Szabad Nép, 1956. július (14. évfolyam, 182-212. szám)

1956-07-29 / 210. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM ARA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1956. JÚLIUS 29 . Újult erővel termelőszövetkezeteink fejlődéséért A Központi Vezetőség ülése pár­tunk egész munkájában, a szocialis­ta Magyarország felépítéséért vívott harcban rendkívüli jelentőségű hatá­rozatokat hozott, amelyek felölelik pártunk és államunk, egész dolgozó népünk életének szinte minden terü­letét. Nagy horderejű határozatokat hozott a termelőszövetkezeti mozgal­mat és a mezőgazdaság szocialista átszervezését illetően is. Mindenek­előtt ki kell emelni annak jelentősé­gét, hogy a Központi Vezetőség min­den kétséget kizáróan, határozottan leszögezte: a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését ingadozás nélkül to­vább kell folytatni, gondos, körülte­kintő és jó politikai munkával meg kell szilárdítani, erősíteni termelőszö­vetkezeteinket és mindezzel elő kell mozdítani, hogy a második ötéves terv időszaka alatt a dolgozó paraszt­ság zöme önként rátérjen a szövetke­zeti nagyüzemű gazdálkodásra. Nagy jelentőségű és félreérthetetlen hatá­rozatokat hozott a Központi Vezető­ség a szövetkezeti mozgalom önkén­tessége tekintetében is, hangsúlyoz­va, hogy a legkövetkezetesebben biz­tosítani kell az önkéntességet, s hogy szigorúan el kell ítélni mindenféle túlkapást ezen a területen. A második ötéves tervnek a Köz­ponti Vezetőség ülésén elfogadott irányelvei sokoldalú intézkedésekkel támasztják alá a mezőgazdasági ter­melés fejlesztését és egyben a mező­gazdaság szocialista átalakítását. A Központi Vezetőség határozatai természetesen nem valósulhatnak meg automatikusan, maguktól. Végre­hajtásuk mindenekelőtt a mezőgazda­ságot irányító állami szervek, a ter­melőszövetkezeti­ és gépállomási dolgozók, a falusi pártszervezetek munkájától függ. Ezért is érdemes a határozatokból folyó fontosabb fel­adatokat részletesen áttekinteni. Az állam a terv irányelvei szerint 1,6 milliárd forintnyi hosszúlejáratú hitelt ad a termelőszövetkezeteknek, amihez a termelőszövetkezeteknek saját erőforrásaikból kell még 1,5 milliárd forintot­ előteremteniük. De nemcsak ez a probléma, hanem az is, hogy a beruházások zömét kitevő építkezéseket túlnyomórészt maguk a termelőszövetkezeti tagok végezzék el, mivel az állami építőiparnak gya­korlatilag nincs és nem is lesz erre lehetősége. Ezért sokoldalú munká­val elő kell mozdítani, hogy a ter­melőszövetkezetek saját építőbrigá­­do­kat hozzanak létre, s megszervez­zék a tanulóképzést is. Mivel azon­ban sok kis termelőszövetkezet erre egymagában képtelen, elő kell moz­dítani közös, több szövetkezet által létrehozott építőbrigádok megalakí­tását is. A beruházások, az építkezé­sek nagy tervét akkor tudjuk megva­lósítani, ha most az idei beruházási és építkezési terveket teljesítjük. Ezért szükséges, hog­y a Földművelésügyi és az Építésügyi Minisztérium, és a helyi szervek haladéktalanul megja­vítsák a termelőszövetkezetek építő­­anyagellátását és ezzel biztosítsák az idei terv teljesítését. Az irányelvek szerint, lehetővé kell tenni, hogy a termelőszövetkeze­tek különböző gépeket, többek között az eddigi gyakorlattól eltérően, ne csak tehergépkocsikat, hanem gumi­kerekű, univerzális traktorokat is vá­sárolhassanak, a hozzávaló pótko­csikkal. Nem arról van szó, hogy mi a gépállomás gépeit akarjuk a ter­melőszövetkezeteknek átadni, mert a szántás-vetést, aratást és sok egyéb munkát továbbra is a gépállomások végzik el, hanem arról, hogy a lehe­tőség szerint, géperejű szállítóeszkö­zökkel is ellássuk a termelőszövetke­zeteket. Hozzá kell ehhez fűzni, hogy pillanatnyilag nagyszámú tehergép­kocsit vagy univerzális traktort és pótkocsit nem tudunk eladni a ter­melőszövetkezeteknek, ezért e terü­leten csak fokozatosan, főleg a jövő évtől kezdve tudunk nagyobb léptek­kel előre jutni. Az ötéves terv irányelveinek a ter­melőszövetkezetekre vonatkozó egyik leglényegesebb előírása a szövetke­zeti demokrácia további fejlesztése. A lehető leggyorsabban véget kell vet­ni annak az áldatlan helyzetnek, hogy sokhelyütt a tanácsok és a kü­lönböző állami vállalatok únos-unta­­san beleszólnak a termelőszövetkezet belső ügyeibe, s ezzel eleve megaka­dályozzák, hogy maga a termelőszö­vetkezeti tagság döntse el a szövet­kezet minden fontos dolgát. Különö­sen sok durva beavatkozás történt a tervezésnél. Például a jól működő ká­­polnásnyéki Vörösmarty Termelő­­szövetkezet tervét a járási tanács csak hónapok múlva, teljesen át­alakítva adta vissza, jóllehet a ter­melőszövetkezet eredetileg elké­szített és a közgyűlésen jóváhagyott terve az állam iránti kötelezettségek teljesítésének mindenben megfelelt. A termelőszövetkezetek tagsága bizo­nyára úgy akarja intézni saját gaz­daságának ügyét, hogy több legyen a termés és a jövedelem. Természete­sen, a termelőszövetkezetek ügyeibe való felesleges, túlzott aprólékos be­avatkozás elleni küzdelem nem azt jelenti, hogy pártbizottságaink, ál­lami szerveink ne ellenőrizzék a ter­melőszövetkezetek gazdálkodását, ne figyeljék éberen és ne segítsék a ter­melőszövetkezet fejlődését, az állam­mal szemben fennálló kötelezettsé­gek teljesítését, a minta-alapszabály alapvető előírásainak betartását, stb­. De ennek olyan módját kell megta­lálni, hogy ne gyámkodás legyen, ha­nem fejlessze a termelőszövetkezet önállóságát, a vezetők és a tagság kezdeményezését, alkotó szándékát. Tanulmányozni kell a jól működő termelőszövetkezetek tapasztalatait s azokat meggyőző munkával meg kell honosítani a gyengébben működő ter­melőszövetkezetekben­ is. Azokban az esetekben, amikor tényleges hibát látunk, például olyan tervet készít­­a tsz, amelynek teljesítése nem ele­gendő a beadás, az adófizetés és egyéb kötelezettségek fedezésére, vagy a minta-alapszabály kereteit meghaladó háztáji földet adnak ki és így tovább, akkor természetesen segíteni, intézkedni kell, aszerint, ahogy a helyzet megkívánja. A termelőszövetkezeti demokrácia fejlesztését szolgálja, hogy a termelő­­szövetkezeteknek módjukban lesz sa­ját viszonyaiknak megfelelően kidol­gozni alapszabályukat is, természete­sen a párt és a kormány által jóvá­hagyott minta-alapszabályt véve ala­pul. A szövetkezet tagjainak kell meghatározniuk, hogy a 10—20 szá­zalékos határ között hány százalékos földjáradékot fizetnek, a szövetkezet­be bevitt állatok és felszerelések ér­tékének (20—35 százalék között) hány százalékát csatolják a közös alaphoz, a háztáji föld egy kat, holdas felső határán belül milyen nagyságú ház­táji földet adnak ki a tagoknak,­­ho­gyan alakítják ki a munkaszervezetet, a szövetkezet belső munkarendjét, ki­ket függetlenítenek a vezetésre és így tovább. Egyes szövetkezetek már eddig is így jártak el. Érdemes tanul­mányozni ezeket a már végrehajtott helyi módosításokat, s felhasználni az így szerzett jó tapasztalatokat. Termelőszövetkezeteink egyik leg­fontosabb feladata a jövedelmező, nagyüzemi állattenyésztés megszer­vezése. Az ötéves terv irányelvei e tekintetben nagy jelentőségű újítást tartalmaznak. Eszerint a jövőben­ a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe belépő dolgozó parasztoknak a ház­táji kereteket meghaladó haszonállat­állományt olyan ütemben kell be­­vinniök a termelőszövetkezetbe, aho­gyan megteremtik az elhelyezés le­hetőségét, tehát felépítik az istálló­kat vagy átalakítják a régieket, és a közös gazdaságban megteremtik a szükséges takarmányalapot. Termé­szetesen az igásállatokat, már a meg­alakuláskor a közös gazdaságba be kell vinni, és számukra a takarmányt is össze kell adni, mivel a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetekben közö­sen folyik minden munka. Az új módszer nem­ a közös állattenyésztés megszüntetését, hanem éppen ellen­kezőleg, annak okos, helyes megszer­vezését kívánja biztosítani. Ez azt is jelenti, hogy az ilyen esetekben a be­lépéskor nem is értékelik a jószágo­kat, csak nyilvántartásba veszik. A jószág értékelése, átvétele és értéké­nek kifizetése akkor történik, amikor létrehozzák a közös haszonállat­­tenyésztést. Új rendelkezés az is, hogy a legértékesebb haszonállatok, nevezetesen a tehenek, üszők és ko­cák ellenértékét a szövetkezeti alap­nak jutó 20—35 százalékos levonás után, egy összegben azonnal ki lehet fizetni, amikor az állat a közös gazdaságba bekerül. A Központi Vezetőség által elfoga­dott irányelvek értelmében fokozni kell a termelőszövetkezeti tagok sze­mélyes érdekeltségét a termelés nö­velésében. Nagyon fontos az a rend­szabály, amely szerint biztosítani kell, hogy a beadási kötelezettségen felül rendelkezésre álló árumennyisé­get, terméket a termelőszövetkezetek a jelenleginél előnyösebben értékesít­hessék, termelési szerződések bizo­mányi értékesítés, szabadpiaci árusí­tás útján. Ezért el kell törölni az ezt gátló szállítási korlátozásokat és egyéb megkötöttségeket. Jelentős szervező munkát követel meg továb­bá az, hogy a termelőszövetkezetek nyerstermékeiket feldolgozzák. A ki­sebb szövetkezetek, esetleg közös erő­vel létesítsenek ehhez feldolgozó üze­meket. Ez nemcsak több jövedelmet biztosít, hanem több munkaalkalmat is teremt, ami fokozódó gépesíté­sünk mellett nem kis jelentőségű sok termelőszövetkezetünkben. A tagok érdekeltségének fokozását szolgálja továbbá a havi előlegfizetés elterjesz­tése, amelyet részben állami hitelek nyújtásával is segíteni kell. Világos azonban, hogy az előlegfizetés ál­lami hitellel való támogatása nem elegendő és csakis átmeneti, támoga­­tási­ak tekintendő. Igen nagy jelentőségű a Központi Vezetőségnek az a határozata, hogy a munkaképtelen és öreg termelőszö­vetkezeti tagok nyugdíjellátását a termelőszövetkezetek anyagi eszkö­zeiből, intézményesen kell megoldani. Erre vonatkozóan most készülnek a megfelelő állami rendszabályok. Ter­mészetesen a nyugdíjellátás olyan mértékű lesz, amilyen mértékben maguk a termelőszövetkezetek képe­sek erre az anyagi eszközöket bizto­sítani. A Központi Vezetőség határozatai­nak végrehajtása a termelőszövetke­zetek és általában a mezőgazdaság területén most mindenekelőtt azt te­szi szükségessé, hogy a gyors válto­zást érjük el a szövetkezetek szám­szerű növekedése tekintetében. Az idén sem sikerült teljesen meg­szüntetni a termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztésére irányuló munká­ban a kampány jelleget. Igaz,­ hogy a tavaszi és nyári munkák időszaka nem a legkedvezőbb termel­őszövetke­zetek alakítására, új belépésekre, de még a rendelkezésre álló lehetősége­ket sem használtuk ki. Nem kell külön magyarázni, hogy most a Központi Vezetőség ülése után nemcsak lehetséges, hanem feltétlenül szükséges is gyorsan erősíteni, vala­mint számszerűen is fejleszteni a szö­vetkezeti mozgalmat. Erre lehetőséget ad az a körülmény, hogy legtöbb termelőszövetkezetünk még a tava­lyinál is gondosabban, jobban mű­veli a földjét és bár nem kielégítő mértékben, de az állatállomány és hozama is növekszik. Ezenkívül most, hogy az aratás végefelé tartunk, be­fejezéséhez közeledik a gazdasági év, újra olyan időszakba lépünk, amikor a szövetkezetek megalakításának­, a szövetkezetbe való belépésnek nagy lehetőségei vannak. A múlt években is augusztus, szeptember volt az az időszak — a téli hónapok mellett —, amikor nagyobb arányú szövetkezeti fejlődést sikerült elérni, mert az augusztusban, szeptemberben és rész­ben októberben alakult vagy meg­növekedett termelőszövetkezetek tud­ják leggyorsabban és legkönnyebben megszervezni a közös gazdaságot, s a földrendezést és a tagosítást is ekkor a legjobb lebonyolítani, mert így az őszi vetések már közösen végezhetők. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése céljából ismét meg kell kezdeni az agitációt, a jó termelő­szövetkezetek eredményeinek ismer­tetésével a termelőszövetkezetek felé kell fordítani a falun a közhangula­tot. Újra fel kell karolni az előkészítő bizottságokat. Az ország területén je­lenleg mintegy 300 előkészítő bizott­ság működik. Szükséges, hogy a já­rási és megyei vezetők a közeli na­pokban keressenek fel minden elő­készítő bizottságot, s tanácskozzanak az előkészítő bizottság tagjaival és a helyi pártszervezetekkel, hogy az agitáció most már szélesebb mére­tekben megkezdődjék. Az előkészítő bizottságoknak tanácsolni kell, hogy már most készítsenek gazdasági ter­veket a megalakítandó termelőszö­vetkezet számára, figyelembe véve a község helyi adottságait. Az új tsz-ekbe is minél több jól gazdálko­dó középparasztot kell felvenni. Eh­hez hozzá kell fűzni azt a tanácsot is, hogy a dolgozó parasztok ne hoz­zanak létre túl nagy területű új ter­melőszövetkezeteket, mert tapasz­talataink szerin­t az 1000—1500 hold­nál nagyobb új termelőszövetkeze­tekben kellő tapasztalat híján na­gyon nehezen tudnak mindjárt az el­ső évben megfelelő eredményeket el­érni. De nem kívánatos a túl kicsiny termelőszövetkezetek megalakítása sem, mert épp a kis terület miatt a földeket tagosítani nem tudják és a nagyüzem előnyeit sem hasznosítják. A szövetkezet növelését, vagy új tsz alakítását mindig gondosan meg kell tanácskozni a szövetkezet tagjai­val, vagy a szövetkezetet alakító dol­gozó parasztokkal és messzemenően az ő akaratukra és határozatukra kell támaszkodni. Mindenekelőtt a már meglevő termelőszövetkezet tag­jai agitáljanak, de természetesen a járási párt- és állami szervek hozzá­értő munkatársai, a gépállomások ve­zetői és dolgozói továbbra is adjanak nagy segítséget az agitációban. Továbbra is helyes és tanácsolni kell — ahol ennek feltételei megvan­nak — termelőszövetkezeti községek létrehozását, mert ha valamely köz­ség dolgozó parasztságának zöme be­lép a tsz-be, ez meggyorsítja a meg­szilárdulást, csökkenti a nehézsége­ket. Figyelembe kell venni, hogy a ter­melőszövetkezetek fejlesztése rend­kívül nagy jelentőségű feladat és a falusi osztályharc viszonyai közt megy végbe. A kulákokkal kapcsolatban, mint ezt a Központi Vezetőség határozata kimondja — biztosítva számukra az állampolgári jogokat és a törvényes­séget — folytatni kell a politikai le­leplezést és nem szabad figyelmen kí­vül hagyni semmi olyan esetet, ami­kor esetleg a kulákok ellenségesen lépnek fel a szövetkezetekkel és a szövetkezeti mozgalommal szemben. Továbbra is azt kell javasolnunk a termelőszövetkezeteknek, hogy kulá­­­kokat ne vegyenek fel tagjaik közé. De mielőbb el kell végezni mindenütt a helytelenül kuláknak minősített középparasztok mentesítését az igaz­ságtalan terhektől és igazságot szol­gáltatva számukra, igyekezni kell őket is a szövetkezés számára meg­nyerni. A Központi Vezetőség határozata után, anélkül, hogy egy pillanatra is lemondanánk arról, hogy a termelő­­szövetkezetek fejlesztése során első­sorban a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti típust javasoljuk, meg kell szüntetnünk a szektás magatartást, elzárkózást a szövetkezés alacso­nyabb típusaival szemben. Ilyesmivel még mindig gyakorta találkozhatunk a párt- és állami apparátus dolgozói­nál és pártszervezeteinknél is. Az alacsonyabb típusú termelőszö­vetkezeti csoportokon kívül, mint ezt a Központi Vezetőség határozata ki­mondja, hatékonyan kell támogatni a földművesszövetkezeti mozgalmat és ezen belül a különböző termelési társulások, szakcsoportok létrehozá­sát. Pártbizottságaink tanulmányoz­zék gondosan a már meglevő szak­csoportokat és termelési társuláso­kat, s igyekezzenek a hasznos tapasz­talatokat minél szélesebb körben el­terjeszteni. Különösen nagy lehető­ség nyílik erre a szőlő- és gyümölcs­­termesztő vidékeken, de másutt is. A párt- és tanácsszervek, a mező­­gazdaság minden dolgozója, a ter­melőszövetkezeti, és az egyénileg dol­gozó parasztság egyaránt szívvel-lé­­lekkel váltsa valóra pártunk Köz­ponti Vezetőségének határozatait, útmutatásait, hogy ennek nyomán további nagy lépést tegyünk előre a mezőgazdasági termelés növelésének, a dolgozó parasztság, s az egész dol­gozó nép jóléte növelésének, a szo­cializmus építésének útján. „Ma az az elsőrendű feladat, hogy a régi és új káderek össze­forrjanak, hogy a harcokban megedzett régi és új káderek együtt harcoljanak a Központi Vezetőség, a párt politikája érvényesítéséért."­ (Az MDP Központi Vezetőségének 1956. július 18—21-i ülésének határozatából.) Magyar kormánydelegáció utazott Bolívia új elnökének beiktatására A Bolíviai Köztársaság új elnöké­nek, dr. H. Siles Zuazónak beiktatásá­ra Molnár Erik igazságügyminiszter vezetésével július 28-án háromtagú magyar kormánydelegáció utazott Bolíviába. (MTI) A lengyel parlamenti küldöttség Debrecenben A Debrecenben időző lengyel par­lamenti küldöttség szombaton dél­előtt a város tanácsa végrehajtó bi­zottságánál tett látogatást. Érdeklő­déssel tekintették meg a történelmi épületet, ahol egykor Kossuth és a hagyomány szerint Bem József is megfordult. Ezután többórás igen sokrétű eszmecserére került sor a lengyel képviselők és a tanács veze­tői között. A lengyel képviselők szombaton délután megismerkedtek Debrecen nevezetességeivel. (MTI) Eddig csaknem 200 000 mázsa gabonát csépeltek el Somogyban Somogyban 16 gépállomás körzeté­ben több mint 200 cséplőgép dolgozik már. Július 28-ra csaknem 200 ezer mázsa gabonát csépeltek el a termelő­­szövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok portáin. A cséplési ver­senyben az első helyet a Kaposvári Gépállomás tartja több mint 24 ezer mázsával és ugyancsak ennek a gép­állomásnak a körzetében dolgozik a legjobb cséplőcsapat is, a tavalyi győztes, Károlyi János csapata, amely eddig több mint 1500 mázsa gabonát csépelt el a toponári egyénileg dol­gozó parasztok portáin. Hetvenöt éves a Magyar Távirati Iroda 1956 októberében ünnepli fennállásá­nak 75. évfordulóját a Magyar Távirati Iroda, Szegedy-Maszák Hugó és Egyesy Géza 1881-ben alapította a hírközlő szer­vet, s ezzel függetlenítette a bécsi Cor­responds­nz-Bureau-tól. 1945 januárjában, amint a pesti oldal felszabadult, a náciktól kifosztott és épületében is súlyos károkat szenvedett MTI ismét megkezdte működését. 1950- ben különvált a rádiótól, s három eszten­dővel később a régi Bródy Sándor utcai székházát is felcserélte a Naphegyen épített, korszerű, négyemeletes épülettel. 1951-ben egyesült az MTI-vel a Külföldi Sajtószolgálat, 1956-ban pedig a Magyar Fotó Vállalat. (MTI) Növekszik a televízió közönsége Az Orion Rádió- és Villamossági Gyár nemrégiben megkezdte a televíziós vevő­­készülékek sorozatgyártását. Ma már számos klubhelyiségben­, olvasóteremben, sőt magánosoknál is megtalálható a ve­vőkészülék. A gyár az év folyamán a tervek szerint több ezer készüléket bo­csát forgalomba. A közönség tájékozta­tása céljából illetékes szervek tudomás­ra hozták az év folyamán várható mű­sort is. E szerint az adás egyelőre kísér­leti jellegű, s a technikai fejlesztés je­­lenlegi fokán kizárólag filmek közvetíté­sére szorítkozik. (MTI) Hétfőn összeül az országgyűlés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyű­lést hétfőn délelőtt 11 órára, új ülésszakra hívta össze. Az ülésszak foglalkozik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ parlamentjeihez intézett felhívásá­val, majd Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke üdvözli a hazánkban tartózkodó lengyel parlamenti küldöttség tagjait. Az üdvözlésre a lengyel szejm küldöttségének vezetője válaszol. A napirenden a továbbiakban négy fontos beszá­moló szerepel. Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára beszámol az Elnöki Tanács műkö­déséről, majd törvényjavaslatok és az országgyűlés új ügyrendjének benyújtására kerül sor. Ezután Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke számol be az országgyűlésnek. Non György, a Népköztársaság legfőbb ügyésze az ügyészségek munkáját ismerteti, Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke pedig a parlamenti küldöttségek cseréjéről és az Interparlamentáris Unió munkájáról tájékoztatja a képviselőket. A beszámolókat vita követi. Az országgyűlés megtárgyalja az új ügyrendet, meg­­választja az új bizottságokat, és előreláthatólag pénte­ken az interpellációkra is sor kerül. Az országgyűlés új ülésszaka elé nagy várakozás­sal tekint az ország dolgozó népe. (MTI) A Magyar Keres­kedelmi Kamara Váci úti mintater­mében mutatják be az érdeklődők­nek a magyar ipar legújabb export­­termékeit. A ké­pen előtérben a KU—500-as kör­csiszológép, me­lyet a székesfe­hérvári Könnyű­fém- és Szerszám­­gépgyár készített. ☆ Szempompás víziparádéval nyitották meg a balatoni Ünnepi hetet A Balaton déli partján szombaton este nyitották meg a már hagyomá­nyossá vált balatoni ünnepi hetet, amely július 28-tól augusztus 4-ig tart. A siófoki megnyitón az utóbbi évek legnagyobb víziparádéján négy n­emzet képviselői vettek részt. Este sétahajók indultak a kikötőből majd a lampionokkal és fáklyákkal­ díszí­tett csónakok felvonulására került sor. Francia útikalauz Moszkváról és Leningrádról Párizsban 260 oldalas útikalauz jelent meg Moszkváról és Leningrádról ára 2000 frank. A Times szerint 30 év­ után ez az első Nyugaton megjelent útikalauz a Szovjetunióról. Kiadását — mint a lap írja — az tette szükségessé, hogy sok francia turista utazik ezen a nyáron a Szovjetunióba. E könyv angol nyelvű ki­adása is hamarosan megjelenik előrelát­hatólag négy hónapon belül. Három, százötven személy befogadóképességű vízibusz közlekedik a 1..vn.,. . .zdve a Dunán, a Gellért tér és a Margitszigeti Nagyszálló között. A vízibusz útközben a Molotov téren, a Bem József rakparton áll meg. A 30 perces út viteldíja felnőtteknek egy forint, gyerekeknek 50 fillér. Nagyobb fiú* Milyen áruellátásra számíthatnak a vásárlók a második félévben? — erről nyilatkozott Tausz János bel­kereskedelmi miniszter elvtárs a Szabad Nép munkatársának. A legfontosabb cikkekből több kerül forgalomba . A leszállított árú cikkek forgalma ugrásszerűen növekedett, így például ballonkabátból 70 százalékkal, férfi sportöltönyből 60 százalékkal, nylon­fehérneműből 150 százalékkal többet adunk el. Ez az oka az itt-ott tapasz­talható zökkenőknek. Ezekből az árucikkekből ezentúl többet szerzünk be az ipartól, s­­ az árucsere keretében a baráti országokból is kapunk árut. A második negyedévhez hason­lóan jó ellátást biztosítunk húsból, húskészítményből, zsírból, lisztből, cukorból. A harmadik negyedévben 22,8 százalékkal több hús kerül for­galomba, mint 1955 harmadik negyedében. Az elosztásnál tapasztalható hi­bákat azonban mielőbb meg kell szüntetni! Zsírból mintegy 14 500 má­zsával, tejből 11 százalékkal többet értékesítünk, mint tavaly a harma­dik negyedévben. Lehetséges, hogy a tojásellátásban — a tervezettnél ala­csonyabb begyűjtés miatt — a városi lakosság ellátásában lesznek zökke­nők. A tejfogyasztás az árleszállítás óta emelkedett, az ellátásban nincs semmiféle zavar, csupán a palacko­zott áru kevés, palackhiány miatt. A konzerv-, a burgonya-, zöld­ségféle- és a gyümölcsellátás va­lószínűleg jobb lesz a tavalyinál, és sok esetben az árak is alacso­nyabbak. Bőséges készletek van­nak szalonnából, vegyesízből. Ruházati cikkekből 5,3 százalékkal többet hozunk forgalomba, de a kü­lönösen keresett árucikkekből ennél jóval többet, így például a Pannónia tef írből mintegy 50, ágyneművá­szonból mintegy 20 százalékkal töb­bet kívánunk értékesíteni. A második negyedévhez képest a rímet kell fordítani az ári harmadik negyedévben 10 százalék­kal több rádiót, 55 százalékkal több mosógépet hozunk forgalomba. Gazdagabb választék — A húskészítmények választéka továbbra is bőséges lesz, a sajt vá­lasztéka is jelentékenyen javult. • Édességfélékből a választék kielégítő és reméljük, hogy a kakaóbab-állo­­mány javulásával a negyedik ne­gyedévben tiszta csokoládét is tu­dunk forgalomba hozni. Ruházati cikkeknél tovább gazda­gítjuk a választékot. Tavaly még hiánycikk volt néhány pamut felső- és alsó-kötöttáru, a gyermek, tré­ningruha — az ezekkel kapcsolatos panaszok megszűnnek. Gondosko­dunk arról, hogy nylon és krepp­nylon bokafixből, háromnegyedes ha­risnyából mintegy 30 százalékkal több álljon a lakosság rendelkezésé­re, mint a második negyedévben. A készruházati cikkek az eddigi­nél többféle fazonban készülnek, így például a ballonkabát, amely ta­valy két fazonban készült, az idén már hét új modellben kerül forga­lomba. Férfijelöltőkben is nagyobb lesz a választék. Kasha-kosztümök és öltönyszövetek különböző új, pasztellszínekben is forgalomba ke­rülnek. A nyár végére megjelenik a boltokban az újfajta eljárással ké­szült gyűrhetetlen sottis, fésűs vis­­cosa szoknyaszövet. Az ipar most több fényezett bútort készít, mint azelőtt, Né­metországból és Lengyelországból is rendeltünk fényezett bútorokat a választék bővítésére. Csőbútor­­ból már forgalomba került a két új típus. Mindent elkövetünk a bútorhiány megszüntetésére, a vá­laszték bővítésére, de a gyorsan nö­vekvő bútorigényeket nem tudjuk teljesen kielégíteni. Mit vár a kereskedelem az ipartól? — Elsősorban a termelt áruk mi­nőségének a javítását, a jó áruk mi­nőségének állandósítását. Persze ehhez az is szükséges, hogy a külke­reskedelem egyenletesen és megfele­lő minőségű nyersanyaggal lássa el az ipart. Nagy hiba, hogy az utóbbi­ ­ minőségére időben több árucikknek romlott a minősége. Gyengébb a Saturnus, a Túrán, egyes kordias anyagok, s így az ezekből gyártott készruha minő­sége. A Bertex­ által gyártott magas­szárú gyermekcipőnek gyakran levá­lik a talpa, a rádióizzók élettartama rövid. Az árak rögzítettek, nem inga­dozhatnak a minőség változása sze­rint. Az iparnak kell tehát arra tö­rekednie, hogy az áruk tartós, jó minőségét biztosítsa! Az ipar szüntesse meg az állandó „átprofilozást“ (ez történt például a hűtőszekrény és a mosógép esetében), mert ez vajmi kevéssé járul hozzá a minőség javításához. Minél előbb biztosítani kell azokat a technikai felszereléseket, amelyekre az iparnak és a kereskedelemnek szüksége van. Az ország egyes részeibe még nem tudunk meg­felelő mennyiségű húst szállítani, mert az iparnak kevés a korszerű szállítóeszköze és a kereskedelem­nek kevés a modern hűtőberendezése. Nem halad megfelelő ütemben a sü­tőipar korszerűsítése­ sem, s emiatt is sok a panasz a kenyér minőségére. Az árakkal kapcsolatban azt várjuk az ipartól, hogy a műszaki színvonal emelése, a termelékenység növelése és az önköltség csökkentése révén te­gye lehetővé számos olyan gyárt­mány fogyasztói árának csök­kentését, amely a magas terme­lői ár miatt még eléggé hozzá­férhetetlen a lakosság jelentős része számára. (Hűtőszekrény, porszívó, padló­kefélő gép, mosógép, Dongó-segéd, motor stb.) A kereskedelmi dolgozók is jelen­tékenyen hozzájárulhatnak az ellátás további javulásához. Igaz, munká­jukra egyre kevesebb a panasz. De arra kell törekedniök, hogy egy vá­sárló se távozzék bosszúsan, elége­detlenül az üzletből. Hogy ez meg­valósuljon, az elsősorban tőlünk, a kereskedelem irányítóitól függ: rend­szeres neveléssel, jobb szakmai ok­tatással kell magasabb színvonalra emelnünk a kereskedelmi dolgozók munkáját. S nagyobb anyagi és poli­tikai megbecsülésben kell őket ré­szesítenünk! Ez növelné munkaked­vüket és hozzájárulna a lakosság jobb kiszolgálásához is. r\41\JiHmmmmmimmmmm—•——————• Tovább javul az áruellátás a második félévben Összeült a bányászszakszervezet XVI. kongresszusa Felszólalt a jugoszláv bányász- és kohászszakszervezet titkára A bányászat legjobbjai szombaton és vasárnap az ÉDOSZ-székház ta­nácstermében a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének XVI. kongresszu­sán tárgyalják meg a legutóbbi kong­resszus óta végzett munkát, s megje­lölik a további feladatokat. A tanácskozást Varga György, a szakszervezet titkára nyitotta meg, majd az elnökség és a különböző bi­zottságok megválasztása után Blaha Béla, a bányász szakszervezet elnöke mondotta el a szakszervezet központi vezetőségének beszámolóját. Hangsúlyozta, hogy országunknak az utóbbi négy év során elért ered­ményei nem választhatók el a bá­nyaipar sikereitől. Beszámolt arról, hogy javult a bá­nyászok szociális helyzete. Az utóbbi négy évben a szénbányászatban 6000, az olaj-, érc- és ásványbányászatban 400 lakás épült állami támogatással Ezenkívül 4000 bányász-saját ház ké­szült el. Pártunk Központi Vezetősége a minap fontos kérdésekben hozott határozatot. Minket, bányászokat kü­lön is kötelez ez a határozat: az ener­gia- és tüzelőanyag-helyzetben mu­tatkozó nehézségek leküzdésére 300 000 tonna szenet kér terven felül. Legyen ez a cél egyik legfontosabb feladatunk. A beszámoló után a felszólalások következtek és ennek során Zad­­ravec Iván, a jugoszláv bányász- és kohászszakszervezet titkára is fel­szólalt. A mi szakszervezetünk —­ mondotta — híve az együttműködésnek, az egyenjogúság, függetlenség, a­­köl­csönös megbecsülés és a más orszá­gok és mozgalmak belügyeibe való be nem avatkozás elve alapján, és a szabad eszmecsere folytatását szor­galmazza. A jugoszláv bányászok sohasem maradnak el a jugoszláv népeknek a békéért és a világ összes népei kö­zötti együttműködésért folytatott harcában, mert a világ munkásai szövetségében látjuk a dolgozók élet­színvonala emelésének biztosítékát. Szakszervezeteink és népeink együttműködését nemcsak a már említett elvek teszik szükséges­sé. Országaink szomszédos orszá­gok. A magyar nép és a mi népünk a szocializmust építi és végső célként a dolgozó emberek élet- és munka­feltételeinek jobbátételét, s új, em­berséges szocialista viszonyok kiépí­tését tűzték ki. Ez az alapító ok, amely együttműködésre utal ben­nünket. A jugoszláv munkásosztály eddigi útján, a szocializmus és a szocialista viszonyokért vívott harcban, gazdag tapasztalatokra tett szert — folytat­ta. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy más országoknak, különösen azoknak, amelyek azonos célok felé törekednek, mint mi — és ezek kö­zött az önök országának — újabb ta­pasztalataira nincsen szükségünk. Fel akarunk használni minden pozitív ta­pasztalatot, mint ahogy saját ta­pasztalatunkat hozzáférhetővé tesz­­szük mindenki számára, aki azokat a szocialista viszonyokért vívott harc­ban fel kívánja használni — mondot­ta végezetül. A kongresszus ma foly­tatja munkáját.

Next