Szabad Nép, 1956. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)
1956-09-08 / 250. szám
A Pártmunka Hétköznapjain Kommunista szóval feleljünk a dolgozók kérdéseire , égen írtam már a Szabad Népnek. Sok bántalom ért, azóta elkeseredtem. Gyakran éreztem, hogy írnom kellene, de valami hiányzott belőlem, ami vitte volna a tollam. Most, mintha újra kivirágzott volna körülöttem minden, az emberek tárgyalnak, vitatkoznak, bizakodnak. Szabadon kérdeznek, bírálnak, követelnek, és már nem magaik között suttognak. Igaz, elégedetlenek még sok mindennel, de nem legyintenek, hanem úgy mondják: hohó, most már másképp lesz. És ez így van az én üzememben is, a Betonútépítő Vállalatnál, az utcán, a villamoson, a Ligetben. Most az kéne, hogy feleljünk arra a rengeteg kérdésre, ami az emberekben még tisztázatlan, kételyeket okoz. Nagyon várják az emberek a kommunista szót. Elmondok egy példát. Nemrégiben áthelyezték a vállalat Pillangó utcai munkásszállására portásnak, örülök neki. Ott sok fiatal van Mezőkövesdről, Oroszlányról, Zalaegerszegről és máshonnan. A vállalati munka miatt cserélődnek is. Van, akit vidékre küldenek vagy onnan fel Pestre. Sokféle ember, sokféle dolgot mesél, és nekem is módom van beszélni velük, és nekik. A kettős ünnepre meghívott egy 17 éves, fiatal kislány Rákospalotára, jövendőbeli anyósához. Szép kis családi ház. Mihaliszné, az anyós a Fésűsfonóban dolgozik már 27 éve. Jól dolgozhat, háromszor is kitüntették már. A férje is ott dolgozik, a fia is. Elnéztem őket: egy boldog munkáscsalád. Csakhogy az asszony beteg, súlyos idegösszeroppanása volt, alig tud járni. Állandó háborúskodása van a ház lakójával. Az kötekedik velük, egyenetlenséget csinál. Panaszoltak már mindenhol, de sem a helyi pártszervezet, sem a helyi tanács nem segít. Azt tanácsolták neki, „marja f ki őket". De úgy látszik ez a 45 éves, becsületes munkásasszony nem ért az ilyesmihez, inkább belepusztul. El fogok járni az ügyében, remélem, tudok segíteni. Már voltam Kopácsi elvtársnál, a tanácselnöknél. Segítséget ígért. Azóta megjelent egy rendelet is Elküldtem nekik. Aztán folyt tovább az eszmecsere. Jöttek a szomszédok, azt vettem , eszme’ fele a szoba. Ezer kérdés merült fel, csak úgy ömlött belőlük a szó. Képtelen rémhírek is voltak jócskán, alig győztem felelni. Megkérdeztem: jár-e népnevelő arra. „Már egy éve nem láttam" — mondja az egyik néni. A másik felek: ő beszélt egy népnevelővel, — „most nem járunk — mondja az — hiszen nincs békekölcsön-jegyzés". És nevettek... Pedig milyen szívesen hallgatják, ha kérdéseikre válaszolnak. Órák hosszat beszélgettünk és mindent elmondtak, ami a szívüknek fáj. Mennyi megnyugvást lehet nekik nyújtani türelmes, jó szóval. Csak egyikét órát akartam ott tölteni, mert a kisebbik kislányom várt idehaza és mégis öreg este lett, mire hazaértem. Szaladtak az órák, nem vettem észre, alkonyodott. Mikor ráeszméltem, hogy menni kell , mindenki mosolygott. Hozták a virágot, tele lett a kezem friss, illatos csokrokkal. Az egyik munkásasszony a szomszédból egy szép szál rózsát hozott: azt mondta, ez az első, ami a fáján virágzott, nekem adja, mert olyan szépen beszéltem vele, mint még senki. A másik két apró pogácsát nagy titkon a kezembe nyomott, vigyem el a kislányomnak. Pedig nem vittem nekik semmi kézzelfoghatót, csak a párt szavát, az igazságot. Nyíltan és becsületesen feleltem hibáról, eredményről egyaránt. Nagyon büszke és boldog voltam. Úgy búcsúztam tőlük, hogy minden hónapban egy vasárnapot náluk töltök. Nagyon örülök új barátaimnak. Hazafelé elgondolkoztam azon, hogy ha itt Pest peremvárosában ilyen lanyha az agitációs munka, akkor mi lehet falun. Nem tanultuk még meg, amit Lenin elvtárs mondott, hogy a párt csak egy csöpp a tengerben? S a párt köré kell tömöríteni a népet? Vagy ellustultunk? Vagy csak azon rágódunk, hogy milyen hibák voltak? Aki folyton hátra néz, az nekimegy a falnak és összetöri magát. Mik vagyunk? Vénasszonyok? Most már megírtam, amit akartam. Ígérem, ezután újra rendesen levelezek, amikor érdemleges dolgokat akarok tudatni. Katona Sándorné VI., Lenin krt. 83., III. emelet 28. .1 Az egyéni széttelepítések fellendülése várható A tokaj-hegyaljai rekonstrukció kormánybiztosának nyilatkozata A „NÉPFRONT"-CSALÁD Szeptember elsején újabb, minisztertanácsi határozat jelent meg a tokaj-hegyaljai szőlőtelepítések elősegítésére. Az új határozatról, a világhírű borvidék felújításának ügyéről Czeglédy László kormánybiztos a következőket mondotta: " A múlt években hibát követtünk el azzal, hogy az egyéni termelők szőlőtelepítési feltételeinek javításával nem foglalkoztunk eléggé és nem adtunk részükre megfelelő segítséget. Ez jórészt a szaporítóanyag hiányával magyarázható. Azóta országszerte jelentős fejlődés következett be a szaporítóanyag-ellátásban. Mindez lehetővé tette, hogy fokozottabb támogatást adjunk az egyéni szőlőtermelőknek. A Minisztertanács határozata többek között kimondja, hogy a szőlőtermelő szakcsoportok, amennyiben összefüggő állami tartalékterületeken vagy saját parlagterületeken telepítenek új szőlőt, a szőlőoltványt (gyökeres aranyvesszőt) díjtalanul, a szőlőkarót pedig hoszszúlejáratú hitelre kapják. Ha ehhez hozzászámítjuk az ingyenes tulajdonjogi juttatást, az új telepítések adó- és beadási kedvezményét, úgy világosan kitűnik, hogy telepítésre mindenki szívesen vállalkozhat, aki szereti a szőlőt. A határozat értelmében a nagyobb kedvezményeket az összefüggő területeken telepítő szakcsoportok élvezik. Ez az intézkedés is a termelők érdekeit szolgálja, hiszen a nagyobb területeken igénybe vehetik a gépállomás segítségét amely számukra a talajt, a kézierő költségének huszadrészéért forgatja meg. Könnyebb így a növényvédelem, permetezés, szüret is, a csoporttagos fogatokkalkölcsönösen segítheti egymást. Bizonyára nagy érdeklődés kell a határozatnak az a pontja amely telhetővé teszi az ipari munkások és a közalkalmazottak részén is, hogy az állami parlagterületeken díjtalanul földet kapjanak és itt 400 négyszögöl nagyságú házikertekkez szőlőt telepítsenek. Mindent összevetve, az újabb határozattól az egyéni szőlőtelepítések fellendülése várható. A tokaj-hegyaljai felújítás jelenlegi helyzetéről a kormánybiztos elmondotta, hogy ebben az évben minden szektor teljesítette a telepítési tervet, sőt jelentős mértékben túl is szárnyalták. A tervezett 140 hold helyett 230 holdon ültettek szőlőt és ősszel még további 20 holdnyi telepítés várható Jövőre arányosan nőnek a feladatok és mintegy 450—500 holdon telepítenek új szőlőket Tokaj-Hegyalján Szőlőoltvány és gyökeres amerikai vessző kellő mennyiségben rendelkezésre áll, s az oltványellátásnál „rejtett tartalékra“ is számítanak. Leske István, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság igazgatója elmés újítást vezetett be, amellyel a zöldoltványkészítést megháromszorozhatják. A borvidéken ugyanis az amerikai gyökeres vesszőkkel történő telepítés látszik legcélszerűbbnek, amit a második-harmadik évben zöldoltványnyal nemesítenek. A zöldoltvány készítésénél eddig oltópamutot és oltógumit használtak több-kevesebb sikerrel, s ezzel a módszerrel gyakorlott szakember is csak 200—250-et készíthetett el naponta. Ha figyelembe vesszük, hogy erre a kényes munkára mindössze 10—15 nap áll rendelkezésre, kitűnik az újítás rendkívüli jelentősége. Az igazgató PVC műanyag-csövecskékkel kísérletezett kiváló eredménnyel. Módszerével egy átlagos oltómunkás naponta GOI zöldoltványt készíthet, így a megeredés is jobb. Az eljáráshoz most megfelelő mennyiségű PVC csövecskét gyártanak. A magas- és mélyépítés is előrehaladt Tokaj-Hegyalján. Munkásszállások, lakások épülnek az állandó dolgozók részére, vízlevezető árkokat, vízgyűjtő ciszternákat készítenek a talajerózió elleni védelem céljára. Igaz viszont, hogy ezen a téren a műszaki tervek készítése elhúzódott és ez a kivitelezők munkáját is hátráltatta. A költséges makadámutak helyett a szállítást új elvek szerint kívánják megoldani. A külföldi és a hazai erdőgazdasági tapasztalatok felhasználásával szállítópálya épül. Hegyalján a szüretig 1200 méter hosszúságban készül el az új rendszerű szállítópálya, s költsége még a 200 000 forintot sem éri el. A talajművelés és a növényvédelem gépesítését is fokozzák. Kísérletek igazolták, hogy az SZ—80-as Sztálinyec-traktor még a 30 százalékos lejtőn is használható talajforgatásra. Szerkesztenek egy új típusú csörlős berendezést is, amely a talaj egyengetésénél és a rövidebb szállításoknál, főleg a támfalakhoz szükséges kőanyag továbbításánál jelent majd könnyebbséget — fejezte be nyilatkozatát Czeglédy László. (MTI) Most arra a legbüszkébb fejben Kati néni, hogy 73 éves létére túljárt egy miniszter eszén. A múltkor történt ,ez, amikor a XVII. kerületi Kossuth Tsz-t meglátogatta a miniszter. Pont akkor kellett jönnie, amikor a könyvelő megkérte Kati nénit, hogy őrizze egy-két napig a tsz csirkéi mellett az ő csirkéit is, amíg otthon helyet csinál nekik. Kati néni egy külön elkerített részen tartotta a könyvelő csirkéit, nehogy összekeveredjenek a tsz-csirkékkel. . Persze, hogy a miniszternek rögtön szemet szúrt a külön csirkefarm. Meg is kérdezte: — Ez meg micsoda társaság? Kati néni nagy bajban volt, mert a tsz farmján nem szabályos idegen csirkéket tartani. De kivágta magát: — Ezek? Hát ez a csirkekórház. A csenevészeket raktuk ide, diétára, hadd erősödjenek ... El is ismerte a miniszter, hogy ez helyes dolog. Pedig nyilvánvalóan nem volt helyes. Kati néni azonban azzal vigasztalta magát, hogy végeredményben nem füllentett semmit se, mert azok az idegen csirkék valóban csenevész betegek azokhoz képest, amit ő nevel és idomít a tsz-nek. , Azt írtam, hogy idomít — mert bizony erről is szó van: csirkeidomításról Ezelőtt ugyanis az a betyár csipogó társaság nem akart napszállta előtt elülni, sehogy sem. Aztán nyáron (különösen a nyári időszámítás óta) ott rostokolhatott a csirkegondozó este 10 óráig is, ha nem idomította az új időszámításhoz a csirkéket. De Kati néni idomította. A szokottnál egy órával korábban adott nekik enni, aztán a jóllakott szárnyasokat már nem érdekelte a nap állása, mert a teli begy elpillesztette őket. Kati nén, azóta korábban jár haza, de nem is ez a lényeg. Hanem a több alvástól a csirkék is jobban híznak — úgy ám —, mert nem szaladgálják le potyára a drága árpát. Ezért is vetett szemet a Kossuth szép csirkéire múltkor is a közértes felvásárló. Mind az egészet meg akarta venni 31,50-ért kilóban. Az elnök bele is ment a boltba, mert örült, hogy ilyen becsülete van a tsz csirkéinek. Hanem Kati néni összecsapta kezeit, hogy mit csinál az elnök — mi lesz, ha minden csirkét elvisznek? Mi marad beadásra, meg utánpótlásra? Ki is nyitotta az ólajtót, hadd surranjon ki amúgy „véletlenül”, a csipogó népség jó része. Aztán csak úgy tessék-lássék kergette vagy csapkodva a csirkéket, mintha össze akarná fogni őket. A nagy kergetéstől persze úgy elszaladtak azok, hogy estig színüket se látták, így aztán a közértes beérte annyival, amennyit kapott... Másnap hálálkodott is az elnök, hogy így jól tette Kati néni, meg úgy jól tette, „ha már egyszer én nem vagyok eléggé meggondolta’... Hiszen, ha mind elviszik, mehettem volna megint szégyenszemre Kunszentmik, jósza csirkét vásárolni a beadáshoz, mint tavaly... — Na, ugye — mondta Kati néni. Politikusan kell gondolkozni az embernek. Mindezt és még sok mást „titokban“ mesélte el nekem a 73 éves Kati néni Rákoskeresztúron, az újonnan festett Sajben-ház tornácán. — De meg ne írja ezeket az elvtárs a világért sem! — figyelmeztetett. — Még majd felelősségre vonna a miniszter elvtárs, vagy tudomisén... Igaz, hogy az újságokban úgyse szoktak ilyen furfangosról írni mostanában — nyugtatta önmagát. _ Hanem mondok én mást. Ujságba valót, a mi családunkról. Mert a mi családunk népfront-család... No, ilyet se hallottam még — népfront-család? Talán valami újfajta társadalmi alakulás? — Régi fajta. Nagyon régi — válaszolt Kati néni és elkomolyodott: — Van nekem két fiam, meg két lányom. Az én nevelésem mind a négy, mert az apjuk még az első világháború után meghalt, tizenhét napra rá, hogy hazajött a fogságból. Itthagyott minket minden nélkül, azaz, hogy — ne nevessen ám — tizenhat fillér nyudíjat utalt ki havonta az állam az apjuk után. A Pali gyerek a legidősebb, azután jött a Bözsi, a Kati, meg a Gyurka. ..Gyuri, te paraszt leszel, te meg Pali, iparos” — ezt mondtam a gyerekeknek. Hanem Gyuri sem akart paraszt maradni. „Nem leszek én föld nélküli paraszt” — mondta. Így aztán inasnak ment ő is. Pali kőműves lett, Gyuri meg bádogos szerelő. A lányok azok maradtak aközben örökölt kis földhöz... Nem tudja maga, mi volt az azelőtt, négy gyereket nevelni, özvegyen. Nem volt ahhoz elég semennyi munka. Ki kellett állni az urak ellen, hogy ne vegyenek el tőlünk minden jogot. Mentünk küldöttségbe, még a miniszterekhez is, földért, nyugdíjért, tandíjmentességért, mindenért. Nem ijedtem én meg senkitől, beszélni is jól tudtam, ezért, ha valami baj volt a községben, mindig engem küldött a népség deputációba. Hanem a fiaim örökölték ezt a politizálást. Alig, hogy kezükbe került a segédlevél, iratkoztak a szakszervezetbe, később a szociáldemokrata pártba ... Gyuri a felszabadulás után azon nyomban kommunista párttag lett, mert azt mondta, hogy csak a kommunisták segíthetnek igazán a népnek. Pali megmaradt a szociáldemokrata pártban, azt mondta, hogy nem lesz hűtlen ahhoz a párthoz, amelyben évekig harcolt a nehéz időkben is. Bözsi lányom a parasztpártba lépett, mivelhogy ő nem iparos és a parasztok jogait is védeni kell. Ezt mondta ... Mind a hárman egyet akartak, jólétet a népnek, de azért sehogyse ment a dolog a családban. Egyik így akarta, a másik meg úgy. Gyuri forradalmat akart. Pali parlamenti képviseletet. Bözse meg parasztkormányt, mivel a legtöbb a parasztnép ebben az országban ... Hallotta volna csak azokat a vitákat! Mikor vasárnap összeült a család, mindenki mondta a magáét. Én is próbáltam összehozni a dolgokat valahogy. De nem ment. Aztán Pali munkásigazgató lett a Csatornafenntartási Vállalatnál. Gyuri meg csoportvezető a Gázszolgáltató Vállalatnál. 1948-ban Pali még inkább makacskodott a szociáldemokrata párt mellett és kimaradt az egyesülésnél. Más került az igazgatói állásba is ... Na már most. Termelőszövetkezetet alakítottunk itt a községben. Bözse meg Kati belépett velem együtt. Gyuri dolgozott tovább a Gáz- szolgáltatónál, Pali meg visszament a kőművesnek. A családi egyetértésnek fuccs lett. Nem mondom, nem veszelkedtek ezek a gyerekek sohasem, csak elhidegültek egymástól. Itt Gyuriékkal lakom együtt és Pali már alig-alig látogatott haza... De jöjjön csak el vasárnap, mást nem is mondok, mert sietek vissza a csirkékhez. Ezek a férfiak a tsz-ben minden magot a lovakba tömnének. Mit érdekli őket a csirke? Ha nincs ott az ember, akár éhen is dögölhetne az apró-■ jószág, azzal se törődnének. De enni! azt igen. Szeretik a jó tyúklevest meg a rántottcsirkét. Nem tudom, mi len-J ne, ha egyszer lóhúst tálalnék ne-J kik... | S Kati néni feláll a kis sámliról,| férfiasan kezet szorít velem s fiata-| les, ruganyos léptekkel siet a tsz-be. ★ Vasárnap délután együtt talál-tam az egész családot az udvaron, terített boroskancsós, poharas asztal mellett. Szívesen fogadtak, de Kati néni nem telepedett közénk, ő a Gyuriék asszonylányának kis Zsuzsi-jával, a dédunokával játszott. Ez a kétéves pici lány épp olyan fürge,» mint a dédnagymama. Nem is tud» menni,csak sietni, szaladni minden- hová. Az őszülőhajú Pali a feleségével? jött. Bözsi — a tsz-elnökhelyettes» csak egyedül — mert az embernek? dolga van a tsz-ben. Késő estig arról folyt a szó, ho-gyan jönnek rendbe a dolgok. Az országos dolgok, a rehabilitáció, a régi szociáldemokraták ügye, a par? lamenti demokrácia és a tsz-fejlesz-? tés dolga. Idézhetnék sokat a beszél? getésből, de felesleges. Egyet fele? lősséggel tanúsíthatok: nézeteltérés nem volt egy szó sem, a „népfront-» családban“. A Sajben-testvérek már ismét egyetértenek és egyformán türelmetlenek, hogy minden hiba gyorsan megoldódjék. Szó szerint úgy, ahogy a párt ígéri... Estefelé beszélgettünk Kati nénivel. Könnyes szemmel mondta: — Látják? Szeretikmár egymást a testvérek , s Horváth Mihály SZABAD NÉP Gyorsabban és többet Még sok, irodát vissza lehetne változtatni lakássá A Szabad Nép pénteki számában beszámolt arról, hogy a Hazafias Népfront budapesti bizottságának kezdeményezésére egy országgyűlési képviselőkből, tanácstagokból, a Hazafias Népfront aktíváiból álló bizottság megvizsgálta, mi a helyzet a lakásokat elfoglaló irodákkal kapcsolatban. A bizottság tagjai a csütörtöki értekezleten ismertették tapasztalataikat. A többi között elmondták, hogy a Fiumei út 19. szám alatt levő épületben mintegy 30 ezer négyzetméternyi területet foglalnak el a szakszervezetek Pest megyei és budapesti bizottságai. Elmondták azt is, hogy az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének budapesti sportválasztmánya a Sztálin tér 7. szám alatt alig használja ki a helyiségeket. A Fiumei úton is, a Sztálin téren is sok helyiséget lehetne felszabadítani lakások céljára. Követendő példa Pénteken Tóth Endre elvtárssal, a KISTEXT laboratóriumának vezetőjével — aki a népfront megbízásából vett részt az előbb említett bizottságban — elmentünk Brutyó János elvtárshoz, az építők szakszervezetének elnökéhez. Megkérdeztük tőle: nem tudnák-e átadni a Sztálin téri helyiséget, amelyben hat kétszobás lakás létesülhetne, s elköltöztetnék-e a Fiumei úton működő Pest megyei bizottságot? Brutyó elvtárs ezeket mondotta: — Helyeslem a népfront kezdeményezését. Az elnökség nevében megígérem, hogy a Sztálin téri helyiségeket felszabadítjuk, a budapesti sportválasztmány irodájának helyet szorítunk a központ épületében. A nyomasztó lakáshelyzeten mi is feltétlenül segíteni akarunk. S hogy jó példával járjunk elöl, az elnökség nevében megígérem, hogy a Fiumei úti helyiségeket is átadjuk és a Pest megyei bizottságnak is helyet szorítunk szakszervezetünk országos központjában. Remélem, hiány a többi szakszervezet követni fogja példánkat! Lakások helyén... Budapesten az idén 1500 lakást kell létesíteni a felszabaduló irodahelyiségekből. Augusztus 30-ig 950 lakást szabadítottak fel. Ez nem kevés, de a lehetőségek sokkal nagyobbak. A szakértők véleménye szerint több ezer irodát lehetne felszabadítani lakás céljára. Tóth Endre elvtárssal jártunk a Gorkij fasor 40. számú házban is. Gyönyörű, erkélyes villa, amelyben sok szobát és termet foglal el a kisipari szövetkezetek központi ének-, zene- és táncegyüttese. Az egyik nagy szobát a népi zenekarnak tartják fenn, amely mindössze kétszer próbál hetenként, este fél héttől 10 óráig. S hasonlóképpen ritkán veszik igénybe a többi szobát is. Az OKISZ-t terheli ezért elsősorban a felelősség. Az OKISZ-nak nemrég épült a Pesti Barnabás utcában, igen nagy költséggel, egy gyönyörű, hatalmas kultúrterem. Miért nem fogadja be a művészcsoportot oda, s adja át a gyönyörű villalakást az arra rászorultaknak.? Ugyancsak a Gorkij fasorban, a 8- as szám alatt van a VI. kerületi Ingatlankezelő Vállalat irodája. Mintegy 35 -en dolgoznak a látványosan szép, villaszerű épületben. Vajon oly fontos-e, hogy a vállalatnak külön tanácsterme legyen ebben a villaszerű épületben? A környéken, s főleg a Sztálin úton egymás mellett sorakoznak a többé-kevésbé kihasznált kultúrotthonok, amelyek könnyűszerrel biztosíthatnák, hogy az Ingatlankezelő Vállalat ott tartsa az értekezleteit. De a legjobb megoldás az volna, ha az Ingatlankezelő Vállalat irodája egy üzlethelyiségbe költözne, s a villalakást — eredeti rendeltetésének megfelelően — családoknak adná át. Az Ingatlankezelő Vállalat vezetői azonban úgy látszik nem akarnak tudomást venni a nyomasztó lakáshelyzetről, pedig éppen nekik kellene jó példával elöljárniok! Az Üllői út 22-ben öt szobát foglal el egy orvosi rendelő, amelyben az orvostanhallgatókat és az orvosegyetem dolgozóit vizsgálják meg. Nem volna lehetőség arra, hogy az egyik kerületi rendelőben, vagy klinikán tartsák meg a kétségkívül fontos rendelést? Úgy véljük, volna erre lehetőség. Több szívvel és eréllyel Az elmondott példák is bizonyítják: sok lehetőség van arra, hogy gyorsabban, több lakást szabadítsanak fel a rászorulóknak. De ehhez, az elsők között arra van szükség, hogy a KÖZELESZ-nek, vagy esetleg egy más szervnek teljhatalma legyen a hivatalok, intézmények területének a felmérésére. Jelenleg a KÖZELBSZ-nek még arra sincs joga és lehetősége, hogy a tömegszervezetek helyiségeit felmérje! Ehhez a munkához adjanak segítséget a kerületi tanácsok, az állandó bizottságok, a tanácstagok, a házkezelőségek, tárják fel, hol vannak kihasználatlant, lakás céljára alkalmas helyiségek! A legtöbb hivatalban ragaszkodnak a megszokott kényelemhez, nem gondolnak arra, hogy nagyon sok család egészségtelen, rossz lakásviszonyok között él. Szép szóval, de hakell, erélyes eszközökkel helytelen és ikáros álláspontjuk megváltoztatására kell bírni az ilyen hivatalvezetőket. De elsősorban a minisztériumok, a társadalmi szervek vezetőitől függ, hogy szívügyüknek tartva ezt a kérdést, ösztönözzék, s ha kell, kötelezzék a hozzájuk tartozó vállalatok, intézmények vezetőit arra, hogy minél több helyiséget adjanak át lakás céljára. A követendő példák azt mutatják: van erre lehetőség! György István mis Visszahelyezték dr. Sántha Kálmánt a debreceni Orvostudományi Egyetemre Az egészségügyi miniszter értesítette a debreceni Orvostudományi Egyetem dékánját, hogy hatályon kívül helyezte 1951. június 5-én hozott határozatát, amellyel dr. Sántha Kálmán Kossuth-díjas debreceni egyetemi tanárt Debrecenből eltávolította. Megállapították, hogy a fegyelmi határozatot annak idején kellő alap nélkül hozták. A Magyar Tudományos Akadémia a fegyelmi határozatban foglaltakkal kapcsolatban hozott kizáró határozatát szintén hatálytalanította. Az egészségügyi miniszter dr. Sántha Kálmán Kossuth-díjas professzort tanszékvezető egyetemi tanárként visszahelyezte Debrecenbe; szeptember 1-től dr. Sántha Kálmán a debreceni Orvostudományi Egyetem ideg- és elmegyógyászati tanszékének vezetője, valamint az ideg- és elmegyógyászati klinika igazgatója. (MTI) A Kőbányai Vas- és Acélöntődében új lengőköszörűgép prototípusát készítették el, Udvardi György szerkesztési csoportvezető tervei alapján és irányításával. Az új gép külsőre is tetszetősebb a réginél, s az egészségvédelmi szempontokat is figyelembe véve szerkesztették. Nagyobb a fordulatszáma és használatánál keményebb köszörűköveket alkalmazhatnak. Képünkön a gép készítői: Kalla Kálmán főmérnök, Vajda Károly esztergályos, Repkényi Károly lakatos és Hanzelik Vilmos hegesztő kipróbálják az új lengőköszörűgépet. Több mint 350 000 látogató az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás iránt több nap után sem csökkent a közönség érdeklődése. Állandóan tízezrek látogatják a kiállítást. Csütörtökön estig több mint háromszázötvenezren tekintették meg a kiállítást. (MTI) Ünnepségeket rendeznek Bocskai halálának 350. évfordulóján A Hunyadi-ünnepségek után még az idén történelmünk egy másik nagy alakjáról emlékezik meg az ország. December végén lesz a 350. évfordulója annak, hogy meghalt Bocskai István, a magyar nemzet függetlenségi harcainak egyik vezető személyisége. Már folynak az előkészületek az évforduló megünneplésére. Elsősorban a Hajdúságban rendeznek ünnepségeket, a Hazafias Népfront irányításával. Az ünnepi események során Debrecenben emlékkiállítás nyílik. Hi kicsi, all kicsi... Csütörtökön este telefonáltak szerkesztőségünkbe az egyik üzemből. Elmondották, hogy a dolgozók kinn jártak a mezőgazdasági kiállításon, mindent nagyon szépnek találtak, de több helyen bosszantó dolgokat is észleltek. „Kevesebb bort mérnek egyes kiméréseknél, kisebb kolbász- és húsadagot adnak, mint amennyi járna“ — mondották. A bejelentés nyomán — az illetékes rendőri szervekkel együtt — pénteken reggel meglátogattuk a kiállítást, s megvizsgáltuk, igaz-e a bejelentés. Elsőnek a messziről is szembetűnő nagy „Mackó“ büfét kerestük fel. A borkimérés előtt hosszú sorokban kígyóztak az emberek, s várták, hogy megkóstolhassák a tokaji furmintot, a badacsonyi zöldszilvánit. Mi is beálltunk a sorba. Négyen voltunk, s mind a négyen a 40 forintos tokaji furmintból kértünk egy-egy decit. Meg is kaptuk, s lemértük. Az egyik decis pohárban 8,1 centi volt, a másikban 8,2, a harmadikban és negyedikben viszont csak 8 centiliter. Gyors számvetést csináltunk. Az eredmény: körülbelül 3 forinttal csaptak be négyenket. „2,70 egy deci bor” — hirdeti a tábla a csemői termelőszövetkezet borkimérésénél. Kértünk belőle — majd felfedve kilétünket — lemértük a bort. Mindegyik pohárban kevesebb volt: az egyikben 8,5, a másikban 8,6, aharmadikban és negyedikben csak 8 centiliter. Sőt, miután csordultig töltöttük a poharat, s így mértük le, így is csak 9 centilitert mutatott a mérő. Pedig ezt a termelőszövetkezetet a kiállítás vezetősége már csütörtökön figyelmeztette , ugyanis hozzájuk is befutott néhány panasz. A figyelmeztetés után ideig-óráig nagyobb poharakban, pontosan mértek, azután ismét elővették a kis poharakat. Meglátogattuk a kiskunlacházi földművesszövetkezet lacikonyháját. Hét szelet húst vásároltunk — ha egyáltalán szeletnek lehet nevezni —, s kiderült, hogy még feleannyit sem adnak, mint amennyi jár. Darabjáért 4,80-at fizettünk, s mit kaptunk érte? Három, három és féldekás hússzeletet, az előírt 8 deka helyett. A Csemegevállalat pavilonjában a 6 forint 20-as kolbászból 7 dekagramm helyett csak 5 dekás sültkolbászt adnak a vevőnek. A vevő kára tehát — leszámítva a kenyér árát — 1 forint és 40 fillér minden adag sültkolbásznál ... De minek is soroljuk tovább? Hasonló súlycsonkítást talált az ellenőrzés a Balatonszepezdi Termelőszövetkezetnél és az Egyéni Gazdák Egyesülésénél is. Sőt, az erdőbényei Petőfi Termelőszövetkezet egyik borfajtájáról kiderült, hogy nem más, mint törkölyön erjesztett cukrosvíz. Persze, azonnal kitiltották a termelőszövetkezetet a kiállítás területéről. Mint megtudtuk, a kiállítás vezetősége nagy erőfeszítéseket tesz, hogy elejétvegye az ilyenfajta ünneprontásnak, a vásárlók becsapásának. De úgy gondoljuk, ez elsősorban nem a kiállítás vezetőségének a feladata. Az említett kereskedelmi és mezőgazdasági szervek vezetői is tudomásul vehetnék, hogy a súlycsonkítást és az árdrágítást a törvény bünteti. S különösen nem engedhető meg ez az erkölcstelen módszer a mezőgazdasági kiállításon, a magyar mezőgazdaság nagyszerű seregszemléjén. Szabó László Pesten sincsenek olyan „Lacik”, akiknek elég lenne ez a lacipecsenye... Mi lenne, ha a bor minden barátja ilyen mérőüveggel járna?... SZOMBAT, 1956. SZEPTEMBER 8 HOZZÁSZÓLÁS egy sajtótájékoztatóhoz 16-án Szíjártó Lajos építésügyi miniszter adott a sajtó munkaépítőipar jelenlegi Augusztusi elvtárs, nyilatkozatot társainak az problémáiról. A tájékoztatón — a többi között — a lakóépületek előregyártásának mai helyzete és perspektívája is szóba került. A Szabad Nép tudósítása így foglalta össze az e kérdésről elhangzottakat: „A téglapótló anyagok felhasználására már a múlt években sor került, de ezeknek az anyagoknak — a gáz és habszilikátnak, pernyebetonnak, perlit-,és salakbeton faltesteknek — az alkalmazása nem gazdaságos és nem végleges megoldás.“ Az Építők Lapjában pedig az alábbi részlet olvasható: „A pernyebeton- és a gázszilikátkísérletek azt bizonyították, hogy az ilyen elemekből készült házak, mint például Csepelen is, nem időtállóak, hamar bomlásnak indulnak“ ... (A pernyebeton hulladékból, a tiszta perszénnel fűtött kazánok égési termékéből, a pernyéből készült kevés cement és mészhidrát hozzáadásával.) Bizonyára az Építésügyi Minisztérium műszaki szakemberei tájékoztatták így Szíjártó elvtársat. Ez a tájékoztatás azonban nem volt megfelelő, mert az eddigi tapasztalatok szerint a pernyebetonból készülő faltestek jók, beváltak. Tehát sajnálatos tévedések kerültek a nyilatkozatba, amelyeket — úgy érezzük — feltétlenül helyre kell igazítani, mert károsan befolyásolhatják az építőipar műszaki fejlesztését, az előregyártás, valamint az egyes anyagok használatának elterjesztését. Véleményünk szerint helyes lett volna, ha Szíjártó elvtárs szűk tanácsadói körén kívül azoktól is tájékoztatást kért volna e problémákról, akik évek óta közvetlenül foglalkoznak a könnyűbetonból előregyártott lakóépületekkel. A pernyebetonból készülő nagyméretű faltestek — panelek — ipari gyártása 1951-ben indult meg az Építéstudományi Intézet tervezése alapján, előbb az 1. sz. Épületelemgyárban, majd a mi kezdeményezésünk és tervezésünk alapján, az RM Erőmű hathatós támogatásával, az RM Művekben. Az 1. sz. Épületelemgyárban beindított pernyebeton-falpanel üzem — várakozásunktól eltérően — nem működött megfelelően és gazdaságosan. Ennek több oka is volt: helytelen telepítés, a nagyméretű elemek számára részben helytelen gyártási technológia, a gyártás során felmerült műszaki nehézségek, valamint túl korán bevezetett norma- és tervkötelezettség. E hibák, továbbá az előírásnak nem megfelelő vasalás, a gondatlan rakodás és csomagolás következménye volt, hogy a táti bányászlakásokhoz szállított elemek egyes szállítmányainál 40 százalék felett keletkezhetett. Dehát hibák adódhattak, hiszen kísérletről volt szó. Éoppen ezekből a tapasztalatokból okulva kezdeményeztük még tavaly az RM Művekben a pernyebeton faltestek olyan gyártásának bevezetését, amellyel a korábbi ruhákat jórészt kiküszöböltük. A gyártott elemek sokkal gazdaságosabbak a téglaépítkezésnél, amit az is bizonnyít, hogy egy négyzetméter külső pernyefal külső vakolattal együtt k0t forintba kerül, szemben az ugyanilyen nagyságú téglafal 119 forintos árával. Nagy különbség van a munkaerő és az építési idő felhasználása szempontjából is. Azért is nagy jelentőségű az ilyen elemek felhasználása, mert — mint ismeretes — téglagyáraink nem győzik kapacitással a gyorsan növekvő szükségletet. Ami a pernyebeton szilárdságát illeti: az eddig mért legrosszabb faltest-szilárdság is eléri a téglafal-test szilárdságát. Az eddigi, mintegy hároméves tapasztalat azt mutatja, hogy a megfelelően gyártott pernyebetonnál nem mutatkozik szilárdságcsökkenés, s amennyiben a jelenlegihez hasonlóan külső műkőburkolattal gyártjuk, úgy nincs is kitéve a légköri hatásoknak. Az RM-ben megvalósított előregyártó-telep beruházási költsége hozzávetőleg 6 hónap alatt megtérül, nem igényel különleges gépesítést és bárhol, ahol megfelelő porszénhamu áll rendelkezésre — 2 hónap alatt megvalósítható. Egy-egy ilyen előregyártó telep évi kapacitása 600—1000 lakás, s létesítési költsége — nagyságától függően — 850 000—1 150 000 forint. Javaslatunk szerint az országban négy helyen (BM, Tatabánya, Berente, Pécs) létesítendő üzem már 1956-ban is évi 4000 földszintes és egyemeletes lakáshoz szükséges építőelemet gyártana, ami nagy segítséget jelent az építőiparnak is. A javaslat megvalósításához szükséges kezdeti lépéseket már megtettük. Szeretnénk szóvá tenni még azt is, hogy az Építésügyi Minisztérium nem nyújt megfelelő segítséget a műszaki fejlesztéshez és az előregyártás kiterjesztéséhez. A túlzott centralizáció folytán az ügy érdekében dolgozó műszaki értelmiségnek még hiányzik a szükséges bizalom és hatáskör. Csaknem egyéves ígérgetés ellenére még mindig nem nyílt lehetőségünk külföldi (pl. pozsonyi) személyes tapasztalatok szerzésére. A kísérleti gyártásban és építésben részvevő kivitelező részleg pedig „terv nem teljesítés“ címén minden prémiumtól elesett. Végül megjegyezzük, hogy a nálunk gazdaságosan megoldható könnyűbetonból egyszerű módszerekkel gyártott középpaneles lakóház előregyártása — mely évi 8—9 millió forintos megtakarítást eredményez — az előregyártásnak csupán első lépése, s további nagy lehetőségek kínálkoznak. A magunk részéről igyekszünk a további lépéseket is megtenni. Ehhez kérjük az Építésügyi Minisztérium és személyesen Szíjártó elvtárs támogatását. Bellosevich János az Építéstudományi Intézet főmérnök© Harmos Zoltán az Építéstudományi Intézet tudományos főmunkatársa Több mint 20000 hold erdőt adtak át a tsz-eknek A Minisztertanács a tsz-ek faanyagellátásának javítására 1954-ben határozatot hozott arról, hogy az 50 holdnál nem nagyobb, állami tulajdonban levő erdőket — a védőerdők kivételével — a termelőszövetkezetek kezelésébe lehet adni. Az erdőgazdaságok azóta 129 termelőszövetkezetnek öszszesen 3245 hold erdőterületet adtak át. Ezenkívül a földrendezések és tagosítások során hozzávetőleg 17 000 hold erdőterület került a termelőszövetkezetek kezelésébe. (MTI)