Szabad Nép, 1956. augusztus (14. évfolyam, 213-242. szám)

1956-08-11 / 223. szám

2 Ahol még nem értik Régi hibákból —új bűnök Szerkesztőségünk több levelet ka­­pott Parázs István ceglédberceli la­­kostól, aki leírta, hogy Ötvös Sándor, a helyi tanácselnök kiskirályoskodik, goromba az emberekkel és számos esetben kísérelte meg, hogy megkáro­­sítsa az államot és a dolgozókat. A bejelentések után ellátogattunk a Ceglédbercelre, beszélgettünk a község lakóival. Szinte kivétel nélkül mind azt mondták, hogy Ötvös Sán­­dort nem szeretik, becstelen ember­­nek tartják. Még annak idején, ta­­nácselnökké való választása előtt mint párttitkár a saját borát mérette ki a szövetkezeti vendéglőben, s már akkoriban is, ha nézeteltérése támadt valamelyik dolgozóval, azonnal a ha­­tóságokkal fenyegetőzött, sőt több esetben valóban ki is hívta a hatósá­­gok embereit. De mióta 1954-ben ta­­nácselnök lett, azóta gátlás nélkül garázdálkodik. Olyan goromba, hogy az asszonyok gyakran sírva jönnek ki tőle a tanácsházáról. Új háza építé­­séhez a községi tanács tulajdonát ké­­pező régi épületek lebontásából szár­­mazó faanyagokat használt fel. A községi beruházásokra kiutalt­ pénz­­összegből több ezer forintot magá­­nak akart megtartani. Ha ilyen ember Ötvös Sándor, miért választották meg? A legpontosabb feleletet talán Lé­­deczi Benő, a helyi népfront-bizott­­ság elnöke, megyei tanácstag, a köz­­ség egyik legtekintélyesebb gazdája adta meg. Nem is nekünk, hanem Bencsik Mihálynak, a járási tanács végrehajtó bizottsága elnökének: — Ötvöst ti választottátok. Legyen a tietek! így van. Az 1954-es tanácsválasztá­­soknál Iglódi Ferenc, a járási párt­­bizottság első titkára tudta ugyan, hogy a tanácstagok többsége Ötvös Sándort még a végrehajtó bizottság­­ba se akarja beválasztani, de emögött csak intrikát, frakciózást, tudatos szervezkedést látott. Feladatának tartotta, hogy azt az embert, aki, vé­­leménye szerint, a legalkalmasabb erre, tűzön-vízen keresztül megvá­­lasztassa tanácselnöknek. Csapkodta az asztalt, fenyegetőzött, míg aztán a tanács végül is beadta a derekát és Ötvös Sándort megválasztotta a VB elnökének. Ezz két évvel ezelőtt történt" — mondhatja az olvasó. Azóta tör­­tént egy s más: az SZKP XX. kong­­resszusa, pártunk Központi Vezetősé­­gének 1956 júliusi határozata. Azóta bizonyára Iglódi Ferenc is megértet­­te a régi hibákat, változtatott mód­­szerein. így van ez? Sajnos, a tények nem ezt mutat­­ják. Iglódi elvtárs■ ahelyett, hogy levonta volna a maga számára a Központi Vezetőség júliusi határo­­zatának tanulságait, még most is görcsösen ragaszkodik régi hibáihoz, sőt meg is tetézi azokat. A régi hi­­bák ismétlése, folytatása pedig az új körülmények között különösen sú­­lyos következményekhez vezet. Ig­­lódi Ferenc és társai támogatták és ma is támogatják Ötvös Sándort — akinek hibáiról, bűneiről tudtak, vagy tudniok kellett volna — mert bizonyára úgy vélték: olyan ember­­re van szükség, aki bármilyen áron is, de biztosítja, hogy időben tör­­ténjék a beadás, az adófizetés. Hogy az Ötvös-félék milyen károkat okoz­­■ nak, azt nem látták és makacsul ma sem akarják látni. Mikor Bencsik Mihály, a járási tanács VB-elnöke nemrégiben tudo­­mást szerzett arról hogy Ötvös magá­­nál tartja a beruházásból visszamaradt több ezer forintot, és a község tu­­lajdonát képező faanyagot épített be a saját házába, felszólította, hogy az összeget és a fa ellenértékét haladéktalanul fizesse ki. Ezt Ötvös Sándor persze meg is tette. Ezek után a járási VB-elnök mindössze írásbeli megrovásban részesítette a ceglédberceli tanácselnököt. Erről Iglódi Ferenc, a járási párt­­bizottság első titkára így tájékoztat­­ta a Pest megyei pártbizottságot: ״ Ötvös Sándor elvtárs a tanács ke­­zelésében levő romos épületeket a felsőbb szerv utasítására lebontotta és a bontási anyagból a járási tanács hozzájárulásával faanyagot vásárolt a lakás építkezéséhez azonban az érte járó térítési díjat hiánytalanul befi­­zette. A járási tanács pénzügyi osz­­tálya és elnökhelyettese kivizsgálta a Görög elvtárs által bejelentett sik­­kasztást (9000 forint), azonban ez nem áll fenn. ötvös elvtárs csekkel bizonyította, hogy azt befizette.“ A napokban Iglódi Ferenc tu­­domást szerzett róla, hogy ismét kint járunk Ceglédbercelen. Haladéktalanul kirobogott oda Ben­­csik Mihállyal együtt és a párt Központi Ellenőrző Bizottságára való hivatkozással követelte, hogy délután jelenjünk meg nála Ceg­­léden. (Megtettük volna anélkül is.) Érthető, hogy a járási titkár fel­­készült erre a beszélgetésre. Azt vártuk, hogy délutánig igyekszik olyan adatokat szerezni, amelyek be­­bizonyítják Ötvös Sándor ártatlansá­­gát, vagy éppen ellenkezőleg, belátja, hogy nem érdemes Ötvöst védenie. Ehelyett Iglódi a helyi rendőrségnél azon melegében megrendelt egy je­­lentést (néhány óra alatt készült el), amely Parázs Istvánról, a panaszte­­vőről közöl — legalábbis az ő véle­­ménye szerint — súlyos adatokat. Ez a módszer jól ismert. Ezt al­­kalmazták, s úgy látszik igyekeznek alkalmazni még ma is a kritika leg­­arcátlanabb elfojtói. Ha már a té­­nyeket nem lehet letagadni, azok alaposságát azzal támadják meg, hogy a panasztevő megbízhatatlan. Ezzel kapcsolatban mindössze két megjegyzésünk van. Először: ha a rendőrségi jelentés valóban súlyos dolgokat tartalmaz­­na a bejelentőről, az sem változtat­­na az Ötvös Sándor és Iglódi Ferenc nevéhez fűződő tényeken, amelyek­­ről Ceglédbercel csaknem egész la­­kossága tud. Másodszor: a jelentés lényegében nem mond semmit. Arról van benne szó, hogy Parázs István ellen né­­hány héttel ezelőtt tyúklopás miatt rendőrségi nyomozás folyt, de azt bizonyítékok hiányában beszüntet­­ték. (Egyébként, hogy mi is kiegé­­szítsük egy adattal: a néhány tyúk ellopásának gyanúja miatt Parázs Istvánt a járási rendőri szervek a munkahelyéről vitték el kihallgatás­­ra. Ez ugyancsak nem egészen a szocialista törvényesség szellemében történt!) Mikor Iglódi látta, hogy ezzel nem ér célt, meggyanúsította a Szabad Nép munkatársát azzal, hogy az egész kérdéssel csak baráti érdekből foglal­­kozik. Iglódi Ferenc beláthatná, hogy a ceglédberceli tanács végrehajtó bizottságának megválasztásakor meg­­félemlítést alkalmazott. Az akkori lég­­körben megesett ilyesmi. Iglódi Fe­­renc bátor önkritikával segíthetett volna rendbehozni a ceglédberceli állapotokat. De ő félt szembenézni a tényekkel, a régi hibáival. Az ilyen erőszakos, az igazságot és a dolgozók véleményét semmibevevő emberek ártottak és ártanak pár­­tunknak. Ceglédbercelen a község lakói miattuk nem mernek nyíltan bírálni, miattuk nem merik vissza­­hívni a tanácselnököt. Az ilyen funk­­cionáriusok útjában állnak annak, hogy a ceglédberceliekhez eljusson a párt szava, a Központi Vezetőség jú­liusi határozata, .­­. • Kulcsár István A köszörűsök szem­e szólsz Fritz Gyula, az Újpesti Kisrugó­­gyár fiatal köszörűse szereti az éle­­tét, a szakmáját és nagyon szereti a virágokat. Az a legnagyobb öröme, ha édesanyját virággal lepheti meg. Igaz szívvel tud örülni az élet szép­­ségeinek, és mégis­­ boldogtalan. Fél, hogy egy napon mindez megszű­­nik számára, nem láthat többé sem­­mit. Gyermekkorában elveszítette bal szemét, jobb szeme pedig 1951 őszén egy köszörűkőről felpattanó szilánktól megsérült. Az ilyen tüzes szikrák apró, homályos foltot­­hagy­­nak a szem szaruhártyáján, s emiatt a látás egyre romlik. Az újpesti SZTK rendelőintézet szemészeti osztályán Madarász Márton főorvos hónapokon át tartó gondos kezeléssel meggyó­­gyította Fritz Gyula sérült szemét, így kezdődött... 1952 decemberében Madarász dok­­tor a Népegészségügy című lapba cikket írt. Tenni kell valamit a kö­­szörűkről felpattanó repeszek okozta balesetek elhárítására — ez volt a fő mondanivalója. A balesetvédelmi sza­­bályok kötelezővé teszik ugyan a vé­­dőszemüvegek használatát, de a mun­­kások nem szívesen veszik igénybe. Miért? Az üveg is és a köszörűre he­­lyezett áttetsző burkolat is megpör­­kölődik és elsötétül a tüzes repesz­­׳ daraboktól. A legtöbb szemüveg nem illeszkedik pontosan az archoz — a repeszdarab a szembe juthat. Ha viszont pontosan zár, akkor rövid idő alatt bepárásodik és zavarja a látást. A védőszemüveg bár csökkenti — de nem szünteti meg a baleseteket. Madarász doktor ezentúl minden szabadidejét az újpesti üzemekben töltötte. Érdekes ötlete támadt. Mi lenne, ha a felpattanó szikrák röp­­pályáját sűrített levegővel megváltoz­­tatnák? Elképzelését elmondta Holló Imrének, a Vákuumtechnikai Gép­­gyár főmérnökének, aki elkészítette a védőberendezés első példányát. Az Egészségügyi Minisztérium és a Munkaegészségügyi Intézet felelős munkatársai 1953 decemberében meg­­tekintették a kísérleti készüléket. Mézgával bevont papírlapot tettek a köszörülést végző arca elé. Az arc magasságában elhelyezett papírlap egészen pettyes lett a szikráktól. Az elfúvóberendezés megindítása után csak olyan porszem telepedett a pa­­pírra, amely nem idéz elő balesetet. Az Egészségügyi Minisztérium 1954 májusában ezer-ezer forint pénzju­­talomban részesítette az újítókat, és a találmány rajzát elküldte az illeté­­kes szervekhez, hogy készítsék el, és vezessék be a készüléket. Késnek a válaszok A Szakszervezetek Országos Taná­­csa csak 1955 februárjában válaszolt Madarász doktor újítására. Munka­­védelmi kutatóintézetük megvizs­­gálta az újítást, alapgondolatát he­­lyesnek találta, és javasolta, hogy Madarász doktor a szilánkok szétszó­­ródásának megakadályozására szerel­­jen fel a csiszológépre egy oldalelszí­­vó fejet és ezt kösse be a meglévő elszívóberendezésbe. Ha ezt elvégzi, elbírálják majd az újítását. Madarász doktor meghökkenve ol­­vasta a választ, hiszen egy szemész szakorvosnak nem az a feladata és nincs is lehetősége arra, hogy otthon műszaki újításokat fabrikáljon. Miért nem valósítja meg a SZOT munka­­védelmi osztálya a helyesnek talált javaslatot? A Kohó- és Gépipari Minisztérium munkavédelmi és szociális osztálya sem az újítás továbbfejlesztését, sem annak széleskörű elterjesztését nem javasolta, mert — szerinte — a meg­­lévő védőberendezések biztonságo­­sabbak. De Madarász doktor nem nyugodott bele újításának elutasítá­­sába. A KGM válaszának megérke­­zéséig eltelt tizenegy hónap alatt osz­­tályán köszörűkő-repesz okozta sérü­­lés miatt két embernek a szemét kel­­lett eltávolítani, s a kisebb sérülé­­sek száma is emelkedett. Ezért azt válaszolta, hogy az ilyenfajta bal­­eseteknél a régi védőberendezésekhez való ragaszkodás az orvosi segíteni­­akarás kerékkötője és ellentétben áll a párt célkitűzéseivel is. Az újabb válaszra már nem kellett tizenegy hónapig várnia — tíz napon belül megérkezett. Észrevételeit el­­utasították, de megkérték, hogy foly­­tassa munkáját a sérülések megelő­­zésére és ha megfelelő javaslata lesz, annak bevezetéséről a munkavédel­­mi és szociális osztály gondoskodni fog. Záradékképpen pedig közölték: ״ A levelében több olyan kitételt al­­kalmazott, amely teljesen alaptalanul a minisztérium egyes dolgozóinak szakértelmét és pártunkhoz való hű­­ségét vonta kétségbe.“ Elvben már elismerik Madarász doktor nem csüggedt, to­­vább harcolt. Több illetékesnek vélt szervhez fordult köztük a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodá­­jához. Szenczy Tamás főmérnök ja­­vaslatára — aki felismerte az újítás létjogosultságát■ — az Orvos-Egészség­­ügyi Szakszervezet szemész-szakcso­­portja 1956. július 26-án dr. Csapody István professzor vezetésével anké­­tot rendezett, ahol Szenczy Tamás, dr. Tauszk László szemészfőorvos, az SZTK igazgatója és mások érvelése meggyőzte a részvevőket Madarász doktor újításának fontosságáról. A SZOT munkavédelmi osztályának munkatársa és a KGM küldöttei be­­jelentették, hogy a szükséges segítsé­­get megadják. Lehet, sőt valószínű, hogy Mada­­rász doktor találmánya nem küszöböl ki valamennyi köszörülés okozta sé­­rülést. Le­het, sőt valószínű, hogy többfajta munkánál továbbra is a vé­­dőszemüveg az előnyösebb, de mind­­ez nem menti fel az illetékeseket, hogy a megígért technikai segítséget megadják. Az ankét óta érdemleges intézke­­dés mégsem történt. De történt vala­­mi más. Július 29-én Fritz Gyula sze­­me újra megsérült. Immár tizenha­­todszor. Veres Pál A közlekedéstudomány feladatai a második ötéves tervben i­s A második ötéves terv irányelvei v­agy feladatokat hárítanak a közle­­kedés dolgozóira is. De mint az egész terv — a közlekedés fejlesztésének programja is, a felszabadulás óta el­­telt évek eredményeire támaszkodik. Ezek az eredmények elsősorban a vasút, a gépjárműközlekedés, a hajó­­zás és más közlekedési ágak dolgo­­zóinak nagyszerű munkáján, sok szovjet munkamódszer célszerű ha­­zai alkalmazásán, a munkaverseny sikerein, a legszűkebb kapacitások bővítésén alapultak. Ezenkívül azon­­ban — főként első ötéves tervünk fo­­lyamán — növekvő szerepe volt az új eredmények elérésében a tudo­­mánynak, amely egyre jobban segíti a közlekedés gyakorlati munkáját. A közlekedéstudomány a magyar tudományos életnek még viszonylag fiatal hajtása. A kapitalista időkben ugyanis csaknem teljesen hiányzott a közlekedés intézményes tudományos művelése. Igaz, voltak kiváló tudó­­saink, szerkesztő mérnökeink, mint Kandó Kálmán, Bánki Donát, Cson­­ka János és mások, akik egyéni mun­­kásságukkal világviszonylatban is jel­entős lépésekkel vitték előre a köz­­lekedés technikáját, s akikre joggal büszkék vagyunk. De az ő többé-ke­­vésbé elszigetelt munkásságuk gyak­­ran ütközött közönybe és főként hiányzott az intézményes támogatás. Ilyen körülmények közt szervezetten művelt, a közlekedés minden jelen­­tős ágazatára és problémájára kiterje­­dő tudományos munka nem fejlődhe­­tett ki. A hazai közlekedéstudományt is — mint annyi sok mást — népi de­­mokráciánk teremtette meg. Nem­­csak a meglevő műszaki egyetemi tanszékek kutatómunkája erősödött meg, hanem új tanszékek, önálló tu­­dományos kutatóintézetek is létesül­­tek, a Magyar Tudományos Akadé­­miában pedig otthonra talált a közle­­kedéstudomány, ahol a közlekedés­­tudományi főbizottság és albizottsá­­gainak segítségével egyre magasabb színvonalú tudományos munka bon­­takozik ki. A közlekedéstudomány természe­tesen nem fejlődhetett ki­­máról holnapra. Az újjáépítés, a há­­roméves terv időszakában még nem­­igen jutott szellemi és anyagi erő ezekre a feladatokra, ezért a hazai közlekedéstudomány kifejlődése lényegében csak öt esztendőre te­­kinthet vissza. Ennek ellenére, máris jelentős eredményeket mutathat fel. Igen sok olyan tudományos felada­­tot megoldott, amelyet a közlekedés, elsősorban a vasút műszaki fejlesz­­tésében, üzemi munkájának magja­­vításában gyakorlatilag is hasznosít­­hattunk. Intenzív, tudományos mun­­kát kívánt például a vasútnál a kor­­szerű automatikus biztosítóberende­­zések széleskörű bevezetése, a ren­­dezőpályaudvarok korszerűsítése, az építő- és rakodási munkák gépesíté­­se, a villamosvontatás továbbfejlesz­­tése, a dieselvontatás bevezetésének előkészítése, a közúthálózat re­­konstrukciója, fejlesztése, a gépjármű­­közlekedés üzemi problémáinak meg­­oldása, a gazdasági és üzemi tervezés módszereinek kialakítása és sok más műszaki és gazdasági feladat. Igen sok, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt nagy fontos­­ságú kérdés tudományos kidolgozá­­sát teszi szükségessé második ötéves tervünk végrehajtása, közlekedésünk továbbfejlesztése is. A közlekedés alapos rekonstru­kciója, műszaki fej­­lesztésében bekövetkezett viszonyla­­gos elmaradásunk felszámolása, a rendelkezésre álló berendezések nagystíkú, ■minél egyenletesebb ki­­használása csak a legújabb tudomá­­nyos és technikai eredmények hazai alkalmazásával oldható meg sírké­­résén. Tudományos munka nélkül elkép­­zelhetetlen az egész vasútüzem fej­­lesztése egyik alapvető feltételének megteremtése, a vasúti felépítmény korszerűsítése is. A korszerűsítés­­ sokoldalú feladatai között szerepel például az úgynevezett hosszúsínes vagy hézagmentes felépítmény hazai kialakításának problematikája. A vasúti­felépítmény fejlődésében ez a rendszer forradalminak tekinthető. Az a lényege, hogy elmaradnak a sínillesztések, a vágány folytonossá válik. Megszűnnek az illesztési hé­­zagok, az elvert végű sínek, nem rongálódnak a járművek, az utazás lényegesen, kényelmesebb és zajtala­­nabb. A műszaki előnyökön kívül e felépítmény-rendszer igen gazdasá­­gos, mert fenntartása az eddiginél jóval kisebb költséggel jár, s mert például a sínillesztések elmaradása következtében jelentős vasanyagot takaríthatunk meg. A hézagmentes vágányok kialakí­­tásában nagy jelentősége van az elő­­feszített vasbeton-aljak alkalmazásá­­nak. A vasbeton-alj körülbelül há­­romszor akkora súlyú, mint a talpfa, tömege nagyobb, ami sok szempont­­ból előnyös. Ráadásul élettartama legalább kétszer olyan hosszú, mint a talpfáé. A vasbeton-aljra épített hézagmentes vágányhoz tehát ebből a szempontból hosszú időn keresztül nem kell hozzányúlni és szórványos cserére, ami a talpfás felépítmény­­ben elkerülhetetlen, úgyszólván egyáltalán nincs szükség. A hézagmentes felépítmény ,kiala­­kításának és fektetésének technoló­­giája számos elméleti és gyakorlati kérdés megoldását kívánja meg. Ezt a munkát segíti majd az a kísérleti szakasz, amely Ebes és Hajdúszo­­boszló állomások között most létesül. A második ötéves tervben a vasút szállítási feladatai is megnőnek. Eh­­hez jelentős beruházásokat, kap, de fokozott mértékben fel kell tárnia belső tartalékait is. A legfőbb belső tartalék­a. ׳ kocsi­­forduló-idő megrövidítése, ami növeli a vasút szállítási kapacitását, terme­­lékenységét és gazdaságosságát. A te­­herkocsik fordulóidejét az irányelvek szerint évi átlagban 3,8 napra kell csökkenteni. Ez szükségessé teszi, hogy megvizsgáljuk a kocsiforduló­­idő elemeit, s a vizsgálat eredményei nyomán meghatározzuk a szükséges intézkedéseket. A kocsiforduló-idő részelemekre való felbontása azt mutatja, hogy a megrakó és a rendel­­tetési állomásokon a kocsi továbbítá­­sát megelőző és követő műveletekre az egész időtartam 45—50 százaléka esik. Ez igen sok, s az az oka, hogy a berakások és a kirakások éjjel és nappal még mindig egyenlőtlenek, nincsenek jól megszervezve s kellően gépesítve. Az átmeneti és a rendező­­pályaudvarokon az egész időtartam 30—35 százalékát töltik a kocsik — ez az idő évről évre csökken, elsősor­­ban a rendezőpályaudvarok korsze­­rűsítése és irányvonatok képzése kö­­vetkeztében. A vonatban töltött idő a kocsiforduló-időnek csak 20 száza­­léka. Ez az elemzés azt a tanulságot adja, hogy a kocsiforduló-idő további csökkentése végett főként a megrakó- és a rendeltetési állomáson eltöltött időt kell csökkentenünk, részben az állomási munka megjavításával, rész­­ben azáltal, hogy a fuvaroztatóktól egyenletesebb rakodást követelünk meg. Természetesen, második ötéves tervünk az említetteken kívül olyan új közlekedési feladatok egész so­­rát veti fel, amelyek megoldásához nélkülözhetetlen a tudomány segít­­sége. Ilyen feladatok a vasútnál a dieselüzem tényleges bevezetése és kiszélesítése, a további villamosí­­tási programok megvalósítása, a nyomasztó talpfahiány leküzdésére az előfeszített vasbeton-aljak kiter­­jedtebb alkalmazása, az automatizá­­lás,­ a biztosítóberendezési technika további kiterjesztése, az üzemi tech­­nológiák továbbfejlesztése stb. De egész sor problémát vet fel a roha­­mosan növekvő gépjármű-közleke­­dés is mind az útépítésben, a gyors és hatékony útkorszerűsítésben, mind pedig a gépjárművek szerkezeti ki­­alakításában, a forgalom szervezésé­­ben. Nagy feladatokat kell megol­­danunk a hajózás és a városi közle­­kedés fejlesztésében is. A hajózást a jelenleginél sokkal nagyobb telje­­sítményű közlekedési ágazattá kell tennünk. Meg kell javítanunk egész közlekedésünk tervezését, munkája összehangolását, tovább kell csök­­kentenünk az ésszerűtlen szállításo­kat, biztosítani kell, hogy minden célra a legjobban megfelelő közle­­kedési eszközt vegyük igénybe; ter­­melékenyebbé és olcsóbbá tegyük a szállítást. Mindez lehetővé teszi, hogy a második ötéves terv nagy személy- és áruszállítási feladatait teljesítsük. A fiatal magyar közlekedéstudo­­mány művelői számára nehéz, de megtisztelő tudományos feladatokat jelentenek ezek a célok. Sikeres meg­­oldásuk szakembereink, mérnökeink, tudósaink munkásságának komoly erőpróbája lesz. Éppen ezért messze­­menően meg kell teremtenünk az el­­mélyült tudományos munka feltéte­­leit. Tovább kell erősítenünk megle­­vő tudományos bázisainkat: az egye­­temi tanszékeket, az ágazati kutató­­intézeteket. Biztosítanunk kell, hogy a fiatal közlekedési szakemberek, mérnökök tudományos fejlődése za­­vartalan legyen, a közlekedés tudo­­mányos dolgozói a jelenleginél sok­­kal nagyobb arányban szerezhesse­­nek tudományos minősítést. Ezenfe­­lül gondoskodni kell arról, hogy az egyes közlekedési ágazatok részlet­­kérdéseinek tudományos művelésén kívül fokozottan és magas színvona­­lon foglalkozzunk a népgazdaság és a közlekedés egészét érintő, az egyes közlekedési ágazatok munkájának összehangolására irányuló alapvető tudományos problémákkal. A közle­­kedéstudomány ilyen komplex mű­­velésére mielőbb életre kell hívnunk a ma már nagyon hiányzó akadé­­miai intézetet a közlekedéstudomá­­nyok fejlesztésére. Ennek az új intéz­­ménynek az lesz az egyik legfőbb feladata, hogy megvesse alapjait az országos közlekedésfejlesztési ke-­ retterv kidolgozásának. E keretterv• teszi majd lehetővé a közlekedés to-­ vábbi, arányos fejlesztését, s azt,­ hogy ehhez a nagy munkához szi- •­iárd, tudományosan kidolgozott irány-­ elvek álljanak rendelkezésre. A magyar közlekedés tudományos­ dolgozói örömmel üdvözlik második, ötéves tervünk nagyszabású, de reá­­­lis céljait, s készek rá, hogy teljes­ erejükkel segítsék a közlekedés gya­­­korlati feladatainak megoldását. Csanádi György egyetemi tanár, a műszaki tudományok­­ doktora SZABAD NÉP Szesz helyett több sört! (Levél) Örömmel olvastam a rum árának felemeléséről szóló rendelkezést, amelynek célja, csökkenteni a túlzott szeszfogyasztást. Ahhoz azonban, hogy ez a törekvés megvalósuljon, nem elegendő pusztán az áremelés, hanem több hűsítő italra, sörre len­­ne szükség. A Sinatelepi Állami Gazdaság te­­rületén lakom. Van itt egy szövetke­­zeti bolt, de éppen az aratás-cséplés ideje alatt jóformán semmi üdítő italt sem lehet kapni, csak pálinkát. Július 10-től augusztus 10-ig a bolt egyáltalán nem kapott sört. Most érkezett, de az is csak 2-3 napra elegendő. Télen 20—30 mázsa számra küldték a bambit, a meggy-, szeder-, citromszörpöket, volt, amikor befa­­gyott az üvegbe. Most pedig hétszám­­ra sem küldenek szörpöket, s ha jön is egy kevés, az azonnal elfogy. Kérjük az Élelmiszeripari Minisz­­tériumot, gondoskodjék arról, hogy vidéken is — különösen a nyári nagy munkák­­idején — elegendő sör, fris­­sítő álljon a lakosság rendelkezésére. Nagy István tanár, Ercsi, Sinatelep SZOMBAT, 1956. AUGUSZTUS 11 A TSZ-MOZGALOM TAPASZTALATAIBÓL Alapozzuk meg gazdaságilag jobban az új tsz-eket A múlt esztendő tavasza óta — kü­­lönösen az idei tavaszig — jelentő­­sen fejlődött a termelőszövetkezeti mozgalom. Egy év alatt — 1955 már­­cius végétől 1956. március 31-ig 605 új mezőgazdasági termelőszövet­­kezet és 157 termelőszövetkezeti csoport alakult. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagsága mint­­egy 107 000 taggal, területe 552 000 kataszteri holddal gyarapodott. Ez az eredmény azért is jelentős, mivel az előző időszakban — 1953 júniusa után — új termelőszövetkezet alig alakult. A Központi Vezetőség július 18—21-i határozata jó forrása lehet a termelőszövetkezeti mozgalom to­­vábbi előrehaladásának — hiszen sok olyan intézkedést tartalmaz, amely újabb lendületet adhat a ter­­melőszövetkezetek fejlődésének. A községi, járási, megyei tanácsok és a Földművelésügyi Minisztérium már az utóbbi évben is gazdaságilag és szervezetileg is széleskörű támo­­gatást adott az első lépéseknél az újonnan alakuló és a számottevően megnövekedett termelőszövetkezetek­­nek. A szövetkezetek megalakulása után azonban sokszor elmaradt ez a segítség, s ennek hiánya különösen a nagyüzemi gazdálkodás megindítá­­sánál, az üzemszervezésnél sok gon­­dót és bizonyos megtorpanást oko­­zott. Mégis a legtöbb új termelőszövet­­kezetben már az első évben általá­­ban jó munkafegyelem alakult ki és közösen végezték a munkákat. Ennek eredménye megmutatkozik a terméseredményekben. , A Borsod megyei Tiszaluc a múlt télen lett szövetkezeti község. A ter­­melőszövetkezeti csoportok alakultak át mezőgazdasági termelőszövetke­­zetekké és az egyénileg dolgozó pa­­rasztok is majdnem kivétel nélkül beléptek az új szövetkezetekbe. Ti­­szalucon az Alkotmány Termelőszö­­vetkezet őszi búzából 10, tavaszi bú­­zából 8,5, tavaszi árpából 11, kukoricá­­ból (májusi morzsol­ban) 15 és cukor­­répából 150 mázsás termést tervezett holdanként. Onda János, a termelő­­szövetkezet elnöke elmondta, hogy a vár­ható terméseredmények 20—25 százalékkal magasabbak a tervezett­­nél. Természetesen ennek eredménye­­ként növekszik a tagok részesedése is. Úgy számították, hogy egy munka­­egységre 45,83 forint értékű részese­­dés jut, de a jelek szerint az 50 fo­­rintot is meghaladják majd. Persze nem volt, s nem lesz köny­­nyű ilyen és hasonló eredményeket elérni. Az újonnan alakuló, vagy a tetemesen megnövekedett termelő­­szövetkezetek sok nehézséggel küz­­denek, amelyeket csak szívós, körül­­tekintő politikai, gazdasági, szerve­­zési és igazgatási munkával győzhet­­nek le. Ilyen nehézség — egyebek között —, ahogy­­kicsi a földterület, a föld apró parcellákban van. A tagok húzódoznak az állatok és a takarmány bevitelétől, hiányoznak a szükséges gazdasági épületek,­­de hiányoznak a nagyüzemi gazdálkodásban jártas ve­­zetők is. Az új termelőszövetkezetek átla­­gos területe az idén, a megalakulás­­kor, mintegy 180—200 kataszteri hold volt. Csak Vas (612 kát. hold), Győr (445 kát. hold) és Somogy (292 kát. hold) megye ért el nagyobb átlagte­­rületet. S ,ha ehhez még azt is tekin­­tetbe vesszük, hogy számos 100 hold körüli földterülettel rendelkező új termelőszövetkezetünk van, akkor láthatjuk: az ilyen kis termelőszövet­­kezetek apró parcelláin a nagy gépek használata és a nagyüzemi munka­­szervezés sok akadályba ütközik. Közismert dolog az is, hogy a ter­­mési hozamok növelésének alapvető feltétele a trágyázás, illetve a megfelelő szarvasmarha-állomány biztosítása. Ezen a területen is jelen­­tős eredményeket értünk el a tava­­lyihoz képest. Az 1956 első­ negyed­­évében alakult termelőszövetkezetek­­ben a tagok által bevitt állatállo­­mány — 100 holdra számítva — 4,2 számosállattal volt több, mint az előző évben. Egyik-másik megyében pedig lényegesen nagyobb az emel­­kedés. Baranya megyében például 1955-ben 16,4, 1956 első negyedében pedig 35,8 számosállatot vittek be 100 holdanként a tagok. Ide számít­­juk a lovakat is, bár a sok ló nem mindig kedvező. A legfontosabb az, hogy milyen arányban vittek be szarvasmarhát. A fenti időszakban bevitt szarvasmarhák és tehenek ará­­nya számos állatban számítva 100 ka­­taszteri holdanként az alábbiak sze­­rint alakult: A négy megye példájából is lát­ható, hogy a növekedés mértéke nagy. De ez még nem jelenti azt, hogy az 1956-ban alakult termelőszövetkeze­­tekben teljesen kielégítő az állatállo­­mány sűrűsége, takarmányozása és elhelyezése. Az 1956 első negyedévé­­ben alakult termelőszövetkezetekben a 100 kataszteri holdra jutó állat­­sűrűség az országos átlagnak csupán 43 százaléka.­ A termelőszövetkezetbe lépő közép­­parasztok számának növekedésével párhuzamosan növekednie kell a be­­vitt állatok számának is. Ez azonban sok esetben nem így történik. Az okok, kifogások és akadályok egy­­aránt ismertek. A férőhely hiánya számos helyen hátráltatja az állatok bevitelét. Az illetékes szervek sem mindig segítik ennek megoldásában az új termelőszövetkezeteket. Az ál­­lami vállalatok vagy községi taná­­csok egy-egy kihasználatlan istállót vagy más épületet legtöbbször csak hosszadalmas huzavona utá­ adnak át az új termelőszövetkezetnek. Az új termelőszövetkezetek általá­­ban nem képesek arra, hogy gyorsan építkezzenek. Ennek fontos oka, hogy szervezetlen a termelőszövetke­­zetek építkezési anyagellátása. Ezeket a bajokat felismerte pártunk Köz­­ponti Vezetősége és kormányunk, s gyors intézkedésekkel igyekszik meg­­könnyíteni a termelőszövetkezetek — elsősorban az újonnan alakult közös gazdaságok — építkezéseit. Lehetővé tesszük és segítjük, hogy a termelő­­szövetkezetek kialakítsák az építke­­zéshez szükséges mellék­üzemágakat­­,kőfejtés, mészégetés, téglaégetés stb.) Természetesen ezeken kívül egy■י szerűbbé és gyorsabbá kell tenni a tsz-ek ellátását építkezési anyagok­­kal. Nem segít az építkezési gondo­­kon — sőt rontja a helyzetet —, ha felelőtlenül ígérgetünk a termelő­­szövetkezeteknek. A tiszaluci Alkot­­mány Tsz például a tervezett 60 fé­­rőhelyes marhaistálló és a 60 férő­­helyes süldőszállás építéséhez mind­­ezideig nem kapott anyagot, pedig a járási szervek a termelőszövetkezet megalakulásakor megígérték, hogy március 1-re ott lesz a tégla a mar­­haistállóhoz és július 1־ re a tsz már át is veheti az istálló kulcsát. S a termelőszövetkezet, ahelyett, hogy hozzá fogott volna téglát égetni és építkezni, várta a járás segítségét, amely — enyhén szólva — késett vagy fél évet... Azokban a terme­­lőszövetkezetekben viszont, ahol a tagság elsősorban a saját erejére számított, a tavasszal azonnal meg­­kezdték az építkezést. Ez a tapasz­­talat arra int bennünket, hogy a központi anyagellátás megjavításán kívül nagyobb mértékben kell szá­­m­ítani a termelőszövetkezeti tagok kezdeményezéseire/erejére is. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, a további szervező munka sok követelményt állít elénk. A Köz­­ponti Vezetőség július 18—21-i hatá­­rozata kimondja: ״ Az újonnan ala­­kult termelőszövetkezeteknek haté­­kony támogatást ,kell nyújtani kez­­deti nehézségeik leküzdéséhez, gazdál­­kodásuk megalapozásához, hogy ter­­melésük minél előbb meghaladja az egyéni gazdaságok átlagos termelési szintjét.” A határozat e pontjának megvalósítása végett elsősorban arra kell törekednünk, hogy az ezután megalakuló termelőszövetkezetek megszervezése már a gazdasági év elején megtörténjék. Az a termelőszövetke­­zet, amely már az aratás-cséplés után megalakul, a termények betakarítása után, sőt azzal párhuzamosan hozzá tud kezdeni a közös gazdaság meg­­alapozásához. Az eddigi tapasztala­­tokból okulva, lehetőleg nagyobb te­­rületen kell az új termelőszövetkeze­­teket megalakítani, mint a múlt év­­ben. S általában fel kell oldanunk a kötöttségeket. Sokkal jobban vegyük figyelembe a belépni kívánó dolgozó parasztok elképzeléseit, és az új ter­­melőszövetkezetek belső ügyeibe való beavatkozás helyett, a legkonkrétabb támogatást nyújtsuk nekik. Amikor egy szövetkezeti község létrejön, vagy egy új szövetkezet alakul, először is vegyük számba az összes gazdasági lehetőséget. Segíteni kell a termelőszövetkezeteknek, hogy lehetőségeiket figyelembe véve, reális tervet készítsenek a közös gazdálko­­dás megkezdésére, egyes üzemágak fellendítésére, a nagyüzemi gazdálko­­dás megalapozására. Adjunk tanácso­­kat az új termelőszövetkezeteknek a terv megvalósításához is. Csak így érhetjük el, hogy az új termelőszö­­vetkezetek túljussanak a közös gazdálkodás kezdeti nehézségein, és tagjaik évről évre jobban éljenek. Gönczi László Szarvasmarha összesen Ebbőltehén 1955 1958 1955 1956 I. negyedév I. negyedév Baranya 3,69 2,2 3,7 Fejér 2,7 6,9 1,1 4,6 Győr 3,9 10,8 1,3 3,2 Komárom 5,5 11,8 2,2 5,9 ״ ———ISI­ A•♦־» ntven éves a türingi Erőmű A Dorogi Erőmű most, a harma­­dik negyedévben ünnepli fennállá­­sának ötvenedik évfordulóját. A jubileumi ünnepségre — amelyen több dolgozót részesítenek jutalom­ban — az alkotmányünnepi verseny szellemében készülnek. Az energia egyenletes termelésén kívül július elsejétől mintegy 500 tonnával ke­­vesebb szenet használtak fel az elő­­irányzatnál. *JCatentalok ״ Hasznos" kis kérdésecskék ! Adós fizess, beteg nyögj! — tartja­­ egy régi magyar közmondás. Ez ju­­t jött az eszembe, amikor a napokban­­ értesültem a Sátoraljaújhelyi Járási­­.Tanács egészségügyi csoportjának­­ legújabb intézkedéséről.­­ Itt ugyanis megvizsgálták a bete­­­­gekkel kapcsolatos adminisztrációt, s­­a következő megállapításra jutottak: s való tény, hogy a felsőbb szervek­­ már gondoskodtak néhány kérdőív­­­­ről ezen a területen. Egyik-másik al­kalmas is arra, hogy átfogó képet­­ adjon a betegek életkörülményeiről,­­ s így elősegítse a gyógyítást. Hanem­­ hát... Miért ne lehetne nekünk ma­­­­gunknak is egy külön kérdőívünk? ! S hogy erre nincs szükségünk, s­­ hogy ez vad­ statisztika? Hát aztán? Látott már ilyent a világ!...­­ S azon nyomban készítettek egy­­ terjedelmes kérdőívet, meg is küld­­j­­ék a járás valamennyi tanácselnö­­­­kének. Ha valaki a községben meg­­­­betegszik és kórházi ápolásra szorul , — mondották —, akár tagja az­­ SZTK-nak, akár nem, a kórházba­­ menetel előtt töltessenek ki vele egy­­ ilyen ívecskét. : ״ A beteg neve és születési helye !— kezdődik pedig imigyen a kérdőív. :— Az éve és a napja. Családi álla­­­pota és az iskolai végzettsége.’’ (Ez­­ utóbbi adatnak nyilván szamárköhö­­­­gés esetén, valamint máj- és szemba­­­­jaik alkalmával lehet jelentősége.)­­ Ugyanezen adatok felsorolandók a­­beteg valamennyi családtagjáról.­­ ״ A családtagok egymáshoz való vi- Iszonya." (?) — jön a váratlan kérdés. „S hogy ide ki mit ír be, az már­­egyéni fantázia dolga.­­ ״ Hol lakik a beteg és milyen mi­­­nőségben? Társtulajdonos, társbérlő,­­családtag, rokon vagy ágyrajáró?”­­ ״ Ha (netalán­tán) saját lakása vol- I na, van-e a lakásnak pincéje és pad­­llása? Kőből, téglából, vagy csupán svályogból van-e az alapzatja?” Hát ja fala és a teteje? Nem düledezik-e­­és van-e konyhája? Az utóbbit vajon­­­egyedül használja, vagy közösködik­­ valakivel? Tiszta-e vagy tisztátalan­­ez a lakás? — folytatódik az érdek­­­lődés. Itt meg éppen a fokozatok repesz skálája között lehet válogatni: • tiszta, kissé, nagyon, tisztátalan stb.­­ ״ Mennyi lakbért fizet? Hetenként,­­ havonként és évenként/‘ A külön­külön rubrikák természetesen itt is biztosítva vannak. Hogy állunk a vízvezetékkel? ״ Van-e a lakásban, az épületben és az utcában? S ha vízvezeték nem volna, van-e kút az udvaron? Az elő­­írásnak megfelelő, vagy nem előírd­ SOS?“ A beteg lakásában laknak-e idege­­nek? S ha igen, hányan és hány éve­­sek? Elegendő-e a lakás bútorzata? Kissé, nagyon, hiányos stb. Ezek után pedig, minden átmenet nélkül, nagyvonalúan áttérnek a me­­zőgazdaság és az állattenyésztés terü­­letére. ״ Van-e a betegnek erdeje és mets­zeje? Hány hold a szőlője és a gyü­­mölcsöse? Mennyi a szántója, a külső kertje (?) — és az egyebe? Vannak-e marhái? Lovai, öszvérei és szamarai?" Hogyan viszonyul a kecs­­kékhez és az apróállatokhoz? Mivel foglalkozik és mi a szak­­képzettsége? Hát ugyan a család töb­­bi tagja mit csinál? — tudakolta to­­vább az ívecske. S ide ugyancsak tet­­szés szerinti adatot írhatunk. Mióta lakik a lakóhelyként beval­­lott községben és mennyi az évi jöve­­delme? Vajon miből származik ez a jövedelem? Részletesen kimutatandó: telekből, műhelyből, üzletből, bér­­munkából stb., stb. ״ Ha műhelye volna, milyen annak a felszerelése? Nincs-e munka nél­­kül (ha igen), miért és mióta? ...“ S folytathatnám még tovább is ezeknek a ״ nélkülözhetetlen" kérdé­­seknek a felsorolását, ha... a­­követ­­kező oldalon nem ötlött volna sze­­membe egy rémítő­­kérdés: ״ A család története‘‘. S mi tagadás, ennél a kér­­désnél valósággal pánikba estem. Ha történetesen ebben a járásban laknék és megbetegednék, mit írhatnék ide?... Úristen, mit írhatnék? Egy­­szeriben kitörne a gyalázat. Megtud­­tam ugyanis, hogy egy sátoraljaújhe­­lyi ismerősöm megbetegedett és a kérdőív kitöltésekor egészen Árpádig megírta a családja történetét. Az én családfám meg legfeljebb Nagy La­­josig nyúlik vissza. Ezek után mindenki beláthatja, hogy inkább vállalom a természetes ha- tást, itt Budapesten — kérdőív nélkül, mint egy ,könnyű lefolyású vakbél gyulladást a sátoraljaújhelyi járás­­ban. Nagy András

Next