Szabad Nép, 1956. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)
1956-09-25 / 267. szám
katonai demokráciáról, a nők helyzetéről és a könnyűiparról tárgyalt Kína Kommunista Pártja kongresszusa Peking, szeptember 24. (Új-Kína) Tan Cseng tábornok, a népi felszabadító hadsereg politikai főosztályának helyettes vezetője, a pártkongresszus vasárnapi ülésén a hadsereg demokráciájának és centralizmusának elveiről beszélt. A hadsereg demokratikus hagyományát a felszabadító háború során úgy ismerték, mint „a három demokráciát”: a politikai, a katonai és a gazdasági demokráciát. A politikai demokrácia azt jelenti, hogy a harcosok bírálhatják a tiszteket és a hadsereg munkájának hiányosságait. A tisztek kötelesek elfogadni a legénység bírálatát. A katonai demokrácia azt jelenti, hogy a harcosoknak joguk van javaslatokat tenni, megbeszélni a harci feladatok végrehajtását, a kiképzési és más katonai munkát. A gazdasági demokrácia értelmében a harcosok ellenőrizhetik egységük kiadásait, hogy megjavítsák saját ellátásukat, megakadályozzák a korrupciót vagy a pazarlást. Tan Cseng tábornok ezután néhány olyan problémával foglalkozott, amelyet szerinte még tisztázni kell. Vitába szállt azzal a nézettel, hogy a tiszteket nem szabad nyíltan bírálni. A népi felszabadító hadsereg szigorú fegyelme a tisztek és a harcosok politikai öntudatán alapszik. A fegyelem fenntartásának fő eszköze a meggyőzés és a nevelés. A büntetés csak másodsorban, kiegészítő rendszabályként jöhet tekintetbe. A tábornok hangsúlyozta, hogy a hadsereg korszerűsítésében két fontos irányelvet tartanak szem előtt: a külföldi tapasztalatokat nem gépiesen használják fel, hanem alkalmazzák a népi felszabadító hadsereg körülményeire és hagyományaira; másodszor pedig, hogy a változtatásokat fokozatosan hajtják végre, s minden reformot gondos előkészítés és tervezés előz meg. A hétfői ülésen Caj Csang, a központi bizottság női munkabizottságának első titkára a nők szerepének lebecsülése miatt a forradalmi munkában, az építőmunkában, megbírált néhány országos szervezetet. Hangsúlyozta, hogy a női káderek kiképzése és előléptetése nem folyik tervszerűen sőt még az afelfogás sem halt ki egészen, hogy „egy férfi felér három nővel“. A káderek soraiban növekszik a nők száma és javul a nők arányszáma is. 1951-ben 500 000 volt a női káderek száma, vagyis nyolc százalék. Ez a szám 1955-ben már 764 000-re, vagyis 14 és fél százalékra emelkedett. Caj Csang beszédében három javaslatot tett a női káderek kiképzésével és előléptetésével kapcsolatban: 1. emelni a párt nőtagjainak és a pártonkívüli női kádereknek szocialista öntudatát és tervszerűen segíteni őket ahhoz, hogy szaktudásra tegyenek szert; 2. bátran nevezni ki női kádereket vezető állásokba, alkalmat adni nekik arra, hogy próbára tegyék képességeiket, bátorítani őket a munkában és jótanáccsal segíteni őket hibáik kijavításában. 3. csecsemőotthonok és óvodák, kifőzések és mosodák létesítésével enyhíteni a háztartás terheit Csia To-fu könnyűipari miniszter a kínai könnyűipar helyzetéről és feladatairól beszélt. A könnyűipar termelését a második ötéves terv időszaka alatt több mint 60 százalékkal lehet és kell emelni — mondta. — Elsősorban a meglevő üzemek teljesítőképességének teljes kihasználására kell törekedni. Az állami, magánüzemek és kisipari szövetkezetek az első ötéves terv idején a könnyűipari termelésnek több mint 60 százalékát szolgáltatták. Csia To-fu hangsúlyozta, hogy a második ötéves tervben az ipari beruházásokból nagyobb rész jut a könnyűiparnak, mint a jelenlegi ötéves tervben. A könnyűipar fejlesztése több könynyűipari gép gyártását, több szakember kiképzését és a nyersanyagok minőségének megjavítását követeli. „A könnyűipar gyorsabb növekedése nemcsak több árut, hanem jobb minőségű árut is kell hogy jelentsen” — mondta Csia To-fu. Befejeződött a három arab államfő tanácskozása Kairó, szeptember 24. (TASZSZ) A három arab államfő — Nasszer egyiptomi elnök, Kuatli szíriai elnök és Szaud Szaud-Arábiai király tanácskozása szeptember 23-án este befejeződött. A tanácskozásról közleményt adtak ki. Az egyiptomi rádió szerint a közlemény mindenekelőtt „rávilágít az összes arab problémák legfrissebb fejleményeire és az izraeli veszélyre”, majd megerősíti, hogy a három államfő „nézete teljes mértékben egyezett a szuezi ügyben". „A csatorna használóinak érdekeit legjobban úgy lehet megvédeni, ha tárgyalásba bocsátkoznak Egyiptommal” — fűzi hozzá a közlemény, s jelzi, hogy a három államfő legközelebb Damaszkuszban találkozik. 200 letartóztatás Nicaraguában Somoza nicaraguai köztársasági elnök ellen pénteken este merényletet követtek el. Az elnököt megoperálták, állapota kielégítő. A nicaraguai rendőrség vasárnap mintegy 200 embert tartóztatott le. A letartóztatottak között van Pedro Joaquin Chamorro, a La Prensa című ellenzéki lap szerkesztője és Diego Mandel Chamorro, egy politikai hetilap szerkesztője. Letartóztattak két ismert politikai vezetőt. Az egyik Familiano Chamorro tábornok, a Konzervatív Párt vezetője, aki Somoza hatalomrajutása előtt Nicaragua elnöke volt. A másik Enoc Aguado, aki „független liberális pártot” igyekezett létrehozni, hogy megakadályozza Somoza újramegválasztását. (MTI) Mikojan és Muhitdinov hazatért Pekingből A. I. Mikojan, valamint N. A. Muhitdinov, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára hétfőn Pekingből visszatért Moszkvába. A kínai—nepáli egyezmény Mint már jelentettük, a Kínai Népköztársaság és Nepál szeptember 20-án egyezményt kötött. Az egyezmény értelmében a két fél állampolgárai kereskedhetnek, utazhatnak és zarándokolhatnak egymás országának közös megállapodással kijelölt helyein. A kínai kormány beleegyezik, hogy Nepál kereskedelmi képviseleteket létesítsen Sigaceban, Kjerongban és Njalamban. A kínai kormány később megállapítandó helyeken hasonló számú kereskedelmi képviseletet létesíthet Nepálban. Kína és Jemen felveszi a diplomáciai kapcsolatot Peking, szeptember 24. (TASZSZ) A Kínai Népköztársaság és a Jemeni Királyság kormánya hétfőn Pekingben közös közleményt hozott nyilvánosságra. A közlemény szerint a két ország felveszi a diplomáciai kapcsolatot és követet cserél. Fellép-e Londonban a moszkvai Nagy Színház balettegyüttese? A „kalap-botrány” újabb fejleményei Olvasóinknak már hírt adtunk arról a provokációról, amelyet nemrégiben a Londonban járt szovjet atlétacsapat egyik tagjával, Nyina Ponomarjovával szemben kíséreltek meg. Ponomarjovát azzal vádolták, hogy az egyik londoni áruházból el akart lopni öt kalapot. A szovjet sportolók természetesen lemondták a versenyt és hazautaztak. A „kalap-botrány“ — mint az angol sajtó nevezte — nagy hullámokat vert, s a londoni lapok a napokban az ügy újabb következményeiről közölnek terjedelmes cikkeket. A londoni színházlátogató közönség hetekkel ezelőtt nagy örömmel értesült arról, hogy a moszkvai Nagy Színház balettegyüttese, Ulanovával és más világhírű táncosokkal az élen, vendégszereplésre érkezik a Covent Garden operába. A londoni lapok sokat foglalkoztak a várva várt nagy művészeti eseménnyel és megírták, hogy a jegyek máris négy hétre előre elfogytak. Ezt az örömteli várakozást egyszeriben megdöbbenéssé változtatta az az Izvesztyija szeptember 21-i számában megjelent levél, amelyet a londoni vendégszereplésre készülő szovjet együttes nevében Ulanova és az együttes más tagjai írtak alá. A szovjet művészek levelükben élesen elítélik a Ponomarjova ellen megkísérelt provokációt. Hangsúlyozzák, hogy nagy örömmel és szeretettel készültek a londoni vendégszereplésre, de a fellépést mégis kénytelenek megfontolni. „Mi a biztosítéka annak — írják — hogy valamelyikünkkel nem ismétlődik meg majd olyan provokáció, amilyent Londonban Nyina Ponomarjova ellen kíséreltek meg? ... Nem engedhetjük meg, hogy együttesünk valamelyik tagját bárminő provokáció veszélye fenyegethesse. Ezért felvetjük a kérdést, hogy a jelenlegi viszonyok között színházunk balettcsoportja nem utazhat Londonba vendégszerepelni.’“ Az angol közvéleményt valósággal lázba hozta Ulanováék lemondó levele. Szinte valamennyi lap első oldalon, terjedelmes cikkekben, sőt vezércikkekben foglalkozik az eseménynyel. A Daily Mail a Ponomarjova elleni provokációt „ostoba ügynek’’ bélyegzi és hangsúlyozza: „ha az ügynek folytatása lesz, a végén még kárbavész az a fáradságos munka, amellyel kulturális és sportkapcsolatainkat az első genfi értekezlet óta kiépítettük". A lap hatalmas fényképet is közül Ulanováról a Romeo és Júlia szerepében és nagy betűkkel ezt írja a kép alá: „Ezt láthattuk volna." Az angol sajtó nagy része szeretné meg nem történtté tenni az esetet. A londoni Times is így ír szeptember 22-i szerkesztőségi cikkében: „A közvélemény zöme úgy véli, hogy csupán félreértés történt..." Az Angol—Szovjet Baráti Társaság elnöke a Daily Workerben nyílt levelet írt a szovjet balettművészeknek. Hangsúlyozta, hogy aggodalmuk jogos, de kérte őket, gondolják meg a dolgot még egyszer és jöjjenek el Londonba. Az ügy egyik fél részéről sem zárult még le és az angol közvélemény érdeklődéssel várja a fejleményeket. SZŰZFÖLDI ARATÁS Mint újságíró, s mint kombájnmunkás is, tagja voltam annak a huszonhat tagú ifjúsági aratóbrigádnak, amelyik több mint ötezer kilométerre hazánktól, augusztus 15-től 23 napon át, az egyik szűzföldi állami gazdaságban segített az aratásban. Az Urálon túl, nagyjából a 63. hosszúsági és az 53. szélességi kör találkozási, a Magnyitogorszk és Rusztanaj városok közötti távolság körülbelüli felező pontján, Kazahsztán északnyugati csücskében, az urnyekszki állami gazdaságban dolgoztunk. Az itteni területre már csak a hagyománytisztelet kedvéért illik a „szűzföld" jelző, mert valójában nem az, hanem két esztendeje az ember szolgálatába állított termőföld. De hogy milyen lehetett azelőtt, arról némi fogalmat alkothattunk magunknak, hiszen gyorsvonatunk hatalmas, parlagon heverő, s egy-egy primitív házikót csak hébe-hóba láttató pusztaságokon is átrobogott. Másrészt: az urnyekszki gazdaságban is van még néhány ezer holdnyi feltörésre váró földterület. Füvet, vadvirágot növesztő sztyeppe volt itt, a lapályokban megbúvó, sással szegélyezett, nyáron is jéghidegvizű apró tavakkal, mocsarakkal s az egész tájat festőivé avató, gyönyörű nyírligetekkel. Az őslakó kazahok nagyon gyéren települtek, s nomád pásztoréletet folytattak, amire bizonyságtételt magunk is találtunk. A magnyitogorszki vasútvonaltól körülbelül tizenöt kilométerre van egy Kazahovka nevű falu, amelynek lakói már állattenyésztő kolhozba tömörültek, s csak tőlük mintegy harmincöt kilométerrel odább található meg a másik, szintén állattenyésztő közösségben élő aal. Kevés embernek nyújtott megélhetési lehetőséget ez a határtalan pusztaság, amelyen ma már pezseg az élet, s amely nyáron szinte végeláthatatlan búzatenger. A táj lenyűgöző: aranyló búzaóceán, benne a hófehér törzsű nyírfaligetek szigetei és a lánctalpas traktorok, teherautók kitaposta, aszfaltsima földutak. A párt felhívására 1954 áprilisában jöttek ide az első, főleg a komszomolisták közül verbuvált telepesek Moszkvából, Leningrádból, Ukrajnából, Cseljabinszkból, Alma-Atából, a Szovjetuniónak szinte minden vidékéről. A gazdaság területén — az öregeket, gyerekeket is beleszámítva — háromezer ember él, közülük ezer dolgozik. A „honfoglalóknak” nem volt könynyű dolguk. Sátrakban, szántalpon idevontatott vagonokban laktak, de már az első esztendőben ilyen körülmények között is 37 000 holdat felszántottak a gazdaságnak kijelölt 53 000 holdas területből. Már ideérkezéskor hozzáláttak a lakóházak építéséhez, s ma a szovhoz központja szabályos, csinos falu. Háromszáz lakóház és számos középület van Urnvekszkben. A párt- és a Komszomolbizottság emeletes házban székel, ebben rendezték be a gazdaság vezetőségének irodáit és a postát is. A szovháznak röntgengéppel felszerelt kórháza, 250 férőhelyes iskolája, internátusa van, ezenkívül étterem, üzlet- és fürdőház, szabó-, cipész-, borbélyműhely, színpaddal ellátott klubhelyiség van a faluban. S vajon ki gondolná, hogy még nyomda és szerkesztőség is működik Vrnyekszkben? Akét oldalon megjelenő hetilapot s a szántás-aratás idején az eredményekről tájékoztató röplapokat egyébként a háborúban hazánkban is járt Liszov elvtárs, ez az idős forradalmár szerkeszti. A település nagy része fából, a többi vályogból épült, de láttuk, hogy az újabb építkezéseknél már a salaktéglát és a vasbetont is használják. Az állam a lakóházak építésére, tehénvásárlásra tíz év alatt visszafizetendő 10 000 rubeles hitelt adott az igénylőknek, akiknek nem okoz különösebb nehézséget a kölcsön megtérítése, hiszen 3 szántás-vetés-aratás idején havi 1500—3000 rubelt is megkeresnek. Az emberek jól öltözöttek, csaknem minden családnak van rádiója, sokan vettek már motorkerékpárt. Mindezt az tette lehetővé hogy a szűzföldön sokkal kifizetődőbb a búzatermelés, mint a Szovjetunióban bárhol Beszéljünk azonban először a nagyarányú gépesítésről, amely nélkül az új területek meghódítása el sem képzelhető. A szovhoznak 77 lánctalpas traktora, 75 kombájnja, 47 gépkocsija, s a talajműveléshez szükséges ekéi, tárcsái, boronái, magtisztítói, maghordó elevátorai vannak. Szükség esetén a területi székhelyen létesített „autókolónia” gépkocsijait is igénybe vehetik. (Meg kell jegyeznünk, hogy a dolgozók nagy része a különböző tanfolyamokon és a gyakorlatban, már ittléte óta szerezte meg a traktor-, kombájn-, gépkocsivezetéshez szükséges szakmai képesítést.) Főmérnök vezetésével működő, esztergapadokkal felszerelt gépműhelye és villanytelepe is van az urnyekszki állami gazdaságnak. Az ember és gép közös munkájának eredménye, hogy ebben az esztendőben már 40 ezer holdon termett a búza. A kazahsztáni sztyeppe őstalajának és — júliusban-augusztusban általában 35—40 fok C, áprilistól szeptemberig, tehát a „vegetációs időszak” alatt 18—22 fok C átlagos hőmérsékletű — éghajlatának megfelelő tavaszi búzát május elején vetik. Az itteni búza valamivel alacsonyabb és keményebb szárú, mint a hazánkban termesztett, de dús sikértartalmú, hektoliter súlya 80 kilogramm. S hogy miképpen „fizet”, annak illusztrálására álljon itt példaként a brigádunk által learatott 1500 hold termése. Egy négyszáz holdas, enyhe dombtétőn elterülő tábláról 15 mázsás átlagtermést takarítottunk be. Ezután kevésbé jó termő területeken — vadvizek még magfüves partjain, apró erdők között kanyargó sávokon — arattunk, mégis több mint 17 ezer mázsa gabonát szállítottunk a kombájnszerűre. A holdankénti átlag ezeken a területeken 12 mázsa, volt. A gazdaság össztermésének átlaga jobb ennél, becslésünk szerint az 13—14 mázsa között mozog. Az urnyekszkiek tehát magasan túlteljesíthetik 32 ezer tonnás tervüket, körül- belül félmillió mázsa elsőrendű kétnyérgabonát szállíthatnak az állami magtárakba, így azután érthető, hogy az államtól két esztendeje kapott 11 millió rubel kölcsönnek a felét már az idén, a másik felét pedig jövőre vissza tudja fizetni a gazdaság. S még mindig törnek fel búzatermesztésre alkalmas területeket. 1960-ig például további 7000 hold megművelését ter-vezik. Addigra 3400 darab szarvas- marhából, 10 000 sertésből, 100 000 darab baromfiból álló állattenyésztői farmot is létesítenek. Egyedül Kazahsztánban 93 gazdaság van az urnyekszkin kívül. S mindezek együttvéve, a két-három éve művelés alá vett földterületeknek mindössze az ötödrészén gazdálkodnak. S hogy mit jelent a szűzföldi búzatermelés a Szovjetunió gabonaproblémájának megoldásában, arról Seljapin elvtárs, a Komszomol első titkára tájékoztatott bennünket, amikor brigádunkat meglátogatta. Elmondotta, hogy eddig általában 320 millió mázsa kenyérgabonát gyűjtöttek be évente, az idén viszont már közel félmilliárd mázsa tárolására kellett felkészülniük. A szűzföldi búza mázsájának termesztési költsége egyébként 18 rubel, míg eddig átlagosan 32 rubel volt, sőt, voltak esztendők, amikor a szmolenszki területen a 100 rubelt is meghaladta. Már hazaérkezésünk után hallottuk, hogy az Európa Hangja annak idején „krokodilkönnyeket hullatott” miattunk, mondván: rabszolgamunkára visznek 26 magyar fiatalt a szűzföldekre. Az ember az ilyesmire már csak nem is legyint. Brigádunk minden tagja nevében bátran kijelenthetem: bárcsak minden nyáron részt vehetnénk a kemény helytállást követelő szűzföldi aratásban. Nagyon megszerettük azokat az embereket, akik távol a szülőhelyüktől, megszokott környezetüktől országnyi területeket varázsoltak termővé. Tarján István Hruscsov Puliiban Pula, szeptember 24. (Tanjug) Vasárnap délelőtt N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja Joszip Broz-Tito köztársasági elnök kíséretében megtekintette a pulai ..Uljanik“ hajógyárat és jelen volt az „Uljanik“ nevű teherhajó vízrebocsátásának ünnepségén. A délután folyamán N. Sz. Hruscsov Tito elnök kíséretében a „Podgorica“ jachton Pulából visszatért Brioniba. A magyar szövetkezeti küldöttség a Vajdaságban Belgrád, szeptember 24. (MTI) A Jugoszláviában tartózkodó magyar szövetkezeti küldöttség Vas Zoltánnak, a SZÖVOSZ elnökének vezetésével az elmúlt napokban a Vajdaság különböző mezőgazdasági létesítményeit és termelőszövetkezeteit látogatta meg. Mosa Pijade ebédje a bolgár parlamenti küldöttség tiszteletére Belgrád, szeptember 24. (Tanjug) Mosa Pijade, a szövetségi nemzetgyűlés elnöke díszebédet rendezett a Belgrádban tartózkodó bolgár parlamenti küldöttség tiszteletére. Az igen szívélyes légkörben lezajlott ebéden Mosa Pijade és Todor Zsivkov, a bolgár parlamenti küldöttség vezetője pohárköszöntőt mondott. JUDK-küldöttség érkezett Prágába Prága, szeptember 24. (TASZSZ) Szeptember 23-án küldöttség érkezett a Német Demokratikus Köztársaságból Prágába, hogy részt vegyen a német—csehszlovák barátsági héten. A küldöttség tagjai munkások, parasztok, értelmiségiek. Vezetője E. Correns professzor. Otto Klicka, Csehszlovákia nagykövete a Német Demokratikus Köztársaságban, hétfőn ünnepélyes keretek között átnyújtotta Wilhelm Pieck köztársasági elnöknek a Fehér Oroszlán-rend I. fokozatát. Hunyadi János emlékülés a Román Tudományos Akadémián Bukarest, szeptember 24. (Agerpres) A Román Tudományos Akadémia tudományos ülést rendezett Hunyadi János halálának 500. évfordulója alkalmából. Az ülésen megjelent Crivu Stoica, a minisztertanács elnöke, Constantin Pirvulescu, a nagy nemzetgyűlés elnöke, Parhon akadémikus, valamint az ország politikai és kulturális életének más vezetői. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Elekes Lajos, Székely György és Mályusz Elemér történészek jelentek meg az ülésen. A csangkajsekisták lőttek egy nyugatnémet hajóra New York, szeptember 24. (TASZSZ) A csangkajsekista tüzérség szeptember 22-én rálőtt a Monika nevű nyugatnémet kereskedelmi hajóra. A tüzérségi tűz egy német matrózt megölt és kettőt megsebesített. Bécs. — A svéd vezérkar hivatalosan közölte, hogy Ausztria képviselői néhány nap óta svéd légelhárító tüzérségi fegyverek vásárlásáról tárgyalnak a Bofors-művekkel. (MTI) Belgrád. — A brit parlament két háza jugoszláv parlamenti küldöttséget hívott meg decemberre Angliába. (MTI) Ellentétek a francia kormány tagjai között Párizs, szeptember 24. (Tudósítónk telefon jelentése.) Értesüléseim szerint a szombati francia minisztertanácson ,és a kormány tagjai közt folytatott magánbeszélgetéseken is. heves vitákra került sor a szuezi kérdésben követendő politika ügyében. A sajtóba kiszivárgott különböző értesülések arra mutatnak, hogy a kormányon belül lényegében három álláspont jegecesedettki: egyes miniszterek azt kívánták, hogy a második londoni értekezleten létrejött megegyezést a francia kormány kereken vesse el, s még akkor is folytassa az eredeti „szilárd“ politikai irányvonalát, ha egyedül marad. Más miniszterek — élükön Mollet miniszterelnökkel és Pineau külügyminiszterrel — amellett kardoskodtak, hogy tudomásul kell venni a Londonban hozott határozatokat a csatorna használóinak szövetségét illetően, de fenntartásokkal kell csatlakozni a Londonban elfogadott tervhez. A miniszterek harmadik csoportja azt javasolta, hogy a kormány nyújtsa be lemondását, a nemzetgyűlést hívják össze rendkívüli ülésszakra, s ezen a kormány tárja a nemzetgyűlés elé a helyzetet. Hosszas vita után a minisztertanács a „fenntartással való csatlakozás” álláspontját fogadta el, miután Guy Mollet-nek sikerült meggyőznie a kormány tagjait arról, hogy csak a csatornahasználók szövetségével való teljes szakítás és a fenntartásokkal való csatlakozás között lehet választani, így az utóbbi mellett döntöttek, ami azonban az Aurore szerint tisztára formális jellegű. A jobboldali lapok keserűen bírálják az amerikaiakat és a kudarcért őket vádolják. A Combat szerint a francia kormányt nyugati szövetségesei alaposan bennhagyták a pácban és ezzel kétessé tették a nyugati szolidaritás, a nyugati szövetség értelmét. Mit vár Párizs a Biztonsági Tanácstól? A Monde szerint az angol és a francia kormány a kérdésnek a Biztonsági Tanács elé terjesztése révén azt akarja elérni, hogy 1. valamilyen módon megerősítse a meglazult nyugati szolidaritást; 2. a 18 hatalom tervének a lehető legszélesebb támogatást biztosítsa. A Monde rámutat arra, hogy a Biztonsági Tanács szerdai ülésével egyidőben fontos megbeszélés kezdődik Párizsban Eden angol miniszterelnök, Selwyn ♦ Lloyd külügyminiszter és a francia kormány vezetői között. ♦ A lap szerint a Mollet—Eden-megbeszélésen valószínűleg nem jutnakmajd újabb konkrét elhatározásokra ,de most, egy nyilvánvaló diplomáciai kudarc idején, minden olyan lépésnek, mely London és Párizs összhangját mutatná, nagy jelentősége lenne. „A Szovjetunió a nyertes..." André Fontaine, a Monde-ban cikksorozatot kezdett Szueztől Londonig címmel. Elemzi a jelenlegi helyzet legfontosabb tényezőit, és a többi között a következő megállapításokra jut: A háború nem tört ki. Többé nem olyan időket élünk, amikor néhány ágyúlövés vagy egy kis európai flotta Egyiptomot vagy Kínát térdre kényszeríthetné. Bizonyos, hogy egy francia—angol partraszállás a Nílus deltájában a világ legerősebb flottájának és páratlan erejű légi kötelékeknek támogatásával gyorsan szétzúzta volna az egyiptomi csapatok ellenállását. De nem lehetett pusztán katonai szempontból mérlegelni a helyzetet. Ha fel is tételezzük, hogy a katonai győzelem gyors lett volna, annak tartós békévé való átalakítása megoldhatatlan feladatnak látszott. A guerilla-harc, amelynek sikerült Egyiptomból kiűznie az angolokat, bizonyára megakadályozta volna, hogy újból Szilárdan megvessék lábukat Egyiptomban és főleg megakadályozta volna a hajózási forgalmat a csatornán. Az is bizonyos, hogy a többi arab állam, az Izlámközösség, Nasszert támogatta volna és a közel-keleti olajvezetékek nem lettek volna biztonságban. A cikkíró végül leszögezi, hogy mindebből csak a Szovjetunió húz hasznot. A nyugatiaknak hosszú időn át sikerült távoltartaniuk a szovjet befolyást az észak-afrikai és a középkeleti országoktól, ma azonban a Szovjetunió befolyása ebben a térségben egyre jobban növekszik. Egyiptomban szovjet gazdasági segélyről tárgyalnak és megjelentek a szovjet révkalauzok is a visszahívott angolfrancia révkalauzok pótlására. Sztálin idején mindez nem lett volna lehetséges, ma azonban a szovjet kormány hajlékony és rugalmas politikája lehetővé tette, hogy a Szovjetunió ebben a térségben fontos tényezővé váljál — írja Fontaine. Rudnyánszky István 3 Emilio Nunez Portuando, a Biztonsági Tanács elnöke, szeptember 26-ra összehívta a Biztonsági Tanács ülését. A Biztonsági Tanács Anglia és Franciaország kérésére a szuezi kérdést tárgyalja meg. Az AFP hírügynökség illetékes angol forrásra hivatkozva arról ír, hogy a Biztonsági Tanács ülésére Egyiptomot is meghívják. A szerdai ülésen a kérdés előzményeit vizsgálják meg. A kérdés lényegére vonatkozó vitákra, az AFP szerint csak október 1 után kerül sor, amikor már összeült a második londoni értekezleten részt vett országok nagyköveteinek bizottsága, a csatornahasználók szövetségének létrehozására. A brit külügyminisztériumban kijelentették, Nagy-Britannia és Franciaország a tárgyalások során kéri, hogy a Biztonsági Tanács hagyja jóvá a csatorna nemzetközi irányításának helyreállítására tett 18 hatalmi javaslatokat, amelyeket Kairó, Menzies látogatása után elutasított. A jelentések szerint a brit kormány továbbra is ragaszkodik a csatornahasználók szövetségéhez, s az a véleménye, hogy e szövetségnek fontos szerepe lesz a szövetség tagjai és az egyiptomi kormány közötti kapcsolatok megteremtésében. A külügyminisztérium közlése szerint a Biztonsági Tanács érdemi vitáján Selwyn Lloyd külügyminiszter is részt vesz. Dulles amerikai külügyminiszter vasárnap televíziós beszédben foglalkozott a szuezi kérdéssel. Helyeslőleg vette tudomásul az angol—francia döntést, amely a szuezi kérdést a London, szeptember 24. (Tudósítónk telefonjelentése.) Angliában a legtöbben üdvözlik a brit és a francia kormány ama elhatározását, hogy az ENSZ elé terjesztik a szuezi viszályt, s a tárgyalások felé tett lépést látják e döntésben. Általában felismerik, hogy a kudarcba fulladt erőpolitika után csupán a tárgyalások útján lehet elérni a válság megoldását. A Manchester Guardian hétfői számában megállapítja: „Úgy látszik, már elmúlt az a veszély, hogy belerohanunk az Egyiptommal való öszszetűzésbe olyan körülmények között, amelyek egész Ázsiát Egyiptom oldalára állították volna." A lap hozzáteszi: „A következő lépés valamilyen fajta tárgyalás lesz, vagyis olyasmi, amivel a csatornát használó nemzetek még nem próbálkoztak, mivel a Menzies-bizottság Kairóban nem tárgyalt, hanem csak feltételeket terjesztett Nasszer elé." Mindazonáltal még mindig vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a kormánykörök nem nagyon akarnak tárgyalásokat kezdeni Egyiptommal a szó igazi értelmében. Az eddig tett hivatalos nyilatkozatok után ítélve a cél az, hogy a kérdésnek a Biz,tonsági Tanács elé terjesztését továbbra is annak a veszélyes és hiábaBiztonsági Tanács elé terjeszti. Kijelentette, hogy a csatornahasználók szövetsége megalakulása előtt nem lett volna helyes a szuezi kérdést a Biztonsági Tanács elé vinni. A szövetségről Dulles úgy nyilatkozott, hogy az nagymértékben az ENSZ segítségére lesz, mert „lehetőséget nyújt a gyakorlati intézkedésekre a csatornát használó országok, valamint Egyiptom között anélkül, hogy új szerződésbeli kötelezettségekre lenne szükség”. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodik a Szuezi-csatornának valamilyen nemzetközi igazgatásához. Elutasította azt az egyiptomi javaslatot, hogy egy újabb szerződésben biztosítsák a csatornán való szabad átkelést. A külügyminiszter kijelentette: londoni tartózkodása során nem vitatta meg, mi történhetnék, ha az ENSZ-nek nem sikerülne megtalálnia a kérdés békés rendezésének módját. „A megoldásnak — mondotta — az igazságon és a nemzetközi jogon kell alapulnia.” De hozzáfűzte: „Nem lehet mindig arra számítani, hogy az országok nem fognak az erőhöz folyamodni, hacsak nincs egy olyan alternatíva, amely megfelel a nemzetközi jognak és az igazságnak. Hacsak nincs egy igazságos megoldás, úgy véleményem szerint nem lehet elvárni azt, hogy örökösen azt kérik a népektől, ne folyamodjanak az erő alkalmazásához.“ Dulles közölte: javasolja Humphrey pénzügyminiszternek, tegyen intézkedéseket, melyeknek értelmében való követelésnek a fenntartására akarják felhasználni, hogy Egyiptom mondjon le a csatorna fölötti szuverenitásáról. Alfred Rubens, a munkáspárt egyik vezető tagja ezzel kapcsolatban figyelmeztetést intézett a kormányhoz, kijelentve: „Reméljük, hogy a Biztonsági Tanácshoz való fordulás nem üres formalitás. A Biztonsági Tanácshoz való fordulásnak arra kell vezetnie, hogy tárgyalásokat kezdjenek a leginkább érdekelt országgal, vagyis Egyiptommal.’“ Közben a kormányon belül — a kiszivárgott értesülések szerint — elkeseredett cívódás folyik a szuezi ügyben követendő politika tekintetében. Eden miniszterelnöki pozíciója veszélybe került, miután mind a Macmillan és Lord Salisbury által vezetett szélsőséges imperialisták, mind pedig a Butler által képviselt kisebbségiek elégedetlenek vele. Úgy tudják, Butler ellenezte azt a politikát, hogy olyan fenyegetésekkel próbáljanak ráijeszteni Egyiptomra, amelyeket úgysem lehet megvalósítani. A válság felszínre hozta a hamu alatt régóta parázsló hatalmi vetélkedést Butler és Eden között. Sok londoni megfigyelő úgy véli, hogy ha a Biztonsági Tanácshoz való fordulásról azamerikai hajóknak, a csatornahasználati illetéket az Egyesült Államokban levő befagyasztott egyiptomi folyószámlákra kelljen befizetniük. Végül hangoztatta, az Egyesült Államok a jelenlegi körülmények között nem újítja meg azt az ajánlatát, hogy segítséget nyújt Egyiptomnak az asszuáni gát építéséhez. Nehru indiai miniszterelnök vasárnap, egy Delhiben tartott ülésen beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy az eleinte háborúval fenyegető szuezi válság ma már kevésbé kiélezett, de a háború veszélye még nem múlt el egészen. A miniszterelnök síkraszállt azért, hogy a szuezi kérdést „Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok vagy Egyiptom presztízsének megsértése nélkül“ oldják meg. Amikor Nehru értesült, hogy a Szuezi-csatorna kérdését az ENSZ elé terjesztik, örömét fejezte ki. Omar Lutfi, Egyiptom állandó ENSZ-küldötte, aki vasárnap értesült a Biztonsági Tanács összehívásáról, azonnal felvette a kapcsolatot Dzsalal Abdoh iráni küldöttel, aki a Biztonsági Tanácsban egyedül képviseli a Közép-Keletet. Az AFP jelentése szerint ENSZ-beli arab körökben nem tartják kizártnak, hogy Favzi, egyiptomi külügyminiszter személyesen utazik New Yorkba, a Biztonsági Tanács ülésére. Az egyiptomi Szuezi-csatorna Társaság öt spanyol révkalauzt szerződtetett Egyiptom spanyolországi nagykövetségének közvetítésével. A révkalauzok hamarosan elindulnak Port Szaidba, kiderül, hogy azzal csak újabb nyomást akartak gyakorolni — más formában — Egyiptomra, Eden miniszterelnök nem lesz képes sokáig megőrizni pozícióját. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy ha Eden felhasználja ezt az alkalmat komoly tárgyalások megkezdésére, minden bizonnyal széles támogatásban részesül és részben meg tudja menteni azt a hírnevét, amelyet mint „a genfi államférfiú“ és mint a tárgyalások híve szerzett. A kérdés sürgős számára, mivel a konzervatív párt évi értekezlete két hét múlva összeül és addigra valami kilátást kell nyújtania arra, hogy képes lesz megoldani a válságot. A szuezi válság olyan zűrzavart teremtett a nyugati hatalmak között, amilyenre már évek óta nem volt példa, így például a külügyminisztérium szóvivője szerint Dulles külügyminisztert előzetesen tájékoztatták arról a döntésről, hogy a szuezi kérdést a Biztonsági Tanács elé terjesztik. A Daily Express washingtoni tudósítója szerint azonban Dullen mindaddig semmit sem hallott e döntésről, amíg — Londonból hazatérve — meg nem érkezett a washingtoni repülőtérre. Stanley Harrison Az angol közvélemény tárgyalásokat követel Szerdára összehívták a Biztonsági Tanácsot a szuezi kérdés megtárgyalására Az angol gyarmatügyi miniszter a Fehér-Nílus vízének elzárásával fenyegeti Egyiptomot A Sunday Express diplomáciai tudósítója írja: Eden elhatározta, nem tűrheti tovább Dulles halogató taktikáját a szuezi ügyben, és szorgalmazni fogja, hogy oldják meg a válságot. Dulles számára a kritikus időpont november 6. az amerikai választások napja. A Republikánus Párt „béke és jólét”programja azt követeli, hogy a választások befejezéséig jégen tartsák a szuezi válságot. Eden nem várhat addig. Számára a döntő nap október 11. a Konzervatív Párt országos értekezletének napja. Ez az értekezlet a bírálat viharával fogadná a miniszterelnököt, ha a válság még jelenlegi bénultságában tespedne. Eden személyes tekintélye forog kockán. Ő és minisztertársai azt tartják, hogy Angliától érdekeinek feláldozását követelik, amerikai politikai szempontok kedvéért. Dulles politikája ugyanúgy felbőszíti és elkeseríti az angol minisztereket, mint a franciákat. Anglia ütőkártyájára célzott Lennox-Boyd gyarmatügyi miniszter, amikor Edennel folytatott tanácskozása után, és a miniszterelnök teljes támogatásával szombati rádióbeszédében utalt arra, hogy Anglia tartja kezében Uganda tartományban a Fehér-Nílus forrásait és az Owenvízesés gátja segítségével meghatározhatja, mennyi vizet kapjon Egyiptom. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a konzervatív Liverpool Post már augusztus 24-én közölte a Fehér Nílus ugandai forrásai elzárásának ötletét, és Eden is utalt erre szeptember 13-i alsóházi beszédében. Ez volt azonban az első olyan eset, amikor egy miniszter azt a burkolt célzást fűzte hozzá, hogy ezt a lehetőséget ütőkártyának lehet használni. A sajtó egy része aggodalommal utal az ebben a fenyegetésben rejlő újabb veszedelmekre. A Daily Worker megállapítja: A tory-párt legsötétebb elemei Nasszer megdöntését javasolják Egyiptom vízellátásának megvonása útján. Lennox-Boyd csatlakozott ezekhez az elemekhez, és megkérdezte, mi történik, ha széttépjük a Nílus vizének szabályozásáról Egyiptommal kötött egyezményünket? Nem tudhatjuk — folytatja a lap —, mit felelne Nasszer, de tudjuk: ez az intézkedés olyan felháborító barbárság lenne, amelyet nem lehetne a csatorna államosításához hasonlítani. A tory-képviselők kiabálása: „Vonjuk meg a vizet Egyiptomtól”, egészen más dolog lesz, ha a kabinet egyik tagja szajkó módjára ismétli ezt a csatakiáltást. Pisztolyt akarnak szegezni az egyiptomiak fejének és ezt mondanák: „Add át a csatornát, vagy országodat sivataggá változtatjuk és népedet éhhalálba döntjük.” Az ilyesmi valóban az őserdők ököljoga lenne.