Szabad Nép, 1956. június (14. évfolyam, 152-181. szám)

1956-06-01 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM ARA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1956. JÚNIUS 1 Javaslatokat a bürokrácia felszámolására! Harcra szólít a bürokrácia ellen a Minisztertanács minapi határo­zata. Olyan harc ez, amelyben szívesen vesznek részt nagy töme­gek. De ahhoz, hogy valóban ha­tásos küzdelem bontakozzék ki, feltétlenül szükséges, hogy a párt­­szervezetek is bevessék ebbe ere­jüket. Most, hogy az üzemekben folyik a vita az ötéves terv irányelvei­ről, panaszok tucatjai hangzanak el a bürokratikusan merev terve­zés, az iparvezetés nehézkessége ellen is, panaszok tucatjai az üze­mi ügyvitel bonyolultsága miatt. De panaszok — évek óta hangza­nak. Most tovább kell lépnünk. S tovább lépünk, ha a pártbizott­ságok megszervezik, a legtevéke­nyebb emberekre, a munkásokra, az értelmiségiekre támaszkodva, esetleg bizottságok segítségével, hogy e panaszok javaslatokban öltsenek formát. Az üzemek dolgozóiban, külö­nösen a gazdasági és a műszaki szakemberekben már szinte kész elképzelések élnek arról, hogyan szeretnék vezetni az üzemet, tud­ják, milyen hatáskört kívánnak maguknak. Szinte kész elgondo­lásaik vannak, mi az, amit ők ma­guk jobban el tudnak dönteni, mint a felsőbb szervek, s mi az, amit az aprólékos gyámkodások helyett a minisztériumtól várnak. Nem kell szót vesztegetni annak bizonyítására, hogy ha e javasla­tok felkutatásának és összegezésé­nek nagy erőt szentel a pártszer­vezet , nem veszít a napi mun­ka. Gondoljunk csak azokra a felső vezetés, a bürokrácia elő­idézte zökkenőkre, amelyek gyak­ran egészen a munkapadokig vagy az üzemi iroda asztaláig éreztetik hatásukat. A Budapesti Szerszám­­gépgyárban mindenki jól emlék­szik a tavalyi állapotokra: a felső szervek mereven, a helyi viszo­nyok figyelembevétele nélkül ha­tározták meg a tervet, nem hagy­tak időt arra, hogy az új eszterga­pad-típus kiforrjon — s ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy az üzemben kapkodás lett úrrá, egyenetlen lett a munka. Vagy — miért köve­telték a Beloiannisz Híradástech­nikai Gyár igazgatójától (aki 100 milliós értékek gyártását vezeti), hogy nyújtsa be a minisztériumba jóváhagyás végett azoknak a ter­vezőknek a névsorát, akik között összesen 10 ezer forint különpré­­miumot oszthat ki? De — hogy ne csak az üzemben keressünk példát —, miért szabad csak a megyei tanácsnak jóváhagynia, ha valaki egy községben a szőlő­­telepítés után adókedvezményt kap? Sokan úgy vélték, hogy a túl­zott centralizmus az iparvezetés javára válik. A gyakorlat rácáfolt erre: ha az üzemek nem kapnak önállóságot, akkor — az egyéb­ként elengedhetetlen — felsőbb irányítás merev és sablonos, tehát bürokratikus lesz, szembe kerül­het a helyi követelményekkel. Nyilvánvaló tehát, hogy az ál­lamigazgatás egyszerűsítésével a mindennapi munka körülményeit is megjavíthatjuk. S hogy ebben akár egyik napról a másikra is eredményt lehessen elérni, kezd­jék az üzemek (és a tanácsok) vezetői az önállóságot azzal, hogy lenyesik a „helyi” bürokratikus ki­növéseket. Csak egy példát. Sok üzemben még mindig öt-hat alá­írásért kell szaladgálnia a mun­kásnak, ha pótidőt kér, holott mi­nisztertanácsi határozat van, hogy a művezető engedélyezhet pótidőt. Csak egy igazgatói határozat kell, s ez a bürokratikus módszer a múlté lesz. De ha az üzemek és a vállalatok napi munkájával is ilyen szoros kapcsolatban van a gazdasági és az államigazgatás egyszerűsítése — még sokkal inkább illeti ez a minisztériumokat és a felsőbb ta­nácsokat. E hivatalok pártszerve­zeteinek legsürgősebb napi tenni­valója, hogy lehetőségek tömegét kutassa fel a túlzott centralizmus — a bürokrácia e szülőanyjának — felszámolására. Államapparátusunk erőssége, hogy az üzemekből és a falvakból elvtársak tömege ment az irányí­tó szervekbe. Sok közülük kitű­nően megállja helyét, tanult, hoz­zánőtt a feladathoz. De hányan vannak, akik „lent” jobban tud­tak dolgozni, mint „fent” — nem helyesebb-e, ha ott dolgoznak, ahol a legjobb hasznukat veszik és ahol ők is úgy érzik, hogy a he­lyükön vannak? „Lent”, különö­sen a falvakban nagyon nagy szükség van vezetőkre, szakembe­rekre, de az üzemek és az intéz­mények is várják a rátermett munkaerőt. Egészségesebb mun­kaerőelosztás — ezt is jelenti az egyszerűsítés. A bürokrácia elleni harc, még­hozzá konkrét tettekből álló, érté­­kes javaslatokat szülő harc fontos feladata a pártszervezeteknek Ebben a harcban a kommunisták­nak felül kell emelkedniük a szűk helyi érdekeken. Ki har­coljon az oly sok kárt okozó bürokrácia ellen, ha nem elsősor­ban a kommunista? Ki ma­gyarázza meg, hogy az ország fej­lődését, a termelést, a jólét emel­kedését fékező, a kezdeményező erőt gúzsbakötő bürokráciának csökkentése mindenkinek érdeke — ha nem a pártszervezet? A párt — mint az ötéves terv irányelveinek esetében — ismét a dolgozókhoz fordul tanácsért és segítségért. Itt az alkalom, hogy valóságos társadalmi mozgalom induljon az államigazgatás egy­szerűsítéséért. Fogadás II. Erzsébet angol királynő születésnapja alkalmából L. A. C. Fry, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság magyarországi követe, II. Erzsébet angol királynő születésnapja al­kalmából csütörtökön fogadást adott. A fogadáson megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségé­nek első titkára, az Elnöki Tanács tagja, Hegedűs András, a Minisz­tertanács elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Kristóf Ist­ván, az Elnöki Tanács titkára, Boldoczki János külügyminiszter és a Minisztertanács több tagja, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet számos kiváló­sága, a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Kül­kereskedelmi Minisztérium és a Népművelési Minisztérium vezető tisztviselői. Jelen voltak a fogadáson a Bu­dapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai. (MTI) Az MTH 21. sz. Intézet szerszámkészítő tanműhelyében 288 fiatal vizs­gázott a gépek mellett. A másodéves Albert Attilának kitűnően, 5-ös osztályzatra sikerült a sajtoló-szerszám vizsgamunkája. Jánosi Demeter mester a pontos méreteket ellenőrzi. (**•• Int­ítlyHtiM Százhetven éves a sajókazai bánya Százhetven évvel ezelőtt, 1786-ban kezdték meg a szén bányászatát Sa­o­m­jókazán. A sajókazaiak a nevezetes 8 . évfordulóra — amelyet a szeptember 4-i bányásznapon ünnepelnek meg­ — jó munkával készülnek: a bánya­üzem májusi tervét határidő előtt öt nappal fejezte be, s szerdán felszínre szállították a május végéig terven felül ígért 350. vagon szenet is. Elutazott Bulgáriába a Néphadsereg Művészegyüttesének tánckara és zenekara­­ A magyar néphadsereg Vörös Csil­­­­lag Érdemrenddel kitüntetett mű-­ vészegyüttesének tánckara és zene­kara csütörtökön este kéthetes ven­dégszereplésre a Bolgár Népköztár­saságba utazott. NYILVÁNOS TELEVÍZIÓS BEMUTATÓ Budapesten, a Kossuth Lajos utca 2. számú házban levő rádiószaküzlet a jövő héttől kezdve minden kedden és csütörtökön televíziós bemutatót rendez emeleti helyiségében a nagyközönség részére. Egy kiváló tsz-könyvelő Ignácz Gizella, a szerencsi járás leg­jobb tsz-könyvelője. 1953 decembere óta dolgozik a tiszalúci Vörös Hajnal Tsz-ben. Kifogástalanul látja el mun­káját, s emellett jó könyvelőket ne­vel a község új tsz-ei számára is. Az Alkotmány Tsz könyvelőjét, Magyari Máriát öt hónapig tanította. Jelenleg az Új Élet Tsz leendő könyvelője, Nagy Mária tanul mellette. EOO OOQOOOOO ooQOOOOOOQGQOOOOOQQQOOOOQOOOQOQOOQOOOQt A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 80 000 fővel csökkenti hadseregének létszámát Phenjanban csütörtökön közölték, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság augusztus 31-ig 80 000 fővel leszállítja fegyveres erőinek létszámát. Az észak-koreai kormány közleménye szerint ennek a lépésnek az a célja, hogy az ország békés egye­sítésére kedvező körülményeket te­remtsen. A kormányközlemény a továbbiak­ban bejelenti, hogy a létszámcsök­kentés következtében megtakarítan­dó összeget békés építésre és a lakos­ság életszínvonalának emelésére for­dítják. A leszerelt katonáknak a ter­melőmunkába való elhelyezéséről az állam gondoskodik. Hírek az olasz miniszterelnök és külügyminiszter moszkvai látogatásáról (Tudósítónk telefon jelentése.) A csütörtök délutáni római lapok fontos hírről adnak számot. E lapok szerint Segni olasz miniszterelnök és Martino külügyminiszter N. A. Bul­­ganyinnak, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa elnökének meghívására a kö­zeljövőben ellátogat a Szovjetunióba. Egyes lapok rámutatnak, hogy bár e látogatás pontos időpontját még nem állapították meg, valószínű, hogy néhány hónapon belül sor kerül rá. Úgy tudják, hogy az erre vonatkozó döntést az olasz minisztertanács leg­közelebbi ülésén hozza meg. Az olasz lapok híreit az olasz kül­ügyminisztérium véleményét tükröző Esteri című folyóirat is megerősíti. A lap Utazás Moszkvába? című ve­zércikkében igenlő választ ad a cím­ben felvetett kérdésre. „A kapcsolatok fejlesztése — írja to­vábbiakban a lap — határozottan­­kívánatos és megfelel annak, a nö­vekvő önállósági irányzatnak, ame­lyet az olasz külpolitika az atlanti politika keretében politikai és gazda­sági téren egyaránt szorgalmaz.“ 200 000 hektoliterrel több sör, mint tavaly A Nagykanizsai Sörgyárban egy hét múlva megkezdik a próbafőzést, s már ebben a hónapban hozzálátnak a folya­matos termeléshez. Az idén a söripar 200 000 hektoliterrel több sört főz, mint tavaly. Palackozott sörből — üveg­hiány miatt — még nem tudják hiány­talanul kielégíteni az igényeket, bár az idén mintegy 470 000 hektoliter sört fejtenek palackokba, lényegesen többet, mint tavaly. Szabolcsban jó alm­atermésre számítanak Szabolcs megye állami gazdaságai­ban, termelőszövetkezeteiben és az egyéni gazdáknál már mogyorónagy­­ságúak az almák, s a tavalyit meg­közelítő termést ígérnek a gyümöl­csösök. Az egyenletes nagy terméshez hoz­zájárul a helyi szakemberek által ki­dolgozott új metszési eljárás is: az ál­landó visszavágásokkal a gyümölcs­fa termőrészeit az eddigi ágvégződé­sek helyett a fa belseje felé „tere­lik“. A szabolcsi gyümölcsösökben most végeztek a harmadik , úgyne­vezett sziromhullás utáni permetezés­sel. Amerikai pilóta a TU-104-en Az Associated Press jelentése sze­­rint a TWA amerikai légiközlekedési társaság nemzetközi útvonalakon re­pülő egyik pilótája, Gary Ketcham Moszkvába utazott, hogy megtekint­hesse a világszerte nagy feltűnést keltett TU-104, szovjet lökhajtásos utasszállító repülőgépet. Az amerikai pilóta szerdán kiment moszkvai repülőtérre és Borisz Bugyijev szovjet repülő kalauzolásá­ul töviről-hegyire megismerte a TU—104-et. Csütörtökön egész nap a gépen tartózkodott, majd miután a levegőbe is emelkedett vele, a követ­kezőket mondotta: „Ezek aztán iga­zán csináltak maguknak repülőgé­p .­“ Ketcham meghívta kollégáját, Bo­­isz Bugyijevet, hogy tegyen nála látogatást a New Jersey­ állambeli Cliftonban. Június 5-én indul a Budapest—Bécs repülőjárat Június 5-től megindul a Buda­pest—Bécs—Budapest útvonalon a MALÉV járata. A MALÉV repülő­gépe hetenként háromszor — kedden, csütörtökön és pénteken — közleke­dik az új útvonalon. EGY HÓNAPPAL AZ ÁRLESZÁLLÍTÁS UTÁN Többet vásárolnak, többet is gyártunk a leszállított árú cikkekből Egy hónap telt el az árleszállítás óta. Van-e elég az olcsóbb áru­ból? Győzik-e az üzemek a versenyt a megnövekedett kereslettel? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ három üzemben. ? A szép és tartós fehérnemű ked­velői örömmel vették tudomásul, hogy a nyloncikkek olcsóbbak let­tek. A külföldön is elismert magyar nylon fehérneműt a Habselyem Kö­töttárugyár dolgozói készítik. Meg­kérdeztük Réti Lajosné elvtársnőt, az üzem igazgatóját, milyen feladatokat kell megoldaniok az árleszállítás után? — Eddig nem volt túlságosan nagy a kereslet a nylon fehérnemű és blúz iránt, úgyhogy nem okozott problé­mát a belső piac ellátása. Az árle­szállítás után természetesen ugrás­szerűen megnövekedett a nylon fe­hérneműt vásárlók száma. A Corvin Áruházban májusban hússzorosára nőtt a nylonáruk forgalma. Más áru­házakban is hasonló a hely­zet. Mindent meg kell ten­nünk, hogy ezzel a növekedéssel a gyártás is lépést tarthasson — mondotta Réti elvtársnő. — Tervün­ket a harmadik negyedévben 40 szá­zalékkal akarjuk túlteljesíteni; ez mintegy 24 ezer nylonholmit jelent. Az üzletek májusi tapasztalatai alap­ján megkértek bennünket, hogy kü­lönösképpen a kombinék gyártását fokozzuk, mert ebben nagyobb a kereslet, s főleg: méretben is több legyen a választék. A megnöveke­dett igények kielégítésére új konfek­ciótermet építünk 600 ezer forintos beruházással. Ezenkívül nylonvarró­gépeket is kapunk. Ha szükséges , a munkáslétszámot is növeljük. Új nyloncikkeket is gyártunk, még eb­ben a negyedévben: női hálóingeket és férfi pólóinget. A kereskede­lemben máris nagy az érdeklődés irántuk. Az alumíniumcikkek ára tíz-har­minc százalékkal csökkent. Az Alu­­míniumárugyárban minden műszaki intézkedést megtettek a termelés nö­velésére. Májusban sikerült is 10 százalékkal több edényt előállítani. Az árleszállítás előtt havonta 28—30 tonna edényt gyártottak, de ha szük­séges, nemcsak ezt, hanem a májusi teljesítményüket is meg tudják két­szerezni. Alumíniumedényben tehát nem lesz hiány az elkövetkező hó­napokban sem. Az Alumíniumárugyár dolgozói arra is törekednek, hogy új alumí­niumcikkekkel lássák el a háztartá­sokat. Elkészültek már és az üzletek­ben is megjelentek a magas nyomású gyorsfőzők. A négyliteres gyorsfőző­edényekben egy nagyobb család egy­­tál­ételét főzhetik meg a házias­­­szonyok, 60 százalékos gázmegtakarí­tással, mindössze spár perc alatt. Már ebben a negyedévben 4000—5000 gyorsfőző-edényt gyártanak az üzem­ben. A női, férfi- és gyermekcipők nagy részének árát is leszállították. A Duna Cipőgyárban készítik a rámánvarrott bőrtalpas női és férfi félcipőket, s a gyermekszandálok kü­lönböző változatait.. A Duna Cipőgyár műszaki vezetői így nyilatkoztak az árleszállítás után egy hónappal: — Májusban teljes kapacitással dolgozott az üzem, s gyártmányaink­kal nem is volt fennakadás az üzle­­tekben. Legfeljebb az, hogy egy-egy szín kifogyott, s ezt nem tudtuk azon­nal pótolni. Ezért elsősorban nem is a termelés mennyiségének növelésére törekszünk, hanem arra, hogy minél változatosabb színű és kidolgozású ci­pőket juttassunk a vásárlóknak. Sok új cipőmodellt készítettünk ebben a negyedévben, amelyeket a kereske­delem el is fogadott. A női cipőket és szandálokat például nemcsak a megszokott barna, fekete, drapp színben, hanem zöld, bordó, piros, kék színekben gyártjuk, mikro­­pórusos bőr-, gumi- és egyéb talppal. Már eddig is rengeteg szandál került az üzletekbe, de a választék a nyárra még bővülni fog. A nagy keresletre való tekintettel ízléses, jó minőségű férfi szandálokat is gyártunk. A változatosságra való törekvés jellemzi a gyár gyermekcipő modell­jeit is. A legkülönbözőbb színű és fazonú gyermekszandálok és cipők készülnek. A nyáron már minden szülő találhat majd kedvére való gyermekcipőt. iPffAf A Vörös Október Férfiruhagyár márkás férfiöltöny üzemrészében a minőségi ellenőrök az elkészült öltönyöket vizsgálják. (Kéri Dániel felvétele) Hegedűs András elvtárs tájékoztató beszéde az RM munkásgyűlésén Hegedűs András elvtárs szerdán az RM Művek munkásgyűlésén, a dol­gozók kérdéseire válaszolva bel- és külpolitikánk több fontos kérdését ismertette. Bevezetőben arról beszélt, hogy országunkban a XX. kongresz­­szus hatására a dolgozók sokkal kez­deményezőbben lépnek fel, s mond­ják el véleményüket fejlődésünk leg­fontosabb kérdéseiről. Meggyőzően bizonyítja ezt az ötéves terv irányel­veiről indított vita, amely százezre­ket mozgatott meg, s lehetőséget ad pártunk Központi Vezetőségének és a kormánynak, hogy a második öt­éves terv céljait a dolgozók vélemé­nyének meghallgatása után határoz­za meg. Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk azt akarja, hogy ez az egészséges folyamat tovább folyta­tódjék, s a dolgozók, elsősorban a munkások — ismerve országunk helyzetét — véleményükkel, építő ja­vaslataikkal és bírálataikkal segítsék kiküszöbölni az előrehaladásunkat gátló hibákat. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy az ország fontos kérdéseiről a Központi Vezetőség és a kormány tagjai gyakrabban beszéljenek a dolgo­zókkal, osszák meg az ország ve­zetésének gondját és baját a munkásokkal, a dolgozó parasz­tokkal és értelmiségiekkel. A második ötéves terv irányelveit a dolgozók országszerte örömmel fo­gadták. Különböző megbeszéléseken szinte egységesen alakult ki az az ál­láspont, hogy ez az előirányzat fi­gyelembe veszi országunk gazdasági adottságait, elérhető célokat tartal­maz és helyes arányokat állapít meg a népgazdaság különböző ágainak fejlesztése között. Dolgozóink nagy részét azonban érthetően különösen sokat foglalkoztatja az életszínvonal emelésének előirányzata. Heti jövedelem szétosztásában újra aránytalanság­­keletkezne, túlzottan sokat fordítanánk beruházásokra, és csak keveset lehetne adni az élet­­színvonal növelésére. Megismétlődne az a hiba, amelyet az 1953 júniusa előtti években követtünk el. Fő figyelmünket arra kell fordí­tanunk, hogy a rendelkezésünk­re álló beruházási összegeket a leggazdaságosabban használjuk fel. Ahhoz, hogy egy munkásra több termelési érték jusson, nemcsak új gépekre van szükség, hanem talán mindenekelőtt arra, hogy rendet te­remtsünk az anyagellátásban. Jobban bevonjuk a vállalatokat termékeik külföldi értékesítésébe Magyarország nyersanyagokban szegény ország. Sokféle nyersanyagot kell külföldről behoznunk, s ez nem megy mindig zökkenők nélkül. Külkereskedelmi helyzetünk ja­vítását szolgálja az is, hogy a Mi­nisztertanács elnöksége úgy dön­tött: jobban be kell vonni ter­mékeik külföldi értékesítésébe az ipari üzemeket, és egyes ipari üzemekre rá is bízza termékeik értékesítését. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy megnő a külkereskedelmi for­galmunk ezekben a cikkekben, s arra is számítunk, hogy új módon megjavul majd a gyártmányok mi­nősége. Az anyagellátás hiányossá­gainak oka az is, hogy sok hiba van még a termelés megszervezésében. Az ipari vállalatok vezetői, dolgozói keveset törődnek a folyamatos ter­melés feltételeinek megteremtésével. S ebben nemcsak az ipari üzemek vezetői a hibásak hanem a központi irányítás is. Az anyag- és félkész termék kö­rüli ellátási zavarokban sokszor sze­repet játszik az, hogy az egyes gyárt­mányok minősége nem megfelelő. A selejt elleni küzdelemben, a minő­ség megjavításában nagyon fontos feladatnak tartjuk a bérezési rend­szer további megjavítását és egyben a minőségi ellenőrzés megszigorítá­sát. Hozók ugyanabból a keresetből többet tudnak vásárolni. Az idén is alkalmaztuk az életszínvo­nal emelésének ezt a két módját. A munkatermelékenységnek tavalyi nö­vekedése lehetővé tette, hogy olyan árleszállítást hajtsunk végre, amely évi 900 millió forintos megtakarítást jelent a dolgozóknak. Az árleszállí­tást örömmel fogadták a dolgozók. Igaz, hogy kevés élelmiszerre vonat­kozott. Nem tudtuk csökkenteni a hús és a zsír árát. Ennek az oka ké­zenfekvő. A mezőgazdasági termelés emelése lehetővé tette ugyan, hogy megjavítsuk a város ellátását, de ah­hoz még nem elégséges, hogy az ár­­csökkentés esetén bekövetkező na­gyobb fogyasztást is fedezni tudjuk. A párt és a kormány nagy erő­feszítéseket tesz a mezőgazdasági termelés növelésére, így akarja lehetővé tenni majd, hogy a kö­vetkező években az élelmiszerek árait is csökkenthesse. A dolgozók béremeléséről szólva Hegedűs elvtárs elmondotta, hogy a Minisztertanács minapi rendelete, amelynek értelmében az alacsonyfi­zetésű időbéresek alapbérét feleme­lik havi 650 forintra — évente 170 millió forintot jelent. Ezt az intézke­dést továbbiak fogják követni. A béremelések összkihatása egy év­re 800 millió lesz. Béremelést olyan szakmákban akarunk az idén végre­hajtani, amelyekben a bérszínvonal különösen alacsony. A párt és a kormány nagy gon­dot fordít azonban arra, hogy a 800 millió túlnyomó részét a ter­melésben részvevő munkások kapják. Az életkörülmények megjavításában nagy szerepet játszik a munkaidő fokozatos csökkentése is. A Minisz­tertanács már szerény lépést tett az­zal a határozatával, amelyben elren­delte, hogy egyes, az egészségre ár­talmas szakmákban, az alumínium­­kohászatban, a nitro- és nitrobenzol­­származékok, az ólomfesték, a peni­cillin és a szuperfoszfát gyártásában dolgozók heti munkaidejét 42, 40, illetve 36 órára kell csökkenteni. A második ötéves tervben további in­tézkedések történnek más szakmák­ban is, elsősorban a kohászatban és a bányászatban, az egészségre ártal­mas munkaterületeken a munkaidő csökkentésére. De a munkaidő-csök­kentés a legszorosabb kapcsolatban van a munkaszervezéssel. Hogyan biztosíthatjuk az életszínvonal 25 százalékos növelését? Hegedűs elvtárs a továbbiakban az ötéves terv irányelveivel kapcsolatos vitában felvetődött problémákkal fog­lalkozott. Sokan felvetik — mondotta —, hogy a párt és a kormány miképpen gondolja biztosítani a dolgozók élet­­színvonalának 25 százalékos emelé­sét? Elérhető-e ez a cél? Az élet­­színvonal emelését úgy szeretnénk végrehajtani, hogy az egy keresőre eső bér, s annak vásárlóereje leg­alább 25 százalékkal növekedjék. Az elmúlt években az egy keresőre eső bér vásárlóereje 1949-hez viszonyítva nem emelkedett jelentősen. A második ötéves terv előirány­zatának ebből a szempontból na­gyon lényeges változása az, hogy az egy keresőre eső jövedelmet, azaz az átlagos havi kereset tényleges vásárlóerejét akarjuk 25 százalékkal növelni. Ez viszont a dolgozók életkörülmé­nyeinek megjavításában jelentős lé­pés lesz. De az életszínvonal 25 százalékos növekedését csak úgy le­het elérni, ha ugyanakkor gyorsan növekszik az egy munkásra eső ter­melési érték is, aminek viszont egyik legfontosabb feltétele a műszaki szín­vonal fejlesztése. A műszaki színvo­nal fejlesztésének pedig igen fontos eszköze a beruházások célszerű fel­­használása. Biztosítani kell, hogy új, korszerű szerszámgépeket tudjunk gyártani és a termelésbe állítani; olyanokat, amelyek megkönnyítik az emberi munkát, fokozzák a termelé­kenységet. Ezért a második ötéves tervben a gép­ipari beruházásokat elsősorban nem a kapacitás egyszerű növe­lésére, hanem a szerszámgépek felújítására és a termelési folya­matok egyre jobb, korszerűbb gé­pesítésére fordítjuk.­­Ilyen beruházásokat csinálunk pél­dául az RM Művekben is. Gépesítjük a temperöntödét, korszerűsítjük a készülék- és szerszámgyárat, újjáala­kítjuk az acélmű durvahengerművét. Sok helyes vélemény és javaslat hangzik el a tervvitában. De a ki­indulópont sokszor nem számol a le­hetőségekkel. Jó néhányan itt, az RM Művekben is úgy vélekednek, mintha a beruházások növelésére korlátlanul lennének lehetőségeink. Igaz, hogy e kívánságok önmagukban legtöbbször jogosak. De, ha mindezeket az igé­nyeiket "kielégítenénk, ak­kor « nem­ Ösztönözzön bérrendszerünk még inkább jó minőségű munkára Múlhatatlanul szükséges, hogy ér­dekeltté tegyük a dolgozókat abban, hogy ne csak többet termeljenek, hanem jobb minőségű munkát is vé­gezzenek. Ipari üzemeink bérrendszere nem mindig ösztönöz a jobb minőségű munkára, sőt gyakran arra készteti a dolgozókat, hogy csak a mennyi­ségre, a normák túlteljesítésére töre­kedjenek. A jó minőségű munka igazi meg­becsülését csak akkor tudjuk el­érni, ha a bérek megállapításánál nagyobb hatáskört adunk az üze­mek és az egyes gyárrészlegek vezetőinek. A minőséget ugyanis nehéz központi rendeletekben előírni, százalékban mérni. Helyi ismeretekre van szük­ség. Hegedűs elvtárs ezután beszédében válaszolt az egyik idős szakmunkás kérdésére, aki a múlt hét péntekén tartott megbeszélésen azt kérdezte a Minisztertanács elnökétől, miként akarja biztosítani a kormány az öreg szakmunkások megfelelő bére­zését, azokét, akik normájukat már nem tudják teljesíteni? Hegedűs elv­társ rámutatott, hogy az idős szak­­munkásokra nagyobb szaktudást igénylő munkákat kell bízni, messze­menően be kell vonni őket a fiata­lok képzésébe, tanfolyamokon okta­tóknak kell felhasználni őket stb. Ugyancsak idősebb szakmunkások panaszkodtak a Minisztertanács el­nökének a nyugdíjtörvény fogyaté­kosságai miatt. — A panaszok nagy része jogos — mondotta Hegedűs elvtárs. A SZOT elnöksége, a Miniszter­­tanáccsal karöltve most dolgozik a nyugdíjrendelet módosításán, s a cél az, hogy a visszásságokat megszüntessük, s a sok évtizedes munkát megfelelően honoráljuk. Az életszínvonal emelésének feltéte­leiről Hegedűs elvtárs a következő­ket mondotta: — A termelékenység növelésében nagy lehetőségünk van még a fegye­lem megszilárdítása, a dolgozók olyan üzemen belüli elosztása területén, amely lehetővé teszi, hogy ki-ki a te­hetségéhez és tudásához mérten dolgozhassák. Mindezeket a lehetősé­geket fel kell használnunk arra, hogy a munka termelékenységének előirányzatait a második ötéves terv­ben és már ebben az évben is hiány­talanul teljesítsük és túlteljesítsük. Ha ezt biztosítani tudjuk, akkor meg­teremtettük az életszínvonal emelé­sének és a népgazdaság fejlesztésé­nek legfontosabb anyagi alapjait. Az életszínvonal emelésének kétféle módszere Sok helyen azt kérdik, milyen in­tézkedésekkel akarjuk az életszínvo­nalat az előirányzott mértékben nö­velni. Ha az életszínvonal tervezett növelése számára az anyagi feltéte­lek biztosítottak, akkor alapjában véve kétféle módszerrel élünk majd: emeljük a munkabéreket és csök­kentjük az árakat. A munkabérek emelésével foko­zatosan ki kell küszöbölni a bér­rendszerben még ma meglevő aránytalanságokat és igazságta­lanságokat, az árak csökkentésé­vel pedig elérjük, hogy a dol­ Olcsóbb építkezés — több lakás Hegedűs elvtárs ezután a túlóráz­tatások, a hóvégi hajrák káros kiha­tásairól, majd a dolgozók lakásgond­jairól és a kormány lakásépítési ter­veiről beszélt. A dolgozók életkörülményeinek megjavításában az egyik legfonto­sabb és egyben a legnehezebb fel­­a­­at: a lakásellátás, a lakáskérdés különösen nagy gondja a városi la­kosságnak. Több lakást kell építe­nünk. 1950-től 1955-ig mintegy 130 ezer lakás épült az országban. A má­sodik ötéves tervben pedig mint­egy 200 ezer új lakás építése sze­repel. A lakásépítkezést olcsóbbá kell ten­nünk. Ennek legfontosabb feltétele a lakásépítő-ipar korszerűsítése. Új, könnyű építőanyagból egész falnagyságú építőelemeket kell készíteni, s el kell érni, hogy az (Folytatás a 2. oldalon)

Next