Szabad Nép, 1956. október (14. évfolyam, 273-297. szám)

1956-10-26 / szám nélkül

Közlemény a JragoszMv Knmmunisták Szövetsége Mözporaái SSizottsága képviselői és a Magyar H©Sg©zók Pártja Központi Vezetősége képviselői közötti megbeszélésekről A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége küldöttsége a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának meghívásá­ra október 15-től október 22-ig Ju­goszláviában tartózkodott. A barátság, őszinteség és kölcsönös megértés szellemében folytatott meg­beszéléseken a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége képviselői és a Ma­gyar Dolgozók Pártja képviselői töb­bek között a következőkben állapod­tak meg: A két párt képviselői egyetértettek abban, hogy feltétlenül szükséges az együttműködés fejlesztése a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsége és a Magyar Dolgozók Pártja között, mint olyan vezető pártok között, amelyek szomszédos országokban harcolnak a marxizmus—leninizmus elvei sze­rint épülő szocialista társadalomért. Ez az együttműködés elősegíti a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti kapcsolatok fejlődését, a népeink kö­zötti barátság erősítését, a világbéke megszilárdítását, az emberi haladás ügyét. A két párt közötti együttműködés­nek a teljes bizalom, őszinteség, egyenjogúság, önkéntesség, az egy­más ügyeibe való be nem avatkozás, az elvi szempontokból kiinduló, és a szocialista fejlődés érdekeit szem előtt tartó, építő s az elvtársias bírá­lat szabadságát magában foglaló esz­mecsere alapján kell fejlődnie. Ezen elvek következetes alkalmazása lehe­tetlenné teszi, hogy megismétlődje­nek a múlt hibái, amelyek a munkás- mozgalomnak súlyos kárt okoztak. A Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége és a Magyar Dolgozók Pártja képviselői megállapodtak abban, hogy a gyakorlatban az együttműkö­dés személyes érintkezés, eszmecsere, kiadványok cseréje, kölcsönös kül­döttségek, pártmunkások találkozása, és minden más, az együttműködés fo­lyamán jelentkező és hasznosnak mutatkozó formában valósuljon meg. Hangsúlyozták a szélesebb vélemény- csere szükségességét, az állami és társadalmi tevékenység terén szer­zett tapasztalatok tanulmányozásá­nak fontosságát. A szocialista fejlő­dés során szerzett gazdag tapasztala­tok kicserélése, valamint szabad, ön­kéntes, minden kényszertől mentes felhasználása értékes segítséget nyújt a szocializmus ügyének az egyes or­szágokban. A Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége és a Magyar Dolgozók Pártja képviselői különös figyelmet szentel­tek a két ország közötti viszony fej­lesztését érintő kérdéseknek. Egyet­értettek abban, hogy elő kell mozdí­tani a megfelelő szervek együttmű­ködését, különösen gazdasági és kul­turális téren, mivel e tekintetben széles lehetőségeink vannak, melyek feltárása és hasznosítása csak az utóbbi időben kezdődött meg. Az a tény. hogy szomszédos országainkat hagyományos gazdasági érdekek fű­zik össze, és hogy mindkét országban teljes erővel folyik a szocialista épí­tés, kedvező körülményeket teremt gazdasági kapcsolataink további ki- szélesítéséhez, különösen az ipar, a mezőgazdaság, az áruforgalom és a közlekedés terén. E célból elő kell mozdítani a megfelelő szervek és tes­tületek együttműködését, az összes lehetőségek tanulmányozását, olyan egyezmények megkötését, amelyek megfelelnek mindkét fél érdekeinek. A két párt képviselői a kulturális együttműködés előmozdításának ér­dekében hangsúlyozták kulturális egyezmény megkötésének szükséges­ségét is. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége meghívást intézett a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottságához, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek delegációja tegyen látogatást Magyarországon. A Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének Központi Bizottsága ezt a meghívást elfogadta. (MTI) Október 23-án délután tették közzé a magyar—jugoszláv párt­közi tárgyalásokról kiadott közle­ményt. Ezt á történelmileg fontos okmányt a Szabad Nép október 24-i számának kellett volna közöl­nie. Az ismert körülmények miatt azonban ez mindeddig nem történhetett meg. Mindez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy az okmány nem lépett volna életbe. Október 23-a óta ez a közlemény szabályozza a magyar—jugoszláv pártközi kap­csolatokat. Határkő ez az okmány a magyar—jugoszláv kapcsolatok történetében. Olyan határkő, amely lezár egy hosszabb idősza­kot, amelynek folyamán lépésről lépésre sikerült helyreállítani az 1948-ban oly tragikus módon meg­szakadt magyar—jugoszláv baráti kapcsolatokat. A belgrádi okmány mindörökre lezárta azt a korszakot, amelyre minden magyar kommunista, min­den becsületes magyar ember mélységes fájdalommal és szomo­rúsággal emlékezhet vissza. Azt a korszakot, amikor a marxizmus— leninizmust alkotóan alkalmazó jugoszláv kommunistákat és a szocializmust építő hős jugo­★ ★ ★ szláv népet igaztalanul, pro­vokációs vádakkal és rágal­makkal illették, s a magyar kommunistákat szembeállították a jugoszláv elvtársakkal. A teljes bi­zalom, az őszinteség, az egyenjogú­ság, az önkéntesség, az egymás ügyeibe való be nem avatkozás, az elvi szempontokból kiinduló és a szocialista fejlődés érdekeit szem előtt tartó építő, s az elvtársias bí­rálat szabadságát magában foglaló eszmecsere — ezek azok az elvek, amelyeket a magyar—jugoszláv közlemény a két párt közötti együttműködés fejlesztésének alapjaként meghatároz. Hogy idáig eljutottunk, s ma el­mondhatjuk, hogy a magyar—ju­goszláv pártközi kapcsolatokat si­került helyreállítani, nagy sze­repe volt a tavalyi belgrádi szovjet—jugoszláv tárgyalások, s az idén Tito elvtárs moszk­vai utazása alkalmából meg­született okmányoknak. Ezek a megegyezések megnyitották az utat ahhoz, hogy a népi demokra­tikus országok testvérpártjai és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­ge között létrejöjjön az együttmű­ködés. Belgrádban a magyar és a jugo­szláv párt küldöttsége tárgyalt egymással. Tekintve azonban, hogy mindkét országban a kommunis­ták az ország vezetői, természete­sen szőnyegre kerültek az állam­közi viszony további fejlesztésé­nek kérdései is. Itt is teljes volt az egyetértés. Megegyezés jött lét­re a gazdasági és kulturális kap­csolatok fejlesztésének szükséges­ségében. A belgrádi közlemény arról is tudósit, hogy az MDP Központi Vezetősége meghívta magyaror­szági látogatásra a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének dele­gációját. A JKSZ Központi Bizott­sága ezt a meghívást elfogadta. Bízvást mondhatjuk: eljövendő lá­togatásuk kétségtelenül hozzájárul majd a jugoszláv és magyar kom­munisták, valamint az országaink közötti együttműködés elmélyítésé­hez. Az ország mostani nehéz helyzetében a magyar kommunis­tákat, munkásosztályunkat és egész dolgozó népünket megnyug­vással tölti el az a tudat, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­ge vezette szocializmust építő Ju­goszláviával sikerült a baráti kapcsolatokat minden vonalon helyreállítani. ■Ni A Ibors©*ii dolgozók Joioniőségű kióliváiiyt odficsk ki Imre elvtárs magáévá tette a h® vsad iák követeléseit Földvári Rudolf vezetésével bor­sodi murikásküldöitség kereste fel Nagy Imre miniszterelnököt. A bor- sodiask nagy jelentőségű kiáltványt adtak ki, amely a többi között élesen és határozottan elítéli azt a politi- ’kát, amely súlyos válság szélére so­dorta az országot. A kiáltvány leszö­gezi, hogy a borsodi dolgozik szocia­lizmust akarnak és csírájában elfoj­tanak minden esetleges restaurációs törekvést. 21 pontban sorolja fel kö­veteléseiket. Követelik egyebeik közt Farkas Mihály és társai bűnügyénéit nyilvános tárgyalását, a külkereske­delmi szerződések felülvizsgálását és nyilvánosságra hozását, a tervgazda­ság terén mutatkozó súlyos hibák kijavítását és a felelősök leváltását, nemzeti kincsilnUt, az uránércnek a magyar nép érdékeinek megjelelő felhasználását. Az életszínvonallal kapcsolatos pon­tokban a borsodi dolgozók követelik a kategória alap-bérek emelését, a burkolt áremelés megszüntetését, a nyugdíj-korhatár leszállítását, a nyug­díjak, valamint a családipótlékok felemelését, a gyermektelenségi adó eltörlését, a vasúti kedvezmények megadását, a lakásépítkezések foko­zását és a kislatkásépítés támogatását. ,.A mezőgazdaság szocialista útjával egyetértünk“ — mondják a továb­biakban. de követelik, hogy az át­szervezés a legteljesebb önkéntesség, a parasztság érdékeinek és nemzeti sajátosságainak szem előtt tartásával történjék. A politikai kérdésekben a legtelje­sebb mértékben egyetértenek a Go- mulka vezette lengyelországi politikai változásokkal, elítélik a magyar or­szággyűlés „fejbólintójánosait", s kö­vetelik, hogy legkésőbb január else­jéig vonják ki a szovjet csapatokat Magyarország területéről. ★ Nagy Imre elvtárs azt válaszolta Borsod megye és Miskolc dolgozói­nak, hogy a követelések minden pontjával egyétért és vállalja azok végrehajtását. Még ma éjjel, vagy holnap reggel új kormány alakul; Hazafias Népfront-kormány. A kor­mány személyi összetételénél a leg- messzebbmenően figyelembe veszi a közvélemény kívánságát, követelé­sét és javaslatát. Nagy Imre elvtárs új kormányprogramjába a követelé­seket bedolgozza és rövidesen az or­szággyűlés elé is terjeszti. Nagy Im­re elvtárs megmagyarázta, hogy a program egyes pontjait rövid időn belül túl is lehet teljesíteni. Nagy elvtárs rámutatott, hogy a dolgozók bizalma erőt ad munkájához és a következőket kérj a borsodiak­tól: segítsék és támogassák a kor­mányprogram végrehajtásában, amely teljes mértékben megfelel a követelé­se: lenek. Kéri, hogy induljon meg mielőbb a t-rmelő munka, mert a kormány­nak az életszínvonal emelésében szükséges intézkedésekhez termelés­re és ismét termelésre van szüksége, Ez legyen elsősorban a kormányt tá­mogató lépése a diósgyőrieknek, miskolciaknak és a megye minden dolgozójának. Nagy Imre elvtárs meg van róla győződve, hogy ezt a segít­séget és támogatást feltétlenül meg­kapja a diósgyőr-miskolciaktól, Borsod megye minden dolgozójától. Nagy Imre elvtárs továbbá kijelen­tette, hogy büszkék lehetünk arra, hogy rendzavarásra és provokációra Miskolc és Borsod megyében nem ke­rült sor. Azt kéri: biztosítsák a mis­kolciak, borsodiak, hogy erre a jövő­ben se kerüljön sor és kéri — mint eddig is —, továbbra is biztosítsák a rendet az üzemekben. Grósz József nyilatkozata A budapesti megdöbbentő esemé­nyekkel kapcsolatban Grősz József kalocsai érsek a püspöki kar ez idő szerinti elnöke a következő nyilatko­zatot tette: „A katolikus egyház ál­láspontja nyílt és világos. Elítéljük az öldöklést és a pusztítást. Híveink ezt tudják: ezért bizton remélem, hogy híveink ilyen üzelmekben nem vesznek részt, hanem példát adnak a rend és nyugalom megőrzésére és békés munkával igyekeznek biztosí­tani a magyar jövőt." Grősz József kalocsai érsek Rendet, fegyelmet a nép érdekében Már három nap óta tart a fővá­ros utcáin a tragikus fegyveres összeütközés. A bátor és békés tüntetéssel harcolók, az ország gondját viselő fiatalok jogos köve­telése teljesült. A párt éléről eltá­volították a nép bizalmát vesztett Gerő Ernőt. A kormány vezeté­sét a nép követelésére a szek­tás hibák és vétkek ellen szün­telenül harcoló Nagy Imre, a ma­gyar valóság kitűnő ismerője vette át. Vezetésével ezekben az órákban alakul meg az új, nem­zeti kormány. Programja függet­len, szocializmust építő Magyar­ország, társadalmi és gazdasági életünk demokratizálása, nemzeti erők hazafias összefogása, növekvő nép jólét. A közeli napokban össze­ül a nemzetgyűlés, hogy a magyar nép életében óriási jelentőségű változásokat alkotmányos úton is szentesíthesse. Mindehhez rendre, fegyelemre, nyugalomra van szük­ség. Rendre, nyugalomra, fegye­lemre, az alkotó munka, a dolgozó nép érdekében. Rendet, fegyelmet, a vérontás megszüntetését hőn óhajtják Budapest dolgozói. Elég volt a vérontásból. A további fegy­veres harcnak semmi értelme. Minden jószándékú hazafinak most csak egy érdeke lehet: a rend meg­teremtése. A főváros dolgozói, apák és anyák, öregek és gyerme­kek azt kívánják, hogy a rend mi­nél hamarább helyreálljon, az élet rendes vérkeringése meginduljon. Magyar katonák! Álljatok a rend­csinálás élére. Bennetek bízik a főváros népe. Ne engedjetek teret a provokációnak, tisztítsátok meg az utcákat a zavarosban halászó rendbontóktól. Ezekben a sorsdöntő órákban nagy feladat vár a kommunistákra. Menjenek és beszéljenek az embe­rekkel, igaz szívvel, a népet, a ha­záját szerető magyar ember szívé­vel. Magyarázzák az eseményeket, nyugtassák meg az embereket. A felnőtt ember felelősségével mond­ják meg a fiataloknak: amit jogo­san kértetek, kivívtátok. A pártnak szinte teljesen új fel­ső vezetése van. Hogy mennyire új ez a pártvezetés, arra elegendő csak annyit elmondani, hogy mindhárom titkár, Kádár János, Donáth Ferenc és Kállai Gyula évekig foglya volt a Rákosi-féle önkénynek, a konstruált perek ál­dozataiként éveket ültek börtön­ben, ahonnan csak az utóbbi idők­ben szabadultak. Ha van, aki tud­ja, hogy a régi útra nem szabad lépni, ők tudják. Magyarázzák meg a kommunisták, hogy min­denkinek használ, csak a népnek nem használ, ha ezekkel a veze­tőkkel szembe akarják őket fordí­tani, ha bizalmatlanságot akarnak elhinteni ezekkel az elvtársakkal szemben. Fiatalok! Nem bizalmatlanságra, hanem közös munkára van szük­ség. Anyátok, apátok, testvé­reitek a nyugalmat kívánják. Nyugalmat, kenyeret, békességet. Minden igaz hazafinak egy az ér­deke, a munka megkezdése. A munka megkezdése az új nemzeti kormányban, a gyárakban, az is­kolákban. Jólét, nagyobb kenyér csak a munkából ered. Az elpusz­tult javak helyreállítása, a terme­lésből kiesett munka pótlása óriá­si erőfeszítést kíván. S ha késleke­dünk, a kár óráról órára nagyobb lesz. Ne késlekedjetek hát, tőle­tek, harcokban kipróbált kommu­nistáktól függ most, hogy emberi szavatok hatására minél hama­rább helyreálljon a rend, a fegye­lem, az alkotó munka íAtéLeie. Az egyszerű emberek nevében Nehéz az újságíró dolga, ha meg akarja fogalmazni az egyszerű embe­rek — a tüntetésben és a védelem­ben közvetlenül részt nem vevők él­ményeit. Mit éltek át a szörnyű órákban az asszonyok, akiknek férje, gyermeke nem tudott időben haza­térni, mit éreztek a kórházi betegek, akik műtét után sajgó sebbel, fáj­dalmak között hallották a puskák ropogását, az ágyúk tompa és félel­metes moraját? Mire gondoltak a harcok környékén lakó öregek? Elég végigmenni a feldúlt fővárosi utcán, a megrongált házak előtt, látni a ki­lőtt szemű ablakokat, lógó vezetéke­ket, a feldöntött villamosokat, ki­égett autókat, elég emlékezni a fegy­verek szörnyű zajára ahhoz, hogy fogalmunk legyen, milyen súlyos anyagi károkat is okozott a fegyve­res harc. Minden hazafi egyetért az egye­temisták reális követeléseivel. Min­denki szívből óhajtja, hogy ha­zánkban következetesen fejlődjön a szocialista demokratizmus, hogy az ország vezetésében az egész nép bi­zalmát élvező vezetők álljanak. Őszinte örömet váltott ki Nagy Imre elvtárs miniszterelnöki kinevezése. Mindannyian akarjuk, hogy virágoz­zon, fejlődjön és gyarapodjon ha­zánk és minden polgára. De ez lenne az útja? A kórháza­kat megtöltő sebesültek, a füstölgő házak, a fegyveres harc, a vérontás? A felforgatott város kedvezne an­nak, hogy az új vezetés alá került kormány mihamarabb elkezdje azt a munkát, amit oly forrón áhítunk? A munkások és munkásasszonyok, apák és anyák, a mérnökök és orvo­sok, tanárok és tanítók — a fegyve­res harc és vérontás minden néma szemlélője arra gondol: nem, nem így! Ép és alkotó munkáskezek, ta­nuló és fejlődő gyerekek kellenek a jóléthez, nem sebesültek és gyászo­lók, nem felszaggatott utcák és az üzletek előtt sorbanálló emberek. A lakóházakban és a munkahelye­ken, kórházakban és iskolákban egyöntetű a kívánság: legyen vége a harcnak! Álljon helyre a rend! Takarítsuk el közösen a romo­kat, fogjunk munkáihoz! Játsz­hassanak a tereken a gyerekek, ül­hessenek nyugodtan az iskolapadban, termelhessen újra az esztergályos, teljenek meg áruval az üzletek, s a lakásokból tűnjön el a szorongás és rémület. S a nyugalom és rend talaján segít­sük a kormányt közös programunk végrehajtásához. Erőfeszítések a főváros élelmiszerellátására Csütörtökön reggel hosszú sorok álltak az élelmiszerüzletek előtt. A boltokba folyamatosan megkezdték az élelmicikkek kiszállítását. Az élelmiszeripari dolgozók azonnal munkába álltak. Az I. kerületben már csütörtökön fél hétkor megkezdték a kenyér árusítását. Az illetékesek felhívják a vásárlók figyelmét, hogy pénteken a legtöbb élelmicikket előreláthatólag már nagyobb mennyiségben lehet vásárolni. Zöldség- és gyümölcsféle a legtöbb üzletben kapható, s a Nagyvásárte- lepre vidékről újabb szállítmányok érkeztek. A Nagyvásártelep dolgozói csütörtökön reggel óta mind többen állnak munkába. Jelenleg 190 vagon cukor, 54 vagon zsír, 180 vagon liszt van a kiskeres­kedelmi hálózatban, ami elegendő, és az utánpótlás is biztosítva van. A Nagyvásártelepre csütörtökön 120 vagon gyümölcs és zöldség érkezett, ami ugyancsak kielégíti a szükség­letet. Burgonyából megfelelő kész­letekkel rendelkezünk. Csütörtökön 360 000 liter tej érkezett Budapestre, ebből 240 000-nék a kiszállítása csü­törtök délig megtörtént. Nagyobb élelmiszerszállitmányokat indítottak útnak a fővárosban Szolnok megyéből Budapest közellátásának megsegí­tésére csütörtökön délelőtt nagyobb élelmiszerszállitmányt indítottak út­ba Szolnok megyéből. A pékek mun­kaidejüket megkétszerezve, a helyi igények kielégítése mellett 88 mázsa kenyeret sütöttek a fővárosiaknak. A délelőtti órákig 20 vagon sertést és hat vagon marhát is küldtek Buda­pest közellátásának biztosítására. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék