Szabad Nép, 1956. augusztus (14. évfolyam, 213-242. szám)
1956-08-11 / 223. szám
2 Ahol még nem értik Régi hibákból —új bűnök Szerkesztőségünk több levelet kapott Parázs István ceglédberceli lakostól, aki leírta, hogy Ötvös Sándor, a helyi tanácselnök kiskirályoskodik, goromba az emberekkel és számos esetben kísérelte meg, hogy megkárosítsa az államot és a dolgozókat. A bejelentések után ellátogattunk a Ceglédbercelre, beszélgettünk a község lakóival. Szinte kivétel nélkül mind azt mondták, hogy Ötvös Sándort nem szeretik, becstelen embernek tartják. Még annak idején, tanácselnökké való választása előtt mint párttitkár a saját borát mérette ki a szövetkezeti vendéglőben, s már akkoriban is, ha nézeteltérése támadt valamelyik dolgozóval, azonnal a hatóságokkal fenyegetőzött, sőt több esetben valóban ki is hívta a hatóságok embereit. De mióta 1954-ben tanácselnök lett, azóta gátlás nélkül garázdálkodik. Olyan goromba, hogy az asszonyok gyakran sírva jönnek ki tőle a tanácsházáról. Új háza építéséhez a községi tanács tulajdonát képező régi épületek lebontásából származó faanyagokat használt fel. A községi beruházásokra kiutalt pénzösszegből több ezer forintot magának akart megtartani. Ha ilyen ember Ötvös Sándor, miért választották meg? A legpontosabb feleletet talán Lédeczi Benő, a helyi népfront-bizottság elnöke, megyei tanácstag, a község egyik legtekintélyesebb gazdája adta meg. Nem is nekünk, hanem Bencsik Mihálynak, a járási tanács végrehajtó bizottsága elnökének: — Ötvöst ti választottátok. Legyen a tietek! így van. Az 1954-es tanácsválasztásoknál Iglódi Ferenc, a járási pártbizottság első titkára tudta ugyan, hogy a tanácstagok többsége Ötvös Sándort még a végrehajtó bizottságba se akarja beválasztani, de emögött csak intrikát, frakciózást, tudatos szervezkedést látott. Feladatának tartotta, hogy azt az embert, aki, véleménye szerint, a legalkalmasabb erre, tűzön-vízen keresztül megválasztassa tanácselnöknek. Csapkodta az asztalt, fenyegetőzött, míg aztán a tanács végül is beadta a derekát és Ötvös Sándort megválasztotta a VB elnökének. Ezz két évvel ezelőtt történt" — mondhatja az olvasó. Azóta történt egy s más: az SZKP XX. kongresszusa, pártunk Központi Vezetőségének 1956 júliusi határozata. Azóta bizonyára Iglódi Ferenc is megértette a régi hibákat, változtatott módszerein. így van ez? Sajnos, a tények nem ezt mutatják. Iglódi elvtárs■ ahelyett, hogy levonta volna a maga számára a Központi Vezetőség júliusi határozatának tanulságait, még most is görcsösen ragaszkodik régi hibáihoz, sőt meg is tetézi azokat. A régi hibák ismétlése, folytatása pedig az új körülmények között különösen súlyos következményekhez vezet. Iglódi Ferenc és társai támogatták és ma is támogatják Ötvös Sándort — akinek hibáiról, bűneiről tudtak, vagy tudniok kellett volna — mert bizonyára úgy vélték: olyan emberre van szükség, aki bármilyen áron is, de biztosítja, hogy időben történjék a beadás, az adófizetés. Hogy az Ötvös-félék milyen károkat okoz■ nak, azt nem látták és makacsul ma sem akarják látni. Mikor Bencsik Mihály, a járási tanács VB-elnöke nemrégiben tudomást szerzett arról hogy Ötvös magánál tartja a beruházásból visszamaradt több ezer forintot, és a község tulajdonát képező faanyagot épített be a saját házába, felszólította, hogy az összeget és a fa ellenértékét haladéktalanul fizesse ki. Ezt Ötvös Sándor persze meg is tette. Ezek után a járási VB-elnök mindössze írásbeli megrovásban részesítette a ceglédberceli tanácselnököt. Erről Iglódi Ferenc, a járási pártbizottság első titkára így tájékoztatta a Pest megyei pártbizottságot: ״ Ötvös Sándor elvtárs a tanács kezelésében levő romos épületeket a felsőbb szerv utasítására lebontotta és a bontási anyagból a járási tanács hozzájárulásával faanyagot vásárolt a lakás építkezéséhez azonban az érte járó térítési díjat hiánytalanul befizette. A járási tanács pénzügyi osztálya és elnökhelyettese kivizsgálta a Görög elvtárs által bejelentett sikkasztást (9000 forint), azonban ez nem áll fenn. ötvös elvtárs csekkel bizonyította, hogy azt befizette.“ A napokban Iglódi Ferenc tudomást szerzett róla, hogy ismét kint járunk Ceglédbercelen. Haladéktalanul kirobogott oda Bencsik Mihállyal együtt és a párt Központi Ellenőrző Bizottságára való hivatkozással követelte, hogy délután jelenjünk meg nála Cegléden. (Megtettük volna anélkül is.) Érthető, hogy a járási titkár felkészült erre a beszélgetésre. Azt vártuk, hogy délutánig igyekszik olyan adatokat szerezni, amelyek bebizonyítják Ötvös Sándor ártatlanságát, vagy éppen ellenkezőleg, belátja, hogy nem érdemes Ötvöst védenie. Ehelyett Iglódi a helyi rendőrségnél azon melegében megrendelt egy jelentést (néhány óra alatt készült el), amely Parázs Istvánról, a panasztevőről közöl — legalábbis az ő véleménye szerint — súlyos adatokat. Ez a módszer jól ismert. Ezt alkalmazták, s úgy látszik igyekeznek alkalmazni még ma is a kritika legarcátlanabb elfojtói. Ha már a tényeket nem lehet letagadni, azok alaposságát azzal támadják meg, hogy a panasztevő megbízhatatlan. Ezzel kapcsolatban mindössze két megjegyzésünk van. Először: ha a rendőrségi jelentés valóban súlyos dolgokat tartalmazna a bejelentőről, az sem változtatna az Ötvös Sándor és Iglódi Ferenc nevéhez fűződő tényeken, amelyekről Ceglédbercel csaknem egész lakossága tud. Másodszor: a jelentés lényegében nem mond semmit. Arról van benne szó, hogy Parázs István ellen néhány héttel ezelőtt tyúklopás miatt rendőrségi nyomozás folyt, de azt bizonyítékok hiányában beszüntették. (Egyébként, hogy mi is kiegészítsük egy adattal: a néhány tyúk ellopásának gyanúja miatt Parázs Istvánt a járási rendőri szervek a munkahelyéről vitték el kihallgatásra. Ez ugyancsak nem egészen a szocialista törvényesség szellemében történt!) Mikor Iglódi látta, hogy ezzel nem ér célt, meggyanúsította a Szabad Nép munkatársát azzal, hogy az egész kérdéssel csak baráti érdekből foglalkozik. Iglódi Ferenc beláthatná, hogy a ceglédberceli tanács végrehajtó bizottságának megválasztásakor megfélemlítést alkalmazott. Az akkori légkörben megesett ilyesmi. Iglódi Ferenc bátor önkritikával segíthetett volna rendbehozni a ceglédberceli állapotokat. De ő félt szembenézni a tényekkel, a régi hibáival. Az ilyen erőszakos, az igazságot és a dolgozók véleményét semmibevevő emberek ártottak és ártanak pártunknak. Ceglédbercelen a község lakói miattuk nem mernek nyíltan bírálni, miattuk nem merik visszahívni a tanácselnököt. Az ilyen funkcionáriusok útjában állnak annak, hogy a ceglédberceliekhez eljusson a párt szava, a Központi Vezetőség júliusi határozata, .. • Kulcsár István A köszörűsök szeme szólsz Fritz Gyula, az Újpesti Kisrugógyár fiatal köszörűse szereti az életét, a szakmáját és nagyon szereti a virágokat. Az a legnagyobb öröme, ha édesanyját virággal lepheti meg. Igaz szívvel tud örülni az élet szépségeinek, és mégis boldogtalan. Fél, hogy egy napon mindez megszűnik számára, nem láthat többé semmit. Gyermekkorában elveszítette bal szemét, jobb szeme pedig 1951 őszén egy köszörűkőről felpattanó szilánktól megsérült. Az ilyen tüzes szikrák apró, homályos foltothagynak a szem szaruhártyáján, s emiatt a látás egyre romlik. Az újpesti SZTK rendelőintézet szemészeti osztályán Madarász Márton főorvos hónapokon át tartó gondos kezeléssel meggyógyította Fritz Gyula sérült szemét, így kezdődött... 1952 decemberében Madarász doktor a Népegészségügy című lapba cikket írt. Tenni kell valamit a köszörűkről felpattanó repeszek okozta balesetek elhárítására — ez volt a fő mondanivalója. A balesetvédelmi szabályok kötelezővé teszik ugyan a védőszemüvegek használatát, de a munkások nem szívesen veszik igénybe. Miért? Az üveg is és a köszörűre helyezett áttetsző burkolat is megpörkölődik és elsötétül a tüzes repesz׳ daraboktól. A legtöbb szemüveg nem illeszkedik pontosan az archoz — a repeszdarab a szembe juthat. Ha viszont pontosan zár, akkor rövid idő alatt bepárásodik és zavarja a látást. A védőszemüveg bár csökkenti — de nem szünteti meg a baleseteket. Madarász doktor ezentúl minden szabadidejét az újpesti üzemekben töltötte. Érdekes ötlete támadt. Mi lenne, ha a felpattanó szikrák röppályáját sűrített levegővel megváltoztatnák? Elképzelését elmondta Holló Imrének, a Vákuumtechnikai Gépgyár főmérnökének, aki elkészítette a védőberendezés első példányát. Az Egészségügyi Minisztérium és a Munkaegészségügyi Intézet felelős munkatársai 1953 decemberében megtekintették a kísérleti készüléket. Mézgával bevont papírlapot tettek a köszörülést végző arca elé. Az arc magasságában elhelyezett papírlap egészen pettyes lett a szikráktól. Az elfúvóberendezés megindítása után csak olyan porszem telepedett a papírra, amely nem idéz elő balesetet. Az Egészségügyi Minisztérium 1954 májusában ezer-ezer forint pénzjutalomban részesítette az újítókat, és a találmány rajzát elküldte az illetékes szervekhez, hogy készítsék el, és vezessék be a készüléket. Késnek a válaszok A Szakszervezetek Országos Tanácsa csak 1955 februárjában válaszolt Madarász doktor újítására. Munkavédelmi kutatóintézetük megvizsgálta az újítást, alapgondolatát helyesnek találta, és javasolta, hogy Madarász doktor a szilánkok szétszóródásának megakadályozására szereljen fel a csiszológépre egy oldalelszívó fejet és ezt kösse be a meglévő elszívóberendezésbe. Ha ezt elvégzi, elbírálják majd az újítását. Madarász doktor meghökkenve olvasta a választ, hiszen egy szemész szakorvosnak nem az a feladata és nincs is lehetősége arra, hogy otthon műszaki újításokat fabrikáljon. Miért nem valósítja meg a SZOT munkavédelmi osztálya a helyesnek talált javaslatot? A Kohó- és Gépipari Minisztérium munkavédelmi és szociális osztálya sem az újítás továbbfejlesztését, sem annak széleskörű elterjesztését nem javasolta, mert — szerinte — a meglévő védőberendezések biztonságosabbak. De Madarász doktor nem nyugodott bele újításának elutasításába. A KGM válaszának megérkezéséig eltelt tizenegy hónap alatt osztályán köszörűkő-repesz okozta sérülés miatt két embernek a szemét kellett eltávolítani, s a kisebb sérülések száma is emelkedett. Ezért azt válaszolta, hogy az ilyenfajta baleseteknél a régi védőberendezésekhez való ragaszkodás az orvosi segíteniakarás kerékkötője és ellentétben áll a párt célkitűzéseivel is. Az újabb válaszra már nem kellett tizenegy hónapig várnia — tíz napon belül megérkezett. Észrevételeit elutasították, de megkérték, hogy folytassa munkáját a sérülések megelőzésére és ha megfelelő javaslata lesz, annak bevezetéséről a munkavédelmi és szociális osztály gondoskodni fog. Záradékképpen pedig közölték: ״ A levelében több olyan kitételt alkalmazott, amely teljesen alaptalanul a minisztérium egyes dolgozóinak szakértelmét és pártunkhoz való hűségét vonta kétségbe.“ Elvben már elismerik Madarász doktor nem csüggedt, tovább harcolt. Több illetékesnek vélt szervhez fordult köztük a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodájához. Szenczy Tamás főmérnök javaslatára — aki felismerte az újítás létjogosultságát■ — az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet szemész-szakcsoportja 1956. július 26-án dr. Csapody István professzor vezetésével ankétot rendezett, ahol Szenczy Tamás, dr. Tauszk László szemészfőorvos, az SZTK igazgatója és mások érvelése meggyőzte a részvevőket Madarász doktor újításának fontosságáról. A SZOT munkavédelmi osztályának munkatársa és a KGM küldöttei bejelentették, hogy a szükséges segítséget megadják. Lehet, sőt valószínű, hogy Madarász doktor találmánya nem küszöböl ki valamennyi köszörülés okozta sérülést. Lehet, sőt valószínű, hogy többfajta munkánál továbbra is a védőszemüveg az előnyösebb, de mindez nem menti fel az illetékeseket, hogy a megígért technikai segítséget megadják. Az ankét óta érdemleges intézkedés mégsem történt. De történt valami más. Július 29-én Fritz Gyula szeme újra megsérült. Immár tizenhatodszor. Veres Pál A közlekedéstudomány feladatai a második ötéves tervben is A második ötéves terv irányelvei vagy feladatokat hárítanak a közlekedés dolgozóira is. De mint az egész terv — a közlekedés fejlesztésének programja is, a felszabadulás óta eltelt évek eredményeire támaszkodik. Ezek az eredmények elsősorban a vasút, a gépjárműközlekedés, a hajózás és más közlekedési ágak dolgozóinak nagyszerű munkáján, sok szovjet munkamódszer célszerű hazai alkalmazásán, a munkaverseny sikerein, a legszűkebb kapacitások bővítésén alapultak. Ezenkívül azonban — főként első ötéves tervünk folyamán — növekvő szerepe volt az új eredmények elérésében a tudománynak, amely egyre jobban segíti a közlekedés gyakorlati munkáját. A közlekedéstudomány a magyar tudományos életnek még viszonylag fiatal hajtása. A kapitalista időkben ugyanis csaknem teljesen hiányzott a közlekedés intézményes tudományos művelése. Igaz, voltak kiváló tudósaink, szerkesztő mérnökeink, mint Kandó Kálmán, Bánki Donát, Csonka János és mások, akik egyéni munkásságukkal világviszonylatban is jelentős lépésekkel vitték előre a közlekedés technikáját, s akikre joggal büszkék vagyunk. De az ő többé-kevésbé elszigetelt munkásságuk gyakran ütközött közönybe és főként hiányzott az intézményes támogatás. Ilyen körülmények közt szervezetten művelt, a közlekedés minden jelentős ágazatára és problémájára kiterjedő tudományos munka nem fejlődhetett ki. A hazai közlekedéstudományt is — mint annyi sok mást — népi demokráciánk teremtette meg. Nemcsak a meglevő műszaki egyetemi tanszékek kutatómunkája erősödött meg, hanem új tanszékek, önálló tudományos kutatóintézetek is létesültek, a Magyar Tudományos Akadémiában pedig otthonra talált a közlekedéstudomány, ahol a közlekedéstudományi főbizottság és albizottságainak segítségével egyre magasabb színvonalú tudományos munka bontakozik ki. A közlekedéstudomány természetesen nem fejlődhetett kimáról holnapra. Az újjáépítés, a hároméves terv időszakában még nemigen jutott szellemi és anyagi erő ezekre a feladatokra, ezért a hazai közlekedéstudomány kifejlődése lényegében csak öt esztendőre tekinthet vissza. Ennek ellenére, máris jelentős eredményeket mutathat fel. Igen sok olyan tudományos feladatot megoldott, amelyet a közlekedés, elsősorban a vasút műszaki fejlesztésében, üzemi munkájának magjavításában gyakorlatilag is hasznosíthattunk. Intenzív, tudományos munkát kívánt például a vasútnál a korszerű automatikus biztosítóberendezések széleskörű bevezetése, a rendezőpályaudvarok korszerűsítése, az építő- és rakodási munkák gépesítése, a villamosvontatás továbbfejlesztése, a dieselvontatás bevezetésének előkészítése, a közúthálózat rekonstrukciója, fejlesztése, a gépjárműközlekedés üzemi problémáinak megoldása, a gazdasági és üzemi tervezés módszereinek kialakítása és sok más műszaki és gazdasági feladat. Igen sok, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt nagy fontosságú kérdés tudományos kidolgozását teszi szükségessé második ötéves tervünk végrehajtása, közlekedésünk továbbfejlesztése is. A közlekedés alapos rekonstrukciója, műszaki fejlesztésében bekövetkezett viszonylagos elmaradásunk felszámolása, a rendelkezésre álló berendezések nagystíkú, ■minél egyenletesebb kihasználása csak a legújabb tudományos és technikai eredmények hazai alkalmazásával oldható meg sírkérésén. Tudományos munka nélkül elképzelhetetlen az egész vasútüzem fejlesztése egyik alapvető feltételének megteremtése, a vasúti felépítmény korszerűsítése is. A korszerűsítés sokoldalú feladatai között szerepel például az úgynevezett hosszúsínes vagy hézagmentes felépítmény hazai kialakításának problematikája. A vasútifelépítmény fejlődésében ez a rendszer forradalminak tekinthető. Az a lényege, hogy elmaradnak a sínillesztések, a vágány folytonossá válik. Megszűnnek az illesztési hézagok, az elvert végű sínek, nem rongálódnak a járművek, az utazás lényegesen, kényelmesebb és zajtalanabb. A műszaki előnyökön kívül e felépítmény-rendszer igen gazdaságos, mert fenntartása az eddiginél jóval kisebb költséggel jár, s mert például a sínillesztések elmaradása következtében jelentős vasanyagot takaríthatunk meg. A hézagmentes vágányok kialakításában nagy jelentősége van az előfeszített vasbeton-aljak alkalmazásának. A vasbeton-alj körülbelül háromszor akkora súlyú, mint a talpfa, tömege nagyobb, ami sok szempontból előnyös. Ráadásul élettartama legalább kétszer olyan hosszú, mint a talpfáé. A vasbeton-aljra épített hézagmentes vágányhoz tehát ebből a szempontból hosszú időn keresztül nem kell hozzányúlni és szórványos cserére, ami a talpfás felépítményben elkerülhetetlen, úgyszólván egyáltalán nincs szükség. A hézagmentes felépítmény ,kialakításának és fektetésének technológiája számos elméleti és gyakorlati kérdés megoldását kívánja meg. Ezt a munkát segíti majd az a kísérleti szakasz, amely Ebes és Hajdúszoboszló állomások között most létesül. A második ötéves tervben a vasút szállítási feladatai is megnőnek. Ehhez jelentős beruházásokat, kap, de fokozott mértékben fel kell tárnia belső tartalékait is. A legfőbb belső tartaléka. ׳ kocsiforduló-idő megrövidítése, ami növeli a vasút szállítási kapacitását, termelékenységét és gazdaságosságát. A teherkocsik fordulóidejét az irányelvek szerint évi átlagban 3,8 napra kell csökkenteni. Ez szükségessé teszi, hogy megvizsgáljuk a kocsifordulóidő elemeit, s a vizsgálat eredményei nyomán meghatározzuk a szükséges intézkedéseket. A kocsiforduló-idő részelemekre való felbontása azt mutatja, hogy a megrakó és a rendeltetési állomásokon a kocsi továbbítását megelőző és követő műveletekre az egész időtartam 45—50 százaléka esik. Ez igen sok, s az az oka, hogy a berakások és a kirakások éjjel és nappal még mindig egyenlőtlenek, nincsenek jól megszervezve s kellően gépesítve. Az átmeneti és a rendezőpályaudvarokon az egész időtartam 30—35 százalékát töltik a kocsik — ez az idő évről évre csökken, elsősorban a rendezőpályaudvarok korszerűsítése és irányvonatok képzése következtében. A vonatban töltött idő a kocsiforduló-időnek csak 20 százaléka. Ez az elemzés azt a tanulságot adja, hogy a kocsiforduló-idő további csökkentése végett főként a megrakó- és a rendeltetési állomáson eltöltött időt kell csökkentenünk, részben az állomási munka megjavításával, részben azáltal, hogy a fuvaroztatóktól egyenletesebb rakodást követelünk meg. Természetesen, második ötéves tervünk az említetteken kívül olyan új közlekedési feladatok egész sorát veti fel, amelyek megoldásához nélkülözhetetlen a tudomány segítsége. Ilyen feladatok a vasútnál a dieselüzem tényleges bevezetése és kiszélesítése, a további villamosítási programok megvalósítása, a nyomasztó talpfahiány leküzdésére az előfeszített vasbeton-aljak kiterjedtebb alkalmazása, az automatizálás, a biztosítóberendezési technika további kiterjesztése, az üzemi technológiák továbbfejlesztése stb. De egész sor problémát vet fel a rohamosan növekvő gépjármű-közlekedés is mind az útépítésben, a gyors és hatékony útkorszerűsítésben, mind pedig a gépjárművek szerkezeti kialakításában, a forgalom szervezésében. Nagy feladatokat kell megoldanunk a hajózás és a városi közlekedés fejlesztésében is. A hajózást a jelenleginél sokkal nagyobb teljesítményű közlekedési ágazattá kell tennünk. Meg kell javítanunk egész közlekedésünk tervezését, munkája összehangolását, tovább kell csökkentenünk az ésszerűtlen szállításokat, biztosítani kell, hogy minden célra a legjobban megfelelő közlekedési eszközt vegyük igénybe; termelékenyebbé és olcsóbbá tegyük a szállítást. Mindez lehetővé teszi, hogy a második ötéves terv nagy személy- és áruszállítási feladatait teljesítsük. A fiatal magyar közlekedéstudomány művelői számára nehéz, de megtisztelő tudományos feladatokat jelentenek ezek a célok. Sikeres megoldásuk szakembereink, mérnökeink, tudósaink munkásságának komoly erőpróbája lesz. Éppen ezért messzemenően meg kell teremtenünk az elmélyült tudományos munka feltételeit. Tovább kell erősítenünk meglevő tudományos bázisainkat: az egyetemi tanszékeket, az ágazati kutatóintézeteket. Biztosítanunk kell, hogy a fiatal közlekedési szakemberek, mérnökök tudományos fejlődése zavartalan legyen, a közlekedés tudományos dolgozói a jelenleginél sokkal nagyobb arányban szerezhessenek tudományos minősítést. Ezenfelül gondoskodni kell arról, hogy az egyes közlekedési ágazatok részletkérdéseinek tudományos művelésén kívül fokozottan és magas színvonalon foglalkozzunk a népgazdaság és a közlekedés egészét érintő, az egyes közlekedési ágazatok munkájának összehangolására irányuló alapvető tudományos problémákkal. A közlekedéstudomány ilyen komplex művelésére mielőbb életre kell hívnunk a ma már nagyon hiányzó akadémiai intézetet a közlekedéstudományok fejlesztésére. Ennek az új intézménynek az lesz az egyik legfőbb feladata, hogy megvesse alapjait az országos közlekedésfejlesztési ke- retterv kidolgozásának. E keretterv• teszi majd lehetővé a közlekedés to- vábbi, arányos fejlesztését, s azt, hogy ehhez a nagy munkához szi- •iárd, tudományosan kidolgozott irány- elvek álljanak rendelkezésre. A magyar közlekedés tudományos dolgozói örömmel üdvözlik második, ötéves tervünk nagyszabású, de reális céljait, s készek rá, hogy teljes erejükkel segítsék a közlekedés gyakorlati feladatainak megoldását. Csanádi György egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora SZABAD NÉP Szesz helyett több sört! (Levél) Örömmel olvastam a rum árának felemeléséről szóló rendelkezést, amelynek célja, csökkenteni a túlzott szeszfogyasztást. Ahhoz azonban, hogy ez a törekvés megvalósuljon, nem elegendő pusztán az áremelés, hanem több hűsítő italra, sörre lenne szükség. A Sinatelepi Állami Gazdaság területén lakom. Van itt egy szövetkezeti bolt, de éppen az aratás-cséplés ideje alatt jóformán semmi üdítő italt sem lehet kapni, csak pálinkát. Július 10-től augusztus 10-ig a bolt egyáltalán nem kapott sört. Most érkezett, de az is csak 2-3 napra elegendő. Télen 20—30 mázsa számra küldték a bambit, a meggy-, szeder-, citromszörpöket, volt, amikor befagyott az üvegbe. Most pedig hétszámra sem küldenek szörpöket, s ha jön is egy kevés, az azonnal elfogy. Kérjük az Élelmiszeripari Minisztériumot, gondoskodjék arról, hogy vidéken is — különösen a nyári nagy munkákidején — elegendő sör, frissítő álljon a lakosság rendelkezésére. Nagy István tanár, Ercsi, Sinatelep SZOMBAT, 1956. AUGUSZTUS 11 A TSZ-MOZGALOM TAPASZTALATAIBÓL Alapozzuk meg gazdaságilag jobban az új tsz-eket A múlt esztendő tavasza óta — különösen az idei tavaszig — jelentősen fejlődött a termelőszövetkezeti mozgalom. Egy év alatt — 1955 március végétől 1956. március 31-ig 605 új mezőgazdasági termelőszövetkezet és 157 termelőszövetkezeti csoport alakult. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagsága mintegy 107 000 taggal, területe 552 000 kataszteri holddal gyarapodott. Ez az eredmény azért is jelentős, mivel az előző időszakban — 1953 júniusa után — új termelőszövetkezet alig alakult. A Központi Vezetőség július 18—21-i határozata jó forrása lehet a termelőszövetkezeti mozgalom további előrehaladásának — hiszen sok olyan intézkedést tartalmaz, amely újabb lendületet adhat a termelőszövetkezetek fejlődésének. A községi, járási, megyei tanácsok és a Földművelésügyi Minisztérium már az utóbbi évben is gazdaságilag és szervezetileg is széleskörű támogatást adott az első lépéseknél az újonnan alakuló és a számottevően megnövekedett termelőszövetkezeteknek. A szövetkezetek megalakulása után azonban sokszor elmaradt ez a segítség, s ennek hiánya különösen a nagyüzemi gazdálkodás megindításánál, az üzemszervezésnél sok gondót és bizonyos megtorpanást okozott. Mégis a legtöbb új termelőszövetkezetben már az első évben általában jó munkafegyelem alakult ki és közösen végezték a munkákat. Ennek eredménye megmutatkozik a terméseredményekben. , A Borsod megyei Tiszaluc a múlt télen lett szövetkezeti község. A termelőszövetkezeti csoportok alakultak át mezőgazdasági termelőszövetkezetekké és az egyénileg dolgozó parasztok is majdnem kivétel nélkül beléptek az új szövetkezetekbe. Tiszalucon az Alkotmány Termelőszövetkezet őszi búzából 10, tavaszi búzából 8,5, tavaszi árpából 11, kukoricából (májusi morzsolban) 15 és cukorrépából 150 mázsás termést tervezett holdanként. Onda János, a termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy a várható terméseredmények 20—25 százalékkal magasabbak a tervezettnél. Természetesen ennek eredményeként növekszik a tagok részesedése is. Úgy számították, hogy egy munkaegységre 45,83 forint értékű részesedés jut, de a jelek szerint az 50 forintot is meghaladják majd. Persze nem volt, s nem lesz könynyű ilyen és hasonló eredményeket elérni. Az újonnan alakuló, vagy a tetemesen megnövekedett termelőszövetkezetek sok nehézséggel küzdenek, amelyeket csak szívós, körültekintő politikai, gazdasági, szervezési és igazgatási munkával győzhetnek le. Ilyen nehézség — egyebek között —, ahogykicsi a földterület, a föld apró parcellákban van. A tagok húzódoznak az állatok és a takarmány bevitelétől, hiányoznak a szükséges gazdasági épületek,de hiányoznak a nagyüzemi gazdálkodásban jártas vezetők is. Az új termelőszövetkezetek átlagos területe az idén, a megalakuláskor, mintegy 180—200 kataszteri hold volt. Csak Vas (612 kát. hold), Győr (445 kát. hold) és Somogy (292 kát. hold) megye ért el nagyobb átlagterületet. S ,ha ehhez még azt is tekintetbe vesszük, hogy számos 100 hold körüli földterülettel rendelkező új termelőszövetkezetünk van, akkor láthatjuk: az ilyen kis termelőszövetkezetek apró parcelláin a nagy gépek használata és a nagyüzemi munkaszervezés sok akadályba ütközik. Közismert dolog az is, hogy a termési hozamok növelésének alapvető feltétele a trágyázás, illetve a megfelelő szarvasmarha-állomány biztosítása. Ezen a területen is jelentős eredményeket értünk el a tavalyihoz képest. Az 1956 első negyedévében alakult termelőszövetkezetekben a tagok által bevitt állatállomány — 100 holdra számítva — 4,2 számosállattal volt több, mint az előző évben. Egyik-másik megyében pedig lényegesen nagyobb az emelkedés. Baranya megyében például 1955-ben 16,4, 1956 első negyedében pedig 35,8 számosállatot vittek be 100 holdanként a tagok. Ide számítjuk a lovakat is, bár a sok ló nem mindig kedvező. A legfontosabb az, hogy milyen arányban vittek be szarvasmarhát. A fenti időszakban bevitt szarvasmarhák és tehenek aránya számos állatban számítva 100 kataszteri holdanként az alábbiak szerint alakult: A négy megye példájából is látható, hogy a növekedés mértéke nagy. De ez még nem jelenti azt, hogy az 1956-ban alakult termelőszövetkezetekben teljesen kielégítő az állatállomány sűrűsége, takarmányozása és elhelyezése. Az 1956 első negyedévében alakult termelőszövetkezetekben a 100 kataszteri holdra jutó állatsűrűség az országos átlagnak csupán 43 százaléka. A termelőszövetkezetbe lépő középparasztok számának növekedésével párhuzamosan növekednie kell a bevitt állatok számának is. Ez azonban sok esetben nem így történik. Az okok, kifogások és akadályok egyaránt ismertek. A férőhely hiánya számos helyen hátráltatja az állatok bevitelét. Az illetékes szervek sem mindig segítik ennek megoldásában az új termelőszövetkezeteket. Az állami vállalatok vagy községi tanácsok egy-egy kihasználatlan istállót vagy más épületet legtöbbször csak hosszadalmas huzavona utá adnak át az új termelőszövetkezetnek. Az új termelőszövetkezetek általában nem képesek arra, hogy gyorsan építkezzenek. Ennek fontos oka, hogy szervezetlen a termelőszövetkezetek építkezési anyagellátása. Ezeket a bajokat felismerte pártunk Központi Vezetősége és kormányunk, s gyors intézkedésekkel igyekszik megkönnyíteni a termelőszövetkezetek — elsősorban az újonnan alakult közös gazdaságok — építkezéseit. Lehetővé tesszük és segítjük, hogy a termelőszövetkezetek kialakítsák az építkezéshez szükséges melléküzemágakat,kőfejtés, mészégetés, téglaégetés stb.) Természetesen ezeken kívül egy■י szerűbbé és gyorsabbá kell tenni a tsz-ek ellátását építkezési anyagokkal. Nem segít az építkezési gondokon — sőt rontja a helyzetet —, ha felelőtlenül ígérgetünk a termelőszövetkezeteknek. A tiszaluci Alkotmány Tsz például a tervezett 60 férőhelyes marhaistálló és a 60 férőhelyes süldőszállás építéséhez mindezideig nem kapott anyagot, pedig a járási szervek a termelőszövetkezet megalakulásakor megígérték, hogy március 1-re ott lesz a tégla a marhaistállóhoz és július 1־ re a tsz már át is veheti az istálló kulcsát. S a termelőszövetkezet, ahelyett, hogy hozzá fogott volna téglát égetni és építkezni, várta a járás segítségét, amely — enyhén szólva — késett vagy fél évet... Azokban a termelőszövetkezetekben viszont, ahol a tagság elsősorban a saját erejére számított, a tavasszal azonnal megkezdték az építkezést. Ez a tapasztalat arra int bennünket, hogy a központi anyagellátás megjavításán kívül nagyobb mértékben kell számítani a termelőszövetkezeti tagok kezdeményezéseire/erejére is. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, a további szervező munka sok követelményt állít elénk. A Központi Vezetőség július 18—21-i határozata kimondja: ״ Az újonnan alakult termelőszövetkezeteknek hatékony támogatást ,kell nyújtani kezdeti nehézségeik leküzdéséhez, gazdálkodásuk megalapozásához, hogy termelésük minél előbb meghaladja az egyéni gazdaságok átlagos termelési szintjét.” A határozat e pontjának megvalósítása végett elsősorban arra kell törekednünk, hogy az ezután megalakuló termelőszövetkezetek megszervezése már a gazdasági év elején megtörténjék. Az a termelőszövetkezet, amely már az aratás-cséplés után megalakul, a termények betakarítása után, sőt azzal párhuzamosan hozzá tud kezdeni a közös gazdaság megalapozásához. Az eddigi tapasztalatokból okulva, lehetőleg nagyobb területen kell az új termelőszövetkezeteket megalakítani, mint a múlt évben. S általában fel kell oldanunk a kötöttségeket. Sokkal jobban vegyük figyelembe a belépni kívánó dolgozó parasztok elképzeléseit, és az új termelőszövetkezetek belső ügyeibe való beavatkozás helyett, a legkonkrétabb támogatást nyújtsuk nekik. Amikor egy szövetkezeti község létrejön, vagy egy új szövetkezet alakul, először is vegyük számba az összes gazdasági lehetőséget. Segíteni kell a termelőszövetkezeteknek, hogy lehetőségeiket figyelembe véve, reális tervet készítsenek a közös gazdálkodás megkezdésére, egyes üzemágak fellendítésére, a nagyüzemi gazdálkodás megalapozására. Adjunk tanácsokat az új termelőszövetkezeteknek a terv megvalósításához is. Csak így érhetjük el, hogy az új termelőszövetkezetek túljussanak a közös gazdálkodás kezdeti nehézségein, és tagjaik évről évre jobban éljenek. Gönczi László Szarvasmarha összesen Ebbőltehén 1955 1958 1955 1956 I. negyedév I. negyedév Baranya 3,69 2,2 3,7 Fejér 2,7 6,9 1,1 4,6 Győr 3,9 10,8 1,3 3,2 Komárom 5,5 11,8 2,2 5,9 ״ ———ISI A•♦־» ntven éves a türingi Erőmű A Dorogi Erőmű most, a harmadik negyedévben ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. A jubileumi ünnepségre — amelyen több dolgozót részesítenek jutalomban — az alkotmányünnepi verseny szellemében készülnek. Az energia egyenletes termelésén kívül július elsejétől mintegy 500 tonnával kevesebb szenet használtak fel az előirányzatnál. *JCatentalok ״ Hasznos" kis kérdésecskék ! Adós fizess, beteg nyögj! — tartja egy régi magyar közmondás. Ez jut jött az eszembe, amikor a napokban értesültem a Sátoraljaújhelyi Járási.Tanács egészségügyi csoportjának legújabb intézkedéséről. Itt ugyanis megvizsgálták a betegekkel kapcsolatos adminisztrációt, sa következő megállapításra jutottak: s való tény, hogy a felsőbb szervek már gondoskodtak néhány kérdőívről ezen a területen. Egyik-másik alkalmas is arra, hogy átfogó képet adjon a betegek életkörülményeiről, s így elősegítse a gyógyítást. Hanem hát... Miért ne lehetne nekünk magunknak is egy külön kérdőívünk? ! S hogy erre nincs szükségünk, s hogy ez vad statisztika? Hát aztán? Látott már ilyent a világ!... S azon nyomban készítettek egy terjedelmes kérdőívet, meg is küldjék a járás valamennyi tanácselnökének. Ha valaki a községben megbetegszik és kórházi ápolásra szorul , — mondották —, akár tagja az SZTK-nak, akár nem, a kórházba menetel előtt töltessenek ki vele egy ilyen ívecskét. : ״ A beteg neve és születési helye !— kezdődik pedig imigyen a kérdőív. :— Az éve és a napja. Családi állapota és az iskolai végzettsége.’’ (Ez utóbbi adatnak nyilván szamárköhögés esetén, valamint máj- és szembajaik alkalmával lehet jelentősége.) Ugyanezen adatok felsorolandók abeteg valamennyi családtagjáról. ״ A családtagok egymáshoz való vi- Iszonya." (?) — jön a váratlan kérdés. „S hogy ide ki mit ír be, az máregyéni fantázia dolga. ״ Hol lakik a beteg és milyen minőségben? Társtulajdonos, társbérlő,családtag, rokon vagy ágyrajáró?” ״ Ha (netalántán) saját lakása vol- I na, van-e a lakásnak pincéje és padllása? Kőből, téglából, vagy csupán svályogból van-e az alapzatja?” Hát ja fala és a teteje? Nem düledezik-eés van-e konyhája? Az utóbbit vajonegyedül használja, vagy közösködik valakivel? Tiszta-e vagy tisztátalanez a lakás? — folytatódik az érdeklődés. Itt meg éppen a fokozatok repesz skálája között lehet válogatni: • tiszta, kissé, nagyon, tisztátalan stb. ״ Mennyi lakbért fizet? Hetenként, havonként és évenként/‘ A különkülön rubrikák természetesen itt is biztosítva vannak. Hogy állunk a vízvezetékkel? ״ Van-e a lakásban, az épületben és az utcában? S ha vízvezeték nem volna, van-e kút az udvaron? Az előírásnak megfelelő, vagy nem előírd SOS?“ A beteg lakásában laknak-e idegenek? S ha igen, hányan és hány évesek? Elegendő-e a lakás bútorzata? Kissé, nagyon, hiányos stb. Ezek után pedig, minden átmenet nélkül, nagyvonalúan áttérnek a mezőgazdaság és az állattenyésztés területére. ״ Van-e a betegnek erdeje és metszeje? Hány hold a szőlője és a gyümölcsöse? Mennyi a szántója, a külső kertje (?) — és az egyebe? Vannak-e marhái? Lovai, öszvérei és szamarai?" Hogyan viszonyul a kecskékhez és az apróállatokhoz? Mivel foglalkozik és mi a szakképzettsége? Hát ugyan a család többi tagja mit csinál? — tudakolta tovább az ívecske. S ide ugyancsak tetszés szerinti adatot írhatunk. Mióta lakik a lakóhelyként bevallott községben és mennyi az évi jövedelme? Vajon miből származik ez a jövedelem? Részletesen kimutatandó: telekből, műhelyből, üzletből, bérmunkából stb., stb. ״ Ha műhelye volna, milyen annak a felszerelése? Nincs-e munka nélkül (ha igen), miért és mióta? ...“ S folytathatnám még tovább is ezeknek a ״ nélkülözhetetlen" kérdéseknek a felsorolását, ha... akövetkező oldalon nem ötlött volna szemembe egy rémítőkérdés: ״ A család története‘‘. S mi tagadás, ennél a kérdésnél valósággal pánikba estem. Ha történetesen ebben a járásban laknék és megbetegednék, mit írhatnék ide?... Úristen, mit írhatnék? Egyszeriben kitörne a gyalázat. Megtudtam ugyanis, hogy egy sátoraljaújhelyi ismerősöm megbetegedett és a kérdőív kitöltésekor egészen Árpádig megírta a családja történetét. Az én családfám meg legfeljebb Nagy Lajosig nyúlik vissza. Ezek után mindenki beláthatja, hogy inkább vállalom a természetes ha- tást, itt Budapesten — kérdőív nélkül, mint egy ,könnyű lefolyású vakbél gyulladást a sátoraljaújhelyi járásban. Nagy András