Szabad Nép, 1956. október (14. évfolyam, 273-297. szám)

1956-10-28 / 296. szám

Miesad és bismi­sm Az új nemzeti kormány megalaku­lásával valóra vált a párt Központi Vezetősége nyilatkozatának első pontja. „Ez a kormány arra hivatott — mondotta a nyilatkozat —, hogy maradéktalanul jóvátegye a múlt hibáit és bűneit és az egész nemzetre támaszkodva megoldáshoz segítse né­­pünk minden jogos követelését.” Van mit jóvá tenni, s van mit meg­oldáshoz segíteni. Népünk sorskérdé­sei a mostani napokban egy csapásra a legélesebben megfogalmazva jut­nak kifejezésre. S most az új nem­zeti kormánynak vállalnia kellett azt a tragikus tehertételt is, hogy a nem­­zet sorskérdéseinek megoldását vál­ságos időkben, súlyos események kö­zepette kell megkezdenie. Mit vár a nép az új kormánytól? Aki átélte a főváros szörnyű napjait a szenvedés, a félelem, a vérontás óráit, a szívének minden óhajával azt í­­ordja: mindenekelőtt rendet várunk a kormánytól. De ahhoz, hogy rend legyen, hogy a nemzet igazságérzete megnyugvást találjon, ki kell mondani az igazságot arról, ami október 23-án Budapesten meg­kezdődött, majd a legélesebb módon, fegyveres harcban is kifejezésre ju­tott. Budapest ezekben a napokban nem ellenforradalmi puccsnak, nem burzsoá restaurátorok felkelésének, hanam egy hatalmas erejű, elszánt és igazságos nemzeti demokratikus megmozdulásnak volt a színtere. Mivel ezt ma már világosan látjuk, annál súlyosabbnak tekintjük azok felelősségét, akik miatt ez a meg­mozdulás sortűzbe fajult, akik miatt hazafiak, fiatalok és öregek vére hullt az utca kövére. Senki ne gon­dolja, hogy ezekkel a szavakkal egy­ben felmentő ítéletet mondunk a mozgalom sodrásába kapaszkodó kár­tékony elemek, a város lázas, fel­kavart helyzetét kihasználó kalan­dorok felett Igenis, el kell és el is tudjuk választani az igazságos népi célokért küzdő erőktől ezt a salakot — a megmozdulás becsülete, a népi erők érdeke is ezt követeli. Nem tud­nánk enélkül teljes igazságában ér­tékelni a nép küzdelmét. Azt várja a nép az új kormánytól, hogy valóban nemzeti kormány le­gyen. Az ifjúság­ tüntetése a nemzeti függetlenség jelszavával indult. Nemcsak az ifjúság, hanem az egész nép sokra tartja a nemzeti becsüle­tet, amelyért évszázadokon át annyi hazafi áldozta életét. Teljesítse hát a kormány a nép kívánságát. Rendez­ze viszonyunkat a Szovjetunióval. Ennek a rendezésnek legfőbb elve: a függetlenség és a teljes egyenjogú­ság. Ezen az alapon alakul újjá Len­gyelország és a Szovjetunió viszonya, ezen az alapon kell rendezni a mi viszonyainkat is a Szovjetunióval. Ez és csakis ez a megoldás felel meg mindkét ország érdekeinek és csakis ezen az alapon épülhet fel a népeink közötti őszinte, minden torzítástól mentes, igaz barátság. S hogy ez a hőn óhajtott kívánság teljesüljön, en­nek is első feltétele a rend és a nyu­galom helyreállítása a fővárosban és az országban mindenütt. Ezért is várja a rend megteremtését a kor­mánytól a nép. Be kell gyógyítani a harcokban esett súlyos sebeket. Testvérharc volt ez, s a veszteségek azért is fájdalma­sak és megrendítőek, mert önmagunk ejtettük önmagunkon. Még ma sem tudjuk pontosan, hány családot so­dort gyászba ez a testvérháború. Számba vesszük a véres vesztesége­ket, s aztán a kormánynak meg kell találnia a módját, hogy a nemzet igazságérzetének megfelelően, a nép kívánsága szerint támogatást adjon, vigaszt nyújtson a gyászoló családok­nak. „A nép kívánsága szerint” — sok­szor fogjuk még leírni, kimondani ezt a mondatot. A nép kívánsága sze­rint kell hozzáfogni gazdasági, tár­sadalmi, politikai életünk sok-sok problémájának megoldásához. Szám­ba venni is alig győzzük feladatain­kat, s máris azonnal hozzá kell kez­deni megoldásukhoz. Köztük is leg­nagyobb erővel a legfontosabbhoz: a szocialista demokrácia nem szavak­ban hirdetett, hanem tettekkel alátá­masztott kifejlesztéséhez, a legszéle­sebb alapokon nyugvó nemzeti egy­ség megteremtéséhez. Még benne vagyunk az események közepében. Egymás után érkeznek hírek az or­szág minden részéből, s így kezd ki­alakulni a kép arról, hogyan is akar­ja a nép a szocialista demokrácia el­veit a gyakorlatban megvalósítani. Megalakulnak az üzemekben a mun­kástanácsok, a megyékben, városok­ban a különböző névvel nevezett ta­nácsi szervek. Egyik helyen nemzeti tanácsnak, a másik helyen forradal­mi tanácsnak, megint máshol mun­kás-paraszt tanácsnak nevezik. Ol­vashatjuk terveiket, nyilatkozataikat: meg akarják teremteni a rendet, a nyugalmat, ki akarják vezetni a me­gyét, a várost, az üzemet a lázas ál­lapotból, hogy a termelőmunka, az alkotó élet azonnal megindulhasson. Beválasztják a tanácsokba a nép bi­zalmát bíró, tekintélyes kommunis­tákat, a megbecsült pártonkívülieket, a nép minden rétegének képviselőit, a nép küldötteit. Óriási feladatokat vállaltak magukra ezek a népi szer­vek, de nem kétséges, hogy épp azért, mert a nép maga hívta életre őket, nagy erővel látnak munkához, s ké­pesek lesznek kivenni részüket a nemzeti kormány országépítő prog­ramjának megvalósításából. Erre a támogatásra a kormánynak valóban nagy szüksége van, hiszen az új kormány is óriási feladatot vállalt magára. Aki ismerte a gazda­sági vezetés, az államigazgatás sokat ostorozott hibáit, aki tudja, milyen mélyen átitatta a bürokratizmus fent is, lent is a gazdasági és állami ve­zetést, az tudja csak igazán, milyen óriási feladat ezt úgy átalakítani, megreformálni, hogy az átalakulás­ból a szocializmus sajátosan magyar útja, a szocialista demokrácia bonta­kozzék ki. Támaszkodnunk kell eb­ben a munkában a szakemberekre, a hozzáértő, művelt emberekre, s tá­maszkodnunk kell a most feltörő né­pi kezdeményező erőre és képesség­re. Úgy kell tenni, ahogy a Központi Vezetőség nyilatkozata mondja: „Az egész néppel folytatott eszmecsere útján előkészítjük és megvalósítjuk demokratikus és szocialista, az ön­álló és független Magyarország nagy, nemzeti programját.” A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész nép ég a vágy­tól, hogy ezt az új Magyarországot felépítse. Azt a Magyarországot, amelyben a nemzet egysége ölt tes­tet. Mennyi feladat vár reánk! Mennyi reménységet, türelmetlen kívánságot k­ell valóra váltani! Ho­gyan vezessen a munkástanács? Ho­gyan oldjuk meg szociális bajain­kat? Hogyan valósítsuk meg az üze­mek­ tényleges önállóságát? Miből fedezzük a béremelésre, a szociális helyzet javítására vonatkozó terve­ket? Hogyan oldjuk meg a begyűj­tési rendszer messzemenő megrefor­málását? Nézz körül az egyetemen, az iskolákban! Hogyan reformáljuk meg az oktatást? Hogyan töltjük meg élettel az egyetemek autonómiá­ját? Választ kell adni az ifjúsági mozgalom ezernyi más kérdésére is. Itt van a mezőgazdaság, amelytől azt várja a nép, hogy már jövő esz­tendőben többet termeljen, többet tegyen az ország asztalára. Mennyi tennivaló gazdasági és politikai te­kintetben egyaránt! Helyreállítani a törvényesség, a jog uralmát, megte­remteni a munka, a termelés biz­tonságát, úgy v­etni és építeni az országot, hogy teljes jogú állampol­gárok, nyugodt, békés és szabad légkörben fejthessék ki képességei­ket. Azt kérdeztük: mit vár a nép az új kormánytól? De azt a kérdést is fel kell tenni, mit vár a kormány a néptől? Aki a nemzet jövőjét igazán szívén viseli, azt válaszolja: bizalmat vár tőle. Vagyis, hogy a nép minden rétege segítse a kormányt, a pártot, a rend és nyugalom megteremtéséért folyó megfeszített munkájában. Mindannak valóraváltásához, amit most tervezünk, rend és bizalom kell. Bizalom a kormányban és bizalom a nép iránt. A munkásosztály, a nép hűséges akar maradni a szocializmus építésének eszméjéhez. Hű akar ma­radni, épp azért akarja megtisztítani mindenfajta folttól és szennytől, amely a demokrácia eltorzulásának, a személyi önkény uralmának idején rárakódott. Forradalmi lelkesedés vezeti ebben a párt, a nép legjobb erőit. Új életet akarunk kezdeni. Kin múlik ez? Magunkon múlik. Azon múlik, hogy a kormány, az egész nép támogatásával milyen hamar tud úrrá lenni a lázas állapoton, amely az ország életét ma jellemzi. Rend és bizalom: ez a kibontakozás első lépé­se. Ez váltsa fel most már a meg­próbáltatás napjait. HÍREK a budapesti üzemekből Több budapesti üzemben érdek­lődtünk a jelenlegi helyzet felől. Egységesen arról tájékoztatták a Szabad Népet, hogy rend és nyugalom van minde­nütt, megóvják a nép vagyonát mindenfajta esetleges támadás­tól, rongálástól. A Danuviában a munkásőrség ke­mény helytállására volt szükség ezekben a napokban, de a gyárat si­került megóvni minden komolyabb rongálástól. Csupán egy alkalommal sikerült néhány suhancnak betörnie a gyár területére és szerszámokat, s más kisebb anyagokat elvinni. Teg­nap azonban tragikus eset történt: a fegyveres banditákkal való harcban az üzem egyik dolgozója életét vesz­tette. A gyár épületei kisebb kárt szenvedtek (ablakok kitörtek, becsa­pódások stb.). A milícia tagjai azon­nal hozzáláttak a romok eltakarítá­sához. Az Óbudai Hajógyárban az üzem­be betörő suhancok a gyár felgyújtá­sával, s a hajók elsüllyesztésével fe­­nyegetőztek. A hajógyáriak azonban megfelelő elbánásban részesítették a gyújtogatókat és megvédték gyáru­kat. Az üzemek többségében még egy ablaktábla sem törött el az őrség ki­váló megszervezése következtében. Erről adtak hírt a Beloiannisz és az Ikarus-gyárból. Hasonló hírek érkez­tek az EMAG-ból, a Fémáru- és Szer­számgépgyárból, a KISTEXT-ből és az Orion-gyárból. ­ Tegnap dél felé pótkocsis teher­autó érkezett Székesfehérvárról a Villányi útra. Tejet hoztak a főváros lakosságának. Mivel ekkor már ki­­menési tilalom volt, tejcsarnok sem volt nyitva, ahová a tejet leadhatták volna, ezért a gépkocsi vezetői meg­álltak a házak előtt, leraktak néhány kanna tejet, valamelyik lakó egy összegben kifizette az árát, majd a lakóbizottságok a kapuk alatt kiosz­tották a házak lakói között a friss tejet.­­ Közélelmezési bizottság alakult a XI. kerületi Tanácson belül. A bi­zottság tagjai a KÖZÉRT kerületi igazgatója, a kerületi tanács keres­kedelmi osztályának vezetője és a ta­nács elnökhelyettese. A bizottság fel­adata, hogy biztosítsa a kerület lako­sainak élelmezését. Kik maradtak ki a kormányból? Lapunk más helyén közöljük az új nemzeti kormány névsorát. A régi kormányból tizenhatan maradtak ki. Nem szerepel az új kormányban He­gedűs András volt miniszterelnök, Hidas István első elnökhelyettes, Ma­rosán György és Mekis József elnök­­helyettesek, Pogácsás György, az ál­lami gazdaságok volt minisztere, Szo­­bek András begyűjtési, Piros László belügy, Román József egészségügy, Szíjártó Lajos építésügyi, Matolcsi János földművelési, Bata István hon­védelmi, Darvas József népművelési, Olt Károly pénzügy, Szabó János vá­ros- és községgazdálkodási miniszter. Leváltották Berei Andort, az Orszá­gos Tervhivatal elnökét és Házi Ár­pádot, az állami ellenőrzés volt mi­niszterét is. SZABAD NÉP A VIDÉKI VÁROSOKBÓL JELENTIK: Az új kormánnyal ép át akarnak haladni a közös célokért az újonnan alakuló népi szervek Egymás után érkeznek a hírek az ország minden részéből, a városi és megyei, a munkástanácsok, a nemzeti tanácsok, vagy forradalmi szocialista bizottmányaik megala­kításáról. Ahány hír, annyi különböző elnevezés. Egy azonban valamennyiben­­közös: az, hogy öntevékeny, népi szervek, amelye­ket a demokratizmus most kibontakozó viharos lendülete hozott létre. Nem tudjuk, személy szerint kik e tanácsok tagjai, annyit azonban mondhatunk róluk, hogy a dolgozók képviselői ők, demokratikus választás útján kerül­nek posztjukra. Nincsenek közöttük azok, akik eljátszották a nép bizal­mát, akik ön­kényeskedtek, csak a pozíciójukkal törődtek. De ott vannak köztük azok a kommunisták, akiket a nép megbecsülése és tisztelete övez. A dolgozó tömegek józanságára és körültekintésére val­nak e népi szervek első intézkedései. A rend és fegyelem helyreállítását, a dolgozók kívánságainak­ összegezését, a termelés megindítását tűzik ki első felada­tukul, s keresik az új nemzeti kormánnyal a kapcsolatot­, mert vele együtt akarják a jövő terveit kidolgozni. Szolnok Pénteken reggel Szolnokon meg­alakult a forradalmi munkástanács. Kálmán István, a megyei pártbizott­ság első titkára a város főterén ösz­­szegyűlt tízezer főnyi tömeg előtt is­mertette azokat a javaslatokat, ame­lyeket a párt Központi Vezetősége és a kormány elé terjesztenek. A gyűlés után a munkások visszatértek üzemeikbe. A forradalmi munkástanács dél­után megtartotta első ülését. Elnök­nek Dancsi József fűtőházi munkást választották meg. A honvédség és a rendőrség képviselői is helyet kap­tak a forradalmi tanácsban. Dancsi József, a fűtőház köztiszte­letben álló dolgozója, üzemlakatos. A munkásmozgalom régi harcosa, Dancsi József a nehéz helyzetben nyugodtan, a legnagyobb felelősség­­érzettel látja el feladatát. A szer­kesztőség kérdésére a következőkben számolt be a forradalmi munkásta­nács eddigi tevékenységéről: Első feladatunknak a rend helyre­­állítását tartottuk. Szombaton a köz­ellátás feladatairól, a tüzelőanyag-el­látásról tárgyalt a munkástanács. Eddig 25 bizottság keresett fel ben­nünket, s a velük folytatott tárgya­lások során megismertük a megye valóságos problémáit. A munkásta­nács vasárnap is dolgozni fog, talán arra is lesz már időnk, hogy terveket dolgozzunk ki. A járműjavító mun­kástanácsa határozatot fogadott el arról, hogy hétfőn reggel folytatják a munkát. A megyei sajtó útján erre hívták fel a többi üzemet is. Röviden így fogalmazhatom meg a munkás­­tanács legközelebbi célját: nyuga­lom, fegyelem, a termelés megindí­tása. Pécs Baranya megye székhelyén rend és nyugalom uralkodik. Az új kormány megalakulása kedvező visszhangra talált. A délutáni órákban összeült a munkástanácsok küldöttségeinek ér­tekezlete és a megye dolgozóinak ne­vében bizalmat előlegezett az új kor­mánynak. Bár egyes miniszterek sze­mélyéről vitát folytattak, de a tanács végül is kimondta: támogatja a kor­mányt, hogy sikerre vihesse a dol­gozók követeléseinek megvalósítását. Salgótarján A Nógrád megyei ideiglenes forra­dalmi nemzeti tanács tagjai egysége­sen kifejezésre juttatták bizalmukat a széles nemzeti összefogás jegyé­ben megalakult új kormány iránt. A nemzeti tanács elhatározta, hogy az üzemekben fegyveres őrségeket szer­vez a rovottmúltú elemek esetleges garázdálkodásainak megakadályozá­sára. Zalaegerszeg A városban első ülését tartotta a forradalmi tanács, amikor megérke­zett az új kormány megalakulásának híre. A jelenlevő több ezres tömeg általában helyesléssel fogadta az új kormány összetételét. Veszprém megyében Lóránt Imrét, a Veszprém megyei Népújság munkatársát vá­lasztották meg a megyei munkásta­nács elnökévé. Kérdésünkre a követ­kező felvilágosítást adta: összetűzés Veszprémben eddig nem volt. Szer­dán mintegy 5000 tüntető vonult fel. A tanács két napja dolgozik, tagjai katonák, munkások és parasztok. A rend megőrzésén kívül nagy gon­dunk, hogy a lakosság ellátását biz­tosítsuk, az emberek mindennapi ügyeit intézzük, s szervezzük a za­vartalan termelést. Győr megye Pénteken megalakult Győrben az ideiglenes nemzeti tanács. Tagjai munkások, katonák, parasztok, értel­miségiek. A nemzeti tanács elnöke Szigethy Attila országgyűlési kép­viselő, a Nemzeti Parasztpárt volt megyei elnöke. A nemzeti tanács egyetértéssel fogadta az új kormány megalakulását és minden lényeges vonatkozásban egyetért a Nagy Imre elvtárs által elmondott nyilatkozat­ban foglaltakkal. Egyes kérdéseket azonban részleteiben is szükségesnek tartanak megvitatni a kormánnyal. Véleményük szerint jelentősen mó­dosítani kell, s a parasztság teher­bíróképességének megfelelően igaz­ságossá kell tenni a begyűjtési rend­szert. Meg kell szüntetni az értéke­sítési jegyre való felvásárlást. Fel­tétlenül ki kell elégíteni a munkások jogos bérköveteléseit. A nemzeti tanács máris számos intézkedést tett a rend és fegyelem, a dolgozó parasztok termelési bizton­sága megszilárdítása érdekében. A nemzeti tanács állást foglalt a tago­sítás ellen. Biztosították a lakosság élelmiszerellátását és megszervezik az üzemek zavartalan termelését. Eger városban szombaton délelőtt megvá­lasztották a dolgozók tanácsát és an­nak intéző bizottságát. A tanács tag­jai munkásokat, parasztokat, értel­miséget, honvédséget, ifjúságot, egy­szóval a lakosság minden rétegét képviselik. Az intéző bizottság elnö­kévé Kocsmár elvtársat, a városi ta­nács elnökét választották meg. Az első ülésükön elrendelték a város­ban a szesztilalmat, a transzformá­torhoz őrséget rendeltek ki és hatá­roztak a nemzetőrség megerősítésé­ről. Lengyel újságírók nyilatkozata a Szabad Népnek 26-án Varsóból Budapestre érkezett az a vöröskeresztes repülőgép, amely gyógyszert és vérplazmát hozott Ma­gyarországra. Ezzel a repülőgéppel utazott fővárosunkba két lengyel új­ságíró: Marian Bielicki ismert író és újságíró, a lengyel rádió tudósítója és Roman Konnecki, a Trybuna Luda tudósítója. A két neves újságírót fel­kereste a Szabad Nép munkatársa,­­ hivatkozva a lengyel gyógyszerszál­lítmány tényében megmutatkozó se­gítségre, megkérdezte, miben látják a lengyel nép együttérzésének és se­gítőkészségének indító okát. Bielicki és Kornecki elvtársak el­mondták — hangsúlyozva, hogy ez­zel személyes véleményüket juttat­ják kifejezésre —, hogy a magyar és a lengyel népet régóta őszinte barát­ság fűzi össze. Hagyományos barát­ságunk — mondotta Bielicki elvtárs — különösen az utóbbi években szi­lárdult meg. Jelenleg népeink arra törekednek, hogy eltávolítsák mind­azt a rosszat és bűnöset, ami a múlt­ban életünkre ránehezedett s akadá­lyozott bennünket a szocializmus épí­tésében és szabadságunk biztosításá­ban. Ebben a törekvésben egységesek vagyunk. A lengyel nép sok táviratban és üzenetben fejezte ki mélységes hálá­ját a magyar nép szolidaritásáért és támogatásáért, melyet a Lengyel Egyesült Munkáspárt történelmi je­lentőségű VIII. teljes ülésének nap­jaiban nyújtott. Ez a teljes ülés egészségessé tette pártunkat és új, igazán szocialista programot hozott létre, amely az egész munkásosztály és az egész nép teljes támogatását élvezi. Nagy izgalommal és örömmel fi­gyeltük a magyar nép politikai har­cát a sztálinista korszak bűneinek végleges kiküszöböléséért. Fájdalom­mal és bánattal vettük hírét a buda­pesti tragikus eseményeknek, me­lyeknek kiindulópontja jogos köve­telésekért folyó békés harc volt. Ezekben a nehéz és szomorú percek­ben a tisztelet és szeretet érzéseit fejezzük ki magyar testvéreinknek. Legjobb sportolóink el akarnak utazni az olimpiára Természetesen a sportélet rendjét is hatalmas mértékben befolyásolják az utolsó napok eseményei. A magyar sportközönség, amellett, hogy tudo­másul vette a mára tervezett ma­gyar—svéd labdarúgó-mérkőzés el­maradását, elsősorban aziránt ér­deklődik: mi lesz olimpiai részvéte­lünkkel? Mint ismeretes, az olimpiai kül­döttség első részének, körülbelül 90 embernek ma kellett volna elutaznia az Armagnac nevű francia óriás-re­pülőgéppel, a többiek pedig holnap indultak volna el. Mindez a mai hely­zetben persze csak terv maradt. Olimpiai válogatottjaink egy része jelenleg Tatán gyakorol, az előre megtervezett rend szerint. A tornász­­nők már napokkal ezelőtt hazaérkez­tek, s otthonukban tartózkodnak. Az olimpiai csapat zöme, az úszók, a ví­zilabdázók, a kajakozók, az evezősök és az ökölvívók edzőikkel együtt a szabadság-hegyi Vörös Csillag Szál­lóban vannak. Felszerelésük is telje­sen készen áll. Szombaton este érdeklődtünk ver­senyzőink felől a Vörös Csillag Szál­lóban Kutas Istvánnál, a Magyar Olimpiai Bizottság titkáránál, az olimpiai küldöttség egyik vezetőjé­nél. — Versenyzőink valamennyien ter­mészetesen izgatottan, idegesen lesik a híreket, családjaik, barátaik, sze­retett fővárosunk helyzetéről — mon­dotta Kutas István. — Nagy öröm­mel és megnyugvással fogadták az ország vezetésében beállott, változá­sokat. Ha vagyuk, hogy mielőbb helyreálljon a rend és a csapat a ren­geteg nehézség ellenére eljusson Melbourne-be, dicsőséget szerezzen az újjászülető hazának, s meglegyen a gyümölcse legjobb sportolóink és edzőink többéves munkájának, elő­készületeinek. — Van erre reális lehetőség? — kérdeztük. — Feltétlenül. Ami a versenyzők előkészületeit illeti, igyekeznek a kö­rülményekhez képest gyakorolni, futni, tornászni, s remélik, hogy még kiheverhetik a kényszerszünetet, ha­­ a helyzet gyorsan megjavul. Mi a helyzet az utazással? — A Külügyminisztérium és a budapesti francia követség segítségé­vel beszéltünk a francia repülőtár­sasággal, amelyre csapatunk szállítá­sát bíztuk, s amelynek az útiköltség legnagyobb részét, szerződésünk ér­telmében már kifizettük. A repülő­társaság (TAI) igazgatósága vállalta az utazás elhalasztását. A verseny­zők és az edzők véleménye az, hogy még az sem­ ártana jelentősen a for­máknak, a várható szereplésnek, ha néhány napon, esetleg egy héten be­lül elutazhatnának az olimpiára.­­ Mindennek azonban rövidesen el kell dőlnie. Amióta a rádióból meg­tudták az emberek, hogy az olimpiai keret a Vörös Csillag Szállóban tar­tózkodik, rengeteg telefonhívásban van részük. Sokan aggódva érdeklőd­nek a csapat felől, kifejezik jókíván­ságaikat, s ez nagyon jólesik ver­senyzőinknek Valamennyien nagy bizakodással nézünk a következő napok elé, s bizton reméljük, hogy most már hamarosan véget érnek a szörnyű események. Vető József Debrecen Pénteken az üzemi munkástanácsok mintegy 300 küldötte tanácskozott és létrehozta Debrecen Szocialista For­radalmi Bizottmányát, mely a Város és a megye ügyeit intézi. A bizott­mány elnökévé Csorba László alezre­dest, a helyőrség parancsnokát, egyik titkárává pedig Bede László egye­temi tanársegédet választották meg. Négy szekciót hoztak létre, mégpedig karhatalmi, közellátási, ipari-közle­kedési és szervezési szekciót. A me­gyei tanács elnöke meghívottként vesz részt a bizottmány ülésein, és mint az igazgatási szerv vezetője gondoskodik a határozatok végrehaj­­tásáról. A bizottmány a dolgozók követeléseit 14 pontban foglalta ösz­­sze és előreláthatólag hétfőn felkere­si az új kormányt, hogy megtárgyal­ják a további teendőket, s különös­képpen azt, hogyan, milyen ütemben lehetséges ezeket a követeléseket tel­jesíteni. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia köszönti a nemzeti kormányt Valamennyien örömmel és meg­nyugvással fogadtuk a dolgozó nép óhajának megfelelő, most megala­kult új, nemzeti kormányt. Az első pillanattól fogva egyek voltunk szocializmust akaró népünk­kel és benne ifjúságunkkal abban a törekvésben, hogy elsöpörjük az el­múlt évek bűnös politikájának kép­viselőit a magyar közéletből. Ez a harc most sikerrel járt. A megalakult új kormány a legszéle­sebb nemzeti egységen alapul és sze­mélyi összetétele is biztosítéka dol­gozó népünk követelései megvalósí­tásának. Budapesti fiatalok! Barátaink! Nemzeti kormányunk előtt hatal­mas és nehéz feladatok állanak. E feladatok megoldása csak nyugodt légkörben lehetséges. Ezért mi is kérjük Budapest dolgozó népét, első­sorban a fiatalokat, hogy segítsék a magyar hadsereget a rend helyre­­állításában és a felesleges vérontás megszüntetésében, a békés alkotó munka feltételeinek megteremtésé­ben. Mindig hűek voltunk és hűek is maradunk hazánkhoz és népünkhöz és híven valljuk továbbra is eskün­ket: „A néppel tűzön vízen át!" A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia teljes személyi állománya. Svr VARSÓI KÜLÖNTUDOSÍTÓNK JELENTÉSE: A tömegek és a pártvezetés szoros együttműködése Lengyelországban A lengyel kormány gyógyszert és kötszert küldött Budapestre Varsó, október 27. Az egész lengyel közvélemény feszült érdeklődéssel figyeli a buda­pesti eseményeket. A varsói magyar nagykövetségen percenként szól a tele­­o­fon. Intézmények és magánosok érdeklődnek a legújabb hírek után. A Vö­­­­röskereszt központjánál sok száz varsói ajánlotta fel, hogy vért ad a magyar­­ sebesülteknek. Sokan pénzt ajánlanak fel és olyanok is voltak, akik jegy­gyűrűjüket akarták elküldeni. A Lengyel Népköztársaság kormánya a magyar nép megsegítésére nagy mennyiségű gyógyszert küldött Budapestre. A küldeményben vérátöm­lesztésre szükséges vér, plazma, dextron, valamint kötszer és számos egyéb­­ gyógyszer érkezett. Ma útnak indul Budapest felé a második vöröskeresztes repülőgép, mintegy 900 kilogramm súlyú gyógyszerrel, kötszerrel és konzervált vérrel. A lengyel dolgozók egyetértenek a magyar demokratizálási követelések­kel és mélységesen fájlalják, hogy ilyen tragikus fejleményekre került sor. Akivel, csak beszéltem, azt a reményét fejezte ki, hogy mihamarabb helyre áll a rend és a nyugalom, s hogy az új politi­kai bizottság és az új nemzeti kormány vezetése alatt megkez­dődik a békés alkotó munka A lengyel dolgozók minden beszél­getésnél kiemelik, hogy Lengyelor­szágban a párttagok és az egész nép általában ugyanazokkal a követelé­sekkel lépett fel, mint Magyarorszá­gon. De Lengyelországban időben végrehajtották a szükséges változá­sokat és a tömegekkel késedelem nélkül hozzáláttak a demokratizmus kiszélesítéséhez. Ami ma Lengyelországban törté­nik, az valóban óriási változáso­kat hoz az élet minden területén. Az új politikai bizottság a kor­mány és az üzemek munkásai együttesen dolgozzák ki a terve­ket. A terveik egy részét azonnal meg­valósítják, így például sorra alakulnak meg az üzemek­ben a munkástanácsok, nem várva a törvényt, amelyen a kormány egyébként most dolgozik, s amely részletesen szabályozza majd a munkásönkormányzat formáit. Személyi változásokat is végrehaj­tanak haladéktalanul a Vill. plénum határozatának megfelelően. Lengyel­­ország legtöbb városában például ta­nácsüléseket tartanak, s a tanács visszahívja az alkalmatlan vagy a megh­ik­u­lással szembeszegülő tanácstago­kat. Ugyanez történik az ifjúsági szö­vetségben is. Opol­ie városban például az ifjúsági szövetség vezetősége több­ségi határozattal úgy döntött, hogy eltávoltsa azokat a vezetőségi tago­kat, akik nem teszik magukévá szív­­vel-lélekkel a párt új politikájét. Vannak persze olyan tervek is, amelyeket csak hosszú idő alatt lehet megvalósítani. A pártvezetőség és a kormány azonban máris hozzálátott a ter­vek elkészítéséhez. November elején összehívják a szejm (a lengyel parlament) új ülésszakát, s számos fontos törvényjavaslatot vi­tatnak meg. Ezek a javaslatok a mun­káskormányzat kérdésein kívül első­sorban a gazdasági élet decentralizá­lásával foglalkoznak. A párt és a kormány megkezdte azoknak a téziseknek a kimunkálását is, amelyek a lengyel—szovjet viszony részlet­­kérdéseit szabályozzák. E viszony alapja — amint arra leg­utóbb Hruscsov is biztosítékot adott — a Vill. plénum határozata. Tehát a teljes egyenjogúság, a függetlenség, a­ közös ideológia és az igazi interna­cionalizmus, valamint a belügyekbe való be nem avatkozás. Most elsősor­ban a gazdasági kapcsolatok rendezé­sét kívánja a lengyel párt és a kor­mány ezeken az alapokon megvaló­sítani. Számos javaslat készül s eze­ket a lengyel pártdelegáció előter­jeszti majd moszkvai látogatása so­rán. A látogatás időpontját még nem határozták meg. Az új helyzetet mélyen elemzi a párt központi lapjának, a Trybuna Ludunak szombati vezércikke. A cikk megállapítja, hogy a párt a Vill. plénumig súlyos hibákat követett el a munkásosztállyal szemben.­ „Renge­teget beszéltünk, de nagyon keveset tettünk — írja a lap. — Sőt, el lehet mondani, hogy minél kevesebbet törődtünk a munkások kívánságával, minél gyakrabban cselekedett a bü­rokrácia a munkásosztály ellen, annál több szép szó hangzott el Irányukban. Vajon a munkások nem érezték ezt. Nagyon is érezték. Ezért és nemcsak az anyagi nehézségek miatt voltak elégedetlenek a dolgozók. A haladó erők győzelme pártunk­ban annak az elvnek a győzelme, hogy mindig igazat kell mondani a munkásoknak, még akkor is, ha ez az igazság keserű. A mostani győzelem teljesen új kor­szakot teremtett a munkásosztály és a párt közötti kapcsolatokban, s az új kapcsolatok gyümölcse a nép fel­­emelkedése lesz." Minden arra mutat, hogy a tömeg leír­ás a Pártvezetés szoros együtt­működése valóban mindennapi gya­korlattá válik Lengyelországban s ezt pedig a dolgozók minden rétege nemcsak örömmel fogadja, hanem viszonozza is. Polgár Dénes VASÁRNAP, 1956. OKTÓBER 28 . A nemzeti ügy meggyalázói ellen Nagy nemzeti mozgalmunk tiszta ügyét helyenként bűnözők igyekez­nek beszennyezni. Miskolcról pél­dául hír érkezett arról, hogy bá­nyamunkára küldött közönséges bűnözők szabadultak ki, akik most garázdálkodó útra indultak a vá­ros környékén. Kecskemétről is ha­sonló hír érkezett. Somogy megyé­ből pedig arról érkezett jelentés, hogy egyes falvakban bűnöző, zül­lött emberek szesztől nekibátorod­va, gyilkosságokra vetemednek. Ré­gi tanulság, hogy az ilyen garázda elemek mindig képesek elvetemült tettekre, ha csak alkalmak kínál­koznak rá. De az is tanulság, hogy a nemzet igaz ügyéért harcoló forra­dalmi öntudattal teli hazafiak nem fogadják őket soraikba és kímélet­lenül leszámolnak a közönséges bűnözőkkel. Most is ezt követeli hazánk ügye; az igazságos és ma­gasztos ügyért harcoló magyar ha­zafiak lelkiismerete. Ne tűrjük hát, hogy ilyen elvtelen, züllött embe­rek beszennyezzék a nemzeti ügy tisztaságát! Semmisítse meg őket a népharag, mint a közönséges bű­nözőket, nehogy beszennyezzék igaz nemzeti ügyünket! Körkép Kelenföldről A Móricz Zsigmond körtér környé­kén tegnap egész nap kis csoportok beszélgettek a kapuk alatt. Sok ember cédulát tartott a kezében, amelyre felírta az új kormány névsorát. Álta­lában helyesléssel fogadták e név­sort, sokan kifejezték azt a vélemé-­­ nyüket, hogy jó a kormány összeté­tele, mert sokféle réteget képvisel, s mert kibuktak a kormányból a leg­inkább exponált emberek. Errefelé sok építőipari szakember lakik, ők­­ elsősorban azt helyeslik — azon kí­vül természetesen, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök —, hogy Szi­jártó Lajos helyett Apró Antal lett az ő miniszterük. Bíznak abban is, hogy most már hamarosan rendezik az építőipari munkások bérét, mert enélkül nagyon nehezen lehetne majd helyreállítani a romokat, s nem lehetne tovább folytatni meg­felelő ütemben az építőmunkát. Sokan emlegetik Kiss Árpádot, bíznak benne, mert — mint egy is­merőse személyes élmények alapján is tanúja — nagyon jó szakember, megfontolt, komoly vezető. Általában nagy megelégedéssel fo­gadták Piros László belügyminiszter leváltását. A katonák helyeslésével találkozott Bata István honvédelmi miniszter leváltása is. Lukács György, Babits Antal ne­vét különösen az értelmiségiek emle­getik gyakran. Gyenes Antalról, a népi kollégiumok egykori vezetőjé­ről, az új begyűjtési miniszterről is sok szó esik, nagyon dicsérik művelt­ségét, s elmondják, mennyire ismeri a nép, a parasztság helyzetét, gond­jait. Bízunk abban — mondja az egyik férfi —, hogy ez a kormány megáll­ja a nép bizalmát, s úgy fog dolgoz­ni, ahogyan a nép követeli. A beszélgetések során aggodalmai­kat is elmondják egymásnak az em­berek. Nyíltan azt mondják, hisz be­csapták a magyar népet a Rákosi­­klikk emberei, most már nem olyan könnyű hinni. Vannak, akik nem tudják biztosan, helyükön vannak-e a miniszterek. Münnich Ferenc — akinek megválasztását nagyon sokan helyeslik —, vajon hazajött-e Belg­­rádból, ahol eddig követ volt? (Ha­zajött, Budapesten tartózkodik.) Jó lenne — mondják —, ha az új mi­niszterek a rádióban szólnának né­hány szót a lakossághoz, ha általá­ban mielőbb megnyugtató választ kapnának kételyeikre. Ezen a környéken tehát az az ál­talános vélemény, hogy helyes a kor­mány összetétele, valóban nemzeti kormány ez, bár vannak, akik egy­­egy nevet fenntartással fogadnak. Egészében azt remélik, hogy a kor­mány jól fog dolgozni, csak most már az kellene, hogy valóban dol­gozni lehessen, hogy rend és nyuga­lom legyen, hogy véget érjen a ször­nyű, tragikus harc. A János Kórház a sebesültekért (Tudósítónktól.) Megérdeklődtük a János Kórház­ban, mi a helyzet a betegek, a sebe­sültek ellátása körül. A kórház igaz­gatóhelyettese dr. Horlay Béla vála­sza szerint a János Kórházban jelen­leg elegendő kórházi terem, ágy van. — Felhívtak bennünket magáno­sok — mondotta —, hogy szívesen bocsátják rendelkezésünkre gyógy­szer- és kötszerkészletüket. Erre azonban nem volt egyelőre szüksé­günk, elegendő gyógyszert, kötszert kapunk a központtól. A lakosság azonban rengeteget segített egyéb téren. Felhívott például bennünket egy sofőr, hogy szükségünk van-e kenyérre. Persze, hogy szükségünk volt. Rövidesen egy teherautó ke­nyérrel állított be. Volt, aki három kismalacot ajándékozott a kórház­nak. Ilyenformán élelmiszerellátás­ban nem volt fennakadás. S renge­teg önkéntes ápoló, mentő és véradó jelentkezett a polgári lakosság kö­zül. Jelenleg tartalékban is van vér­készletünk. Úgy látszik tehát, hogy kielégítő a helyzet. — A legnagyobb baj az — mondja dr. Migray Jenő doktor, a sebészeti osztály főorvosa —, sajnos, ide na­gyon nehezen jutnak el a segítségre szorulók. Ez annál is inkább baj, mert a pesti kórházak bizony zsúfol­tak, rászorulnának a kisegítésre. Az ok az, hogy nagyon nehéz körül­mé­­­nyek között folyik a betegszállítás.­­ Nehéz a mentőközpontot megkapni, kevés a hívószám. S még nagyobb baj, hogy a sebesültszállító kocsikra sokszor a felhívások ellenére is rá­lőnek, vagy egyszerűen nem engedik el útjára. Ha megindul a közlekedés Pest és Buda között, akkor gondoskodni kell arról, hogy a sebesültek ide Budára is eljussanak. A pénzügyminiszter közli: a dolgozóik számára fizetést igénylő gyáraknak — kettő kivé­telével — kiszállították a pénzösz­­szegeket. Egyébként erre a célra a tállalat pénztárában levő össze­geket is igénybe lehet venni. Budapestiek! Ma szabad kijárás 10—3-ig. — A Szombathelyi Pamutipar munkástanácsa elhatározta, hogy hét­főtől az egész üzem átáll kötszergyár­tásra. Az első szállítmányt mielőbb útnak akarják indítani a fővárosba. — A XI. kerületben rendfenntartó bizottságot alakítottak, nagyobbrészt a munkásság soraiból. A kerületi rendfenntartó bizottság már elkezdte munkáját. Feladata, hogy lefegyve­rezze a kószáló felfegyverzett cso­portokat, megakadályozza a rendza­varást.

Next