Szabad Nép, 1956. október (14. évfolyam, 273-297. szám)

1956-10-01 / 273. szám

HÉTFŐ, 1956. OKTÓBER 1 Tito és kísérete a Krímben Szevasztopol), szeptember 30. (TASZSZ) Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság elnöke, to­vábbá A. Rankovics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Gy. Pucar, a Boszniai és Hercegovinai Népköz­­társaság nemzetgyűlésének elnöke és V. Micsunovics, moszkvai jugoszláv nagykövet szombaton a Krímben megtekintette a szevasztopolji öblöt. A jugoszláv vendégekkel volt N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára, A. I. Kiri­­csenko, az SZKP Központi Bizottsá­ga elnökségének tagja és Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára, L. I. Brezs­nyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának titkára, Sz. G. Gorskov ten­gernagy, a szovjet hadiflotta főpa­rancsnoka, A. A. Grecsko marsall és I. A. Szerov hadseregtábornok. A jugoszláv vendégeket V. A. Kaszatonov tengernagy, a fekete­tengeri flotta főparancsnoka meg­hívta a „Nahimov tengernagy” cir­káló fedélzetére. Kaszatonov tenger­nagy ebédet adott Tito és Hruscsov tiszteletére. Hruscsov és Tito elbe­szélgetett a tengerészekkel és lefény­­képeztette magát velük Mikor Tito és kísérete elhagyta a hadihajót, a cirkáló üdvlövéseket adott le. Jugoszláv szóvivő sajtótájékoztatója Hruscsov és Tito látogatásairól Belgrád, szeptember 30. (TANJUG) Mint közöltük, Branko Draskovics, a jugoszláv külügyi államtitkárság szóvivője szombati sajtóértekezletén válaszolt az újságírók több kérdésé­re. A kérdések nagy része N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága első titkárának jugoszláviai magánlátoga­tására és Joszip Broz-Tito elnök mos­tani szovjetunióbeli látogatására vo­natkozott. A sajtóértekezlet során az újság­írók felvetették, hogy tudomásuk szerint a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága leve­let intézett a pártszervezetekhez és ebben állítólag Jugoszláviáról is szó van. Megkérdezték Draskovicsot, hogy mit mondhat erről a levélről. — Úgy látszik, hogy van ilyen le­vél — mondotta a külügyi államtit­kárság szóvivője —, noha tartalma előttünk ismeretlen. Mi azonban nor­málisnak tartjuk és nincs is abban semmi különös, ha a szovjet pártve­­zé­rség ilyen úton is tájékoztatja Isíraágát a különböző kérdésekben elfoglalt nézeteiről, ideértve a mi kölcsönös kapcsolatainkat is. Ugyanúgy természetes az is, s a jugoszláv félnek is megvan a joga ahhoz, hogy különböző kérdésekben saját véleménye legyen, amelyeknek nem kell feltétlenül összhangban állniuk mások véleményével. Branko Draskovicshoz ezután a következő kérdést intézték: Helyénvaló-e az a feltételezés, hogy különbségek állnak fenn a ju­goszláv és a szovjet nézetek között egyes olyan kérdések tekintetében, amelyek Hruscsov nemrégi jugoszlá­viai látogatása idején megvitatásra kerültek? Draskovics hivatkozott arra, hogy már korábban is megemlítette: van­nak nyitott kérdések és nézetkülönb­ségek is, mint ahogy a nemzetközi politika és a kölcsönös kapcsolatok kérdéseinek egész sorában fennáll a széleskörű egyetértés is. Mindez azonban természetes , folytatta — mint ahogy természetes az is, hogy kölcsönös erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy ezeket a kérdéseket nyíltan és köz­vetlen módon megvitassák. Megkérdezték a szóvivőt, van-e tu­domása arról, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottságának levelét, amely­ben Jugoszláviáról szó van, meg­küldték más kommunista pártoknak is. Draskovics azt válaszolta, hogy er­ről nincsen tudomása. Egyébként — fűzte hozzá — én a külügyi államtit­kárság képviselője vagyok. De meg­mondhatom, hasznos lenne, ha mind­azokat a kérdéseket, amelyek a nem­zetközi munkásmozgalmat érdeklik, nyilvánosan és konstruktív módon vitatnák meg. Egy külföldi laptudósító emlékez­tette Branko Draskovicsot arra, hogy korábban kijelentette: Tito elnök szovjetunióbeli útjával „viszonozza a látogatást”, majd megkérdezte, miért kell viszonozni a látogatást, amikor N. Sz. Hruscsov magánlátogatáson volt Jugoszláviában. Draskovics a következőket vála­szolta: Még Tito elnök moszkvai látoga­tása idején szóba került N. Sz. Hrus­csov jugoszláviai látogatása, s ugyan­akkor beszéltek arról is, hogy Tito elnök ellátogat a Szovjetunióba. Mindamellett úgy vélem — tette hozzá —, nincsen értelme ebből semmiféle politikai következtetése­ket levonni, mert hiszen természetes, hogy az olyan országok államférfiai, mely országok barátilag együttmű­ködnek, tesznek egymásnál ilyen nem hivatalos látogatásokat. Nem sokkal a sajtóértekezlet után Branko Draskovics az újságírókkal folytatott beszélgetése alkalmával arra a kérdésre, „milyen nyitott kér­désekről van szó”, a következőket válaszolta: „Úgy hiszem, ideológiai természetű kérdésekről.” Áruh­alm­ozásért és árdrágításért letartóztattak 105 kairói kereskedőt Az Associated Press jelentése sze­rint a kairói rendőrség a bazárok­ban és a piacokon tartott háromna­pos razzia során 105 kereskedőt tar­tóztatott le, akiket azzal vádolt, hogy árut halmoztak és árdrágítást követ­tek el. A kairói rendőrség egyik szó­vivője közölte, hogy a kereskedőket bíróság elé állítják. A rendőrség folytatja a piacellenőrzési razziákat. A rendőrség intézkedésére az adott okot, hogy olyan hírek kezdtek ter­jedni, amelyek szerint a Nyugatnak Egyiptommal szemben alkalmazott gazdasági megszorításai következté­ben áruhiány várható. Az ellátásügyi minisztérium, amely hangoztatja, hogy elegendő tartalékok állanak rendelkezésére, egyes kereskedőket azzal vádolt meg, hogy profitszerzésből árukat halmoznak fel, más kereskedőkkel szemben pedig azt a vádat hangoz­tatta, hogy a küszöbön álló áruhiány­ról szóló híreket terjesztenek és ez­zel akarják indokolni az árak eme­lését. Több vásárló elmondotta, hogy helyenként kifogy a rizs és több más árucikk. Az ellátásügyi minisztérium felhívta a kairói vásárlóközönséget, jelentse be, ha szabálytalanságokat észlel. Port Szaid — Négy új amerikai révkalauz érkezett meg Port Szaid­ba. Jelenleg tíz amerikai révkalauz dolgozik a Szuezi-csatorna igazgatási szervénél. (AFP) SZABAD NÉP Nasszer vasárnap tárgyalt a Biztonsági Tanács egyiptomi küldöttségének tagjaival Az AFP jelenti: Nasszer elnök va­sárnap reggel több mint két órán át tanácskozott a Biztonsági Tanács egyiptomi küldöttségének főbb tag­jaival, nevezetesen Favzi külügymi­niszterrel, Baghat Badauival, a Szue­zi-csatorna igazgatósági szervezeté­nek elnökével és Ali Szabrivel, az elnökség politikai kabinetfőnökével. Az egyiptomi küldöttség hétfőn in­dul Kairóból New Yorkba. A nyugati hajók nem változtatják meg útirányukat Az AFP jelentése szerint a Szuezi­­csatorna övezetének kereskedelmi és hajók köreiben kedvezően fogadták azt a hírt, hogy a nyugati futták nem változtatják meg útirányukat a Jóre­­ménység-fok felé, valamint azt a tényt, hogy a Lloyd angol biztosító­társaság elhatározta, csökkenti a biz­tosítási díjat a Szuezi-csatornán át­haladó hajók számára. Ez a két tény az optimizmus légkörét teremtette meg abban az időpontban, amikor az aktualitás előterébe kerül az a terv, hogy Port Szaidót szabadkikötővé alakítják át. A hajózás a Szuezi-csatornában normálisan folyik az egyiptomi és görög révkalauzok vezetésével. Egy konvoj azonban pénteken kétórás ké­séssel érkezett meg Szuezből Port Szaidba. A francia és angol révkalau­zok távozása óta ez volt az első ké­sés, amelynek oka egy kotróhajónál bekövetkezett hiba volt. Szombaton 34 hajó haladt át a csa­tornán. 19 Port Szaidból és 15 Szuez­ből Port Szaidba. Ez utóbbi konvoj­ban két amerikai torpedóromboló is haladt. A poznani per szombati tárgyalása ▼VTTTTTTTfTTTTTTTTTTTTTTTTfTTTrT'rVTrrTTTTTyfTTTrV, Varsó, szeptember 30. (PAP) A poznani körzeti bíróságon, az Izderny tizedes meggyilkolásával vá­dolt Foltynowicz és társai ügyével foglalkozó tanács szombaton több szemtanú után szakértőként kihall­gatta Tadeusz Szczurkiewicz profesz­­szort, a lélektan és a szociológia ta­nárát. A professzor hangsúlyozta: le­hetetlen megállapítani, hogy ki ter­jesztette el azt a hírt, hogy az állo­máson felkoncolt tizedes agyonlőtt egy asszonyt és egy gyermeket. Az ügyész emlékeztette a szakér­tőt arra, hogy az egyik vádlott val­lomása szerint akadt a tömegben egy vasutas, aki figyelmeztette a többieket, hogy a tizedes nem ölt meg senkit. „Nem kellett volna en­nek kijózanítólag hatni?”— kérdezte az ügyész. A szakértő emlékeztetett arra a „sajnálatos, de nagyon emberi” je­lenségre, hogy az emberek a rosszat nagyon könnyen elhiszik, de a jó el­­hitetéséhez már bizonyos tekintély­re van szükség, amellyel az adott esetben a vasutas nem rendelkezett. A védelem hivatkozott arra, hogy a szakértő vallomásában említett egy poznani diákgyűlést, amelynek egyik részvevője azt mondta, látta, amint egy katona agyonlőtt egy nőt. A vé­delem kérte, hogy ezt a diákot idéz­zék meg tanúnak. Az ügyész elle­nezte ennek a kérésnek a teljesíté­sét. A bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd bejelentette, hogy telje­síti a védelem kérését és beidézi tanúnak a Szczurkiewicz professzor által említett diákot. Ezután október elsejéig elnapolta a tárgyalást. Az Urbanek és társai ügyével fog­lalkozó tanács a szombati tárgyalá­son rátért Jan Suwart vádlott, 22 éves építőmunkás kihallgatására. A vádlott kereken tagadta, hogy június 28-án fegyvert és lőszert rejtegetett, és segítette az Állambiztonsági Hiva­tal megtámadóit. Arra a kérdésre, hogy miért is­merte el ezt a vádat a vizsgálat alatt, azt válaszolta, hogy bántalmazástól félt. A tanácselnök ezután felolvasta a vizsgálati jegyzőkönyvet, amely sze­rint Suwart bevallotta, hogy június 28-án egy puskát és hat tölténytárat kapott egy ismeretlen személytől, és ezt később Bieganskinak, vádlott­­társának adta. Amikor a vádlottat előéletéről kér­dezték (1953-ban lopás miatt négy és fél évre ítélték, de büntetésének le­töltése előtt kiszabadult) Suwart könnyekben tört ki. Elmondta, hogy atyja régi tagja a kommunista párt­nak, ezért a felszabadulás előtt bör­tönben is ült. A párt a felszabadulás után államvédelmi munkára osztotta be. 1952-ben hamis vádak alapján be­börtönözték. A vádlott anyja ezután megőrült, majd meghalt. A vádlott magára maradt két húgával. Munkát hiába igyekezett szerezni. Senki sem segített rajta. Suwart zokogva be­szélte el, hogyan járt anyja a Cari­­tashoz ingyenlevesért, hogyan gú­nyolták őket azok, akik ismerték aty­ja múltját és az egész család meg­­győződését. (Suwart bátyja is állam­­védelmi funkcionárius volt és 1948- ban gyilkosság áldozata lett.) Ilyen körülmények kényszerítettek arra a lopásra, amelyért elítéltek — mondta a vádlott. A bíróság Suwart kihallgatása után szünetet rendelt el. A szünetben több lengyel és külföldi újságíró be­szélt Adam Suwarttal, a vádlott aty­jával, akit 1954 májusában bocsátot­tak szabadon a börtönből. Az idő­sebb Suwart elmondta, hogy a volt államvédelmi minisztérium vizsgála­ta után alaptalanul ítélték el és hogy ügyével most foglalkozik a főügyészi hivatal. Szünet után Bieganski vádlott, 20 éves dohánygyári munkás kihallga­tására került sor. Bieganski megerő­sítette, hogy nem Suwarttól kapta a puskát és a lőszert, hanem egy is­meretlen embertől. A fegyvert to­vább is adta Adam Klucz vádlottnak. Bieganski beszámolt arról is, hogy látta a rádióállomás felszerelésének pusztítását és az Állambiztonsági Hi­vatal körüli lövöldözést, amelynek során ő maga is könnyebben megse­besült. Tagadta azonban, hogy ő ma­ga is használt fegyvert, amivel Pocz­­towy vádlott vádolta. Bieganski vallomása után Suwart védője kérte védencének szabadlábra helyezését. A bíróság azonban ezt a kérést elhamarkodottnak tekintette és elutasította. New York. — Véget ért a „Swift” húskonzervgyári részvénytársaság 25 ezer munkásának tíznapos sztrájkja. A munkások kiharcolták a béreme­lést és több követelésük teljesítését. (TASZSZ) Kairó.­­ Kajszum­ egyiptomi pénz­ügyminiszter szombaton délután fo­gadta Kiszeljov szovjet nagykövetet. A megbeszélésen, amely másfél óra hosszat tartott, Egyiptom és a Szov­jetunió gazdasági kapcsolataival fog­lalkoztak. (MTI) Új-Delhi. — Október 2-án Ramdas Katari ellentengernagy veszi át az indiai flotta parancsnoki tisztségét Sir Saint John Tyrwhit angol ellen­tengernagytól. Ramdas Katari az első indiai, aki tengernagyi fokozatot ka­pott. (AFP) Párizs. — Guy Mollet francia mi­niszterelnök vasárnap Párizsban kö­zölte, hogy a francia kormány nevé­ben meghívta dr. Adenauer szövet­ségi kancellárt, látogasson Párizsba. Adenauer hivatalos látogatására a közeljövőben sor kerül. (MTI) ,TTTryTTTTTTTTTVTVTTVTTTTTTTTVTVVTTTTTTTTMTT?ffTTTTTTTTTTTTTTTTTTT**TTTTTW TTTyTyyTyTTTTTTyTTTVVTVTVTTTTTTVTTTyTTyTTfyTTTTTTyTTTVTT Cou Jun-nie, aki megtanulta szeretni az életet A pekingi laktanya udvarán gug­­golva gubbasztanak a katonák. Csil­lagos este van, s az árnyakat sejtel­mesen libbenti a középen pislákoló lámpácska. A sárgás fény ott táncol a fekete iskolai táblán, amelyre cir­­kalmas kínai írásjeleket rajzolgat a magas, komoly arcú, szemüveges fiú. — Kérlek, Liu elvtárs, milyen jel ez? Liu feláll, válaszol, aztán odamegy a táblához, és nehézkes vonásokkal maga is lerajzolja a bonyolult kínai írásjelet. A tanító magyaráz, a katonák töl­tőtollal jegyeznek kis füzeteikben. S amikor vége az órának, körülállják a fiút, még külön kérdezgetnek tőle, behívják szobáikba. Későre jár, ami­kor kétoldalt karonfogva, a mint régi jó barátok, kísérik hazáig, a Peking Egyetemig. Cou Jun-nie, a Peking Egyetem újságíró tanszékének hallgatója , a katonák tanítója, így szombat estén­ként­­ az egyszerű parasztfiúk, aki­ket ő vezet be az írott szó megannyi szépséget ígérő birodalmába — igaz barátai, már-már amolyan családtag­jai. Milyen boldogság volt olvasni Csao Su-sen, Liu Jün-tan és mások levelét, akik annak idején Koreából is írtak neki: „Írok néked, Cou elvtárs, azokkal a jelekkel, amelyekre Te ta­nítottál ...” Egy ilyen szombat esti tanítás után ismerkedtem meg Cou Jun-nievel a Peking Egyetemen. Sétáltunk a kert árnyas-lom­bos fasorai alatt, ahol kis padocskák kí­nálnak hús árnyat a tanulócsopor­toknak, elballagtunk az ősi pagoda tornya mellett, amely afféle kőbevé­sett­ ellentmondásként emelkedik itt, a tudományok háza közelében, meg­­megálltunk a röplabda-pálya men­tén, ahol még este, a soványka vil­lanyfénynél is trikóra vetkőzött fiúk, lányok futottak a szálló labda után... Ezúttal nem kellett „újságírói" kérdéseken tömi a fejem, hogy szó­ra bírjam a rokonszenves, okos arcú „riportalanyt“, hiszen Cou kolléga, PEKINGI BESZÉLGETÉS jól ismeri e kérdések hol rátapintó, s hol elterelő fortélyait. Egyikünk sem élt ilyen fortélyokkal. Cou beszélt, talán kicsit úgy, mintha önmagának idézné fel a múltat — gondolkozva, őszintén, emlékezőn. Pekingben éltem apámmal, anyámmal, s négy esztendős voltam csupán, amikor apám délre költözött. Vasutas volt, odahelyezték. Anyám, nővérem és kishúgom ittmaradtunk, úgy terveztük, hogy előbb apám otthont teremt nekünk ott délen, aztán utána megyünk. Irgalmatlanul szegények voltunk, apám küldött pénzt, de igen vékonyan csordogált ez a segítség. Aztán Észak-Kínába került apám, s nyomban utána bevo­nultak oda a japánok. Elszakadt a család. — Tangsanba, a bányavárosba köl­töztünk, ott élt valami távoli rokon. Akkoriban már jóformán betevő fa­latra sem futotta. Ha erre az időre gondolok, még most is a görcsös gyo­morfájásokra, a pokoli éhség gyöt­relmeire emlékszem először. (Két aprócska ránc vésődik szája szögletére, arca töprengő, mintha az irgalmatlan emlék összes, hajszálfi­­nom részletét préselné most emléke­zetébe.) — Anyám megbetegedett, nem volt pénzünk orvosra, kórházra, a rokon is gondokkal küzdött. Így halt meg anyám, orvos, gyógyszer nélkül, ta­lán ... talán az éhségtől is. Emlék­szem ráncos, kiaszott arcára, s az utolsó estére, amikor nekünk nyúj­totta sovány, gyenge kezével a kis rizsescsészét: „Egyetek, kincseim, egyetek csak.” S mi ettünk, faltunk, ód, oktalan gyerekész b­előle ettük el a kevéske rizst. Még koporsóra sem volt pénzünk, pedig nálunk, Kí­nában rettenetes csapás ez a hozzá­tartozóra, a régi hit szerint így nem jut be a mennyekbe az elhalt lelke. Egy gyalulatlan faládában temettük el, más földjébe. S ami ezután történt, arra már gondolni, emlékezni is gyötrelem: szobrocskákat ál­lítottak a bányá­szok — a bánya­isten szobrát, s hozzá fohászkod­tak, irtózatos, eget ostromló pa­(Valahol olvastam, hogy a kínaiak nászaikkal, de az állítólag sohasem sírnak. Hazugság. Cou elfordult, hangja megcsuklott, s könny csillant szemében.) — A húgom 14 éves volt és el­adtuk. Nem tudhatja, mit jelent ez itt, Kínában. Nem is részletezem. Elég annyi, hogy a városban vásárol­ták a fiatal lányokat. Akkor már napok óta nem ettünk. A húgom előbb sírt, de már-már a könnyei is elapadtak, s végül is ő mondta: „Vigyél el engem, nem bánom, de így éhen pusztulunk, mint a Jangcé­ből kivetett hal.. — Jól emlékszem az utolsó estére. Csatangoltunk az utcákon, húgom a kezemet fogta, nem engedte volna el egy pillanatra sem. Nem is beszél­tünk, csak mentünk, mentünk órák hosszat. Arra emlékszem még, máig sem tudom hogyan, de ott álltunk anyám sírjánál, s búcsúztunk. — A többi már nem fontos. Eljött egy ember, pénzt számolt le, s a hú­gomat azóta sem láttam... — A japánok ekkoriban új bányát nyitottak Tangsán környékén. Itt kaptam munkát. Mit mondjak erről? Ezen a vidéken kegyetlenül hideg a tél, s a ruhánkon szinte a szél is át­fújt, vörösre csípett a hideg bennün­ket, amikor munkába mentünk. A bányában irgalmatlan volt az élet. Bizonyos szénmennyiséget kellett megtermelnie mindenkinek, de én még csak 16 éves voltam, s nehezen birkóztam meg a munkával. Ütöttek, vertek. Csákánnyal, sőt puszta kézzel dolgoztunk, az ujjainkon kiserkent a a vér. A japán munkavezető már­­már tréfából is ütött minket, de mukkanni sem mertem, hiszen egye­dül álltam a világban, ha kidobnak innen, hová mehettem volna. A hiva­talos megállapítás szerint 3 köbmé­ter levegő kell egy bányásznak mű­szakonként, itt csak 0,8 köbméter ju­tott. Facsilléket vonszoltunk, gép, sőt elektromos áram sem volt. Napiren­den voltak a balesetek, évente több száz bányász pusztult el a föld mé­­­­lyén. S a vágatokba, a fejtésekbe kis isten csak bámult, hallgatott, a japá­nok az istennél is erősebbek voltak. — A japán fegy­verletétel után az angoloké és a Kuomintang-kor­­mányé lett a bá­nya. Most már nem ütöttek, de napi 16 órát dol­goztunk és sok­szor ott feküdtünk le a tárnában aludni, mert jár­­tányi erőnk sem maradt. Olyan ke­veset kerestünk, hogy jóformán alig ettünk. Ruhá­­ról, cipőről már nem is beszélek. — 1946-ban sza­badult fel a bá­nya, bevonult a néphadsereg. Az angol tulajdono­sok Japánba men­tek, s a kínai ka­pitalisták kérésé­re az állam vette át a bányát. Azóta is diplomáciai tárgyalások folynak erről az angol kormánnyal. — A mi életünk szinte egyik nap­ról a másikra megváltozott, mert a katonák azt mondták: „Úgy kell csi­nálnunk a dolgot, hogy a nép mind­járt érezze: könnyebbedett a sora” . Rizst osztottak már másnap, ké­sőbb a bérek is emelkedni kezdtek. Addig egyhavi keresetünkből 160 ket­­ti lisztet vehettünk, egy­ év múltán már 320 kettit. Ingyenes lett az or­vosi ellátás, szanatóriumot kaptunk Pejtajkóban, a tengerparton. — Én tanulni akartam, milyen bol­dog voltam, amikor a szakszervezet egy kérdőívet tett elém, s ez állt rajta: „A tangsani bánya gyorstanuló középiskolájának felvételi íve“. Ki­tűnőre vizsgáztam, s aztán ide kerül­tem az egyetemre, a kínai nyelvszak újságírói tagozatára. Egy, a tudás szépségét ízlelgető tízmilliók közül. Sepilov New Yorkba utazik Moszkva, szeptember 30. (TASZSZ) Azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa napirendjére tűz­te a szuezi kérdés megvitatását, a szovjet kormány D. T. Sepilov­­kül­ügyminisztert bízta meg képviselőjéül e kérdés megvitatásán. Sepilov a legközelebbi napokban New Yorkba utazik. A Biztonsági Tanácsnak a szuezi kérdéssel foglalkozó jövő heti ülésén D. Sepilovon kívül a következő kül­ügyminiszterek vesznek részt: Chris­­tian Pineau (Franciaország), Selwyn Lloyd (Anglia), Foster Dulles (Egye­sült Államok), Kocsa Popovics (Ju­goszlávia), Henri Spaak (Belgium), valamint Mahmud Faúzi (Egyiptom), akit meghívtak, hogy a vitákon ve­gyen részt. ­i Olasz Kommunista Párt küldöttsége Jugoszláviába látogat Belgrád, szeptember 30. (Tanjug) Az Olasz Kommunista Párt kül­döttsége október elején látogatást tesz Jugoszláviában. A pártküldött­ség jugoszláviai látogatását Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának belgrádi tartózko­dása idején határozták el. A küldöttség tagjai tíznapos jugo­szláviai tartózkodásuk idején, megbe­széléseket folytatnak a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagjaival és megtekin­tenek több várost Jugoszláviában. Az október 6-án Jugoszláviába ér­kező küldöttség tagjai az Olasz Kom­­munista Párt kilenc magasrangú funkcionáriusa. A küldöttséget Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt helyettes főtitkára vezeti. Peking polgármesterének díszvacsorája a budapesti tanács küldöttségének tiszteletére Peking, szeptember 30. (Új-Kína) A szeptember 29-én Pekingbe ér­kezett budapesti városi tanács végre­hajtó bizottsága küldöttségének tisz­teletére Peng Csen, Peking polgár­­mestere díszvacsorát adott. A küld­­döttség a polgármester meghívására részt vesz Kína nemzeti napjának ünnepségein. Burma és a Mongol Népköztársaság diplomáciai kapcsolatot létesít Rangun, szeptember 30. (Új-Kína) A burmai külügyminisztérium pén­teken közölte, hogy a burmai kor­mány és a­ Mongol Népköztársaság kormánya megegyezett diplomáciai kapcsolatok létesítésében, valamint abban, hogy követeket cserél. Stevenson rádióbeszéde Minneapolisban Stevenson demokrata párti elnökje­lölt szombaton rádión és televízión közvetített beszédet mondott. Köve­telte az egyetemes leszerelést. Stevenson kifejtette: az Egyesült Államoknak erőfeszítéseket kell ten­nie, h­ogy megállapodásra jusson a Szovjetunióval a hidrogénbomba-kí­­sérletek megszüntetéséről. Mint mon­dotta, a „hidrogén-szuperbombák fe­letti ellenőrzésnek első helyen kell szerepelnie a nemzetközi ügyek napi­rendjén“. A kötelező katonai szolgálat meg­szüntetését követelte , amely mel­lett Stevenson több ízben síkra szállt —, az állításkötelezettséget pedig „idejétmúlt felfogásnak“ minősítette Szerinte a modern fegyverek fejlődé­se lehetővé, sőt szükségessé teszi a kötelező katonai szolgálat megszünte­tését az Egyesült Államokban. Stevenson megjegyezte azonban, hogy „amíg veszély fenyegeti a vi­lág békéjét, az Egyesült Államok­nak erősebb védelemre van szüksé­ge, mint amilyennel jelenleg rendel­kezik“. Üdvözlő távirat a Kínai Népköztársaság fennállásának hetedik évfordulója alkalmából MAO CE-TUNG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének CSOU EN-LAJ elvtársnak,­­ a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének és külügyminiszterének A Kínai Népköztársaság fennállásának hetedik évfordulója alkalmá­­ból a Magyar Népköztársaság kormánya, népe valamint a magunk nevé­ben forró üdvözletünket küldjük Önöknek és önökön keresztül a Kínai Népköztársaság kormányának és népének. A magyar nép őszinte csodálattal és elismeréssel kíséri a baráti kína nép ragyogó eredményeit, amelyeket a szocializmus építése terén ír . Nagyra értékeljük azokat a történelmi jelentőségű sikereket, ame­ye­­ket Kína Kommunista Pártja vezetésével a Kínai Népköztársaság ko­r­mánya a szocialista államépítés terén elért, s amelyek a sajátos gó viszonyokra alkalmazva, hasznos útmutatással szolgálnak nem egy­­ mi számunkra is­ , örömmel tölt el bennünket, hogy a kínai és a magyar nép barátsága politikai, gazdasági és kulturális téren az eltelt hét esztendő során elmé­lyült, és jelentősen hozzájárul országaink felvirágzásához. Meggyőződésünk, hogy a népeink között kialakult szoros baráti kapcsolatok a jövőben tovanni erősödnek. A magyar nép szívből kívánja, hogy a nagy kínai nép további nagyszerű eredményeket érjen el országa fejlesztésében, a szocialista Kma megteremtésére irányuló alkotó munkájában és a béke fenntartásáért foly­tatott állhatatos küzdelemben. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke HEGEDŰS ANDRÁS a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke . HORVÁTH IMRE a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Peking a nagy ünnep előestéjén Peking, szeptember 30. (Tudósítónk távirati jelentése.) Peking készül október 1-re, a Kí­nai Népköztársaság megalakításának hetedik évfordulójára. A város ün­nepi díszt öltött: minden házon, min­den kapun ott égnek a hagyományos piros lampionok. Azokban az utcák­ban, ahol sok az üzlet, szinte lehe­tetlen mozogni, a pekingiek ugyanis most vásárolnak be a háromnapos ünnepre. Az október 1-i ünnepségekre mintegy kétezer küldött érkezett, több mint ötven országból, közülük igen sokan az ázsiai országokból. A mai nap nagy eseménye volt az indonéz államfő, Szukarno elnök megérkezése. Az elnököt a repülőté­ren Mao Ce-tung, Csou En-laj és a kormány több vezetője üdvözölte. Szukarno a rendkívül szívélyes fo­­gadtatásra válaszolva kijelentette:­­úgy érzi, az üdvözlés nemcsak sze­mély szerint neki szól, hanem egy­úttal 82 millió indonéziainak is. Re­méli — mondotta —, ez a látogatása tovább erősíti az indonéz nép ba­rátságát a hatszázmilliós kínai nép­pel. Mao Ce-tung és Szukarno nyitott visz­autón hajtottak végig a repülő­tértől Pekingig vezető tizenkét kilo­méteres úton, amelyen több százezer, talán millió ember is üdvözölte őket. A szombati napon érkezett a kínai fővárosba az indiai parlament 11 tagú küldöttsége, amelyet A. Ajan­­gar, az alsóház elnöke vezet. Az október elsejei ünnepségek fénypontja a felvonulás lesz, ame­lyen ötszázezer ember vesz részt. A négyórás felvonulásból egy órát vesz igénybe a katonai díszszemle. A gé­pesített gyalogságot már kínai gyárt­mányú kocsik szállítják, miközben a levegőben elsüvítenek az első, Kíná­ban gyártott repülőgépek. Szeptember 30-án este Csou En-laj miniszterelnök fogadást adott a nagy ünnep tiszteletére. A fogadáson részt vett valamennyi külföldi ven­dég. Willfred Burch­ett Nicosiában tovább tart a kimenési tilalom Az angol Liberális Párt bírálja a kormány politikáját A londoni rádió jelenti: Nicosia görög negyedében tovább tart a ki­menési tilalom. A hatóságok közöl­ték, hogy a tilalmat csak akkor old­ják fel, ha már befejezték a leg­utóbbi merényletek ügyében elkez­dett nyomozást. Amíg a kimenési ti­lalom tart, a lakosok csak másfél órára hagyhatják el a házakat, hogy bevásárolhassanak. Az angol Liberális Párt folkstone-i évi értekezletén Clement Davies, a párt elnöke szombaton beszédet mon­dott és ebben bírálta az angol kor­mány ciprusi politikáját. Hangsú­lyozta, hogy a ciprusi kérdés megol­dásának egyetlen útja a függetlenség megadása. Davies kijelentette, itt az ideje, hogy véget vessenek a ciprusi tragé­diának. A kormány ciprusi politiká­ja — hangsúlyozta — nagy kárt okoz Nagy-Britannia tekintélyének az egész emberiség előtt. Davies a szuezi kérdéssel is foglal­kozott és rámutatott arra, hogy e kérdésben „az angol kormány két­ségtelenül, komoly hibákat követett el", amelyek nemcsak Angliában, hanem az egész világon aggodalmat keltettek. Közlemény Adenauer és Mollet tárgyalásairól A DEA jelenti, hogy Adenauer szövetségi kancellár és Mollet fran­cia miniszterelnök szombati egyna­pos bonni értekezletén végleges meg­egyezést ért el a német—francia Saar-szerződés megkötésének kérdé­sében. A tárgyalásokról kiadott közle­mény leszögezi, hogy „megoldották a még nyílt Saar-vidéki kérdéseket, a Mosel hajózhatóvá tételét és a Rajna oldalcsatornájának kérdését. A Saar­­vidéki valuta átváltásának kérdésé­ben is kielégítő megoldást értek el“. .Ezen eredmények alapján — hangoztatja a közlemény — most már el tudják készíteni a szerződés szövegét és rövidesen sor kerül a szerződés aláírására is.“ (A szerződés aláírását október 23-ra jegyezték elő.) „A két kormányfő kifejezésre jut­tatja azt a szándékát, hogy a brüsz­­szeli tárgyalások legfőbb pontjaiban közös álláspontot fog tanúsítani, hogy mielőbb megkössék a szerződé­seket az európai atomközösségről és a közös piacról.“ A szuezi válság fejleményeinek vizsgálata során arra a megítélésre jutottak, hogy „jobban mint bármi­kor, szükség van az európai államok politikájának tökéletesebb össze­hangolására“ — hangzik a közle­mény. A kancellár és a francia miniszter­­elnök hangsúlyozta annak jelentősé­gét, hogy Nagy-Britannia aktívan vegyen részt a közös európai politi­kában. Mollet ezzel kapcsolatban tá­jékoztatta a kancellárt azokról a tár­gyalásokról, amelyeket nemrég foly­tatott Párizsban erről a kérdésről a brit miniszterelnökkel. Sztrájkolnak él bantu négerek A legsötétebb Afrika legsötétebb zugába megint eljutott a­­civilizá­ció . Gumibot működik, légierő őr­ködik, cenzúra hallgattatja el a szót: rendkívüli állapot van Észak, és Dél-Rodéziában. Gyülekezőket, akik jobb sorukat latolgatni jönnek ösz­­sze könnygáz-bombával oszlatják szét A mesterséges könnyezön a le­tartóztatások és más rendőri­ intéz­kedés vajmi keveset segít. A két an­gol gyarmaton már a rendkívüli ál­lapot kihirdetése előtt is hihetetle­nül rendkívüli állapotok uralkodtak. Észak-Rodéziában szeptember kö­­zepén azzal az indokolással léptették életbe a szükségállapotot, hogy ,a bennszülött bányamunkások köré­­t... . három­­i hónap óta gyűrűző sztrájkmozgalom fenyegeti a törvé­ 3 nyes rendet és veszélyezteti az egész 3 ország gazdasági életét”. Júniusban körülbelül 35 000 ember­­sztrájkolt, részint bérkövetelésekért. — Azt kérdi, miért éppen az újság-?másrészt szakszervezeti jogaik védel­­írást választottam? Nehéz így, egy-«­ryeken. A bennszülött szakképzetlen szem­ben válaszolni erre. írni akarok a bányamunkások évenként 100 dollárt az igazságról, a munkások igazságát« keresnek, a vállalatok mesterségesen jól, írni akarok az életről, amit vag« elzárják azt a lehetőséget hogy az saha olyan gyűlöletesnek láttam, s« afrikaiak szakmunkások ’lehessenek amit megtanultam szeretni, írni akar«A szakmunkások, akik kizárólag vok erről a mi országunkról, amely« európaiak, 17—18-szor többet keres­­most lett igazán a­ miénk. Ugye ki-«nek, mint az afrikai segédmunkások cstt fellengősen, hivatalosan, könyv-« így az európai és afrikai munkások szagúan hangzanak ezek a szavak?«közt faji ellentétet is szítanak . Most, amikor már ismeri az élete-t nemegyszer sikertel met, talán jobban megérti: a szívem-« a- . . . , ből beszéltem. A észak-rodéziai munkások har­cca két évtizede tart. 1935-ben, 1942-Ha néhány év múlva esetleg az«*36”’ 1952-ben- 195*-ben és 1955-ben újságban vagy a rádióban meglátod « na­?y megmozdulások voltak. Sok­bá­­meghallod Cou Jun-nie kínai újság-« n­yászver folyt mire a gyarmatos B­­író nevét, gondolj rá, a kis bányász-« toknak ..sikerült helyreállítani aren­­gyerekre, a laktanyaudvar tanítója-«°cet‘‘- A tavaly­ 58 napos sztrájkban ra, Coura, aki most már ír az igaz­«^5 °°°~en vettek részt. S ez nemcsak Ságról s az életről amelyet megtanult« Észak-Rodézia, de az egész afrikai szeretm­. A munkásmozgalom eddigi legnagyobb Tábori András 3 sztrájkja volt. A munkások követe­lését végül is teljesítették. Ezek a harcok fontos állomását jelentik az angol gyarmat függetlenségi küzdel­mének. A bantu négerek politikai jogairól csak egyetlen dolgot. Az országnak kétmilliónyi néger lakosából három — összesen három — szerepelt a vá­lasztók névjegyzékén, az utóbbi vá­lasztásokon. A jelöltek mind fehérek voltak. Miért? A gyarmatosítók úgy gondolkodnak, hogy Észak-Rodézia csak angol protektorátus, lakosai an­gol védelmezettek, de nem angol alattvalók, így saját parlamentjükbe csak úgy választhatnak, ha először brit állampolgárságot kérnek, továb­bá, ha évi jövedelmük több mint 240 font sterling, s legalább 500 font ster­ling ingatlan vagyonuk van. Az an­gol állampolgárságból nem kérnek, vagyonuk pedig nincs, így nem vá­laszthatnak. Még néhány shillinges bérkövete­lést is milyen hosszú harcban kell kivívniok a mindenható monopóliu­moktól. De a monopóliumok még azt is megmagyarázzák, hogy ők a feke­ték érdekében intézik így az ügye­ket, mondván, hogy „az ország gaz­dasági fejlesztése csak a bennszülöt­tek olcsó m­unkaerejével lehetséges“. Északon még küzdenek a bányá­szok. Dél-Rodéziában a gyarmato­sítók fegyverrel törték le a szeptem­ber 23-tól 27-ig tartó vasutassztráj­kot. Deason Concola, a rodéziai né­ger vasutasok szakszervezetének el­nöke bejelentette: a harc nem ért vé­get. A rodéziai szakszervezetek 1948- ban alakultak, fiatalok, de erősek. S harcolnak, mert tudják, csakis az ő harcuk, a közös küzdelem hozhat fényt a gyarmati sötétségre. Máté Sándor

Next