Szabad Nép, 1956. október (14. évfolyam, 273-297. szám)

1956-10-29 / 297. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XIV. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM A D­O­LG­O­ZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA BAD Az MDP Központi Vezetőségének nyilatkozata A Magyar Dolgozók Pártja Központi I­III. pártkongresszustól a párt veze- V±£C ma.^október » ma I «-t. *•£¡! “S’ tartott7’Megtárgyalta árpolitikai hely-1 tagú pártelnökségre ruházta át, lak­on, raesw n. t . . ---------amelynek elnöke Kádár János, tagjai: Apró Antal, Kiss Károly, Münnich Ferenc, Nagy Imre és Szántó Zoltán tetet és a következő határozatot hozta:­­ A Központi Vezetőség helyesli a tudsmai AAA­­ elvtársak. A párelnökség te­hata,­­minden szervezetét és minden tagját, mazasa a lehető legrövidebb ,de alatt hogy segítsék elő a nyilatkozatban összehívandó, pártkongresszusig­ér­­fogytak megvalósítását.­r­vényes. A pártelnökség munkájában A Központi Vezetőség, tekintettel a Központi Vezetőségre és a Politika. HÉTFŐ, 1956. OKTÓBER 29 az előállott rendkívüli helyzetre, a Bizottságra támaszkodik.___________ E Sajnáltun­k... Ha csak a szívünkre hallgatnánk,­­ akkor most — Nagy Imre nyilatkoza­tát ismerve — csupán egyet mond-­­­hatnánk: miért nem engedtek neki­­ lehetőséget erre már előbb, miért nem­­ történt meg mindez előbb, miért nem­­ lehetett megérteni, hogy az egész­­ nép akarja, forrón, évek óta elfoj­­j­tott, de most már visszafojt­hatatlan szenvedéllyel akarja, hogy Magyaror­szág valóban Magyarország legyen,­­ hogy nemzeti címerünk legyen, hogy március 15 az egész nép hatalmas ünnepe legyen, hogy kivonják ha­­j­s­zánk területéről a szovjet csapatokat,­­ hogy a munkásság jogos követelései i­s megvalósuljanak, s ígéretek, szóvirá- j­­ gok helyett jobb életet biztosítson­­ számunkra a kormány, hogy megszün- z jenek a zaklatások, hogy véget érjen ; az erőszakos kollektivizálás, a tago-­­­sítások és így tovább, és így tovább.­­ Miért nem lehetett előbb? Miért meg­i reszelte a Rákosi-klikk maradványá­t még e szörnyű napokban is akadá-­­­lyozni, nehezíteni a kibontakozást?­­ Mennyi vért, mennyi igaz magyar­­ hazafi vérét kellett feláldozni... De ha nemcsak a szívünkre hall­­­­gatunk, akkor most elsősorban más­ról kell beszélnünk. Arról, hogy lé­nyegében teljesítették a magyar nép követeléseit, hogy minden lehetőség adva van a kibontakozásra. A szov­jet csapatok kivonulása Budapest­ről már a tegnap esti órákban meg­kezdődött — mint erről Nagy Imre tájékoztatta az országot —, s ez az első lépés ahhoz, hogy a támaszpont­­j­­ukra való visszatérés után végére­r­gényesen elhagyják hazánk terüle­­­­tét. Az államvédelmi hatóságot a­­ kormány megszünteti, s egységes, demokratikus rendőrséget szervez. A két legfőbb ok, amely jogosan szította a magyar hazafiak , kom­munisták és pártonkívüliek — elke­seredettségét, amely végsőkig nö­velte az ifjú harcosok elszántságát, ezzel megszűnik. Ez a két bejelen­tés talán a legfontosabb Nagy Imre beszédében. És bízhatunk Nagy Im­rében. Ő volt az az ember, aki ül­dözve és bemocskolva mindvégig ki­tartott a magyar nép követelései mellett, s amikor az ország helyzete rendkívül súlyossá vált, amikor a néptől elszakadt, tébolyult vezetők már kész, szörnyű helyzetet terem­tettek, akkor is vállalta a felelőssé­get, vállalta, hogy kivezeti az orszá­got a katasztrófából. De nem kevésbé fontos Nagy Im­­rének egy másik bejelentése, amely­ikel a kormány felhívja a fegyveres ifjúságot, hogy a szovjet csapatok kivonulása után, illetve már annak megkezdésével egyidőben is segítsen a rend helyreállításában, megterem­tésében, küzdjön kart karba öltve a magyar katonákkal, rendőrökkel és­­ munkászászlóaljakkal — saját test­véreivel. Győzelmet jelent ez, a ha­záért küzdő nagyszerű magyar ifjú­ság győzelmét, ügyük igazának fel­ismerését. Csak az ő segítségükkel, közremű­ködésükkel lehet rendet, igaz magyar jövőt teremteni. Csak így lehet, elsősorban azért, mert ez az ifjúság bebizonyította, hogy hőstettekre képes, hogy életé­nél is jobban szereti hazáját, bebizo­nyította, hogy valóban a nemzetet, a nép nagy tömegeinek érdekeit kép­viseli. Csakis így lehet, mert ez az ifjú­ság tanúságot tett politikai fejlettsé­géről, a nép és a haza iránti hallat­lan felelősségérzetéről, s bebizonyí­totta, hogy olyan politikai erőt kép­visel, amely nemcsak a ma, hanem a holnap küzdelmeiben, az ország felvirágoztatásában, vezetésében is hatalmas, pótolhatatlan lendítőerő, élő lelkiismeret lesz. Csak így lehet azért, mert ők, akik már a tüntetés, a harcok legkezdetén is számtalan­szor kijelentették — s ezt a harcok közben tettekkel bizonyították nem a néphatalom ellen törnek, nem fasiszták, nem ellenforradalmárok, nem fosztogatók. Nagyon fontos ezt világosan, minden eddigi rágalom­mal, tudatos és tudattalan hazugság­gal szembeszegezni. Fontos minde­nekelőtt azért, hogy tisztán álljon az ország népe előtt e fiatal egyetemis­ták és ifjúmunkások, a 48-as már­ciusi hősök igaz és méltó örökösei­nek arcképe. De fontos azért is, mert valóban megpróbáltak és meg­próbálnak hozzájuk csapódni ellen­forradalmi csoportok, fosztogató em­berek, akik a népi rendszer megdön­tésére törnek. Nem szabad ezt kéz­­legyintéssel elintéznünk. Ezek a cso­portok sok kárt okozhatnak, sok vért onthatnak, sok szörnyűséget csele­kedhetnek még, ha nem vigyázunk — a többi között azzal is, hogy cse­lekedeteikkel megkísérlik beszeny­­nyezni forradalmi ifjúságunk tetteit. Világos tehát, hogy éppen a hazáért, az igazi, demokratikus néphatalo­­■nért küzdő fiatalok fognak a legna­gyobb eréllyel és következetességgel fellépni azok ellen, akik szent küz­­delmüket akár fosztogatással, akár fasiszta célok kitűzésével be akarják szennyezni. Ez az ifjúság, amely sarcba tudott szállni a független, demokratikus, szabad Magyarorszá­gért a Rákosi-féle önkénnyel, ez az ifjúság meg fogja védeni vérrel ki­vívott eredményeit a hozzácsapódó ellenforradalmár csoportokkal szem­ben is. Csak velük együtt lehet rendet te­remteni ebben az országban, mert ők maguk is éppen ezért a rendért, nyugalomért, jólétért, szabadságért, függetlenségért szálltak harcba. Kell erre bizonyíték. Aki még nem talált, az menjen csak ki az utcára! Sok egyetemista, ifjúmunkás, aki néhány órával ezelőtt még harcolt, most te­herautók tetején ül, élelmiszert hoz vidékről a főváros lakosságának, se­gít a vásárcsarnokokban az osztásnál, gondozza a sebesülteket, élelmet és cigarettát gyűjt nekik, vért ad­a teszi, amit csak lehet. S ha most, a kormány felhívására összefognak ka­tonáinkkal, rendőreinkkel, munkás­zászlóaljainkkal, akkor a nép legme­legebb támogatásától kísérve, min­den bizonnyal rövid idő alatt rendet fognak teremteni. Mert erre van most szükség, ez kell minél előbb, hogy a kiharcolt ered­ményeket megszilárdíthassuk, tovább fejleszthessük. Az új, nemzeti kor­mányban bízik a nép, bár akadnak, akik egy-két régi miniszter nevét nem a legnagyobb megnyugvással emlegetik. De erről most már beszél­jünk majd a „békében”, a munka megindulása után. Elég volt örökre a huzavonából! Békében és nyugalom­ban meggyorsíthatjuk a kibontako­zást. Béremelésről, munkástanácsok­ról, az alacsony nyugdíjak felemelésé­­ről, egyetemi reformokról van szó. Bé­ke és nyugalom kell, hogy mindezt megtehessük. Sorra alakulnak a mun­kástanácsok, a nem­.. ! bizottságok, a diákbizottságok, a helyi demokra­tikus, forradalmi szervek. A Rákosi­­klikk uralmának véget vetve, a nép most veszi valóban kezébe az orszá­got. S hogy ez az ország minél előbb virágozzék, ahhoz minél előbb béke, rend, nyugalom kell. S­ mindenekelőtt: roppant véráldo­zatot hozott a nép, az ifjúság, hogy elérhesse céljait. Szörnyűek a sebek. Évek, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy valamennyire is behegedjenek. Ne üssünk hát újabb sebeket, hanem gyógyítsuk azt a mérhetetlenül sokat, ami megvan. A magyar ifjúság fegyveres harca — a szovjet csapatok kivonásának megkezdésével, az ÁVH megszünte­tésével és egy sor más követelés megvalósításával — győzelemre ve­zetett. Igaz, sok van még hátra. De a hátralevőt már meg tudjuk oldani békés eszközökkel, hiszen az ország függetlenségének megteremtéséért szabadságunk biztosításáért, a legtel­jesebb demokratizálásért, az ön­kény végérvényes és tökéletes felszá­molásáért vívott harcban — valóban igazán egységes a magyar nép leg­java, s nem kétséges: egységben és elszántan fog őrködni a haza jövőjén Hajnalodik magyar hazánk felett Köszöntsük ezt a hajnalt, a felnőtt,­­ győztes nép figyelő szemével — de békével, renddel, nyugalommal. ’ ; ’ Nagy Imre rádiónyilatkozata Azonnal kivonják a szovjet csapatokat Budapestről Tárgyalások kezdődnek a szovjet haderők hazánkból való teljes kivattásáról Megszűnik az Államvédelmi Hatóság Emelik az alacsony fizetéseket, a nyugdíjakat, rendezik a bér- és normakérdést Magyarország népe! Az elmúlt héten tragikus gyor­sasággal peregtek a véres esemé­nyek. Az elmúlt évtized szörnyű­­ hibáinak és bűneinek végzetes kö­vetkezményei tárulnak elénk azok­ban a fájdalmas eseményekben, amelyeknek szemtanúi és rész­vevői vagyunk. Ezeresztendős­­ történelmünk során a sors nem fukarkodott népünket és nemze­tünket sújtó csapásokban, de ilyen megrázkódtatást hazánk talán még sohasem élt meg. A kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozga­­lom­ ellenforradalom volna. Kétségtelen, hogy úgy ahogy min­­den nagy népmegmozduláskor tör­ténni szokott, az elmúlt napokat is felhasználták kártékony elemek közönséges bűncselekmények el­követésére. Tény az is, hogy reak­ciós, ellenforradalmi elemek is be­kapcsolódtak és igyekeztek az ese­ményeket felhasználni a népi de­­­­mokratikus rendszer megdöntésé-­­ re. De az is vitathatatlan, hogy ezekben a megmozdulásokban ele­­mi erővel bontakozott ki egy nagy, egész népünket átfogó és eggyé-­­ forrasztó nemzeti demokratikus­­ mozgalom. Ez a mozgalom célul tűzte ki, hogy biztosítsa nemzeti füg­getlenségünket, önállóságun­­kat és szuverenitásunkat, ki­bontakoztassa társadalmi, gaz­­dasági, politikai életünk de­mokratizmusát, mert csak ez lehet a szocializmus alapja hazánkban. Ezt a nagy megmozdulást az el­­­­múlt történelmi korszak súlyos­­ bűnei robbantották ki. A helyzetet­­ még súlyosabbá tette, hogy a veze­tés szinte a legutóbbi időkig nem­­ szánta rá magát arra, hogy végleg­­ szakítson régi bűnös politikájá­­■ val. Főleg ez vezetett a tragikus " testvérharcra, olyan sok hazafi­­ pusztulására mindkét oldalon.­­ E harcok közepette megszületett , a demokratikus nemzeti egység, függetlenség és szocializmus kor­­­­mánya, amely a népakarat igazi­­ kifejezőjévé fog válni. Ez a kor­­m,­mány szilárd elhatározása. Az­ új kormány támaszkodva a­­ nép erejére és ellenőrzésére, abban­­ a reményben, hogy a nép teljes bi­­­­zalmát megnyeri, nyomban hozzá­­­­kezd a nép jogos követeléseinek a megvalósításához. A kormány munkáját hallatlanul , nehéz körülmények között kezdi el. A múlt örökségeként reánk ma­­­­radt igen komoly gazdasági hely­zet még súlyosabbá.vált az elmúlt napok harcai következtében. Na­gyon nehezek lesznek az előttünk álló holnapok is. A kormány tisztán látja munkásosztályunk, parasztsá­gunk, értelmiségünk­ súlyos anya­gi helyzetét. A kormány elsősor­ban a harcos magyar munkásosz­­­­tályra kíván támaszkodni, de ter­mészetesen támaszkodni óhajt az egész dolgozó magyar népre. Széleskörű program kidolgozá­sát határoztuk el, amelynek keretében a munkásság meg­elégedésére rendezni kívánjuk a régi jogos követeléseket és sérelmeket, többek között a bér- és normakér­­dést, a minimális bérek alsó hatá­rának és a legalacsonyabb nyugdí­jaknak a felemelését, figyelembe véve a korábban eltöltött éveket és a családi pótlék növelését. A kor­mány, hogy a rendkívül súlyos la­káshelyzeten segítsen, a legmesz­­szebbmenően támogatni fogja, hogy állami, szövetkezeti és ma­gánkezdeményezésből minél több lakást építsenek. A kormány üdvözli az üzemi dolgozók kezdeményezését az üzemi demokrácia kiszélesíté­sére és helyesli a munkástaná­csok megalakítását. A kormány erélyes kézzel véget vet a termelőszövetkezeti mozga­lom és a tagosítások során elköve­tett súlyos törvénytelenségeknek, nagyszabású tervet dolgoz ki az el­hanyagolt és fejlődésében elmara­dott mezőgazdasági termelésünk fellendítésére, a termelőszövetke­zeti és az egyéni gazdaságok ter­helésére,ok fel virágra Vitájára , a termelési kedv helyreállítására. A kormány bátran épít a mun­kás-, a paraszt- és a diákifjúság­ra, az egyetemistákra, teret nyújt kezdeményezésüknek megtisztuló politikai közéletünkben és rajta lesz, hogy az életbe induló fiatalok minél jobb anyagi körülmények közé kerüljenek. A kormány felkarolja a nép kezdeményezésére létrejött új, de­mokratikus önkormányzati formá­kat és arra fog törekedni, hogy azo­kat beiktassa az államigazgatásba. A kormány a további vérontás megszüntetése és a békés ki­bontakozás biztosítása érdeké­ben elrendelte az általános azonnali tűzszünetet, hasította a fegyveres erőket, hogy csak akkor tüzeljenek, ha megtá­­madják őket. Ugyanakkor felhívja mindazokat, akik fegyvert fogtak, hogy tartózkodjanak minden harci cselekménytől és fegyverüket ha­­adéktalanul szolgáltassák be. A rend védelmére és a közbiz­­tonság helyreállítására haladékta­­anul megalakul az új karhatalom­i honvédség és a rendőrség alaku­lataiból, valamint a munkások és az ifjúság felfegyverzett osztagai­ból. A magyar kormány megálla­podott a szovjet kormánnyal, hogy a szovjet csapatok azonnal meg­kezdik kivonulásukat Budapest­ről, s az új karhatalom megalaku­lásával egyidejűleg elhagyják a város területét. A magyar kor­mány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatok­ról, többek között a Magyarorszá­gon állomásozó szovjet haderők visszavonásáról a magyar—szov­jet barátság szellemében, a szocia­lista országok közötti egyenjogú­ság és a nemzeti függetlenség alapján. A rend helyreállítása után egységes új államrendőrséget szervezünk, s az államvédelmi hatóságot megszüntetjük. Senkinek semmiféle bántódása nem eshet amiatt, hogy a fegyve­res harcokban részt vett. A kormány javaslatot terjeszt az országgyűlés elé, hogy az ország címere ismét a Kos­­suth-címer legyen, s hogy március 15-ét ismét nemzeti ünneppé nyilvánítsák. Magyarország népe! A keserűség és a harc óráiban az isik­kér hajlamos arra, hogy­­az elmúlt 12 esztendőnek csak a sötét oldalait lássa, de ne engedjük tisz­tánlátásunkat elhomályosítani. Ennek a tizenkét esztendőnek vannak történelmi jelentőségű, maradandó, eltörölhetetlen ered­ményei, amelyeket ti, magyar munkások, parasztok, értelmisé­giek, a Magyar Dolgozók Pártjá­nak vezetésével kemény és áldoza­tos munkátokkal hoztatok létre. Megújhodó népköztársaságunk számít arra az erőre és önfeláldo­zásra, amelyet ti az alkotó munká­ban megmutattatok és amely ha­zánk jobb jövőjének legfőbb bizto­sítéka. A MIN­­­ISZTER TA­­VÁ­CS ÜLÉSE Biztosítható a főváros ellátása - Felfüggesztik a tagosítást felülvizsgálják a begyűjtési rendszert Külföldi segély a fegyveres harcok sebeinek begyógyítására A Minisztertanács október 28-án­­ délután Nagy Imre, a Miniszterta­nács elnöke vezetésével ülést tartott.­­ Az ülésen a Minisztertanács tagjain­­ kívül részt vett Dobi István, az El­nöki Tanács elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. A Minisztertanács meghallgatta és megvitatta Nagy Imre beszámolóját a politikai helyzetről, s jóváhagyta az általa előterjesztett kormánynyi­latkozatot. A kormánynyilatkozatot Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke rádió útján azonnal ismertette az ország lakosságával. A Minisztertanács meghallgatta a közellátási kormánybizottság elnöké-­­ nek, valamint a közlekedésügyi mi­niszternek beszámolóját a lakosság ellátásának megszervezésében. Meg­állapította, hogy a főváros lakossá­gának zavartalan ellátása az élelmi­­szeripari munkások, különösen a pék­ipari dolgozók, valamint a belkeres­kedelmi és a közlekedési dolgozók önfeláldozó munkája révén biztosít­ható. Átmeneti nehézségek vannak a tejellátás körül, mivel a szállítás megszervezése több időt igényel. A Minisztertanács utasította a közellátási kormánybizottságot, hogy különösen a gyermekek, iskolák, kórházak, klinikák tej­­ellátásáról feltétlenül gondoskod­jék. A Minisztertanács­ tárgyalt a fegy­­­­veres harcok következtében keletke­zett károk helyreállításáról. Határo­zatot hozott a harcok­ következtében betört ablakok halására, a hazai üveggyártás fokozásáról és az ablak­üveg importról. Tildy Zoltán államminiszter javas­­­­latára utasította a földművelésügyi­­ minisztert, hogy a tagosítások végrehajtását füg­gessze fel és tegyen előterjesztést a tagosításról szóló törvényerejű rendelet felülvizsgálatáról. A Minisztertanács figyelembe véve a kisiparosság jogos sérelmeit, hatá­rozatot hozott a kisiparosság anyag­­ellátására és adózásának felülvizsgá­latára. A begyűjtési miniszter javaslata alapján a Minisztertanács az érde­kelt miniszterekből bizottságot kül­dött ki a begyűjtési rendszer felülvizs­gálatára, figyelembe véve a pa­rasztság kívánságát. A Minisztertanács utasította az ok­tatásügyi minisztert arra, hogy az iskolai történelmi tankönyveket ha­ladéktalanul vonják be a használat­ból, az egyéb tankönyvekben pedig a személyi kultusz szellemével át­itatott részeket a pedagógusok az előadások során helyesbítsék. A külügyminiszter és a közellátási kormánybizottság elnöke bejelentette, hogy a Szovjetunió, Jugoszlávia, a Német Demokratikus Köztársa­ság, Lengyelország, Csehszlová­kia, Svájc, az Amerikai Egye­sült Államok, Ausztria és több más állam, valamint a Vöröske­reszt-szervezetek segélynyújtást ajánlottak fel hazánknak. A Minisztertanács úgy határozott, hogy a fegyveres harcok sebeinek gyors begyógyítása érdekében a fel­ajánlott segítséget köszönettel elfo­gadja. (MTI) A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa TŰZSZÜNET! Elvtársak! Az alábbiakban közlöm a Minisz­tertanács utasítását: „A Magyar Népköztársaság kor­mánya a vérontás megszüntetése és a békés kibontakozás érdekében el­rendeli az általános, azonnali tűz­szünetet. Utasítja a fegyveres erőket, hogy csak akkor tüzeljenek, ha meg­támadják őket.” A magyar nép súlyos megpróbálta­tásának óráiban bízott meg népköz­­társaságunk Elnöki Tanácsa honvé­delmünk vezetésével. Érzem azt a fe­lelősséget, amely önöket is eltölti e nehéz időszakban. Minden erőmmel azon leszek, hogy­­ önökkel együtt, a legrövidebb időn­­ belül helyreállítsuk a rendet, a nyu­galmat, a békét. Begyógyítsuk a se­beket és ifjúságunkat, népünk fiait a békés munkára vezessük. Népünk bizalommal várja önöktől a nyugodt életfeltételeinek biztosítását. Álljanak helyt továbbra is szilárdan,­­ a népünk hatalmát féltő dolgozóink­kal és a munkástanácsokkal karöltve szólítsák fel megadásra, szereljék le azokat a felfegyverzett csoportokat­­ — egyes elemeket —, akik céltala­nul ontva a magyar vért a munká­­­­sok, a parasztok és a néphez hű értel­miségiek szocialista jövőjét veszé­lyeztetik. A néphadsereg katonái az eddigi küzdelmek során népünk többségé- I nek támogatásával helytálltak a nép hatalmának védelmében, s a rend­­ helyreállításában. A rend, a fegyelem érdekében ed­dig tett tevékenységükért ezúton mondok köszönetet önöknek, népünk hű fiainak. Budapest, 1956. október 28. JANZA KÁROLY s. k. altábornagy, honvédelmi miniszter LENGYEL TESTVÉRPÁRTUNK ÜZENETE A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkárának, Kádár János elvtársnak és a magyar nemzeti kormány miniszterelnökének, Nagy Imre elvtársnak! Pártunk Központi Bizottsága, egész pártunk, az egész lengyel nép a legnagyobb fájdalommal és mély nyugtalansággal hallgatja az országotokból érkező tragikus híreket. Mélyen megindított bennün­ket a testvéri vér ömlése, a tűzvész, amely fővárosotokat pusztítja. Ezért kérünk benneteket, adjátok át magyar testvéreinknek, a Magyar Dolgozók Pártja tagjainak, az egész munkásosztálynak, a szívünkhöz oly közel álló egész magyar népnek a következő felhívást: MAGYAR TESTVÉREK! E számotokra tragikus napokban, úgy véljük, nem szabad hall­gatnunk, századok óta a szabadság közös szeretete kapcsolja össze né­peinket. Vállvetve harcoltunk érte az elmúlt évszázadban a rabló uralkodók ellen, küzdöttünk érte 12 évvel ezelőtt a hitleri fasizmus ellen, a hazai földesurak és gyárosok ellen és az utóbbi napokban is egyformán és szolidárisan harcoltunk mi is és mi is a szocialista demok­ráciáért országainkban az egyenjogúságért és a függetlenségért a szo­cialista államok egymás közti kapcsolataiban. Mindez jogot ad nekünk arra, hogy forró felhívással forduljunk hozzátok. Magyar testvérek! Hagyjátok abba a testvérvér ontását! Ismerjük a magyar nem­zeti kormány programját, a szocialista demokráciának, a jólét növe­lésének, a munkástanácsok megalakításának, a szovjet csapatok Ma­gyarországról való kivonásának és a lenini egyenjogúsági elvek alap­jára helyezett szovjet—magyar barátságnak a programját. Távol áll tőlünk, hogy beavatkozzunk belső ügyeitekbe. Úgy véljük azonban, hogy ez a program megfelel a magyar nép, az egész béketábor érdekeinek. Hitünk szerint ezzel a programmal minden ma­gyar hazafi egyetérthet, azok is, akik ma barikádokon vannak. Úgy gondoljuk, hogy a magyar nemzeti kormány programját csak azok vethetik el, akik Magyarországot le akarják téríteni a szocializmus útjáról. Különösen forró felhívással fordulunk a magyar munkásosz­tályhoz, amelynek vállain az ország sorsáért való fő felelősség nyug­szik, hogy védje meg a népi hatalmat és a szocializmust, hogy védje meg a szocialista tábornak számotokra is és számunkra is oly drága egységet, a minden ország egyenlőségének és szuverenitásának szá­munkra és számotokra is közös alapelveit. Magyar testvérek! Ti is, mi is ugyanazon az oldalon állunk — a szabadság és a szocializmus oldalán. Hozzátok szólunk: elég a vérből, elég a pusztí­tásból, elég a testvérgyilkos harcból! Legyen úrrá a béke Magyaror­szágon, a béke és a nép egysége, amely annyira szükséges számotokra, hogy megvalósíthassátok a demokratizálás, a haladás és a szocializmus széleskörű programját, amelyet nemzeti kormányotok kitűzött. Varsó, 1956. október 28. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága: WLADISZLAW GOMULKA, a LEMP Központi Bizottságának első titkára JÓZEF CYRANKIEWICZ, a Politikai Bizottság tagja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Tildy Zoltán államminiszter rádióbeszéde Tildy Zoltán államminiszter vasár­nap este az alábbi rádióbeszédet mondotta: Magyarok! Drága testvéreim! Nyolc esztendei internáltság után újra szabadon szólhatok hozzá­tok. Sorsotok iránt, a magyar nép sorsa iránt érzett felelősség készte­tett arra, hogy részt vegyek Nagy Imre kormányában. Nagy Imre kom­munista, én nem vagyok az, de mind­ketten a kormány többi tagjával együtt elsősorban magyarok va­gyunk, ha fiai, hazánknak, akik ma egy célt látunk magunk előtt, végleg felszámolni a múlt hibáit és bűneit, lerakni szilárd és biztos alapját né­pün­k boldogulásának, biztosítani nemzeti függetlenségét és szabad éle­tét. Elvetjük azt a gazdaságpolitikát, amely népünktől, ettől a nemzedék­től túlzott és sokszor elviselhetetlen áldozatokat követelt a távoli jöven­dő erdekében. Ez a mai nemzedék szabad és nyugodt nemzeti életet akar élni. Mai és ezután következő intézke­déseinkből, nem üres szólamokból, de bátor tettekből láthatjátok, hogy Nagy Imre kormánya ezt a célt akarja és fogja megvalósítani. Nem egyedül: veletek, az egész magyar néppel. A munkásokkal, akiknek or­szágot építő erőfeszítéseit olyan mély együttérzéssel és meghatottsággal szemléltük. A parasztsággal, egész földművelő rétegünkkel, akiktől sok méltatlan bánásmód, sokszor üldözés sem tudta elvenni a földszeretetet és a munkaszeretetet. Az értelmiséggel, amely történelmünk során még soha ennyire nem forrott össze érzésben a többi dolgozó réteggel. És együtt akarjuk építeni az országot a ma­gyar ifjúsággal, drága, fiatal testvé­reinkkel, akiknek szívéből elemi erő­­vel csapott ki a tűz: tenni valamit a hazáért, tisztán és becsülettel. Az ifjúságot ma nemcsak arra ké­rem, hogy a becsülettel kezdett, be­csülettel vívott harcot most már a haza és a nép érdekében, jövendőnk érdekében becsülettel fejezze be, hanem hogy készüljön fel azonnal az országépítő munkára. Az egész magyar nép, az új kormány és min­den felelősséget érző magyar ember várja egyetemi ifjúságunkat, mun­kás és parasztifjúságunkat erre a munkára. Csendes, békés, nyugodt jóéj­szakát kívánok most minden hallga­tónak és békés munkás jó nappalo­kat, jobb jövendőt az egész nem­zetnek. Magyarok, forradalmárok! A kormány teljesítette a forradalmi fiatalság kívánságait. A szov­jet csapatok kivonulnak, az ÁVH-t feloszlatják. A rend fenntartását honvédekből, rendőrökből, diákokból, munkásokból alakult fegyveres nemzetőrség veszi át. Forradalmi harcosok! Csatlakozzatok a nemzetőrséghez! A BUDAPESTI EGYETEMI IFJÚSÁG A Hazafias Népfront felhívása a falu dolgozó népéhez! Dolgozó parasztság! Élelem kell a fővárosnak, kenyér, tej, zöldség, bur­gonya kell a budapesti csecsemőknek, gyermekeknek, anyáknak, kórházak­nak, Budapest népének. A nép kívánsága szerint az új nemzeti kormány a népre támaszkodva, erélyesen hozzáfogott az ország problémáinak megol­dásához. Előlegezzetek bizalmat a kormányunknak programja megvalósí­tásához. Adjatok minél gyorsabban a fővárosnak kenyeret, tejet, zöldséget, burgonyát. A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA A Hazafias Népfront Országos Irodája közli: Megalakult az Országos Nemzeti Bizottság A nemzeti forradalom vívmánya­ként a mai napon megalakult az Or­szágos Nemzeti Bizottság, amely a forradalom helyi választott szervei­nek, az önkormányzattal bíró nem­zeti bizottságoknak munkáját hiva­tott összefogni. A nemzeti bizottsá­gok tevékenységére, hatáskörére vo­natkozólag az Országos Nemzeti Bi­zottság ideiglenes vezetősége a rá­dión és sajtón keresztül tájékoztatást nyújt az ország népének. Budapest, 1956. október 28. Országos Nemzeti Bizottság ideiglenes vezetősége

Next