Szabad Nép, 1956. október (14. évfolyam, 273-297. szám)
1956-10-01 / 273. szám
HÉTFŐ, 1956. OKTÓBER 1 Tito és kísérete a Krímben Szevasztopol), szeptember 30. (TASZSZ) Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, továbbá A. Rankovics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Gy. Pucar, a Boszniai és Hercegovinai Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöke és V. Micsunovics, moszkvai jugoszláv nagykövet szombaton a Krímben megtekintette a szevasztopolji öblöt. A jugoszláv vendégekkel volt N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. I. Kiricsenko, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja és Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Sz. G. Gorskov tengernagy, a szovjet hadiflotta főparancsnoka, A. A. Grecsko marsall és I. A. Szerov hadseregtábornok. A jugoszláv vendégeket V. A. Kaszatonov tengernagy, a feketetengeri flotta főparancsnoka meghívta a „Nahimov tengernagy” cirkáló fedélzetére. Kaszatonov tengernagy ebédet adott Tito és Hruscsov tiszteletére. Hruscsov és Tito elbeszélgetett a tengerészekkel és lefényképeztette magát velük Mikor Tito és kísérete elhagyta a hadihajót, a cirkáló üdvlövéseket adott le. Jugoszláv szóvivő sajtótájékoztatója Hruscsov és Tito látogatásairól Belgrád, szeptember 30. (TANJUG) Mint közöltük, Branko Draskovics, a jugoszláv külügyi államtitkárság szóvivője szombati sajtóértekezletén válaszolt az újságírók több kérdésére. A kérdések nagy része N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának jugoszláviai magánlátogatására és Joszip Broz-Tito elnök mostani szovjetunióbeli látogatására vonatkozott. A sajtóértekezlet során az újságírók felvetették, hogy tudomásuk szerint a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága levelet intézett a pártszervezetekhez és ebben állítólag Jugoszláviáról is szó van. Megkérdezték Draskovicsot, hogy mit mondhat erről a levélről. — Úgy látszik, hogy van ilyen levél — mondotta a külügyi államtitkárság szóvivője —, noha tartalma előttünk ismeretlen. Mi azonban normálisnak tartjuk és nincs is abban semmi különös, ha a szovjet pártvezérség ilyen úton is tájékoztatja Isíraágát a különböző kérdésekben elfoglalt nézeteiről, ideértve a mi kölcsönös kapcsolatainkat is. Ugyanúgy természetes az is, s a jugoszláv félnek is megvan a joga ahhoz, hogy különböző kérdésekben saját véleménye legyen, amelyeknek nem kell feltétlenül összhangban állniuk mások véleményével. Branko Draskovicshoz ezután a következő kérdést intézték: Helyénvaló-e az a feltételezés, hogy különbségek állnak fenn a jugoszláv és a szovjet nézetek között egyes olyan kérdések tekintetében, amelyek Hruscsov nemrégi jugoszláviai látogatása idején megvitatásra kerültek? Draskovics hivatkozott arra, hogy már korábban is megemlítette: vannak nyitott kérdések és nézetkülönbségek is, mint ahogy a nemzetközi politika és a kölcsönös kapcsolatok kérdéseinek egész sorában fennáll a széleskörű egyetértés is. Mindez azonban természetes , folytatta — mint ahogy természetes az is, hogy kölcsönös erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy ezeket a kérdéseket nyíltan és közvetlen módon megvitassák. Megkérdezték a szóvivőt, van-e tudomása arról, hogy az SZKP Központi Bizottságának levelét, amelyben Jugoszláviáról szó van, megküldték más kommunista pártoknak is. Draskovics azt válaszolta, hogy erről nincsen tudomása. Egyébként — fűzte hozzá — én a külügyi államtitkárság képviselője vagyok. De megmondhatom, hasznos lenne, ha mindazokat a kérdéseket, amelyek a nemzetközi munkásmozgalmat érdeklik, nyilvánosan és konstruktív módon vitatnák meg. Egy külföldi laptudósító emlékeztette Branko Draskovicsot arra, hogy korábban kijelentette: Tito elnök szovjetunióbeli útjával „viszonozza a látogatást”, majd megkérdezte, miért kell viszonozni a látogatást, amikor N. Sz. Hruscsov magánlátogatáson volt Jugoszláviában. Draskovics a következőket válaszolta: Még Tito elnök moszkvai látogatása idején szóba került N. Sz. Hruscsov jugoszláviai látogatása, s ugyanakkor beszéltek arról is, hogy Tito elnök ellátogat a Szovjetunióba. Mindamellett úgy vélem — tette hozzá —, nincsen értelme ebből semmiféle politikai következtetéseket levonni, mert hiszen természetes, hogy az olyan országok államférfiai, mely országok barátilag együttműködnek, tesznek egymásnál ilyen nem hivatalos látogatásokat. Nem sokkal a sajtóértekezlet után Branko Draskovics az újságírókkal folytatott beszélgetése alkalmával arra a kérdésre, „milyen nyitott kérdésekről van szó”, a következőket válaszolta: „Úgy hiszem, ideológiai természetű kérdésekről.” Áruhalmozásért és árdrágításért letartóztattak 105 kairói kereskedőt Az Associated Press jelentése szerint a kairói rendőrség a bazárokban és a piacokon tartott háromnapos razzia során 105 kereskedőt tartóztatott le, akiket azzal vádolt, hogy árut halmoztak és árdrágítást követtek el. A kairói rendőrség egyik szóvivője közölte, hogy a kereskedőket bíróság elé állítják. A rendőrség folytatja a piacellenőrzési razziákat. A rendőrség intézkedésére az adott okot, hogy olyan hírek kezdtek terjedni, amelyek szerint a Nyugatnak Egyiptommal szemben alkalmazott gazdasági megszorításai következtében áruhiány várható. Az ellátásügyi minisztérium, amely hangoztatja, hogy elegendő tartalékok állanak rendelkezésére, egyes kereskedőket azzal vádolt meg, hogy profitszerzésből árukat halmoznak fel, más kereskedőkkel szemben pedig azt a vádat hangoztatta, hogy a küszöbön álló áruhiányról szóló híreket terjesztenek és ezzel akarják indokolni az árak emelését. Több vásárló elmondotta, hogy helyenként kifogy a rizs és több más árucikk. Az ellátásügyi minisztérium felhívta a kairói vásárlóközönséget, jelentse be, ha szabálytalanságokat észlel. Port Szaid — Négy új amerikai révkalauz érkezett meg Port Szaidba. Jelenleg tíz amerikai révkalauz dolgozik a Szuezi-csatorna igazgatási szervénél. (AFP) SZABAD NÉP Nasszer vasárnap tárgyalt a Biztonsági Tanács egyiptomi küldöttségének tagjaival Az AFP jelenti: Nasszer elnök vasárnap reggel több mint két órán át tanácskozott a Biztonsági Tanács egyiptomi küldöttségének főbb tagjaival, nevezetesen Favzi külügyminiszterrel, Baghat Badauival, a Szuezi-csatorna igazgatósági szervezetének elnökével és Ali Szabrivel, az elnökség politikai kabinetfőnökével. Az egyiptomi küldöttség hétfőn indul Kairóból New Yorkba. A nyugati hajók nem változtatják meg útirányukat Az AFP jelentése szerint a Szuezicsatorna övezetének kereskedelmi és hajók köreiben kedvezően fogadták azt a hírt, hogy a nyugati futták nem változtatják meg útirányukat a Jóreménység-fok felé, valamint azt a tényt, hogy a Lloyd angol biztosítótársaság elhatározta, csökkenti a biztosítási díjat a Szuezi-csatornán áthaladó hajók számára. Ez a két tény az optimizmus légkörét teremtette meg abban az időpontban, amikor az aktualitás előterébe kerül az a terv, hogy Port Szaidót szabadkikötővé alakítják át. A hajózás a Szuezi-csatornában normálisan folyik az egyiptomi és görög révkalauzok vezetésével. Egy konvoj azonban pénteken kétórás késéssel érkezett meg Szuezből Port Szaidba. A francia és angol révkalauzok távozása óta ez volt az első késés, amelynek oka egy kotróhajónál bekövetkezett hiba volt. Szombaton 34 hajó haladt át a csatornán. 19 Port Szaidból és 15 Szuezből Port Szaidba. Ez utóbbi konvojban két amerikai torpedóromboló is haladt. A poznani per szombati tárgyalása ▼VTTTTTTTfTTTTTTTTTTTTTTTTfTTTrT'rVTrrTTTTTyfTTTrV, Varsó, szeptember 30. (PAP) A poznani körzeti bíróságon, az Izderny tizedes meggyilkolásával vádolt Foltynowicz és társai ügyével foglalkozó tanács szombaton több szemtanú után szakértőként kihallgatta Tadeusz Szczurkiewicz profeszszort, a lélektan és a szociológia tanárát. A professzor hangsúlyozta: lehetetlen megállapítani, hogy ki terjesztette el azt a hírt, hogy az állomáson felkoncolt tizedes agyonlőtt egy asszonyt és egy gyermeket. Az ügyész emlékeztette a szakértőt arra, hogy az egyik vádlott vallomása szerint akadt a tömegben egy vasutas, aki figyelmeztette a többieket, hogy a tizedes nem ölt meg senkit. „Nem kellett volna ennek kijózanítólag hatni?”— kérdezte az ügyész. A szakértő emlékeztetett arra a „sajnálatos, de nagyon emberi” jelenségre, hogy az emberek a rosszat nagyon könnyen elhiszik, de a jó elhitetéséhez már bizonyos tekintélyre van szükség, amellyel az adott esetben a vasutas nem rendelkezett. A védelem hivatkozott arra, hogy a szakértő vallomásában említett egy poznani diákgyűlést, amelynek egyik részvevője azt mondta, látta, amint egy katona agyonlőtt egy nőt. A védelem kérte, hogy ezt a diákot idézzék meg tanúnak. Az ügyész ellenezte ennek a kérésnek a teljesítését. A bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd bejelentette, hogy teljesíti a védelem kérését és beidézi tanúnak a Szczurkiewicz professzor által említett diákot. Ezután október elsejéig elnapolta a tárgyalást. Az Urbanek és társai ügyével foglalkozó tanács a szombati tárgyaláson rátért Jan Suwart vádlott, 22 éves építőmunkás kihallgatására. A vádlott kereken tagadta, hogy június 28-án fegyvert és lőszert rejtegetett, és segítette az Állambiztonsági Hivatal megtámadóit. Arra a kérdésre, hogy miért ismerte el ezt a vádat a vizsgálat alatt, azt válaszolta, hogy bántalmazástól félt. A tanácselnök ezután felolvasta a vizsgálati jegyzőkönyvet, amely szerint Suwart bevallotta, hogy június 28-án egy puskát és hat tölténytárat kapott egy ismeretlen személytől, és ezt később Bieganskinak, vádlotttársának adta. Amikor a vádlottat előéletéről kérdezték (1953-ban lopás miatt négy és fél évre ítélték, de büntetésének letöltése előtt kiszabadult) Suwart könnyekben tört ki. Elmondta, hogy atyja régi tagja a kommunista pártnak, ezért a felszabadulás előtt börtönben is ült. A párt a felszabadulás után államvédelmi munkára osztotta be. 1952-ben hamis vádak alapján bebörtönözték. A vádlott anyja ezután megőrült, majd meghalt. A vádlott magára maradt két húgával. Munkát hiába igyekezett szerezni. Senki sem segített rajta. Suwart zokogva beszélte el, hogyan járt anyja a Caritashoz ingyenlevesért, hogyan gúnyolták őket azok, akik ismerték atyja múltját és az egész család meggyőződését. (Suwart bátyja is államvédelmi funkcionárius volt és 1948- ban gyilkosság áldozata lett.) Ilyen körülmények kényszerítettek arra a lopásra, amelyért elítéltek — mondta a vádlott. A bíróság Suwart kihallgatása után szünetet rendelt el. A szünetben több lengyel és külföldi újságíró beszélt Adam Suwarttal, a vádlott atyjával, akit 1954 májusában bocsátottak szabadon a börtönből. Az idősebb Suwart elmondta, hogy a volt államvédelmi minisztérium vizsgálata után alaptalanul ítélték el és hogy ügyével most foglalkozik a főügyészi hivatal. Szünet után Bieganski vádlott, 20 éves dohánygyári munkás kihallgatására került sor. Bieganski megerősítette, hogy nem Suwarttól kapta a puskát és a lőszert, hanem egy ismeretlen embertől. A fegyvert tovább is adta Adam Klucz vádlottnak. Bieganski beszámolt arról is, hogy látta a rádióállomás felszerelésének pusztítását és az Állambiztonsági Hivatal körüli lövöldözést, amelynek során ő maga is könnyebben megsebesült. Tagadta azonban, hogy ő maga is használt fegyvert, amivel Pocztowy vádlott vádolta. Bieganski vallomása után Suwart védője kérte védencének szabadlábra helyezését. A bíróság azonban ezt a kérést elhamarkodottnak tekintette és elutasította. New York. — Véget ért a „Swift” húskonzervgyári részvénytársaság 25 ezer munkásának tíznapos sztrájkja. A munkások kiharcolták a béremelést és több követelésük teljesítését. (TASZSZ) Kairó. Kajszum egyiptomi pénzügyminiszter szombaton délután fogadta Kiszeljov szovjet nagykövetet. A megbeszélésen, amely másfél óra hosszat tartott, Egyiptom és a Szovjetunió gazdasági kapcsolataival foglalkoztak. (MTI) Új-Delhi. — Október 2-án Ramdas Katari ellentengernagy veszi át az indiai flotta parancsnoki tisztségét Sir Saint John Tyrwhit angol ellentengernagytól. Ramdas Katari az első indiai, aki tengernagyi fokozatot kapott. (AFP) Párizs. — Guy Mollet francia miniszterelnök vasárnap Párizsban közölte, hogy a francia kormány nevében meghívta dr. Adenauer szövetségi kancellárt, látogasson Párizsba. Adenauer hivatalos látogatására a közeljövőben sor kerül. (MTI) ,TTTryTTTTTTTTTVTVTTVTTTTTTTTVTVVTTTTTTTTMTT?ffTTTTTTTTTTTTTTTTTTT**TTTTTW TTTyTyyTyTTTTTTyTTTVVTVTVTTTTTTVTTTyTTyTTfyTTTTTTyTTTVTT Cou Jun-nie, aki megtanulta szeretni az életet A pekingi laktanya udvarán guggolva gubbasztanak a katonák. Csillagos este van, s az árnyakat sejtelmesen libbenti a középen pislákoló lámpácska. A sárgás fény ott táncol a fekete iskolai táblán, amelyre cirkalmas kínai írásjeleket rajzolgat a magas, komoly arcú, szemüveges fiú. — Kérlek, Liu elvtárs, milyen jel ez? Liu feláll, válaszol, aztán odamegy a táblához, és nehézkes vonásokkal maga is lerajzolja a bonyolult kínai írásjelet. A tanító magyaráz, a katonák töltőtollal jegyeznek kis füzeteikben. S amikor vége az órának, körülállják a fiút, még külön kérdezgetnek tőle, behívják szobáikba. Későre jár, amikor kétoldalt karonfogva, a mint régi jó barátok, kísérik hazáig, a Peking Egyetemig. Cou Jun-nie, a Peking Egyetem újságíró tanszékének hallgatója , a katonák tanítója, így szombat esténként az egyszerű parasztfiúk, akiket ő vezet be az írott szó megannyi szépséget ígérő birodalmába — igaz barátai, már-már amolyan családtagjai. Milyen boldogság volt olvasni Csao Su-sen, Liu Jün-tan és mások levelét, akik annak idején Koreából is írtak neki: „Írok néked, Cou elvtárs, azokkal a jelekkel, amelyekre Te tanítottál ...” Egy ilyen szombat esti tanítás után ismerkedtem meg Cou Jun-nievel a Peking Egyetemen. Sétáltunk a kert árnyas-lombos fasorai alatt, ahol kis padocskák kínálnak hús árnyat a tanulócsoportoknak, elballagtunk az ősi pagoda tornya mellett, amely afféle kőbevésett ellentmondásként emelkedik itt, a tudományok háza közelében, megmegálltunk a röplabda-pálya mentén, ahol még este, a soványka villanyfénynél is trikóra vetkőzött fiúk, lányok futottak a szálló labda után... Ezúttal nem kellett „újságírói" kérdéseken tömi a fejem, hogy szóra bírjam a rokonszenves, okos arcú „riportalanyt“, hiszen Cou kolléga, PEKINGI BESZÉLGETÉS jól ismeri e kérdések hol rátapintó, s hol elterelő fortélyait. Egyikünk sem élt ilyen fortélyokkal. Cou beszélt, talán kicsit úgy, mintha önmagának idézné fel a múltat — gondolkozva, őszintén, emlékezőn. Pekingben éltem apámmal, anyámmal, s négy esztendős voltam csupán, amikor apám délre költözött. Vasutas volt, odahelyezték. Anyám, nővérem és kishúgom ittmaradtunk, úgy terveztük, hogy előbb apám otthont teremt nekünk ott délen, aztán utána megyünk. Irgalmatlanul szegények voltunk, apám küldött pénzt, de igen vékonyan csordogált ez a segítség. Aztán Észak-Kínába került apám, s nyomban utána bevonultak oda a japánok. Elszakadt a család. — Tangsanba, a bányavárosba költöztünk, ott élt valami távoli rokon. Akkoriban már jóformán betevő falatra sem futotta. Ha erre az időre gondolok, még most is a görcsös gyomorfájásokra, a pokoli éhség gyötrelmeire emlékszem először. (Két aprócska ránc vésődik szája szögletére, arca töprengő, mintha az irgalmatlan emlék összes, hajszálfinom részletét préselné most emlékezetébe.) — Anyám megbetegedett, nem volt pénzünk orvosra, kórházra, a rokon is gondokkal küzdött. Így halt meg anyám, orvos, gyógyszer nélkül, talán ... talán az éhségtől is. Emlékszem ráncos, kiaszott arcára, s az utolsó estére, amikor nekünk nyújtotta sovány, gyenge kezével a kis rizsescsészét: „Egyetek, kincseim, egyetek csak.” S mi ettünk, faltunk, ód, oktalan gyerekész belőle ettük el a kevéske rizst. Még koporsóra sem volt pénzünk, pedig nálunk, Kínában rettenetes csapás ez a hozzátartozóra, a régi hit szerint így nem jut be a mennyekbe az elhalt lelke. Egy gyalulatlan faládában temettük el, más földjébe. S ami ezután történt, arra már gondolni, emlékezni is gyötrelem: szobrocskákat állítottak a bányászok — a bányaisten szobrát, s hozzá fohászkodtak, irtózatos, eget ostromló pa(Valahol olvastam, hogy a kínaiak nászaikkal, de az állítólag sohasem sírnak. Hazugság. Cou elfordult, hangja megcsuklott, s könny csillant szemében.) — A húgom 14 éves volt és eladtuk. Nem tudhatja, mit jelent ez itt, Kínában. Nem is részletezem. Elég annyi, hogy a városban vásárolták a fiatal lányokat. Akkor már napok óta nem ettünk. A húgom előbb sírt, de már-már a könnyei is elapadtak, s végül is ő mondta: „Vigyél el engem, nem bánom, de így éhen pusztulunk, mint a Jangcéből kivetett hal.. — Jól emlékszem az utolsó estére. Csatangoltunk az utcákon, húgom a kezemet fogta, nem engedte volna el egy pillanatra sem. Nem is beszéltünk, csak mentünk, mentünk órák hosszat. Arra emlékszem még, máig sem tudom hogyan, de ott álltunk anyám sírjánál, s búcsúztunk. — A többi már nem fontos. Eljött egy ember, pénzt számolt le, s a húgomat azóta sem láttam... — A japánok ekkoriban új bányát nyitottak Tangsán környékén. Itt kaptam munkát. Mit mondjak erről? Ezen a vidéken kegyetlenül hideg a tél, s a ruhánkon szinte a szél is átfújt, vörösre csípett a hideg bennünket, amikor munkába mentünk. A bányában irgalmatlan volt az élet. Bizonyos szénmennyiséget kellett megtermelnie mindenkinek, de én még csak 16 éves voltam, s nehezen birkóztam meg a munkával. Ütöttek, vertek. Csákánnyal, sőt puszta kézzel dolgoztunk, az ujjainkon kiserkent a a vér. A japán munkavezető mármár tréfából is ütött minket, de mukkanni sem mertem, hiszen egyedül álltam a világban, ha kidobnak innen, hová mehettem volna. A hivatalos megállapítás szerint 3 köbméter levegő kell egy bányásznak műszakonként, itt csak 0,8 köbméter jutott. Facsilléket vonszoltunk, gép, sőt elektromos áram sem volt. Napirenden voltak a balesetek, évente több száz bányász pusztult el a föld mélyén. S a vágatokba, a fejtésekbe kis isten csak bámult, hallgatott, a japánok az istennél is erősebbek voltak. — A japán fegyverletétel után az angoloké és a Kuomintang-kormányé lett a bánya. Most már nem ütöttek, de napi 16 órát dolgoztunk és sokszor ott feküdtünk le a tárnában aludni, mert jártányi erőnk sem maradt. Olyan keveset kerestünk, hogy jóformán alig ettünk. Ruháról, cipőről már nem is beszélek. — 1946-ban szabadult fel a bánya, bevonult a néphadsereg. Az angol tulajdonosok Japánba mentek, s a kínai kapitalisták kérésére az állam vette át a bányát. Azóta is diplomáciai tárgyalások folynak erről az angol kormánnyal. — A mi életünk szinte egyik napról a másikra megváltozott, mert a katonák azt mondták: „Úgy kell csinálnunk a dolgot, hogy a nép mindjárt érezze: könnyebbedett a sora” . Rizst osztottak már másnap, később a bérek is emelkedni kezdtek. Addig egyhavi keresetünkből 160 ketti lisztet vehettünk, egy év múltán már 320 kettit. Ingyenes lett az orvosi ellátás, szanatóriumot kaptunk Pejtajkóban, a tengerparton. — Én tanulni akartam, milyen boldog voltam, amikor a szakszervezet egy kérdőívet tett elém, s ez állt rajta: „A tangsani bánya gyorstanuló középiskolájának felvételi íve“. Kitűnőre vizsgáztam, s aztán ide kerültem az egyetemre, a kínai nyelvszak újságírói tagozatára. Egy, a tudás szépségét ízlelgető tízmilliók közül. Sepilov New Yorkba utazik Moszkva, szeptember 30. (TASZSZ) Azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa napirendjére tűzte a szuezi kérdés megvitatását, a szovjet kormány D. T. Sepilovkülügyminisztert bízta meg képviselőjéül e kérdés megvitatásán. Sepilov a legközelebbi napokban New Yorkba utazik. A Biztonsági Tanácsnak a szuezi kérdéssel foglalkozó jövő heti ülésén D. Sepilovon kívül a következő külügyminiszterek vesznek részt: Christian Pineau (Franciaország), Selwyn Lloyd (Anglia), Foster Dulles (Egyesült Államok), Kocsa Popovics (Jugoszlávia), Henri Spaak (Belgium), valamint Mahmud Faúzi (Egyiptom), akit meghívtak, hogy a vitákon vegyen részt. i Olasz Kommunista Párt küldöttsége Jugoszláviába látogat Belgrád, szeptember 30. (Tanjug) Az Olasz Kommunista Párt küldöttsége október elején látogatást tesz Jugoszláviában. A pártküldöttség jugoszláviai látogatását Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának belgrádi tartózkodása idején határozták el. A küldöttség tagjai tíznapos jugoszláviai tartózkodásuk idején, megbeszéléseket folytatnak a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagjaival és megtekintenek több várost Jugoszláviában. Az október 6-án Jugoszláviába érkező küldöttség tagjai az Olasz Kommunista Párt kilenc magasrangú funkcionáriusa. A küldöttséget Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt helyettes főtitkára vezeti. Peking polgármesterének díszvacsorája a budapesti tanács küldöttségének tiszteletére Peking, szeptember 30. (Új-Kína) A szeptember 29-én Pekingbe érkezett budapesti városi tanács végrehajtó bizottsága küldöttségének tiszteletére Peng Csen, Peking polgármestere díszvacsorát adott. A külddöttség a polgármester meghívására részt vesz Kína nemzeti napjának ünnepségein. Burma és a Mongol Népköztársaság diplomáciai kapcsolatot létesít Rangun, szeptember 30. (Új-Kína) A burmai külügyminisztérium pénteken közölte, hogy a burmai kormány és a Mongol Népköztársaság kormánya megegyezett diplomáciai kapcsolatok létesítésében, valamint abban, hogy követeket cserél. Stevenson rádióbeszéde Minneapolisban Stevenson demokrata párti elnökjelölt szombaton rádión és televízión közvetített beszédet mondott. Követelte az egyetemes leszerelést. Stevenson kifejtette: az Egyesült Államoknak erőfeszítéseket kell tennie, hogy megállapodásra jusson a Szovjetunióval a hidrogénbomba-kísérletek megszüntetéséről. Mint mondotta, a „hidrogén-szuperbombák feletti ellenőrzésnek első helyen kell szerepelnie a nemzetközi ügyek napirendjén“. A kötelező katonai szolgálat megszüntetését követelte , amely mellett Stevenson több ízben síkra szállt —, az állításkötelezettséget pedig „idejétmúlt felfogásnak“ minősítette Szerinte a modern fegyverek fejlődése lehetővé, sőt szükségessé teszi a kötelező katonai szolgálat megszüntetését az Egyesült Államokban. Stevenson megjegyezte azonban, hogy „amíg veszély fenyegeti a világ békéjét, az Egyesült Államoknak erősebb védelemre van szüksége, mint amilyennel jelenleg rendelkezik“. Üdvözlő távirat a Kínai Népköztársaság fennállásának hetedik évfordulója alkalmából MAO CE-TUNG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének CSOU EN-LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének és külügyminiszterének A Kínai Népköztársaság fennállásának hetedik évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya, népe valamint a magunk nevében forró üdvözletünket küldjük Önöknek és önökön keresztül a Kínai Népköztársaság kormányának és népének. A magyar nép őszinte csodálattal és elismeréssel kíséri a baráti kína nép ragyogó eredményeit, amelyeket a szocializmus építése terén ír . Nagyra értékeljük azokat a történelmi jelentőségű sikereket, ameyeket Kína Kommunista Pártja vezetésével a Kínai Népköztársaság kormánya a szocialista államépítés terén elért, s amelyek a sajátos gó viszonyokra alkalmazva, hasznos útmutatással szolgálnak nem egy mi számunkra is , örömmel tölt el bennünket, hogy a kínai és a magyar nép barátsága politikai, gazdasági és kulturális téren az eltelt hét esztendő során elmélyült, és jelentősen hozzájárul országaink felvirágzásához. Meggyőződésünk, hogy a népeink között kialakult szoros baráti kapcsolatok a jövőben tovanni erősödnek. A magyar nép szívből kívánja, hogy a nagy kínai nép további nagyszerű eredményeket érjen el országa fejlesztésében, a szocialista Kma megteremtésére irányuló alkotó munkájában és a béke fenntartásáért folytatott állhatatos küzdelemben. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke HEGEDŰS ANDRÁS a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke . HORVÁTH IMRE a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Peking a nagy ünnep előestéjén Peking, szeptember 30. (Tudósítónk távirati jelentése.) Peking készül október 1-re, a Kínai Népköztársaság megalakításának hetedik évfordulójára. A város ünnepi díszt öltött: minden házon, minden kapun ott égnek a hagyományos piros lampionok. Azokban az utcákban, ahol sok az üzlet, szinte lehetetlen mozogni, a pekingiek ugyanis most vásárolnak be a háromnapos ünnepre. Az október 1-i ünnepségekre mintegy kétezer küldött érkezett, több mint ötven országból, közülük igen sokan az ázsiai országokból. A mai nap nagy eseménye volt az indonéz államfő, Szukarno elnök megérkezése. Az elnököt a repülőtéren Mao Ce-tung, Csou En-laj és a kormány több vezetője üdvözölte. Szukarno a rendkívül szívélyes fogadtatásra válaszolva kijelentette:úgy érzi, az üdvözlés nemcsak személy szerint neki szól, hanem egyúttal 82 millió indonéziainak is. Reméli — mondotta —, ez a látogatása tovább erősíti az indonéz nép barátságát a hatszázmilliós kínai néppel. Mao Ce-tung és Szukarno nyitott viszautón hajtottak végig a repülőtértől Pekingig vezető tizenkét kilométeres úton, amelyen több százezer, talán millió ember is üdvözölte őket. A szombati napon érkezett a kínai fővárosba az indiai parlament 11 tagú küldöttsége, amelyet A. Ajangar, az alsóház elnöke vezet. Az október elsejei ünnepségek fénypontja a felvonulás lesz, amelyen ötszázezer ember vesz részt. A négyórás felvonulásból egy órát vesz igénybe a katonai díszszemle. A gépesített gyalogságot már kínai gyártmányú kocsik szállítják, miközben a levegőben elsüvítenek az első, Kínában gyártott repülőgépek. Szeptember 30-án este Csou En-laj miniszterelnök fogadást adott a nagy ünnep tiszteletére. A fogadáson részt vett valamennyi külföldi vendég. Willfred Burchett Nicosiában tovább tart a kimenési tilalom Az angol Liberális Párt bírálja a kormány politikáját A londoni rádió jelenti: Nicosia görög negyedében tovább tart a kimenési tilalom. A hatóságok közölték, hogy a tilalmat csak akkor oldják fel, ha már befejezték a legutóbbi merényletek ügyében elkezdett nyomozást. Amíg a kimenési tilalom tart, a lakosok csak másfél órára hagyhatják el a házakat, hogy bevásárolhassanak. Az angol Liberális Párt folkstone-i évi értekezletén Clement Davies, a párt elnöke szombaton beszédet mondott és ebben bírálta az angol kormány ciprusi politikáját. Hangsúlyozta, hogy a ciprusi kérdés megoldásának egyetlen útja a függetlenség megadása. Davies kijelentette, itt az ideje, hogy véget vessenek a ciprusi tragédiának. A kormány ciprusi politikája — hangsúlyozta — nagy kárt okoz Nagy-Britannia tekintélyének az egész emberiség előtt. Davies a szuezi kérdéssel is foglalkozott és rámutatott arra, hogy e kérdésben „az angol kormány kétségtelenül, komoly hibákat követett el", amelyek nemcsak Angliában, hanem az egész világon aggodalmat keltettek. Közlemény Adenauer és Mollet tárgyalásairól A DEA jelenti, hogy Adenauer szövetségi kancellár és Mollet francia miniszterelnök szombati egynapos bonni értekezletén végleges megegyezést ért el a német—francia Saar-szerződés megkötésének kérdésében. A tárgyalásokról kiadott közlemény leszögezi, hogy „megoldották a még nyílt Saar-vidéki kérdéseket, a Mosel hajózhatóvá tételét és a Rajna oldalcsatornájának kérdését. A Saarvidéki valuta átváltásának kérdésében is kielégítő megoldást értek el“. .Ezen eredmények alapján — hangoztatja a közlemény — most már el tudják készíteni a szerződés szövegét és rövidesen sor kerül a szerződés aláírására is.“ (A szerződés aláírását október 23-ra jegyezték elő.) „A két kormányfő kifejezésre juttatja azt a szándékát, hogy a brüszszeli tárgyalások legfőbb pontjaiban közös álláspontot fog tanúsítani, hogy mielőbb megkössék a szerződéseket az európai atomközösségről és a közös piacról.“ A szuezi válság fejleményeinek vizsgálata során arra a megítélésre jutottak, hogy „jobban mint bármikor, szükség van az európai államok politikájának tökéletesebb összehangolására“ — hangzik a közlemény. A kancellár és a francia miniszterelnök hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy Nagy-Britannia aktívan vegyen részt a közös európai politikában. Mollet ezzel kapcsolatban tájékoztatta a kancellárt azokról a tárgyalásokról, amelyeket nemrég folytatott Párizsban erről a kérdésről a brit miniszterelnökkel. Sztrájkolnak él bantu négerek A legsötétebb Afrika legsötétebb zugába megint eljutott acivilizáció . Gumibot működik, légierő őrködik, cenzúra hallgattatja el a szót: rendkívüli állapot van Észak, és Dél-Rodéziában. Gyülekezőket, akik jobb sorukat latolgatni jönnek öszsze könnygáz-bombával oszlatják szét A mesterséges könnyezön a letartóztatások és más rendőri intézkedés vajmi keveset segít. A két angol gyarmaton már a rendkívüli állapot kihirdetése előtt is hihetetlenül rendkívüli állapotok uralkodtak. Észak-Rodéziában szeptember közepén azzal az indokolással léptették életbe a szükségállapotot, hogy ,a bennszülött bányamunkások körét... . háromi hónap óta gyűrűző sztrájkmozgalom fenyegeti a törvé 3 nyes rendet és veszélyezteti az egész 3 ország gazdasági életét”. Júniusban körülbelül 35 000 embersztrájkolt, részint bérkövetelésekért. — Azt kérdi, miért éppen az újság-?másrészt szakszervezeti jogaik védelírást választottam? Nehéz így, egy-«ryeken. A bennszülött szakképzetlen szemben válaszolni erre. írni akarok a bányamunkások évenként 100 dollárt az igazságról, a munkások igazságát« keresnek, a vállalatok mesterségesen jól, írni akarok az életről, amit vag« elzárják azt a lehetőséget hogy az saha olyan gyűlöletesnek láttam, s« afrikaiak szakmunkások ’lehessenek amit megtanultam szeretni, írni akar«A szakmunkások, akik kizárólag vok erről a mi országunkról, amely« európaiak, 17—18-szor többet keresmost lett igazán a miénk. Ugye ki-«nek, mint az afrikai segédmunkások cstt fellengősen, hivatalosan, könyv-« így az európai és afrikai munkások szagúan hangzanak ezek a szavak?«közt faji ellentétet is szítanak . Most, amikor már ismeri az élete-t nemegyszer sikertel met, talán jobban megérti: a szívem-« a- . . . , ből beszéltem. A észak-rodéziai munkások harcca két évtizede tart. 1935-ben, 1942-Ha néhány év múlva esetleg az«*36”’ 1952-ben- 195*-ben és 1955-ben újságban vagy a rádióban meglátod « na?y megmozdulások voltak. Sokbámeghallod Cou Jun-nie kínai újság-« nyászver folyt mire a gyarmatos Bíró nevét, gondolj rá, a kis bányász-« toknak ..sikerült helyreállítani arengyerekre, a laktanyaudvar tanítója-«°cet‘‘- A tavaly 58 napos sztrájkban ra, Coura, aki most már ír az igaz«^5 °°°~en vettek részt. S ez nemcsak Ságról s az életről amelyet megtanult« Észak-Rodézia, de az egész afrikai szeretm. A munkásmozgalom eddigi legnagyobb Tábori András 3 sztrájkja volt. A munkások követelését végül is teljesítették. Ezek a harcok fontos állomását jelentik az angol gyarmat függetlenségi küzdelmének. A bantu négerek politikai jogairól csak egyetlen dolgot. Az országnak kétmilliónyi néger lakosából három — összesen három — szerepelt a választók névjegyzékén, az utóbbi választásokon. A jelöltek mind fehérek voltak. Miért? A gyarmatosítók úgy gondolkodnak, hogy Észak-Rodézia csak angol protektorátus, lakosai angol védelmezettek, de nem angol alattvalók, így saját parlamentjükbe csak úgy választhatnak, ha először brit állampolgárságot kérnek, továbbá, ha évi jövedelmük több mint 240 font sterling, s legalább 500 font sterling ingatlan vagyonuk van. Az angol állampolgárságból nem kérnek, vagyonuk pedig nincs, így nem választhatnak. Még néhány shillinges bérkövetelést is milyen hosszú harcban kell kivívniok a mindenható monopóliumoktól. De a monopóliumok még azt is megmagyarázzák, hogy ők a feketék érdekében intézik így az ügyeket, mondván, hogy „az ország gazdasági fejlesztése csak a bennszülöttek olcsó munkaerejével lehetséges“. Északon még küzdenek a bányászok. Dél-Rodéziában a gyarmatosítók fegyverrel törték le a szeptember 23-tól 27-ig tartó vasutassztrájkot. Deason Concola, a rodéziai néger vasutasok szakszervezetének elnöke bejelentette: a harc nem ért véget. A rodéziai szakszervezetek 1948- ban alakultak, fiatalok, de erősek. S harcolnak, mert tudják, csakis az ő harcuk, a közös küzdelem hozhat fényt a gyarmati sötétségre. Máté Sándor