Szabad Nép, 1956. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)

1956-09-25 / 267. szám

­ katonai demokráciáról, a nők helyzetéről és a könnyűiparról tárgyalt Kína Kommunista Pártja kongresszusa Peking, szeptember 24. (Új-Kína) Tan Cseng tábornok, a népi felsza­badító hadsereg politikai főosztályá­nak helyettes vezetője, a pártkong­resszus vasárnapi ülésén a hadsereg demokráciájának és centralizmusá­nak elveiről beszélt. A hadsereg demokratikus hagyo­mányát a felszabadító háború során úgy ismerték, mint „a három demok­ráciát”: a politikai, a katonai és a gazdasági demokráciát. A politikai demokrácia azt jelenti, hogy a har­cosok bírálhatják a tiszteket és a hadsereg munkájának hiányosságait. A tisztek kötelesek elfogadni a le­génység bírálatát. A katonai demokrácia azt jelenti, hogy a harcosoknak joguk van javas­latokat tenni, megbeszélni a harci feladatok végrehajtását, a kiképzési és más katonai munkát. A gazda­sági demokrácia értelmében a har­cosok ellenőrizhetik egységük kiadá­sait, hogy megjavítsák saját ellátá­sukat, megakadályozzák a korrup­ciót vagy a pazarlást. Tan Cseng tábornok ezután néhány olyan problémával foglalkozott, ame­lyet szerinte még tisztázni kell. Vitá­ba szállt azzal a nézettel, hogy a tisz­teket nem szabad nyíltan bírálni. A népi felszabadító hadsereg szi­gorú fegyelme a tisztek és a harcosok politikai öntudatán alapszik. A fegyelem fenntartásának fő eszköze a meggyőzés és a neve­lés. A büntetés csak másodsorban, ki­egészítő rendszabályként jöhet te­kintetbe. A tábornok hangsúlyozta, hogy a hadsereg korszerűsítésében két fontos irányelvet tartanak szem előtt: a külföldi tapasztalatokat nem gépiesen használják fel, hanem alkalmazzák a népi felszabadító hadsereg körülmé­nyeire és hagyományaira; másodszor pedig, hogy a változtatásokat fokoza­tosan hajtják végre, s minden refor­mot gondos előkészítés és tervezés előz meg. A hétfői ülésen Caj Csang, a köz­ponti bizottság női munka­bizottsá­gának első titkára a nők szerepének lebecsülése miatt a forradalmi mun­kában, az építőmunkában, megbí­rált néhány országos szervezetet. Hangsúlyozta, hogy a női káderek kiképzése és előléptetése nem folyik tervszerűen sőt még az a­­felfogás sem halt ki egészen, hogy „egy férfi felér három nővel“. A káderek soraiban növekszik a nők száma és javul a nők arány­száma is. 1951-ben 500 000 volt a női káderek száma, vagyis nyolc százalék. Ez a szám 1955-ben már 764 000-re, vagyis 14 és fél százalékra emelkedett. Caj Csang beszédében három ja­vaslatot tett a női káderek kiképzé­sével és előléptetésével kapcsolatban: 1. emelni a párt nőtagjainak és a pár­­tonkívüli női kádereknek szocialista öntudatát és tervszerűen segíteni őket ahhoz, hogy szaktudásra tegye­nek szert; 2. bátran nevezni ki női kádereket vezető állásokba, alkalmat adni nekik arra, hogy próbára tegyék képességeiket, bátorítani őket a mun­kában és jótanáccsal segíteni őket hibáik kijavításában. 3. csecsemőott­honok és óvodák, kifőzések és moso­dák létesítésével enyhíteni a háztar­tás terheit Csia To-fu könnyűipari miniszter a kínai könnyűipar helyzetéről és fel­adatairól beszélt. A könnyűipar termelését a máso­dik ötéves terv időszaka alatt több mint 60 százalékkal lehet és kell emelni — mondta. — Elsősorban a meglevő üzemek teljesítőképességé­nek teljes kihasználására kell töre­kedni. Az állami, magánüzemek és kis­ipari szövetkezetek az első öt­éves terv idején a könnyűipari termelésnek több mint 60 szá­zalékát szolgáltatták. Csia To-fu hangsúlyozta, hogy a második ötéves tervben az ipari be­ruházásokból nagyobb rész jut a könnyűiparnak, mint a jelenlegi öt­éves tervben. A könnyűipar fejlesztése több köny­­nyűipari gép gyártását, több szakem­ber kiképzését és a nyersanyagok mi­nőségének megjavítását követeli. „A könnyűipar gyorsabb növekedése nemcsak több árut, hanem jobb mi­nőségű árut is kell hogy jelentsen” — mondta Csia To-fu. Befejeződött a három arab államfő tanácskozása Kairó, szeptember 24. (TASZSZ) A három arab államfő — Nasszer egyiptomi elnök, Kuatli szíriai elnök és Szaud Szaud-Arábia­i király ta­nácskozása szeptember 23-án este be­fejeződött. A tanácskozásról közle­ményt adtak ki. Az egyiptomi rádió szerint a köz­lemény mindenekelőtt „rávilágít az összes arab problémák legfrissebb fejleményeire és az izraeli veszély­re”, majd megerősíti, hogy a három államfő „nézete teljes mértékben egyezett a szuezi ügyben". „A csatorna használóinak érdekeit legjobban úgy lehet megvédeni, ha tárgyalásba bocsátkoznak Egyiptom­mal” — fűzi hozzá a közlemény, s jelzi, hogy a három államfő legköze­lebb Damaszkuszban találkozik. 200 letartóztatás Nicaraguában Somoza nicaraguai köztársasági el­nök ellen pénteken este merényletet követtek el. Az elnököt megoperálták, állapota kielégítő. A nicaraguai rendőrség vasárnap mintegy 200 embert tartóztatott le. A letartóztatottak között van Pedro Joaquin Chamorro, a La Prensa című ellenzéki lap szerkesztője és Diego Mandel Chamorro, egy politikai heti­lap szerkesztője. Letartóztattak két ismert politikai vezetőt. Az egyik Familiano Chamorro tábornok, a Kon­zervatív Párt vezetője, aki Somoza hatalomrajutása előtt Nicaragua el­nöke volt. A másik Enoc Aguado, aki „független liberális pártot” igyeke­zett létrehozni, hogy megakadályozza Somoza újramegválasztását. (MTI) Mikojan és Muhitdinov hazatért Pekingből A. I. Mikojan, valamint N. A. Mu­hitdinov, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára hétfőn Pekingből visszatért Moszk­vába. A kínai—nepáli egyezmény Mint már jelentettük, a Kínai Nép­­köztársaság és Nepál szeptember 20-án egyezményt kötött. Az egyez­mény értelmében a két fél állampol­gárai kereskedhetnek, utazhatnak és zarándokolhatnak egymás országá­nak közös megállapodással kijelölt helyein. A kínai kormány beleegye­zik, hogy Nepál kereskedelmi képvi­seleteket létesítsen Sigaceban, Kje­­rongban és Njalamban. A kínai kor­mány később megállapítandó helye­ken hasonló számú kereskedelmi kép­viseletet létesíthet Nepálban. Kína és Jemen felveszi a diplomáciai kapcsolatot Peking, szeptember 24. (TASZSZ) A Kínai Népköztársaság és a Je­meni Királyság kormánya hétfőn Pe­­kingben közös közleményt hozott nyilvánosságra. A közlemény szerint a két ország felveszi a diplomáciai kapcsolatot és követet cserél. Fellép-e Londonban a moszkvai Nagy Színház balettegyüttese? A „kalap-botrány” újabb fejleményei Olvasóinknak már hírt adtunk ar­ról a provokációról, amelyet nemré­giben a Londonban járt szovjet atlé­­tacsapat egyik tagjával, Nyina Pono­­marjovával szemben kíséreltek meg. Ponomarjovát azzal vádolták, hogy az egyik londoni áruházból el akart lopni öt kalapot. A szovjet sportolók természetesen lemondták a versenyt és hazautaztak. A „kalap-botrány“ — mint az an­gol sajtó nevezte — nagy hullámo­kat vert, s a londoni lapok a napok­ban az ügy újabb következményeiről közölnek terjedelmes cikkeket. A londoni színházlátogató közön­ség hetekkel ezelőtt nagy örömmel értesült arról, hogy a moszkvai Nagy Színház balettegyüttese, Ulanovával és más világhírű táncosokkal az élen, vendégszereplésre érkezik a Covent Garden operába. A londoni lapok so­kat foglalkoztak a várva várt nagy művészeti eseménnyel és megírták, hogy a jegyek máris négy hétre előre elfogytak. Ezt az örömteli várakozást egyszeriben megdöbbenéssé változtat­ta az az Izvesztyija szeptember 21-i számában megjelent levél, amelyet a londoni vendégszereplésre készülő szovjet együttes nevében Ulanova és az együttes más tagjai írtak alá. A szovjet művészek levelükben élesen elítélik a Ponomarjova ellen megkí­sérelt provokációt. Hangsúlyozzák, hogy nagy örömmel és szeretettel ké­szültek a londoni vendégszereplésre, de a fellépést mégis kénytelenek meg­fontolni. „Mi a biztosítéka annak — írják — hogy valamelyikünkkel nem ismétlődik meg majd olyan pro­vokáció, amilyent Londonban Nyina Ponomarjova ellen kíséreltek meg? ... Nem engedhetjük meg, hogy együt­tesünk valamelyik tagját bárminő provokáció veszélye fenyegethesse. Ezért felvetjük a kérdést, hogy a je­lenlegi viszonyok között színházunk balettcsoportja nem utazhat London­ba vendégszerepelni.’“ Az angol közvéleményt valósággal lázba hozta Ulanováék lemondó le­vele. Szinte valamennyi lap első olda­lon, terjedelmes cikkekben, sőt ve­zércikkekben foglalkozik az esemény­­nyel. A Daily Mail a Ponomarjova elleni provokációt „ostoba ügynek’’ bélyegzi és hangsúlyozza: „ha az ügynek folytatása lesz, a végén még kárbavész az a fáradságos munka, amellyel kulturális és sportkapcsola­tainkat az első genfi értekezlet óta kiépítettük". A lap hatalmas fényké­pet is közül Ulanováról a Romeo és Júlia szerepében és nagy betűkkel ezt írja a kép alá: „Ezt láthattuk vol­na." Az angol sajtó nagy része szeret­­né meg nem történtté tenni az esetet. A londoni Times is így ír szeptember 22-i szerkesztőségi cikkében: „A köz­vélemény zöme úgy véli, hogy csupán félreértés történt..." Az Angol—Szovjet Baráti Társaság elnöke a Daily Workerben nyílt leve­let írt a szovjet balettművészeknek. Hangsúlyozta, hogy aggodalmuk jo­gos, de kérte őket, gondolják meg a dolgot még egyszer és jöjjenek el Londonba. Az ügy egyik fél részéről sem zá­rult még le és az angol közvélemény érdeklődéssel várja a fejleményeket. SZŰZFÖLDI ARATÁS Mint újságíró, s mint kombájn­munkás is, tagja voltam annak a hu­szonhat tagú ifjúsági aratóbrigádnak, amelyik több mint ötezer kilométerre hazánktól, augusztus 15-től 23 napon át, az egyik szűzföldi állami gazdaság­­ban segített az aratásban. Az Urálon túl, nagyjából a 63. hosszúsági és az 53. szélességi kör ta­lálkozási, a Magnyitogorszk és Rusz­­tanaj városok közötti távolság körül­belüli felező pontján, Kazahsztán északnyugati csücskében, az ur­­nyekszki állami gazdaságban dolgoz­tunk. Az itteni területre már csak a hagyománytisztelet kedvéért illik a „szűzföld" jelző, mert valójában nem az, hanem két esztendeje az ember szolgálatába állított termőföld. De hogy milyen lehetett azelőtt, arról némi fogalmat alkothattunk magunk­nak, hiszen gyorsvonatunk hatalmas, parlagon heverő, s egy-egy primitív házikót csak hébe-hóba láttató pusz­taságokon is átrobogott. Másrészt: az urnyekszki gazdaságban is van még néhány ezer holdnyi feltörésre váró földterület. Füvet, vadvirágot növesztő sztyeppe volt itt, a lapályokban megbúvó, sás­sal szegélyezett, nyáron is jéghideg­vizű apró tavakkal, mocsarakkal s az egész tájat festőivé avató, gyö­nyörű nyírligetekkel. Az őslakó kazahok nagyon gyéren települtek, s nomád pásztoréletet folytattak, amire bizonyságtételt ma­gunk is találtunk. A magnyito­­gorszki vasútvonaltól körülbelül ti­zenöt kilométerre van egy Kazahovka nevű falu, amelynek lakói már állat­­tenyésztő kolhozba tömörültek, s csak tőlük mintegy harmincöt kilométerrel odább található meg a másik, szintén állattenyésztő közösségben élő aal. Kevés embernek nyújtott megélhe­tési lehetőséget ez a határtalan pusz­taság, amelyen ma már pezseg az élet, s amely nyáron szinte végelát­hatatlan búzatenger. A táj lenyűgö­ző: aranyló búzaóceán, benne a hófehér törzsű nyírfaligetek szigetei és a lánctalpas traktorok, teherautók kitaposta, aszfaltsima földutak. A párt felhívására 1954 áprili­sában jöttek ide az első, főleg a kom­­szomolisták közül verbuvált telepe­sek Moszkvából, Leningrádból, Uk­rajnából, Cseljabinszkból, Alma-Atá­­ból, a Szovjetuniónak szinte minden vidékéről. A gazdaság területén — az öregeket, gyerekeket is beleszámítva — háromezer ember él, közülük ezer dolgozik. A „honfoglalóknak” nem volt köny­­nyű dolguk. Sátrakban, szántalpon idevontatott vagonokban laktak, de már az első esztendőben ilyen körül­mények között is 37 000 holdat fel­szántottak a gazdaságnak kijelölt 53 000 holdas területből. Már ideérke­­zéskor hozzáláttak a lakóházak épí­téséhez, s ma a szovhoz központja szabályos, csinos falu. Háromszáz la­kóház és számos középület van Ur­­n­vekszkben. A párt- és a Komszomol­­bizottság emeletes házban székel, eb­ben rendezték be a gazdaság vezető­ségének irodáit és a postát is. A szov­­háznak röntgengéppel felszerelt kór­háza, 250 férőhelyes iskolája, inter­­nátusa van, ezenkívül étterem, üzlet- és fürdőház, szabó-, cipész-, borbély­műhely, színpaddal ellátott klubhelyi­ség van a faluban. S­­ vajon ki gon­dolná, hogy még nyomda és szerkesz­tőség is működik Vrnyekszkben? A­­két oldalon megjelenő hetilapot s a szántás-aratás idején az eredmények­ről tájékoztató röplapokat egyébként a háborúban hazánkban is járt Liszov elvtárs, ez az idős forradalmár szer­keszti. A település nagy része fából, a többi vályogból épült, de láttuk, hogy az újabb építkezéseknél már a salaktéglát és a vasbetont is használ­ják. Az állam a lakóházak építésére, te­hénvásárlásra tíz év alatt visszafize­tendő 10 000 rubeles hitelt adott az igénylőknek, akiknek nem okoz kü­lönösebb nehézséget a kölcsön meg­térítése, hiszen 3 szántás-vetés-aratás idején havi 1500—3000 rubelt is meg­keresnek. Az emberek jól öltözöttek, csaknem minden családnak van rá­diója, sokan vettek már motorkerék­párt. Mindezt az tette lehetővé hogy a szűzföldön sokkal kifizetődőbb a búzatermelés, mint a Szovjetunióban bárhol Beszéljünk azonban először a nagyarányú gépesítésről, amely nél­kül az új területek meghódítása el sem képzelhető. A szovhoznak 77 lánctalpas traktora, 75 kombájnja, 47 gépkocsija, s a talajműveléshez szük­séges ekéi, tárcsái, boronái, magtisz­títói, maghordó elevátorai vannak. Szükség esetén a területi székhelyen létesített „autókolónia” gépkocsijait is igénybe vehetik. (Meg kell jegyez­nünk, hogy a dolgozók nagy része a különböző tanfolyamokon és a gya­korlatban, már ittléte óta szerezte meg a traktor-, kombájn-, gépkocsi­vezetéshez szükséges szakmai képesí­tést.) Főmérnök vezetésével működő, esztergapadokkal felszerelt gépmű­helye és villanytelepe is van az ur­­nyekszki állami gazdaságnak. Az ember és gép közös munkájá­nak eredménye, hogy ebben az esz­tendőben már 40 ezer holdon termett a búza. A kazahsztáni sztyeppe ős­­talajának és — júliusban-augusztus­­ban általában 35—40 fok C, ápri­listól szeptemberig, tehát a „vegetá­ciós időszak” alatt 18—22 fok C átla­gos hőmérsékletű — éghajlatának megfelelő tavaszi búzát május elején vetik. Az itteni búza valamivel ala­csonyabb és keményebb szárú, mint a hazánkban termesztett, de dús sikértartalmú, hektoliter súlya 80 kilogramm. S hogy miképpen „fizet”, annak illusztrálására álljon itt példaként a brigádunk által learatott 1500 hold termése. Egy négyszáz holdas, enyhe dombté­­­tőn elterülő tábláról 15 mázsás átlagtermést takarítottunk be. Ezután kevésbé jó termő terüle­teken — vadvizek még magfüves partjain, apró erdők között kanyargó sávokon — arattunk, mégis több mint 17 ezer mázsa gabonát szállítottunk a kombájnszerűre. A holdankénti át­lag ezeken a területeken 12 mázsa, volt. A gazdaság össztermésének át­­­laga jobb ennél, becslésünk szerint az 13—14 mázsa között mozog. Az ur­­nyekszkiek tehát magasan túlteljesít­hetik 32 ezer tonnás tervüket, körül-­ belül félmillió mázsa elsőrendű ké­t­nyérgabonát szállíthatnak az állami­­ magtárakba, így azután érthető, hogy az állam­­tól két esztendeje kapott 11 millió­ rubel kölcsönnek a felét már az idén,­ a másik felét pedig jövőre vissza­ tudja fizetni a gazdaság. S még min­­­dig törnek fel búzatermesztésre al­­­kalmas területeket. 1960-ig például­ további 7000 hold megművelését ter-­­vezik. Addigra 3400 darab szarvas-­ marhából, 10 000 sertésből, 100 000­­ darab baromfiból álló állattenyésztői farmot is létesítenek. Egyedül Kazahsztánban 93 gaz­daság van az urnyekszkin kívül. S mindezek együttvéve, a két-három éve művelés alá vett földterületeknek mindössze az ötödrészén gazdálkod­nak. S hogy mit jelent a szűzföldi búzatermelés a Szovjetunió gabona­problémájának megoldásában, arról Seljapin elvtárs, a Komszomol első titkára tájékoztatott bennünket, ami­kor brigádunkat meglátogatta. El­mondotta, hogy eddig általában 320 millió mázsa kenyérgabonát gyűjtöt­tek be évente, az idén viszont már közel félmilliárd mázsa tárolására kellett felkészülniük. A szűzföldi bú­za mázsájának termesztési költsége egyébként 18 rubel, míg eddig átla­gosan 32 rubel volt, sőt, voltak esz­tendők, amikor a szmolenszki terüle­ten a 100 rubelt is meghaladta. Már hazaérkezésünk után hallottuk, hogy az Európa Hangja annak idején „krokodilkönnyeket hullatott” miat­tunk, mondván: rabszolgamunkára visznek 26 magyar fiatalt a szűzföl­dekre. Az ember az ilyesmire már csak nem is legyint. Brigádunk min­den tagja nevében bátran kijelent­hetem: bárcsak minden nyáron részt vehetnénk a kemény helytállást kö­vetelő szűzföldi aratásban. Nagyon megszerettük azokat az embereket, akik távol a szülőhelyüktől, megszo­kott környezetüktől országnyi terüle­teket varázsoltak termővé. Tarján István Hruscsov Puliiban Pula, szeptember 24. (Tanjug) Vasárnap délelőtt N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja Joszip Broz-Tito köztársasági elnök kíséretében meg­tekintette a pulai ..Uljanik“ hajógyá­rat és jelen volt az „Uljanik“ nevű teherhajó vízrebocsátásának ünnep­ségén. A délután folyamán N. Sz. Hrus­csov Tito elnök kíséretében a „Pod­­gorica“ jachton Pulából visszatért Brioniba. A magyar szövetkezeti küldöttség a Vajdaságban Belgrád, szeptember 24. (MTI) A Jugoszláviában tartózkodó ma­gyar szövetkezeti küldöttség Vas Zoltánnak, a SZÖVOSZ elnökének vezetésével az elmúlt napokban a Vajdaság különböző mezőgazdasági létesítményeit és termelőszövetkeze­teit látogatta meg. Mosa Pijade ebédje a bolgár parlamenti küldöttség tiszteletére Belgrád, szeptember 24. (Tanjug) Mosa Pijade, a szövetségi nemzet­­gyűlés elnöke díszebédet rendezett a Belgrádban tartózkodó bolgár par­lamenti küldöttség tiszteletére. Az igen szívélyes légkörben lezaj­lott ebéden Mosa Pijade és Todor Zsivkov, a bolgár parlamenti küldött­ség vezetője pohárköszöntőt mon­dott. JUDK-küldöttség érkezett Prágába Prága, szeptember 24. (TASZSZ) Szeptember 23-án küldöttség érke­zett a Német Demokratikus Köztár­saságból Prágába, hogy részt vegyen a német—csehszlovák barátsági hé­ten. A küldöttség tagjai munkások, parasztok, értelmiségiek. Vezetője E. Correns professzor. Otto Klicka, Csehszlovákia nagy­követe a Német Demokratikus Köz­társaságban, hétfőn ünnepélyes kere­tek között átnyújtotta Wilhelm Pieck köztársasági elnöknek a Fehér Oroszlán-rend I. fokozatát. Hunyadi János emlékülés a Román Tudományos Akadémián Bukarest, szeptember 24. (Agerpres) A Román Tudományos Akadémia tudományos ülést rendezett Hunyadi János halálának 500. évfordulója al­kalmából. Az ülésen megjelent Cri­­vu Stoica, a minisztertanács elnöke, Constantin Pirvulescu, a nagy nem­zetgyűlés elnöke, Parhon akadémi­kus, valamint az ország politikai és kulturális életének más vezetői. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Elekes Lajos, Székely György és Mályusz Elemér történé­szek jelentek meg az ülésen. A csangkajsekisták lőttek egy nyugatnémet hajóra New York, szeptember 24. (TASZSZ) A csangkajsekista tüzérség szep­tember 22-én rálőtt a Monika nevű nyugatnémet kereskedelmi hajóra. A tüzérségi tűz egy német matrózt meg­ölt és kettőt megsebesített. Bécs. — A svéd vezérkar hivatalo­san közölte, hogy Ausztria képviselői néhány nap óta svéd légelhárító tüzérségi fegyverek vásárlásáról tár­gyalnak a Bofors-művekkel. (MTI) Belgrád. — A brit parlament két háza jugoszláv parlamenti küldöttsé­get hívott meg decemberre Angliába. (MTI) Ellentétek a francia kormány tagjai között Párizs, szeptember 24. (Tudósítónk telefon jelentése.) Értesüléseim szerint a szombati francia minisztertanácson ,és a kor­mány tagjai közt folytatott magán­­beszélgetéseken is. heves vitákr­a ke­rült sor a szuezi kérdésben követen­dő politika ügyében. A sajtóba kiszi­várgott különböző értesülések arra mutatnak, hogy a kormányon belül lényegében három álláspont jegece­­sedett­­ki: egyes miniszterek azt kí­vánták, hogy a második londoni ér­tekezleten létrejött megegyezést a francia kormány kereken vesse el, s még akkor is folytassa az eredeti „szilárd“ politikai irányvonalát, ha egyedül marad. Más miniszterek — élükön Mollet miniszterelnökkel és Pineau külügyminiszterrel — amel­lett kardoskodtak, hogy tudomásul kell venni a Londonban hozott hatá­rozatokat a csatorna használóinak szövetségét illetően, de fenntartások­kal kell csatlakozni a Londonban el­fogadott tervhez. A miniszterek har­madik csoportja azt javasolta, hogy a kormány nyújtsa be lemon­dását, a nemzetgyűlést hívják össze rendkívüli ülésszakra, s ezen a kor­mány tárja a nemzetgyűlés elé a helyzetet. Hosszas vita után a minisztertanács a „fenntartás­sal való csatlakozás” álláspont­ját fogadta el, miután Guy Mollet-nek sikerült meg­győznie a kormány tagjait arról, hogy csak a csatornahasználók szö­vetségével való teljes szakítás és a fenntartásokkal való csatlakozás kö­zött lehet választani, így az utóbbi mellett döntöttek, ami azonban az Aurore szerint tisztára formális jel­legű. A jobboldali lapok keserűen bírál­ják az amerikaiakat és a kudarcért őket vádolják. A Combat szerint a francia kormányt nyugati szö­vetségesei alaposan bennhagy­ták a pácban és ezzel kétessé tet­ték a nyugati szolidaritás, a nyu­gati szövetség értelmét. Mit vár Párizs a Biztonsági Tanácstól? A Monde szerint az angol és a francia kormány a kérdésnek a Biz­tonsági Tanács elé terjesztése révén azt akarja elérni, hogy 1. valamilyen módon megerősítse a meglazult nyu­gati szolidaritást; 2. a 18 hatalom tervének a lehető legszélesebb támo­gatást biztosítsa. A Monde rámutat arra, hogy a Biztonsági Tanács szerdai ülé­sével egyidőben fontos megbe­szélés kezdődik Párizsban Eden­­ angol miniszterelnök, Selwyn ♦ Lloyd külügyminiszter és a fran­­­­cia kormány vezetői között. ♦ A lap szerint a Mollet—Eden-megbe­­­szélésen valószínűleg nem jutnak­­majd újabb konkrét elhatározásokra ,de most, egy nyilvánvaló diplomáciai kudarc idején, minden olyan lépés­nek, mely London és Párizs össz­hangját mutatná, nagy jelentősége lenne. „A Szovjetunió a nyertes..." André Fontaine, a Monde-ban cikk­sorozatot kezdett Szueztől Londonig címmel. Elemzi a jelenlegi helyzet legfontosabb tényezőit, és a többi kö­zött a következő megállapításokra jut: A háború nem tört ki. Többé nem olyan időket élünk, amikor néhány ágyúlövés vagy egy kis európai flot­ta Egyiptomot vagy Kínát térdre kényszeríthetné. Bizonyos, hogy egy francia—angol­ partraszállás a Nílus deltájában a világ legerősebb flottá­jának és páratlan erejű légi kötelé­keknek támogatásával gyorsan szét­zúzta volna az egyiptomi csapatok ellenállását. De nem lehetett pusztán katonai szempontból mérlegelni a helyzetet. Ha fel is tételezzük, hogy a katonai győzelem gyors lett volna, annak tartós békévé való átalakítá­sa megoldhatatlan feladatnak lát­szott. A guerilla-harc, amelynek si­került Egyiptomból kiűznie az ango­lokat, bizonyára megakadályozta vol­na, hogy újból Szilárdan megvessék lábukat Egyiptomban és főleg meg­akadályozta volna a hajózási forgal­mat a csatornán. Az is bizonyos, hogy a többi arab állam, az Izlám­­közösség, Nasszert támogatta volna és a közel-keleti olajvezetékek nem lettek volna biztonságban. A cikkíró végül leszögezi, hogy mindebből csak a Szovjetunió húz hasznot. A nyugatiaknak hosszú időn át sikerült távoltartaniuk a szovjet befolyást az észak-afrikai és a közép­keleti országoktól, ma azonban a Szovjetunió befolyása ebben a térség­ben egyre jobban növekszik. Egyip­tomban szovjet gazdasági segélyről tárgyalnak és megjelentek a szovjet révkalauzok is a visszahívott angol­francia révkalauzok pótlására. Sztálin idején mindez nem lett volna lehetsé­ges, ma azonban a szovjet kormány hajlékony és rugalmas politikája lehe­tővé tette, hogy a Szovjetunió ebben a térségben fontos tényezővé váljál — írja Fontaine. Rudnyánszky István 3 Emilio Nunez Portuando, a Bizton­sági Tanács elnöke, szeptember 26-ra összehívta a Biztonsági Tanács ülé­sét. A Biztonsági Tanács Anglia és Franciaország kérésére a szuezi kér­dést tárgyalja meg. Az AFP hírügynökség illetékes angol forrásra hivatkozva arról ír, hogy a Biztonsági Tanács ülésére Egyiptomot is meghívják. A szerdai ülésen a kérdés előzményeit vizsgál­ják meg. A kérdés lényegére vonat­kozó vitákra, az AFP szerint csak október 1 után kerül sor, amikor már összeült a második londoni érte­kezleten részt vett országok nagykö­veteinek bizottsága, a csatorna­hasz­nálók szövetségének létrehozására. A brit külügyminisztériumban ki­jelentették, Nagy-Britannia és Franciaország a tárgyalások során kéri, hogy a Biztonsági Tanács hagyja jóvá a csatorna nemzetközi irányításá­nak helyreállítására tett 18 ha­talmi javaslatokat, amelyeket Kairó, Menzies látogatása után elutasított. A jelentések szerint a brit kor­mány továbbra is ragaszkodik a csa­torna­használók szövetségéhez, s az a véleménye, hogy e szövetségnek fontos szerepe lesz a szövetség tagjai és az egyiptomi kormány közötti kap­csolatok megteremtésében. A külügy­minisztérium közlése szerint a Biz­tonsági Tanács érdemi vitáján Sel­­wyn Lloyd külügyminiszter is részt vesz. Dulles amerikai külügyminiszter vasárnap televíziós beszédben foglal­kozott a szuezi kérdéssel. Helyeslőleg vette tudomásul az angol—francia döntést, amely a szuezi kérdést a London, szeptember 24. (Tudósítónk telefonjelentése.) Angliában a legtöbben üdvözlik a brit és a francia kormány ama elha­tározását, hogy az ENSZ elé terjesz­tik a szuezi viszályt, s a tárgyalások felé tett lépést látják e döntésben. Általában felismerik, hogy a kudarc­ba fulladt erőpolitika után csupán a tárgyalások útján lehet elérni a vál­ság megoldását. A Manchester Guardian hétfői számában megállapítja: „Úgy látszik, már elmúlt az a veszély, hogy bele­rohanunk az Egyiptommal való ösz­­szetűzésbe olyan körülmények között, amelyek egész Ázsiát Egyiptom olda­lára állították volna." A lap hozzá­teszi: „A következő lépés valamilyen fajta tárgyalás lesz, vagyis olyasmi, amivel a csatornát használó nemze­tek még nem próbálkoztak, mivel a Menzies-bizottság Kairóban nem tár­gyalt, hanem csak feltételeket ter­jesztett Nasszer elé." Mindazonáltal még mindig vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a kormánykörök nem nagyon akar­nak tárgyalásokat kezdeni Egyiptom­mal a szó igazi értelmében. Az eddig tett hivatalos nyilatkozatok után ítél­ve a cél az, hogy a kérdésnek a Biz­,­tonsági Tanács elé terjesztését to­vábbra is annak a veszélyes és hiába­Biztonsági Tanács elé terjeszti. Ki­jelentette, hogy a csatorna­haszná­lók szövetsége megalakulása előtt nem lett volna helyes a szuezi kér­dést a Biztonsági Tanács elé vinni. A szövetségről Dulles úgy nyilatko­zott, hogy az nagymértékben az ENSZ segítségére lesz, mert „lehető­séget nyújt a gyakorlati intézkedé­sekre a csatornát használó országok, valamint Egyiptom között anélkül, hogy új szerződésbeli kötelezettsé­gekre lenne szükség”. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodik a Szuezi-csatorná­nak valamilyen nemzetközi igaz­gatásához. Elutasította azt az egyiptomi javasla­tot, hogy egy újabb szerződésben biztosítsák a csatornán való szabad átkelést. A külügyminiszter kijelentette: londoni tartózkodása során nem vi­tatta meg, mi történhetnék, ha az E­NSZ-nek nem sikerülne megtalál­nia a kérdés békés rendezésének módját. „A megoldásnak — mondot­ta — az igazságon és a nemzetközi jogon kell alapulnia.” De hozzáfűz­te: „Nem lehet mindig arra számíta­ni, hogy az országok nem fognak az erőhöz folyamodni, hacsak nincs egy olyan alternatíva, amely megfelel a nemzetközi jognak és az igazságnak. Hacsak nincs egy igazságos megol­dás, úgy véleményem szerint nem le­het elvárni azt, hogy örökösen azt kérik a népektől, ne folyamodjanak az erő alkalmazásához.“ Dulles közölte: javasolja Humph­rey pénzügyminiszternek, tegyen in­tézkedéseket, melyeknek értelmében való követelésnek a fenntartására akarják felhasználni, hogy Egyiptom mondjon le a csatorna fölötti szuve­renitásáról. Alfred Rubens, a munkáspárt egyik vezető tagja ezzel kapcsolatban fi­gyelmeztetést intézett a kormányhoz, kijelentve: „Reméljük, hogy a Biz­tonsági Tanácshoz való fordulás nem üres formalitás. A Biztonsági Tanács­hoz való fordulásnak arra kell vezet­nie, hogy tárgyalásokat kezdjenek a leginkább érdekelt országgal, vagyis Egyiptommal.’“ Közben a kormányon belül — a ki­­szivárgott értesülések szerint — elkeseredett cívódás folyik a szuezi ügyben követendő politi­ka tekintetében. Eden miniszterelnöki pozíciója ve­szélybe került, miután mind a Mac­millan és Lord Salisbury által veze­tett szélsőséges imperialisták, mind pedig a Butler által képviselt kisebb­ségiek elégedetlenek vele. Úgy tud­ják, Butler ellenezte azt a politikát, hogy olyan fenyegetésekkel próbálja­nak ráijeszteni Egyiptomra, amelye­ket úgysem lehet megvalósítani. A válság felszínre hozta a hamu alatt régóta parázsló hatalmi vetélkedést Butler és Eden között. Sok londoni megfigyelő úgy véli, hogy ha a Biz­tonsági Tanácshoz való fordulásról az­­amerikai hajóknak, a csatorna­­használati illetéket az Egyesült Álla­mokban levő befagyasztott egyiptomi folyószámlákra kelljen befizetniük. Végül hangoztatta, az Egyesült Ál­lamok a jelenlegi körülmények kö­zött nem újítja meg azt az ajánla­tát, hogy segítséget nyújt Egyiptom­nak az asszuáni gát építéséhez. Nehru indiai miniszterelnök vasár­nap, egy Delhiben tartott ülésen be­szédet mondott, amelyben kijelen­tette, hogy az eleinte háborúval fenyegető szuezi válság ma már kevésbé kiélezett, de a háború veszélye még nem múlt el egészen. A miniszterelnök síkraszállt azért, hogy a szuezi kérdést „Anglia, Fran­ciaország és az Egyesült Államok vagy Egyiptom presztízsének meg­sértése nélkül“ oldják meg. Amikor Nehru értesült, hogy a Szuezi-csator­na kérdését az ENSZ elé terjesztik, örömét fejezte ki. Omar Lutfi, Egyiptom állandó ENSZ-küldötte, aki vasárnap értesült a Biztonsági Tanács összehívásáról, azonnal felvette a kapcsolatot Dzsalal Abdoh iráni küldöttel, aki a Bizton­sági Tanácsban egyedül képviseli a Közép-Keletet. Az AFP jelentése sze­rint ENSZ-beli arab körökben nem tartják kizártnak, hogy Favzi, egyip­tomi külügyminiszter személyesen utazik New Yorkba, a Biztonsági Ta­nács ülésére. Az egyiptomi Szuezi-csatorna Tár­saság öt spanyol révkalauzt szerződ­tetett Egyiptom spanyolországi nagy­­követségének közvetítésével. A rév­kalauzok hamarosan elindulnak Port Szaidba, kiderül, hogy azzal csak újabb nyo­mást akartak gyakorolni — más for­mában — Egyiptomra, Eden minisz­terelnök nem lesz képes sokáig meg­őrizni pozícióját. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy ha Eden felhasználja ezt az al­kalmat komoly tárgyalások meg­kezdésére, minden bizonnyal szé­les támogatásban részesül és részben meg tudja menteni azt a hírnevét, amelyet mint „a genfi ál­lamférfiú“ és mint a tárgyalások hí­ve szerzett. A kérdés sürgős számá­ra, mivel a konzervatív párt évi ér­tekezlete két hét múlva összeül és addigra valami kilátást kell nyújta­nia arra, hogy képes lesz megoldani a válságot. A szuezi válság olyan zűrzavart teremtett a nyugati hatalmak kö­zött, amilyenre már évek óta nem volt példa, így például a külügymi­nisztérium szóvivője szerint Dulles külügyminisztert előzetesen tájékoz­tatták arról a döntésről, hogy a szue­zi kérdést a Biztonsági Tanács elé ter­jesztik. A Daily Express washingtoni tudósítója szerint azonban Dullen mindaddig semmit sem hallott e dön­tésről, amíg — Londonból hazatérve — meg nem érkezett a washingtoni repülőtérre. Stanley Harrison Az angol közvélemény tárgyalásokat követel Szerdára összehívták a Biztonsági Tanácsot a szuezi kérdés megtárgyalására Az angol gyarmatügyi miniszter a Fehér-Nílus vízének elzárásával fenyegeti Egyiptomot A Sunday Express diplomáciai tu­dósítója írja: Eden elhatározta, nem tűrheti tovább Dulles halogató takti­káját a szuezi ügyben, és szorgal­mazni fogja, hogy oldják meg a vál­ságot. Dulles számára a kritikus idő­pont november 6. az amerikai válasz­tások napja. A Republikánus Párt „béke és jólét”programja azt követeli, hogy a választások befejezéséig jégen tartsák a szuezi válságot. Eden nem várhat addig. Számára a döntő nap október 11. a Konzervatív Párt or­szágos értekezletének napja. Ez az ér­tekezlet a bírálat viharával fogadná a miniszterelnököt, ha a válság még jelenlegi bénultságában tespedne. Eden személyes tekintélye forog koc­kán. Ő és minisztertársai azt tartják, hogy Angliától érdekeinek feláldozá­sát követelik, amerikai politikai szem­pontok kedvéért. Dulles politikája ugyanúgy felbőszíti és elkeseríti az angol minisztereket, mint a franciá­kat. Anglia ütőkártyájára célzott Lennox-Boyd gyarmatügyi miniszter, amikor Edennel folytatott tanácsko­zása után, és a miniszterelnök teljes támogatásával szombati rádióbeszé­dében utalt arra, hogy Anglia tartja kezében Uganda tartományban a Fehér-Nílus forrásait és az Owen­­vízesés gátja segítségével meghatá­rozhatja, mennyi vizet kapjon Egyip­tom. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a konzervatív Liverpool Post már augusztus 24-én közölte a Fehér­ Nílus ugandai forrásai elzárásának ötletét, és Eden is utalt erre szep­tember 13-i alsóházi beszédében. Ez volt azonban az első olyan eset, ami­kor egy miniszter azt a burkolt cél­zást fűzte hozzá, hogy ezt a lehető­séget ütőkártyának lehet használni. A sajtó egy része aggodalommal utal az ebben a fenyegetésben rejlő újabb veszedelmekre. A Daily Worker megállapítja: A tory-párt legsötétebb elemei Nasszer megdöntését javasolják Egyiptom víz­ellátásának megvonása útján. Len­nox-Boyd csatlakozott ezekhez az ele­mekhez, és megkérdezte, mi történik, ha széttépjük a Nílus vizének szabá­lyozásáról Egyiptommal kötött egyez­ményünket? Nem tudhatjuk — folytatja a lap —, mit felelne Nasszer, de tudjuk: ez az intézkedés olyan felháborító bar­bárság lenne, amelyet nem lehetne a csatorna államosításához hasonlítani. A tory-képviselők kiabálása: „Von­juk meg a vizet Egyiptomtól”, egé­szen más dolog lesz, ha a kabinet egyik tagja szajkó módjára ismétli ezt a csatakiáltást. Pisztolyt akarnak szegezni az egyiptomiak fejének és ezt mondanák: „Add át a csatornát, vagy országodat sivataggá változtat­juk és népedet éhhalálba döntjük.” Az ilyesmi valóban az őserdők ököl­joga lenne.

Next