Szabad Nép, 1956. június (14. évfolyam, 152-181. szám)

1956-06-01 / 152. szám

Hegedűs András elvtárs tájékoztató beszéde az RM munkásgyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) építőipar lényegében csak az üze­­mileg előállított épületelemek összeszerelését végezte. Az ilyen lakásépítés szinte minden részletében gépesíthető. A lakásépítkezés meggyorsítását kívánta a Minisztertanács elősegíteni azzal is, hogy állami támogatással lakóházépítő szövetkezetek létesíté­sét kezdeményezte. A lakóház szövet­­kezetek a második ötéves terv során mintegy 25 ezer lakást fognak felépí­teni, sok állami kedvezménnyel. A lakásprobléma megoldására más in­tézkedéseket is teszünk. A Miniszter­­tanács már másfél éve elrendelte a hivatali helyiségek egy részének la­kásokká történő visszaalakítását. Ennek eredményeként eddig több mint 7200 lakást sikerült felszabadí­tani, s még az idén legalább 4000 la­kás szabadul fel ily módon. Hely­reállításukra a kormány mintegy 100 millió forintot fordít. A lakásel­osztással kapcsolatban a Minisztertanács kötelezte a mi­nisztereket és a tanácsokat arra, hogy a lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül rész­vevő dolgozók kapják meg. Feladatunk, hogy ellenőrizzük ennek a rendeletnek a végrehajtását. A lakáshelyzet különösen nehéz Buda­pesten, ahol a lakosság száma a fel­­szabadulás előttihez képest jelentő­sen megnőtt. Ezért a budapesti üze­mek vezetőinek arra kell töreked­­niök, hogy munkaerőszükségletüket mindenekelőtt a főváros jelenlegi ál­landó lakói közül fedezzék. Nagyobb gondot a fiatal munkások képzésére! Intézkedések történnek az olyan 14—18 éves fiatalok munkábaállí­­tására és szakmai továbbképzé­sére, akik az általános iskola elvég­zése után nem tanulnak tovább kö­zépiskolákban, illetve az MTH isko­láiban. Évente mintegy 20 ezer ilyen fiatalról van szó. Elhelyezésükről az üzemekben kell gondoskodni olykép­pen, hogy csökkentett munkaidővel és ennek megfelelő bérezéssel alkal­mazzák őket. Kisegítő munkájuk so­rán ezek a fiatalok megismerik az üzem életét, az egyes gépeket és mun­kafolyamatokat, megszeretik a mun­kát. Ha a pártszervezetek, a szak­­szervezetek, a gyárak igazgatói, az idősebb szakmunkások törődnek az ifjúmunkások továbbképzésével, ak­kor iparunk jó utánpótlást nyer, értelmében a népi demokratikus országokba útlevél nélkül, a sze­mélyi igazolványhoz csatolt be­tétlappal és a fogadó ország ví­zumával lehet utazni. A határozatot az érdekelt országok kormányai most ratifikálták, s a ren­delkezés két hét múlva hatályba lép. Ez az intézkedés gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a kiutazási engedély meg­szerzésének ideje lényegesen megrö­vidül, költségei pedig az eddigiek fe­lére csökkennek. Jelentős gazdasági, pénzügyi és műszaki megállapodások a baráti Jugoszláviával Külföldi kapcsolataink fejlesz­tésében jelentős esemény, hogy sike­resen befejeződtek Jugoszláviával a gazdasági és pénzügyi kérdésekről folytatott tárgyalások. Kedden Ma­gyarország és Jugoszlávia képviselői aláírták a két ország közötti pénz­ügyi és gazdasági egyezményt, to­vábbá a műszaki és tudományos együttműködésre vonatkozó megál­lapodást. A tárgyalások sikere annak kö­szönhető, hogy mindkét fél őszin­tén törekedett a megegyezésre. Az aláírt gazdasági és pénzügyi megállapodás szerint Magyarország öt év alatt — egyenlő részletekben elosztva — 85 millió dollárt fizet Ju­goszláviának. E nagy összegnek a megfizetése természetesen komoly terhet ró népgazdaságunkra. A ma­gyar kormány a tárgyalások során el­ismerte és vállalta az 1947—1948-ban felvett jugoszláv kölcsön visszafize­tését, amelyből — a kamatokat is szárolítva — mintegy 25 millió dol­lárt kitevő adósságunk maradt visz­­sza. De ugyanakkor a hátra­levő, mintegy 90 millió dollárt kitevő háborús jóvátételi összeg jelentős csökkentését kérte. Ennek a ké­résnek a jugoszláv kormány részben eleget tett, amikor elengedte a hátra­levő jóvátételi összeg egyharmadát, körülbelül 30 millió dollárt. Ezen az alapon jött létre a megegyezés. Jelentős a kedden aláírt műszaki és tudományos együttműködésről szóló egyezmény is, amely lényegé­ben hasonló a szocialista tábor orszá­gai között már eddig­ is meglevő, ilyen jellegű megállapodásokhoz. Ez az egyezmény lehetővé teszi, hogy Jugoszlávia és Magyaror­szág kölcsönösen átadhassa egy­másnak a szocialista építőmun­­kában szerzett tudományos, mű­szaki ismereteit és tapasztalatait. Ugyancsak lehetőséget ad arra is, hogy l­­ölcsönös alapon, hosszabb­­rövidebb tanulmányutáncra, gyárláto­gatásokra küldhessünk kiváló mér­nököket és szakmunkásokat, akik a helyszínen tanulmányozhatják orszá­gaink iparána­k legjobb technológiai folyamatait, technikai eredményeit. Elősegítjük, hogy hazánkban mindenki bekapcsolódjék az építőm­un­kába Hegedűs elvtárs a továbbiakban megállapította, hogy országunk bél­és külpolitikai helyzete egyre szilár­dabb lesz. — A régi rend hívei kö­zül is egyre többen látják, hogy az az út, amelyen országunk 1945 óta fejlődött, feltartóztathatatlanul ve­zet előre — mondotta. — Ebből a fel­ismerésből a régi rend hívei közül is sokan arra a következtetésre jutnak, hogy számukra is célszerűbb beleil­leszkedni népi demokratikus rend­szerünkbe. A pártnak, a munkásosztálynak nem érdeke, hogy az osztályharc élesedjék, inkább érdeke, hogy az osztályellenség — belátva a népi demokrácia elleni harc ér­telmetlenségét — fokozatosan visszavonuljon. E célnak megfelelően a kormány in­tézkedései továbbra is arra irányul­nak, hogy a régi rend hívei — akik belátják hibájukat és hajlandók be­kapcsolódni az építőmunkába — mun­kájuk szerint ítéltessenek meg. Ez a törekvés vezette a kormányt, amikor pár héttel ezelőtt a püspöki kar ké­résére javaslatot tett arra, hogy az Elnöki Tanács részesítse kegyelem­ben Grősz Józsefet és hozzájárult ahhoz, hogy Grősz József mint ka­locsai érsek működjék, s egyben el­lássa a katolikus püspöki kar vezető­jének tisztét. Az a véleményünk, hogy Grősz József nézeteiben ugyanúgy, mint sok más egyházi személy gondolko­dásában is — az elmúlt években be­következett nemzetközi és belső fej­lődés hatására — jelentős változás ment végbe. Ezt mutatja Grősz Jó­zsef kalocsai érsek nyilatkozata, melyben kijelentette, hogy hűséges fia, engedelmes polgára lesz a Ma­gyar Népköztársaságnak és arra tö­rekszik, hogy a katolikus egyház és az állam közötti kapcsolat egyre job­ban elmélyüljön. A kormány reméli, hogy nemcsak a hazai egyházi ténye­zők, hanem a nyugati egyházi körök — köztük a Vatikán is — belátják, hogy minden olyan kísérlet, amely népi demokráciánk ellen akarja fel­használni a vallásos meggyőződést, eleve kudarcra van ítélve. Ugyanak­kor ismételten és a leghatározottab­ban ki kell jelenteni, hogy a magyar népi demokrácia továbbra is a leg­teljesebb mértékben biztosítja a val­lásszabadságot. A munkásosztály hatalmának megerősödése lehetővé tette, hogy belpolitikánkban sokkal nagyobb súlyt helyezzünk a fel­­világosító, meggyőző munkára. Ez azonban nem jelenti, és nem is je­lentheti, hogy hatóságaink nem súj­tanak le törvényeink teljes szigorával az ellenséges elemekre, ha megkísé­relnének fellépni népi demok­ráciánk ellen, ha kárt okoznának szocialista építésünknek. Hegedűs elvtárs végezetül arról be­szélt, hogy fejlődésünk elkövetkezen­dő szakaszában mily rendkívül fon­tos szerepe lesz a dolgozó tömegek kezdeményező készségének, aktivitá­suk kibontakoztatásának. — Úgy, ahogy a múltban, a jövőben is a mun­kásosztály helytállása lesz az alapja további fejlődésünknek — mondotta — Ez a helytállás lesz a magyar népi demokrácia további sikereinek is leg­főbb biztosítéka. Megszüntetjük az államapparátusban a túlzott központosítást Hegedűs elvtárs ezután az ál­lamapparátus és a gazdasági igazga­tás egyszerűsítéséről beszélt. Az állami szervek munkáját sok jogos kritika éri — mondotta. — Dolgozóink különösen gyakran bírál­ják állami szerveink bürokratikus intézkedéseit. Túlzás nélkül megálla­píthatjuk, hogy népi demokratikus államappará­tusunk fejlődésében jelenleg a bürokratizmus az egyik legfőbb kerékkötő, a bürokratizmusnak viszont egyik fő oka a túlzott központosítás. Sokszor kis jelentőségű kérdések el­döntéseihez is számos, úgynevezett „illetékes“ hozzájárulása szükséges. A túlzott központosítást a bizalmat­lanság szülte. Sokan félnek attól, hogy az alsóbb szervek nem a nép­­gazdasági érdekek, hanem egy-egy üzem, falu, járás szűkebb szempont­jai alapján döntik majd el a kérdé­seket. Ez a bizalmatlanság a helyi vezetőkkel szemben alaptalan. Az ál­lamapparátusban ott vannak azok az új munkás- és dolgozóparaszt-káde­rek, akik akkor, amikor bekerültek az államapparátusba, természetesen még nem rendelkeztek megfelelő szakismerettel. Legtöbbjüknek nem volt tapasztalata a vezetésben, a ta­nácsi munkában, de az elmúlt évek­ben kemény akarattal tapasztalatot és tudást szereztek, és ma már sok ezer tehetséges, rá­termett helyi vezetőnk van, akik joggal követelnek maguknak nagyobb hatáskört. Nagyobb jogkört és több felelősséget kell kapniuk a helyi vezetőknek, akik ilyen módon be is bizonyítják ráter­mettségüket. Egyszerűsítjük az államigazgatási A helyi vezetők jogkörének és fe­lelősségének növelését akadályozza tervezésünk, anyaggazdálkodásunk, pénzgazdálkodásunk, statisztikai adat­szolgáltatásunk jelenleg még erősen kötött és bonyolult rendszere. A Mi­nisztertanács a múlt hét keddjén megtárgyalta az egyszerűsítés további feladatait, és célul tűzte ki, hogy e területeken is rendet teremt. De rendkívül fontos az is, hogy a dolgozók — és különösen a helyi vezetők — ne általános szólamokkal lépjenek fel a bü­rokrácia ellen, hanem tegyenek gyakorlati javaslatokat arra, ho­gyan lehetne egyszerűbben és ol­csóbban megoldani a feladatokat. A bürokrácia csökkentésében csak akkor lehet eredményeket elérni, ha a dolgozók százezreinek vélemé­nyére és gyakorlati tapasztalataira támaszkodunk. A dolgozók javaslatai egyben nyomást is gyakorolnak azok­ra az állami szervekre, amelyek még nem értették meg, hogy bízni kell a helyi vezetőkben. Intézkedések a szocialista törvényesség megszilárdítására A szocialista törvényességről szól­va, Hegedűs elvtárs megállapította: a bürokrácia elleni­­harc mellett az egyik legfontosabb feladat, hogy az állami szervek minden dolgozóját — bármilyen­­beosztás­ban legyen is — törvényeink tisz­teletére, a szocialista törvényes­ség szigorú megtartására nevel­jék. E tekintetben még sok a tenniva­ló, bár az elmúlt egy-két eszten­dőben sok súlyos hibát jóvátettünk. De nemcsak a­­ hibák kijavítása a feladat, hanem a szocialista törvényesség további megszilárdítása az államapparátus minden láncsze­mében, s ilyen módon annak biztosí­tása,­­hogy törvénytelenségek soha többé elő ne forduljanak. A szocialista törvényesség meg­szilárdítása érdekében több intéz­kedés történt. A közelmúltban meg­jelent a társadalmi tulajdon védel­méről szóló­­ törvény módosítása, amely a társadalmi tulajdon ki­sebb, 200 forinton aluli megkárosí­tását vagy megrongálását— ha nem ismétlődő esetről van szó — az eddigi büntető eljárás helyett szabálysérté­si, illetve üzemi, vállalati fegyelmi eljárásra, utalja. A Minisztertanács nemrég az Elnöki Tanács elé terjesz­tett egy olyan törvénytervezetet, amely sok, eddig bűntettnek minő­sített cselekményt szabálysértéssé minősít. Ilyen ügyekben tehát nem a bíróságok, hanem a tanácsok mel­lett felállított szabálysértésekkel foglalkozó bizottságok járnak el a jövőben. Ugyancsak ezt a célt szolgálják a­­ Munika Tör­vénykönyv végrehajtási utasításának módosításai és a társadalmi bírósá­gok felállítása. A Rákosi Művekben is létrehozzák a társadalmi bíróságo­kat, amelyekben részt vesznek majd az élenjáró tekintélyes dolgozók, a tanácstagok, a népi ülnökök. A kormány a párt útmutatása alapján mindent elkövet azért, hogy az államigazgatásban a bü­rokratikus módszerek helyét az ügyek érdemi és gyors elintézése foglalja el, hogy az állami mun­ka minden fokán a kérdések el­döntésénél törvényeink és ren­­deleteink szigorú megtartása és megtartatása legyen az irányadó. Mindez megerősíti népi demokra­tikus rendszerünket, a munkásosz­tály hatalmát, és elősegíti, hogy or­szágunkban meggyorsuljon a haladás, és azok a nagyszerű célok, ame­lyeket a második ötéves tervünk irányelvet tartalmaznak, hiánytala­­­­nul megvalósuljanak. Tárgyalásaink, kezdeményezéseink a nemzetközi feszültség, további enyhítésére Hegedűs elvtárs ezután áttért a nemzetközi helyzet elemzésére, s elő­ször is a nemzetközi feszültség eny­hüléséről beszélt. " A magyar kormány arra törek­szik, hogy a maga részéről is hozzá­járuljon a nemzetközi feszültség eny­hítéséhez és a béke biztosításához — mondotta. — Ez a cél vezette kormá­nyunkat akkor, amikor a hadsereg létszámát 20 000 fővel csökkentette, s amikor a közelmúltban határozatot hozott arról, hogy a déli határok után a nyugati határon is el kell tá­volítani a műszaki zárat. A kormány arra törekszik, hogy szélesítse nem­zetközi kapcsolatainkat. Tárgyalásokat kezdeményezett diplomáciai kapcsolatok felvéte­lére Afganisztánnal, Brazíliával, Japánnal, Libanonnal, Mexikó­val, Uruguayjal. Néhány nap múlva Magyarország­ra érkezik a finn parlamenti kül­döttség. Meghívtuk a­­török parla­ment küldöttségét is, s reméljük, hogy hamarosan ellátogat országunk­ba. A múlt héten körünkben üdvö­zölhettük a brazil szenátus külügyi bizottságának elnökét, s a szenátus másik tagját. Ellátogatott hazánkba a brazil parlament képviselőinek népes csoportja is. Ugyancsak itt járt Szu­­­dán kereskedelmi minisztere és a kö­zelmúltban Magyarország vendége volt egy burmai és egy egyiptomi mi­niszter. Egyre több kapitalista országgal kötünk gazdasági szerződéseket. A magyar kormány tehát nemcsak sza­vakkal, hanem tettekkel is eredmé­nyesen munkálkodik a nemzetközi helyzet megjavításán, a béke fenn­tartásán. ■Együttműködésünk a­­ szocialista tábor országaival egyre sokoldalúb­bá válik. A magyar kormány küldött­sége, amely Gerő elvtárs vezetésével részt vett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a múlt héten tartott berlini ülésszakán, ebben a szellemben működött közre az ott elfogadott határozat kidolgozásánál. Ez a határozat elősegíti, hogy az egyes országok természeti adottsá­gaiknak legmegfelelőbben fejlesz­­szék népgazdaságukat. Itt, Csepelen, az ország legnagyobb vasipari cent­rumában, szeretnénk külön aláhúzni a szocialista tábor országainak gépipara közötti munkamegosz­tás hallatlanul nagy jelentőségét, amely lehetővé teszi, hogy az egyes országok messze szükség­letükön felül gyártsanak egyes géptípusokat. Ily módon nagy szériában, gazdasá­gosan termelhetnek gépeket, jelentő­sen csökkentve az önköltséget, nö­velve a munka termelékenységét. Nagy jelentőségű számunkra az alap­anyagtermelésben való együttműkö­dés, amelynek során Lengyelország­ból szenet, a Szovjetunióból vasércet, Romániából pedig földgázt fogunk kapni. Két hét múlva már útlevél nélkül lehet utazni a népi demokratikus országokba . A szocialista tábor országai kö­zött különösen jelentős az egyes or­szágok dolgozói közötti személyes kapcsolatok kialakítása, a turistafor­galom, a küldöttségek látogatása. Ez év öt hónapja alatt hatóságaink két­szer annyi kiutazási engedélyt­ adtak ki, mint tavaly az egész esztendőben. A Minisztertanács a közelmúlt­ban határozatot hozott, melynek SZABAD NÉP VITA A MÁSODIK ÖTÉVES TERV IRÁNYELV TERVEZETÉRŐL Oldjuk meg terven felüli nyereségből az ózdi lakásproblémát! Mindenki ismeri azt az agitációs­­ módszert, amellyel évek óta erzékel-­­­teljük egyes üzem vagy dolgozó ter­ven felül elért eredményeinek or­szágos hasznát. Sokszor hangoztattuk például, hogy egy-egy bizonyos üzem terven felüli önköltségcsökkentésé­­nek forintértékéből — mondjuk 16 kétszobás összkomfortos családi házat lehetne építeni. Kétségkívül nem rossz agitációs módszer ez. A csütörtöki Szabad Népben Gál Ist­ván tatabányai trösztigazgató javas­latát olvasva, mégis az jutott eszem­be: mi lenne, ha a terven felüli meg­takarítások összegét nemcsak össze­hasonlító adatként használhatnánk fel, hanem azt mondhatnánk, hogy a megtakarítás összegéből ennyi és ennyi lakást fogunk építeni az üzem dolgozóinak. Véleményem szerint Ózd a vidéki iparvárosok között egyike a legelha­­nyagoltabbaknak. Különösen súlyos nálunk a lakásprobléma. A felsza­badulás óta több mint kétszeresére nőtt az Ózdi Kohászati Üzemek dol­gozóinak száma. S ugyanezen idő alatt Ózd városa 1100 új lakást ka­pott az államtól. Ebből üzemünknek tavaly például (főként az építőipar elmaradása miatt) mindössze 35 la­kás jutott a csaknem 1500 jogos la­káskérelemmel szemben. Üzemünk eddig sem nézte tétlenül a lakásproblémát és a magunk ere­jéből igyekeztünk támogatni a saját házat építő dolgozókat. Igazgatói alapból épül már a vasútállomás melletti­­százesztendős salakhegy tö­vében a salakblokk-üzem, amelyben rövidesen kétnaponként egy-egy két­szobás ház építéséhez elegendő tég­lablokkot gyártunk. Ezt az új — hulladékból készülő —, de kitűnő és olcsó építőanyagot teljes egészében lakások építéséhez bocsátjuk dol­gozóink rendelkezésére.­­ Ez a kezdeményezés is példázza,­­ hogyha az utóbbi években eléggé meg­nyirbált igazgatói jogkört és önálló­ságot sikerülne megteremteni és az igazgatók az üzem dolgozóival egyet­értésben rendelkezhetnének a terven felüli megtakarítások összegével, ak­kor sok súlyos problémát saját erőből is megoldhatnánk. Az­ Ózdi Kohászati Üzemek dolgo­zói tavaly több mint 27 millió, az 1956-os tervév első negyedében pedig 1,6 millió forintot takarítottak meg terven felül. Ha ezzel az összeggel a vállalat rendelkezhetett volna, ma már kevesebb lenne például a lakás­­panasz és még több lenne a megta­karítás összege. Ezért második ötéves tervünk irányelveihez a következőt javaslom: A vállalatok igazgatói — a dolgo­zók jobb szociális és kulturális el­látása érdekében — teljes egészében rendelkezzenek az állami tervekben előírt önköltségcsökkentés túlteljesí­tésének hasznával. A terven felüli megtakarítások saját célokra való felhasználásának forint összegekben ki sem fejezhető haszna lenne a jól képzett üzemi törzsgárda kialakításában, hiszen az „ahogyan üzemünkben dolgozunk, olyan lesz a szociális helyzetünk“ elve min­den dolgozónak közvetlen anyagi ér­dekeltségét jelentené. Több üzemi lakáson kívül megépíthetnénk pél­dául az öt éve tervezett ózdi strand­fürdőt és a DISZ-klubot is. Ilyen rendszer mellett biztos, hogy min­den vállalati igazgató „fogához ver­ne“ minden forintot, amelynek saját hatáskörén belüli felhasználásával jelentősen csökkenthetné az állam és az üzemi dolgozók gondjait. Horváth Károly az ózdi kohászati üzemek igazgatója másaként bánjanak velük, min­t pél­dául az edelényi kastély jelenlegi gazdái. Nem kevésbé fontos a városokban levő műemlékek gondozása. Növekvő idegenforgalmunk is szinte kénysze­rít erre. Igen jóleső volt hallanunk például az angol diákok elismerő sza­vait a Mátyás-templom restaurálásá­ról. De nemegyszer szégyenkeznünk kell műemlékeink siralmas állapota miatt. Nem kevesebb kritika éri a budai vár végtelenbe húzódó helyreállítá­sát. Könnyen meg lehetne oldani e műemlékcsoport bekapcsolását a vá­ros vérkeringésébe, ha helyreállítását belevennék az ötéves terv lakásépí­tő programjába. Az előzők értelmében javaslataim a következők: a beruházási építkezé­sek tervét, a szociális és kulturális fejlesztést hangoljuk össze a műem­léki helyreállítás tervével; teremt­sünk olyan műemléki alapot, amely fedezi a műemléki helyreállítások fo­lyamán esetleg adódó költségtöbble­tet. S végül: erősítsük meg a mű­emléki hivatalt és kapcsoljuk be e nagyarányú terv végrehajtásának munkájába. Gerevich László Kossuth-díjas, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója A műemlékek védelméről és hasznosításáról Szocialista építésünk második öt­éves tervének irányelvtervezetében nem szerepel fontosságának megfele­lő súllyal a műemlékvédelem még mindig megoldatlan problémája. Tör­ténelmünk és művészetünk nagyérté­kű emlékeinek megóvása csak a fe­lületes vizsgálódás számára jelent nagy gazdasági áldozatokat. Mert gazdátlan, s így évről évre pusztuló műemlékeink restaurálása s gon­dozása könnyen biztosítható, ha hasznosítjuk őket. A péceli kas­tély MÁV-kórházzá­­alakítása kevesebbe került, mint egy új kórház felépítése; százezres költség­megtakarítást jelent a kapuvári kas­tély tanácsházzá történt átépítése is. Várpalota vára például kiválóan al­kalmas volna arra, hogy helyreállí­tott épületeiben új szocialista váro­sunk kulturális centrumát rendezzük be. Jelenlegi viszonyaink között a mű­emlékvédelem leghathatósabb módja, ha az élet szükségleteinek megfele­lően használjuk fel őket. Persze ne úgy, mint például a fertődi kas­tély esetében, amelynek középső része ma gabonaraktár, drága faszerkezete így rövid idő alatt tönkremegy. És­ kötelezni kell a műemléki épületet használó szerveket, hogy gondoskod­janak karbantartásáról, ne csákiszal­ A Klement Gottwald Villamossági Gyár forgógép-gyárának próbater­mében már az utolsó munkálatokat végzik a Bulgária részére készülő 10 ezer kilovoltamperes hidrogenerátoron. Képünkön Tóth Ferenc, a szakma kiváló dolgozójának brigádja a próbatermi mérés előtt az utolsó szerelési munkát végzi. Ütőképes brigád A brigádverseny már nem valami újdonság üzemeinkben, a Fogaske­rékgyárban sem. Egy-egy kiváló esz­tergályos, vagy szerelő brigád azelőtt is keresett magának „riválist“, a Fe­hérvári útiak a gyár albertfalvi tele­pén és viszont. Sőt, tavaly az üzem brigádjai már egységes feltételek alapján küzdöttek az első három he­lyezettnek járó 2000, 1000, illetve 500 forint jutalomért. Szóval, a fel-fel­lendülő, olykor szunnyadó brigád­­versenynek ebben az üzemben is vannak hagyományai. 1955. október 1-én is ügyesen meg­szerkesztették a versenyfeltételeket. Az egyik versenypont azt is tartal­mazta: a 100 százalék alatt teljesítő dolgozókat 100 százalék fölé kell se­gíteni. A versenyzők tudomásul vet­ték a feltételeket, s megkezdődött a negyedik negyedévi verseny ... Sok nagyszerű eredmény született. A hat­tagú Petőfi szerelőbrigád negyedévi átlagteljesítménye például 200 száza­lék volt... Hanem az üzemi bizottság az érté­keléskor döbbent rá valamire: a brigádok többsége úgy értelmezte a norma alattiak ügyét, hogy ,­,a brigád­ban ne legyen 100 százalék alatt tel­jesítő”. S nem is volt! Mert a gyen­gébbek szépen kívülrekedtek. Olyan megjegyzést is le­hetett hallani: ki­hagyták őket. Nos, az igazság ked­véért idézzük Bártfay Gábort, a Petőfi-brigád vezetőjét, aki most így nyilatkozik e kényes témáról: „Nem, mi nem hagytuk ki, csak nem vettük be őket!" Mert „ütőképes" brigádot akartak, akárcsak a többiek. Az üzemi bizottság kellő önbírálat­tal megállapította, hogy ezt hama­rabb is észrevehette volna. Február elején össze is hívták a brigádvezetőket, s egy kis „értékelés helyetti, őszinte beszélgetésen” megkérdezték tőlük: becsületes dolognak tartják-e, hogy ezt a feltételt nem teljesítették, az üzemben még sokan küszködnek nor­ma alatt, s mégis jutalmazzák a bri­gádversenyt? A brigádvezetők nagyo­kat hallgattak. Mert, ami igaz, az igaz... De az a 2000 forint... a leg­jobb brigád minden tagjának egy-két ropogós, százas . .. Végül is úgy hatá­roztak: folytatják a versenyt, de most mér minden feltételre ügyelitek, s majd az új év első negyedének ered­ményei alapján ítélik oda a jutalma­kat. E beszélgetés után sorra szóltak a brigádok az OB-nek, hogy ezt is, azt is bevették maguk közé. S hogy taní­tották is őket, azt az eredmények bi­zonyítják. Az első negyedév legjobbja: a Pe­tőfi-brigád. Vezetője: Bártfay Gábor. Létszám: már nem hat, hanem nyolc. Újak: Kovács Miklós meg Nagy László. Brigádátlag: 203 százalék. Selejtkár: 36 forint, 0,01 százalék. (A „kis“ Kovács még februárban eltört egy csapágyat, az kerül ennyibe. Ez amolyan tanulópénz, a gyár kollektí­vája fizeti, hogy a „kis“ Kovácsból jó szerelő legyen!) 2000 forint juta­lomból a brigád minden tagja 250 forintot kapott, az „újoncok“ is. Vi­tatták a brigádban, helyes-e ez. Tus­kó Pál úgy vélte: februárban jöttek, a brigád munkáját éppenséggel nem vitték előre, hát akkor miért? Bárt­fay Gábor viszont úgy érvelt: „Igye­keztek a gyerekek... s emlékezzetek csak, milyen jólesik a kezdetnél egy kis buzdítás ... Mikor én megkaptam az első oklevelet, 1952-ben...“ (Bárt­fay elvtárs azóta már másodszor lett a „szakma kiváló dolgozója“.) S a brigád a „buzdítás“ mellett dön­tött ... Kovács Miklós Bártfay elvtárstól Nagy László Farkas elvtárstól ta­nulja a mesterséget, no meg az egész brigádtól. A „kis“ Kovács, aki tavaly augusztusban és szeptember­ben 30—50 százalékot ért el, április­ban 128 százalékot teljesített. Nagy Laci januárban még 83, februárban (akkor került a brigádba) 97 százalék után kapta a bérét, márciusban egy híján 150 százalékkal­­dicsekedhetett, s a kicsit „gyengébben sikerült“ áp­rilisban is 111-gyel. A régi 500—700 forint helyett már mind a két fiú több mint ezret lel a borítékban, a brigád teljesítménye sem csökkent, s a gyár is jól jár...­­ Király Mária A miskolci Ál­lami Zeneiskolá­nak szüksége vol­na egy hordozha­tó magnetofon­­készülékre. Ta­valy ősszel, ami­kor magnetofon­­vásárlás céljára póthitelt igényel­tek a tanácstól, a helyi kiskereske­delmi vállalatnak volt is ilyen készü­léke, 6170 forintos árban. Csakhogy kiskereskedelmi vállalat közület­­nek csak készpénzért árusíthat. Eset­leg készpénzfizetési csekkel oldható meg a vásárlás. Csekket viszont csak 3000 forintig lehet kiállítani, a 6170 forintot három csekken fizethették volna ki. Ehhez azonban a kiskeres­kedelmi vállalatnak is három rész­számlát kellett volna kiállítania. Ha­című sokszorosí­tott lapot kaptak a közelmúltban a Soproni Műszaki Egyetem oktatói személyzeti osz­tályuktól. Esze­rint az oktató ön­életrajzához saját adatain kívül há­zastársának, testvéreinek, házastársa testvéreinek, anyjának, apjának, azok valamennyi testvérének összes adatai szükségesek. Mégpedig: „isko­lai végzettsége, katonai adatok, mun­kaviszonyainak megjelölése, annak pontos megnevezése, címe, felszaba­dulás előtti és utáni tartózkodási Természetes do­log, hogy béke­kölcsön sorsolások idején mindenki a 100 000 forin­tos főnyerem­ényt várja. De ha vé­letlenül névér­tékben húznak ki egy 200 forintos kötvényt, erre is mindenki azt mond­ja: éppen a legjobbkor jött. Sipőcz Ferencné Albertirsán szin­tén így gondolkozott, amikor elment a helyi postahivatalba, hogy egyik kötvényének névértékét felvegye. rom számlát egy készülékért? Ez szabálytalan dolog. A számla, kontra csekkügy miatt a vásárlásból semmi sem lett. A zeneiskola igazgatója nem adta fel a reményt. Felutazott a magneto­fonért Pestre, a RAVILL-központba. Itt tudtára adták, hogy „ ... szíves­kedjenek megrendelésükkel a Bor­sod megyei Vas- és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalathoz fordulni.“ Ez is megtörtént. A válasz: a Belkereskedelmi Minisztérium ren­delkezése szerint, sajnos, közület ré­szére nem lehet kiszolgáltatni mag­netofont.“ Ezek után indokolt a kérdés: ho­gyan lehet magnetofont vásárolni, ha csupán a keresett árucikk és a szükséges pénz van meg hozzá? Erdélyi Lászlóné (Miskolc) levele alapján, helye, pontos lakáscíme a múltban, a háború alatt és jelenleg.“ Ezekre az adatokra nyilvánvalóan szüksége van a személyzeti osztály­nak, mert hogyan is lehet valaki a Soproni Műszaki Egyetemen oktató, ha egyszer nem tudják róla, hogy az anyai nagybátyja hol lakott 1896-ban vagy hogy a házastársának a húga milyen iskolába járt? Nem kis nehézséget okozhat az ön­életrajz-írás ilyen „szempontok" alapján a Soproni Műszaki Egyete­men. Csak a személyzeti osztály munkája lehet még ennél is nehe­zebb, ha olyan adatokat dolgoz fel, amelyekre semmi szüksége nincs. Meglepetésére, a 200 forinttal együtt kezébe nyomtak négy darab elavult, visszamaradt Népújságot is — mond­ván, hogy aki nyer, ne sajnálja azt a két forintot a postahivatal tervtelje­­sítésétől, ötletes módja ez az újságárusítás­nak, bár nem hisszük, hogy a lapter­jesztő vállalat egyetért vele. De mint módszert a bevételi tervteljesítéshez még tovább is fejleszthetnék. Pél­dául így: csak akkor vehető fel a nyeremény, ha a boldog nyertes dísz­táviratban gratulál önmagának, a szerencséjéhez. LEVELEINK NYOMÁN Számla, kontra csekk Önéletrajzi szempontok Öröm, maradékkal :>ocxxxdooocxxxxxxxxxxxx>oock>dooc»cx)oocxx>c>oocxx>o<x^ PENTEK. 1056. JÚNIUS 1 Népünk egészségéért Örömmel olvastam a második öt­éves terv irányelveiben, hogy 1960- ban 10 ezer lakosra csaknem 15 orvos jut majd. Arra kell törekednünk, hogy ezt az arányszámot ne csak országo­san, hanem megyénként és járáson­ként is elérjük. Fiatal orvosaink meg­lehetősen ragaszkodnak az egyetemi városokhoz, a megyei székhelyekhez, és falusi munkát nehezen vállalnak. Az orvostudományi egyetemek neve­­lőmunkájának megjavításával segí­teni lehetne azon, hogy a fiatal or­vosok a falusi munkát ne kényszerű kihelyezésnek,­­hanem fontos hivatás­nak tekintsék, érezzék, hogy az ő ke­zükbe van letéve a falu egészségügye. A második ötéves terv időszakában a fiatal orvosok arányos elosztásával is enyhíteni kellene a falu és a vá­ros között az egészségügyi viszonyok­ban fennálló különbségeket. Teremtsük meg falusi körzeti or­vosaink számára a munkának azokat az alapvető feltételeit, amelyek nél­kül korszerű gyógyítást nem végez­hetnek. Az orvosi rendelőket lássuk el megfelelő felszereléssel. Hiányo­lom, hogy második ötéves tervünk irányelveiben nem esik szó a sze­mélygépkocsik számának emeléséről. Nekünk orvosoknak, de elsősorban a körzeti orvosoknak szinte létfontos­ságú a személykocsi. A körzeti orvo­sok és a megyei és járási egészség­­ügyi osztályok ellátása gépkocsival, óriási mértékben javítaná a falusi dolgozók egészségügyi helyzetét. Tu­dom, hogy mi még nem gyártunk személygépkocsit, de a külkereskede­lem forgalmának 40 százalékos eme­lése talán ezen a problémán is segít­hetne. Dr. Dolozscsek Gyula igazgató-főorvos, farkasgyepüi szanatórium Tegyék érdekeltebbé a tsz-eket a gépi munkák alkalmazásában A második ötéves terv irányelvei a gépállomások feladatává teszik, hogy növeljék az egy holdra jutó gép­­munkát. E feladat megvalósítását úgy gon­dolom elősegíteni, ha a gépi munkák elvégzésében nemcsak a gépállomá­sok, hanem a termelőszövetkezetek is közvetlenül érdekeltek lennének. A termelőszövetkezeteknek mindenkép­pen hasznos, ha földjeik több gépi munkát kapnak, ha kukoricájukat többször kapálják stb. — hiszen ez a terméshozamok növekedésével jár. A tsz-ek mégis gyakran „takarékoskod­nak­ a gépi munkákkal, mert így ke­vesebb munkadíjat kell fizetniök a gépállomásnak. Ez ugyan szűklátó­­körűségre vall, mert nem a várható terméstöbblettel, hanem csak a pilla­natnyi költségekkel számol, de a gépállomások vezetői, dolgozói jól tudják, mennyire elterjedt ez a né­zet. Azt is érzik, tapasztalják, meny­nyire akadályozza ez terveik teljesí­tését, a gépi munkák önköltségének csökkentését, de ami a legfontosabb:­­ a terméshozamok növekedését is. Egy traktorosbrigád, amely sok gépi munkát végez el a hozzátartozó tsz földjén, jelentősen csökkentheti az általa végzett munkák­ önköltségét. A tsz azonban, függetlenül attól, hogy a területén levő traktorosbrigád mi­lyen önköltséggel dolgozik, egy-egy munkáért mindig azonos díjat fizet. Javasolom, hogy a jövőben a ter­melőszövetkezetek által fizetett, gép­állomási munkadíjak összegét tegyék függővé a kihelyezett traktorosbri­gád önköltségi mutatóinak alakulásá­tól. Vagyis, ha egy termelőszövetke­zet sok gépi munkát végeztet és így elősegíti, hogy a traktorosbrigád csökkenthesse a szántás, a vetés, a növényápolás stb. önköltségét, akkor hasonló mértékben csökkentsék a termelőszövetkezetek által a gépállo­másnak kifizetendő munkadíjakat is. Szikszai Pál a Gépállomások Főigazgatóságának mezőgazdasági igazgatója Kitüntették a dunai árvízvédelemben önfeláldozóan helytálló dolgozókat A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a dunai árvízvédelemben kifejtett ön­feláldozó munkájuk elismeréséül számos közlekedési, postaügyi, belke­reskedelmi, építőipari, vegyipari és energiaügyi dolgozót tüntetett ki. So­kan kapták meg a Szocialista Mun­Az úttörőszervezet jubileumi éve alkalmából, vasárnap és hétfőn buda­pesti és Szabolcs-Szatmár megyei út­törők határtalálkozót rendeznek a szovjet fiatalokkal. Vasárnap reggel húsztagú pionírküldöttség érkezik Zá­káért Érdemérem, illetve a Munka Érdemérem kitüntetést. A kitüntetéseket Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön délben az Ország­ház épületében nyújtotta át. (MTI) Konyba, a szovjet fiatalok ellátogat­nak Mátészalkára, Nyíregyházára és Sóstó­fürdőre. Magyarországról szin­tén két napra húsztagú úttörőküldött­ség utazik Ungvárra, ahol iskolákat, pionírotthonokat látogatnak meg. Úttörők és pionírok hullírink­ítkozópi

Next