, Mir­­ke Smidnek, a zenekar karnagyá­nak, Stefan Nestal koreográfusnak és Stefan Klimónak, az énekkar ve­zetőjének. Az együttes szombaton este ugyan­ott ismét színpadra lépett. A továb­biakban vasárnap délután 16 órakor a pesterzsébeti Vasas Művelődési Otthonban szerepelnek. Hétfőn este a Magyar Néphadsereg Színházában rendezendő díszelőadáson, kedden este a MOM, szerdán délután pedig az Ikarus Művelődési Otthonában lépnek színpadra. VASÁRNAP, 1959. MÁJU­S 9 & ☆ HÍREK úti A mohácsi kompról Mikor az ember már harmadszor­­negyedszer hallja ugyanazt , mi mást tehet, megírja, így vagyok én a mohácsi komp ügyével. Először Palkó elvtárs, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese kérdezte tőlem, minthogy éppen a komp há­tán hajóztunk át a Mohács-sziget­re: „Tudja-e, hogy ez a komp, ame­lyik Mohácsot összeköti a város szigeten levő felével, nem a város jószága, de nem is a megyéé, ha­nem minisztériumi vállalkozás?“ Mikor bevallottam, hogy ez ideig nem tudtam róla, még megtoldot­ta: „ez a néhány kompkezelő itt a Közlekedési és Postaügyi Miniszté­rium embere“. Aztán hallottam a dologról a me­gyei pártbizottságon, a tanácsnál, ki nevetve, ki pedig komolyan em­legetve az üggyel kapcsolatban a tanácsok önállóságát. „Mi már ja­vasoltuk a minisztériumnak, adják át a kompot tanácsi vállalatnak. Innen helyből mégiscsak jobban le­hetne irányítani. A válasz az volt: Nem lehet, mert a tanács nem ren­delkezik navigációs tiszttel.“ Erre mondta Bencsik bácsi, mohácsi gazda: „ez a komp a török időktől szállítja a népeket, állatokat, szeke­reket. Sose kellett ide navigációs tiszt. De mindig is a városhoz tar­tozott a komp“. Igaz is. A kompnál „helyibb“ közlekedési eszköz nem , is igen van. Mi, kommunisták átalakítjuk a társadalmat, forradalmasítjuk a ter­melő folyamatot, és így tovább. De talán azt, ami jól bevált, mégse kéne megváltoztatni. S ha már megtettük, s kiderül, hogy nem jól tettük, ne restelljük visszacsinálni. Valójában miért nem adják vissza a kompot a helyi tanácsnak? Megye­­szerte azt beszélik, hogy itt valami íróasztal-érdekek játszanak közre. Mert mi lenne, ha végig a Dunán átadnák a kompokat a tanácsok­nak? A minisztériumban felesleges­sé válna néhány íróasztal. Gondos Ernő A fővárosi tanács köszönete a kereskedelmi dolgozóknak Az árleszállítás munkájában a ke­reskedelmi vállalatok valamennyi dolgozója lelkes, odaadó munkával vette ki részét s ezzel lehetővé tette a párt és kormány nagy jelentőségű intézkedésének azonnali, sikeres vég­rehajtását. A fővárosi tanács végrehajtó bi­zottsága — Budapest lakossága nevé­ben — elismerését és köszönetét fe­jezi ki a végzett jó munkáért a kis- és nagykereskedelmi, valamint a szál­lítóvállalatok minden dolgozójának. — Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa New Yorkban tartott XXI. ülésszakán május 3-án beválasztotta Magyarországot az ENSZ kábítószer­­bizottságába. — A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum kiadásában Körös népe cím­mel történelmi és néprajzi antológia jelent meg. A tudományos szempont­ból jelentős békéscsabai kiadvány ta­nulmányait Banner János, Révész László, Oláh Andor, Maday Pál, Tá­bori György, Mengyán György írta. — A villamossági cikkek aprobá­­ciós szabályzatának kidolgozására alakult nemzetközi bizottság Helsin­kiben május 7—17 között nemzetközi konferenciát tart, amelyen négytagú magyar delegáció vesz részt.­­ Magyar sportkiállítás nyílt Bue­­nos­ Airesben a magyar követség ren­dezésében. A megnyitón részt vett az argentin társadalmi és kulturális élet számos ismert személyisége, vala­mint a diplomáciai testület több veze­tője és tagja. A kiállításról, amely május 17-ig lesz nyitva, elismerően írnak az argentin lapok.­­ A Technoimpex Külkereskedel­mi Vállalat tavaly 700 gabonakom­bájnt szállított, az idén pedig 800-at szállít a Csehszlovák Köztársaságnak. Az EMAG-gyár készítette kom­bájnokkal elégedettek a csehszlovák átvevők. — Indiával és Japánnal vette fel legújabban a kapcsolatot az Országos Műszaki Könyvtár, amely jelenleg 30-nál több ország 400 tudományos­ intézetével áll levelezésben. — Budapestre jön vendégszerepelni május második felében a Wiener Sän­gerknaben 25 tagú együttese. A leg­utóbb Japánban és Észak-Ameriká­­ban szerepelt, ismert együttes május 26-án a Zeneakadémián, 27-én pedig az Erkel Színházban lép fel. A IX. VARSÓ—BERLIN—PRÁGA Nem­zetközi Kerékpáros Békeversenyt szom­baton Sztalinogródtól Wroclawig folytat­ták, óriási küzdelem után Kolumber (szovjet) fél géphosszal utasította maga mögé a csehszlovák Krivkát. SZOMBATON DÉLUTÁN a Bp. Törek­vés I. osztályú atlétikai versenyt ren­dezett a Sport utcai pályán. Az eredmé­nyek közül kiemelkedik Bognár (Bp. Vörös Lobogó) teljesítménye, aki a női ifjúsági súlylökésben 13,63 m-es ered­ménnyel új országos csúcseredményt ért el. — Magyar mezőgazdasági gépesí­tési szakemberek utaztak Genfbe, az Európai Gazdasági Bizottság gépesí­tési munkacsoportjának ülésére. — Új stúdiókat építenek — 5,5 mil­lió forintos beruházással — a Magyar Rádióban. Az építési munkálatokat a jövő héten kezdik meg. — A 70. községben gyulladt ki a villany a felszabadulás óta a minap Győr-Sopron megyében. Bodonhely község lakossága társadalmi munká­val is segítette a falu villamosítását.­­ Nagy földművesszövetkezeti áru­ház nyílik jövő vasárnap Sárvárott. A földművesszövetkezeteknek ma már 45 korszerű áruházuk van az ország­ban. — Meghalt Daniss Győző, a Békés megyei Jókai Színház igazgatója. Több mint 30 éves művészi pályafu­tása során mint színész és rendező szinte az egész országot bejárta. IK­UJARAS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig, főleg nappali felhőképző­dés, egy-két helyen záporeső, esetleg zivatar. Mérséklődő északi-északkeleti szél. A hőmér­séklet tovább emelkedik. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet ma 20—23 fok kö­zött. A Duna vízállása szombaton reggel Buda­pestnél 474 centiméter A RADIO MŰSORÁBÓL VASÁRNAP KOSSUTH-RADIO: 4.30—6.00-ig: Magyar és szovjet népzene. — 0.00—7.59-ig: Reggeli zene. — Közben: 6.59: Időjelzés. — 7.00: A Szabad Nép ve­zércikke. — 7.30: Műsorismertetés. — 8.00: Hírek. — 8.10: Édes anyanyelvünk. — 8.15: Egy falu — egy nóta. — 8.55: Könyvespolc. — 9.00: Zenés fejtörő. — 9.59: Időjelzés. — 10.00: Vasárnapi versek. Anyámnak. — 10.10: Ismerkedés lü.1ő-kor a Kossuth-rádióban. — 11.00: Operettdalok. — 11.20: Kulturális kró­nika. — 12.00: Hírek. Lapszemle. — 12.15: Jó ebédhez szól a nóta. — 13.00: Hangverseny az Országos Levéltár dolgozóinak. — 13.30: Rá­­­diólexikon. — 14.15: Csehszlovák zenei hét. 3 Dvorzsák-hangverseny. — 15.25: Egy hét a­­ külpolitikában. — 15.40: Szív küldi szívnek 3 szívesen. — 16.15: Tánczene — 17.15: HXá. 4 Sport. — 17.25: Kincses Kalendárium. —­­ 18-30: Helyszíni közvetítés bajnoki labdarúgó. A mérkőzésekről. — 19.15: Az épülő kommuniz-3 m­us nagy országában. — 19.54: Jóéjszakát, a gyerekek! — 20­00: Esti Híradó — 20.20:­­Sporthírek. — 20.25: Ladányi Ferenc jutalom­ul játéka — 21.25: Magyar népdalok. — 22.00: 4 Hírek — 22.10: A vasárnap sportja. Totó. — 3 22.30: Csehszlovák könnyűzenei hangverseny.­­ — 23.07: Szimfonikus hangverseny. — 24.00: 5 Hírek. — 0.10: Csárdások 4 3 PETŐFI-RÁDIÓ. 3 8.00: Dalok. — S.00: Kemény Egon: Vidám 4 Balaton. — 9.30: Miska bácsi lemezesládája. *—10.10: Szív küldi szívnek szívesen. — 11.00: Új Szimfonikus hangverseny. — 12.30: A világ­birodalom humora: „Terítve az asztal“. — 113.00: Művészlemezek. — 14.00: Édesanyák­­ köszöntése. — 14.40: A Vendel utcai Tanítónő-­­ képző Kodály-kórusa énekel — 15.00: Pató a Pál úr és társai. . Vidám összeállítás. — 1 16.00: Zenebarátok Köre — 17.00: Körmytí- s zene. — 17.40: Brahms: c-moll vonósnégyes.­­ — 18.15: Népi muzsika. — 18.38: A leány és­­ a halál Gorkij elbeszélő költeménye. — *19.00: Hanglemezek. — 20.20: Az időjárás sze­szélyei. — 20.35: Tánczene. — 21.30: Részte­ttek Polgár Tibor Szél kerekedik című dal- 9 játékából. — 22:00: Vidám magyar népi mu- J­zsika ----------♦--------­ !­­ budapesti színházak mai műsora ! Operaház: Diótörő (délelőtt 11), Sába ki­­­­rálynője (A-bérlet, S. sz. 7). — Az Operaház­­ Erkel Színháza: Legszebb magyar operettek ( 13). Pillangókisasszony (7). — Nemzeti Szín­­­­ház: Mirandolina (7) . Katona József Szín­­­ház: Májusi felhők (7).­­ Madách Színház:­­ Királyasszony lovagja (O­M VI-os bérlet, 7) I — Madách Színház Kamaraszínháza: Az ün­­l­ek napja 171 A Magyar Néphadsereg­­ Színháza: A néma levente (fél 3| Fia­m (7* P ~ József Attila Színház: Makrancos hölgy I'7.1­ — József Attila Színház vendégjátéka a I Rózsa Ferenc Kultúrotthonban írt Gorki! ! fasor 501 Tisztességtudó utcalány. A mit­­iveszno hinta,a II. fél 8. _ Petőfi Színház: ! Barom szegény szabólegény (délelőtt féld­­, | madáré?5 féla7): ~ Jókai Énekes­­?“'171 — Fővárosi Onerettszinház: Vala­­­h?­,De­rMVneey­ert 3)- Csárdáskirálynő (71 — Buk^r Jt !nhAz: Tékoz’6 «utasok ’(3), Balkezes bajnok (?) — Dérvná «Tinhá» ! SütVeVeásKarr,?«r X'--£SS£ a ««a,?,-­­ « Vidám Szinnad: Mi van a függöny mögött? n ' — Kis S^'hoad: Bukfenc (fél 4 fél 81. Budapest Varieté: Humorexpressz (fél 3, ,, fél 9) — Kamara Varieté: Mindent 1 helyen f­él 4 6. fél 9) — Állami Bábszínház: Hófehérke (délelőtt 11). Andersen-m­ék (3. *• Szerelmes istenek (fél 8). — Fővárosi A Szovjet Cirkusz vendégjátéka SZIKRA Lapnyomda. • • * * B SZABAD NÉP 4 Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100, *142__226' Előfizetési díj havi 12 Ft

Next