Szabad Nép, 1956. augusztus (14. évfolyam, 213-242. szám)

1956-08-01 / 213. szám

I VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 215, 6­0 FILLÉR SZERDA, 1956. AUGUSZTUS I A megvalósulás útján Hétfőn összeült népköztársaságunk országgyűlése, hogy meghallgassa és megvitassa a kormány beszámolóját, s megbeszélje az országra, a dolgozó magyar népre váró feladatokat. Né­­pünk már a múlt héten, a parlament megnyitása előtti napokban nagy ér­­deklődést tanúsított az országgyűlés most megnyílt nyári ülésszaka iránt — várta, hogy fontos gyakorlati in­­tézkedésekkel, tettekkel segítse va­­lóra váltani pártunk Központi Ve­­zetősége valóban történelmi jelentő­­ségű július 18—21-i ülésének hatá­­rozatait. A Minisztertanács elnöké­­nek beszéde világosan mutatja: a kormány egész tevékenységét éppen az a cél vezeti, hogy a központi ve­­zetőség határozata nyomán hatékony intézkedésekkel segítse az ipari ter­­melés gyorsabb ütemű növekedését és korszerűsítését; a mezőgazdasági termelés fellendítését; a népgazda­­ságunkban kivívott eredményekre támaszkodva biztosítsa a népjólét folyamatos emelését; s a szocialista demokrácia fejlesztésével erősítse népi államunkat, gondoskodjék róla, hogy életünk minden területén hi­­ánytalanul érvényesüljön a szocia­­lista törvényesség. Őszinte, nyugodt, magabiztos hang, ugyanakkor eltö­­kélt szándék a kitűzött célok meg­­valósítására — ez jellemezte a kor­­mány beszámolóját, s ezért fogadták megelégedéssel az emberek. A legutóbbi, 1955 novemberében tartott országgyűlés óta előbbre ju­­tottunk gazdasági kérdéseink megol­­dásában. Ami iparunkat illeti: az or­­szág népe örömmel vette tudomásul azt a bejelentést, hogy a szocialista ipar minden akadály — mostoha időjárás és egyéb közbejött nehézsé­­gek — ellenére 2,2 százalékkal túl­­teljesítette első félévi tervét. Ezt a sikert elsősorban hős munkásainknak köszönhetjük. A magyar munkásosz­­tály öntudata, áldozatkészsége, fele­­lősségérzete az ország sorsáért győ­­zedelmeskedett minden nehézségen. Különösen szénbányászaink végez­­tek önfeláldozó munkát: több mint 350 ezer tonnával több szenet hoz­­tak felszínre, mint amennyit tervük előírt, s ezzel jelentékenyen ellensú­­lyozták az olajtermelésben bekövet­­kezett kiesést. A munkásosztály hű szövetségese, dolgozó parasztságunk is­ hazaszeretetéről, a párt és a kor­­mány iránti mindinkább növekvő *ן­ bizalmáról tett igaz tanúbizonyságot a múlt hónapokban. Az idén ugyanis sokat javult a beadási fegyelem, oly­­annyira, hogy az első félévre esedé­­kes beadási tervet a mezőgazdaság túl is teljesítette. S ahogy ezidáig, úgy a jövőben is csak népünk helytállása, munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek és városi kisemberek közös erőfeszítése nyomán válhatnak valóra nagy ter­­veink. A kormány nem hitegeti az embereket, a beszámolóban — ahogy mondani szokták — még nagyítóval sem találni olyan részeket, amelyek rózsaszínben ábrázolnák a jelent vagy a jövőt. Vegyük például az életszínvonal emelését. A kormány ismét határozottan amellett foglalt állást, hogy növelni fogja a lakos­­ság jövedelmét s javítani az állam­­polgárok életkörülményeit. Igaz, hogy ez eddig végrehajtott intézkedések még nem elegendők minden jogos igény kielégítésére, s még sok továb­­bi lépésre van szükség. De igaz az is, hogy az államháztartás nagyban — a lényeget tekintve — ugyanolyan, mint az egyes családoké kicsinyben: csak annyiból gazdálkodhatunk, amennyink van. A további lépések tehát elsősorban attól függnek, ho­­gyan fejlődik tovább népgazda­­­águnk; hogyan növekszik a terme­­lés és a munka termelékenysége; ho­­gyan takarékoskodunk az anyaggal; hogyan tudjuk következetesebben megjavítani a műszaki színvonalat; hogyan alakul falun az állampolgári fegyelem; hogyan fejlődnek és szilár­­dulnak termelőszövetkezeteink; ho­­gyan nőnek a növénytermesztés és az állattenyésztés­­hozamai stb. Ha tehát figyelmünket gazdasági kérdé­­seink megoldására összpontosítjuk; ha újabb erőfeszítésre, tervük túl­­teljesítésére hívjuk fel derék szénbá­­nyászainkat; ha újra meg újra szóba­­hozzuk a "szürke" hétköznapi tettek rendkívüli fontosságát — azért tesz­­szük mindezt, mert az akarjuk, hogy hazánkban gyorsabban emelkedjék a népjólét, hogy szebb, boldogabb le­­legyen a magyar nép élete. A Minisztertanács részletes, átfogó be­­számolója roppant nagy figyelmet szen­­telt államrendünk erősítése, a szocia­­lista demokratizmus továbbfejlesztése és a szocialista törvényesség hiányta­­lan érvényesítése ügyének. A nép ál­­lama vagyunk — államunk ereje te­­hát abban rejlik, hogy a dolgozókat mind egy szálig bevonjuk az állami tevékenységbe, hogy tájékoztatjuk őket a közügyek állásáról,­­hogy min­­den erővel kibontakoztatjuk tevé­­kenységüket, kezdeményezésüket az állami munkában. Ismeretes, hogy a szocialista demokratizmusnak ez az elve korábban csorbát szenvedett, e tekintetben sok­­hibát elkövettünk. Most a párt és a kormány orvosolja, részben már orvosolta is ezeket a­­hi­­bákat. Kétségtelen például, hogy a múlt­­ban a dolgozó nép legfőbb választott testületének, az országgyűlésnek nem volt meg a kellő súlya, nyo­­matéka hazánk politikai életében. A Minisztertanács sok fontos kérdés­­ben meg sem kérdezte a képviselők véleményét, megelégedett azzal, hogy az Elnöki Tanács elé terjesztette az ügyeket. A parlamenti üléseken sok volt a formalizmus.­­Az ország­­gyűlés mostani ülésszaka azonban már világosan mutatja, hogy a Mi­­nisztertanács felismerte s kijavítja ezt a hibát. Az országgyűlés például most a többi közt a legnagyobb nyílt- Sággal és őszinteséggel olyan fontos kérdést tárgyal, mint a szocialista törvényesség intézményes biztosítása, a múltban elkövetett súlyos törvény­­sértések jóvátétele. Ezenkívül, a képviselők már az első napon 17 in­­terpellációt jegyeztek be, a legkü­­lönbözőbb kérdésekben az ország­­gyűlés színe előtt elmondják válasz­­tóik kívánságait, véleményét, pana­­szait, s feleletet kérnek kérdéseikre az illetékes minisztertől. Az is fon­­tos intézkedés, hogy a Miniszterta­­nács a jövőben már a törvények elő­­készítésének kezdeti szakaszában ki­­kéri az országgyűlés különböző szak­­bizottságainak véleményét, s a bi­­zottsági tagok előzetes meghallgatá­­sával terjeszti majd a törvényjavas­­latot az országgyűlés elé. Követke­­zésképpen tehát: az országgyűlés a jövőben gyakrabban ül majd össze. Az ülések számának gyarapodása, de legfőképpen az, hogy ezentúl min­­den fontos kérdést megvitatnak majd a parlamentben, azt mutatja: leg­­jobb úton haladunk, hogy az ország­­gyűlés — úgy, amint alkotmányunk kimondja — valóban ״ a Magyar Népköztársaság legfelsőbb állam­­hatalmi szerve” legyen. S ez vonatkozik az államhatalom helyi szerveinek, a tanácsoknak a munkájára is. A tanácsok ma még viszonylag kevés és gyakran nem is a legfontosabb kérdésekben dönte­­nek, ,határozataikat nem érdemi vita alapján hozzák, s a határozatok sok­­szor semmitmondók, általánosak. Hogy ez­en a helyzeten változtassunk , elsősorban is nagyobb hatáskört adunk a községi, a járási és a me­­gyei tanácsoknak, csökkentjük a túl­­zott központosítást véget vetünk a bürokratikus megkötöttségeknek. Másodsorban pedig arra köteleztük a tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy minden fontosabb kérdést ter­­jesszenek a tanácsülés plénuma elé. Nem kétséges, hogy ezeknek az in­­tézkedéseknek eredményeképpen to­­vább növekszik népi államunk és ál­­lamhatalmi dolgozóink tekintélye, újabb lendületet kap népünk politi­­kai aktivitása, s jobbá, eredménye­­sebbé, hibátlanabbá válik állami szer­­veink munkája. Amint a Minisztertanács beszá­­molója említi: hazánk gazdasági fej­­lődéséhez és népi demokratikus rendszerünk megszilárdulásához az is hozzájárul, hogy kedvezően ala­­kul a nemzetközi helyzet. A nagyvi­­lágban — mindenekelőtt a Szovjet­­unió bátor, következetes békepoliti­­kája nyomán — mindinkább tért hó­­dít az a gondolat, hogy a vitás nem­­zetközi kérdéseket atomháború be­­lvett tárgyalások útján kell megol­­dani, s hogy különböző társadalmi berendezkedésű országok is békésen élhetnek egymás mellett. Kis ország vagyunk, de ami tőlünk telik, azt mi is megtesszük, hogy tovább csökken­­jen a nemzetközi feszültség, s to­­vább javuljanak a béke megőrzésé­­nek kilátásai. Kormányunk minden lépését népünk őszinte békevágya vezérli. De kormányunk tudatában van annak is, hogy a háborús provokációk veszélye még továbbra is fennáll. Er­­re az utóbbi hetekben is több jel fi­­gyelmeztetett bennünket: országunk légihatárainak megsértése és külön­­böző célzatú ballonoknak hazánk lé­­giterébe küldése. Éppen ezért a Mi­­nisztertanács beszámolója újra nyo­­matékosan aláhúzta, hogy a béke megvédésére a jövőben is a legszoro­­sabban együttműködünk a szocialista tábor országaival, elsősorban a Szov­­jetunióval. Hiába kísérleteznek te­­hát az imperialisták hazugsággyártó, szirénhangú propagandaszervei, hogy éket verjenek hazánk és a testvéri szocialista országok közé — külpoli­­tikájuk megingathatatlan alapja a jö­­vőben is a szocialista tábor országai­­val való őszinte barátság és még szo­­rosabb szövetség marad. Külön meg kell emlékezni arról, hogy tovább akarjuk javítani a ba­­ráti, testvéri kapcsolatokat a szom­­szédos Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társasággal. Ebből a szempontból rendkívül jelentős lépés pártunk Központi Vezetőségének kezdemé­­nyezése, hogy rendezzük a kapcso­­latokat a két párt: a Magyar Dolgo­­zók Pártja és a Jugoszláv Kommu­­nisták Szövetsége között is. Népünk és kormányunk közös szándéka,­­hogy irtsuk ki a bizalmatlanságnak még az írmagját is, amely a múltban, sze­­rencsétlen módon annyira megron­­totta e két szocializmust építő or­­szágnak és vezető pártjainak viszo­­nyát. Amikor újra meg újra hangsúlyoz­­zuk, hogy fokozottabban együtt aka­­runk működni a szocialista tábor or­­szágaival, azt is megmondjuk, hogy a jövőben — társadalmi rendszerétől függetlenül — őszintén együtt aka­­runk működni minden országgal, s arra törekszünk, hogy kölcsönös előnyök alapján, gazdasági, kulturális és diplomáciai kapcsolatot alakítsunk ki velük. Különösképpen törekszünk arra,­­hogy a szomszédos Ausztriával tovább javuljanak és többoldalúvá váljanak kapcsolataink. Külpolitikai aktivitásunk fokozása azt jelenti, hogy nagyobb nyomatéka lesz sza­­vunknak az ENSZ-ben és általában a nemzetközi porondon, megnő a hazánk tekintélye a világban. Elhangzott a kormány beszámoló­­ja, s azt az országgyűlés beható vita után már el is fogadta. Most a tette­­ken a sor. Nem kétséges, hogy a a párt és a kormány — a dolgozó nép bizalmára és alkotó munkájára támaszkodva — megvalósítja a ki­­tűzött magasztos célokat; hogy a jö­­vőben tovább ,haladunk azon az úton, amely népünket a nagyobb jó­­léthez, hazája erejének növekedésé­­hez, a szocializmushoz vezeti. Az országgyűlés elfogadta a kormány beszámolóját Megkezdődött a vita a legfőbb ügyész beszámolója felett Az országgyűlés kedden délelőtt, a Minisztertanács elnökének beszá­­molója feletti vitával folytatta munkáját. Az ülésen megjelent a párt és a­­kormány vezetői közül Apró Antal, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Kiss Károly, Marosán György, Mékis József, Szalai Béla, Bata István, Gás­­pár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula, Vég Béla, valamint a Minisztertanács tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai kép­­viseletek több vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg.* Házi Árpád: A tanácsok eredményes munkájának fontos eszköze a jó községpolitika Földvári Rudolf: Szüntessük meg a Minisztertanács munkájának fogyatékosságait A vitában elsőnek Házi Árpád, az állami ellenőrzés minisztere szólalt fel: Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolójában vázolt feladatok kö­­zött igen nagy helyet foglal el az ál­­lami munka megjavítása, demokratiz­­musának továbbfejlesztése. A szocialista demokrácia fejlődésé­­nek meggyorsításában kiemelkedő szerepük van a tanácsoknak. A lakos­­ság által demokratikusan megválasz­­tott tanácsoknak, a tanácsok végre­­hajtó bizottságainak, állandó bizottsá­­gainak úgy kell megszervezniük mun­­ká­jukat, hogy állandó és élő kapcsolatot tartsanak fenn az őket megválasztó széles dolgozó tömegekkel. A tanácsok eredményes munkájá­­nak fontos eszköze a jó községpoli­­tikai munka. Az eredményes község­­politikai munkához gondosan fel kell használni a már rendelkezésre álló lehetőségeket. A tanácsi munka minden szin­­ten való megjavításának az is fel­­tétele, hogy a megyei, járási ta­­nácsok se tartsanak meg maguk­­nál olyan eszközöket és hatáskö­­röket, amelyeknek az alsóbb ta­­nácsi szervekhez való leadása a munka megjavítását, a bürokrá­­cia megszüntetését, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését ־־ szolgálja. Tisztelt Országgyűlés! Az oly fon­­tos községpolitikai munka terén még jelentős hiányosságok vannak. A biztató eredmények mellett az élet azt bizonyítja, hogy a lakosság haza­­fiasságából, államunk iránti szerete­­téből származó lelkesedés, kezdemé­­nyezés és áldozatkészség jelentősen kiegészítheti, megnövelheti az állam által megteremtett feltételeket és erőforrásokat. Megyémben, Pest megyében például régi vágya és kí­­vánsága volt Jászkarajenő község lakosságának, hogy kultúrháza le­­gyen. E kívánság teljesítésének he­­lyesen állt az élére a községi tanács. Számba vette a megvalósítás lehető­­ségeit és ennek eredményeként helyi erőforrások mozgósításával biztosí­­tani tudta egy hatszázezer forintos építkezés anyagszükségletének 90 százalékát. Alig van olyan község, ahol az el­­múlt évi községfejlesztési terv ered­­ményeit egy-egy megépített útsza­­kasz, iskola, kút vagy más létesít­­mény ne jelezné. Az ily módon meg­­oldott feladatok jelentősége nem kor­­látozódik csupán arra, hogy megépül egy-egy kultúrotthon, szabadtéri szín­­pad, orvosi rendelő vagy tanítólakás, bár ezek a tények önmagukban is je­­lentősek. A társadalmi aktivitás felkelte­Tisztelt Országgyűlés! Bizony­sá­­got szeretnék tenni arról a bizalom­­ról — mondotta —, amellyel Pécs vá­­rosának dolgozói fogadják népi de­­mokratikus kormányunk célkitűzé­­seit, és arról a lendületes munka­­kedvről, amellyel ezeket a célkitűzé­­seket igyekeznek valóra váltani. En­­nek a bizalomnak az alapja az a cél­­tudatos politika, amely felismerte Pécs népgazdasági jelentőségét, amely számolt mind a Mecsek-hegy­­ség dús ásványi kincseivel, mind az öntudatos pécsi dolgozik becsületes munkakészségével és felszabadította a város rejtett energiáit. 1939-ben Pécsnek 73 000 lakója volt. De akkor a város hemzse­­gett a munkanélküliektől. Most, amikor a város lakóinak száma már 110 000—120 000 között van, nem találunk munkanélkülit, sőt munkaerőhiány van. Pillanatnyi­­lag az a legfőbb gondunk, hogy miként juttassuk fedél alá azt a 25 000—30 000 embert, a nyugati városrész kiépítésével, akik a második ötéves terv folyamán a Mecsek nyugati részén kezdik meg a bányaművelést. Több évtizedes problémája Pécs­­nek az ivóvízellátás, mert a város fejlődésével párhuzamosan a vízmű kapacitásának fokozását nem sike­­rült kielégítő mértékben biztosítani. A végleges megoldást csak a­ pécs— mohácsi dunai vízvezeték kiépítése fogja meghozni. Városunkban az élelmiszerellátás­­on keresztül a tanács tanítja, ne­­veli az állampolgárokat arra, hogy közös erőfeszítéssel, a köz­­ügyek iránti érdeklődéssel, azok megoldásában való részvétellel megvalósíthatók olyan célkitűzé­­sek, amelyeket szétszórt, egyéni erővel soha nem lehetne elérni. A tanácsok munkájának ez a mód­­szere még nem vált általánossá, még sok ezen a téren is a hiányosság, de el lehet és el kell érni a jó tapasz­­talatok fejlesztésével, általánosításá­­val a hibák gyors felszámolását. Ne­­künk, országgyűlési képviselőknek ebben kell elsősorban tevékeny se­­gítséget adnunk a tanácsok munká­­jához. Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi határozatai, a második öt­­éves terv irányelvei szocialista építé­­seink új, széles távlatait nyitják meg előttünk. A célok megvalósítása ér­­dekében a párt és a kormány irány­­mutatása alapján egységbe kell forr­­nia a központi intézkedéseknek az alulról jövő tömeges kezdeményezé­­sekkel (Taps.) A következő felszólaló Rchátz Imre volt, frontján a helyzet évről évre jobb. Sikerült az idén véglegesen meg­­szüntetni a háziasszonyok sorban­­állását a folyamatos húsellátás biz­­tosításával. A keresletnek megfelelő mennyiségben állott rendelkezésre liszt, kenyér, cukor, valamint zsír, olaj, margarin. A kenyér- és süteményfélék minő­­sége azonban nem egyenletes, nem­­egyszer merül fel panasz a fogyasz­­tók részéről. A következő felszólaló, Földvári Rudolf bevezetőben arról beszélt, hogy a Borsod megyei választók to­­vábbi intézkedéseket várnak az or­­szággyűléstől és a kormánytól az ál­­lami élet demokratizmusának kibon­­takoztatására. Hangsúlyozta, hogy a Minisztertanács eddig megtett, ilyen irányú intézkedései helyesek és szük­­ségesek voltak, de még csak a kez­­det kezdetét jelentik. Megállapította, hogy a Minisztertanács beszámolóját — amely az országgyűlés hétfői ü­lé­­sén hangzott el — szerénység, őszin­­teség, határozottság és józanság jel­­lemzi. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a beszámoló nyíltan feltárta mai nehézségeinket, s ezzel a kor­­mány úgy járt el, ahogyan egy kenyérellátásunk végleges ren­­dezését, a kenyér- és péksüte­­ményfélék mennyiségileg és mi­­nőségileg való megjavítását csak egy központi kenyérgyár tudná biztosítani, ahonnan a kiszállítá­­sokat jobban szervezhetné meg a vállalat. A továbbiakban a város hiányos zöldségellátásáról, közlekedési és kulturális problémáiról beszélt, majd befejezésül a magyar—jugoszláv vi­­szonyról a következőket mondotta: Szóvá kell tennem, hogy azt a ked­­vező fordulatot, amely a magyar—ju­­goszláv viszonyban beállott, talán se­­hol sem értékelték olyan felszabadult, jó érzéssel, mint éppen nálunk, Pé­­csett és Baranyában. (Nagy taps.) Igazi népi kormánynak cseleked­­nie kell. Földvári Rudolf ezután bírálta a Minisztertanács eddigi tevékenységé­­nek néhány gyenge pontját. Felhívta a figyelmet arra, hogy Borsod me­­gyében — s tudomása szerint ez or­­szágos probléma — az építőipar nem készült fel kellően azokra a hatal­­mas feladatokra, amelyeket a máso­­dik ötéves terv 78 milliárdos beruhá­­zása állít eléje. — A Minisztertanácsnak — mon­­dotta a továbbiakban — behatób­­ban és gyorsabban kellene pozitív választ adni több olyan kérdésre, amelyeket falusi választóink tesznek fel. Elsősorban a begyűjtési szociális kedvezmények törvényes alapon tör­­ténő elbírálását, a falusi ellátatlanok hús- és zsírellátásának javítását, a kártérítés nélkül kisajátított földek után járó törvényes térítés gyors ki­­fizetését és a törvénytelen alapon összevont földek miatt helytelenül megemelt adó- és beadási kötelezett­­ségek rendezését kérik és várják a kormánytól. Ezek elsősorban a fa-­­lusi szegény- és kisparasztság kéré­­sei, panaszai. Mi lehet az oka annak — folytatta —, hogy a Borsod megyei képviselők többszöri jelzése ellenére a kormány, tudomásunk szerint, mindeddig nem tett megfelelő intézkedést e kérdé­­sek rendezésére? Úgy vélem, ebben nagy része van annak, hogy a Mi­­nisztertanács egyes tagjainak nincs elég személyes tapasztalata az ilyen ügyekről, valószínű, hogy a kormány több tagja igen kevés időt tölt, mint országgyűlési képviselő, a lakos­­ság között és nem tanulmányozza eléggé a la­­kosság egyes jogos igényeit és javas­­latait. Földvári Rudolf ezután elmondot­­ta, hogy választói az északi iparvidék szociális, kulturális és kommunális helyzetének lényeges javítását vár­­ják a kormánytól. Rámutatott: a fel­­sőbb állami szervek eddig inkább szavakban hangsúlyozták az északi iparvidék népgazdasági jelentőségét. Ezzel szemben — az Országos Terv­­hivatal adatai szerint — a 19 megye közül Borsod a lakáshelyzetet tekint­­ve tizennyolcadik, a falvak villamo­­sítását tekintve a tizenkilencedik, az egy tanteremre jutó tanulók számát tekintve a tizenötödik helyen áll. Kü­­lön felhívta a figyelmet arra, hogy az Országos Tervhivatal előzetes számí­­tásai szerint az északi iparvidék a második ötéves terv országos iránya (Folytatás a 2. oldalon) Rchátz Imre : Pécs város gondjairól Az országgyűlési képviselők nagy figyelemmel hallgatják a felszólalásokat. Murakeresztúrról­­ (Tudósítónktól.) A vasúti jelző­­kön túl, lassan ka­­nyarodik a Keleti Fűtőház bejárati vágányára a ha­­talmas 424-es moz­­dony. Vigh Fe­­renc mozdonyve­­zető, kiváló dolgo­­zó hajol ki az ab­­lakon, aki ezen a napon rekordtel­­jesítményt ért el brigádjával. Reg­­gel Murakeresz­­túrig, a jugoszláv határig ők továb­­bították a gyors­­vonatot és este ez a mozdony von­­tatta Budapestre a Balatonról érke­­ző személyvona­­tot. Délben néhány­­perces késéssel érkeztek Murake­­resztúrra s a moz­­dony rendbehoza­­tala után elindultak a laktanyába pi­­­henni. Ekkor robogott be a szom­­szédos vágányra Jugoszlávia felől ׳ egy hosszú tehervonat. Vasércet ho­­zott a sztálinvárosi kohó részére. A jugoszláv mozdony csak a határig jön, innen magyar géppel továbbít­­ják a vonatot az ország belsejébe. A forgalmi szolgálattevő idejében telefonált Nagykanizsára, hogy küld­­jenek mozdonyt, de a gép még nem érkezett meg az előző útjáról. Vigh Ferenc a forgalmi irodában hallgat­­ta végig a beszélgetést: — Ha mozdony kell, hát tudok éppen egyet, amelyik elvinné a te­­hervonatot — szólalt meg. — Milyen mozdonyt? — kapott a szón a forgalmista. — Itt áll az állomáson. Akár in­­dulhatunk is — tette hozzá nevetve a mozdonyvezető. Nem feküdtek le pihenni egyet­­len percre sem a Vigh-brigád tag­­jai, hanem gyorsan megfordították a gépet és a jugoszláv vasérc-vonat elejére álltak. A fűtők szaporán do­­bálták a szenet a kazánba, mert mégiscsak több gőz kell egy súlyos tehervonat továbbításához, mint a megszokott gyors- és személyvona­­tokhoz. Negyedóra múlva már úton volt a 424-es mozdony. Vitte a vas­­ércet, hoszy idejében megkapják az anyagot a sztálinvárosi kohászok. A vonali menetirányító pedig a szelek­­toros telefonkészüléken át kapta meg a jelentést: — Van már mozdony Nagykani­­zsáig, a pesti mozdonybrigád vál­­lalta a vonatot. Méltán emlegetik a Vigh-brigádot a legjobbak között a Keleti Fűtő­­házban. Fél év alatt 143 tonna sze­­net takarítottak meg. A vasutasnap tiszteletére újabb 180 mázsa szén megtakarítását és terven felül ezer kilométeres teljesítményt vállaltak. A jelek szerint augusztus 12-ig, a hatodik vasutasnapig túlteljesítik vállalásukat. V­igh Ferenc főmozdonyvezető. ״ Szocializmust építő országunkban most jöttek létre a kedvező feltételek a népi demokrácia demokratikus tartalmának fejleszté­­sére, a szocialista demokrácia kiterjesztésére. Elhárulnak azok a gátló körülmények, amelyek korlátozták a szocialista dem­ok­­ratizm­ust“. (Az MDP Központi Vezetősége 1956. július 18—211־ ülésének határozatábó­l ך Dobi István üdvözlő távirata a Svájci Államszövetség nemzeti ünnepe alkalmából Markus Feldmann őexcellenciájának, a Svájci Államszövetség elnökének Bern Engedje meg, Excellenciás Uram, hogy a Svájci Államszövetség nem­­zeti ünnepe alkalmából kifejezzem a magyar nép, a Magyar Népköztársa­ Peng Tö-huai marsall elvtársnak, a Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztere Peking A kínai népi felszabadító hadse­­reg születésének 29. évfordulója al­­kalmából a magyar néphadsereg harcosai, tiszthelyettesei, tisztjei és tábornokai nevében üdvözlöm a di­­cső kínai népi felszabadító hadsereg minden katonáját és személyesen súg Elnöki Tanácsa és a magam ne­­vében a svájci nép és az ön boldo­­gulására irányuló szerencsekívána­­taimat. Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke (MTI) önt, marsall elvtárs. Kívánom, hogy további sikereket érjenek el a harci és politikai kiképzésben, a kínai nép szocializmust építő, békés alkotó munkájának védelmezésében, Budapest, 1956. augusztus 1-én. Bata István vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere Bata István távirata Peng Tö-huai marsallhoz Tárgyalások magyar-jugoszláv parlamenti küldöttségek cseréjéről Belgrád, július 31. (MTI) A jugoszláv szövetségi nemzetgyű­­lés közlése szerint ez év őszén több parlamenti küldöttség cseréjére kerül sor ״ Jugoszlávia, valamint külön­­böző európai és tengerentúli országok között. Viana a lengyel szejm küld­ött, ezt a látogatást a jugoszláv part­ti küldöttség szeptember végén hozza. Szeptember 3-án a jug szövetségi nemzetgyűlés küldi Csehszlovákiába utazik, hogy nozza a csehszlovák parlamenti döttség májusi látogatását. Mc­Nade vezetésével szeptember 23 között a jugoszláv szövetségi­­ gyűlés küldöttsége Nyugat-Né­szágban viszonozza a Bundesta­döttségének tavaly májusi rát­sát. Október havában svájci, m­raeli parlamenti küldöttség érkezik Belgrádba és előreláthatólag decem­berben kerül sor a jugoszláv parla­­menti küldöttség angliai utazására. Tárgyalások folynak parlamenti küldöttségcseréről Magyarországgal és Romániával is. fi­lmikoi nagykövet bemutatkozó látogatása a Minisztertanács elnökénél Krasztjo Sztojcsev rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagy­­követe július 31-én, kedden bemutat­­kozó látogatást tett Hegedűs András elvtársnál a Minisztertanács elnöké­­né! (MTI) Gerő Ernő, az MDP KV első titkára fogadta a távozó olasz követet Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára július 31-én, kedden fogadta Renato A. Giardinit, az Olasz Köz­­társaság távozó budapesti rendkívüli követét és meghatalmazott miniszte­­rét. (MTI) A Minisztertanács elnöke fogadta a távozó amerikai követet Hegedűs András, a Miniszterta­­nács elnöke július 31-én, kedden fo­­gadta Christian M. Ravndalt, az Amerikai Egyesült Államok távozó magyarországi rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét. (MTI) Mészáros István pusztaszabolcsi kombájnvezető vezet az állami gazdaságok kombájnvezetőinek versenyében Az állami gazdaságok kombájnve­­zetőinek versenyében a következő sorrend alakult ki: 1. Mészáros István, Pusztaszabolcsi ן Állami Gazdaság, 319 kát. holdon­­ 4953 mázsa, 2. Szegedi Pál, Dánszent­­miklósi Állami Gazdaság, 316 kát. holdon 4928 mázsa, 3 Háy József, Garai Állami Gazdaság, 441 kát. hol­­don 3400 mázsa, 4. G. Nagy István, Bánhalmi Állami Gazdaság, 352 kát. holdon 4111 mázsa, 5. Tóth Ferenc, Martfűi Állami Gazdaság, 343 kát. holdon 4215 mázsa, 6. Fekete József, Sárosdi Állami Gazdaság 340 kát. holdon 4200 mázsa, 7. Kovács Jenő, Rajkai Állami Gazdaság, 450 kát. holdon 3142 mázsa, 8. Bíró László, Pusztaszabolcsi Állami Gazdaság, 305 kát. holdon 4410 mázsa, 9. Szlávic József, Klementinai Állami Gazda­­ság, 317 kát. holdon 4238 mázsa, 10. Gál István, Borsosberény­ Állami Gazdaság, 341 kát. holdon 3583 mázsa,

Next