Szabad Nép, 1956. október (14. évfolyam, 273-297. szám)

1956-10-01 / 273. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM ARA 60 FILLÉR HÉTFŐ, 1956. OKTÓBER 1 Legyen jó a sajtó bírálatának! Levél érkezett a minap Szabó Sándor olvasónktól (Miskolc, II., Kertész-telep 11/2). Felsorolja a Szabad Nép jónéhány bíráló cik­két és hiányolja, hogy az olvasók rendszerint nem értesülnek az e cikkek nyomán történt intézkedé­sekről. Szinte alig múlik el nap, hogy szerkesztőségünk ne kapna ehhez hasonló tartalmú leveleket és a Szabad Nép olvasóankétjain is nemegyszer elhangzott már ilyen megjegyzés. Olvasóink — s bízvást mondhatjuk: az egész köz­vélemény — érzi a sajtóban, a leg­szélesebb körű nyilvánosság előtt elhangzó bírálatok súlyát és jog­gal várja el, hogy a jogos bírálat­nak mindenütt érvényt is szerez­zenek, s hogy az intézkedésekről ugyancsak az újságok hasábjairól szerezhessenek tudomást. S hogy ez mennyire valósul meg — első­sorban nem az újságok, a szer­kesztőségek megbecsülését, hanem az újságolvasó százezrek, az or­szágos közvélemény megbecsülé­sét mutatja. Önként adódik azonban a kér­dés: vajon van-e egyáltalán hatá­sa, foganatja a sajtóban megjelent bírálatnak? Az esetek jelentékeny részében a bíráló cikkek megjele­nését gondos vizsgálat, hathatós intézkedés követi. A Szabad Nép augusztus 16-i számában megje­lent például egy cikk a Balaton környéki üdülőhelyi kultúra el­hanyagoltságáról, s ennek fő oká­ról: a fejlesztés és az igazgatás szétforgácsoltságáról. Az érdekelt minisztériumok vezetőiből álló Idegenforgalmi Tanács azóta na­pirendre tűzte a kérdést, s elha­tározta: javaslatot terjeszt a Mi­nisztertanács elé a Balatoni Intéző Bizottság újjáalakításáról. Sok más esetben is megfelelően intéz­kednek az illetékes szervek. A hi­ba nem utolsósorban ott van, hogy a lapok é s ez alól a Szabad Nép sem kivétel — csak elvétve szá­molnak be a cikkeiket követő he­lyes intézkedésekről. Ennél is na­gyobb hiba azonban, hogy az érin­tettek sokszor nem szívlelik meg a sajtó bírálatát. Sokszor még arra sem méltatják a szerkesztősége­ket — s így az olvasóközönséget sem —, hogy egyáltalán válaszol­janak a bírálatra. Megtörténhet, hogy nem értenek egyet vele, az is előfordul, hogy az újság téved. Ilyenkor vitának — ha kell hely­reigazításnak és nem hallgatásnak van helye. De nincs helye a hall­gatásnak akkor sem, ha a kritika jogos, az újság megállapításai helytállóak, hisz az olvasótábor várja a feleletet. Az esetek többségében — ezt nyugodtan mondhatjuk — a bírálatot követő hallgatás a megbíráltak és felette­seik kényelmességét, a hibákkal való megbékélésüket takarja. Olyan magatartás ez, amely nem méltó a mi társadalmunk egyetlen tagjához sem, a nép bi­zalmából vezető helyeken levők­höz és kommunistákhoz pedig ki­váltképpen nem! Szinte elképzel­hetetlen, hogy ha értekezleten, gyűlésen vagy akár négyszemközt valakinek szemére hányják hi­báit , ne válaszoljon. Mennyivel inkább kötelező hát a válaszadás és a kritika megszívlelése, ha a hi­bákat, a visszaéléseket a sajtó nagy nyilvánossága tárja a közvé­lemény elé. Mert az újságcikkek, a sajtóban közölt levelek a leg­több esetben nem egyéni véle­ményt tükröznek. A szerkesztősé­gek cikkeinek megírását az érde­keltek — a dolgozók, a szakembe­rek, a vezetők vagy éppen a hi­bát elkövetők — meghallgatása, nem ritkán különböző megbeszélé­sek, ankétok előzik meg, monda­nivalójuk tehát kisebb vagy na­gyobb mértékben kollektív állás­pontot és kívánságot tükröz. Már­pedig a vezetők, a kommunisták elsőrendű kötelessége, hogy figye­lemmel kísérjék a munkájukról alkotott kollektív véleményt, s be­csületes önkritikával, tettekkel válaszoljanak a jogos bírálatra. Nem készült még el korszerű, a szocializmust építő társadalom testére szabott sajtótörvényünk, amely majd paragrafusokba fog­lalja a sajtóbírálat alapján végre­hajtandó tennivalókat is. Nem kétséges azonban, hogy a helyes, a jogosan bíráló cikkek hatékony­ságát addig is, sőt anélkül is biz­tosítani kell! Nem lehet azt mondani, hogy a sajtóbírálatokkal kapcsolatos ma­gatartásra a mély csendbe burko­lózás a jellemző. Van, amikor a cikk nyomán vizsgálat indul, de a vizsgálatot végzők sokszor nem tartják sürgősnek az ügy lezárá­sát, rendkívül lassan dolgoznak, s csak a sajtó szorgalmazására jut­nak előre egy-egy lépéssel. Még rosszabb a helyzet akkor, ha az újságok a bírálat megjelenése után nem kísérik figyelemmel és nem sürgetik a hibák kijavítását. Néha a megbíráltak hallgatása mögött nagyon is élénk, de cseppet sem helyeselhető „tevékenység” rejtőzik. Előfordul, hogy kiragad­ják a cikk egy-egy részletmegálla­­pítását, nem pontos vagy vitatha­tó adatát, s igyekeznek elterelni a lényegről a figyelmet. Ez történt nemrégiben egyik riportunkkal, amelyben megbíráltuk a szénbá­nyászat bürokratikus, lélektelen verseny­szervező munkáját annak kapcsán, hogy az országos front­­brigád-verseny egyik győztese csak az újságokból értesült sikeré­ről, a minisztérium elmulasztotta értesíteni őt, sőt annak idején tu­lajdonképpen a versenyt nem is hirdették meg (!). A minisztérium­tól kapott „válasz” azt igyekezett bizonygatni, hogy ha késve is, de értesítették a verseny eredményei­ről — a bányatrösztöket. A lé­nyeghez a levél még csak hozzá sem szólt. Máskor a sajtóbírálat hatására nyomozni kezdenek a pa­naszt bejelentők, az adatokat szol­gáltatók vagy éppen az újságíró után, protekcionizmust szimatol­nak az újságíró kiállása mögött. Mondani sem kell, mennyire elíté­lendő — bár nem éppen ismeret­len­­— „módszere” ez a bírálat fo­gadásának. Igaza van az újságolvasónak ab­ban, hogy a sajtónak is többet kell tennie kritikájának foganatjáért. Az újságíróktól elsősorban lelkiis­meretes, pontos munkát követel ez, megcáfolhatatlan tényeket, adatokat és megállapításokat, hisz sok ezer ember nevében, sok ezer ember szeme láttára bírálni — nagy felelősség. Ezzel húzhatják ki leginkább a talajt azok lába alól is, akik akár egyetlen adat pontatlanságára utalva hajlandók napirendre térni az egész kritika felett. Legyen a bíráló cikk célra­törő, a bírálatot ne burkolja álta­lánosságok köde, az újságíró bát­ran nevezze meg — személyekre való tekintet nélkül — a felelősö­ket, az intézkedni hivatottakat, mert sok sajtóbírálat rossz, általá­nos címzése miatt marad hatásta­lan. A legfontosabb bíráló cikkek­re vissza kell térni, ismertetni „eredményüket”, vagy — ha nem történik intézkedés — újabb írás­ban sürgetni a jogos bírálat meg­­szívlelését. A XX. kongresszus és a júliusi határozatok szellemében sajtónk egyre bátrabban tárja fel az előre­haladásunk útjában álló akadályo­kat. A nehézkesség, a hanyagság és a hibákkal megbékélő kényel­meskedés azonban még ma is sok bíráló levelet és cikket a falra­­hányt borsó szerepére kárhoztat. Az egész társadalom érdeke, s ezért minden kommunista és min­den pártszervezet kötelessége, hogy ne tűrje el a bírálat semmi­bevevését. Ha valaha, akkor most, a júliusi határozatok után szükség van arra a fegyverre, amelyet a sajtó jelent a nép kezében. Legyen rá gondunk, hogy senki se csor­bíthassa! + A hazánkban tar­tózkodó Hacsatur­­jan szovjet zene­szerző meglátogat­ta Kodály Zoltánt. + ­ A Minisztertanács rendelete­­ a lakásbérletről • • • • . A Magyar Közlöny vasárnapi száma i­s közli a Minisztertanács rendeletét a la-l­akásbérletről. A rendelet részletesen sza-2 • bályozza a társadalmi és a személyi tu-t­u lajdonban levő házakra vonatkozó ren-2 • delkezéseket, szabályozza a lakáscserét,* •meghatározza a jogos lakásigény mér-* ¡tékét, a bérlő és a bérbeadó jogait és­ ¡kötelességeit, a társbérleti viszonyt, az; ¡albérletet, a szolgálati lakásokra vonat-; Skozó rendelkezéseket. A rendelet ismer-; Szetésére visszatérünk. ¡ , %••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••* Részleges tanácstagi választások Budapesten Vasárnap reggel 7 órakor 176 ke­rületi és 13 fővárosi tanácstagi kör­zetben nyíltak meg a szavazóhelyi­ségek. Az érintett körzetek dolgozói új tanácstagokat választottak a meg­üresedett helyekre. A szavazók — mintegy 120 000 bu­dapesti dolgozó­k nagy része már a korai órákban az urnák elé járult. A IX. kerületben, a Mária Valéria­­telepen és a Soroksári út 18. számú házban levő szavazóhelyiség előtt úttörőzenekar fogadta az első sza­vazókat. Néhány perccel 7 óra után a XVII. kerületből jelentették, hogy a vá­lasztók nagy százaléka már leszava­zott, sok helyütt már 7 óra előtt gyülekeztek a szavazóhelyiség előtt a környékbeliek. A déli jelentések már arról szá­molnak be, hogy több mint 56 000-en teljesítették hazafias kötelezettségü­ket. Derűs, jó a hangulat, zavartalan a választási munka — jelentették a XV. kerületből. Néhány órával dél után a kerület 28-as, 36-os és 41-es választókörzetében lezárták a szava­zóhelyiségeket, a választás befejező­dött. Rendben, fegyelmezetten járultak az urnák elé a VIII. kerületben is. Sok helyütt egy-egy ház lakói cso­portosan vonultak a szavazóhelyisé­gekbe. Este 8 órakor valamennyi kerület­ben lezárták a választásokat. A sza­vazatszedő bizottságok felbontották az urnákat, s összeszámlálták a le­adott szavazatokat: hányan szavaz­tak a tanácstagjelöltre, hányan elle­ne és mennyi az érvénytelen szava­zatok száma. Erről jegyzőkönyvet készítettek, s azt az urnákkal együtt a kerületi tanácsokhoz küldték. A tanácsoknál összegezték egy-egy ke­rület eredményeit. A budapesti vá­lasztási elnökség az éjszakai órák­ban állapította meg a budapesti rész­leges tanácstagi választások végső eredményeit. (MTI) Vasércet bányásznak­ a Mecsekben Másfél évvel ezelőtt a Mecsek leg­magasabb hegycsúcsának, a Zengőnek a lábánál kezdte meg működését a Zengő­­várkonyi Vasércbánya, ahol 35 százalé­kos vasércet bányásznak. A Mecsek el­ső jelentősebb vasérc-lelőhelye eddig 30 000 tonna vasércet termelt, amelyet a Sztálin Vasmű használt fel. A bánya — egy táró és egy sejtakna — jelenlegi termelése napi 4 — 5 vagon. A vasérc után tovább kutatnak és a jelek szerint ered­ménnyel. (MTI) Transzformátorjavító műhely épül Győrött Az Észak-dunántúli Áramszolgál­tató Vállalat győri javítóműhelyét négymillió forintos beruházással fej­lesztik és a nagy transzformátorok javítására rendezik be. A vákuum­kemence, amely kivonja a nedvessé­get a transzformátorból, már műkö­dik. Korszerű, új típu­sú ampullagyártó automaták készül­tek el a múlt hé­ten az Egyesült Izzó vákuumtech­nikai gépgyárá­ban. A gyógyszer­­ipar új gépeit rö­videsen útnak in­dítják exportra a Szovjetunióba. A hazánkban első­nek gyártott, mo­dern új típusú am­pullakészítő auto­mata nagy terme­lékenységű, a régi típusúnál köny­­nyebben kezelhető gép. (Kéri Dániel felvétele) Gerő Ernő és Joszip Broz-Tito találkozott a Krímben Hruscsovnál Jalta, szeptember 30. (TASZSZ) Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság elnöke és felesége vasárnap reggel abba a nyaralóba érkezett, ahol N. Sz. Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára üdül. Szintén ideérke­zett a Krímben üdülő Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára is. Tito, fe­leségével, Hruscsovval és Gerő Ernővel közös sétát tett a tengerparton, ahol az államférfiak összetalálkoztak a Livagyija szanatórium üdülővendégeivel, elbeszélgettek velük és közös fényképet készítettek. N. Sz. Hruscsov és Joszip Broz-Tito, feleségük és Gerő Ernő ezután a jaltai hegyekbe indultak sétára. Itt csatlakozott hozzájuk N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke, aki Szocsiból érke­zett üdülésre a Krímbe. A sétán jugoszláv vendégek is részt vettek: Alekszan­dar Rankovics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Gyúró Pucar, Bosznia és Hercegovina nemzetgyűlésének elnöke, Micsunovics moszkvai jugoszláv nagykövet és fe­lesége, Dizdarevics, a moszkvai jugoszláv nagykövetség első titkára és Zsezselj tábornok. A sétán részt vett Kiricsenko, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagja és felesége, Brezs­­nyev az SZKP Központi Bizottságának titkára és fele­sége,­ Furceva, az SZKP Központi Bizottságának és moszkvai városi bizottságának titkára, Korotcsenko, az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, Grecsko marsall és felesége, Szerov hadseregtábornok és felesége, valamint Firjubin, a Szovjetunió belgrádi nagykövete. . . A séta után ebéden vettek részt, amely barát­, szívé­lyes légkörben zajlott le. Korszerű, ipari centrifuga sorozatgyártását kezdik meg a Zuglói Gépgyárban A magyar ipar új gyártmányának első példányai so­rakoznak a Zuglói Gépgyár szereldé­­jében: az Fc— 100-as ipari cent­rifuga O-szériájá­­nak darabjai. Az új gyártmány egy­ben új magyar szabadalmat is je­lent. Horányi Ró­bert, fiatal terve­zőmérnök konst­rukciója alapján hazánkban először kezdik meg a kor­szerű, nagy telje­sítményű ipari centrifuga soro­zatgyártását. — Jövőre már az ország „centri­fuga gyára“ le­szünk — mondja Czinner Gyula elvtárs, a gyár fő­mérnöke. — Szak­embereink öröm­mel fogadták a centrifugagyártás hírét. Ezeknek a gépeknek a hasz­nálatával korsze­rűbb technológiát, olcsóbb, gyorsabb gyártási módsze­reket alkalmazhatnak é­s nem ke­rül devizába. A gépek exportálása is hasznos részünkre: tudomásunk sze­rint a világon mindössze két gyár készít ipari centrifugákat. A gép tervezőjének, Horányi Ró­­bertnek a nevéhez fűződik az Fc—' 44-es kis centrifuga tervezése is, amelyet 1955 óta már sorozatban ké­szít­ a Zuglói Gépgyár. Jelenleg a gyár főkonstruktőrjeként vesz részt Horányi elvtárs az új gép sorozat­­gyártásának előkészítésében. — Mely iparágban segítik majd a munkát ezek a gépek? — kérdezzük a tervezőt. — Különösen várják már a centri­fugákat az élelmiszeriparban — hangzik a válasz. — A prototípus kí­sérleteiét a Budapesti Sertésvágóhíd­­nál végeztük. Itt a zsír derítését, úgy­nevezett „természetes“ módon, nagy tartályokban 24 órán át végzik. Az új géppel 2000 liter zsírt egy óra alatt tisztítottak meg. Az így kikészített zsír minőségileg is kifogástalan: a gép ugyanis teljesen „kicsapja” be­lőle a vizet, a szennyeződést. Jól si- szerii­zétt kerültek a zsír tartóssági, avasodási próbái is. Az élelmiszeripar első, centrifugákkal dolgozó üzemét itt rendezik be még az idén. Hasznosan alkalmazhatják ezeket a gépeket a sör, az élesztő előállításánál, a gyógy­szer és festékgyártásnál, az ásvány­olaj- és növényolaj-iparban is. — Milyen helyet foglal el a magyar ipari centrifuga az ismert külföldi gé­pek között? — A tervezés kezdetén az volt a cél, hogy olyan gépet szerkesszünk, amely a külföldi­ típusokkal egyenér­tékű — emlékszik vissza az 1963— 1954. évben végzett munkájára Ho­rányi Róbert. — Véleményem sze­rint ez sikerült is, amit legjobban bizonyítanak a kísérletek s a gép működése. Sőt, több olyan konstruk­ciós megoldást alkalmaztunk a ter­vezésnél, amely a magyar típust a külföldi gépeknél praktikusabb keze­lésűvé, olcsóbban előállíthatóvá te­szi. A konstrukció elektromos vezérlé­sű s üzeme biztonságos: bármilyen hiba adódik elő, az automatikus kapcsoló önállóan leállítja a szerke­zetet. A csapágyak jó működését automatikus olaj­kök­kenés biztosítja, s melegedését léghűtés gátolja. Nagy előnye a gépnek, hogy a kü­lönböző technológiáknál nem kell a gép dobját cserélni, ahogyan ezt a külföldi konstrukcióknál teszik. Ez kevesebb időt, kevesebb fáradságot s főleg kisebb költséget jelent. Csök­ken a gép ára is, mert nem kell kü­lönböző dobfelszereléseket gyártani hozzá. Az öreg gyár mellett épül az új szerelde háromemeletes épülete, amelynek befejezését már nagyon várják a gyárban. A 23-as építőipari tröszt azonban elmaradt, ma is csak néhány munkás dolgozik az építke­zésen. Pedig májusban — az eredeti határidő szerint — már a gépeket akarják szerelni az új üzemben. A Zuglói Gépgyár vezetői kérik az építőket, hogy az ipari centrifuga so­rozatgyártásának megindítását segít­sék elő a határidő pontos betartásá­val is. — Várjuk a magyar ipar szakem-* bereinek érdeklődését, megrendelé­seit — mondja búcsúzóul Czinner Gyula elvtárs —, hogy már jövőre minél több ipari centrifuga üzembe­helyezésével korszerűsíthessük ipa­­runkat. Szarka Antal szerelő az FC—100-as centrifuga végszerelését végzi. (Papp Jenő felvételei) Vasárnap is dolgoztak a bányászok a szénhelyzet javításáért Az országnak sok gondot okoz a szénhiány. A bá­nyászok, akik az elmúlt esztendőben annyi széncsatát nyertek meg, vasárnap is termeltek, hogy ezzel enyhít­sék a szénhiány okozta gondokat. A jelentések arról számolnak be, hogy a vasárnapi műszakon a bányák zömében eredményesen dolgoztak, és sok ezer tonna szén­­került felszínre. Várpalota Várpalotán déli egy óráig az első harmadra jutó kétezer tonnából több mint ezerhétszázat küldtek felszínre. A legderekasabban a Ferenc-mező és a Cser-bánya bányászai járultak hozzá a szép eredményhez. A délutáni műszakra érkező bá­nyászok vállalták, hogy ugyancsak kétezer tonna szenet termelnek, és emellett egy-két óra alatt elvégzik a szokásos vasárnapi fenntartást is. Nógrád ■Vasárnap a nógrádi medencében, Rónán, Zagyván, Mátranovákon és Mizserfán az első műszakban annyi bányász szállt le a bányába,­­mint egyéb napokon. A szénmedence többi bányaüzemében sem sok hiányzott a teljes létszámból. A vasárnapi terme­lésen a vártnál is jobb lett az ered­mény. A bányászok az első műszak­­ végére a szokásos háromezer tonna­­ helyett mintegy 3200 tonna szenet küldtek felszínre. Ezzel együtt ebben a negyedévben a második félévre vállalt 50 000 tonnából már több mint 33 000 tonna terven felüli szenet szál­lítottak az országnak. A délutános és az éj­jeles műszak­ban dolgozó bányászok megfogadták, hogy hétfőn reggelre már a negyven­ezer tonnát is eléri az előirányzaton felül bányászott szén mennyisége. Időt szakítanak arra is, hogy a hó­ele­ji zökkenőmentes átmenet érde­kében végrehajtsák a szükséges fenn­tartási munkát. Tata A Tatabányai Szénbányászati Tröszt bányászai vasárnap reggelre letörlesztették a hónap elején felgyü­lemlett­ tartozásukat, s így a vasár­napi termelőnapon már szeptemberi tervükön felül bányásztak. Jól felkészültek erre a napra is a szénmedence bányászai. Már pén­teken minden aknánál bekészítették az ácsoláshoz szükséges faanyagot, hogy ezzel se gátolják a vasárnapi szállítást. Több üzemben, mint pél­dául az V/a aknában, a tartalék munkahelyek is termeltek ezen a napon, s a XV-ös akna bányászai a frontfejtésnek mind a három szár­nyán jövesztették a szenet. A tatai szénmedence bányászai a vasárnapi termelőnappal együtt több mint 15 000 tonna jó minőségű sze­net bányásztak harmadik negyedévi tervükön felül. Borsod A borsodi szénmedence bányászai­nak túlnyomó többsége megértette a vasárnapi három harmados termelés szükségességét. Ezt bizonyítja, hogy az Ózdi Szénbányászati Tröszt bá­nyaüzemeiben vasárnap délelőtt majdnem minden bányász dolgozott. Ennek tudható be, hogy a tröszt va­sárnap délelőtti műszaktervét 102,9 százalékra teljesítette. Farkaslyuk kivételével valamennyi bányaü­zem felszínre küldte a tervben előírt szénmennyiséget. Legszembeszökőbb eredménnyel a királdi bányászok di­csekedhetnek: 115,6 százalékra telje­sítették vasárnap délelőtti műszak­tervüket. A Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemeiben vasárnap délelőtt 16 akna teljesítette túl tervét. Az edelényi bányaüzemben például az üzem mindhárom aknája túlteljesítette műszaktervét. A sajókazai bánya­üzemben egyetlen dolgozó sem hi­ányzott a műszakból. Az eredmény: 140 tonna szén terven felül egy mű­szak alatt, Pécs A pécsi bányászok zöme részt vett a vasárnapi termelésben. Munkájuk jelentős sikerre vezetett: 2817 tonna szenet termeltek terven felül, amivel pótolták a szeptember havi elmara­dást. A kerületek között legjobban dol­gozott — a korábban gyengén sze­replő — Pécsszabolcs. Kiváló ered­ményről adott számot Pécsbánya és Vasas is. A szabolcsi bányakerület sikeré­nek egyik magyarázata, hogy a hét végén megindult a termelés a kül­színi fejtésben, amely naponta 15— 20 vagon szenet ad. (MTI) A Mátra vidéki Szénbányászati Tröszt szűcsi üzemegységének bányá­szai vasárnap is dolgoztak. Trecska András és Sós János vájárok, F-4-es szénkombájnnal szeptember hónapban eddig 252 méteres előre­haladást értek el. A képen Trecska András és Sós János a kombájnfej­­ késeit cserélik. (Fényes Tamás felvétele, MTI Foto) Gyermekgyógyász vándorgyűlés Siófokon (Tudósítónktól.) Szeptember utolsó napjaiban Sió­fokon tartotta az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet gyermekgyógyász szakcsoportja ez évi vándorgyűlését. Dr. Ferencz Pál elnöki megnyitója után dr. Waltner Károly akadémi­kus az újszülöttek súlyos vérképző­megbetegedéseiben alkalma­kicseréléses vérátömlesztési táryok rendelkezésére. A nagygyűlés részvevői kifejezték reményüket, hogy az egészségügyi kormányzat az új eljárások bevezetésére az ehhez szükséges felszerelés és létszám ki­egészítésével válaszol. A gyermekgyógyászati gyakorlat újabb eljárásait ismertette dr. Boda Domokosnak a légzésbénulás kezelé­séről szóló referátuma, és a csecsemő­­korban alkalmazott folyadékfeltöltést, ismertette. Az eljárás lényege, hogy az újszülött vérének tekintélyes ré­szét lebocsátják és friss, a vörös vér­­sejtek további szétesését megakadá­lyozó vért fecskendeznek az újszülött ereibe. Kötetlen formában, úgynevezett „kerekasztal-konferencián” tárták a hallgatóság elé a hazánkban csak nemrégen alkalmazott idegközpont-bénítás és hűtés kérdéseit. Az utóbbi kérdés vitaveze­tője, dr. Véghelyi Péter rámutatott, hogy az idegközpont-bénításos és hű­­téses eljárások az életveszélyes álla­potba került betegeknél új erőviszo­nyokat hoznak létre a szervezetben, amelyek bizonyos körülmények kö­zött lehetővé teszik a súlyos állapot átvészelését. Az eddigi törekvések arra irányultak, hogy a már-már ki­merülőben levő védekezőképességet felkorbácsolja, az új eljárás a védekezést le­gyengíti, és az újra egyensúlyba hozott szervezetben alkalmazza a kórokozók ellen a szokásos gyógyszereket. Súlyos tüdőgyulladásnál például, amikor a légzés és a keringés úgy­szólván felmondja a szolgálatot, az általános állapot az idegközpont-bé­nítás módszerével annyira javítható hogy a beteg átvészeli azt az időt, amíg a tüdőgyulladás elleni gyógy­szerek kifejthetik hatásukat. Mivel az új gyógyszerek alkalmazása szinte percről percre más állapotba hozza a beteget, továbbá mivel csak igen súlyos, azelőtt gyakran végzetessé vált esetekben alkalmazzák, különö­­sen fontos, hogy képzett és megfelelő számú orvos és ápoló személyzet áll­jon az ilyen eljárással dolgozó psz­infúziót tárgyaló vita dr. Kerpel- Fronius Ödön akadémikus vezetésé­vel. Előadás, majd vita formájában tárgyalták meg a mellékvese hor­monjainak, az ACTH-nak és a cortisonnak az alkalmazását a gyermekgyó­gyászatban dr. Litvai Emil referátuma alapján. Ezeket a készítményeket különösen a reumás láz, egyes vesemegbetege­dések, túlérzékenység (allergia) ese­teiben alkalmazzák sikerrel. Igen nagy érdeklődés kísérte dr. Lenárt György A korszerű gyermek­orvoslás kockázatai című referátu­mát. Felhívta a figyelmet arra, hogy modern, igen hatásos gyógyszerek egész sora áll a gyermekorvos ren­delkezésére, de ugyanezen életmentő gyógyszerek mellékhatásaik, illetve kellően meg nem fontolt adagolásuk miatt súlyos károkat okozhatnak. Egyre gyakrabban mutathatók ki olyan kórokozók, amelyek a közhasználatban levő antibioti­kumokkal (penicilin, streptomi­­cin stb.) szemben dacolnak, s ezért leküzdésük komoly akadá­lyokba ütközik. Számszerű adatokat ismertetett arról, hogy olyan esetek­ben, amikor valamilyen antibiotiku­mot több éven át csak igen indokolt esetben rendelték, a gyógyszer hatá­sossága ismét fokozódott. Előadása végén hangsúlyozta a szulfamid-készítmények nagy jelen­tőségét a gyermekgyógyászatban és javasolta, hogy ezeket a készítmé­nyeket a jelenleginél nagyobb vá­lasztékban hozzák forgalomba. Milyen lesz a textiláru-ellátás ? (Tudósítónktól) Már a téli bevásárlásokról tervez­getnek a családok. Az ÁTEX már felkészült a vásárlók fogadására. Hogy miképpen, erről tájékoztatott Bér Andor, az ÁTEX áruforgalmi osztályának vezetője. — Általában jobb lesz az áruellá­tás, mint tavaly. A pomázi, buda­kalászi gyapjúgyáraktól 23 000 méter különleges mintájú és anyagú szöve­tet rendeltünk, amelyek csak a mi üzleteinkben kerülnek forgalomba. Nagy tetszést arat majd a Magyar Gyapjúfonógyár Orion elnevezésű sottis anyaga is, amely 15 féle min­tában, méterenként 110 forintos ár­ban jelenik meg az üzletekben. Igen nagy népszerűségnek örvend már most is az úgynevezett gyapjú san­­tung, amely 8 színben készül, kosz­tümre és ruhára egyaránt alkalmas. Százötvenkilenc forint lesz az ára. Hatféle pasztellszínben készül a 140 centiméter széles tindszövet, amely igen tartós. S ugyancsak hat szín­ben gyártjuk a spriccelt tvndszö­­vetet, amely előreláthatólag az idény egyik legjobban keresett cikke lesz. Szoknyára, ruhára és kosztümre egy­aránt alkalmas. Négyféle színben kapható majd a 140 centiméter szé­les 165 forintos sportszövet,­ sport­kabátra, női kosztümre és szoknyára. Az igen tartós, kopásálló kardszövet az öt legdivatosabb árnyalatban ké­szül. A dublé nő, kabátszövet egyik oldala sima, a másik diagonálszövé­­sű. Kétféle minőségben kerül forga­lomba, a szövetnek igen puha a fo­gása, szép az esése, s magas­­ gyapjú­­tartalma miatt nagy hidegben is kel­lemes meleget biztosít. Az idén már lesz elegendő a tiszta gyapjú, 155 és 167 forintos Amazon női szövetből, mégpedig minden színben*

Next